Alföld - 48. évf. 9. sz. (1997. szeptember)

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Darvasi László

Vidám mondatok

"Köd a ködben.

Adni és venni a zúzmarát,

fűszállal írni egy könyvet,

melyet csak a fény nyithat ki,

melyet csak a szél lapozhat,

s amelynek betűi az éji égbolton

fájnak, mert értelmét

rendre a Hold túlfelére bízzák."

"Amikor a gyermeket ütlegelem,

már nem is azt gondolom, hogy olyan,

hanem már hogy ő az, hogy maga az Isten.

S micsoda elégtétel,

hogy mindeközben egy szemernyit sem

kell törődnöm azzal,

én ki vagyok, s az ki lesz,

aki egyszer majd visszaüt nekem."

"Elég egy gyors naplemente az ékszerészek

utcájában, hogy ne válaszolni akarjak,

csak kérdezni mindig, és mindig csak azt.

Jöjj, enyészet karneválja,

adj lágy szavú kedvest,

megbocsátó szeretőt,

ki százezer lencseszemből

és egyetlen gyémántból főz

főzeléket nekem."

"Csak hogy tudjátok.

Csupán mulatságból ácsoltam azt a keresztet

kertben a szemétdomb mellett.

S ha akadna jelentkező, mulatságból

szögezném föl rá. Mulatságból

hirdetném aztán, hogy feltámadt.

Mulatságból gyűjtenék emlékének tanítványokat.

Mulatságból tagadnám meg végül őt,

ki a mulatság helyett,

a mulatság rettenetes súlyával

büntette meg a lelkem."

"A költészet bátorsága.

Darabka kenyérét alkudozni

egy egész életen át.

Ám végül az utolsó morzsát is

a terített asztalra bízni."

"Imádkozni egy ismeretlen nyelven,

ismeretlen mondatokkal és szavakkal,

imádkozni egy ismeretlen,

idegen és részvétlen világban,

úgy imádkozni, mint a

hóhérsegéd, akit nem engedtek

ölni még, de akit kivégzés előtt

az áldozattal még

játszani kényszerítenek."

"Haldoklás közben felriadni."

"Hős a vérző szalmazsákon.

Naplóját eddig vezette népről, hatalomról

és maga magáról. Ám most, amikor az életrajzát a

kezébe adják, képtelen másra gondolni, hogy

a hősiesség a szellem lustasága csupán,

s ettől oly féktelen és vad kedvre derül,

hogy gyermeke játékait

azonnal magához kéreti."

"Kezdő cenzor a hullaházban."

"Hiszen már köd kavargott

a szülőszobában is. Amikor

eltéved az éjszaka, s egy férfi

tévedésből annak a nőnek kertjére bámul,

hol Isten távoztával végre

az életünk is kezdetét veheti."

"Ez az a park, ahol

rendre összeverekszenek a város kertészei.

Megtépett rózsaszirmokat és tulipánhagymákat

gyűjtögetne aztán szél, de a jajkiáltásokat és

a halálhörgést gondosan a következő

attakig őrizgeti."

"Mint aki azt mondja,

egyetlen éneket tudok,

de a te hangodat, és csakis tiédet,

kettőre taníthatnám."

"Mióta anyám megtudta, hogy

büntetésem életfogytiglani,

naponta jön, de csak a börtönszolgáknak

hoz édes bort és meleg belű cipót, miközben

nekem hosszan mesél az apámról

ki bő gondoktól terhelten a

világ dolgait azóta is igazgatja."

"S volna egy ember is, aki

tájkritikus. Évekig elnézni egy domboldalt

végül megdicsérni. Sietősen továbbutazni

a lelkes vendégsereg elől."

"Mint aki az életét azzal tölti,

hogy jó előre megváltott sírhelyének

szomszédjairól mindent,

és mindent megtudjon."

"Az első pohár bort színültig ürítette

a másodikba belekortyolt,

a harmadikat nem is érinthette,

mégis arról beszélt,

csak azt idézte,

csak arra emlékezett."

"Leghívebb barátját megeskette,

ha majd néhány nap múlva kiássák,

s egy rothadó, férgektől nyüzsgő corpus helyett

illatos és szép testre lelnek, hovatovább

ha ez a test fölkél, reátekint a világra, és beszél,

s szavait egyként értelem és szépség vezérli,

úgy ő, e leghívebb barát, mégse örvendezzen,

a csodát ne hirdesse,

róla ne szóljon jót se, sem pedig rosszat,

mert akit élve, virágosan és ragyogva lát majd,

nem más, csak az ő legelszántabb

legalávalóbb ellensége leszen."

Az a gyermektelen ruhatáros asszony, aki

a premier előtt az összes kabátot felpróbálja,

és akinek az ágyában megnyugvást lelhet

a legvadabb, a legkíméletlenebb

rendező is."

"Ha a szeretetnek lennen helye, mondta.

Helye csak a bűnnek van.

Akkor is vesztek, ha azt mondom, győztem.

Nap keresi helyét az égben,

az égbolt keres másik Napot

déli verőfényben,

ugyanazokkal a szavakkal,

hogy szó,

hogy halál,

hogy hatalom."

"Ne jöjj, vagy máskor.

Ébren hagytam a macskát."

"gyermek téved az öregek otthonába.

Etetik és itatják, jól tartják.

Többször is hosszan kikérdezik."