Az alábbi szöveg az Alföld című folyóirat első internetes archívumából származik, abban a formában, ahogy az a megjelenés idején elérhető volt. A szövegben található esetleges hibák, tördelési és központozási hiányosságok technikai okokból keletkeztek, nem tükrözik sem az EPA, sem a folyóirat minőségi elveit.
Tudományos igényű felhasználáshoz javasoljuk a nyomtatott változat használatát.

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Tőzsér Árpád

Vezér-monológok

                    Hommage ŕ Szabó Lőrinc

I.

Ó, korcsok korcsa, elgyávult korom,
néked a sompolygó átlag a kedves.
De hogy' bókoljon le a hegyorom
a szárhoz, a térdhez, a félelemhez?

A fonnyadt Cassiushoz az erő -
Caesar, kiről tudják: Róma bikája,
álljak most a Fórum rétein elő,
s bőgjek tehénként bele a világba?

S miért? Azért, mert a tömeg reámszól,
hogy kiemelkedni hogyan merek?
Az akarat emel s a képzelet.

"Őrizkedjél Martius idusától!" -
a törpe képzelni sem tud hegyet.
Vár a tanács? Várjon! Várhat: megyek!

II.

A festő fejet fest. Újra festi:
az arcról valamit lehagy -
Egyetlen szemmel van tele,
nézi önmagát az agy.

"Sötét isten-koponya, s én, benne
egyetlen mondat, etruszk lélek,
mely nem találja jelentését
szarkofágja födélképének.

Saját apám vagy fiam vagyok tán?
Mióta vagyok e koporsóban?
Vagy a világegyetem már ez, amelybe
a részletekből kioldódtam?

Lovak, katonák gőzölögnek,
a föld alattunk megrepedezve -
A menny és tenger klepszidráján át
árad ránk, árad vissza az eszme."

Asztigmatikus szemen hályog
II. Fülöp gótikus álma,
állnak a földnek fejedelmei,
tátja torkát egy bálna.

Ökrend a pokol, hegyek támadnak -
Két óceán ez, vagy két szemgödör?
Tisztul a kép: arc s harc itt minden,
azzal harc, hogy fölnéz, magasba tör.

III.

Én vagyok a nép, az ország, a nyelv -
Igen, igen, a nyelv is, mely ugyan
nem osztályjellegű (Marr tévedett!),
de a mondat, amely szívós gyökérként
markolja össze a szók porhanyát,
a nincstelenség strukturáiban,
az anyagcsere, éhség, nemiség,
nyomor, erőszak, erő, lázadás
nyers idiómájában alakult ki,
s ki van közelebb ehhez, mint magam,
ki egy sötét oduban, dikicsek,
s büdös csirizes dobozok között
jöttem a világra, s éltem sokáig!
A mondat, az valami átmenet,
alagút a létből a létezésbe,
lámpát benne az erkölcs gyújt, erényre
s bűnre látunk a fénynél, és alanyra,
mely bűnt s erényt is kiolt a halál
állítmányában; a mondat zsinór
az erő s a robbanó hatalom
között. - Azt mondják, hogy őrült vagyok,
szörnyetegnek lát az idegen önzés,
mely egyébként gyakran hivatkozik
rám, a népre, a tömegre, a sárra.
Én nem hivatkozom, magam vagyok
a nép: nyelve, feje, karja, szive,
s nem akarok mást, csak élni, de a
népben s szóban ható alkat szerint,
s miljom szóként, fejként, kézként igénylek
az akaratomhoz eszközt s teret.

IV.

A sakálok felköltöznek a felhők fölé; a gépesített
égi prériken kék hunyor: radar, s fémes fű zizeg.
Önmagukat célra irányító rakéták, keselyűk lesik
a földet, ahol majd az utolsó nagyvad, a nemzet elesik.

Hidaink nyája gyámoltalanul béget folyóink felett,
bomba zúg, beletérdelnek a vízbe a szelíd hídszerkezetek.
És ha egy fáradt harcosunk elcicázik egy moszlim lánnyal,
holnap az ügyről már a globális bíró: Hága tárgyal.

Szeretni (nőt, nemzetet, hazát) emberiség-ellenes bűntett
lett, a párharcra gyáva világholding totális "bátorságával" tüntet.
De én nem hátrálok: a nemzet, nő, haza nem alku tárgya -

A szodomitánál is undorítóbb a rab, ha kurva és gyáva
s a lézerbombázóval is hajlandó - kollaborálni.
Akkor már inkább jöjjön a fegyver, a herélés, s - bármi.

V.

A történelem - a népek csatái -
a sebességgel, a lóval kezdődött -
mondja a tudós. S ím, lovon érkezik
ő is, az Ördög.

Abszolut jármű:
elektromágneses ló visz,
ragad bennünket. Hová?
A sebesség-dózis

a végső, az űri csatához is
épp elég lenne.
A kérdés ismert: ki nyerne,
s mit nyerne benne?

Nincs válasz. Suhan a ló, a
nyergében senki nem ül,
csak a fej nélküli lovas: az ember,
remény- és éntelenül.

Ég, föld, tér, idő, tél, nyár,
az elemek összefolynak,
nincs rügy és avar, nő és férfi,
nincs tegnap, holnap.

Új cél és új Én kellene! Valami,
ami globálisan is oké.
Valami új mahayana
,de nem a barbároké!

Nincs út, csak előre, a személytelen erő
nem tud leállni,
akkor sem, ha az emberi értelem,
szabadság, bármi,

a végső falakhoz, a Semmihez,
az üres mennyegekhez ér -
Meglehet, én, a 43. elnök
vagyok az utolsó Vezér.

Cyber-terébe dől az ember,
kardjukba Shakespeare hősei,
s végünk. Homo est closura
mirabilium Dei.