Alföld - 48. évf. 7. sz. (1997. július)

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Simon Balázs

A boltban, zárás előtt

Találkozni és kezdeni

Elölről, érdes, lassú

Munka, szikes, kövecses

Talaj, és tudjuk, nem lehet

Beszélni úgy, mint két hete,

Csak találkozni épp egy boltban,

Alkonyat előtt, wayang, unalmas

Árny- vagy bábjáték, az a rituális

Komédia, megkérdezni, miért?, és

Megválaszolni, mert fáradtabbak

Voltunk, rozsdásak, nem kezdődött,

Csak épp találkoztunk, a véletlen

Paskolt össze, aklában állni könnyű

Volt, egy játékostor könnyű kis

Szele, enyhén lúdbőrös engedelmesség,

Ez volt találkozni, nem, mondjuk,

Almáskert, ahol a közös termést szedni

Lágy időzés, dús gyümölcsmérleg, csak

Ez a hirtelen nagyon kemény talaj,

Belátható, felesleges szavak, átlábalni

Nehéz rögök, és végül, tudni, még rosszabb

Közérzet lesz külön haza, ismét egy

Átvirrasztott éjszaka után, amikor már

Emlék az a nyers fényű, koratavaszi

Alkony is a boltban, épp zárás előtt.

 

Ők

Egyszer írtam a zajainkról,

Azt hittem, hallgatják, és a

Csöndünkből megértik tán, ha

Lassan is, és kérdezik, mi

Történt itt, a válaszfal

Túloldalán, csak azt feledtem,

Épp elég nekik, sok is saját

Zajtérképük, hogy szöszmötölnek

Patkánymód, harapdálnak, cincognak,

Egerek, előbbre fúrnák még maguk,

Vakondokok, felénk, a vízvezetékük

Végvár, benn csemcsegnek, nyeldesnek,

Végtelen garat, kloáka, ott zubog a

Székletük, karnyújtásra, és zajtranzitban

Finganak, harákolnak, süketen, mint a

Fénytelen teakonyhák, hálófülkék,

Restibudik ragacstól eldugult szellőző-

Rácsai, e sötét függönyök, és úgy

Különböztetik szavunk a csöndünktől,

Mint poros ablakon a szürke fényeket.