Alföld - 47. évf. 7. sz. (1996. július)

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Tandori Dezső

A szappan-kompjuter-vers, London

(avagy: 1x=2x)

Ha áttérünk a kompjuterbeszédre:

nehéz lesz

saját jeleinket eligazodni -

ahogy eddig is az volt,

ahogy a szavakkal is ez volt eddig.

„Soha nincs kétszer?"

„Egyszer sincs kétszer?" J. ez még

hasonlít, de jelentheti

a címbéli jel azt is, hogy

„Egyszer - az nem kétszer",

és még a totótippekre is utalhat,

ha lesz akkor még totó,

de hát mikor lesz ez -

és totó nyilván mindig lesz.

Induljunk ki abból, hogy mindig minden

lehet, és talán mindig minden lesz is,

kivéve, ami nem, ez a dolgok

természete, a dolgok: vannak, akkor

minek sokat szövegelni felőlük?

Az ember természete is az, hogy van,

és a szövegelés is ott van ebben a pakliban.

Hát jó, ez a szöveg, de a vers?

Erre, ahogy azt mondják, aludjunk még egy verset.

Tessék, itt van nektek akkor máris a vers: nem

ez, de az, ám semmi sincs kétszer,

várod, aludj, elméleteket gyártasz,

túl sok beszédre - nappal - rossz az alvás

(éjjel), de akkor elkezdhetsz viszketni,

az a test beszéde,

mit csinált tested egész nap,

nem is gondoltál rá úgy külön, mint

testedre, mentél, megálltál, neki-

támaszkodtál valaminek (egy pultnak,

egy templom homlokzati oszlopának),

mi történt testeddel, mi vers,

ébren volt egy verset, elváltok éjszakára,

nincs kétszer a nappal,

nincs kétszer az éjszaka,

furcsa, hogy az emberek

összefüggőnek érzik a kettőt,

bármit külön összefüggőnek éreznek, nem tudom,

jelen-e valamit, ahogy egy golfpálya mentén

(ez egy ilyen film, „Madarak a golfpályákon")

kidugja fejét, hirtelen, megetetik - egy fióka madár -,

visszarántja fejét az odúba (ez egy harkály), de

máris kidugja, túláradó öröme volna ez, hogy él,

vagy madárként így szokás élni? Nem mondtam,

hogy csupán az embereknek vagyok alienje.

Eső ígérkezik

a brit szigeten, inkább

nem megyek föl ma Yorkba.

a tévé idehozza Yorkot,

a York City FC megverte a Manchester United

csapatát, kiverte a kupából,

a York az egy cigaretta

- nekem főleg Bécsben -,

York lóversenypályájára mennék ki,

ez 3x York, holott 2x sincs

(és még jó, ha bármi 1x is van,

és az se nagyon jó).

E dolgokhoz, mint aliennek, nem sok

hozzászólásom lehet. Így nézem

szintén a mai tévén az úgynevezett

O.J. Simpson pert, melynek már nem lehetett

jó megoldása...ilyeneket művelnek az emberek.

Nem vetem meg, persze, ahogy mondani

szokás az emberi dolgokat, de nem sok

élvezetem se lelem bennük: átvernek

kedves barátaim, szeretettel várnak,

kiderül mégsem lakhatom náluk

(pénzért laknák), ajánlanak egy másik

helyet (az is övék), nagy ívben

elkerülöm, nekivágok Londonnak,

pillanatig a padlón

vagyok, nem soká, felkelek, járok,

mint a háború utáni első nap a fejsérült clochard.

Drágállom a helyet, ahol két napig meghúzom magam

(meghúzom = magammal hozott

fordítási penzumomnak is nekilátok),

fényképezgetek, később jut csak eszembe,

kék-zöld tornyú templomomat a South Audley

Streeten (oszlopának támaszkodom)

végre lefotózhatom, el ne maradjon ez;

sajnos, borús az idő, nem megyek ma Yorkba,

holnap, apám 100. születésnapján fogok

Yorkba menni, a rózsa városába etc.,

ott meg én vertem át valakiket,

a londoni csalódás elvette a kedvem,

nem mentem fel az ígért napon Yorkba,

az emberi dolgok így dőlnek össze-vissza,

mihelyt emberi dolgokba avatkozol,

mintha léted emberi dolgok léte lenne,

így költözöl át egy

rég kinézett helyre, jó három kilométer,

gyalog mégy, teljes menetfelszereléssel

(két sporttáska, a harmadikban az írógép),

keresztülvágsz a Hyde Parkon, integetsz

a Round Pond tavacskának, ő visszainteget,

játssz holnap egy Golden Pond nevű lovat,

azt se tudod, holnap egy ilyen ló megy,

ha lovakat játszol, olyan, mintha nem is alien lennél,

tisztára olyan, mintha ember volnál, ráadásul

bárki vagy, felvonultatod összes hibád s erényed,

pontosabban: ezeket jól szemlélteted,

ha lovakat játszol.

De még csak ott még, csomagjaiddal,

a Hyde Park túlfelén, ez a Queensway,

királynő dolog, Szpéród volt a királynő,

egy veréb, ami még nem

jelenti, hogy mikor embernek alien vagy,

madár volnál, Kedvenc novellád most egy héja

története, hát a Hawkish (Hook) lovat

játszanod kéne, elgyáváskodod, ez lesz:

kiderül, csak akkor cselekszel, akkor

teszel bármit, úgy istenigazából,

ha már nagyon muszáj. Eléggé rémes

életed lehetett (meséled társnédnak

telefonon, innen a portáról, a szobádban csak

nem működő telefonkészülék van), annyit

cselekedtél, végső megoldásként,

muszájból, istenigazából (ha vegyes

lett is az eredmény), a szándék ilyen volt,

az élet, ráadásul egy alien élete,

eléggé rettenetes, ennyi „muszáj".

Senki nem mondta meg, hogy nem muszáj.

A versnek kellett volna megmondania?

De hát mikor a vers is egy „muszáj" volt!

Aludni egy verset - könnyű azt mondani.

Kevés, hogy keveset beszélsz egész nap.

Túl sok teát iszol netán,

vagy rád tör a viszketés, éjfél, mire elalszol.

Igaz, alhatsz hétig.

Legenda lenne, hogy szeretsz korán kelni,

hajnalok hajnalán? Ez jó félreütés, tipikus

emberi vicc, ilyenek az emberi viccek.

A „2x" nálad különben azt jelenti,

hogy kétszer bosszantanak ezek az emberi viccek.

1./ mikor eszedbe jutnak, 2./ mikor elmesélnéd

őket, mások szórakoztatására, de egy se jut

eszedbe. Hát itt majd, befejezésül,

előszeded jegyzetfüzeted,

sorolsz pár ilyen emberi viccet.

Ezek az emberi agynak ha nem is csúcs-,

mégis bizonyos teljesítményei.

Evidenciatörténetek, ez kellett, hogy

eszedbe jusson róluk, mint név,

talán elég szép teljesítmény egy alientől.

Alien, alien, mondod mindazonáltal

fejcsóválva:

hát a minden esti elalvás? Nem megalázó?

Nem egy „másik dolog"? Egy idegen dolog?

Biztos lehetsz-e abban, hogy elalszol

megint egyszer, ha egy elalvásból felébredsz.

És így tovább, amíg.

Tömérdek az emberi szöveg

(emberi szöveglehetőség), és a legtöbb

(mind?) meg is szólaltatható. A te

„1x=2x" elméleted: hősi teória.

Szép lenne, ha igaz lenne.)

Holnap apád 100. születésnapja, most mi érdekeset

csinálhatsz, apád rég meghalt, Szpéró rég meghalt,

társnéddal tegnap nagyon jó volt a telefon,

ez öröm, az itteniek közül

társnéd nagyon fontos. Beszámolt róla, még

élnek, jól vannak, Alíz, Rudy, Csutora.

Rudy! Énekelt is a tíz és negyed éves

hím mezei veréb tegnap. Én meg nem játszottam

(te meg nem játszottad) Phillip's Woodyt, nem

gondoltál Rudyra, nyertél volna, így

rémes csúszás jött, a végén a szokásos

tízszeres-vagy-semmi alapon kellett

visszanyerned s kicsit megtetézned a...stb.

Jöttél el, a South Audley Streeten, megsimogattad

kék-zöld tornyú templomod oszlopát. Itt élsz,

ember-mivoltodra bizonyság, ha lóra játszol,

a legtöményebb bizonyság, csupa akció,

másnap délelőtt újra-vetítik, beülsz

egy elhagyatott fogadóirodára (itt rengeteg van),

nézed, mi volt tegnap, most mit kéne érezned?

Körülbelül jegyzeteid idemásolásához érkeztél,

füzeted előveszed, másolsz valamit, aztán

nekivágsz, kezdődjék a mai nap, alien nap, de nem

ilyen ez, nem ennyire éles. Meg ha

sokat beszélsz róla, eleve elkened.

Szappan, azt lehet mondani, szappan: nem

a buborékok s a reklámok miatt, de hogy elkenhető, kenőszappan, az ilyen vers.

Mint alien, ne idegenkedj semmitől. Feljegyezted:

„Gondold meg, ha alien vagy, nem megalázó

- nem megalkuvás, idézőjelben -, ha

az embereket szórakoztatni akarod, nem is

szórakoztatni, de olyan dolgokat

mondanál nekik, ami érdekli őket,

amikre azt mondják, megint csak

idézőjelben, hogy nocsak.

Mondanád mindig magadat? Itt? Nekik? Köztük?

Ahol alien vagy? Ez volna illetlenség.

Ezen az új helyen, ahová átköltöztél,

minden olyan volt, olyan, mint huszonéve,

az Adria mellett, minden kicsit ragad, éjszaka

bogarak mászkálnak az egybenyíló étkezőkonyha

asztallapján, még jó, hogy nem repülnek.

Felébredsz vizelni, nézheted a bogarak sétáját.

Agyonversz kettőt, jön elő öt. Poharad inkább

íróasztalod fiókjában tartod. Ablakot nyitni

nem lehet, ajtó van a kertre, de zárva,

egy kis kallantyús micsodán át jön levegő, igaz,

szeptemberben múlt, október eleje, nem fűtenek, azt is

mondhatnád, hideg van. De az egész nem rossz.

Egyszer akkor itt is laktam, mondod társnédnak.

S valahogy a poénkodásokat máskorra

teszed el inkább, így érzed, így a jó most ez.

Ennek a szappan-versnek még örülsz is,

feltaláltad a szappan-vers műfaját.

Egy elnevezést leltél, ettől

vagy rögtön feltaláló? Az emberek

ilyen dolgai is csak ilyenek?

Talán kiderül holnapra az ég,

hogy Yorkba mégy.

A telefont, társnéddal, a portáról

bonyolítottad le. Lábadnál kölyök farkaskutya

bolondozott, ez rá a szó, ment a tévén,

O.J. Simpson, egy másik gyilkosság-ügy,

később egy szappanopera, az itteni-

ek egyike. Nem iszol, borod, amit

barátaidnak hoztál, keserves dugófaragás után

- majdnem mégis ittál!!! - a mosdóba öntötted,

itt jó ajándék lett volna, sebaj,

paprika van veled (kalocsai, szegedi), meg

két kis fekete korsó, jóval nagyobbak, mint a bogarak.

Ezekkel leszaladsz (felszaladsz) a portára aztán,

és másnap reggel dupla kaját hoznak,

dupla a vigyor, ez így megy, minden jól van,

alien, ha már törvényes vagy, ne vigyorogj oly

törvénytelenül. S délután próbáld összeszedni

magad, ha játszol: ne legyél már annyira ember,

gondold meg, az elalvás is kívüled esik. Mi baj érhet.

(Mellékdal)

Ma lesz 46 éves

a tréner Linda Ramsdey.

Shinerolla-5-éves

futamát fogja nyerni.

Ilyeneket kihúzok

paklimból, mégse húzok

Tehetnék - s nem teszek.

Ilyeneket teszek.

Lábjegyzetek. (Versláb...ect. Egy kis poétika.)

Ily jegyben járva, megjegyzem: ha nem akarnék rímpárost

itt, írnám: „A lova, Shinerolla:..."; vagy: "Lova, a

Shinerolla..." T. i. alighanem ma nyer a Linda Ramsdey

lova, igaz, holnap is fut egy. De én arra tennék,

hogy a mai nyer. Ezt el is határoztam, csak aztán

feledtem. Ilyeneket kihúzok, a pakliból, ahol ezek

benne vannak - most már csak gyengébbek kedvéért

magyarázom -, továbbá: a „teszek" remek jelentéstartományú

magyar szó, gondoljuk meg: „teszek rá" ect. A magyar

igen nyelvfilozófiai alkalmasságú nyelv; és a költészet,

szerintem, remek szórakozás, csak az agyat és az érzékeket

kell hozzá magunkkal hordanunk, s villanófény sem

kell külön a gépbe. Megj. újabban angol lovakat

fotózok. Van már Samim, El Yasaf, Aljazz ect., madaraim

neveit „hordó" négylábúak - és zsokéik.