ERDÉSZETI LAPOK
AZ ORSZÁGOS ERDÉSZETI EGYESÜLET
KÖZLÖNYE
ERDŐ- ÉS FÖLDBIRTOKOSOK, ERDÉSZETI ÜGYEKKEL FOGLALKOZÓK.
ÉS ERDŐTISZTEK SZÁMÁRA
Megindították 1862-ben Wagner Károly és Divald Adolf
Szerkeszti:
DR. ING. MIHÁLYI ZOLTÁN
LXXIX. ÉVFOLYAM
1940. ÉV
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
BUDAPEST, V, Alkotmány-utca 6. szám
(Távbeszélő: 123-722)
(Postatakarékpénztári csekkszámla: 23.602.)
Stádium Sajtóvállalat Rt., Budapest, V., Honvéd-utca 10.


TARTALOMJEGYZÉK
az Erdészeti Lapok LXXIX. évfolyamához.
(Inhaltsverzeichnis zu Bd. 79. Table des matiéres.
79™ année. — Index to Vol. 79).
1940
. . , TANULMÁNYOK:
(Aufsatze. — Essais. — Aiiich's.)
Füzet Old.
Id. Béky Albert: Az ültetés sűrűsége. fDie Pfhinzweile.
 L'espaeemenl de pjantation. — Densily of Pitin-
tation.) .................. IV. 255
Biró Zoltán: A vadászati törviény revíziója. (Znr Revision
des Jagdgesetzes. — A propos de la revision de la
loi sur la chasse. — The Revision of the Game-Law.)
 I. 5
— — Aggodalmak. (Befürchtungen. — Soucis. — Anxieties.) 111. 143
--Néhány szó az egyesületi életünk reformjára vo-
natkozó cikkhez. (Einigp, Worte zum Aufsatz über
die Reform des Vereinslebens. — A propos de Varlicle
sur les réformes á apporter dans notre vie d'asso-
ciation.— Somé Words in Connection with the
Article About the Reform of the Assoeiation.) . .
VIII. 458
--A faellátás kérdése. (Die Frage der Holzversorgung.
 La quesíion de l'approvisionnement cn bois. —
The Question of Timber Supply.)...... IX. 556
Z. Csekme László: A bükkhaszonfa feldolgozásáról. (Über
die Aufarbe'ilung des Buchenmitzholzes. — Sur
l'emploi du bois de hétre. — Working-Up of Beech
Timber.) ..........IX. 568. X. '608
—e. f.: Szükség van-e egyesületi életünk reformjára? (Ist
eine Reform des Vereinslebens erivünscht? — Faut-il
reformer la Soeiéié des Sylviculteurs de Hongriel —
Is A Reform of the Assoeiation Necessary?) . . .
VII. 413
Dr. Fehér Dániel: Vizsgálatok a magyar tűzifa fűtőérté-
kéről. (Untersuchungen über den Heizwert des un-
garischen Brennholzes. — Recherches sur le pouvoir
calorifique des bois de ehauffage hongrois. — Re-
searches Into the Heating-Value of Hungárián Fire-
wood.)
.............• Hl. 147

i
Füzet Old.
Dr. Győrfi János: A fadarazsak és kártételük. (Die Holz-
wespen und ihre Schaden. — Le sirex et ses méfaits.
—. Woodwasps and the Damage Done by Them.) ,
 II. 77
Dr. Haiacsi Lajos: A természetes felújításról. (Über die
natürliche Verjiingung. — Sur la régénération
naturelle. — Nalural Kegcneration.)
.....VIII. 477
Huszár Károly: A diósgyőri kincstári uradalom erdőgaz-
dasága. (Die Forstwirtschaft der ararischen üomiine
Diósgyőr. — . La sylviculture dans la propriéié
domaniaíe de Diósgyőr. — Forestry at the Diós-
győr State Property.)
III. 184........ IV. 260
Kállay Árpád: Gyors fatömegbeeslés akácállományokban.
(Schnelle Massenschiitzung in Akazienbestanden. —
Estimaiion rapidé du vo'ume de bois dans les peu-
plements d'acacias. — Quick Estimaiion of the
Quantity of Timber in Locust Stands.)
.... VTTT, 483
Dr. Kovács Ernő: Mi is az. az erdészeti üzemgazdaságtan!
(Was ist „Forstliche Belriebswirtschaftslehre"? —
Qu'est-ce que la science de l'exploitation forestiéref
— Of What Does Forest Economy Consistf)
... XI. 650
Dr. Magyar János: Az egykorú állomány fáinak az osz-
tályozása. (Die Gliederung der Baume der g'eichal-
trigen Bestande. — Classement des arbres dun
peuplement d'áge uniformé. — Classification of
Trees of Contemporary Stands.)
......... Vili. 487
Mattyasovszky Emil: Üzemrendezési torvezet. (Forstein-
richtungsentwurf. — Plan d'aménagement préli-
minaiie. — Wcrking P'.an Riport.) . . .
VII. 422 VIII. 474
Nagy László: A Hoverla őserdeje. (Der Urwald am Ho-
verla-Berg. — La fórét vierge de la montagne de
Hoveria. — The Viigin Forest on Mount Hoveria.)
III. 176
Roth Gyula: Az erdölésről. I. II. [Über die Durchfa)slung
I. II. — Sur les éclaircies I. II. — About Thinning
I. II.)
......., , , , VIII. 467. XII. 698
Sólyom: Névtelen hősök. (Helden ohne Namen — Héios
inconaus. — Nameless Heroes.)......VIIL 453
Szederjei-Ostadál Jenő: A homoki erdők fafajainak meg-
választásáról, az akác-telepítésről és a lecsapolások
hatásáról. (Über d'e Auswahl der Holzarten bei der
Sandaufforstung, über die Akazienpflanzung und
Wirkung der Entuásseiungcn. — Sur le choix des
essences pour le boisement des sables et sur la plan-
tation des acacias et l'effet des drainages. — Selec-
tion of Trees Species for the Afforestation of Sand
Soils, Locust Planting And the Effects of Drainage.)
Hl. 161
Szeless István: Néhány állományalakunk gyérítési arla'ai.
(Durchforslungsergcbnisse aus einigen Bestandety-
pen. — Données sur l'éc aircie d'un certain nombre
de types de nos p'uplcmenls. — Thinning Figures
of Somé Stand Types) . ,
.....V. 326. VL 366
vitéz Tikos Béla: Erdészeti sziktalaj-meghatározási módok
(Forstliche Beslimmungsmethoden der Alkáli-
(„Szik") Bődén. — Mdhodes pour diterminer la
nature des sols alcalins dans les foréts. — Forestry
Methods Determining Alkaline ("Szik") Soils . .
XII. 716

5
Füzet Old.
Vági István: A Duna-Tisza közti futóhomoktalajok fizikai
tulajdonságai az akácfasítás szempontjából. (Die
physmauscuen Eigvnsciiai ten der t\ugsundOoden
der Donau-i heiss-Nitueruny vont Standpunkt aer
Akazienp/ lanzung. — Les propriétés phydques des
sols de sabie mouvant dans la p.aine comprise enlre
le Danube et la Tisza, au point de vue de la p.an-
talion des acaalas. — Physical Qualities of Shiftmg
Sand Soils of the Danube-Tiszu Plain with Respect
of Locust Planling.)
..........
 I. 23
--Az alföldi íutóhomok-talajolkbaii előforduló, köny-
nyen felvehető kálium jelentősége a fásítás szem-
pontjából. {Die Bedeutung der in den Ftugsandbö-
den des Tieflandes vorhandenen, leicht aufnelim-
bahren Kalimenge vont Standpunkt der Akazien-
pfianzung. — Sur la potasse existant dans les sables
mouvant de la Plaine et facilement assimilable, au
point de vue de. la pianiation d'acacias. — The
Easily Absoibabte KiO Content of Shifting Sand
Soils in the Hungárián Greai Plain as Affecting
Locust-Plantalions.)
.......... IV. 252
---Az erdei talaj televény- és könnyen oldódó P2O3-
itartalmának az évi változása. (Die jahrliche
Schwankung der Humus- und leichtlöslichen
PL.05-
Menge im Waldboden. — Les variations de la teneur
du sol forestier en humus et en anhydride phospho-
rique (P
S0S) faci'ement soluble. — Annuel Changes
of the Humus and Easy Soluble P
205-Content of
Wood Soils.)
.........'. . . IX. 562
Dr. Vasvári Miklós: Erdély visszakerült része és a ma-
dárvilág. (Der hcimgekehrte Teil Siebenbürgcns und
die Vogelwelt. — Les oiseaux dans les régions
transylvaines récupérées. — The Returned Part
of Transylvania and Its Birds.)
...... XII. 732
Virágh Béla és Birck Oszkár: Me,nnyi erdőt kaptunk
Északerdély visszacsatolásával? (Wieviel Waldf7.ache
kain mit dem angeglicderten Teil Siebenbürgcns
zurück? — Combién la Hongrie a gagné de sur-
face boisée avec les régions libérées de Transyl-
vanie? — How Many Woodlands Came Back With
the Reunited Parts of Transylvania?)
.....
 X. 601
VADÁSZAT.
(Jagd. — Chasse. — Huniing and Shooting.)
Szederjei Ákos: Kormeghatározás: A vaddisznónál . . I. 29
-- Kormeghatározás: A farkasnál és a rókánál . . II. 96
-- Kormeghatározás: A „nagy kakas"-nál .... III. 193
-- Kormeghatározás: Az őznél.....VI. 374., VII. 427
-- Kormeghatározás: A hiúznál és vadmacskánál . . VIII. 493
— — Kormeghatározás: A nyúlnál....... X. 615
--- Kormeghatározás: A zergénél....... XII. 739

Füzet Old.
ÉRTESÍTÉSEK:
(Ankúíidígúhgeri. — Informations. — Informations.)
Tagdíjbefizetési kérelem .......... I. 1
Meghívó az Országos Erdészeti Egyesületnek 1940. évi
január hé 25-én Budapesten tartandó rendkívüli
közgyűlésére . .......... I. 2
Nagyszalánczy Brúnó f (~-ie) . . \...... 1. 3
Kaán Károly f (Mihályi).......... II. 65
Az Országos Erdészeti Egyesület tiszteletbeli tagjai.
(Mihályi Zoltán dr.).......... 11. 71
.Meghívó az Országos Erdészeti Egyesületnek Budapesten
az egyesület székházában 1'. évi március hó 12-én
(kedden) délelőtt 11 órai keadétltel tartandó rend-
kívüli közgyűlésére
...........
 11. 76
A legelső magyar ember. (M.)........ . 111. 141
Miniszterünk kitüntetése.......... IV. 249
Megjelenik az Erdészeti Zsebnaptár....... IV. 250
Meghívó a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet erdömér-
nöki szakosztályának
f. évi május hó 10-én délután
18.^0 órakor az Egylet székházában (IV., Reál-
tanoda-utca 13—15.) tartandó ülésére..... IV. 251
Kérelem az Erdőbirtokos urakhoz........ V. 317
Meghívó az Országos Erdészeti Egyesületnek 1940. évi
július hó 3-án, szerdán délelőtt 11 órai kezdetiéi
Kassán, a Vármegyeháza közgyűlési termében tar-
tandó rendes közgyűlésére
.......V. 319. VI. 365
Aranyérmet nyert Kaán Károly utolsó munkája ... V. 325
Erdély! (B. Z.).............v . IX. 558
Adakozzunk a. vértanú erdészeti és vadászati alkalmazot-
tak emlékművére! . . ............ IX. 556
Meghívó az Országos Erdészeti Egyesületnek 1940. évi
december hó 19-én Budapesten, az egyesület szék-
házában tartandó rendes közgyűlésére . XI. 649 XII. 697
EGYESÜLETI KÖZLEMÉNYEK.
(Vereinsnachrichten. — Nouvelles de VAssoeiation. —
Society nolices.)
Választmányi ülés. II. 100, IV. 270, VII. 432, X. 617, XII. 746
Rendkívüli közgyűlésünk ......... II- 101
Második rendkívüli közgyűlésünk ....... IV. 274
Vadászatügyi értekezlet ........• • *»• 276
Az Országos Erdészeti Egyesület 1939. évi zárószámadása
és 1941. évi költségelőirányzata...... XII. 741

7
Füzet Olá.
HIVATALOS' KÖZLEMÉNYEK.
(Amtliche Mitteilungen. — Communications officielles. —
Öfficial Communicalions.)
A m. kir. minisztérium 100/1940. M. E. sz. rendelete a bel-
földön kitermelt faanyagok (műfa, tűzi la, faszén és
tölgykéreg) kötelező bejelentése tárgyában kiadott
7150/1938. M. E. sz. rendelet egyes rendelkezéseinek
módosításáról és kiegészítéséről......
 I. 34
A belföldön kitermelt faanyagok (műfa, tűzifa, faszén és
tölgykéreg') kötelező bejelentése tárgyában kiadott
7150/1938. M. E. sz. rendeletink a Ml/1940. M. E. sz.
rendelettel módosított szövege.......
 II. 108
Figyelmeztetés............ . II. 111
Az Országos Erdőgazdasági Tanács tagjai..... II. 111
A m. kir. földmívelésügyi miniszter 222.00C/19S9. II—1.
számú rendelete az 1935. IV. t.-c. végrehajtásával
kapcsolatosan felmerülő egyes ügyeknek az elsőfokú
erdőrendészeti hatóság hatáskörébe való utalása tár-
gyában .........;.......... líi. 196
A in. kir. földmívelésügyi miniszter 72.444/1940. II. 2. sz.
rendelete a fakitermelési határidőnek az 1939/1940. évi
termelési idénybon való meghosszabbítaná, tárgyában
 III 202
Az Államerdészeti Tisztviselők Gyermekeinek Nevelését
Segélyező Alap zárószámadása az 19118/39. évről 111. 203
A m. kir. földmívelésügyi miniszter 73.937/1940. sz. ren-
delete az 1939/40. évi téli termelés (döntés, kiszállí-
tás, vágás, kitakarítás) határidejének meghosszab-
bítása tárgyában..........
 IV. 27*
Az árellenőrzés országos kormánybiztosának 1.003/1910. sz.
rendelete a tűzifa legmagasabb árának megállapítá-
sáról szóló 9210/1939. sz. rendelet kiegészítése és egyes
intézkedéseinek módosítása tárgyában .... IV. 278
A in. kir. földmíve'iésügyi miniszter 143.560/1940. sz. ren-
delete az őzbak vadászati tilalmi idejének meg
hosszabbítása tárgyában ........
 IV. 279
A m kir. ícldmíve'lés.gyi miniszter 76.508/1940. sz. ren-
delete az 1939/40. évi téli termelési határidőnek
újabb meghosszabbítása tárgyában.....
 V. 336
Kivonat a m. kir. minisztériumnak az általános forgalmi-
adó (adóvá'Hság), az értékpapírforgalmiadó és a fény-
űzési forgalmiadó kulcsainak felemelése tárgyában
kiadott 3300/1940. M. E. sz. rendeletéből ....
 V. 337
Az árellenőrzés országos kormánybiztosának 10.100/1940.
' Á. K. sz. rendelete a tűzifa legmagasabb árának a
megállapításáról...............
 VI. 385
A m. kir. minisztérium 4.100/1940. M. E. sz. rendelete a
Magyar Szent Koronához visszatért kárpátaljai te
rületeken az erdei termékek és haszonvételek érté-
kesítésére vonatkozó szerződések rendezése tárgyában
 VI. 391
A m. kir. kereskedelem- és közlekrdísügyi miniszter
59.448/VI/1940. sz. rendelete a hazai és külföldi
tűzifára fennálló vasúti fuvardíjkedvezmény érvé-
nyének meghoszabbítása tárgyában..... VII. 438

H
Füzet Old.
Erdei termékek és fűrészáruk bejelentése és zár alá vétele VII. 438
A ni. kir. földmívelésügyi miniszter 180.298/1940. sz. ren-
delete az 1939/40. és 1940/41. évi fatermelési határidők
módosítása trágyában..........VIII. 497
A m. kir. i'öidmívelósügyi miniszter 194.1G0/1940. F. M. sz.
rendelete a vadászat gyakorlásának a Magyar
Szent Koronához visszatért kárpátaljai területen
való szabályozása tárgyában........ VIII. 498
A m. kir. minisztérium 5610/1940. M. E. sz. rendelete az
elpusztult vadállomány helyreállítása végett szük-
séges intézkedések tárgyában......,
 VIII. 499
A in. kir. földmívelésügyi miniszter 145.900/1940. sz. ren-
delete a vadászati tilalmi idők módosítása tár-
gyában............
- . vm, 50o
A m. kir. minisztériumnak 5.780/1940. M. E. sz. rendelete a
a tüzifaellátás biztosítása tárgyában .... VUL 501
A m. kir. földmívelésügyi miniszter 181.200/1940. F. M. sz.
rendelete a tüzifaellátás biztosításáról szóló 5780/
1940. M. E. sz. rendelet végrehajtása tárgyában . . VTTI. 503
A m. kir. földmívelésügyi miniszter 181.900/1940. sz. ren-
delete tüzifaforgalom egyes kérdéseinek a szabá-
lyozása tárgyában.......... IX. 579
A m. kir. minisztérium 6490/1940. M. E. sz. rendelete a
fa kitermelésének és szállításának előmozdítása ér-
dekében szükséges egyes rende'kezések tárgyában . IX. 581
A m. kir. honvédelmi miniszter 66.000/1940. sz. rendelete
az ország faszükségletének biztosítása érdekében
lovak és fogatos járómüvek igénybevétele tár-
gyában.............. XI. 661
A ro. kir. földmívelésügyi miniszter 185.500/1940. sz. ren-
delete a tüzifaellátás biztosításáról szóló 5.780/1940.
M. E. sz. rendelet végrehajtása tárgyában kiadott
181.200/1940. F. M. sz. rendelet egyes rendelkezései-
nek módosításáról és kiegészítéséről..... XI. 664
A <m. kir. földmívelésügyi miniszter 185.920/1940/1.—1. sz.
rendelete a Magyar Szent Koronához visszacsatolt
keleti és erdélyi országrészen az erdészeti igazgatás
szervezető tárgyában............. XII. 759
A m. kir. földmívelésügyi miniszter 199.685/1940. sz. rend-
delete a Magyar Szent Koronához visszacsatolt
keleti és erdélyi területen a vadászati tilalmi idő
szabályozása tárgyában , , , ,..... XII. 754
A m. kir. minisztérium 8430/1940. M. E. sz. reneleto a
Magyar Szent Koronához visszacsatolt kárpátaljai
területen végrehajtott földbirtokrendezéssel kapcso-
latos kérdések szabályozása tárgyában .... XII. 755
Helyreigazítás a 185.500/1940. F. M. számú rendelethez . XII. 761
IRODALOM.
(Literatur. — Bibliographie. — Literature.)
Kaán Károly: Alföldi kérdések. (—e. f.)...... I. 36
Krippel Móric: Adatok a helyes magyar erdészeti szak-
nyelvhez. (F...Ő)..........
 I. 41

9
Füzet Old.
Nagyszalánczy Brúnó: Vadászatjogi kérdések. (M.) . . II. 113
Térképészeti Közlöny. V. évf. 1—2. sz. (M.) ..... II. 114
Döry Lajos: Zöldmező Naptár......... IL 116
Erdészeti Kísérletek........... ül. 2C6
Külian—Fehér: Iíecherches sur la microbiologie des sols
désertiques . . . •........ ül. 208
Fává Elemér: Magyar Kertészeti Szótár. (M.) .... III. 2(19
Aquila. (M.).............. IV. 280
Szlávik Nándor: Vadtenyésztés és vadászat..... TV. 282
Fórster Rezső: A tűzvész megelőzése vegyianyagokkal a
légoltalomban (M.).......... V. 339
Dr. Trauer Ervin: Erdőgazdasági alapismeretek. . . . VI. 393
Kársai Károly: Kassa sz. kir. város, mint erdőbirtokos .
 VI. 394
Siántó István: Erdőtenyészet, éghajlat és lecsapolás a
Kárpátok medencéjében, az Alföldre való tekintet-
tel. (Dr. Bacsó Nándor)....... . .
 VII. 439
A mezőgazdasági haladás legújabb vívmányai .... VII. 443
A Vadászkutya . ;....... VII. 444
Knuchel: Fahibák (Holzfehler) ........ VIII. 507
Kogutowicz Károly Emlékkönyv........ VIII. 507
Nikolits György: Vadászati Útmutató...... VIII. 503
A M. Kir. Kertészeti Akadémia Közleményei .... X. 623
Grünwoldt: Die Dokumentazion in der Forstwirt
schaft ÍAÍ.;............ X. 623
A Természet Világa (Dr. Wagner János)...... XI. 666
Intersylva (M.)............. XII. 762
Dr. Tomasovszky Imre: Erdészettan....... XII. 763
Csath András: Madárkitömés......... XII. 764
Hazai folyóiratok. I. 43, II. 116, III. 210, IV. 282, V. 339,
VI. 394, VIII. 509, IX. 583, X. 624, XI. 667 . . . XII. 764
Külföldi lapszemle. I. 46, II. 118, III. 214, IV. 286, V. 342,
VI. 397, VIII. 514, IX. 585, X. 627, XI. 670 . . . XII. 767
KÜLÖNFÉLÉK.
(Verschiedencs. — Divcrs. — Notes.)
Halálozások:
Bitai András f........... VII. 445
Böhm Ferenc f........... VII. 445
Dezső Zsigmond f.......... X. 635
Erős Rezső f ........... XI. 676
Fás Géza t ............ VIII. 527
FischI József 1 . ........ III. 223
Pagi Gö niczky Béla t......... III. 223
Lackrr Antal t............ VII. 445
Id. Székhelyi gróf Mailáth József f..... IV. 294
Ocsárd Károly f........... VIII. 527
Tótprónai és Blalnicai báró Prónay Dezső t IV. 294

III
Füzet Old.
Ucpószky István t.......... IV. 294
v | Szlavnicai Sándor Béla t........ IV. 293
Sollész Gyula t •.......... XI. 676
Tcrray Gyula t........... IL 131
Wilhclmb Gyttla f.......... VII. 445
Személyi hírek: I. 53, II. 131, III. 223, IV. 295, V. 34S
VI. 402, VII. 445, VIII. 527, IX. 590, X. 635, XI. 676, XII. 775
A rend kedvéért: I. 28, III. 247, IV. f07, V. 356, VII. 444. IX. 594
Az állami mérnöki kar sérelmei a képviselőházban . . 1. 55.
Helyreigazítás ............. I. 57
Űj erdőmérnökök ........ II. 132, IV. 235 VII.' 446
In memóriám!............. II. 132
Az első gazdatiszti továbbképző tanfolyam..... II. 132
Tagtársaink szíves figyelmébe......... III. 224
Felhívás a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet erdömér-
nöki szakosztályába való belépésre
(Czillinger
János) . . ... ..... ........ III. 224
A német erdészeti felsőoktatás végleges rendezése (M.) . III. 226
A kanadai nyáj tenyésztéséről........ . III. 228
A fagazdaság szabályozása Franciaországban .... ül. 230
Az akáccsemeték csonkításáról (M.)....... III. 231
A magyar természetvédelem kérdései...... III. 232
levélszekrény.
Az első év mérlege.......... III- 236
Kérelem a Földmívelésügyi Miniszter Úrhoz . . III. 241
A .ySelmeci Magyar Ház" javára indított gyűjtésünk
végső eredménye........... 111. 233
A Magyar Gazdatisztek Országos Egyesületének évi jelen-
tése . . . ... ........
 III. 235
A 8 német faügyi értekezlet......... III. 235
A Nemzetközi Erdészeti Központ működése..... IV. 295
A II. erdőmérnök-továbbképző tanfolyam . . IV. 296 V. 353
Kiegészítő megjegyzések a magyar fák fűtőhatására vo-
natkozó közleményhez, {Dr. Fehér Dániel) ...
 IV. 296
Közgyűlések. 1. A Magyar Mérnökök és Építészek Nemzeti
Szövetsége. — 2. A Magyar Gazdatisztek Országos
Egyesülete. (M.)........... IV. 298
Kiállítások. 1. A Nemzoli Vadászati Védegylet vadászdísz-
bomutatója. — 2. Az Országos Mezőgazdasági Kiál-
lítás. (M.) .............
 IV. :iol
Lelkigyakorlatok a Míinrézában. (Czillinger János) . . IV. 305
A M. Kir. Madártani Inlézot kérelme ...... IV. 306
Országos kutyakiállítás........... IV. 306
Jóleső elismerés............. \ • 349
Hírek a Magyar Mérnök- és Építész Egyletből .... V. 350
Utólagos adományok a ..Selmeei Magyar Ház"-ra . . . V. 355
Fűrészmesterképző tonfolyam......... V. 355
Felhívás. (Czillinger János)......... V. 856
Továbbképző tanfolyamunk.......... VI. 403
A legöregebb európai akác halála....... VI. 403
A M. Kir. József Nádor Műegyetem IV. éves mezőgazda.
sági hallgatóinak idei erdőgaí.dasági tanulmányútja VI. 402

Füzet Old.
Ügyvezetőnk felszólalása a felsőházban...... VIL 4(47
Nem tarthattuk meg közgyűlésünket és elmarad tovább-
képző tanfolyamunk is........,
 VII, 447
Kaán Károly emléktáblája a Szentgyörgyhegyen és újabb
akadémiai kitüntetése. (Pápa Miklós dr.) . . . VILI. 527
Mit láttunk Kárpátalján'? (Madas András) .... VIII. 530
Az akáccsemeték csonkítása, (vitéz Tikos Béla) . . . VIII. 536
Az új német erdészkatonaság......... VIII. 539
Az erdő trágyázása............ VIII. 540
Az ültetés sűrűségéről........... VIII. 541
Az erdőtisztek érdekképviseletének a kérdése . . . . VIII. 542
Hibaigazítás.............. VIII. 544
A „Hermann Göring" Erdészeti Tudományos Akadémia
Németországban........... IX. 591
Felhívás a manrézai lelkigyakorlatokra...... XI. 593
Üdvözlet Finnországból........... X. 636
Maros-Torda, Csík ós Háromszék vármegyék erdőségeinek
a mai állapota. (Fróhlich Gyula)...... X. 636
Hozzászólás a faellátás kérdéséhez. (Gr. Keglevich Gyula) X. 640
Adományok a vértanúhalált halt erdészeti és vadászati al-
kalmazottak emlékművére ... X. 642, XI. 690
 XII. 787
Pisztrángtenyésztési tanfolyam........ X. 643
Előfizetési felhívás. (Csath András)....... X. 643
Egyesületünk barátaihoz!.......... XI. 667
A Nemzetközi Erdészeti Központ budapesti ülése. (M.) . XI. 678
A „Névtelen hősök" c. cikkhez. (Barlhos Gyula) . . . XI. 683
Megjegyzések Frőhlich Gyula cikkéhez. (Kováts Albert) . XI. 683
Vadőri szakvizsga............ XI. 687
A mezei nyúl tilalmi idejének a meghosszabbítása . . . XI. 687
Tenyészvad-juttatás............ XI. 688
Az Országos Mezegazdasági Biztosító Intézetnél kötendő
1940. évi kötelező balesetbiztosítások..... XI. 689
Fultán János és a többiek. (Dr. Pápa Mik'ós.) .... XII. 776
„Mennyi erdőt kaptunk Északerdély visszacsatolásával?"
(Dr. Földváry László)......... XII. 779
Az erdészeti szakoktatás kérdése a képviselőházban . . XII. 782
A „Hermann Göring" Akadémia első ülése. (M.) . . . XII. 787
Az „Erdészeti Zsebnaptár" előfizetőihez...... XII. 784
Befejező szavam a görgényi uradalom erdőgazdálkodása
ügyében. (Frölich Gyula)........ XII. 785
Az erdészeti szaktanácsadók biztosítása ...... XII. 786
Elveszett bizonyítvány........... XII. 786
Adományok a vértanúhalált halt erdészeti és vadászati
alkalmazottak emlékművére.......... XII. 787
Meghívó a Magyar Mérnök- és Építész Egylet geodéziai
és erdész
3ti szakosztályainak 1940. évi december hó
20-án tartandó ülésére ............ XII. 791

18
Füzet Old-
HIBDETÉSEK.
(Anzeigen. — Annonces. — Advertisements.)
I. 58. II. 136, III. 242, IV. 308, V. 357. VI. 404, VII. 449,
VIII. 545, IX. 595, X. 644, XI. 692 ...... XII. 792
MELLÉKLETEK.
(Beilagen. — Suppléments. — Suppléments.)
Felhívás az „Erdészeti Zsebnaptár" előfizetésére, válasz-
levelezőlappal ............ IV.
A kassai közgyűlés ellátási módozatai és költségei ... V.
Jelentkezési, lap a kassai közgyűlésre....... V.
Dr. Trauer Ervin: „Erdőgazdasági alapismeretek" c. A
könyvének a hirdetése . . . .'..... V.
A II. Erdőmérnök-Továbbképző Tanfolyam órarendje . . VI.
Jelentkezési lap a II. Erdőmérnök-Továbbképző Tan-
folyamra............. VI.
Sajtóhibák Szántó István ..Erdőtenyészet, éghajlat és le-
csapolás a Kárpátok medencéjében" e. művéhez . IX.
Stádium Sajtóvállalat Rt., Budapest. Felelős: Győry Aladár igazgató.

1940. JANUÁR
ERDÉSZETI LAPOK
LXXIX.
ÉVF.
AZ ORSZÁGOS ERDÉSZETI EGYESÜLET
KÖZLÖNYE
1.
FŐZET.
KIADJA AZ ORSZÁGOS ERDÉSZETI EGYESÜLET
Megindították 1862-ben Wagner Károly és Divald Adolf
Felelős szerkesztő és kiadó :
DR. ING. MIHÁLYI ZOLTÁN
Megjelenik minden hó 15-én.
Előfizetési díja : egész évre 24 P, erdészeti altiszteknek 12 P.
Az Országos Erdészeti Egyesület tagjai a tagdíj fejében kapják.
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Alkotmány-u. 6 sz. II. em. (Tavb,: 123-722.)
Közleményeink egészben vagy részben való átvétele csak a forrás
megnevezése mellett történhetik.
Tag-díjbefizetési kérelem.
Az új év küszöbén — az eddig követett szokás sze-
rint — azzal a kéréssel fordulunk t. Tagtársainkhoz, hogy
az egyesülettel szemben fennálló kötelezettségeiknek eleget
tenni szíveskedjenek.
Alapszabályaink 10. §-a értelmében az évi tagdíjat
legkésőbb március hó 31-ig teljes egészében be kell fizetni.
Az egyesület; anyagi ügyeinek rendezése; érdekében
megindított munkánk eddigi eredményeit csak úgy tudjuk
a jövó' számára is biztosítani, ha a hátralékok nem szaporod-
nak tovább.
Igazgató-választmányunk határozata értelmében ezen-
túl a háború előtti szigorú rendhez kell tartanunk magunkat,
amely szerint a két évi tagdíj összegét meghaladó tartozás
behajtására — ha felszólításunk eredménytelen marad — az
alapiszabályok 11. §-ában biztosított bírói segítséget is
igénybe kell vennünk.
A f. évi előírás kiegyenlítése céljából lapunk mos-
tani számához 1 drb postatakarékpénztári befizetési lapot is
mellékelünk.
Hisszük, hogy t. Tagtársaink közérdekű fáradozásunk-
ban és az „Erdészeti Lapok" eddigi színvonaláénak fenntar-
tásában
tagsági kötelezettségeik lelkiismeretes teljesítésé-
vel támogatnak bennünket.
Az Országos Erdészeti Egyesület
Titkári Hivatala.
i

MEGHÍVÓ
az Országos Erdészeti Egyesületnek 1940. évi január
25
-én, csütörtökön, délelőtt 11 órai kezdettel Budapesten, az t
egyesület székházában tartandó
rendkívüli közgyűlésére.
Tárgysorozat:
1. Elnöki megnyitó.
2. A tűzifa termelői árának védelme érdekében
teendő lépések.
3. Javaslat a tervbevett vadászati törvény alap-
elveire vonatkozólag.
4. Tiszteletbeli tagok választása.
5. Az igazgató-választmány kiegészítése a meg-
ürült tagsági helyek betöltésével.
6. A nyár folyamán tartandó rendes közgyűlés
helyének és idejének megállapítása.
7. Esetleges indítványok.
A közgyűlés elé terjesztendő indítványokat január hó 24-én,
déli 12 óráig
kell a titkári hivatalhoz benyújtani.
Budapest, 1940 január hó 10.
Az elnök megbízásából:
Biró Zoltán s. k.
ügyvezető.
*
A közgyűlés után 14 órakor a Brittania-szállóban társas-
ebéd. A teríték ára — kiszolgálással, ital nélkül —
3.80 P.
Kérjük igen tisztelt Tagtársainkat, hogy a közgyűlésen,
illetve a társasebéden való részvételi szándékukat .egyesüle-
tünknek január hó 20-ig' bejelenteni szíveskedjenek.

3
Nag-vszaláiiczy Brúnó f
(1879—1939.)
A magyar erdészet fájának egyik legértékesebb ágát törte
le e napokban a könyörtelen, halál.
Nagyszalánczy Brúnó elhunytával ismét eggyel apadt azok-
nak a vérbeli erdészeknek szánna, aikik soha el nem múló baráz-
dát szántottak a magyar erdőgazdaság ugarán.
Nevét, fáradhatatlan munkásságát, szeretetreméltó egyéni-
ségét és meleg baráti szívét ismerte mindenki, akinek a magyar
erdészettel valami kapcsolata volt. Kiváló szaktudása, higgadt
ítélőképessége vitték előre szépen ívelő hivatali pályáján az
államerdészetnél, amelynek hosszú időn keresztül a vezérkará-
hoz tartozott.
Nagyszalánczy Brúnó 1879. február hó 15-én született Nagy-
szalánczon, Abauj-Torna vármegyének még mindig idegein kézen
lévő részén, hol édesatyja akkoriban gróf Forgách István erdő-
mestere volt. Már gyermekkorában magába szívta az erdő szere-
tetét, amely aztán elkísérte a sírig.
Középiskoláit Kassán járta és erdészeti tanulmányainak
befejezése után, 1900-ban a rimaszombati m. kir. erdőhivatalhoz
nevezték ki ideiglenes minőségní erdőgyaikornoknaik.
Két évvel később, amikor az erdészeti államvizsgát letette,
Erdélybe, a csikszeredai m. kir. erdőhivatalhoz helyezték át.
1904-ben, mint m. kir. erdészjelölt, visszakerült a rimaszombati
m. ikir. erdőhivatalihoz. Inmen 1907-ben szolgálattételre a föld-
mívelésügyi minisztérium I. A. ügyosztályába rendelték be.
1907-ben m. kir. erdész, 1911-ben m. kir. erdőmérnök,
1916-ban főerdőmérnök, 1921-ben erdőtanácsos és rá hat évre fő-
erdőtanácsos.
1932 augusztusában kapta meg a miniszteri tanácsosi címet
és jelleget, a következő év júliusában pedig valóságos minisz-
teri tanácsos lett. Ebben a rangban vonult 1936 június végén
végleges nyugalomba.
Nagyszalánczy Brúnó évtizedeken át volt az Országos Er-
dészeti Egyesület igazgató-választmányának nagyrabecsült tagja
és amíg a betegség lábáról le nem döntötte, az egyesület minden
megmozdulásában a legtevékenyebben vett részt.
Az új erdőtörvény összeállítása és kodifikációs munkája az ő
nevéhez fűződik.
Az előkészítő tárgyalásoktól kezdve, a terve-
zetnek, a módosításoknak, majd a végrehajtási utasításnak min-
den részletét behatóan megvitatta az érdekképviselettel és ennek
1*

-i
a fáradhatatlan buzgóságnak, óriási körültekintésnek és tiszta
tárgyilagosságnak a korszakalkotó eredménye az a mű, amely
elindította a magyar erdőgazdaság fejlődését egy jobb jövő felé
és emléket emelt — aere perennius — az alkotójának.
Nagyszalánczy Brúnó munkás élete nem szűnt meg a nyuga-
lombavonulással, sőt tehetségéneik sokoldalúsága talán csak ez-
után jutott volna teljes mértékben érvényre, ha a kegyetlen halál
ebben meg nem akasztja.
Kiváló szolgálatainak elismerését jelentette, hogy a m. kir.
földmívelésügyi miniszter az Országos Erdőgazdasági Tanácsban
is helyet biztosított neki és az Országos Fagazdasági Tanácsban
az alelnöki tisztet ruházta rá. Fakereskedelmi körökben is mindig
általános figyelmet keltett az állásfoglalása, ezt a „Magyar
Fapi<ic"-ban
megjelent tanulmányainak élénk visszhangja igazolja.
Amikor pedig az Országos Erdészeti Egyesület programm-
jába vette a vadászati törvény revíziójának előkészítését és a
minden oldalról éles megvilágítást igénylő alapelvek lefekteté-
séről volt szó, Nagyszalánczy Brúnó önként vállalt tagságot ab-
ban a bizottságban, amely heteken át tartó tárgyalásokkal tudta
csak feladatát megoldani.
Ezért hihetetlen szinte számunkra, hogy ez a páratlan buz-
góság, ez az izzó szakszeretet már nincs közöttünk és aki alig
néhány hónappal azelőtt még ragyogó tervekről beszélt, megtért
abba a földbe, amelyért egy életen át dolgozott.
Legyen a vigasztalónk, hogy még megérhette a magyar
látóhatár megnövekedését, hogy feléje zúgtak ifjúságának szép
emlékeivel a kárpáti fenyvesek és hogy a sokat szenvedett,
áldott magyar föld szeretettel fogadta ölébe hű fiát, aki hű volt
mindhalálig hitében, magyarságában és szakszeretetében.
Emlékét kegyelettel őrizzük.
-le.

5
A vadászati törvény revíziója.
Ismeretes olvasóink előtt, hogy egyesületünk évek óta fog-
lalkozik ezzel a kérdéssel.
Igazgató-választmányunk még az 1938. év folyamán külön
bizottságot küldött ki, amelynek az volt a feladata, hogy a tár-
gyat részletesen megvitatva, megfelelő javaslatot tegyen az
egyesületnek.
A bizottság már a mult év közepén elkészült a rábízott
munkával és javaslatát igazgató-választmányunk mult évi de-
cemberi ülésén szintén letárgyalta.
Tekintettel az ügy nagy fontosságára, az igazgató-választ-
mány a kérdést végleges döntés céljából a január hó 25.-én tar-
tandó rendkívüli közgyűlés
elé utalta.
Feltétlenül szükséges ezért, hogy a bizottság állásfoglalá-
sáról olvasóinkat tájékoztassuk.
A bizottság elsősorban megállapította azt, hogy régi vadá-
szati törvényünk bőségesen módot nyújtott a vadászat megfelelő
fejlesztésére és a hiba tisztán az volt, hogy a közbeeső idők nem
végezték el az alapvető törvényen azokat a csiszolásokat és mó-
dosításokat, amiket a körülmények yáltozása szükségessé tett
volna,
A kiküldött bizottság az egyesület hivatásának megfelelően:
elsősorban az erdőgazdasággal kapcsolatos erdei vadászat és az
erdő lététől el nem választható nagyvad-tenyésztés kérdéseivel
kívánt foglalkozni. A mezőgazdasági területek vadászatával csak
annyiban, amennyiben az az erdei vadászattól el nem különít-
hető.
A bizottság nem tekintette feladatának azt, hogy paragra-
fusokba foglalt törvényjavaslat-tervezetet terjesszen elő, hanem
csupán azoknak az alapelveknek a megvitatására tért ki, ame-
lyek figyelembevételével kellene az új vadászat 1 örvényt össze-
állítani.
1. A vad tulajdonjoga.
Elsősorban szakítani kíván azzal a római jogból átvett fel-
fogással, hogy a vad senkinek sem a tulajdona („res nullius")
A bizottság véleménye szerint az ország területén élő vad-
állomány egyike nemzetünk kincseinek, amelyre a tulajdonjogot
foglalás címén elsősorban a terület tulajdonosa jogosult meg-
szerezni.
Ez a felfogás jogalapot ad az államnak ahhoz a ténykedé-
séhez, amely a vadászati jog gyakorlását bizonyos kincstári il-
leték lerovásától teszi függővé és nem változtat a régi törvény-
nek azon az alapelvén, hogy a vadászati jog gyakorlása a föld-
tulajdonnak elválaszthatatlan tartozéka.
 ■ ■' ■

A futóvadra vonatkozó tulajdonjog a bizottság álláspontja
szerint megszerezhető azáltal is, ha a tuladonos a területet olyan
állandóan jókarban tartott kerítéssel veszi körül, amelyen a futó
vad — sem ki, sem befelé — áthatolni nem tud.
Az az álláspont, hogy a vadállomány nemzeti kincs, nem-
csak jogot ad az államhatalomnak, de kifejezetten kötelességévé
teszi, hogy ennek a kincsnek a megfelelő hasznosításába törvé-
nyes intézkedésekkel is belenyúljon.
Az elvi felfogás tehát nemcsak jogalapot ad, de kifejezetten
szükségessé teszi a vadászati törvény megalkotását.
2. A vadászterület nagysága.
A bizottság teljes mértékben magáévá tette a régi vadá-
szati törvénynek azt az állásfoglalását, hogy a vadászat önálló
gyakorlatához bizonyos területnagyság szükséges. (Önálló vadász-
terület).
Nem találta azonban helyesnek ebből a szempontból ma
már a régi vadászati törvényben minden megkülönböztetés nél-
kül egyformán megállapított területnagyságot.
A bizottság véleménye szerint azokban az erdőkben, ahol
nagyvad (szarvas, dámvad, muflon) tenyészik s ahol ennek a
tenyészetnek a fenntartása közérdekből is kívánatos, a vadtenyé-
szetnek is alapjául szolgáló önálló vadászterület nagyságát 1000
kat. holdban kellene megállapítani.
Ahol ennél kisebb erdőterületek érintkeznek a nagyvadas
összefüggő erdőterülettel, ott ezeknek az erdőterületeknek a va-
dászatát a szomszédos mezőgazdasági területek vadászatától el
kellene különíteni.
Ha az egyenkint 50 kat. holdnál nagyobb, de egymással
összefüggő kisebb erdőterületek együttesen az 1000 kat. holdat
meghaladják, joguk legyen külön vadászterületté társulni ugyan-
úgy, mint ahogyan ezt a későbbiekben, a mezőgazdasági terüle-
tek tulajdonosai részére biztosítani kívánjuk.
Ahol azonban az ilyen kisebb összefüggő erdők területe az
1000 kat. holdat el nem éri, ott azok bérletét a szomszédos nagy-
vadas erdőterület tulajdonosa részére
kell biztosítani.
A nagyvadas erdővel szomszédos kisebb erdőbirtokok vadá-
szatát tehát ezek szerint az egyébként a község határához tar-
tozó mezőgazdasági területek vadászatától el kellene különíteni;
kivételnek ez alól csak abban az esetben volna helye, ha az ilyen
kisebb erdő minden irányban legalább 2—4 km. távolságra fek-
szik a zárt erdőibirtokoktól. (Remis.)
Az ilyen különálló kisebb erdőkre a mezőgazdasági terüle-
tekre vonatkozó rendelkezések lennének irányadók.

7
A bizottság1 a mezőgazdasági önálló vadászterületek terü-
letnagyságát is célszerűnek tartaná 500 kat. holdra felemelni, to-
vábbra is meghagyva az 50 kat. holdnál nagyobb összefüggő te-
rületek tulajdonosainak azt a jogát, hogy szabályszerű vadász-
társulattá alakulva, területeik egyesítésével külön önálló vadász-
területet létesítsenek.
Egyébként az egy-egy község határában fekvő, egyenként
500 kat. holdnál kisebb kiterjedésű ingatlanok vadászati jogát
éppen úgy, mint eddig, egyesített vadászterület gyanánt szabály-
szerű árverésen kellene értékesíteni.
Nem lennének a területbe beszámíthatók a belsőségek, ke-
gyeleti helyek, valamint az olyan birtokok, amelyeket olyan
állandóan fenntartott kerítés zárt körül, hogy azokon a futó vad
sem kifelé, sem befelé áthatolni nem tud.
A szőlőkre vonatkozólag a bizottság azt a megoldást tar-
taná célszerűnek, ha azokban a vadászat csak szüret után és csak
hajtással lenne gyakorolható.
Amennyiben valamely község- határában a mezőgazdasági
ingatlanok, vagy azoknak egy különálló része az 500 kat. holdat
el nem érné, ezt a területet a bizottság véleménye szerint a más
község tőszomszédos mezőgazdasági birtokaival együttesen kel-
lene értékesíteni és pedig azzal, hogy ha az ilyen terület határ-
vonalának több mint fél-hosszúságával valamely szomszédos
vadászterülettel határos, a bérleti jog — terület-aránylagos vadá-
szati bér ellenében — ennek
a területnek a vadászatra jogosultját
illesse meg.
Amennyiben az ilyen terület több vadászterülettel szomszé-
dos, az illetékes hatóság állapítsa meg azt, hogy melyik vadász-
területhez kell azt csatolni, vagy — ha ennek szüksége felmerül
és a célszerűség úgy kívánja — hogyan kell azt a szomszédos
vadászterületek között megosztani.
A bizottság külön kívánta tisztázni a zárvány és a nyúlvány
fogalmát.
Zárvány (enclave) az önálló vadászterületre megállapított
legkisebb területnagyságot el nem érő olyan terület, amelyet
minden oldalról más önálló vadászterületek környeznek.
Közömbös ebből a szempontból az, hogy akár a zárvány,
akár a környező vadászterületek egy vagy több tulajdonos (köz-
ségi vadászterület) kezén vannak-e.
A zárvány vadászati jogának bérletére vonatkozólag azok a
kikötések volnának érvényesek, amiket már előbb az önálló va-
dászterület nagyságát el nem érő különálló területekre mon-
dottunk.
Az ilyen zárvány bérbevétele csak joga volna a szomszéd
területek vadászatra jogosultjának, de nem kötelezettsége s

8
amennyiben ezzel a joggal élűi néni kivárnia, a zárványt az
ugyanahhoz a községhez tartozó egyéb területekkel együtt kellene
bórbeadni, ha pedig ilyen nincs, az illetékes hatóság döntené el,
hogy melyik vadásztérülethez kell azt csatolni.
Nyúlvány valamely önálló vadászterületnek más önálló
vadászterületbe beékelődő olyan kisebb része, amelyik az önálló
vadászterületre megállapított legkisebb mértéket el nem éri és
amelynek a hosszúsága a szélességét kettőnél többszörösen meg-
haladja.
Ennek a minősítésnek elengedhetetlen kelléke az, hogy a
nyúlványt három oldalról ugyanannak a vadászatra jogosultnak
a vadászterülete határolja.
Amennyiben ezen a határos vadászterületen nagyvad
(szarvas, dámvad, muflon) tenyészik, úgy a vadászatra jogosult
a nyúlvány vadászati jogának részére való bérbeadását köve-
telheti.
Amennyiben a nyúlvány igénybevétele által lecsökkentett
vadászterület megmaradó része nem érné el az önálló vadászterü-
letre megállapított legkisebb területnagyságot, úgy a nyúlvány
bérlője a megmaradt rész vadászati jogát is bérbevenni lenné
köteles.
Csak apróvad tenyésztése, ill. tenyészete esetén a nyúlvány
kötelező bérbeadását csak akkor lehessen kimondani, ha a nyúl-
vány alakjánál és méreteinél fogva okszerű apróvad-tenyésztésre
nem alkalmas. Ilyennek kell tekinteni a vasutak, ármentesítö
társulatok, közlekedési útvonalak, stb. részére kihasított terüle-
teket, még abban az esetben is, ha azok egy összefüggésben az
önálló vadászterületre megállapított legkisebb területnagyságot
több község határában együttvéve el is érik.
A többek tulajdonát képező (községi) vadászterületek bérére
vonatkozólag a bizottság megállapítani kívánná, hogy ez a va-
dászati bér az ingatlanok tulajdonosait terület-arünylagosan il-
leti meg és hogy ebben « bérben benne foglaltatik a kérdéses te-
rületen tenyésző vad által okozott kár ellenértéke is.
Ezért a vadászati bérek felhasználására a vadkárokra vo-
natkozó javaslatnál mégegyszer visszatérünk.
3. Tilalmi idők.
A tilalmi idők tekintetében a bizottságnak az a véleménye,
hogy a helyesen megállapított tilalmi idők nemcsak a vadtenyész-
tés érdekeit szolgálják, de bizonyos mértékig megelőzői a túlzott
vadikárigénynek is.
Megfelelően bekerített területen továbbra is megmaradna a
birtokosnak az a joga. hogy a futó vadat bármikor lőhesse, ill.
az állományt legjobb belátása szerint szabályozhassa.

9
Egyéb területeken a tilalmi időket a bizottság véleménye
szerint magában a törvényben kellene szabályozni; a kíméleti
idő kezdete és vége azonban- az egyes vadfajtáknál — az éghajlati
ós gazdasági viszonyok figyelembevételével — esetleg ország-
részek szerint is változhatok.
A törvényben való szabályozást a bizottság azért tartja
célravezetőbbnek, mint a rendeleti úton évről-évre változó intéz-
kedéseket, mert éppen a legutóbbi idők tapasztalatai igazolják,
hogy a vadállományra vonatkozó, egy-egy vidékről beérkező je-
lentések alapján módosított tilalmi idők a legtöbb estben hátrá-
nyosak voltak más viszonyok között lévő vidékek vadgazdasá-
gaira. Ezért feltétlenül nagyobb biztonságot és nyugalmat jelent
a törvényben való szabályozás.
Az egyes vadfajtákra megállapított lelövési idő azt a mi-
nimumot kell hogy jelentse, amelynél szűkebbre a vadászat lehe-
tősége nem korlátozható.
A tilalmi időktől való bizonyos mértékű eltérés engedélye-
zésének a joga a földmívelésügyi minisztérium részére lenne biz-
tosítandó, magában a törvényben, azzal a kijelöléssel azonban,
hogy minden, az általános tilalmi időben tervezett lelövésre irá-
nyuló kérelem elbírálásánál a minisztérium köteles legyen a tör-
vény alapján létesítendő szaktanácsadó testület véleményét is
meghallgatni.
Az engedélyezhető eltérés mértékét nem kívánatos a tör-
vényben korlátozni, mert a sokféle eshetőséggel nem lehet előre
számolni.
A bizottság osztatlan véleménye szerint a tilalmi idők helyes
szabályozása a vadkár megelőzésének kiinduló pontja kell, hogy
legyen.
A szarvasnál a bika és tehén vadászatának kezdőpontja le-
hetőleg: azonos napra és a-jelenleginél korábbi időpontra teendő.
Beható tárgyalás után — amelynek során az összes vad-
tenyésztési, gazdasági és szociális szempontok alapos elbírálás alá
kerültek — a bizottság a következőkben állapodott meg.
A szarvastehén vadászata augusztus 15-től február 15-ig
lenne engedélyezendő.
A szarvasbikára vonatkozólag, a bizottság véleménye sze-
rint, két időszakot kell biztosítani, és pedig a bőgéssel kapcsola-
tosan augusztus 15-től október 15-ig, selejtezés céljából pedig
december 15-től február 15-ig.
Ez az utóbbi lelövési lehetőség azonban csak 2000 holdnál
nagyobb összefüggő erdőbirtoknál lenne engedélyezendő.
A dámvadnál' a bikára vonatkozólag a bizottság szeptem-
ber 15-től november 30-ig, a tehénre vonatkozólag pedig szep-
tember 15-től február 15-ig terjedő lelövési időt javasolja.

10
A borjú lelövési idejének a bizottság véleménye szerint
mind a szarvasnál, mind a dámvadnál a tehénével kell egybeesnie.
A muflonnál — hazai elterjedését és tenyészett viszonyait
figyelemébe véve — most már bizonyos korlátolt, általános lelö-
vési lehetőségeket kellene biztosítani.
A kosnál a november 15-től december 15-ig terjedő időt
javasolja a bizottság lelövési időnek, a jerke és bárány továbbra
is teljes tilalom alatt maradna.
Az pzbakrn a bizottság a jelenleg érvényben lévő tilalmi
idő fenntartását javasolja továbbra is és ennek értelmében a le-
lövési idő májas 1-től szeptember 30-ig terjedne.
Az ózsutánál azonban ismét két időszakra kellene biztosítani
a lelövés lehetőségét, hogy a selejtezéssel és államány-apasztással
kapcsolatosan felmerülő kívánalmaknak is eleget lehessen tenni.
Ezért azt javasolja a bizottság, hogy a suta lelövése a szep-
tember 1-től 31-ig terjedő egy hónapban és a december 15-től
február végéig terjedő időben tétessék lehetővé.
A második lelövési időszak kezdetének és végének megálla-
pításánál a bizottság az őzbakkal való „véletlen" összetévesztés
lehetőségét kívánta kizárni, mert december közepén a bak már
könnyen felismerhető.
A medvére általánosságban teljes tilalmat javasol a bi-
zottság; amennyiben kivételes esetben egy-egy példánynak az el-
ejtése indokolt, vagy szükséges lenne, ehez külön miniszteri en-
gedélyt kell kérni.
A hiúz és a nyérc, mint Magyarország állatvilágának ritka
értékei, teljes tilalom alá helyezendők, vassal való fogásukat a
bizottság véleménye szerint szigorúan büntetni kell.
A siketfajd-kakas lelövését a jelenleg érvényben lévő rende-
let szerint, vagyis az április 1-től május 31-ig terjedő időben,
javasolja a bizottság engedélyezni.
A nyírfájánál megállapítandó, milyen mértékben található
a megnagyobbodott ország határain belül és amennyiben számá-
nak leapadása következtében ritka vaddá vált, teljes tilalom alá
helyezendő.
Egyébként pedig a kakasra — a siketfajdhoz hasonlóan —
április és május hónapok lennének lelövési idő gyanánt engedé-
lyezendők.
Mindkét fajd tojói és jércéi teljes védelemben részesítendők.
A jelenleg érvényben lévő rendelet előírásait javasolja a bi-
zottság továbbra is fenntartani a lelövési idő tekintetében, a kö-
vetkező vadfajoknál:
Túzokkakas (április 1-től május 31-ig),
túzoktyúk és jérce (teljes tilalom),
császármadár (augusztus 15-től október 31-ig).

11
mezei nyúl (szeptember 1-től január 31-ig),
fogoly, fürj, haris (augusztus 1-től december 31-ig),
erdei szalonka (augusztus 15-től április 15-ig),
nyári lúd, tőkés kacsa (július 1-től február 28-ig),
vándorsólyom, kerecsensólyom, holló (június 15-től március
15-ig).
A fácánnál nem tartja a bizottság kívánatosnak a kakasra
és tyúkra külön lelövési idő megállapítását és azt javasolja, hogy
vadászatuk egyaránt a szeptember 1-től január 31-ig terjedő idő-
ben engedélyeztessék.
A vízimadarak eddig nem említett fajainál célszerűbbnek
tartja a bizottság, ha lelövésüket az április 1-től január 31-ig
terjedő időre állapítja meg a törvény.
A teljes tilalom alá helyezett többi szárnyas közül (a jelen-
leg érvényben lévő rendelet p) pontja) kiveendőnek tartja a bi-
zottság a házigalambot.
Az üregi nyul és pézsmapocok megtelepítését a bizottság
feltétlenül tilalmazandónak tartja, sőt törvényes intézkedést lát
szükségesnek arra vonatkozólag, hogy ez a két, sok kárt okozó
vadfajta minden eszközzel pusztíttassék.
A ritka ragadozók (barátkeselyű, fakókeselyű, kigyrászölyv,
darázsölyv, szirtisas, rétisas és ráró) tilalmazása, valamint e
vadak fiainak, a madarak fészkeinek és tojásainak védelme te
kintetében a bizottság a jelenlegi rendelet előírásainak a fenn-
tartását kívánja. De éppen így kiveendőnek tartja az általános
tilalom alól a seregekben vonuló vadludakat, vadkacsákat, téli
búvárfajokat, kányákat, karvalyt, héját, szarkát, szajkót, réti
héját, gatyás ölyvet, varjakat, verebeket és a szőllőkben, ill. gyü-
mölcsösökben a seregélyt.
A vadásziasság követelményeire való tekintettel tiltani kí-
vánja a bizottság a fényszóró alkalmazását, a csülkös vadnál
pedig csak a golyólövést védelmezi engedélyezendőnek, kivétel
legfeljebb az őzsuta lehet, amelyre — de csak hajtásban — a
serétlövést is megengedhetőnek tartja.
Súlyt helyez rá azonban a bizottság, hogy a törvénynek erre
vonatkozó rendelkezései ellen vétők szigorúan büntettessenek.
í. A vadkár.
A vadkár kérdése talán az egész vadászatnak, ül. a vadászat
szabályozásának a legnehezebb pontja.
Egyrészről feltétlenül biztosítani kell azt, hogy a termelő
gazdát a túlszaporított vadállomány ne fossza meg munkájának
eredményétől.

12
Másrészről azonban feltétlenül meg kell akadályozni azt is,
hogy a vadkár-bejelentések körül az újabbi időkben már igen
gyakran felmerült visszaélések továbbra is előfordulhassanak.
Általában a bizottság kétféle vadkárt kíván megkülönböz-
tetni, éspedig:
1. ha a vadászati bérlő által tenyésztett vad a saját bérelt
területén, tehát ugyanazon a területen okoz kárt, ahol tenyészik,
2. ha a szomszédos vadászterületről átváltó vad okozza a
károkat.
Az első esetben, amikor a bérlő által túltenyésztett vadállo-
mány okoz bizonyos mértékű kárt,
a bizottság jogosnak és indo-
koltnak tartja azt, hogy ezért a kártételért a bérlő felelősséggel
tartozzék.
A bizottság véleménye szerint azonban ezt a kérdést csak
egyféleképen lehet célszerűen megoldani, éspedig
a vadász-
bérleti szerződés keretében.
Az enemű panaszok ugyanis leggyakrabban azokon a bérelt
községi vadászterületeken merülnek fel, ahol a bérlők céltudatos
munkával a vadállományt (legtöbbnyire csak az apróvadat) je-
lentékenyen felszaporítják.
■ A bizottság véleménye szerint az apróvad jelentősebb kárt
vagy egyáltalán nem, vagy csak kivételes esetekben okoz.
Az ilyen esetekre nézve azonban a bizottság véleménye
szerint a vadászati bér egyúttal ellenértéke az apróvad által oko-
zott károknak is.
Amennyiben a vadászbérlő a terület vadállományát jelen-
tékenyen megszaporítja, evvel szaporodik nemcsak a vadászattal
járó élvezet lehetősége, de a lőtt vad értékesítésével elérhető
haszon is.
Mivel pedig az apróvad táplálékát feltétlenül a bérelt térü-
lőién találja meg, az ilyen esetekben indokolt a bérleti összegnek
időközben való mérsékelt fölemelése.
Ha a törvény végrehajtása során a kormányzat minden
vadászbérlőt kötelez pontos lő jegyzék vezetésére, akkor a szapo-
rítás megállapítása nehézségekbe nem ütközik.
Ha pediií' a vadállomány szaporításával emelkedik a fize-
tett bár is, magában a szerződésben is könnyű érvényre juttatni
a bizottságnak azt az állásfoglalását, hogy ilyen esetben a va-
dászati bér egyúttal ellenértéke a vad által esetleg elfogyasztott
terményeknek is.
Az apróvadak közül ugyanis csak kettő van, amelyikről azt
lehet mondani, hogy nem csak hasznos a mezőgazdaságra nézve,
s ez a nyúl és a fácán.

Az előbbi néha a gyümölcsösökben, vagy késő ősszel a ká-
posztában, répában okozhat észrevehető kárt, míg a fácán néha
ősszel a kukoricában károsít.
A bizottság véleménye szerint itt a cél az, hogy ne lehessen
a vadászbérlőt ellenség gyanánt szembeállítani a kisgazda-közön-
séggel.
Ha pedig a vadászbérlő az emelkedő eredményhez képest
magasabb bért fizet, akkor joggal lehet az esetleges vadkár meg-
fizetésére a vadászati bért igénybe venni, mert hiszen a többlet-
bér elsősorban annak a terménynek az ellenértéke, amit a többi
vad elfogyaszt.
Ebben az esetben az ilyen vadkárok elintézését egyszerűen
a községi elöljáróságra kellene áthárítani, amely a bejelentett és
tényleg igazolt kárt a befizetett vadászbéirből térítené meg és csak
a fennmaradó lészt osztaná szét a birtokosok között.
Ez az eljárás annál is inkább igazságos volna, mert hiszen
az ilyen apróvad-kár rendszerint nem ugyanannál a birtokosnál
fordul elő, akinek az apró vad hasznot is okozott, mert pld. a fácán
tavasszal a vetésben és a takarmányneműekben hasznos szolgá-
latot tesz a rovarok pusztításával, kárt ellenben legfeljebb ősszel
a kukoricában.
Egyébként a bizottság itt újból szükségesnek látja utalni
arra, hogy a tilalmi idők helyes megállapítása az ilyen indoko-
latlan vadkár-felszámításoknak is elejét veszi.
Már jóval bonyolultabb és nehezebben megoldható a vad-
kár másik esete, amikor a szomszéd területről kiváltó vad okoz
akár az erdő-, akár a mezőgazdaságban károkat.
Itt elsősorban a nagyvadakról, és pedig a szarvasról, dám-
vadról és vaddisznóról van szó.
A fácán ellen sokszor emelt panaszra nem térünk ki azért,
mert hiszen ezt a tilalmi idők kissé szabadabb rendelkezésével
és az apróvad-károkról már előbb elmondott módon könnyen
lehet rendezni.
A bizottság véleménye szerint a legtöbb esetben jóformán
lehetetlen megállapítani azt, hogy a kárt okozó nagyvad, melyik
szomszédos erdőterületen tenyészik, hol van otthon.
Összefüggő erdőterületeknél a vadkár akárhányszor olyan
erdő szomszédságában fordul elő, amelyikben a kárt okozó nagy-
vad, különösen a disznó, csak váltó-vad gyanánt fordul elő.
Akárhány olyan esetről tudunk, ahol a mazőgazdasággal,
közvetlenül szomszédos, aránylag keskeny, vagy kis kiterjedésű
erdőben állandó nagyvad egyáltalában nincs s a vadkárért még
sem azt a birtokot teszik felelőssé, ahol a vad tulajdonképpen
tartózkodik és tenyészik.

1í
Ezért a bizottság feltétlenül szükségesnek tartja, hogy azo-
kat az erdőbirtokokat, amelyek a nagyvad-tenyésztés és a vad-
károk tekintetében meglehetős zárt egységet alkotnak, a törvény
körzetekben való egyesülésre kényszerítse.
A körzet egyéb szerepéről a későbbiekben külön lesz szó,
itt csupán azt kivárniuk leszögezni, hogy a körzet határain túl,
de magán a körzeten belül is előfordulható vadkárért a körzet,
mint ilyen lenne felelős.
Teljesen igazságtalan volna azonban az egész kérdés elbírá-
lása akkor, ha csak az erdőbirtokot köteleznék a kártérítésre
olyan esetben is, amikor a szomszédos mezőgazdasági terület bér-
lője, vagy vadászati jogának tulajdonosa lesgödörből vagy bár-
miben más formában, akadálytalanul lövi a kiváltó nagyvadat.
Amennyiben azonban a mezőgazdasági terület vadászati jo-
gának tulajdonosa, vagy bérlője vállalja azt a kötelezettséget,
hogy a kiváltó nagyvadat nem lövi, az okozott kárért való fele-
lősség természetszerűleg teljes egészében a körzetbe tömörült er-
dőbirtokosokat terhelné, mint akiknek a területén a vad tenyészik.
Ha ellenben a szomszédos mezőgazdasági terület vadászati
jogának tulajdonosa vagy bérlője fenntartja a maga részére azt
a jogot, hogy a kiváltó nagyvadat lelőhesse, vagy más módon el-
pusztítsa, természetszerűleg osztoznia kell a vadkárok viselé-
sében is.
A károk elbírálása tekintetében a bizottságnak az a véle-
ménye, hogy a károsítás tényét a megtörténés időpontjától szá-
mított legkésőbb 8 napon belül kell megállapítani.
Ezzel szemben a károsítás mértékét és az okozott kár ér-
tékét csak a betakarításkor lehet és szabad megállapítani.
Akárhányszor megtörténik ugyanis, hogy a kisebb mértékű
tavaszi lerágást, vagy kitiprást a termény, ill. a vetés a betaka-
rítás idejéig teljesen kiheveri s ezért a tényleg okozott kárt előre
megállapítani nem lehet.
Igen természetes, hogy minden kárbecslési eljáráshoz meg
kellene idézni a körzet bejelentett képviselőjét is, hogy észrevéte-
leit, vagy bizonyítékát és esetleges védekezését minden alkalom-
mal előterjeszthesse.
A kár-követelésre vonatkozólag a bizottság nem foglal ál-
lást abból a szempontból, hogy közigazgatási vagy bírói úton
legyen-e a kár megállapítható, minden esetre szükségesnek tartja
azonban azt, hogy az eljárás a lehető legrövidebb és legegyszerűbb
legyen.
Az őzet a kártokozó nagyvadak között azért nem soroltuk
fel, mert egyrészről mezőgazdasági termékekben nem okoz szám-
bavehető károkat, másrészről az ország sok területén az őz ma
már kifejezetten mezei vad.

15
5. Vadtenyésztés.
A vadtenyésztés kérdésében a bizottság véleménye szerint
új vadfajok esetleges megtelepítését feltétlenül miniszteri enge-
délyhez kellene kötni.
Indokolja ezt az is, hogy a nemrég-mult tapasztalatai szerint
történtek olyan telepítések is, (üregi nyul, pézsmapocok), amelyek
kifejezetten károsak.
A károk lehető csökkentése és az állomány elsatnyulásának
megakadályozása érdekében rendszeresen szabályozni kellene a
vad etetését.
Különösen áll ez zordabb téli időjárás esetére, amikor az
ilyen szükséges intézkedéseket ezideig csak rendeleti úton álla-
pították meg.
A tenyésztés másik és a nagyvad szempontjából tán fon-
tosabb részét, az állomány-szabályozást, a körzeteken keresztül
lehetne legjobban megoldani.
Az önkormányzatot élvező körzet maga állapítaná meg a
viszonyok figyelembevételével a lelövendő vad mennyiségét, és
pedig a hímnemű vadra (szarvas, vagy dámbika) birtoktestenként
elkülönítve, míg a sutavadra egy összegben.
Csak ilyen módon volna elérhető az, hogy a ma már igen
sok helyen túlságosan elszaporodott tehénállomány a megfelelő
létszámra csökkentessék.
Biztosítani kellene azonban a földmívelésügyi kormányzat
részére továbbra is azt a jogot, (amit különben az erdőtörvényben
már ma is megtalálhatunk), hogy közgazdaságilag is indokolatlan,
túlzott mértékű károsítás esetén a vadállomány apasztását is
elrendelhesse és szükség esetén a rendelkezést végre is hajthassa.
Mindaddig azonban, amíg erre szükség nincs, az állomány-
szabályozás és az ennek érdekében szükséges intézkedések meg-
állapítása és végrehajtása a körzet önkormányzati tevékenysége
körébe tartoznék.
6. Vadászati igazgatás.
A vadászati igazgatás lebonyolítása tekintetében a bizottság
a nagyvad-tenyésztésre is alkalmas erdőterületek adminisztrá-
lását teljesen elkülönítendőnek tartja a mezőgazdaság apróvad-
vadászatától.
Míg az apróvad-vadászat ügye a közigazgatási kerületek
szerint szervezett adminisztrációval minden nehézség nélkül meg-
oldható, addig a nagyvad tenyésztése szempontjából egységes
körzetek alakítása a közigazgatási beosztástól teljesen függet-
lenül végzendő.
Alig van ugyanis olyan nagyvad-tenyésztésre alkalmas na-
gyobb erdő-tömbünk, amelyik ne feküdnék két. vagy több vár-

Ki
megye területén úgy, hogy az egyes részeket sem a tenyésztés,
sem a károk megtérítése szempontjából egymástól elkülöníteni
nem lehet.
Az apróvad-vadászat felügyeletét a járási és szükség esetén
a vármegyei vadászati felügyelők látnák el.
A járási vadászati felügyelőket a közigazgatási bizottság-
gazdasági albizottsága, míg a vármegyeieket az albizottság elő-
terjesztése alapján a miniszter nevezné ki.
Hatáskörük hasonló lenne az erdőfelügyelők hatásköréhez,
tehát elsősorban véleménybző és javaslattévő, ellenben beavatko
zási jog csak kifejezetten törvénybe ütköző cselekmények esetén
illetné meg őket.
A nagyvad-tenyésztési körzeteket, ill. ezek beosztását a föld-
mívelésügyi minisztérium állapítaná meg s a körzeti felügyelőt
az erdők birtokosai maguk választanák az ezzel hivatása szerint
is foglalkozó erdőtiszti személyzetből s a választást a földmíve-
lésügyi miniszter erősítené meg.
Az egymással több-kevesebb kapcsolatban lévő körzeteket
kerületté kellene egyesíteni s a kerületi felügyelőt a körzetek
kijelölése alapján az ott egyénileg is érdekelt erdőbirtokosok
közül neveznél ki a földmívelésügyi miniszter.
A bizottság teljes tudatában van annak, hogy ezeknek az
autonóm körzeteknek a megállapítása nem lesz egészen könnyű
feladat. Meggyőződése azonban az, hogy a szarvas-tenyésztésnek
és a vadkár viselésének vidékekre való tagolásával, az érdekelt
birtokosoknak kisebb csoportokba való tömörítésével lehet olyan
egyöntetű közösségeket teremteni, amelyeken belül az érdekelt
felek különleges gazdasági és vadászati kívánalmai — a békés
megegyezésre törekvő közvetlen megbeszélések útján — sokkal
hamarább és hiánytalannbbul oldhatók meg, mint egységes or-
szágos szervezettel.
Általános érvényű csoportosulás már azért sem célszerű,
mert a károsítás módja és mérve az egyes birtoktömbökön igen
különböző.
Elvként kívánja a bizottság érvényesíteni, hogy a lelövendő
hím-vad számát a körzetben foglalt részterületek szerint kellene
megállapítani, a sutavadat azonban csak egy összegben az egész
körzetre vonatkoztatva, miután annak lelövéséhez nagyobb vadá-
szati érték nem fűződik.
A lelőhető mennyiség a bikáknál terület-aránylagos hányad
lenne. A tört részeket egész számra kellene felkerekíteni.
Körzet alakítása csak a szarvas és dámvadra lenne köte-
lező, joguk lenne azonban a birtokosoknak az őzre vonatkozólag
is körzetet alakítani.

17
A vadkárok szempontjából a körzet, mint jogi személy,
együttesen szerepelne.
Mindenkinek jogában állana saját területét bekeríteni, s így
a körzetből kiválni.
A megalakítandó vadászati felügyelőségnek a bizottság né-
zete szerint biztosítani lehetne azt a jogot is, hogy a körzetek
sutavadra vonatkozó vadlelövési kulcsát felülvizsgálhassa és
amennyiben azt túl magasnak vagy túl alacsonynak találja, az
összes érdekek gondos figyelembevételével módosítására javas-
latot tehet.
A vadászati érdekek védelme és a vadászati ügyek céltu-
datos eredményes irényítása érdekében szükségesnek tartaná a
bizottság az Országos Vadászati Tanács megszervezését.
A Tanács tagjainak felét az érdekképviseletek küldenék ki,
és pedig a három országos jellegű vadászati egyesülés, az Or-
szágos Erdészeti Egyesület, az Országos Magyar Gazdasági Egye-
sület földbirtokos tagjainak csoportja, a földmívelésügyi minisz-
térium erdészeti, valamint vadászati osztálya és az Országos Me-
zőgazdasági Kamara földbirtokos tagjainak a csoportja két-két
tagot, a vidéki mezőgazdasági kamarák földbirtokos csoportjai
és a Műegyetem erdőmérnöki osztálya pedig egy-egy tagot (az
utóbbi a vadászattan tanárát).
 4
Az Országos Vadászati Tanács a miniszter mellett, mint
tanácsadó és kezdeményező szerv működnék, amelytől a miniszter
minden vadászatot érintő kérdésben szakvéleményt kérhet és kö-
teles volna a Tanács szakvéleményét döntés előtt kikérni a tör-
vényben felsorolt esetekben. Ilyenek pl.:
1. új vadfajok megtelepítésének engedélyezése; 2. a törvény-
ben megállapított időktől eltérő időben való vadlelövés engedé-
lyezése; 3. a nagyvad-tenyésztésre vonatkozó körzetek megala-
kítása; 4. a járási, vagy vármegyei vadászati felügyelők megbí-
zatása; 5. a fellebbezés folyamán miniszteri döntés alá kerülő
körzeti határozatok felülvizsgálása; 6. a vadállomány kötelező
apasztásának elrendelése; 7. a járványok esetén teendő intézke-
dések; 8. az élő és lőtt vad kivitelt szabályozó intézkedések kia-
dása; 9. közületekkel kötött vadászati bérszerződések felülvizsgá-
lata és esetleges módosításuk; 10. elvi döntést igénylő vadkár-
kérdésekben való állásfoglalás; 11. vadászati kárbecslők kijelö-
lése; 12. a vadászat ügyét érintő helyi, vagy országos érvényű
rendelkezések kiadása.
A nagyvadas körzeitek adminisztrációját a bizottság véle-
ménye szerint az erdészeti igazgatástól elkülöníteni nem lehet
és így ezekben a körzetekben a körzeti felügyelői teendőkkel va-
lamelyik állami, vagy magánerdőtisztet kell megbízni.
A kerületek számát és beosztását 3—3 évre a földmívelés-
2

18
ügyi miniszter állapítja meg, az Országos Vadászati Tauáes
meghallgatása va
1.
A felügyelői állások tiszteletbeliek, csupán az irodai költ-
ségek ellátására kellene részükre mérsékelt átalányt biztosítani.
A vadászati felügyelő kötelessége volna: ügyelni a törvény-
es törvényes rendeletek végrehajtására; szükség esetén javas-
latot tenni a minisztériumnak a kerületeket érintő vadászati kér-
désekben; hivatalból megfellebbezni az olyan körzeti határoza-
tokat, vagy közigazgatási intézkedéseket, amelyek törvénnyel,
rendelettel, vagy az okszerű vadászat érdekeivel ellenkeznek; sú-
lyosabb vadkárosítások esetén hivatalos szakértőként eljárni; az
indokolatlanul túlszaporított vadállomány apasztása iránt javas-
latot tenni, stb.
7. Büntető rendelkezések.
A vadászat érdekeinek védelmében a jogtalan vadászattal
szemben a leghatásosabb rendszabály kétségen kívül az orv-
vadászatnak a régi minősítéstől eltérő szigorúbb elbírálása lenne.
A bizottság véleménye szerint a fegyverrel való orvvadá-
szatot a törvénynek feltétlenül rablás bűntettének kellene minő-
sítenie és csupán a burkolást lehetne továbbra is kihágásként
elbírálni.
Az eljárás részleteire vonatkozóan a bizottság nem kívánt
állást foglalni, csupán annak az egyöntetű véleményének adott
kifejezést, hogy a büntető rendelkezések hatályát nagyban emelné
olyan, a jogtalanul elejtett vad értékelésére szolgáló hivatalos
árszabályzat,
amelyet — az erdőtörvényben a jogtalanul eltulaj-
donított erdei termékek értékelésére megállapított árszabály-
balhoz hasonlóan — a földmívelésügyi minisztérium, vagy pedig
a törvényhatóságok állapítanának meg.
Hangsúlyozza azonban a bizottság, hogy ennek az ársza
bályzatnak a tételeit nem a hústérték ( a lőtt vad eladási ára) sze-
rint, hanem — az elejtett vad fajtájának és minőségének figye-
lembevételével — a tenyésztési és vadgazdasági károsodás alapján
kell megállapítani. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a 10 kgr-os agan-
csot viselő 20-as szarvasbika elpusztításával a vadászterület tulaj-
donosát nem kg-kint legfeljebb 50 fillérre becsülhető hús értéké
nek megfelelő, hanem jóval nagyobb károsodás éri.
A tilalmi időben elejetett vad (agancs nélküli bika) után —
az erdőtörvénynek a véderdőkre vonatkozó rendelkezéseihez ha-
sonlóan — az érték többszöröse lenne megállapítandó.
A bizottság meggyőződése szerint a törvénynek kellene
gondoskodnia a sebzett fővad követésének jogszabályairól. Még-
pedig olyan formában, hogy a törvény ne csak megengedje, ha-
nem kötelességévé is tegye a vad megsebzőjének, hogy az általa

10
megsebbzett vadat elejtés céljából, természetesen a vadászatra
jogosult hozzájárulásával, a szomszédos területre is kövesse. A
szomszédos terület tulajdonosa pedig — előzetesen nyert érte-
sülés alapján — köteles a sebzett vad követését, illetőleg elejtését
megengedni, de ennél ő maga is részt vehet, sőt, amennyiben a
követés jogáról a vad megsebzője lemond, egyedül is követheti a
sebzett vadat annak elejtéséig.
8. Községi bérletek.
Kívánatos volna már a törvényben kikötni, hogy a községi
területeket 10 évről 10 évre kell bérbeadni. A 3000,
Aragy 4000 kat.
holdnál nagyobb területeket több részletben kell bérbeadni, de egy
részlet, hacsak nem területileg is különálló, 1500 kat. holdnál
kisebb ne legyen. A vadászati bér egyúttal a területen tenyésző
apróvad által okozott kár megtérítése is. Ezért — amennyiben
ilyen károk előfordulnak — a kár értékét a községi elöljáróság
a helyszínen állapítja meg, a vadászati bérből kifizeti és csak
az ezek levonásával fennmaradó összeg kerülhet a földtulajdo-
nosok között felosztásra, illetőleg elszámolásra.
A bérleti szerződések általános feltételeit a földmívelésügyi
miniszter
ia megyei vadászati felügyelő javaslata alapján az Or-
szágos Vadászati Tanács meghallgatásával állapítja meg. Ameny-
nyiben a vadászati bérlőik a vadállományt a községi területen
mesterséges tenyésztéssel, vagy túlzott védelemmel olyan mérték-
ben felszaporítják, hogy a fizetett bérösszeg sem az elejtett, ill.
befogott vad mennyiségével, sem az általa esetleg okozott károkkal
arányban nem áll, jogában áll a földmívelésügyi minisztériumnak
a község kérelmére a bért a vadászbérlő és az Országos Vadászati
Tanács meghallgatásával méltányosan felemelni, s amennyiben
a vadászbérlő a vadállományt újból apasztja, a bérlő kérelmére
a vármegyei vadászati felügyelő javaslata alapján az Országos
Vadászati Tanács meghallgatásával megfelelően leszállítani.
Bérlő csak vadászjeggyel rendelkező magyar állampolgár
lehet. Amennyiben a területet többen együttesen bérlik, s a bérlők
száma a tizet eléri, vagy meghaladja, úgy szabályszerű vadász-
társulattá kötelesek a bérlők egyesülni. A földmívelésügyi mi-
niszternek jogában áll az Országos Vadászati Tanács meghallga-
tásával egyes kikötéseknek minden községi vadászati bérleti
szerződésbe való felvételét kötelezően elrendelni.
9. Vadász-vizsga.
Feltétlenül vitatkozni lehet arról, nem lenne-e célszerű a kö-
telező vadász-vizsga bevezetése, amelynek anyaga a fegyver ke-
zelésére és a vad életmódjára, valamint a vadászat sportszerű
űzésére is kiterjedne.
2*

2(1
Természetesen mentesek lennének a vadászvizsga alól az ok-
leveles erdőmérnökök, a szakiskolát végzett erdőőrök, a vizsgázott
vadőrök, továbbá mindazok, akik igazolni tudják, hogy a törvény
életbelépése idején már legalább 3 év óta saját, vagy bérelt terü-
letükön vadásznak.
10. Vadőr-tartás.
A képesített vadőr tartására vonatkozó kötelezettséget —
nagyon vadszegény területek kivételével — 3000 kat. holdnál na-
gyobb vadászterületek bérlőire kellene kimondani, de ezt is csak
a törvény életbeléptetésétől számított 5. évtől kezdődőleg, mert
jelenleg elegendő számú képesített vadőr nem áll rendelkezésre
és a vadőr-képzés jelenlegi rendszere mellett a szükséglet aligha
lesz rövidesen kielégíthető.
3000 holdnál kisebb bérelt területeken meg lehetne elégedni
a képesítés nélkül alkalmazott vadőrrel, csupán a katona-viselt-
séget, büntetlen előéletet, nagykorúságot és magyar állampolgár-
ságot kellene kikötni.
A vadászati- és fegyveradó mentességet a vadőr részére is
biztosítani kellene és hatósági eskületételre kellene őket kötelezni.
Szabályozni kell a fegyverhasználati jogát is.
11. A vadőr tanúságtétele.
A hatósági esküt tett vadőrt szolgálati könyv vezetésére
kellene kötelezni és biztosítandó lenne részére mind az, ami min-
den közbiztonsági közeget megillet, hogy t. i. tanúságtétele egy-
magában is bizonyító erővel bír. Külön szabályozást igényel a
fegyverhasználat jogának megállapítása is.
12. A vadásztársulatok szervezete.
Az erre vonatkozó általános szabályokat a földmívelésügyi
miniszter, az Országos Vadászati Tanács meghallgatásával, ren-
deletben állapítaná meg.
13. Vadászati irodák.
Vadászati irodák fenntartására csak vadászvizsgát tett,
vagy megfelelően képesített és legalább az érettségi bizonyít-
vánnyal felérő általános képesítéssel rendelkező, magyar állam-
polgár kaphat a földmívelésügyi és belügyminisztertől engedélyt.
A vadászati irodák működését a vármegyei és kerületi fel-
ügyelőségek figyelemmel kísérni kötelesek és amennyiben műkő
désük a közérdekkel, a vadászat érdekeivel, vagy a vadász-er-
kölccsel ellenkezik, az engedélyt a földmívelésügyi miniszter az
Országos Vadászati Tanács meghallgatásával megállapított idő-
tari amra, vagy véglegesen megvonhatja.
Vadászati irodát engedély nélkül létesíteni kihágás.

21
Ezekben ismertettük lényegében azokat az alapelveket,
amelyek alapján az új vadászati törvényt a bizottság véleménye
szerint össze kellene állítani.
Természetesen keresni kívánjuk a módot arra, hogy ebben
a kérdésben az összes érdekelt testületek lehetőleg egyértelmű ál-
lásfoglalással járuljanak a kormányzat elé, ami a törvényalko-
tást feltétlenül nagyon megkönnyítené.
Hiszen nemcsak egyesületünk foglalkozik már ezzel a kér-
déssel évek sora óta, de más érdekeltségek és érdekeltek is végeztek
ezen a téren igen értékes tanulmányokat és előkészítő munkát.
Ezek közül kettőt kívánunk külön is kiemelni. Az egyik a
„Hubertus Országos Magyar Vadászati Védegylet"-nek dr. Szá-
deczky-Kardoss Boldizsár
által készített törvénytervezete.
A tervezet legnagyobbrészt az egyesületünk igazgató-választ-
mánya által is elfogadott bizottsági javaslattal azonos felfogást
képvisel;
Két lényegbevágó eltérés van, amelyikre itt rá kívánunk
mutatni.
Az egyik a vadkárok és vadászati balesetekből eredő kárté-
rítések kérdése, amelyet a tervező a nyers haszonbér-összegek
30%-ból létesítendő külön alapra kíván áthárítani.
A vadkár-kérdés szempontjából már az előzőkben indo-
koltuk, miért nem tartanok az egységes szabályozást megfelelőnek.
A vadászati balesetek pedig még inkább teljesen egyéni elbí-
rálást igényelnek.
A másik eltérés a vadászati ügyeknek teljesen önkormány-
zati útra való terelése, amely külön vadászbíróság felállításával
az önkormányzatot a büntető bíróságon túlmenő hatáskörrel ru-
házná fel.
Ezek ellenére is meg kell azonban állapítanunk azt, hogy
a tervezet komoly elmélyedés eredményeképen igen ügyesen fog-
lalja rendszerbe a vadászatot közelebbről, vagy távolabbról érintő
kérdéseket és ezért melegen ajánljuk minden olvasónknak, hogy
amennyiben a Hubertus Országos Magyar Vadászati Védegylet-
től (Budapest, II., Tlona-u. 63.) meg tudja a javaslatot szerezni,
feltétlenül olvassa el, mert igen sok olyan új gondolatot tartal-
maz, amelynkkel a kérdések megoldásánál feltétlenül szá-
molni kell.
A másik jelentős véleménynyilvánítás dr. Cziglányi Aladár
sásdi kir. vezető járásbírónak a „Magyar Jogi Szemle" 1939. évi
november havi számában ,,A vadkár-kérdés" címen megjelent
rendkívül értékes és alapos tanulmánya, amelynek ismerete
ugyancsak kétségtelenül nagyon hasznos lesz a végleges állás-
foglalásnál.

22
A füzet íi Központi Sajtóvállalat Rt-nál (V., Honvéd-utca
10.) kapható, ára 2.40 P.
 Biró Zoltán.
#
Zur Revision des Jtfgdgesetzes. Von Z. Biró.
Das ungarische Jagdgesetz, (G. A. XX. 1883.) bedarf awei-
fellos einer zeitgemassen Neugestaltung und diese Frage ist im
Arbeitsprogramm der interessierten Kreise wieder Gegen-
stand eüriger Besprechungen. Der Landesforstverein betraute
eine Sonderkommission mit der Festsetzun»- jener Grundsatze,
die der Waldjagd — im Rahmen einer gesunden Forstwirtschaft —
entsprcchende Entwicklung sichern sollen.
Der Bericht der Kommission wird zwecks Genehmigung
der am 25. d. M. stattflndenden ausserordentlichen Generalver-
sammlung des Vereins vorgelegt und die Stellungnahme der
Forstwirtschaft soll nachher mit deu rein jagdlichen Interessen-
vertretungen besprochen werden um mit womöglich einheit-
lichem Vorsehlag den Weg des neuen Gesetzenwurfes zu ebnen.
Vei I'. gibt deshalb ausführlichen Aufschluss über die in
der Komission naeh eingehenden Erwagnngen zur Geltung
gelangten endgültigen Geschichtspunkte, die die nachstehenden
Fragen betreffen: Eigentumsreöht des Wildes, Grösse des Jagd-
gebietes, Sohonzeiten, Wildschaden, Hege des Wildes, Jagd-
verwaltung, Strafverfabren, Pachtung der Gemeindejagden,
Jagerprüfung, Aufsiohtspersonal, Jagervereine und Jagdver-
mittlumgsbüros.
*
A propos de la revision de la loi sur la chasse. Par Z. Biró.
La question est vivement débattue á l'heure actuelle dans
les milieux des groupements professionnels. L'Assoeiation Natio-
nale des Sylviculteurs a nőmmé une commission spéciale, chargée
de formuler les principes qui sembleint assurer á la chasse en
fórét
un développement eonvenable dans le cadre de la saine
gestion des foréts.
L'Auteur rend un compte détaillé des travaux et de la prise
de position de la Commission.
The Revision of the Game-Law. By Z. Biró.
The problem in question is now a subject of lively discussion
in circles eoncerned. Tlie Hungárián Forestry Assotiation
entrusted a special comission with the settlement of those i>rin-
eiples, which may ensure a proper development of wood-hunting
in the frame of a sound forestry.
The author reports in detail about the points of view laid
down by the comission.

23
A Duna és a Tisza közti futóhomoktalajok
fizikai tulajdonságai az ákácfásítás
szempontjából.
Irta: Vági István.
Az alföldi futóhomok fásításánál igen nagy szerepet
játszik a talaj vízháztartása is, amennyiben ezeken a terü-
leteken a csapadék 550 mm. körül van és így nagyon fontos
a víznek a talajba való elraktározása.
Ez a kérdés már azért is nagyon érdekes, mert Porosz-
országban, Eberswalde vidékén, aztán az Alsó-Lausitzban
(Liberose) szintén hatalmas homokterületek vannak, ame-
lyek befásítása ugyancsak a legnagyobb nehézségekbe ütkö-
zik, sőt ezek egy része még ma is dacol minden fásítási
kísérlettel. Az évi csapadék itt is 600 mm. alatt van és azért
fontos kérdés a víznek a talajban való tárolása.
Ezeken a területeken Albert végzett vizsgálatokat és
mondhatjuk, hogy a kérdést teljes egészében tisztázta.
Albert bebizonyította, hogy ezeknek a talajoknak a kémiai
összetétele semmi befolyást nem gyakorol a talaj termő-
képességére, hanem az kizárólag csakis a talaj fizikai össze-
tételétől függ.
A talaj víztartó képessége a laza homok-
talajoknál t. i. attól függ, hogy a talajban a 0.2—0.02 mm.
közötti málladékszemek milyen mennyiségben fordulnak
elő, mert az ilyen nagyságú málladékszemek tartják vissza
a vizet. A 0.2—2 mm. közötti málladékszemek, a durva
homok,
a vizet visszatartani nem tudja. A százalékos, viszony-
szám a 2—0.2 mm. és a 0.2—0.02 mm. közötti talajrészecs-
kék, tehát a durva- és a finomhomok között adja meg ezek-
nek a német laza homoktalajoknak erdőműveléstani értékét.
Albert vizsgálatai még a következőket igazolták. Ha
a durvahomok (0.2 mm-nél) jelentősen 10% alatt marad,
akkor az ilyen talajon alig van vajami . növényzet és az
összes erdőtelepítési kísérletek teljesen sikertelenek.
A lakosság az ilyen területet Szibériának nevezi és ezeken
az erdősítés még a csillagfürt termelése, beoltás és műtrágya
alkalmazása mellett 'sem sikerült. Ilyen területen a durva-
homok (2—0.2 mm.) a talajnak 95%-át teszi.

24
Ha a talajban a durvahomok mennyisége 90% körül
van, akkor a Cladoma rangiferina nevű zuzmó majdnem tel-
jesen ellepi a területet, de itt-ott a Calluna vulgáris és a
Vaccinium Vitis Ideae is előfordul. Ezeken a területeken a
leggyengébb, nagyon rosszul fejlődő erdei fenyvesek for-
dulnak elő és úgy látszik, a
10% finom homok a talajban a
határérték, amelynél az erdei fenyő tenyésztése még lehet-
séges.
Ha a finomhomok mennyisége 20%-ra emelkedik, a
durvahomoké pedig 80%-ra csökken, akkor a Hypnum-
mobok szaporodnak el, de az Aira flexuosa is fellép. Az
ilyen területen közepes termőhelyű erdei
fenyvesek fordul-
nak elő.
Ha a finomhomoktartalom 30% körül van, akkor na-
gyon elszaporodik a füves növényzet, kisebb mértékben
pedig a Calamagrostis epigeios, a Pteridium aquafolium és
a Juniperus communis. Ilyen területen II., III. tho. erdei
fenyvesek fordulnak elő, de elegyes erdei fenyő- és bükk-
állományok is laláihatók rajta. Ha azonban a finomhomok
40%-nál több, akkor az 1., II. tho. erdei fenyvesek, továbbá
kitűnő bükkösök, a legjobb növedékef mutató erdők talajá-
val állunk szemközt.
Albert meggyőző vizsgálatainak hatása alatt én is
úgy képzelteim, hogy az alföldi futóhomokok fizikai össze-
tételének szintén fontos körülménynek kell lennie a fásítás
szempontjából. Ezért az „Erdészeti Kísérletek" 1938. évi
XL. kötetében megjelent dolgozatomban ilyen szempontból
nyilatkoztam is. Csak amikor későbbi vizsgálataim azt mu-
tatták, hogy a könnyen felvehető PjO« az akácfásítás szem-
pontjából egészen alárendelt jelentőségű, kezdtem fontolóra
venni, hogy az alföldi futóhomokok fizikai tulajdonságait
talán túlbecsüljük és ekkor kezdtem a kérdéssel foglal-
kozni.
Megvizsgáltam több Duna—Tisza közti nagyon jó,
közepes és rossz akácost, azután teljesen terméketlen tala-
jok fizikai összetételét (0—10, 10—20 cm. mélységből), hogy
lássam az alföldi futóhomok talajainkban a fizikai össze-

25
tétel olyan hatást gyakorol-e, mint a német északi, kevés
csapadékhoz jutó homoktalajoknál.
A kísérleti területek leírása.
1. Igen jó akácos Királyhalmáról.
2. Közepes akácos Királyhalmáról.
3. Igen rossz akácos Királyhalmáról.
4. Kísérleti terület, amely még eddig beerdősíthető
nem volt. A rajta levő gyomnövényzet a következő: Tor-
tula ruralis, Festuca vaginata, Fumana vulgáris, Alcanna
tinctoria, Euforbia Gerardiana
és itt-ott egy Cynodon dac-
tylon.
A gyomnövények szerint a talaj a legsilányabb, ki-
száradva szinte fehér színű, rendkívül sivár, terméket-
len homok. 3.40 m-ig rétegezettség nem látható. 3.30 m-nél
kezdődik a talajvíz.
5. Magasabb fekvésű sivárhomok, amelyet már több-
ször beültettek, de a csemeték mindig kipusztultak. A talaj
fordítása sem segített. A gyomnövényzet: Tortula ruralis,
Fumana vulgáris, Festuca vaginata, Thymus Collinus,
Alcanna tinctoria, Euforbia Gerardiana, Cynodon dactylon.
A talajvíz szintén 3.50 m. mélységben van.
6. akácos Kecskemétről. 24 éves, 18—20 m. magas
fákkal.
7. Rossz akácos Kecskemétről, 24 éves, 8 m. magas
fákkal. Az állomány pusztulófélben van.
8. Fekete fenyves (Királyhalma). 50 éves.
9. Jó, mészmentes homjpk Örtilosról (Surd, Somogy
megye), amelyen az
akác jól fejlődik.
10. Nagyon rossz, sovány, mészmentes homok Örtilos-
ról, amelyen az
akácos nem megy.
A felsorolt kísérleti területekről nyert talajpróbákat
úgy iszapoltam ki, hogy a 0.02 mm-nél kisebb málladék-
szemeket az Atterberg-készülékkel, a nagyobb málladék-
szemeket pedig a Schőne—Orth henger segítségével
hatá-
roztam meg. A 0.02-nél kisebb málladékszemek százalékát
úgy határoztam meg,
hogy a durvább málladékszemek nyert
százalékát kivontam százból.

26
Az iszapolás eredményeit a következő táblázatban
foglaltam össze:
A kísérleti
terület
száma
A talaj mélysége,
amely a próbát
szolgáltatta
A málladékszemek nagysága
2-0.2 «/„
0.2—0.02 %
< 0.02 »/„
mm.
1
0—10 cm
24.9
72
8.1
10-20
12.83
85.8
1.37
2
0—10
6.34
91.1
2.56
10—20
9.83
88.4
1.77
3
0—10
13.9
83.5
2.6
10- 20
4.29
8.05
93.9
1.81
4
0-10
89.6
2 35
10-20
5.15
92.1
2.75
5
0—10
10.8
87.85
1.35
10—20
5.9
92.0
1.6
6
10—20
16.1
80.5
3.4
7
10—20
13.17
84.7
2.18
8
0—10
6 45 •
90.4
3.15
10—20
10.05
86.8
3.15
9
0—10
22.17
61.55
16.28
10
0—10
36
47.5
16.5
Ha már most az iszapolás eredményeit egymással
összehasonlítjuk, akkor kivehető, hogy a Duna—Tisza közi
homoktalajai; a vízháztartás szempontjából egészen más
tulajdonságúak,
mint az eberswaldei és lieberrosei dilu-
viális homoktalajok. Tudniillik az Eberswalde és Lieberose
homoktalajai fVfCOa-nélkiilick, finomhomoktartalmukban a
mi alföldi futóhomok talajainktól igen eltérnek. A magvai'
lalajok 100%-kai több 0.2—0.02 mm. közötti málladékszeme-
ket tartalmaznak, mini azok az eberswaldei lalajok, amelye-

27
ken I.j II. tho. erdeifenyő- és bükkállományok díszlenek,
viszont a durvahomoktartalmuk csak xk—a német
talajokénak. Éppen ezért a vizsgált talajoknál nem mond-
ható az, hogy termőképességük a fizikai összetételtől függ,
mert nagytömegű finomhomoktartalmuk miatt ezek víztartó
képessége jó kell, hogy legyen.
Ha viszont a megvizsgált talajokat egymással hason-
lítjuk össze, akkor igen érdekes következtetésekre jutunk.
Kitűnik t. L, hogy a víztartóképesség szempontjából a 4. és
5. talaj, amelyen akácot megtelepíteni nem sikerült, majd-
nem egészen olyan tulajdonságú, mint a legjobb akácos (6.
szám). A többi kísérleti területek iszapolási eredményei is
alig különböznek egymástól. Tehát- a fizikai tulajdonságok-
ban is alig, vagy egyáltalában nem különböznek egymástól.
Ebből tehát az következik, hogy a fizikai összetétel
alapjain sem lehet megkülönböztetni egymástól a jó és a
rossz akáctalajt és ebből arra sem lehet következtetni, hogy
Ki talaj alkalmas-e az akáccal való fásításra. Hasonló' ered-
ményről számoltam be az Erdészeti Lapok 1939. áprilisi szá-
mában, amikor kimutattam, hogy a könnyen oldható fosz-
forsav mennyisége sem lehet a fásítás sikerének a fokmé-
rője.
 '
Az akácfásítás kérdésében tehát a vegyi és fizikai esz-
közök alkalmazása, úgylátszik, annyira durva,
hogy a se-
gítségükkel a fásítás szempontjából a különbségeket ki-
venni nem tudjuk és az igazi érzékeny indikátor ebben a
kérdésben az őstalaj növényzete.
T'Jgylátszik, az alföldi fásítás döntő tényezője nem a
vegyi összetétel, sem a leesett csapadéknak a mélybe váló
vándorlását szabályozó fizikai összetétel, hanem a talajvíz
elhelyezkedése, mert ettől függ, hogy azt a fák még fiatal
korukban el tudják-e érni, vagy sem.
Die physikalisehen Eigensehaften der Flugsandbödem der
Donau-Theiss-Niederung vont Standpunkt der Akazienpflanzung.
Von Prof. /. Vági.
Der Verfasser beweist auf Grund eigener Untersuchungen,
dass das Verhaltniss zwiechen Fein- und Grobsand in den Fing-

-28
sandböden der Donau—Theiss-Niederung nicht dieselbe Rolle
spielt, wie in den Diluvialsanden von Eberswalde bzw. der
Unteren Lausitz. Der Erfolg der Akazienpflanzuaig auf dem
ungarischen Tieflande ist alsó eher vom Wasserhaushalt des
Bodens, als von seinen physikalischem Eigensehaften bedingt.
Les pr epriét és physiques des sols de sable mouvant dans
la plaine comprise entre le Danube et la Tisza, au point de vue
de la plantation des acaeias.
Par le Prof. /. Vági.
La réussite de la plantation des acaeias dans la Plaine
bongroise dépend bien plus du régime des eaux des sols sablon-
neux que de leurs propriétés physiques.
Physical Qualities of Shifting Sand Soils of the Danube—
Tisza Plain with Respeet of Locust Planting.
By Prof. /. Vági.
It is shown, that on the Hungárián Plain the result of
locust planting depends more on the water-household of the sand
soils, than on their physica] qualities.
A rend kedvéért!
Nagyon kérjük t. olvasóinkat, szíveskedjenek a magyar
erdőtisztikar tagjainak név-, cím-, rang- és lakásváltozását nekünk
minden alkalommal bejelenteni, hogy mindenkinek megadhassuk,
ami őt megilleti.
Az „Erdészeti Lapok" esetleg elveszett példányainak a pót-
lását
is csak akkor vállalhatjuk, ha t. tagtársaink és előfizetőink
cím- és lakásváltozásukat velünk idejében közlik.
Kérjük azonban, hogy a pótlás iránti igényüket az illető
füzet megjelenése után két héten belül szíveskedjenek bejelenteni,
mert később nem áll módunkban a kért füzeteket díjtalanul meg-
küldeni.

29
VADÁSZAT.
Kormeghatározás: — A vaddisznónál.
Irta: Szederjei Ákos.
Január. Az apró hópelyhek bolondos táncot járnak. Csikorog
a hó a lépések alatt. Igazi disznóhajtásra való idő. A téli erdő
csendjét csak egy harkály kopácsolása élénkíti. Majd, mintha más
hang is vegyülne a harkály munkájába. Jönnek a hajtók.
Ifjú vadász áll a nagy tölgyfa mellett. Irigykedve nézi szom-
szédját, a vadászatrendező erdészt. Hej, csak már én is ott lehetnék,
de mikor lesz az, — hisz' még csak két év múlva mehetek Sopronba
és még azután is mennyi idő kell, míg végleg kiszabadulhatok a
szeretett erdőkbe, hol elleshetem a természet titkait, láthatom a
vadjaim legtitkosabb életét...
Nagy kiabálás ébreszti fel álmodozásából. „Hó, ne! Vigyázz,
te! Ne bocsásd!" — hallatszik a hajtóvonalról. Nagy ágropogás.
Vén; agyaras lódul ki a nyiladékra. Pattan a puska. Az öreg remete
a másvilágom fejezi be az ugrását.
Vége a hajtásnak. Körülállják a disznót. Mindenki ott han-
goskodik a ravatal körül, csak az erdész és az ifjú vadász hiány-
zik. Az előbbi még a nyomokat vizsgálja, — vájjon ez az az öreg
régen keresett remete ..., a másik meg a lépóstávolságokat méri,
a nyomokat nézegeti, hogy előbb a ínyomokból, majd a többi biz-
tosabb ismertetőjelből meghatározhassa a kan korát. Méregeti az
agyarakat, nézi a kopott fogakat, ■— nehezen megy a munkája.
Gyűjtött már sok anyagot, van sok tapasztalata is, de kellene még
valami biztos vezérfonál, ami irányítsa kutatásaiban. Enmek az
ifjú vadásznak üzenem én:
A vaddisznó korának a meghatározására a fogak fejlődésének
az ismerete biztos alapot nyújt. A legjellemzőbb tulajdonságokat.
1. ábra. A huszonöt hónaposnál idősebb vadkan fogazata.

80
amelyeknek a tudása vezérfonálul szolgálhat, az alábbiakban ta-
lálhatja meg'.
A kifejlett két és féléves vaddisznó teljes fogazata: 6 pár
metszőfog, 3 pór szemfog (agyarak) és 14 pár zápfog. (Lásd:
1. ábra.)
A fogak fejlődése és kicserélődése a 25, 26 vagy a 27-ik hó-
napban fejeződik be. Ekkor 44 foga van a disznónak, és ez mind
állandó-örök fog-. Eddig a korig, a fogcsere alapján határozhatjuk
A hónapok
neve-
Hóna- 1
pos 1
Metszőfogak
Szem-
fogak
Zápfogak
Az összes
fogak száma
in, m2 rn3
a
8.
Május .......
2
mi m2 m3
a
3
4
( nii m2 m;.
a
1. 2. 3.
| 28.
Július.........
( mt ma m3
a
1. 2. 3.
Augusztus ...
9
Szeptember ...
6
1.
m, m._, m3
a
la. 1. 2. 3. IV.
36.
Október ......
7
m, nio m3
a
Ia. 1. 2. 3. IV.
November ...
8
December ...
9
Január .....
10
/ m, m2 M3
A
la. 1. 2. 3. IV.
> 36.
Február ... ...
11
i itt] m3 M3
A
Ia. 1. 2. 3. IV.
Március ......
12
Április ......
13
Május.........
14
M, m2 M3
A
Ia. I. II. III. IV. V.
40.
Június .......
15
16
M, m2 M3
A
la. 1. II. nr. IV. V.
Augusztus . .
17
Szeptember ...
Október ......
18
2.
, M, M2 M 3
A
Ia. I. 11. III. IV. V.
> 40
19
M, M2 M,
A
Ia. I. II. III. IV. V,
November ...
20
December ...
21
, -Mi M2 M,
A
la. I. 11. III. IV. V.
\ 40.
Január ......
22
M, M2 M,
Ia. I. 11. (II. IV. V.
Február ......
23
Március ......
Április ......
Május.........
84
25
, M, M, M3
A
Ia. I. 11. III. IV. V. VI.
44.
ó.
M, M2 M,
la. 1. II. III. IV. V. VI.
Júuius ......
27 j

31
meg- a kort. A továbbiakban osak az alsó állkapocs fogazatáról
lesz szó.
A fenti táblázatban a kis betűk és a közönséges számok a
tej fogakat, a nagy betűk és a római számok az állandó, örökfoga-
kat jelentik. A metszőfogakat „m"-mel és „M"-mel, a szemfogakat
(agyarakat) „a"-val és
,,^4"-val, a zápfogakat pedig 1, 2, 3 és /, //,
777, IV, V, Vl-tái jelöltem. Említésre méltó az /a-val jelzett első
pár zápfog. Ezt a két fogat a németek, Lükenzahn-nak, csorba-
fogaknak nevezi, különös alakjuk és az alsó la rendkívüli elhe-
lyezése miatt. Az alsó la gyakran ki sem nő vagy nagyon hamar
kiesik, néha meg csak az egyik oldalon van meg. Mint a táblázat-
ból látjuk, van több fog is, amelyek előtt nem volt tejfog, hanem
rögtön, mint örökfog nő ki (ez a kérődzőknél is így van).
2. ábra. A nagyagyar méretei. „H" = az agyar hossza. „M" = az agyar
ínmagassága. „A" = az átmérő, „fe" = a kerület az agyar gyökerénél.
„fe2" = kerület a kopási felület kezdeténél. „(V = az agyar vastagsága
a gyökérnél. „a2" = az agyarvastagság a kopási felület kezdeténél, „h"
= a kopási felület hossza.
Az idősebb darabok további kormeghatározása a vadkannál
az agyarak fejlődése és kopása
alapjain történik. A nagyagyarnál
figyelembe vesszük: 1. Az agyarak hosszát (ez a környező körül-
ményektől — talaj, faállománya, táplálkozási viszonyok stb. — is
függ). 2. Az agyarakon látható kopási felületet (ezek a két agyar-
pár állandó súrlódásának a következményei). 3. Az agyar kerületét
(mégpedig külön az agyar gyökerénél és külön a kopási felület
kezdeténél). 4. Végül az agyar átmérőjének és görbületi ívének az
összefüggését. Ezeket a könnyebbség kedvéért táblázatba is fog-
lalták. (Lásd a 2. ábrát.)

32
A teljes
agyar
A kopási
felület
Kerület
az agyar
Az agyar szélessége
Az agyar
átmérő-
jének ós
görbületi
ívének a
viszonya.
a
a
N
hosszúsága
cm.
gyökeré-
nél
cm.
kopási
felületé-
nek a kez-
deténél
cm.
az agyar
gyökeré-
nél
cin.
kopási
felületé-
nek a kez-
deténél
em.
H
h
*i
h
a,
A
X = M
2-3
3-4
4-5
5-6
6-7
7-nél
több
14-15
15-16-5
16-5-18
18-20
20-21
21-nól
több
2-7-3 5
3-5-4-0
4-0-5-0
50-5-8
5-8-6-5
6-5-nél
több
5-0-5-2
5-2-5-4
5-4-5-6
5 6-5-8
5 8-6-0
60-nál
több
3-4-38
3-8-4-4
4-4-50
5-0-5-5
5-5-60
6-0-nál
több
20-2-2
22-2-3
2 3-2-4
2-3-2-5
2-5-2Ö
2'6-nál
több
1-3-1-6
1-6-1-8
1-8-21
2-1-2-3
2-3-2-5
2-5-nél
több
1-75
1-80
1-85
1-90
2-00
2-00-nál
több
Például: egy hozzám beküldött vadkan alsóagyarának
méretei:
A = 15.2 cm, M = 8.0 cm, H — 19 em, h = 5.4 cm, kt = 5.6 cm,
k. = 5.1 cm, a, = 2.4 cm, a, = 2.2 cm, x — ~ = = 1.90 cm; Ezek
M 8
a méretek megfelelnek egy 5—6 éves agyaras adatainak.
A kisagyar kopási felületének hosszúságára jellemző adatok:
2—
3 évesnél 2.5 cm, 4—5 évesnél 4—4.5 cm, 5—6 évesnél 4.5—5.5 cm,
6—
7 évesnél 5.5—6.5 cm, 7 évesnél öregebbnél 6.5 cm-nél több.
Megközelítőleg meghatározhatjuk a kort a nagy- és kis-
agyar kopási felületének a hosszúságából. A em.-ek az évek szá-
mával egyenlők.
Megemlítem még, hogy a német vadászati kísérleti állomá-
sok most dolgoznak a nagyagyarakom látható évgyűrűk és a kor
összefüggésének a megállapításán. Adataikat azonban még nem
lehet nyilvánosságra hozni. Az évgyűrűk különösen az öregebb
agyarosoknál láthatók világosan.
A nagyagyarakra jellemző még, hogy a fiatalabb daraboknál
az agyarak rövidek, a kerület a gyökérnél jóval vastagabb, mint
a kopási felület kezdeténél, ennek következménye, hogy kúposak,
végül, ha az agyar gyökerénél illesztjük össze az agyarpárt, az
majdnem teljesen (2—
3 cm a különbség) félkört ad. Az öreg dara-
boknál az agyarak hosszúak, a kerület a gyökérnél majdnem
egyenlő a kopási felület kezdeténél mért kerülettel — tehát mái-
nem kúpos — végül, egymás mellé illesztve a két agyart, az azok
vékonyabb végénél mért terpesz!és isen nagy (néha 6—7 cm.). Az
említett összeillesztés néha nehéz, mert az agyargyökér a kivétel

33
után nem egészen sima, ezért az „A" meghatározásánál is a szélső
pontot, gyakran a „ti" meghosszabbításával kell meghatároznunk.
{Lásd: 2. ábra.)
2.4.V. Aktív 6 áv Z öv <LV 6 céf.
3. ábra. 2 éves, 4 éves és 6 éves vadkan nagy- és kisagyarai.
A kisagyarak fiatal korban kúposak, rövidek és alig gör-
bültek. Az öregebb daraboknál kevésbé kúposak, hosszúak, erősen
görbültek. (3. ábra.)
Természetesen, mint minden vadfajnál, itt is vannak kivé-
telek, de ezek csak azok a bizonyos szabályt erősítő kivételek,
úgy hogy a fenti meghatározást nyugodtan használhatjuk. Ha
valaki egészen pontosan mégakarja határozni a kort, (úgy, hogy
még a hónapok is szerepeljenek), akkor a különböző korban,
minden fogra kidolgozott táblázatot kell elkészíteni. Sajnos ezzel
az óriási munkával még csak az őz teljes fogazatánál vagyok
készen, ezért is kérem vadásztársaimat, hogy minél több disznó-
koponyát küldjenek címemre: Alsószinevér. Mármaros vm. Ter-
mészetesen az agyarakat lemérés után azonnal visszaküldöm.
A táblázatokat a német vadászati intézetek készítették és
munkájukban felhasználták: Snethlage, Dr. M. Jarisoh, Schafs,
Riesenthals
és Bieger erdőmester
3

34
HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK
A ni. kir. minisztérium 100/1940. M. E. számú rendelete á bel-
földön kitermelt faanyagok (műfa, tűzifa, faszén és tölgykéreg)
kötelező bejelentése tárgyában kiadott 7150/1938. M. E. számú
rendelet egyes rendelkezéseinek módosításáról és kiegészítéséről.
A m. kir. minisztérium a gazdasági és hitelélet rendjének,
továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról alkotott
1931:XXVI. t.-c, 2. §-ában foglalt és legutóbb az 1939:VIII. t.-c.
1. §-ában meghosszabbított felhatalmazás alapján a következőket
rendeli:
1. i
A 7150/1938. M. E. számú rendelet (a továbbiakban: B.)
1. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
(1) Minden ingatlantulajdonos, birtokos, haszonbérlő és fa-
termelő (továbbiakban fatermelő) az 1939/40. évi, valamint az
ezt követő termelési idényekben általa kitermelt műfa, tűzifa,
faszén, tölgykéreg és lúokéreg készletet, (— amennyiben a kiter-
melt tűzifa ós mű- (szer) — hasáb, dorong, — a 10 ürmM
(1X1X1 méter), az egyéb műfa (szerfa) az 5 m3-t, illetőleg a
rúdfa 1000 folyómétert, a faszén, tölgykéreg és lúckéreg pedig az
50 q-t eléri vagy meghaladja, — a termelés befejezésétől számí-
tott nyolc nap alatt ajánlott levélben bejelenteni köteles.
(2) A bejelentési kötelezettségnek téli kitermelés esetében
legkésőbb április hó 15. napjáig, nyári kitermelés esetében pedig
augusztus hó 15. napjáig kell eleget tenni.
(3) Az erdőgazdaságokban kitermelt faanyagokon kívül a
fasorokban, gazdasági fásításokban, fáslegelőkön vagy más, az
erdőtörvény hatályra alá nem tartozó területeken kitermelt fa-
anyagokat is be kell jelenteni.
(4) Az (1) bekezdésben megállapított bejelentési kötelezett-
ség a fatermelő helyett a vásárló fakereskedőt terheli, ha az egy-
egy fatermelő által kitermelt és eladott famennyiség az (1) be-
kezdésben meghatározott mennyiséget nem éri el, de a fakeres-
kedő által a termelés helyén összevásárolt és elszállítandó fa-
anyag az (1) bekezdésben meghatározott mennyiséget eléri vagy
meghaladja.
2.
A R. 2. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelke-
zések lépnek:
(1) A bejelentett készletekben beállott változásokat a fa-
termelő minden év június, szeptember és december hónap utolsó
napján fennállott állapot szerint az említett hónapokat követő
hónap 8. napjáig
ugyancsak bejelenteni köteles. A bejelentésben

35
.az egyes rovatok kitöltésével pontosan fel (kell tüntetni, hogy a
legutóbb bejelentett és az azóta termelt vagy megszerzett kész-
letekből a fatermelő mennyit használt fel saját szükségletére,
mennyit adott el helyben és mennyi került vasúton, illetőleg
hajón (uszályon, dereglyén) elszállításra. Az 1. (2) bekezdésé-
ben megállapított bejelentési határidő eltelte után kitermelt fa-
anyagot a bejelentésben, mint szaporulatot külön fel kell tün-
tetni.
(2) A földmívelésügyi miniszter a készletváltozások bejelen-
tésére az előbbi bekezdés rendelkezésétől eltérően rövidebb határ-
időt is megállapíthat.
3. *.
A E. 4. §-ának (1) ós (2) bekezdése helyébe a következő ren-
delkezések lépnek:
(1) A kitermelt fakészleteknek, valamint a bejelentett kész-
letekben beállott változásoknak bejelentésére szolgáló nyomtat-
ványok
szövegét a földmívelésügyi miniszter állapítja meg és
az illetékes m. kir. erdőfelügyelőség útján díjmentesen bocsátja
az igénylők rendelkezésére.
(2) A bejelentést birtokegységenkint elkülönítve a föld-
mívelésügyi miniszterhez
(Budapest, V., Kossuth Lajos-tér 11.
Erdészeti főosztály) kell intézni.
4l §-
A mű- (szer-) hasáb és mű- (szer-) dorong után ürköbméte-
renként 2 fillért, a rúdfa után pedig 100 folyóméterenként d fillért
kell a R. 5. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésnek meg-
felelően befizetni.
5. §.
(1) A bejelentésre kötelezett fatermelő, ha lúokéregkószlete
az 50 q-t eléri vagy meghaladja, a E. 6. §-ának (1) bekezdése
szerint nyilvántartást (raktárkönyvet) köteles vezetni.
(2) Azok a fatermelők, akik rendszeres anyagszámadást
vezetnek, a E. 6. §-ának (1) bekezdésében meghatározott külön
nyilvántartást (raktárkönyvet) nem kötelesek vezetni, az anyag-
számadást azonban ugyancsak lapszámozni és hitelesíttetni kell.
6. §.
A B. 3. §-ia hatályát veszti.
7. §.
A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba ós azt
a földmívelésügyi miniszter hajtja végre.
Budapest, 1940. évi január hó 9.
Gróf Teleki Pál s. k.,
m. kir. miniszterelnök.
3*

36
IRODALOM
Kaán Károly: Alföldi kérdések. (Stádium Sajtóvállalat Rt.,
Budapest, 1939. Ára 6.80 P.)
Kárpátalja visszatértekor jelent meg a szerzőnek ez a leg-
újabb munkája, amelyről „Emlékezzünk' . . ." című. cikkemben
röviden már megemlékeztem.*
A hatalmas, 420 oldalas könyv alcíme: Erdők és vizek az
Alföld kérdéseiben.
Elsősorban az erdőről szól, de ha átolvassuk,
hirtelenében nem tudjuk, mit is csodáljunk jobban szerzőjében.
Az erdőmérnököt? A történelemtudóst? A természetbúvárt? A mű-
szaki tudományok mesterét? A közgazdát? Szerintem mindenek
felett a faját hőn szerető, jövőbelátó magyar kiválóság áll az elő-
térben, aki polihisztor módjára összesíti magában mindazt a
tudást, ami az építő, a napi politikán felülemelkedő, igazi állam-
férfit jellemzi.
Mondanivalóit egyszerűen, közvetlenül, világosan írja le.
A művelt magyar középosztály szívéhez akar férkőzni. Kerüli a
magyartalanságokat. Ebben is jó példával jár elől. Inkább hasz-
nálja az újkeletű magyar szókat, mint a közhasználatú idegen
kifejezéseket. Munkabírása páratlan. A legújabb tudományos
kutatásokat és azok eredményeit is ismerteti. Mindig korszerű
és időszerű marad. Nem rohan el mellette az idő. Soraiból korát
meghazudtoló szellemi fiatalságát, frisseségét érezzük. Tudásá-
nál, tárgyismereténél csak a szerénysége nagyobb és tiszteletre-
méltóbb,
 i
Könyve az előszón, bevezetésen és zárófejezeten kívül hat
részből áll.
A bevezetésben megemlékezik a kagylóalakú Kárpátmeden-
céről, a történeti Nagymagyaroirszógról, a tökéletes vízrendszeré-
ről, amit csak „Trianon féktelen kegyetlensége" bonthatott meg.
* Ismertetésemet sóikkal részletesebbnek terveztem, hogy azok is
okuljanak a nagyszerű műből, akik bármely okból nem olvashatják el.
A folyóiratok terjedelmének korlátozása miatt az előirányzott szöveg
negyedével kell megelégednem.

37
Az I. fejezet „Az alföldi erdők" történetét ismerteti, három
korszakra osztva. Az első a honfoglalástól a török hódoltság
megszűntéig
terjed. Történelmi okmányokkal, számos adattal,
helység- és dűlőnévvel bizonyítja, hogy a Alföldet még a közép-
kor elején is kiterjedt erdők s lápok borították. Állattenyésztő
őseink tűzzel-vassal irtották az erdőket, szükségük volt mentől
több legelőre. Ami erdőt meghagyott a pásztornép, áldozatául
esett a törökdulás, hódoltság korának. Népes falvak és virágzó,
gazdag városok lettek a földdel egyenlővé, de elpusztultak hadá-
szati okból a még megmaradt erdőségek is.
A hódoltság megszűntével a bécsi haditanács is rájött,
milyen szörnyű veszedelmeket rejt magában Alföldünk erdőtlen-
sége. Egymás után jelentek meg Mária Terézia, I. Lipót, I. Ferenc
„dekrétumai". Ebben az időben ajánlja először Krámer János
udvari orvos az Alföldünkre az akácot. A delibláti hírhedt
homoksivatagot 1691-ben még erdő borította. Sok, ma szikesnek
ismert területen is erdő állott a régmúlt időkben. 1795-ben Vedres
István,
a szegedvidéki homok beerdősítését ajánlja, később pedig
javasolja egy erdészeti akadémiának Szegeden való felállítását.
I. Ferencnek „az erdők fenntartásáról" szóló 1807-i dektrétumát
az 1852. évi osztrák birodalmi erdőtörvény követi; ez az utóbbi
volt érvényben az első, 1879-i erdőtörvényünkig, amellyel kezde-
tét veszi a harmadik korszak az alföldi erdők történetében.
A szerző részletesen ismerteti a törvényt, annak kihatásait
a magyar erdőgazdaság — elsősorban az alföldi erdők •—, fejlő-
désére. Sajnálattal állapítja meg, hogy különbséget tettek a kö-
tött és szabadrendelkezésű, a föltétlen és nem föltétlen talajon
álló erdőbirtokok között,
mert ennek alapján sok százezer k. hold
erdőt irtottak ki, amin már segíteni sem lehet.
A szerző végigvezet bennünket az erdőtörvényt követő
újabb erdészeti jogalkotásokon keresztül a vesztett háborúig.
Könyvének ez a legérdekesebb része, mert eseményei jórészt már
szemeink előtt játszódtak le.
Trianonnal második Mohács következett hazánkra. Elvesz-
tettük erdőségeink 86%-át. És itt kezdődik az a rövid időszak,
amelynek szerző a legcselekvőbb egyénisége volt. Teljesen személy-
telenül, a legtáirgyilagosabban beszél róla, pedig ő indította el a
nagy munkát, amikor kiadta a jelszót: „Erdőt az Alföldre!"
„Mint egykoron az apostolok a krisztusi igék hirdetésére, úgy in-
dultak el erdőmérnökeink az erdőtlen magyar pusztaságba, hogy
hivatásszerűen megfeleljenek szép hivatásuknak."
Megszületik az alföldi erdőtelepítésről szóló 1923. évi XIX.
t.-c. 15 éves munkaterv készül. Megszervezik a szegedi erdőigazgató-
ságot az alájarendelt erdőhivatalokkal, a kecskeméti és püspök-
ladányi erdészeti kísérleti telepeket. És mi, akik az erdészeti köz-

38
gyűlésekkel kapcsolatos kirándulásokon mindkél kísérleti telepet
láttuk,** csak sajnálni tudjuk, hogy a beláthatatlan fejlődésnek
induló alföldi erdősítés az évek során egyre lanyhult. Jött az
1926-os esztendő, mely „személyi" és „bizonyos felfogásbeli irány-
változtatásokat is hozott". Utána következett 1931-ben ,,pénzügyi
helyzetünk váratlan leromlása",
elkezdődött a takarékosság, az
észszerütlen .szanálás, szomorú intézkedéseivel.
Megszüntetik a szegedi .erdőigazgatóságot, tízéinek bocsát-
ják a betanult fiatal erdőmérnökök, az „apostolok" harcos sere-
giét. Az állami tisztviselők létszámát Jakarékosság" célzatával
10%-al apasztják. De az állami erdészetnél az előírt 10% helyett
más ágazatok javára több mint kétszeres,
21.5% apasztás törté-
nik.
Ezért nincs ma; elegendő erdőniéruökünk. Ezért tarthatatlan
állami erdőmérnökeink helyzete. Mert kezdtek berendezkedni az
örökös Trianonra . . .
Erdőbirtokosaink megfelelő tőke és védettség híján' kény-
telenek voltak rendkívüli használatokat kérni. Emellett fabehoza-
taluixk értéke ezekben az években fölülmúlta legjobb termésű
éveink húzakivitelének pénzbeli összegét. Az 1927—1937. évek
alatt,
a hivatalos adatok szerint, 52.000 k. holdon folyt a „rend-
kívüli használat".
Emellett szinte korlátozás nélkül jött be a kül-
földi fa, még olyankor is, amikor 30.000 vasúti kocsirakomány
hazai termelésű tűzifa eladatlanul maradt.
Végre Gömbös Gyula, kormányzata alatt minisztertanácsi
határozattal kimondották egy új, korszerű erdőtörvény életre-
hívását. Részletesen ismerteti ezután a szerző új erdőtörvényün-
ket,
ami már nagy haladást jelent a régivel szemben, hár sok
üdvös, jólbevált intézkedés kimaradt belőle. Ismét nagyobb
összeg jutott az alföldi erdőtelepítésekre, visszaállították a sze-
gedi erdőigazgatóságot.
Az 1937. év végéig mintegy 41 ezer k. hold erdőt, facsopor-
tot ós kb. 26.000 km. hosszú vonalon fasorokat telepítettek. 1923-
ban kb. 192.000 k. hold silány, homokos, szikes és egyéb, mező-
gazdasági művelésre alkalmatlan területet írtak össze erdősí-
tésre a 15 éves munkaterv keretébén. Tehát a tervezett idő alatt
kereken a terület egy ötödével készültek csak el. Pedig nagyon
kevés az Alföldön az erdő, a statisztikusok szerint az összterü-
** Itt van egy tiszteletteljes javaslatom az illetékesekhez. Iskoláink,
honvéd esapattesteink és egyéb intézményeink nagyjaink nevét. viselik.
Nevezzék el az egyik;telepet „M., kir. Kaán Károly erdészeti (homok-, szik-)
kísérleti lelep"-nek.
Tartozunk ezzel Kaán Károlynak áttörő munkássá-
gáért, hervadhatatlan érdemeiért. A magyar erdészet ezzel csak Önmagát
tisztelné meg. Nehogy úgy járjunk, mint hagy alfölderdösítőnk, Kiss
Ferenc
esetében!

39
létnek mindössze 5.7%-a, valóságban alig 3%, de ennek is nagyon
rossz az. eloszlása. Akad olyan vármegye is, ahol osák 0.08%,,
Ezzel szemben Dunántúlon 16% az erdőterület, ami meg is ma-
gyarázza, miért gazdagabb, kulturáltabb a Dunántúl népe.
Itt hasonlítja össze hazánk erdősültségi viszonyait a többi
európai országéival és megállapítja, hogy a magasabb nemzet-
háztartási érdekek szolgálatában az erdők leghivatottabb tulaj-
donosa: az állam.
Érdeksségként megemlíti, hogy Veszprém városa rabok
munkájának köszönheti szép erdősítéseit a dunántúli Karszton..
Rámutat árra a helytelen felfogásra, hogy gabonatermő földeket
„mégsem, lehet, erdőtelepítésre igénybeyenni". Ez helytálló,, de
csak a jó gabonatermő földekre nézve; ilyen azonban, sajnos,
aránylag kevés akad. az Alföldön.
Befejezésül az alföldi erdősítésekre alkalmas fafajokat tár-
gyalja részletesen és hangsúlyozza, hogy az akác igen sok eset-
ben teljesen nélkülözhetetlen.
A szerző szerint teljes erővel folytatni kell az erdősítést és
fásításokat az Alföldön, még akkor is, ia lesz elegendő domb-
vidéki-és hegyvidéki erdőnk! Miért? Erre a kérdésre a további
fejezetekben ad feleletet a szerző.
Könyvének II. fejezetében a hegyvidéki erdők és az alföldi
vízáradások közötti legszorosabb összefüggést
tárgyalja, amikor
megállapítja, hogy a folyók szabályozásával, az erdők pusztítá-
sával az árvízveszedelem csak fokozódott. Bészletesen ismerteti
a magyar vízrendszert. Több példával bizonyítja, hogy az erdők
kíméletlen pusztítása az árvizek legfőbb okozója.. Trianon óta
folyóink árvízszíne folyton nő, az ellene való védekezés szinte
lehetetlenség, amíg az előidéző okot, a kárpáti erdők pusztítását
megakadályozni nem tudjuk. Ezen még a Felvidék egyrészének
és Kárpátaljának visszatérte se javított sokat.
A III. fejezet a folyószabályozásokról, ármentesítésekről és
belvízrendezésekről
szól. Nálunk már a XII—XLIL században
ástak lecsapoló árkokat. A középkorban a bányászat és kohászat
fellendülésével, a tüzifaszükséglet fokozódásával, mindjobban
pusztították a hegyvidéki erdőket. Áz Alföldön legelőik, telepíté-
sek céljaira is sok erdőt irtottak ki. Mindez csak fokozta áz ár-
vízveszedtelmet. Nagy mértékben megváltozott az Alföld akkori
képe is. Gyarapodott a nyirkos, lápos, ingoványos, vízállásos
terület, az Alföld nagyrésze egészségtelenné vált, aratott a hír-
hedt „morbus hungaricus".
A hódoltság . megszűntével rendezni akarták a kérdést, de
kevés eredményt értek el. Széchenyinek kellett jönni, hogy zse-

40
niális munkatársaival, Vásárhelyi Pállal és a többiekkel meg-
oldja a kérdést, ha nem is teljes egészében. 1869-től 1936-ig össze-
sen 1 milliárd és 200.000 koronát fordítottunk a folyók szabályo-
zására és az ármentesítésre. Több mint 6 millió k. holdat ármente-
sítettünk. Még a világhíres hollandiai ármentesítés is csak egy-
harmada a miénknek 1
Hiábavaló azonban minden folyószabályozás, árvízvédelem
és belvízrendezés, amíg ismét nem lesz egységes és zavartalan a
magyar vízrendszer!
Rendkívül érdekes a „Viziutak"-rcA szóló IV. fejezet. Saj-
nos, helyszűke miatt részletesebben ezit nem ismertethetem.
A szerző hangsúlyozza a hajózható osatoirnák felbecsülhetetlen
gazdasági jelentőségét, amire a nyugati nemzetek már évszáza-
dokkal előbb rájöttek. Különösen fontosnak tartja a Duna—Tisza
csatorna mielőbbi megépítését, ha nem akarunk alulmaradni a
világversenyben. Munkáskézben hiány nincs. Az egész kizárólag
pénztechnikai kérdés. Olasz és német mintára nem lenne nehéz
a megoldása,
 ! i 1
A mű V. fejezete, amelynek: „Erdők és tenyészett viszo-
nyok"
a címe, ismét közelről érint bennünket, erdőmérnököket.
Itt újabb oldaláról: mint iklimatologus mutatkozik be a szerző.
Összefoglalja az első fejezetekben elmondottakat és ezek
alapján kifejti, miért változott az évszázadok során olyan kedve-
zőtlenre Alföldünk éghajlata. Szerinte sohase telepedtek volna
meg félnomád, állattenyésztő őseink az Alföldön, ha a maihoz
hasonló éghajlatú lett volna. De a nomád kánok se. Mert El
Bekri
arab író szerint az őshazái magyarok „csak nyirkos és
legelőkben gazdag földet"
szoktak felkeresni.
Részletesen ismerteti az összefüggést az erdő és az éghajlat
között, a legújabb éghajlattani kutatásokat és azok eredményeit,
a makro-, mikro- és bioklimát. Megállapítja, hogy a helyi (mikro-)
klima rendkívül eltérhet a makroklimától. Leszögezi, hogy az
erdőnek nincs csapadékképző szerepe, de annál nagyobb a
csapadékgyarapító hatása. Ezért szükséges az Alföldön minél
több erdőt, tervszerűen elhelyezett erdősávot, fajsorokat, erdő-
foltókat telepíteni, mert ezekkel jelentékenyen javíthatjuk a
helyi klímát, de sakkal jobb lesz a bio^(élet) klima is. 1923-as
törvényünkkel ezen a téren megelőztük a nagy és gazdag nyu-
gati nemzeteket.
Felszabadult erdőségeink gyarapodása ne terelje el figyel-
münket az alföldi erdőtelepítések folytatásáról, mert nemcsak
erdőről és fáról van szó, hanem az általános tenyészett viszonyok
nagyjelentőségű javításáról.
Alföldünk mai, szélsőséges ég-
hajlata helyileg számottevően enyhülhet és ezzel egyúttal a gazda-
sági viszonyok
is javulnának.

41
Az utolsó, VI. fejezet az „Öntözések"-et tárgyalja. Sajnos
ezen a téren nagyon elmaradtunk. 1930-ban mindössze 218 öntöző-
berendezés volt hazánkban, kb. 15.000 k. hold területen. Ennek is
74%-a a gazdaságilag sokkal fejlettebb Dunántúlon. Pedig az
Alföldön, a Tiszántúl és a Tiszaháton nagyobb szükség lenne az
öntözőmüvekre. Reméljük, hogy az 1937-i öntözőgazdálkodásról
szóló törvény sokat segít majd az Alföld dolgos magyarjain.
Követendő példaként részletesen ismerteti a Mussolini-féle
„Bonifica Integrale"-t, a szerző szerint az „egységesen javító
munkát",
amely nem részletkérdéseket old meg, de tekintetbe
veszi a nemzet közösségét érintő összes kérdéseket.
A záró fejezetben összefoglalja, az előzőkben részletesen ki-
fejtetteket :az erdők ós vizek kérdéseit az Alfölddel kapcsolatban.
Kiemeli, hogy a feladatokat csak nagy, mindenre kiterjedő, átfogó
tervvel lehet megoldani, úgy, mint azt nálunk annak idején a
Legnagyobb Magyar tervezte, szóban, írásban hirdette, részben
végre is hajtotta és ahogy napjainkban Olaszországban Mussolini
megvalósítja.
Kaán Károly már valóságos könyvtárt írt az Alföldről.
Rövid két évtized alatt. Ez a munkája átdolgozott és tovább-
fejlesztett kiadása a szerző „Magyar Alföld" e. művének, s remél-
jük, csak egyik része az Alföldről szóló nagy monográfiának.
Mert az előszavában ezeket írja: „Szándékom ugyanis, hogy Isten
segedelmével, ilyen terjedelemben és alakban, fokozatosan a többi
részt is megírom".
Nekünk, magyar erdőmórnökölknek csak egy kérésünk lehet
a Magyarok Isteniéhez, Őrizze meg hosszú esztendőkön át Kaán
Károlyunkat
teljes testi ós szellemi erejében, hogy ezt a szándé-
kát nemzetünk és hazánk javára maradéktalanul valóra vált-
hassa!
 e. f.
Krippel Móric: Adatok a helyes magyar erdészeti szaknyelv-
hez.
(Röttig—Romwalter Nyomda Rt., Sopron, 1939. Ára 2 P. Kap-
ható az Országos Erdészeti Egyesületnél.)
A 76 oldalas füzet címe szerény, mint maga a szerző, aki
munkáját egyszerűen „tanulmány"-nák nevezi. De ha belemélye-
dünk, azonnal érezzük, mennyivel több annál. Erre mutat az „Elő-
szó" is, — Mihályi dr. írta — amelyhez hozzátennivalónk nincs.
A tanulmány erdészeti szaknyelvünk magyarítását szol-
gálja. Hasonló a eélja, mint boldogult nagy erdésztanárunknak.
Vadas Jenőnek, aki annakidején az erdőműveléstan szakkifeje-
zéseit (szerinte: mesterszavait) igyekezett jobbakká, magyarab-
bakká változtatni, úgy mint azt napjainkban Fekete Zoltán
tanárunk a saját szaktárgyainál teszi, nem kis örömünkre.

42
A szerző az erdőhasználattan, erdészeti- feldolgozástan és
kereskedelemtan tudós művelője és tanára volt több :mint három
évtizeden keresztül, főiskolánkon. Félszázados erdőmérnöki mult,
tapasztalat vau mögötte. Akadhat-o nála illetékesebb, az ebbe a
tárgykörbe tartozó mesterszavak magyarítására? Azt hiszem
nem. Mint igazán nevelni akaró tanár a száraz szaktárgyakat
is elsősorban a magyarság szemszögéből látja-és érzékeli, való-
ságos szívügye szaknyelvünk magyarossága,-
Tanulmányát 5 részre osztja fel. Az 1. rész „Az erdők hasz-
nálatáról"
szól és az általános tudnivalókkal' ismertet meg ben-
nünket pontos meghatározások formájában. A 2. fejezet ,;Az
erdőhasználat két ágát"
tárgyalja. Szeretné a mostani „tágabb
értelemben vett erdőhasználat" helyébe az „erdőlés'' kifejezést
bevezetni.
A 3. rész „A fa víztartalmi és ezzel összefüggő, más gya-
korlati százaléka"
cím alatt a szerzőnek ezen a téren folytatott
tanulmányait és kutatásait foglalja össze. Elégtétellel állapítja
meg, hogy az 1937. évi német DIN—DVM szabványtervezet ezekre
vonatkozólag hasonlóan rendelkezik, mint ő már '30 év óta
tanította!
A 4, fejezet címe: „Néhány idegen szó, amelyek magyarítá-
sát nem tudom javasolni és szerény megjegyzések helyesírásuk-
ról"^
Ilyenek: abszolút, bruttó (nettó), plusz (mínusz) és az ide-
gen betűk.
Ezután következik 40 oldalon át a tanulmány legérdekesebb
része: „Szószedet idegen szakkifejezések magyarítására, a ma-
gyaroknak jobbakkal való kicserélésére és helyes értelmezésére".
A szerző 136 szót sorol fel. Néhány javaslata még sok vitára
ad majd okot, de a „termékeny" bírálatra, elfogulatlan, tárgyila-
gos vitára mindig szükség volt és lesz.
Az.ajánlott szakkifejezések közt akad olyan is, amit maga a
tiszteletreméltó szerző is „merész javaslatnak" talál. Ilyen a levágott
fa földben maradt tőrészének, az általánosan 'használt.- tuskó szó
helyett csutak-\&\ való megjelölése. A tuskó szót egy fakereske-
delmi választék (nagygöcsös tűzifaválaszték) elnevezésére a Fa-
kereskedelmi Szokványok sajátították' ki 1927-ben, teljesen szak-
szerűtlenül és önkényesen. Nézetem szerint sokkal jobban meg-
felelne ennek á választéknak a megjelölésére: a szerző által elő-
ször használt „tőkéfa" szó.
Bizony elég nehéz lesz a ma még szokatlan falap, rakottá,
gömbölyégfa
és vágányalj metsters<za/vakat a közhasználatba
vinni. Erzi ezt maga a szerző is, miikor az utószóban ezeket írja:-
„Nehéz a megszokottól elszokni, de még nehezebb az újat elfogadni
és — használni!"

Ez igaz, de nem lehet akadálya á helyéé törekvésnek. Ott
van a szer fa szó; tudtommal ezt is a szerző ajánlotta s ma már
ezzel élünk. Csak legyünk rajta komolyan és következetesen mind-
annyian,
hogy a jobb, magyarosabb kifejezéseket használjuk!
Mi, magyap erdőmérnökök, hálás tanítványainak ezernyi
serege, ezen a helyen mondunk köszönetet nagyrabecsült, kedves
tanárunknak, a mi szeretett Móric bácsinknak, fáradhatatlan
munkásságáért, amellyel közkinccsé tette szaknyelvünk magyarí-
tásán végzett tanulmányainak az eredményét.
Végtelen örömünkre szolgálna, ha az „Erdészeti ■Kereske-
delemben" ' előszavában megígért négykötetes „Erdőhasználat"
tan"-nal is minél előbb megajándékozna bennünket.
F...Ő.
hazai Folyóiratok.*
A Műszaki Világ. (III. évf. 1940.)
1. sz. —■ —: A negyedik esztendő. —' Dr. Maiéter J.: A ma-
gyar közlekedés száz év tükrében.
Az Időjárás. (XLIII. évf. 1939.)
9—10. sz. ■---: Darányi Kálmán f. — Boda E. és dr. Bacsó
N.: Szingularitások a napfény tartalmának évi változásában.—
Dobosi Z.: Néhány meteorológiai jelentés magyarázata az anyag
kinetikus elmélete alapján. — Dr. Bacsó N.: Kárpátalja éghaj-
latának gazdasági jelentősége. — Flórián E.: A légköri elektro-
mosság és az ógyallai elektromos mérések. — Dr. Bacsó ÍV..- Ma-
gyarország időjárása 1939. szeptember és október havában.
> f
Földtani értesítő*. (IV. évf. 1939.)
3. sz, Dr. Hoffer A.: Kassa környékének földtani vázlata.
— Dr. Újhelyi J.: Bolgárok földjén. (A Pirin-hegység környéke.
--: Nagypolány a Ciróka völgyében. — Dr. Papp F.: A haza-
tért Felvidék és Kárpátalja gyógyforrásai és gyógyfürdői.
4. sz. Dr. Szentpétery Zs.: A bükkhegység DNy-i része
Szarvaskő vidékén. — Kőrössy L.: A nyugati hadszíntér földtani
és földrajzi viszonyai. — Dr: Pávai Vájna F.: Á budapesti meleg-
forrásdk kérdése. — Dr. Papp F.: Válasz Dr.' Pávai Vájna Fe-
rencnek. —• Dr. Majzon L.: A láthatatlan koronatanúk. A mikro-
* Jelmagyarázat: (1. k.) = első közlemény; (2. b. k.: 17.5/10,4) = má-
sodik és befejező, összesen 17.5 oldal terjedelmű közlemény, 10 ábrávalés;
4 táblázattal.

44
sakópikus kiesinységű kövületek. — Kőrössy L.: Bányafaterme-
lésünk néhány adata.
Halászat. (XL. évf. 1939.)
17. sz. Heincz P.: Kárpátalja halasvizei. — Dr. Lukács K.:
A magyar halászat múltjából.
Kertészeti Szemle. (XII. évf. 1940.)
1. sz. Madarász A..- 1940. — Vécsey Sz.: Fagykár a gyümöl-
csösben. — Magyar Gy.: Az Aspidistra tömeges szaporítása. —
Dandé M.: A jó termőföld a kertészet szolgálatában. — Magyar
Gy.:
Chrysanthemum nipponicum. |— Dr. Kovács J.: Örökzöld ker-
tek. — Scholtz G.: Permetezzünk az almamoly ellen a rajzás
alapján.--: Magyar növényujdonságok: Phlox paniculata „Jo-
lánka".
Magyar Fapiac. (II. évf. 1940.)
1. sz. „Stefa": Fakereskedelmünk feladatai 1940-ben. —
—: A vidéki telepes kereskedők és az árkérdés.
Magyar Méh. (LXI. évf. 1940.)
I. sz. Bartsch L.: Milyen mézelő fákat szaporítsunk és ültes-
sünk? — Samu I.: Mézelő növények; termesztése. — Urbán P.:
Arzénes permezetezés. ■— Novak Gy.: Méh és a szőlő? — Kele-
csényi E.:
Lehetséges-e nagyobbtestű méheket kitenyészteni? —
Novak Gy.: Álanyás törzsek rendbehozása. — Mattausch B.: Hoz-
zászólás a „Keresem a legjobb kaptárt" c. cikkhez. — Daxner K.:
Itt a legjobb fekvő vándorkaptár! — Dr. Hollós J.: Mit jelent a
termelési költség az eredményes méhészkedésnél? — Nóvák Gy.:
Novemberi feletetés cukorral.
Magyar Statisztikai Szemle (XVII. évf. 1939.)
II. sz. Dr. Szél T.: Az átlagos és a valószínű élettartam nem-
zetközi összehasonlítása. — v. Dr. Pap L.: Külkereskedelmi forgal-
munk az 1939. év első kilenc hónapjában. — Dr. Petrichevich-
Horváth M. báró:
Közúti forgalmi balesetek Magyarországon
1938-ban.---: Fonitosabb kikötőink áruforgalma 1938-ban — Dr.
Szőnyi Gy.: A húsárak alakulása 1897 óta.--: Dr. Gidófalvy
E.: A községösszevonások pénzügyi hatása a közigazgatásilag
egyesített községek háztartásában., — Dr. Jordán K,: A differen-
cia-számítás szerepe a statisztikában. — Ruh Gy.: Finnország
népességi és gazdasági statisztikája.

Magyar Vadászújság. (XXXIX. évf. 1939.)
35. sz. Mészáros P.: Közérdekű levél a szerkesztőhöz. — Koi-
tál G. V.:
Ritka parókaképződés. — Hajdú P.: Levél a szerkesz-
tőhöz.
36. sz. Dr. Szent-lvány G.: „Az Élet fejedelme elűzi a farka-
sokat ós a saskeselyüket," — Péchy-Horváth R.: Kígyókaland a
pórin. — Koltai G. V.: A csebeni „kísértet". — Berényl V.: Bö-
lényvadászat. — Dr. Beniczky Gy.: Szeptemberben Gemenoen és
Bükkben. — Gy. Takách Gy.: A Brenneke és a gyöngylövedék.
Mezőgazdasági Közlöny. (XII. évf. 1939.)
12. sz. Dr. Szeibert J.: A gazdasági cselédek bérének alaku-
lása az 1938. évben. |— Újlaki Nagy A.: Kisbirtokpolitika és az ál-
lattenyésztés jövője az öntözőgazdálkodásban. —• Dr. Zajtay A.?
Ujabb szempontok a szarvasmarhahízlalásban. — Dörner A.:
Uradalmi baromfitenyésztés. — Kazi L.: Mezőgazdasági termelő
és értékesítő szövetkezetek a külföldön. — J. G.: A mai magyar
szociálpolitika. — Dr. K. B.: Mezőgazdasági városaink elesettsé-
gének okai. — Dr. Kardos E.: Magyar vegyészmérnökök akciója
mezőgazdasági termelésünk hatásfokának és minőségének javí-
tására. — Bogyó T.: Egy holland mezőgazdasági egyetem üveg-
házi termelési kísérletei. — Lóczi B.: Éghajlat, időjárás és piac-
kutatás.
Nimród Vadászújság. (XXVII. évf. 1939.)
35. sz. —: Felényi terjedelemmel... — Hányi K.: A császár-
madár.
36. sz. Sólyom: Karácsony várás. —■ Geleta J.: Karácsonyra
1000. — Fekete I.: Karácsonyest. — Dr. Beretzk P.: Kőrösmező
környékének téli madarai. — Pechtol J.: Fogolyállományunk
veszedelme. — Rainer R.-né: Keselyű- és vörös ásólúd-megfigye-
lések. — Szépe I.: Szarvasbőgés 1939-ben Nagybörzsönyben. ■—
Szederjei A.: Rominten.
Technika. (XX. évf. 1939.)
10. sz. Csányi K.: Steindl Imre emlékezte. — —; A közleke-
dési és vasútépítési szemináriumi közlemények. — Dr. Pattantyús
Á. G.:
Az anyag-szállítás üzemtana. — Lux G.: Műemléki séta a
Csallóközben. — Lechner E.: A hasított hüvely, mint gépelem. —
Mangel J.: Üj építészet Észt- és Finnországban. — Dr. Saller G.:
Anyagminőségi kérdések az acéliparban. — —; Az épülettervezési
tanszéken készült feladatok gyűjteménye.

46
Természettudományi Közlöny. (71. kötet, 1939.) ,
12. sz, —: A Nobel-díjak nyertesei. — Kuthy S.: Németor-
szág élelmiszerellátása, természettudományi megvilágításban. —
Földváry M.: Védett természeti emlékek Debrecen birtokán. —
Anghy Csaba G.: Az angóranyúl. — V. Déry E.: Tengeralatt-
járók. — Boűdánfy Ö.: A röppentyű újabb alkalmazása. — Dr.
Aujeszky L.:
Vegyi folyamatok módosulása a légkör magas réte-
geiben. — B. 0.: Az Albert-csatorna. — Dr. Szilády Z.: A Bolyai-
család. — G. I.: A mesebeli „Mágnes-begy" a valóságban. — Dr.
Bogsch L.:
A világ 1938. évi földi olaj termelése.
Vadászat-Halászat (VII. évf. 1939.)
23. sz. Gróf Festetics P.: Karácsony. — Reminiczky K.:
Szarvashívás. — Gróf Zay I.: A földreform és a vadászat. — Gróf
Festetics P.:
Hangok a levegőben... (Vers.) — A. Balogh A.:
Milyen töltényeket használjunk a hirtelen szűkülő (öhoke, dupla
choke) furattal bíró sörétes fegyvereinkhez? — Orday R.: Aki a
szarvasbikát ponyvával fogja. — v. Lopcsánszky A.: Erdély-
országból. — Hollók — barátkeselyük — szirti sas — havasi füles
pacsirták. ■--: A barkácsolás.
24. sz. A. Balogh A.: A Mahríholdt—Peterlongo innsbrucki
fegyvermüves cég új csodakarabélya. — V. Nagy I.: Sólymászat
és az ornithológia.--: A les-vadászat. (2. k.) — Orday R.: Mi-
lyen az afrikai őserdő — közelről?
KÜLFÖLDI LAPSZEMLE.*
ZEITSCHRIFT FÜR WELTFORSTWIRTSCHAFT. Bahd VII. Heft2—3.1939.
Chi-Yün Chen: Anhui középkínai tartomány erdészeti vi-
szonyai. (Über die forstlichen Verháltnisse in der mittelchinesi-
schen Provinz Anhui.)
55—65 old.
A müncheni egyetemen dolgozó kínai szakember szűkebb
hazájának erdőgazdaságáról ad rövid áttekintést. Rámutat a csa-
padékviszonyok döntő befolyására és részletesen foglalkozik azok-
nak a fontos fafajoknak tenyésztési és értékesítési körülményei-
vel, amelyek a kínai erdőgazdaságban igen számottevő szerepet
játszanak. (Cunninghamia lanceolata, Aleuritis fordii, Sapium
• A német és angol folyóiratokat dr. Mihályi Zoltán, a francia-,
olasz-, spanyol- és románnyelvű közleményeket dr. Luncz Géza, m. kir.
erdőtanácsos, a lengyel és cseh szaklapokat Székács Vince, ny. miniszteri
tanácsos, a jugoszláv irodalmat pedig Pászthy Ferenc, ny. m. kir. főerdő-
tanácsos ismerteti.

47
sebiferum, Thea oleifera, Ilhus vernicifera, Cinnamomum ^am-
phora.)
Ungarn. A 8 ívre terjedő ikülönfüzetet, amely hazánk
erdőgazdaságáról nyújt tájékoztatást a külíöldneik, a Kormányzó
Űr
arcképe díszíti és gróf Teleki Mihály földmívelésügyi minisz-
ter előszava nyitja meg.
A 14 közlemény tartalmának részletesebb ismertetését hely-
szűke miatt, sajnos, mellőznünk kell és így csak nagy vonásokban
.számolhatunk be róluk.
Molcsányi Gábor: „A miai Magyarország erdőgazdasága"
(„Die Forstwirtschaft des heutigen Ungarn." 126--J31 old.) c. ta-
nulmánya a mult és jelen számszerű szembeállításából vonja le a
meggyőző erejű következtetéseket.
Báró Waldbott Kelemen: „Az Országos Erdészeti Egyesület
Magyarország erdészeti szellemi életéinek szolgálatában" („Der
Landesforstverein im Dienste des forstlichen Geisteslebens Un-
SJarns."
133—138 old.) címen tárja a külföld elé a hazai érdekkép-
viselet jkezdeményező, megiteirmékleíniyítő és (mindig ia fejlődést
szolgáló munkáját.
Kaán Károly írásának a címe: „A természetvédelem, külö-
nös tekintettel a magyar erdőgazdaság történetére." („Natur-
schutz, mit Hinsicht auf die Geschichte der ungarischen Forst-
wirtschaft."
141—149. old.)
Őszintén sajnáljuk, hogy a keretbeli megkötöttségek miatt
szerzőnek nem állott módjában bővebben foglalkozni tárgyával.
Adatai értékesen szolgálják megismertetésünk nehéz munkáját
és sok olyan részletre mutatnak rá, amelyekről — meggyőződé-
sünk szerint — még a hazai szakköröknek sincs tudomásuk.
Fekete Zoltán két közleménnyel szerepel. Az egyikben egész
rövidre fogott áttekintést ad a hazai erdőrendezés történetéről és
jelenlegi állásáról („Geschichte und Stand der Forsteinrichtung
in Ungarn."
151—154. old.) a másikban, amelynek „A magyar fa-
termési táblák" („Die ungarischen Ertragstafeln." 155—161. old.)
a címe, Feistmantel és Greiner munkáinak méltatása után a föld-
mívelésügyi minisztérium megbízásából készült akác-fatermési
táblákról és a további tervekről számol be.
„A vadászat Magyarországon" („Das Jagdwesen in Ungarn."
163—173. old.) c. tárgykörnek mindenképpen avatott tolmácsolója
Roth Gyula, aki ugyancsak a színes képek egész sorát hozza elénk
a gazdag múltból ós a statisztika hűvös adataiban mutat rá Tria-
non okozta veszteségeinkre, de az újabb idők figyelemreméltó fej-
lődésére is.
Ugyancsak Roth Gyula írta meg „Az erdészeti kutatásügy
Magyarországon" („Das forstliche Forschungswesen in Ungarn."

48
175—190. old.) címmel a jelenleg is vezetése alá tartozó munkakör
történetét. Ott állott a bölcsőjénél, látta ígéretes kibontakozását,
meg kellett érnie csaknem teljes megsemmisülését és az ő feladata
volt a romok helyén új épületet emelni. Hogy ez mennyi nehéz-
ségbe ütközött, azt avatott szem az óvatos sorok között is ki-
olvashatja.
Lesenyi Ferenc: „Történeti áttekintés"-e („Geschichtlicher
IJeberblick."
191—197. old.) sajnos, szintén igen rövid. Tagányi
művét, amelyet a szerző vezérfonalul választott, még a hazai
szakközönség is alig ismeri, pedig hogy mennyi gazdaság- és
művelődéstörténeti adattal gyarapítja tudásunkat, az Lesenyi
néhány, kitűnően jellemző szemelvényéből is meggyőző erővel
tárul elénk.
Földes Tibor szűkszavú tárgyilagossággal a kincstári erdő-
ket ismerteti („Besclireibung des ararischen Waldbesitzes.'' 199—
201. old.); Schmidt-Colinet német erdőmester pedig, aki az elmúlt
esztendőben a német kormány megbízásából időzött nálunk, a
helyszínen szerzett tapasztalatai alapján számol be néhány szép
fénykép kíséretében „Magyarország visszatért erdőterületeiről"
(„Über Ungarns zurückgekehrte Waldgebiete." 203—215. old.);
Pászthory Ödön a hazai alföld- és kopárfásítás nagyszabású
munkáját („Waldanlagen in Ungarn." 217—226. old.) mutatja be
számokban, erdészérdemek méltatásában és ugyancsak sikerült
fényképekben. Ismertetését hasznosan egészíti ki dr. Magyar Pál-
nak:
„A magyar erdőművelés növény szövetkezeti vonatkozásai"
(„Aus den pflanzénsoziologischen Beziehungen des ungarischen
Waldbaues."
228(—240. old.) c. tanulmánya, amely a hazai erdő-
típusokról ad pontos képet.
Dr. Mihályi Zoltán: „Az erdészeti oktatásügy Magyarorszá-
gon" („Das forstliche Unterrichtswesen in Ungarn." 242—252. old.}
c. közleményében a különleges magyarországi viszonyok alapján
mutat rá oktatásunknak a gazdasági és műszaki kívánalmakból
folyó kettősségére, amely „a világ legnehezebb főiskolája" rangot
juttatta ősi Alma mater-ünknek.
Utolsó helyre került, — last but not least — dr. Ajtai Sán-
dor
nagyszabású tanulmánya „Magyarország erdészeti igazgatá-
sáról" („Über die forstliche Administration Ungarns." 255—267.
old.). A szerző a történeti szükségszerűség hiánytalan átérzésével
hozza elénk a nem könnyű tárgyat, olyan emelkedett jogbölcse-
leti szellemben, amely megérteti velünk, hogy a jobb jövő érde-
keit szolgáló szemlélet nem elégedhetik meg a tények egyszerű
felsorakoztatásával, hanem kötelessége a tárgyilagos bírálat alap-
ján adódó következtetések levonása is.
A figyelmes szerkesztőség mindegyik tanulmányhoz kitűnő
összefoglalást nyújtó francia és angol nyelvű kivonatokat is ké-

49
szíttetett és így valóban nagy szolgálatot tett vele a magyar
erdőgazdaság ügyének..
Egyesületünk az előzetesen megrendelt példányokon felül
további 10 füzetet vett át, abban a meggyőződésben, hogy utóla-
gos jelentkezőket is ki kell elégíteni. A füzet ára:
10.50 P.
ALLGEMEINE FORST UND JAGDZEITUNG. 1939. 10—12. sz.
Zimmerle: Növedék-vizsgálatok lúc- és jegenyefenyőnél.
(Zuvvachsuntersuchungen bei der Fichte und Weisstanne im
Gráfl. v. Püekler und Limpurg'-schen Forstbezirk Gaildorf.)
305—318 és 323—331. old.
A württembergi állami erdőrendezőség egyik érdekes mun-
káját ismerteti, amelyet Prückler-Limpurg gróf gaildorfi erdő-
birtokán végzett annak megállapítására, hogy Wagner Kristóf
módszere, a szálaló-szegélyvágás, előnyös-e a törzsek növedék-
gyarapodása szempontjából vagy sem.
A vizsgálathoz különböző termőhelyekről mindig 2—2 azo-
nos korú és fejlődésü törzset választottak ki párhuzamosan; az
egyiket
ia megbontatlan állományból, a másikat a szegélyből
vették.
A próbatörzsek adatainak a felvétele a legnagyobb gondos-
sággal (szakonként való eldairabolással és körlap-elemzéssel) tör-
tént; az eredményekről 8 táblázat és 3 ábra számol be.
A szerző megállapítása szerint a szegély törzsének a kör-
lap- és fatömeggyarapodása sokkal erőteljesebb, mint a zárt erdő-
ben állóké, de ebből semmiképpen sem szabad azt a következte-
tést hevonni, hogy az eljárás a gaildorfitól igen elütő termőhelyi
viszonyok között is hasonló eredményeket fog szolgáltatni.
Pfeilstieker: Dr. J. Eberhard emlékezetére. (In memóriám
Dr. J. Eberhard, Langenbrand.) 321—323. old.
A langenbrandi erdőgazdaság nemrég elhányt hírneves ve-
zetőjének az érdemeit méltatja, aki a természetes felújítás terén
az ernyős ékvágással örökítette meg az emlékét.
Feueht: A növényszövetkezeti kutatás értéke az erdőgazda-
ság szempontjából. (Zur Auswertung pflauzensnziologischer For-
schung durch die Forstwirtschaft.) 331)—335. old.
A szakirodalom legújabb növényszoeiológiai termékeiník,
Diemont, Faber, Obcrdorfer ós Schwickeralh munkáinak ismerte-
tése és egybevetése alapján hangsúlyozza azokat az előnyöket,
4

,r)0
amelyeiket a gyakorlati erdőmüvelés számára a növényszövetke-
zetek ismerete jelent.
Lantelnié: Erdei fáink magtermésének siettetése. (Zur
Zwangsfruktinkation bei unsern Waldbaumen.)
335—342. old.
A növényélettan egyik mindjobban előtérbe kerülő fejeze-
tével foglalkozik, még pedig tisztán gyakorlati szempontból.
A magtermés korábbi bekövetkezése nem egy esetben óriási
előnyt jelentene az erdőgazdaságban is, de hogy mesterséges be-
avatkozásról egyáltalában szó lehessen, a virágzás és gyümölcs-
termés pontos élettanával teljesen tisztában kell lennünk.
A szerző előbb az errevonatkozó ismereteket közli, majd felsorolja
azokat az eljárásokat, amelyeket a kertészet már régóta alkal-
maz a magtermés siettetése érdekében (erős napsütés mellett való
6zárazonaartjási, „éheztetés", átültetés, fokozott meleg, bőséges
táplálás, koronacsonkítás, a nedvkeringés megakadályozása stb.)
és rámutat azokra a próbálkozásokra is, amelyekkel a tudomány
újabban a megoldás leggazdaságosabb módját keresi (mesterséges
megvilágítás, gyengébb alanyokra való oltás, különféle vegyi
any^agok alkalmazása).
CENTRALBLATT EÜR DAS GESAMTE FORSTWEgEN. 1939. 12. ez.
Kain: Tanulmány az ékelt hídtartógerendák kiszámításáról.
(Studie
über die Berechnung verdübelter Brückentráger.) 265—
281. old.
A 15 ábrával minden oldalról meg-világított tanulmány azért
érdemel figyelmet, mert újabb bizonysága annak, hogy az erdő-
ben bővelkedő vidékeken a fa, mint építőanyag, ismét vissza-
szerzi régi tekintélyét.
INTERN ATI ONAEER HOLZMARKT. 1939. 44—52. sz.
Fröhlich: Néhány szó a hangszer- és repülőgépfáról. (Eini-
ges über Resonanz- und Flugzeugholz.)
44—45. sz. 7—8. old.
Erdély tiszta lúcfenyvesei közül elsősorban azok szolgáltat-
nak kitűnő hangszerfát, amelyeket fiatal korukban évtizedekig
nem bontott meg gyérítés és így a törzsek alsó részében az év-
gyűrűk sűrűn és egyenletesen rakódtak egymásra.
A rádió elterjedése észrevehetően csökkentette a hangszer-
gyártást, de a repülőgépipar fejlődése ismét élénk keresletet ered-
ményezett a különleges lúcanyagban, amelynek
m3-ért 12 dollárt
is fizetnek.

öl
Biermann: Szükségesek-e a takarító-fogak? (Raumzahne
oder keine Raumzahne?)
49. sz. 16—17. old.
A szerző nézete szerint a fűrészlapoknál nem okvetlenül
szükséges takarítófogakat hagyni, mert a terpesztés helyes mór-
téke, a fűrészlapok pontosan függőleges beállítása és kifogástalan
keretjárat mellett felesleges a fűrészpor eltávolítására külön
intézkedéseket tenni.
A gyakorlat ellenben nagyon megszokta a takarítófogak al-
kalmazását. Ezek azonban a kívánt célnak csak akkor felelnek
meg, ha eleget tesznek bizonyos műszaki követelményeknek. Fon-
tos, hogy mindig páratlan (az 5. vagy 7.) fogra essék a terpesz-
tés mellőzése; az elosztást aszerint kell szabályozni, hogy kör-,
szalag- vagy keretfűrészről van-e szó.
Azok a kísérletek, amelyek foghíj jassággal kívánták a kér-
dést megoldani, nem adtak kielégítő eredményt.
Nivin: A helyes központos befogásról. (Richtig zentrieren.)
50—52. sz. 49(—52. old.
A furnírgyáraikinak nem csekély gondot okoznak azok a
rönkök, amelyek külpontos növésű törzsekből származnak, mert
ezekből csak meglehetősen nagy anyagveszteséggel készíthetők
lefejtéssel falapok.
A szerző, mint a kérdés kiváló ismerője, négy ábrában mu-
tatja be a helyes megoldást.
REVISTA PADUKILOK. 1939. 11. sz.
Cretoiu; Románia fás növényeinek általános földrajzi
elterjedése. (Distributia geograficá generalá a plantelor lem-
noase din Románia).
897—903. old.
A Fagus orientális Lipsky, Acer tataricum L., Acer
pseudoplatanus L.
és\ Acer laetum C. A. Mey előfordulási he-
lyeit közli térképvázlatokkal.
Eliescu: Néhány szó az állománytípusok elméletéhez.
(Reflectii pe marginea teoriei tipurilor de arborete). 904—
909. old.
A faállomány kialakulása és a termőhelyi viszonyok kö-
zötti összefüggést magyarázza.
Sabáu: A statisztika célia és jelentősége. (Scopul si
importanta statisticei).
910—925. old.
A statisztikának az élő fatömeg becslésében betölthető sze-
repeit tárgyaló tanulmány.
4*

62
Manole: Új tájékozódás. (Noile orientári). 926—927. old
A romániai fát mindjobban keresik a Földközi-tenger or-
szágaiban. A szerző a faárak további emelkedésére számít.
Napi kérdések. — Ártéri erdők. (Problemele zilei —
Závoaie, páduri de balta).
939—956. old.
Romániának mintegy 140.000 hektár ártéri erdeje van, leg-
nagyobbrészt a Duna hullámterében. Főként fűz-, nyár- és éger-
erdők. A síkvidéki lakosság faszükségletének igen jelentős része
kerül ki belőlük. Az ország közgazdaságában betöltött szerepük
indokolttá tette, hogy a lap szerkesztősége a Napi kérdések ro-
vatában foglalkozzék velük.
Constantiuescu, Marincscu, HuLfov és llűrbiilescu ezeknek
az erdőknek a gazdaságosabb kihasználását és jövedelmezőbbé
tételét követelik. Constantinescu kísérleti eredmé(uyekre hivat-
kozva, a következő fanemek bevezetését kívánja a megfelelő ár-
téri talajokra: Quercus robiiv, Fraxinus excelsior, Fr. holotrica,
Fr. américana, Juglans nigra, Taxodium distichum, Ulmus cam-
pestris, U. efusa, Popidus canadensis
és kivételesen egyres helye-
ken Robinia pseudoacacia.
MEGVÉTELRE keressük az alant felsorolt folyóiratok egyes füzeteit,
illetőleg köteteit:
Aquila I—V. évfolyamai (1894—1898),
Erdészeti Kísérletek XX. (1918) teljes évfolyama egy, ós 3—4. füzete két
példányban.
Erdészeti Lapok X. évfolyama (1871) két példányban.
Erdészeti Újság IX. évfolyama (1904—1905).
Erdészeti Zsebnaptár I—II (1882—1884.), VI. (1888.), XXVI. (1907.),
XXXVI—XXXVIII. (1917-1919.) évfolyamai, utóbbi 3 kötet 2—2 pél-
dányban.
Kárpáli Vadász I—II. évfolyamai (1927—1928),
a IV. évfolyam (1930) 9., 15., 19. és 23. füzetei,
az V. évfolyam (1931) 6. füzete,
a VI. évfolyam (1932) 18., 22—24. füzetei.
Kisérletügyi Közlemények I—XVI. (1898-1913), XXII. (1918) és XXVIII.
(1925) évfolyamai.
Nimród I—VIII. évfolyamai (1913—1320).
Nimród Vadászlap IX. évfolyam (1921) 1—2 füzetei.
Természettudományi Közlöny XLVIIT. évfolyama (1916).
Vadászat I—IV. évfolyamai (1918—1921),
az V. évfolyam (1922) 4., 6., 8., 16., 18—20., 23. és 24. füzetei,
a VI. évfolyam (1923) 1—2., 4., 8—9. és 23—24. füzetei,
a VII. évfolyam (1924) 15., 18. és 21. füzetei,
a VIII. évfolyam (1925) 2. és 23—24. füzetei.
Vadászat és Állatvilág I—XVII. évfolyamai.
Vadászlap T—XVIII. évfolyamai (1880—1897) és
a XXXIX. évfolyam (1918) 1. füzete.
Vadászat (Halászat, Weekend, Turisztikai I—II. évfolyamai (1933—1931).
Vizügyi Közlemények IX. évfolyama és az V. évfolyam (1915) 4. füzete.
Országos Erdészeti Egyesület.

KÜLÖNFÉLÉK
SZEMÉLYI HÍREK.
A magyar királyi földmívelésügyi miniszter előterjesztésére
magyar királyi erdőmérnökök személyzeti létszámában Szabó
Benedek, Alberti János, Bárány Károly
és Radó Gábor főerd3-
tanácsosi címmel és jelleggel felruházott erdőtanácsosokat, vala-
mint Szy Dénes erdőtanácsost magyar királyi főerdőtanácso-
•sokká, továbbá Schmidt Vilmos volt csehszlovák állami erdő-
tanácsost a VI. fizetési osztály 2. fokozatába, Krausz János volt
csehszlovák állami erdőtanácsost, Szilvay József volt csehszlovák
állami főerdőtanácsost 'és Vorák Sándor volt csehszlovák állami
erdőtanácsost a VI. fizetési osztály 3. fokozatába magyar királyi
főerdőtanácsosokká kinevezem és vitéz Tótth László főerdőtaná-
csosoknak a miniszteri tanácsosi címet ós jelleget, Krassay Ágos-
ton, Mattyasovszky Emil, Kálmán Béla
és vitéz Simonkay
Gyula
erdőtanácsosoknak a magyar királyi főerdőtanácsosi címet
ós jelleget, Urbánfy Jenő, Nádor István és Csernay Antal főerdő-
mérnököknek a magyar királyi erdőtanácsosi címet, végül Holbay
Miklós. Jákó Jenő
és Orbán László erdőmérnököknek a magyar
királyi főerdőmérnöki címet és jelleget adományozom.
Kelt Budapesten, 1939. évi december hó 31. napján.
Horthy s. k.,
vitéz gróf Teleki Mihály s. k.
A magyar királyi földmívelésügyi miniszter a magyar ki-
rályi erdőmérnökök személyzeti létszámában Ajtay Viktor,
Vendrő Gyula, Berényi Péter, Harmath Ernő
ós Hartay Henrik
m. kir. erdőtanáososi címmel felruházott m. kir. főerdőmérnökö-
ket m. kir. erdőtanácsosokká, vitéz Kristófy Gyula és Olasz János
m. kir. főerdőmérnöki címmel és jelleggel felruházott m. kir.
erdőménököket, továbbá Galambos József, Zsámbor Zsolt Pál,
vitéz Lukács Károly és Tóth Bódog m. kir. erdőmérnökköket m.
kir. főerdőmérnökökké, Kanyó István, Szabó Mihály ós Galambos
Gáspár
m. kir. erdőmérnöki címmel és jelleggel felruházott m.

bi
ikir. segéderdőmérnököket m, kiír. erdőmérnökökké, végül Wachter
Gyula, Karczag Gusztáv, Gábor Ferenc, Anschau Antal
és Der-
szib Ödön
ideiglenes minőségű m. kir. erdőmérnökgyakornokokat
ideiglenes minőségű m. kir. segéderdőmérnökökké kinevezte.
A magyar királyi földmívelésügyi miniszter a magyar ki-
rályi erdőmérnökök személyzeti létszámában Cebe József, Szegedi
Oszkár
és Babos Károly m. kir. főerdőmémököket m. kir. erdő-
tanácsosokká és Simonkay Ferenc m. kir. erdőmérnököt m. kir.
főerődmérnökké 'kinevezte.
A magyar királyi földmívelésügyi miniszter a magyar
királyi erdőmérnökök személyzeti létszámába Buday Aladár
(Miskolc) és Papp Jenő (Kassa) volt csehszlovák állami erdő-
tanácsosokat, Mauksinszky Gyula (Ungvár) volt csehszlovák
állami erdőmestert ós Jurkovich János (Miskolc) volt csehszlovák
állami erdőtanácsost a VII. fizetési osztály 1. fokozatába, Volczer
Árpád
(Ungvár) volt csehszlovák állami erdőmestert a VII. fize-
tési osztály 2. fokozatába, Salix Gyula (Ungvár) volt csehszlovák
állami erdőmestert, Szilárd Tivadar (Rozsnyó) és Liha Valér
(Kassa) volt csehszlovák állami erdőtanácsosokat, valamint
Schauer Gyula (Rimaszombat) volt csehszlovák állami főerdőbiz-
tost a VII. fizetési osztály 3. fokozatába ideiglenes minőségű
magyar királyi erdőtanácsosokká, továbbá Lux Barna (Fülek)
volt csehszlovák állami erdőmestert, Nádai Dénes (Komárom) és
Glock Géza (Kassa) volt m. kir. főerdőmémököket, Sztehla
János
(Kassa) volt csehszlovák erdőmestert, Gaál Imre (Ungvár)
és Kozony József) (Kassa) volt m. kir. főerdőmémököket, vala-
mint Heincz János (Ungvár) volt m. kir. erdőmérnököt a VIII.
fizetési osztály 3. fokozatába ideiglenes minőségű m. kir. főerdő-
mérnökökké, végül Kiss Aladár (Huszt) volt csehszlovák állami
főerdőbiztost,
Bancr Sándor (Beregszász) volt m. kir. erdőmér-
nököt a IX. fizetési osztály 1. fokozatába, valamint Platzer István
(Szolyva) volt csehszlovák állami erdőbiztost a IX. fizetési osz-
tály 3. fokozatába ideiglenes minőségű magyar királyi crdőmér-
nökökkó kinevezte.
A. magyar királyi földmívelésügyi miniszter a szolgálat
érdekében Gerencsér István
m. kir. erdőmérnököt Kassáról. Jab-
lánczy Sándar
m. kir. segéderdőmérnököt Balassagyarmatról a
busfynházni m. kir. erdőigazgatósóghoz, Szabó Ferenc m. kir.
erdőmérnökíryakornokot Szombathelyről Ungviírra, a malomréti
kincstári fűrészhez és Batla Bertalan m. kir. erdőmérnökgya-

55
kornokot Nagybereznáról Nagyboóskóra a kincstári fűrészhez
áthelyezte.
A magyar királyi földmívelésügyi miniszter a szolgálat
érdekében Zsák Lajos m. kir. erdőtanácsost Szegedről, Dobó Jenő
m kir. erdőmérnökgyakornokot Kaposvárról és Karner Kálmán
m. kir. erdőmérnökgyakornokot Miskolcról a m. kir. erdőigaz-
gatósághoz Rahóra áthelyezte.
#
A magyar királyi földmívelésügyi miniszter a miniszteri
számvevőségi tisztviselők létszámálban Halasi Pál (Kassa) m. kir.
II. osztályú főerdőszámtanácsosi címmel és jelleggel felruházott
erdőszámtanácsost és Török Ferenc (Miskolc) m. kir. II. osztályú
főerdőszámtanácsosi címmel felruházott erdőszámtanácsost m.
kir. II. osztályú főcrdőszámtanácsossá, Budaházy László (Ung-
vár) m. kir. erdőszámtanácsosi címmel felruházott erdőszámvizs-
gálót m. kir. erdőszámtanácsossá, Szabó Lajos (Miskolc) m. kir.
erdőszámellenőrt m. kir. erdőszámvizsgálóvá és dr. Keresztes
József
(Szeged) m. kir. erdőszámellenőrt m. kir. erdőszámvizs-
gálóvá kinevezte,
AZ ÁLLAMI ERDÖMÉRNÖKI KAR SÉRELMEI
A KÉPVISELŐHÁZBAN.
Hendrey József képviselő kartársunk — amint ezt már
lapunk előző számában is jeleztük — a képviselőház 1939. évi
december hó 7-iki ülésén hosszabb beszédben foglalkozott erdő-
gazdaságunk helyzetével.
Fejtegetéseit az ország faellátásának a vizsgálatával kezdte
és ezzel kapcsolatosan hangsúlyozta, hogy az Alföld fásítását — a
hozzája fűződő súlyos közgazdasági érdekekre való tekintettel —
a jövőben is fokozott erővel kell folytatni.
A továbbiakban szóvá tette a tüzifaárak szabályozását,
ezután pedig rátért az állami erdőmérnöki kar nehéz helyzetére
és szó szerint a következőket mondta:
„... Engedje meg a t. Ház, hogy a magyar erdőmérnöki kar
régi jogos panaszait hozzam ide. (Halljuk! a középen.) Előre-
bocsátom, hogy felszólalásomnak ez a része nem a jelenlegi föld-
mívelésügyi miniszternek és a kormánynak szól, mert hiszen a kor-
mánynak eddigi rövid működése alatt nem is volt még módjában
ezt az évek óta elhanyagolt ügyet orvosolnia. Szavaimat és kéré-
semet inkább a pénzügyminiszter úrhoz és a t. Ház azon t. tag-

56
jaihoz intézem, akik kevésbé ismerik a magyar erdőmérnöki kai-
mostoha és már a lehetetlenséggel' határos helyzetét. Ez a tár-
sadalmi osztály szétszórtan, távol minden kultúnközponttól éli a
maga életét, amely állandó harc a természet mostoha erőivel és
küzdelem az időjárással, járványokkal és elemi csapásokkal.
Hivatásuk a határszéleken, nemzetiségi vidékekhez köti az erdő-
mérnököket, ahol sokszor súlyos politikai viszonyok között min-
dig hűséges zászlóvivői és harcosai voltak a szentistváni gondo-
latnak, megbízható támaszai a rendnek és kitartó munkásai a
szebb magyar jövőnek. Szolgálati lakóhelyük miatt a legtöbben
gyermekeiket már az elemi iskolától kezdve házon kívül kényte-
lenek neveltetni és hivatásuk magával hozza azt, hogy ruházko-
dásra kétszerannyit kénytelenek fordítani, mint a más hivatást
betöltő tisztviselőtársaik. Mégis, t. Ház, 20 év óta egyebet sem
láttunk, mint ennek az értékes társadalmi osztálynak háttérbe-
szorítását,
T. Ház! Ezeket a panaszokat többízben szóvétette már az
Országos Mérnöki Kamara és az Országos Erdészeti Egyesület,
azonban ezek a panaszok a régi kormánynál mindig süket
fülekre találtak. Azért hozom ide ezt a kérdést, mert a mostani
kormánynak köszöni a magyar erdőmérnöki kar az első nagy
horderejű lépést, amely abból állott, hogy az eddigi 192-es létszá-
mot 409-re emelte ós mert bízom abban, hogy a kormány továbbra
is megértést fog tanúsítani és orvosolni fogja a magyar erdőmér-
nöki kar jogos kívánságait.
Érthető, hogy a legutóbbi kinevezések alkalmával kineve-
zett 217 erdőmérnök legnagyobb részét az erényben volt költség-
vetési keretek miatt előrehaladott kora ellenére is csak segéd-
mérnöki és gyakornoki minőségben lehetett kinevezni és a tulaj-
donképpeni bearányosítás csak később következik be. Én azon-
ban arra kérem a péüzoigyminiszter urat, hogy- ezt a bearányo-
sítást ne fokozatosan, több évre elosztva hajtsa végre, hanem
járuljon hozzá ahhoz, hogy a bearányosítás sürgősen és véglege-
sen legyen1 elintézve.
Hogy mennyire méltányos nz erdőmérnöki karnak ez a kí-
vánsága, ezt a következő adatokkal leszek bátor bizonyítani:
A mostani. 409-es létszámból az V. fizetési osztályba tartozik hat
állás, vagyis az összes állásoknak 1.5%-a, a VI. fiezetési osztályba
30 állás, vagyis 7.4%, a VII. fizetési osztályba 58 állás, vagyis
14.1%, a VIII. fizetési osztályba 60, vagyis 14.8%, a IX. fizetési
osztályba 64 állás, vagyis 15.7%, a X. fizetési osztályba 93 állás,
22.4% és á fizetési osztályba be nem sorozott gyakornokokra 98
állás, vagvis 24.1% esik. Ilyenformán a két legalacsonyabb, tehát
a IX. és X. fizetési osztályra és a gyakornoki állásokra az egész
létszámnak 62.3%-a esik.

57
Azt hiszem, hogy ezekhez az adatokhoz bővebb kommentá-
rokat fűzni nem kell. Hogy mégis teljes legyen; a kép, szükséges-
nek tartom különösen az alsóbb kategóriákba tartozó erdőmér-
nökök koráról is tájékoztatni a t. Házat: A fizetési osztályba be
nem sorozott 98 gyakornok 10%-a 22 éves, 56%-a 26—30 éves, 25%-a
31—35 éves, 9%-a 36—40 éves. A X. fizetési osztályba, tehát a leg-
alacsonyabb osztályba tartozó 93 mérnökből 1% 28 éves, 14%
31—35 éves, 42% 36—40 éves, 28% 41—45 éves, 14% 46—50 éves.
A IX. fizetési osztályba tartozó 64 mérnökből 2% 31—35 éves, 29%
3(3—40 éves, 48% 41—45 éves, 19% 46—50 éves és 1% 51 éven felül.
Nem akarom a t. Ház türelmét ezekkel a szomorú statisz-
tikai adatokkal továbbra is igénybe venini és csak annyit jegyzek
meg, hogy a VIII. fizetési osztályba tartozó 60 mérnök 58%-a,
tehát több mint fele, 46—50 éves, a VII-ben- pedig 46 éven alóli
egy sincs.
Méltóztassanak bármelyik tárca letárgyalt költségve-
tését áttanulmányozni: ilyen szomorú viszonyokat egy foglalko-
zási ágban sem találunk. De különösen szembetűnő a helyzet
akkor, ha az állami szolgálatban működő szaktisztviselők stá-
tusát összehasonlítjuk a fogalmazói kar státusával, mely utób-
biak 8 évi külső szolgálat után, tehát átlag 30 éves korukban a
VIII. fizetési osztályban kezdik meg szolgálatukat, holott a mér-
nökök ós gazdászok legnagyobb részié ebben a korban még gya-
kornoki minőségben) ábrándozik nősülésről, családalapításról és
egy szebb jövőről.
Amikor ezt a kérdést a t. Ház elé hozom, hangsúlyozni kívá-
nom, hogy a mérnöktársadalomtól távol áll az, hogy úgy állítsa
be ezt a. kérdést, mintha a diplomások között harcot akarna indí-
tani az elsőbbségért; a mérnöktársadalom nem kíván mást, mint
a nemzeti újjáépítésből kivenni azt a részt, amely őt képzettségé-
nél fogva megilleti és betölteni azokat a munkaköröket, amelye-
ket a technikai kultúra rohamos fejlődése és a változott gazda-
sági viszonyok mellett csak szakemberek tudnak eredményesen
ellátni ..."
Reméljük, hogy a komoly érdeklődéssel fogadott és mély
benyomást keltett felszólalásnak meg is lesz a kívánt eredménye.
Helyreigazítás. Lapunk előző számában az Országos Erdő-
gazdasági Tanács tagjaiul javasoltak névsorában (1145. old. utolsó
sor) tördelési hiba következtében kétszer szerepel Ajtay Jenő és
vitéz Lámfalussy Sándor neve. A javasolt erdőbirtokos-póttagok:
dr. gróf Forgách Balázs és dr. Papp-.Szász Tamás.

58
Az „Erdészeti Lapok" 1940. évi I. füzetének
HIRDETÉSEI.
A lap irányával nem ellenkező hirdetéseket mér-
sékelt díjszabás mellett közlünk.
Díjszabás. Kéthasábos szélességben (107 mm) borgis betűvel vagy ennél
nagyobb betüfajtával szedett hirdetés milliméterenkint 30 fillér. (Egyszeri meg-
jelenés mellett egy egész oldal ára 48 P.) Táblázatos és borgis betűnél
kisebb betűfajtával szedett hirdetéseket másfélszeres egységárral számltunk.
Ismételt megjelenés esetén megfelelő árkedvezmény.
A támpéldány ára füzetenként 2 P.
Külön mellékletek megegyezés szerint.
Adóügyekben előfizetőinknek díjmentesen szolgál felvilágosí-
tással az Adó ós Könyvvitel szerkesztősége, IX., Ferenc-körút 37
szám. Telefon: 32-2-60.
SILVA
Erdőgazdasági Vállalat k.f.t. Körmend
Erdei mag - nagykereskedés.
Magpergetőgyár. •>•> Csemetekertek.
Központ: Körmend, lelefon 52 • Fióktelep: Zalaegerszeg, telefon 19
Ajánl: Kiváló minőségű, elismert legmagasabb csiraképességű, saját
pergetésű fenyőmagvakat, hazai és szlavóniai származású
tölgy- és csermakkot, mindennemű erdészeti és
gyümö'csmagvakat erdőgazdaságok, gyümülcsfaiskolák
és kertészetek részére. Mindennemű erdei csemetéket,
díszfenyőket, disz- és sorfákat, díszcserjéket,
rózsákat, gyiimölcsvadoncokat és gyümölcsfákat,
valamint az összes egyéb faiskolai termeivényeket
saját nagykiterjedésű és mintaszerűen kezelt csemetetelepeiről.
A PICETOL vadrágás elleni védőszer magyarországi kizárólagos képv.
A Magyar Faiskolai Szövetség tagja.
Ügyv. igazgató: Thiringer János oki. erdőmérnök, a cég beltagja.

59
E
és csemetekerti cég
KEINEK REZSŐ
oki. erdőmérnök IIHHBMBm^BSro
Budapest I., Fery Oszkár-urca 34.
Telefon: Sürgönycím:
155-641 KEINERMAG BUDAPEST
(Keresztény cég)
AJÁNLOK: fenyő- és lomb fa-magvakat,
kocsányos-, kocsánytalan- és csermakkot,
fenyő- és lombfa-csemetéket.
VESZEK: tűzifát, szerfát, fűrészanyagot.
HŐMIG MÓR t
>
vásárol: erdőket, kitermeléseket, jj—
11
tűzifát és mindenfajta szerfát; elad:
Hr
1
Buúapast. Vlt, Dohány-n. 14. Telefon 14-36-dS.
-ir
OBnUi^B^HBIIBIIIIIIIÍllllllllllllinillllllllllllli

60
inter Hermann Rt.
Budapest, V.,Vilmoscsászár-út 72.Tel: 1-112-69
ERDEI-. FEKETE-, LUC-, JEGENYEFENYŰT,
VKKON'V OÖMBÖLYKKKAT vezetékoszlopok
céljaira 7-8 méter hosszúságtól felfelé minden hosszban kész-
pénzfizetés ellenében magas áron vásárolunk. Ajánlatokat kértlnk.
„UNA" Faértékesftő rt., Budapest V, Nádor-utca 2L
Telefon:
121) -451* szám alá
Fiatal, megbízható, az erdészet minden ágában jártas, eré-
lyes, szak vizsgázott erdőőrt keres április hó 1-ér. történő belépésre
a kisbéri in. kir. állami ménesbirtok igazgatósága Kisbéren.
A fizetési feltételek ugyanott megtudhatók.
Főúri-bizonyítványokkal és kitűnő ajánlásokkal rendelkező,
37 éves, nős, egy gyermekes, nagy uradalmakban szolgált, szak-
vizsgázott erdőőr, volt urad. erdész, önálló erdőkezelő, aki január
20-án szerel le, azonnali vagy ikésőbbi elhelyezkedést keres.
Szála jj Tivadar, Veszprém, Jeruzsálem-u. 5.

61
ÉLÖFOGOLY-CSEKE.
Vérfelfrissítés céljaira keresünk félig kötött (vályog) tala-
jokról származó foglyokat cserébe. Az ajánlatokat: Herceg Fes-
tetics zsitfai erdőgondnoksága,
Vizvár, Somogymegye címre kér-
jük küldeni. Ugyanitt fácántyúkért kalkas-osere is előjegyezhető
február l-ig.
. HIRDETMÉNY.
A leleszi volt úrbéres közönség a Lipcsemező község (Mára-
maros vm.) határában fekvő 1545 kat. hold kiterjedésű erdejét el
szándékozik adni. A faállomány nagyrésze bükk. Szomszédságá-
ban kincstári erdőség. Vadállománya: szarvas, vaddisznó és őz.
Vasúti állomás: Dolha 8 ós Huszt 20 km. Jókarban lévő műúton
közelíthető meg.
Bővebb felvilágosítást a leleszi úrb. vezetőség, vasy a
leleszi )körjegyzői hivatal (távb.: Lelesz 3. Zemplén vm.) nyújt.
FAÁR VEKÉ SI HIRDETMÉNY.
Abauj-Torna vármegye Jászé községének elöljárósága 1940
január hó 20-án délelőtt 10 órakor Jászó községházán tartandó
szóbeli és zárt írásbeli árverésen eladja a község tulajdonát ké-
pező erdőben 1—534 számban megjelölt álló tölgyfáinak mintegy
300 köbméterre becsülhető rönkő- és bányflfa-anyagát a vevő
által kívánt méretekben és megadandó egységárért.
A zárt írásbeli ajánlatokat 1940 január hó 19-én déli 12
óráig a kassai m. kir. erdőfelügyelőséghez (Szent Lénárt-u. 9. sz.)
kell beadni.
A kikiáltási ár: 9000 (kilencezer) pengő. A bánatpénz 10%.
Utóajánlatokat egyáltalában nem fogadunk el.
A részletes árverési ós szerződési feltételek a kassai m. kir.
erdőfelügyelősógnél és Jászé községházánál tekinthetek meg.
Kelt, Jászon, 1940 január hó 5-én.
35/1940. Elöljáróság.
PÁLYÁZATI HIRDETMÉNY.
Gróf Sigray Antal ivánci uradalmának erdőhivatala pályá-
zatot hirdet erdőmérnök-gyakornoki állásra. Pályázhatnak ok-
levéllel rendelkező nőtlen egyének. Javadalmazás: természetbeni
egy szobás lakás, fűtés, világítás, 1800 P évi készpénzfizetés, ura-
dalmi orvos és gyógyszer.
Az állás azonnal elfoglalható. A pályázat beadási határ-
ideje: 1940 január 30. Okmányokat egyelőre nem kell mellékelni.
A kérvényt az uradalom erdőhivatalához Ivásnc (Vas m.) kell
címezni.

62
Erdőgazdaság kezelését, vezetését, felügyeletét vállalná 35
évi gyakorlattal rendelkező erdőmérnök. Címe a kiadóhivatalban.
PAELADÁSI HIRDETMÉNY.
AlsóbLsztra község volt úrbéresei (huszti járás) erdőbirto-
kossági társulata 1940 január 18-án d. e. 10 órakor Alsóbisztrán
(Máramaros vármegye) a községházánál tartandó zárt írásbeli
ajánlatokkal egybekötött, szóbeli nyilvános árverésen eladja az
Alsóbisztra község határában fekvő erdőbirtokának a B. üzem.
oszt. 171a. és f.d. erdőrészeiben évi vágásra kijelölt mintegy
18.5 k. h. területen lévő 3023 m3jre becsült, a B. 181a. erdőrészben
1.2 k. h. teriileteken 288 m3-re becsült tövön álló bükk-szerszám-
és tűzifáját.
A kikiáltási ár a 171a. és /.—d. erdőrészekben 6650 pengő, a
181a. erdőrészben 1296 pengő. A bánatpénz a 171a. és f.d. erdő-
részekben 1330 pengő, a 18/a. erdőrészben 260 pengő.
Kikiáltási áron aluli ajánlatokat nem fogadunk el.
Ha az árverés eredménytelenül végződne, ugyanakkor d. e.
11 órakor új árverést tartunk, amelynél a kikiáltási áron aluli
árat is elfogadunk.
Alsóbisztra, 1939 december 29.
Voucsuk György s. k,
elnök.
FAELADÁSI HIRDETMÉNY.
Alsóapsa község nemesi közbirtokossága 1940. évi január
hó 16-án délelőtt 10 órakor
Alsóapsán a község házánál zárt írás-
beli ajánlatokkal egybekötött szóbeli nyilvános árverésen eladja
az Alsóapsa község határában fekvő rendszeres jóváhagyott gaz-
dasági üzemtervvel kezelt erdőbirtokán rendkívüli fahasználatra
engedélyezett és az erdőbirtok 1. erdőrészletében kijelölt mintegy
25.000 m3-re besült tövön álló bükk-fatömeget szállaló vágással.
A vágásra kijelölt bükkfákat mellmagassngbnn sorszámmal és
a gyökereken hivatalos bélyegzővel jelöltük meg.
Az erdőbirtok a JSIagybocskó—Kalinfalva műút mellett,
Apsioa nevezetű helységtől mintegy 2.5 km távolságra fekszik.
A kikiáltási ár 55.000 P., a bánatpénz 10.000 P.
Az árverési feltételeik megtekinthetők a técsői m. kir. erdő-
í'eliigyelőségi kirendeltségnél a hivatalos órák alatt és alul-
írottnál.
Alsóapsa, 1939 december 28-án.
Moys Pál,
közbirtokossági elnök.

63
ÁRVERÉSI HIRDETMÉNY.
Sátoraljaújhely megyei város közönségének tulajdonát ké-
pező erdőnek a város határában fekvő Vereslöld elnevezésű
részben kijelölt 3784, azaz háromezerhétezáznyolevannégy drb.
tövötn álló, 18—59 em mellmagassági átmérőjű tölgyiára, amely
összesen mintegy 2892 m3, azaz kétezernyolcszázikilencvenkettő
m3 fatömeget képvisel, 1940. évi február hó 1. napján délelőtt
11
árakor Sátoraljaújhelyben a városháza I. emelet 6. számú hiva-
tali helyiségében írásbeli zárt ajánlatokkal egybekötött nyilvános
■szóbeli árverést tartok. Az eladásra kerülő fatömegből körül-
belül 2102 m3 szerfa, a többi tűzifa.
A kikiáltási ár: 97.000 ar. P, azaz Kilencvenhétezer arany
pengő, amelyen alul az árverésre kerülő fatömeg el nem adható.
A bánatpénz a kikiáltási ár 15%-a, vagyis 14.550 ar. pengő,
azaz Tizennégyezerötszázötven ar. pengő; ezt az összeget a szó-
beli nyilvános árverésen való részvétel esetén
iaz árverési fel-
tételek aláírása alkalmával az eljáró tanácsnok kezeihez kell
lefizetni, zárt írásbeli ajánlat esetén az ajánlathoz a város pénz-
tárába való befizetést igazoló nyugta csatolandó, vagy a
4260/1929. M. E. számú rendelet IV. mellékletének névjegyzéké-
ben felsorolt és az I. és II. curiába tartozó pénzintézetek vala-
melyike által kiállított garancia-levelet, vagy betétkönyvet kell
aa árverést vezető tanácsnok kezeihez letenni, illetve a zárt
írásbeli ajáulatboz csatolni.
A részletes árverési, feltételek, valamint a szerződési fel-
tételek hivatalom irattárájban, valamin^ a sátoraljaújhelyi m.
kir. erdőfolügyelőségnól a hivatalos órák alatt megtekinthetők,
vagy kívánatra felbélyegzett boríték csatolása mellett azokat
hivatalom megküldi.
A zárt írásbeli ajánlatokat legkésőbb 1940. évi február hó
1. napján d. e. 10 óráig kell hivatalom iktatójához benyújtani.
A zárt írásbeli ajánlatokat csak az esetben veszem figye-
lembe, ha azok lepecsételt, zárt borítókban vannak, amely kívül:
„Ajánlat a sátoraljaújhelyi veresföldi tölgyfa árverésére" fel-
írást viseli, a megajánlott vételárat szóval ós számjegyekkel
tisztán és olvashatóan tüntetik fel és azt a kijelentést tartal-
mazzák, hogy az ajánlattevők az eladás tárgyát és az árverési,
valamint a szerződési feltételeket ismerik 'és magukat azoknak
alávetik és végül úgy vannak aláírva, hogy az aláírásból az
ajánlattevő neve, cége, lakhelye és postai címe pontosan meg-
állapítható. Az elkésetten ékrkezeltt, távirati és utóajánlatokat,
valamint feltételes 'és a megállapított feltételektől eltérő aján-
latokat figyelembe nem veszem.
Sátoraljaújhely, 1940 január hó 5.
Dr. Azary Prihoda József s. k.,
19.280/1939. szóm.
 v. főjegyző, polgármester h.

64
HIRDETMÉNY.
Kassa thj. sz. kir. város nyilvános árlejtés útján eladja
tövön az erdőben a magyarországi erdőbirtokán az 1940. évben
termelhető 3674
m3-re becsült tölgy szériáját és 6205 m3-re beesült
fenyő szerfáját.
A termelést és a vágáshulladéknak a vágásterületről való
eltakarítását legkésőbb 1940. évi március hó 31-ig, továbbá a ki-
termelt Faanyagoknak /az erdőből való 'kiszállítását legkésőbb
1940. év június hó végéig kell befejezni.
A részletes eladási feltételek Kassán, a városi erdőhivatal-
ban, Fő-utca 114. szám alatt, a délelőtti órákban megtekinthetők
és 2 pengő önköltségi ár lefizetése ellenében beszerezhetek.
A zárt és lepecsételt borítékba helyezett írásbeli ajánlatok
Kastfa szab. Ikir. város polgármesteréhez címezve, legkésőbb
1940 január hó 20-án déli 12 óráig a városi erdőhivatalban nyuj
tandók be.
A város törvényhatósága fenntartja magának azt a jogot,
hogy a beérkezett ajánlatok közül bármelyiket szabadon választ-
hassa, vagy valamennyit elutasíthassa.
Miimden ajánlattevő tartozik ajanlatához csatolni (a cég-
jegyzésével és aláírásával ellátott részletes eladási feltételeket,
valamint a megajánlott vételár 10%-ának, de a tölgyszerfánál
legkevesebb 7500 pengő, a fenyőszerfánál legkevesebb 12.500
pengő biztosíték letételét igazoló elismervényt, annak jeléül,
hogy az azokban foglaltakat tudomásul vette és magára nézve
kötelezőeknek elismeri.
Készpénz-biztosíték helyett valamely jónevíí belföldi bank
által kibocsátott, az előírt összesre szóló, nem zárolt betétkönyv
is letehető.
A letett biztosítékot azoknak az ajánlattevőknek, akiknek
ajánlatát a törvényhatóság el nem fogadta, a döntés megtör-
ténte után azonnal visszaadja. Az ajánlatok egymástól elkülö-
nítve nyújtandók be a tölgyszerfára és külön a fenyőszerfára.
Kassa, 1940 január 2.
Dr. Pohl Sándor s. k.,
427/1940. polgm. szám.
 polgármester.
Felelős: Györy Aladár igazgató.


KAÁN KÁROLYt
1867—1940

1D40. FEBRUÁK
ERDÉSZETI LAPOK
LXX1X
AZ 0RSZAÜÜ5 EKÜÉSZETI EGYESÜLET
2.
ÉVF.
KÖZL Ö N Y E
FÜZET.
KIADJA AZ OHSZÁGOS ERDÉSZETI EGYESÜLET
Megindították 18G2-I)en Wagner Károly és Divaíd Adolf
Felelős szerkesztő ós kiadó :
1)11. ING. MIHÁLYI ZOLTÁN
Megjelenik minden hó 15-én.
Előíizelési díja : egész évre 24 P, erdészeti altiszteknek 12 P.
Az Országos Erüés/elí Igvesiilet tagjai a tagdíj lejében kapják.
Szerkesztőség és kiadóliivatal : Budapest, V., AUotniány-u. B sz.
II. em. (T.ivb.: 123-722.)
Közleményeink egészben vagy részben való átvétele esuk a forrás
megneve/48e mellett történhetik.
Kaán Károly f
A metsző janüárvógi hideg uiég dermesztőbbre vált
azon a reggelen, amikor a távíró szétvitte az ország minden
részébe a megdöbbentő hírt: Kaán Károly meghalt.
Tudtunk betegségéről és egyesületünk rendkívüli köz-
gyűlésén elemi erővel nyilatkozott meg iránta az együtt-
érzés melege, amely a magyar erdészet nagy fiának mielőbbi
felgyógyulásai kérte a Mindenhatótól.
Nem gondoltuk, hogy alig nap múlva a koporsója
mellett állunk.
Hiszen csodálatos ereje élete folyamán a válságok
egész sorai győzte le és Anleuskénl kezdte elölről mindig a
harcot rajongásig szeretett szakmájáért és nemzetéért.
Nincs könnyű dolga annak a tollnak, amelynek ma
Kaán Károlyról kell írnia. Mert lehetetlen egy lövid búcsúz-
tatóban összefoglalni mindazt, amit Kaán Kárai// egyénisége
és munkája a magyar erdőgazdaságban jelentett.
Hiszen alkotásai már életében történeti tárlatol nyer-
tek és neve fogalom volt mindazok előtt, akiknek akár a leg-
kisebb közük is volt az erdőhöz.
*
Nagykanizsán született 1867. július 12-én. Itt tett
érettségi vizsgát is és a Selmecbányái erdészeti akadémián
l

66
fényes sikerrel befejezett tanulmányai után 1888-ban
Batthyány Hona grófnő uradalmában kezdi meg, mint gya-
kornok, erdészeti pályafutását.
1889. március hó 27-én mint műszaki díjnok Beszterce-
bányán állami szolgálatba lép, 1892-ben m. kir. erdész-
jelöltté, 1895-ben 'erdésszé nevezik ki és 1901-ben a beszterce-
bányai m. kir. erdőigazga.tóság központjába rendeli felsőbb-
:sége szolgálattételre.
1907-ben erdőmesterré lép elő és 1908-ban már a föld-
mívelésügyi minisztériumba kerül. Hivatali pályája innen
kezdve ragyogó íveléssel emelkedik fölfelé.
1909-ben erdőtanáosos, 1912-ben főerdőtanácsos és
ügyosztály-vezető, 1916-ban pedig a kincstári (I. B.). fő-
osztály főnöke lesz. 1917-ben miniszteri tanácsos, 1919-ben
h. államtitkár és álamtitkári felügyeleti hatáskört nyer.
Ugyanennek az évnek az őszén átveszi az „Erdő- és
Faügyek Országos Kormánybiztosságá'l-nak
a vezetését,
amelyet az akkori, különlegesen nehéz viszonyokra való
tekintettel kellett életrehívni.
1924-ben megkapja az államtitkári címet és ebben a
rangban vonul nyugalomba az 1925. év végével.
Szolgálati ideje alatt többször lép elő soronkívül és
ismételten részesül a magasabb fizetési osztály címének és
jellegének a kitüntetésében. Értékes szolgálatait Őfelsége a
TIT. oszt. vaskoronarenddel, a II. oszt. hadi érdemkereszttel
és a Kormányzó Űr a magyar érdemrend csillagos közép-
keresztjével ismeri el.
A Magyar Tudományos Akadémia 1924-ben levelező
tagjává választja, annak a nagyszabású és termékeny iro-
dalmi munkásságnak a jutalmazásául, amellyel Kaán
Károly
nemcsak a saját szűkebb szakmáját, annak jóformán
mindegyik ágazatát szolgálta, hanem közgazdaságunk szel-
lemi fegyvertárát is maradandó értékű művekkel gyara-
pította.
Nyugalomhavonulása után ez a munkásság még job-
ban elmélyül és a hivatali gondoktól megszabadult, széles
látókörű közgazda alkotó-ereje egyre jobban kibontakozik.
Megírja „A magyar Alföld'1 c. hatalmas munkáját,
amely az Akadémia kiadásában jelenik meg és 1928-ban, az

67
előző 3 év közgazdasági munkái közül kiemelten, a báró
Kornfeld-alapítvány diját nyeri el. 1929-ben megjelenik
— „Az Alföld problémája" címen — alapvető elgondolásának
a további kifejtése; ezt a következő évben az Akadémia a
Weisz Fülöp-alapítvány díjával tünteti ki.
1932-ben már az Akadémia megbízásából írja meg
„Természetvédelem és a természeti emlékek" c. nagy művét,
amely máig is legtekintélyesebb forrásmunkája a magyar
föld értékeinek megmentése érdekében megindult mozgalom-
nak és méltán részesült a Vitéz József-féle alapítvány
díjában.
A nemzetéért aggódó termékeny, nagy elme egyre töb-
bet ölel magához a magyarság fájó kérdéseiből és éjt-napol
egybetevő gyötrődéseken keresztül keresi ezekre a feleletet.
Az 1935-ben közreadott „Gazdaságpolitikai feladatok"
e. tanulmánya már a kormányzati ágak földbirtok-ügyeivel,
a közületek és birtokosságok földvagyon-kérdéseivel, a mező-
gazdaság irányával, intézési módjával, érdekképviseleteivel,
és a kormányzathoz való viszonyával foglalkozik.
Utolsó munkáját, a mult évben megjelent „Alföldi
kérdések"
420 oldalas kötetét — amelyet lapunk januári
számában méltattunk — a szerző egy hatalmas gazdaság-
politikai tanulmánysorozat bevezetőjének szánta.
Mérhetetlen vesztesége a magyar szellemi életnek,
hogy ez a terv meg nem valósulhatott.
A hazai és külföldi erdészeti szaklapokban 1899-től
kezdődőleg további 70 tanulmánya jelent meg és a számát
sem ismerjük azoknak a kisebb terjedelmű írásainak, ame-
lyek a napisajtó rovataiban láttak napvilágot.
A hazai természetvédelem terén kifejtett úttörő mun-
kájáért a kormány azzal fejezte ki elismerését, hogy az új
erdőtörvény alapján megalakított Országos Természet-
védelmi Tanács
elnöki tisztét ruházta rá.
Érdemeit a külföld is méltányolta és a Finn Erdészet-
tudományi Társaság
örömmel választotta meg tiszteletbeli
tagjának.
*
Hivatali működését a nagyhatású intézkedések és tör-
vényalkotások egész sora kísérte.
1*

68
A keresztény magyar gondolatnak már akkor a
zászlóvivője volt, amikor az még mélyen szunnyadt a lelkek-
ben és gyakorlati megvalósítását a közvélemény lehetetlen-
nek
tartotta.
A kincstári erdőbirtokok házi kezelésbe való vételével
Kaán Károly ragyogó példát mutatott arra, miként kell a
magyarság veszélyeztetett létérdekeiért elszántan harcba szál-
lani és a reform fényes pénzügyi eredményeivel ráeszméltette
magánerdőgazdaságunkat is a belterjesebb kezelés szük-
ségere.
Szolgálatának kezdetén közelről láthatta a kárpáti
erdők gazdagságát, nem csoda tehát, hogy az összeomlás
után nehezen tudott megbarátkozni a Csonkaország rontott
gyertyán-állományaival és gyér akácosaival.
De nemzetével szemben érzett felelőssége csakhamar
kötelességévé tette az adott helyzet minél teljesebb meg-
ismerését és mi sem jellemzi jobban szellemének rugalmas-
ságát, mint az a körülmény, hogy a Kárpátok szerelmeséből
Alföldünk egyik legkiválóbb szakértője lett.
Az Alföld fásításáról szóló 1S23. évi XIX. t.-c. év-
tizedek mulasztásának a helyrehozásához nyitotta meg a
lehetőséget. Nem rajta múlt, hogy politikai és pénzügyi
változások rövidesen megakasztották a széles alapokra fek-
tetett és óriási lendülettel megindított munkát, amelynek
a, kormányzat csak a legutóbbi években adta meg ismét az
őt megillető keretet.
De az erdészeti homok- és szikkísérleti telepek és
100.000 kat. hollnyi újonnan telepíteti alföldi erdő már eddig
is Ka/m Károly érdemeinek állítottak elévülhetetlen emléket.
Külön fejezetet érdemel erdészeti szakoktatásunk-
ról való gondoskodása.
Az 1918-ban Vadászerdőn megnyílt középfokú m. kir.
erdőgazdasági szakiskolát Magyarország erdészetének az
igényei szerint tervezte meg. Trianon azonban ezt is épen
úgy derékba törte, mint számos egyéb értékünket.
A Selmecbányáról kiüldözött főiskoláért szegénysé-
günkben is többet tett, mint mások a gazdag és boldog béke-
években.

69
Sopronban az ö energiája vitte a rideg kaszárnyából
méltóbb keretbe az ősi Alma matert és az erdészeti tan-
székek számának tizenegyre való szaporításával biztosítékot
kívánt nyújtani felsőoktatásunknak arra is, hogy önállóan
folytathassa útját, ha erre szükség mutatkoznék.
Mint az erdő- és fa ügyek országos kormánybiztosa a
kommunizmus utáni nehéz órákban erős kézzel megterem-
tette az ország zavartalan faellátását és rövid időn belül
három törvényjavaslatot terjesztett az országgyűlés elé,
amelyek mind a Csonkaország erdőgazdaságának egyen-
súlyba hozását célozták.
Egyesületünknek alapító tagja és 1920—1923-ig az
alelnöke volt; az első anyagi segítséget, lapunk talpraállítá-
sát neki köszönhetjük.
#
Mint minden harcos embernek, neki is számos ellen
fele volt. De kivételes képességeit, elhivatottságét, munká-
jának nagyvonalúságát és maradandó értékét, lángoló szak-
szeretelét, mindenki és mindig fenntartás nélkül elismerte.
Sokan ridegnek és zárkózottnak ítélték, mert sohasem
kérkedett azzal, ami jót tett kartársaiért és felebarátaiért.
A megszállt területekről kiüldözött magyar erdő-
mérnökökel — sokszor nagy áldozatok árán — kivétel nél
kii! kenyérhez juttatta, az özvegyek és árvák könnyeit fel-
szárította, segítő keze mindenhová elért, ahol erre szük-
ség volt.
Két évtized mult már el az összeomlást követő szo-
morú idő óta, de hogy Kaán Károly egyénisége, szakbeli és
emberi nagysága milyen elevenen él még ma, is a lelkekben,
annak a lapunk áprilisi számában „Emlékezzünk ..." címen
megjelent méltatás a legékesebben szóló bizonyítéka.
A nagy tölgy most kidőlt és nagy ürt hagyott
maga után.
Ravatalánál még egyszer felsorakozott az egész ma-
gva r erdőrnérnöki kar, barátainak és tisztelőinek -sokasága.
Az államerdészet, a Budapesti Mérnöki Kamara és a
Mérnöki Tanács nevében Molcsány
Gábor miniszteri taná-
csos, a Magyar Tudományos Akadémia nevében Marék
József
dr., ny. egyetemi tanár búcsúztat Iák; egyesületünk

70
utolsó köszöntését ifj. gróf Teleki' József alelnökünk, az
Országos Természetvédelmi Tanácsét pedig Gombocz Endre
dr. egyetemi tanár tolmácsolták.
Adja a Magyarok Istene, üogy Kaán Károly dús örök-
ségével mindig a magyar erdőgazdaság javára sáfárkodja-
nak az utódai, Széchenyi intelmének szellemében: „Csak a
mult megbecsülésén épülhet fel a jövő!".
Mihályi.
#
Kari Kaán t Von Dr. Ing. Z. Mihályi.
Unerwartet, nach kurzer Krankheit verschied am 28. Január
der hervorragendste Forstmann Nachkriegsungarns Kart Kaán,
Staatssekretar d. R., Mitglied der Ungarischen Wissenschaftlichen
Akademie, Prásident des Landesnaturschutzsenats, gründendes
Mitglied und ehemaliger Viceprasident des Landesforstvereins,
der ihn 3 Tage vor seinem Tode zum Ehrenmitglied wahlte.
Seine überwaltigetnde Persönlichkeit und die unvergáng-
lichen Verdienste, die er sich wáhrend seiner Dienstzeit (vor
dem Kríege: durch die Reform der ararischen Holzverwertung,
nach Trianon: durch den Neuaufbau der Forstwirtschaft, durch
das Gesetz über die Aufforstungeai auf dem Tiefland, ferner
durch die Förderung des forstlichen Schulwesens und der Fach-
literatur usw.) und als Wissenschaftler durch seine erstaunliche
schriftstellerische Tatigkeit erwarb, wurden erst vor kurzem im
Aufsatz „Denken wir nur zurück..." dieser Zeitschrift (Heft V.
1939.) gewürdigt.
Sein ganzes Lében war rastlose und erfolgreichste Schöpfer-
arbeit, wofür ihm Forstwesen und Vaterland zu tiefstem Dank
verpflichtet sind.
Charles Kaán t, par le Dr-Ing. Z. Mihályi.
Charles Kaán, secrétaire d'État (décédc le 28 janvier 1940) a
été le personnage le plus éminent dans la sylviculture de la
Hougrie d'aprés-guerre; rimportance de son oeuvre, en particulier
de la loi relative au reboisement de la Plaine (loi XIX de 1923),
lui assure une mémoire impérissable.
K. Kaán t By Dr. Ing. Z. Mihályi.
State Secretary K. Kaán (deceased on 28th January 1940)
was the most outstanding figure in post-war Hungárián forestry;
his memory is immortalized by works of epoch-making impor-
tauce, in the first place by Law XIX. 1923 dealing with the
afforestation to be carried out on the Great Plain.

71
Az Országos Erdészeti Egyesület
tiszteletbeli tagjai.
Lélekemelő ünnepségnek volt a tanuja patinás szék-
házunk nagyterme január hó 2ő-én.
Régi adósságot törlesztettünk. És ezzcj újból bizony-
ságot tettünk arról, hogy az egyesület mindenkor készséggel
méltányolja a hazai erdőgazdaság érdekében kifejtett mun-
kát és az egyesület iránti ragaszkodást.
Tiszteletbeli tagokat választottunk. Az egyesület fenn-
állása óta első ízben.
Nem azért, mintha eddig nem lettek volna kiváló
egyéniségei a magyar erdészetnek.
A bőséges és gazdag mult is mindig hálás volt a maga
módján. Most azonban, amikor a nagy összeomlásból jófor-
mán csak erkölcsi tőkénket tudtuk megmenteni, — úgy érez-
zük — még inkább fokozódik a jelentősége annak, hogy az
egyesület az eddig soha nem alkalmazott megkülönbözletes-
sél óhajtotta köszönetét kifejezni.
A rendkívüli közgyűlés keretében báró Waldbott
Kelemen elnök terjesztette elő gróf Andrássy Sándor, Kaán
Károly, dr. Kiss Ferenc, Krippel Móric, gróf Keglevich
Gyula
és gróf Széchenyi Hot alán tiszteletbeli tagokká való
megválasztására vonatkozó indítványát, amelynek a szöve-
gét szó szerint közöljük.
„Tisztelt Közgyűlés! Alapszabályaink 8. §-a módot ad
egyesületünknek arra, hogy azokat a tagjait, akik az egye-
sületi életben vagy a magyar erdőgazdaság szolgálatában
különös érdemeket szerezteti, tiszteletbeli tagokká való vá-
lasztással tüntesse ki.
Egyesületünk fennállása óta eddig nem élt ezzel a
jogával. Mindössze a magyar erdészet történetének egyik
legkiemelkedőbb alalkját, káinoki Bedö Albert államtitkait
választotta, meg örökös tiszteletbeli alelnöknek, azokért az
érdemekért, amelyeket Bedö Albert az egyesületben vise't
tisztségével kapcsolatosan szerzett a magyar erdőgazdaság
fejlesztése körül.

A mai idők komolysága kétszeresen kötelességünkké
teszi, hogy az egyesületi életet elmélyítsük, tagtársaink
ragaszkodásai fokozzuk és egymással való érintkezésüket
közvetlenebbé, szívesebbé legyük. Ez a célunk a vidéken tar-
tott közgyűlésekkel, tanulmányutakkal és az 50 éves egyesü-
leti tagság iránti tisztelet jeléül kiadott díszoklevelekkel is.
Önként kínálkozik tehát, hogy amikor az egyesület
különös hálájának kíván kifejezést adni, igénybe vegye azt
a lehetőséget, amelyre az alapszabályok módot adnak.
Ez a hála egyformán megilleti azokat, akik a magyar
erdőgazdaság előbbre vitelén és az egyesület fejlesztésén
egy
emberéleten át fáradoztak, mert hiszen ez a kettő — meg-
győződésünk szerint — elválaszthatatlan egymástól.
A magyar erdészet Trianonnal kétségtelenül törté-
nelme legsúlyosabb megpróbáltatásai élte át. Hogy ma mégis
életerős, új hajtásokkal tör ismét az ég felé, elsősorban azok-
nak a férfiaknak köszönhető, akik nem csüggedő hittel, lan-
kadatlan munkakedvvé] és eredményekben gazdag alkotá-
sokkal építették a jobb jövőt.
Igazgató-választmányunk legutóbbi ülésén felhatal-
mazást kértem arra, hogy egyesületi életünknek azokat a
kiválóságait, akik a maguk hivatalos munkakörében, sőt azon
túl, hosszú évek során át mindig igaz szívvel küzdöttek a
magyar erdők érdekeiért és egyesületünknek felvirágoztatá-
sáért, a tiszteletbeii tagsággal való felruházásra terjeszthes-
sem elő az igen
tisztelt Közgyűlésnek.
Igazgató-választmányunk ehhez a javaslathoz egy-
hangú lelkesedéssel járult hozzá és így van szerencsém tisz-
telettel arra kérni a Közgyűlést, méltóztassék gróf Andrássy
Sándor, gróf Keglevich Gyula
és gróf Széchenyi Bertalan
erdőbirtokos-tagtársainkat, valamint Kaán Károly, dr. Kiss
Ferenc
és Krippel Móric erdőmérnök-tagtársainkat tisztelet-
beli tagokká választani. (Hosszantartó taps.)
Bái-úgy érzem, hogy indítványomat nem kell különös-
képen indokolnom, mégis legyen szabad rámutatnom azokra
a körülményekre, amelyek tiszteletadásunkat kellőképen
megvilágítják.

73
egyesületünk megalakulása óta baszké arra-, hogy való-
ban, a magyar erdőgazdaság egyetemét képviseli, mert egyfor-
máti helyet foglalnak benne az erdőbirtokosok, az állami és
■magánerdötiszti kar.
A szoros együttműködés hét évtized alatt mindig csak
hasznothajtóan munkálta a magyar erdőgazdaság javát, de
az erdőbirtokosság és az erdőtiszti kar megértésének elő-
nyeit különösen a háború utáni időkben éreztük, amikór a
romok helyén kellett új
épülete! emelnünk.
Ekkor vállalta gróf Széchenyi Bertalan Őnagyméltó-
sága az elnöki tisztet és körültekintő, bölcs vezetése óriási
nyereség volt a tagjaiban megfogyatkozott, vágyónál vesz-
tett
egyesület számára.
Mint közjogi életünk egyik vezére és a magyar köz-
gazdaság nagysúlyú tényezője, később is mindig változatlan
melegséggel viselte szívén a magyar erdőgazdaság sorsál
és ennek nemcsak a saját uradalmában, hanem a közéletben
is számos tanújelét adta.
Gróf Keglevicli Gyula Öméltóságában igazgató-
választmányunk nesztoréit tiszteljük, aki patriárka-kora. elle-
nére is
egyik legszorgalmasabb látogatója az üléseknek és
amennyire
egészségi állapota engedi, mindig tevékeny részt
vesz az egyesület megmozdulásában.
Érdeklődése és tettrekészsége nem egy fiatalabb tag-
társunkét multa felül és egyéni szivélyessége igen sokban
járult hozzá egyesületünk belső harmóniájának kiépítéséhez.
Gróf Andrássy Sándor Önagyméltósága közel négy év-
tized óta tagja igazgató-választmányunknak. Mint birtokos
egyike azoknak, aikik a saját gazdaságukban mintaszerű pél-
dával mutatják meg, miként lehet belterjes erdőműve-
lés mellett magas vadászkultúrát is meghonosítani úgy,
hogy az irígylésreméltó, hasznos kiegészítője legyen az erdő
szépségének.
Hosszú éveken át volt a Zemplénvármegyei Gazda-
sági Egyesület elnöke; széleskörű gazdasági ismereteit, bölcs
mérsékletét és kezdeményező szellemét igazgató-választ-
mányunk is gyakran vette igénybe és javaslalai mindig az
egyéni érdeken felülemelkedő, országos célokat szolgálták.

74
Kaán Károly ny. államtitkár úr őméltóságának a
neve már régóta fogalom mindnyájunk előtt.
A háborúutáni Magyarország erdőgazdaságát az ő
erős keze emelte fel elesettségéből. Bár ragyogó eredményű
munkája, a kincstári erdőgazdálkodás reformja, Trianonnal
derékba tőit, mint az erdő- és faügyek kormánybiztosa,
megmentette ennek a szegény országnak azt, ami megment-
hető volt
és az alföldfásítási törvénnyel visszavezette köz-
gazdaságunkat arra az útra, amelyet még a Legnagyobb
Magyar jelölt ki nemzete számára.
Mint a Magyar Tudományos Akadémia tagja, sok-
éi lalu búvárkodásával ma is fáradhatatlanul szolgálja ha-
záját és hogy alkotó ereje mit sem csökkent, azt nagysza-
bású közgazdasági munkáinak legújabbja, az „Alföldi kér-
dések" című, nemrégen megjelent hatalmas kötete igazolja.
Dr. Kiss Ferenc ny. miniszteri tanácsos úr őméltósá-
gát a tudományosan is megalapozott okszerű alföldfásítás
atyjának
kell tekintenünk, aki nagyszerű és maradandó
eredményeivel messze megelőzte a külföldi szakembereket is.
Ha e^vülhetetlen érdemeit a szegedi M. Kir. Ferenc
József Tudományegyetem a, díszdoktori címmel kívánta el-
ismerni, úgy érzem, az Országos Erdészeti Egyesület sem
tagadhatja meg tőle azt, amit alapszabályaink szerint tisz-
teletben legtöbbet nyújthat neki.
Krippel Móric ny. egyetemi tanár úr Őméltóságát
3 évtized tanári munkája állítja tiszteletbeli tagjaink sorába
és az a hálás ragaszkodás, amellyel tanítványainaik ezernyi
serege emlékszik reája.
Az igazi tanító a tanítványaiban él tovább és a ma
dolgozó magyar erdőmérnökök javarésze — akár a saját
szűkebb szakmájában, akár azon kívül találta meg kenye-
rét, — szakszeretetben, becsületes, elmélyedő munkában és
a magyarsághoz való törhetetlen ragaszkodásban, elsősor-
ban Krippel Móric tanítványának vallhatja magát.
Hálát adunk a Mindenhatónak, hogy Krippel Móric
kedves kartársunk munkaerejét a nyugalombavonulása
utánra, is megtartotta nekünk és örülünk, hogy felemelt sza-
vát tekintélyes testületek még ma is szívesen meghallgatják.

75
Újévre megjelent könyvét a helyes magyar erdészeti
szakkifejezésekről az egész ország nagy érdeklődéssel fo-
gadta és a legmelegebben méltányolta; hisszük, hogy még
sok értékes dolgozattal ajándékoz meg bennünket.
Ha javaslatomat el méltóztatnak fogadni, azt határo-
zatnak mondom ki és erről a. helyről a legmelegebben üdvöz-
löm az Országos Erdészeti Egyesület tiszteletbeli tagjait,
Tsten áldását kérve további munkájukra. (Lelkes taps és
éljenzés.)
Gondoskodni fogok arról is, hogy tiszteletbeli tag-
jainknak megfelelő díszes kivitelű értesítés formájában hoz-
zuk tudomásukra megválasztásukat." (Helyeslés.)
#•
Mélységes fájdalmunk, hogy alig néhány nappal az
ünnepség után, amely tiszteletbeli tagokat adott egyesüle-
tünknek, már el is vesztettük közülük azt, akinek kimagasló
egyénisége külön korszakot jelent a magyar erdőgazdaság
történetében.
Frissen hantolt sírjánál megrendülve tekintünk vissza
munkás élete nagyszerű eredményeire és szent meggyőződé-
sünk, hogy az elvetett mag fogékony talajra hullott.
Büszkeséggel és a jobb magyar sorsba vetett törhetet-
len hittel köszöntjük tiszteletbeli tagjainkat, akik szóval és
tettel mindig ezt a jobb jövőt szolgálták.
Adja a Mindenható, hogy megérhessék a teljesülést is!
Mihályi.
*
Die Ehrenmitglieder des Landesforstvereins, Von Dr. Ing:.
Z. Mihályi.
In diesem Jahr geschah es zum erstenmal seit der Grün-
dung des Vereins (1866.), dass der 8 der Satzungön zur Anwen-
dung gelangte.
Auf Vorsehlag des Prasidenten, Báron K. von Waldbott
wurden anlasslich der am 25. I. abgehaltenen ausserordentlichen
Generalversammlung die langjahrigen Mitglieder des Vereins:
Gráf Sándor v. Andrássy. Staatssekretar d. Ií. Károly Kaán.
Gráf Gyula v. Keglevich, Dr. Ferenc v. Kiss, Prof. Móric v. Krip-
pel
und Gráf Bertalan v. Széchenyi oinstimmig zu Ehren-

76
mitgliedern gewahlt in Anerkennung ihrer hohen Verdienste
bei der Fprderung der ungaarisehen Forstwirtschaft und des
Vereinslebens.
*
Les membres d'hoimeur de la Société Nationale de Sylvicul-
ture,
par le Dr-Ing. Z. Mihályi.
Le comte S. de Andrássy, le secrétaire d'État Charles Kaán,
le comte J. de Keglevich, le conseiller ministériel Dr. F. de Kiss,
le professeur M. de Krippel et le comte B. de Széchenyi ont été
élus — en récompense de leurs services rendus á la sylviculture
hongroise — membres d'honneur de la Société Nationale de Sylvi-
culture par l'assemblée extráordmaire de celle-ci le 25 janvier 1940.
The Honorary Members of the Hungárián Forestry Assoeia-
tion.
]3y Dr. Ing. Z. Mihályi.
Count S. de Andrássy, State Secretary K. Kaán, Count Gy.
de Keglevich,
Ministerial Councillor Dr. F. de Kiss, Prof. M. de
Krippel,
and Count B. de Széchenyi were elected Honorary Mem-
bers of the Hungárián Forestry Assoeiation by an extraordinary
meeting of the Assoeiation held on 25"' January 1940 in recog-
nitiori of their valuablé services to Hungárián forestry.
Megrhi
az Országos Erdészeti Egyesületnek Budapesten az egyesü-
ld székházában /'. évi március hó l:'-én (kedden) délelőtt
11 órai kezdettel tartandó
rendkívüli közgyűlésére.
Tárgysorozat:
1. Az egyesület képviseletében az Országos Mező-
gazdasági Kamarába ki küldendő két rendes • és két póttag-
megválasztása.
2. Esetleges indítványok.
Budapest, 1940. évi február hó 14-én.
liiró Zoltán Báró Waldboti Kelemen
ügryyezvető. elnök.

7 i
A fadarazsak és kártételük.
írta: Dr. Győrfl János.
Készült a M. kir. József Nádor Műegyetem Erdővédelemtand Tanszékén.
Vezető: Kellé Arthur egyetemi ny. r. tanár.
Az erdőgazdaság célja az erdő jövedelmének foko-
zása, ami a kitermelt szerfa mennyiségétől, minőségétől,
alkalmazhatóságától függ. A fa műszaki felhasználhatósá-
gát a nem megfelelő termőhelyre való telepítés, vagy elemi
csapások következtében elszaporodott, a fa belsejében élő
rovarok erősen csökkenthetik, sőt azt ipari célokra teljesen
alkalmatlanná is tehetik. Ezek között az úgynevezett mű-
szakilag káros rovarok között nagy szerepet játszanak a
fadarazsak.
A fadarazsak, Siricidaé, a hártyásszárnyúak, (Hyme-
nqptera)
rendjének növényevő (Symphita) alrendjébe tar-
toznak. Közös jellemvonásuk, hogy potrohúk töve egész
szélességében a torral összenőtt, a combgyűrűjük kétízű,
csápjuk fonal-, vagy serte-alakú, sohasem törött, mellső
szárnyukon lándzsasejt mindig van (L. 4., ő. ábra), tojó-
készülékük a potrohból kinyúlik.
hi
5.
1. ábra. Sirex gigás L. tojókészülékének keresztmetszete. (Eredeti rajz.
90-szeres nagyítás, hts: védőhiively, ,sj- ?; szúróserte, cs: szúróesatorna.)

78
A fadarazsak, amint azt nevük is elárulja, álca alak-
ban a fásnövények belsejében élnek, kimondottan műszaki-
lag káros rovarok. Peterakás céljaira mindig csak valami
oknál fogva beteg, nedvkeringési zavarokban szenvedő, vagy
frissen döntött fákat választanak. Az egészséges, vagy ki-
száradt, valamint a korhadó, vagy gombák által erősebben
bontott törzseket, illetőleg törzsrészeket kerülik.
Petéiket hosszú tojókészülékük segítségével süllyesz-
tik a kérgen keresztül a fába. Tojókészülékük öt részből áll
(L. 1. ábra) és pedig: a 9. potrohszelvény hasioldalához csat-
lakozó két védőhüvelyből (lh
h2), az ugyancsak a 9. potroh-
szelvény hasi oldalához tartozó páratlan szúrócsatornából
(cs.) és a 8. potrohszelvény hasi oldalából kiinduló két szúró-
sertéből (sz\—sz2). A szúróserték a szúrócsatornával oly
szorosan függnek össze, hogy csakis mesterséges beavatko-
zással választhatók szét, szabad szemmel nézve egy darab-
nak látszik és közösen képezik a tulajdonképeni tojókészülé-
ket. Felületes szemlélésnél tehát a tojókészülék három darab-
ból, a tulajdonképeni tojóosőből és a két védőhüvelyből
állónak látszik.
A tojószerkezet felületén párkány.szerű kiemelkedések
láthatók (2. ábra), melyek a szúrócsatorna (cs) vége felé
szaporolnak és ott, annak tengelyére majdnem merőlegesek,
lőve felé pedig ritkulnak és hegyesszög alatt helyezkednek
el. A szúróserték hegyén (s) a párkányok fűrészfog alakúak,
ezek segítségével süllyeszti a darázs tojókészülékét a fába.
A fadarazsaknál általában 4—5 ilyen fűrészfogszerű kiugrás
van. A szúróserték töve felé ezek a kiugrások kevésbbé nyúl-
nak ki és a szúrócsatorna párkányaihoz csatlakoznak. Min-
den ilyen előugrás tövénél egy-egy kontúr nélküli chilin
vájatot (v) találunk, amely a fűrészpor eltávolítására
szolgál.
Peterakás alkalmával, Enslin megfigyelései szerint a
szúróserték és a szúrócsatorna váltakozva le- és felfelé irá-
nyuló mozgást végeznek. Amikor a serték besüllyednek, a
szúrócsatorna felemelkedik és megfordítva; eközben a szúró-
serték fűrészmódjára működnek. A felgyülemlett fűrészpor
a fogakról a szúrócsatorna párkányaira, onnan a serték vája-

19
iáiba és innen vagy a szabadba, vagy ha a tojókészülék
már mélyebben van a fában, a szúrócsatorna felsőbb párká-
nyaira, majd ismét a magasabban fekvő serte-vájatokba
kerül, míg végre a szabadba jut.
A szúrás alkalmával a darázs kifeszített hátsó és
középső lábaira támaszkodik, tojószerkezetét a rostok irá-
nyára merőlegesen helyezi; a védőhüvely a szúrás alatt a
tojócsőtől elválik és a test hossztengelyének irányában ma
2. ábra. Sirex gigás tojékészülékének vége. (Eredeti rajz. 15-szörös nagyí-
tás, s: szúróserte, cs: szúróosatorna, v: vájat.)
rad. A szúráskor a tojókészülék nem süllyed be egész hosszá-
ban. Például a Paururus juvencus L.-nél átlagosan 8 mm, a
Sirex gigás L.-nél 10 mm a besüllyedés, úgy hogy 6 mm-es
kéreg esetén a Paururus juvencus L.-nél a tojócső 2 mm-re, a
Sirex gigás L.-nél pedig 4 mm-re hatol a fába. Ha a fúrt
lyuk az említett mélységet elérte és a fűrészport a darázs
kitisztította, következik a peterakás.
A darázs petéit a szúrócsatornán keresztül, egy a tojó-
szerkezettel összeköttetésben álló, körtealakú mirigy segít-

80
ségével a fa belsejébe helyezi. Ez a körtealakú mirigy vála-
dékát a tojókészülékbe löveli és a petékkel váltakozva — egy
pete, egy váladékesepp — kerül a szúrócsatornába.
Buchner vizsgálatai szerint a mirigy váladéka gomba-
spóráikat tartalmaz; a gomba a fadarazsakkal symbiozisban
él. A gombaspóra a fúrt lyukon át a fába kerül, csírázik,
majd kifejlődve a cellulózét bontja, ami a kikelő álcának
tápiaiékául szolgál.
A tojé)készülók besüllyesztése, a pete lerakása és a
tojókészülék kiszabadítása átlagosan 20—2ő percig tart.
A szúrások rövidségéből arra következtethetünk, hogy nem
minden lyukban helyez el petét a fadarázs. Az egy lyukban
elhelyezeti peték száma is változó, amit az egy pontból ki-
induló áloamenetek igazolnak. így pl. a Sirex gigás L. által
egy lyukba elhelyezett peték száma Enslin szerint 1—8, az
összes peték száma pedig 30—250 között váltakozik. A Pau-
rurus juvencus L.
egy helyre 1—2 petét rak, összesen pedig
kevesebbet, mint a Sirex gigás L.
A meleg időjárás növeli a fadarazsak peterakási tevé-
kenységét. A Paururus juvencus L. és noctilio F. este, a
Xeris spectrum L. délután és a Sirex gigás L. délfelé rakja
petéit.
A fadarazsak álcái hengeres testnek, vakok, fehér
színűek, három pár tori lábuk van, potrohúk felső végén fel-
felé irányuló tövis látható ábra). Az álcákat fajok szerint
3. ábra. Paururus juvencus L. álcája. (Eredeti rajzi. 5-8z<h<m nagyítás.)
elkülöníteni nem lehet. Bischoff szerint a Siricinae alcsalád
álcáinál a középtor légzőnyílásai (stigma) jól láthatók, ellen-
ben a Xiphydriinae alcsalád fajainál a stigmák erősen
visszafejlettek.
A petéből kibúvó álcák Christal vizsgálatai szerint
csak az első vedlés után furakodnak a fába. Az álcamenetek

81
először a rostok irányában fel-, vagy lefelé haladnak, azután
a rostokra merőlegesen mélyen a fába hatolnak, majd egy
kitérővel a fa felületéhez közel, a kéregtől 1—2 cm-re vég-
ződnek. Jellemző a fadarazsak álcameneteire az, hogy tele
vannak rágcsálókkal. A felhalmozott rágcsálók sok vizet tud
felvenni és a már beépített fa gombásodását elősegítheti. Az
álcamenetek hossza különböző, lö—40 cm között váltakozik.
A menetekről a fajt felismerni nem leltet. Kirepülési nyílá-
suk köralakú.
A báb fehérszínű, puha, szabad-báb. A bábulás min-
dig a menetek végén történik.
A kifejlődési idő 2—4 évig tárt. Ez azért fontos, mert,
olyan feldolgozott fában is kifejlődhetnek, amely kívülről
egészségesnek látszik. A kifejlett darázsnak, hogy a szabadba,
juthasson, keresztül kell magát rágnia a bábulási helyet a
külvilágtól elválasztó farészen. Az irodalom adatai szerint
beépített fánál a fát netán burkoló anyagokon, ruhaneműn,
fémburkolaton stb. is átrágja magát.
A repülési idő júliustól szeptember végéig tart. A hí-
mek kb. 2 héttel korábban jelennek meg, mint a nőstények.
Párosodás után a hímek hamarosan elhullanak. A nősténye-
ket a peterakással járó fáradtság nagyon kimeríti; sokszor
utolsó petéjük elhelyezése után már nincs annyi erejük, hogy
tojókészüléküket a fából kihúzzák, hanem úgy pusztulnak el.
Hogy a nemzők táplálkoznak-e, vagy sem, az még
felderítetlen. Jordán és Bechstein a fadarazsak nemzőit
rablórovaroknak tartják, szerintük kisebb legyekkel és lep-
kékkel táplálkoznak. Thiersch vegyes táplálékot említ (rova-
rok, gyantacseppek, fanedvek), Hartig és Chrystál nem fo-
gadják el azt, hogy a fadarazsak rablók volnának. Enslin is
a két utóbbi szerzőnek ad igazat. Vizsgálatai megállapítot-
ták, hogy a fadarazsak szájszervei, a jól fejlett
rágok kivé-
telével, gyengék, ami arra enged következtetni, hogy csakis
növénvi nedvekkel táplálkozhatnak.
Fogságban tartott fadarazsakat megkíséreltem cukros
vízzel, gyantacseppekkel elet ni. de egy esetben sem tapasz-
taltam, hogy táplálkoztak volna.

H2
A fadarazsak természetes ellenségei közül első helyen
egy, Chrystal szerint a Basidiomycetes osztályba tartozó
gombafajt kell megemlíteni, amely a Siricidákat főleg báb-
állapotban pusztítja el. Nevelési kísérleteim közben erről
magam is meggyőződtem, mert 1933-ban 210 drb Xiphydria
proiongata Geoffr.
nevű. fadarazsam közül 4(i drb (21.90%)
gombabetegségnek
esett áldozatul.
A fadarazsak parazitái:
az Aulacidae családba tartozó
Aulacus striatus Jur*
„ ex<irat-us Etsb*
az Ichneumonidák közül
Thalessa citraria Oliv.*
„ superba Kriechb.
„ elaratu Fabr.
Rliyssa persuasoi ia L.'
„ amoena Greic.
Ephialtes médiatár Fabr*
a Cynipidae családhói pedig az
Ibalia cultellator Lali.'
„ leucospoides Hohemv.
Megfigyeléseim szerint a fürkészdarazsak által fertő-
zött Siricida álcák nem furakodnak mélyen a fa belsejébe,
hanem meneteiket közel a kéreghez a szijács felső
részébe
készít ik.
Állati ellenségei közül figyelembe jöhetnek még a bar
kályok is.
Rendszertanilag a fadarazsak két alcsaládra oszlanak
és pedig:
A szegély-eret (costa) és a szegély alatti
eret imbconta) közel a. szárnyjegyhez egy ha-
rántéi' köti össze-. A két említett ér között
hosszianfutó ér nincs (4. ábra). A középső láb-
száron íkét tövis vian, • középtor háti részén
rendszerint mély hátibarázdák láthatók. A
potro-h oldalai legalább a töve körül éles sze-
gélynek ................I. Alcs. Xiphydriinae.
A *-jfnl jelöli fajokat magáim is kitenyésztenem.

83
4. ábra. Xiphydria proiongata Geoffr. mellsőszárnya. (Eredeti rajz.
5-szörös nagyítás. 1: Costa, 2: Subeosta, 3: harántér,L: cellula laneeolaris,
ri íoellula radiális, ci ícellula enbitalis.)
A szegély-eret és a szegély alattieret
harámt-ér nem köti össze, hanem a két ér kö-
zött hosszirányú közbenső ér található
(5. ábra).
5. ábra. Sirex gigás L. mellsőszárnya. (Eredeti rajz. 4-szeres nagyítás.
1: Costa, 2: Subeosta,
3: hosszér, 4: nerv. basalis, v: nerv. reeurrens,
r/—acellula radiális, ci -'4 cellula enbitalis, L: eellula laneeolaris.
A középső lábszáron csak egy tövis van, a kö-
zéptor háti részén kimondott barázda nincs,
osiak a szárnyak mellett látható egy vonalszerű
bemélyedés. A potroh oldalai lekerekítettek . . II. Alcs. Siricinae.
I. Alcsalád: Xiphydriinae.
A fej keskenyebb a tornál, az állkapcsi tapogatók
rövidek, 4—ő ízűek, az utolsó íz megvastagodott. A csáp
fonalalakú, 13—22 ízű, az első íz gyengén íves, a második
kúpalakú, a harmadik a leghosszabb. A mellsőszárnyon 3
vagy 4 hónaljsejt (cubitálissejt) van, a lándzsasejtet egy
harántér két részre osztja. A nőstény potroha vége felé
hegyesedő és a
csúcsán gyengén összenyomott. A tojókészii-
lék meglehetősen kinyúlik. A hím potroha gyengén lapított.
Kizárólag lombíákhan károsítanak. Európában 3 neme for-
dul elő:
2'

8i
1. A lánd/.sasejt nyitott. A mcllsösz árnyon
4 hónaljsejt van. A karmok tövén fog látható.
A test nem egészen fekete.........1. .Nem: Xiphydria I.atr.
 A lándzsasejt zárt. A karmok egy-
szerűek. A test egészen fekete..................2
2. A mellsőszárny 4 hónaljsejttel. A csáp
rövidebb mint a tor...........2. Xcm: Pseudoxiphydria.
 A mellsőszárny 3 hónaljsejttel. A csáp
hosszabb a tornál ............J. Nem: Konowla Rrauns.
1. Nem: Xiphydria Latr.
Áz előmell hosszú, kúpalakú, a comb és a lábszár
rovid. Evirópában ennek a nemnek 4 faja él.
1. A potroh közepe vörös. A [ej és a tor
fehér rajzolatokkal. A lábak vörösek, a csípők
feketék, a lábszárak töve fehér'. A csápok 13—
15 ízűek. A hím 5. és 6. hasd szelvényén barnás-
X. proiongata Geoffr.
vörös, sűrű szőrpamaes látható. 7—IS mm
 A potroh, valamint a test többi része
fekete, fehér vagy sárga rajzolatokkal ....
2. A második csápíz alig rövidebb, mint
a. harmadik, de hosszabb a negyedik íznél. A lá-
bak süt él vörösek, vagy féket ésba mák. A térdek
és >a nőstényeknél a lábszárak töve is, világos-
sáigák. A hím 4—6. hasi szed vényén sűrű sárga
szőrpamaes van. Csápja Ifi—18 ízű. Testmérete
15—22 mm ...............
X. longieollis Geoffr.
 A második csápíz rövidebb in harmadik
felénél és sokkal rövidebb a. negyediknél is.
A lábak barnásvörösek, fehér foltok nélkül............3
3. A fejtető sárgásfehér sávja ia 6zeim
felső sarkát nem éri el. A 4—6. potrohszelvé-
nyek oldalán fehér foltok vannak. A hím 6—7.
hasiszelvényének végén hosszabb és sűrűbb
szőrpamaes látható. A csápok 18—22 ízűek.
Testűi ossza 10—21 mm ..........X. canielus L.
 A fejtető sávja a szem belsfí szegélyé-
nek felső élét eléri. A fi—7. potroih szol vények
oldalán fehér folt van. A hím 6—7. hasiszelvé-
nyének közepén hosszabb és sűrűbb szőr- ,
pamacs látható. 12—22 mm.........X. plcta Konow.
Xiphydria proiongata (leoffr. Álcája az irodalom ada
tai szerint a Salix álba, Populus tremula és TJlmus campes
tris
törzsében él.
Életmódjára vonatkozólag a következő megfigyelése
ket végeztem: meneteit a megtámadott fák szijácsában ké
szili, a geszt felületes érintésével, a menetek aránylag rövi
dek. Kifejlődése két évig tart. .Június közepétől július köze
péig repül.

85
Xiphydria longicollis Geoffr. Álcája a Betúla álba,,
Quercus pedunculata
és sessiliflqra, Acer platanoides és
Pirus communis törzsében fejlődik. Károsítása, kifej lődési
és repülési ideje megfigyeléseim szerint az előbbi fajévaj
megegyezik.
Az említett kél fa darázs-fajt a Lyin.au/ria dispar L.
állal lekopasztott kocsányos tölgytörzsekből tenyésztettem
ki. A vizsgálatra használt 4 drb 40 cm hosszú, 12 cm átni.
törzs la rabokat a Draskovich-féle sellyei hitbizományi ura-
dalom erdőgazdasága (Baranya m.)
bocsátotta tanszékünk
rendelkezésére, azzal a tájékoztatással, hogy az a törzs,
amelyből az 1. számmal jelzett darabot kifűrészelték, 1932
tavaszán már nem hajtott ki, a 2. számmal jelzett darab
törzse 1932 máj. végén száradt el, a 3. számú darabé 1932
aug.-ban hullatta le lombját, a 4. számú darab törzse pedig
a döntés idejekor, vagyis 1932 szept. közepén még lom-
bos volt.
Áz 1. számú darabban fadarázs nem volt, hanem csak
a 2., 3. és 4. számú törzsrészekben. A károsító elszaporodá-
sának mérvére nézve rendkívül érdekes és tanulságos ada-
tot szolgáltatott az a körülmény, hogy e három törzsrészből
J64 drb Xiphydria proiongata Geoffr. és 12 drb Xiphydria
longicollis Geoffr.
nemző repüli elő, továbbá, hogy a törzsek
belsejében a kéreg lefejtése után, egy a Basidiomycetes
osztályba tartozó gomba által 46 drb báb és nemző alakban
megölt fadarázs került elő. Ezeken kívül még sok fadarázs
álcabőid találtam, mint maradványait azoknak az álcáknak,
melyekben a fadarabokból előrepüli 90 drb Aulaeus striatus
Jur.
nevű fürkészdarázs élősködött. Hogy a fadarabokban
a 164 + 12 + 46 egyeden kívül további, de már álcaalakban
fürkészdarazsak által elpusztított egyedek is voltak, azt
nemcsak az álcabőr-niaradványok, hanem a kéreg alatt
talált, a szijácsba csak kissé mélyedő, de a fa belsejébe nem
hatoló álcamenetek is bizonyítják.
De a 4 fadarabban nemcsak ez a két fadarázs-fa-j volt
nagy egyedi számmal található, hanem még az Agrilus viri-
dis L.
(3. sz. törzs), Agrilus biguttatus F. (3. sz. törzs), (dísz-
bogarak), Clytus arietis L. (2. sz. törzs), Plagionotus detri-

86
tus L. (2. sz. törzs), Xylotrechus ariicola Oliv. {2—3. sz.
törzs), Liopús nebulosus L. (1—4. sz. törzs), Saperda scala-
ris L.
(1. sz. törzs), (cinoérek), Gasterocercus depressioros-
tris F.
(2—4. sz. törzs), (ormányosbogár) és a Xyleborus
dryographus fítzb.
(2. sz. törzs), (szú) nevű másodlagos boga-
rak is fejlődtök ki bennük.
Xiphydria longicollis Geoffr.-i még 1934-ben Szek-
szárdról
kapotl Quercus pedunculataból, 1935-ben Keszt-
helyen
gyűjtött Juglans regiából, 1936-ban Lillafüredről ho-
zott Quercus cerris-ből, Sopronban Tilia parvifoliá-bŐ\ és
végül 1937-ben Surdrál küldöli Populus balsamifera törzsek-
ből neveltem.
Xiphydria camclus L. Álcája az Alnus és Betula fajok
károsít ója.
Xiphydria picta Konow. Legritkább faj. Nálunk nem
ismeretes,
2. Nem: Pseudoxiphydria Enslin.
Ebbe a nembe csak egy, 11 mm nagyságú, igen ritka
faj a P. betulae Ensl, tartozik, amelynek álcája a
betula
alba-i
pusztítja.
3. Nem: Konowia. Brauns.
Jde szintén csak egy nagyon ritka, teljesen fekete
8 mm-es faj a K. megapolitana Brauns. tartozik.
II. Alcsalád: Siricinae.
A test hengeres, a fej szemek mögött kiszélesedik.
A rágok íövidek, a baloldali két-, a jobboldali pedig három-
fogú. A csáp fonal-, vagy sertealákú, a Tremecc genus-nál
gyengén vastagodó. Az előmetl igen rövid, a torháti baráz-
dák hiányoznak. A mellső szárnyon 3—4 hónaljsejt van.
A lábak erőteljesek, a hímek hátsó lábszára és lábfőízei
többé-kevésbbé kiszélesedtek. A hasi oldal közepéből ki-
induló tojókészülék erősen kinyúlik. Lombfák és fenyőfélék
károsítói. Európában négy nemük ismeretes.

87
1. A csáp rövid, köz-epétől
kezdve gyengén vastagodó 12—16 ízű.
A mellsőszá riiyon három hónaljsejt
van. A két visszafutéér a 2. hónalj
sejtbe torkollik .........4. Nem: Tremex Jur.
 A csáp hosszá, fonialalaikú,
17—30 ízű. A mellsőszárnyon négy
hónaljsejt van. Az első visszafutéér
a második, a imásodik visszai'uitóér pe-
dig a harmaduk hónaljsejtbe torkollik.............. 2
2. A hátsó lábszáron csak egy
tövis van. A tojókészülék testhosv/.n
ságii .............j. Nem: Xeris A. Costa.
 A hátsó lábszáron két tövis
van. A tojókészülék rövidebb a tesl
hosszánál...........................3
3. A mellsőszárny két haránt
braohialis-érrel, amelyek közül az első
rövidebb. A test kékesíekete, a hím
potroha vörössárga. A fejmindig t'ekele (i. Nem: Paururus Konnw.
 A inellsőszárnyon csak egy
haiánf bracihialis-ér van, amely az
alapár mögött fekszik. A test fekete
és sárga, a fej sárgán foltos .... 7. Nem: Sirex 1,.
4. Nem: Tremex Jur.
A csáp rövid, oldalról összenyomott, alig hosszal)!),
mini a tej és a tor együttvéve. A potroh hengeres, a tojócső
a potroh végét csak kevéssel éri túl. Európában két faj és
egy változat ismeretes.
 A szárny sárgásbarna, az ere-
zet sárga. A csáp töve vöröses. A hím
potroha fekete, néhia a szelvények háti
része és oldalai barna foltosak. A
nőstény potroha sárga, fekete haránt
csíkokkal. 15—40 mm.......Tr. fuscicornis P.
 A szárny külső egyharmada,
vagy fele feketésbarna, a tő felé eső
része pedig víztiszta. Az erezet fe-
kete. Színe fekete, csak a nőstény
potroha és* lába fehéren tarkázott.
15—30 mm. ..........Tr. mágus F.
 A szárny teljesen feketés-
barna. A hím középső háti szelvényei
feliér oldalszegéllyel, a nőstény potro-
hának háta pedig egészen fekete 15—
35 mm............Tr. mágus F. var. alchvinista Mocs.
Tremex fuscicornis P. Álcája az irodalmi adatok sze-
rint a Fagus silvatica, Betula álba és Populus tremula fájá-
ban károsít.

88
Ezt a darazsai 1936-ban a soproni erdőkből származó
Fagus sil'vatica, 1937-ben pedig a Surdról kapott Populus
balsamifera
törzsből neveltem. Mindkét esetben természetes
ellenségét az Ichneumonidae családba, tartozó Thalessa
citraria Oliv.
nevű fürkészdarazsat is sikerüli kitenyészte-
nem. 1937-ben a Tilia parvifólia sarjról keletkezett egyedei-
ben is megtaláltam az ág falvai erdőben. 1938-ben pedig
Betula aZ&a-sarjakban találtam Nyirádon. "Repül júl,—
szept.-ig.
Tremex mágus F. Álcája a Quercus pedunculata,
Fagus silvatica, Betula alba, Acer ram pestre és Pirus com-
munis
fájában él. Ritkább, mint az előbbi faj.
5, Nem: Xeris. A. Costa.
Ezt a nemet Európában csak egy faj X. spectrum L.
képviseli. A kifejlet! darázs fekete, csak a fejtető két olda-
lán a. szemek mögött és az előtör oldalain látható egy-egy
sáiga Folt. Hossza tojókészüléke nélkül lő—30 mm. Test-
hosszúságú
és feltűnően előreálló tojókészüléke arra enged
következtetni, hogy petéit idősebb törzsekbe rakja. Júl.—
aug.-ban repül. Álcája főleg a Piuus silvestris, ritkábban a
Picea e.rcelsa
és Abies alba törzsében él.
1932-ben Armillaria mellea által megtámadott Pinus
silvestris
törzséből tenyésztettem ki, amely a soproni erdők-
ből való volt.
(5. Nem: Paururus. Konow.
A nősténynél az utolsó háti szelvény toldaléka arány-
lag rövid, egyenletesen keskenyedik, háromszögalakú.
A tojókészülék a
test hosszánál jóval rövidebb. Nálunk csak
két faj él.
 A csáp alsó l'cle vörösessárga,
a fejtető Iközépbarázdúja jelentéktelen.
A nőstény kékesfekete, a hím potro-
l.ímuk közepe sárgnsvörös. 15—30 mm. P. .juvencus L.
 A csáp egészen fekete. A fej-
tető középbarázdája jól látható. Színe
kékesfekete, a hím 3—7. potrohszel-
vénye sárgásvörös. 18—30 mm, . . . P. noctllio F.

Paururus juvencus L. Leggyakrabban előforduló fa-
darazsunk. Petéjét a Pinus silvestris, Picea excelsa és az
Abies álba törzsébe rakja. Álcája lefelé haladó, körkereszt-
metszetű menetet rág. A menet kezdetben a szijácsban halad,
az első áttelelés után mélyen a fába hatol. A harmadik nap-
tári év tavaszán az álca a fa felületét megközelíti, bábágyát
a szájácsba készíti. Jún.—szept.-ig repül.
1931-ben a Pilis hegységből kapott Pinus silvestris
törzsrészekből tenyésztettem ki, ahol a Pissodes notatus F.
nevű ormányosbogárral közösen károsított. Ugyanakkor élős-
ködői közül az Ephialtes mediator L. és Rhyssa persuasoria
L.
nevű fürkészdarazsak is előrepültek a megtámadott fából.
1936-ban a soproni erdőkből hozott Picea excelsa törzsekből
neveltem. A Paururus juvencus L. a soproni erdőkben a
Fomes annosus (Trametes radiciperda)
után lépett fel és
több törzset tett műszaki célokra alkalmatlanná. Élősködői
közül ebben az esetben a gubacsdarazsak családjába tartozó
Ibalia cultellator Latr. nevű parazitát is kitenyésztettem.
1937-ben Vasmegyéből küldött Pinus silvestris törzsdarabok-
ból neveltem ki károsítót, ahol valószínűleg az Armillaria
mellea
segítette elő elszaporodását.
Paururus noctilio F. Az előbbi fajhoz hasonlóan kü-
lönféle fenyők törzsében károsít.
7. Nem: Sirex L.
A nőstény utolsó hátiszelvényének toldaléka hosszú,
keskeny, végig egyenlő széles, vagy a csúcsán gyengén
ki-
szélesedik. A tojókészülék a test hosszánál rövidebb. Ha
zánkban a
nemnek három képviselője van.
1. A fejtető egészen fekete, dur-
ván pontozott.
A tor rendszerint tiszta
feke.te. 12—40 mm.........S. gigás L.
— A fejtető sárga, legfeljebb
egy keskeny 'középső barázda fekete...............
2
2. A fejtető fekete, mély közép-
barázdával.
A hím tora fekete, a nős-
tényé sárga vagy barna.
A nőstény
utolsó hátiszelvényének toldaléka a
vénén nem szélesedik ki. 15—30 min. S, pbaiitonva V.

90
— A fejtető középbarázdája se
kély, nem fekete. A tor mindkét nem-
nél sárga. A nőstény utolsó hátiszel-
vényének toldaléka a végi' előtt ki-
szélesedik és egy hosszú keskeny
csúcsban folytatódik. 18—40 mm. .
. s. augur KI.
Sirex gigás L. Legnagyobb fadarazsunk. A Picea
excelsa, Abies alba, Pinus silvestris, ritkábban a Larix
europea
kártevője. Károsítása és életmódja a Paururus ju-
vencus
Zv.-éhoz hasonlít, de áleainenetének méretei az előbbi
fajét jóval felülmúlják. Júl.—szept.-ig repül.
1934-ben az ágfalvai erdőben gyűjtött, a Fomes anno-
sus
által megtámadott Picea excelsa törzsrészekből tenyész-
tettem ki. Ugyanakkor parazitái közül az Aulacus exaratus
Rtzb.
és Ephialtes mediator F. nevű fürkészdarazsak is elő-
repültek.
1936-ban a soproni Várhely körül gyűjtött Armillaria
mellea
által megtámadott Abies alba törzsdarabokbál nevel-
tem. Ebben az esetben a Sirex gigás a Pissodes piceae 111.
nevű ormányosbogárral közösen károsított. Élősködői közül
1936-ban az Ephialtes mediator F. és Rhyssa persuasoria L.
nevű fürkészdarazsakkal tenyésztettem ki.
Ezen kívül a soproni erdőkben a visszahagyott Picea
excelsa
és Pinus silvestris tuskókban mindenütt megtalál-
hatók a nagy fadarázs kirepülési nyílásai.
Sirex phantoma P. és augur KL-nak nagy ritkaságuk
folytán erdészeti jelentőségük nincs.
*
A fadarazsak kártétele. A fadarazsak határozottan
műszakilag káros rovarok. Kedvező körülmények következ-
tében olyan nagy mértékben elszaporodhatnak, hogy nem-
csak fák, hanem nagyobb erdőrészek faanyagát is alkalmat-
lanná tehetik műszaki célokra. Elszaporodásuk nagyságára
vonatkozólag megemlítem, hogy találtam olyan 18 m. hosszú,
szél által ledöntött jegenyefenyő-törzset, amelyen 244 drb
Sirex gigás L. kirepülési nyílást számláltam. (6. ábra.) A fel-
rajzolt jegenyefenyő törzs fölött megszerkesztett grafikon
töréspontjai mellett szereplő számok a fm-ként talált ki-
repülésinyílásokat jelentik. Ha megnézzük az ábrát, azi

91
látjuk, hogy a* támadás legerősebben a törzs 6—11 m-es,
egészséges faanyagú és megfelelő mérető szakaszát érte,
míg az alsó, gomba-reves, valamint a felső, kisebb átmérőjű,
költésre nem alkalmas részét kerülte.
6. ábra. Sirex gigás megtelepülésének grafikus ábrázolása.
A károsítás tulaj lonképen nem az egyes törzseket
megszálló fadarazsak számától, hanem az álcamenetek be-
7. ábra. Az álcamenetek behatolási melysége. (Kb. 14-szeres nagyítás.)

92
hatolási mélységétől függ. (7. ábra.) Megfigyeléseim szerint,
amelyek főleg a leggyakrabban előforduló Xeris, Paururus
és Sirex fajokra, tehát a fenyőkben élő fadarazsakra vonat-
koznál;, az álcamenetek átlagos mélysége 7 cm-re tehető,
vagyis, ha az említett fajok által megtámadott törzseket
fűrész- vagy faragottárunak akarjuk feldolgozni, akkor a
Megszállt törzsek átmérőjét 14 cm-rel kisebbítenünk kell.
Ez
a kár nemcsak erősebb támadás cselére vonatkozik, hanem
gyengébb (fm-ként
5—8 kirepülési nyílás) megszállásra is
érvényes. Miután a fadarazsak kifejlődése
2—4 évet vesz
igénybe, megtörténhetik, hogy a károsítok a már beépített
fából (ászokfa, vakpadló, ajtótok) repülnek elő, amiért az
eladó felelősségre vonható. Tehát az említelt elővigyázatos-
ság elmulasztása sok későbbi kellemetlenségnek lehet
okozója.
A. fa kereskedelmi szokványok előírják, hogy a fű rész-
es faragottáruk felső átmérőjének legalább 12 cm-nek kell
lennie. Ebből következik, hogy a fadarazsak támadása ese-
tén
26 cm-nél kisebb átmérőjű törzsek, illetőleg törzsrészek,
fűrész- és faragottárunak nem használhatók fel.
A több évi megfigyelésen) alatt felmért és szakaszos
köbözéssel kiszámított lúc- és jegenyefenyő törzsek adatait
a következő táblázatban foglalom össze, amelynek rovatai
közül a 3. az összes szériát, a 4. a 14 cm-rel csökkentett át-
mérővel számított hasznosítható szerfát m3-ben, az ö. pedig
a károsítás következtében beálló veszteséget mutatja száza-
lékokban.
Maaras-
ság
m
Átm.
em
Összes
szerfa
ni3
Haszno-
sítható
szerfa
ms
Veszteség
u/o
Magas-
ság
m
Átm.
em -
Összes
szerfa
ll|3
Haszno-
sítható
szerfa
Veszteség
°/<i
18
63
2-48S
1-214
51-20
14
40
0-931
0-264
71 -62
Ki
57
1-865
0-H37
54-58
14
38
0-814
0-216
73-46
18
54
1-958
0-791
59-60
14
36
0-703
0-158
77-52
16
51
1-569
0-611
61-06
12
34
0-587
0-126
78-53
20
50
1 • 798
0-702
60-90
12
32
0-519
0-082
84-20
14
48
1'285
0-487
62-10
10
30
0-419
0-051
87-84
18
46
1-394
(1-477
65 ■ 78
12
29
0-421
0-044
89-55
Ili
44
1-235
0-405
67-20
10
28
0-394
0-040
90-00
14
42
1-036
0-316
69-49
10
26
0-328
100-00

93
Ha a táblázatban feltüntetett átmérőket és veszteségi
százalékokat egy tengelyrendszerre felhordjuk, a 8. ábrán
*° 26 ife 3$ 3*8 ^ ife 5fe ^ ^0 <fk d/w-i;
í2. S. ábra. A szerfa veszteségi %-görbéje.
feltüntetett grafikont kapjuk. Az így megszerkesztett görbé-
ről bármely mellmagassági átmérőnél leolvoshatjuk a szerfa-
veszteség százalékát. A görbevonal azt mulatja, hogy a mell-
magassági átmérő csökkenésével a veszteségi százalék roha-
mosan emelkedik, 26 cm. mellmagassági átmérőnél a szerfa
veszteség 100%.
A fadarazsak károsításának pénzbeli értékét az alábbi
példával szándékozom megvilágítani.**
Legyen egy. 80 éves, 111. termőhelyen álló lucfenyő-
állományunk, amelynek fatömege a Coburg hercegi fater-
mési táblák szerint holdanként 21,3 ms, a szerfakihozataü 80%,
az összes szerfa 170 m3 és feltételezzük, hogy a károsító tör-
zseknek csak 10%.-át támadta meg.
A fatömeget a körlappal egyenes arányúnak véve, a
fatömegnek egyes vastagsági osztályokban való százalékos
megoszlása a Forstabteilung
des Badischen Finanzminis-
teriums
kiadásában megjelenő „Hilf'stábéilen für Forst-
Taxatoren"
c. munka szerint a következő lesz:
** A szerfaszázalék és az egységár adatai Sopronra vonatkoznak.

94
Vastagsági osztály...... 11—20 cm 21—30 cm 31-40 cm 41—50 cm
Átlagos mellm. átm...... 15 ,,25 „ 35 ,, 45 „
A fa tömeg megoszl...... 6% 47% 45% 2»/0
Kitermelhető szerfa..... 10 m" 80 m3 77 m3 3 m3
Károsítás 10»/o........ 1 „ 8 „ 8 „ 
A károsított szerfából tűzifába
kerül a 8. ábra szerint . . . 100% 100»'o 78»/0
Vagyis . . . •...... . 1 m3 8 jn* 6 m:>
A veszteség tehát holdanként 15 m3 széria.
Ha a szerfa m3-ként 32.— P, a tűzifa 7.— P, akkor a
fadarazsak által okozott kár pénzbeli értéke holdanként:
32X15 — 7X15 = 375.— P.
Természetesen minél nagyobb a fatömeg, illetőleg a szerfa-
kihozatal (jobb termőhely, vastagabb választék, tehát maga-
sabb egységár, idősebb állomány), annál nagyobb a fadara-
zsak által okozott kár is.
Miután a Siricidák a fa belsejében rejtetten fejlődnek,
azért kivétel nélkül másodlagosak. A beteg törzsekben élő
másodlagos rovarok ellen csak gazdasági úton lehet sikere-
sen védekezni.
Tartsuk a természet útmutatásait és az erdő-
műveléstan szabályait szem előtt és telepítsünk minden fa-
fajt a neki megfelelő termőhelyre. Elemi csapások követ-
keztében megsérült és sínylődő fákat azonnal el kell távolí-
tani. Rendkívül fontos elhárító intézkedés még a kihasznált
faanyag gyors elszállítása és a vágásieriilet kitakarítása.
Megfigyeléseim szerint a visszahagyott friss fenyő-
tuskók is hozzájárulnak a fadarazsak elszaporodásához.
Azért ajánlatos volna a tuskók széthasogatása, vagy meg-
égetése ott, ahol a tuskóirtás tilos, mert ezzel nemcsak a fa-
darazsak, hanem egyéb káros rovarok (pl, Hylobius) meg-
telepedését is megakadályozhatjuk.
FELHASZNÁLT IRODALOM.
Asg M. und Funtikow G.: Über die Biologie und teolinische Bedeu-
tunfí der Holzwespen. Zeitsclir. I'. angew. Entoni. Bd. XIX. Berlin, 1932.
Bischoff, H. Dr.: Biologie der Hymcnopteren, Berlin, 1927.
Brohmer, P. Ehrmann, P. Ulmer, G.: Die Tierwclt Mitteleuropas.
Bd. V. 2. Teil. Leipzig, 1930.
Buchner, P.: Holzmalirung und Symbiose. Berlin, 192S.
Emiin, E.: Die Blatt- und Holzwespen. Die Insekten Mitteleuropas
j nsbi'sonders Deutsohlands. Bd. 111. Berlin, 1913.
ffess-Beck: Forsrtsűhutz. Fünfte Aul'lage. Bd. T. Neudamm, 1927.

95
Jablohowski József: A nagy fadarázs különös kártétele. Rovartani
Lapok 4. kötet. Budapest, 1897.
Judeich, I. F. und Nitsche, H.: Lehrbuch der M itleleuropiiischen
Foi-stinsekteinikunde. Bd. I. Wien, 1895.
Konow, Fr. W.: Systeamatisclie und kritiselie Bcarbeitung der Síri-
eiden Tribus Sirieini. Enrtomol. Zeit. XVII. Wien, 1898.
Leisewitz, W.: Versucb einer Zu&annnenstellung der Holzwespen
naeli ilirer Wintspílanzen. Forstl. Natúr. Zeitsehr. VII. 1898.
Mocsáry Sándor: Két érdekes í'a-rontó darázs. Rovartani Lapok. II.
kötet. Budapest. 1885. — A magyarországi fa-rontó darázsok. Rovartani
Lapok. 3. kötet. Budapest. 188(i.
Nüsslin—Rhumbler: Forstinseetenkunde. Uritte Auil'lage. Berlin, 1922.
Schmiedeknecht, O. Dr.: Die Hymenopteren Mitteleuropas. Jena, 1907.
Schröder, C. Dr.: Hand'budh der EntoMioIogie. Bd. IIT. Jena, 192Ő.
Taschenberg, Dr.: Wias sind Holzwürner und wie erweihrt man sicb
ilirer? Hal le a. S—1883.
Weber, 77. Dr.: Lebrbueb der Entomologie. Jena, 1933.
Die Holzwespen und ihre Scháden. Von Dr. J. Győrfi.
Der durch die Holzwespen angerrichtete Schaden ist aus-
gesprochen technischer Natúr. Die Weihchen snchen zwecks
Eiablage imnuír unr Ikrankelnde Baume auf und 'meideii die
gesunden, vertroekneton oder von Pilzeu angegrififenen Stamme.
Für das Ausmass des Schadens ist nieht die Zahl der Insekteii,
sondern die Tiefe der Larvengánge entscheidend.
Nach den Beobachtungen des Verfasserjs, die sich haiipteach-
lich auf die Nadelhölzer angreifenden Axten Xeris, Paururus inul
Sirex erstreckten, betrágt die durchschnittlicho Tiefe der Lur
\e-
gange 7 om. Dies verringert den brauchbaren Staininnlurcli-
inesser nm 14 cm und bedeutet somit ernsten Verluist im Nútz-
holzanteil. Guter Boden, höheres Bastaiidosalter und, zurüek-
•relassene Stöeke erhölien die Gefahr; als Vorbeugiing konimeu
mii' wirtschaftlicbe Massregel in Betracht.
*
Le sirex et ses méfaits, par le Dr ./. Győrfi.
L'Auteur a observé surtoul les rspéces nuisibles pour les
eoniféres, et il a pu constater que les larves se développent á une
profondeur moyenne de 7 cm. Les bonnes qualités du sol. l'áge
avancé du peuplement et les soucbes laissées en térre favorisent
les méfaits du sirex.
*
Woodwasps and the Damage Done by Them. By Dr. J. Győrfi.
The author's observations extended chiefly to the genera
that attack coniferae and it was foundi that the average depth of
the grub-holes is 7 cm. The better the soil, the older the stand*
and the more stumps left behinti after feliing, the greater the
■damage.

96
VADÁSZAT.
Kormeghatározás: A farkasnál és a rókánál.
Irta: Szederjei Ákos.
Február. Gyönyörű, ragyogó téli napsütés. A hegyoldalon
szinte vakít a hó. A csodás szűzi fehérséget megtöri egy szé-
les szarvasnyoiin. Jó bika lehet a ga/.dája. Nem régen járt itt a
hegyek koronázatlan királya, egy csodaszép tizennégyes. Most ott
áll a hegyoldal kiálló szikláján, mint egy bronzszobor.
Magasra tartott fejjel szagol az erdő felé. Mintha egy árnyék
vetődne is az erdő széltörte fájára.
A következő pillanatban egy nyaktörő ugrás és a tizenné-
gyes már ott nyargal a hegyoldalban, dei az előbb látott árnyék,
egy ordas, is ott fut a szarvas-csapán. A bika bízik az erejében.
Hatalmas ugrásokkal rohan a jól ismert sziklákon a szomszéd
hegyoldal felé. Amint reáugrik a befagyott patak jegére a másik
oldalból is kibukkan egy farkas.
A tizennégyes érzi, hogy itt ma élet-halálról van szó. Ez
nem egy elkeseredett, éhes ordas egyéni vállalkozása, hanem jól
megszervezett hajtásról van szó. Ez sem ijeszti meg, csak a völgy
végén kezdődő jól kijárt vontató utat kell elérnie és akkor övé a
világ. Nincs az a farkas, amelyik ott utóiérje. De amikor odaér,
elébe ugrik a harmadik farkas és szorítja a széltörés felé.
A bika érzi a végét. Fáradt. Most már nem olyan biztos az
ugrása, el is csúszik egy gömbölyű jeges kövön. Eltörik a lába.
Rajta vannak a farkasok. Fájdalom hasít bele a nyakánál, lábá-
nál, oldalán. Tépik, marják a kérlelhetetlen hóhérai. A bika
gőzölgő vére megfesti a hófehér havat.
Már dagadtra falta magát minden farkas, mikor megérke-
zik egy elkésett öreg ordas. A vén gyilkos már sok ilyen hajszá-
ban vett részt, akkor még elől futott, ő törte a havat
a társainak,
ma már könyöradományökbó] él.
Nehezen szaggatja töredezett fogaival a maradékot. Pedig
azok a fogak ilyen, rabló-munkára vannak felépítve. Különösen
a hegyes, éles előzápfogak és a nagy tépőfogak mutatják a tulaj-
donosuk ragadozó voltát. Ezek
a fogak nemcsak reá jellemzők,
hanem kisebb termetű rokonára, a rókára is.
A farkas és a róka a ragadozókhoz, mégpedig a kutyafélék-
hez tartozik. A ragadozók fogazatára jellemző, hogy zápfogaik
alakja és nagysága nagyon különböző. Különösen feltűnő a záp-
fogak közül kiemelkedő nagy tépő- vagy szakítófog. A tépőfogak
eh
'ílli zápfogak élesek, hegyesek, csúcsosak. A szakítófog mögötti
zápfogak gumósak és szélesek. A felső állkapocs szakítófoga nem:

07
más, mini az utolsó előzápfpg. Ennek háromhegyű koronája, a
külső részén kél gyökere, a belső oldalon pedig gumója és alatta
egy harmadik gyökere van. Az alsó szakítófog megfelel az első
utó- vagy valódi zápfognak. A két gyökerén kétkarélyú korona
ül. amelynek belső gumója is van.
A fogak ollószerüen vágnak egymás mellé.
A nagyra kifejlődött szakítófogból következtethetünk az
egyes állal fajok táplálkozására is. Az éles, hegyes zápfogak mu-
tatják, hogy az. állat többnyire melegvérű állatok húsával él.
Ugyancsak ezt mutatja a jól fejlett szakítófog is. Ugyanis minél
fejlettebb a szakítófog, annál ragadozóbb és e.sak melegvérű álla-
tokat gyilkoló az állat.
A kutyafélék fogainak a száma: 6—(i metszőfog, 2—2 erős és
kiálló szemfog (cbfogak), felül 6—6 és alul 7—7 zápfog. A záp-
fogak közül: felül 3—3 és alul 4—4 a hegyes, éles előzápfog. Az-
után jön a 2—2 szokatlanul nagy szakító- vagy fépőfog és végül a
szélesebb gumós 4—4 utó- vagy valódi zápfog. Az összes fogak
száma tehát: 42.
Az alábbi ábrában az egy oldalon álló fogakat látjuk. A
metsző fogakat
M1} M2 , Ms-al, a szemfogakat 8zA, S?f az elő-
ző pfogakat
EZl, EZi, EZn, EZi-&\, a szakító vagy tépő fogakat
7'. |. I\F-el. végül a valódi vagy utózápfogakat Vzx,Vza "Vei jelöltem.

98
A. fogrendszert törtek alakjában is szokták jelölni. A szám-
láló a felső, a nevező az alsó állkapocs fogazatát jelenti. A fogak
h.tromfélescgét (metsző-, szem- és zápfogak) egymástól elkülönítve,
külön törtekben soroljuk fel, még pedig számszerűleg annyiszor
és olyan sorrendben, amint azok az állkapocsban elhelyezkednek.
Ezek szerint a kutyafélék fogrendszere:
ül •1 ÜL 1 JLA-JLA A — 4,9
i T i 1 6 1 4 1 i ~ u
ahol — a metszőfogakat, — és — a szemfogakat (ebfogakat),
b
 11
3 '1 11
a -^-és ~ az előzápfogakat, - és — a szakító- vagy tépőfogakat,
4 4 11
2 2,
-5- és — az utózápfogakat jelenti.
2. ábra. A metszőfogak metszőélének a kopása a különböző korban.

99
A ragadozóknál is van az egyes fogaknál fogcsere és ez a
fogcsere itt is jellemző a korra,
de van egy könnyebb ismertető-
jel, ami jó útmutató a kormegállapításnál.
Ugyanis a metszőfogak metszőélei hármas csúcsokban vég-
ződnek az egyéves daraboknál. Később ez a hármas hegy lekopik
és végül egészen egyenes lesz a metszőéi.
A három hegy mutatja, hogy! az állat egyéves. Ha már csak
két hegy van (az egyik már lekopott), úgy kétéves. Mikor már
csak egy hegy van: hároméves. Amikor pedig a metszőéi egye-
nesre kopott, akkor négyéves.
A negyedik óv után a metszőfogak közötti résekből követ-
keztethetünk a korra. A kopással ugyanis a fogkorona kisebbe
dik és a fog nagysága csökken. Ez a rés (a metszőfogak közötti
rés) a korral együtt nő. Idősebb álatoknál már jobban szátálla-
nak a fogak, a nagyon idős daraboknál pedig kis darabok le is
töredeznek.
Az idősebb állatok kormeghatározása már bizonytalan, de
többnyire szükségtelen is, mert — különösen a rókáink — ritkán
érnek el matuzsálemi kort. A legtöbb róka már 3—5 éves korban
befejezi pályafutását.
Forrásmunkák: Lovassy, Brehm, Szécsi könyvei és főképen
nagy segítségemre volt dr. Szabó Ferenc állatorvos úr, szfőv.
állat- és növénykerti főfelügyelő.
Helyreigazítás.
A vaddisznó /korának meghatározásáról írt közleményem-
ben (E. L. 1940. évi I. füzet) sajnálatosan néhány sajtóhiba maradt.
így a 30. oldalon, felülről a í. sorban 3 pár szemfog helyett
2 pár a helyes. Az ugyanezen az oldalon található táblázatban
„Az összes fogak száma" c. rovat első száma helyesen nem 8,
hanem 16.
Végül a 32. oldalon az első sor helyes szövege: „A további
adatok — miként az előző táblázatéi is — csak az egy oldalon
levő fogazatra vonatkoznak."
Sz.

KKI
EGYESÜLETI KÖZLEMÉNYEK
Választmányi ülés.
Az Országos Erdészeti Egyesület igazgatóválasztinánya f. évi
január hó 25-én délelőtt 10 órakor — a rendkívüli közgyűlést megelőzően
ülést tartott, amelyen megjelentek: báró Waldbott Kelemen elnök. Tér fi
lléla és ifj. gróf Teleki József alelnökök, Biró Zoltán ügyvezető, továbbá
Jjliijj Jenő, Bartha Dezső, báró Bietlermami Imre, Czillinger János, Föld-
váry
Miksa, báró Inkey Pál, Kársai Károly, Kovács Gábor, gróf Mailáth
György, Molcsány Gábor, Orosz Antal, Papp Béla, Pászthory Ödön, Riedl.
László, liochlitz Béla, Roth Gyula, Schenkengel László,' Schmid Ernő, Ta-
kács
Zsigmond, Tóth Bódog, Véssei Mihály választmányi tagok és dr,
Mihályi Zoltán titkár.
Távolmaradásukat kimentették: Bencze Pá], Borhy György, gróf
Esterházy Móric, Fekete Zoltán, vitéz gróf Festetics Kristóf, Ivanich
Ferenc, gróf Károlyi Gyula, gróf Keglevich (íyula, dr. Kiss Ferenc, vitéz
Lámfalussy Sándor, Lady Géza, Lengyel Sándor, vitéz Marsóy Ferenc,
Matusovits Péter, herceg Montenuovó Nándor, dr. Osztroluczky Miklós,
őrgróf Pallavicini A. Károly, dr. Papp-Szász Tamás, Rimler Pál, gróf
Széchenyi Károly, Urbánfy Ignác, Vuk Gyula és vitéz Walla Ferenc.
Báró Waldbott Kelemen elnök a határozatképesség megállapítása
ulán a jegyzőkönyv hitelesítésére Molcsány Gábort és Kórsai Károlyt
kérte fel, majd néhány szóban rámutatott a rendkívüli közgyűlésen tár-
gyalásra kerülő két fontos kérdésié: a tűzifa árának szabályozásaim, vala-
mint a vadászali törvény revíziója érdekében
teendő lépésekre és a vá-
lasztmány előzetes állásfoglalását kérte.
Biró Zoltán ügyvezető az áréllenőrzés országos kormánybiztosának
;■. hasított dorong eladási árára vonatkozó 9760/1939. sz. átiratát ismertette,
amelyben az árkormánybiztos arról értesíti az egyesületet, hogy nem emel
kifogást
az ellen, ha & 10.800/1934. F. M. sz. rendeletben lefektetett kellé-
keknek megfelelő hasított dorong legfeljebb a hasáb fa árával azonos áron
kerül forgalomba.
Az igazgató-választmány az árkormánybiztos értesítését megnyug-
vással vette tudomásul.
Biró Zoltán ezután a tűzifa ár-kérdésének rendezése ügyében teendő
lépésekre vonatkozólag tett javaslatot. Az árkormánybiztos kilátásba he-
lyezte, hogy a tavasz folyamán nem fog elzárkózni a száraz fa árának
fokozatos felemelésétől. Célszerű lenne, azonban a friss termelésű tűzifa
árának a felülvizsgálatát is kérni, mert az erdőgazdaságok jelentékeny
része 35—40%-os munka héi -emelkedésről számolt be, a fuvarbérek pedig
helyenként 60%-kul is magasabbak, mint ősszel voltak. Ha az érdekkép-
viselet megfelelő komoly adatokat tud felsorakoztatni, az árkormánybiztos
— aki kezdettől fogva nagy megértést tanúsított ebben a kérdésben —
bizonyára méltányolni fogja az érveket.
Báró Inkey Pál mindenben helyeselte az ügyvezető indítványát, de
annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy az egyesület törekvését

101
nem sok siker fogja kísérni, inert a tűzifa ára ma a leghatásosabb eszköze
a politikai izgatásnak és egyáltalában nem rokonszenves tárgy a nagy-
közönség előtt. A Faforgalmi Bt. igen célszerű szerve volt a tűzifa-for-
galom szabályozásának és sajnálatos, hogy nem lehet helyette hasonló
intézményt életbeléptetni. Az árak felemelése egyedül nem elegendő a
kérdés teljes megoldásához, mellette a vasúti fuvardíjkedvezmények visz-
Bzaáltításárta lenne még szükség, hogy a gyengébb minőségű választókok
is piacra juthassanak, mert azokat jelenleg ismét nem lehet értékesíteni.
Biró Zoltán rámutatott arra, hogy a 280 km-nél nagyobb távolsá-
gokra történő szállításoknál a régi kedvezmény most is érvényben van,
de kétségtelen, hogy a hosszabb fuvart csak a drágább választékok bírják
el. Ezért lenne igen fontos, hogy a termelő erdőgazdaságok ne adják el
helyi szükséglet
ri a hnsábfát, hanem szorítsák rá a vidék lakosságát a
dorong- és botfa felhasználására úgy, amint ez régebben történt.
Ajtay Jenő hozzászólása után, aki az egyre emelkedő termelési és
fuvarköltségekről számolt be, az elnök indítványára a választmány úgy
határozott, hogy az ügyvezető javaslata alapján a közgyűlés hozzájárulá-
sát kéri a tüzifa-árak szabályozása tárgyában szükséges felterjesztéshez.
Bitéi Zoltán ezután a vadászati törvény revízióját előkészítő egyesü-
leti munkáról számolt be röviden. Bejelentette, hogy a Hubertus Országos
Magyar Vadászati Védegylet
szívélyes hangú átiratban jelezte készségét
az egyesülettel való közreműködésre, amit az igazg-i tó-választmány nagy
örömmel vett tudomásul. Bejelentette továbbá, hogy Barthos Gyula 8
zergére vonatkozólag teljes tilalom megállapítását kéri, vitéz Vitézy
László az őz-suta selejtezésére a februártól—áprilisig terjedő időt java-
solja és állást foglal az őznek seréttel való lőhetése ellen, Ajtay Jenő
pedig az orwadászokkal szemben alkalmazandó büntető eljárások nagy-
fokú szigorítását kívánja javaslatában. Az utóbbira vonatkozólag hang-
súlyozta, hogy a mai időkben, célszerű ebben a kérdésben bölcs mérsékle-
tet tanúsítani, mert különben ellenszenvvel találkoznának még- a jogos
kívánalmaknak is. A közgyűlés nem alkalmas az egész tárgy részletes
megvitatására, tehát célszerű lenne, ha az igazgató-választmány olyan
értelmű javaslatot lenne a közgyűlésnek, hogy hatalmazza fel az
elnökséget egy. szűkebbkörű bizottság összeállítására, amely a vadászati
egyesületekkel érintkezésbe lépve, közösen letárgyalná az egész kérdést.
Báró Inkey Pál, Roth Gyula és Ajtay Jenő hozzászólása után az
igazgató-választmány az ügyvezető javaslata szerint határozott.
Dr. Mihályi Zoltán titkár bejelentette, hogy felvételüket kérték az
egyesületbe: a veszprémi püspöki uradalom jószágkormányzósága, gróf
Rüdt Collenberg Weyprecht Hugó nagybirtokos, Barthos Tibor, Bugarin
Ede, Debreczeny András, gróf Esterházy József, Gábor Ferenc, Hegyi
Imre, Mautner Antal, Mauksinszky Gyula, Mészáros Kálmán, Pákh Antal,
Pogács István, Szilvay József, Tihanyi László, Ziegler Mihály és Zala
Dezső erdőinérnökök. Javaslatára az igazgató-választmány a jelentkezőkéi
egyhangúlag az egyesület tagjai sorába iktatta.
Rendkívüli közgyűlésünk.
Az Országos Erdészeti Egyesület f. évi január hó 25-én
Budapesten az egyesület székházában rendkívüli közgyűlést tar-
tott, amelyen megjelentek: báró Waldbott Kelemen elnök, Térfi
Béla és ifj. gróf Teleki József alelnökök, Biró Zoltán ügyvezető,
dr. Mihályi Zoltán titkár, továbbá Aáron Oktáv, Ács Ferenc,

1,02
Ágfalvi Imre, Ajtay Jenő, Barkóczay István, Bartha Dezső, báró
Biedermann Imre, Czillinger János, Csizmazia László, Csép Béla,
Bercsényi István, Dietl Ágoston, Egly József, Fáber Gyögy, Far-
kas
Jenő, Fekete Lajos, gróf Festetics Pál, Fixek Jenő, Földváry
Miksa, Gyarmathy Mózes, Hajdú János, Hartay Henrik, Héjj
János. István* báró Inkey Pál, Irinyi Aurél, Iványi Ferenc,
Jakóby László, Jeszenszky Ferenc, Jónásch Kornél, Kálmán Béla.
dr. Kapácsy Miklós, Kársai Károly, Keiner Rezső, Kertay Ede,
Kolossváry Andor, Komáromi László, Kovács Gábor, Kovács
Jenő, dr. Kovács Zsigmond, Koválcsik Béla, Lángos Lajos, gróf
Mailáth György, May Ottó, Mester János, Mikósdy András,
Modrovich Ferenc, Molcsány Gábor, Nagy Imre, Nagy Mihály,
yitéz Onczay László, Orosz Antal, Palla Zoltán, Papp Béla, Papp
Jenő, Pászthory Ödön, Petényi Keresztély, Plotényi Jenő, vitéz
Rab János, vitéz Rábay Gyula, Riedl Gyula, Riedl László, Roch
litz
Béla, Roth Flóris, Roth Gyula, vitéz Simonkay Gyula^
Schenkengel László, Schulek János, Schmid Ernő, Szeder jei-
Ostadúl
Jenő, Sztankovánszky Tibor, Szunyogh Gáspár, Takács
Zsigmond, Tárczy Pál, Tóth Bódog, Tóth József, Várjon Géza,
Vassányi Mihály, Véssei Mihály, Véssey Ferenc, Vető Gyula,
Vorák Sándor, Vuk Gyula, Wagner Gyula, Wagner Márton,
Wilde Kálmán és Zoltán János Ervin.
Távolmaradásukat kimentették: Bencze Pál, Borhy György,
Csóka József, gróf Esterházy Móric, Fekete Zoltán, vitéz gróf
Festetics Kristóf, Ivanich Ferenc, gróf Károlyi Gyula, gróf
Keglevich Gyula, dr. Kiss Ferenc, vitéz Lámfalussy Sándor,
Lady Géza, Lengyel Sándor, vitéz Marsóy Ferenc, Matusovits
Péter, herceg Montcnuovó Nándor, dr. Osztroluczky Miklós, őr-
gróf Pallavicini A. Károly, dr. Papp-Szász Tamás, Rimler Pál,
gróf Széchenyi Károly, Urbánfy Ignác és vitéz Walla, Ferenc.
Báró Waldbott Kelemen megnyitójában megállapította,
hogy a közgyűlés összehívása az alapszabályoknak megfelelően
történt, kimondotta a határozatképességet és a jegyzőkönyv hite-
lesítésére Czillinger Jánost és Földváry Miksát kérte fel. Beje-
lentette, hogy a M. Kir. Földmívelésügyi Miniszter Urat! Mol-
csány
Gábor miniszteri tanácsos, a M. Kir. Vallás- és Közokta-
tásügyi Miniszter Urat Schenkengel László kir. közalapítványi
igazgató, a M. Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudo-
mányi Egyetem Bánya-Kohó ós Erdőmérnöki Karát Modrovich
Ferenc egyetemi ny. r. tanár, a Magyar Mérnök és Építész Egy-
letet Papp Ferenc elnök, Schulek János igazgató, dr. Frohner
József főtitkár és Marék László h. igazgató, a Magyar Mér-
nökök és Építészeik Nemzeti Szövetségét Koiss Géza ny. minisz-
teri tanácsos ügyvezető alelnök, az Országos Magyar Bányá-
szati és Kohászati Egyesületet Róth Flóris m. kir. bányaügyi

103
főtanácsos, elnök és Jakóby László titkár, a Hubertus Országos
Magyar Vadászati Védegyletet gróf Festetics Pál ügyvezető al-
elnök, a Magyar Gozdatisztek Országos Egyesületét Fáber György
ügyv. igazgató, Budapest székesfővárost Csizmazia László fő-
erdőtanácsos, a Eelsődunántúli Erdészeti és Vadászati Egyesü-
letet Véssei Mihály ny. min. tanácsos és a Tiszajobbparti Vár-
megyék Erdészeti Egyesületét vitéz Onczay László in. kir. gazd-
főtanácsos, erdőigazgató képviselik, akiket az egyesület nevében
melegen üdvözölt.
Kegyeletes szavakkal emlékezett meg gróf Zelenski Róbert
és Nagyszalánczy Brúnó elhunytáról, akikben az igazgató
választmány két odaadó, munkás segítőtársat, a magyar erdő-
gazdaság pedig ered/ményefcben gazdag életű, értékes té-
nyezőket vesztett el. Javaslatára a közgyűlés úgy határozott,
hogy az elhunytaik emlékét jegyzőkönyvében megörökíti és
hátramaradottaiknak az egyesület mélységes részvétet tolmá-
csolja.
Az elnök ezután a közgyűlés összehívásának indokait vi-
lágította meg. Rámutatott a tűzifa árkérdésének jelentőségére és
a megváltozott viszonyok alapján az újabb szabályozás sürgős
szükségét hangsúlyozta. Ismertette a vadászati törvény revíziója
érdekében kiküldött külön bizottság munkájának eredményét,
amelyet az igazgató-választmány a további tárgyalásuk alapjául
fogadott el. Különösen kiemelte a vadkár-kérdés igazságos meg-
oldásának fontoisságát, mint olyant, amely nélkül az új
vada
szati törvény megalkotása el sem képzelhető. A tervezetet azért
kellett a közgyűlés legszélesebb nyilvánossága elé hozni, hogy
mindenki fenntartás nélkül kinyilváníthassa véleményét, mert
valóban kielégítő megoldást csak az összes szempontok tárgyila-
gos és lelkiismeretes figyelemhevétele hozhat.
Biró Zoltán ügyvezető röviden ismertette a tűzifa árala-
kulásának a történetét. Kárpátalja, visszacsatolásával az ellátás
kérdése még nem nyert megoldást és a szigorú téllel bekövetke-
zett tüzelőhiány legnagyobbrészt arra a bizonytalanságra vezet-
hető vissza, amely a termelőt és a kereskedőt egyaránt távol-
tartotta a piactól. Miután az ősz óta a termelési- ós fuvarbérek
is jelentékenyen emelkedtek, a zavartalan ellátás csak úgy való-
sítható meg, ha megfelelő árak biztosítják a termelés gazdasá-
gosságát. Bejelentette, hogy az igazgató-választmány már állást
foglalt az egyesület részéről teendő lépés.ek tekintetében és ezért
a közgyűlés hozzájárulását kérte a tervbevett felterjesztéshez.
Nagy Mihály ellenezte az árak felemelését, mert szerinte az
erdőgazdaság jövedelmezősége kat. holdankint átlagosan leg-
alább 15 pengő és ezért a fogyasztó érdekeit ée a szociális kívá-
nalmakat kell a kérdés elbírálásánál előtérbe állítani.

104
Az elnök rámutatott arra, hogy a tüzifaértékesítés kielégítő
megoldása nem egyoldalú erdőbirtoikos-érdek, mert az ország el-
látása a helytelen árpolitika miatt került komoly válságba. A za-
vartalan termelés tehát nem közömbös a. fogyasztóközönség szem*
pontjából sem, veszteséggel azonban nem lehet termelni. A pia.c
bizonytalansága miatt az erdőgazdaság már eddig is súlyos
vesztesiégeket szenvedett főleg azáltal, hogy a gyengébb minő-
ségű választékok — értékesítési lehetőség iiijján — az erdőben
pusztulnak el.
Az elnök javaslatára a közgyűlés egyhangúlag az ügyve-
zető
indítványa szerint határozott.
Biró Zoltán a vadászati törvény revíziója érdekében szük-
ségessé vált megmozdulás hátterét világította meg és a közgyű-
lés hozzájárulását kérte az igazgató-választmány állásfoglalásá-
hoz. Az első vadászati törvény előkészítő tárgyalásai az Orszá-
gos Erdészeti Egyesület székházában folytak le, az egyesület
tehát teljes joggal foglalkozik most a kérdéssel. Örömének adott
kifejezést, hogy a Hubertus Országos Magyar Vadászati Véd-
egylet elküldette képviselőjét a közgyűlésre, mert eredményes
munkát csak valamennyi érdekelt testűiéi összefogásától és egy-
öntetű megállapodásától lehet várni. Az egyesület kiküldte bi-
zottságnak nem az volt a célja, hogy részletes törvénytervezetet
készítsen, hanem csak azokat az elveket kívánta leszögezni, ame-
lyeket az új törvény megalkotásánál alapvető fontosságúnknak
tartott. Ezek között főleg a lovad tenyésztésének kellő korlátok
közé való szorításával, ill. a minősé!)} vadgazdaság feltételeivel,
valamint a vadkár-kérdés igazságos szabályozásával foglalko-
zón legtöbbet. A kiküldendő egyesületközi bizottságnak a részle-
teik tisztázása, lenne a feladata és miután a közös megállapodás a
legfontosabb, felhatalmazást kért a közgyűléstől a bizottság
számára, hogy a szükséges egységes álláspont érdekében akár az
igazgató-választmány elfogadta vezérfonaltól akár pedig a be-
nyújtott indítványoktól eltérhessen.
Roth Gyula felszólalásában aggályát fejezte ki arra az
esetre, ha a bizottság javaslatával szemben mégis a „res nullius"
elv érvényesülne a törvényben. Kifejtette továbbá, hogy kisebb
erdőknek a fővadas területekhez való csatolása csak akkor nem
sérelmes, ha ezek a nagy vadas teriilettel hal árosak vagy azok
közvetlen szomszédságában vannak. A törvényben szabályozott
tilalmi időtől való eltérés szerinte minden esetben aggályos.
Ellenezte a szarvas-tehén augusztus
15-vel kezdődő és február
15-ig tartó lelövését is. Az őz-suta létszámapa.sztását — ott ahol
erre szükség van — meghosszabbított lelövési idővel kell lehetővé
tenni, de a sorét lövés megengedése nélkül. A medvénél és hiúznál
helytelenítette a teljes tilalmat. A vadkár megtérítésénél kü-

1Ü7>
lön alap létesítését javasolta. A büntető rendelkezéseknél a inai-
nál szigorúbb megítélést kívánt és olyan értelemben, hogy a tör-
vény a vadorzót a jogtalan vadászatért, mint kihágásért és a
vad elviteléért mint lopásért sújtsa. Nézete szerint a sebzett vad
követését 48 óra alatt be kell fejezni és a kiskorúakat még akkor
is vadászvizsgára kell kötelezni, ha igazolják a 3 évi gyakorlatot.
Dietl Ágost helytelenítene a szarvastehén lelövési idejére
vonatkozó bizottsági állásfoglalást, az augusztus 15-i kezdetet
túl korai, a február végóig való meghosszabbítás jobban megfe-
lelne a eélnak. A medve teljes tilalniazása is helytelen, elegendő
lenne a boesos anyamedvék védelmezése.
Gróf Festetics Pál a Hubertus Országos Magyar Vadászati
Védegylet meleg üdvözletét tolmácsolta és nagy elismeréssel
szólt azokról az érdemekről, amelyeiket az erdőtiszti kar a világ-
hírű magyar vadállomány megmentése és jobb jövőjének kiépí-
tése érdeklőben szerzett. A legrégibb vadászati védegylet nevében
örömmel köszöntötte az Országos Erdészeti Egyesület kezdemé-
nyező lépéséi és hangsúlyozta, hogy a Hubertus készséggel vál-
lalja a közös munkát és az egységes állásfoglalás érdekében áldo-
zatra is hajlandó.
A nagy tetszést aratott felszólalásért és az. abban kifejezett
baráti készségért az elnök mondott őszinte köszönetet.
Ih'uó Inlcey Pál azt a meggyőződését hangsúlyozta, hogy a
„rcs nullius" elvének az elejtésére irányuló törekvés aligha vezet
sikerre és a „nemzeti vagyon" megjelölés veszedelmes jogi következ-
ményeket vonhat mag'a után. A vadkár-kérdés hel>Tes rendezése az
egész törvény alapja. A vadkár megelőzésének a tilalmi idők célszerű
megszabásán kívül a vad elzárása a legjobb biztosítéka. A tervbe -
vett nagyvadas körzetek aligha lesznek közmegnyugvásra meg-
valósíthatók, mert bizonyára számos olyan erdőbirtokos is akad,
aki nem kíván tagja lenni a körzetnek. A kérdés megoldásánál
feltétlenül annak az elvnek kell érvényesülni, hogy senki sem
mulathat másnak a pénzén.
Az új erdőtörvényt — éppen mert be-
haló érdekképviseleti tárgyalások előzték meg — a magyar tör-
vényhozás legjobban előkészített - alkotásának lehel tekinteni.
Kívánatos lenne, hogy a tervbevett vadászati törvény is hasonló
alapokon épüljön fel.
Nagy Mihály szociális szempontból aggályosnak minősíteti,'
a tervezetet. A vadorzás! szerinte nem lehet rablásnak minősíteni,
mert hajtóereje a legtöbb esetben a vadász-szenvedély, amelynél
megelőzéssel jobb eredményt lehetne elérni. Adatgyűjtése szerint
egy nyúl évi takarmányszükséglete 60—70 kg széria értékének felel
meg, egy fácán átlagos kártevése pedig 4—5 kg. tengeri; ezzel
szemben az apróvadas területek átlagos bérc kat. holdankint 5—10
fillér. Ezek alapján azt javasolta, hogy: 1. községi vadászterület

106
bérbeadásánál a helybeli kisgazdákból alakult vadásztársaságnak
mindenkor elsőbbség biztosítandó; 2. miután a vad felnevelési
költsége sokszorsan felülmúlja a kialakult haszonbéreket, vagy az
utóbbit kell megfelelően felemelni, vagy annak kiegészítéseként
a területen elejtett vad értékének felét a bérbeadó kisgazdáknak
átengedni és 3. mezőgazdasági területeknél két darab összefüggő
50 kat. holdas, vagy 4 darab 25 kat, holdas birtok egyesüléséből
önálló vadászterület legyen létesíthető.
Ajtay Jenő hozzászólása után a közgyűlés az ügyvezető
indítványát egyhangúlag magáévá tette és Nagy Mihály indít
ványát elvetette.
A tárgysorozat következő pontja értelmében az elnök tisz-
teletbeli tagok választására vonatkozólag tett indítványt. Ezt
teljes egészében lapunk elején közöljük.
Gróf Andrássy Sándor, Kaán Károly, gróf Geglevich Gyula,
dr. Kiss Ferenc gróf Széchenyi Bertalan és Krippel Móric
tiszteletbeli tagokká történt megválasztását a közgyűlés lelkes
örömmel, hosszantartó tapssal üdvözölte.
Báró Inkey Pál felemlítette, hogy tudomása szerint Karín
Károly súlyos műtéten esett keresztül és indítványára a köz-
gyűlés úgy határozott, hogy az ünnepeltnek megfelelő formában
az egyesület őszinte jókívánságait tolmácsolja.
Az igazgató-választmány megüresedett tagsági helyeinek
betöltése következett ezután. Az elnök a szavazatszedő bizottság-
elnökéül Kársai Károlyt, tagjaiul pedig Bartha Dezső és Fekete
Lajost kérte fel és a szavazás tartamára az ülést felfüggesztette.
A szavazás összeszámlálása után dr. Mihályi Zoltán titkár a
nyáron tartandó rendes közgyűlés helyének megválasztására vo-
natkozó előzetes tárgyalásokról tett jelentest. Az egyesületi tagok
nagy többségének kívánságára az elnökség valamelyik felvidéki
várost vette tervbe és elsősorban Kassára gondolt. Az eddigi, még
magánjellegű tárgyalások máris arra az eredményre vezettek,
hogy Kassa város polgármestere személyesen fejezte ki örömét a
tervbevett látogatás felett és ezért azt javasolta, adjon a közgyűlés
felhatalmazást az igazgató-választmánynak, hogy a továbbiakban
Kassa városával végérvényesen megállapodhasson.
Jvaslatához a közgyűlés egyhangúlag hozzájárult.
Roth Gyula megismételte a Magyar Mérnök- és Építész-
Egylet kebelében létesítendő erdőmérnöki szakosztály megalakí-
tására vonatkozó kérelmét, amelyet Biró Zoltán is melegen támo-
gatott. A magyar mérnöktársadalom legrégibb egyesületében
már mindegyik mérnöki ágazatnak megvan a maga külön szak-
osztálya, csak az erdőmérnöki hiányzik. Pedig műszaki jellegünk
elismerése kötelezettséggel jár
és a kar csak akkor érvényesülhet,
ha résztvesz a magyar mérnökség egyetemes munkájában.
Mint-

107
hogy a magyar Mérnök- és Építész-Egylet vezetői a közgyűlésen
is megjelentek, a társasebéd után a legjobb alkalom nyílik a
tervbevett szakosztály megalakítására.
Papp Ferenc, mint a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet el-
nöke, örömmel köszöntötte a felmerült tervet és bejelentette, hogy
egyesülete meleg szeretettel várja otthonába a magyar erdŐmér
oöki kar képviselőit.
Kársai Károly a szavazás eredményeként bejelentette, hogy
a leadott 74 érvényes szavazatból a legtöbbet kapták vitéz Rábay
Gyula (74), vitéz gróf Festetics Kristóf (73) és báró Biedermann
Imre (42). Az elnök ezek alapján határozatitag kimondta, hogy a
közgyűlés vitéz gróf Festetics Kristóf nagybirtokost és vitéz
Rábay Gyula erdőmestert 3—3 évre, báró Biedermann Imre
nagybirtokost pedig 2 évre az igazgató-választmány tagjává vá-
lasztotta és több tárgy hij.ján a közgyűlést berekesztette.
Jóleső örömmel állapíthattuk meg, hogy államerdészeti kar-
társaink a szokottnál is nagyobb számban jelentek meg a köz-
gyűlésen és azáltal is sokban hozzájárultak az annyira fontos
ko'légiális kapcsolatok elmélyítéséhez. Két nappal előbb még
azon tanácskoztunk, hogy a nagy hó és a közlekedési akadályok
miatt elhalasztjuk a közgyűlést, de nemcsak a jelentkezők futot-
tak be mind, hanem olyanok is, akik csak az utolsó percben hatá-
rozták el magukat a részvételre.
A közgyűlést követő társasebéden — várakozásunkat felül-
múlóan — 58-an vettek részt.
Utána a Britannia-szálló különtermében megalakult a
Magyar Mérnök- és Építész-Egylet erdőmérnöki osztálya, amely
elnökéül Czillinger János ny. kir. erdőfelügyelőt, jegyzőül pedig
Tóth Bódog m. kir. főerdőmórnököt választotta meg.
A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet nevében Schulek
János,
az egylet igazgatója üdvözölte meleg szavakkal az új szak-
osztályt, amely hisszük, eredményesen fogja munkálni a magyar
erdészet javát.
Az Egylet székházának (IV., Reáltanoda-utcal3/15) termei
minden pénteken az erdőmérnöki szakosztály i-endelkezésére
állanak és a vezetőség tervbevette, hogy koronként családi össze-
jövetekelet is rendez.
Látogassuk ezeket az estélyeket minél gyakrabban — a ma-
gunk érdekében is!

108
HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK
A belföldön kitermelt faanyagok (műi'a, tűzifa, 'faszén és tölgy-
kéreg) kötelező bejelentése tárgyában kiadott 7150/1938. M. E.
számú rendeletnek (megjelent a Budapesti Közlöny 1938. évi októ-
ber hó 8-án kelt 224. számában) a 100/1940. M. E. számú rendelettel
(megjelent a Budapesti Közlöny 1940. évi január hó 10-én kelt
6.
számában) módosított szövege.
1. í
(A 10011940.'M. E. számú rendelet I. §-a.)
(1) Minden ingatlantulajdonos, birtokos, haszonbérlő és fa-
termelő (továbbiakban: fatermelő) az 1939/40. évi, valamint az ezt
követő termelési idényeikben általa kitermelt műfa, tűzifa, faszén,
tölgykéreg és luckéreg-készletet, amennyiben a kitermelt tűzifa és
mű- (szer), hasáb, dorong a 10 ürm3-t (1X1X1 méter), az egyéb
műfa (szerfa) az 5 ms-t, illetőleg a rúdfa 1000 folyómétert, a fa-
szén, tölgyikéreg és luekéreg pedig az 50 q-t eléri vagy megha-
ladja, a termelés befejezésétől számított nyolc nap alatt ajánlott
levélben bejelenteni köteles.
(2) A bejelentési kötelezettségnek téli kitermelés esetében
legkésőbb április hó
15. napjáig, nyári kitermelés esetében pedig
augusztus hó
15. napjáig kell eleget tenni.
(3) Az erdőgazdaságokban kitermelt faanyagokon kívül a
fasorokban, gazdasági fásításokban, fáslegelőkön vagy más, az
erdőtörvény hatálya alá nem tartozó területen kitermelt fa-
anyagokat is be kell jelenteni.
(1) Az (1) bekezdésben megállapított bejelentési kötelezett-
ség a fatermelő helyett a vásárló fakereskedőt terheli, ha az
egy-egy fatermelő által kitermelt és eladott famennyiség az (1)
bekezdésben meghatározott mennyiséget nem éri el, de a fakeres-
kedő által a termelés helyén összevásárolt és elszállítandó fa-
anyag az (1) bekezdésben meghatározott mennyiséget eléri, vagy
meghaladja.

109
(A 11)0/1940. M. E. .számú rendelet 2. §-a.)
(1) A bejelentett készletekben beállott változásokat a fater-
melő minden év június, szeptember és december hónap utolsó
napján fennállott állapot szerint az említett hónapokat követő
8. napjáig ugyancsak bejelenteni köteles. A bejelentésben az
egyes rovatok kitöltésével pontosan«fel kell tüntetni, hogy a leg-
utóbb bejelentett és az azóta termelt vagy megszerzett készletek-
ből a fatermelő mennyit használt fel saját szükségletére, meny-
nyit adott el helyben és mennyi került vasúton, illetőleg hajón
(uszályon, dereglyén) elszállításra. Az 1. §. (2) bekezdésében
megállapító!i bejelentési határidő eltelte után kitermelt faanya-
got a bejelentésben mint szaporulatot külön fel kell tüntetni.
(2) A földmívelésügyi miniszter a készletváltozások bejelen-
tésére az eiób'ni bekezdés rendelkezésétől eltérően rövidebb határ-
időt is megállapíthat.
(A 715011938. M. E. számú rendelet 2: §-ának (2) bekezdése.)
A földmívelésügyi miniszter a készletekben beállott válto-
zások ellenőrzése céljából az eladott faanyagokra vonatkozó
adásvételi kötlévelet, illetőleg helyi eladásoknál a közigazgatási
hatóság igazolványát bekívánhatja.
3. i
(A t()0H940. M. E. számú rendelet 3. §-a.)
(1) A kitermelt fakészleteknek, valamint a bejelentett kész-
hitekben beállott változásoknak bejelentésére szolgáló nyomtatvá-
nyok szövegét a földmívelésügyi miniszter állapítja meg és az
illetékes m. kir. erdőfelügyelőség útján díjmentesen bocsátja ;>z
igénylők rendelkezésére.
(2) A bejelentést birtokegységenkint elkülönítve a földmí-
velésügyi miniszterhez (Budapest, V., Kossuth Lajos-tér
11.
Erdészeti főosztály) kell intézni.
(A 7150/1938. M. E. számú renddel 1. §-ának (3) és (4) bekezdése.)
,(3) A bejelentés megtörténtéi a. földmívelésügyi miniszter
a fel kívánságára és költségére igazolja.
(4) A földmívelésügyi miniszter a bejelentett adatok he-
lyességét a m. kir. ordőfelügyelőségek útján ellenőriztetheti.

110
4. és 5. $,
(A 7150/1938. M. E. számú rendelet 5. S-a és 100/1940. M. E. szúmú
rendelet 4. §-a.)
(1) A bejelentett adatok feldolgozásával kapcsolatos költsé-
gek fedezése céljából minden bejelentő köteles a bejelentéssel
egyidejűleg a bejelentett tűzifa, mű- (szer), hasáb és mű- (szer)
dorong után ürm3-kint két fillért, a műfa után m3-kint, a rúd fa
után pedig 100 folyóméterenkint négy fülért, a „F. M. Erdészeti
statisztika, bevételi számla Budapest" 105.508. számú postataka-
rékpénztári csekkszámlára befizetni.
(2) Az előbbi bekezdésben említeti összeg biztosítására, be-
hajtására, elévülésére és a késedelmes fizetés esetén járó kése-
delmi kamatok felszámítására nézve a közadók kezelésére vonat-
kozó törvényes rendelkezések az irányadók.
5. §. és 6. §.
(A 7150/1938. M. E. számú.rendelet 6. §-a és 100/1940. M. E. számú
rendelet 5. §-ának (1) bekezdése.)
(1) Az a bejelentésre kötelezett fatermelő, akinek műfábó)
legalább 20 cm3, tűzifából 20 ürnr, faszénből, tölgy- és luckéreg-
ből legalább 50 q_ van tulajdonában vagy birtokában, készleteiről
nyilvántartást (raktárkönyvet) köteles vezetni oly módon, hogy
abból a készlet mennyiségének változása és az, hogy hová fordít
tátott, bármikor megállapítható legyen.
(2) A nyilvántartást (raktárkönyvet) lapszámozni kelj.
A lapszámozást a polgármester, községi (kör-) jegyző hitelesíti.
(A 100/1940. M. E. számú rendelet 5. §-ának (2) bekezdése.)
Azok a fatermelők, akik rendszeres anyagszámadást vezet-
nek, az (1) bekezdésben meghatározott külön nyilvántartást (rak-
tárkönyvet) nem kötelesek vezetni, az anyagszámadást azonban
ugyancsak lapszámozni és hitelesíttetni kell.
7. §.
(A 7150/1938. M. E. számú rendelet 7. §-a.) •
(1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntetőrendelke-
zés alá nem esik, kihágást követ el és az 1931:XXVT. t--c. 3.
§-a
alapján két hónapit terjedhető elzárással büntethető az, aki az
1. és 2. §-okban előírt bejelentési kötelezettségét elmulasztja, a
bejelentést nem kellő időben, vagy nem a valósiágnak megfelelően

111
teszi meg-, továbbá, aki a 6. §. rendelkezései ellenére nyilvántar-
tást (raktárkönyvet) nem vezet, vagy nem pontosan vezet.
(2) Az ilyen kihágások miatt kiszabható pénzbüntetés leg-
magasabb összege nyolcezer pengő.
(3) A jelen §-ban meghatározott kihágások miatt indított
eljárás a közigazgatási hatóságnak mint rendőri büntetőbíró-
ságnak a hatáskörébe tartozik. Szakminiszternek az 1929:XXX.
t.-c. 59. §-a (1) bekezdésének 3. pontjában foglalt rendelkezése
alkalmazása szempontjából a földmívelésügyi minisztert kell
tekintetni.
(4) Azokat a készleteket, amelyekre vonatkozólag a kihá
gásl elkövették, az államkincstár javára el kell kobozni.
FIGYELMEZTETÉS.
Az 1940. évi január hó 10-én közhírré tett 100/1940. M. E.
számú rendelet a belföldön kitermelt faanyagok kötelező bejelen-
tése tárgyában kiadott 7.150/1938. M. E. számú rendelet egyes
intézkedéseit módosítja, illetőleg kiegészíti.
A rendelet 70.S00/1940. F. M. szám alatt módosított szövegét
valamennyi erdőbirtokos ((fatermelő) hivatalból meg'kapta. Ennek
ellenére igen sok erdőbirtokos (fatermelő) a fakészletek és a fa-
készletekben beállott változások bejelentésénél a 100,1940. M. E.
számú rendelet intézkedéseit figyelmen kívül hagyja.
Erre való tekintettel a következőkre hívjuk fel az érdekelt
erdőbirtokosok (fatermelők) figyelmét.
Az 1939/1940. évi termelésből származó fakészletek mikénti
bejelentésére a 70.3000/1940. F. M, számú kiadmánnyal megküldött
bejelentőlapok hátlapján megfelelő tájékoztatás van. az abban
foglaltak tehát pontosan betartandók.
A 1001940. M. E. számú rendelet 2. §-a hatályon kívül he-
lyezi a 7.150/1938. M. E. számú rendelet 2. §-át, s ezéit az. 1938/1939.
évi termelésből származó fakészletehben
az 1939. évi december
31.-e után beállott változásokat már nem kell bejelenteni.
Az erdőbirtokos (fatermelő) részéfői tehát az első bejelen-
tési kötelezettség az 19,19/1940. évi termelésből származó (tehát
1939. évi október hó l-e után kitermelt) fakészletre esedékes,
éspedig a termelés befejezése után, 8 napon belül, legkésőbben
azonban (téli termelésnél) 1940. évi április hó 15-ig..
Az Országos Erdőgazdasági Tanács tagjai.
A m. kir. földmívelésügyi miniszter az 1935. évi IV. t.-c.
237. §-a értelmében az Országos Erdőgazdasági Tanácsba az Or-
szágos Erdészeti Egyesület
kijelölése alapján: báró Biedermann

112
liiirét, gróf Esterházy Móricot, vitéz gróf Festetics Kristófot,
báró Inkey Pált, gróf Mailáth Györgyöt, báró Prónay Györgyöt,
ir
'.j. gróf Telel;] .Józsefet, báró Waldbott Kelement. Biró Zoltánt,
Czillinger .Jánost, Csizmazia íjászlót, Horváth Miklóst, vitéz
Onczay Lászlót. Papp Bélát, Rimlei I'áit és Térfi Bélát rendes
tagokká, dr. gróf Forgách Balázst, Papp-Szász Tamást, Ajtay
Jenőt és vitéz Lámfálussy Sándort póttagokká;
az Országos Magyar Gazdasági Egyesület kijelölése alapján:
őrgróf Pallavicini Alfonz Károlyt, Pabricius Endrét és Soms-
sich
Miklóst rendes tagokká, gróf Hunyadi/ Endréi és gróf
Teleki I
?élá1 póttagokká;
az. Országos Mezőgazdasági Kamara kijelölése alapján:
vitéz Purgly Emilt, gróf Bethlen Páll é-, Borhy Györgyöt rendes
tagokká, gróf Dessewffy Auréll és Geisi Gáspár! póttagokká;
végül a földmívelésügyi minisztérium részéről: Beyer Jenőt,
Becker Róbertet, Véssél Mihályt. Pászthory Ödönt, vitéz Marsóu
Ferencet, vitéz Tóttli Lászlót. Földes Tibort és dr. Ajtai Sándort
rendes tagokká. LukÚCS Endréi és Székács Vincét póttagokká az
1942. évi december hó 31-éig terjedő hatállyal kinevezte.
MEGY'ETELRE keressük az alant felsorolt folyóiratok egyes füzeteit,
illetőleg köteteit:
Aguila I—V. évfolyamai (1894—1898),
Erdészeti Kísérletek XX. (1918) teljes évfolyama egy, és 3—4. füzete két
példányban.
Eidészeti Lapok X. évfolyama (1871) két példányban.
Erdészeti Újság IX. évfolyama 11904—1905).
Erdészeti Zsebnaptár I—II (1882—1884.), VI. (1888.), XXVI. (1907.),
XXXVI—XXXVIII. (1917—1919.) évfolyamai, utóbbi 3 kötet 2—2 pél-
dányban.
Kárpáti Vadász 1. évfolyama (1927),
a IV. évfolyam (1930) 9., 15., 19. és 23. füzetei,
az V. évfolyam (1931) 6. füzete,
a VI. évfolyam (1932) 18., 22—24. füzetei.
Kisérlctügyi Közlemények I—XVI. (1898—1913), XXII. (1918) és XXVIII.
(1925) évfolyamai.
Nimród \—VIII. évfolyamai (1913—1320).
Nimród Vadászlap IX. évfolyam (1921) 1—2 füzetei.
Természettudományi Közlöny XLVIII. évfolyama (1916).
Vadászat I—IV. évfolyamai (1918—1921),
az V. évfolyam (1922) 4., 6., 8., 16., 18—20., 23. és 24. füzetei,
a VI. évfolyam (1923) 1—2., 4., 8—9. és 23—24. füzetei,
a VII. évfolyam (1924) 15., 18. és 21. füzetei,
a VIII. évfolyam (1925) 2. és 23—24. füzetei.
Vadászat és Állatvilág I—XVII. évfolyamai.
Vadászlap I—XVIII. évfolyamai (1880—1897) és
a XXXIX. évfolyam (1918) 1. füzete.
Vadászat (Halászat, Weekend, Turisztikai I—II. évfolyamai (1933—1934).
Vízügyi Közlemények IX. évfolyama és az V. évfolyam (1915) 4. füzete.
Országos Erdészeti Egyesület.

113
IRODALOM
Nagyszalánczy Brúnó: Vadászatjogi kérdések. (A „Magyai
Közigazgatás" kiadása. Budapest, 1939.)
A „Magyar Közigazgatás Ivöuyvtárá'-nak 9. füzeteként
jeleni meg nemrég elhunyt, kiváló kartársunk 2 íves tanulmánya,
amely most, a vadászali törvény revízióját előkészítő tárgyalások
idején, különös figyelmet érdemel.
Már az első fejezet („A természeti szabadságában élő vadtu-
lajdoni állása")
tartalma is meglepő. A „res nullius" sokat vitatott
elvével foglalkozik és — a római jog álláspontjának ad igazat.
A szerző érdekes érvelése szerint a természeti szabadságban élő
vadat még a vadaskertben sem lehel a földtulajdonos birtoká-
nak tekinteni, mert az mégsem tudja, bármely pillanatban a tu-
lajdonjogot a vad felelt gyakorolni és a vadászatűzés lényege:
a vad megszerzése csak akkor nem jogsérelem, ha a foglalás
olyan tárgyra irányul, amelynek nincs gazdája.
Ezek felett a megfontolások felett nem lehel egy fölényes
kézlégyintéssel napirendre térni. Meri hiszen a jogi alap dönti
ei a gyakorlati alkalmazási és kétségtelen, hogy a vadnak „nem-
zeti vagyon"-ná való minősítése bizonyos veszedelmeket is rejt
magóban.
A szerző szerint elegendő a szabadon élő vadai törvényes
védelemben részesíteni és a vadorzás útján szerzett vad elvitelél
jogtalan eltulajdonításnak minősíteni, inert ezzel is el lehet érni
ugyanazt a célt. amit a vadászközönség csak a „res nullius" elv
félreállításával tart mcgalósíthatónak.
„A vadászati jog jogi természete és a földtulajdonoshoz való
viszonya"
c. második fejezetben a szerző neves jogászunknak:
Kólosváry Bálintnak a nézetéi vallja, hogy t. i. a vadászati jog
az ingatlan tulajdonával társított reáljog (kizárólagos elsajátí-
tási jog).
Hasonlóképen Kolos ráry fejtegetéseit teszi magáévá a
szerző a III. fejezetben („A vad tulajdonánál-: megszerzése"),
amelynek a vadorzóra vonatkozó következtetése hogy: „a jogosu-
4

114
lattan vadász okkupációja a maga részére tulajdonjogot nem sze-
rez."
A szerző a vad feletti tulajdonszerzés összes lehető módozatait
felsorolja és hiánytalan jogi megvilágításba helyezi.
A IV. fejezet a korszerű — minőségi — vadgazdaság köve-
telményei alapján tárgyalja a „A vadas területek bekerítésének
kérdésé"-t.
Bőven foglalkozik a szerző a vadkártérítéssel (V. fejezet),
amely nem ok nélkül került az utóbbi időben az előtérbe. Rész-
letesen ismerteti itt a jelenleg fennálló rendszert, a nézete sze-
rint követendő új irányelveket és javaslatot tesz a vadkártérí-
tési eljárás egyszerűsítésére is. Ennek az utóbbinak a legcél-
szerűbb megoldása szerinte egy országos vadkár-alap létesítése
lenne.
A VI. fejezet „A korszerű vadászat által megkívánt vadá-
szati üzemtervekről"
szól, míg az utolsó és legterjedelmesebb
résznek „Vadászati büntető rendelkezések" a címe.
A szerző különbséget kíván tenni vadászatrendi áthágások
ós vadászati kihágások között és hangsúlyozottan rámutat a fel-
esketett vadőrök fegyverhasználati jogának sürgős szabályozá-
sára is, mint olyanra, amely az okszerű vadvédelemnek elenged-
hetetlen kelléke. A mai tarthatatlan helyzetet néhány kirívó pél-
dával világítja meg.
Az egész munka vitathatatlanul lelkiismeretes elmélyedés
eredménye, amely a jog szilárd alapjain keresi a legcélravezetőbb
gyakorlati megoldás lehetőségét.
Ez talán nem is annyira lehetetlen, mint első pillanatra
gondolnók. Csak keresni kell a hozzávezető utat.
Melegen ajánljuk minden gyakorlati kartársunknak, aki a
kérdéssel foglalkozni kíván, olvassa el Nagyszalánczy Brúnó fej-
tegetéseit, mert látóköre az érdekes szemléletek egész sorával fog
gyarapodni és ítélete mentes lesz az egyoldalúságtól.
M.
Térképészeti Közlöny V. kötet. 1—2. sz. 1938.
A M. Kir. Honvéd Térképészeti Intézet kiváló folyóiratá-
nak most megjelent kettős füzetével külön is kívánunk foglalkozni.
Nemcsak azért, mert sajnálatosképen igen hosszú idő telik el
egy-egy füzet közreadása között, hanem azért is, mert a mostani-
nak a tartalma különösen érdekelhet bennünket.
Az első közlemény Karács Ferencnek (1770—18?9), az első
magyar térképmetszőnek az emlékét idézi, abból az alkalomból,
hogy Püspökladány község emléktáblával jelölte meg hírneves
fiának szülőházát.

115
A térképészet halottait (Szentivány Sándor uy. kir. ezredes,
vitéz Czékus György tüzér-alezredes és Kiss Lajos Kornél ny.
szert, főtisztviselő) kegyeletes sorok búcsúztatják el, a hivatalos
rész pedig az 1937. év térképező munkáiról, az 1938. évi római
fotogrammetriai kongresszusról és kiállításról, valamint az
ugyancsak 1938-ban, Amszterdamban tartott XV. Nemzetközi
Földrajzi Kongresszusról számol be.
A tanulmányok közül helyszűke miatt négynelk csak a
címét közölhetjük (Nikiász László: „A térhatású térkép"; dr. Al-
bán Imre:
„Színes térképek"; Felcsati János: „A rézmetszésről"
és Vöröss József: „A térbeli képzetes idom két kiegészítő színnel
való előállítása"), noha ezekben is nem egy részletet találhatnak
azok a kartársaink, akiket pályánk műszaki vonatkozásai érde-
kelnek.
Őszinte örömmel és nagy érdeklődéssel olvastuk két erdő
mérnöknek, Kondér Istvánnak és Lattyák Sándornak, a munkáit;
mindketten huzamosabb idő óta foglalkoznak mérnöki, ill. föld-
rajzi vonatkozású régészeti tanulmányokkal.
Lattyák Sándor ny. m. kir. főerdőtanácsos neve egyre sűrűb-
ben bukkan fel a külföldi irodalom hasábjain. Közleményében
(„Kivonat a Claudius Ptolemaeus Alexandrinus Geographiájának
magyarázása c. műből")
a Kr. u. 2. században élt hírneves
alexandriai csillagász és földrajztudós munkájával foglalkozó ré-
gebbi megállapításait egészíti ki, amelyek világosságot derítettek
a Ptolemaeus korában virágzó kereskedelmi társaságok működési
körére, úgy hogy ezekből fontos földrajzi következtetések von-
hatók le.
Kondér István: „Térképek és rokontudományok az ókorban"
c. tanulmánya alapos búvárkodás eredménye és a komoly tudo-
mányos színvonal mellett is élvezetes olvasmány.
„Nincsen új a nap alatt", halljuk gyakran a mindennapi
életben, de, hogy a mérnöki tudomány és a csillagászat már az
ókor népdinéi milyen magas fokon állott, arra a szerző valóban
bámulatraiméltó adatokat tud felsorakoztatni.
Munkájában sorra veszi az egyiptomiakat, sumirokat, Ba-
bilont, Kínát, Indiát, a zsidókat, végül pedig a görögöket és ró-
maiakat, akiknek — az egyiptomiak mellett — műszaki tekintet-
ben is legtöbbet köszönhet az emberi művelődés.
Az 50 oldalra terjedő igen figyelemreméltó munkát 39 kép
díszíti ós azt a meggyőződést kelti bennünk, hogy az erdőgazda-
ságtól messze szakadt kartársunk nevével még gyakran fogunk
találkozni a régészeti irodalomban.
M.
4*

116
Dííry Lajos: Zöldmező Naptár. (Az Országos Zöldmező Szö-
vetség kiadása, Budapest, 1940. Ára 1.— P.)
A búzatermelés átállításának kérdése rendkívüli mértekben
előtérbe hozta a zöldmező-gazdálkodás fontosságát. Erről; vala-
mint a gyepvetőmag-termesztés, az új szénakészítési eljárások, a
vízgazdálkodás,
a gyepvctőmag-márkázás stb. köréből közöl szak-
avatott szerzők tollából cikkeket az 1940. évi. Zöldmező Naptár.
A 320 oldalra terjedő, gondosan megválasztott anyagot a szerző
kii ünő gyakorlati érzékkel a legeltetési társulatok, közbirtokossá-
gok, de mindéin rét- és Legelőgazdálkodással foglalkozó nagy- és
kisgazda részére is nélkülözhetetlen segédkönyvvé foglalta össze.
Megrendelhető a vételárnak az 57.515 számú postatakarék-
pénztár] csekkszámlára történő befizetése mellett a „Zöldmező"
Kiadóhivatalánál (Budapest, IX.. Üllői-ól 31.).
HAZAI FOLYÓIRATOK.*
V Műszaki Világ. (IV. évi'. 19-111.)
2. sz.---: Védelmi vonalak. - : Nyúl Gyula dr. előadása a
Mérnökpolitikai Társaságban az ipari őrségváltás problémáiról.
Dr. Maiéter ./..- A magyar közlekedés száz év tükrében.
(2. k.)
Bányászat) és Kohászati Lapok. (LXXIII. évf. 1940.1
1. sz. — Dr, Verő .1'■: Quantatativ mikrografia. Dr. Somfai ./..
A kőzetporok
 hatása a tüdőre.
2. sz. Dr. Vitális /.: A visszatéri Felvidék és Kárpátalja szén
előfordulásai. Faller ./.: A tűzzel való tejtésmódról.
Kertészeti Szemle. (XII. évi'. 19411.)
1. sz. Madarász A.: 1940. l'ccsetj sz.: Fagykár a gyümölcsös-
ben. Magyar Gy.: Az Aspidistra tömeges szaporítása. Dandé M.:
A jó termőföld a kertészel szolgálatában — Magyar Gy.: Chrys-aiitemum
nipponioum. Dr. Kovács ./.: örökzöld kertek. — SeholIz G.: Permetez-
zünk' az almamoly ellen a rajzás alapján. —: Magyar növénynjiloie
ságbfc Plilox paniculala ...lolánka".
2. sz. — Pap I.: VirAg az irodában. — Magyar Gy.: Értékes Canna
és -.Caladiuni fajták gyors szaporítása. — Vécseij Sz.: Közbeoltás.
Dandé !/..■ A talaj reakciómérő ismertelése és Használata. — Hácz I'.:
Milyen magot termeljünk?
 —: Magyar növényiíjdonságok. Oanna
floribunda ..Kassa".
* Jelmagyarázat: (1. k.) = első közlemény; (2. b. k.: 17.5/10 4) = má-
sodik és befejező, összesen 17.5 oldal terjedelmű közlemény, 10 ábrával és
4 táblázattal.

117
Köztelek. (L. évf. 1940.)
1. sz. — Roh> inger S.: A Duna—Odera-csatorna. — Dóry B.: Földreform
és talajvédelem. — Dr. Fleisohmann II.: A kompolt] növénynemesítő telep
újabb munkálatai. I.
2. sz. — Legúny Ö.: A magyar iiövényiieuiesítés jövő feladatai és je-
lentősége. — Báldy B.: Gyakorlati tanácsok a baromfibetegségek megelő-
zésére. — K. J.: Mezőgazdasági gépek karbantartása.
3. sz.--: A falusi kutak. — D. F.: Van-e szükségünk hústalan
napokra?
4. sz. — K.T.S.: A tej termelői árának emelése. — Dr. Weiser I.:
A takarmányhiáiiy.
5. sz. — Rt.: A legkisebb mezőgazdasági munkabérek megállapításáról
szóló törvényjavaslat. — V. A.: A fejlődő útviszonyok. — Dr. Keleti I.:
Mit kell tudni a munkaadónak a kötelező gazdatiszti nyugdíjbiztosí-
tásról?
Magyar Fapiac. (II. évf. 1940.)
2. sz. — Dr. Gál I.: Az anyaggazdálkodás új rendje a faiparban.
—: A zsidótörvény végrehajtásának tudnivalói. — —: Jugoszláv fapiac
évfordulókor.
3. sz.-----: Az- Országos Egyesület előterjesztése a tűzifa árrendele.t
ügyében.--: A román fapiac eseményei. — Szabó ().: Tüzelőainyaghely-
zetünlk. — —: Védőbeszéd a gőzbükk-parkett mellett.
4. sz.--: Az erdei üzemek és a családpénztár.
Magyar Statisztikai Szemle, (XVII. évf. 1939.)
12. sz. — Dr. Thirring L.: Halálozások kor és hónapok szerint. -
Dr. Széli T.: A gyermekhalandóság. — Dr. Mozolovszky S.: A mezőgazda-
sági és ipari üzemi baleseti statisztikák tanulságai az 1938. évi adatok
alapján. — Dr. Fodor F.: Mezőgazdasági iparostájak Közép-Európában.—
Dr. Szigeti. Gy.: Magyarország pénzintézetei az 1938. évben. — Dr. Gidó-
falvy
/?.: Az 1938. évi tűzkárok.
Magyar Vadászújság. (XL. évf. 194i).)
1. sz. — Sóvágó M.: Évforduló. — Berényi V.: A darázsölyv.
2. sz. — -: A vadkárbecslés mai lehetetlen módján sürgősen változ-
tatni kell. — Mészáron P-: A nyúl- és fogolyá'llomány szaporítása. —Gy.:
Takách Gy.:
Beszéljünk magyarul!
3. sz. — Dr. Szent-Jvány G.: A vadásztársaságok! — Gy. Takách. Gy.:
A vadászbérlők érdekében egy kis szemlélődés az erdőőrök fegyvertartási
joga. és illetékmentessége körül. — A. Balogh A.: Beszámolóm az 1939. évi
töltény kipróbál ássál kapcsolatos őz! elő vesékről.
Mezőgazdasági Közlöny. (XIII. évf. 1940.)
1. sz. — Dr. Csukás Z.: A Kárpátalja szarvasniarhatenyésztése. 1. rész.
— Pálinkás A.: Mezőgazdaságunk ipari nyersanyagtermelésének mai
jelentősége. — Dr. Sebestyén P.: Részes gazdálkodásunk átszervezése. —
Dr. Joó G.: A kötelező mezőgazdasági biztosítás egy éve. — Dr. K. B.:
Egészségügyi szövetkezetek a falvakban.

118
Nimród Vadászlap. (I. évf. 1940.)
1. sz. — Sólyom: A. Dni. 1940. — Avari fy E.: Libakaland.--: Itt a
tél. — Baross P.: A „Szikesek". — W. L.: Egy jó bak kellemetlen
emléke.
2. sz. — Sólyom: Rövidlátók. — Fekete I.: Búcsúzás. — Dr. Beretzk P.:
Kőrösmező környékének téli madarai. — Maderspach V.: A farkasról. —
Félix E.: Fogolyállományunk veszedelme. — Bástyai-Holtzer L.: Varjú-
pedzés. — Balkay J'.: A gólya és a róka.
3. sz. — Almúsy L.: Ibex. — Potoczky B.: Az elmúlt esztendőn... —
Hányi K.: A róka.
Technika. (XXI. évf. 1940.)
1. sz. — Dr. Pattantyús A. G.: A Technika második évtizede. —
—: A Technika cikkírói 1919—1939. — Dr. Binder-Kotrba G.: 'Sigmond
Elek. —- Csányi K.: Sopron építészeti jellege. — Szentes Zs.: Forgácsolási
teljesítménynövelés kemény-fémmel. — Jakóby L.: A magnéziumkohászat
lehetőségei. — —: A 60 éves kultúrmérnöki intézmény. — Bory J.: Min-
tázás a műegyetemen. — —: Uj magyar épületek.--: Az épületterve-
zési tanszéken készült feladatok gyűjteménye. — Dr. Haidegger E.: A kor-
szerű energia-politika irányelvei- — —: A Magyar Mérnökök és Építé-
szek Nemzető Szövetségének kisebbségi pályázata.
Természettudományi Közlöny. (72. köt. 1940.)
1. sz. — Wodetzky J.: A Naptár. — Bugyi B.: Az orvosi röntgentech-
nika újabb fejlődéséről. — Tóth J.: Gyümölcsök műérlelése etiléngázzal.
 ifi. Kunfalvi R.: A hópárkányok. — Bodócs I.: Mágneses mesék az
ókortól a német aknákig. — Anghi Csaba G.: A ladogai fóka.
Vadászat — Halászat. (VIII. évf. 1940.)
1. sz. ■— Dr. Szádeczky-Kardoss B.: Res nullius. — Orday R.: Milyen az
afrikai őserdő — közelről? (2. k.) — Sándor B'.: Részvétlenség miatt meg-
szüntetését kérte az Országos Sporthorgász Szövetség.
2. sz. — (szlavniczai): Számbavesszük az elmúlt vadászévadot. —
a. Balogh A.: A belövés módosulása a nagysebességű lövedékek nyomán-
 —: A földmívelésügyi miniszter 29 ezer tenyészvadat osztott szét ked-
vezményes áron.
KÜLFÖLDI LAPSZEMLE.*
ZEITSCHR.IFT FÜR WELTFORSTWIRTSíOHAFT. Bánd VII, HJafl 4. 1940.
Nutt: Fejezetek a francia erdőgazdaság fejlődéséből. (Aus-
schnitte aus der Entwieklung der französischen Forstwirtsehait.)
309—342. old.
A XVII. században Franciaország népessége az európai
lakosság %-kt tette ki. Az erdőpusztítás akkor már olyan mérete-
* A német és angol folyóiratokat dr. Mihályi Zoltán, a francia-,
olasz-, spanyol- és románnyelvű közleményeket dr. Luncz Géza, m. kir.
erdőtanácsos, a lengyel és cseh szaklapokat Székács Vince, ny. miniszteri,
tanácsos, a jugoszláv irodalmat pedig Pászthy Ferenc, ny. m. kir. főerdő-
tanácsos ismerteti.

119
ket öltött, hogy Colbert híres mondása: „Franciaország a fahiány
miatt fog tönkremenni"
valóban komoly aggodalomnak adott han-
got. Az első törvényes intézkedések, amelyek célja az erdők meg-
mentése volt, erre az időre nyúlnak vissza.
A helyzet ma jelentősen megváltozott. A gyarmati erdők, a
fogyasztás csökkenése — amelynek a népesedés hanyatlása is az
egyik oka, — megmentette Franciaországot attól, hogy utolsó tar-
talékaihoz is hozzányúljon és lehetővé tette az erdők gyarapodását.
A -szerző hét fejezetben foglalkozik a francia erdők történe-
tével (a legrégibb időktől kezdve a világháború pusztításáig) a
tulajdonjogi megoszlás régebbi és jelenlegi állapotával, a gazdál-
kodás formáival, az évi fafogyasztással, a gyantatermeléssel
(amely Franciaországban igen jelentős) és a fának motorhajtó
anyagként való felhasználásával.
Ez az utóbbi fejezet ma különösen időszerű és meggyőző erő-
vel bizonyítja a francia honvédelem előrelátását. 1931-ben még csak
879 fagáz-hajtotta jármű volt forgalomban, 7 évvel később már
8000. A szakkörök véleménye szerint ez a szám a tűzifa okszerű
értékesítése mellett 200.000-re lenne emelhető, mert az évi tüzifa-
termelésből kb. 1 millió ürméter eladatlan marad
és az erdőben
megy tönkre.
A termőhelyi é« faállomány-viszonyokat, az erdőknek a te-
nyészeti övek szerint való felosztását 2 térkép és néhány igen szép
fénykép magyarázza. Részletes felvilágosítást kapunk a felújítás
és kihasználás módjairól, valamint az állami erdők terhére az
utolsó 150 év alatt történt eladásokról is.
A szerző néhány rajzábrában a francia erdőgazdaság főbb
jellemzőit szembeállítja a németországi adatokkal; ez az összeha-
sonlítás is felette érdekes.
ALLOEME1NE FOB8T- UND JAG©-ZETTUNG. 1940. 1. se.
Oberforstmeister Ottó Faber f. 1—4. old.
Baden állami erdészetét nagy veszteség érte Faber főerdő-
tanácsos hirtelen elhunytával.
A kiváló német szakember szűkebb hazájában az erdészeti
út-, víz- és hídépítés, valamint a munkaszervezés irányítója volt
és nemcsak a gyakorlatban ért el kiváló eredményeket, — különö-
sen a Rajna árterületeinek a telkesítésénél, — hanem a szakiroda-
lomnak is a legjelesebbjei közé tartozott, amit a lapunkban ismer-
tetett tanulmányai is igazolnak.

120
Maii tel: Az erdészeti könyvelés fejlesztése. (Die Fortbil-
dung der forstliehen Buchführmig.)
4 1"). öld.
Ma, amikor az erdőgazdaságban is a teljesítmény növelése a
jelszó, komoly eredményeikre törekvő munkát el sem lehet kép-
zelni megfelelő könyvelés nélkül, amely nemcsak az ellenőrzés
vezérfonala, hanem az egyediili biztos alapot szolgáltatja az olyan
nagyon fontos statisztikához is.
A szerző tanulmánya minden tekintetben magérdemekié,
hogy a legrészletesebben foglalkozzunk vele. Lapunk korlátolt ter-
jedelme ezt, sajnos, nem engedi meg.
De talán jobb is így. Mert szeretnők szaktársaink kíváncsi-
sását felkelteni annyira, hogy mindenki, aki valóban szívén viseli
a reá bízott üzem sorsát, teljes egészében elolvassa a szerző fejte-
getéseit,
amelyek a korszerű gazdálkodás egyik legfontosabb
fejezetével ismertetnek meg bennünket.
Ehwald: A freiburgi egyetem erdészeti osztályának növény-
szociológiai tanulmányútja. (Pflanzeiisoziologische Ezkursion der
Forstliehen Abteilung der Universitát Freiburg.)
15—23. old.
Az Aichinger tanár vezette kirándulás eredményeiről számol
be, amely az osztrák alpesi erdők növényszövetkezeteived és a
velük foglalkozó tudományág jelentőségével ismertette meg a
részt vevőket.
Wartenberg: Megjegyzések a nyugalmi és csiraállapotban
lévő magvakon észlelhető fagykárokról. (Bemerkungen über Kálte-
scháden an ruheiiden und keimenden Saincii.)
23—25. old.
W. Schmidt erdész-tanár egyik tanulmányában kétségbe
vonta Eidmann megállapítását, hogy az élettelen és jól csírázó
magvak között gyengébb osíraiképességűeket is találni és erre
vonatkozólag a szerzői is idézte, aki azonban azt állítja hogy Írá-
saiból ilyen következtetések nem vonhatók le.
van TSes: Rovarokozta nagymértékű fenyvespusztulások le-
küzdése és megakadályozása. (Bekánipfung und Verhütung der
Nadelholz-Tnsekten-Orosschüden.)
25—28. old.
Számos adatta) igazolja, hogy a mult századbeli óriási rovar-
károk főleg a meg nem felek') termőhelyekre telepített elegyetlen
állományokat tették tönkre és néhány példával meggyőzően érvel
amellett, hogy a baj legjobb ellenszere a fenyveseknek lombfával
való elegyítése. Ez a. jó termőhelyeken nemes fafajokkal történ-
hetik, a. silány homokon azonban a füzek és nyír is igen hasznos
szolgálatot tesznek.

121
OENTRALBLATT FÜK DAS GESAMTE KORKTWKSEX. 1940. 30. sz.
Locker: Dr. Ing. h. c. Wappes, a Deutscher Forstverein tisz-^
teletbeli elnöke. (Dr. Dr. Ing. h. c. Wappes, Ehrenkurator des
Deutschen Forstvereins-)
1—7.- old.
A nagynevű német erdész most töltötte be 80. életévét'és a
szerző ebből az alkalomból különösen azokra a fáradozásokra
mutat rá, amelyekkel Wappes a régi Ausztria és Németország
erdőgazdasága közötti kapcsolatul igyekezett szorosabbra fűzni.
Hampel: A fekvő törzsek mérésénél alkalmazott képletek
pontosságáról. (Die Genauigkeit von Formeln zur Messung liegan-
den Holzes.)
8—16. old.
A gyakorlatban leginkább basznált Huber-iéla eljárást
Smalian, Hossfédl, Sarlón—Riecke, Gauss—Simony és Schiffel
képleteivel veti egybe és a mennyiségi a ni vizsgálódás eredménye-
ként megállapítja, hogy az utóbbiak közül sem ad egyik sem
számba vehetően nagyobb pontosságot.
Eldarabolatlan törzsek költözésénél Hossfeld eljárása előnyö
sebb, de itt is a korona-százalékot kellene alkalmazni az. állandó
alakszám helyett.
DER DEUTSCHE KOKSTWIIÍT. 1940. 1-6. sz.
Rohinerer: A „szelén-eljárás", mint az erdészeti magvizsgálat
segédeszköze. (Das „Selenverfahren" als HilVsmittel der forst-
liehen Saatgutbeurteilung.)
33—35. old.
Eidnianw-nak az Erdészeti Lapok l!138v évi \T. füzetében
(481. old.) részletesen ismertetett eljárását W.
Schmidt a gyakor-
lati alkalmazhatóság szempontjából nem tartja kielégítőnek. A
müncheni egyetem erdészeti osztályának magvizsgáló állomása a
kérdés tisztázására széleskörű. gondos kísérleteket végzett
és a szerző ezeknek az eredményeiről számol be röviden. Nézete
szerint Eidmann módszere a csíraképesség százalékos megítélésére
megfelelő alapot nyújt és az adatok ingadozása főleg a kivitel-
nél elkövetett kisebb-nagyobb hibákra vezetheő vissza.
A hosszadalmas csíráztatási próbákkal szemben kétségtele-
nül a gyors eljárásé a jövő és ezért Eidmann munkája a leg-
nagyobb figyelmet érdemli, de a gyakorlat számára csak akkor
lesz ajánlható, ha további kísérletek a kivitelt megfelelően töké-
letesítik.

122
SOHWEIZEEISCHE ZEITSCHRIFT FÜB FORSTWEMEN. 1940. 10. sz.
Knuchel: f Henri Biolley. 1—7. old.
A rnult év október 22-én 82 éves korában elhunyt világhírű
svájci erdész emlékének szentelt meleghangú sorok.
Biolley neve a korszerű erdőművelés egyik legragyogóbb
lapját, sok erdész szemében az erdészet szebb jövőjét jelenti. Az ő
„ellenőrző eljárás"-a (méthode du contrőle) újból és újból vissza-
térő tárgya a szakirodalomnak, gyakorlati megvalósítása Couvet-
ben pedig zarándokhelye a világ erdészeinek.
Kuhn és Meyer: Amerikai faházak. (Amerjkanischer Holz-
hausbau.) 8
—14. old.
Amerika lakosságának 80%-a még ma is tisztán, vagy na-
gy obbár a fából készült házakban lakik
és az Egyesült Ál hun ok
fűrészárufogyasztása évente 60 millió m3 körül mozog.
Érthető tehát, hogy a faházak építésének művészetében Ame-
rika messze megelőzi a többi országokat. Különösen, mióta a vegyi
ipar kitűnő, gyúlékonyságot-csökkentő telítő-anyagokat tud
harcba vetni a fa egyetlen hátrányával szemben. A rövid építési
idő, a fűrészáru szabványosításán alapuló olcsóság, a könnyű át-
alakíthatóság, kitűnő szigetelési lehetőség és a csekély fenntartási
költségek olyan előnyök, amelyek a kiegyensúlyozoltabb ameri-
kai gazdasági életben is sokáig biztosítani fogják a faházak iránti
előszeretetet.
A szerző érdekes fejtegetéseit néhány szép fénykép kíséri,
amelyek ezt az előszeretetet teljes mértékben ímeg is értetik velük.
TNTERNATIONALER HOLZMARKT. 1940. 1—4. sz.
Christians: A minőségi jel bevezetése a németországi réte-
geltlemez-iparban. (Zur Einführung des Gütezeichens der deut-
schen Sperrholzindustrie-)
13—16. old.
A német faiparosok szövetségének rétegeltlemez-csoport.ja
azért határozta el a minőségi jel (karikába foglalt sasfej) beveze-
tését, hogy útját, egyengesse a más iparágakban is egyre jobban
érvényesülő szabványositésnak. A minőségi jelleggel ellátott áru
pontosan előírt minőségű és méretű fából, azonos ragasztóanyag
felhasználásával készült rétegeltlemezért szavatol, amelynek mű-
szaki tulajdonságai is ellenőrizhetők. Kétségtelen, hogy ez az újí-
tás igen hasznos
és egyaránt szolgálja a termelés és fogyasztás
érdekeit.

12S
Trysna: Gazdasági faépületek a káli-iparban. (Wirtschaftliche
Holzbauten in der Kali-Industrie.)
16—18. old.
A fa kitűnő műszaki tulajdonságait — különösen ha fém-
sókkal való telítés a gyúlékonyságot is a legkisebb mértékre szá!
lítja le, — a korszerű ipari üzemek is igen nagyra értékelik.
A szerző bemutatta képeken a, 45 m támaszközű, 150 m hosszú,
hatalmas fából épült csarnokokat látunk, amelyek minden mű-
szaki követelményeknek megfelelnek.
Haug: Gyújtóbombák leküzdése faépítményekkel. (Brandbom-
benbekampfung durch Holzkonstruktionen.)
20—23. old.
A légitámadások korában különös figyelmet érdemel ez az
írás, amely a Svájcban végzett kísérletekről számol be.
A csekély súlyéi és nem nagy átütő erőt képviselő gyújtó-
bombák ellen az épületeket egyszerű faépítményekkel is sikeresen
meg lehet védeni. Ezek a tető alatt, tető-, vagy födémszerűen
elhelyezett védő-berendezések különösen akkor felelnek meg cél-
juknak, ha tölgyfából készülnek — mert ez a legkevésbbé gyúlé-
kony — és olyan szerkezet tel, amely megakadályozza a bombák
átütését. Az erre vonatkozó elvek érvényesítését a szerző
néhány érdekes fényképen is bemutatja.
DEUTSCHE JAAJD. 40—45. sz. 1940.
Bruns: Vadetetés télen. (Die Wildfütterung im Winter.) 561—
562. old.
A kétségtelenül költséges fáradozásnak csak akkor van
kellő eredménye, hogy ha az etetés a vad élettanának, igényei-
nek és a takarmány-féleségek tápértékének pontos ismerete alap-
ján történik.
A szerző ezekre vonatkozólag ad — sok évi tapasztalata
alapján — igen hasznos tanácsokat.
Heck: Az őstulok újból való kitenyésztése. (Die Neuzüchtung
des Auerochsen.)
566—569. old.
Szarvasmarha-fajtáink tudvalevőleg a Bos primigenius L.
leszármazottjai, amelynek érdekes alakját Korzika, Spanyol- és
Délfranciaország sötétvörös színű tájfajtái mind a mai napig
megőrizték.
A szerző az ezekből vett tenyószanyággal a berlini állat-
kertben 15 év alatt szinte tökéletes sikerrel visszatenyésztette az.
ősi formát, amelyet néhány érdekes fényképben is bemutat.

124
Krátzig: A szürkelúd tenyésztése. (Zur Hege der Graugans.)
598—599. old.
A természetes tenyésztéshez elegendő a vádliba-t'ajták élet-
kereteinek (biotop) zavartalan fenntartása, a vizek és nádasok
kímélése stb.
A mesterséges tenyésztésnek nagy nehézsége, hogy a vad-
liba-fiókák igen hozzá szoknak az emberhez és nehezen találnak
vissz a szabad életbe. A tenyészanyagul befogott libák szárnyait
nem szabad megnyírni, mert különben nem költenek. Schorfheide-
ban a mesterséges tenyésztési kísérletek is sikerültek.
Philipowicz: Életem legerősebb szarvasbikája. (Der Hirsch
meines Lebens.)
599—601. old.
iA neves romániai vadász az erdélyi Kárpátokban zsákmá-
nyolt, 11 kg-os é;s 213.5 Nád'.er-ponttal értékelt agganosot hordó
bika elejtésének körülményeit írja le színesen.
Hoffmann: Üj szempont a szarvastehén lelövésénél. (Ein
neuer Gesichtspunkt beim Kahlwildabschuss.)
603—605. old.
Brums szerint nem ritka jelenség, hogy egy-egy szarvas-
tehén egész életén ál esni; Mm-, vagy nőnemű ivadékot hoz a
világra.
Ezt abból a körülményből is meg lehet állapítani, hogy
némely tehén-tálkában az 1—2 éves borjai; mind hímneműek.
Ezen az alapon lehetőség nyílna a bika-állomány szaporí-
tására. A kérdés még további vizsgálatot igényel, de mindenesetre
komoly figyelmet érdemel.
THE EMPIRE FORESTRY JOURNAL. 193. 2. sz.
A közel 10 íves, gyönyörű kiállítású, fényképekkel is gazda-
gon díszített kötet legnagyobbrészt az angol gyarmatok erdőgaz-
daságával foglalkozik és ezért lapunk jelenlegi terjedelme mellett
esak egészen röviden ismertethetjük.
Gray Tasmania állami erdőiről ad rövid áttekintést („State
Forests of the Empire: Tasmania',
202—211. old.).
Duff Észak-Khodezia újonnan feltárt erdőségeinek tenyészett,
erdőművelési és általános gazdasági viszonyait lato'gatva, az
ottani rézbányák ellátása céljából az okszerű bányafa-termelés
megszervezését kívánja. („Timber for Copper Mimen: A Problem
in Northern Rhodesia,"
212—220. old.)
Cummins tanulmányából („Termite fWhite Antj Research
in Australia,"
221—228. old.) megtudjuk, hogy Ausztriaijának
milyen súlyos gondot okoz az ott élő 150 termes-fajta, amelyek
közül különösen a Coptotermes-ck okoznak óriási károkat.

12&
Oorrie az indiai erdőpusztítások nyomán fellépő kopárokat
és vadpatnkoknt mutatja be megdöbbentő adatokban és fény-
képekben, egyben javaslatot is tesz a baj orvoslására („Somé
Problems in Erosion Control,"
229—234. old.)
Summers Algéria erdőgazdaságáról közöl néhány érdekes
fejezetet. („Somé Impressions of Algerihan Forestry,'1 233—243.
old.), végül Williamson az Űj-Zeeland fenyveseiben (főleg a Pinus
makíí
/M-állományokban leginkább célravezető ágnyesési eljárások-
ról számol be. („Prunhifi of Timber l'ltiulafions," 253—258. old.)
JOURNAL OF FORESTRY. 1®S9. 12. sz.
Herbert: Az állami szervek és a kisbirtokok erdőgazdasága.
(Public Agencies in Farm Woodland Forestry.)
915—919. old.
Az Egyesült Államok erdőterületéből mintegy 90 millió k.
hold 5 millió farmer kézér van. Ezeknek a kis erdőbirtokoknak a
kezelésével az állam eddig igen kévései törődött.
A fa, közgazdasági jelentőségének egyre fokozódó növeke-
dése azonban Amerikái is beavatkozásra kényszeríti.
A szerző azt javasolja, hogy a kopárosodás ellen szervezeti
..talajvédelmi körzetek-' mintájára, meg kell alakítani a farmerek
erdőgazdasági kerületeit, amelyeknek a vezetése az. állami
szervek
feladata, lenne. Ezeknek kellene vállalniuk az üzemtervek elkészí-
tését,, a birtokosoknak ingyen szaktanáccsá] való ellátását és
gazdálkodásuk ellenőrzését, végül a kihágások megbüntetését.
Kittrcdge: Az egyetem viszonya az erdészeti kutatáshoz. (The
Relations of a University to Forest Influences Research.)
919
921. old.
A. kutatásügyi intézményeknek megfelelően képzett munka-
erőikkel való ellátása az egyetem feladata és igen fontos, hogy az
egyetem tanszemélyzete minél tevékenyebb részt vegyen ti kísér-
leti állomások munkájában mert ezáltal szorosabb kapcsolatba
kerül a gyakorlatban felvetődő kérdésekkel.
Potts: Az erdőterület egységenkénti levélterjedelniének a
megállapítása. (A Method for Determining the Quantity of Fo-
liage per Acre of Woodland.)
922—923. old.
A szerző alkalmazta érdekes eljárás a következő: A kivá-
lasztott próbaterületen a gyomoktól megtisztított talajt vastag
itatóspapírossal takarják le és a fák koronáit ólomarzenittel
permetezik be. egészen addig, amíg a
levelekről csepegni kezd a
folyadék. Az. összesen elhasznált folyadéknak, illetve a talajra

12ö
hulló részének a mennyiségéből azután könnyű kiszámítani — a
területegységnyi levélterjedelem bevonására szükséges folyadék
alapján — az összes levelek területét, ill. a területegységre eső
levél terjedelmét.
Davis: Tűzoltó gépjárművek építésének újabb fejlődése. (Re-
cent Developments in the Contsruction of Tank Truck Fire
Apparátus.)
924—929. old.
Az amerikai nagy erdőtüzek leküzdése korszerű eszközöket
igényel. Ezek egyre tökéletesebb kivitelben készülnek, amit a
szerző bemutatta fényképek is igazolnak.
Andrews és Gill: Az ágak elhalási idejének megállapítása az
élő fán. (Determining the Time Branches on Living Trees Have
Been Dead.)
930—935. old.
Az általánosan ismert két eljárás közül az a gyakoribb, de
kevésbbó pontos, hogy az ágtőnél kezdődő évgyűrűkből levonjuk
a már ágnélküli fapalást évgyűrűinek számát. Megbízhatóbb ered-
ményt ad azonban, ha az ág elhalása után fejlődő hegedési szövet
évgyűrűit számoljuk meg.
Righter: Korai virágzás a fenyő féléknél. (Early Flower Pro-
duction Among the Pines.)
935—938. old.
Erdei fáink általában csak az érettség bizonyos fokán hoz-
nak termést. A szerző az egyik kaliforniai erdészeti kísérleti állo-
máson végzett megfigyelések eredményeit közli, amelyek igen
meglepő adatokkal szolgálnak. • A Pmws-fajták —. különösen a
keresztezések — ugyanis már igen korán tudnak tobozt fejlesz-
teni (így pl. a Pinus sinensis már két éves korában). A táblázat-
ban felsorolt 57 Pinus-fa j tán ál átlagosan a 6. évben következett
be a magtermés.
Briggs: Ültetési kísérlet lomblevelű csemeték gyökereinek a
kiszáradása folytán beálló következmények megállapítására. (Re-
port of Planting Experiment to Determine the Effect of Root
Exposure on Deciduous Planting Stock.)
939—943. old.
A sikertelen ültetés okául gyakran még ma is általánosság-
ban a „helytelen kivitel"-t szokták megjelölni és ennél leginkább
a csemeték gyökereinek a szállítás közben való kiszáradására tör-
ténik utalás.
A szer2Ő kísérletei arra a megállapításra vezettek, hogy a
nedvkeringés megindulta előtt
kiszedett csemetéknek nem árt a
gyökerek bizonyos mértékű kiszáradása,
viszont a túlságos ki-
száradást áztatással sem lehet többé jóvá tenni.

127
Childs: A hulladék elkorhadása a tarvágásban. (Decay of
Slash on Clear-Cut Areas in the Douglas Fir Region.) 955—
959. old.
Oregon és Washington államok douglasfenyő-vidékein a fa-
vágók gondatlansága következtében keletkező erdőtüzek igen nagy
károkat okoznak.
Azzal az állítással szemben, hogy a korhadásnak induló hul-
ladék megakadályozza a tüzek terjedését, a szerző kimutatja, hogy
ez csak abban az esetben felel meg a valóságnak, ha a fölverődő
gyomnövényzet a hulladékot kellő nedvességben tartja.
Rietz : A magpergető hőfokának hatása a csiraképességre.
(Effect of Five Kiln Temperatures on the Germantive Capacity
of Longleáf Pine Seed.) 960—963.
old.
Az érdekes kísérleteik szerint a Pinus palustris-mng csíraképes-
sége akkor a legjobb, ha 35 C° hőmérséklet és 20%-os viszonyla-
gos páratartalom mellett pergetik.
JOURNAL FORESTIER SUSSIE. 1939. 11—12. s-/..
Badoux: Az 1939. évi zürichi országos kiállítás erdészeti csar-
noka. (Le pavillon „Notre bois" á l'Exposition nationale de Zü-
rich 1939.) 221—246.
old.
A kiállított anyagot három csoportba osztották: 1. Az erdé-
szeti csoport művészi mintákban, rajzokban és könnyen áttekint-
hető táblázatokban ismertette Svájc általános erdészeti viszo-
nyait (talaj, éghajlat, az erdők megoszlása, hozadéka és védelme,
vadpatakszabályozás, erdőrendezés, erdei termékek közelítésére és
szállítására szolgáló berendezések, erdészeti kísérletügy, stb.). 2.
A szerfacsoport a fa műszaki tulajdonságait, a rovarkárosításo-
kat, gombabetegségeket, a fát mint építőanyagot (fahídak, fahá-
zak, szobrok) mutatta be. 3. A tűzifa- és fafeldolgozási csoport a
fűtésre szolgáló berendezéseket, a szénítést, gázosítást, cellulózé,
tannin és cukor előállítását és famegmunkáló gépeket szemlél-
tette. A szöveget igen szép fényképek egészítik ki.
Gut: A napfelkelte előtti klorofil-asiszimiláció. (AssiiniJation
chloropbyllienne avant le lever du soleil.) 251—258.
old.
A szerző évekig tartó kísérletezés során megállapította,
hogy nyári hónapokban a tűlevelű erdők levegőjének CCL-tar-
talma már éjfél utáni 2 órakor apadni kezd, vagyis a feny-
vesekben már több órával napkelte előtt megindul az asszimilá-
ció. Minthogy a szerző ezt csak derűs napokon tapasztalta — fel-

128
bővel borított Időben soha, — arra a következtetésre jutott, hogy
a jelenséget a jóval előbb ideérkező ibolyántúli sugarak idézik
elő. Megállapításai szerint az asszimiláció derült nyári napokon
3—4 órával napkelte előtt indul meg, az első órában igen erős,
míg a. napkeltét közvetlenül megelőző óráitan gyengül.
Útmutatás kifogástalan erdei famagvak kiválasztásához és
vetésre való előkészítéséhez. (Guide pour le choix et la prépara-
tion de semences. forestiéres de qualité irréprochable.) (Egybeál-
lította a svájci állami erdészeti kutató intézet s az államerdé-
szeti igazgatás.) 260—267. old.
A kutató intézet 30 évi kísérletezés eredményeként bebizonyí-
totta hogy a magtermő fa élettani és szöveti tulajdonságait a
magról kelt egyedek öröklik.
Az útmutató három fejezetére oszlik.
Az I. fejezet a vetőmagol szolgáltató faállományok és fák he-
lyes megválasztásai tárgyalja. Lényegesebb rendelkezései: Az
erdőtiszt és altiszt együttes helyszíni bejárás során válasszák ki
azokat az életerős fákat, amelyek magvát gyűjteni kell. De még
az ilyeneket se szedjük abban az esetben, ha közeliikben (300 -500
m távolságon belül) ugyanannak a fafajnak korcs, satnya egyedei
is előfordulnak (megtermékenyítés!). Külföldi fanemeknél a máso-
dik nemzedék, vagyis a már meghonosodott fák adnak jó magot.
Beteg állományokban az egészséges törzsekről szedjünk magot, ame-
lyek szemmel láthatólag ellent tudnak állani a betegségnek. Ma-
gános fák legtöbbször rossz magot adnak (a megtermékenyítés
hiánya folytán).
A II. fejezel a famagvak gyűjtésénél, eltartásánál s vetésre
való előkészítésénél követendő eljárásokra vonatkozótag ad útba-
igazításokat, mégpedig lomblevelűek és tűlevelűek, sőt egyes
©Be-
lekben fanemek szerinti részletezéssel.
A III. fejezet végül a. gyűjtött magvak vizsgálatát tárgyalja
(ugyancsak lomb- és tűlevelűek szerint elkülönítve), amelynek hi-
vatalos intézményei a lansanne-i és az oerlikon-j magvizsgáló ál-
lomások.
IÍKYISTA PADURILOR. 1839. \2. sz.
Demetrescu: Az erdőgazdálkodás és a fűrészipar. (Eco-
nomia forestierá si industria de cherestea.)
897 1012. old.
Erdőbirtokos- és erdész-szakkörökben újabban az a nézet kezd
uralomra jutni, hogy Romániában túlságosan sok fűrésztelep dol-
gozik és ez az erdők nagyon gyors és fokozott kitermelésért! vezet.
A szerző ellenkező véleményen van. Statisztikai adatokkal s az

129
ország' gazdasági viszonyaira való hivatkozással bizonyítja, hogy a
szükségeset felülmúló, vagyis túlfejlesztett fűrésziparról nem
lehet szó. Hiszen Románia jelentékeny mennyiségben szállít k^
most is az országhói rönköt, amit külföldön fűrészelnek fel.
Coman: Kiegészítő adatok Máramaros növényvilágának
ismertetéséhez. (Contributiuni la cunoasterea Lorei muntelui
Farcáu.)
1013—1014, old.
A máramarpsi havasok alpesi növényzetéből mintegy 90 külön-
böző évelő növényt sorol fel.
Fedorovici: A román államvasutak által át nem vett bükk-
talpfák értékesítése. (Valorifiearea traverselor de fag refusate de
C. F.
R.) 1015—1019. old.
Az át nem vett bükktalpfákat kár volna, feltüzelni. Kerítés-
oszlopokká csak lí.jabb költséggel lehetne azokat átalakítani, ami
megint nem fizetődnék ki. Legcélszerűbb, ha az állam a maga
üzemeiben szükséges iparvasutak építésénél talpfáknak használja
fel azokat, megfelelően elfűrészelve és telítve. A szerző két talpfa
telítési eljárást is isimertet.
Napi kérdések — Fahulladék. (Problemele zilei — De-
seurile.)
1023-1034. old.
A fa kitermelésénél és feldolgozásánál jelentkező hulladék,
forgács mennyiségének csökkentése általános érdek volna. A kér-
déshez — a lap felhívására — négyen szóltak hozzá: Demetrescu,
Manole, Criveanu
és Ene. Valamennyien azzal a hulladékfáva^
foglalkoznak, amelyik az erdőn végzett munkálatok, főként a dön-
tés alkalmával keletkezik. Megállapítják, hogy ez a hulladék el-
kerülhetetlen veszteség. Értékesítésénél csak jelentéktelen mellék-
haszonvételre gondolhatunk (szenítés, cellulózgyártás stb.).
SITMAIiSKI LIST. 1939. 12. ez.
Balén: Harmadik közlemény a Földközi tenger part-
menti erdeiről. (Treci prilog poznavanju nasih mediterans-
kih suma.)
673 -691. old.
Főleg a szelid gesztenyével foglalkozik és a jugoszláv tenger-
parti Karszt erdősítésének az előbbrevitele a célja. A növény-
földrajzi kutatások adatai bebizonyítják, hogy a szelid gesztenye
5

130
a tengerparti Karszt mentén állományalkotó fanem volt s ős-
honosságához kétség nem fér. A szerző felsorolja a Jugoszláviában,
különösen a Cattaroi-öböl környékén ma is meglévő gesztenye-állo-
mányokat. Talajvizsgálatai alapján pedig megállapítja ő is, hogy
a szelíd gesztenye határozottan „caleifnqa" s legfeljebb 5%-os
mésztartalmat tűr meg a talajban.
Vajda: Németország és Csehszlovákia tudományos erdé-
szeti intézményei. (Neki podaci o znanstvenim sumarskim
institutima u Njemackoj i Cehoslovackoj.) 691—699. old.
Előbb az eberswalde-i kísérleti állomást ismerteti, amelynek
munkaköre: az erdőgazdálkodás jövetlelniezoségénttk a fokozása és
az erdőtenyésztési feladatok minél tökéletesebb megoldása. Ebből a
célból 1000 állandó és 4000 ideiglenes próbaterületén minden törzset,
megszámozott és ezek növekedési viszonyait fanemenként állan-
dóan behatóan tanulmányozza.
A volt Csehszlovákiában a háború után szervezték meg a föld
művelési minisztérium alá tartozó erdészeti kísérleti állomásokat
Prágában, Br nnben és Selmecbányán. Ezek költségeit úgy fedez-
ték, hogy az állami erdőkben temelt faanyag minden m3-e után
valami csekély járulékot szedtek. Ez például szolgálhatna Jugo-
szláviának is.
Franciskovic : A szálaló üzemnél figyelembe veendő erdő-
rendezési elvok. (Prilog proucavanju taksaciolnih eleme-
nata u prebirnim sumama.) 700—707.
old.
Lapunk 1938. XI. számában közöltük r annizkavtő errevonat-
kozó tanulmányát s az 1939. VI. füzetben
M. R idoSevic-ne\i bíró
latát. A szerző most
Riilose.vic bírálatára válaszol.
Perusic: A horvát bánság erdészete, (áumarstvo u bano-
vini hrvatskoj.) 708—710. eld.
A jugoszláv horvát kiegyezés erdészeti ügyekben Horvátor-
szágnak teljes önkorr">ányzatot adott. A horvát bánra ruházta az
erdészeti
ÜTyekben viH telihata^mu rendelkezési jogot. A horvát
bánsághoz tartozó erdői Összes területe: 4,711.107 kat. hold, éhből
24 3%
f'llami,. 42". kö séo-i és 33 6"'. magánbirtok, nagyobbrészt le-
romlott sar;erdck, amelyekben sok a kopár. A szerző szerint az
országos erdőgazdasági feladatok megoldására elsősorban meg:
kell szervezni az erdészeti közigazgatást 4 főosztállyal és a szük-
séges széinű alosztályokkal"s ezek vezetését az ország legkiválóbb
embereire bízni.

131
KÜLÖNFÉLÉK
HALÁLOZÁS.
Terray Gyula ny. m. kir. főerdőtanácsos, január hó 31-én,
életének 61. évében Miskolcon elhányt.
Mint a kincstári erdőtiszti kar egyik széles látókörű buzgó
tagja, a háború előtt a kapnikbányai, majd apatini m. kir. erdő-
gondnokságot vezette, 1922-től kezdve pedig a miskolci m. kir.
erdőigazgatóságnál teljesített szolgálatot egészen nyugalomba-
vonulásáig. Egyesületünknek 1914 óta alapító tagja volt.
Nyugodjék békében!
SZEMÉLYI HÍREK.
A magyar királyi földmívelésügyi miniszter a szolgálat
érdekében Kiss Zoltán m. kir. erdőtanácsost Szolnokról, Zakariás
András
m. kir. erdőmérnökgyakornokot Miskolcról Ungvárra a m.
kir. erdőigazgatósághoz áthelyezte, továbbá Olasz János m. kir.
főerdőmérnököt Kecskemétről Szolnokra áthelyezte és megbízta
a m. kir. erdőfelügyelőség vezetésével, végül H-andschuh Győző
m. kir. segéderdőmérnököt Miskolcról Egerbe a m. kir. erdőfel-
ügyelőséghez áthelyezte.
A magyar királyi földmívelésügyi miniszter Nagy László
m. kir. segéderdőmérnököt a szolgálat érdekében áthelyezte Vesz-
prémből a miskolci m. kir. erdőigazgatóság kerületébe, Rimaszom-
batra és megbízta a felsőbalogi m. kir. erdőhivatal vezetésével.
*
A Kalocsai Főszékesegyházi Káptalan vitéz U jváry Géza
főkáptalani erdőmestert erdőtanácsossá léptette elő.
Dr. Szmrecsányi Lajos egri érsek Urbánfy Ignác urad. erdő-
tanácsost főerdőtanácsossá és Wagner Lajos urad. segéderdőmér-
nököt erdőmémökkó léptette elő.
6

132
ŰJ ERDÖMÉRNÜKÖK.
A M. Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi
Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán az 1940. évi január
hó 22-én tartott erdőmérnöki II. (régi rendszerű) és 23-án tartott
III. (új rendszerű) szigorlaton Madus András jeles minősítésű,
Margó Pál, Kassai Jenő és Kollányi Antal erdőniérnöki oklevelet
nyert.
IN MEMÓRIÁM!
Az egész világ szívszorongva figyeli azt a hősi küzdelmet,
amelyet északi rokonaink folytatnak ket hónap óta szabadságuk
és kultúrájuk védelmében.
Amikor mult év novemberében válságosra fordult Pinni
ország sorsa, százezernyi levelet vitt onnan szét a posta a világ
minden zugába. Az Ezer-tó országát ismertető füzet egy-egy pél-
dányát küldte meg minden finn férfi és nő összes külföldi isme-
rőseinek, néhány szívélyes hangú, erkölcsi támogatást kérő sor
kíséretében.
Én is kaptam ilyen levelet. Dr. Teríti Marttl írta, aki 19í;6-bau
járt nálunk az Erdészeti Kutató Intézet Nemzetközi Szövetségé-
nek akkori nagygyűlése alkalmából.
A népes és hallgatag finn küldöttségnek legfiatalabb, víg-
kedélyü tagja volt. Az északiaknál ritka közvetlenséggel nyitotta
meg a szívét nálunk, hogy elvigye magával a kora-őszi magyar
tájak szépségét, a magyar muzsika és barátság lángját, melegítő
emléknek hűvös hazájába
Amikor utunk egyik soronkívüli pontjaként néhány felejt-
hetetlen órát töltöttünk elnökünk, báró Waldbott Kelemen tolcsvai
présházában és a jó hangulat tetőfokát érte, kedves finn barátom,
akivel az úton igen összemelegedtünk, egyszerre elkomolyodott
és azt kérdezte, mit tehetne a finn-magyar erdészbarátság tartós
elmélyítése érdekében, mert úgy érzi, akármilyen messze szakad-
tunk egyástól, a gyakoribb érintkezés mégis csak hasznosan
tudná szolgálni a két ország erdőgazdaságát.
Azóta több kartársunk járt kinn Finnországban és ott olyan
baráti fogadtatásban volt részük, amely semmibén sem áll a hír-
neves magyar vendégszeretet mögött.
Egy fiatal magyar erdőmérnök, Lovászy Péter most is ott él
és a harcterekről küldi a tudósításait az egyik magyar napi-
lapnak.
Tőle kaptam nemrégen a szomorú értesítést, hogy dr. Teitti
Martti,
a helsinki-i egyetem erdészeti karának adjunktusa és a

133
tanulmányi erdő gondnoka, fegyverrel a kezében hősi halált hull
hazájáért.
Mint olyan sokan már eddig is finn kartársaink közül...
Őszinte megrendüléssel emlékezem kedves vendégünkre és ve-
lem együtt sokan a magyar erdészek közül, akik 1936 szeptemberé-
ben együtt jártuk a kongresszus tanulmányútját.
Rokonérzésünk, amely eddig is meleg bensőséggel kísérte
finn testvéreink élet-halál harcát, csak eimélyül az áldozatok hal-
latán és buzgó fohászunk száll a Mindenhatóhoz: óvja, tartsa meg
Suomit!
M.
AZ ELSŐ GAZDATISZTI TOVÁBBKÉPZŐ TANFOLYAM!
Az ismereteknek iskolánkívüli gyarapítása, a tudomány és
gyakorlat újabb eredményeinek birtokbavétele, ma egyformán
kötelesége minden szakmának, amelyik hivatása magaslatán akar
maradni és valóban kötelezettséget érez nemzetével szemben.
Ez a megfontolás vezérelte a Magyar Gazdatisztek Országos
Egyesületét
akkor, amikor erős elhatározással nekilátott az első
gazdatiszti továbbképző tanfolyam megszervezésének.
Némi büszkeséggel mutathatunk rá, hogy a megterméke-
nyítő gondolatot az egyesületünk rendezte erdőmérnök-továbbképző
tanfolyam (1938) példája szolgáltatta, amely a műszaki felső-
oktatás első kiegészítője volt az országban, örömmel láttuk, hogy
próbálkozásunk hullámai most már a műszaki ágazatokon túl, a
gazdaság'i érdekeltségeket is elérték.
A»Magyar Gazdatisztek Országos Egyesülete a legutóbbi
években annyi sikeres harcot vívott a gazdatiszti kar tekintélyé-
nek emeléséért, szociális helyzetének javításáért, hogy az előké-
születre szánt idő rövidsége ellenére sem kételkedtünk a vállalko-
zás sikerében.
Az eredmény minden várakozást felülmúlt, mert a hívó
szóra 260 gazdatiszt gyűlt össze Budapesten, a megnyitó napjón.
Az állami birtokok és a magánuradalmak legnagyobb része
hivatalos kiküldetés foi'májában tették lehetővé gazdatisztjeik-
nek a részvételt. Ez annak az elvnek a legteljesebb méltányláséit
jelenti, hogy a gazdaság vezetőinek sz-akhidásbeli gyarapodása a
legjövedelmezőbb befektetés.
A megnyitó valóban ünnepélyes keretek között folyt le feb-
ruár 2-án a Műegyetem közgazdaságtudományi karának
dísz
termében, a földmívelésügyi miniszter jelenlétében, aki kész-
séggel vállalta a tanfolyam védnökségét is.
6*

134
Bevezetőül báró Vay Miklós országgyűlési képviselő, az
egyesület elnöke, röviden vázolta a tanfolyam életrekeltését sür-
gető szempontokat, az előkészítés munkáját és a minisztertől a
megnyitás engedélyezését kérte.
Vitéz gróf Teleki Mihály nemcsak mint a magyar földmíve-
lés legfelsőbb irányítója, hanem mint okleveles gazda is.szólt
gazdatórsaihoz. Rámutatott a gazdatiszti kar munkakörének szé-
lesedésével egyre növekvő és mind felelősségteljesebbé váló fel-
adatokra, hangsúlyozta az elmélet és gyakorlat közötti kapcsolatok
szorosabbra fűzésének szükségét,
amelynek elősegítése a tanfo-
lyam egyik legfőbb célja, és örömét fejezte ki a megmozdulás
felett.
Legány Ödön ni. kir. gazd. főtanácsos, a növénynemesíiés
európai hírű szaktudósa, mint az egyesület alelnöke és a tan-
folyam előkészítő bizottságának elnöke, záróbeszédében az egye-
sület hálás köszönetét tolmácsolta mindazoknak, akik a szervezés
munkájában résztvettek, előadásokat vállaltak és a siker érdeké-
ben közreműködtek.
A tanfolyam 10 napját 44 előadás és több tanulmányi szemle
töltötte ki.
A szakoktatás, a kísérletügy és a gyakorlat kiválóságai
egymás után léptek a dobogóra és előadásaik felölelték a magyar
mezőgazdaság egész területét, a tudománytól a jégkárbeeslésig és
a tőzsde ismertetéséig.
Különös jelentőséget kell tulajdonítanunk annak, hogy a
megnyitó napján tartott három előadás a mezőgazdaság szociális
kérdéseivel foglalkozott.
Szentiványi Béla m. kir. gazdasági főtanácsos, kegyesreudi
.jószágkormányzó „A gazdatiszt pedagógiája" c. előadása felejthe-
tetlen élmény volt. A tanár és gyakorlati gazda sokévi tapaszta-
lata és kitűnő emberismerete, ragyogó dialektikával párosulva,
olyan távlatokat nyitott meg a figyelmes hallgatóság előtt, amely
nekünk, az erdőgazdaság gondozóinak is sok megszívlelésre méltó
lítmutatást nyújthatna.
A gazdatiszti társadalom kari szétziláltságának és ezért
csekély érvényesülési képességének az okát a gazdatiszti öntudat
hiányában
látja, amely viszont arra vezetendő vissza, hogy a
gazdasági felsőoktatásügyi intézmények az ismeretközlésen túl nem
terjeszkednek ki nevelési kérdésekre is és nem foglalják a tan-
anyagot úgy egyetlen magasabb szempontú egységbe, amint azt
pld. a filozófiai, jogi vagy orvosi tanítás teszi.
Gyakorlati pályáján a gazdatiszt lenne elsősorban a falu
népének hivatott vezetője, a kezére bízott cselédség atyai gondo-
zója, ezen keresztül pedig a jobb magyar jövő legeredményesebb

135
munkása. Hogy valóban azzá válhasson, kezdettől fogva ország-
építő hivatásnak kell éreznie a munkáját.
A bátor őszinteséggel nyilvánított bírálatot méltán jutal-
mazta a sűrűn kirobbanó tapsvihar.
Dr. Perneczky 'Béla min. osztálytanácsos, egyetemi in. tanár
a mezőgazdasági szociálpolitika törvényes intézkedéseit ismer-
tette, Bayer János püspöki jószágigazgató, az egyesület alelnöke
és Rátky Frigyes uradalmi kasznár „A szociális gondolkodás a
nagyüzemben"
c. előadásukban pedig az elmélet figyelemreméltó,
eredményes megvalósításáról számoltak be.
A kitűnő előadások sorában is megkülönböztetett figyelem-
ben részesültek még a következők: dr. Kreybig Lajos: „A talajerő-
fenntartás újabb irányelvei"; Kemptner Ernő: „Racionalizálási
kérdések"; dr. Fleischmann Rudolf: „A kompolti növényncmesitő-
telep"; dr. Gesztelyi Nagy László: „A gazdatiszt szerepe a terme-
lés irányításában"; dr. Vass Elek: „A gazdatisztek helye az új
földbirtokpolitika mellett"; Legány Ödön: „Növényneniesítés és
szaporítás'; dr. Kund Ede: „A talajvédelem és a csapadék kihasz-
nálása"; dr. Schandl József: „Korszerű takarmányozás"; dr. Rei-
chenbach Béla:
„Hozzunk gazdaságunkba helyes arányokat"; dr.
Halács Ágoston:
„Munkateljesítmények fokozása az eszközök he-
lyes megválasztásával"; Latinovits József: „Ezer gazdatiszt sorsa"
és végül dr. Scherer Péter Pálé, amelynek „A közé])- és nagybir-
tok" volt a címe.
Az utóbbit külön is kell emelnünk. A kiváló közgazda mö-
gött már tekintélyes irodalmi mult áll és a közeli hetekben le-
zajlott vitákat is mind sikerrel harcolta végig. Adatai komoly
vizsgálódás eredményei és annyira meggyőzőek, hogy következ-
tetéseit csak hasonló komoly érvekkel lehetne megcáfolni.
Tudomásunk szerint a Magyar Gazdatisztek Országos Egye-
sülete könyvalakban is kiadja az elhangzott előadások szövegét.
Ez igen örvendetes volna, mert a magyar erdőtiszti kar tudását
is rengeteg érdekes ismerettel gyarapítaná, különösen közgazda-
sági és szociális
vonatkozásban.
A rendező egyesület büszkén könyvelheti el ragyogó siker-
nek és maradandó értéknek az első tanfolyam eredményét.
Az volt az érzésünk, hogy a magyar gazdatiszti kar tulaj-
donképen most talált első Ízben önmagára, amikor belátta az
összefogás és vállvetett munka szükségét.
Hogy idáig eljutott, az az egyesület kitűnő vezetőségének,
mindenekelőtt azonban Fáber György ügyv. igazgatónak az el-
vi tathatlan érdeme, akinek önzetlen és áldozatos munkájához
továbbra is szívből sok szerencsét kívánunk.
M.

136
Az „Erdészeti Lapok" 1940. évi II. füzetének
HIRDETÉSEI.
A lap irányával nem ellenkező hirdetéseket mér-
sékelt díjszabás mellett közlünk.
Díjszabás. Kéthasábos szélességben (107 mm) borgis betűvel vagy ennél
nagyobb betűfajtával szedett hirdetés milliméterenkint 30 fillér. (Egyszeri meg-
jelenés mellett egy egész oldal ára 48 P.) Táblázatos és borgis betűnél
kisebb betüfajtával szedett hiidetéseket másfélszeres egységárral számítunk.
Ismételt megjelenés esetén megfelelő árkedvezmény.
A támpéldány ára füzetenként 2 P.
Külön mellékletek megegyezés szerint.
Adóügyekben előfizetőinknek díjmentesen szolgál felvilágosí-
tással az Adó és Könyvvitel szerkesztősége, IX., Ferenc-körút 37
szám. Telefon: 32-2-60.
SILVA
Erdőgazdasági Vállalat k.f.t. Körmend
Erdei mag - nagykereskedés.
Magpergetőgyár. ■:-•:• Csemetekertek.
Központ: Körmend, telefon 52 • Fióktelep: Zalaegerszeg, telefon 19
Ajánl: Kiváló minőségű, elismert legmagasabb csiraképességű, saját
pergetésű fenyőmagvakat, hazai és szlavóniai származású
tölgy- és csermakkot, mindennemű erdészeti és
gyiimö'csmagvakat erdőgazdaságok, gyümülcsfaiskolák
és kertészetek részére. Mindennemű erdei csemetéket,
< díszfenyőket, disz- és sorfákat, díszcserjéket,
rózsákat, gyümölcsvadoncokat és gyümölcsfákat,
valamint az összes egyéb faiskolai termeivé gyeket
saját nagykiterjedésű és mintaszerűen kezelt csemetetelepeiröl.
A PICETOL vadrágás elleni védőszer magyarországi kizárólagos képv.
A Magyar Faiskolai Szövetség tagja.
Ügyv. igazgató: Thiringer János oki. erdőmérnök, a cég beltagja.

137
14
és csemetekerti cég
KEINEK REZSÓ
okP. erdőmérnök BHB——MMaKBMaHM
Budapest I., Fery Oszkár-urca 34.
Telefon: Sürgönycím:
155-641 KEINERMAG BUDAPEST
(Keresztény cég)
AJÁNLOK: fenyő- és lombfa-magvakat,
kocsányos-, kocsánytalan- és csermakkot,
fenyő- és lombfa-csemetéket.
VESZEK: tűzifát, szerfát, fűrészanyagot.
HONIG MÓR r
T"
vásárol: erdőket, kitermeléseket,
tűzifát és mindenfajta szerfát,- elad:
tűzifát és kemény fűrészanyagokat.
T
-tr
B3dap2st. VII.. Dohilny-u. 14. Telefon. 14-36-98.

138
IfLindcftfUc tűzifát, szee-
fát, vatamifd twzi-é&szec-
Budapest, V., Vilmoscsászár-úl 72.Tel: 1-112-69
ERDEI-. FEKETE-, LUC-, JEGENYEFENYŐ"!",
VÉKONY GÖMBÖLYKGFAT vezetékoszlopok
céljaira 7-8 méter hosszúságtól felfelé minden hosszban kész-
pénzfizetés ellenében magas áron vásárolunk. Ajánlatokat kérünk.
„UN A" Fáért ékesítő l-t., Budapest V, Nádor-utca 21
Telefon: 129-451* szám alá
Erdőgazdaság kezelését, vezetését, felügyeletét vállalná 35
évi gyakorlattal rendelkező erdőmérnök. Címe a kiadóhivatalban.
32 éves gyakorlattal rendelkező erdőmérilök erdőgazdaság,
esetleg vele kapcsolatos tógazdaság vezetését, kezelését vállalja.
Cím a kiadóhiatalban.
29 éves, róm. kat., nőtlen, középfokú erdésziskolát végzett,
kétéves gyakorlattal rendelkező erdész, állást keres. Címe a
kiadóhivatalban.

l ss
30 éves, kőbányaművelésben is jártas erdőniérnök állást vál-
toztatna. Címe a kiadóhivatalban.
Középfokú erdőgazdasági szakiskolát végzett erdész 35 éves,
nőt'en, jelenleg felniondatlan állását változtatná. Címe: Erdész,
Bátaapáti, Tolna vm.
PÁLYÁZATI HIRDETMÉNY.
t
Zalaegerszeg megyei városnál leimondás folytán megürese-
dett városi erdőőri állásra pályázatot hirdetek. Az erdőőri állásra
csak olyan magyar állampolgár pályázhat, aki a huszadik élet-
évét betöltötte, büntetlen előéletű és legalább az 1935 :IV. t.-c.
48. 1—4. pontjai valamelyikében felsorolt szakképzettséggel
rendelkezik.
Az erdőőr javadalmazása: 1. Évi 300 (Háromszáz) pengő
készpénz, amelyet havonként előleges részletekben fizetünk ki,
2. az állami rendszerű szakaltiszte'ket megillető családi pótlék,
3. szoba, konyha, kamra és istállóból álló természetbeni lakás,
4. négy öl tűzifa, 5. 22C0 négyszögöl föld és egy kat. hold rét-
használati jog, 6. legeltetés két tehénre és szaporulatára és 7. az
erdei nyiladékok fűteriirésének kaszáihatása.
Felhívom a pályázni óhajtókat, hogy személyi okmányaik-
kal, erkölcsi bizonyítvánnyal, az erdőőri állásra való alkalmas-
ságot igazoló hatósági tisztiorvosi bizonyítvánnyal, szakképzett-
ségüket igazoló okiratokkal és esetleges eddigi alkalmaztatásukat
igazoló okiratokkal felszerelt pályázati kérvényeiket hozzám
f. évi február 18-án, déli 12 óráin annál inkább adjak be, mert a
később beérkezett kérvényeket figyelembe ne.m veszem.
A közszolgálatban álló pályázók az előírt kellékekkel fel-
szerelt kérvényeiket szolgálati úton nyújtsák be.
Zalaegerszeg, 1940 január 29. Polgármester.
VERSENYTÁRGYALÁSI HIRDETMÉNY.
A mn^ir kir'1"! államvasutak igazgatósága 1940. évre
szükséges 5130 m3 m"helyi erdeífenyő-áru szállítására nyilvános
versenytársba lést h'rr'et.
Az aláírt pű'nlptoí ,Ajánlat a, 9862>1940. sz. versenytárgya-
lási hirdetményben köbölt műhelyt erdei fenyő-áru szállítására"
felirattal ellátott, sértetlen borítékban elhelyezve, pecséttel le-
zárva, a n>ívíynr királyi államvasutak igazgatóságánál (VI., An-
drássy-ét 75. III.
336. sz) 1940 február hó 23-án, déli 12 óráig sze-
mélyeden vagy pos+n útján kell benyújtani, ahol a részletes fel-
tételek is megtudhatók.

14(1
NUSSBAUH-STÁMME
rund, von 40 cm ÍS) aufwörls oder in Bohlen
geschnitren und gedcmpfl" 60 mm sfark
kaufr grösseres Quantum
JÚLIUS FRIEDRICH ^Ts'cluT™
HIRDETMÉNY.
A leleszi volt úrbéres közönség a Lipcsemező község (Mára-
maros vm.) határában fekvő 1545 kat. hold kiterjedésű erdejét cl
szándékozik adni. A faállomány nagyrésze bükk. Szomszédságá-
ban kincstári erdőség. Vadállománya: szarvas, vaddisznó és őz.
Vasúti állomás: Dolha 8 és Huszt 20 km. Jókarban lévő műúton
közelíthető meg.
Bővebb felvilágosítást a leleszi úrb. vezetőség, vagy a
leleszi körjegyzői hivatal (távb.: Lelesz 3. Zemplén vm.) nyújt.
FAELADASI HIRDETMÉNY.
Alsószinevér község volt úrbéreseinek erdebirtókossági tár
sulata, 1940. évi február hó 26-án, délelőtt 10 órakor Alsószinevéren
(ökörmezői járás), a községházán nyilvános szóbeli árverésen el-
adja az Alsószinevér község halárában fekvő crdőbirlokának
„Tcsoati" erdőrészében rendes évi vágásra kijelölt, szálaió vágás,
eal kihasználandó 1.030 m3 beesült, tövön álló fenyőfa-tömeget.
A vágásterület Alsószinevér—^Huszt műúttól 1 km távolságra
fekszik. A kikiáltási ár 12.000 P., a bánatpénz 1.200 P.
■ Az árverési feltételek megtekinthetők az ökörmezői m. kir.
erdőfel ügyel őségi kirendeltségnél a hivatalos órák alatt és alul
írottnál.
Alsószinevér. 1940. évi február hó 2-án.
Friedmann Márton s. k..
közbirtokossági elnök.
Eladó 100.000 drb erőteljesen fejlett magas- és amerikai-kőris
esemete.
Magasságuk 80—120
ctm. Ajánlatot kér: Erdőgontítnoks.ág.
Kéthely.
Felelős: Gyóry Aladár igazgató.
Stádium Sajtóvállalat Kt. Budapest.

1940. MÁRCIUS
ERDÉSZETI LAPOK
LXXIX.
ÉVF.
AZ ORSZÁGOS ERDÉSZETI EGYESÜLET
KÖZLÖNYE
3.
FÜZET.
KIADJA AZ ORSZÁGOS ERDÉSZETI EGYESÜLET
Megindították 1862-ben Wagner Károly és Divald Adolf
Felelős szerkesztő ós kiadó ;
DR. ING. MIHÁLYI ZOLTÁN
Megjelenik minden hó 15-én.
Előfizetési díja : egész évre 24 P, erdészeti altiszteknek 12 P.
Az Országos Erdészeli Egyesület tagjai a tagdíj fejében kapják.
Szerkesztősig és kiadóhivatal: Budapest, V., Alkotmány-u. 6 sz. II. em. (Tavb.: 123-7212.)
Közleményeink egészben vagy részben való átvétele csak a forrás
megnevezése mellett történhetik.
A legelső magyar ember.
Nem volt. hát ünneplés.
De csak a fényes külsőségeik maradtak el. így
kívánta a nehéz napok súlyát felelős komolysággal mérlegre
vető böloseség.
Az ország pedig megértette. Megértette és befelé,
lelke mélyén, annál melegebben ünnepelt.
Azzal a szeretett el, amellyel talán csak a magyar
föld népe tudja magáénak vallani azt, akinek a szívét, bi-
zalmát odaajándékozta, akit önként emelt maga fölé.
Zászlókat és bandériumokat meg lehet rendelni,
dithyrambusokat is, de a szemek forró fényét, amely a rajon-
gás tüzét tükrözi — soha!
Horthy Miklós 20 éves kormányzói jubileumát a hival-
kodó harsonaszónál igazabban méltatja a tiszteletnek és
ragaszkodásnak az az őszintesége, amellyel minden rendű
és rangú alattvalója tekint fel reája.
Ez az ország tudja, mit köszönhet a vezérének és hódo-
lata nem vak alázat, hanem a magyar hála és hűség drága
ajándéka, amely felemel, mejg-tisztít és összekovácsol.
Szegedtől Kassáig hosszú volt az út.
1

142
Miíié] teljesebbé válik az évek múlásával 1919 tör-
téneti háttere, annál fényesebben világít a magyar sors ég-
boltjáról Kormányzónk kemény arcéle.
A halálra sebzett, meggyalázott országot csak csodá-
val határos erő és elszántság menthette meg a teljes pusz-
tulási ól.
A választottak hite kellett az elinduláshoz, az igazak
bátorsága a kitartáshoz.
Ma már tisztán áll előttünk, hogy 1919-ben Horthy
Miklós
személye gyűjtötte egybe a magyarság minden meg-
maradt életerejét s csak az ő katonai és államférfiúi nagy-
sága tudta ezt az energiát akkor — dinamikusan értékesíteni.
Trianon húsz nehéz esztendeje a megpróbáltatások
keserves iskolája volt, de a csonkaország védtelen hajóját a
nyugodt, erős kéz éppen olyan biztosan vezette a sok Scylla
és Charybdis közt, mint annakidején a No varát Otrantónál.
És megéltük ia kassai bevonulás mámorát, Kárpát-
alja hazatélését — az ezeréves határ álma részben isméi
valóra vált.
Büszkén hirdettük, hogy nekünk, erdészeknek hozta
a legtöbbet, nekünk, akik 20 éven át a legjobban szen-
vedtünk.
Örömünkre most megint háborús felhők vetnek sötét
árnyékot. Mégis törhetel lenni bízunk benne, hogy az egy-
mással viaskodó hatalmi csoportok harcában hazánk to-
vábbra is történeti hivatása szerint teljesítheti szervező és
kiegyensúlyozó feladatát a Duna^medeneében, amelynek ter-
mészetes és akadálytalan egysége az európai béke egyik leg-
fontosabb záloga.
Életünket, boldogulásunkat csak önállóságunk és ön-
eélúságunk
csorbítatlan fenntartása biztosíthat ja, politikánk
csak a teljes magyar függetlenség lehet:
Ezért tekintünk a bizalom, fel tét lenségével a legelső
magyar emberre, mert tudjuk, hogy így értelmezi és gon-
dozza a sorsunkat.
Eleset tségünkből felemelt bennünket, . erőnket meg-
sokszorozta és ismét a kezében tartja. --'most mint a
ma-
gyarság helyzeti energiáját:

145
A kezet jól ismerjük, eddigi munkáját Isten áldása,
országunk gyarapodása kísérte.
A csendes jubileum órájában nincs számunkra na-
gyobb megnyugvás, mint az a tudat, hogy Kormányzónkért
minden magyar szív egybedobban és minden magyar fohász
forró áhítatta] száll a Mindenhatóhoz: „Uram, tartsd meg
nekünk Horthy Miklóst!"
M.
Aggodalmak.
Már az elmúlt év tavaszán, amikor Kárpátalja visz-
szatért, több ízben rámutattunk arra, hogy a faellátás tekin-
tetében nem szabad túlzottan vérmes reményeket táplálni.
A tűzifáról már előre jeleztük, hogy a Kárpátalján
mutatkozó feleslegek legjobb esetben a többi országrész
ozddeig vámkülföldről ellátott szükségleteit fogják fedezni,
de ezt is csak abban az esetben, ha a régi osonkaország
termelésébem visszaesés nem áll be.
Rámutattunk arra, hogy a kárpátaljai három fale-
párló foglalkoztatása — ami pedig mind az ottani munka-
alkalmak szolgáltatása, mind faszénfogyasztásunk és vegyi
iparunk nyersanyag-szükségletének fedezése szempontjából
fontos — elég jelentős mennyiségeket fog az ottani terme-
lésből elvonni.
Rámutattunk arra is, hogy a legkedvezőbb termelési
viszonyok mellett is csak annyi feleslegre számíthatunk,
ami egy esetleges kemény tél többszükségletét fedezheti.
Többször hangoztattuk, hogy szerfa-teimelésünk sem
fog jelentős fölöslegeket mutatni még kemény lomb fában
sem, különösen akkor, ha legelsőrendű szükségleteinkel
(talpfa stb.) belföldről akarjuk ellátni,
Nyomatékosan hangsúlyoztuk, hogy a behozatali lehe-
tőségeket egyáltalán nem tartjuk biztosítottaknak sem tűzi-
fában, sem szerfában s ennek a véleményünknek hivatalos
tárgyalások keretében is sokszor adtunk kifejezést.
Előre jeleztük, hogy akár a gazdasági viszonyok,
akár az időjárás változása jogcím lesz még a lekötöli kiil-
1*

144
földi szállítások teljesítésének elodázására is, vagy leg-
alábbis jóval magasabb árak követelésére.
Továbbra is fönntartjuk azt a két évtized óta han-
goztatott elvünket, hogy csak belföldi termelésünk min-
den eszközzel való előmozdítása
menthet melg bennünket
már kissé válságos időkben is az ellátatlanságtól.
Adatokkal igazoltuk, hogy kicsinyes árleszorítá-
sok, amelyek a fogyasztásra nézve nem jelentenek szá-
mottevő segítséget, megbéníthatják bizonyos vonatkozások-
ban a termelést és nehézségeket okozhatnak az ellátásnál.
Rámutattunk arra is, hogy az intézkedések határo-
zatlansága, a tisztázatlan kérdések által szült bizonytalan-
ság nemcsak a forgalmat bénítják, de magát a termelést is
le fogják csökkenteni.
Külön kiemeltük, hogy az utolsó 5 év fogyasztása az
enyhe időjárás és csökkentett ipari foglalkoztatás miatt
nem adja azt az átlagot, amivel keményebb tél és az ipar
erősebb igénybevétele mellett számolnunk kell s így a szük-
ségletek igen könnyen jóval az előző évek átlag-fogyasz-
tása, fölé emelkedhetnek.
Sajnos, ezek az aggodalmaink jelentős részben valóra
váltak s a termelés szempontjából úgyszólván elemi csa-
pás jellegű időjárás mellett a ma már kitermelt mennyi-
ségeket alig becsüljük többre, mint 60—70%-ára azoknak
a készleteknek, amelyek más esztendőben ilyen időtájt már
kitermelve rendelkezésünkre állottak.
őszintén megvalljuk, hogy a mai politikai viszonyok
mellett a behozatali lehetőségekhez egyáltalán nem fűzünk
vérmes reményeket.
Kétségtelen, hogy a nyugati harctéren szembenálló
ellenfelek minden elérhető nyersanyagot fel fognak kutatni
és lefoglalni, hogy saját szükségleteiket fedezni tudják.
A beszerzésnél ezt a versenyt mi egyes vonatkozá-
sokban szállítási helyzetünkből kifolyólag, más vonatko-
zásban pedig anyagi erő híján nem bírjuk.
A közös magyar-lengyel határ ebből a szempontból
ránknézve teljesen értéktelenné vált. Keleti szomszédaink-
tól sem számíthatunk túlerős támogatásra.

145
Kétségtelen tehát hogy az egész magyar erdőgaz-
daság újabb nagy erőfeszítések előtt áll.
Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az elmúlt év-
nem elég határozott, sok bizonytalanságot szülő intézke-
dései nem voltak alkalmasak arra, hogy ezt az erőfeszí-
tést megfelelően előkészítsék.
Éppen ezért kettőzött aggodalommal tekintünk a leg-
közelebbi idők elé.
Nem nyugtat meg bennünket az a szomorú elégté-
tel, hogy az elkövetkezhető nehézségek csak igazolni fog-
ják mindazt, amit az erdőgazdasági beruházások, alföld -
fásítás, kopár-erdősítés, állomány-átalakítások, hitelbiztosí-
tás stb. érdekében annyiszor hoztunk föl érv gyanánt.
Hiába hivatkoztunk a jövőre való gondoskodás köte-
lezettségére, hiába utaltunk az illetékesek és legilletéke-
sebbek súlyos, mondhatjuk történelmi felelősségére, följajdu-
lásunk pusztába kiáltó szó maradt.
S ma itt lebeg fölöttünk újra az ellátatlanság vesze-
delme.
Egyesületünk a fennforgó nehézségekre külön fölter-
jesztésben hívta fel a földmívelésügyi miniszter úr figyel-
mét és utalt arra is, hogy a mezőgazdasági munkák megin-
dulásáig még rendelkezésre álló néhány hetet feltétlenül ki
kell használni.
Sajnos, úgy látjuk, hogy az ezirányú intézkedések
lehetősége meglehetősen kicsúszott az erre leginkább ille-
tékes, a viszonyokat legjobban ismerő földmívelésügyi mi-
nisztérium kezéből.
A. viszonyok ismerete nélkül tett intézkedéseknek
pedig ma igazán súlyos következményei lehetnek. És mi
nagyon félünk, hogy a legjobb akaratú intézkedéseken
kívül még kényszer-rendszabályok alkalmazásának a szük-
sége is fel fog merülni.
Ezt pedig minden áron szeretnők elkerülni.
Nemcsak azért, mert a gazdálkodás szabadságába
való váratlan, erőszakos belenyúlás megrázkódtatásokat
szokott maga után vonni, de azért is, mert az ilyen intéz-
kedések — éppen sürgősségük és szokatta nságuk miatt —

1-íti
rendszerint egyesek egyoldalú és aránytalan megterhelésére
vezetnek.
A magyaf erdőgazdaságról igazán senki sem mond-
hatja azt, hogy a legnehezebb időkben is ne állott volna
mindig minden erejével, teljes készséggel a közérdek szol-
gálatára.
Ennek a kötelességnek a teljesen átérzett tudata hat
át bennünket most is, amikor ismételten kérjük az összes
érdekelteket, birtokosokat és vállalatokat egyaránt: tessék
termeim!
Termelni annyit, amennyit az érvényben álló ható-
sági rendelkezések mellett termelni lehet, mert ez a munka
ma kifejezetten hazafias kötelezettség.
Bíró Zoltán.
*
Befüirchtungeii. Von Z. Biró.
Die Holzversorgung ist nach wie vor eine der schwierig-
sten Aufgaben Ungarns. Die in letzter Zeit getroffenen Regie-
rungsmassnahmen waren vom Standpunkte einer restlosen
Bedarfsdeckung nicht befriedigend; die anssenpolitische Lage
und der strenge Winter weisen verseharí't auf den Ernst dieser
í'rage hin.
Der Laiidesforstverein hat wiederholt und nachdrücklich
energisches Eingreifen von den zustiindigen Behörden und Verf.
betont, dass die ungeschmalerte Durehführung aller genehmigten
Schlagerungen heute patriotische Pflicht der Waldbesitzer und
Holzerzeuger ist.
*
Soucis, par Z. Biró.
L'approvisionneinent en bois est un probléme national des
plns ardms. La Société des Sylvicnlteurs a réclamé du gouverne-
ment des anesures énergiques, et il est certain que rexécution
integrálé des eoupes autorisées constitue aujourd'hui un devoir
patriotique pour le propriétaire de fórét et le producteur de bois.
*
Anxieties. By Z. Biró.
The timber and wood supply is one of the greatest difficulties
in Hungary. The Forestry Assoeiation asked the Government to
take energetic zneasures, and it is emiphasised by the author that
forest owners and tknber-felling undertakings should look upon
it as a patriotic duty to carry out in full all the cuttings approved.

147
Vizsgálatok a magyar fa lutóhatásáról.
írta: Dr. Fehér Dániel.
A M. Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Növénytani Intézetéből, Sopron.
Bevezetés.
A magyarországi fafajok fűtőhatására vonatkozólag
jBsszefoglaló és a kérdés egész terjedelmét felölelő vizsgáin,
tok nem igen állanak a rendelkezésünkre. Csak Krippel:
..Erdőhasználattan" (l) c. munkájában találunk tájékoztató
adatokat, ezeknek az alapján állították össze az „Erdőmér-
nöki Segédtáblákénak (2) a fák fűtőhatására vonatkozó
táblázatát is, ezek azonban többnyire külföldi és nem hazai
fákon végzett vizsgálatok eredményeit tartalmazzák.
Az idevonatkozó külföldi vizsgálatok közül elsősor
ban Fabripius és Gross
(3) munkáit szeretném megemlíteni.
Előttük már Kienitz
(4) is dolgozott ebben a tárgykörben.
A Lorey-iéle nagy összefoglaló munkában Dietrich (~>) és
Leivingi n-Westerburg
(6) is közölnek idevonatkozókig igen
hasznos adatokat.
Minthogy min lezek a vizsgálatok külföldön termett
fák fűtőhatására szorítkoztak, a magyar fák fűtőhatásának
megállapítása olyan feladat volt, amelyet már a magyar erdő-
gazdaság fokozatos fejlődésére való tekintettel is minél
előbb el kellett végezni. Ebből a célból már 1933-ban meg-
kezdtem a munkálatokat, még pedig olyan módon, hogy a
magyarországi nagyobb erdőbirtokosok támogatásával igye-
keztem a szükséges anyagot beszerezni és a tömeges vizs-
gálatokat megejteni.
Nagyon sokat köszönhetek a Magyar Erdőbirtokosok
Faértékesítő Rt.-nak, különösen pedig a vállalat vezérigazga-
tójának, Véssey Ferencnek, a ki a vizsgálatok megindításakor
hathatósan támogatott. De hálásan kell megemlékeznem a
magyar kir. földmívelésügyi minisztériumról é>s a többi
erdőbirtokosról is, akiket a kísérleti területek leírásánál
részletesen felsorolok, mert mindnyájan a legjobb tehetsé-

148
gük szerint igyekeztek ezeknek a kiterjedt vizsgálatoknak
az elvégzését lehetővé tenni.
. A kísérleti területek leírása.
A kísérleti területeket úgy választottuk meg, hogy
azok Magvarország összes fontosabb erdővidékeit képvi-
seljék, még pedig [©fajaik, választékaik és termőhelyi osz
lályok szerint elkülönítve. Azokat az erdőbirtokokat, ame-
1. ábra. A kísérleti teriiletek eloszlása.
Abb. 1. Die Verteilung der Versuchsfláchen.
16
lyekre a vizsgálatok vonatkoznak, az 1. sz. táblázat tártai
mázza. A kísérleti területek földrajzi elosztását pedig az 1
sz. kép mutatja.
A vizsgálati módszerek.
A fa fűtőhatása, azaz a fa elégetésével fejlesztett ösz
szes hőnek hőegységekben kifejezett mennyisége, az ú. n
elméleti alsó fűtőhatás. Hőegységül a gyakorlatban a gramm

14M
kalóriát (k) használjuk, de lehet a kilókalóriát (kk = 1000 k)
is használni.
A vizsgálati módszereinknél a kalorimetrikus vizsgá-
latoknál általában alkalmazott elvekel tartottuk szem előtt.
Az elégetés platinával bélelt
Berthelot-bombabsm történt, az
eljárást pedig a következőképen végeztük:
Először meghatároztuk a próbadarabok víztartalmai,
105
C°-nál történt állandó súlyig való szárítással. Azután
megmértük absz. száraz állapotban a próbadarabok faj-
súlyát.
A kalorimetrikus vizsgálatok céljaira a kiszárítol 1
próbadarabokat összesajtoltuk, isméi szárítottuk absz. szá-
ra/, állapotig, majd megmértük és azután a bombában elégel-
tük. A gyújtást kapcsolótábláról irányított villanyárammal
végeztük. A bombában a gyújtás végrehajtására vékony
platinahuzalt használtunk, míg a közvetítésre a szokásos,
ismert hőerejű fagyapotszálat, amely összekötötte a platina-
Jmzalt a próba dara bókkal és az utóbbiakat tulajdonképen
lángra lobbantotta. A hőmérsékletnek megfelelő időszakokban
való leolvasása, ezeknek az időszakoknak a számításnál való
figyelembe vétele, a víz egyenletes keverése, az irodalomban
részletesen leírt elvek alapján történt.
(8., 9.)
A fák absz. száraz állapotban mért fűtőhatásából
azután a különböző víztartalommal
(q%) bíró fák fűtőhatá-
sát
(I- ö) a következő képlel segítségével számítottuk ki:
Fq = F8 (l—0.0q) — 600. O.Oq,
ahol Fn a bizonyos <?% vizet tartalmazó fa fűtőhatását, k <
az absz. száraz fa fűtőhatását, q pedig a fának a benne
lévő vízzel együtt értett, a fa súly %-ában kifejezett víztar-
talmát jelenti. Egy kg. víz eilpárolgásához 637 kg. kalória
szükséges. Gyakorlati szempontból azonban rendszerint kere-
ken 600 kalóriát szoktak számításba venni.
1 töinörköbdeciméter fa fűtőhatása:
f = F . y kilogrammkalória.

150
F — a, fának a súly szerinti fűtőhatása ésy = a. fa faj-
súlya, is ugyanarra a víztartalomra kell hogy vonatkoz-
zék, amelynél a térfogat szerinti fűtőhatást ki akarjuk
számítani.
1 ür köbdeciméter fa fűtőhatása pedig:
f — f. t. kilogrammkalória
ahol / = az ürméter tömörfatartalmi százaléka.
Az eredmények összehasonlító tárgyalása.
Mielőtt a vizsgálati eredmények részletes tárgyalá-
sára rátérnek, az ezek megértéséhez szükséges néhány álta-
lános tudnivalót szeretném megbeszélni.
A vizsgálatnál különbséget kell tennünk a lobbané-
konyság és a. fűtőhatás között. A lobbanékonyság szoros
összefüggésben van azzal a körülménnyel, hogy az illető
próbadarab milyen felületen érintkezik a levegővel. A kis
fajsúlyú, erősen üreges fák, amelyek a levegő oxigénjével
való érintkezés számára nagy felületet nyújtanak, sokkal
hamarabb lobbannak lángra, mint a nehezebb és tömörebi)
keményf'ák. Ezért a fenyőfák lobbanékonysága mindig na-
gyobb, mint a lágyfáké és ezeké nagyobb, mint a kemény-
fáké. Nagyon természetesen, amennyiben a fenyők fájában
olyan anyagok is előfordulnak, amelyek önmagukban véve
is lobbanékonyabbak, pl. gyanta, éteiikus olajok stb., ezek-
nek a lobbanékonysága e körülmény folytán is nagyobb.
Miután pedig ezeknek az anyagoknak önmaguknak nagyobb
a fűtőhatásuk is, mint a fának, világos, hogy ez a fenyő-
fák absz. száraz állapotban vett fűtőhatását is fokozza.
Általában, ha száraz fát veszünk alapul, a fűtőhatás
megítélésénél különbséget kell tennünk a súly- és a térfogat-
egységre vonatkoztatott, fűtőhatás közölt. A lombfák súly-
egységre vonatkoztatott fűtőhatása absz. száraz állapotban
mindig kisebb, mint a fenyőké. Fabricius
(6) adatai alap-

151
jján a lombfák fűtőhatása, — 27 fafajt véve alapul — átlag
436á kalória, míg a fenyőké, — 17 fafaj alapján — átlag
487.") kalória. A fenyő- és lombfák együttes átlagértéke 4550
kalória. Legkisebb mértéke 4117, a legmagasabb pedig 51)6:)
kalória volt. 15%-os víztartalom mellett pedig mérési ered-
ményei 3409 és 4984 kalória között ingadoznak. A lombfák
közül a legjobb fűtőhatást észlelte a bükknél és a tölgynél,
a fenyők közül pedig az erdei fenyőnél. A legrosszabb fűtő-
hatást a gyertyánnál mérte. A tölgyre és erdeifenyőre vonat-
kozólag azt is igazolta, hogy ezek fűtőértéke a korral növe-
kedik. Fabricius kutatásai természetesen főleg Németország-
ban nőtt fafajokra vonatkoznak.
Gyakorlati szempontból a fák fűtőhatásának megíté-
lésénél két fontos tényezővel kell még számolnunk. Ezek a
víztartalom és a fajsúly. Száraz állapotban a keményfák
víztartalmát 16%-al, a lágy fákét és fenyőfákét pedig
17%-al, szikkadt állapotban pedig a keményfákét 25%-al, a
lágyfákét 27%-al és a fenyőfákét 28%-al vettük — Krippel
felfogásával egyezően — egyenlőnek.
A fajsúlyt a fa mindenkori víztartalma természete
len szintén befolyásolja. Minthogy fajsúlyméréseinket csak
absz. száraz állapotban végeztük, ezeket az adatokat száraz
és szikkadt fára Krippel adatainak alapulvételével átszá-
mítoltuk. Természetesen a leghelyesebb eljárás az lett volna,
ha nemcsak az absz. száraz fák, hanem a különböző víztar-
tahnuak fajsúlyát is közvetlenül megmértük volna. Azonban
a vizsgálatoknak amúgy is kiterjedt volta mellett ez —
tekintettel a hiba rendkívüli kicsinységére — nem mutatko-
zott feltétlenül szükségesnek.
Saját vizsgálataim eredményeit a 2. számú táblázat
tartalmazza.
A Fabricius és Gross (3) közölte adatok alapulvételé-
vel, Krippel a fontosabb fafajainak átlagos fűtőhatására
(F») — absz. száraz állapotra — az alábbi, eddig még nem
közölt átlagadatokat számította ki. Egyben az absz. száraz
fa átlagos fajsúlyát (y<>) is közlöm Krippel összeállítása
szerint.

i 52
Keményfák (kemény lombosfák).
Y9
F0
1.
0 742
4260 k
2.
Bükk..............
0 710
4290 k
3.
0 804
4500 k
4.
0 790
4170 k
5.
0 644
4290 k
(i.
0 690
4360 k
7.
0 634
4240 k
8.
0 714
4500 k
A keményfáik csoportjának átlaga .
0.726
4330 k
Az átlagoktól való eltérés
áll. viszonyszáma: -4-
0.12
+ 0.03
Lágyfák (puha lombosfák)
9. Éger, mézgás.......... 0.520 4420 k
10. Fűz, kecske és fehér....... 0.486 4330 k
11. Nyár, rezgő és fehér....... 0.460 4230 k
12. Nyír, fehér....... °-680 4500 k
A lágyfák csoportjának átlaga . . 0.537