Czifrik Balázs

Peremvidék

Az igaziak a nagy fürdőkádak.

Tétlenül ücsörögni.

Lábfejemen hátad, puha talpad

vállaimon nyugszik.

(Végigérni, ami végigérhető.)

Az íveket megtöltjük testtel,

szőlőszemek egyetlen esélye a présben.

"Csak simogass, hiszen túl vagyunk!

Ne mozogj, látod, ha kiemelkedem,

mellbimbóim zátonyok. Megfeneklenek

papírhajóid. Ha átáznak, olyan apró foszlányokká,

hogy mellem lassú bukása lehúzza, alámerülök.

De neked könnyű, hajóid számtalanok.

Add a ruhacsipeszeket, kérlek,

a polcon vannak, a fejed fölött.

Látod, ezek krokodilok,

narancssárgák, rózsaszínek, pirosak.

Akad zöld is, kettő, az a pár a legveszélyesebb:

nem tudni, mikor lesz családjuk.

Kirakom a kezdőbetűm a mellkasodra,

Persze nekem könnyű, csak egy J.

Látod, sokáig tudnék mesélni,

de nem mozdulj, azon már túl vagyunk."

Az amatőr természetbúvár vallomása

Beszéljünk,

és jussunk el a pontig,

hogy akkor rendjén találtassunk,

mint berendezett akváriumban

a mindent túlélő kóbor halak.

Beszéljünk,

és jussunk el a pontig,

hogy akkor rendjén találtassunk,

mint az üveg falához tapadó algák,

napfénynél zöldek, neoncsőnél barnák,

és ne feledjük a vízkőbe száradókat.

Beszéljünk,

és jussunk el a pontig,

hogy akkor rendjén találtassunk,

mint az algákon kúszó csigák,

kétféle van itt is: aprók és szaporák,

meg a nagyok és lomhák.

(A vízszint ismét öt centit apadt.

A növények gyökerei

ölelik a kavicsos aljzatot.)

Az állomány pusztulása

Pokróca kockás szunnyad alatta és

mackója fullad, apja nem érkezik.

Akváriumban guppik úsztak,

ágyba cipelte az állományt, és

reggel halakkal mosta az árapály.

"Eddig tehettük tétjeinket, talált

pénz a kasszában, de holnap

számot adunk, ki az úr a házban.

Lesz majd saját sáv, ágy szabad, az időt

zónákra osztjuk, a kenyeret külön

törjük. Magad leszel tövissé,

gyógyul a seb, menekülve a test.

Gyermekkor érved: osztani mérgezett

füstös szobában? Tiszta ruhát vegyél!

A part határát súrolod, itt

ostorait haragítja a dagály."

Ember dőlt

Ember dőlt a törzsemnek.

Mintha szőrpihém lenne

vékony, áttetsző. Kérgem

medreiben hömpölygött

a folyó. Alul szürke

iszap, gyengülő szívhang.

Fönt szalad a bőrfodor,

úgy csikland, akár a légy.

Ember dőlt, ahogy máskor.

Mintha fal lennék, mintha

egyezhetne tartásunk.