Alföld - 49. évf. 6. sz. (1998. június)

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Schein Gábor

Rico Franco énekel

Naponta százszor is elmentem

hozzád, Catalina, de ajtód mindig

zárva találtam A nyelv túl gyenge,

hogy szavakkal kérhessük egymást.

Kértelek dobbal, furulyával, hogy

támadjon köztünk ellentét, mely

eljuttat a nagy összhanghoz. Lassan

elhalnak érzékeink, és elveszítjük

azt is, ami nem változik. Hát törjük

fel időben a pecsétet, adjuk vissza

a viharnak szárnyait, és ne tegyünk

ellene semmit: így egy napon talán

megleljük egymást. Hajómat látni

fogod a parti sziklákon. Már gyengék

vagyunk, de még törékenyek: lelkünk

elveszti házát, a sötétségbe száll.

 

A sivatag, ami

(a sivatag ami nem képzeletbeli)

Egy madár arról beszélt a homoknak,

hogy valaha ember volt, emberszemei

voltak, és látta dolgozni a várost,

belülről egy isten gondolatait.

És felemelte a madár s szárnyát,

hogy megmutassa a homoknak,

nyomorék teste van: "Látni akarták,

mire használom, ha kizárják funkcióit."

És várta a madár, hogy megmozduljanak

a sivatag hullámai. Először sárga volt

minden, azután vörös lett, azután fekete,

és a madár közben kővé változott. "Nézd,

mintha az lenne a csőre, az meg a szárnya,

és a tollát felborzolta volna a szél."

(a sivatag ami képzeletbeli)

 

Catalina énekel

Sirályok hangjáról, tengeri

fényekről beszélsz, szavakból

kötsz hálót, aranyhajú kalózom,

zsákmányod csupa erény és

igazság, de nem lehetnek előtted

jelzőim. Testem, mint a sellőké,

ha megérintesz, távozom,

a mélyrétegekben mosok rád,

tétlen is helyetted cselekszem.

Minden hullám alatt ott leszek,

minden szirten, szemem sosem

fénylik és sosem homályosul el.

És most indulj, Rico Franco,

keress a tengereken, illatos vagyok,

mint a szél és megbocsátó: az árból

kimentelek borsóhéjtutajon.

 

Fordított rózsa

Ugyanaz a szín, erő, magasság,

mégsem kezdődhet újra. Mintha

halhatna még egy halált,

szebben virít a föld alá fordított

rózsa, pedig fent a kertben már

senki sem jár, elszáradt törzsek,

ágak, gyökerek. És a kert mégis

most kezd beszélni. Azt mondja,

"te", azt mondja, "rózsa". Talán

még kinyílhat e szó. De a föld

alá nem juthat el hangja.

Ne fordítsd vissza a rózsát!

Hallgasd meg a kert beszédét,

és felejtsd el örökre.