Alföld - 47. évf. 9. sz. (1996. szeptember)

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Vasadi Péter

A futás anatómiája II.

a térdek, a combok, a hegyes térdek

mint megkergült olajemelők, eltűn-

nek, fölemelkednek, el, föl, alat-

tuk a föld hátrafelé dülöngél, a

göbök, a gumók, csörvájta lyukak

a lótetűk torlatai, a megtaposott

fű csillagalakban, darab ág, csont

s kő belefúródva az éjbarna homok-

ba, mely sem sima, sem rücskös, a

futó kifelé billent talpainak oda-

adja magát a porhanyó óriáshalott;

sípcsontja élén tappog a talp ó-

rák óta, föl s le, hátra, előre

erdőn túl szétmállik majd, ami

itt kátrányfekete; huppog a gumi-

talp, látni, mint feslik, rongyo-

sodik, nyúzza a lábfej csontlegye-

zője, ez a törékeny, izmok megdob-

ta, ín visszafogta ruganyosság, a

térdek, vékony combok, föl, le a

térdek; az oldalt feszített te-

nyerek ingája, negyedíve vállba

nyilazza a kar erejét, a vállak

a törzsbe, a törzs a bokákig lök

s ránt, a térdek, a talp, a comb-

ok, a vádlik óraműve ketyeg, a tü-

dő sűríti-ritkítja levegőjét az

erekben, a lila húslombok önnön

viharukban megnőnek és visszalo-

hadnak, minden oldalról nézve

domborúan, nincs cél a szemekben

szó helyett nyál gyöngyözik ajkon

láza működteti a szerkezetet

mint ritmus a testet, mely érke-

zik, átszakít, elterül vörös sa-

lakon - halni lehet, megállni

soha

A keresztelő

Néki adatott látnia fehér bálnákat a

sivatagban:

úsztak fölötte az ó-ból az új-ba.

Testét

állati szőrök födték be, árnyéka

kánkánt

járt a háta mögött. Nézte, holott még

nem

látta az Arcot, mégsem tévesztette

szem

elől a rezzenetét sem. Nappal a Lélek

markolta

a vállát, az oroszlánmorgástól fagyos

éj

énekeket szorított ki belőle. Beszélte

a víz

nyelvét ez a méltatlan saruszíj. Néha

sötéten

pillantott egy falapátra: majd

füstölve

hányja parázsra a pelyvát.