Alföld - 48. évf. 5. sz. (1997. május)
57. Szun/ Szerénység
El is fáradtál egy idő után
és láttad hogy mások is félnek
a helytállásról tehát - arra kérlek -
most nehogy elméletet konstruálj
utólag. Ahogyan a többiek
tagadjál és szapuljál és dicsérj
mondd azt hogy meleg van mondd hogy hideg
ülj ki a kertbe és figyeld a fákat
a villanypóznát hogy hogyan zizeg
töprengjél szótlan vagy járasd a szádat
ha kell ha nem - bánom is én! -
csak ne hencegjél: Húsz-huszonöt év
múlva lehet hogy az ágyba vizelsz
majd újra s akkor hogy másról beszélj
kevés lesz már csak ennyi mersz.
49. Ko / Megújulás
Légy úszik a boromban.
Vagyok aki - na ne! - köszöni szépen
de volt már jobban. A szék lába koppan
csak ahogy hintázom a konyhaszéken.
Kellett ez nekem? Az asztalon a
tegnap esti ünnepi vacsora
romjai. Ébredezik már a ház
- ahogy eddig volt ezentúl is úgy lesz -:
a szomszéd máris krahácsolva tesz-vesz
az erkélyen s nagy hangon magyaráz...
Ahogy eddig volt ezentúl is úgy lesz.
Csöpög a csap elromlott a redőny.
Mi másba kezdhetnék így részegen? -
rendbe kell hoznom - ha jut rá időm -
előbb a konyhát majd az életem.
44. Kou/ Kapcsolat
A huzatos állomáson
míg a pénztárnál várunk a sorunkra
- na min bosszankodunk ma? -
a szomszéd beszél én meg hallgatok.
- Ezek a kurva hajnali fagyok!
Ablakot nyitok - az ajtó csikordul.
Nézném a peronon a lányokat.
Nem hagynak békén soha. Előfordul
hogy én nem hagyok békén másokat:
Elképesztő fordulatokkal élek
míg a hasukba lyukat nem beszélek.
Meglehet már semmi közöm e helyhez
ahhoz sem hogy több száz fa kifagyott
s - ha úton ha útban csak - hogy vagyok
egyetlen bizonyítékom a helyjegy.
38. Kuéj/ Szembenállás
A látszat csal. Nem a verebeket
bámulom. Nem a kuckómban lapítok.
Nem magyarázkodom e helyt neked.
- Hagyjál most nem látod hogy írok? -
Lehet hogy nem kínomban nevetek:
Írni nehéz. Olvasni nehezebb.
Egy mondat nem lehet a birtokod
ha nem mindened rá a fedezet.
Panaszra kedves mégis van okod:
Jövőnk nincs. A múltunk java szöveg-
romlás - notebook? papiruszgöngyöleg? -
tapogatózunk benne mint a vakok.
De hogyan röhögés nélkül kiállni
hogy máris tekintélyes pocakot
eresztettek a háború kutyái?
30. Li/Szépség
A takaró alá húzom a lábam.
A világról nincs most mit mondanom
csak annyit hogy szeptember már de nyár van
és immár nem zsibbad a bal karom.
Az oldalamra fordulok
s a foszfort nézem: tíz perc múlva három.
Amihez mások jobban értenek
a téma én vagyok: a vérerek -
vagy mi a csoda. De a puha ágyon
és mégsem kint az utcán heverek.
Ez nem az eredeti - azt hiszem -
hamisítvány köröttem e sötétség:
Reggel ha majd a konyhából viszem
ki a szemetet - az lesz igazán szép! -:
büdös lesz a vödör s az ég sötétkék.
1. Csien/A teremtő
Ezúttal ne kezdjük az elején.
A lassan hűlő nappaliban ül-
ve csukott szemmel moccanatlanul
- már ez is kész regény! -:
az egyik legyek én a másik ő.
Majd - ahogy a mondatába bele-
kezd az én és el is akad vele -
eredjen el hirtelen az eső
s a szavakat kövesse majd a tett:
De miközben
a szárítani kiterigetett
ruhát az óriási ruháskosárba
dobáljuk ejtse az inget a sárba
inkább a másik - ha lehet. Ha nem: nem
- az ember mégse legyen telhetetlen.