AZ ERDŐ
lpított erdészeti lapok
az
olyam
X. ÉVF. 4. SZÁM 121—168 OLD. 1961. ÁPRILIS

TARTALOM
Kaiser Tlbcr: Az árrendszer és az anyagi érdekeltség................... 121
Dr. Lengyel Pál: A hazai- és a nemesnyárak fájának kémiai összetétele.......... 124
Tóth Béla: Nyárfásitási lehetőségek az alfö'.di kötött és szikes talajokon.......... 129
Bencze Lajos: Tápanyag vizsgálatok erdeink vadeltartokepességével kapcsolatban .. .. 139
Btündl Lajos: Védekezés a „tarka fűzormányos" (Cryptorrhynchus lapathl) ellen .. .. 145
Papp László: A csemetetermelés jövedelmezőségének kérdései................ 153
Tompa Károly: Néhány szó a lengyel erdőgazdálkodásról, kutatásról és felsőoktatásról .. 100
Gertheis Antal: Van-e tudományos alapja a varázsvesszős kutatásnak?........' .. .. 163
Dr. Győrfi János: A Plnus-fajok hajtásbetegsége........................ 166
Címkép: Nyárcsemete kiemelése (Nyírségi Állami Erdőgazdaság — Michalovszky István
felvétele).
Hátlapon: Tizenkét éves óriásnyár előhaszndlati állomány, tölgyes telep (Gödöllői Állami
Erdőgazdaság, Haraszt — Jérome René felvétele).
COAEP/KAHHE
Tuöop Kaü3ep : CuCTeMa nen h MaTepi-iajTbHaH 3anHTepecoBanHocTb............................ 121
Jl-p ria.i fleHdbtA : XwwHieCKHíi cocTaB npeBeciiHbi oTeiecTBeHHbix 11 6jiaropoA"bix TOnojrett...... 124
BeAa Tom : Bo3mo>khocth BbipaiuHBannfl Tono.ia npn oöjieceHHH na a.ib^e.nacKHX CBíi3Hhjx h 3aco.ieH-
Hbix noMBax ........................................................................... 129
Jlaüoiu Bmiie : HccjieaoBaHHe nMTaTeJibHbix BemecTB jiecoB b cbh3h c B03MO>KHocTbio conepwaHHfl shmh 139
Jlaiíoui BpwndA : 3amwTa npoTHB „necrporo hboto noJiroHOCHKa" (Cryptorrhynchus lapathl) ....... 145
Jlac.no nann : Bonpocu peHTa6ejibHocra BbipamiiBaHHH cennueB ............................... 153
Kapoü ToMna : HecKO^bKO c.iob o nojibCKOM jiecnoM xo3HüCTBe, 06 HCcnenoBamm h o Bbiciueiw o6pa30-
BaiiHM................................................................................ 160
AnmaA repmxeűc : HineeT-jiM HayqHyio ocHOBy HCcnenoBaHtie pyAOHCKaTejibHoro npyTa ........... 163
Jl-p Hhoux JJbep&u : 3a6ojieBaHHe noöeroB xboKhux nopoa.................................... 166
Ha nepsoü cmpamtife oöaomcku : BbiKonna cennixee monoAH (HnpmHrcKHÍl Toc. Jlecxo3, Ooto : MujTBana
MHxajtoBCKOro).
Ha nocAedHeü cmpamiue oöaoikku : Hacaztcdemie monoAH zmaHmcKozo s eo3pacme deeHaduarrtb Aem CMeuiaH-
Hoeo
c dyöoM u npedHaSHaveHHoeo óah npedeapumeAbHOPO noAbSoeaHUft (reAeJiJieficKníí Toc. Jlecx03, XapacT.
<J>oto : PeHe WepoMa).
SOMMAIRE
Kaiser T.: Le systéme de prix et l'intéressement materiéi.................... 121
Dr. Lengyel P.: La composltion chimlque du bols des peupliers indigénes et de culture .. 124
Tóth B.: Les possibllités de la culture du peuplier sur les terralns compacts et sodiques au
cours des plantations hors fórét dans la Grandé plaine hongroise.............. 129
Bencze L.: Analyse des substances nutritives pour l'étabüssement de la capaclfé en gibier
des foréts ..........................'.................. 139
Brttndl L.: Combat du cryptorrhynque de l'aune........................ 145
Papp L.: Les problémes de la rentabilité de la production de plants forestiers........ 153
Tompa K.: Quelques mots sur la sylviculture, recherche et enseignement en Pologne .. .. 160
Gertheis Antal: Y-at-11 une basis sclenüfique de la recherche avec une baguette magique? 163
Dr. Győrül J.: La maladie des pousses des plns.......................... 166
En couverture: Arrachage de plants de peuplier (Économle fore^tlére Nyíregyháza, photo
Michalovszky I.)
En reverse: Petip!t?menr fníermédiaire de Populus robusta audessus du chéne (Economie
forestiére Gödöllő, Haraszt, photo Jérome R.)
A LAPBAN MEGJELENT TANULMÁNYOK SZERZŐI
Bencze Lajos Erdővédelmi Állomás vezetője, Sopron — Bründl Lajos agrármér-
nök, az ERDÖKÉMIA Vállalat osztályvezetőié, Budapest —
Gertheis Antal a Mező-
gazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ munkatársa —
dr. Györfi János
tudományos munkatárs, ERTI Sopron — Kaiser Tibor osztályvezető, OEF főkönyvelő-
ség, Budapest —
dr. Lengyel Pál a műszaki tudományok kandidátusa, osztályvezető
a Papíripari Kutató Intézetben, Budapest —
Papp László tudományos munkatárs,
ERTI Budapest —
Tompa Károly egyetemi adjunktus Erdőmérnöki Főiskola, Sopron
— Tóth Béla tudományos munkatárs, ERTI Püspökladány.

Az árrendszer és az anyagi érdekeltség
KAISER TIBOR
Úgy gondolom, az mindenki számára magyarázat nélkül is elfogadható,
hogy minden részletkérdést szabályozó gazdasági irányítást megvalósítani nem
lehet, de nem is lenne sem célravezető, sem ellenőrizhető. A népgazdasági cél-
kitűzések alapján meghatározott főbb mutatók kötelező előírásán túl olyan
módszereket kell alkalmazni, amelyek a vállalatok vezetőit egyes részletkérdé-
sekben a népgazdasági érdekkel összhangban álló döntésekre ösztönzik. A válla-
lati anyagi érdekeltség rendszerében az egyik leghathatósabb módszerünk az
árszabályozás lehetőségeinek megfelelő felhasználása.
Az árszabályozás hatékony ösztönző szerepét az erdőgazdaságok dolgozói
az 1956. évi árrendezés óta mindennapi munkájuk közben bőségesen tapasztal-
hatták és megfigyelhették. Az erdőgazdasági termékek árainak megállapításá-
nál azonban olyan tényezőkkel is számolni kell, amelyek az ipari termékek ár-
szabályozásánál általában nem szerepelnek.
Az ipari ármegállapítás általában a termék iparági átlagos önköltségén ala-
pul, figyelembeveendő lényeges tényező még a bruttó termelői ár megállapítá-
sánál az import aránya és ezzel kapcsolatban a világpiaci ár. Az erdőgazdasági
termékeknél tényleges utókalkulált önköltségről általában nem beszélhetünk.
Az erdőgazdasági termékek megállapításánál az engedélyezett haszonkulcs-
csal növelt erdőgazdasági globális önköltség fedezéséhez szükséges árbevételből
kellett kiindulnunk. A
globális árbevételből a termékek árait a használhatóság
értékarányában kellett meghatározni. Használhatóságuk alapján a termékek
viszonylag egyértelmű sorrendjét meg lehet állapítani, nem ilyen egyszerű
azonban az egyes választékok közötti értékkülönbözet forint összegét meghatá-
rozni és ennél igen sok körülményre kellett figyelemmel lenni, amelyek közül
lényegesebbek a következők:
1. A faanyag felhasználása során előállított termék önköltsége, illetve
annak értékarányos bruttó termelői árából visszaszámított önköltség milyen
anyagár megállapítását teszi lehetővé (pl. bányafa, papírfa).
2. Egyes választékok azonos méretű és minőségű faanyagból termelhetők
ki. Ilyen esetben a népgazdaság ellátása szempontjából fontosabb választékra
magasabb árat kell megállapítani, a választék termelésénél felmerülő konkrét,
költségkülönbözeten (pl. kérgelési költségen) felül is.
3. A termelői, vagy fogyasztási felhasználás igénye nem minden esetben
határozza meg egyértelműen az alkalmazható nyersanyagot. A nyersanyag
megválasztását általában a gazdaságosság dönti el. A felhasználás gazdaságos-
ságát —■ a tartósság, a megmunkálási költségek különbségei stb. mellett —
döntően az ár befolyásolja. Az árat tehát úgy kell megállapítani, hogy a bel-
121

földi termelés, az export és import lehetőségeit figyelembevéve a népgazda-
ságilag legelőnyösebben beszerezhető nyersanyag felhasználására ösztönöz-
zön. (Pl. vezetékoszlopnak, vagy talpfának beton, vagy fa felhasználása.)
Az árak megállapításával két — egymással ellentétes irányú — ösztönzést
kell érvényesíteni. A
bruttó termelői árak a felhasználás növekedését, vagy kor-
látozását, a nettó termelői árak a termelést befolyásolják. Az árakkal történő
irányítás — a kötelező terv-előírások folytán — csak a túlteljesítéseknél, vagy a
tervben nem szabályozott választékoknál érvényesülhet. Az elérni kívánt cél
érdekében a bruttó és nettó termelői ár közé termelői forgalmi adó kerül be-
építésre,
vagy amennyiben a nettó termelői árat a bruttó termelői árnál maga-
sabban szükséges megállapítani, árkiegészítés juttatása engedélyezhető. Jó példa
a termelés és felhasználás korlátozására a vezetékoszlop ármegállapítása, amely-
nek bruttó termelői ára a többi választék árához viszonyítva magas, az 50%
termelői forgalmi adó viszont a nettó termelői árat alacsony szinten határozza
meg és így csak kisebb árbevételt biztosít. Ellentétes irányú ösztönzésre példa
a cserzőanyagok ára. Az importált cserzőanyagok alacsony ára mellett is cél-
szerű a belföldi termelésű anyagok felhasználását szorgalmazni, ezért a bruttó
termelői árakat az önköltség alatt állapították meg, a nettó árakat — az ön-
költség alapján — ennél magasabban és a különbözetet árkiegészítésként kap-
ják meg a termelő erdőgazdaságok.
Az előbb mondottak alapján — úgy gondolom — már levonható az az ál-
talános következtetés, hogy a bruttó termelői árak a felhasználást befolyásolják,
a nettó termelői árak pedig a termelésnél éreztetik hatásukat
és ezzel törek-
szünk ■—■ az anyagi érdekeltségen keresztül — a vállalati tevékenységet a nép-
gazdasági érdekekkel összehangolni.
A termelő vállalatot az előállított termékért elérhető, forgalmi adó nélküli
árbevétel érdekli, ami egyenlő a nettó termelői árral.
Az 1959. január 1-én bevezetett árrendezés előkészítése során az önköltség
és az engedélyezett százalékkal számított nyereséggel kialakított globális nettó
árbevétel, valamint a számításbavett termelői árak alapján megállapított bruttó
árbevétel között viszonylag kevés különbség maradt és ez szűk keretek közé
szorította az ösztönzési lehetőségeket. A bruttó termelői árak kialakításánál
ugyanis a világpiaci árakból indultunk ki, átlagosan 30 Ft átszámítási kulcsot
alkalmaztunk, az így megállapított ársort azonban módosítani kellett a végter-
mékek fogyasztói árai által megszabott felső határ miatt, továbbá a lombos és
fenyő világpiaci áraránya túlságosan az importált fenyő felé terelte volna a
felhasználást és még egyéb hasonló okokból a helyes ösztönzés érvényesítése
érdekében. Miután a tőár elvonásra kerül az erdőgazdaságtól az erdőfenntartási
alapba és a befizetéstől függetlenül kapják meg az erdőfelújítási költségeket, a
ráfordítások és a nyereség fedezete szempontjából a tőár ugyanolyan szerepet
tölt be az erdőgazdaságoknál, mint a forgalmi adó.
Ilyen hatása folytán a tőár
differenciálása is felhasználható ösztönzésre,
mert az előbb említett okok miatt
alacsonyan megállapított nettó termelői ár mellett alacsony összegben megálla-
pított tőár következtében viszonylag magas lehet a főárral csökkentett nettó ár-
bevétel, ami az erdőgazdaságot ténylegesen érdekli. A választékonként meg-
állapított tőár rugalmasabban módosítható, mint a bruttó termelői ár, vagy a
forgalmi adó és ezért jól felhasználható a változó súlyponti feladatok megvaló-
sításának elősegítésére.
Az árszabályozást és az előbbiekben ismertetett módszereit azért lehet a
termelés irányítására és a súlyponti feladatok megvalósításának ösztönzésére
felhasználni, mert a vállalati dolgozók érdekeltek a vállalat által elért ered-
122

menyben és az eredmény a termékek előállításának ráfordításai (az önköltség)
és az árbevétel függvénye.
A vállalati dolgozók anyagi érdekeltsége alatt sok esetben csak a nyereség-
részesedési rendszert értik, pedig a bér- és prémiumrendszer, az igazgatói alap,
a nyereségrészesedés és az élüzem jutalmazása, tehát a dolgozók bármilyen cí-
men kapott teljes jövedelme együttesen jelenti az anyagi érdekeltséget.
Az
anyagi érdekeltség előbb felsorolt rendszereit egymással összhangban és egy-
mást kiegészítve úgy kell kialakítani, szabályozni és alkalmazni, hogy a válla-
lati dolgozó akkor jusson a legmagasabb jövedelemhez, ha tevékenységével
leginkább elősegíti a népgazdaság célkitűzéseinek megvalósítása érdekében a
vállalatnak adott feladatok teljesítését. A
feladatok alatt természetesen a meny-
nyiségi és az eredményterv együttes teljesítését értem.
Az anyagi érdekeltségi rendszerek a gyakorlatból eléggé ismertek, de elvi
kérdéseinek ismertetése is meghaladná e cikk terjedelmét, szükségesnek tar-
tom azonban, hogy az ebben a vonatkozásban jelentkező erdőgazdasági sajátos
adottsággal itt foglalkozzam.
A mezőgazdasági és ipari termelés körülményei, előfeltételei — beleértve
a kitermelő iparokat, a bányászatot is —■ általában olyanok, hogy a termelés
növelését a vállalat rendelkezésére bocsátott nyersanyag mennyisége, a termelő-
berendezés kapacitása, a föld termőereje stb. korlátozza és műszaki szervezéssel
elérhető többtermelésnek általában nincsenek későbben jelentkező káros kö-
vetkezményei. Látszólagos önköltségcsökkentés érdekében elhanyagolt munkák,
mint például a karbantartás, TMK elhagyása viszonylag rövid idő alatt érez-
tetik hatásukat és könnyen ellenőrizhetők. A fakitermelésnek — véleményem
szerint —■ a népgazdaságban egyedülálló sajátossága, hogy az élőfaállomány
könnyen hozzáférhető, a kitermelés mennyiségének nem a műszaki feladatok
megoldása, a kapacitás biztosítása szab határt, hanem az erdőállomány fenntar-
tása és a faanyagszükséglet távlati kiegészítéséről történő gondoskodás. A
fa-
kitermelés globális mennyisége még ellenőrizhető, az üzemtervek alapján el-
készített favágatási tervekkel szabályozható és így adminisztratív eszközökkel
irányítható. A kitermelés jelentős része azonban nem tarvágással történik, a
kitermelésre kerülő törzseket a lábon maradó állomány jövő fejlődése érdeké-
ben kell kijelölni.
Annak ellenőrzése már sokkal nehezebben megvalósítható feladat, hogy a
kitermelés ténylegesen ilyen szempontok szerint történik-e, vagy a szakmai
szempontokkal ellentétesen, a pillanatnyi előny érdekében — nyugodtan mond-
hatjuk, hogy a népgazdasági érdekkel ellentétben — a legtöbb és legértékesebb
iparifát adó törzseket termelik-e ki.
Véleményem szerint nem lenne helyes, ha az erdőgazdaságoknál nem igye-
keznénk felhasználni az anyagi ösztönzés eszközeit, de az előbbiekben említett
sajátosságok miatt olyan korlátozásokat kellett alkalmazni, amelyek a dolgozók
jövedelmének növekedését az eredményterv túlteljesítése mellett szakmai fel-
tételek teljesítésétől teszik függővé. A
szakmai és a távlati erdőgazdálkodási ér-
dekek érvényesítését döntően a következő eszközökkel igyekeztünk elősegíteni:
1. Az anyagi érdekeltség rendszereinél, elsősorban a prémiumnál és a
nyereségrészesedésnél szakmai feltételek kerültek előírásra
s ezeknek nem,
vagy csak részbeni teljesítése csökkentést, esetleg teljes kizárást von maga után.
Ezek a feltételek azonban csak olyanok lehetnek, amelyek viszonylag egyszerű
módon ellenőrizhetők, számszerűen értékelhetők és értékelésükből kizárhatók a
szubjektív tényezők.
123

2. A szakmai feltételek teljesítésének ellenőrzésébe mind nagyobb mér-
tékben kerülnek bevonásra az erdőgazdasági dolgozók anyagi ösztönzésében
érdektelen, lehetőleg kívülálló független szerv dolgozói.
A távlati erdőgazdálkodási célkitűzések érvényesítése érdekében eddig al-
kalmazott szakmai feltételeket —■ véleményem szerint —■ azonban tovább kell fej-
leszteni és finomítani és ekkor — összefüggő, jól átgondolt szakmai feltétel
és ellenőrzési rendszer kidolgozásával — elérhető, hogy az erdőgazdasági dolgo-
zók anyagi ösztönzése semmilyen vonatkozásában sem kerülhet ellentétbe a nép-
gazdasági érdekekkel.
A hazai és nemes nyarak fájának kémiai összetétele
Dr. LENGYEL PÁL
Az ipari felhasználásra kerülő fák kémiai összetételének ismerete elősegíti
hasznosításukat. Különösen vonatkozik ez azokra az iparágakra, amelyekben a
fát kémiai úton dolgozzák fel, mint pl. a cellulózgyártás, farostlemez gyártása
st. A kémiai összetételből azonban támpontot lehet kapni a fák mechanikai visel-
kedésére is, mivel egyes komponensek különböző mechanikai tulajdonságok ki-
alakítását segítik elő. Így pl. maga a növény is a különböző húzó-nyomó hatá-
sokra különbözőképpen reagál, s ennek következtében eltérő kémiai összetételű
húzott és nyomott fa alakulhat ki.
A nyárfák a többi lombosíákhoz hasonlóan a következő főbb kémiai kompo-
nensekből állnak:
Cellulóz: ^-d-anhidroglükóz egységekből álló nagymolekulasulyú termék.
Molekulasúlyát a polimerizációs fokkal szokás jellemezni, ami megadja, hogy
egy cellulózlánc hány anhidroglükóz egységből áll. Mivel a növényekben előfor-
duló cellulóz különböző polimerizációs fokú cellulózláncokból áll, a növény e
komponensét az átlagos polimerizációs fokkal szDkás jellemezni. A cellulóz ren-
dezettsége eltérő lehet. Megkülönböztetünk nagyobb rendezertségű, ún. kristá-
lyos és kisebb rendezettségű ún. amorf részeket. A cellulóz szubmikroszkópos
szerkezete mikrofibrillákból és fibrillákból áll. A cellulóz kinyerésekor a kristá-
lyos és amorf részek aránya, valamint átlagos polimerizációs foka megváltozik,
tehát a kémiai módszerekkel előállított cellulóz jellemzői nem azonosak a nö-
vényben eredetileg jelenlevő natív cellulózéval.
Hemicellulózok. A növényben a cellulózon kívül egyéb szénhidrátok is van-
nak jelen. Ezek lehetnek hexóz és pentóz alapú szénhidrátok, és építőköveiknek
megfelelően hexozánoknak, ül. pentozánoknak nevezzük őket. A hemicellulózok
oldékonyságuk szerint különböző mennyiségű uronsavakat is tartalmaznak.
A nyárfa hemicellulózai hexozánokként: mannózt és galaktózt, pentozánokként
pedig xilózt és arabinózt tartalmaznak. A hexozánok és a xilóz piranoid, az ara-
binóz pedig furanoid alakban van jelen. E különböző szénhidrátokból épül fel a
nyárfa két legfontosabb hemiceilulóza, a 4-n\etilglukuronoaraboxilán és a
glükomannán.
Előbbiben a hemicellulóz vázát egy xilán lánc képezi, amelyről arabinóz és
monometilglukuroasav egységek ágaznak le. Utóbbinál olyan lánccal van dol-
gunk, amely fölváltva tartalmaz mannóz és glükóz egységeket.
124

Lignin. A lignin a növények merevítését szolgálja. Aromás vegyületekből
áll, amelyek savval nem hidrolizálhatók. A tűlevelű fák ligninje (lúgos közegben
nitrobenzollal) oxidálva vanilinné alakul, mig a lombosfák ligninjeiből vanilin és
sziringilaldehid keletkezik. E két aldehid aránya jellemző a különböző fafajiakra
és fafajokra. Rezgőnyárfa esetében a vanilin-sziringilaldehid arány 1:3,7.
A lignin az a legfontosabb komponens, amelyet kémiai feldolgozáskor a
növényből eltávolítanak.
Zsírok, viaszok és színező anyagok. Wienhaus (1) megállapítása szerint a rez-
gőnyár extraktanyagában zsíros olajat tartalmaz, mely a lenolajok csoportjába
tartozik. Az extrakt anyagok 14%-a el nem szappanosítható, az elszappanosítható
részben pedig 35% szabad zsírsav és 65% semleges zsír van. Ezenkívül előfordul-
nak cserzőanyagok és azok kondenzációs termékei (phlobaphenek) valamint
kötött és szabad állapotú cukrok is. Hasonló megállapításokat tett Browning és
Bublitz (2) amerikai rezgőnyár vizsgálatakor.
Szervetlen alkatrészek. A nyárfa rönk különböző mennyiségben tartalmazhat
szervetlen alkatrészeket, amelyek mint anyagcsere termékek maradnak
vissza a növényben. Az említett kémiai alkatrészek mennyiségi arányát külön-
böző belső és külső körülmény szabja meg. Ezek közül említésreméltó a fafaj és
fajta, a termőhely, a fa életkora, az időjárási körülmények slb.
Ezen tényezők közül számos részletes kutatómunka tárgyát képezte. így pl.
Jayme és Reh (3) számos nyárfafaj és fajta kémiai összetételét vüz.gálta a fa
életkorának függvényében. Megállapította, hogy a lignintartalom az életkorral
növekszik, a cellulóztartalom kismértékben csökken.
Minőség tekintetében a
20—25 éves nyárfa adta a legjobb cellulózt.
Rünger és Klauditz (4) egy nyárfarönkön belül az egyes évgyűrűk összetéte-
lét vizsgálta és azt tapasztalta, hogy az évgyűrűkön belül a lignintartalom nagy-
jából azonos marad, míg a cellulóztartalom kismértékben nő, a pentozántartaloni
pedig kismértékben csökken. A vizsgálatokat francia nyáron végezte. A vizsgá-
lati eredmények a különböző évek eltérő időjárási viszonyait is visszatük-
rözték.
A lignin a fa merevítését segíti elő. Ennek következtében a fa nyomott
részeiben feldúsul, míg a húzott részben cellulózban gazdagabb sejtek találhatók.
Francia nyár húzott és normál fájának kémiai összetétele az I. táblázatban lát-
ható.
I. táblázat
Húzott la kémiai összetétele
(francia nyár)
Húzott fa
Normál fa
Lignin, %.............................
16,9
25,7
Cellulóz. % ...........................
59,7
41,1
Hemicellulóz, % .......................
23,4
33,2
Mindezek az adatok azt mutatták, hogy egy rönkön belül is eltérő lehet a fa
kémiai összetétele. Kellő körültekintéssel vett minták esetében mégis támpontot
kaphatunk a különböző fafajok es fajták, ül. a termőhely eltérő volta által elő-
idézett különbségekre.
A Magyarországon termett nyárfákkal eddig lefolytatott kísérletek (5) a
magyar nyárfák kémiai összetételének jellemzésére a II. táblázatban szereplő
átlagértékekhez vezettek. Ezen átlagértékeken belül az egyes komponensek ala-
kulása a következőképpen jellemezhető:
125

II. táblásat
Különböző hazai termesztésű nyárfák átlagos kémiai összetétele
Cellulóz, % ............................................ 53,3 ± 2,8
Pentozán, % ......,................................... 14,1 ± 2,1
Lignin, % ........................................... 20,5 ± 1,7
Alkohol-benzol extrakt, % ..........................____ 3,3 ±1,4
Hamu, %............................................. 0,78 ± 0,34
III. táblázat
Hazai termesztésű nyárfák cellulóztartalma hiirsrlinrr szerint [%]
Ás-
vány-
ráró
Bugac
Por-
boly
Gúth
Mar-
cali
Sop-
ron-
kövesd
Oros
Király-
telek
Átlag-
érték
Fehér nyár........... I.
II.
III.
59,8
52,5
56,6
54,0
51,8
51,9
49,1
49,5
53,2
Fekete nyár .......... I.
II.
53,5
52,2
53,3
54,8
54,9
53,7
II.
III.
54,8
53,6
51,1
53,9
51,8
53,9
51,1
51,0
52,7
Korai nyár .......... I.
II.
58,2
53,6
53,8
55,3
Késői nyár ........... I.
56,3
56,3
II.
48,0
52,8
53,9
54,9
52,4
Átlagérték ...........
55,2
63,2
52,7
53,2
53,2
51,1
50,4
54,4
Összes minta átlaga : 53,3 ± 2,8 %.
IV. táblázat
Hazai termesztésű nyárfák pentozántartalma Tollens—Jenke szerint [%]
Ás-
vány-
ráró
Bugac
Por-
boly
Güth
Sop-
ron-
kövesd
Oros
Mar-
cali
Király-
telek
Átlag-
érték
Fehér nyár .....
I.
II.
III.
17,8
15,1
13,6
16,8
13,9
15,8
15,9
11,4
15,0
____ I.
II.
11,2
12.4
13,1
12,4
12,6
12,3
Rezgőnyár ......
____ I.
II.
III.
14,6
14,9
17,2
18,4
18,0
14,3
12,8
13,9
15,5
____ I.
II.
12,1
14,4
13,5
13,3
Késői nyár .......
---- I.
10,5
10,5
Őriás nyár .......
____ I.
II.
13,3
12.4
12,3
13,1
12,8
Átlagérték ...........
13,8
14,4
12,8
15,6
18,2
12,8
13,7
12,7
1 1
Összes minta átlaga : 14,1 ± 2,1 %
126

A vizsgált nyárfák átlagos cellulóztartalma 53,3 ±2,8%. Ezen ingadozások
okai a termelési hely és az ezzel együttjáró eltérő körülmények, az egyes fák
különböző életkora,
emellett azonban előtűnnek a fa és fajtabeli különbségek is,
amelyek szerint a legnagyobb cellulóztartalma a kései és korai nyárnak van (át-
lagos értéke 56,3 ill. 55,3%,) ezt követi a feketenyár, fehérnyár, végül az óriási
nyár és rezgő nyár.
A származási hely szerinti különbségek a pentczán tartalomban nagyobb
eltérést okoznak, mint a fajta szerintiek. Az eddig vizsgált összes nyárfák átlag-
értéke 14,1 ±2,1%. Legtöbb pentozánit a rezgőnyár, legkevesebbet a kései nyár
tartalmaz.
Az előzőekkel ellentétben a lignintartalomra elsősorban a fajtabeli különb-
ségek nyomják rá bélyegüket. Az eddig vizsgált nyárfák átlagos lignintartalma
20,5±1,7%. Ezen belül az összes rezgőnyár minták lignintartalma 19,6% alatt
van (átlagérték 18,4), ezután következik a fehérnyár (átlagos Hgnintartalom
20,2%), majd az óriásnyár (20,7%), feketenyár (21,9%), végül pedig a legtöbb
lignint tartalmazó fajták, a kései nyár és a korai nyár, (átlagos lignintartalom
23,7%, ill. 22,8°/o). Ezzel szemben a származási hely hatása a lignintartalomra
kisebb. Az átlagos lignintartalom csupán 21,4%
(Porboly) és 18,2% (Guth) kö-
zött ingadozik.
V. táblázat
Hazai termesztésű nyárfák lignintartalma Halse szerint [%]
Ás-
vány-
ráró
Bugac
Por-
boly
Gúth
Mar-
cali
Sop-
ron-
kövesd
Oros
Király-
telek
Átlag-
érték
II.
III.
19,9
20,4
19,7
20,1
21,8
19,9
19,8
19,7
20,2
II.
21,9
21,3
22,4
22,3
21,1
21,9
II.
III.
17,8
17,5
19,3
17,3
18,6
19,2
18,0
19,6
18,4
II.
23,5
22,8
22,2
22,8
Késői nyár........... I.
23,7
23,7
II.
21,4
21,1
20,5
19,9
20,7*
21,4
21,3
21,4
18,2
18,4
18,8
21,3
20,2
1
Összes minta átlaga: 20,5 ± 1,7%
Az alkohol-benzollal kivonható anyagok mennyiségének átlagos értéke
3,3*1,4%. A származási hely és afajtabeli különbségek körülbelül azonos eltéré-
seket idézhetnek elő.
Minden esetben azonban kiugrik a fehér nyár nagy extrakt
tartalma,
ez a fehérnyár gesztjének nagy mézgatartalmából adódik. A gesztben
levő mézgatartalmú anyagok nagy mennyisége a fehérnyár kémiai és mechanikai
feldolgozását megnehezíti. Így a facsiszolat vörös- vagy barna elszíneződést kap,
a cellulózgyártáskor pedig különböző ragadási és tapadási nehézségek lépnek fel.
A különböző nyárfák hamutartalmának vizsgálatából kitűnik, hogy a szár-
mazási hely jobban befolyásolja a hamutartalom alakulását, mint a faj és fajta
szerinti adottságok. Így az Ásványráróról, Bugacról és Pörbölyről származó nyár-
fák esetében, az egyes fajták és fajok átlagos hamutartalma 0,68% (korai nyár)
127

VI. táblázat
Hazai termesztésű nyáriák alkohol-benzolos extraktanyag tartalma [%]
Ás-
vány-
ráró
Bugac
Por-
boly
Gúth
Mar-
cali
Sop-
ron-
kövesd
Oros
Király-
telek
Átlag-
érték
Fehér nyár......
, , . . I.
II.
III.
2,7
4,2
3,5
5,4
5,5
5,1
5,7
4,4
4,6
Fekete nyár.....
I.
II.
2,1
2,5
3,1
2,8 .
2,5
2,6
Rezgőnyár ......
I.
II.
III.
3,6
2,5
3,2
2,4
2,5
1.8
4,0
3,2
2,9
Korai nyár......
____ I.
II.
2,8
4,1
1,8
2,9
Késői nyár......
____ I.
1,9
1,9
Óriás nyár ......
____ I.
II.
6,9
2,8
1,9
3,3
3,7
3,0
4,4
3,3
3,1
2,2
3.6
3,8
2,6
1
1
1
Összes minták átlaga: 3,3 ± 1,4%
VII. táblázat
Hazai termesztésű nyárfák hamutartalma [%]
Ás-
vány-
ráró
Bugac
Por-
boly
Gúth
Mar-
cali
Sop-
ron-
kövesd
Oros
Király-
telek
Átlag-
érték
____ I.
II.
III.
0,42
0,41
0,20
0,41
0,30
0,57
1,19
2,06
0,70
Fekete nyár.....
____ I.
II.
0,81
0,86
0,39
0,44
1,31
0,76
Rezgőnyár ......
I.
II.
III.
0,82
0,99
0,81
0,39
1,33
0.41
0,37
0,44
0,58
I.
II.
0,54
0,59
0,59
0,68
____ I.
1,02
1,02
Óriás nyár ......
I.
II.
0,93
0,54
1,08
1,03
0,89
Átlagérték ...........
0,60
0,42
1,23
0,87
0,71
0,41
0,73
1,06
1 1 1
1
Összes minták átlaga: 0,78 ± 0,34%
és 1,02% (kései nyár) között váltakozik, mlg ugyanezen fák származási hely
szerinti átlagértéke 0,42% (Bugac) és 1,23% (Porboly) között ingadozik. Felté-
telezhető, hogy azonos családon belül a növényben található szervetlen alkatré-
szek mennyiségét elsősorban a talajtani és klimatikus viszonyok szabják meg.
Összefoglalva megállapítható, hogy a nyárfák kémiai alkatrészei közül a
cellulóz, pentozán és szervetlen alkatrészek mennyisége nagymértékben a ter-
mesztési és klimatikus adottságoktól függ, míg a lignin és extrakttartalom meny-
nyiségét inkább a fajtabeli különbségek szabják meg. Miután a két tényező
nagymértékben befolyásolja a kémiai feldolgozás lehetőségeit és gazdaságosságát.
128

nagy fontosságot kell tulajdonítani az erdősítésben a megfelelő nyárfafajok és
fajták megválasztásának.
IRODALOM
1. Wienhaus, H.: Extraktstoffe aus Aspenholz von Populus tremula L. Che-
mische Technik, 5. . sz., 1953. jan. 24. p. — 2. Browning, B. L.—Bublitz,LO.: Extracüve
of aspenwood and bark. Tappi, 36. 9. sz., 1953. szept. 418—419. p. — 3. Jayme, G.—Ren,
F.:
Über den Einfluss des Alters von Pappelholz. Cellulosechemie. 22. 3. sz., 1944 aug.
65—72. p. — 4. Rünger, H. G.—Klauditz, W.; Relationsihips between chemical compo-
sition and strength properties of the trunkwood of poplars. Holzforschung, 7. 2/3. sz.,
1953. 43—58. p. — 5. Lengyel, P.: Hazai nyárfák módszeres vizsgálata. Papíripari
Kutatóintézet közleményei 1958. kézirat.
Nyárfásítási lehetőségek az alföldi kötött
és szikes talajokon
TÓTH B É L A
A nyártelepítések fokozása a íaanyagellátás érdekében világszerte közismerten
nagy jelentőségű. Hazánkban a nyártelepítési lehetőségek az államerdészeti tulajdon-
ban álló területeken korlátozottak. Ezért a nyártelepítési tevékenységünknek jelenté-
keny része
— az 1/1959. OEF. sz. utasítás előírásai szerint — a második ötéves terv
időszakában 39 ezer ha, azaz
52%-a az állami erdőgazdaságok teriileién kívül eső fásí-
tásokra esik.
A nyárfásítások e nagy arányszániát tekintve, célszerűnek látszik, hogy
foglalkozzunk az itt felmerülő különleges nehézségekkel, illetve adottságokkal.
A nyárfásítási feladatok a konkrét adottságoktól, illetve kívánalmaktól függően
rendkívülien nagy változatosságban jelentkeznek. Mindamellett a telepítés jellegét
tekintve az alábbiak szerint való csoportosításuk lehetséges: zárt erdőszerű nyártele-
pítések, nyár főfafajú erdősávok, nyárral elegyített íny ár-vázsoros) tölgy stb. főfafajú
erdősávok, nyárfasorok, és végül különleges jellegű nyárfásítások mesterségesen ki-
alakított terepen. E tanulmány főként az utolsó két csoportba tartozó lehetőségekkel
foglalkozik.
A zárt erdőszerű nyárfásítások esetén a termőhely elbírálása a nyárerdőtelepíté-
sekkel azonosan történik. A többi nyárfásítási módozatoknál azonban már számos
különleges termőhelyi tényezőt kell figyelembe venni. Ezek — iiatásukat tekintve —
előnyösen vagy károsan érvényesülnek.
Az egyik leglényegesebb eltérés a többé-kevésbé szabadabb állásból adódó na-
gyobb növőtér,
valamint a gyökérkonkurrencia-viszonyok megváltozása. Ez már a
nyár főfafajú erdősávok esetén is jelentkezik (a szélső nyársoroknál). A nagyobb
növőtér, mégpedig elsősorban a — szinte korlátlan kiterjedésűre — megnövekedett
gyökérnövőtér lehetővé teszi, hogy a lazán telepített nyarak (pl. fasorok esetén) a
koronavetületüket jóval meghaladó területet hálózzanak be gyökereikkel. Ennekfoly-
tán a valamilyen oknál fogva sekélyebb mélységű termőréteg esetén is mód van arra,
hogy a fák a vízszükségletüket vízszintes irányban megnövelt gyökérnövötérből fe-
dezzék. Ugyanakkor viszont az is fennáll, hogy a csak felszínesen elhelyezkedő gyö-
kérzet fokozottabban érzékeny a felső talajrétegek kiszáradására. Éppen ezért e se-
kély termőrétegű talajokon végzett nyárfásítások sikeréhez is kívánatos előfeltétel
lehetőleg a kedvező felszíni vízellátottság, továbbá az, hogy legalább a felső 30—40
cm-nyi talajréteg mentes legyen a káros mértékű talaihibáktól.
Az elmodottakat szemléltetően példázza az alábbi, Doboz községben vizsgált korai-
nyár-fasor (1. ábra). A temető mellett húzódó, jó növekedésű nyárfasor egy viszonylag
magas térszíntű, rejtetten szikes mezőségi talajon áll. A talajvizsgálati adatok (1. táb-
lázat)
60 cm-től lefelé nagy szénsavasmésztartalmat mutatnak, ami már a talajt fizio-
lógiailag szárazzá teszi. Ugyanitt fenolftaleinlugosság is (mutatkozik. A szelvényfal
ettől lefelé szinte szeplőszerűen foltos a sok mészgöbecstől, a talaj pedig a mész ce-
129

1. ábra
29 éves korainyár fasor sekély, száraz talajon. — Doboz, temető
mentáló hatása következtéiben kemény, tömött. E talajhibák előfordulása a gyökerek
elhelyezkedésével jól összhangba hozható: a gyökérzet sekélyen fut, mindössze 60 cm
mélységig találhatók gyökerek. Ellenben a soron belüli 5 m-nyi tötávolság, a két ol-
dalt korlátlan kiterjedésű gyökérnövőtér lehetővé tette, hogy a sekély termőrétegű,
altalajában kedvezőtlen termőhelyen is megtalálhassák a nyarak a növekedésükhöz
szükséges nedvességet, és határozottan jó méreteket érhessenek el (2. táblázat). Ter-
mészetesen ilyen esetekben már eleve tartózkodni kll a túlsűrű ültetéstől, és a sekély
1. táblázat
Arany-
féle
kötött-
ségi
szám
A talaj-
réteg
mennyi-
sége, cm
Kapilláris
vízemelés
Fenol-
ftalein
lúgosság,
%
Összes
só, %
pH
(11*0)
CaCO,
/o
5 h
20 h
1. Doboz-temető
0— 16
7,6
16— 40
7,6
40— 60
7,7
60— 95
8,2
95—150
9,0
0,08
0,08
0,11
0,07
0,07
55
53
53
47
47
90
140
140
120
100
4,38
19,63
25,06
0,03
0,07
2. Püspökladány 49ja
0— 10
8,2
10— 40
7,3
40— 63
8,0
63— 77
8,5
77—112
8,5
112—132
8,6
132—152
8,5
108
135
148
172
181
290
163
0,12
0,08
0,08
0,08
0,12
0,16
0,16
62
55
60
58
52
48
46
58
82
103
104
121
140
97
ny
8,25
ny
0,02
0,06
0,06
5,83
3. Püspökladány—nádudvari út
0— 5
6,3
5— 18
8,9
18— 58
8,7
58— 78
8,5
78—100
7,9
100—130
7,5
350
26
25
26
42
20
46
64
65
70
64
43
214
20
20
20
24
20
3,2
4,8
n y
0,18
0,25
0,35
0,44
0,14
0,12
0,11
0,02
ny
130 .

2. ábra Árokfenéken álló, 32 éves késeinyár feltárt gyökérzete. —
Püspökladány 49/a
termőrétegű talajokon álló egyes fák, fasorok jó növekedési viszonyaiból nem lehet
mértékadó következtetésieket levonni a zárt faállományokra nézve. Ez utóbbi esetek-
ben ugyanis a horizontális gyökérnövőtér szintén korlátozott, az állomány fáinak
gyökérversenye erőteljesen érvényesül.
Mint e fejtegetésekből látható, a nyaraknak a fásításban való kiterjedtebb alkal-
mazását a vízellátottsági viszonyok kedvezőbbé alakulása, ill. azok kedvezőbb kihasz-
nálási lehetőségei indokolják. Ezek gyakran a természetben készen adódnak, máskor
mesterséges beavatkozásokkal jönnek létre. Hozzá kell azonban fűzni, hogy az így
kialakult vízellátottsági helyzet az egyéb talajtulajdonságok jelentőségét nem szorítja
háttérbe, hanem az érvényülésüket tereli kedvezőbb irányba.
131

2. táblázat
B
n
W
o
m
Helymegjelölés
Fafaj
Kor,
év
Fa-
tömeg
1 ha-n,
mJ
Évi
átlag-
növe-
dék
m'/ha
Egy fa át-
lagos fatö-
mege m3
Körlap-
összeg
m2/ha
Átlagos
magas-
ság, m
Átl.
mell-
mag,
átmérő
az átl.
körlap
alapján
cm
Törzs-
szám
db/ha
1 .
2.
3.
4.
Doboz-temető
Ko. nyár
29
628
21,7
1,250
66,4215
21,2
41,0
500
Püspökladány
49/a
Ké. nyár
32
0,744
15,8
34,9
Hajdúszoboszló
Keleti Főcsa-
torna eredeti
térszint
Óriásnyár
Akác
4
60
10
17,5
0,029
0,012
10 3900
2 0220
9,4
6,8
8,1
5,5
2820
depóniaoldal
Óriásnyár
Akác
98
6
26,0
0,048
0.010
15,9891
1,1588
10,7
6,8
10,0
4,9
Hortobágy-
Gyűjtőcsatorna
Ko. nyár
29
993
34,3
0,752
104,2600
22,8
31,7
1320
Megyjegyzés: Az 1. sorsz. nyáras fasor, a 4. sorsz. keskeny erdősáv, ezért itt az 1 ha-ra számított adatok
bizonytalanok és legfeljebb csak tájékoztató értékük van.
Természettől fogva kedvező felszíni vízellátási viszonyokat biztosítanak a sík te-
rületeken fellelhető mélyedések, ha azokban tartós, pangó víznyomás veszélye nem
fenyeget. Ha az ilyen mélyedések vízgyűjtő területe nem nagy, a bennük összefutó víz
pedig a talajba szivároghat, kisebb nyárcsoportok nedvasségszükségletét fedezni tudja,
ahhoz viszont kevés, hogy nyáron át is tartó, pangó vízborítást okozzon. Az ilyen terep-
alakulatok, lencseszerű mélyedések különösen gyakoriak lehetnek a szikes hátságo-
kon. Ha viszont a mélyedések vízigyűjtő területe nagyobb, a tartós, pangó víznyomás
veszélyét csatornázással meg kell szüntetni. Ilyen esetekben feltétlenül meg kell vizs-
gálni a kötöttségi és szellőzési viszonyokat, mert gyakori eset, hogy a tartós víznyomás
beiszapoló hatására a nyarak számára már veszedelmes mértékben kötötté, tömődötté
vált a talaj. Ismételten hangsúlyoznom kell, hogy minden esetben nemcsak a kedve-
zővé változott vízellátottságra, hanem valamennyi talaj tulaj donság érvényesülési lehe-
tőségére figyelemmel kell lennünk.
A nyárfásítás nagy lehetőségeit teremtik meg a mesterségesen kialakított külön-
leges terepalakulatok. Ezek közül leggyakoribbak az árkok, csatornák partjai. A köz-
vetlen árokpartok részben kisebb bakhátaknak is tekinthetők, ahol az árokból kike-
rült földhányás jelenti a termőrétegvastagítást, maga az árok, ill. csatorna pedig a
kedvezőbb vízellátottság megteremtője még időszakos vízfeltöltődés esetén is. Ugyanis
ilyenkor is lehetővé teszi a hosszabb időn keresztül a talajba szivárgott víz tárolását
a szárazabb időszakra. Az ekként kedvezővé alakult termőhelyi tényezők révén válik
— sok esetben egyedül — lehetővé a nyarak telepítése szélsőségesen rossz talajokon is.
Ha az árokban nincs állandóan víz, különösképpen pedig a tenyészidő nagyré-
szében kiszárad, célszerű a nyarakat a legjobban átnedvesedett, a vizet legtovább
tartó árokfenékre vagy a rézsű aljára ültetni. Ezzel igen sok nyárcsemetének az ülte-
tés évében való kiszáradását kerülhetjük el, amikor tehát a még kis terjedelmű gyö-
kérzet miatt a csemeték fokozottan érzékenyek a nedvességhiányra.
Az árokpartok nyújtotta különleges termőhelyi körülményeket jól mutatják az
itt végzett gyökérfeltárások, ill. a feltárt gyökérzet alakulása. Példaképpen bemutatom
a püspökladányi szikkísérleti telepen, egy árokfenékre ültetett késeinyár fasorban
végzett gyökérfeltáras elemzését. Maga az eredeti, háborítatlan terület — a gyökér-
feltárás közvetlen szomszédságában végzett talajvizsgálat eredménye szerint — rossz
szikes. A vizsgálati adatsorban (1. táblázat) feltűnőek a nagy pH-értékek: 63 cm-től
lefelé fenolftaleinlugosság, majd emelkedő összassó-tartalom is kimutatható. A felső
77 om-nyi réteg kötöttsége is szintén jelentős. A gyökérfeltárásból (2. ábra) világosan
megállapítható, hogy a gyökérzet elhelyezkedését az adott körülmények között teljes
mértékben az árok nyújtotta különleges vízellátottsági viszonyok szabták meg. A gyö-
kerek inkább csak az árok hosszában helyezkednek el. Oldalt, a kis deoóniába legfel-
jebb csak kevés vékony gyökér megy. A nyiladék alá szintén csak addig futnak be,
132

ameddig az árok nedvesítő hatása érvényesül. Ennek határánál árokhosszába fordulva
haladnak tovább. A mélységi kiterjedés szintén nem nagy. Dús gyökérzetet az árokfel-
szín alatt találunk. A növekedési adatok (2. táblázat) korábbi jó növekedésről tanús-
kodnak. A fák kb. 10—12 év óta már a legcsekélyebb mértékű, észrevehető gyarapo-
dást sem mutatnak. Mint jellemző esetet megemlítem, hogy az árokfenékkel egyide-
jűleg a kidobott földből létrejött kis bakhátra is telepítettek egy sor késeinyárat. Ezek
a csemeték a száraz parton azonban mindjárt az ültetés évében kipusztultak.
Az árkok, csatornák menti területek termőhelyi értéke elsősorban a talaj szivár-
gási viszonyaitól, ill. vízvezető képességétől függ. A belvízcsatornáknál a nyártelepítések
tekintetében némi óvatosságra van szükség. A vizet rosszul vezető talajokon ugyanis a
közvetlen csatoirnaparti sáv nedvesedik át, és néhány méter távolságban már egyálta-
lán nem jelentkezik a csatornavíz hatása. Ha ilyen helyeken pl. a vízügyi hatóságok
előírásai következtében a csatorna mentén szélesebb sávot szabadon kell hagyni, a
nyártelepítés lehetősége a csatorna közelsége ellenére kialakult száraz viszonyok kö-
vetkeztében esetleg teljesen megszűnik. Természetesen ez a veszély a jó vizvezető-
képességű talajokon elmarad. A hidrológiai helyzet felderítése tehát mindig fontos.
BBKHKSflllB
* í s
'lm '
3. ábra
29 éves korainyár-sáv a Hortobágy gyűjtőcsatorna két partján
A mesterséges beavatkozások a legnagyobb mértékben az öntözőrendszerekkel
kapcsolatosan változtatják meg a hidrológiai viszonyokat, a nyártelepítesek nézőpont-
jából többnyire kedvező irányba terelve azokat. Az öntözőrendszerek valamennyi al-
kotó eleme csaknem mindenütt alkalmas nyártelepítésekre. Kivételek a főcsatornákat
kísérő nagyméretű depóniák magas térszíntű, nyers, a talajvízhez viszonyítva távolra
került talajai, továbbá az olyan csatornapartszakaszok, amelyeknek szélsőségesen szi-
kes talaja még a kedvező vízellátottság ellenére is lehetetlenné teszi a nyarak elfogad-
ható növekedését.
A főcsatornák és a nagyméretű elosztócsatornák melletti depóniákkal kapcsolat-
ban a térszinti fekvés szerint differenciálódó termőhelyláncolat alakul ki. E termő-
helyláncolat egyik szélső eleme a depónia mellett húzódó eredeti, háborítatlan talaj.
Itt a főcsatornából kiinduló szivárgás legtöbbször megemeli a talajvíz színtjét. Ha ez
nem emelkedik 1—2 m-nél közelebb a felszínhez, a vízellátottsági viszonyok igen
kedvezőkké válhatnak. Ellenkező esetben felszíni mocsarasodás és másodlagos szike-
sedés veszélye áll fenn. Ilyenkor gyakran csak bakhátalással lehet előteremteni a
nyarak (elsősorban a korai- és feketenyár) elfogadható növekedéséhez szükséges,
133

legalább 40—50 cm-nyi termőréteget. A termőhelyláncolatban megállapítható ellen-
tétes jellegű szélsőséget jelentenek a nagy depóniáknak a talajvízhez viszonyítva
magas térszíntű talajai. Ezek általában már túlszárazak a nyarak számára, emellett
nyers mivoltuknál fogva feltárt tápanyagokban rendszerint szegények. Egyetlen elő-
nyös tulajdonságuk a deponáláskor előállott laza szerkezetük, jó szellőzöttségük.
Rajtuk legfeljebb az óriásnyártól várhatunk elfogadható eredményt. A két szélsőség
között, a depóniaoldalakon a térszinti elhelyezkedésnek megfelelően különféle termő-
helyi értékű átmenetek vannak. Legkedvezőbb a depóniaoldalak alsó része, mert itt
egyaránt érvényesül a szivárgás következtében megemelt talajvíz közelségének, va-
lamint a deponálásból adódó termőrétegvastagításnak előnyös hatása. A depóniaol-
dalakon — természetesen valamennyi körülmény, tehát nemcsak a hidrológiai vi-
szonyok figyelembevételével — a fehér- és szürkenyáron kívül valamennyi más
nyárfajtát eredménnyel telepíthetjük. A fehér- és szürkenyár telepítését erőteljes
gyökérsarjadzásuk, ill. az ennek következményeképpen jelentkező fokozott csatoma-
fenntartási költségek miatt kerülni kell. Az eredeti, lapos kisajátítási sáv és a depónia-
oldal nyújtotta termőhelyi különbség, ill. ugyanitt a nyarak növekedésében mutat-
kozó eltérések érzékeltetésére a 2. táblázatban bemutatom egy, a Keleti Főcsatorna
hajdúszoboszlói szakaszán telepített, kiváló növekedésű, akáccal elegyes óriásnyá-
ras adatait. A depóniatetőt itt üzemeltetési okoknál fogva nem lehetett betelepíteni.
4. ábra.
Nyárerdősávok öntözéses lucernatábla körül. —■ Hortobágy, Borsóst
állami gazdaság
Az elosztócsatornák partja mentén többnyire csak egysoros fasor létesíthető.
Ezeknél különbséget kell tennünk aszerint, hogy a csatorna magas- vagy mélyveze-
tésű. A magasvezetésű csatornák töltései biztonsági okokból nem fásíthatók,
a hozzájuk csatlakozó lapos területen viszont gyakran a .szivárgás megemelte talaj-
víz, ill. esetleg előálló mocsarasodás miatt nem lehet nyarakat telepíteni. Ez utóbbi
esetekben bakhátalással kell létrehozni a szükséges, 40—50 cm vastag termőréteget.
Mélyvezetésű öntözőcsatornák, jó vízvezetésű talajokon — az egyéb körülményektől
függően — rendszerint optimális termőhelyi viszonyokat teremtenek a nyárfásítás
számára. Ilyen jellegű, rendkívülien szép növekedésű korainyár-sáv látható a 3. áb-
rán.
A sáv kiugróan jó növekedési adatait a 2. sz. táblázat „Hortobágy-gyűjtőcse-
torna" adatsora mutatja.
Aszerint, hogy üzemi nézőpontok megkívánják-e a csatornák árnyékolását — pl.
a párolgási veszteség csökkentése, a gyomosodás visszaszorítása stb. érdekében —
vagy esetleg éppen a minél kisebb árnyékoló hatás elérése a cél — pl. szántóföldi
kultúrák közvetlen szomszédságában a terméscsökkenést okozó árnyékolt sávot a le-
hető legkisebbre kell leszorítani — az okszerűen telepíthető nyárfajta a korai-, ill. az
óriásnyár. Természetesen minden esetben figyelemmel kell lenni a hidrológiai adott-
ságok mellett az egyéb termőhelyi tényezőkre is.
Magukon az öntözött területeken a nyarak részére csaknem minden esetben ki-
elégítő vízellátottság teremthető. Legkedvezőbb adottságokat az öntözéses szántó-
földi gazdálkodás és az öntözéses legelők jelentik. Ezekkel kapcsolatban a nyarak
számára optimális vízellátottság teremthető, száraz időszakokban akár közvetlen ön-
134

tözés útján is. A legelőknek nyárral történő fásításakor azonban a mi viszonyaink
között fokozott óvatosságra int azok talajának esetleges szikes vagy túlságosan kö-
tött mivolta. Az öntözéses szántóföldeken többnyire helyesebb a kevesebb erdősáv,
mint a több fasor felépítése, továbbá ezen belül az óriásnyár alkalmazása. Ugyanis
az egész területre vonatkoztatott viszonylagos árnyékhatás így a legkisebb, a fa-
anyagtermelési lehetőségek kihasználása pedig a legnagyobb arányú lehet. Egyes
esetekben azonban, így a rizstermesztésre is beállított területeken a lazább fásítási
módozatot kell választani, mert a zárt, többszintű erdősávokkal körülvett táblák
mozdulatlan, páratelt levegője kedvez egyes rizsbetegségek fellépésének, öntözéses
legelőkön inkább a korainyár telepítése célszerű. Ez ugyanis az óriásnyárhoz viszo-
nyítva kevésbé érzékeny a legelőkön gyakori kötöttebb, tömörebb talajállapottal szem-
ben, s a széles, nagy árnyékhatású korona az állatok pihentetése érdekében előnyös.
5. ábra
12 éves kettős óriásnyárfasor a holt-Körös mederben kiképzett víztároló
partján. — Békésszentandrás
További nyárfásítási lehetőségeket kínálnak a víztárolók és a halastavak. Ná-
lunk gyakori, hogy víztárolókul természetes terepmélyedéseket, főleg hullámtereken
kívülre került holt folyómedreket használnak fel. Ezek partmenti sávja, gyakran ki-
terjedt szélességben, jó vízgazdálkodású, jó termőerőben levő iszapos öntéstalaj,
amelyen szinte minden esetben kedvező előfeltételek vannak a nemesnyáras fasorok,
erdősávok, vagy galériaerdők telepítéséhez (5. ábra). A töltésekkel övezett, mester-
séges víztárolók és halastavak esetén a külső töltések közvetlen parti sávja — bizton-
sági okokból — nem fásítható. A töltés lábától távolodva viszont egyre inkább elő-
térbe kerülhetnek egyes káros talajtulajdonságok, annál is inkább, mert az ilyen
mesterséges víztárolók építésére elsősorban a szélsőségesen kedvezőtlen, főleg pedig
a szikes vidékeken kerül sor. Itt tehát a hidrológiai viszonyok mellett az eredeti ta-
lajadottságokat is feltétlenül vizsgálni kell. A halastavak belső, tóelválasztó gátjai
állaguk veszélyeztetése nélkül fásíthatók. Különösen az alföldi szikes halastavak
esetén van ennek a nyártelepítési módozatnak jelentősége, ahol nemegyszer csupán
e töltéseken remélhetünk valamelyes sikert a nyártelepítéstől. A halastavakra — fá-
sítási nézőpontból — jellemző a tenyészeti időben végig állandó vízellátottság. Ilyen
körülmények között már a tó víztükre fölé 20—30 cm magasságig emelkedő töltés is
elégséges termőrétegvastagságot biztosít. A gyökérzet természetesen csak felszínesen
és elsősorban a partvonal mentén fejlődik ki messzeterjedően, ezért az ültetési háló-
135

zatnak lazának kell lennie. Ez egyébként a tavak feletti légmozgások biztosítása ér-
dekében is szükséges. A szikes vidékeken létesített halastavaknál általában csak a
fehérnyár telepítéséről lehet szó.
A legalábbis időszakosan túlvizes, esetleg mocsaras területeken a nyártelepítés
sikerének — egyéb termőhelyi adottságok mellett — elengedhetetlen előfeltétele a
bakhátalás. Ennek célja egyfelől a megfelelő vízellátottsági helyzet megteremtése,
sekély termőrétegű nyers talajokon pedig egyúttal a szükséges termőrétegvastagság
létrehozása is. A feladat olyan vastag termőréteg kialakítása, amely biztosítja a meg-
felelő gyökérzet kifejlődését, ill. a kellően szellőzött talajréteget. A bakhátak közti
árkokban felgyülemlő víz viszont fedezi a bakhátakra telepített fák nedvességszük-
ségletét. Rajtuk természetszerűen lazább ültetési hálózatot kell alkalmazni. Emiatt
is a rendelkezésre álló növőteret legjobban a nyárfák használják ki. Mindamellett a
6. ábra
9 éves korainyár-állomány vályogvető gödrök^helyén kiképzett
bakhátakon telepítve. —■ Doboz
termőtalaj korlátozott tömege miatt a bakhátakra telepített nyárasok jó növekedési
ütemének tartósságát illetően mindig óvatosnak kell lennünk. Gyakran egyedül a
bakhátas eljárás segítségével válik lehetővé a sikeres nyártelepítés egyes vízveszé-
lyes mélyedésekben, anyaggödrökben (téglagyári, vályogvető anyaggödrök stb.)
Ugyancsak bőségesen állanak rendelkezésre a nyárfásításhoz az úttöltések. Ter-
mőhelyet javító hatásuk közismert. Elsősorban a mesterségesen kialakított, kedve-
zővé vált vízellátottság, továbbá a töltésrézsű nyújtotta jó szellőzöttség, valamint a
szerves és szervetlen tápanyagokban bővelkedő útpor trágyázó hatása jut érvényre.
A kőpálya tölti be a vízgyűjtő terület szerepét, az erről lefolyó felszíni víz pedig a
helyileg hasznosítható csapadékmennyiséget növeli a rézsün és a töltés lábánál.
E kedvező környezeti hatások csaknem minden esetben lehetővé teszik a sikeres
nyártelepítést olyan területeken is, ahol az eredeti háborítatlan talaj mostoha adott-
ságai között ezek nélkül erre nem nyílnék mód. Természetesen ilyenkor is jelentős
különbségek lehetnek a növekedés erő teljesség ét és tartósságát illetően a sík talajban
— a töltés alapanyagában mutatkozó eltéréseknek megfelelően. Pl. a szélsőségesen
meszes-szódás szikes anyagból összehordott áttöltésen az említett kedvező környe-
zeti tényezők működése ellenére is a legtöbbször eredménytelen marad minden nyár-
telepítési kísérlet. Az útmenti fásításokra a nemesnyárak közül különösen alkalmas
a korainyár, mert messzeterjedő gyökereivel az árok nyújtotta vízellátási viszonyo-
kat ez aknázza ki a legjobban. Úgyszintén messzeterjedő, „élelmes" gyökérzeténél
136

fogva alkalmas erre a célra a fehér- és a szürkenyár is. Az óriásnyárat viszont inkább
az eredetileg is jó területeken húzott áttöltések fásításánál telepítsük (7. ábra).
A 8. ábra egy áttöltésen álló, 31 éves korainyár feltárt gyökérzetét mutatja be. A
töltés lábával szomszédos eredeti térszintű talaj rossz minőségű szikes. Gyeptakarója
gyér, III. o. szikes talajt jelez. Az 1. táblázat szerint (Püspökladány-nádudvari út) az
eredeti talajban szinte valamennyi vizsgálati adat kedvezőtlen tulajdonságokra vall.
Már a felszínhez közel nagy pH-értékek, nagy összessótartalom, jelentős fenolftalein-
lúgosság, a talaj nagyfokú kötöttsége és rossz kapilláris vízemelőképessége mutat-
ható ki. Mindezek a nyarak eredményes megtelepítését eleve kizárják a háborítatlan
talajon. Az említett kedvező úthatások azonban lehetővé tették elfogadható méretű
nyarak megtermelését. (A vizsgált, 31 éves korainyár 13,8 m magas, 34,2 cm mell-
mag, átmérőjű, fatömege 0,620 m3.) A gyökérfeltárás tanúsága szerint a gyökérzet
7. ábra
8 éves óriásnyáras útmenti fásítás. — Balmazújváros — Nagyhegyest
közút
kialakulása teljesen az úttöltés nyújtotta különleges termőhelyi adottságoknak meg-
felelő. Az útpadka rendszeresen taposott sávjában gyökerek alig mennek. Főleg a
taposatlan padkasáv és a töltésrézsű alatt futnak, a tartósan vizes útmenti árokba
szintén csak kevésbé hatolnak. Megjegyezendő, hogy kedvező feltalaj esetén a gyöke-
rek az eredeti háborítatlan talaj felső rétegeiben is messze elfutnak.
Az előzőkben a nyárfásítás néhány gyakori, illetőleg különleges lehetőségére kí-
vántam rámutatni. Természetesen ez csak egészen vázlatos lehetett, mert hiszen
nyárfásítási alkalmak rendkívül nagy változatosságban jelentkeznek, ' különösen a
mesterségesen kialakított tereppel kapcsolatban. Ezeknél nem is lehet mindenkor tel-
jes biztonsággal megállapítani a kialakult környezeti tényezők termőhelyi értékét.
A legkülönbözőbb körülmények között talált nyárfásítások részletes vizsgálata alap-
ján annyit mindenesetre így is le lehet szögezni, hogy sikeres nyárfásításokra bőven
nyílik alkalom s ezen a téren a lehetőségeink kiaknázásának csak a legkezdetén
állunk.
Befejezésül röviden vázolom azokat a határértékeket, amelyeken túl az alföldi
Kötött talajokon az egyes talajtulajdonságokat már telepítést kizáró talajhibáknak
Kell tekinteni mesterséges bevatkozások nélkül a háborítatlan területeken ter-
vezett nyárfasor telepítések és laza hálózatú nyárfásítások során. Mesterségesen be-
folyásolt termőhelyeken e hibahatárokat tágítani lehet vagy szűkíteni kell a hidroló-
giai viszonyok és a termőrétegvastagság változásának megfelelően.
137

C-9Ű 0-60 010 0 30 2 OO _ ________íl*°_
8. ábra.
Műút padkáján álló, 31 éves korainyár feltárt gyökérzete. — Püspök-
ladány—Nádudvari kövesút
Gyökérfejlődést akadályozó talajhibának kell tekinteni a kötött talajokon, ha a
mérés meghaladja az alábbi értékeket:
pH: felszíni 20—30 cm-nyi talajrétegben 7.0-t, 50 cm mélységig 8,2-t;
szénsavmésztartalom: a felszíni 20—30 cm-nyi talajrétegben 10%-t) a 50 cm mély-
ségig 15%-t;
összessótartalom: a felszíni 20—30 cm-nyi talajrétegben a 0,10%-t, 50 cm mély-
ségig 0,150/0-t;
fenolftaleinlúgoisság: korai- és fehérnyárnál a felszíni 15—20 om rétegben
0,01%-t, óriásnyárnál 0,05%-t, 50 cm mélységig korainyárnál 0,05%-t, óriás- és
fehérnyárnál 0,10%-t;
kötöttség (Arany-féle): a felszíni 20—30 cm-nyi rétegben korai- és fehérnyárnál
60-t, óriásnyárnál 55-t, 50 cm mélységig korai és fehérnyárnál 65-t, óriásnyárnál
55-t;
ötórás kapilláris vízemelés: a felszíni 20—30 cm-nyi rétegben nemesnyáraknái
100 mm-t, fehérnyárnál 50 mm-t, 50 cm mélységig a nemesnyáraknái 70 mm-t,
fehérnyárnál 50 mm-t;
138

mészgöbecsek pedig óriásnyárnál legalább 30 cm-ig, korai és fehérnyárnál leg-
alább 50 cm mélységig nem fordulhatnak elő, az óriásnyárnál 30—50 om között
is legfeljebb csak elszórtan, kevés számban.
A felsorolt talajhibahatárok csak kedvező felszíni vízellátottság esetén érvénye-
sek, száraz viszonyok esetén a felszíni rétegre megállapított határértékeket legalább
50 cm mélységig kell megkívánni. „Kedvező" a felszíni vízellátottság, ha hozzáfolyás
révén a területre — a fák gyökereihez — a lehullott csapadéknál több víz jut, és en-
nek beszivárgási lehetőségei fennállanak. Ellenkező esetben „rossz".
Tápanyagvizsgálatok
erdeink vadeltartóképességével kapcsolatban
BENCZE LAJOS
Erdeink vadeltartóképességével kapcsolatos kutatásaink során különböző
erdőtájakról — Alsó-Duna-ártér, Ugod, Sopron ■— származó lágyszárú növénye-
ket, erdei fák és cserjék leveleit (azévi hajtásvéggel), majd lombhullás után
vékony gallyvégeket (rüggyel), fák el nem parásodott kérgét gyűjtöttük le, s eze-
ket vegyelemeztük, hogy tápanyagtartalmukat kimutathassuk. Ezenkívül anali-
záltunk öt különböző helyről származó rétiszéna-mintát és hat ugyancsak
más és más helyiről begyűjtött lucerna szénát is.
Az elvégzett analízisek azt bizonyítják, hogy az erdő — vadtakarmány
szempontjából értékes — lágyszárú és fás növényei általában több nyers-
fehér j ét tartalmaznak, mint a réti széna A lágyszárúak CaO l^talrna vala-
mivel alacsonyabb a réti szénáénál, mikroelemekben viszont a szénánál gaz-
dagabbak. A r. cukor mennyisége megközelítően egyenlő értékű az említett
növényeknél.
í
Nyersfehérje % egyes lágyszárú növé-
nyekben, továbbá erdei fák levelében és kérgében
139

A lucerna fehérje, CaO, P2O5 tartalma felette áll az erdei lágyszárú növé-
nyek azonos alkatrészeinek, ezen belül elsősorban a lucerna széna nyersfehérje
tartalma magasabb, mint a réti széna és a vegyelemzett erdei lágyszárú növé-
nyek fehérje tartalma.
Egyes erdei lágyszárú növények azonban kitűnnek kiemelkedő CaO tar-
talmukkal, mint pl. az Oxalis acetosella (26,0 g/kg) és az Asarum europaeum
Mn
ppm
sós
Egyes lágyszárú növények, valamint
erdei fák levelének és kérgének CaO-
tartalma (g/kg)
(53,0 g/kg). Bár ezek a növények gyér előfordulásuk miatt a vad táplálékának
alig számottevő mennyiségét teszik ki, mégis figyelemre méltó magas CaO tar-
talmuk, s ez rámutat arra, hogy a szarvasfélék számára gyakran jelentéktelen-
nek látszó növények is igen nagy jelentőségűek lehetnek, mert az agancs egyik
legfontosabb alapanyagát kiemelkedő mennyiségben tartalmazzák.
140

A félcserjék közül a Rubus caesius nyersfehérje tartalma közel egyenlő a
lucerna szénáéval, CaO tartalma megegyezik a réti szénáéval, azonban jóval
kevesebb mint a lucerna szénáé. A P^O^ tartalma a réti szénáénál és a lucerna
szénáénál is magasabb. A hamvas szeder vadgazdálkodási jelentősége ezért
igen figyelemre méltó egyes erdőtájainkon, így különösen az Alsó- és Felső-
Duna-ártéren, ahol nyáron és télen egyaránt bőséges táplálékot biztosít a
szarvasnak és az őznek. (Kivéve, ha leveled korai erős fagyok következtében
időnek előtte leperegnek). Egyébként erdővédelmi szempontból is éppen
ezért van jelentősége, mert egyrészt álcázza a kiültetett erdősítési anyagot,
másrészt elvonja a vad figyelmét a károsításnak kitett fafajok csemetéiről,
fiatal egyedeiről. Azokat az erdőtípusokat, amelyekben a Rubus caesius
nagyobb tömegben fordul elő a szarvasok — különösen télen — sűrűn
látogatják.
Különböző tájegységekről — Alsó-Duna-ártér, Líg-od, Sopron — gyűjtöttünk
be vörösgyűrűsom- (Cornus sanguinea) levelet és ezévi hajtásvéget, s ezeket
analizálva megállapítottuk, hogy a fehérjetartalmuk általában a réti szénáéval
Je i
oJLaJLll n Í1 nür-u-a
XL
n n
E
%
nn
o
0
<0
<a
L.
0
O
q>
*A
£L
E
y>
3
u
L
3
3
3
<U
C
tinip
E
a
O
-1
O
V
V,
<b
0
5
-c
0
U
o
o
•C
el
0
Dteri
u
o
rpmus
<U
ű
o.
-i
3
3
3
*
u
o
L
o
o
-(
Q
-.
tj>
0>
0
0
OQ
Q
0
a
<-3
<o
o
Q
>o
1*.
u.
w
E
L
0
ü
a.
c
0
u.
Néhány megvizsgált lágyszárú növény,
erdei fa levelének és kérgének
P205 tartalma (g;kg)
azonos, a P2Os tartalmuk a lucerna szénáéval egyenlő, de a CaO tekintetében ki-
magasló (30—40 g/kg) és ez a szarvas agancsképzése szempontjából nagy
jelentőségű, különösen az Alsó-Duna-ártéren. Ha figyelembe vesszük a vörös-
gyűrű som ós a hamvas szeder tömeges előfordulását az Alsó-Duna-ártér — és
némely más erdőtáj — erdőtípusaiban, érthető, hogy ezek a tájak jobb élet-
lehetőséget nyújtanak a szarvas számára, jobb a vadeltartóképességük, kedve-
zőbb a vad táplálékának tápanyag összetétele — és ezáltal általában biztosítva
vannak egy helyesen kezelt, nem túlságosan népes szarvasállomány agancs-
fejlődésének alapfeltételei is.
Az Alsó-Duna-ártér fő fafajai közül a fehérnyár, a feketenyár, a magyar
kőris és a fehérfűz gallyait, illetve levél nélküli hajtásvégeit vegyelemeztük.
141

a vizsgálatok azt mutatták, hogy a P. alba Salix álba és a Fr. angustifolia Vahl
ssp. pannonica Soó et Simon
ősszel beérett hajtásvégei — nyersfehérje tekin-
tetében — egyenlő értékűek a réti szénával. cao tartalmuk egyenlő vagy meg-
közelítően azonos a lucernával. a
P. nigra fehérjetartalma ugyan alacsony, de
magas a cao és a p205 tartalma, a p.
alba cao tartalomban megközelíti a
p.
nigrát, alacsonyabb azonban a Fr. angustifolia Vahl ssp. pannonica Soó et
Simon
és a Salix alba cao értéke, bár még mindig megközelíti a réti szénát
70
n n íl n
e
15.
r
s
5.
0
I
3 < «) . «
■»-. 0 « Jj
Ü 0 »
5 o o §
I "8-■ i f-
5 * - 0
o
cl
e
f
o
:>
D
r
Növények mangántartalma (ppm)
kalciumban és foszforban is. a fehérnyár, feketenyár és a magyar kőris kérge
kitűnik gazdag kalciumoxid és közepes foszfor tartalmával.
az ugodi (bakony) erdészet területén begyűjtött kéregminták közül ki-
emelkedő kalciumtartalmat állapítottunk meg a
Carpinus betulus, Fagus
süvatica, Tilia cordata
és a Fraxinus ornus esetében. a Pinus silvestris kérge
a réti szénával közel egyenlő cao-t tartalmaz. foszfortartalma valamennyi
utóbbi fafajnak alacsony, jóval kevesebb a réti szénáénál vagy a lucernáénál.
az analízis adatainak összehasonlítása során az is figyelemre méltó, hogy
142

egyes növényeknél bizonyos mikroelemek kimagasló mennyiségben találhatók,
pl. a mangán, a gyertyán levelében (3250 ppm) és kérgében (1440 ppm), to-
vábbá a bükk levelében (1120 ppm). Ezzel szemben a megvizsgált rétiszéna-
mintáknál a legmagasabb mangántartalom 92 ppm volt, a lucerna szénánál
pedig 49 ppm-t találtunk.
A fent említett fafajoknak nem csupán a foszfortartalma alacsony, hanem
a r. cukorban is szegények, míg mások (pl. a Tilia cordata) levele tekintélyes
mangán mellett jelentős foszfort is tartalmaz.
Bár a közölt adatok véglegesnek nem tekinthetők és még bizonyos tekin-
ÍPPm
n r, fi l~l n f"l n l~l f__□_r-i r-i n n n
<t
0
*>
0
CM
fa
0
*
•>
0
■*c
V.
t
<_•
í
0
■5
?
s
t
+>
*l
O
O
0
■*.
Q
<J
3
*
0
$
r>
•)
C
*>
-l
C
?
0
c
0
X
w.
0
0
Q
<
0
<o
0
H 1
o
O
_
0
,0
5
C
k
fi
0
0 et c
? 6
 1
X ö
1 I fi
\ n V.
0 0 0
<a m
Növények réztartalma (ppm)
tétben kiegészítésre szorulnak, azonban kétségtelenül igazolják ama feltevésün-
ket, hogy a szarvasfélék agancsképzésének és agancsfejlődésének alapfeltételeit
elsősorban az adott erdőtáj, illetve erdőtípus növényzete, annak tápanyagtar-
talma határozza meg.
Bizonyítja továbbá azt is, hogy adott területen csakis egy
bizonyos létszámú — de semmi esetre sem túl népes — vadállomány számára
vannak biztosítva a kedvező életfeltételek.
Ezzel magyarázható aztán az is,
hogy a szarvasfélékkel telített területeken a vad előbb agancssúlyban, majd
testsúlyban is visszaesik és ez a hanyatlás mindaddig megmarad, amíg a vad
létszámát le nem apasztjuk, vagy amíg a terület természetes vadeltartóképes-
ségét mesterséges úton — célszerűen összeválogatott takarmánnyal — fel nem
javítottuk. Egyébként ezt bizonyítják F. Vogt sziléziai vadaskerti kísérletei is.
Szabad vadászterületeken azonban olyan mértékű és olyan jellegű takarmá-
nyozásról nem beszélhetünk, mint amilyenről F. Vogt a „Neue Wege der Hege''
c. munkájában beszámol. Kétségtelen azonban, hogy célszerű vadföldgazdál-
kodással és etetéssel a vad természetes életfeltételeit egy bizonyos mértékig
javítani lehet, ami egyben a vadkárok megelőzése és csökkentése szempont-
jából is figyelemre méltó jelentőséggel bír.
Az egyes fafajok kérgének gazdag CaO tartalma és jelentős foszfor tar-
talma (sőt nyersfehérje mennyisége) bizonyos mértékig magyarázatát adja a
szarvas kéreghántásának is, amit véleményem szerint elsősorban táplálkozás
céljából, bizonyos tápanyagszükségletének kielégítésére végez és nem rossz szo-
kásból.
Ezt bizonyítják az Alsó-Duna-ártéren (és egyebütt is) szerzett tapaszta-
lataim. A fehérnyár, feketenyár, magyar kőris el nem parásodott kérgét a
143

vágásterületeken fehérre hántja a szarvas, sőt olykor nemcsak a vékonyabb
méretű ágakat, hanem a tekintélyes méretű, 30—40 cm átmérőt meghaladó
fehérnyár rönköket is lekérgezi és a kérget maradéktalanul el is fogyasztja.
Helyszíni — több évi — vizsgálódásaim során ezeken a vágásterületeken nem
találtam vad által lehántott és el nem fogyasztott kérget. Ugyanez a megfigye-
lésem az álló fa hántása esetében is, kivéve, ha a tavasszal meginduló nedv-
keringés idejében történik egyes fafajokon (pl. lucfenyő, tölgy) a hántás.
Ennek során a mindig alulról felfelé irányuló tépessél együtt járó erélyes moz-
dulattal a szarvas a fa kérgét magasabbra felszakítja, mint amilyen magasra
egyébként felérne. Az ilyen felszakított kéreg azután a fán lóg, vagy a szarvas
által nagyobb darabban letépve a földön hever.
Vadgazdálkodás szempontjából — de erdővédelmi megfontolásokból is —
éppen ezért nagy jelentősége van a fahasználatok olyan ütemezésének, amely
lehetővé teszi, hogy a vad számára télen, de különösen a tél végén és a tavasz
A szarvasok olykor tekintélyes méretű fehérnyár-rönkök kérgét is
lehántják (Gemenc)
elején dönthessünk megfelelő helyen tápanyagokban gazdag kérgű fákat. Ez-
által a vadat táplálékhoz juttatjuk, lekötjük és elvonjuk olyan területekről,
amelyekben éppen ebben az időben fordulhat elő érzékeny vadkár.
A tudomány mai álláspontja szerint a szervezet zavartalan működéséhez
nélkülözhetetlen, igen kis mennyiségben szükséges elemek (nyomelemek, vagy
mikroelemek) közül egyesek jelenléte feltétlenül szükséges,
mint pl. a réz, a
mangán, cink, kobalt, jód és a fluor, míg más elemek szerepe nem egyértel-
műen tisztázott, mint pl. az alumínium, arzén, bróm, bárium, nikkel stb. eseté-
ben. Ezeknek az elemeknek fontossági sorrendje állatfajonként igen változó a
növények ásványanyagigénye pedig ezektől messze eltérhet.
Az egyes mikroelemek közül a réznek igen fontos szerepe van a vas fel-
szívódásának elősegítésében. A vérben levő rézmennyiség egyenletesen oszlik
meg a vörösvérsejtek és a plazma között. A tudományos kutatás a növényi és
állati szervezetek réz- és Bj-vitamintartalma között bizonyos párhuzamos-
ságot állapít meg, míg a réz és a vas, valamint a réz és a molibdén között
144

antagonizmust figyelt meg mind az állatok, mind a növények anyagforgalmá-
ban. Az irodalmi adatok szerint a réz hiánya leginkább a kilúgozott podzol-,
valamint láp- és tőzegtalajokon fordul elő.
A mangán szerepét a tudományos kutatás a klorofil képzésben és a növé-
nyi légzésben is kimutatta. Hiánya szarvasmarháknál későn jelentkező ivarzás-
ban, terméketlenségben és egyéb rendellenességekben nyilvánulhat meg. A tyú-
koknál mangán hiány következtében csökken a tojáshozam és keléskor sok
embrió elhal.
összefüggést mutattak ki a szervezet mangán-, kalcium- és D-vitamin-kon-
centrációja között is. Minél több kalciumot és foszfort nyújtunk az állatnak,
annál nagyobb a mangánszükséglete is. (Összefüggés látszik e tekintetben az
ugodi erdészet területén az utóbbi években a gyertyánon megfigyelt nyári
kéreghántás és a mangánigény között is.)
Ez utóbbi megállapítás különös figyelmet érdemel a vadgazdálkodás ré-
széről is, tekintve, hogy a szarvasfélék agancsfejlesztésének alapja a foszfor-
ban és kalciumban gazdag növényzet. Ezért van nagy jelentősége annak, hogy
egyes erdei fás növények levele, hajtása, és kérge kiemelkedő menyiségű man-
gánt tartalmaz. A vadat tehát egyoldalú takarmánnyal etetni nem lehet, hanem
a mesterséges takarmány mellett elsősorban az erdő növényvilágának kell
biztosítania olykor alapvető fontos tápanyagokat, bizonyos ásványi anyagokat,
nyomelemeket. Ebből pedig az erdő csakis egy meghatározott számú és nem
túlságosan népes vadállomány számára tud elegendő mennyiséget nyújtani.
Védekezés
a „tarka fűzormányos" (Cryptorrhynchus lapathi) ellen
BRÜNDL LAJOS
Minden kultúrnövénynek megvannak a maga ellenségei és kártevői, s minél
jobban szaporodik, elterjed annak a kultúrnövénynek a termesztése, annál jobban
elszaporodnak az ellenségei. így van ez a nemesfűz termelésével is. Hazánkban az
utolsó tíz esztendőben a nemesfűz termesztés jelentős fejlődést ért el. A nemes fűz-
vessző igen fontos ipari nyersanyag
s a fűzvesszőből font készítmények mind belföl-
dön, mind külföldön igen keresettek. Több millió deviza forintot jelent a fű?vessző-
ből font készítmények exportja, de mint vessző is igen keresett export cikk. Hazán-
kon kívül sok szocialista országban, (Leng3'elország, Német Demokratikus Köztár-
saság, Jugoszlávia) és a tőkés országokban (Hollandia, Belgium, Japán, Spanyolor-
szág) is termelnek nemesfüzeket, így a nagyarányú kereslet mellett a minőség tekin-
tetében is megvan a követelmény, erős a konkurrencia.
A minőségromlás egyik legveszélyesebb tén3'ezője a hazánkban igen jól ismert
fűzormányos, éger ormányos, nyárormányos (Cryptorrhynchus lapathi) hatalmas
kártétele. Ez a kártevő a vessző megszúrásával keletkezett fekete forradással rontja
a vessző értékét és a tőkefejben furatokat, járatokat vájva magát a tőkét is tönkre
teszi. Ahogy a fűzterületek az utolsó 10 évben Európában megnövekedtek, úgy ter-
jedt el ez a nagy ellenség is. De nemcsak a füzesek növekedése segítette elő elterjedé-
sét, hanem a gyorsan növő nyártelepítések ugrásszerű növelése is. Ahogy a füzeseket
tönkre teszi, hasonlóképpen pusztítja a fiatal nyártelepüéseket is. Tehát a védekezés
közös kell hogy legyen,
mert csak akkor számolhatunk sikerrel, ha azt mindenütt
egységesen végrehajtjuk.
A védekezés eredményességéhez szükséges a kártevő életkörülményéinek pon-
tos ismerete. Magyarországon a tarka fűzormányos két alakban telel át, éspedig
bogár és lárva alakban. Az avarba és egyéb rejtett helyekre húzódott bogarak telelő-
145

helyeiket áprilisban elhagyják és az akkor már 10—15 cm hosszú fűzvesszőkön káro-
sítanak. Május—júniusban lerakják tojásaikat. A hárem hét múlva kelő lárvák az
egész nyarat, őszt, telet pihenve töltik, s csak a következő évben indulnak fejlődés-
nek a fűzkéregben, tőkefejben, a héj alá rágott üregekben. A lárvák 20%-a az átte-
lelő bogaraktól származik, 80%-a pedig az évben kikelt bogaraktól. Tehát az első vé-
dekezés az áttelelt bogarak ellen májusban történik.
Az áttelelés másik módja a lárva alakban történő. A bogár a fűzvessző aljára,
közel a tőkefejhez, sőt magára a tőkefejre rakja le a tojásait.
Ebből három hét múlva lárvák fejlődnek, majd megáll a fejlődésük és a fűzvesz-
szők vékony kérge alá rágott üregekben diapauzában áttelelnek. A következő év
márciusában újra indul a fejlődés, táplálkozni kezdenek, a fűzcsonkon, tőkefejben
járatokat fúrnak. Az életüket a takarónyíláson kipergő, először fehér, majd barnás-
színű rágcsálók árulja el. A lárvák — bábok — fejlődése márciustól június—jú-
liusig tart, akkor a bogár elhagyja a bábkamrát, s a szabadba jön.
Tojás a vessző tövén a tökefejnél
A védekezés második része ezért a tőkefejben, alvó állapotban levő, vagy fejlő-
dés alatt levő lárvák, bábok elpusztítása. Ez a letermelés; befejezésétől a rügyfaka-
dásig hajtandó végre.
A védekezés harmadik menete a június—júliusban kikelt bogár kártételének meg-
akadályozása. A július elején kikelt bogár a vessző vékonyabb felső részét rágja
meg, s ez a fiatalabb hajtás végének letörését, majd elágazását okozza, idősebb vesz-
szők a rágásoknál megvastagodnak, eltorzulnak.
A vesszőkből a rágások helyén cukortartalmú nedv szivárog ki, ez vonzza a boga-
rakat, a rágások száma megsokszorozódik. Forradások, ragyák keletkeznek, a vesszőn,
s itt a hántolás után fekete foltos lesz, sőt el is törik.
Aránylag már kis népesség is komoly veszteséget idézhet elő.
A nyárfaféleségeken az ormányos a fiatal fákon és csemetéken okozhat kárt. A
körkörösen fúrt lárvajáratok a fák elszáradását és törését idézik elő. A bogarak szú-
rása, rágása kisebb veszélyt jelent, de a rágásokból kiszivárgó nedv veszedelmes
gombák megtelepedését segíti elő. Ujabban nagyon elterjed az ormányos kártétele a
fiatal nyárasokban. Ez azzal magyarázható, hogy az ormányos a tápnövények meg-
választásában bizonyos sorrendet követ. Elsősorban az amerikai füzest (Salix ameri-
canát)
szereti és keresi, ezt előbb támadja meg, mint a többi hazai más fűzfélesége-
ket (Salix viminalis, Salix purpurea). Amíg füzet talál, nem megy a nvárra. Bizo-
nyítja ezt a megállapítást az a tény, hogy az erősen fertőzött füzesek melletti nyár-
fákon, égerfákon (Populus tremula, Populus x euramerica.na cv. 'robvsta', Alnus glu~
tinosa)
nem találtunk kártételt. (A szigetvári telepen végzett hároméves megfigyelés).
Ellenben, ha a füzesben okszerű, következetes védekezés folyik, áttelepül a nyára-
sokba.
Nagyon fontos tehát az együttes védekezés. A bogarak a fertőzött telepekről az
újonnan létesített táblákra, vagy a védekezés elől menekülve a kevésbé védett terü-
146

létre repülés útján jutnak s itt elszaporodnak. Megfigyeltük pl. Vas megyében Merse-
váton, hogy júliusban a bogarak átrepültek a vállalat nagy távolságra levő permete-
zett telepére a tsz fertőzött telepéről. Eredményt csak úgy értünk el, hogy saját költ-
ségen a tsz telepen is végrehajtottuk a védekezést.
A védekezés a termelőket és kutatókat már több mint egy fél éyszázada foglal-
koztatja. Az ajánlott és használt védekezési módok tekintetében nagyon különbözőek
az álláspontok. Ez természetes is, hiszen egészen más a védekezési eljárás a minden
évben levágásra kerülő füzesekben, más a nyár csemetekertben és más a fiatal nyá-
rasokban. Másképpen kell védekezni az álca és báb ellen, másképpen a bogár ellen
és más a védekezés módja az áttelelt bogár rajzásakor májusban egy 10—15 cm-es
hajtáson, valamint más a bábból kikelt bogár rajzásakor július.—augusztusban, a
180—200 cm hosszú vesszőkön.
A bábok fejlődése a vessző szárában,
nyársuhángba fúrt üregben
A fűzormányos kártétel közben
Hazánkban kétfelé kell osztani a védekezést: lárvák ellen és imágók-bogarak
ellen.
Kétségtelen tény, hogy a leghatásosabb védekezési mód a lárvák (tojások-lárvák-
bábok) elpusztítása, mert ha ez sikerül, akkor a továbbfejlődő nemzedék nagy
mennyisége pusztul el.
A lárvák elleni védekezés egyik módja a perzselés. Ez nem más, mint a fűztele-
pek nyugalmi időben való íelégetése. Igen régóta ismert eljárás. A gyom és avar fel-
égetésével a tőkefejen levő álca, lárva elpusztul, sőt nyersolaj porlasztással történő
égetéskor a tőkefej annyira megpörkölődik, átforrósodik, hogy a benne levő lárva
elpusztul.
Nem tökéletes védekezés, mert a nedves gyom és avar helyenként nem, vagy
rosszul ég el. Az avar elégetésével a talaj természetes trágyázását, tápanyag gazda-
godását megakadályozzuk. Igaz, hogy a tavaszi növényápolási munkák elvégzését
könnyebbé tesszük. Elvitathatatlan, hogy ezzel az eljárással a lárvák nagy százaléka
elpusztul. így pl. Tiszaszentimrén 200 kat. holdas táblán a lárvák 83,9%-a elpusztult
a megbarnult kéreg alatt. A perzselést III. 17-én végeztük. Szigetváron III. 28-án
végzett perzseléskor a lárvák 92%-a, ugyanakkor a kontroll parcellán egyetlen egy
147

lárva sem pusztult el. A fiatal bogarak számaránya, a kártétel mértéke és a vesszők
hosszúsága a perzselt és perzseletlen területen az I. táblázat szerint alakult:
I. táblázat
Parcella
Rágott
Ragasszam
Tojássszám
Vesszőhossz
Bogárszám
vessző, %
vesszőnként
tőkénként
átlag
52
1,8 ± 0,02
2 ± 0,05
144 ± 0,36
38
94
22,8 ± 0,62
28 ± p,63
158 ± 0,70
88
Erősen megrágott vessző
A perzselés tehát a kártételt jelentőfen csökkenti. Az áttelelő bogárnépességet
azonban kevésbé pusztítja, s ezek kártétele elégséges ahhoz, hogy a vesszők jelentős
százaléka károsodjék A táblázatból láthatóan a perzselés a termésre csökkentő ha-
tással van. Pontosan alig végezhető el, mert igen rövid idő áll rendelkezésre, ugyanis
a gyom és avar felszáradása, tehát felperzselhetősége egybeesik a nedvkeringés meg-
indulásával, amikor már a perzselés növeli a terméskiesést. A gázolajos perzselésnél
pedig az eredmény nincs arányban a megnövekedett költségekkel.
A vízzel való elárasztás célja szintén a lárvák pusztítása. A tavasszal vízzel
rendszeresen elárasztott táblákon a fertőzés kisebb mérvű. Az idősebb lárvák meg-
lehetősen ellenállóak, pl. 12 napi elárasztás után a köröstarcsai fűztelepen III.
148

4—16-ig a tőkében a lárvák majdnem valamennyien éltek. Vízzel való elárasztás
akkor eredményes, ha az kora tavasszal történik, vagy folyók hullámterében, amikor
az árnak sodra is van. Egy jó tiszai áradás után a hullámtéri füzesek kármentesek.
Maga a bogár úszik a vízben, tehát az úgynevezett zöldár idején a fertőzetlen terület
az ár sodorta kártevőkkel fertőződhet.
Kémiai védekezési kísérletet állítottunk be még a nyugalmi állapotban levő erő-
sen fertőzött tőkéken március 28-án 2ö C° mellett. Az egyes szereket 200 liter víz-
ben oldottuk fel, s ezt a mennyiséget 1 kat. hold területre permeteztük szét.
II. táblázat
Védőszer
Permetezés III. 28.,
töménység
Kiértékelés IV. 16.,
lárvamortalitás
Novenda (Denitroortokrezol) ...................
1,5
2,1 ± 0,01
Duotex (HCH) ...............................
1
5,2 ± 0,01
3
5,5 ± 0,03
0,1
17,6 ± 0,08
0,3
16,7 ± 0,08
Oleoparathion ................................
1,0
32,0 ± 0,12
Kontroll .....................................
0,0
A szerek hatása nem volt kielégítő. A beszívódó hatás a metasystoxnál sem ér-
vényesült, így joggal tehetjük fel, hogy a tőke nyugalmi állapotában a szer beszívódó
hatása nem érvényesül. Éppen ezért a későbbi időszakban, V. 15-én, amikor a tőkék-
ben a nedvszállítás már megindul, a kísérletet megismételtük magasabb permetlé
mennyiséggel, 300 literrel kat. holdankét.
111. táblázat
Permetezés V. 15-én,
töménység
Kiértékelés VI. 13.,
lárvamortalitás
Védőszer
Metasystox...................
Metasystox...................
Metasystox...................
Hungária DG 20 (HCH + DDT)
Kontroll .....................
0,1
0,2
0,3
1.0
5,0 ± 0,04
9,2 ± 0,05
17,0 ± 0,00
11,2 ± 0,09
0,0
Ez az 'eredmény szintén nagyon alacsony. Megállapítható, hogy a lárvák ellen a
kémiai védekezés a mechanikai védekezéshez képest még a kiváló hatásúnak ismert
szerekkel sem kielégítő. A 300 liter permetlé mennyiség elegendő volt a tőkék ázta-
tásszerű kezeléséhez.
A csonkolás a fűztőkék földfeletti részének levágása, speciális irtó kapával. A
fűztermesztés gyakorlatában régóta ismert módszer. A területek „ifjítására" hasz-
Fűztelep perzselése nyersolajos porlasztással
149

nálják. Ezzel a tőkében levő kártevők a levágott tőkével együtt elkerülnek a terü-
letről. Csak akkor végezhető, ha a terület fagyos, s a tőkék gyökérzete nem megy
tönkre. Nagyüzemi táblákon gyakorlatilag alig hajtható végre. Nagyon munkaigényes,
s ennek megfelelően igen drága. A csonkolás kat. holdanként 600—800 Ft, a csonk-
lehordás 250—300 Ft, ezenkívül a munkabér közterhe 23%. A nagy költségeken felül
nincs is munkaerő, amivel ezt a munkát elvégezzük. Megpróbáltuk a csonkolás gé-
pesítését is Sztalinyeccel vontatott szkréperekkel. A szkréper legyalulta a tőkefejet
s a ládába gyűjtve mindjárt ki is hordta a területről. Így a munka 50—60%-kal ol-
csóbban volt elvégezhető, de csak száraz fagy esetén. Fagy nélkül nem gyalulta le a
tőkefejet, hanem kitépte a földből gyökerestől. A gyakorlatban ez a módszer sem
alkalmazható, mert kevés a száraz fagy s ennek kivárása, majd a munka gyors vég-
rehajtása nagy készenléti fokot, sok gépet igényel.
Legeredményesebbnek mutatkozik a vesszők levágása a föld felszínén speciális
fejszekapával.
Ezideig a vessző termelése úgy tortént, hogy azt metszőollóval 3—8
cm-es csonkot hagyva levágták a tőkefejről. Azonkívül, hogy ez igen megerőltető
fizikai munka, azért is helytelen eljárás, mert a Cryptorrhynchus lapathi a tojásai-
nak nagy részét éppen ezen a tőkefejen visszamaradt 3—8 cm-es csonkon (a vessző
I
Háti porozás (permetezés) védőruhában
alsó részén) rakja le, s a kártevő lárvanépessége így a fíízterületen a legjobb fejlő-
dési feltételek között hiánytalanul visszamarad. Az Erdőkémia Vállalat összes füze-
seiben ezért egy új letermelési módot vezettünk be: a vesszőket nem ollóval vágják
a tőkéről, hanem egy kapaszerűen meghajlított rövidnyeiű fejszével. A visszamaradt
tőkét úgy lefaragják, hogy abból semmi nem marad a fold felszínén. Ezzel az eljá-
rással a vessző alján levő tojásból kikelt lárva a vesszővel együtt elkerül a terület-
ről, s mivel a levágott vesszőben az élet megszűnik, a lárva is elpusztul. Ez az eljá-
rás hároméves megfigyelés és értékelés után 100%-osnak mondható. Azok a terüle-
tek, amelyek termése évek óta a fokozott permetezések ellenére a nagyarányú kár-
tétel miatt használhatatlan maradt és mennyisége évről évre kevesebb lett, sőt ahol
a rengeteg lárva és báb miatt a tőkék is kipusztulóban voltak, ilyen letermelési mód
után már az első évben növekvő termésmennyiséget adtak, s a legkiválóbb minő-
ségű anyagban.
A szigetvári fűztelep 49. sz. parcelláján a fejszés letermelési módszer előtt 1950-
ban egy szál 180—200 cm-es Salix americana fűzvesszőn átlag 35,2 rágás volt. A te-
rületet 1959-ben f:jszés letermeléssel vágtuk le, a rágások száma átlag 8,2 lett. Azért
volt rágás, mert csak a lárvák pusztultak el, az áttelelő bogár ellen külön védekezni
kellett. 1960-ban ugyanilyen letermelési mód alkalmazásával a rágások száma nulla
volt. Az eredmény 100%-os. Az a terület, amely már ablakos kezdett lenni, most
ismét sűrű és teljes, mert a föld felszínén történt letermelési móddal az ormányos
lárváktól fertőzött tőkékben megszűnt a fertőzés és újból egészségessé válva gyö-
kérzetről kihajtottak. Több éven keresztül az ország különböző részein állítottam be
150
A

ilyen letermelési módra kísérleteket s azok egyöntetűen hasonló eredményt mutat-
tak. Az eredmények alapján, valamint annak a kényszerítő körülménynek a hatására,
hogy majdnem az összes területünk fertőzött volt, az 1959—60. termelési évben min-
denütt ezt a letermelési módot vezettük be. Az összesen 3000 kat. hold kiterjedésű,
az ország egész területén szétszórt telepeinken beigazolódott, hogy a föld. felszínén
történt fejszéskapás letermelési móddal a fűzormányos veszélyt megszüntetjük.
Ez a termelési mód az első évben költségesebb, mint az azt követő esztendőkben.
Az első évben a Vesszővel együtt csonkoljuk is a területet, hogy a következőkben
mindig a föld felszínén termelhessünk és hogy a fertőzött öreg csonkokat eltávo-
lítsuk. Mivel a csonk a vele együtt letermelt vessző súlyának 20%-a, több bért is
kell fizetnünk a vessző termeléséért és 20%-kal több fuvar is merül fel a kihordásért.
Ez 5,— Ft többletköltség q-ként. Ehhez jön a vessző csonktalanítása, q-ként 13,— Ft.
Tehát az összes többletköltség 1 q vesszőre az első évben 18,— Ft. Ehhez kell számí-
tani még a munkabér utáni közterhet, s így összesen 22,— Ft-ra emelkedik, ami 45
q-ás kat. holdankénti termelést alapul véve 1 kat. holdra 990,— Ft költséget jelent.
Ha ugyanezt a területet letermelés után csonkoljuk, mert csonkolni kell: 1 kat. hold
csonkolás 700,— Ft, ennek 23%-a 161,— Ft, 10—12 q csonk és föld fuvarja, 6 km át-
lag-távolságot alapul véve, két fogatnap á 142,— Ft. 284,— Ft, az összesen 1145,— Ft.
Tehát ezzel az eljárással a csonkolási külön munkánál kat. holdanként 150—200,—
Ft-ot takarítottunk meg. Az első év után hasonló termelési mód alkalmazásával már
csak q-ként 2,— Ft pluszt fizetünk, hogy a csonk nélkül a föld felszínén levágott
vessző
után visszamaradó tőkét a föld színéig lefaragják. A következő években tehát
50 q-ás kat. holdankénti termelés esetén a csonkoláshoz viszonyítva (mert ollós ter-
melésnél már az első év után is van csonk) 1 kat. holdnál a megtakarítás 1000—
1100,— Ft.
Az első évben arán}dag elég költséges volt a permetezés. Permetezni kellett
elsősorban az áttelelő bogarak ellen. Ezt mi különös tekintettel a letermelés fent kö-
zölt költséges voltára, fokozott gonddal hajtottuk végre, már azért is, hogy ilyen
költséges termelés után biztos legyen a siker. Sok esetben preventív permetezést is
végeztünk. Tehát többet permeteztünk. Az eredmény 100%-os volt, egyetlen tele-
pünk termése sem bogárkáros, bár az első évben a területek 75—80%-a bogaras volt.
Hogyha minden évben így termeljük le a vesszőt, kevesebbet kell permeteznünk,
mert hiszen kevesebb lesz a bogár, de sohasem hagyhatjuk el teljesen, mert részben
az áttelelő bogár, részben a más területről jövő károsítok ellen védekeznünk kell.
A jövő útja így a föld felszínén való letermelés — egységesen minden telepen —
s az áttelelt, repülő bogarak elleni permetezés.
Az imágók, bogarak elleni védekezés kezdetleges módja a bogárszedés. Csakis
kis parcellán jöhet számításba. Nem tökéletes, mert sok bogár a földre dobja magát
és visszamarad az avar alatt.
Eveken keresztül a bogarak ellen HCH és DDT kémiai szerekkel is védekeztünk.
Mondhatni a nagy költségek ellenére igen kis eredménnyel. Éppen ezért több telepen
kísérleteket állítottunk be a különféle vegyszerek alkalmazására és eredményeinek
megállapítására. Ilyen kísérletek eredménye a következők szerint alakult 1 kat.
holdra 300 liter permetlé mennyiséget, illetve 15 kg porozószert véve.
TV. táblázat
Védekezőszer
VI. 25. kiszórás,
töménység, %
VI. 27., bogarak mortali-
tása 48 h elteltével
0,3
4,0 ± 0,03
0,3
5,2 ± 0,03
0,3
1,3 ± 0,01
2,4 ± 0,03
20
23,0 ± 0,20
87,7 0,23
2,8
98,9 0,03
0,0
E kisparcellás eredmény alapján Wofatox porozószerrel nagyparcellás kísérletet
állítottunk be egy igen erősen fertőzött telepen Tiszaszentimrén. A nagyparcellás
kísérlet igazolta a kisparcellás kísérlet eredményét, 48 órával a porozás után a bo-
garak 98—100%-a elpusztult.
Másképpen kell a szert a növényre juttatni alacsony vessző, a növekedés köze-
pén levő vessző s másképpen a 200 cm-es vessző esetén. Vigyázni kell a dolgozók
egészségére, mert igen erős méreg, a porozást tehát csak védőruhában végezhetjük.
151

A porozószer hatását, eredményét növeli, ha a kiporozandó szert nem egyszerre,
hanem többnapos időszakokban (pl. 2 naponként) kétszerre, vagy háromszorra jut-
tatjuk a növényzetre. Ezzel olyan helyre is kerül porozószer, ahol az első esetben
kimaradt.
Ha a növény már 180—200 cm-es s július—augusztusi bogárinvázió van, külö-
nösen vigyázni kell az óvórendszabályok megtartására, mert a dolgozók a nagy me-
legben igen gyorsan levetik a védőöltözetet. Éppen ezért nagy melegben erőgéppel
vontatott motoros permetezővel permetlevet szórunk ki.
Végeztünk repülőgépes porozást is, de ez nem váltotta be a hozzáfűzött reménye-
ket. A repülőgép a rajzáshoz igazodott ugyan, de a légköri viszonyok figyelmbevé-
telével. Mire a szer a növényre került, a károsítás sokszor már nagy volt.
Erőgép vontatta motoros permetező
A növényvédőszerek használata során egyre több esetben tapasztalható, hogy
a kártevők a védőszerekkel szemben ellenállókká válnak, ezért ezzel itthon is szá-
molnunk kell, valószínű így lesz ez a Wofatox -szal is. Ha a javasolt mechanikai vé-
dekezést pontosan végrehajtjuk, annyira csökken a lárvák száma, hogy a kémiai
védekezés is könnyebb lesz.
152

A csemetetermelés jövedelmezőségének kérdései
PAPP LÁSZLÓ
A csemetetermelési ágazat az 1957/58-as gazdasági évet kereken 21 millió
forintos veszteséggel zárta. Felmerült a kérdés, melyek azok a tényezők, ame-
lyek az ágazat veszteségét okozzák és milyen intézkedésekkel lehetne azt csök-
kenteni, esetleg megszüntetni.
A kérdés megoldását a következő módon kezdtük el:
1. Az erdőgazdaságok csemeteterrnelési helyzetének vizsgálata helyszíni be-
jár ások során.
2. A csemetetermeléssel kapcsolatos országos statisztika adatainak tanul-
mányozása.
3. A máriabesnyőd kísérleti csemetekertben csemetetörzslapok vezetése a
különböző fafajok nevelési költségeinek tanulmányozására.
Vizsgálatainkról az alábbiakban kívánok összefoglaló képet adni.
1. Az erdőgazdaságok csemetetermelési helyzete
Erről a kérdésről Kőkapun, az erdőgazdaságok igazgatói, főmérnökei szá-
mára rendezett továbbképző tanfolyamon részletesen beszámoltam. így itt csak
röviden vázolom azokat az okokat, amelyek a veszteséges termelés okai le-
hetnek.
Számos olyan csemetekertet találtam, amely fekvésénél, környezeténél fog-
va nem csemetekertnek való. Fagyzugos, hőzugos, túl sűrű állomány alatt van-
nak, vagy talajuk vizenyős. A kertek sokszor túlságosan elaprózottak, s így a
művelési módok korszerűsítésére gondolni sem lehet. Legsúlyosabb baj talán a
csemetekerti talajok leromlott állapota. Egyre nehezebb az istállótrágya beszer-
zése. Zöldtrágyázást csak kevés helyen alkalmaznak. Kevés helyen láttam kom-
poszttelepet. Ennek következményei a csemete minőségi ós mennyiségi kihoza-
talában meggyőzően tükröződnek. Meglepő, hogy a sokszor még aránylag nagy
területű kertek beosztása sem helyes. Ha a terület nagysága célszerűvé tenné is
a gépesítést, a beosztása ezt nagymértékben akadályozza. Sok helyen a csemete-
kertben nem a környezetnek megfelelő csemetét nevelnek. Legtöbb baj e tekin-
tetben a hársakkai van. Az sem helyes, hogy egyes kerteket valóságos fajta-
gyűjteménynek használnak. Sokfajta csemetével bajlódnak, s nem jut idő a fon-
tosabb fajok megfelelő ápolására.
A szakmai színvonal általában jó. Mégis sok helyen nehézség van pl. az át-
fekvő magvak kezelésével és vetésével. Nem helyesen alkalmazzák a magnormá-
kat, nem gondoskodnak a csemeték megfelelő ritkításáról. Ügy hogy ahol jó táp-
erőben van a talaj, a „kefesűrű" állás miatt csekély a minőségi kihozatal.
Komoly baj van helyenként a tölgymakk vetésével. A tölgy évről évre szá-
mottevő területen pusztul ki.
További igen lényeges hiányosság a megfelelő munkaszervezésben van. Csak
elvétve van jó, megbízható, betanított munkásgárda. Márpedig alkalmi, jövő-
menő emberekkel nem lehet a termelékenységet növelni. Minden más próbálko-
zásunk eredménytelen lesz, míg e téren nem hozunk gyökeres változást. Utóbbi
kérdéssel szorosan összefügg a dolgozók anyagi és szociális ellátottsága. Az ipar,
de a mezőgazdaság fejlesztése is egyre kirívóbbá teszi a helyzetet. Egyre nehe-
zebben fogunk az időnként sok viszontagsággal járó csemetekerti munkákhoz
munkaerőt kapni, ha a jelenlegi helyzetben rohamos fejlődés nem következik be.
Nem kielégítő a csemetekertek felszerelése. Legtöbbször ugyanazokkal az
elavult eszközökkel dolgoznak még ma is, amikkel évtizedekkel ezelőtt. Hiányo-
sak a csemetekerti melléképületek. Sok helyen, ahol vannak, az értékes gépek,.
153

szerszámok szabad ég alatt vannak. Nem beszélve a szociális létesítmények hiá-
nyáról.
Az elmondott hiányosságok közvetlenül, vagy közvetve okai lehetnek a jö-
vedelmezőség alacsony színvonalának. Nem vitás, hogy megszüntetésük jelentős
befektetést kíván, s tovább rontja az ágazat gazdaságosságát. A jövő érdekében
azonban e hiányosságokon feltétlenül segíteni kell.
2. A jövedelmezőség kérdése az országos statisztika tükrében.
E kérdés vizsgálatakor abból a tételből indultam ki, hogy a csemetetermelés
elvileg nem lehet ráfizetéses. Ha baj van a jövedelmezőséggel, akkor vagy nem
megfelelőek a termelési módszerek, vagy az árak nincsenek arányban a tényle-
ges költségekkel. Az országos statisztika ad e tekintetben közelebbi betekintést.
Az 1957—58-as gazdasági év adatait jelzett előadásomban részletesen elemeztem.
E munkának legjelentősebb eredménye az volt, hogy felhívta a figyelmet a nyár
gyökeres dugvány és sima dugvány önköltsége és az elszámolási ára közötti igen
nagy eltérésre. Ennek alapján javaslatot készítettünk árhelyesbítésre. A jövedel-
mezőségre gyakorolt hatásának elemzésére még visszatérek.
Jelen dolgozatomban az 1958/59. évi statisztikai adatokat vizsgálom részle-
tesen. Az 1. táblázat gazdaságonként tartalmazza a csemetetermelésre vonatkozó
legfontosabb adatokat. Így a területi megoszlást, az 1 ha-ra eső ráfordítást és
termelési értéket, továbbá a gazdasági év összes csapadékát egy-egy jellemző
állomás alapján.
1. táblázat
Erdőgazdaság
Terüle
Hasznosí-
tott
ti adatok
Zöldtrá-
gyázott
ía-ban
Ugar
Ráfordí-
tás
1 ha-ra
1000
Ft-ban
Terme-
lési érték
1000 Ft
1 ha-on
1 ha-ra
eső meg-
térülés
%-osan
Csapa-
dékösszeg
1958/859.
gazdasági
évben
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
100,08
21,34
14,16
36,5
36,8
101
600
39,75
1,04
4,38
38,0
40,7
107
679
64,26
20,03
6,70
50,0
35,6
72
772
46,07
1,85
24,58
69,0
48,3
70
382
Közép-somogyi.................
39,88
7,55
2,79
59,1
56,7
95
665
Dél-somogyi....................
66,80
13,55
5,61
67,0
69,3
103
966
24,11
0,93
9,17
77,3
73,0
95
737
15,40
4,78
2,96
100,0
114,6
115
914
Szombathelyi...................
33,31
,—
5,95
131,2
158,0
120
785
43,71
12,01
84,5
96,0
112
581
29,09
1,81
3,65
93,5
82,2
88
738
125,51
__
16,13
52,5
56,7
108
583
42,64
3,50
9,24
65,4
66,7
102
1006
36,75
9,00
13,01
86,8
66,7
77
697
45,51
12,20
8,00
101,2
81,6
80
675
58,35
3,86
13,43
44,8
37,2
83
657
32,90
3,28
4,88
69,0
44,2
64
626
101,99
0,44
9,62
32,2
33,5
104
535
165,23
0,76
5,61
29,7
28,8
97
569
Gödöllői '.......................
75,37
7,19
7,71
37,5
28,8
77
641
16,44
6,12
1,00
84,0
73,0
87
614
35,76
5,82
3,00
66,0
45,7
69
701
55,29
0,09
30,62
52,1
36,7
70
840
31,36
2,04
22,22
87,5
61,5
70
712
89,16
14,58
20,97
67,4
21,6
32
644
Zemplénhegységi................
36,97
19,08
3,50
79,8
67,7
85
588
188,74
8,40
38,28
32,0
28,8
90
530
232,94
7,60
20,0
30,4
32,4
106
480
86,52
8,19
19,66
36,4
38,0
104
593
65,16
6,34
15,00
57,0
53,2
93
487
180,26
45,94
18,12
47,4
34,2
72
471
226,32
6,84
32,24
21,3
24,8
116
471
2427,63
244,00
403,00
48,7
43,8
90
654
2216,80
382,00
450,00
46,8
37,2
80
560
Eltérés több ..................
210,83
1,9
6,6
10
94
kevesebb................
38,00
47,00
154

a) A jövedelmezőség kapcsolata a természetes tájakkal. A szóban levő gaz-
dasági évben kereken 2428 ha csemetekerti terület állt hasznosítás alatt. A zöld
és fekete ugarral pihentetett terület ennek közel egynegyede. Az 1 ha-ra eső
átlagos ráfordítás 48 700 Ft. Ehhez viszonyítva az egyes gazdaságok ráfordítása
igen nagy szórást mutat. A két szélső-értéket Szombathely és Szolnok adja.
Előbbi 131 ezer, utóbbi 21 ezer forintot fordított 1 ha-ra. Óriási eltérés. Igaz vi-
szont, hogy a gazdaságok 50%-a az átlagérték közelében foglal helyet. Általá-
ban megállapítható, hogy a hegy- és dombvidéki, hűvösebb és csapadékosabb klí-
mával rendelkező gazdaságok jóval az átlag felett, az alföldi meleg, száraz klí-
májú gazdaságok az átlag alatt helyezkednek el.
ezer Ft
130
120 \
W
/oo -
90 ■
30
70 ■
60 -
50
UO ■
30 -
20
10
| Ráfordítás 10OOFt/ha
--Megtérű/ési %
\
1 /\ /-^
A/
l\
V \
X
\
\7
L \
\ /
\ /
\ I
32 f 2 fő 19 20 27 28293031 3 4 5 6 7 8 9 10 11 13 14- 15 16 17 21 22 23 24- 25 26
--^---^---;-'
Alföld Hegy-illetve csapadékos vidék
1. ábra
Ez természetes jelenség. Hiszen az Alföldön nagyobb kiterjedésű, egyenle-
tes felszínű csemetekertek vannak, ahol a művelés gazdaságosabban oldható
meg. Továbbá kevesebb a csapadék, s így kisebb a gyomok elleni harc is. Mind-
ezt az 1. ábra szembetűnően mutatja. Ha ugyanerre a grafikonra ráhordjuk az
1 ha-ra eső költségek megtérülésének %-át, akkor már egészen más képet ka-
punk. A száraz és csapadékos vidékű gazdaságok vegyesen hol az átlag" alatt, hol
felette helyezkednek el. Ez azt mutatja, hogy a jövedelmezőség alakulásában
már nem a természeti adottságok viszik a döntő szerepet, hanem a gazdálkodás
struktúrájában meglevő egyéb adottságok.
b) A jövedelmezőség kapcsolata az időjárással. Elgondolkoztató képet mutat
a ha-onkénti kihozatal. Bármelyik fafajt nézzük, az egyes gazdaságok között
155

óriási eltérés van. PL a tölgy kihozatala 198 és 625 ezer, a juharé 59 és 1018 ezer,
az akácé 94 és 504 ezer között ingadozik! Sőt egy esetben találkoztunk az akác-
nál 740 ezres kihozatallal. A számításból ezt ki is hagytuk, mert valószínűtlen.
2. táblázat
Kihozatal, 1000 db/ha
Erdőgazdaság
Tölgy
Juhar
Akác
Hárs
Hazai
nyár
Nemes
nyár
Cser-
jék
Erdei-
fenyő
Fekete
fenyő
Sima
dugv.
Su-
li áng
Sorfa
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10.
11.
12.
13.
325
191
180
143
350
109
400
1090
1170
296
22,2
17,0
Tolna megyei.......
307
140
167
100
107
97
435
500
458
436
31,4
20,1
184
312
207
36
33
232
1150
1150
65
19,1
12,0
278
320
164
43
533
öl
204
1374
1346
430
35,1
39,8
Közép-somogyi......
314
1018
504
200
18
40
2225
886
88
23,0
12,3
Dél-somogyi........
218
378
182
203
192
55
324
3120
135
18,0
23,7
Észak-zalai........#
262
179
273
373
137
334
4100
43
30,5
16,2
454
845
194
140
1000
50
1490
180
32,4
17,7
Szombathelyi.......
622
995
770
438
2970
60,1
12,0
Sárvári ............
250
59
218
85
62
48
4000
1620
235
29,9
26,8
Tanulmányi .......
304
670
315
340
120
32
2920
556
26,6
198
334
232
224
238
74
580
435
550
313
41,7
9,1
493
645
245
100
57
63
292
1086
2560
110
42,8
7,6
Keszthelyi .........
350
397
740
46
205
1525
1060
50
49,6
29,8
Balaton-felvidéki ....
492
368
435
554
93
945
1116
1090
24,1
22,4
237
70
120
458
36
1640
895
850
298
14,4
7.0
Pilisi ..............
348
464
234
62
147
43
—.
2420
680
28,0
36,0
302
182
214
82
520
90
350
672
396
402
41,0
28,0
Budapesti..........
475
397
149
134
364
95
204
570
1165
236
17,7
32,1
Gödöllői ...........
412
386
134
315
572
61
145
2280
850
152
21,3
17,4
Börzsönyi..........
442
334
94
■ 149
600
550
650
17,5
12,5
625
766
144
253
103
57
1280
1600
23,3
19,7
362
287
163
82
380
23
55
1000
1130
20,1
15,5
Nyugat-bükki ......
602
367
200
565
138
850
1580
1140
200
17,9
16,7
380
250
227
77
73
53
340
906
744
292
21,4
Zemplén-hegységi....
605
608
130
178
107
115
350
1790
2050
445
14,6
15,8
357
340
215
52
565
63
443
3680
£960
346
14,2
9,2
282
715
147
242
317
69
157
1560
1000
242
11,0
46,0
244
680
284
206
188
125
357
— ■
806
11,3
33,5
Csongrád megyei ....
505
306
343
93
554
133
267
776
160
35,0
327
411
159
82
386
103
418
1220
1165
174
14,4
12,7
267
78
146
43
118
49
213
140
19,1
20,4
1958/59 összesen,
372
422
210
180
300
80
355
1700
1160
227
25,8
20,3
1957/58 összesen,
ill. átlag ........
400
338
148
148
225
80
322
1460
1260
242
26,6
19,5
Eltérés több ......
84
62
32
75
33
240
0,8
kevesebb ...
28
100
15
0,8
E nagy ingadozás okait keresve, kézenfekvő volt, hogy elsősorban az idő-
járásra gondoljunk. Ugyanis, mikor a csemetekertekben jár az ember, és az ala-
csony kihozatalt szóvá teszi, az esetek 90%-ában időjárási adottságra hivat-
koznak.
Minden erdőgazdaság területéről választottunk egy jellemző állomást és a
2. ábrán a gazdaságokat a gazdasági év összes csapadéknövekedésének megfelelő
sorrendben hordtuk fel. A fafajok közül a tölgyet választottuk, mint olyan fa-
fajt, amelynek nevelésében már mindenütt kellő tapasztalattal rendelkeznek, és
amelyet minden gazdaságnál vetettek is. A grafikonra a ha-onkénti kihozatalt
hordtuk fel. A grafikon egyetlen rátekintésre meggyőz, hogy a kihozatal és a
gazdasági év összes csapadeka között semmifele összefüggés nincs. Felhordtuk
továbbá erre a grafikonra is a költségek megtérülésének %-át. Ugyanez vonat-
kozik erre is, mint az előbbire.
A legkisebb évi csapadékot a zamárdi erdőgazdaság területe' kapta. Míg a
kérdéses gazdasági évben a Magasbakony volt a legcsapadékosabb. Ugyanakkor
a legkisebb kihozatal a pécsi gazdaságban található, holott az évi csapadék ösz-
156

A gazdasági év csapadék összege
Tölgykihozatal 1000db/ha
Megtérülési °/°
1000db/hó
\
8668
82
500 \60
4O0 iSO
300 4
200 4
100 X
0
rrrrrrrri—r—r—i—r—i—i—i—i—i—i—i—i—i—i—i—i—i—i—i—i—i—r-r-
4 32 31283027 tő 19 10 12 26 39 I 2117 202516 5 6 15 2 17 22 24 7 11 3 9 23 8 13
2. ábra
szege a legalacsonyabbnak a kétszeresét is meghaladta. Vagy pl. a szintén igen
kevés csapadékkal rendelkező szolnoki gazdaság 116%-os megtérülést ért el, míg
a kiadós csapadékot élvező kelet-bükki gazdaság csupán 32%-osat. Mindez csak
jobban megerősíti azt az előbbi megállapítást, hogy az időjárás a csemeteneve-
lés jövedelmezőségének nem elsőrendű tényezője.
Az évi összes csapadék nem tükrözi híven annak növénytermesztési jelen-
tőségét. Vizsgáljuk meg ezért, hogy külön a tavaszi és külön a nyári csapadék
milyen hatással volt a jövedelmezőség alakulására. A kapcsolatot korrelációs
számítással kíséreltük meg kimutatni. A számítás alapjaként vettük fel először a
tavaszi (III—V.) csapadékösszeget és korrelációba állítottuk a költségek megtérü-
lésének %-ával. Majd ugyanezt a számítást elvégeztük a nyári (VI—VIII.) csa-
padékösszeg és megtérülési % vonatkozásában. A számítás eredményeként
a tavaszi időszakra a korrelációs szám 0,25, nyárira 0,07. Előbbi esetben a kap-
csolat igen gyenge, az utóbbiban nincs kapcsolat.
Megállapítható tehát, hogy az időjárásnak a jövedelmezőség alakulására
abban az esetben sem mutatható ki jelentős befolyása, ha csupán a vegetációs
időszak két fontos részének csapadékösszegeit vizsgáljuk.
c) A kihozatal és az árrendezés hatása a jövedelmezőségre. A szóban levő
gazdasági évben már csak kereken 11,7 millió forintos ráfizetéssel zárult a
csemetetermelés. Ez az előző évhez viszonyítva igen jelentős eredményjavulás.
Most nézzük, melyek azok a tényezők, amelyek a költségek alakulására ilyen
befolyással voltak.
Ha a kihozatalt vizsgáljuk, akkor azt találjuk, hogy a jelentősebb fafajok
esetében lényeges a kihozatal emelkedése. Egyedül a tölgy mutat némi lemara-
dást. A lomb- és fenyőcsemetéket összevontan tárgyalva a lombcsemeték eseté-
157

ben 2%-os, a fenyőcsemeték esetében 13%-os a kihozatal emelkedése. Ennek
értéke durván 2,1 millió forint.
Most nézzük, milyen okok idézhetik elő a kihozatal emelkedését. Vizsgál-
juk először is a ráfordítás alakulását. Az 1 ha-ra eső ráfordítás 46,8 ezer
forintról 48,7 ezerre emelkedett. Ugyanakkor a termelési érték ugyancsak
1 ha-ra számítva 1957/58. gazdasági évben 37,2, 1958/59-ben 43,8 ezer forint
volt. Ez azt jelenti, hogy az 1,9 ezer forintos többlet ráfordítással 6,6 ezer
forint többletértéket állítottak elő minden ha-on. A ráfordítás növekedése
indokolható azzal, hogy az 1958/59. gazdasági év jóval csapadékosabb volt.
országos viszonylatban 94 rnm-rel esett több csapadék. Nyilvánvaló, hogy több-
ször kellett a csemetéket ápolni.
3, táblázat
A csemetetermelés költségei IHáriabesnySn 1958/59. évben
lafaj
Kihozatal
összes
költség
Ön-
költség
Ar-
jegyzéki
ár
Eltérés, Ft
több | kevesebb
198
38,5
195
110
85
592
29,2
49
120
71
587
39,6
88
100
12
33
31,2
945
150
795
262
48,2
184
120
64
134
384
120
264
223
55,5
248
150
98
Th nyár......................
50
22,0
460
20
444
36,7
82
110
28
322
59,4
185
120
65
Kocsányostölgy ..............
458
20,3
44
110
515
66
33
32,1
975
460
42
25,7
615
460
155
474
40,3
85
85
272
46,0
169
100
69
61
36,0
592
460
132
75
28,7
383
460
77
106
34,5
325
460
135
255
46,0
180
120
60
333
50,0
150
120
30
52
28,8
574
460
114
91
52,2
572
180
392
40
36,2
920
460
460
474
79,6
168
100
68
A termelési érték növekedését azonban már kizárólag a kedvező csapa-
dékkal magyarázni nem lehet, mert hiszen, ha a kihozatal emelkedését teljes
mértékben a csapadék javára írjuk, az csak — mint láttuk — 2,1 millió
értéktöbbletet jelent. Az eredményjavulást tehát annak kellett előidézni, hogy
a gazdaságok értékesebb anyagot termeltek, mint az előző évben. Mint már
írtam, az 1958/59. gazdasági évben felemelték a simadugvány és a gyökeres
dugvány (válogatott cserrtete) árát. A dugvány elszámolási árának növekedése
folytán előálló különbözet — az összesen termelt 51 millió dugványt véve
alapul — 1,4 millió forint. A megtermelt 23 millió gyökeres dugvány árren-
dezése folytán előálló többlet pedig kb 5,5 millió forint. Igaz, ez utóbbi összeg
lényegesen csökken azáltal, hogy az azelőtt suhángként szereplő anyag nagy
része válogatott csemetévé minősült 1,40 Ft-os egységárral, összegszerű meg-
becsülése még hozzávetőlegesen sem lehetséges, mivel a statisztikában ez nem
szerepel külön. Ennek ellenére az 1958/59. gazdasági év jövedelmezőségének
alakulására az árrendezésnek lényeges hatása, volt.
E tény alapján egyesek azt mondhatnák — mint ahogy el is hangzott
ilyen vélemény —, hogy a csemetegazdálkodás jövedelmezőségének kérdése
kizárólag árpolitikai kérdés. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Csupán ár-
158

kérdéssé tenni, azt jelentené, hogy elkendőzzük a valóban meglevő hibákat.
Ez semmi esetre sem szolgálná az előrehaladás ügyét. Csak ott szabad az
árrendezéshez fordulni, ahol annak szükségessége valóban fennáll. A továb-
biakban az utóbbi kérdést vizsgáljuk kissé közelebbről.
3. A csemetenevelés költségei.
Tekintettel arra, hogy eddig az 1958/59. év csemetetermelés-adatait ele-
meztük, a további vizsgálatkor is ennél kell maradni. Elemezzük tehát a
Máriabesnyőn 1958/59. évben vezetett törzslapokat. Tisztában vágyik azzal, hogy
a törzslapokat nem sikerült teljes pontossággal, a valóságnak hűen megfelelő
mértékben vezetni. Így az adatokat kritikával kell alkalmazni. A 3. táblázat
feltünteti a Máriabesnyőn 1958/59-ben nevelt fontosabb és jelentősebb terüle-
teket elfoglaló csemetéket, a ha-cnkénti kihozatalt, az összes költséget, az ön-
költséget, az árjegyzéki árat és az ettől való eltérést. Az adatokból az alábbiak
állapíthatók meg:
4. táblázat
A költségek összehasonlítása országos és máriabcsnygi viszonylatban
Fafaj
Kihozatal
1000 db/ha
Összes költség
1000 Ft/ha
Összes költség
Ft/1000 db
Árjegy-
zéki ár
Ft/1000
db
Orszá-
gos
norma
ha-on
1000 db
Orsz.
norma
alapján
számí-
tott ön-
költség
Ft/1000
Orszá-
gos
Mária-
besnyő
Orszá-
gos
Mária-
besnyő
Orszá-
gos
Mária-
besnyő
Tölgy............
372
394
48,7
33,9
130
86
110
500
97
422
430
48,7
42,8
115
99
100
600
82
210
48,7
230
100
240
200
Hárs.............
180
91
48,7
52,2
270
572
180
400
180
Nemes nyár (gyök)
80
57
48,7
30,6
605
537
460
80
500
300
.
48,7
162
180
500
180
Cserjék ..........
355
48,7
136
150
600
120
Brdeifenyő .......
1700
48,7
57
75
1600
60
Feketefenyő ......
1160
48,7
84
75
1200
80
Sima dugvány ....
227
48,7
75
240
100
Suháng ..........
25,8
48,7
,—
3000
25
4000
Sorfa ............
20,3
48,7
6000
16
9000
a) Amilyen mértékben nagy a szórás a kihozatalban még ugyanazon fa-
fajon belül is, olyan mértékben ingadozik az önköltség is. Tehát csak nagy-
jszámú adat statisztikai értékelésével lehet a csemete előállítási költségeit meg-
állapítani.
b) A máriabesnyői csemetekertben a csemeték zömét a kérdéses gazdasági
évben az árjegyzéki ámál drágábban nevelték.
Mint látjuk tehát ennek az egy csemetekertnek és egy gazdasági évnek
adatai alapján nem lehet elindulni. Éppen ezért itt is az országos statisztikához
fordulunk. A 4. táblázatban a fontosabb fafajok országos, ha-onkénti kihoza-
italát, összes költségét, 1000 db csemete önköltségét, az árjegyzéki árat, az
országos kihozatali normát és az ennek alapján számított önköltséget tüntetjük
fel. összehasonlításképpen adjuk a Máriabesnyőre vonatkozó adatokat is. Meg-
jegyzendő, hogy a ha-onkénti összes költség azonos a ha-onkénti ráfordítás
országos átlagával. Fafajonkénti kimutatása ugyanis lehetetlen.
A táblázat adatai alapján további megállapítások tehetők:
c) A ha-onkínti kihozatal országos viszonylatban is általában igen ala-
csony. Egyedül az erdeifenyő, a suháng és sorfa kihozatala magasabb az elő-
írtnál. Az erdeifenyő magas kihozatala abból adódik, hogy a kedvezőbb viszo-
nyokkal rendelkező gazdaságok 1 éves csemetével erdősítenek. A csemetesta-
tisztikában viszont ez nem szerepel külön. A suháng és sorfa magas kihozatala
159

inkább káros, s a jövedelmezőség alakulására negatívan hat. Ugyanis a túl sűrű
állás azt jelenti, hogy később éri el a kívánt méretet.
d) Az országos norma alapján számított önköltség általában jó egyezést
mutat az árjegyzéki árakkal. Ez a tény igazolja, hogy a nemes nyarak esetében
végzett árrendezés indokolt volt. Jelentős eltérés most már csak az akác
csemeték árában van. Ez egyszerű meggondolás alapján is nyilvánvaló. Hason-
lítsuk össze pl. a juharok árával. A juharból 30—40 db csemete termelhető
1 fm-en, míg akácból 13—14 db. Ugyanakkor árjegyzéki áruk azonos. Már-
pedig a juhar csemeték nevelése sem kerül olyan sokkal többe.
e) Kisebb eltérés van még a sima dugvány, suháng és sorfa esetében. Ez
onnan adódik, hogy az évi költség mindenütt azonos, holott az anyatelep fenn-
tartása, valamint a suháng és sorfa következő évi ápolása lényegesen keve-
sebbe kerül.
Megállapítható tehát, hogy árrendezésre már csak az akáccsemeték eseté-
ben van szükség. Az árakkal teljesen az előállítás költségeihez simulni nem
lehet, mert olyan nagy az évenkénti és helyenkénti szórás. Felesleges is, mert
a nagy számok törvénye alapján a szórások országosan kiegyenlítődnek.
A jövedelmezőség emelésének további útja a csemetetermelés színvonalának
emelése.
Egyet még külön hangsúlyoznom kell. Igen nagy hiba lenne a minden-
áron jövedelmezőségre való törekvés is. Szocialista gazdálkodási viszonyaink
között egy a fontos: nagy termelékenységű, kiváló minőségű állományok léte-
sítése. A csemetetermelést is ennek szolgálatába kell állítani, s a kitűzött cél-
nak megfelelő minél jobb csemetét nevelni. Az ágazat jövedelmezőségének
elemzése azért fontos, mert hiányosságokra, aránytalanságokra mutat rá és
elősegíti a termelékenység fokozását.
Néhány szó a lengyel erdőgazdálkodásról, kutatásról
és felsőoktatásról
TOMPA KÁROLY
A magyar-lengyel kulturális egyezmény 1960. évi munkaterve alapján az elmúlt
évben közel három hétig tanulmányoztam a Lengyel Népköztársaságban az erdészeti
felsőoktatást, kutatást és áltálában a lengyel erdőgazdálkodást. A szerzett fontosabb
tapasztaltakról az alábbiakban számolok be.
A lengyel erdők területe 7467,4 ezer ha, ez az ország területének 24*>/0-át jelenti.
Az erdőterületből 6213,9 ezer ha állami tulajdonban van. Az állami erdők 83,7%-a
fenyő és 16,3%-a lomberdő. Fafaj szerint: erdeifenyő (az 1—2% vörösfenyővel együtt)
73,1%, luc és jegenyefenyő 10,6%, nyír, éger, nyár 6,6°/0, tölgy, kőris,.juhar, hárs 5,3%,
bükk, gyertyán 4,14%. A lengyel erdők 30,2%-a 1—10 éves korú és az 50 évnél idő-
sebb erdők mindössze 6,1%-ot tesznek ki. Az erdők nagyobb része síkvidéki és sava-
nyú homoktalajon áll. A kitermelt fatömeg 1958-ban 18 113 ezer m3 volt, ebből 15 680
ezer m3-t tett ki a vastagfa (13 554 ezer m3 fenyő, 2126 ezer m3 lomb). Az egy főre
eső fafogyasztás évente 0,615 m3.
A háborúban letarolt területek újraerdősítése és új erdők telepítése terén a len-
gyel erdőgazdálkodás sokat tesz. 1949—58-ig, azaz 10 év alatt végrehajtott erdőtelepí-
tés összesen 1640,7 ezer ha-t tesz ki.
Ez hazánk erdőterületének 143,9%-át jelenti.
Az ország — a viszonylag magas erdősültségi százalék ellenére — fában meglehe-
tősen szegény, így a növekvő faigényt 1957-ig túlhasználatokkal kísérelték meg kielé-
gíteni, azóta a fahiányt fatakarékossággal, a faipar korszerűsítésével és belterjesebb
erdőgazdálkodással igyekeznek ellensúlyozni.
A fatermesztés növelése céljából a me-
zőgazdasági hasznosításra alkalmatlan területeken gyorsannövő fafajokat, elsősorban
nyarakat telepítenek.
160

Az erdőgazdaság és a fafeldolgozás közötti összhang megteremtése érdekében
1958-ban közös Erdőgazdasági és Faipari Minisztérium létesült.
A lengyel maggazdálkodás viszonylag fejlett szinten áll. Erről az Erdészeti Kutató
Intézet Magvizsgálati és Szelekciós Osztályán Tyszkiewicz professzor által irányított
maggazdálkodási kutatások, az üzem részére évente elvégzett 10—12 ezer magvizsgá-
lat, a lengyel szakemberek tollából megjelent számos maggazdálkodási szakkönyv és
cikk tanúskodik. Számunkra elsősorban a biokémiai vizsgálati módszerek, továbbá
a színreakciós, kobaltpapíros nedvességmeghatározás tanulságos. Kívánatos volna to-
vábbá a rázassál működő egyszerű vörösfenyő tobozpergető gép hazai kipróbálása is.
Lengyelországban általánosságban három csemetekerti típussal találkozhatunk,
mégpedig a 0,5 ha körüli kiterjedésű úgynevezett ideiglenes csemetekertekkel az er-
dészetek önellátására; a 2—5 ha-os közepes kertekkel a főerdészetek csemete ellátá-
sára, és végül a 10—100 ha-os nagyüzemű csemetekertekkel, amelyek elsősorban az
erdőnkívüli fásítás csemeteszükségletét biztosítják. A kis kertekben minderi munkát
kézzel végeznek, a középnagyságú kertekben már a gépesítés is számításba jön, míg a
nagy csemetekertekben —■ különösen az iparvidékeken jelentkező nagy munkáshiány
miatt —■ messzemenő gépesítésre törekednek.
A lengyel erdőgazdálkodás távlati terveiben 40 000 ha nyár erdősítés szerepel,
míg az utak, mezőgazdasági földek fasorokkal való szegélyezése, védősavak telepítése
során ennek a területnek háromszorosát kívánják nyárral hasznosítani.
Az összefüggő
nyártelepítéseket főként a folyók árterén tervezik, ezen a területen jó tapasztalato-
kat jelent pl. az Olbra-Bruch menti sok száz hektár, 20—25 éves, különféle nyárfajok-
kal végrehajtott, éger, luc, duglászfenyő alsószíntes telepítés,
A nyarak keresztezéses nemesítésével Bialobok, Tyszkiewicz, Chmielewsky, Bu-
gata
stb. foglalkozik, a sekocini kísérleti erdészetben, illetve a kórniki intézetben.
Nagy figyelmet szentelnek annak, hogy a keresztezési komponensek közé bevonják az
őshonos fehér-, szürke-, rezgő- és feketenyárt, amelyekből a lengyel erdőkben, de a
fasorokban. is szép egyedek találhatók.
A sok száz keresztezésből számos sokatigérő hibridük áll megfigyelés alatt a sze-
lekciós táblákban. Említésre érdemesek a nyarakkal folytatott ökológiai, fenológiai,
morfológiai és élettani kutatásaik is (Jaworskí). Mroczkiewicz professzor a nyárter-
mesztés fellendítésének gyorsabb útját abban látja, hogy az állományokban, fasorok-
ban megtalálható legjobb növekedésű nyarakat dugványról tovább szaporítják és
az általuk szelektált klonok anya telepeiről az üzem számára tömeges szaporításra
már elegendő mennyiségű dugványt adnak ki. Érdekesek azok a kísérleti telepítések,
ahol a különféle nyárfajok 6X6 m-es, vagy 10 X 10 m-es hálózatban állnak és alat-
tuk a nyár sorát 0,5 m-re megközelítve, 60 cm-es sortávolsággal dugványozott fonó-
fűz kultúra van. A fűzek mintegy 10 év multán kipusztulnak ugyan, de lombhullatá-
sukkal sok értékes tápanyagot juttatnak vissza a talajba. Helyükön árnytűrő fafajok-
kal alakítható ki a nyarak alsó koronaszíntje. A fűzet a biológiai vadvédelemre is
felhasználják. Az elültetett nyár suhángok köré 4—4 db fűz simadugványt dugnak el.
s azáltal távoltartják a vadat. Kipróbálnak olyan fűzfajokat is (pl. Salix adenophylla),
amelyeknek a lombja kiváló vadeleség, így a vad a sorközökbe telepített fűzfélét fo-
gyasztja és nem károsítja az értékesebb nyárt, A lengyel nyárspecialisták a magyar
nyártermesztésről nagy elismeréssel nyilatkoztak. Egy kritikai megjegyzésük volt
csupán, mégpedig az, hogy keresztezéseink alkalmával sokkal nagyobb egyedszámmal
kellene dolgoznunk és csak hosszabb utódbírálat után vonhatjuk be '■üzemi populétu-
mainkba az előállított hibridjeinket.
A lengyel fűzvesszőtermesztés világhíre indokolt. Jóllehet alig több a fűztelepük,
mint nekünk —■ 4300 ha — e fontos exportcikk termesztésének további tökéletesítése
érdekében évente közel félmillió zlotyt fordítanak kísérletezésre. Az Erdészeti- és Fa-
ipari Minisztériumhoz tartozó „LAS" Erdei Melléktermék Vállalat 32 telepen folytat
kísérleteket, melyek közül legfontosabb a Jezewski által vezetett bogdanieci és a
Bukiewicz által irányított paproci kísérleti telep. Előbbi helyen 5 ha-t, utóbbin közel
30 ha-t tesznek ki a kísérleti parcellák. Bogdaniecben mintegy 30 témát vizsgálnak,
Paprocban pedig 47 témán belül 110 altémán dolgoznak. Ezeket a kísérleteket 6—8
éve indították el, 4—6-szoros ismétléssel, statisztikailag értékelhető elrendezésben, fő-
képp randomizált blokkokban. A vizsgált legfontosabb kérdések: a dugvány hosszá-
nak és vastagságának hatása a vesszőhozamra; a dugványozás módjának vizsgálata:
a különböző korú telepekről származó vesszők alsó-, középső-, felső végéből vágott
dugványokkal eszközölt dugványozása kísérlet; jégkárosított vesszőkkel végrehajtott
telepítési kísérlet; a dugványok tárolási módjának és a dugványozás idejének befo-
lyása a megeresedésre és hozamra, pótlások simadugvánnyal, visszametszett és visz-
sza nem metszett gyökeres dugvánnyal; talajelőkészít ós-, ápolási-, műtrágyázási-,
161

vegyszeres gyoanírtási kísérletek; különféle fiziológiai és ökológiai kutatások, fonó-
fúzek szelekciója; fonófűzek keresztezéses nemesítése stb.
Nem lehet szó nélkül hagyni azt a nagyszámú kísérleti eredményt sem, amit a
poznani Erdőműveléstani Tanszék irányításával kidolgozott 36 diplomaterv tartal-
maz. Ezeket a diplomafeladatokat a végzés előtt minimálisan 2 évvel adta ki a
tanszék és legalább 2 vegetációs időszak megfigyeléseit, tudományos értékű ered-
ményeit tartalmazzák.
A szelektált klonokat, illetve az előállított hibrideket a következő termelési
célok szerint bírálják el: kosárfűztermesztés, — botfűztermesztés, — több éves fűz-
vesszők nevelése cellulóz termelés céljára, — fűz lomb és hajtás termesztés takar-
mányozási célra, — barkás füzek termesztése a méhészet érdekében, — szép alakú,
lombú, virágú füzek termesztése dekorációs célra, — szélsőséges termőhelyek
A varsói erdészeti fakultás épülete
hasznosítása fűzzel, — faalakú füzek termesztése cellulóz, papírfa, furnirrönk és
egyéb vastag választékok előállítására. Nemcsak a vesszőtermelés, de a feldolgozás
technikája is fejlett és feldolgozó üzemeik korszerűek. Különösen ki kell emelni
a kiváló munkát végző hántoló gépüket.
A vörösfenyővel foglalkozó szakemberek közül Kedzierski, Kociecki, Bellon,
Wodzicki, Hejnowicz
kollégákkal találkoztam és tájékozódtam anatómiai, fiziológiai,
honosítási, fajtaösszehasonlítási, csemetetermelési és állománynevelési kutatásukról.
A céljuk az, hogy ennek az értékes és gyorsannövő fafajnak a területarányát
1—2%-kal emeljék és ezáltal is hozzájáruljanak a monokultúrák mielőbbi felszá-
molásához.
A mezővédő erdősáv kutatással a turewi Kísérleti Állomáson, Wilusz és
Jaworski foglalkoznak. A védősáv mikroklimatikus hatásainak vizsgálata áll az elő-
térben és főképp a sáv befolyása alatt álló területek vízgazdálkodásának kutatásá-
val értek el kimagasló eredményeket. Az 1953 óta folyó megfigyeléseket 16 állandó
meteorológiai állomás segítségével végzik, a kísérleti sáv mindkét oldalán a fa-
magasság 1X-, 4X-, 8X-, 12X-, 16X-, 20X-, 24X- és 32X-es távolságában. A talaj
felfagyását ugyancsak mérik. Nagyszámú kísérleti adat áll rendelkezésre a védett
táblák terméseredményére vonatkozóan is, amikor tervszerű vetésforgókban vizsgál-
ják a sávtól különböző távolságokban az egyes mezőgazdasági növények hozamát.
Az erdészeti felsőoktatás két helyen, Varsóban és Poznanban, a mezőgazdasági
főiskolák keretében a Felsőoktatási Minisztérium irányításával folyik. Az erdészeti
karokon az oktatási idő és az oktatási formák időbeni elosztása nagyjából megegyezik
a mienkkel. Heti óraszámuk a mi 36 óránkkal szemben átlag 31, illetve a 10. fél-
évben 7. összes óraszámuk a miénknek 80 %-a. Szembetűnő, hogy a lengyeleknél a
műszaki tárgyak jóval kisebb óraszámmal szerepelnek, ellenben sokkal több órát
162

fordítanak a növénykórtanra és az erdészeti rovartanra, ami nagy kiterjedésű ele-
gyetlen erdeikkel, monokultúráikkal függ össze. Fontos megemlíteni, hogy a len-
gyelek az ökológiai ismeretekre nagyobb súlyt fektetnek és az általános erdőtenyész-
téstani tanszékek jó munkája következtében az ökológiai szemlélet a lengyel erdé-
szekben elmélyültebb. Az évente felvett hallgatók száma mindkét karon 80—90 fő.
Kiváló az erdészkarok és a tanulmányi erdőgazdaságok viszonya. A többi erdő-
gazdaságtól eltérően, a tanulmányi erdőgazdaságok a Felsőoktatási Minisztériumhoz
tartoznak. Munkájukat háromtagú bizottság irányítja, melynek vezetője a rektor és
tagjai a gazdaság igazgatója valamint egy professzor. A terveket a tanszékek készí-
tik el és a költségvetést is azok állítják össze, s a hitelt az oktatási és kutatási igé-
nyeknek megfelelően kapják. A tanulmányi erdőgazdaság természetesen jól dolgozó
termelő üzem, de nincsenek szigorú tervkötelezettségei és szervezési, valamint ad-
minisztrációs vonalon is széleskörű lehetőség nyílik az új módszerek bevezetésére,
kikísérletezésére. Csak így válik lehetővé hogy a tanulmányi erdők mintaszerű kísér-
leti területekké válnak,
ahol s kísérleti parcellák sorozatába ütközik az ember.
A tanulmányi erdőgazdaságokban (pl. Rogowban) korszerűen felszerelt épületek,
arborétum, erdészeti múzeum, kutató állomások segítik az oktatás és kutatás ügyét.
A tanulmányi erdőgazdaságokban a hallgatók összefüggő (12—30 napos) gyakorla-
tokon sajátítják el az egyes erdőgazdasági munkál 'bgásait. Ezenkívül az első három
év után, júliusban vagy augusztusban 1 hónapos fizikai termelési gyakorlatot foly-
tatnak le.
Nagy jelentőségű az Erdészeti Kutató Intézet széleskörű kutató munkássága.
A varsói szép, háromemeletes modern székházban elhelyezett 20 osztályon és a 10
vidéki állomáson 254 alkalmazott dolgozik, akik közül 165 rendelkezik erdőmérnöki
képesítéssel. A gépesítési kutatás céljára a főváros közelében külön teleppel ren-
delkeznek.
Van-e tudományos alapja a varázsvesszős kutatásnak?
GERTHEISANTAL
Horváth Lászlónak „A földsugárzás hatása a fatenyésztésre" című tanul-
mányával kapcsolatban a cikkem végén felsorolt irodalom alapján szeretném
a szakközönséget a „földsugárzás" és a varázsvessző kérdéséről röviden tá-
jékoztatni.
A varázsvesszősök „földsugárzás" néven azt a hatóerőt értik, aminek kö-
vetkeztében a vessző kezükben lecsapódik; a varázsvessző vagy inga segítsé-
gével vizet, ásványokat találnak; a „földsugárzá;" emberre-állatra káros, jó-
formán bármely betegséget előidézhet; az erdei fafajok egy része „sugárigé-
nyes", más részük „sugárérzékeny"; a sugárzás ellen külön e célra szerkesztett
készülékek nyújtanak védelmet.
Ez az ízelítő a varázsvesszősök állításainak sokrétűségét mutatja. Felbe-
csülhetetlen értékű lenne azonban, ha a földsugarakat nemcsak varázsvessző-
vel, hanem fizikai módszerekkel is ki lehetne mutatni. Ez irányú kísérletekben
nem volt hiány, de az eddigi kialakított fizikai bizonyítási módszerek tudomá-
nyos vizsgálatok során nem álltak helyt, vagy legalábbis nagyon vitatottak.
Még a mai napig nem sikerült az ún. földsugarak kimutatására objektív fizi-
kai módszert találni. A fizikusok közül Brüche foglalkozott 1954-ben behatób-
ban a „földsugárzás" kérdésével. Ö is ugyanerre az eredményre jutott.
Mivel a „földsugarak" létezésének bizonyítása szempontjából továbbra is
a varázsvessző alkalmazásának nagyonis szubjektív módszerére vagyunk
utalva, érdemes a varázsvesszővel kapott eredmények hitelességének kérdésé-
vel kissé részletesebben foglalkoznunk.
Amennyire változatosak és szerteágazóak a „földsugárzás" természetére és
hatására vonatkozó állítások, és amennyire különbözők azok a területek, ame-
163

Iveken a varázsvesszővel meglepő tényeket véltek feltárni, annyira egyforma
a már számtalan esetben végzett ellenőrző vizsgálatok eredménye. A varázs-
vesszős jelenségek szigorúan tudományos vizsgálata eddig még mindig negatív
eredményre vezetett.
A Holland Tudományos Akadémia megbízásából két munkacsoport, a
pszihikai fizika művelésére alakult egyesület megbízásából pedig egy munka-
csoport egymástól függetlenül 1948-tól 1954-ig kísérletezett. Mindhárom cso-
port fáradságos és időtrabló vizsgálatok után azonos eredményre jutott: a va-
rázsvessző jelzésének nincsen semmi jelentősége. Az Akadémia egyik munka-
csoportja a varázsvessző mezőgazdasági jelentőségét vizsgálta növénykórtani,
talajtani, állatfiziológiai, fizikai és mezőgazdasági kísérletügyi szakemberek
közreműködésével. A vizsgálatok eredményeit 1955-ben könyvalakban adták ki.
Az eredmények röviden a következők voltak. Ahányszor valamely üres térsé-
get, vagy megmukált, üres szántót több tapasztalt varázsvesszős kutatóval egy-
mástól függetlenül megvizsgáltak, azok mind egészen különböző „földsugárzási
pályákat" állapítottak meg. Ha a varázsvesszősökkel a területet másodszor já-
ratták be, azok rendszerint egészen más pályákat jelöltek ki, mint elsőízben.
Persze nem így történt, ha az előbbi „pályákra" pontosan emlékezhettek. Va-
lamennyi vizsgálat azt mutatta, hogy a varázsvessző jelzései és az állatok vagy
növények egészségi állapota közt semmi összefüggés nincsen. A könyv meg-
jelenése után a varázsvesszős tevékenység Hollandiában gyakorlatilag meg-
szűnt.
A varázsvessző geológiai jelenségével a Porosz Földtani Intézet foglalko-
zott még 1920-ban. Az intézet vizsgálati jegyzőkönyveinek tanúsága szerint
a varázsvesszősök állításai valamennyi kísérlet során teljesen rendszertelenek
voltak és egymásnak ellentmondtak. Igen jellemző, hogy a varázsvesszősök
nem mutattak ki a föld felszínének közelében elhelyezkedő, a geológusok által
ismert szénrétegeket vagy sótömböket, ellenben ilyeneket véltek kimutatni
olyan helyeken, ahol ezek nem léteztek, alighanem azért, mert kísérlet közben
tőlük ilyenek iránt érdeklődtek.
Az egészségügy terén elterjedt varázsvesszős állításokkal kapcsolatban a
Német Birodalmi Egészségügyi Hivatal elnöke 1936-ban a varázsvessző kér-
dését vizsgáló munkaközösségek eredményei alapján hivatalos nyilatkozatot
adott ki. Eszerint elismert varázsvesszősök ingersáv-meghatározásai egymástól
lényegesen eltértek, az állítólagos sugárzás és az emberi vagy állati betegségek
közt nem sikerült összefüggést találni, a „földsugárzás" kimutatására alkal-
masnak mondott készülékek használhatatlanoknak bizonyultak, a „földsuga-
rak" káros hatásának elhárítására irányuló törekvések értelmetleneknek minő-
síthetők. A varázsvesszőbe vetett hitnek sok esetben az adott tápot, hogy a va-
rázsvesszősök valóban gyakran bukkantak vízre. De Európa nagy részében
elég nagy a valószínűsége annak, hogy kisebb-nagyobb mélységben vizet talál-
janak. Ez a valószínűség például Bajorország egész területén átlagosan 67%-os,
Schleswig-Holsteinban 95%-os, a Hocheder vidékén meg 100%-os. Ongley 75
varázsvesszőst tett próbára és arra a megállapításra jutott, hogy a varázsvesz-
szősök találatainak a száma nagyjából egyezett a valószínűségszámítás alapján
végzett találgatás eredményével.
A „földsugárzás" káros hatása állítólag különböző sugártalanító vagy su-
gárelhárító készülékek közbeiktatásával kiküszöbölhető. E téren az emberek
hiszékenységével sok súlyos visszaélés történt. Legkülönfélébb készülékeket
gyártottak és árusítottak, ezek szerkezete minden elméleti megalapozást nél-
külözött. Közös vonásuk az volt, hogy eladási áruk az előállítási költség 20—
50-szerese. A zürichi Weber cég „Phylax" néven hozott ilyen készüléket forga-
164

iomba, az ebből származó 1932. évi első negyedévi bevétele meghaladta a
120 000 svájci frankot. A készüléket 1932-ben, Zürichben, hivatalos vizsgálatnak
vetették alá. A vizsgálat a szokásos negatív eredménnyel végződött. Varázs-
vesszősökkel „ingersávokat" jelöltettek ki, a ,,Phylax"-ot a sávok fölé helyez-
ték. Feltételezve azt, hogy „ingersávok" vannak és a készülék jó, a varázs-
vesszősöknek a készülék be- vagy kikapcsolt állapotát jelezni kellett volna.
Ámde a varázsvesszősök a ki- és bekapcsolást nem tudták pontosan jelezni.
A harmincas években a földsugár-láz némely országban az erdészekre is
kiterjedt. Dobler a Német Erdészeti Egyesület 1934. évi bonni nagygyűlésén
a földsugarakra fizikai bizonyítékokat vélt hozni, amiért ugyanott már az er-
dőművelés forradalmasításáról beszéltek. Dobler állításait Angerer és Lüppo-
Kramer cáfolta. A kérdés tisztázására Fabricius professzor kísérleteket állított
be. Ezek szerint a varázsvesszősök által kijelölt „ingersávokon" és „semleges
sávokon" elültetett csemeték egyformán jól nőttek, illetve a csemetepusztulás
mindkét területen gyakorlatilag egyforma volt. Abban az időben K. M. Müller
erdészeti folyóiratokban több cikket közölt a földsugárzásról. Ö a Kniel-féle
mérőműszerekkel, amely azóta a feledés homályába merült, sugár-érzékeny és
sugár-igényes fafajokat, sőt „bükk-sugarakat" és „tölgy-sugarakat" is meg-
különböztetett. Állításait Kennel és Scamoni cáfolta, Fabricius pedig ezzel
kapcsolatban a német egészségügyi hivatal már említett 1936. évi nyilatkoza-
tára hivatkozik. 1936 után a varázsvesszősök tevékenysége az erdészet terüle-
tén alábbhagyott.
Ezek után még arról a pontosan meg nem magyarázható jelenségről kell
szólnom, hogy a vessző a gazdája kezében bizonyos esetekben lecsap. Ennek
egyik leginkább elfogadható magyarázata a következő. A mindkét kézzel meg-
feszített varázsvessző labilis egyensúlyi állapotban van, ezért a kar legcseké-
lyebb forgató mozdulatára is lecsapódhat. A forgató-izmok csekély mértékű
összehúzódása óhaj-elképzelésekre tudatosan vagy öntudatlanul is bekövetkez-
het. Ott, ahol a varázsvesszős a lecsapódást óhajtja, ahol tapasztalatai vagy külső
jelek alapján vizet vagy ásványokat tételez föl, ahol a varázsvesszőben hívő
orvos vagy kuruzsló a betegség helyét tudni véli, ott a vessző lecsapódik. A va-
rázsvessző-kérdés ilyen lélektani magyarázatát nem kell végső igazságnak te-
kintenünk, de legalább annyira elfogadható, mint a még soha ki nem mutatott
különböző sugarak hatásának feltételezése.
Nem tudom, sikerült-e soraimmal érzékeltetni azt, ami az irodalom olva-
sásakor megragadott engem:a varázsvesszősök állításai a legkülönfélébbek, el-
lentmondók, áttekinthetetlenek. A tudományos vizsgálatok eredménye pedig
függetlenül attól, hogy azokat ki, hol és mikor végezte, ugyanaz: a varázs-
vessző semmiféle gyakorlati célra nem alkalmas. Lehet ugyan, hogy a fantázia,
a visszaélések és a babona ez óriási kavarodásában egy szikrányi igazság is
rejlik, de ezt előítélet nélküli tudományos kutatásokkal kell bizonyítani.
IRODALOM
1. Bőimért, E.: Kiefernsterben auf Wasseradern. Alig. Forstz., München, 1959.
51. sz. 885. p. — 2. Fabricius, L.: Ein neuer Waldversuch mit der Wünschelrute.
Forstw. Centralbl., 1936. 58. évf. 1—13. p. — 3. Fabricius, L.: Die Wünschelruten und
Erdstrahlenfrage. Forstw. Centralblatt, 1936. 58. évf. 731—735. p. — 4. Messerli, W.:
Wünschelrute, Erdstrahlen und Wissenschaft. Schweizer Archív für Tierheilkunde,
Zürich, 1956. 1. sz. 1—14. p. — 5. Müller, K. M.: Das Standortsproblem in der Pflan-
zenbiologie und neue Wege seiner Erforschung. Alig. Forst- u. Jagdzt. 1936. 112. évf.
113—135. p. — 6. Rohmeder, E.: Die Bedeutung der Wünschelrute für die Landwirt-
schaft. Alig. Forstz., München, 1956. 8—9. sz. 125. p. — 7. Scamoni, A.: Erdstrahlen
im Walde? Z. f. Forst. u. Jagdw. 1937. 69. évf. 414—423. p. — 8. Kiefernsterben auf
Wasseradern. Alig. Forstz., München, 1960. 21. sz. 312. p.
165

A Pinus-fajok hajtásbetegsége*
Dr. GYŐRFI JÁNOS
1960. március 29-én a Kisalföldi Állami Erdőgazdaság mosonmagyaróvári erdé-
szetében voltam kiszálláson, s ott a beteg feketefenyőállományokra hívták fel a figyel-
memet. A kb. 40—60 éves állomány olyan képet mutatott, mintha a fák koronái elszá-
radtak volna. Az állomány minden egyes fájának koronája vörös, illetve barnás-vörös
színű volt. A beteg feketefenyőt megvizsgáltam és minden kétséget kizárólag meg-
állapítottam, hogy a betegség a Pinus-fajok hajtásbetegsége.
A Pinus-fajoknál biztonsággal csak egy kórokozót ismerünk, amely a hajtások
elhalását idézi elő és ez a: Crumenula abietina Lgbg. = Brunchorstia pinea (Karst.)
v. H.
nevű gomba. Ez a gomba a Discomycetes-rendbe tartozik, termésformái az apo-
theciumok, melléktermésalakjai pedig a piknidiumok.
A piknidiumok többnyire a frissen megbetegedett hajtások rügyeiből, ágacskái-
ból és tűiből törnek elő. Színük barnás-fekete, nagyságuk 0,5—2 mm, stromaszerűek,
kerek vánkosszerű az alakjuk, egycellásak vagy lemezek több kamrára osztják őket.
Ha a piknidiumok megértek, szabálytalanul pattannak fel és spóráik mint apró csep-
pek buggyannak ki. A konidiumok — éppen úgy mint a fusariumoknál, — sarló ala-
kúak, hyalinok és többnyire négykamrásak.
Az apotheciumok elhalt, korosabb kis ágak kérgén találhatók, tál alakúak, bar-
nás-feketék, simák vagy bolyhosán pikkelyesek, nyelük rövid és vastag, átmérőjük
1—1,5 mm. A keskeny, hengeresen bunkós ascusokban 8 elliptikus, hyalin, rendsze-
rint négycellás ascusspóra található.
A betegség kórképe legtisztábban tavasszal, nyár elejéig mutatkozik. A beteg fák
egyes csúcsrügyei nem hajtanak ki, elszáradnak és érintésre könnyen letörnek. Ha az
ezekhez tartozó hajtásokat hossz-irányban felvágjuk, többnyire ezek is betegek vagy
már elhaltak. A csúcstól számított kisebb-nagyobb távolságig a kéreg és a háncs bar-
násán elszíneződik, szivacsosán besüpped vagy leszárad. Az egész hajtás bele is meg-
barnul. A fásrész a betegség következtében azonban nem színeződik el.
A fákat különböző mértékben támadja meg a betegség. Kezdődhetik — főként
fiatal növényeknél — a csúcshajtásokon, idősebb fáknál viszont többnyire a legalsó
ágvégek fertőződnek. Gyakran csak a legfiatalabb éveshajtásokra szorítkozik a fertő-
zés, vagy az éveshajtások felső részére, esetleg kizárólag a csúcsrügyre. De az is le-
hetséges, hogy a betegség az egész fát ellepi. Szabályként azt lehet megállapítani, hogy
a betegség az ágvégekből a fa belseje felé halad, és ha behatolt egy idősebb ágrészbe,
akkor ennek fiatalabb elágazásai is elpusztulnak.
A hajtásbetegséget már messziről, külsőleg is elárulja a tűk jellegzetes vöröses-
barna elszíneződése. A hajtásbetegségre ugyanis az jellemző, hogy a vertsedéi a tűk
tövénél kezdődik, míg a tűk felső része a csúcsig megtartja, zöld színét.
Hellyel-közzel
megfigyelhetők olyan tűk is, amelyeknek legalsó része teljesen színtelenné vált, úgy-
hogy ezeknek a tűknek három színövezetük van: egy zöld csúcsrészük, azután egy
barna vagy vörösbarna középrészük és ez alatt a halványszürke tőrészük. A kórokozó
termőtestei, mégpedig mindig a piknidiumok, a tűkön találhatók. Idővel a tűk teljes
hosszúságukban elszáradnak, megbarnulnak és végül is lehullanak. De még az alatt
az idő alatt, míg a tűk a fán vannak, a beteg tűket gyakran már a Lophodermium,
pinastri Chev.
is megtámadja másodlagosan. Ilyen esetekben a fák pusztulását a
lophodermiumos tűhullás terhére szokták írni.
A tűhullásos betegséggel ellentétben, a hajtásbetegségnél nem a tűk fertőződnek
elsődlegesen, hanem a gomba a beteg hajtásokból megy a tűkbe. A tűk elhalása tehát
nem elsődleges betegség-szimptóma, hanem inkább a hajtások pusztulásának a követ-
kezménye. Nem is találunk beteg tűket egészségesek között, hanem valamennyi tű
elszíneződik, ha a hajtás maga fertőzött. A hajtásbetegség éppen ezért sokkal veszé-
lyesebb, mint a tűbetegségek, hajtásbetegségnél azonban nemcsak a megtámadott haj-
tások esnek ki egyszer s mindenkorra, hanem a kérdéses helyen minden továbbnöve-
kedés megszűnik. Ha annyi hajtás pusztul el, hogy az asszimiláló anyagok kiesése
már nem pótolható, akkor a fa elpusztul. Ilyenkor teljesen ellepi a gomba, és ez eset-
ben a törzset és a vastagabb ágakat sokszorosan elfedik az apotheciumok. A főtermés-
forma tehát — mint sok betegséget okozó ascomycetes-gombánál — csak jóval később
jelentkezik, mint a melléktermésalak. A további pusztulás során azonban gyakran
még más gombák is jelentkeznek, ezek vagy gyengeségi paraziták, vagy tiszta sapro-
phyták, amelyeknek biológiájáról még keveset tudunk.
* Megvitatás céljából közli a Szerk. Biz.
166

A mikroszkopikus kórképről Schwarz (1895) behatóan tájékoztat. A kórokozó
myceliuma minden megtámadott növényi részben megtalálható, tehát megtalálható a
rügyekben, ágakban, hajtásokban és tűkben. A gomba legjobban a hajtások kérgé-
ben növekszik. A hyphák mérete igen eltérő. Ezek elágazódnak és sokszor olajcsep-
peket termelnek. Átfúrják a sejtfalakat és keresztül-kasul nőnek a roncsolt növényi
részeken. A farészben eleinte kevés a mycelium, a bél és a bélsugarak ugyanazt a
kórképet mutatják, mint a kéreg. A megtámadott fenyő bőséges gyantakiválasztással
felel a támadásra.
A fertőzés általában a csúcsrügyekben történik, de az is lehetséges, hogy a gomba
a csúcshajtás kérgének több helyén hatol be egyidejűleg. A sebeknek a fertőzés te-
kintetében nincs jelentőségük, azt azonban még tisztázni kell, hogy esetleg egyes ro-
varok segítenek-e a betegség terjesztésében. Több adat szerint a Thecodiplosis bra-
chyntera Schaeg.
nevű gubacslégy állandó kísérője a hajtásbetegségnek. A fertőzés
nyár végétől őszig tart, tehát nem tavasszal, amint azt sokan gondolják. Jo^-gensen a
rügyek halálának idejét télre teszi, a gombának a hajtásban lefelé való növekedését
pedig a következő tavaszra. Természetes fertőző anyagként mind a konidiumok, mind
az ascusspórák is tekintetbe jönnek. Ezek egész nyáron át növekednek és csíraképes-
ségüket egész éven át megtartják.
A Crumenula abietina Lgbg. gazdanövényeit még nem ismerjük pontosan. A kül-
földi irodalom több fenyőfélét említ meg, ezek közül fontosabbak a következők: Pinus
cembra L., P. contorta Boll., P. montana Mill., P. Murrayana Balf.,
P.' ,vonderosa,
Dougl., P. silvestris L., P. strobus., Picea excelsa Link. és Pseudotsnqa taxilnlia Brit.
A leginkább megtámadott és legkevésbé ellenálló faj a Pinus ragra két változata, még-
pedig a Pinus nigra var. auslriaca Aschs. et Gr. és a Pinus nigra var. calabrica
Schneid.
Az a gyakran idézett és Schwarztól származó megállapítás, hogy 5 éves korig a
csemeték immúnisak a hajtásbetegséggel szemben — téves. Liese (1922) a kórtünete-
ket és a kórokozó termőtesteket már 1—2 éves Pinus silvestris csemetéken is meg-
találta. Waldie (1926) sikerrel fertőzött 2 éves Pir.us nigrat és Jorstand (1929) 3 éves
Pinus silvestris és P. montana megbetegedéséről számolt be.
A Crumenula abietina Lgbg. elterjedési területe egész Európa-. Norvégiában ész-
lelték először, ott az 5—30 éves feketefenyőket maradéktalanul pusztította el a gomba.
Ezeket a fenyőket mesterségesen telepítették Norvégia nyugati partján Stavanger és
Egersund között letarolt területek újabb beerdősítése céljából. A telepítés helyén az
erdő talaja köves, sovány, homokos volt, a fiatal állomány a tenger felől jövő szelek-
től sokat szenvedett. A feketefenyő tehát ezen a területen nem jól érezte magát.
Ujabban nagymértékben fellépett Ausztriában, Csehszlovákiában és Schimilschek
értesítése szerint Törökországban a tráciai Halkali környékén, s az ott idegen Pinus
nigrán
és a Pinus halepensisen lépett fel. A 30—35 éves feketefenyűket az erősen szá-
rító szelek és a rossz termőhely fizikailag legyengítették. 40—70 cm mélységben egy
10—20 cm vastag mészréteg húzódik. Ezt az erős és kemény réteget a feketefenyő
gyökerei nem képesek áttörni. Ezenkívül a feketefenyőt a Phellinus (Trausta) pini
Piláth.
is erősen megtámadta.
A gombának alsóausztriai fellépésénél az okok láncolatával állunk szemben, ame-
lyek a feketefenyő fiziológiai leromlását és ezzel a gombásodási hajlamot eredményez-
ték. Alsó-Ausztriában legerősebb a gombatámadás a Marchfelden, ahol a feketefenyő-
állományokat mesterségesen telepítették, tehát a feketefenyő ott sem otthonos. Leg-
súlyosabb a támadás a százéves és annál idősebb állományokban és azokon a helye-
ken, ahol a talaj nem felel meg a feketefenyő követelményeinek. A beerdősített terü-
letek talajában gyakoriak a kavicsrétegek, ezek nem egyszer a felszínig jönnek fel.
Ahol ezt a kavicsréteget mész köti, ott a feketefenyő gyökerei nem tudnak áthatolni
ezen a rétegen és elszáradnak. Az altalajnak ez a fizikailag kedvezőtlen összetétele
láthatóan a feketefenyő növekedésének elmaradásához és fizikai legyengüléséhez ve-
zet. A hiányos állománykezelés, a törzsek nagy száma a gyökérzet sűrűségével, gyö-
kérkonkurrenciával jár és nagy szárazság idején ennek megint csak jelentkezik a ká-
ros hatása.
Az elmondott megfigyelésekből jogosan következtethetünk arra, hogy a fekete-
fenyő hajtásbetegségéhez ezenkívül még hajlamosság is szükséges. A hajlamosságot a
fafajnak a természetes elterjedési területén túl való telepítése, az állományok túltar-
tása, hiányos talajápolás, rendkívüli téli hidegek, aszályok váltják ki. Megfigyelték
továbbá azt is, hogy a hajtásbetegség először az öreg, túltartott állományokban jelent-
kezik és ezekből terjed át a fiatalabb állományokra és korosztályokra.
A betegség elegyes és elegyetlen állományokban egyaránt felléphet. Legérdeke-
sebb a Brunchorstia pinea (Karst.) v. H. fellépése az olyan feketefenyő állományok-
167

ban, amelyeket akáccal elegyítettek. Itt sokkal nagyobb mértékben és gyorsabban lép
íel a hajtásbetegség, mint más elegynél. Azoknak a feketefenyőknek a tűi, amelyek
közvetlen az akácok közelében nőttek fel, rendkívül hosszúak, puhák és többnyire
igen vékonyak. Mielőtt még ezeknek a tűknek — a fentebb leírt — bámulása fel tű-;
nően láthatóvá válnék, a tűk már erőtlenül, szinte függőlegesen lógnak lefelé. Ugyan-
akkor, sok esetben a feketefenyő puha hajtásai is lekonyulnak. Ezideig csak 6—10
éves kultúrákban figyelték meg ezt a jelenséget. Ezekben az állományokban a fekete-
fenyők teljesen kipusztulnak és a pusztulás folyamatosan terjed. Kivételesen 2—4
éves természetes felújításokban is találtak megbetegedett növényeket. Az akácok kö-
zelében fellépő fokozottabb betegségi tünetekre Neuwirth János, a Soproni Tanul-
mányi Erdőgazdaság erdőművelési csoportvezetője hívta fel először a figyelmet. Azt
tapasztalta ugyanis, hogy a feketefenyvesekben az akácok közelében mindig sokkal
nagyobb volt a feketefenyők pusztulása, mint az akácoktól távolabb. Ezt tapasztaltuk
Neuwirth Jánossal együtt az Iváni Erdészetben és ezt találta ő a Soproni Hegyvidéki
Erdészetben a Dalos-hegyen.
Az akác gyorsan növő fafaj, ezért a talajból igen sok tápanyagot von el. Ugyan-
akkor a talajban sok nitrogént halmoz fel. Közismert dolog, hogy a nitrogén-bőség
burjánzó növekedést és ennek következtében a gombabetegségekkel szemben fokozott
hajlamosságot eredményez. Ezeknek a káros következményeknek az ismeretében —
véleményünk szerint — a jövőben a feketefenyőnek és az akácnak az elegyítését mel-
lőznünk kell.
Jorstad (1929) szerint a Crumenula abietina inkább csak az atlanti klíma terüle-
tén lép fel veszélyesen. Szerinte leginkább a nedves, hűvös nyarakon terjed és nem
a száraz, meleg időben. Azt a kérdést, hogy a fagynak van-e befolyása a gomba elter-
jedésére, még nem tisztázták. Az éghajlati viszonyok befolyásának a megállapítását
az nehezíti meg, hogy a hajtásbetegség járványai nyilvánvalóan több év alatt fejlöd-
nek csak ki és a kezdeti állapotot alig lehet biztonsággal megállapítani. A betegség
kifejlődésének sajátos törvényszerűsége, vagy a helyi adottságoktól való függése mel-
lett szól több szerzőnek a véleménye, amely szerint az állományok általában kb. 20
éves korukban kezdenek megbetegedni. Ismételten megfigyelték, hogy a betegség
helyi gócokból kiindulva terjed szét s eközben a kevésbé érzékeny fafajokat — állí-
tólag — csak a nagyon hajlamos gazdanövények közelében éri veszély. A skandináv
szerzők a betegség iránt való hajlamosságot a fényhiánynak tulajdonítják és azt állít-
ják, hogy a Pinus nigra megbetegedését elkerülhették volna, ha tisztában lettek volna
ennek a fenyőnek a fényigényes voltával és a fenyőt ritkábban ültették volna vagy a
fiatal állományokat alaposan áterdölték volna.
Ahol a gomba fellépését vizsgáltam, mindenhol azt tapasztaltam, hogy elsősorban
a legidősebb állományokat támadta meg. A fertőzés mindig a túltartott feketefenyő-
állományokból indul ki. Minél idősebb az állomány, annál előrehaladottabb a gom-
básodás. Minél fiatalabb az állomány, annál újabb keletű a fertőzés. Az eddigi meg-
íigyelések azt igazolják, hogy a Brunchorstia pinea járványos fellépése a feketefenyő
fiziológiai legyengülése esetén következik be.
Ha a tavasz és a nyár eleje kimondottan csapadékos volt, a feketefenj'ő szokat-
lanul hosszú tűket és hajtásokat nevel. Ugyanakkor a bőséges nedvesség bizonyára jó
alkalmat biztosít a gombának is arra, hogy a szokásosnál több termőtestet termeljen.
Ha azután augusztusban megkezdődik a kéthónapos szárazság, ez az elpuhult hajtáso-
kat alapos próbára teszi és a bőséges spóratömeg a fiziológiailag legyengült hajtáso-
kat megfertőzi. A hajtásoknak gyenge ellenállása különösen azokon a termőhelyeken
szembetűnő, ahol a víztárolás a talajban nem lehetséges.
A védekezés teendőit röviden a következőkben foglalhatjuk össze: El kell kerül-
nünk a feketefenyőállományok túltartását, idejében kell felújítást végrehajtani. Az
állományokat és a talajt folyamatosan ápolnunk kell. Minden elszáradó és láthatóan
ellepett anyagot azonnal ki kell termelni. Az ágakat és gallyakat a helyszínén el kell
égetni és ugyancsak el kell égetni a karvastagságú törzseket is, ha a fekete piknidiu-
mok rajtuk kimutathatók. Nem szabad az ellepett ágakat, gallyakat halomba rakni,
mert a szél messzire elhordja a kiszóródó konidiumokat és ez csak növeli a veszélyt.
Fiatalosokban a megtámadott feketefenyő csemetéket ki kell emelni a földből és a
helyszínén el kell égetni. Ha állni hagyjuk a fiatal csemetéket, ezek igen nagy ve-
szélyt jelentenek az addig még meg nem fertőzött csemetékre is. Sokan azt tartják,
hogy az idősebb fák a betegségből kigyógyulhatnak, ha nem kerülnek ismételten szél-
sőséges klimatikus viszonyok közé. Ezzel szemben az a véleményem, hogy ha a koro-
nának kb. a fele már elpusztult, feltétlenül ki kell termelni és le is kell kérgezni a
törzseket, mert az ilyen törzsek már halálra vannak ítélve és többé már nem gyógyul-
nak meg.
168

1. Az erdei vasutak önköltségcsökken-
tésének lehetőségei különös figyelemmel
a párhuzamosan történő teherautó szál-
lításra.
2. A vasbeton keresztaljak alkalmazá-
sának gazdasági jelentősége és kihatása
a különböző gördülőanyagokra.
3. Magasnyomású permetezéssel végzett
vegyszeres gyomirtás az eredéi vasutak-
nál.
4. Az erdei vasutaknál gyakorlatban
megvalósított újítások népgazdasági je-
lentősége és eredményei.
*
A mátraházi csoport Mátraházán hely-
színi bemutatóval és értékelemzéssel
egybekötött hossztolási tapasztalatcserét
rendezett. A szakmai ismertetést Vendel
Ferenc, Dzsupin János
és Kölíő Ferenc
tartottá.
A csoport a sándorréti erdészetben a
fagyártmánytermelés megvitatására ren-
dezett helyszíni tapasztalatcserét. A be-
mutató során Tóth Ödön értékelemzésé-
ben rámutatott arra, hogy- milyen gaz-
daságos kihozatalt lehet elérni a szalag-
fűrészekkel szakszerű tervezés útján.
A tapasztalatcsere résztvevői vállalták,
hogy a tervezett
250 m3 bútorléccel
szemben
450 m3-mat termelnek.
A kaposvári csoportban az erdőműve-
lési műszaki vezetők és kerületvezető
erdészek bevonásával vitatták meg az
erdőgazdaságon belüli tájakra kidolgozott
erdőművelés irányelveit és a második
tervidőszakra összeállított csemeteterrr.e-
lési tervet.
A csoportban más alkalommal Balogli
Ferenc
a motorfűrészek teljesítményé-
nek növeléséről tartott előadást.
A Műszaki és Természettudományi
Egyesületek Szövetsége olyan határozatot
hozott, amely szerint bármilyen külföldi
utazásban kizárólag olyan személy vehet
részt aki már legalább fél év óta tagja
az Egyesületünknek. A határozat azokra a
személyekre is vonatkozik, akiket Egyesü-
letünk jogi tagja jelöl ki külföldi utazá-
son való részvételre.
»
Egyesületünk szervezési bizottsága érté-
kelte a helyi csoportok
1960. évi munká-
lat és megállapította, hogy főként a zala-
egerszegi és a székesfehérvári csoport
munkája szorul megsegítésre. A bizottság
tagjai vállalták, hogy az Egyesület köz-
pontja és a helyi csoportok közötti kap-
csolatot szorosabbra fűzik azzal, hogy
alkalmi kiszállásaik során tárgyalnak
majd a helyi csoportok vezetőségével is.
Vállalták továbbá azt is, hogy a szakmai
továbbképző előadásokhoz előadók be-
kapcsolásával segítséget nyújtanak.
Az elnök javaslatára a bizottság titká-
raként egyhangúlag Bakkay László tag-
társat választották meg.
Az erdőrendezési szakosztály ülésén
Horváth Zoltán előadást tartott a légi
fényképek erdőrendezési felhasználásáról,
a légi fényképeket értékelő műszerekről.
Az előadást követően a gyakorlati
munka számára igen hasznos és értékes
vita alakult ki.
Az erdei vasutak szakosztályának ülé-
sén összeállították az 1961. I. félévre
vonatkozó munkatervet. Ennek kereté-
ben a szakosztály tagjai a következő
témák megvitatását irányozták elő:
Az Országos Erdészeti Egyesület kiadványa
Szerkesztő: KERESZTESI BELA, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) doktora
Kiadja: a Mezőgazdasági Könyv- és Folyóiratkiadó Vállalat. Felelős kiadó: LÁNYI OTTÓ
Szerkesztő bizottság: AKOS LASZLO, BABOS IMRE, a mezőgazdasági tudományok (erdészet)
doktora, BAKKAY LASZLO, DR. BALASSA GYULA, HARACSI LAJOS, a mezőgazdasági tudo-
mányok (erdészet) kandidátusa, JÉROME RENÉ, KÁLDY JÓZSEF, KOCSÁRDY KAROLY,
KOLLÁR GYULA, KUTASY VIKTOR, MADAS ANDAS, DR. PARIS JÁNOS, HADO GÁBOR,
SALI EMIL, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa, SZEPESI LASZLO, SZöNYI
LASZLO, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa, TÖTH SANDOR
Megjelenik 5000 példányban
61-5466-689/2 - Révai nyomda, Budapest


AZ ERDŐ
az 1862-ben alapított erdészeti lapok 96. évfolyama
X ÉVF. 5. SZ4M 169—216 OLD. 1961. MÁJUS

TARTALOM:
Dr. Vágó Ödön: Az Országos Erdészeti Főigazgatóság intézkedései az 1960. szeptemberi
párthatározat végrehajtása érdekében............................ 169
Madas András: A nyárfatérmesztés gazdaságossága........................ 174
Koltay György: Üj nyárfakönyv készül.............................. 181
Szepesi László: Az egyszemélyes munka lehetőségei a gépi fakitermelésben.......... 182
Dr. Babos Imre: Magyarországi tájbeosztásairól........................ 187
Lámfalussy Sándor: Hengeres fa választékok köbtartalmának pontosabb meghatározása .. 193
A Dothlchyza populea gombára vonatkozó adatgyűjtés eredményei (FAO).......... 197
Kovács Jenő—Dr. Vörös József: Erdőgazdasági kísérletek gibberellinnel .......... 199
Dr. Kollwentz Ödön: Madárvédelem, madáróvás........................ 202
Teszárs Géza: Az erdészeti fényképmérés műszerei és módszerei................ 212
Címkép: Budapest zöldövezetéből (Michalovszky István felvétele)
Hátlapon: Vágáskoru fehérnyárállomány (Csongrád megyei Erdőgazdaság — Asotthalom,
Jérome René felvételei).
COJJEPJKAHHE
H-p 9Ö3H Bazo : Hhctpykuhh rocynapcTBeHHoro FnaBHoro ynpaBjieHHH JleCHoro Xo3HHCTBa rjih
BbinojiHeHHH noCTaHOBjieHHH napTHH ot ceHTflöpn 1960 róna............................... 169
Andpaui Madám : PeHTaBejibHOCTb pa3BeneHHfl Tonojieií c tomkh 3peHH« noJiyneHH« ApeBecHHw ..... 174
flbepdb Konmau : roTOBHTcn HOBaa KHHra no TonojiHM........................................ 181
JlacAo Cenemu : Bo3mo>khocth BbinoJiHemiH paöOT oanopyMHoü motophoü nnjioil npn MexaHH3npoB3H-
hoü 3aroTOBKe ztpeBecHHbi.............................................................. 182
MMpe Eaöoui : O paííO!niponannn BeHrpHH................................................... 187
lllaHdop JlaM<fiaAymu : Bojiee TOMHoe onpenejieHHe KyöaTypbi Kpyrjibix copthmchtob jieca ........... 193
Pe3yjtbTaTM cöopa naHHbix OTHOCHTeJibHo rpHöbi Dothichyza populea (OAO)..................... 197
Ene Kosán—d-p ftowceg} Bepem : OnbiTbi c rHÖöepeJijiHHOM B jieCHOM xo3HÜCTBe ................... 199
M-p 9Ö3H KoAAeenmif: 3amHTa h oxpaHa nrnu. .............................................. 202
re3a Tecapui: HHCTpyjweHTbi h MeTOflbi no jiecHOti (tOTOMeTpHH................................. 212
Ha nepBoü CTpaHHue oőjiohckh : ^acmb 3eAeH020 KOAbija eopoda Eydaneuima. (Ooto : MujTBaHa
MHxajtoBCKoro).
Ha nocjieaHeil CTpaHHue o6jio>kkh : HacaoKdenue őeAoao monoAn e eo3pame pyöxu. (MoHrpancKHft
JIecxo3 AiuoTxajioM.
Ooto : PeHe >KepoMa).
SOMMAIRE:
Dr. Vágó ö.: Les mesures de la Direction Générale des Foréts pour l'éxécution des résolu-
tlons du parti de septembre 1960 .............................. 169
Madas A.: La rentabilité de la culture du peuplier...................... 174
Koltay Gy.: Un nouveau livre sur le peuplier se prépare.................. 181
Szepesi L.: Les possibilltés du travail á un homme dans l'exploltatlon mécanisée de la fórét 182
Dr. Babos I.: A propos de la dlvision de la Hongrie en régions sylvlculturelles........ 187
Lámfalussy S.: Le cubage plus précls des sortlments de bois rond.............. 193
Les résultats de l'enquéte sur le Dothichiza populea (FAO) .................. 197
Kovács J.—Dr. Vörös J.: Essais sylviculturelles avec le glbberelline .. .. .......... 199
Dr. Kollwentz ö.: Protection et soins des oiseaux........................ 202
Teszárs G.: Les instruments et les méthodes de la photogrammetrie forestiére........ 212
En couverture: Une partié de la celnture verte de Budapest (Photo Michalovszky I.)
En reverse: Peuplement de peuplier blanc á l'áge d'exploltabillté (Économie Forestiére
Csongrádmegye — locallté Asotthalom Photo Jérome R.)
A LAPBAN MEGJELENT TANULMÁNYOK SZERZŐI:
Babos Imre, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) doktora, az ERTI tud. osztály-
vezetője, Budapest —
Dr. Kollwentz Ödön, erdőművelési csoportvezető, Pécs —
Koltay György, ny. tud. osztályvezető, „Kossuth-díjas". Budapest — Kovács Jenő, a
Nyugatbükki Állami Erdőgazdaság főmérnöke, Eger —
Lámfalussy Sándor egyetemi
tanár, Sopron —
Madas .4->2drás az OT Mezőgazdasági Osztályának vezetője, Buda-
pest —
Szepesi László a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa, az
ERTI igazgatójának helyettese Budapest — Teszárs
Géza adjunktus, Sopron — Dr.
Vágó Ödön
az OEF Elnöki Főosztályának vezetője, Budapest — Dr. Vörös József a
mezőgazdasági tudományok kandidátusa, tud. munkatárs, Növényvédelmi Kutató-
állomás, Budapest.

Az Országos Erdészeti Főigazgatóság intézkedései
az 1960. szeptemberi párthatározat
végrehajtása érdekében*
Dr. V Á G Ó ö D Ö N
Hazánk felszabadulása óta elmúlt 16 esztendő országunk gazdasági és politikai fel-
emelkedését hozta.
Ha felemelkedésünket az elmúlt 16 esztendő távlatában vizsgáljuk,
óriási fejlődést állapíthatunk meg, de ha grafikont készítenénk a 16 esztendő egyes
mozzanatairól, akkor itt-ott kisebb-nagyobb töréseket észlelnénk. Volt idő, amikor ter-
veinket jobban feszítették, mint kellett volna, amikor a munkásosztályunk vállára töb-
bet raktak, mint szabadott volna, míg az 1956-os ellenforradalom szintén akadályozta
— átmenetileg — a népgazdaság fejlődését. Az 1956-os eseményeket követő változások
célkitűzése volt: tiszta, őszinte légkört teremteni, bátran, nyíltan beszélni a meglevő
hibákról és határozott intézkedéseket tenni a hibák felszámolására, a határozatok vég-
rehajtására. 1956. után gyorsan hevertük ki azokat a károkat, amelyeket az ellenforra-
dalom okozott és ellenségeink is elismerték, hogy váratlanul gyorsan és jól álltunk
talpra.
Helyes, ha az ember saját, körében, életében, háztartásában időnként megvizsgálja
az elmúlt időszak működését és megnézi azt, hogyan gazdálkodott. Nemcsak helyes,
hanem feltétlenül szükséges is egy ország életében megvizsgálni, hogy mit tettünk és
amit tettünk mennyire volt helyes és hogy követtünk-e el esetleg hibákat?
Ezt tette
1960. szeptember 20-án a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága, amikor
napirendre tűzte gazdasági életünk vizsgálatát. A Politikai Bizottság regisztrálta azo-
kat az eredményeket, amelyeket a szocializmus építésében elértünk, de ugyanakkor
őszintén feltárva megállapított jó néhány hibát is. Megállapítást nyert elsősorban az,
hogy a mezőgazdaság szocialista átalakulásának meggyorsulása 1959-ben, majd 1960-
ban népgazdaságunkon belüli fejlődési nehézségeket okozott.
Ez az aránytalanság ér-
zékelhető volt a nemzetközi fizetési mérlegben, az árualap és vásárlóerő egymáshoz
való viszonyában, a beruházások és az -ipar anyagellátásában. De hibák voltak megál-
lapíthatók külkereskedelmi munkánkban és hiányosságokat talált a Politikai Bizottság
a gazdasági vezetés egyes területein is. Feltárta a Politikai Bizottság, hogy a hozott
határozatokat nem mindenkor és nem mindenütt kellő időben és módon hajtották
végre
és, ha már ilyen hiányosság napvilágra is került, a mulasztókkal szemben nem
alkalmaztak — a mulasztás miatt — megfelelő felelősségrevonást. Egyes vezetők saját
területükön szemethúnytak a lazaságok, a pazarlás felett. Gyakran helyezték a válla-
lati érdeket a népgazdaság érdekei fölé oly módon,
hogy végeredményben a népgazda-
ságnak jelentős károkat okoztak.
A Politikai Bizottság nemcsak feltárta az elmúlt évek hibáit, hanem azonnal meg-
jelölte az utat is, amelyen a jövőben kell haladnunk, és megadta a hibák kijavításának
módját is. Feladatként a meglevő aránytalanságok és feszültség megszüntetését; az
egyes szükséges termékek termelésének növelését; a terv, a munkafegyelem, a létszám-
gazdálkodás, a normák terén kialakult lazaságok megszüntetését; a nemzetközi fize-
tési mérleg egyensúlyának helyreállítását; a vásárlóerő arányos igénybevételét; a be-
ruházások műszaki megalapozottságának biztosítását jelölte ki.
Egyben kimondta a
Politikai Bizottság azt is. hogy az egyes szervek vizsgálják meg e szempontok alapján
a munkaterületükön talált problémákat és saját területükön biztosítsák a hozott hatá-
rozatok végrehajását és azok ellenőrzését.
* Az MSZMP Politikai Bizottsága 1960. szeptemberi határozatainak az OEF területén történt
végrehajtásának kérdését a Főigazgatóság pártbizottsága 1961. március 27-én szabad pártnap
kereteben bocsátotta vitára. A pártnap előadói anyagát e cikkben közli a szerkesztő bizottság
169

Az Országos Erdészeti Főigazgatóság az elmúlt időszakban általában jó munkát
végzett. Tervfeladatainkat minden időszakban mind az erdőgazdaságok, mind a faipar
vonalán jelentős mértékben túlteljesítettük és a ránkbízott feladatokat megoldottuk.
Ezeknek az eredményeknek tudatában is a múlt év október 27-én kollégiumi ülésen
tárgyaltuk meg a Politikai Bizottság határozatát. A Főigazgatóság Kollégiuma megál-
lapította, hogy az eredmények mellett azok a hiányosságok, amelyekel a Politikai Bi-
zottság szeptemberi határozatában feltárt, — ha csak kis mértékben is — nálunk is
megvoltak.
S miután nemcsak eredményeink voltak, hanem hibáink is, határozatokat
hoztunk a Párt útmutatásának megfelelően a hibák kiküszöbölésére. A
Kollégium a
meglevő hibákat igyekezett a lehető legsürgősebben felszámolni és a határozatok je-
lentős részének végrehajtása már az elmúlt év végéig esedékes is volt. Ezen túlmenően
a Kollégium perspektivikusari gondolkodva — távlati intézkedéseket is hozott a jobb
és eredményesebb gazdálkodás érdekében. Az ellenőrzés biztosítása érdekében úgy
döntött, hogy minden hó elején megvizsgálja az elmúlt hónapban esedékessé vált ha-
tározatok végrehajtását.
A Főigazgatóság dolgozói megértve a kollégiumi határozat fontosságát, néhány
akadálytól eltekintve a határozatok jelentős részét a kijelölt határidő előtt hajtották
végre.
Nézzük először a faipari termelés terén tett intézkedéseket és eredményeket:
A Mohácsi Farostlemezgyár 1961. évi termelési feladatát 11 000 m3-ben kellett
megállapítani. Ezáltal az eredeti tervjavaslathoz képest 1000 m3 lemeztermelési több-
letet kellett az Országos Tervhivatalnak felajánlani, mintegy 800 000 deviza forint im-
port megtakarítás elérése céljából. A Mohácsi Farostlemezgyár március 10-ig az elő-
írt 1000 m3-ből 255 m3-t termelt le, amelynek értéke import megtakarításiban 80 dol-
láros egységáron 20 400 dollár.
A nagyobbfokú anyagtakarékosság érdekében utasítani kellett az iparvállalatokat,
hogy a náluk keletkező fenyő- és lágyhulladékot kötegelve a Mohácsi Farostlemez-
gyárnak szállítsák le. Ezáltal Mohácson 10 000 m3 lágy farosttá felhasználását lehet
megtakarítani. A faipari üzemek ez évi március 10-ig időarányosan 1940 m3-t tartoz-
tak leszállítani, azonban az import fenyőrönk lemaradása a teljes mennyiség leszállí-
tását még nem tette lehetővé, így ez időpontig csak 1150 m3 nyár- és fenyőhulladékot
szállítottak le Mohácsra. Ez m"-enként 4 dollárt számítva 4600 dollár megtakarítás.
A Mohácsi Farostlemezgyár nyersanyagellátásának az előző két pontban előirány-
zott átcsoportosítása révén felszabaduló mintegy 8000 ürm3 lágy anyagot papírfaként
exportra ajánlottuk fel.
Ezt a javaslatot a főigazgatóság még 1960 végén az Orszá-
gos Tervhivatal tudomására hozta.
Meg kellett szüntetni a fenyőrönk feldolgozásával kapcsolatban jelentkező bánya-
széldeszka termelést és a fenyőszélanyagot az import fenyőfürészáru csökkentése érde-
kében ládagyártásra lehet felhasználni. Ezáltal 1961 év folyamán legalább 1000 m3 re-
guler fenyőfűrészáru megtakarítást kell elérni. A fűrészipar március 10-ig 196,5 m'
igen jó minőségű vékony ládadeszkát adott át a Ládagyárnak, aminek értéke m-en-
ként 40 dollárral számítva kb. 8000 dollár.
A lemezüzemek kapacitásának jobb kihasználásával és anyagtakarékosság útján a
jelenleg biztosított rönkmennyiségből az 1961 évi tervjavaslatban előirányzotthoz
képest 500 m"-rel több száraz eljárással gyártott enyvezett és 500 m% lécbetétes bútor-
lapot kell termelni.
E határozat alapján a lemezüzemek eddig még csak 88 ms enyve-
zett lemezt és 78 m3 bútorlapot termeltek, ami nem tekinthető időarányos teljesít-
ménynek, de a lemaradást az üzemek rövidesen behozzák. Az eddigi termelés értéke
100, illetve 116 dolláros egységárral számítva 8888, illetve 9000 dollár.
Az erdőgazdaságok által biztosítandó 18 000 m3 fagyártmányfából 3000 m3 bükk
bútorlécet és 3000 m3 tölgy parkettlécet kellett termelni. Ennek megfelelően növelni
kellett az iparvállalatok gőzölt bükkfűrészáru termelési feladatát. A Főigazgatóság
utóbb 15 050 m3 fagyártmányfát biztosított erre a célra, amiből 2239 m3 bútorléc és 2300
m3 parkettléc termelését írta elő a faipari vállalatoknak. A kollégiumi határozathoz
képest a hiányzó mennyiséget az erdőgazdaságoknak kell saját fagyártmánytermelé-
sükkel pótolni.
Az I. negyedévben a bükk bútorlécből 600 m3-t kellett vclna az ipar-
vállalatoknak termelni, azonban a bükkrönkanyag beérkezésben az időjárás miatt
mutatkozó késedelem következtében ez a mennyiség az I. negyedév végéig teljes mér-
tékben nem termelhető le. A II. negyedév végéig azonban a lemaradást teljes egészé-
ben pótolják. Március 10-ig bükk bútorlécből 443 m3-t termeltek le a fűrészüzemek
ami 1:2 alapon számítva gőzölt bükkfűrészáruban 886 m3 importmegtakarítást jelent,
s ez 70 dolláros egységárat számítva 62 000 dollárt tesz ki.
Terven felül 1000 m2 tölgy és 500 m2 cser parkettalécet, továbbá 100 000 m2 mo-
zaikparkettát kell termelni 4,5 millió Dft értékben és az exportot ilyen mértékben kell
170

fokozni. Ezt a felajánlást a tervgazdasági főosztály a Tervhivatalnak bejelentette. Már-
cius 10-ig 210 m2 tölgy parkettalécet és 105 m2 cser parkettalécet termeltek: összesen
26 250 $ értékben.
Az exportra termelt többlet parkettalécet a Lignimpex lekötötte. A 100 000 m2 mo-
zaikparketta helyett az OT az eredeti előírást módosítva a barcsi üzemben 100 000 m2
normál parkettatermielést írt elő hazai felhasználásra, mert az ÉM Anyagellátó Válla-
lat azon indokkal, hogy mozaikparkettára nincs felvevő, az átvételt megtagadta. Saj-
nos az ÉM Vállalat itt a terhünkre és úgy gondolom a fogyasztók és a népgazdaság
terhére is hibát követett el. Meg kell mondani, hogy ehhez — a szerintünk — helyte-
len állásponthoz a közelmúltban a Belkereskedelmi Minisztérium illetékes szerve is
csatlakozott azzal az indoklással, hogy a mozaik-parketta leragasztásához szükséges
ragasztóanyag nem áll rendelkezésre.
Mivel az ipari üzemek rönkellátásában 6000 m? lemezrönk hiány mutatkozott, a
Kollégium elrendelte annak megvizsgálását, hogy fokozott anyagtakarékossággal, a le-
mezipari rönkszabvány módosításával, illetve az erdőgazdaságokban ai gondosabb
hossztolással és fegyelmezett szállítással nem lehetne-e a hiányt hazai forrásból fe-
dezni?
A Főigazgatóság utasította a lemezipari vállalatokat, hogy a 60%-os álgesztes,
de egyébként lemezgyártásra alkalmas bükk gömbfát vegyék át. Ezzel, valamint a jobb
minőségű fűrészrönk falemezgyártásban való felhasználásával a hiányzó lemezrönk-
mennyiséget — 1000 m3 kivételével — hazai gömbfából fedeztük.
A Kollégium utasította a faipari főosztályt, hogy az 1961 év folyamán o Faipari
Kutató Intézet kezdje meg a farost- és forgácslemezek felhasználási területe bővítési
lehetőségeinek vizsgálatát, elsősorban az építő- és közlekedésipar területén. A
faipari
főosztály az utasítást a Faipari Kutató Intézetnek kiadta, s a feladat végrehajtását
már meg is kezdték.
Tehát összegezve: a faipari vállalatok 1961 évi vállalásainak időarányos teljesítése
a következőképpen alakul: Az éves vállalás értéke 210 610 dollár, teljesítés március
10-ig 139 050 dollár.
Régi probléma a népgazdaságon belül, hogy nem érvényesül az a külföldön — szo-
cialista és tőkés államokban is — bevált szervezeti rendszer, hogy a faipar az erdőgaz-
daságoktól a késztermékekig egységes.
Hozzávetőleges számítás szerint a faipar egye-
sítése népgazdaságunkon belül legalább évi 100 millió forint megtakarítást eredmé-
nyezne. A Kollégium határozata értelmében az Országos Erdészeti Főigazgatóság ter-
vezetet dolgozott ki az erdőgazdaságok, a faalapanyagipar és a késztermékeket előállító
faipar (bútorgyártás, épületanyagipar stb.) egy országos főhatóság irányítása alá való
helyezésére. Az
előzetes tárgyalások szerint — az érintett tárcák kivételével — az ér-
dekeltek javaslatunkkal általában egyetértenek. Most készíti el a Főigazgatóság vég-
leges javaslatát a Minisztertanács Gazdasági Bizottságához.
A faipar eredményeiről — összefoglalva — megállapíthatjuk, hogy az 1961 I. ne-
gyedévének elején az import anyagok beérkezése, valamint a rossz időjárás következ-
tében a hazai anyagok ellátása szempontjából kisebb nehézségekkel küzdött, s így fő-
ként januárban, de februárban is bizonyos elmaradások voltak a tervek teljesítéséiben,
ha nem is mennyiségben, de gyártmány-összetételben. A negyedév második felében a
zavartalan anyagellátás módot és lehetőséget nyújtctt arra, hogy ezen a téren javulás
álljon be és így az I. negyedév felajánlásának nagyjából 70%-áí tudta megoldani,
azonban a II. évnegyedben már mód és lehetőség lesz féléves szinten teljes tervszerű-
ség mellett a lemaradás nagy részének behozására és év végéig a felajánlás maradék-
talan teljesítésére.
Ez évben a faipar területén további fejlődés várható. Márciusban kezdte meg pró-
baüzemelését egy nagyteljesítményű koronghasító a Ládagyár szegedi üzemében és
hasonló indul meg az év közepén Nagykőrösön is.
Ha figyelembe vesszük, hogy idén
befejeződik a barcsi rekonstrukció, megkezdik működésüket a Szegedi Falemezgyár
új^ gépegységei és elkészül a Mohácsi Farostlemezgyár második lépcsője is, akkor er-
dőgazdaságunk segítségével több, jobb, olcsóbb fát adhatunk majd már az ötéves terv
első évében népgazdaságunknak.
Az erdőgazdaságok vonalán — most márciusban — még számszerűleg kevesebb
kész eredményről számolhatok be.
A kitermelt faanyag maximális biztosítása érdekében az erdőgazdaságoknak a
folyó gazdasági évben 18 000 m3-rel több fagyártmányfát kellett volna az iparvállala-
tok rendelkezésére bocsátaniok. A Főigazgatóság azonban a Kollégium határozatának
megfelelően úgy intézkedett, hogy az erdőgazdaságok 15 050 m3 fagyártmányfát adja-
nak át a fűrészipari vállalatoknak bükk bútorléc és tölgy parkettaléc termelésére. Ebből
a fűrészipari vállalatok az eredetileg előírt 3000—3000 m3-nél bútorlécben 761, par-
171

kettalécben 700 rri'-rel kevesebbet állítanak elő. Ezt a különbözetet az állami erdőgaz-
daságok részére írtuk elő saját fagyártmánytermelő üzemeikben való előállításra.
Az állami erdőgazdaságok a múlt évi őszi kedvezőtlen időjárási viszonyok elle-
nére jó eredménnyel gazdálkodtak.
Ennek jellemzésére a következő néhány adatot
említem meg:
Az erdőgazdaságok az 1960—61 gazdasági év I. negyedévében 10,3 millió forint-
tal több nyereséget értek el és 33,4 millió forinttal több termelési értéket hoztak, mint
az előző év hasonló időszakában. Utóbbit elsősorban az iparifa-kihozatalnak 4,6%-
os növelésével érték el, ami mintegy 40 000 m3 iparifa többletet jelent.
Munkaügyi vonalon megtett intézkedéseink az alábbiak: Utasítást adtunk ki ab-
ból a célból, hogy az erdőgazdaságok és a vállalatok a munkabérrel fokozottabban ta-
karékoskodjanak, gondoskodjanak a munkaidő jobb kihasználásáról és a munkafegye-
lem megszilárdításáról.
Ezáltal el kell érni, hogy az 1961-re engedélyezett béralapból
megtakarítást érjünk el. A Főigazgatóság az erdőgazdaságokhoz és a vállalatokhoz még
a múlt év novemberében felhívást adott ki a Kollégium határozatában kitűzött célok
megvalósítása érdekében. A munkabér eddigi felhasználásának vizsgálata az erdőgaz-
daságok terén azt mutatja, hogy a halmozott termelési értékhez viszonyított munkás-
bér hányad az 1960/61 gazdasági év I. negyedében 0,9%-kal alacsonyabb, mint az előző
év azonos negyedében volt. Ez mintegy 2 millió forint tényleges megtakarításnak fe-
lel meg.
Felül kell vizsgálni a vállalatok alkalmazotti létszámgazdálkodását. Ezzel kapcso-
latban ki kellett dolgozni az alkalmazotti létszámnormákat és a felesleges létszámot
meg kellett szüntetni. Ennek a határozatnak megfelelően megvizsgáltuk a létszám
kérdését. A vizsgálatot végrehajtó bizottság jelentését a Főigazgatóság Kollégiuma
megtárgyalta. Ezt a feladatot az érdekeltek nem megfelelően hajtották végre és még.
most — ez esetben is — felülkerekedett a vállalati érdek a népgazdasági érdeken. A
Kollégium határozata értelmében a faipari főosztály irányításával részleteiben kell a
vállalati létszámgazdálkodást felülvizsgálni és a szükségtelen létszámokat törölni.
A termelékenység növeléséhez, a munkanormák felülvizsgálatához szükséges elő-
tanulmányok rendszerét kellett kidolgozni, s el kellett rendelni, hogy a vállalatok és
az erdőgazdaságok az alapelveknek megfelelően járjanak el. A munkaügyi osztály a
kollégiumi határozatban megadott határidőre ezt kidolgozta, az 1960. november 30-án
megtartott értekezleten ezeket a szempontokat külön is ismertették és az igazgatókkal
megtárgyalták. Az erdőgazdaságok bérfelelősei részére a MEDOSZ kéthetes bentla-
kásos tanfolyamot szervezett. Ezen a tanfolyamon a munkaügyi osztály tagjai előadá-
sokat tartottak, s a Kollégium határozatainak végrehajtására a magfelelő szemponto-
kat megadták.
Az erdőgazdaságok és vállalatok komplex bizottságokat voltak kötelesek létre-
hozni a gépkihasználatlanságok, veszteségidök és más hiányosságok kiküszöbölésére.
Ennek során meg kellett adni a pontos és korszerű technológiai előírást és meg kellett
vizsgálni a helyi munkanormák esetleges módosításának kérdését. A faipari főosztály
irányítása alá tartozó vállalatok a munkaidő. kihasználásának vizsgálatánál mun-
kanap-fényképeket készítettek. Egyes üzemiekben a normákat helyesbítették, azonban
a feladat végrehajtása még nem fejeződött be. A vállalatok műszaki intézkedési tervet
dolgoztak ki a munkaszervezés megjavításának és a termelékenység emelésének ér-
dekében.
A rakodókezelők és hossztolók szakmai színvonalának emelése érdekében tanfo-
lyamot kellett szervezni.
Az erdőgazdasági főosztály utasítást adott ki az erdőgazdasá-
gok igazgatói részére a tanfolyamok megrendezésére. Tekintettel arra, hogy az erdő-
gazdasági rakodókon tavasszal nagy a faanyagforgalom, a rakodókezelők oktatására
május—júniusban kerül sor.
Műszaki vonatkozásban a Kollégium intézkedései a következők:
Intézkedni kellett a faipari vállalatoknál a rakodási idővel és ennek kapcsán a ko-
csiállással kapcsolatban fizetendő bírságok csökkentése érdekében, mert a KPM a ra-
kodási időt 6 óráról 3 órára csökkentette. A faipari főosztály intézkedett a 3 órás ra-
kodási idővel kapcsolatban. Ennek bevezetésénél kisebb zökkenők mutatkoztak, eze-
ket azonban jórészt elhárították. Jelentékeny kocsiállás^pénz csak a Hárosi Falemez-
műveknél mutatkozott, ennek okát a főosztály kivizsgálja.
Az iparifa-kihozatal növelésének a II. ötéves terv folyamán való végrehajtása ér-
dekében a Kollégium elrendelte, hogy az eddig tüzelésre használt faanyagok ipari fel-
használási területednek bővítése érdekében fel kell vetni a fűzvesszőnek a cellulózgyár-
tásra történő felhasználásában rejlő lehetőségeket. A
tervgazdasági főosztály ezeket a
gazdasági lehetőségeket jelentette az MSZMP Központi Bizottságához, az Országos
Tervhivatalhoz és a Könnyűipari Minisztériumhoz intézett levelében. Ebben a levélben
172

a távlati problémákon kívül az 1961. évi terv végrehajtásával kapcsolatos konkrét
problémákra is felhívta a figyelmet.
Pénzügyi intézkedések terén az eddigi gyakorlattal ellentétben az 1961 évi önkölt-
ségi feladatok meghatározásakor az iparvállalatoknál is érvényesíteni kellett az 1950-
ban megvalósult beruházások eredmény javító hatását. A Kollégium elrendelte azt is,
hogy legalább 3 millió forint eredményjavulást kell a tervben a befejezett beruházá-
sok évi rn^gtérülése fejében előírni. Az erre vonatkozó javaslatot a tervgazdasági fő-
osztály elkészítette és a főkönyvelőségnek megküldte. A főkönyvelőség ez év április
hónapban az önköltségi tervek tárgyalása során fogja meghatározni az összeg megfe-
lelő felosztását.
 >
Meg kell teremteni annak a számviteli előfeltételét, hogy legalább az utóbbi évek-
ben a beruházás keretében létesült új üzemek gazdálkodása és eredményessége elkü-
lönítetten is vizsgálható legyen. Ezenfelül meg kellett vizsgálni az iparvállalatoknál az
üzemi önelszámolás általános bevezetésének lehetőségét. A Főkönyvelőség ennek a
számviteli megoldását kidolgozta.
A társadalmi tulajdon helyzetének és a felelősségrevonás kérdésének vizsgálatá-
nál megállapítottuk, hogy akkor, amikor évenként lopásokból, hanyag kezelésből stb.
több milliós kár éri az erdők és faipar területén fában szegény országunkat, a lelep-
lezett bűncselekményeket, szabálysértéseket és fegyelmi ügyeket nem a megfelelően
szigorú felelősségrevonások követik.
Főigazgatóságunk Kollégiuma megtárgyalta a társadalmi tulajdon helyzetét és eb-
ből az anyagból is megállapítható volt pl.: hogy igazgatóink jó része még mindig ne-
hezen ad át egy-egy ügyet a társadalmi bíróságnak és pl. 1960-ban fegyelmi felelősség-
revonások során a hozott határozatok jelentős része megszüntetés, szóbeli feddés, vagy
írásbeli megrovás volt.
A Kollégium utasította az elnöki főosztályt, hogy intézkedjék a jövőben a szigo-
rúbb felelősségrevonásról. E határozat végrehajtásaként értekezletet tartottunk még
a múlt év végén a vállalati jogtanácsosok és erdőőrzési felügyelők részére,
amikor rá-
mutattunk az 1960-as év e téren felmerült hiányosságaira és megadtuk a jövőre vo-
natkozó helyes és arányos szempontokat. Kértük az értekezlet részvevőit, hogy a Fő-
igazgatóság Kollégiumának ilyen irányú állásfoglalásáról tájékoztassák az igazgató-
kat, de szükséges, hogy ezeket a szempontokat a Főigazgatóság minden dolgozója is
magáévá tegye a munkája során.
Ezek voltak kb. a Kollégium nagyobbjelentőségű intézkedései, néhány kollégiumi
határozatot csak röviden ismertetek:
Intézkedtünk, hogy a termelőszövetkezetek maradéktalanul vegyék át az erdőgaz-
daságok által elkészített épületgarnitúrákat;
kértük a földművelésügyi minisztert, hogy
kötelezze a termelőszövetkezeteket a részükre juttatott állami erdők meg nem téritett
ellenértékének kifizetésére;
foglalkozott a Kollégum a revíziós vizsgálatok magasabb
százalékban történő teljesítésével és azok maradéktalan realizálásával; javasoltuk az
oktatási reformbizottságnak, hogy az erdészeti és faipari közép- és felsőfokú szakok-
tatást helyezze az Országos Erdészeti Főigazgatóság irányítása alá.
Érintette még a Kollégium — a Politikai Bizottság elveinek megfelelően — a be-
ruházások kérdését, a káderutánpótlást és határozatot hozott a Főigazgatóság belső le-
terheltségének vizsgálatára is. Az idevonatkozó határozatok határidőre végrehajtást
nyertek, vagy folyamatban vannak.
Lényegesen többet foglalkoztam a Kollégium határozatával kapcsolatban a faipar
terén elért eredményekkel, mint erdőgazdaságaink munkájával. Ez a látszólagos arány-
talanság abból származik, hogy faipari vállalataink vonaláról jelenleg operatív adatok
vannak birtokunkban.
Hangsúlyozni kell, hogy a Politikai Bizottság határozatainak munkaterületünkre
vonatkozó realizálása nem lehet kampányszerű feladat. A Politikai Bizottság perspek-
tivikus utat mutatott és nekünk napról napra foglalkoznunk kell azzal a kérdéssel,
hogy mit, hogyan csinálhatunk jobban, hol érhetünk el megtakarítást, hol tárhatunk
fel rejtett tartalékot.
Kísérletet tettünk például, hogy a faipari hulladékokat a jövőben az eddiginél job-
ban hasznosítsuk.
Hosszú időn keresztül tárgyaltunk egy vállalat létrehozásáról, amely-
nek speciális feladata lett volna a hulladékanyagok felhasználása, készletezése és érté-
kesítése. Ez az új vállalat sajnos — különböző nehézségek miatt — eddig még nem
jöhetett létre.
Egy másik probléma a normarendezés kérdése. Helytelen lenne az, ha az októberi
Kollégium után norma kiigazítást hajtottunk volna végre és utána nem kísérjük figye-
lemmel a termelési módszerek alakulását és ezzel összefüggésben a normák kérdését.
173

Ha egy újítás, gyártásmód következtében módosul a termelési eljárás, változnak a ter-
melési feltételek, logikus, hogy felül kell vizsgálni az errevonatkozó bérezési tételt is.
Hogy mekkora tartalék áll rendelkezésünkre, azzal kapcsolatban most a Mohácsi
Farostlemezgyár példájára hivatkozom, amelynek főmérnöke a napokban új gyártási
módszert dolgozott ki és ennek köszönhető az, hogy a gyár évi 11 000 m3-es tervét 14 000
m3-re módosítottuk.
Az elért eredmények ne tegyenek önelégültté senkit, a hibák pedig senkit se kese-
rítsenek el. Megvannak a lehetőségeink és adottságaink arra, hogy tovább haladjunk
az egyenes, helyes úton. Az elmúlt időszakban — általában — jó munkát végeztünk.
Igyekezzünk a jövőben eredményeinket fokozni, munkánk minőségét javítani. Őrizzük
és őriztessük a nép vagyonát, a társadalmi tulajdont. Éppen úgy, mint eddig, a jövő-
ben is különös súllyal segítsük termelőszövetkezeti mozgalmunkat — a szocializmus
felépítését hazánkban.
Azt hiszem, jelenthetjük a Magyar Szocialista Munkáspártnak és annak Politikai
Bizottságának, hogy az Országos Erdészeti Főigazgatóság kommunistái és pártonkívüli
dolgozói a maguk területére vonatkozóan megvizsgálták a szeptemberi határozatot, azt
igyekeztek és a jövőben is igyekezni fognak a Politikai Bizottság útmutatásának meg-
felelően alkalmazni és munkájukban felhasználni.
A nyárfatermesztés gazdaságossága
MADAS ANDKÁS
Nyárasainkra vonatkozóan sokoldalú és részletes gazdaságossági számítá-
sokat lehetővé tevő adatokkal egyelőre még nem rendelkezünk. A nyártelepíté-
sek azonban a következő 15—20 évben az erdőgazdaság fejlesztésének, az or-
szág faellátásának, a cellulóz- és papíripar, a farostlemezipar és egyéb iparágak
fejlesztésének egyik sarokpontiát jelentik majd s ezért részletes felvételeket
kell készíteni a különféle termőhelyen álló nyárasaink hozamáról, a termelés
költségeiről, és a megfelelő számításokat el kell végezni. A gazdaságossági szá-
mítások jelentősége egyre nagyobb lesz, mert egyrészt a beruházások elosztá-
sakor egyre fokozottabban lép előtérbe a gazdaságosság, a megtérülés kérdése,
másrészt a területek távlati hasznosításakor elkerülhetelenül rá kell térni arra
a módszerre, amely szerint a földterületek megosztását az egyes művelési ágak
között az összes egyéb szempontok figyelembevételével (belső ellátás, külke-
reskedelem, munkaerőhelyzet, települési kérdések stb.) elsősorban a gazdasá-
gosság alapján kell eldönteni.
A jelenleg rendelkezésre álló adatok nagy vonalakban is meggyőző képet
adnak a nyártelepítések gazdaságosságára vonatkozóan.
Az egyes konkrét kísér-
leti kitermelések adatai lehetővé teszik a különböző termőhelyi osztályok állo-
mányaira vonatkozó számítások elvégzését, az országos számok viszont lehetővé
teszik egyrészt az átlagos állományok értékelését, másrészt bizonyos ellenőrzési
lehetőséget biztosítanak az egyes konkrét adatok feldolgozásához.
A távlati népgazdasági célkitűzések a nyárfatermelés gyorsütemű növeke-
désével számolnak. Ez szükségszerűvé teszi a legjobb-termőhelyeken a nyára-
sok területének erőteljes növelését, mert csak ezen a módon biztosítható gyor-
san nagy fatömeg. Miután ennek a fatömegnek a feldolgozására hatalmas be-
ruházásokkal cellulóz- és papírgyárak, valamint egyéb üzemek épülnek, a tele-
pítéseknek megadott időpontban biztosítaniok kell a nyersanyagként előirány-
zott fatömeget.
Ezért mindenekelőtt az I. és II. termőhelyi osztályú nemes nyá-
rasok gazdaságosságát kell megvizsgálni.
174

A számítás alapját képező egyik kísérleti termelést a Kisalföldi Állami Er-
dőgazdaságban Káráll János főmérnök irányítása és ellenőrzése alatt végeztük.
Az adatok itt az alábbiak:
erdőrészlet neve
erdőrészlet területe
állomány kora
felsőmagasság
törzsszám
átlagos mellmagasság
Ásványráró I/c
0,27 ha
28 év
34 m
111 db
44 cm
A kitermelt összes véghasználati bruttó fatömeg 222,86 m", a nettó fatömeg
188, 86 m3. Az előhasználat becsült aránya az összes bruttó fatömegre vonat-
koztatva 17,6% (az erdőgazdaság hasonló jellegű állományaiban szerzett tapasz-
talati arány).
A véghasználat során ténylegesen kitermelt választékokat a becsült elő-
használati fatömeggel kiegészítve 1 hektárra az alábbi mennyiségi és értékered-
ményeket kapjuk:
Vég-
Blő-
Választék
használat
Összes
fatömeg
Megoszlás
%
Egységár
Ft >
Érték Ft
ma
m3
Lemezipari rönk, I. o..........
174
174
20,5
1200
208 800
Lemezipari rönk, II. o.........
143
143
16,9
1000
143 000
92
92
10,8
950
87 400
24
26
50
5,9
600
30 000
Fűrészrönk, II. o..............
75
10
85
10,0
750
63 750
107
68
175
20,6
400
70 000
59
30
89
10,4
150
13 350
25
16
41
4,9
180
7 380
699
150
849
100,0
623 680
Az értékelés az egységes árlista termelői árai alapján történt. Az 1 hektárra
eső véghasználati bruttó fatömeg 825,0 m3, nettó fatömeg 699,0 m3, az előhasz-
nálat becsült bruttó fatömege 176,0 m3, nettó fatömege 150,0 m3. Az 1 hektárra
eső összetett adatok tehát az alábbiak:
bruttó fatömeg 1001 m3
nettó fatömeg 849 m3
apadók 15°/o
Az előhasználat aránya az összes bruttó fatömegre
vonatkoztatva 17,6°/o
kitermelt fatömeg értéke 623 680 Ft
termelési érték ha/év 22 274 Ft
termelési érték kh/év 12 819 Ft
1 m3 átlagértéke 734 Ft
A közölt adatok adott területen álló nyárállomány tényleges kitermelésé-
ből és feldolgozásából nyert választékokra vonatkoznak. Ez a kísérleti parcella
gyakorlatilag az I. és II. termőhelyi osztályok közé esik, az I. termőhelyi osz-
tályban gyakorlatilag azonos választékaránnyal lehet számolni, mert a minőség
eltérések a számítás megkívánt pontosságát nem befolyásolják. A kapott ada-
175

tokát átszámítva a Magyar-féle fatermelési táblák alapján az I. termőhelyi osz-
tályra a következő eredményt kapjuk.
Az I. fatermési osztályú ártéri nemesnyáras mérlege
terület 1 ha
kor 30 év
véghasználati bruttó fatömeg 1011 m3
előhasználati becsült bruttó fatömeg 215 m3
összes bruttó fatömeg 1226 m3
összes nettó fatömeg 1042 m3
apadék 15°/o
Választék
Mennyiség
Egységár
Érték
Egységár
Érték
%
m3
Forint
USA
Dollár
48
500
1,070
535 000
41,0
20 500
Fűrészrönk ...................
16
167
713
119 071
19,0
3,173
Papírfa ......................
20,6
213
400
85 200
14,0
2,982
Tűzifa .......................
15,4
162
160
25 920
8,0
1,296
100,0
1,042
734
765 191
27,0
27,951
Megjegyzés : A dollár egységárak magyar import átlagárak, amelyek évről-évre változnak.
Az egy évre számított adatok az alábbiak:
termelési érték ha/év 25 506 Ft
termelési érték kh/év 14 679 Ft
1 m3 átlagos értéke 734 Ft
átlagos hozadék ha/év 34,7 m3
iparifakihozatal a nettó fatömegre
vonatkoztatva 85°/o
a) A devizahozam az alábbiak szerint alakul:
1 ha átlagos évi devizahozama 932 dollár
1 kh átlagos évi devizahozama 536 dollár
a devizatermelési mutató 27,4 Ft/dollár
A devizatermelési mutató azt mutatja, hogy hány forintot kell fordítanunk
arra, hogy 1 dollár értékű exportot érjünk el, vagy importot takarítsunk meg.
A cél természetesen az, hogy minél alacsonyabb Ft értékkel termeljük meg az
1 dollár értéket.
A 45 Ft/dollár hozamú cikkek termelése a népgazdaságban már külkeres-
kedelmi szempontból gazdaságos termelésnek számítható és ennek az alapján
számoljuk a beruházások gazdaságosságát is. Az I. tho nyárasok devizahozama
a leggazdaságosabb cikkek csoportjába tartozik, mert 27,4 Ft elegendő 1 dollár
import megtakarításához.
Itt tulajdonképpen a dollár-hozamokat a tényleges
termelési költségekkel kell összehasonlítani. Miután a termelői árakat önkölt-
ségi alapon állapítottuk meg és gyakorlatban fedezik is az önköltséget, sőt
nyereséget is biztosítanak, a tényleges önköltséggel számolt devizahozamok
valamivel kedvezőbb eredményt mutatnának.
b) Az 1 hektár telepítésére fordított beruházások gazdaságosságát az aláb-
biak szerint lehet kiszámítani.
176

1. Telepítési költségek:
Talajelőkészítés
Csemete beszerzése, szállítása
Ültetés
Talajápolás
1300 Ft
2200 Ft
1200 Ft
1100 Ft
5800 Ft
4200 Ft
10 000 Ft
Regié költség
összesen:
2. Kezelési költségek:
Pótlás
Talaj ápolás
Tisztítás
1000
3000
600
1000
200
5800
4200
10 000
Ft
Ft
Ft
Ft
Ft
Ft
Fl
Ft
Nyesés
Egyéb
Regié költség
Az állomány létesítésére fordított összes költség 20 000 Ft.
Nálunk az ipari üzemek létesítésének népgazdasági szinten mért gazdasá-
gosságát általában az alábbi — egyszerűsített — mutatóval vizsgálják:
T
Gn =
M+A+L+K
T
M
A
L
K
évi termelési érték
évi bérköltség
évi anyagköltség
évi leírás
a tőke használatáért fizetett kamat
K — a számításokban általában a beruházás 20%-a (B X 0,20). A be-
ruházások gazdaságosságát vizsgáló számításokban azért használjuk a 20
%-os kamatot, mert azokat a beruházásokat tartjuk gazdaságosaknak,
amelyek 5 év alatt megtérülnek.
A nyártelepítések esetén ezt a képletet közvetlenül nem használhatjuk fel,
tekintve, hogy a beruházások végrehajtása után nem indul meg közvetlenül a
termelés, hanem az gyakorlatilag a telepítés utáni harmincadik évre összpon-
tosul, bár ez előtt is vannak előhasználatok. Ezért az ipari mutatókkal való
összehasonlíthatóság érdekében célszerű a költségeket és a hozamokat is egy
adott évre — jelen esetben a telepítés utáni harmincadik évre — számítani. A
hozamok gyakorlatilag úgyis a harmincadik évben jelentkeznek, éppúgy, mint
a kitermelési, közelítési és szállítási költségek is. Bár az előhasználatok külön-
választása a számítást előnyösebbé tenné, tekintve, hogy ezek hozama előbb je-
lentkezik — de az előhasználatok kis részaránya és alacsonyabb választékértéke
miatt gyakorlatilag nincs különösebb jelentősége az előhasználatok elkülönített
számításának A telepítési és kezelési költségeket évi 20°/o-os sima kamattal
számolva a harmincadik évre kell átszámítani; a telepítési költségeket tehát 30
évi, a kezelési költségeket pedig átlagos 20 évi időtartamra. A termelési érték
számításánál a kitermelt fatömeg dollár értékéből kell kiindulni és 45 Ft/dollár
szorzószámot kell alkalmazni. Az anyag és bérköltségek számításánál az orszá-
177

gos átlag 300 Ft/m3 kitermelési, közelítési és szállítási költséget lehet számításba
venni. Ezek után a mutató az alábbiak szerint alakul:
1 257 795
118 000 + 194 600 + 4000 + 120 000 x 0,2 '
A ,,GiV = l" mutató már gazdaságos beruházásnak számít, mert azt je-
lenti, hogy a befektetett beruházás 5 év alatt megtérül. A számítás szerint az I.
fatermési osztályú nyárasok telepítése az ipari üzemek telepítésénél használt
számítások szerint is az igen gazdaságos beruházások közé tartozik.
A jelenleg meglevő nyárasok mérlege.
Az előzőekben az I. fatermési osztályú nyárasok gazdaságosságát vizsgál-
tuk. A kedvező mutatók könnyen azt a hiedelmet kelthetik, hogy általában
minden nyártelepítés többé-kevésbé hasonló mértékben gazdaságos. Ez nyilván-
valóan nem így van több okból kifolyóan. Nem szabad mindenekelőtt elfelejtem,
hogy a nyárasainfcnak mintegy 45°/o-a nemesnyár, 55%-a pedig hazai nyár. A
hazai nyárasok minősége lényegesen rosszabb, mint a nemesnyáraké, tehát ipari
célokra (hámozás, oellulóz-^gyártás) sokkal kisebb mértékben alkalmasak, mint
a nemesnyárak. A másik szempont, amit figyelembe kell venni, az hogy nemes
nyárasaink együttesen, országosan és átlagosan az V. termőhelynek, hazai nyá-
rasaink a VIII. termőhelynek megfelelő állományok adatait mutatják.
A nemes
és hazai nyarakat azonban mégis célszerű együttesen megvizsgálni, mert így
egyrészt képet kaphatunk jelenlegi nyárasaink gazdaságosságáról, másrészt
különválasztásuk megfelelő adatok hiányában csak pontatlan becslést adna.
A számítás alapjául a fatermelésre kijelölt, faállománnyal borított összes
nyárterület és az évente kitermelt fatömeg, valamint annak tényleges válasz-
tékmegoszlása szolgált. Ezekből történt a területegységre eső adatok számítása.
Kerekített számokkal dolgozva a kiinduló adatok az alábbiak:
Hazai nyarak területe 19 500 ha
nemesnyárak területe 15 500 ha
Összesen: 35 000 ha
A jelenleg évi átlagban kitermelt nyár
összes nettó fatömege 250 000 m3 100%
ebből hámozási rönk 18 000 m3 7,2%
fűrészrönk 36 000 m3 14,4%
papírfa (rostfa is) 70 000 m3 28,0%
egyéb iparifa 36 000 m3 14,4%
tűzifa , 90 000 m3 36,0%
Az 1 hektárra eső hozadék tehát 7, 14 m3/év.
A továbbiakban ezzel számolva az értékszámítás az alábbi eredményt adja:
Választék
%
Mennyi-
ség m'
Egységár
Érték
Egységár
Érték
Forint
USA
Dollár
7,2
i
0,51
• 990
505
41
20,9
14,4
1,03
680
700
19
19,6
28,0
2,00
400
800
14
28,0
14,4
1,03
400
412
14
14,4
Tűzifa .......................
30.0
2,57
1 00
411
8
21,6
100,0
7,14
396
2828
14,5
104,5
178

Az 1 évre számított adatok az alábbiak:
termelési érték
ha/év
2828 Ft
termelési érték
kh/év
1626 Ft
1 m3 átlagos értéke
396 Ft
iparifakihozatal a nettó fatömegre vonatkoztatva
64%
1. A devizahozam az alábbiak szerint alakul:
1 ha átlagos évi devizahozama
104,5 dollár
1 kh átlagos évi devizahozama
60,1 dollár
a devizakitermelési mutató
27,0 dollár
Tájékoztatásul közöljük két mezőgazdasági cikk átlagos hektáronkénti ho-
zamait :
Hektáronkénti devizahozam
A belföldön maradt termék értéke
Kukorica (takarmány), 100—120 dollár........................
900— 1 000 Ft
Alma (Jonathán), 620—640 dollár ........................
12—14 000 Ft
A hektáronkénti devizahozamok vizsgálata során a helyes értékeléshez né-
hány szempontot figyelembe kell venni:
a) A nyár ás az összehasonlításul szolgáló mezőgazdasági cikkek nem azo-
nos termőhelyi viszonyok eredményét fejezik ki. Nyilvánvaló, hogy a kukorica-
termőhelyek lényegesen jobbak, mint az átlagos nyártermőhelyek, különösen
ha figyelembe vesszük, hogy a nyarak zöme — elsősorban a hazai nyarak —
olyan termőhelyen áll, amely mezőgazdasági termelésre gyakorlatilag már nem
alkalmas. A megközelítőleg azonos termőhelyeken álló kultúrák összehasonlí-
tása a nyár teljes versenyképességét mutatja.
b) A nyarak eredményei az elmúlt legfeljebb 30 év gazdálkodásának ered-
ményeit tükrözik, míg a mezőgazdasági cikkek a korszerű mezőgazdálkodás
eredményei. Nyilvánvaló, hogy a korszerű elvek alapján válogatott ültetési
anyaggal telepített és a fejlett erdőnevelési eljárások alapján kezelt állományok
eredményei lényegesen kedvezőbbek lesznek az eddigieknél.
2. A beruházások gazdaságosságának vizsgálatakor átlagos nyárállományok
létesítésekor a telepítések költségeit azonosnak kell felvenni az I. fatermési osz-
tálynál közölt számítás eredményével, ugyanakkor a hozamok természetszerűleg
sokkal alacsonyabbak.
Az ipari üzemek létesítésekor alkalmazott mutató ebben az esetben nem al-
kalmazható. Nyilvánvaló, hogy olyan területek erdősítése alkalmával, amelyek
mezőgazdasági művelésre már nem alkalmasak, az első kérdés a terület lehetsé-
ges hasznosítása. A szorosan vett gazdaságosság itt csak másodsorban jön szá-
mításba, mert a beruházott érték 5 év alatti megtérülésével itt nyilván nem lehet
számolni.
Külön fel kell hívni a figyelmet a Ft/dollár viszony kedvező voltára, ami a
jelenleg meglevő nyárasok esetén is versenyképessé teszi a nyarat az átlagos
ipari és mezőgazdasági cikkekkel.
A továbbiakban csak közgazdasági becsléssel lehet elkülöníteni a hazai és
nemesnyárak eredményét éspedig a folyónövedékek országos átlaga és a be-
csült m3 érték alapján.
179

Ezek alapján az V. fatermési osztálya nemesnyár 1 hektárra vonatkoztatott
becsült adatai az alábbiak:
termelési érték ha/év 4250 Ft
1 m3 átlagos értéke 500 Ft
Összehasonlítva az I. tho. nemesnyár adataival az alábbiakra kell rámutatni:
Fatermési
I.
osztály
V.
Index
I = 100
Évi átlagos hozadék, m'/ha..........................
Termelési érték, ha/év Ft............................
34,7
734
25,506
1,004
8,5
500
4,250
225
26
68
16,3
22,3
A táblázatból világosan látható, hogy az egy hektárra eső fatömeg arányos
csökkenése mellett jelentős súllyal esik latba a rosszabb termőhelyen a véko-
nyabb átlagos átmérők és egyéb tényezők miatt a minőség és ezen keresztül az
átlagár csökkenése.
A papírfatermelés mérlege
A következő 15—20 évben nagy mennyiségű nyárra lesz szükség cellulóz-
és papírtermelés céljára. Ez szükségessé teszi, hogy bizonyos számításokat vé-
gezzünk a direkt papírfatermelés gazdaságosságára. Ebben az esetben azonban a
számításokat tovább kell vinni a cellulózra is, mert ez ad megfelelő képet a nép-
gazdasági szinten mért eredményekre. Miután a nemesnyárakat részben nagy-
hozamú, részben normál cellulózgyártásra használják, átlagosan 4,0 m3, 7 cm-
nél vastagabb fatömeg szükséglettel lehet számolni 1 tonna szulfitcellulóz előál-
lítására. A szulfitcellulóz árát 140 $/to áron véve számításba a következő ered-
ményre jutunk 1 hektárra számítva:
I. fatermési osztályú nemesnyár
31,2
7,8
1092 dollár
626 dollár
hozadéka m3/év
előállítható szulfit cellulóz to/év
dollárhozam ha/év
dollárhozam kh/év
Ugyanez V. fatermési osztályú nemesnyár esetén:
hozadék m3/év 7,7
szulfit cellulóz to/év 1,9
dollárhozam ha/év 272 dollár
A jelenleg meglevő nyarak esetén
(hazai és nemesnyár együtt):
hozadék m3/év
szulfit cellulóz to/év
dollárhozam ha/év
6,43
1,61
225 dollár
Mindezek a számítások teljes mértékben indokolják azokat az erőfeszítése-
ket, amelyeket az Országos Erdészeti Főigazgatóság és irányítása alatt erdőgaz-
daságaink tesznek a nyárfagazdálkodás kiterjesztése érdekében.
180

Új nyárfakönyv készül
Ma már nem kell a nyárfatermesztés népgazdasági jelentőségét bizonygatnunk. A
nyárfakérdés, azt mondhatnám, nemzeti üggyé vált hazánkban. Kormányrendelet intéz-
kedik aziránt, hogy a népgazdaság illetékes szektorai a tervidőszakban mikor, mennyi
nyárast telepítsenek. A tervet azonban nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is
teljesíteni kell, csak akkor hozza meg a tőle várt eredményt.
Szakirodalmunk elég gazdag a nyárfakérdés vonatkozásában, de az anyag egy
része már elavult, a korszerű cikkek pedig igen különböző helyeken és különböző idő-
ben jelentek meg, s ahhoz nem is minden nyárfatelepítő szervezet juthat hozzá egy-
könnyen. Szükség volt tehát egy olyan összefogó, áttekintő munkára, amelyben az ér-
deklődő egy helyen talál meg mindent, amire a nyárasok telepítése, nevelése és kiter-
melése során szüksége lehet. Ezt felismerve vállalkozott Keresztesi Béla, a mezőgaz-
dasági (erdészeti) tudományok doktora arra, hogy olyan könyvet szerkesszen, amely
minden tekintetben megfelel a vázolt kívánalmaknak és korszerűen tárgyalja a szüksé-
ges ismereteket, a kutatások legújabb eredményeit.
Ma már a szükséges ismeretek annyira szerteágazóak, hogy egy ember minden vo-
natkozásban nem is adhat megfelelő feleletet, ezt csak jól összeválogatott kollektíva
teheti. A szerkesztő tehát minden kérdés kidolgozását annak legjobb ismerőjére, kuta-
tójára bízta.
A könyv anyaga tíz fejezetre oszlik. Terjedelme kb. 600 oldal lesz, 100 táblázat és
300 ábra segíti a mondottak megértését és alkalmazását.
A bevezetőt dr. Balassa Gyula miniszterhelyettes, az OEF vezetője írta, s abban
jövőbe tekintő, világgazdasági szemléletben foglalkozik a hazai nyárfatermesztés je-
lentőségével.
Az I. fejezetben a szerkesztő ad általános, átfogó, mindenre kiterjedő képet a ma-
gyar nyárfatermesztés mai helyzetéről és megszabja a jövő feladatait.
A II. fejezet a nálunk termesztett, vagy termesztendő és a nemesítés szempontjá-
ból jelentős nyarak botanikai ismertetését hozza és a nemesítéssel foglalkozik, ezt
Nemky Ernő, Vancsura Rezső, és Kopecky Ferenc írta.
A III. fejezet a nyarak termőhelyigényét tárgyalja; ez Papp László és Járó Zoltán
tollából származik. Ugyanebben a fejezetben találjuk Tóth Imre és Kárpáti István,
illetve Babos Imre munkájaként a nyarak ártéri és homoki természetes erdőtársulásai-
nak leírását.
A IV. fejezet a nyarak szaporításával foglalkozik; ebben Babos Imre a nyár mag-
termő állományokról, Marjai Zoltán a nyármagról, Harkai Lajos a dugványról, Partos
Gyula
a nyarak egyéb ivartalan szaporításáról, Bakkay László a fehérnyár és Sólymos
Rezső
a rezgőnyár magcsemete neveléséről tájékoztatja az olvasót.
Az V. fejezet a nyárasok telepítésének és felújításának kérdéseit tárgyalja; felele-
tet találunk benne a faj, illetve a fajtamegválasztással, az elegyítéssel, a hálózattal, a
talajelőkészítéssel, az ültetéssel és a fiatalos ápolásával kapcsolatban felvetődő kérdé-
sekre. A fasorok és mezővédő erdősávok létesítését Gál János, a csatornák és vízfolyá-
sok mentének fásítását, valamint a szikesen történő nyárastelepítést Tóth Béla, a lege-
lők fásítását Benkovics Károly, az ártéri nyárfatermesztést Tóth Imre, a hansági nyá-
rasítást Balsay László, a hornoki nyárfagazdálkodást Babos Imre, az előhasználati állo-
mányok létesítését Rimler László és Kocsárdy Károly, s végül a bakhátas ültetést
Kovács-Nagy Zsigmond ismerteti.
A VI. fejezetben Magyar János a nemes-, Bakkay László a hazai nyárasok nevelé-
sét, Koltay György a nyesés szabályait ismerteti, Szodfridt István pedig a nyár gyérí-
tési kísérletek eredményeiről számol be.
A VII. fejezet a nyárások védelmét tárgyalja. Az abiotikus károsításokat Haracsi
Lajos,
az állati és növényi károsítókat Győrfi János, a nyárfarák kérdését Szilágyi
László,
az álgesztet Pagony Hubert és a vadkárosítása elleni védelmet Bencze Lajos
írta meg.
A VIII. fejezet a nyarak fahozamát ismerteti, ebben találjuk Magyar János fater-
mési és Sopp László fatömegtábláit.
A IX. fejezetben Madas András a nyárfatermesztés gazdaságosságát bizonyítja,
Fiííó Zoltán, Sárkány Sándor, Stiber József és Lengyel Pál a nyarak fájának anatómiá-
ját, illetve vegyi összetételét, Makkay Zoltán pedig a nyarak erdei és ipari választékait
ismerteti.
A X. fejezetben az olvasó a magyar nyárfatelepítés néhány kimagasló eredményé-
ről kap tájékoztatást. Vida László a Csongrád megyei, Tóth Károly a Szolnok megyei
és Horváth László a Kisalföldi Áll. Erdőgazdaság néhány kiváló nyárállományának
adatait közli.
181

A kollektív munkának megvan az a hátránya, hogy nem lehet annyira egységes,
mint az egy szerző tollából származó mű; viszont ha egyetlen ember ilyen terjedelmes
könyvet megírna, az eleje már elavulttá is vált volna, mire a végére érne; így ellenben
egyszerre dolgozott a 40 szerző és módjában volt a maga területén a legkorszerűbbet
nyújtani.
Reméljük a kollektív munka eléri azt a célját, hogy nyárfa termesztésünk szaksze-
rűségét hathatósan segíti elő.
 dr. Koltay György
Az egyszemélyes munka lehetőségei
a gépi fakitermelésben
SZEPESI LÁSZLÓ
Az Erdő 1957. évi februári számában Radó Gábor és dr. Csőre Pál beszá-
moltak a kéziszerszámokkal végzett egyszemélyes munka lehetőségeiről a fa-
kitermelésben. A túlnyomórészt irodalmi forrásból eredő, igen értékes meg-
állapításaik végén utaltak arra, hogy a motorfűrésszel végzett egyszemélyes
munka vizsgálata — a részletkérdések elemzése következtében —■ külön tanul-
mányt érdemel. Jelen tanulmánnyal nem akarok megállapításaik elé vágni,
csupán a kérdéssel kapcsolatos kísérleti eredményeinket szeretném ismertetni.
Az egyszemélyes munkaszervezés külföldön a gépi fakitermelés terén is el-
terjedt. A brigádrendszerű munkaszervezés ellentéteként kialakult eljárás elő-
nyét elsősorban a fakitermelő munkás izmainak egyenletesebb igénybevételében
látták.
Megállapították továbbá, hogy a legkisebb időkieséssel jár és egy főre
vonatkoztatva a legnagyobb teljesítményt biztosítja.
Hátrányául hozták fel a
gép alacsonyfokú kihasználását, továbbá az egyenletes izommunka ellenére elő-
álló nagyobb fiziológiai igénybevételt. Végezetül leszögezték, hogy a kéziszer-
számokkal végzett egyszemélyes munkához hasonlóan ez az eljárás is csak véko-
nyabb állományokban.
alkalmazható.
Mivel az elmúlt években a külföldi szakirodalom jelentős részét az egy-
személyes gépi fakitermelés körül kialakult vita foglalta le, célszerűnek láttuk
a kérdés hazai viszonyok közötti vizsgálatát. E célra alkalmasnak ígérkezett a
Pilisi Áll. Erdőgazdaság pilismaróti erdészetének 70/c erdőrésze, ahol a kísér-
leteket Druzsba motorfűrésszel beindítottuk.
Az erdőrész főbb jellemző adatait a következő táblázat tartalmazza:
Elegyarány
össz. bruttó
fatömeg ms
Törzsek
száma
1 ha-on
Fák
távolsága
m
Átlagos
összesen
1 ha-on
magasság
m
átmérő
cm
Összesen ....
ktT 60%, Cs 10%,
B 5 %, Gy 20 %,
kH 5%
913
182,5
1072
3—3,5
15
16
Kitermelve . .
ktT 40%, Cs 2%,
B 17%, Gy 27%,
kH 14%
157,6
31,5
210
6,9
15
15
Amint á táblázatból látható, a kísérleti terület kiválasztásánál kellőképpen
figyelembe vettük az egyszemélyes munka optimális feltételeit.
A pilismaróti erdészet részéről rendelkezésre bocsátott személyzettel a kö-
vetkező munkaszervezési változatokban dolgoztunk.
a) Egyszemélyes munkaszervezés („A" változat). A motorfűrésszel dolgozó
182

fakitermelő munkás dönt, gallyaz, darabol, sarangol s elvégzi a motorfűrésszel
kapcsolatos karbantartási-szerelési munkát.
b) Kétszemélyes munkaszervezés („B" változat). Két fő dolgozik a követ-
kező megosztásban: a gépkezelő elsősorban dönt és darabol, a kisegítő segéd-
munkás pedig a nem gépi műveleteket, a gallyazást, sarangolást végzi. Ez nem
zárja ki, hogy szükség esetén kölcsönösen egymásnak ne segítsenek.
c) Kétszemélyes munkaszervezés („C" változat). A két munkás minden
munkát közösen végez.
d) Háromszemélyes munkaszervezés (,,D"' változat). A gépkezelő és egy ki-
segítő együtt, egy harmadik munkás külön dolgozik. Előző kettő elsősorban a
gépi, a harmadik a kisegítő műveleteket végzi. A gépi műveleteket végzők a
harmadik munkásnak szükség esetén segítenek, ami a munka ütemétől, illetve
az egyes műveletek időszükségletétől függően változik.
További változatok vizsgálatát az állományviszonyok miatt nem tartottuk
szükségesnek.
A kisebb megszakításokkal közel 4 hónapig tartó munka során először az
,.A", majd sorrendben a „B", „C" és „D" változatot próbáltuk ki. Minden mód-
szernél legalább 1 hetes begyakorlási időt kötöttünk ki. A begyakorlási idő lehe-
tőséget adott a dolgozók részéről felmerült előítéletek csökkentésére, sőt teljes
kikü szöbölésére.
A végzett munka eredményeit a közölt ábrákon láthatjuk. Az 1. ábra sze-
rint az időszak alatt összesen (a begyakorlási teljesítmény figyelmen kívül ha-
gyásával) 157,5 m3 anyagot termeltünk ki. Egy munkaszervezési eljárásnál
30—50 m3 faanyag került kitermelésre és feldolgozásra. 'A szerfakihozatal 25—
40% között ingadozott. Az 1 főre eső napi és órai teljesítmény alig különbözött
A ráíaszték meg-
osztása
Kitermelt t's félttel-
gozott mennyiséé
fgy napra ese
teljesítmény
m
Egy főre esi' napi
egy óra'ra esi
teljesítmény
így éra'ra és egy
fórt eső telje-
sítmény
teljesítmény
A I B t I 0 \ A
B C
B
C I 0
1. ábra: A kísérleti termelés főbb mutatói. A — egyszemélyes, B két-
személyes (külön), C — kétszemélyes (közös), D — háromszemélyes
munkaszervezési eljárás
183

egymástól. A várható teljesítményinövekedés nem következett be, sőt az egy-
személyes munkaszervezés teljesítménye alatta maradt a ,,B" és „D" változa-
tokénak.
A 2. ábra az egyes műveletekre fordított időszükségletet mutatja. Az 1 m3-re
eső összes időszükséglet a „C" változatnál volt a legnagyobb. Ezt a döntés és da-
rabolás megnövekedett időráfordítása okozta. Ez bizonyította, hogy a döntés-
darabolásban résztvevő második személy kihasználása nem kielégítő, és ez feles-
leges időkiesésekkel jár. Ezzel szemben a gallyazási, sarangolási időszükséglet
lényegesen nem változott.
'gy m3-re esi összes Egy m3-re eső dón- Egy m'-re eső galy-
errc időszükséglet
 te'si idő lyazdsi ido
2. ábra: Az egyes műveletek időszükségletének alakulása
Érdekesen alakultak a motorfűrész üzemeltetésével kapcsolatos mutatók is.
(3. ábra.) Az üzemanyagfogyasztás, az üzemanyagtöltések, indítások, olajozások
száma az egyszemélyes módszernél volt a legnagyobb. Ez azzal magyarázható,
hogy a gépkezelő az egyes akadályok elhárításakor- nem mindig kapcsolta ki a
motort. Ennek következtében nőtt az 1 m3-re eső üzemanyagfogyasztás, bár a ki-
kapcsolások száma ennél a szervezési eljárásnál volt a legmagasabb.
Figyelemre méltó a fennakadások és a fűrész beszorulásának alakulása is.
(4. ábra.) Jóllehet az 1 m8-re vetített fennakadások száma nem nagyon eltérő,
mégis a fennakadás elhárítására fordított idő az egyszemélyes munkaszervezés
esetében a legnagyobb. Ez vonatkozik a fűrésznek darabolásinál előálló beszoru-
lésára is.
Érdekes továbbá, hogy a fennakadás elhárításának ideje a kétszemélyes
,,C" változatnál is nőtt, pedig a döntésben dolgozó második személy feladata
többek között az ilyen időveszteségek csökkentésére irányul. Ezzel szemben a
beszorulás kiküszöbölésére fordított időt ennél a változatnál jelentősen sikerült
csökkenteni s ez a fennakadás bonyolultabb, a beszorulás kevésbé bonyolultabb
kiküszöbölési lehetőségeivel függ össze.
Az 5. ábra az összes időszükséglet megoszlásának arányát, a 6. ábra a két-
es háromfős szervezési eljárásoknál („B" és „D" változatok) a gépkezelő és ki-
segítő munkaidőmegoszlását mutatja.
184

Üzemanyagtöltések
száma egy m-re
vonatkoztatva
Indítások stama egy
m3-re vonatkoztatva
2i
Üzemanyag fogyasztás
egy m-rt vonalköz -
tátva
db
I
'///
^/
////
V/y
'///
yyy,
A
6
c
0
littr
B C
B C
Olajozások száma
egy m-re vonatkiz-
tolva
///
é,
w
A
B
c
0 1
3. ábra: A motorfűrész üzemeltetésével kapcsolatos mutatók alakulása
Beszorulás elhárítása-
fennakadás e/tiárí- noh
i i uryc cyy m
vonatkoztatva
re
§
m
yy//
///
1
1
f
egy m'-re vonatkoztat-
yo
^^oZva
db
B C I O I
fordított idő-
4. ábra: A fennakadások és beszorulások kiküszöbölésére
szükséglet alakulása
Természetesen a közölt adatokból további kiértékeléseket lehetne végezni.
Ezt azonban feleslegesnek láttuk, mivel a kísérlet a kitűzött célt elérte. Vasta-
gabb állományokban az esetleges baleseti lehetőségek miatt nem ismételtük meg
a kísérleteket. Egyébként a kísérletekből eredő következtetéseket analogikusán
vastagabb állományokra is lehet vonatkoztatni.
A kísérletek alapján a következő megállapításokra jutottunk:
1. Az egyszemélyes munkaszervezés fölénye a gépi termelésben nem iga-
zolódott.
Az egyes változatoknál a fajlagos teljesítmény, időszükséglet nem vál-
tozott lényegesen. A napi teljesítményt a munkacsapat létszámának fokozása
kedvezően befolyásolta. Ezért adott viszonyok között a két és háromszemélyes
változatok bizonyultak a legjobbnak.
185

2. Az egyszemélyes munkánál nőtt az üzemanyagíogyasztás, az üzemanyag-
töltések, indítások száma, valamint a fennakadások és beszorulások elhárítására
fordított idő. A döntés darabolásban segédkező második személy munkaideje a
„C" és „D" változatnál nem volt eléggé kihasználva. Jelenléte viszont Szász
Tibor
és Dérföldi Antal megállapítása alapján elsősorban balesetvédelmi szem-
pontból indokolt.
* ff) fii \6-litftsfu/fJiC fii f/l ItimfiO Hárvm fol
t f r m f ( r i
5. ábra: Az összes időszükséglet meg-
oszlása
6. ábra: Az egyes dolgozók munkaide-
jének megoszlása a két- és háromsze-
mélyes munkaszervezési eljárásoknál
3. Nem tudtuk regisztrálni, de az egyszemélyes munkánál a dolgozó na-
gyobb fáradtságra panaszkodott. Ezenkívül a nagyobb figyelemmel járó szel-
lemi kimerülés is növelte a balesetveszélyt.
4. Az egyszemélyes munkánál gyakran megtörtént, hogy az előforduló aka-
dályok elhárítása miatt a motorfűrészt egy időre le kellett tenni. lejtős terepen
a le nem állított motorral járó gép gyakran felborult, s ilyenkor egy stabil hely
kikeresése tetemes időveszteséggel járt.
Összefoglalva: A tapasztalatok az egyszemélyes munkaszervezés helyett az
állomány jellemzőitől függő többlétszámú munkacsapatok alkalmazásának he-
lyességét bizonyították.
Mind a teljesítmény fokozásának, mind a gép kihaszná-
lásának növelése érdekében kívánatos a nagyobb, lehetőleg a fakitermelésen túl-
menő műveletekkel összekapcsolt komplex munkacsapatok kialakítása.
Ez a
termelési és önköltségi mutatók javítása mellett jelentősen csökkenti a dolgo-
zók igénybevételét és a baleseti lehetőségeket.
186

Magyarország tájbeosztásairól
Dr. BABOS IMRE
A minap egy régi elfelejtett könyvecske került a kezembe: az egykori Erdőköz-
pont 48 000/1949. sz. alatt kiadott Erdőművelési Utasítás-a. Ez volt az első, az orszá-
gos érvényű irányelveket meghaladó rendelkezés, amelyben az ország államosított
erdőterületén a különleges termőhelyek — kopárok, szikesek, homokterületek, ár-
területek, tőzeges talajok — erdőművelési feladatait a többitől elkülönítve szabá-
lyoztuk.
Ekkor öltött először formát az a felismerés, hogy az ország erdőterületén nem
lehet egységesen előírni az erdőművelés tennivalóit. Itt láttak először napvilágot az
állomány céltípusok, amelyek fafajösszetételét a főfajt képviselő kocsányos,
kocsánytalan és csertölgy, a bükk, a szil, a feketedió, az akác, a kanadainyár, a
hazainyárak, a fűz, az erdei-, fekete- és lucfenyő szerint határoztuk meg.
Olyan megállapításokat is tartalmaztak az előírások, amelyek ma is időszerűek.
Olvasom, hogy a „fenyővel elegyes akácosok fokozott növekedésre képesek és tör-
zsük minőségi alakulása is kedvezőbb". Vagy: elegyítsük „az erdeifenyőt akáccal
8 : 2 arányban s meglátjuk, milyen hálás ezért az akác még ott is, ahol egyébként
már csak sínylődne". Kísértessük a fehér- és szürkenyárral a fenyőt ott, ahol
utóbbi már magára marad, mert „egymagában a fenyő mit sem javít a buckák ho-
mokján, tűi közé lombhullást kell juttatnunk". Ahol főfa a feketefenyő, elegyít-
sük azt 30%-os elegyarányban hamvaségerrel, akáccal és erdeifenyővel, mert a
kedvezőtlenebb homok talajokon „a tűalom kellő korhadásához feltétlenül szüksé-
günk van lombhullásra is". Elegyítsük a feketefenyőt 20%-os elegyaránnyal fehér-
es szürkenyárral, amikor is a „nyárfajok kizárólag lombhullásuk miatt kerülnek a
fenyők közé, növekedésük egyébként a buckán csak gyenge lehet".
A Tengelici Homok abból az időből származó fenyvesítéseiben, a pusztadobosi,
a máriapócsi erdőtelepítésekben, abból az időpontból származó kitűnő példáit lát-
hatjuk a fenti előírások üzemi megoldásának.
1. ábra: A flórajárások határa. I. Magyar középhegység (Matricum). 1.
Sátorhegység; 2. Tornai Karszt a Csereháttal; 3. Bükk a borsodi-hevesi
dombvidékkel; 4. Mátra;
5. Cserhát—Börzsöny; 6. Pilis csoport a budai
hegyekkel és Gerecsével: 7. Vértes—Bakony; 8. Balatonvidék a keszthelyi
hegyekkel; II. Dunántúl (Transdanubium), 1. Lajta hegység; 2. Nyugat
Dunántúl; 3. Somogy; 4. Mecsek a villányi hegyekkel. III. Alföld (Eupanno-
nicum). 1. Kisalföld; 2. Dunavidék; 3. Tiszántúl; 4. Nyírség;
5. Északi
Alföld; 6. Drávasík.
187

Azonban ezek az elég részletes előírások sem elégítették ki az Államerdészet
akkori vezetőit és a továbbmenő, a termőhelyekre utaló szűkítésüket kívánták
abból a célból, hogy az ország bármely területrészén eldönthető legyen a fafaj-
választások helyessége.
Erre a kívánságra vezethető vissza az ország erdőgazdasági tájainak a széjjel-
választása. Első megoldásával 1952-ben készültem el. Abban az időben már 3 táj-
felosztás között is választhattam. Ezek egyike az ország földrajzi tájbeosztása volt,
amely főként a domborzati formák: a hegy és dombvidékek, a síkságok alapján
szabta szét az ország területét. A második lehetőséget a botanikusok flórajárásai
kínálták fel. A 3 hazai flóravidék 18 flóra járásának az elhatárolását meghatározott
növények nagyobb területen és egységesen jellemző előfordulása indokolta.
A harmadik, a talajtani táj határolást Kreybig Lajos és Stefanovits Pál állította
össze. Határvonalaik az erdők figyelmen kívül hagyásával a mezőgazdasági,
növénytermesztési kívánalmak alapján osztották 35 részre az ország területét.
2. ábra: Kreybig Lajos—Stefanovits Pál 35 talajtája
Mindhárom tájbeosztás meghatározott kategóriák: a domborzattal kifejezett
földrajzi egység, a növénytakaró vagy a talaj adottságok-összefüggések alapjaira
helyezkedve vonta meg a tájhatarokat. Egyik sem foglalkozott az erdők területével
vagy csak részben vette figyelembe azt. Az erdőgazdálkodás szempontjából egyik
sem mérte fel a tájhatárok közé fogott területek lehetőségeit.
Ebben az időben már a hegységi, dombsági vagy síksági erdők szerint is tár-
gyaltuk az ország erdőterületeit Nem tettünk közben különbséget például a homoki
és ártéri, az őrségi és a tolnai, a mecseki és a bükki erdők között.
Ilyen előzmények után határoztam el az erdőgazdasági tájak elkülönítését, mi-
közben a földrajzi tájak, a flórajárások, a talajtájak erdővel borított termőhelyei,
azokon a fafajok természetes erdőtársulásai, a mesterségesen telepített vagy átala-
kított állományok fafaj összetétele, növekedési viszonyai szolgáltatták a tájak szét-
választásának az indokolását.
Egy ország tájbeosztását felülről lefelé haladva az egész megosztásával (ana-
lízis)
vagy a részletekből kiindulva, alulról felfelé azok összevonásával (szintézis)
végezhetjük el.
A Szovjetunióban Gurvics szerint főként az egészből kiindulva végzik el az
erdők különböző szempontok szerinti rajonirozását. Ugyanakkor a termőhelyek el-
téréseiből, tehát alulról felfelé haladva, állapítják meg a kialakítható termőhely-
vagy erdőtípusok Morozov óta tudományosan is elismert, népies elnevezésű öko-
tópjait.
188

A németeknél mindkét megoldással találkozhatunk. G. A. Krauss, Hornstein és
Schlenker nagyvonalú erdőkörzeteket határoltak el, míg újabban a termőhelyek
mozaikjaiból építik fel az erdőgazdasági tájak (Wuchsgebiete) körzeteit. A lengye-
leknél Mroczkiewicz állította össze a tájak és tájkörzetek térképét.
A mi erdőgazdasági tájaink az ország egész erdőterületének az analitikus fel-
osztására vezethetők vissza. Nem álltak rendelkezésre olyan megbízható részfel-
ismerések, kutatási eredmények, amelyek az alulról indulást lehetővé tették volna.
Válogathattam az osztályozási alapot szolgáltató lehetőségek között. Ilyenek
voltak az uralkodó fafajok és az állományaik, a talajviszonyok és az éghajlatjóság
kapcsolatai, a florisztikai felosztás, a földrajzi egységek elkülönítései. Ezek közül a
ma uralkodó és erdei növénytársulásokba tömörülő fafajok területi elhelyezkedését
választottam annyival is inkább, mert Ehwald szavaival élve „a termőhely, mint
egységes egész csak a növénytakarón keresztül fogható meg", már pedig a táj a
területére eső termőhelyek összessége.
A természetesen települt, vagy mesterségesen telepített faállomány fejlődés-
menete, növekedésének az alakulása a természetben megfigyelhető korrelációs kap-
csolatok igazolásával a termőhelyi tényezők dinamikus változásától, összhatásától
függ. Az osztályozási lehetőségek, kategóriák rangsorolásakor azt részesítettem
tehát előnyben, amely a környezet egészével, az azt összetartó termőhellyel a' leg-
jobban összefügg.
A továbbiakban már a keresztező módszert alkalmaztam a tájhatárok végleges
megrajzolása során, egyeztetve azokat Szánthó István éghajlatjósági görbéivel,
Kreybig—Stejanovits talajtáj térképével és Soó—Zólyomi természeti, florisztikai táj-
beosztásával.
D. L. Arm.and szerint a területfelosztás célja a természeti erőforrások számba-
vétele, a természeti kapcsolatok és kölcsönhatások lényegének a felismerése, a ter-
mészeti folyamatok fölötti uralom elérése, gyakorlati hasznosítása.
Ez a tájak további, analitikai feldolgozását kívánja meg. A feladat a termőhelyi
tényezők minél részletesebb megismerése, az egyes termőhelytípusok meghatáro-
zása abból a célból, hogy a megfelelő fafajok kiválasztásával, a legeredményesebb
erdőművelési eljárások alkalmazásával, irányításával a gazdaságosabb termelés
eredményesen megoldható legyen.
Az erdőgazdasági táj határai közé az eltérő termőhelyek, erdei növénytársulá-
sok mozaikjait kell majd berajzolni. Ez a gyakorlati élet követelménye, amellyel
az erdőművelési szempontok legáltalánosabb összefüggéseit, a fatermesztés évszá-
zados gyakorlatával igazolt eljárásokat, az ezeknek megfelelő állományösszetételeket
rendszerezzük és zárjuk a tájak határai közé. A tájon belül kijelölhető az uralkodó
fafajok termőhelye, felkutathatók azok a klimatikus, talajtani vonatkozásban ked-
vezőbb területfoltok is, amelyeken különleges fafaj termesztési feladatokat valósít-
hatunk meg.
Az erdőgazdasági táj ezek szerint az a változó nagyságú, földrajzilag össze-
függő, meghatározott domborzattal (hegyes-dombos-sík) és makroklímával rendel-
kező (csapadékban gazdag vagy szegény) terület, amelyen a nagyjából azonos alap-
kőzetből (eruptív- üledékes-metamorf) származó termőhelyen a jellemző és jelleg-
zetes növekedésű fafajok állományaiban az erdőgazdálkodás tennivalói egységesíthe-
tők. A tájon belül mindig mozaikszerű a termőhelyek elrendezése, a területnagysá-
guk azonban a tájra jellemző lehet.
Az erdőgazdasági tájhatárok lefektetése minden mást megelőzően az erdei ter-
mőhelyek feltárását, ezeken az erdőgazdálkodás célkitűzéseit szolgálja. Ahol döntő
fölényű a tájon belül az erdők területe, könnyebben megérthetők a határvonalaik.
Ahol szigetszerűen szétszórt, s a mezőgazdasági területek között kevés az erdő, ott
magyarázatra szorulhat az erdőgazdasági tájak szétválasztása. A számuk (50) elég
nagy az ország területén.
Összevonásuk, illetve csoportosításuk a nagyvonalú típusképzés alapján végre-
hajtott egységesítésnek tekinthető. Ilyenkor a tájakat az azonos makroklíma, dom-
borzati, alapkőzet, a termeszthető fafajok és a kialakítható célállományok szerint
vontuk össze. Tájcsoportokba azokat a területileg össze nem függő tájakat fogjuk
egybe, amelyeken hasonló tenyészfeltételek között hasonló faállományokban azonos
jellegű táji erdőgazdálkodás folytatható. Az ország területén 12 ilyen tájcsoport volt
kialakítható.
Világos, hogy a jelenlegi tájhatárok nem örökéletűek. Azokat a továbbiakban
módosítani kell. A túlságos elaprózódás elkerülése céljából össze kellett például
vonni olyan, termőhelyileg egymástól lényegesen eltérő területrészeket is, amelyek
szétválasztásával a továbbiakban újabb tájakat, esetleg csak tájrészleteket alakítha-
189

3. ábra Az erdőgazdasági tájak
tünk. Módosításra szorulhat olykor a tájak határvezetése is. Az idő is változásokat
érlel s mindössze azt kell eldönteni, hogy mikor hajtsuk végre a változtatásokat.
Alapvető fontosságú a gondolat: a tájak szerinti erdőgazdálkodás lényegének
az elfogadása. Kár lett volna a tájhatárokat változtatnunk, amíg nem döntöttünk
ebben a kérdésben. Két irányzat állt egymással szemben: az egyeségesítő, a tájak
felé hajló elgondolás és az azonnali, termőhelyi elaprózás követelése. Valójában ez
a kettő csak együtt érvényesülhet. A célállományok helyszíni tervezése, a felújítások,
az erdőtelepítések végrehajtása során a termőhelyekre, a területi fafaiválasztás, a
mag és csemeteirányítás, a vágásérettségi korok megállapítása, a választéktermelés
meghatározása során a tájakra kell támaszkodnunk.
Az erdőgazdasági tájak ismertetése után látott napvilágot az Erdészettudományi
Közlemények
1959. 1—2 számában Haracsi Lajos tájbeosztása. Ö az országot 10
részre osztotta fel, de nem rögzítette térképen a határaikat. Tájbeosztása a követ-
kező: Nyugat-Dunántúl, Kisalföld, Magyar Középhegység, Dél-dunántúli lapály, Dél-
kelet-dunántúli dombvidék, Duna-Tisza köze, Tiszántúl, Nyírség, Északi hegyvidék
(Mátra, Bükk, Sátorhegység). Árterületek.
Tájbeosztása nagyvonalú, bizonytalan elhatárolása, az egyes községhatárok hova-
tartozása tisztázatlan. Tájai annyira heterogén erdőterületeket markolnak össze, hogy
az egész tájbeosztás értelme is vitathatóvá válik. A táj meghatározásának, elkülö-
nítésének csak mellékes célja a területi fekvés megjelölése, értelmét az erdőgazdál-
kodás irányelveinek a táji egységesítése adja meg.
Haracsi szerint a 10 táj az azonos mezzoklima alapján különül el. Ez alatt álta-
lában az állományok alatt kialakuló klímát szokás érteni, ami a csapadék mennyi-
ségétől, a domborzat szerinti fekvéstől (napsütés) az állományt alkotó fafajoktól és
azok záródásától, az állományszegélyek állapotától, a talajt alkotó alapkőzettől s a
kialakult talajtípustól, ezektől is függően a talaj párolgásától stb. függ. De még ha
az égtájak szerinti fekvésekhez kötjük is a mezzoklima fogalmát 'némelyek így
értelmezik), az legfeljebb a termőhelyek vagy termőhelycsoportok jellemzésére
alkalmas, de bajosan a tájak meghatározására. Egyébként Haracsi szerint a tájai-
nak az elkülönítését az éghajlat, a talaj adottságok hasonlósága és a differenciáló
fafajok előfordulása is igazolta volna.
A Nyugat-Dunántúl valószínű az Alpokalja földrajzi tájával lesz azonosítható.
Ezen belül azonban további 6 középtájat különítenek el a földrajztudósok, míg a
botanikusok újabban még tovább aprózzák a szóbanforgó területeket. Erdőgazda-
sági szempontból ezek helyessége és célja is vitatható.
190

A 6 földrajzi középtáj a következő: Rábántúli kavicstakaró, Kemeneshát, Vasi
hegyhát (az Alsóőrséggel), a Kerka-vidék (Nyugat-zalai dombság), Göcsej, Soproni és
Kőszegi hegység a Vasi kavicstakaróval.
Nyilvánvaló, hogy táji termesztési, erdőművelési szempontból nem azonosítható
egymással a Göcsej tápanyagban gazdag, erősen gyomosodó és az Őrség csarabos,
lazán gyomosodó, csak lecsapolásokkal, bogárhátakkal művelhető termőhelye vagy
közülük bármelyik az Irottkő, a Soproni hegység őshonos lucosokat is hordozó hegy-
oldalaival. Természettől fogva elkülönül ezektől a Kemenes kavicspadja s az eltérő
4. és 5. ábra. Egyes délnyugat-dunántúli te-mésze'.i, földrajzi tájak valószínű florisztikai tovább-
osztása. — A Dunántúl florisztikai felosztása Kárpáti Zoltán szerint
talajadottságokat a mezzoklíma feltételezett, de nem bizonyított és nem is igazol-
ható azonossága sem egyenlítheti ki. Sohasem fogják a zajdai, 30 m magas erdei-
fenyőket megközelíteni a Tómalom környékén található, száraz termőhelyen álló
fenyvesek és hasztalan keressük majd a göcseji, pornói 3—4 szintű, lombos-fenyves,
természetes erdőtípusokat a Rábántúli kavicstakaró termőhelyein.
Így boncolhatnám tovább még a földrajzi, természeti tájak alapján is Haracsi
Lajos
tájait, amelyek helyessége szerintem erősen vitatható.
A helyes megoldás keresése során merült fel a flórajárások táji beosztásának
az átvétele is. Hogy mennyiben igazolható például erdőgazdaságilag a Kisalföld
ilórajárásában a Szigetköz optimális nyártermőhelyeinek azonosítása a Kemenesalja
száraz, cementálódott kavicsrétegekre ágyazott cseres-akácos termőhelyeivel vagy
a Kisalföldi Homok (pl. Gönyű) a Hanság tőzeges termőhelyeivel, ugyancsak vitat-
ható. Egyébként Kárpáti Zoltán máris tovább aprózta a Dunántúl területet s a 18
flórajáráson a jelek szerint már túl vagyunk.
Az 50 erdőgazdasági táj ellen a legfőbb érv rendszerint az, hogy túl nagy a
számuk. A hasonló jellegű tájak csoportosításával ez a szám 12-re csökkenthető.
Azonban az ország új, tervezett, természeti-földrajzi felosztása is a 6 nagytájon
belül 43 középtájat és 14 további kistájat különített el, míg a tájrészletek — pél-
dául a Mezőföldön belül a Sokoró vagy a Tengelici (vajtai) Homok — még tovább
emelik ezeket a számokat. A botanikusok ehhez csatlakozó részletezése is folyamat-
ban van, a közölt vázrajzok (4. és 5. ábrák) ugyancsak nagy számokat sejtetnek.
De ez természetes is. Minél nagyobb a tudásunk, annál érezhetőbb a részletek el-
válása, megbízhatóbb és megnyugtatóbb a tájak szerinti termesztési feladatok meg-
határozása, erdőgazdasági viszonylatban az erdőművelési tennivalók differenciálódása.
191

Ezekután úgy érzem, hogy időszerűvé vált az 50 erdőgazdasági tájhatár felül-
vizsgálata is. A kisebb határmódosításokat mellőzve — ezekre akkor kerüljön a
sor, ha az Országos Erdészeti Főigazgatóság az erdőgazdasági tájak mellett döntött
volna — a következőket javasolom:
1. Az erdőgazdasági tájhatároknak szükségszerűen a községhatárokat kell kó-
vetniők. Csak így teremthető kapcsolat köztük és az üzemtervek között, már pedig
ezek szolgáltatják az erdőgazdálkodás alapjait. Egyedül az ártéri erdők esetében in-
dokolt tájak szerint a községhatárok megosztása. Más esetekben a célszerűség, a
6. ábra: A „Magyarország természeti-földrajzi monográfiája" szerkesztő-
bizottsága által összeállított természeti-földrajzi tájak vázrajza. I. Alföld.
1. Mezőföld; 2. Dunavölgy: a. Pesti síkság; b. Duna—Tisza-közi hátság;
c. Sárköz; d. Mohácsi sziget; 3. Drávasík; 4. Duna—Tisza ícözi hátság;
5. Bácska; 6. Alsó—Tisza mente; 7. Kőrös
—Maros Jcöze; 8. Kőrösvidék;
9. Bereg—Szatmári sík; 10. Nyírség; 11. Bodrogköz; 12. Hajdúság; 13.
Középtisza mente; a. Szolnoki löszhát; b. Hevesi ártér; c. Borsodi ártér;
d. Taktaköz; e. Hortobágy; 14. Jászság. II. Kisalföld. 30. Győri-tatai ter-
raszvidék; 31. Győri medence; a Szigetköz; b. Hanság; c. Rábaköz; 32.
Marcal medence; III. Alpokalja. 33. Sopron—Kőszegi hegység—Vasi ka-
vicstakaró; 34. Vasi hegyhát; 35. Kerka-vidék; 36. Göcsej; 37. Rábántúli ka-
vicstakaró; 3S. Kemeneshát; IV. Dunántúli dombság. 39. Zalai dombság;
40. Belső Somogy; 41. Külső Somogy; 42. Tolna-Baranya dombság: a.
Zselic; b. Tolnai hegyhát; c. Szekszárdi dombság; d. Völgység; 43. Bara-
nyai szigethegység; a. Baranyai dombság; b. Mecsek; c. Villányi hegy-
ség; V. Dunántúli-középhegység. 25. Visegrádi hegység; 26. Budai-Pilisi
hegység; 27. Gerecse; 28. Vértes; 29. Bakony; VI. Északi-középhegység.
15. Zempléni hegység; 16. Cserehát; 17. Aggteleki karszt; 18. Borsodi
medence; 19. Karancs—Medves; 20. Nógrádi medence; 21, Bükk; 22.
Mátra; 23. Cserhát; 24. Börzsöny
gyakorlati követelmények érdekében el kell tekinteni a természetben jelentkező
tájhatárok betartásától. Megkönnyíti ennek az alkalmazását az a körülmény, hogy
a határterületeken többnyire nincsenek erdők.
2. Össze lehet vonni a Csanádi és a Békési hátat az előbbi elnevezés megtar-
tásával. Az összevont önálló táj meghagyását az indokolja, hogy az erdők a löszös-
agyagos hátra települt homokvonulatokon helyezkedtek el.
3. A Cserhát tájához csatolható Isaszeg-Gödöllő-Valkó-Tura vonalától északra
a Gödöllői Dombvidék területe. Az eredeti elnevezés alatt csak az ettől délre fekvő,
homokos dombhát maradna meg.
192

4. A Jászság két területrészre osztható: a Zagyvától nyugatra eső és a Heves
környéki homokhátakra. A kettőjük közé ékelődő szikes-szódás, vályogos-agyagos
talajú, mélyebb fekvésű területet a Mátra-Bükkalja tájához kellene csatolni.
5. Ki kellene a Mezőföld tájából emelni a Dunaföldvár fölötti homokvonulatot
és — jóllehet területileg nem függnek össze — a Tengelici Homok tájához kellene
csatolni.
6. Szét kellene osztani a Bakonyalja táját, elkülönítve a tapolcai medencével, a
Szentgyörgy-heggyel és a Szigliget-Badacsonnyal a Keszthelyi hegységet a táj többi
részétől, amelyet Balaton-felvidék néven kellene a továbbiakban tárgyalni.
7. Össze lehetne vonni Göcsej elnevezés alatt a göcseji bükkfáját és fenyőrégiót.
8. Szét kellene választani az Irottkőalja táját. Kőszegi hegység elnevezés alatt
önálló tájjá változna az Irottkő tömbje, míg a megmaradó tájrészt a Vasmegyei
dombvidékhez kellene csatolni.
Változatlan maradna a 12 tájcsoport kialakítása.
A táji termesztés, a táji erdőművelés, a tájak szerinti erdőgazdálkodás kérdése
a jövőben jelentőségében egyre inkább nyerni fog. Felvethető azonban a kívánság,
hogy egy nyelven beszéljünk.
Hengeres erdei faválasztékok köbtartalmának
pontosabb meghatározása
LÁMFALUSSY SÁNDOR
A hengeres erdei faválasztékok köbtartalmának meghatározása már több
mint másfél évszázad óta a Huber-féle képlet alapján történik, amely szerint
V= d2rc -h, ahol a „d" a választék hosszának közepén mért kéreg nélküli
átmérő. A köbtartalom (V) számítását a hengertáblák felhasználásával végzik.
Ezt a képletet már alkalmazásának kezdeti idejében Alma Materünk első
tanára, Dávid Henrik XVilckens kifogás tárgyává tette selmeci tanársága idején
(1809—1832). Nevezett természettudományi és matematikai tanulmányok vég-
zése után került az első erdészeti tanszék élére. Mint ilyen képzettséggel bíró
vizsgálat tárgyává tette a fa alakját s megállapította, hogy „... a fa se nem
domború-, se nem egyeneskúp, hanem logaritmikus kúp"
és ezt akkori tanul-
mányában matematikailag ki is fejtette. Tanulmányában a mellékelt ábrában
illusztrálta is a Huber-képlel pontatlanságát.
h
Az ábra hosszmetszetén a kúpnak hengerré való átalakítása során a lemet-
szett háromszögek összeillőek, teljesen azonos területűek. De ha szemügyre
vesszük a keresztmetszeti rajzot, ahol levetítjük a kúp alapjára a fedőlapját.,
ott már világosan látható, hogy az alapnál jelentkező külső körgyűrű lénye-
193

gesen nagyobb területű, mint a fedőlap levetítése során jelentkező körgyűrű.
Ennek folytán a Huber-féle képlettel a tényleges köbtartalommal szemben
kisebb eredményt érünk el. Wilckensnek, mint matematikusnak igaza van,
mert tényleg nem matematikai pontosságú a Huber-képlet alkalmazása, de a
fa feldolgozását és felhasználását figyelembe véve az elkövetett hiba a hiba-
határon belül van,
aminek folytán a Huber-képletnek a gyakorlatban való al-
kalmazása jogosult 'ós helyes. Ennél jobb megoldásra ez idő szerint nem is gon-
dolunk.
Nálunk, a múltban, a volt fakereskedelmi szokványok bizonyos mérték-
ben úgy oldották meg a hosszúméretű szálfa választéknál a Huber-képletből
származó hiba részbeni kiküszöbölését, hogy a szálfát 4 m-es szakaszokra
osztották és minden szakasz középátmérőjét külön mérték meg. Az ezekből
képzett átlagátmérők alapján állapították meg a köbtartalmát. Tény, hogy ez
pontosabb eredményt ad, mintha egyszerűen csak egy középátmérő méréséből
indulunk ki. Ezt kellene követnünk a mai szabványainkban a szálfa köbözé-
sénél.
A köbtartalom megállapításában ezek szerint, az előbb felhozott esetet ki-
véve, számot tevő hiba a Huber-képlet alkalmazásánál nincs. A komoly hiba
azonban a középátmérő pontos megállapításánál jelentkezik. Egykori fakeres-
kedelmi szokványaink előírása szerint a fa hosszának a közepén két átmérőt
mértek, egyiket vízszintesen, a másikat erre merőlegesen. A tört centimétere-
ket mindkét esetben lekerekítették s így képezték az átlagot. És ha az fél cen-
timéterrel végződött, azt is lekerekítették. Végeredményben átlagban 3/4 centi-
méterrel vékonyabb átmérőt állapítottak meg, mint a valódi és az abból szár-
mazó köbtartalom csökkenést betudták abba, hogy a fa a feldolgozásig amúgyis
beszárad.
Ma azonban, amikor a fa nagy érték, és azzal takarékoskodnunk kell.
pontosabb mérést kívánunk. Nálunk 1950-től kezdődőleg a ma is érvényben
levő szabványok szerint a középátmérő mérésénél 5 'mm-ig bezárólag lefelé
kerekítenek, azon felül felfelé. Természetesen a középátmérő meghatározásá-
nál két átmérőt mérnek, úgy mint az előbbi esetben, s a kikerekített két mérés
átlagából állapítják meg a középátmérőt. Az átlag képzésénél esetleg jelent-
kező fél centimétert pedig lefelé kerekítik. Az átmérőnek ilyen pontossággal
való megállapítása megfelel a külföldön alkalmazott legkorszerűbb szabvány-
előírásoknak is.
Ezek szerint csupán a minden ellentét nélküli s az átlagkép-
zésnél jelentkező fél centiméter lekerekítéséből mutatkozik veszteség. Ez a
hiba azonban nagyobb tömegű felvétel esetében, csak minden második törzs-
nél jelentkezik. Tehát a tényleges veszteség az átmérőben törzsenként mind-
össze 1/i centiméter.
Kelet-Németországban a középátmérőt Krippel M., Főiskolánk egykori
tanárának évtizedekkel ezelőtt (1929. évben) írt tanulmánya alapján, Érteid
eberswaldei professzor javaslatára a következőképpen állapítják meg: A két
átmérő mérésénél jelentkező tört centimétereket lefelé és a két átmérő átlag-
képzésénél jelentkező fél centimétert pedig felfelé kerekítik. Ez ugyanazt az
eredményt adja, mint a nálunk ez idő szerint érvényben levő szabvány előírása
szerinti metódus. Ugyanis a Krippel-félénél a két átmérő mérésénél való le-
kerekítés során egy V2 centimétert vesztenek az átmérőből. Az átlagnál jelent-
kező fél centiméter felkerekítésénél pedig minden második törzsön nyernek
fél centimétert, illetve az előbbiekben kifejtettek szerint minden törzsnél V*
centimétert. Tehát a veszteség ebben az esetben is pontosan y4 centiméter.
A kétféle meghatározás matematikailag ugyanazt az eredményt adja. A kelet-
194

németek a középátmérő mérésénél a Krippel-féle módszert fogadták el és 1956
óta beiktatták szabványaik közé, a „Homa"-ba. Ennek ugyanis az az előnye,
hogy itt tévedni nem lehet. Az átmérőt méri a munkás és csak az egész centi-
métert mondja be s a tört centimétereket figyelmen kívül hagyja. A munkás
által bemondott két lekerekített átmérőből az átlagot a jegyzőkönyv vezetője
képzi s az esetleg ott jelentkező félcentimétert pedig felkerekíti.
Nálunk azonban az ez idő szerinti érvényben levő szabvány előírása szerint
az átmérő megállapítása, bár elméletileg teljesen kifogástalan, de a gyakorlat-
ban nem vált be,
ti. a fél centiméter le- és felfelé kerekítése nehézségeket okoz.
Ennek következménye az, hogy a helytelen kikerekítésekból helytelen köbtar-
talom származik és ez a veszteség országos viszonylatban átlagban
6%-ot jelent.
A veszteség levezethető egyszerűen abból a tényből, hogy a tört centiméte-
reknek figyelmen kívül hagyása folytán az átmérőben átlagban 7,5 mm
(5+2,5 mm) veszteség jelentkezik. Ha ezt 25 cm-es átlag rönkátmérőre vonat-
koztatjuk, akkor az a köbtartalomban 6%-ot tesz ki. Természetesen növeli ezt
a veszteséget még az átlalók használata folytán beálló kopás következtében
jelentkező hibás átlaló alkalmazása is.
Mondhatná valaki, hogy teljesen mindegy a népgazdaság szempontjából,
hogy ezt a köbtartalom különbséget az erdőgazdaságnál vagy pedig a fát fel-
dolgozó faiparnál számolják el. Felületesen vizsgálva a kérdést látszólag igy is
van. A valóság ezzel szemben az, hogy ha a fa köbtartalmát 6°/0-kal kisebbnek
állapítják meg, akkor a fakitermelő munkás bérét 6°/o-kal rövidítjük meg,
ami
nagyon helytelen. De ennél még helytelenebb az, hogy o tervbe felvett fatö-
meg elszámolásánál szintén hibát követünk el, aminek folytán 6"/o-kal többet
termelünk ki a fátokéból,
az egyik legfontosabb termelési eszközből. Ez min-
denesetre arra kell késztessen bennünket, hogy pontosabban járjunk el az
átmérő megállapításánál.
Van még egy harmadik lehetőség az átmérő pontos bemérésére: a kiegyen-
lítő átlaló
alkalmazása. Ez Mester János újítása, amely szerint az átlaló mérő-
lécének a beosztása 1 cm helyett
v2 cm-rel kezdődik, tehát az első egy centi-
méteres jelzés a rögzített szártól számítva egy fél centiméterre van. Az utána
következő centiméterek folytatólagosan következnek egész centiméterekben.
Ezzel az átlalóval való mérés során csak az egész centimétereket kell számba
venni s a tört centimétereket pedig figyelmen kívül hagyni. Ugyanis a fel- és
lekerekítést az átlaló fél centiméteres kezdése már elvégzi. Az átlagképzésnél
jelentkező fél centimétert azonban hasonlóan az előbb ismertetett és ma ér-
vényben levő szabványaink szerint nem kell figyelembe venni. Ezek szerint
itt is ty4 cm veszteség jelentkezik.
Kérdés, hogy vajon ezt az 1/4 cm veszteséget kell-e helyesbíteni? Nem szük-
séges,
ugyanis a rönkfa, amíg feldolgozásra kerül, bizonyos szikkadáson megy
keresztül, de távolról sem szárad be annyit, mint amennyit ennek azelőtt tulaj-
donítottak. Érteid professzor (Forstnutzung auf holzkundlicher Grundlage. 1957.
27. old.) közlése szerint Flury és Fabricius részletes vizsgálatai alapján az át-
mérő irányában a zsugorodás átlagban mintegy kereken l°/o-ot tesz ki.
Hazai
viszonylatban két éven át folytatott átmérőmérés alapján az árnyékolt helyen
tárolt rönkök átmérője alig mutat zsugorodást és ez a különböző fafajoknál
0 és 1% között változott. Erről részletes beszámoló volt „Az Erdő" 1956. évi
februári számában. Ugyancsak vizsgálat tárgyává tettük a napnak és szélnek
kitett rönkök beszáradását 1958-ban, amikor is a rönkök átmérő irányú beszára-
dása átlagban l°/o-ot tett ki. Ezek szerint teljesen megegyező eredményt muta-
tott az előbb említett Erteld-féle megállapítással összehasonlítva. Az árnyékos
195

helyen tárolt rönkök megfelelnek a máglya közepében, s a napnak kitett rönkök
megfelelnek a máglya tetején tárolt rönköknek. Milliméterekben kifejezve, kuta-
tási vizsgálataink szerint, az átmérők mérésénél egy év jolyamán 2—3 mm-t
tett ki az átmérő zsugorodása.
Ezek szerint tehát a középátmérő előbb leírt mérésénél jelentkező 2,5 mm
veszteséget kiegyenlíti a fának beszáradása.
Ezek után melyik módszert válasszuk a középátmérők megállapításához?
A keletnémetek a Krippel-félét alkalmazzák, mert egyszerű és pontos, ezenkivül
nem kell hozzá az átlalót átalakítani. A mi szabványainkban szerepel ugyan a
Mester-féle kiegyenlítő átlaló leírása, de a kivitelezés nincs végrehajtva. Tehát
addig, amíg ez nem történik meg, mi is minden szabványváltoztatás nélkül alkal-
mazhatjuk a Krippel-féle eljárást, mert pontosan ugyanazt az eredményt érjük
el vele, mint amit a szabványban a középátmérő meghatározására előírt metó-
dussal óhajtunk elérni,
de ami a gyakorlatban a tört centiméterek kikerekítésé-
nek nehézkessége miatt nem vihető keresztül.
A Krippel-féle átmérőbemérési módszer helyességének igazolására legyen sza-
bad hivatkozni a demokratikus Németországban 1955. XI. 24-én megjelent Holz-
messanweisung (HOMA) megállapításaira. Ennek a 31. és 32. oldalán több hi-
vatkozás történik a Krippel-féle eljárásra. Többek között döntő jelentőségű újí-
tásnak nevezi a Krippel-féle átmérőbemérést. Az átmérő tört centimétereinek
kikerekítésével kapcsolatban a HOMA hivatkozik Busse, Tischendorf és Krippel
javaslataira. Krippel (1930-ban javasolt) módszerét „ ... a gyakorlat részére a
legkönnyebben alkalmazhatónak tekintik, mivel itt az átlalónak félcentiméteres
beosztására és félcentiméteres fokozatú köbtáblára nincsen szükség, ami viszont
Tischendorf és Busse módszerénél szükséges lenne". Egy más helyen a HOMA
a következőt állapítja meg: „Krippel kikerekítésének használata azért is előnyös,
mert ezáltal a rönk sugárirányú zsugorodása egyúttal kiegyenlítést nyer."
Legyen szabad végül hivatkozni dr. Werner Érteid professzornak Ebers-
waldeban 1961. II. 25-én kelt hozzám intézett következő megállapítására: „...hogy
a Krippel-féle rönkbemérés a legegyszerűbb kezelés mellett a legjobb eredményt
nyújtja, nemcsak nálunk, hanem tulajdonképpen az egész idevágó szakirodalom-
ban ismét és ismét megállapítást nyert".
Az elmondottakon kívül a rönkféleségek bemérése alkalmával nagyon gyak-
ran hibát követünk el a használat során kikopott átlalók alkalmazásával.
Idővel
a legjobb szerkesztésű átlaló is pontatlanná válik, és ez csaknem minden esetben
abban jelentkezik, hogy az átlaló bemérő szárai szétállóak lesznek, s ennek foly-
tán az átmérő bemérésénél kisebb átmérőt állapítunk meg, mint a tényleges.
Nem szükséges az ebből eredő hiba nagyságára részletesen rámutatnunk, csupán
csak annyi megjegyzést teszünk, ha az átmérő mérésnél például 1 cm-rel keve-
sebbet állapítunk meg, akkor egy húsz cm átmérőjű rönknél a köbtartalomban
10°/o-kal kevesebb eredményt hozunk ki.
Gyakori hibaforrás jelentkezik még ott is, ahol gyors és sürgős felvételek
alkalmával csupán csak egy átmérőt mérnek kettő helyett.
Kiegészítésül még megemlíthető, hogy az erdőrendezési munkálatok során
a lábon álló fák átmérőjének megállapításánál szintén előnyösen volna alkalmaz-
ható a páros centiméter beosztású és a kiegyenlítő átlaló elve alapján számozott
átlaló. Ebben az esetben az átlaló mérőlécén a rögzített szártól kezdődő első,
2 cm-es jelzésű szám mindössze 1 cm távolságra esik a „0" ponttól.
Itt még az az előny is van, hogy az átlagátmérő képzésénél egy esetben
sincs fél centiméter végződés, tehát nagy törzsszám felvétel esetén pontosan ki-
kerekített átmérőket állapítunk meg.
196

A Dothichiza populea (Sacc. et Briard) gombára vonatkozó
adatgyűjtés eredményei
A Spanyolországban 1955. áprilisában megtartott V. Nemzetközi Nyárfakongresz-
szus során az erre az alkalomra alakult erdészeti növénykórtani munkacsoport a
Dothichiza populeara vonatkozóan adatgyűjtést határozott el és felkérte a Nemzetközi
Nyárfabizottságot a kérdőívek szétküldésére. Ez meg is történt, de a kérdőívekre nem
sok válasz érkezett.
Két évvel később, az erdészeti növénykórtani munkacsoport első összejövetele al-
kalmával (Franciaország, 1957. április) újabb kérdőívek szétküldését határozták el.
Bár az ezekre beérkezett válaszok nem mindenben feleltek meg a várakozásnak, mégis
számos érdekes adatot szolgáltattak, ill. erősítettek meg.
A beérkezett válaszokból a kérdőív egyes pontjainak megfelelő sorrendben az
alábbi következtetéseket vonhatjuk le:
1. Elterjedés
A Dothichiza a Nemzetközi Nyárfabizottságban képviselt országok közül főként a
következőkben lép fel: Németország, Ausztria, Belgium, Franciaország, Nagy-Britannia,
Hollandia, Svájc, Jugoszlávia, vagyis megközelítőleg a 45. szélességi körtől északra
fekvő országokban. Ez övezet éghajlati viszonyai más tényezőktől eltekintve a károsító
elterjedésének különösen kedveznek.
2. Környezet
A Dothichiza a nagyon nedves, mocsaras, pangóvizes területeken — vagy ellenke-
zőleg, a nagyon száraz területeken — telepített nyárasokban károsított leginkább. Kü-
lönösen a megfelelő talajelőkészítés nélkül telepített nyárasokban terjedt el nagyon.
Kevés válasz érkezett az érintett telepítések altalajának természetére vonatkozóan.
A késői fagyok és a rendkívüli száraz időszakok a betegség terjedésének és kiala-
kulásának nagyon kedveznek.
E rendkívüli időjárási viszonyok a növényt nehéz helyzetbe hozzák és legyengítik,
aminek következtében a Dothicíiiza-betegség jelentős kibontakozást ér el. Ilyen esetek-
ben különböző országokban súlyos károsításokat észleltek.
3. Csemeték
A hároméves csemeték a betegség iránt kevésbé fogékonyak, mint a kétévesek (ez
a nézet még további megerősítésre szorul); a legjobb eredményt olyan csemetékkel
érték el, amelyek korona-gyökér egyensúlya jó. A tőre metszett csemetéken a betegség
csak ritkán lép fel.
A kérdőív „csemeték" rovatára beérkezett válaszok megerősítik azt, hogy a karó-
dugványok ültetése az esetek többségében nem javasolható, eltekintve az olyan nedves
területektől, amelyek a dugvány megeredésének nagyon kedvező feltételeket biztosí-
tanak.
A talaj minőségének és a környezetnek megfelelő gazdasági fajták megválasztása
a betegség kockázatainak csökkentése szempontjából rendkívül fontos tényezőnek
látszik.
Bár e téren óvatosság ajánlható, a kérdőívre érkezett válaszok azt mutatják, hogy
a betegség iránti fogékonyság mértéke a különböző gazdasági fajtákra jellemző.
Nagyon érzékenynek mondható a P. italica, a P. simonii, általában valamennyi bal-
zsamosnyár.
Érzékenynek látszik a P. nigra, a „serotina", „robusta", „Leipzig", Populus deltoi-
des
„virginiana".
Viszonylag ellenálló a P. tremula, P. trichocarpa, „I—214", „I—154", P. „Oxford".
Ezeg az adatok sem véglegesek, sem kizárólagosak, csupán a különböző válaszok-
ban közölt eredményeket említettük meg.
A válaszok megerősítik azt, hogy a károsítónak a gazdanövény szöveteibe való ha-
tolásához feltétlenül behatolási nyílásra van szüksége. A károsító a metszési sebek tá-
jékán mutatkozik a leggyakrabban, továbbá a különböző évi hajtásrészek közti átme-
neti helyeken. Ezért a legnagyobb mértékben kerülni kell valamennyi okot, amely a
behatolási nyílások létrejöttének kedvezhet.
A metszés hasznos oldalaira való tekintettel célszerű vagy augusztus hóban rövidre,
vagy ültetéskor hosszúra metszeni.
* Enquéte relative au Dothichiza populea Sacc. et. Briard. Actes de la X Session de la
Commision Internationale du Peuplier, FAO, Roma, 1960. 120—128. pp.
197

4. Ültetés
A károsítás a következő esetekben minimális mértékű vagy teljesen el is marad:
— ha jó talajokon november—decemberben ültetünk; — vagy ha rossz talajokon már-
ciusban ültetünk.
A legsúlyosabb károsítások kellőképpen meg nem tisztított, ill. elő nem készített
területeken mutatkoznak.
A csemeték elvermelése vagy kötegelése, a csemetekerti kiszedést elkésve követő
elültetése az esetek többségében súlyos károsításokra vezet.
A legjobb módszer a kiemelt csemetéket a lehetőséghez mérten minél hamarabb
elültetni. Tavaszi ültetés esetén kerülendő a csemeték őszi kiemelése és téli vermelése.
5. Ültetési módok
Erre vonatkozóan kevés érdekes válasz érkezett; mégis az a következtetés vonható
le, hogy a túl sűrű és egyöntetű telepítések szenvedték a legtöbb kárt (a beérkezett
válaszok eléggé pontatlanok).
6. A telepítések további sorsának alakulása
A
válaszokból látható, hogy amely telepítésekben súlyos károkat figyeltek meg,
majdnem mindig valamely elkövetett „hibát" vagy „hanyagságot" is észleltek, vagy
pedig rendkívüli időjárási viszonyokra lehetett következtetni.
A késői fagyok és a korai szárazság a csemeték megeredése szempontjából ked-
vezőtlen és a károsító széleskörű elterjedését teszi lehetővé, amint arra már rámu-
tattunk.
Ha a késői fagyok megakadályozására nincs is mód, a rendkívül száraz időszakok-
ban nagyon is ajánlott a gyakori kapálás a talajnedvesség minél jobb megőrzésére.
A valóban ápolt telepítésekben (talajelőkészítés, trágyázás, esetleg az első években
megfelelő mezőgazdasági köztestermesztés) soha nem lehetett Dothichiza populea ká-
rosítást látni.
Nem lehet eléggé hangoztatni, hogy mennyire fontos a fiatal nyárfák ültetés utáni
ápolása.
Ahol a telepítést kellőképpen le nem csapolt területen végezték, a csemeték
többnyire rosszul növekedtek és a károsító gyakori fellépését lehetett észlelni.
Csak néhány beérkezett válaszban lehet gombaölőszerekkel végzett kezelésről
olvasni.
Ami a csemetekerteket illeti, a Dothichiza populea többnyire akkor károsított,
amikor nem tartották be a szakszerű egészségügyi rendszabályokat.
Említsük meg azokat a lényegesebb pontokat, amelyekre a csemetekertesek
figyelmét fel kell hívni: erőteljes gazdasági fajták megválasztása; a dugványok szak-
szerű készítése; megfelelő méretű dugványok megválasztása (ne használjunk túl rövid
vagy túl vékony dugványokat); ha a gombabetegségek elleni vegyszeres védekezés
a Z 1000 lakosra eső fogyasztás tonnában
EURÓPA
észak amerika
'///////////////////////////////////^^^^ ,W0
koz e p amerika
0 É l amerika
a f r i k a
01 9
Ázsia
ROTÁCIÓS PAPÍR
EGYÉB PAPlR
ÉS KARTON 552
0 c e á n i a
'///////Mi////////////////,
FAROSTLEMEZ
magyarország 5552^212 0
f09
AZ ERDEi TERMIKEK 1959 EVKŰNYvtjSOL
ÍFAO RÜMÜ)
198

telepítésekben eléggé körülményes is, a dugványok fertőtlenítésére rá kellene
térni; a csemetekert talaját mélyszántással és kellő trágyázással megfelelően elő kell
készíteni; a dugványokat egymástól kellő távolságra kell elhelyezni; nem szabad
túl sűrűn dugványozni; ezt követően a csemetekertet kifogástalanul tisztán kell tar-
tani (gyakori ápolás).
Megismételve: a szakszerű eljárások be nem tartása vezet többnyire a csemete-
kertekben megfigyelt nagy fertőzési gócok kialakulására.
A kérdőívre adott válaszokból kitűnik, hogy a Dothichiza populea Sacc. et Briard
által okozott súlyos károk a nyarak csemetekerti és telepítésbeli szakszerű nevelésével
nagymértékben csökkenthetők.
Az adatgyűjtés nagy érdeme, hogy ezt tisztázta; nagyon célszerű lenne a köve-
tendő eljárásokat tömören magába foglaló világos és egyszerű könyvecske kiadása és
széleskörű terjesztése a Nemzetközi Nyárfabizottságban résztvevő államokon belül.
Erdőgazdasági kísérlet gibberellinnel
KOVÁCS JENŐ és Dr. VÖRÖS JÓZSEF
A Gibberella fujikuroi gomba (konidiumos alakja a Fusarium moniliforme) jel-
legzetes növénybetegséget idéz elő. A fertőzött rizs csíranövények a betegség első sza-
kaszában hirtelen megnyúlnak, gyorsabban növekednek. 1939-ben japán kutatók
(Yobuta—Hayashi, 1939) a gomba mesterséges tenyészetéből tiszta állapotban is ki-
vonták a fokozott növekedést előidéző hatóanyagot és azt gibberellinnek nevezték el.
Az 1950-es évek folyamán számos külföldi államban és Magyarországon is kidolgoz-
ták ennek a növényi hormon-természetű anyagnak a gyá