Alföld - 48. évf. 9. sz. (1997. szeptember)

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Gömöri György

 

Kérdés Petri Györgyhöz

Kedves Gyuri!

Honnan a csudából veszed

ennyi undorgó vers működtetéséhez

szükséges undorodat?

 

Szövegközti

felhőbe hanyatlott a drégeli rom

(mért ez az első sor ami felötlik?)

az emberfaj sárkányfog-vetemény

(de a sárkány a mérgezett húsba beledöglik)

szabadság szép hosszúcombú nimfa

(a költő ajkán felgerjed a dal)

mert szeretlek te édes mostoha

(a férfi: gyermek; ölbe bújni akar)

és elhagyatnak akkor mindenek

(lehet hogy létünk mindennap ítélet?)

és bordán roppantott a rémület

(de értelemmel kell élnem amíg élek)

 

Nosztalgia-glossza

Ádámnak

amikor az illatos Hawaii-i éjszakában

japán vetkőzőlány-szemléről hazatérve

üvöltve énekeltük a partizánindulót

azt hogy "tör előre a hadsereg..."

és elvesztett repülőjegyem ürügyén

még egy hétig sütkérezhettem waikikin

azok voltak a szép idők vagyishát az ifjúság

amikor chicagóban cini landolt és ámulva látta

négy nyugati költőlegény hogyan eteti szóval a nagyérdeműt

(megitták az összes italt és további verseket követeltek)

nem volt egy vasunk se de lángolt bennünk a szellem kisüstije

és még hajunk is mennyi de mennyi volt (kivéve a géfint)

- most pedig díjak és kitüntetések után

hatvanon túl még mindig hajba tudunk kapni

egy-egy rímen vagy verssoron

de most már kicsit megszokásból vagy öngerjesztve hisz senki sincs

akivel olyan jót lehetne veszekedni egy sánta (ödöni) versláb ügyében

vagy aki megértené mennyi szemérmes bánat

fér bele egyetlen régi sorba: "hervad már ligetünk"