Alföld - 48. évf. 9. sz. (1997. szeptember)
"Köd a ködben.
Adni és venni a zúzmarát,
fűszállal írni egy könyvet,
melyet csak a fény nyithat ki,
melyet csak a szél lapozhat,
s amelynek betűi az éji égbolton
fájnak, mert értelmét
rendre a Hold túlfelére bízzák."
"Amikor a gyermeket ütlegelem,
már nem is azt gondolom, hogy olyan,
hanem már hogy ő az, hogy maga az Isten.
S micsoda elégtétel,
hogy mindeközben egy szemernyit sem
kell törődnöm azzal,
én ki vagyok, s az ki lesz,
aki egyszer majd visszaüt nekem."
"Elég egy gyors naplemente az ékszerészek
utcájában, hogy ne válaszolni akarjak,
csak kérdezni mindig, és mindig csak azt.
Jöjj, enyészet karneválja,
adj lágy szavú kedvest,
megbocsátó szeretőt,
ki százezer lencseszemből
és egyetlen gyémántból főz
főzeléket nekem."
"Csak hogy tudjátok.
Csupán mulatságból ácsoltam azt a keresztet
kertben a szemétdomb mellett.
S ha akadna jelentkező, mulatságból
szögezném föl rá. Mulatságból
hirdetném aztán, hogy feltámadt.
Mulatságból gyűjtenék emlékének tanítványokat.
Mulatságból tagadnám meg végül őt,
ki a mulatság helyett,
a mulatság rettenetes súlyával
büntette meg a lelkem."
"A költészet bátorsága.
Darabka kenyérét alkudozni
egy egész életen át.
Ám végül az utolsó morzsát is
a terített asztalra bízni."
"Imádkozni egy ismeretlen nyelven,
ismeretlen mondatokkal és szavakkal,
imádkozni egy ismeretlen,
idegen és részvétlen világban,
úgy imádkozni, mint a
hóhérsegéd, akit nem engedtek
ölni még, de akit kivégzés előtt
az áldozattal még
játszani kényszerítenek."
"Haldoklás közben felriadni."
"Hős a vérző szalmazsákon.
Naplóját eddig vezette népről, hatalomról
és maga magáról. Ám most, amikor az életrajzát a
kezébe adják, képtelen másra gondolni, hogy
a hősiesség a szellem lustasága csupán,
s ettől oly féktelen és vad kedvre derül,
hogy gyermeke játékait
azonnal magához kéreti."
"Kezdő cenzor a hullaházban."
"Hiszen már köd kavargott
a szülőszobában is. Amikor
eltéved az éjszaka, s egy férfi
tévedésből annak a nőnek kertjére bámul,
hol Isten távoztával végre
az életünk is kezdetét veheti."
"Ez az a park, ahol
rendre összeverekszenek a város kertészei.
Megtépett rózsaszirmokat és tulipánhagymákat
gyűjtögetne aztán szél, de a jajkiáltásokat és
a halálhörgést gondosan a következő
attakig őrizgeti."
"Mint aki azt mondja,
egyetlen éneket tudok,
de a te hangodat, és csakis tiédet,
kettőre taníthatnám."
"Mióta anyám megtudta, hogy
büntetésem életfogytiglani,
naponta jön, de csak a börtönszolgáknak
hoz édes bort és meleg belű cipót, miközben
nekem hosszan mesél az apámról
ki bő gondoktól terhelten a
világ dolgait azóta is igazgatja."
"S volna egy ember is, aki
tájkritikus. Évekig elnézni egy domboldalt
végül megdicsérni. Sietősen továbbutazni
a lelkes vendégsereg elől."
"Mint aki az életét azzal tölti,
hogy jó előre megváltott sírhelyének
szomszédjairól mindent,
és mindent megtudjon."
"Az első pohár bort színültig ürítette
a másodikba belekortyolt,
a harmadikat nem is érinthette,
mégis arról beszélt,
csak azt idézte,
csak arra emlékezett."
"Leghívebb barátját megeskette,
ha majd néhány nap múlva kiássák,
s egy rothadó, férgektől nyüzsgő corpus helyett
illatos és szép testre lelnek, hovatovább
ha ez a test fölkél, reátekint a világra, és beszél,
s szavait egyként értelem és szépség vezérli,
úgy ő, e leghívebb barát, mégse örvendezzen,
a csodát ne hirdesse,
róla ne szóljon jót se, sem pedig rosszat,
mert akit élve, virágosan és ragyogva lát majd,
nem más, csak az ő legelszántabb
legalávalóbb ellensége leszen."
Az a gyermektelen ruhatáros asszony, aki
a premier előtt az összes kabátot felpróbálja,
és akinek az ágyában megnyugvást lelhet
a legvadabb, a legkíméletlenebb
rendező is."
"Ha a szeretetnek lennen helye, mondta.
Helye csak a bűnnek van.
Akkor is vesztek, ha azt mondom, győztem.
Nap keresi helyét az égben,
az égbolt keres másik Napot
déli verőfényben,
ugyanazokkal a szavakkal,
hogy szó,
hogy halál,
hogy hatalom."
"Ne jöjj, vagy máskor.
Ébren hagytam a macskát."
"gyermek téved az öregek otthonába.
Etetik és itatják, jól tartják.
Többször is hosszan kikérdezik."