Alföld - 49. évf. 8. sz. (1998. augusztus)

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Böndör Pál

A változásom könyvéből

42. Ji/ Növekedés

Hol már a szorongás hogy sose nő meg

s a nők forró-sötét titkaiból

neki nem jut csak egy kis előleg?

A múlt akármit is tettél megzsarol.

Hol a kamaszkor? Mit nyert s mit veszített

a fordulattal mikor hirtelen

minden - a játék az iskola - kín lett

s egy érdekelte csak: a szerelem

íze melyet még csak megédesített

egy cseppnyi félelem?

Miről szól s miről hallgat e szöveg? -

a kamasz itt őrjöng még valahol

- hosszú combok meredek combtövek! -

de vére másképpen forr fel ha forr

esélyt gyönyört előre meglatol.

 

58. Tüi/ Öröm

Kedves Barátom!

Mégiscsak igaza lesz a naptárnak:

Ezerkilencszázkilencvenhét ősze

van s a dolgaink továbbra sem állnak

mi pedig nem járunk csak megyünk össze.

Visszafelé számoljál: ötvenéves

lettem ma. Kiss már rozoga... kényes...

de senkivel sem cserélnék e széles

nagy s kurva világon. Kedves barátom

ha mégis tósztra szánod el magad

ne a költőre emeld poharad.

Engem mindig zavarba hoz ha látom

a művem. És ez még nem is az összes

lehet hogy ennél még sokkalta több lesz

belőlük: ujjnyomokból a poháron.

 

17. Szüi/ Hívek

Vagy-vagy? Előre vaktában a nagy-

világba álmosan hajnali hatkor

mint aki már mindenből kimaradt.

Az igazság mellettünk van de akkor

sem tudom elviselni - nem lehet -

hogy ennyi köztünk a hitvány alak.

Tulajdonképpen semmi új a nap

alatt: Hiába hogy az istenek

könnyen bocsátanak nagyvonalúak

ha a hívek kérlelhetetlenek

kerékbe törnek és karóba húznak.

Mintha minden és mintha rendben:

Mindenki állampolgár és lakós

- kivéve azokat akik nem.

S a rossz példa sem mindig ragadós.

 

8. Pi/Egység

... Belépsz a képbe most te is. De rosszkor

éppen: A szerző - az én aki olykor

mint ő szerepel - képeket szögez

a falra... Klasszikus háromszög ez

- két embered van: az ügyefogyott

aki éppen az ujjára csapott

és a másik aki akárha fajd-

kakas lenne úgy illegeti majd

magát ha ezt az esetet megírta.

De lehet hogy kútba esik a terve

mert egyelőre még az élet írja

e drámát amelyben te vagy a szende

és úgy nyilatkozol meg mint a népdal

frissen s vidáman: - Mit csinálsz te balfék

nem látod hogy mennyire ferde?

 

16. Jü/Bizalom

Mintha késne

máris. - Vigyázzál a holmidra! Lopnak -

mondja majd búcsúképp a felesége

ha kivitte az állomásra holnap.

Átrágja majd magát a lapokon

majd kinéz a maszatos ablakon

és újfent megállapítja hogy

a táj nálánál többet változott.

A vámon megint ő lesz a gyanús

mert nem hatalmas bőröndöket húz

magával... S kissé el lesz persze veszve

ha befut a vonatja holnap este...

A vendéglátói majd szólni fognak:

- Vigyázz barátunk a holmidra! Lopnak!

...S majd csak akkor rázódik végre helyre.

 

56. Lü/A vándor

Hol vannak a határok? Sem ki sem be

- ha vándorolt -: mindig csak körbe-körbe:

a szédülésig a hányingerig.

De egyszer a konyhában - mint a MIG-

ek - majdnem áttörte a hang-

falat. Azt sem tudta hogy merre tart:

A konyhaasztalra borulva szótlan

azon töprengett épp hgoy Torinóban

akad-e még akár egyetlenegy ló.

Közben naná hogy kifutott a borsó-

leves. Az ily percek akár az orkán-

kabát vízhatlanok: Aznap a torkán

már nem jött ki hang nem ment le falat.

...Még egy lépés - érezte hogy közel jár -

de ahhoz sem volt benne akarat...