Alföld - 48. évf. 5. sz. (1997. május)

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Böndör Pál

A változásom könyvéből

57. Szun/ Szerénység

El is fáradtál egy idő után

és láttad hogy mások is félnek

a helytállásról tehát - arra kérlek -

most nehogy elméletet konstruálj

utólag. Ahogyan a többiek

tagadjál és szapuljál és dicsérj

mondd azt hogy meleg van mondd hogy hideg

ülj ki a kertbe és figyeld a fákat

a villanypóznát hogy hogyan zizeg

töprengjél szótlan vagy járasd a szádat

ha kell ha nem - bánom is én! -

csak ne hencegjél: Húsz-huszonöt év

múlva lehet hogy az ágyba vizelsz

majd újra s akkor hogy másról beszélj

kevés lesz már csak ennyi mersz.

49. Ko / Megújulás

Légy úszik a boromban.

Vagyok aki - na ne! - köszöni szépen

de volt már jobban. A szék lába koppan

csak ahogy hintázom a konyhaszéken.

Kellett ez nekem? Az asztalon a

tegnap esti ünnepi vacsora

romjai. Ébredezik már a ház

- ahogy eddig volt ezentúl is úgy lesz -:

a szomszéd máris krahácsolva tesz-vesz

az erkélyen s nagy hangon magyaráz...

Ahogy eddig volt ezentúl is úgy lesz.

Csöpög a csap elromlott a redőny.

Mi másba kezdhetnék így részegen? -

rendbe kell hoznom - ha jut rá időm -

előbb a konyhát majd az életem.

44. Kou/ Kapcsolat

A huzatos állomáson

míg a pénztárnál várunk a sorunkra

- na min bosszankodunk ma? -

a szomszéd beszél én meg hallgatok.

- Ezek a kurva hajnali fagyok!

Ablakot nyitok - az ajtó csikordul.

Nézném a peronon a lányokat.

Nem hagynak békén soha. Előfordul

hogy én nem hagyok békén másokat:

Elképesztő fordulatokkal élek

míg a hasukba lyukat nem beszélek.

Meglehet már semmi közöm e helyhez

ahhoz sem hogy több száz fa kifagyott

s - ha úton ha útban csak - hogy vagyok

egyetlen bizonyítékom a helyjegy.

38. Kuéj/ Szembenállás

A látszat csal. Nem a verebeket

bámulom. Nem a kuckómban lapítok.

Nem magyarázkodom e helyt neked.

- Hagyjál most nem látod hogy írok? -

Lehet hogy nem kínomban nevetek:

Írni nehéz. Olvasni nehezebb.

Egy mondat nem lehet a birtokod

ha nem mindened rá a fedezet.

Panaszra kedves mégis van okod:

Jövőnk nincs. A múltunk java szöveg-

romlás - notebook? papiruszgöngyöleg? -

tapogatózunk benne mint a vakok.

De hogyan röhögés nélkül kiállni

hogy máris tekintélyes pocakot

eresztettek a háború kutyái?

30. Li/Szépség

A takaró alá húzom a lábam.

A világról nincs most mit mondanom

csak annyit hogy szeptember már de nyár van

és immár nem zsibbad a bal karom.

Az oldalamra fordulok

s a foszfort nézem: tíz perc múlva három.

Amihez mások jobban értenek

a téma én vagyok: a vérerek -

vagy mi a csoda. De a puha ágyon

és mégsem kint az utcán heverek.

Ez nem az eredeti - azt hiszem -

hamisítvány köröttem e sötétség:

Reggel ha majd a konyhából viszem

ki a szemetet - az lesz igazán szép! -:

büdös lesz a vödör s az ég sötétkék.

1. Csien/A teremtő

Ezúttal ne kezdjük az elején.

A lassan hűlő nappaliban ül-

ve csukott szemmel moccanatlanul

- már ez is kész regény! -:

az egyik legyek én a másik ő.

Majd - ahogy a mondatába bele-

kezd az én és el is akad vele -

eredjen el hirtelen az eső

s a szavakat kövesse majd a tett:

De miközben

a szárítani kiterigetett

ruhát az óriási ruháskosárba

dobáljuk ejtse az inget a sárba

inkább a másik - ha lehet. Ha nem: nem

- az ember mégse legyen telhetetlen.