Alföld - 47. évf. 11. sz. (1996. november)

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Schein Gábor

Boszorkány-sestina

Emberke alakocska földet szánt,

míg zokog a nádsíp, szánt vele három

kis ördög - így született, mondja, szülte

magát másképp, gyúrt vala lelket ördög-

ganéból, s kérdi a lelket, mért hallgat

a nádsíp, mért marad a föld szántatlan.

Tudod-e nyilván, ördög vet szántatlan,

földbe veti másképp az embert és szánt,

fájósra ördögszar, rozmaring hallgat,

szentelt viasz se beszél, pedig három

lélek van adva, gyógyítja az ördög,

táncolni kezd, és kérdi, ezt ki szülte.

Kacag a nádsíp, a páter ha szülte,

nem hagyja a három lelket szántatlan,

titkos írekből gyúr vala az ördög

más dalt, csalhat másképp, gyógyul, aki szánt -

emberke volt-e alakocska három

életed, ganéban hány lélek hallgat?

Nézi emberke, alakocska hallgat,

elpityered, s bevallja, mind ő szülte,

gyúrt vala ördögöket könnyből, három

dal cseppent sípról a földre, szántatlan

marad a föld ott, igenis tudja, szánt

másképp boldog lelket néma kis ördög.

És megszánja őt a dalban az ördög,

a páter lelkében rozmaringszál hallgat,

emberke alakocska lassan szánt,

a fájós ördögszart titokban szülte,

hanem mert füveket szedett, hagy szántatlan

lelkére tortúrát a nádsíp három

hangja. (Mire mindent bevallott, három

feje bétörött volt.) S mi neved ördög-

szülöttje, kérdem utószor, szántatlan

alakocska? Péter nevére hallgat,

titokban rozmaring, ördögszar szülte

Herczeg Marinka, víg dala földet szánt.

De másképp szánt vala, míg ördög három

lelkét megszülte - eltűnik az ördög,

ha a föld is hallgat, versben szántatlan.