Alföld - 47. évf. 11. sz. (1996. november)

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Krasznahorkai László

Egy mondat

(Metszet egy könyvből)

Ha a virágoknak szárnyuk volna,

az emberek közeledésére elrepülnének. (M. M.)

Drágaggyal, hajolt közelebb

beszélgetőtársához Korim,

nehm ... mindem ... otho ... zatlantoszon!,

és ezt úgy érti, mondta halkan,

hogy neki valóban „mindene ott volt az Atlantiszon",

neki: mindene, ismételte meg többször is,

hol az egyik, hogy a másik szóra helyezvén

nagyobb hangsúlyt,

aztán kiegyenesedett, jobb karjával beállította

egyensúlyát a pulton,

majd egy darabig jól láthatóan azzal küszködött,

hogy beszámolójának tárgyszerű,

érzelemmentes hangvételén továbbra se,

még most itt, ezen a nyilvánvalóan

érzékenynek ígérkező ponton se legyen kénytelen

módosítani,

mert innentől kezdve a maga különleges szófűzésével,

s föltehetően már csak égi és földi jegyzője számára

érthetően, arról beszélt,

milyen nehéz az eddig követett szenvtelen részletességgel,

mindezek után,

jelentést tenni arról a fájdalomról,

a vesztésnek arról a gyötrelmes ízéről,

amely viszont a legapróbb részletre is kiterjedően,

s nagyon is kínzón leltárba vette,

azon az Atlantiszon mi minden süllyedt el -

hiszen hogy mi is volt, mondjuk, mondta Korim,

a reggelek és délutánok,

az esték és az éjszakák,

a tavaszok és az őszök némelyik órájában

olyan felejthetetlenül varázslatos,

hogy mi is volt

az ártatlanság és a lelkiismeret,

a jóindulat és együttérzés,

a szeretet és a zsabadság hajdan ezernyi történetében

olyan megrendítő,

s hogy mi is lehetett

egy gyermek, vagy egy szerelmes,

egy eltűnő, vagy egy közeledő,

egy ébredő, vagy egy álomba sodródott tekintetében

olyan kétségbevonhatatlanul örökkévaló,

azt, mondta, ugyanúgy nem lehet szavakba önteni,

mint a fájdalmat, amit varázslatuk,

megrendítő és örökkévaló voltuk

nemléte és visszaidézhetetlensége okoz,

ennek a fájdalomnak a mélységét ugyanis

egyszerűen képtelenség körülhatárolni,

pusztán csak megemlíteni lehet,

egy kicsit beszélni róla, célozni rá,

így hát ő, Korim, most legalább emgemlíti,

legalább beszél róla, legalább céloz rá,

hogy ez a bizonyos, hogy ez a szóban forgó fájdalom

nagyjából mennyire is,

milyen mélységesen fáj.