Alföld - 48. évf. 4. sz. (1997. április)

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Visky András

Álomvidék

1.

itt fekszem, a folyóhoz közel, név és történet nélkül,

kívánságom szerint. Csak születésem évét vésettem a

fába (1918), melyet magam faragtam gyermeki mellkas

formára. Jelentéséből nem veszített semmit a számsor.

Minden egyéb feledhető csekélység sikeres szökésem

mellett

2.

élt ott két fiúgyermek is. Az egyik sánta és szép

arcú, a másik van és nehéz beszédű. A vak hátára vette

a szép arcút, és vitte, ahová csak menni akart. Így

keltek át a folyón is, amikor az emberek közé jöttek.

A legsúlyosabb vétket elkövettem, mit ember elkövethet,

mondta a nehéz beszédű. Sohasem voltam boldog

3.

legvégül pedig nagy levegőt vett és így szólt a

körülötte álló halászokhoz: "Metafizikai hajszoltságban

élek." Majd ezt mondta: "Engedjetek utamra." "Eddig a

küszöbön állt." szólalt meg nagy sokára a legöregebb

közülük, amikor már a távozó maga mögött hagyta az

utolsó házat is. "a küszöbön állt, az ajtókeretben, mint

a kétarcú isten, akit nem érhet meglepetés. Mostmár

ámulat lesz az ő osztályrésze, meghökken, színlelés

nélkül, és ez nem ismer véget. Nem volt közülünk való,

hagyjátok