1922. SZEPTEMBER 15.
ERDÉSZETI LAPOK
__ az Országos Erdészeti Egyesület _
LXI. ÉVF. 
KÖZLÖNYE
17—18. FÜZET
KIADJA: AZ ORSZÁGOS ERDÉSZETI EGYESÜLET
Szerkeszti:
BUND KÁROLY
Megjelenik minden hó 15-én. * Előfizetési dij egy évre 16Q korona.
Az Orsz. Erd. Egyes, oly alapító tagjai, kik legalább 300 K alapítványt tettek, vala-
mint a rendes tagok az esedékes alap. kamat, illetőleg
20 K évi tags&gi dij, vala-
mint az
1922. évre a 2000 K-nál kevesebbet alapított alapító tagokra kivetett 120 K,
illetőleg a rendes tagokra kivetett 140 K pótdíj fejében kapják. Azok az alapító
tagok, kik 300 K-nál kevesebbet alapítottak, ezenfelül 10 K-t fizetnek.
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapesten, Lipótváros, Alkotmány-uteza 6. sz. II. em,
- o - ,
■m A lap irányával nem ellenkező hirdetések mérsékelt díjért közöltetnek.
__T (Telefon : 37—22.) »___
"e> <§~
A szikes talajokról.
Irta: Vági István m. kir. főerdőmérnök, főiskolai adjunktus.
Csonka-Magyarországon a Duna-Tisza között és a Tiszán
tul vannak elterjedve
a sziktalajok. Ezt a talajnemet az u. n.
ectodynamorph talajok közé sorolják, vagyis azok közé a talajok
közé, amelyeknek
a képződése a külső éghajlati tényezők hatásától
függ, mig az anyakőzet fizikai sajátsága vagy kémiai össze-
tétele
a talaj tulajdonságait láthatóan nem befolyásolja. Olinka, a
talajtan neves kutatója, a sziktalajokat azok közé sorolja, amelyek
viszonylagosan kevés csapadékot kapnak, időnkint azonban viz
alá kerülnek, amikor vagy
a feltalaj, vagy pedig az altalaj túlságos
sok nedvességet vesz fel. A szikes talajok sós talajok, mert bennük
nagyobb mennyiségben vízben oldható só és pedig Na2 COz,
NaHC03, Na2SOi
és NaCl fordul elő és ezek a sók sokszor
a
talajból kéreg alakjában ki is virágoznak. Sigmond megkülön-
bözteti
a szigorúan vett sziktalajokat és a valódi sós talajokat,,
amelyek megint agyagos, vályogos és homokos talajok lehetnek.
A szigorúan vett sziktalajok viszont lehetnek olyanok, amelyek

240
kevés és lehetnek olyanok, amelyek sok vízben oldható sót tartal-
maznak. A kevés és a sok sót tartalmazó, szigorúan vett szikes
talajok az u. n. szerkezettel biró szikesek vagy szolonelz talajok.
A szolonetz talajok Glinka szerint az olyan oroszországi^sós talajok,
•amelyekben egy felső, kevés sót tartalmazó réteget és egy alsó,
nehéz, tömött (kötött) réteget különböztetünk meg. A Duna-Tisza
között és., a tiszai Alföldön sok ilyen kérges, oszlopos szerkezettel
biró sziktalajt találunk. Az ilyen sziktalajban először néhány
czentiméter vastag, de olykor ennél is vastagabb és világosabb
szinü, porszem réteg található, amely alatt 40—50 cm vastag,
erősen kötött .réteg fordul elő, mely a kiszáradásnál oszlopokra
esik szét. Ez alatt erősen meszes agyagrétég következik, mely
mészkonkrécziókat tartalmaz. A legfelsőbb talajrétegben szódát és
meszet nem találunk, mig az altalaj szódát és ezenkívül még
NafiCOs-ai is tartalmaz.
A szerkezettel biró, sós sziktalajokon kivül megkülönböz-
tetjük még a szerkezetnélküli úgynevezett szoloncsák sós talajokat,
amelyekben az előbb emiitett rétegezettséget nem találjuk meg,
hanem az al- és feltalaj azonos szerkezetű és rendesen nagyobb
mennyiségű Ca COs és Na2 COó-t is tartalmaz. Ilyen talajokban
egyenletesen eloszolva
1—l-20/o szódát is találhatunk. Sigmond
szerint ez a szóda a környékbeli vizmedenczékből került a talajba
és csak kis mennyiségben képződött a talajban kémiai uton.
Treitz a sziktalajokat fekvésük szerint völgyekben levő és fenn-
síkon levő szódatalajokra osztja fel. Ezenkívül Treitz u. n. szürke
sziket is ismer, mely ugy képződik, hogy a szódatartalmú vizben
oldható humusz kolloidok a talajból kioldódnak és az ezáltal világos
szürke szinüvé válik. A szürke szikből a kioldott humusz és
agyag fekete, nehezen folyó anyag alakjában lefolyik a mélyebben
fekvő helyekre, ahol
1 m vastagságú humuszos agyaglerakódást
is képezhet. Ebből a vizj csak lassan párolog el és a felülete ugy
néz ki, mintha szilárd volna, ha azonban rálép az ember, térdig
besüpped. Nyáron azonban, amikor a víz kiszárad, az egész tömeg
kőkemény anyaggá alakul át.*)
*) Itt felemlítem/ még a nép által külön névvel megjelölt ragyás vagy
padkás szik előfordulást, amelynek képződésére Treitz eredeti magyarázatot adott:
A ragyás szik tulajdonképen szürke szinü, de benne különböző zöld foltok és

241
A szikes talajnak a hatása a növényzetre nagyon káros,
részben kémiai tulajdonságai, részben pedig teljesen elrontott
fizikai tulajdonságai miatt. A növényzet fejlődését úgyszólván tel-
jesen megakadályozza. A szikes talaj lúgos tulajdonsága miatt
kiöli a növényzetet, mig rossz fizikai tulajdonsága, nagyon kötött
szerkezete
miatt a növény mélyreható gyökereivel szemben erős
ellentállást fejt ki. Ehhez járul még, hogy a sziktalajok éppen
kötött szerkezetük miatt időnkint viz alá kerülnek és belőlük a
hasznos ásványi tápsók, igy különösen a foszforsav és a nitrogén-
sók kilugozódnak, ugy, hogyha a sziket a talajból el is tudnók
távolítani és ha még a fizikai tulajdonságokat is meg tudnók vál-
toztatni, még ekkor is nagyobb mennyiségű foszforsavat és nitro-
gént kellene a talajba hoznunk, hogy rajta növényzet fejlődhessen.
A szikes talaj termőképessége főképen a Na2 C03 tarta-
lomtól függ és ha ez bizonyos határérték alatt marad, a talaj
növénytermelésre alkalmas.*)
Miután a sziktalajok a szóda miatt veszítik el termőképes-
fekete erek fordulnak elő, amelyek onnan erednek, hogy a növények a körü-
löttük levő földet megkötik és az ilyen megkötött részeken zöld foltokat a'.kotnak.
A növényzet megakadályozza azt, hogy a viz erről a részről a talajt lemossa. ,
A távolabbi részekből azonban a viz elmossa a talajt és igy erek képződnek,
amelyekbe befolyik a lejtőkről a fekete agyagos lé, ugy, hogy az erek fekete
szintiek lesznek. A sötétfekete lé onnan van, hogy a szóda hatása alatt kilugozódik
a finom agyag és humusz. Igy kisebb-nagyobb területek képződnek, amelyeken
fehér homok, azután fekete és zöld foltok váltakoznak és az egész olyan, mintha
csupa padkából állana, amely jelenség után ez a talaj a
padkás szik elnevezését
kapta. Az erekben ievő fekete humuszos agyagnak hajszálcsövessége minimális
és azért nagyon nehezen szárad ki, amikor is rajta először vékony réteg kelet-
kezik, amely az ember súlya alatt betörik és alul nehezen folyó sötét tömeg
jelentkezik.
*) Sigmond ebből a szempontból a szikeseket négy osztályba sorozza.
Az első. osztály a negyedik osztályig 0-30
m mélységig 0-04, 0-06, O06, O3ö/o
Na2COrt, 30—120 cm mélységig 0'07, 0-11, 0-18, 0-3"/o Na%C03-t tartalmaz,
mig az összes sótartalom 0*15—0-90, 0*10—
rO°/o változik. Ezekbe az osztályokba
besorozott talajok különleges vegetáczióval bírnak, igy például az elsőosztályu
talajon különösen a
Poa triviális, Trifolium repens, Poa angustifolia stb. lép
fel. Ezek a talajok a harmadik Tsisztályig kellő kezeléssel (öntözéssel) termő-
területekké alakíthatók át,'ahogy ezt majd később'látm fogjuk. A 0-3%
Na% C03-t
tartalmazó sziktalajok növénytermelésre már nem alkalmasak.

242
ségüket, elsősorban röviden kiterjeszkedem a szóda képződésére, a
szódának a talajra való hatására és a talajban való mozgására.
Már régebben tudjuk, hogy a szóda {Na2 C03) lúgos tulaj-
donságú, daczára annak, hogy benne (OH) gyökök nem fordulnak
elő. Lúgos tulajdonsága miatt a növényzet gyökérzetét teszi tönkre.
Különösen a földalatti részek felhámát támadja meg és a növényt
kimarja. Hogy a szóda nem közömbös hatású, noha -összetétele
szerint annak kellene lennie, ezt a hidrolízis jelenségével magya-
rázhatjuk meg. Tudjuk, hogy Arhénius elektrolitikus disszocziácziós
elmélete szerint olyan sók, amelyek vizes oldata vezeti a villany-
áramot, vizes oldatban disszocziácziót szenvednek, amennyiben
pozitív és negatív töltésű ionokra bomlanak. Igy a Na2 C03 is
két pozitív töltésű (Ma) ionra és egy negatív töltésű (C03) ionra
bomlik. Azonban a teljesen közömbös természetű viz szintén
disszocziál egy negatív töltésű (OH) ionra és egy pozitív töltésű
(H) ionra, H20 = OH -f- H egyenlet szerint. Ez a disszocziáczió
azonban nagyon kicsi. Igy pl. 10,000.000 liter vízben 17.008 gr
(OH)
és 1.008 gr (H) ion van disszocziált állapotban. Ez a
kisT
fokú disszocziáczió is elegendő azonban ahhoz, hogy a hidrolízis
jelenségét előidézze, amennyiben a Na2C03 vizes oldatában levő
Na és COs ionok a viz OH és H ionjaival egyesülnek, amikor
Na OH és H2 COa képződik. Eme jelenség folytán a keletkező
Na OH erősen disszocziált állapotban van és azért erős bázis
(lug.), a H2 COa pedig csak gyengén disszocziálván, gyenge sav.
Az oldat tehát bázikus marad és lúgos tulajdonságokat mutat.
A Na2 C03 vizes oldatában levő (OH) ionok azok, amelyek a
szikes talajban méreg gyanánt hatnak, a növényzet gyökérzetét meg-
támadják ugy, hogy ez elpusztul. Ezek az (OH) ionok az okai annak
is, hogy a talaj teljesen elveszti a jó fizikai tulajdonságait. Ugyanis:
a talaj felületén Tevő fizikai elmálás folyamata alatt az elmálott részek,
különösen a humuszból és az agyagból olyan nagyságot vesznek
fel, hogy ezek a különálló részecskék a molekuláris méreteket
meghaladják. Mindamellett azonban még mindig olyan kicsinyek,
hogy mikroszkóp alatt nem láthatók. Ha ezeknek a részecskéknek
a nagysága 01—0001 fi között váltakozik, ahol 1 \x értéke 0001 mm,
akkor az ilyen részeket kolloid állapotban levőknek mondjuk.
Ezek vizzel nem valódi oldatokat, hanem kolloid oldatokat alkot-

245
nak. A szikes talajban az (OH) ion különösen a humusz és agyag
kolloidokra van nagy hatással, mert ezek az (OH) ionokat erősen
lekötik, miáltal koagulált állapotuk megszűnik, tehát kolloid oldatba
mennek át, amelyből az (OH) ionok miatt nem csapódnak ki.
Az ilyen kolloidális agyag- és humusztömeg most a talajba folyik
be, ahol bizonyos mélységben, később tárgyalandó okok miatt a
kolloidok kicsapódnak, amikor is nagyon tömött, agyagos humusz-
réteg keletkezik. A kolloidális agyag- és humusztömeg a hajlássaí
biró területekről azonban lefolyhat, mikor aztán a mélyedésekben
halmozódik fel. Ezek az agyagos, humuszos kolloidok kiszáradásuk
után teljesen elvesztik azt a morzsás szerkezetüket, amely fizikai
tulajdonságnak a jelenléte a növényélet egyik főfeltétele, és külön-
álló szemcséket alkotó szerkezetté alakulnak át. Atterberg szerint,
ha a talajszemcsék átmérője 2 {x-nál kisebb,*) akkor a talajban
már a mikroorganizmusok mozgása megszűnik, pedig ezek nélkül
növénytermesztés nem lehetséges. A Na„ COs hatása alatt tehát a
feltalajból a finom'humusz- és agyag-máladék: a Fe (OH)A és az
Al(OH)s, sőt részben a kovasav is kiiszapoltatik. Ezek aztán
vagy az altalajban, vagy pedig a mélyedésekben halmozódnak fel.
Miután a viznek disszocziácziós foka a hőmérséklettől függ, a
Na2 COs hidrolízisének foka is a magasabb hőmérsékletű víz-
ben nagyobb... Éppen azért az aridklima övében fekvő szikterüle-
teken a nyári hőség hatása alatt a szóda mérgező és a talaj fizikai
tulajdonságát rontó hatása nagyarányú lesz. Télen és ősszel éz a
hatás minimális.**)
A szóda keletkezésére nézve még nem egységesek a nézetek,
pedig ennek a folyamatnak megismerése felette fontos, már csak
azért is, hogy némi útmutatást nyerjünk a sziktalajok javítására
vonatkozóan. A szóda a volt tengerfenék-talajokon képződhetett,
ahová küjönböző sók és pedig: NaCl, NaSO^ CaC03,vde
ezeken kivül á tengerből elhalt állatok maradványai is leüle-
pedtek. Az utóbbiaknak a bomlásánál nagyobb mennyiségű COs
keletkezett, melynek jelenléte egyesek szerint a szóda képződésére
feltétlenül szükséges volt. A Ca COs-ból széndioxid és a talaj-
*) Tehát még a kolloidok mérethatárait sem érik.
**) A talaj lugosságát phenolphtalein-oldattal határozzuk meg, mely az (OH)
ionok hatása alatt megvörösödik.

244
ban levő viz segítségével először Ca — H2 — (C03)2 keletkezik, a
CaC03-\- H2 — C03 = CaH2 — (C03)2 egyenlet szerint, ez pedig
nátriumszuífáttal vagy Na Cl hatása alatt Ca H2 (COs)3 -\- Na2 S04 =
= 2 NaHC03 + CaS04 egyenlet szerint NaHC03alakul át,
amely ha a talajban kevés a C02, széndioxidot bocsát ki magából,
mikor 2 Na — H — C03 = Na2 C03 -\-fi2 — C03 egyenlet szerint
Na2 C03 (szóda) képződik. A szódát esetleg a talajvíz vagy a
csapadékvíz kimossa és igy a talajvízbe kerülhet, amellyel azután
a kapillaritás segítségével a magasba emelkedhetik. A kész szóda
azonban nagyon nehezen vándorol vizes oldatban és inkább a
NaHC03 az, mely vándorol és melynek bomlása által keletkez-
hetik a szóda.
A szóda képződhetik még olyan területen is, amely nem volt
tengerfenék, ha ez gyenge hajlású és a viz nem tud róla lefolyni
és ha ezt még az éghajlati viszonyok is elősegítik. Arid területeken,
ahol tehát kevés az eső és ahol az esős időszakban a viz nem
folyhat el, á talaj csak bizonyos mélységig nedvesedik át, miáltal
a feltalajban az elég magas tavaszi és nyári hőmérséklet miatt a
kémiai elmálás igen nagymértékű lesz. A feltalajban ezért kilugo-
zódnak különböző alkáli sók és a mészsók, amelyek az itt elő-
forduló erőteljes párolgás miatt nem távozhatnak el, hanem a
talajban mindig jobban és jobban felhalmozódnak, illetve a vízzel
bizonyos mélységig a talajba vándorolnak. Miután az ilyen arid
területeken a vegetáczió nyáron elszárad, az elszáradás következ-
tében növényi maradványok kerülnek a talajba, melyek ott az esős
időszak alatt korhadásnak indulnak. A korhadás folyamán nagyobb
mennyiségű C02 keletkezik ugy, hogy a szóda képződéséhez
szükséges C02 szintén jelen van.
Ha a talajban az alkáli és mészsók mennyiség-e változik,
akkor a szóda képződése is mindig más és más lesz. A Ca COs
131
vízben nagyon kevéssé oldódik és pedig 100 gr vizben gr
oldódik, azonban ha C02 van a vizben, akkor sokkal több
CaC03 oldható fel, ugy hogy a szóda is nagyobb mennyi-
ségben képződhetik. Ha azonban pl. régi tengerfenékből képződött
talajban még elég Na Cl van, mely még nincs eléggél kimosva,
akkor ez a talajra annyiban lesz hatással, hogy nem engedi a

szóda (Ö//) ionjait működni, mert emeli a vizben levő szénsav
saverősségét és ilyen módon tompítja az [Oh) ionok hatását.
Ha tehát ilyenkor van is szóda a talajban, maró hatását nem
tudja érvényesíteni. Ha azonban a talajból kimosódik
a Na Cl,
akkor
a szóda lúgos hatása korlátozást nem szenved. Ebből a
szempontból tehát a Na Cl előnyös a talajra. Sokkal veszélyesebb
a szódaképződés, ha a talajban a szóda Afa2 S04, Ca C03 és
szénsavtartalmu viz által jön létre, mert a szóda alkalikus hatásá-
nak tompítása Na2S04 által csak nagyon kis mértékben történhetik.
A CaH2{C03)2-\-Na2SOi = Na2C03 + HC03+CaSOi egyen-
letből látjuk, hogy ekkor gipsz is keletkezik, mely a vizben kevéssé
oldódván, kicsapódik és azért ilyenkor a talajban nagyobb meny-
nyiségü Ca SOé is található. Hllgard szerint nagyon hig oldatok-
ban a Ca Cö3 és Na2 S04 átalakulása majdnem quantitativ meny-
nyiségben történik gipsszé és szódává. Ha azonban a talajban
nagyobb mennyiségű Na2 SOá van jelen, akkor ez, ha kis mér-
tékben is, gyengíti a szóda lúgos hatását. Ha a szóda Na2SOi
és mészből képződött, akkor a szikes talajokban bizonyos mély-
ségben CöS04 lerakódást veszünk észre, azután jön egy réteg,
mely legnagyobb részt Na2S04 tartalmú és csak azután következik
a tulajdonképeni szódát tartalmazó réteg.
Itt felemlítem a szódának azt a keletkezési módját, mikor a
szóda karbonátban szegény talajban is képződhetik, tisztán Na Cl
és korhadó organikus anyagból. A növényzet korhadásánál ugyanis
nagyobb mennyiségű NH3 keletkezik, mely a növényzet fehérje-
tartalmából ered és ez a következő egyenlet szerint reagál. Na C7-j-
-\-NH3-\-fi20-\-C02 = NaHC03 + NMiCl. Vagyis ennek az
egyenletnek az értelmében, mint az ammoniák-szóda gyártásánál,
savanyu hidrokarbonát Na fi C03 képződik, mely a növényzetre
nézve közömbös. Veszélyes csak akkor lesz, ha valamilyen oknál
fogva a talajban a C03 mennyisége csökken, mikor ti2 C03-t
bocsát el magából, Na2 CO,-á alakulván át. A szódává való át-
alakulás a sok organikus anyagot tartalmazó, tehát dús mikro-
organizmusos talajban az élénk C02 fejlődés miatt nagyon való-
színűtlen*) és ez csak a biológiai jelenségekben szegény talajokban
*) Ugyanis, ha kevés a C02, akkor a 2 (Na H C03)-ból H2 COa válik le
és
Na2 COa képződik.

246
képződhetik, mint amilyenek például a magyar arid szikterületek.
Megjegyzem végül, hogy ezekben a kérdésekben a talajkémia
még nem lát tisztán és az ismeretek még hiányosak.
Itt röviden vázolom még a szóda képződésének azt a folya-
matát is, ahogyan ez, Ramann véleménye szerint, a szolonecz
szerkezetű sziktalajoknál képződhetett.
Vannak tudniillik szikes területek, amelyekben a feltalajban
nagyon kevés a szik. Bizonyos mélységben azonban kötött padka,
az úgynevezett szikfok képződik, amelyben a legtöbb az alkali-
karbonat, s amely alatt az alkáli karbonát-tartalom megint erősen
csökken. Ramann szerint ilyen területeken a szikfok mélységében
nagyobb mennyiségű C02 van jelen, ugy hogy ennek hatása
alatt a kötött szikfokban a Na2 C03-ból Na2 C03 + H2 C03 =
= Na2H2(C03)2
egyenlet szerint NaH2(C03)2 képződik, mely
savanyu tulajdonságú. Ez utóbbi a talaj kapillaritása folytárt, külö-
nösen nyáron, mikor a talajfelszínen nagy a párolgás, felemel-
kedik a felső, kevés C02-t tartalmazó rétegekbe. Ezekben a rétegek-
ben emiatt a Na2H2(C03)2 szétbomlik Na2H2(C03)2=Na2CO3-\-
+ H2 C03
egyenlet szerint és szódává alakul át. A szóda hydrolizist
szenved és a (OH) ionjai tönkreteszik a vegetácziót, a talaj el-
veszíti morzsás szerkezetét és az (OH) ionok miatt a koagulált
anyag és humusz kolloidok a Fe(OH)3-a\ együtt kolloid oldatba
mennek át. Ha már most ilyen területre eső esik, akkor a kolloi-
dális humusz, agyag és a Fe(OH)3 oldat beszivárog a talajrétegbe,
ahol már több a C02 és ennek az lesz a következménye, hogy
a Na2C03 megint a C02 hatása alatt NaHC03-& alakul át.
Emiatt a kolloidális oldatból a kolloidok kicsapódnak, teljesen
eltömik az altalajt és az eredmény a szikfok. A feltalaj emiatt
kovasavban dús, de agyagban, humuszban és vasban szegénnyé
válik, ami által az alsó kötött altalajtól élesen megkülönböztethető.
A szódának ilyen vándorlását 1 m mélységen tul is megfigyelték
már. Sok esetben azonban a szikfok alig pár centiméternyire van
a feltalaj alatt. Minél nagyobb a szódatartalom, annál élesebben
különböztethetjük meg a két réteg kifejlődését. Ha a szikfok
kiszárad, akkor prizmás, oszlopos darabokra esik szét, mig a felső -
talaj porszerü anyaggá bomlik fel.
Ha azonban a talajban csak kevés a szóda, akkor csak a

247
I
feltalaj morzsás szerkezete semmisül meg és a legfelső talajréteg
vízhatlanná válik s ha kiszárad, kőkeménnyé lesz. Nedves állapot-
ban az ilyen talaj felszíne sima, de nem művelhető meg. Ha több
i
a Na% C03 a talajban, akkor az altalaj tömődik el és képződik
a szikfok, mely különösen akkor káros, ha közvetlenül a talaj
színe alatt van. Ha azonban az altalajból nagyobb mennyiségű
/VöC/'vagy Na^SO^ is jön fel a szódával együtt, akkor a szóda
ugyan kolloid oldatot képezhet a humuszból és agyagból, azonban
a Na Cl és Na2 504 mint elektrolitok kicsapják a kolloidokat ugy,
hogy ezek nem vándorolhatnak az altalajba. Igy legfeljebb a leg-
felsőbb talajrétegben alakul egy kötött réteg, mely azonban már
nem egyéb, mint erősen sós kéreg.
Az is lehetséges viszont, hogy az altalajból a kolloidok
a szódával feljönnek a legfelső talajrétegbe, ahol a kolloidok
kicsapódnak és
a legfelső talajréteget tömik be. Ebben az esetben
tehát az iszapolás alulról felfelé megy végbe.
A szóda már 0*01—0'05°/o oldatban sem engedi a kolloidokat
kiválni, nagyobb konczentrácziónál azonban a talajt annyira eltömi,
hogy ebbe ásóval vagy kapával sem lehet belejutni; ha vizes,
olyan mint a cserépagyag, ha pedig megszárad, kőkeménységü
lesz. A feketeszinü szikfok miatt az amerikaiak az ilyen szóda-
talajokat fekete alkalitalajoknak nevezik.
A teljesség kedvéért még megemlítem azt az esetet is, mikor
a talajban eredetileg nincs szóda, de a nyers káliműtrágyával a
talajba hozott kloridok átalakulhatnak szódává, mely kis mennyi-
ségénél fogva
a növényt ugyan nem marja ki, de a talajok jó
fizikai tulajdonságait teljesen tönkreteheti. Különösen vízszintes
vagy gyenge hajlású szántóföldeken válik ez a jelenség érezhetővé.
A nyers kálisókban előforduló Na Cl a jelenlevő Ca C03 és C02
segítségével Na» C03-á alakul át, mely a jó szántóföldeken meg-
levő humusz kolloid oldatainak a koagulálását megakadályozza és
igy ezek a kolloidok vagy a mélyebb talajt tömik el, vagy pedig
lefolynak a szántóföldekről. Ehrenberg szerint különösen a nehéz,
kötött agyagos talajok alakultak át ilyen módon rövid idő alatt
terméketlen földekké. A talajnak ilyen módon való átalakulása
függ a termelt növényzettől és igy például ha czukorrépát trágyáz-
nak Na Cl tartalmú kálisóval, akkor ez nemcsak a /C-t, hanem a

248
Na-t is felhasználja (a buza hasonlóképen) ugy, hogy kevés Na
marad vissza a szódaképződéshez. A burgonya viszont a Na-i nem
veszi fel és azért elég Na marad vissza a talajban ahhoz, hogy
szóda keletkezhessek.*)
Kevés kérdés okoz annyi fejtörést, mint az, hogy a nagyobb
szódamennyiséget tartalmazó talajokat hogyan lehetne mező- és
erdőgazdasági czélokra alkalmassá tenni.
Különösen nehéz ennek
a problémának a megoldása már csak azért is, mert az összes
okok, amelyek a szóda képződésénél számba jönnek, még nem
ismeretesek, pedig ezek ismerete nélkül a kérdés alig oldható meg.
Hogy a terméketlen sziktalaj termőképes legyen, először a
szik alkalikus hatását kell kikapcsolni, azután pedig a fizikai tulaj-
donságokat kell megjavítani. Ha ez meg is volna, akkor a többi
só jelenléte még mindig okozhat károkat, amint ezt például az
erdei fák érzékenysége
a Na Cl szemben meggyőzően mutatja.
A talajnak nedvességi állapota is gondos mérlegelést kivan, külö-
nösen akkor, ha nincs meg a viznek a kellő lefolyása, mert ilyen
esetben a területek újból elszikesedhetnek.
Kevesebb sziket tartalmazó területeket, ha bizonyos eséssel
birnak, öntözéssel kezelik, hogy a vizben könnyen oldódó alkali-
sókat kioldják. Ilyen módon már szép luczernásokat és legelőket
létesítettek, kellő műtrágyázás, különösen foszforsav- és nitrogén-
tartalmú sók alkalmazásával. Az ilyen talajok
ugyanis — amint
már emiitettem — ásványi tápanyagokban nagyon szegények.
Az öntözés azonban kétélű fegyver lehet, ha nem áll elég
viz a rendelkezésre és ha a viz kellő lefolyással nem bir. Ilyenkor
a viz csak bizonyos mélységig nedvesiti át a talajt és magával
viszi a feltalajból
a kilugzott sókat. Miután pedig a vizes, sós
oldat nem
tud elfolyni a feltalaj kiszáradása alkalmával, a kapilla-
ritás miatt ez az oldat felemelkedik és még az altalajból kioldott
sókat is magával hozza. Amerikai szikeseken evvel az eljárással
még jobban elrontották a talajokat. Olyan helyen, ahol a lefolyás
kisebb, esetleg kísérletek végezhetők, hogy a 0-l—0'01% H Cl-t
vagy kénsavat tartalmazó viz nem javitaná-e meg
a talajt, mivel
*) Erre való tekintettel különösen nehezebb talajokon burgonyatermelés
esetén a nyers kálival való trágyázás koczkázatos s azért óvatosan alkalmazandó,

249
a sósav a szódát szétbontja és igy legalább a talaj fizikai tulaj-
donságai nem romolnának még jobban el. *
Ha a sziktalajok l-20 méter mélységig 0-3°/o Na2 COs és
1% más sót tartalmaznak, akkor ezeket öntözéssel nem lehet
megjavítani és Sigmond szerint csak halastavaknak használhatók.
Nagyon szép eredményeket értek el az elszikesedett talajok
javításánál, ha őket gipsszel kezelték. A gipsz tudniillik Ca S04-{-
-{- Na2 COf^. Ca C03 + Na2 S04 reversibilis egyenlet szerint
szénsavas mészre és Na2SOl-xa. bomlik és igy a maró szóda
Jegalább a feltalajból eltűnik. A keletkező Na2 SOi-nak nincs
maró tulajdonsága és a talajt sem tömi el. A gipsz nemcsak a
szóda maró .hatását szünteti meg, hanem feltűnően javítja a talaj
fizikai tulajdonságait is, igy pl. ha a kemény szikfokból törő szer-
számmal kitörünk egy darabot és ezt gipszporral beszórjuk és az
egészet megnedvesítjük, akkor ez a kőkemény anyag már egy óra
múlva kezd morzsolódni és két-három nap múlva a letört darabból
morzsás szerkezetű tömeget nyerünk, melynek térfogata nagyobb,
mint az eredeti darabé volt. Ha most vizet öntünk az elmálott
tömegre, akkor a viz egész tisztán folyik le, ami annak a jele,
hogy a kolloidok a gipsz hatása alatt koaguláltak, többé kolloidális
oldatot nem képeznek és igy nem festhetik sötétre a vizet, de nem
is tömik el többé a talajt. A gyakorlatban a gipsszel kezelt talajok
valóban megjavultak és könnyebben megdolgozhatókká váltak.
Egyes esetekben a CcS04-eI való kezelés azonban nem
mutatott eredményt. Hogy ennek mi volt az oka, még nem tudjuk,
de az is lehetséges, hogy a gipszből keveset alkalmaztak. A gipsz-
szel való javításnál figyelembe kell venni azt is, hogy a Ca S04 -j-
-\-Na2 C03Ca C03 -f- Na% SOi folyamat reversibilis, vagyis az az
alsó nyil irányában folyhat le, ugy hogy a mészkő újból szódává
fejlődhet vissza, különösen akkor, ha a feltalajban kevés a C02.
Ha a talajban sok a C02, akkor a reakczió inkább a felső nyil
irányában megy végbe és azért a gipsszel együtt sok szerves
anyagot, pl. istállótrágyát is kell a talajba hozni, mert ennek
elkorhadása folytán a talajban sok C02 keletkezik. Ehrenberg
ujabban arra hivja fel a figyelmet, hogy Cű504 helyett talán
inkább Ca C/2-t kellene alkalmazni. Ilyen irányban azonban még
nem történtek kísérletek. A Ca Cl2 a szódával a következő egyenlet

250
szerint reagál: Ca C/2-f-Na2C03 = CaC03-\-2Na Cl és miután
a Ca CL vizben elég jól oldódik, a Ca Cl3 sokkal kisebb mérték-
ben fejlődik vissza Ca C/2-dá, mint a gipsszel való kezelésnél
gipsszé. Különösen erős szódatartalmú talajoknál volna érdemes
kísérletezni Ca C/2-vel, mivel ez az anyag a kémiai nagyiparban
mint melléktermék, elég olcsón nyerhető.
Ha a talajokat gipszelik, akkor öntözössel vagy alagcsövezéssel
távolitandó el a képződött Afa2S04.
Itt felemlítem még, hogy különösen olyan szikeseken, ame-
lyeknél a szikfok nagyobb mélységben fordul elő és ahol a szóda
először Na H COs alakban jön fel a kapillaritás miatt a feltalajba
s ott azután a kevés C02 miatt Na2 C03-tá alakul át, szerény véle-
ményem szerint a következőképen kellene megkísérelni a védekezést.
A talajba feljövő szódát először le kellene kötni istálló-
trágyával és kevert savanyu tőzeggel (lápokból), mert valószínű,
hogy a tőzeg humuszsava a szóda lúgos hatását gyengíti, a hozzá-
adott istállótrágya baktériumai pedig a talajban sok C02-t termel-
nének. Ez utóbbi megakadályozná először azt, hogy a NaHCOs
szódává alakulhasson át, másodszor pedig a sok humuszanyag
megakadályozná a talaj erős kiszáradását ugy, hogy az altalaj-
ból a Na ti C03 kapillárisán nem jöhetne fel. A feltalajból esők
alkalmával a viz a C02-t a szikfokig szállítaná, ahol a képződő
H2 C03 a szóda lúgos hatását gyengítené. Igy tehát a talaj el-
tömődését és az alkalitást meg lehetne akadályozni. Ezt a kísér-
letet kisebb kísérleti parczellákon kellene végezni. Tekintettel
azonban arra, hogy a savanyu tőzegben levő telítetlen humusz-
savak mint védő kolliodok szerepelhetnek a vasra és áz alumíniumra
s ezáltal ortsteinszerü képződmények keletkezhetnek, azért a tőzeghez
felesleges mennyiségben^kell istállótrágyát adnunk, hogy a keverék
savanyúsága csak oly mértékű legyen, amely elegendő a szóda
közömbösítésére, de kevés ahhoz, hogy ortsteinszerü képződmé-
nyek keletkezhessenek. Istállótrágya bomlásánál keletkező sók
ugyanis a fölösleges humuszsavakat közömbösítik. Kisebb területen
azonban kipróbálandó a tiszta savanyu tőzeg hatása is, kevés
istállótrágya alkalmazásával.
A kísérletet ugy is lehetne kombinálni, hogy istállótrágya
és fürészpor keverékéhez elég szuperfoszfátot keverünk és az

251
egészet a talajba hozzuk. A Ca Hi (P04)2 ugyanis vizben savanyúan
reagál és a szóda lúgos hatását gyengíti. A szóda alkalitását azért
kell gyengíteni, hogy a talajban a mikroorganizmusok erőteljes
fejlődésnek indulhassanak, mert nélkülök normális vegetáczió nem
is képzelhető el. Ha a szikeket savanyu humusszal kezeinők, nem
szabad mellőznünk az
(iV//4)2S04 adagolását sem, mert a szik-
talajok különösen nitrogénben szegények, s igy megeshetik, hogy
a növényzet a nitrogén hiánya miatt nem fejlődik.
Ott, ahol a szikfok egészen a talaj színéig ér, ott robban-
tással lazíthatjuk a talajt, hogy a fizikai szerkezetét megváltoztassuk
és csak azután hozzuk a talajba az előbb említett anyagokat.
De ha a feltalajt ilyen módon alkalmassá is tudnók tenni
mezőgazdasági növények termelésére, a befásithatás lehetősége
az ilyen szikes területeken még mindig kétséges marad, mert az
erdei fák gyökerei olyan mélységbe nyúlnak, ahol különösen a
szerkezettel nem biró szikes talajoknál szóda jelentkezik, amely
ide a földalatti vagy földfeletti vizmedenczékből kerül és a fák
gyökérzetét teszi tönkre. Igaz ugyan, hogy egyes fafajok a szikkel
szemben nagyon eltérően viselkednek, pl. az ákácz nem bírja a
sziket, mig az Ulmus glabra vizesebb és szárazabb szikterületeken
is diszlik. A száraz, kevesebb sziket tartalmazó talajon a bálványfa és
a Fraxinus excelsior is eléggé jól fejlődik. A nedves szikterületeken
bakháton állítólag a Populus nigra, sőt egyes füzfélék is tenyész-
nek, kevésbbé érzékeny a szikkel szemben az Acer negundo, a Morus
alba, sőt a Juglans nigra is. Kossovitzch felemlíti, hogy a tölgy-
fajok az alkalitalajokkal szemben eléggé ellentállók és hogy
gyökereik a megkeményedett talajon át tudnak törni. Éppen ezért
az összes fafajokra nézve, amelyek a magyar arid területeken
számításba jöhetnek, meg kellene állapítani a szódával szemben
való érzékenységet és pedig oly módon, ahogyan az ásványi táp-
sóknak a növényekre való hatását állapították meg. Ha tudniillik
a talaj-analizis megadja a szóda és a só*százalékát, abból még nem
tudjuk, hogy a szóda és atöbbi só külön-külön mennyire akadályozza
meg a növényzet fejlődését. Azért az összes szóba jöhető fafajokkal
úgynevezett edényes vizes kísérleteket kellene végezni, amelyeknél
pontosan lemért Na2 C03, Na.2 SOit Na Cl, Na H C03l azután
pedig csak a Na2 C03 hatását kellene vizsgálni. Igaz, hogy ezek

252
az eredmények nem adnának egészen tiszta képet, de mégis becses
útmutatást adnának a növények szóda- és sótürő képességéről.
Itt ujolag hangoztatom, hogy a szikeseknél a kémiai össze-
tétel mellett különösen a talaj fizikai tulajdonsága játszik szerepet.
Igy rámutatok az ortsteinképződményre, mely bár nem alkalikus
vegyületek hatása alatt keletkezik, kötöttsége miatt mégis csak a
legritkább esetekben alkalmas növénytermelésre.
Az erdei fák gyökér-mikorhyzái és a szóda közötti viszony
szintén felderítésre szorul.
A szikes talajok javítása továbbá a talajvíz mozgásának
ismerete nélkül sem végezhető eredményesen és azért a talajvizet
kúthálózattal az egész területen figyelni kellene.
A szikteriiletek befásitása ezek szerint a legnehezebb kérdés,
amely'az erdészet részéről megoldásra vár,
mert a talajtan és az
agrikultur kémia még a szóda képződésének okait és változatait
sem ismeri eléggé. Ezenfelül a szóda a talajban sokféléképpen
viselkedhetik, ugy hogy emiatt csak több évi kísérletezés és a
szóda talajbeli mozgásának beható megfigyelése vezethet ered-
ményhez, ha ugyan a sok szódát tartalmazó területeken eredmény
elérése egyáltalában lehetséges lesz.
c2t <ű£
A földadó kérdésének további fejleményei.
Az erdőbirtokot a földadóreform révén fenyegető súlyos
megterheltetésről mult számunkban részletesen megemlékeztünk.
Az azóta történteket a következőkben foglaljuk össze.
Az augusztus hó lQ-én Pest vármegye közgyűlési termében
tartott Országos Gazdagyülésen már a vitát megnyitó gróf Hadik
János éles kifejezésekkel aposztrofálta a törvényjavaslat káros ki-
hatását az erdőkre. *
A tervezett adó — úgymond — erdőinketa Iegbrutálisabban
tönkreteszi. Ismét kétféle intézkedést látunk. A földmivelésügyi
miniszter az Alföld homokos területeit és a kopárokat nagy áldo-
zatok árán igyekszik befásitani s ugyanakkor kijelenti a pénzügy-
miniszter: mi közöm nekem az erdőkhöz, én adót akarok!

253
Az erdő földadójának kérdésével legbehatóbban gróf Széchenyi
Bertalan, az Országos Erdészeti Egyesület alelnöke foglalkozott.
Hosszabb beszédének rövid foglalata a Köztelek nyomán a következő:
A magyar erdőgazdaságot fenyegető igazságtalanságokat
kivánja feltárni. A régi erdőbirtoknak alig tizenkét százaléka maradt
meg a csonka országnak. A messze jövőre dolgozó erdőgazdaság
sokszor ellentéteket mutatott fel a mezőgazdaság érdekeivel, azon-
ban ma már mindenki felismeri az erdőüzemek óriási befolyását
az ország vízrajzi és éghajlati viszonyaira és különösen ismerik az
oktalan erdőpusztitásokkal világszerte előidézett katasztrofális pusz-
tulásokat a Karsztokban, Ázsiában és mindenütt. A jövő generáczió
gazdasági boldogulása szoros összefüggésben van ezzel a kérdéssel,
azért itt minden lépést kettős figyelemmel és gondossággal kell
megtenni, mert minden intézkedés negyven, hatvan, sőt százhúsz
-évre kihat.
Az erdőjövedelmekkel kapcsolatos állampénzügyi érdekeket
is ebből a szempontból kell elbírálni. Az erdők ma tulajdon-
képen nem jövedelmezőbbek, mint azelőtt, sőt erdőgazdaságainkat
a mult század derekától egészen a hatvanas-hetvenes évekig, az-
uj erdőtörvény létesítéséig a legnagyobb károsodások érték az
oktalan pusztításokkal, különösen a folyók mentén. Ha nagyobb
adóterhet rónak az erdőgazdaságra, mint a viszonyok és a czél
megengedik, akkor jóvá nem tehető bajt hoznak az országra.
A buzavalutát még a mezőgazdasági termelésnél sem lehet
behozni, de még kevésbbé az erdőgazdaságnál, amely olyan kötött
üzemi ág, ahol a piaczi értékesítésen is rajta van az államnak a
keze. Ezeket a szempontokat mindenesetre figyelembe kell vennie
a törvénynek az erdőgazdaságot érintő részei megalkotásánál.
(Helyeslés.)
Kállay Tibor pénzügyminiszter beszédében az erdőkre vonat-
kozóan ismét reámutatott a kataszteri tiszta jövedelem alacsony
voltára. 30—60 fillért emlegetett, holott az országos átlag az erdő-
nél 2 K 20 fillér, tehát erdeink zöme nem 30—60 fillér, hanem
150—300 fillér kat. tiszta jövedelemmel bir és átlag 22 kg buza
árát, vagyis a buza jelenlegi ára mellett 150 K-t fog évenkint és
holdankint fizetni csak földadóban még akkor is, ha az erdő
jövedelmet nem nyújthat!

254
Hivatkozott a pénzügyminiszter arra is, hogy mily bőkezű
volt az erdészeti adminisztráczióval szemben s hogy a földmivelés-
ügyi miniszternek az Alföld fásítása körüli programmját is kész
messzemenően támogatni.
• Ez természetesen nincs összefüggésben a földadó kérdésével.
Örömmel vesszük tudomásul, hogy a pénzügyminiszter ur más
vonatkozásokban bir érzékkel az erdőgazdaság igényei iránt, de
ez mit sem változtat azon a tényen, hogy földadójavaslata jelen
alakjában csapást jelent a magyar erdőgazdaságra.
A Oazdagyülés által elfogadott határozati javaslat, miután
egyik előző pontjában megállapítja, hogy a mező- és erdőgazdaság
számos terményének ára nem tartott lépést a buza árának emelkedé-
sével, a buzakulcs tehát többek között az összes erdőgazdaságokat
egyenlőtlenül sújtaná, 10. pontjában a következőket mondja:
10. Az Országos Gazdagyülés az erdőnek a mezőgazdaságilag
művelt területtel azonos alapon való megadóztatását igazságtalanul
súlyosnak és a jelenlegi viszonyok között erdőgazdaságunkra nézve
egyenesen végzetesnek tartja. Az erdők hozadékának megadóz-
tatását világszerte az erdőgazdasági üzem különleges természeté-
hez simuló rendelkezések szabályozzák. Ezzel szemben a tervezett,
buzaalapon való adókirovás odavezetne, hogy amúgy is csekély
számú erdeink fokozatosan kivágatnának. Senki sem vállalkozna
továbbá uj erdők nagy áldozatok árán való telepítésére, ami pedig
Csonka-Magyarországon igen nagy jelentőségű volna. Amennyiben
a törvényhozás az erdők földadóját mégis buzaalapon állapítaná
meg, ugy arra a nagy aránytalanságra való tekintettel, amely a
fa és a buza áremelkedése között fennáll, szükségesnek tartja az
Országos Oazdagyülés az erdő földadójának olyatén megállapítását,
hogy a földadó minden aranykoronája a mezőgazdasági művelés
alatt álló területekre nézve adókulcs gyanánt megállapítandó búza-
mennyiség egyharmadrészével vétessék egyenértékűnek.
Az Országos Gazdagyülés szükségesnek tartja, hogy a föld-
adótörvényjavaslatba pótlólag oly rendelkezés vétessék fel, hogy
a fél kérelmére oly erdőbirtokokra nézve, amelyekről a m. kir.
erdőfelügyelőség igazolja, hogy korlátolt jövedelmezőségűek, avagy
jövedelmet egyáltalában nem hoznak, a földadó eddigi mértékéig
terjedő földadóengedménynek legyen helye.

255
Azóta a nemzetgyűlés elkezdte a földadóreform tárgyalását
s félbe is szakította. A szünet alatt bizonyára voltak ujabb bizalmas
tárgya'ások a javaslat módosításáról, de az erdészeti érdekeltség
bevonása nélkül s igy kevés a reményünk, hogy bár a 12. órában,
az erdőgazdaságról elhárulnak azok a súlyos veszélyek, amelyek
a javaslat merevségéből származnak.
Ha tényleg bekövetkeznék az, hogy nemcsak a kormány,
hanem a nemzetgyűlés jobb belátásától sem várhatjuk a javaslat
oly módosítását, amely az erdőgazdaság természetéből folyó, jogos
igényeknek megfelel, korántsem fogunk belenyugodhatni a magyar
erdőgazdaság létfeltételeit alapjaikban megtámadó földadótörvény-
ben, hanem annak mielőbbi módosítása érdekében minden tör-
vényes eszközzel tovább kell küzdenünk!
á% ú%
Pa.
Apíeron Helix.
Irta: Matusovits Péter.
A nyirbélteki gróf Dessewffy hitbizomány által futóhomok-
területen 1921. évben telepitett 225 kat. hold ákáczfiatalosban, de
egyúttal az ottani erdő ezidei ákáczsarjain is nagy mértékben
lépett fel ezidén az Apterón (Psyche) Helix nevü rovar. Ez eddigelé
csakis gazon fordult elő, de ezidén az ákáczlevelek chlorophylljét
teljesen kirágta és ezzel a nagy szárazság mellett nagy károkat
is okozott.
Az Apteron Helix a zsákhordók, (szellemkék, Psychidae).
családjába tartozó lepkefaj. Nevét onnan vette, hogy homokszemek-
ből egy, a csiga házához teljesen hasonló zsákot készit magának
és hernyója, melynek három pár lába van, ebben lakik, mint a
csiga a házában. A hernyó teljesen csupasz, sima, fekete fejű, felül
sötétszürke, alulról piszkos-fehér. Háza az ottani homokszemek
szine szerint sárga. Teljesen csigaházalaku. Ezt éppen ugy hordja
maga után, mint a csiga és abba éppen ugy búvik bele, mint a
csiga. Különös sajátsága, hogy a lepke nősténye szárnynélküli.
A nőstény a fejlődő hernyó zsákjában (házában) bábozódik és a
lepke sem hagyja el azt, sőt a petéit is abba rakja bele. Egész
életét házában éli át. A pillangó féreghez hasonló.
Á himek

bozontos bundájú, sötét szinü, gyorsszárnyu lepkék, amelyek a
nőcskéket messziről megérzik. Csápjuk kétsorosán fésűs és lompos.
Tapogatójuk és szívójuk vagy nincsen, vagy csenevész. Elülső
szárnyuk belső szélének ere a végén villás, a hátsón három ilyen
ér van és kapcsoló serte. Az e'rezet lefutása változatos. Nappal és
napnyugta után is röpködnek és pihenés közben szárnyukat tető-
alakban csukják össze. Még egy érdekes sajátságuk, hogy szüzén
is szaporodnak. A homokból készült ház a nősténynél kétcsavaru-
latos, a himnél csak egy. Június közepén bábozódik be. Ha bábozni
akar, kibújik a házából, annak végét fa derekára, kőre vagy más
szilárd alapra erősiti és háttal ismét belehuzódik. A- nőcske két
végén legömbölyített bábja mozdulatlan, fordítva fekszik s a lepke,
mikor kikelt belőle, a háza fenekén marad, mig a him karcsú,
sertekoszoruval biró bábja kikelése előtt előre nyomul. A nőstény
petéit, amennyiben a megtermékenyülés a csigahá/ban megtörténik,
de e nélkül is, benn a házában rakja le. A peték száma 100—150.
A lepke július elején jelenik meg 3 mm testtel és nagy
csokoládészinü szárnyakkal. Rövid életű.
A hernyók rendszeresen két ízben telelnek, még pedig ugy,
hogy házukat valamely fára vagy kőre erősitik.
Mint fentebb emiitettem, a hernyó fellépte eddigelé ákáczort
nem volt tapasztalható, mert gazokon fordult elő és valószínű,
hogy idei fellépése a gaznak a nagy szárazság folytán történt
elpusztulására vezethető vissza.
ú£ ú4
A gyertyán terjedésének kérdéséhez.
Irta: Béky Albert.
E lapok június 15-iki füzetében megjelent czikkemet a júliusi
és augusztusi füzetben Róth és de Pottere barátaim becses hozzá-
szólásukra méltatták. A hoszászólásokból azt látom, hogy czikkem
félreértésre vezette őket s ebből következtetve valószínűen másokat
is. Amidőn ezért a figyelmeztetésért és azért a jóakaratért, amellyéf
a dolog tisztázásához hozzájárultak, barátaimnak őszinte köszö-
netet mondok, legyen szabad még pár szót magához az ügyhöz
is szólanom.

257
A gyertyán terjeszkedésének kérdését előttem Lippóczy,
Majerszky és Bund már tárgyalták s igy — hogy a nemrég meg-
jelent czikkekre ismét elülről ne kezdjem a dolgot — nem is
emiitettem a gyertyán terjeszkedésének olyan okait, amilyenek
annak gyakori és bő magtermése, a mag szárnyas volta, a fafaj
árnyéktürősége, igénytelensége és szívóssága, a tarvágás stb.rhanem
inkább arra törekedtem, hogy a tárgyhoz uj gondolatot kapcsoljak.
Félreértésre adott alkalmat elsősorban az, hogy én minden
külön figyelemkeltés nélkül szóltam a természetes felujulásról s a
167. lap 22. sorától kezdve a természetes felújításról.*) A kettő
közti különbség magyarázatát fölöslegesnek vélem, csak példaként
említem meg, hogy szerintem az erdőnek az is természetes fel-
ujulása, ha valamely magára hagyott tarvágás gyertyánnál vagy
más fafajjal bevetődik s rajta ebből fiatalos (erdő) nő.
Ami a talajnedvességnek az erdő természetes felujulásánál
való szerepét illeti, csak megismételhetem azt, hogy irodalmunk-
ban nincs kellőkép hangsúlyozva. A dolognak egyszerű meg-
említése felett az emberek gondolata többnyire nyom hagyása
nélkül átsiklik s csakis az ver gyökeret, ha az ilyesmi önálló
tárgyalásban kidomborodik.
Erdőtenyésztésünk inkább a csapadékos égalj viszonyai és
tapasztalatai alapján épült fel, s igy természetes, hogy (mint előző
czikkemben bővebben emiitettem) a talajnedvesség mint tényező
a világosság mellett kevéssé nyomatékos maradt. Most, amikor
nálunk szinte csak kezdjük a természetes felújító eljárások általá-
nosabb alkalmazását, éppen időszerű, hogy már az indulásnál is
— hazai viszonyaink bonczolgatásával — helyes irányt vegyünk.
A világosság befolyásának kicsinylése távolról sem volt
szándékombán. Én csak a talaj és levegő víztartalmának fontos-
ságát akartam kiemelni. Róth barátom az ő tekintélyének súlyával
ezt egyedül is megtehette volna, csekélységem azonban kénytelen
Wagner, Mayr stb. tekintélyére is támaszkodni, mert másként még
kevésbbé hiszik el igazságomat.
Fenti írókból természetesen azt idéztem, amit czélom kívánt,
amivel nem zártam ki azt, hogy ők egyebet is mondtak.
*) A 168. lap 9. sorába a kézirat másolójának vagy a szedőnek hibájából
csúszhatott be a „{elujulás".

258
Hogy a talaj megromlásában a napfénynek, a tulbő világos-
ságnak és a melegnek nem volna része — ezt nem mondtam.
Én itt is csak azt a tényezőt emeltem ki, amit kevéssé szoktak
figyelembe venni, de amely itt a bükkben nagyon is nyomatékos,
t. i. a száraz levegőt és még inkább a szelet.
De Pottere barátom azt mondja, hogy a gyertyán túlságos
terjeszkedését nem tekintheti a természet által rendelt váltógazda-
ságnak, hanem kizárólag a hibás és hanyag gazdasági intézkedé-
seknek -stb. Utóbbit vallom én is, mert a természet maga nem.
rontja el (kivételektől eltekintve) az erdő talaját, elrontja azonban
a helytelen emberi beavatkozás s amikor ennek folytán már meg-
romlott, akkor fordul a természet a váltógazdasághoz. Ilyen a
legtöbb eset. Van azonban sok másféle is, pl. ha a tölgyszálerdő
helytelen emberi beavatkozás folytán sarjerdő lett; bizonyos kor-
ban kezd kigyérülni, magot azonban (éppen mert sarj) gyéren
terem s igy belévetődik a gyertyán. Ha tölgyállományt felújítás
alá véve megritkítunk s a makktermés elmarad, belévetődik a
gyertyán stb., sőt még ott is megtelepszik, ahol sem a talaj, sem
az állományviszonyok révén nem várnánk.^Ahol azonban jó a talaj,
ott megtelepszik a tölgy is és ekkor már félig nyert ügyünk van.
Én is azt mondom, hogy minden uton-módon szorítsuk
vissza a gyertyánt, ennek azonban — ismételten hangsúlyozom —
az a legjobb utja, ha a nemesebb fafajoknak idejében (ha másként
nem megy, mesterséges megtelepítéssel) való felújításáról gondos-
kodunk, „ami nem zárja ki azt, hogy közvetlen a gyertyán ellen
is meg ne tegyünk mindent, ami terjeszkedésének gátat vet".
A múltkori czikkemet azzal a feltevéssel irtam, hogy igen
tisztelt kartársaim tudják azokat a dolgokat, amiket Róth barátom
czikkem hiánya és hibájaként fölemiitett. Viszonzásul legyen szabad
annak feltevését kérnem, hogy azokat én is tudom. Szolgálatom
nagy részét ugyan a Keleten (Erdélyben) töltöttem; érzem, hogy
az előrehaladottabb Nyugaton szolgált kartársaimmal szemben el
vagyok maradva, de talán még sem annyira, hogy a gyertyán
terjeszkedésének egyik okát a természetes felújításban lássam és
hogy ne tudjam, hogy a tarvágás (amely szerintem már a múlté)
volt ennek egyik főokozója.
cJ* ű%

259
Kérelem.
I.
A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola számos
tehetséges és törekvő, de szegénysorsu hallgatója állandóan nehéz
küzdelemben van a megélhetés egyre sulyosbbodó viszonyaival.
Mellékkeresetet, amellyel anyagi helyzetüket némileg megjavíthatnák,
kis városunkban nem találhatnak, a főiskola pedig nem rendel-
kezik oly alappal, amelyből nekik segítséget nyújthatna.
Hazánk nagyközönségéhez, elsősorban erdőbirtokosaihoz,
bánya-, kohó- és nagyvállalataihoz fordulunk tehát, azzal a kéréssel,
tegyék lehetővé, hogy szegénysorsu, reászoruló, szorgalmas hall-
gatóinkat legalább a legszükségesebb élelmezésben részesíthessük,
kérjük, kegyeskedjenek erre a czélra évenkint egyrészt oly összeget
adományozni, amely a kérelmezők közt (menza-segélyképen) szét
volna osztható, másrészt pedig bocsássanak rendelkezésünkre
nagyobb összeget, melyből menza-segélyalapot létesíthetnénk.
Nemes tettükért, áldozatkészségükért Alma Materünk örökre
hálás lesz.
Sopron, 1922. évi augusztus hó 29-én.
A főiskola ezidőszerinti rektora
Jankó s. k.
.II.
A Selmeczbányáról menekült s jelenleg Sopronban működő
m. kir. bánya- és erdőmérnöki főiskolán fennálló „Erdélyi Kör"
és a „Székely egyetemi és főiskolai hallgatók egyesülete" soproni
csoportja azt a nemes czélt tüzté ki feladatául, miszerint szegény-
sorsu tagjainak segélyezésére kölcsön könyv- és szertárt állit fel,
hogy istápot, útmutatót adhasson azoknak, kik szakbuzgalmuk,
tanulmányszeretetük által vezéreltetve, alapos ismereteket akarnak
gyűjteni s igy kilépni arra a térre, amelyen tudásuk .erejével
szolgálhatják ezt az agyonnyomott szegény hazát és ennek tár-
sadalmát.
Egy olyan tárházat óhajt felállítani, melyben feltalálhatják
mindazok a kellő segédforrásokat, kik azokat a mai nehéz körül-
mények között saját erejükön megszerezni nem képesek.

260
Elődeink fáradhatatlan, szorgalmas munkája által évek hosszú
során összegyüjtögetett és féltve őrzött könyvtárunk a menekülés
miatt — főiskolánk más, úgyszólván pótolhatatlan felszerelésével
együtt — elveszett. A mai nehéz megélhetési viszonyok mellett
a könyvek és segédeszközök beszerzése oly nagy összegeket kép-
viselnek, amelyeket sokan, nagyon sokan, nem képesek nélkülözni.
Pedig nekünk csak egy a vágyunk, erős, igaz akarásunk:
tanulni és dolgozni. Tanulni és dolgozni, hogy kilépve az életbe,
tudásunkkal ott és akkor szolgáljuk édes hazánk szent érdekeit,
hová szakképzettségünk állit.
És midőn kitűzte e nemes czélt, számit arra a lelkesedésre,
mellyel hazája mindig támasza volt annak, ami szellemi erőnk
felvilágosítására irányul. •>.
Ezért fordulunk kérésünkkel a nemes szívű társadalomhoz,
hogy bennünket bárminemű szakkönyv, rajz, írószerek vagy pénz-
adománnyal nemes czélunk eléréséhez támogatni szíveskedjék.
Mindennemű adományt „Erdélyi Kör" Sopron, Főiskola czimre
kérem küldeni.
Adományaikért előre is igaz magyar köszönetünk!
Sopron, 1922. augusztus hó.
Mildschütz Oyula s. k.
---, a főiskolai „Erdélyi Kör" elnöke.
ú£ ú£ ú£ ,
EGYESÜLETI KÖZLEMÉNYEK.
I.
Felhívás az Országos Erdészeti Egyesület jótékony ala-
pitványaiból kiosztandó segélyek ügyében.
Felhívjuk az Országos Erdészeti Egyesület ama t. tagjait,
illetőleg azok özvegyeit és árváit, akik az egyesület jótékony ala-
pitványaiból segélyért óhajtanak folyamodni, hogy kellően fel-
szerelt bélyegtelen folyamodványaikat legkésőbben f. évi november
hó 5-ig az Országos Erdészeti Egyesület titkári hivatalához (Budapest,
V., Alkotmány-u. 6. sz.) nyújtsák be.
Budapest, 1922. évi szeptember hó 5-én.
A titkári hivatal:

261
II.
Uj hirdetési díjszabás.
Az Erdészeti Lapokban közzétett hirdetés ára:
egyszeri hatszori 12-szeri
megjelenés esetén
Egész oldal______ 2.000 K 11.000 K 20.000 K
Fél „ ...... 1.000 „ 5.500 10.000 „
Negyed » ______ 500 „ 2.750 „ 5.000 „
Nyolczad oldal... 300 „ 1.600 „ 3.000 »
Milliméterterjedelem után mm-Vmt 12 K, apró hirdetéseknél
egy szó 8 K, álláskeresleti hirdetéseknél 3 K.
Táblázatok és petitszedés másfélszeresen számittatnak.
e3* ó£ ú£
KÜLÖNFÉLÉK.
Halálozás. Seyfried Károly ny. m. kir. főerdőmester, a
Ferencz-József-rend lovagja, mult hó 8-án Pécsett,- életének 84,
évében elhunyt.
Az Országos Erdészeti Egyesület a boldogultban, aki a kincstári
erdészet egyik kiváló tisztviselője volt, alapító tagját gyászolja..
Személyi hirek. A kormányzó a földmivelésügyi miniszter
előterjesztésére Kondor Vilmos nyugalmazott főerdőtanácsosnak
hasznos szolgálata elismeréséül a miniszteri tanácsosi czimet ado-
mányozta, továbbá dr. Kövessi Ferencz és Jankó Sándor főiskolai,
rendes tanárokat az V. fizetési osztályba kinevezte.
Ideiglenes nyugalomba helyeztettek: Mózs Ferencz és Plotényt
Jenő m. kir. főerdőmérnökök, Belházy Gyula m. kir. erdőtanácsos,
és Csányi Aladár m. kir. segédmérnök.
Áthelyeztetett: Pap Sándor m. kir. főerdőmérnök Verpelétre
az ottani járási erdőgondnoksághoz.
A főiskola czimének változása. A nagyméltóságú m. kir.
pénzügyminiszter ur 1922. évi augusztus hó 5-én kelt 39990. sz.
rendeletével a földmivelésügyi m. kir. miniszter úrral egyetértőleg
megengedte, hogy a jövőben a főiskola eddigi czime helyett
ai

262
„M. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola" czimet, a „szak-
osztály főnöke" elnevezés helyett pedig ,ioszíály dékánja" elneve-
zést használja.
A „váltság-földeken" lévő fák sorsa. A nagybirtokosok
mezőgazdasági ingatlanaiból természetben leadandó úgynevezett
váltság-földeken lévő. élő fák (szegélyfák, határfák, facsoportok stb.)
sorsa bizonytalanná lett. A birtokos ugyanis csupán a földet köteles
átadni az államnak, az ingatlanon lévő élő fákkal ő maga rendel-
kezik, tehát megváltás hiányában alig marad más választása, mint
& fáknak esetleg záros határidőn belül való kitermelése. Sok
szépséges „zalai pálmaliget" (jegenyenyár-alléek), hárs, dió, ákácz,
gesztenye, bálványfa, nyár és egyéb fasor tűnnék igy el tájainkról,
vagy lenne megrongálásnak kitéve az utánpótlás reménye nélkül.
Bármily nehéznek is látszik a kérdés egyörttetü és helyes meg-
oldása, érdemes és szükséges vele foglalkozni.
Ugyanily vonatkozásban vannak a vitézi telkeken élő fák is,
de ezeket könnyebb az értelmes vitézgazdák által megegyezéssel
továbbra is felügyeltetni.
A már kiosztott vitézi és igénybeveendő váltság-telkeken
gyakorolható, vadászati jog kérdésének átmeneti rendezésére is
szükség volna olyformán, mint crról
3, » Vadászat" cz. szaklapban
szerény véleményemet szükségesnek tartottam elmondani. Bizony-
talanság és félremagyarázások lehetősége nem szolgálják a stabil
gazdálkodás okszerű programmjának és a természetrajzi kultusznak
nemes érdekeit. Barthos Oyula.
Az erdősítési jutalmak kiosztása. A földmivelésügyi
miniszter a kopár- és futóhomokterületeken az 1909—1915. években
önként teljesített erdősítésekért jutalmazásra a következő erdő-
birtokosokat találta érdemeseknek:
1. elsőrendű nagy jutalomra: Budapest székesfővárost, gróf
Eszterházy Ferenczet és gróf Wenckheim Pált,
2. másodrendű nagy jutalomra: a zirczi apátságot, Kiskunmajsa
községet és Jánoshalma községet,
3. harmadrendű nagy jutalomra: a csobánkai volt úrbéreseket,
gróf Eszterházy Tamást, gróf Majláth Józsefet és dr. hegyeshalmi
Fischer Kálmánt,

263
4. elsőrerdü elismerő jutalomra: a szentkozmadombjai volt
úrbéreseket, Oyönk községet, gróf Szapáry Istvánt, Zoltán Istvánt,
a darányi volt úrbéreseket, az alsóujlaki volt úrbéreseket, a somogy-
acsai volt úrbéreseket és Keczel községet,
5, másodrendű' elismerő jutalomra: a városlődi volt úrbére-
seket, néhai Leveleky Géza örököseit és a drávamenti volt úrbére-
seket. Ezenfelül két csemetekert telepítéséért herczeg Quadí Sándorné
született gróf Eszterházy Máriát és végül erdősítéséit gróf Eszterházy
Móriczot, aki mint kiskorú gróf Eszterházy Ferencz gyámja szerzett
érdemeket.
A jutalmazásra érdemeseknek talált erdőbirtokosok részére
megfelelően kiállított elismerő oklevelek adattak.
A jutalomra érdemesitett erdősítéseknél közreműködött alkal-
mazottak, összesen harminczhárman, egyenkint 500 K-tól 3000 K-ig
terjedő pénzjutalomban részesültek.
A jutalmazásra érdemesnek talált kopárfásitások területe
667-62 kat. hold.
A fásitás kérdése. A „Köztelek" mult hó 19-én megjelent
számában Lyka Döme földbirtokos a fásitás kérdésévél foglal-
kozik. Elmondja, hogy mily jó hasznát látta kopár legelői be-
fásitásának, minek következtében a fejérmegyei gazdasági egye-
sületben inditványt iett, hogy szólittassanak fel a vidék összes
községei és birtokosai, hogy nemcsak szépészéti szempontból,
hanem saját jól felfogott érdekükben is lássanak hozzá a fásításhoz.
Az inditványt lelkes egyhangúsággal elfogadták, de gyakorlati
kihatása kevés volt. Lyka ezután igy folytatja:
„Nem nyugodtam és több érdekelttel közvetlenül beszéltem
ez ügyben és egyik legkiválóbb gazdánk, aki a reá bízott
közbirtokokat oly kiváló szakértelemmel kezeli és a megye egyik
elsőrendű gazdasági tekintélye, igen alaposan és az életből merített
tapasztalásból fejtegette az okokat, amelyek miatt ez az ő általa
is elismert nagyfontosságú ügy nem teljesíthető ugy, mint azt
az egyesek és az -ország érdeke igen sürgősen megkívánná.
Az egyik és legfőbb ok népünk alacsony kulturfoka. Már a család-
ban és később az iskolákban kellene arra hatni, hogy a nép
érzékkel birjon a fagondozás iránt, mert nemcsak a fentemiitett
gazdasági tekintély, hanem saját magam is tapasztaltam, hogy a

264
járókelők — nemcsak gyerekek — bizonyos örömöt lelnek abban,
hogy az útjukba eső szép fa ül tetve nyéket mulatságból tördeljék
és megcsonkítsák, legtöbb helyen azonban a páréves szép egye-
nes fákat azért.vágják ki, hogy ebből ostornyelet készítsenek és
ez ellen a sötét ázsiai barbárizmusra emlékeztető szokás ellen a
tulajdonos nem találja hatóságainknál a kellő védelmet. Sok esetet
hallottam, de a legjellemzőbb, hogy egy ilyen tárgyalásnál a
károsulttól azt kérdezték, hogy a kérdéses tiz élő, szép, ötéves
csemete hány méter fának s mily értékűnek minősíthető? Nem
írom papírra azt a méltó felháborodást, melyből kifolyólag a
károsult panaszától elállott. Itt segíteni kell!" Bár mindenütt akadna
a fásításnak oly lelkes szószólója, mint Lyka Döme.
A soproni népszavazás emléke. A soproni főiskola
ifjúsági köre a soproni népszavazás emlékére művészi kivitelű
emléklapot adott ki (40
X 60 cm), amelyen allegorikus rajzok
közepette a sorsdöntő, kék és sárga szavazólap és a kék boríték,
mellyel a szavazatot az urnába tették, foglal helyet. Mind a három
eredeti, történelmi okmányon a nemzetközi tábornoki bizottság
körbélyegzője, a borítékon Thurner Mihály dr. polgármester saját-
kezű aláírása van.
Az ifjúsági kör házalapja javára értékesiti az emléklapot,
amelynek rajzai Barta Gyula főiskolai hallgató művészetét dicsérik.
A lap ára 100Ó korona. Felhívjuk reá olvasóink figyelmét s a
tehetősebbeket kérjük, hogy azt az ifjúsági kör utján megrendelni
szíveskedjenek.
Földbirtokrefom a Felvidéken. A cseh-szlovák kormány
legújabb rendelkezései szerint a Felvidéken kisajátítják 1914. évi
békebeli áron az összes mező- és erdőgazdasági nagyobb birtokokat.
Mezőgazdasági birtokokból 250 hektárnál, erdőbirtokokból pedig
500 hektárnál nagyobb területet nem hagynak egy birtokosnak.
A magyarság helyzetét ezzel is tarthatatlanná akarják tenni és
befolyásától megfosztva onnan teljesen kiszorítani. M. P.
Felvidéki kincstári erdők bérbeadása. A „Ceske Slovo"
hire szerint a cseh-szlovák földmivelésügyi minisztérium a Szloven-
szkóban és Ruszinszkóban fekvő állami erdőknek igen kedvezőtlen
feltételek mellett való bérbeadása ügyében tárgyalásokat folytat
és hogy az állami erdőigazgatóság a Brdlik és Tsa czégnek álli-

265
tólag igen kedvezőtlen áron adott el fát Bustinában (Bustyaháza).
A földmivelésügyi minisztérium (cseh) mindkét hirt valótlannak
nyilvánítja. A kormány nem fog hosszú tartamú s kedvezőtlen
szerződéseket kötni a bérlőkkel. A Brdlik és Tsa czég ajánlata
— a kommüniké szerint — nem volt kedvezőtlen, mert megvásárolta
az „öreg fát" is, melyre vevő egyáltalán már nem akadt:*) M. P.
ó% ó% ó%
HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK.
i.
Hirdetmény az erdőőri szakiskolát és továbbképző tanfolyamot vég-
zetteknek erdőgazdasági szakvizsgára való bocsátása ügyében.
3638/1922/1/A/2, földmiv. min. sz. — Az erdészeti szakoktatás újjászer-
vezéséből folyólag szüksége merül fel annak, hogy az erdőgazdasági szakbizo-
nyitványt azok is megszerezhessék, akik az erdőgazdasági szakiskola létesítése
előtt az erdőőri szakiskola kétéves tanfolyamát és a továbbképző tanfolyamot
végezték el sikeresen.
Ennek lehetővé tétele czéljából megengedem, hogy akik az alább meg-
határozott feltételeknek megfelelnek és a vizsga letételére engedélyt nyernek, a
m. kir. erdőgazdasági szakiskolánál (jelenleg: Tata, Komárom vármegye) az
1922/23. és 1923/24. tanév végén, vagyis az 1923. illetőleg 1924. év június vagy
július hónapjának a szakiskola igazgatósága által kijelölt napján vizsgára
bocsáttassanak.
Vizsgaengedélyért ugyanazon év április havának végéig kell a kérvényt a
m. kir. erdőgazdasági szakiskolához benyújtani, amely év június, illetőleg július
havában a folyamodó vizsgázni óhajt.
Vizsgaengedély csak annak adható, aki vizsgaengedély iránt kérvényéhez
csatolt hiteles irataival a következőket igazolja:
a) iskolai bizonyítvánnyal azt, hogy a középiskola (gimnázium, reáliskola
vagy polgári iskola) negyedik osztályát, továbbá valamely erdőőri szakiskolaMcét-
éves tanfolyamát és végül a vadászerdői m. kir. erdőőri szakiskolánál fennállott
továbbképző tanfolyamot sikeresen elvégezte ;
b) alkalmazója vagy alkalmazójának megbízottja által kiállított — és az
illetékes kir. erdőfelügyelő által láttamozott — bizonyítványával azt, hogy a tovább-
képző tanfolyam elvégzése után valamely rendszeres erdőgazdaságban legalább
kettő évig gyakorlati szolgálatban állott s hogy ez a gyakorlati szolgálat mikortól
meddig tartott és mire terjedt (miben állott) ;
i-
*) Ez alatt valószínűen a tiszai tutajozás szünetelése miatt a rakodókon
heverő többéves fa értendő;
 Szerk,

266
c) hatóság által kiállított erkölcsi bizonyítvánnyal azt, hogy a tovább-
képző tanfolyam elvégzésétől kérvényének benyújtásáig eltelt idő alatt kifogástalan
magaviseletet tanúsított.
Az erdőgazdasági szakvizsga letételére — a beérkezett kérvények alapján ■—
az erdőgazdasági szakiskola ad engedélyt.
Az erdőgazdasági szakvizsga ar.yaga a m. kir. erdőgazdasági szakiskola
részére előirt tananyag, vagyis általában az erdészeti műszaki segédszolgálat és
a vadászati gazdaság körébe vágó elméleti és gyakorlati ismeretek összessége.
Az erdőgazdasági szakvizsgát — az 1921. évi. 7998. F. M. szám alatt
kiadott szabályzat rendelkezései szerint — ugyanaz a bizottság tartja meg, amelyet
a m. kir. földmivelésügyi miniszter az erdőgazdasági szakiskolai rendes szak-
vizsgákhoz kinevez.
Azokat, akik az erdőgazdasági szakvizsgát az első alkalommal — vagyis
1923., illetőleg 1924. évben — sikertelenül kísérlik még, az erdőgazdasági szak-
iskola — eziránt legkésőbb a sikertelen vizsga után következő év április havának
végéig benyújtott kérvényük alapján — 1924., illetőleg 1925. évi június vagy
július hónapban még egyszer vizsgára bocsáthatja. A vizsgát többször meg-
ismételni nem lehet.
 
Az erdőgazdasági szakvizsga sikeres letételéről az erdőgazdasági szak-
iskola az 1921. évi 7998. F. M. szám alatt kiadott szabályzattal megállapított
erdőgazdasági szakvizsgabizonyitványt adja ki azzal a módosítással, hogy a
bizonyítvány szövegéből a következő szavak „és a m. kir. erdőgazdasági szak-
iskolát az 19.../19... és 19„/19__. években elvégezte" töröltetnek.
Budapest, 1922. évi augusztus hó. Szabó.
II.
Pályázati hirdetmény erdősítési jutalmakra.
88.834/1922/I/A/3. F. M. sz. — Az Alföldnek szikes és futóhomokos
területein, valamint az ártereken az 1922. és 1923. évek folyamán sikerrel tel-
jesített közérdekű erdősítések jutalmazására pályázatot hirdetek és ez alkalommal
az erdősítéseket végzett birtokosok (bérlők) részére 5 jutalmat bocsátok versenyre
és pedig:
1. egy elsőrendű nagy jutalmat,
2. egy másodrendű nagy jutalmat,
3. egy harmadrendű nagy jutalmat,
4. egy elsőrendű elismerő jutalmat,
5. egy másodrendű elismerő jutalmat.
Azonkívül az erdősítési munkálatok vezetőit, akik a jutalmazott erdősítések
létesítése körül érdemeket szereztek, a teljesített munka nagysága és sikere
arányában elismerő oklevél kíséretében külön pénzjutalomban fogom részesíteni.
A kitűzött erdősítési jutalmakra az érdekelt birtokosok (cérlők) azokkal
az erdősítésekkel pályázhatnak, amelyeket Bács-Bodrog, Békés, Bihar, Csanád
Csongrád, Hajdú, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Szabolcs
és Szatmár vármegyéknek az alföldi erdőtelepítési akczió kerületébe tartozó

267
részein, továbbá Debreczen, Hódmezővásárhely, Kecskemét és Szeged thjf. városok
határában fekvő futóhomokos és szikes területeken vagy ártereken az 1922. és
1923. években állami pénzsegély igénybevétele nélkül saját költségükön létesítettek.
Az 1. alatti jutalomért versenyző erdősítéseknek egy tagban legalább 50 kh.,
a Z. „ n o n II II 40
ir O. ir t) » tr tt » » 30 „
20
az 5. ;/ a a a n a a 10 „ 1
kiterjedésüeknek és a talaj minőségének megfelelően választott fanemekkel tel-
jesítetteknek kell lenniök.
Pályázó birtokos (bérlő) a versenyre bocsátott erdősítést a jutalom oda-
ítélésének idejéig állandóan gondozni és a szükséges pótlásokat foganatosí-
tani tartozik.
A feltételeknek megfelelő erdősítésekkel az erdősítést teljesítő erdő- vagy
gazdatiszt, valamint a beerdősitett terület bérlője is pályázhat, de pályázati
kérelméhez mellékelni kell a birtokos írásbeli nyilatkozatát, amelyben az kije-
lenti, hogy a pályázatban leendő résztvételhez hozzájárul.
A versenyre bocsátott erdősítések az 1925. évben fognak a helyszínén
megjbiráltatni. A jutalmak odaítélésénél az erdősítés sikere és közgazdasági jelen-
tősége, az alkalmazott fanem megfelelő volta, az erdősítésnél felmerült nehéz-
ségek és az erdősitére fordított költségek fognak irányadóul szolgálni.
A pályázati kérvényt, melyben az erdősítés helyét (község, dülő, hely-
rajzi szám), kiterjedését, a beerdősitett terület talajának minőségét és az erdő-
sítésre használt fanemeket s azok elegyarányát s végül a beerdősitett területet
környező területrészletek minőségét és mivelési módját pontosan meg kell jelölni,
az 1922. évi erdősítéseket illetőleg 1922. évi deczember hó 15-ig, az 1923. évi
erdősítéseket illetőleg pedig 1923. évi deczember hó 15-ig kell az erdősítés helyére
illetékes kir. erdőfelügyelőségnél benyújtani.
Budapest, 1922. évi július hó. M. kir. földmivelésügyi miniszter.
III. , ,
Az erdő- és faügyek országos kormánybiztosának 1230/922. K. B.
számú rendelete a közszükségleti czélokra igénybe vehető tűzifa
árának ujabb megállapítása tárgyában.
A 2461/1921. M. E. szám alatt kibocsátott (a Budapesti Közlöny 1921.
évi április hó 12-én megjelent 77. számában kihirdetett) rendelet 1. §-a értel-
mében a közszükségleti czélra már igénybe vett, úgyszintén a jövőben igénybe
veendő tűzifára a 10.780/1920. M. E. szám alatt kibocsátott (a Budapesti Közlöny
1920. évi deczember hó 28-án megjelent 297. számában kihirdetett) rendelethez
fűzött árjegyzékben megállapított tájékoztató árak helyett a minisztertanács hozzá-
járulása alapján, további intézkedésig az alábbi egységárakat állapítom meg.
Mindazért a tűzifáért, amelyet a készlettulajdonos a jelen rendelet életbe
lépte után szállít, vagy ad át közczélra — noha a tűzifának a magyarországi

268
faértékesitő hivatal által eszközölt kiutalása még a jelen rendelet életbelépte
előtt történt — a készlettulajdonos a 10.780/1920. M. E. számú rendeletben,
illetve az 1922. évi 1029. K. B. számú intézkedéssel megállapított árak helyett
a következő árakat követelheti:
Egy normál vagon (10.000 kg.)
1. kemény hasáb tűzifa ára 1___■______ ...... 20.000 K
2. kemény vegyes » 1t --- -.............. 19.700
3. kemény dorong ti n — ............... 19.000
Más tűzifa egységárait az 1921. évi 2461. M. E. számú rendelettel közölt
és a most közreadott egységárak viszonylatában esetről-esetre állapítom meg.
Jelen rendelet életbeléptével az 1922. évi 1029. K. B. számú rendelet
hatályát veszti.
Ez a rendelet kihirdetésének napján lép életbe.
Budapest, 1922. évi augusztus hó 19-én.
Kaán Károly s. k.
h. államtitkár
az erdő- és faügyek országos kormánybiztosa.
IV.
Az erdő- és faügyek országos kormánybiztosának 1297/1922/K/B.
számú rendelete a m. kir. államvasutak talpfaszükségletének bizto-
sítása tárgyában.
A m. kir. államvasutak talpfaszükségletének biztosítása és ezzel a vasúti
forgalom akadálytalan lebonyolításának előmozdítása érdekében a m. kir. minisz-
térium által 2461/1921. M. E. szám alatt-kibocsátott (a Budapesti Közlöny 1921.
évi április hó 12-én megjelent 77. számban kihirdetett) rendelet 1. §-a értelmében
a m. kir. államvasutak igazgatósága által már igénybevett, úgyszintén jövőben
igénybeveendő és vasúti talpfák czéljaira alkalmas gömbölyű fára a 10.780/1920.
M. E. szám alatt kibocsátott (a Budapesti Közlöny 1920. évi deczember hó 28-án
megjelent 297. számában kihirdetett) rendelethez fűzött -,;Árjegyzék"-ben meg-
állapított köbméterenkénti tájékoztató árak helyett a minisztertanács hozzájárulása
alapján további intézkedésig az alábbi egységárakat állapítom meg.
A jelen rendelet életbelépésével tehát a talpfára alkalmas gömbölyű fát
termelő erdőbirtokosok és fatermelő vállalatok, az általuk már felajánlott, de
még nem szállított, valamint á 2022/922. K. B. számú rendeletem értelmében
ezentúl még felajánlandó gömbölyű fáért a 10.780/1920. M. E., illetve az 1922.
évi 1030. K. B. számú rendeletben megállapított árak helyett a következő árakat
követelhetik:
Átlagos minőségű gömbölyű műfa Töl^k Bükk e^s cser ErdeMenyő
23—24 cm középátmérőig_____............. 2400 2040 
25—29 „ „ __________________ 3200 2400 2700
30-39 „ „ ... ...___________ 4000 2760 2900

- 269-
Tájékozás czéljából értesítem egyidejűleg az érdekelteket, hogy a m. -kir.
államvasutak igazgatósága a termelési helyhez legközelebb fekvő vasúti- vagy
hajóállomáson, a vasúti kocsiba vagy hajóba berakott talpfákért a 22o2/1922.
K. B. számú rendeletben (megjelent a Budapesti Közlöny 1922. évi június hó
24-én kelt 143. számában) megállapított egységárak helyett a következő árakat fizeti:
. . . f Tölgy Bükk és cser Erdei fenyő
talpra neme korona
270 cm hosszú góliát_______í ____________ 850 700 • 760
250 „ „ normál.........___________ 750 640 700
220 „ „ II. rangú_________ __....... 550 450 490
Az erdőbirtokosok és fatermelő vállalatok kötelesek ezentúl is a m. kir.
államvasutak igazgatósága által mérethiányosnak talált talpfákat is a m. kir.
államvasutak igazgatóságának átengedni, de azokért csak a köbtartalom arányában
igényelhetik az államvasutak által fizetett egységárak megfelelő hányadának a
megtérítését.
A jelen rendelet életbeléptével az 1922. évi 1030/K/B. számú, valamint
az 1922. évi 2232. számú rendeletek hatályukat vesztik.
E két rendelet hatályosságának ideje alatt elkövetett bűncselekmények
elbírálására azonban a 2461/1921. M. E. számú kormányrendelet 4. §-ának ren-
delkezése értelmében továbbra is a fenti kettő rendelet az irányadó.
Ez a rendelet kihirdetésének napján lép életbe.
Budapest, 1922. évi augusztus hó 31-én.
Kaán Károly s. k.
h. államtitkár
az erdő- és faügyek országos kormánybiztosa.
c£? ú£ JA

270
Az Országos Erdészeti Egyesület pénztáránál
teljesített befizetések 1922. évi augusztus hóban.
A rövidítések magyarázata:
Az ákáczfa monográfiája---= Ara.
Alapítványi kamat---.....-----= ak.
Alapítványi töketörlesztés-------— att.
Alapítványi tőkekiegészités ----= attkg.
Altiszti segélyalap -------........= Asa.
Átfutó bevétel-------------= áb.
Báró Bánffy-D.-alapítvány ----= BBa.
Bedö-Albert-alapitvany------------= BAa.
Bükktüzifa romlása stb.---------= Btr.
Egyéb bevétel______1-----.....— = Egy. /
Erdészeti Lapok egyse füzetei — = EL.
Erdészeti rendeletek tára----.....= Ert.
Erdészeti zsebnaptár--------= Npt.
Erdészeti jelvény ----.........— Jlv.
Erdészeti géptan---------------= Gt.
Erdőmivelestaii --------------— = Em.
Erdőrendezéstan (Bel.)........----= Rz.
Erdőreiidezéstan (Muzsnay)--= Rm.
Erzsébet-királyné-alapitvány-----= e. a.
Értékpapírok kamatai--.....— = Ék.
A fenyőfélék fájának összehasonlító
szövettana_______ '-------= Fösz.
Fából készült czukor és alkohoi— = Fcza.
Fatömegtáblák —-----.----.....= Ftb.
I. Ferencz-József-alapitvány...... = I. F. J. a.
Qoldmann Henrik alap. ---------
Hazánk házi faipara (Qaul
Hirdetési dij az E. L.-ban
Hirsch Istvánné, szül. Krasegélyalapitvány _
Hozzájárulás-----------
Időközi kamatok (takarékp
Készpénzalapitvány--.-------
Külföldi fanemek tenyészté
Lakbér________.....------
Lapdij (Erd. LapoW ----------
Legelő-erdők berendezése—
Magyar Erdészeti Oklevélt
Népszerű növénytan-........
Nyugdijalap-----------------
Perköltség______--------
Postaköltség-------------------
Rendkívüli bevétel------------
Szantner-Oyula-alap—------
Tagsági dij-----------
Tangens-táblázatok--------
Or. Tisza-Lajos-alapitvány
Wagner-Károly-alapitvány
Üzemtervi nyomtatványok---
Üzemköltségek----------
GHa.
H. F.
hd.
_____= H. I. a
: Hj.
 ík.
 k. a.
■■ Kft.
= lb.
= ld.
■■ M. L.
= EOT.
: N. Nvt.
■■ Ny. a.
= Prk.
pk.
■■ rb.
= Sza.
: td.
: iTt.
TLa.
WKa.
üz.
ük.
Aponyi József ld. 80.—. gróf Apponyi Antal Hj. 5000.—.
Baranyasellyei érdőhiv. ld. 240.—. Bakkay József td. 160.—. gr. Batthyányi
Iván ak. 160.—. Balogh Ernő td. 100.—. Brannich Gyula td. 100.—. Bérczy
László td. 100.-. Balogh József Em. 100.—, pk. 30.—, áb. 20.—. Bartha Dezső
td. 160.—. Beiwel István td. 160.—. Bedő Béla lb. 9000.—, ük. 900.—. Babos
István ak. 120.—. Bradofka Károly td. 100.—. Baráth Béla td. 100.—. Bálint
Ferencz td. 160.—. Blaskó Sándor td. 100.—. Bárányi János ld. 80.—. Bereg
vm. alispánja hd. 891.80. Balogh Béla td. 160.—. Baráth Béla Em. 100.—,' pk.
30.—. Bán Willy td. 160.—, Em. 100.—, Nsz. 400.—, Gt. 32.—, Fcza. 15.—,
Ftb. 45.—, Btr. 6.—, H. F. 30.—, Fösz. 180.—, hd. 126.-.
Cebe József td. 200.—. Cserneczky Károly td. 160.—. Czillinger János
lb. 1800.—, ük. 270.—. Csernák János ld. 80.—. Cservenka Ferencz td. 100.—.
Cseleji József td. 100.—I
Drexler János/ld. 84.—. Dézsányi Jenő td. 160.—. Diossy Dezső td.
160.—. Doroszlay Gábor td. 100.—. Dampf Gábor ld. 100.—. Debertolis Ferencz
hd. 140.—.
Enyedi János td. 160.—. Érczhegyi Géza lb. 3125.—, ük. 187.50. Erőss
Gyula td. 220.—.
Fekete György dr. lb. 720.—, ük. 180.—. Franz János td. 80.—. Füzy
Zoltán ak. 120.—. Franciscy Vilmos td. 100.—. Ferenczy Sándor td. 100.—.
Firek Ernő td. 160.—. Főherczegi erdő felügyelőség üz. 722.50. Fritsch Antal
td. 100.—. Fröhlich Árpád td. 100.—. Fújsz József td. 160.—. dr. Fényes Dezső
td. 160.—. Földm. min> hd. 3416.50, hd. 6367.—. Farkas József ld. 20.—.
Ferenczi Miklós td. 160.—.

«
» • 271.,
Gösswein Lajos td. 160.—. Gintner Bálint td. 160.—. Gogola József td.
160.—. Gréczy György ld. 200.—. Guckler Károly td. 100.—. Grebner Géza
ld. 100.—. Gellért Géza td. 100.—. Gazda N. EL. 160.—. Gaál Károly Nsz. 400.—.
Horváth Rezső td. 160.—. Hyna Ottó td. 40.—. Hauser Margit lb. 800.—,
ük 120.—. Hadházy Lajos ld. 100.—. Horváth József ld. 160.—. Horváth Károly
td. 160.—. dr. Hammersberg Géza td. 160.—. Héjas Kálmán td. 100.—. Hibbján
János ak. 120.—. Hirlapbélyegekért tér. 50.—. Halassi Pál td. 160.—. Horváth
János ld. 60.—. Hyross András ld. 160.—. Hohoss János td. 100.—. Hamar
László td. 160.—. Horváth János td. 100.—. Hugyecz Gyula td. 100.—.■ Hollós-
Gyula td. 100.—.
Incze Mária lb. 720.—, ük. 105.—. Irinyi Aurél td. 100.—. Imrik Zoltán
td. 40.—. Iszkerka István td. 240.—.
Jákói Géza td. -160.—. Jákói Endre könyvek 150.—. Jászóvári prépostság
üz. 20.—, pk. 30.—.
Kelecsényi .Mihály td. 160.—. Koralevszky Géza td. 100.—. Krausz Ferencz
td. 100.—. Kaán Károly ak. 80.—. Kolozs József td. 160.—. Kardos Ferencz ld.
80.—. Kellé Arthur W. K. a. 300.—. Kertész István td. 160.—. Király Lajos ld.
80.—. Kiricsi János td. 100.—. Kohuth László td. 160.—. Kuztna Gyula ak.
120.—. Kopátsy Imre td. 160.—. Kardos Ferencz ld. 80.—. Király Lajos td.
200.—. ifj. Kiss István ld. 40.—. Kerek József ld. 80.—. Kopátsy Imre Nsz.
400.—, pk. 30.—. Kovássy Kálmán td. 300.—. Károlyi József td. 120.—. Korony
János ld. 80.—. Koszka Lajos Nsz. 400.—, pk. 50.—. Kondár István td. 100.—.
Kovács Antal td. 80.—. Kozarits ,György td. 100.—. Karánsebesi vágyónk. Am.
60.—, M. L. 40.—. Kraffszky Ferencz td. 200.—.
Lederer Andor lb. 900.—, ük. 135.—. Lehoczky János lb. 234.—, ük.
108.—. Ladányi Frigyes td. 100.—. Jacobi Lányi Dezső td. 100.—. Lichtschein
Dezső könyvek 415.—.
Mezey Rezső td. 80.—. Marschalkó Ferencz td. 160.—. Medveczky Ernő
td. 160.—. Mentler Sándor ak. 120.—. br. Metzger Rezső td. 80.—. Molcsányi
Gábor td. 160.—. Mérei Andor td. 160.—. Medriczky Kornél N. Nvt. II. 10.—,.
pk. 20.—. Moczurka János ld. 80.—. Molnár József td. 100.—. Mátyos László
ld. 60.—. Mildschütz Gyula td. 80.—. Mester János ld. 20.—. Majth Ernő ld.
160.—. Máté János H. F. 40.—, Ftb. 60.—, Fösz. 240.—, Kft. 40.—, Am. 60.—,
Fcza. 20.—, pk. 145.—. Magyar Leszámitolóbank ik. 93.—.
• Németh Béla td. 160.—. Nagy László ak. 120.—. Nagy Mihály üz. 140.90.
Nagy Károly td. 160.—.
Oszterlamm Ernő td. 160.—. özv. tanitóné hd. 20.—.
Papp Béla td. 100.—. Persian Iván lb. 640.— ük. 96.—. Palla Zoltán
td. 160.—. Pászthory Ödön td. 160.—. Pfeiffer Gyula td. 160.—. de Pottere
Gerard ak. 120.—. Pintér Lajos td. 160.—. Pápai Domonkos Em. 100.—, Ftb.
25.—. Petszilka Károly td. 160.—. Papp Sándor üz. 20.—, pk. 10.—. Pánczél
■Miklós ld. 20.—. Pápai Domonkos N. Nv. II. 10.—. Padstüber Antal td. 160.—.
Pintér József áb. 50.—.
Reitzer László dr. lb. 1760.—, ük. 264.—. Raduly János td. 160.—.

272
Rappensberger Andor td.* 100.—. Roth Gyula td. 160.—. Richter Gyula td.
60.—. Rochlitz Dezső ak. 80.—. Röhrich. Márton Ftb. 25.—.
Szadeczky Miklós td. 160.—. Surjánszky Kálmán td. 160. — . Spettmann
János td. 160.—. Szabó Benedek td. 160.—. Stegmeyer Ödön td. 100.—. Székács
Aladár lb. 3000.—, ük. 310.50. Spányi István lb. 1600.—, ük. 240.—. Schneider
Ernő ld. 500.—. Scholtz Hugó td. 160.—. Szecskay Dezső td. 20.—. Székely
Tivadar td. 20.—, W. K. a. 180.—. gr. Széchenyi marczali urad. Hj. 10.000.—.
Scherg Károly üz. 27.—. Szügyi Gyula ld. 150.—. Szojka Gyula td. 1Ö0.—.
Simon Gusztáv td. 100.—. Sarlay József Em. 100.—, td. 100.—. Somogyi Zoltán
td. 160.—. Szorkovszky Tibor td. 200:—. Szeleczky János td. 160.—. Székely
Tivadar Em. 100.—. Sándor Jenő td, 100.—. Sóska Gyula td. 100.—. Stefani
Ervin td. 100.—. Szántó István td. 160.—, Fösz. 180.—, H. F. 30.—, Kft. 30.—,
pk. 100.—. gróf Széchenyi Antal urad. üz. 55.—. Schindler József td. 160.—.
Schmid Ernő td. 160.—. Seregély Lajos td. 100.—. Stromszky László td. 400.—.
Szabó Sándor ld. 160.-. Szatmári N. E. L. 60.—. Somogyi Zoltán ld. 200.—.
Szisz Ferenc td. 100.—.
Tárczy Pál td. 160.—. Trstyánszky Dezső td. 240.—. Teodorovits Ferencz
ak. 120.—. Török Miklós td. 160.—. Tabody Tibor Hj. 10.000.—. Tóth Mihály
ld. 80.—.
Ujfalussy Mihály td. 160.-. Ulreich Gyula td. 100.—.
Vollnhofer Pál td. 160.—. Vidos Miklós td. 50.—. Vallach Gyula td.
160.—. Várjon Géza td. 160.—. Varga Pál ld. 80.—. Vécsey Ferencz td. 160.—.
Winkler Miklós td. 40.—. Wittenberger Géza td. 160.—. Wiesner András
ld. 60.—. ifj. dr. báró Waldbott Frigyes Attkg. 3600.—. gr. Wenckheim urad.
üz. 166.10. pk. 34.10. Wolfner S. könyvek 361.—.
Zsombory Ignácz td. 160.—. gr. Zichy Béla Hj. 15.000.—. Zoltán I.
Ervin td. 100.—. Ziegelhoffer Arnold ld. 40.—.
ú£

I
Az „Erdészeti Lapok" 1922. évi XVII-XVIII. füzetének
HIRDETÉSEI.
Az ERDÉSZETI LAPOK mellett mérsékelt közlési díjért
a lap irányával nem ellenkező hirdetések kiadatnak.
Díjszabás. Kéthasábos szélességben {107 mm) garmond betűvel vagy
ennél nagyobb betüfajtával szedett hirdetés milliméterenkint 12 korona. (Egyszeri
megjelenés mellett egész oldal 2000 K.) Táblázatos és garmond betűnél kisebb
betüfajtával szedett hirdetések másfélszeres egységárral számittatnak. Ismételt meg-
jelenés esetén megfelelő árkedvezmény.
Aprő hirdetéseknél egy szó 8 K, állás keresleti hirdetéseknél 3 K.
Külön mellékletek megegyezés szerint.
Magyar Erdőbirtokosok
Faértékesitő Részvénytársasága
BUDAPEST, MAGYAR-UTCZA 52. FÉLEMELET
Elvállalja termelt,tövönálió vagy feldolgozott fakészletek
bizományi értékesítését, vesz és elad bármily mennyi-
ségű tűzifát, müfát és fürészelt anyagokat. Értékesí-
tési kérdésekben készséggel áll az erdőbirtokos és
erdötiszt urak rendelkezésére. (
I. x. ?.>
H J ' f _ ismétlőpisztolyokaí, revolvere.
Vadászfegyvereket, itst^sst
KNÉBL FERENCZ, puskamííves, Budapest, VIII., Baross-utcza 17. sz.
Fegyverjavitásokat elvállalok. (2. vi. 4.)

íl
VUK M. és FIAI
fatermelők és fakereskedők.
ALAPÍTTATOTT 1847-BEN.
BUDAPEST
Iroda: V., KÁLMÁN-UTCZA10. : Fatelep: V., VÁCZI-UT 160.
Telefon 19-12. • Telefon 50-07.
Sürgönyczim: FAVUK BUDAPEST. . (3. vi. 3.)
Mindennemű lombfa-, fenyő- és gyümölcsmagvakat és azok
csemetéit a legmegbízhatóbb minőségben és versenyárak mellett
szállítok. Felesleges mag- és csemetekészleteket minden mennyi-
ségben veszek, értesítéseket kérek. Sándor Imre erdészeti mag-
nagykereskedő és csemetetermélő czég, Székesfehérvár. (4. III. 2.)
Erdőőri szakvizsgával, 14 évi kitűnő vadász- és erdőőri
gyakorlattal rendelkezem, 37 éves, kis családu, erős, egészséges
vagyok, folyó évi november 1-től konvencziós állást keresek. Jelen-
leg 10.000 kat. hold vadászterületnek vagyok fővadásza. Czimem
a kiadóhivatalban. (5. II, 2.)
Hirdetmény. 12138/1922. — Nagykanizsa r. t. városnak
szüksége van ez év őszi szállításra 400 hl tölgymakkra.
Kérünk árajánlatot ab vagon. '
Nagykanizsa, 1922. augusztus 8-án.
(6. II. 2.) Polgármester.
Luczf enyőerdők tisztítását megállapodás szerintelvállalom
s hajlandó vagyok a kikerülő gályákat méltányos árért átvenni.
Debertolis Ferencz virágkereskedő. Budapest, Vámház-körút 11. (7)
32 éves, nős, gyermektelen, erős, egészséges, erélyes, szak-
vizsgázott erdőőr, ki az erdészetnek minden ágában jártas, erdőőri
vagy vadőri állást keres azonnali vagy későbbi belépésre. Czim
a szerkesztőségnél megtudható. (8. III. 1.)

III
Azonnali belépésre szakvizsgázott, erélyes, lehetőleg gyer-
mektelen, vagy kiscsaládu erdőőr kerestetik a homokkomáromi
védkerületfre. Évi javadalmazás 6000" K készpénz, lakás kerttel,
4 q buza, 4 q rozs, két marhatartás, egy hold illetményföld,
24 iirm dorongfa, egy pár bakkancs, 36 I. petróleum, uradalmi
gyógykezelés, Nagykanizsa, herczeg Batthyány-hitbizomány erdő-
mestere. - (9)
Fekete-Mágocsy-féle Erdészeti növénytant megvételre
keresek. Bán Willy. Budapest, V., Berzenczei-utcza 23. (10)
Tölgymakk, jó csiraképes, kocsányos tölgy és csermakkra
árajánlatot kér kölcsönzsákban ab vagon. Szükséglet 1—2 vagon.
Szállítás folyó év október 20-ig.
Somogyszob, 1922. augusztus 24-én. • '
(11) Uradalmi erdőhivatal.
DR LAMM ANTAL
fenyőmagpergetögyára
KÖRMEND
Ajánl legmagasabb csiraképessógu
�865393327
TŰLEVELŰ-, 10MBFA- és GYÜMÖLGSMAGVAKAT,
valamint külföldi specziális magvakat
(14. VII. 1.)
Az Almásy uradalmak igazgatósága, Puszta-Tiribes, u. p.
Nagybátony, Heves megye, pályázatot hirdet egy erdőori állásra,
melynek javadalmazása évi 540 liter buza, 1200 liter rozs, 420 liter

IV
árpa, szabad lakás és fűtés, két anyasertés és egy tehén egy évi
szaporulatával erdei legelőre, 2400 négyszögöl tengeriföld meg-
szántva, 300 négyszögöl kertföld, erdei kaszáló, 2/<% jutalék és
lődijak. Az állás azonnal elfoglalandó. Csakis hosszabb erdőüzemi
gyakorlattal rendelkező szakvizsgázott, csemetekert kezelésébén
jártas, középkorú, egészséges, erős, kiscsaládu erdőőrök pályázhat-
nak. Feltétlen becsületesség és engedelmesség a feltételek.
Sajátkezüleg irott kérvények, erdőőri szakvizsgáról szóló
bizonyítvány eredetiben vagy hiteles másolatban, úgyszintén műkö-
dési bizonyítványok is csatolandók. A kérvény tartalmazza a kort,
vallást, honosságot, családi állapotot, valamint megszakítás nélkül
az időben a működés helyét és beosztását. (12)
Eladó 5000 10.000 darab Chamaecyparis
Lausaniana 15O—170 cm. magas.
Árajánlattal szolgál (15 H. l.)
DR LA MM ANTAL
Fenyömagpergetö'gyára és Erdészeti Csemetetelepe, KÖRMEND
Erdőőri szakiskolát végzett 32 éves egyén, ki az erdé-
szet minden ágában, ugy a vadtenyésztésben, valamint a kihasz-
nálásban és erdősítésben kellő jártassággal brr, jelenleg is alkal-
mazásban van, személyes bemutatkozás mellett megfelelő állást
keres. Bratu Lajos. Edelény, Borsodm. (13. II. 1.)
c3* c2?

V
Az „Erdészeti Lapok" 1922. évi XVII-XVIII. füzetének
tartalma:
Oldal
Vágl István: A szikes talajokról ______ ._._____1___ ... ... ... _.. ( 239
A földadó kérdésének további fejleményei ___ ___ __. ___ ... __. ... ... ... 252
Matusovits Péter: Az Apteron Helix,..__,_ ... ...__... ... ... ... ... 255
Béky Albert: A gyertyán terjedésének kérdéséhez ___... ... ......... 256
Kérelem. I. és II....... ... •____________ ......____________........... 259
EGYESÜLETI KÖZLEMÉNYEK. I. Felhívás segélyek ügyében _________ 200
II. Uj hirdetési díjszabás ______ __........___________ ..._____ 261
KÜLÖNFÉLÉK. Halálozások. — Személyi hírek. — A főiskola czimének
változása. — A váltságföldeken lévő fák sorsa
(Barthos Gyula). —
Az erdősítési jutalmak kiosztása. — A fásitás kérdése. — A soproni
népszavazás emléke'. — Földbirtokreform a Felvidéken
(M. P.) —
A felvidéki kincstári erdők bérbeadása (M. P.)... ... ... ... ___ ... 261
HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK. I. Hirdetmény az erdőőri szakiskolát és
továbbképző tanfolyamot végzetteknek erdőgazdasági szakvizsgára
való bocsátása tárgyában_______________________,___ ... ______ 265
II. Pályázati hirdetmény erdősítési jutalmakra ......_____ ... ... 266
III. Rendelet a közszükségleti czélokra igénybe vehető tűzifa
árának ujabb megállapítása tárgyában... ______ ... ... ... ... ... ... 267
IV. Rendelet az államvasutak talpfaszükségletének biztosítása tár-
gyában ______ — _______ — ... ... -.......- .*. ... ------... — — 268
Az Országos Erdészeti Egyesület pénztáránál teljesített befizetések (1922.
augusztus hó)..._____..'_________________— —__________ 270
HIRDETÉSEK .......______1 ■_________ ......__________.....- I—IV
J# tí£
Felelős kiadó: BUND KÁROLY — 223741 — "Pátria" r.-t., Budapest — (Elek Emil, vezérigazgató)


1934 FEBRUÁR
ERDÉSZETI LAPUK
AZ ORSZÁGOS ERDÉSZETI EGYESÜLET
LXXIII. ÉVF.
KÖZLÖNYE
2. FÜZET
KIADJA: AZ ORSZÁGOS ERDÉSZETI EGYESÜLET
Felelős szerkesztő
BIRÓ ZOLTÁN
Megjelenik minden hó 15-én.
Előfizetési dij 1934. évre 24 P, erdészeti altiszteknek 12 P.
Az Országos Erdészeti Egyesület tagjai a tagjárulékok fejében kapják.
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapesten, Lipótváros, Alkotmány-utca 6. sz. II. emelet
A lap irányával nem ellenkező hirdetések mérsékelt díjért közöltetnek.
(Telefon:
237—22.)
Krónika
1. Az erdőtörvény kérdéséhez.
Mai lapszámunkban hozzuk Beniczky Elemér tagtársunk
válaszát a mult havi Krónikának arra a részére, amely a mis-
kolci Kamarának az erdőtörvény ügyében tett felterjesztésével
^oglalkozik.
Teljes készséggel adunk helyet minden ellenvéleménynek,
mert hiszen tiszta helyzetet csak attól remélünk, ha egymást a
magunk igazáról meggyőzni tudjuk.
Nem félt és nem fél az egyesület a kritikától, sőt mint az
erdőgazdaság érdekeinek — szükség esetén — harcos szerve,
állja is a kritikát.
De éppen azért, mert az egyesület hivatásánál fogva az
erdőgazdasági érdekeltségnek minden karát felöleli, nem is he-
lyezkedhetik egyoldalú álláspontra.
Anélkül, hogy ezt részletesebben indokolni akarnók, csak
megismételjük azt a kijelentésünket, hogy igenis fájó érzéssel
láttuk a testvér mezőgazdasági ágazat egy hivatalos szerve részé-
ről azt a nagyfokú megnemértést, s azt a teljesen egyoldalú fel-
fogást, ami magában a felterjesztésben megnyilvánult.
Ami már most a cikkíró úr egyes kijelentéseit illeti, mint

90
egyesületi tagnak a legteljesebb mértékben módjában és jogá-
ban lett volna az igazgatóválasztmány ülésén a saját álláspontját
indítvány formájában előterjeszteni és indokolni.
A bizottsági előadó azonban sohasem tehet mást, minthogy
a bizottság határozatait referálja, mert hiszen a bizottság kikül-
désének célja éppen az, hogy ne kelljen minden aprólékos kér-
déssel a választmány egészének részletekbe menően foglalkoznia,
hanem már bizonyos mértékig kialakult álláspontot terjessze-
nek a választmány elé.
Az a vád érte az egyesületet, hogy a kisebb erdőbirtokok
érdekeit nem képviselte, csak a nagyokét.
Pedig az egyesület igazgatóválasztmányában és az eljárt
bizottságban is megfelelő arányszámban ülnek olyan birtokos
urak is, akiknek az erdőtirtoka az 1000 holdat el nem éri, vagy
csak nem sokkal haladja meg.
Mód van tehát arra is adva, hogy ezeknek az érdekei min-
denkor képviselethez és szóhoz jussanak.
Elsősorban a kötelező üzemtervkészítést kifogásolja a
cikkíró.
Véleményünk szerint a módosított javaslat már annyira le-
egyszerűsítette az üzemterv formáját s annyira, meglazította an-
nak azelőtt túlságosan kötött kereteit, hogy minden birtokos
csak könnyebbséget fog találni abban, ha az ily módon összeállí-
tott üzemterv keretei között szabadon mozoghat és nem kell
minden egyes használatért a különböző hatóságokhoz engedé-
lyért futnia.
Igaz, hogy pl. Németországban is több olyan állam van, ahol
üzemtervi kényszer nincs.
Ezzel szemben azonban majdnem mindenütt van üzemterv,
kényszer nélkül is.
Hiszen a rendszerető német gazda maga is érzi azt, hogy
olyan gazdasági ágban, amilyen az erdőgazdaság, a hosszú terme-
lési időszakokra csak tervszerűen lehet előkészülni és nem sza-
bad tervszerűtlen kapkodással esetleg az egész gazdaság egyen-
súlyát felborítani.
A legkisebb erdőgazdaságok egészen egyszerű üzemterveinek
elkészítését amúgy is az államra kívánta és kívánja hárítani az
egyesület, s egyúttal többizben és nyomatékosan megjelölte azt

M
a forrást is, ahonnan az erre szükséges pénzösszegeket a kor-
mányzat minden nehézség nélkül előteremtheti.
A valamivel nagyobb erdőgazdaságra nézve pedig az üzem-
terv elkészítése nem fog több-költséget okozni, mint amennyibe
a használati engedélyek elintézése, az ezzel járó kiszállási és
egyéb költségek kerülnek.
A legélesebb közöttünk az ellentét a legeltetés kérdésében,
s aki ezt a kérdést igazán elfogulatlanul bírálja, annak meg kell
állapítania azt, hogy ebben az ellentétben a mezőgazdaság és a
mezőgazdasági adminisztráció a határozottan hibás.
Ha a mezőgazdaság a legelők karbantatására is gondot for-
dít, akkor a legtöbb helyen legelőhiány nincs, vagy ha van is,
csak azért van, mert az eddig ezt a célt szolgáló területeket a
mezőgazdaság feltörte.
Ahol a legelőterületet gondozzák is, nem csak nyúzzák, ott
erdei legeltetésre csak a legritkább esetben van szükség.
Különben is tisztában kell lennünk azzal, hogy a jó erdőben
a legelő értéke igazán minimális.
De el kell ismerni azt is, hogy az, egyesület által elfogadott
javaslat, amely ebből a szempontból sokkalta enyhébb a minisz-
térium eredeti javaslatánál, elment addig a határig, ameddig az
erdőgazdaság minimális védelme mellett elmenni lehet.
Ha a felvidék mezőgazdái olyan mértékben foglalkoznának
a mesterséges takarmány-termeléssel, mint pl. a dunántúliak, ez
a sokat felhánytorgatott panasz már réges-rég a lomtárba ke-
rült volna.
Maga az egyesület hangoztatta és hangoztatja mindig, hogy
:az erdőtirtokososztály túlnyomóan nagy része nemcsak szereti,
de kíméli is az erdejét.
Azt azonban, hogy az erdőgazdasággal járó szakszerű teen-
dőket a birtokosok nagy része jól tudná elvégezni, erdőtiszt
igénybevétele nélkül is, sajnálattal kétségbe kell vonnunk, mert
erre a közeli és régebbi múltból sok szomorú tapasztalatunk van.
A személyzet minősítése dolgában is igazán messzemenő
határig ment el az egyesület javaslata magával az eredeti ter-
vezettel szemben is.
A mi meggyőződésünk az, hogy a szakértő tanácsadó és a
szakképzett erdőőr alkalmazása igen jól jövedelmező befektetés

V>2
lesz különösen az olyan birtokosokra nézve, akiknek elhanyagolt,
vagy gyengébb karban lévő erdeik vannak.
Erre már akárhány példát is mondhatunk.
Az időközi használatok, gyérítések megfelelő elosztásával, a
felújítások megfelelő foganatosításával a szakképzett hozzáértő
ember nemcsak Súlyos, felesleges kiadásoktól fogja a birtokost
megkímélni, hanem nemvárt jövedelmekhez is juttathatja,
egyébként pedig éppen az egyesület kérte olyan rendelkezésnek a
törvénybevételét (lásd 46. §.), mely szerint az erdőrendészeti
hatóság a csekély jövedelmezőségű birtokokon az előírtnál cse-
kélyebb minősítési egyének alkalmazását is megengedhesse.
Ami már 'most a faszükségleteinket és azok ellátását illeti,
ebből a szempontból nem osztjuk a cikkíró úr véleményét.
Mi már magyar nemzeti és állambiztonsági szempontból
sem látjuk és láthatjuk kielégítőnek azt az állapotot, hogy túl-
ságosan barátságosnak nem mondható szomszédainkra legyünk
ráutalva ilyen fontos közszükségleti cikkben akkor, amikor ide-
benn minden módunk és lehetőségünk megvan arra, hogy szük-
ségleteinket magunk fedezhessük.
Abban, hogy a mi fánknak 'számottevő része a cikkíró úr
szerint másodosztályú, éppen a szakértelem hiánya a hibás, mert
a mi erdőterületeink túlnyomóan nagy ^részén is lehet teljesen
ugyanolyan minőségű faanyagot termelni, mint amilyent az el-
veszített erdőterületeken termeltünk.
És talán szabad lesz itt azt a kérdést is feltenni, hogy piac
tekintetében vájjon a fának, vagy a búzának az elhelyezése
okoz-e nagyobb gondot a magyar gazdaságnak, s a mai nehéz
időkben a mezőgazdaságra, vagy a jól kezelt erdőre tudott-e a
birtokos biztosabban támaszkodni?
Nem akarunk itt külön hivatkozni azokra a módosításokra,
amelyeket az egyesület éppen azért kért a törvénybe iktatni, hogy
a birtokos szabad rendelkezése lehetőleg megmaradjon azokra a
területekre vonatkozólag, amelyeket önként, a maga jószántából
erdősített be.
Az erdőmérnökök alkalmazását illetőleg engedje meg a cikk-
író Ur, hogy az egyesület által a 3 év előtti tárgyalásoknál java-
solt módosításra utaljunk, amikor az egyesület azt kérte, hogy

93
az erdőmérnöki oklevéllel rendelkező birtokost a hatóságilag meg-
állapítandó személyzeti létszámba tudják be.
Mi a magunk részéről a legszívesebben látnók azt, ha az
ilyen 1000—3000 kat. holdas erdők tulajdonosai maguk szereznék
meg ezt a képesítést, mert meggyőződésünk az, hogy akkor ez a
birtok megbírná, ellátná azt az okleveles erdőmérnököt, sőt bősé-
gesen elegendő munkát is adna neki.
Emellett a legideálisabb gazdálkodás mégis csak az volna,
ahol a szakértő a magáén gazdálkodnék, illetőleg a birtokos a meg-
felelő szakértelemmel rendelkeznék.
Erős a meggyőződésünk, hogy abban az esetben sokkal több
olyan állás maradna a ma állástalan diplomásoknak, amelyeket
ma olyan urak töltenek be, akiknek munkaidejét a saját birtokuk
rendszeres kezelése is teljesen leköthetné.
De meggyőződésünk az is, hogy éppen az ilyen birtokosokban
találná meg az erdőtörvény a maga legerősebb támogatóit is.
Nekünk erdőmérnököknek nem közömbös az, hogy a magyar
erdőgazdaság továbbra is nem indokolatlam.il elaprózott tételek-
ben maradjon meg a történelmi múlttal rendelkező magyar csalá-
dok kezén.
S úgy érezzük, hogy akkor, amikor az erdőbirtok jövője érde-
kében igazán mérsékelt korlátokat kívánunk a jelen gazdálkodása
elé állítani, amikor a szabadosság helyett csak észszerű szabad-
ságért küzdünk, akkor legjobban viseljük a szívünkön ezeknek a
birtokos családoknak az érdekeit is.
2. A forgalmiadó-váltság.
Évekig tartó vajúdás után készült el az az előadói tervezet,
amelyet a m. kir. pénzügyminisztérium ez évi 23.700 számú le-
iratával az egyesületnek is megküldött hozzászólás végett.
Hallottunk róla, hogy egyes érdekeltségi körök bevonásával
tárgyalások folynak az egyfázisos forgalmiadó-váltság mérvének
és kivetési módjának megállapításáról, ezekbe a tárgyalásokba
azonban a m. kir. pénzügyminisztérium egyetlen egy ízben sem
látta jónak bevonni az itt elsősorban érdekelt őstermelő erdő-
gazdaságot.
A rendeleten azután meg is látszik ennek az egyoldalú szak-
tanácsadásnak az eredménye.

94
Nem láttunk még eddig rendeletet, amelyik kifejezettért'
annyira őstermelőellenes volna, mint ez a rendelet-tervezet, s
amelyiknek a különböző — a dodonai jóslatokhoz hasonló — ki-
tételei annyiféle magyarázgatásra adnának és adhatnának okot
és alapot, mint ez a rendelet-tervezet.
A rendeletnek az erdőgazdaságot leginkább érintő 3., 4., 5.,
6., 9., 10., 11., 12., 13., 14., 16., 20., 21. és 22. §-ait a hivatalos
közlemények között adjuk, s ugyancsak itt adjuk az adókulcsokat
feltüntető táblázatot is.
Az egész tervezeten végigvonul a pénzügyi kormányzatnak
az az intenciója, hogy lehetőleg kevés féllel legyen dolga, a leg-
messzebbmenő ipari földolgozás munkabérei és hasznai után járó
forgalmiadót is a termelés kezdő stádiumában szedje be, kisiparos-
sal, kiskereskedővel pedig egyáltalán ne legyen dolga.
A tűzifánál, faszénnél, gömlölyű fánál, faragott és hasított
fánál (beleértve a hegyezett karót, talpfát, kerítés-oszlopot, stb.
is) a forgalmiadót egy helyen, az előállítónál, illetőleg a kiterme-
lőnél szedi be, amivel szemben a fűrészelt faválasztékokat már két.
helyen vonja váltság-köteiezettség alá, éspedig először a termelő-
nél gömbölyűfa formájában, másodszor pedig a fürészen, illető-
leg furnirgyárban.
A rendelet számol azzal is, hogy a termelő esetleg maga végzi
a fölfűrészelést, vagy még további feldolgozást is, tehát számol
azzal, hogy a nyersanyag forgalmiadómentesen jutott el a fü-
részre vagy egyéb feldolgozáshoz, s ezért minden egyes tételre
háromféle adóváltság-kulcsot állapít meg, éspedig 1. belföldi for-
galomban adóváltsággal terhelt anyagból, 2. belföldi forgalom-
ban adóváltsággal nem terhelt anyagból előállított és 3. behoza-
tali forgalomban adóváltság alá vont árura.
Szokatlan és új a rendelettervezetben az, hogy bizonyos l ér-
ellenében végzett munkát is forgalmiadó-kötelezettség alá von.
Ez jellemzi legjobban az egész rendeletnek, illetőleg terve-
zetnek általunk már hangsúlyozott azt az intencióját, hogy a pénz-
ügyi kormányzat csak azért, hogy a kisiparossal, kiskereskedővel
bajlódnia ne kelljen, a termelés helyén, a termelőtől kívánja be-
szedni azt a forgalmiadó mennyiséget is, amit eddig a legmesszebb-
menő ipari földolgozásnak az anyagértékét akárhányszor sokszo-
rosan meghaladó hasznai és munkabérei után beszedett.

95
Avval azután, hogy ez a rendszer az ipari földolgozás terhei-
nek nagy részét egyúttal áthárítja a mezőgazdaság által ipari föl-
dolgozás nélkül fölhasznált anyagokra is, s hogy az egész rendszer
mellett a prügelknabe szerepét az az erdőbirtokos vagy fatermeiő
játssza, aki a maga termékeit lehetőleg feldolgozva kívánja érté-
kesíteni, a pénzügyi kormányzat egyáltalán nem törődik.
Magából a rendelet-tervezetből, mint az erdőgazdaságot köz-
vetlenül érdeklőket, különösen a következő tételeket kívánjuk ki-
emelni :
A rendelet 4. §-ának negyedik és ötödik bekezdései vonatkoz-
nak arra az esetre, ha a birtokosnak saját raktára, vagy saját
fürésztelepe van.
A negyedik bekezdés általános szabályként kimondja, hogy
ilyen esetekben — hacsak a raktár vagy telep nincs külön cég-
jegyezve, amely esetben azt külön adóalanynak lehet tekinteni, —
a raktári, illetőleg telepi eladásnál elért vételárak után kell az
adóváltságot leróni.
Nézzük meg már most egy pillanatra az adókulcsokat, hogy
lássuk, milyen elbánásban részesül itt az a termelő, aki a maga
árucikkét továbbmenőleg feldolgozza.
Vegyük előre a tűzifát.
Ha a birtokos eladja a tűzifáját hasábos állapotban a keres-
kedőnek tő mellett, akkor a forgalmiadó-váltságot csak ez után
az eladási ár után fizeti, a kereskedő pedig mentesül a további
forgalmiadótól, akármilyen formában értékesíti is a tűzifát.
Az adóváltság ez esetben a tő melletti ár 6% -a.
Ha ellenben ugyanezt & tűzifát beszállítja a birtokos a vá-
rosba és itt felaprítva, házhoz szállítva értékesíti, akkor igaz ugyan,
hogy csak 5%-os váltságkulcsot fizetne, de ezt megfizeti a tengely-
fuvar, az aprítás, a házhoz szállítás költségei után is.
Mivel pedig ezek a költségek 'minimális számítás szerint föl-
érnek a fa tő melletti árával, a birtokos a kétszeres érték után 5 %,
vagyis 10% forgalmiadó-váltságot fizetne ott, ahol a tőle tő mel-
lett vásárló kereskedő csak 6%-os forgalmiadót fizet.
Még furcsábbak az esetek a faragott és fűrészelt fánál.
Ugyancsak tő mellett valcv eladást feltételezve, a rönkfa után
a birtokos mindössze 5%, bányafa és táviró oszlop után pedig
i%
forgalmiadó-váltságot fizetne.

A vásárló vállalat ezt (feldolgozhatja faragott fára akár a hely-
színén, akár külön raktárban és értékesítheti akár feladóállomáson,
akár pedig raktárból, a további forgalmiadó-váltság alól mentes
marad.
Ha ellenben a birtokos Ifaragott fára vagy talpfára, esetleg
dongára dolgoztatja föl az anyagot és akár az erdőn, akár feladó-
állomáson vagy akár városi raktárában értékesíti a kész árut, akkor
a talpfa után ugyancsak 4%, de az egyéb faragott vagy hasított
fa után már 6, sőt a donga után 8%-os forgalmiadó-váltságot fizet,
mégpedig nemcsak a faérték, hanem a földolgozási munkabér és a
szállítási költségek után is.
Sok esetben pl. dongánál, vagy a faragott fánál ez azt jelenti,
hogy a megmunkálásból várható összes hasznot, sőt annál többet
kel! leadni forgalmiadó-váltság többlet címén a birtokosnak, ha ter-
ményét maga akarja feldolgozva értékesíteni, mert ezeknél a vá-
lasztékoknál a birtokos által városi raktárból való eladás esetén
fizetendő adóváltság akárhányszor négyszerese lesz annak, amit
ugyanezen a címen a tő mellett vásárló kereskedő vagy iparos fizet.
A tő mellett eladott fürészrönk 5%-os váltságkulcs alá esik,
amin felül az idegen fürész további 5%-os váltságkulcsot visel a
kifuvarozás, feldolgozás, stb. munkabérei után, mert a vasúti szál-
lítási költség a 4. §. harmadik bekezdése szerint forgalmiadó-vált-
ság mentes.
Végeredményében tehát a tő melletti rönkár után a vállalkozó
10%, a kifuvarozás és fölvágás után pedig 5% fore-almiadó-vált-
ságot fizet.
Ezzel szemben az erdőbirtokos, ha maga fürészel, 10 % -os for-
galmiadó-váltságot fizet az egész eladási ár után, tehát a fuvaro-
zási költség, metszési bér, üzemi költség, haszon, stb. után éppen a
kétszeresét annak, amit a termelő vállalat vagy kereskedő fizetne.
Igaz ugyan, hogy a 4. §. ötödik bekezdése felhatalmazza a
pénzügyigazgatóságokat arra, hogy „megbízható adózónak kére-
lemre megengedheti", hogy abban az esetben, ha a nyersanyagot
a saját fűrésztelepe részére külön számlázza és a forgalmiadót a
számlaösszeg után a számlázással egyidejűleg azonnal lerója, akkor
vele szemben ugyanaz a kulcs alkalmaztassák, mint a kereskedő
vagy vállalattal szemben.
Nem tudjuk azonban, miért kell a birtokost vagy termelőt két-

97
szeresen a pénzügyigazgatóságnak kiszolgáltatni, mert a „megbíz-
hatóság" magyarázatára a rendelet-tervezet semmi útbaigazítást
nem tartalmaz, s még ha ez megvan is, a pénzügyigazgatóság tet-
szésétől függ az engedély.
Vagy talán a politikai megbízhatóság esik itt latba?
Ne hogy azután a birtokos a íraktárát vagy fürészét külön
vállalatnak jegyeztesse be, s így érje el ugyanazt, amihez minden
vállalkozónak joga van, erről gondoskodik a 20. §. hetedik bekez-
dése.
A mostohagyerek szerepe méginkább kitűnik a 11. '§-ból,
amely a váltságmentes iparágakat sorolja fel.
Itt már a fűrészipar ésj vállalati termelés is osztozik az erdő-
gazdaság sorsában.
Mert, hogy egyéb példát ne említsünk, teljesen elegendő, ha
a ládagyáros, kaptafagyáros, stb. beállít az üzemébe egy keretet
vagy szalagfűrészt, akkor már csak a rönk vagy műhasáb for-
galmiadó váltságát fizeti, mig 'az önálló fűrészüzem a munkabér,
regié, haszon, tengelyfuvar, stb. után viseli a kétszeres váltságot.
De teljesen méltánytalan a szabályozás tervezett módja az
őstermelő fogyasztóval szemben is.
Mindnyájan tudjuk, hogy a fűrészelt és faragott anyag túl-
nyomóan nagy részét az őstermelő mezőgazdaság maga hasz-
nálta és használja fel.
A felhasznált anyag számottevő része külföldi származás ú
volt és ezt a mezőgazdaság egyszeres forgalmiadóteherrel szerezte
be, amit azonban a vasúti fuvardíj, regié, közvetítői haszon után
is fizetett.
Ez a behozatali érték után számítva mintegy 4i/2%-os teher-
nek felelt meg. amivel szemben a tervezett váltság 12%.
Erre a magas terhelésre pedig azért van szükség, hogy a
pénzügyi hatóságoknak avll. §-ban felsorolt iparosokkal ne le-
gyen dolguk, s az eddig ezek által fizetett forgalmiadó jó részét
is az őstermelőn szedhesse be íi pénzügyi igazgatás.
Nem tudjuk, mennyiben lehet ezt egy elsősorban őstermelő
ország észszerű gazdasági politikájával összeegyeztetni, de azt
állítjuk, hogy a rideg fináncpolitika még aligha alkotott ennél
igazságtalanabb tervezetet. •
A 4. §. hetedik bekezdése szerint az áru „kereskedelmi ér-

98
teke" a forgalmiadó-váltság alapja akkor -is, ha azt a termelő,
vagy előállító „saját tevékenységi körében" használja fel.
Ügy látszik, ezután már az erdei vasútiba beépített saját
talpfa, vagy az épületekhez felhasznált faanyag is forgalmiadó-
váltság köteles lesz.
Külön hívjuk fel olvasóink figyelmét ennek a szakasznak a
tizenegyedik bekezdésére.
Tessék a forgalmiadó-váltságot minden kötlevélben külön,
kifejezetten áthárítani és az eladási árat az adóváltság'nélkül
feltüntetni a kötlevélben, mert másként az adóváltság is adó-
köteles.
Az 5. §. első bekezdésének 1—4. pontjai már csak „ipari,
vagy kereskedelmi tevékenység körében" való felhasználásról
beszélnek.
Nem értjük ezt a kitételt.
Annál kevésbbé, mert akkor milyen jogcímen mentesíti a
11. §. a féltve, dédelgetett iparágak azonos munkáját a köztenső
váltságkötelezettség alól?
Még súlyosabb rendelkezés ennek a 8-nak a második be-
kezdése.
A ládagyáros úr, a nagy hordógyár, az asztalosárugyár, stb.
a maga szerényen jövedelmező üzlete után forgalmiadó-váltságot
nem fizet, de a nyomorult részes termelő megfizeti az után a
galyfa és tuskófa után, amit téli hidegben, véres verejtékkel
végzett munkája után kap.
Mi ugyan ismerjük a pénzügyminisztérium által meghallga-
tott szakértő forrásokat s régóta ismerjük azt a törekvésüket,
amellyel minden terhet a magyar őstermelésre kívánnak áthá-
rítani.
Feltesszük azonban a kérdést, ismeri-e ezt a tervezetet a
földmivelésügyi minisztérium és mit szólt annak az őstermelés
érdekeit annyira szivén viselő és annyira szociális intézkedé-
seihez ?
A 6. 8. a felfűrészelés munkáját kiemeli az összes feldolgozó,
munkák közül és mindenesetre váltságkötelessé teszi.
Nem tudjuk, miért rosszabb munka a felfűrészelés, mint pb
az esztergályozás, vagy a kaptafagyártás
és nem is tudjuk ezt
a pénzügyi bölcsességet megérteni.

99*
Az ellen azonban kifejezetten tiltakozunk, hogy az erdő-
gazdaságot ilyen elsőrendűen érintő kérdésekben a negyedik be-
kezdés egyszerűen csak a kereskedelmi és iparkamara meghall-
gatását írja elő.
A 16. §. harmadik bekezdése betetőzése annak a gyilkos
adópolitikának, amit e téren a pénzügyi kormány a magyar
rönktermeléssel és fűrésziparral szemben egy évtizede folytat.
A §. harmadik bekezdése kötelezi a fűrésztulajdonost arra,
hogy rönk-készlete után a forgalmiadó-váltságot megfizesse, tár
előre utalt a rendelet arra is, hogy a fűrészáru is váltságkötele-
zett lesz.
Elfelejti a tervezet, hogy fűrészeink jó része tisztán magyar
származású rönköt dolgoz fel, amelyikért a forgalmiadót már
megfizették.
Különös kedvezésképen a magyar rönkért most meg kelt
fizetni az adóváltságot is!
íme! A pénzügyi bölcsesség három bőrt is le tud húzni egy
rókáról.
Az egyenlő mértékről, amivel a tervezet mér, sokat le-
het írni.
Nem értjük pl., hogy miért érdemel a belföldi rönktermelés
és fűrészipar, de még a tűzifa is csak 2%-os forgalmiadó-védel-
met, amikor pl. az összes ipari feldolgozások 5%-os forgalmiadó-
váltság-védelmet élveznek?
Miért kellett a tűzifa adóváltságát felemelni, amikor a
bányafáét, táviróoszlopét a tűzifa eredeti váltságánál kisebb
%-ban állapították meg?
Miért kell a váltsággal nem cerhelt rönkből előállított fű-
részáruért 10% váltságot fizetni, mikor a ládáért csak
7%-ot kell?
Miért kell a váltsággal terhelt rönkből előállított fűrész-
áruért újabb 5% váltságot fizetni, mikor a ládáért, bútorért,
hordóért, szekérért semmit sem kell fizetni?
Hogy miért esik a hántott fonóvessző 6, ísőt 8%-os váltság
alá, mikor a hántatlan váltságmentes?
Miért kisebb számszerűleg is a gyalult deszka adóváltsága.
mint a gyalulatlané?

100
Egész sereg rejtély, amelyeket nem tudunk megérteni.
Ne csodálkozzék ezek után a pénzügyi kormányzat, ha a ter-
vezet ellen minden rendelkezésre álló eszközzel a legélesebb har-
cot indítjuk.
Véleményünk szerint nem lehet a pénzügyi kormányzat poli-
tikája homlokegyenest ellentétes a földmivelésügyi kormány-
zatéval.
Mert mit ér a földmivelésügyi minisztériumnak a házilagos
fatermelésre és a faárak stabilizálására irányuló törekvése, ha a
házilag termelő birtokost a pénzügyminisztérium nagyobb adó-
val bünteti, s a több munkával elérhető jövedelmet egyszerűen
elveszi a birtokostól?
Ügy látszik, a pénzügyi igazgatás szemében az erdőbirtokos,
mint adóalany elsőrendű, mint állampolgár azonban másodrendű.
Mert megterhelni súlyos adóval tudja, de a kereskedő és
iparos részére biztosított kedvezményekből kizárja.
Az adóváltság felállított új rendszerébe egészen jól be lehet
illeszteni az őstermelőt is, csak tessék elvileg kimondani, hogy
az őstermelő a kimutatás 1—14, 20—22. és 33—39. tételei alatt
felsorolt áruk termelése esetén csak a felhasznált tűzifa vagy
rönk tő mellett számított értéke után köteles az 1—5. tételek
alatt megállapított adóváltságot leróni.
Semmi akadályát nem látjuk annak, hogy ezeket a tő mel-
lett számított értékeket a földmivelésügyi minisztérium évről-
évre az érdekeltség meghallgatásával állapítsa meg.
Feltétlenül kérjük, hogy a tűzifa adóváltság-kulcsa ne le-
gyen magasabb az értékesebb bányafáénál és táviróoszlopénál s
amennyiben a tűzifa váltság-kulcsát felemelnék, a mai lapszá-
munkban közölt tűzifaárakat ennek megfelelően szintén emel-
jék fel
Mentesítsék kifejezetten a saját házi, üzemi, építkezési cé-
lokra felhasznált, vagy illetmény és kegyúri járandóság fejében
kiszolgáltatott anyagokat a forgalmiadó-váltság alól.
Szüntessék meg ezen túlmenőleg is mindazokat a méltány-
talanságokat, amiben az őstermelő erdőbirtokos a vállalati ter-
meléssel vagy ipari feldolgozással szemben a tervezet szerint
részesülne.

101
Válasz a „Krónikára"
Az „Erdészeti Lapok" f. évi I. füzetében „Krónika" címen
megjelent „Egy fölterjesztés" c. közlemény „fájó érzéssel" veszi
tudomásul a Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamara felterjesz-
tését az új erdőtörvénytervezet ellen, — mely felterjesztést azon-
ban az erdőbirtokosok túlnyomó nagy többsége helyesel, mert a
tervezet intézkedései a legnagyobb aggodalomra adnak okot.
De ha fáj a felterjesztés a Krónika írójának, még jobban
fáj az erdőtörvénytervezet az erdőbirtokosoknak, mert azt a imó-
dosított szöveg sem teszi elfogadhatóvá s így még szükség van
további kritikára, sokkal tovább menő módosításokra és az egész
javaslat átdolgozására, hogy abból oly törvény alkottassék, mely
az ország és földbirtokosai érdekeinek megfelel s az erdők fenn-
tartását és fejlesztését előmozdítja s mely az állam pénzügyi
helyzetének megfelel.
A kritikától nem kell félni s az ne okozzon fájdalmat senki-
nek, mert csak minden oldalról jövő erős bírálat útján alakulhat
ki egy oly javaslat, mely a célnak megfelel s minden oldalról
megnyugvást teremt. Egy jó javaslat csak a gyakorlati erdő-
gazdák óhajainak figyelembe vételével alakulhat ki s ha az pénz-
ügyileg is meg lesz alapozva.
Az Erdészeti Egyesület törvényelőkészítő bizottságában azon-
ban egyik sem történt meg. Pénzügyi vonatkozástan tárgyalva
egyáltalában nem lett s kérdésemre a földmivelésügyi miniszté-
rium képviselője azt a felvilágosítást adta, hogy az a pénzügy-
minisztériumhoz tartozik. Ha ez így van, — akkor egy új tár-
gyalásnak kellett volna még következni a pénzügyminiszter kép-
viselőivel.
A tárgyaláson jelenlévő állami és magánmérnöki kar és né-
hány nagy erdőlatifundium birtokosa részéről, kiket a tervezet
sérelmes intézkedései egyáltalában nem, vagy csak kevésbbé
érintenek, — módosító javaslataim túlnyomórészt nem lettek el-
fogadva, mert csak az olyan módosítást fogadták el, melyet a
tervezet készítője és előadója is elfogadott. Holott ha az Erdé-
szeti Egyesület nemcsak az erdőtisztek és nagy erdőlatifundium
birtokosainak képviselőjének, de az egész ország erdőbirtokosai

102
egyesületének kívánja magát tartani, úgy sokkal alaposabban
kellett volna eljárni és a kisebb erdőbirtokosokra sérelmes ré-
szeket módosítani.
A választmány elé, el nem fogadott módosításaim már elő
sem terjesztettek s így abban nem is határozhattak s csak az
elfogadott módosítások képezték a tárgyalás alapját.
Ez az eljárás nem alkalmas arra, hogy az eltérő meggyőző-
dések és álláspontok az egyesület kebeléten tisztáztassanak.
De, hogy a tagok ezt nem is tartják magukra ^kötelezőnek, mu-
tatja az Erdészeti Lapok 1933. évi XII. számában „Megjegyzé-
sek az 1933. évi erdőtörvénytervezethez" című cikk második
része, az első rész mindenben helyes (1. az 1177. és 1178. lapon),
ahol a névtelen cikkíró azzal érvel, hogy 3000 hold erdőre kevés
egy erdőmérnök,^ mert 3000 hold mezőgazdasági ingatlanra is
kevés egy ispán; — holott tudva van, hogy egy ily mezőgazda-
sági birtokon százannyi a munka és százannyi embernek ad meg-
élhetést, mint egy ily erdő. Mutatja ez, hogy a cikkíró a gyakor-
latban a mezőgazdaságot nem ismeri. Ez a cikk azonban a Kró-
nika írójának fájdalmat nem okozott,
A törvénytervezet figyelmen kívül hagyja, hogy sok erdő a
mezőgazdaság kiegészítő része, ahol nem a fatermelés, de a legel-
tetés a fő, melyre az állattartás végett van szükség, hogy a nye-
rendő trágyával a sovány földek javíthatók legyenek. E nélkül
a szántók elsoványodnak, terméketlenné válnak, mi nemcsak a
birtokosnak, de nemzetgazdaságilag is nagy kár. Természetes,
hogy ennek a legeltetésnek is van mértéke s hogy vannak oly
területek, melyek nem legeltethetők
Nem nevezhető rendelkezési szabadságnak a minden erdőre
vonatkozó üzemtervi kényszer, mer/et a hatóság hagy jóvá; s
végeredményében így a hatóság állapítja meg a birtokosnak még
egy fa kivágásához való jogát is. Rendszerint csak olyan üzem-
tervet hagynak jóvá, melyben bennfoglaltatik, hogy még a ki-
szedhető fákat is erdőmérnök jelölje meg, holott ezt az évtizedes
gyakorlattal bíró gazda jobban tudja teljesíteni. De egyáltalában
a tervezeten végigvonul az az elv, mely az erdőbirtokost olyan-
nak tekinti, ki erdejét kezelni nem tudja, holott csak itt a közei-
vidéken is sok erdőmérnök és üzemterv nélkül kezelt magánerdőt

103
iudok, mely,hasonlíthatatlanul jobb karban van az üzemtervileg
kezelt egyes vidéki erdőknél.
Azt sem nevezhetem rendelkezési szabadságaali. hogy a
magam által kezelt erdőhöz az olyan teendők végzéséhez is tar-
tozok megfelelő erdőgazdasági személyzetet tartani, melyeket jól
el tudok látni. Sőt akkor is tartozom azt a személyzetet alkal-
mazni, ha erdőm jövedelme azt nem futja, mert a tervezet erre
kevés sűlyt helyez. De ez esetben mit csináljon a birtokos maga?
Miből éljen meg? S miből fizesse a súlyos progresszív közterhe-
ket? Ha nem marad tér a gazdálkodásra, talán hivatalba menjen?
De az sem rendelkezési szabadság, hogy ha valaki befásított
egy mezőgazdasági területet, annak többé mindig erdőnek kell
maradnia. A jövőben ez esetben mindenki óvakodni fog az erdő-
sítéstől.
Ha van a kamara legnagyobb szabadrendelkezésü erdőbir-
tokosai közül, kik ezt helyeslik — szomorú dolog, mert elfogult-
ságra mutat és arra, hogy csak saját helyzetéből ítél. hol a nagy
erdőlatifundiumon a mérnöki személyzetre szükség van, mert a
tulajdonos azt nagy területe miatt saját maga kezelni már nem
képes, s mert esetleg más teendőkkel van elfoglalva.
A mezőgazdasági birtokon is az tart tisztet, ki nem maga
gazdálkodik, vagy annak nagysága miatt arra szüksége van.
A müveit nyugati államokban a magánerdőknél üzemtervi
kényszer nincs s a magánerdőgazdaság a legteljesebb szabadságot
élvezi, mert a használatokat előre hosszú időre helyesen megálla-
pítani nem lehet. Ez az elv a helyes s éppen az erdők védelme
szempontjából szükséges, hogy kövessük s az erdők helyes kezelését
és az esetleges pusztítást más intézkedésekkel biztosítsuk, illetve
akadályozzuk meg, mert ha a gazdag nyugati államok sem tartot-
tak fenn egy felesleges és helytelen intézményt: az üzemtervi
kényszert, (úgy mi sem vagyunk elég gazdagok, hogy felesleges
munkára sok milliót áldozzunk úgy az állam, mint a magánosok
részéről. De egyébként is az erdők megterhelése erdőpusztításra
vezet s a jelenben is egyes erdőbirtokosokat a túlhasználatra a ma-
gas közterhek kényszerítik.
Az erdőre nagy terhet róni azért sem lehet, mert a fának

104
mint nélkülözhetetlen közfogyasztási cikknek árát túlságosan
emelni nem lehet, de másrészt az áremelkedés ki is van zárva,
mert ha szomszédaink termelését is számítjuk, az jóval több mint
a szükséglet. Ezt pedig számítani kell, mert az európai politika
olyan irányban halad, mely a Duna völgyében egy nagyobb gaz-
dasági egységet akar létrehozni. S> bármily irányban történjék is
megoldás, fával bőven el leszünk látva, annyira, hogy nagy részé-
ben másodosztályú fánknak alig lesz piaca és meglévő erdeink
közül sok nem fog hasznot hozni, sőt a jelenben is alig hoz. Ezt
kell szem előtt tartani az erdőtelepítéseknél js erre főleg csak a
gazdaságilag máskép nem használható (területeket elfoglalni.
A Kamara felterjesztésélen világosan beszél s így abban
gyanúsítás nincs, mert véleményét érthetően kimondja, de sem a
Kamara, sem az erdőbirtokosok
nemi is szorulnak rá, hogy gyanú-
sítsanak, de viszont olyan törvényhez, mely elveszi a gazdasági
szabadságot, mely minden gazdasági ágnak éltető eleme s mely
alkalmas az erdők és birtokosok tönkretételére — túlnyomó nagy
többségben nem járulnak hozzá. Erőszakkal meg lehet csinálni,
— de akaratunkon kívül, — s ellene mindig küzdeni fogunk.
Eléggé fáj nekünk, 'hogy éppen az Erdészeti Egyesület akar ránk
ilyet kényszeríteni.
Mi nem az erdőmérnöki kar ellen harcolunk, mi legjobban
örülünk, ha az ország és birtokosság teherbíró képessége szerint
produktív munkánál minél többen el tudnak helyezkedni. De a
birtokosság szomorú gazdasági helyzetében azon nagyon keveset
tud segíteni, hogy a 4 egyetem, 1 műegyetem, 1 közgazdasági
egyetem, 1 állatorvosi főiskola, 3 gazdasági akadémia, 1 bányász-,
1 erdészakadémia, több jogakadémia, sok tanítóképző, jegyzői
tanfolyam stb. által kiképzett diplomások elhelyezkedni nem tud-
nak, mert a szükséglethez képest tízannyian szereznek diplomát.
Olyan költséges felesleges munkát természetesen nem aka-
runk végeztetni, melyet a szaktudomány, de a gyakorlat is káros
és feleslegesnek tart, de még áldozatok árán is szívesen veszünk
olyan munkálatokat, melyek szükségesek és hasznosak, mint ez ki
van fejtve Heves vármegye Gazdasági Egyesületének feliratában.
Itt szívesen vesszük az erdőmérnökök alkalmaztatását, mint 1.
az erdős határok sürgősen szükséges tagosításánál; 2. az erdő-

105
felügyelet kiépítésénél; 3. az állami csemetekertek kezelésénél; 4.
kísérleti telepeknél szikes területeken; 5. kopár, kopárosodó, víz-
mosásos, futóhomokos és véderdőterületek megkötésénél és fásí-
tásánál ; 6. az állami kezelés alatti erdőknél; 7. az öntöző berende-
zésekkel kapcsolatos fásításoknál; 8. az olyan magy magánerdők-
nél, kik arra erdőtisztet tartanak és végül 9. az olyan nagyobb
erdőbirtokoknál, kik szaktanácsadót kell hogy tartsanak (1000—
1500 holdon felüli birtokoknál).
Az állástalan erdőmérnökök elhelyezése a mezőgazdaság és
erdőből álló magánbirtokokon előmozdítható volna, ha mezőgaz-
daságilag is képzett erdőmérnökökkel rendelkeznénk, akik egy 3
féléves gazdasági akadémiai tanfolyamon ezt megszerezhetnék.
Jól tenné a „Krónika" úgy látszik nagybefolyású cikkírója, ha
ez irányba kiterjesztené tevékenységét.
Végül csak azt jegyzem meg, hogy remélem, hogy a tervezet
mai alakjában nem lesz törvény. Az erdőbirtokosság olyan fontos
nemzetfenntartó elem, a komoly konzervatív politika oly támasza,
a népnek sok helyen vezetője, hogy annak súlyos gazdasági hely-
zetét a törvényalkotásnál is figyelembe kell venni, jéppen ezért
a javaslatban foglalt súlyos intézkedéseknek csak ott lehet helye,
ahol tényleg erdőpusztítás folyik s ezeket az intézkedéseket álta-
lánosságban nem lehet kiterjeszteni, Beniczky Elemér.

106
Az erdőtalaj mikrobiológiája, mint
dynamikai probléma
írta: dr. Fehér Dániel.*
(Befejező közlemény.)
A következőkben néhány szóval megkísérlem a nyert kor-
rektív természetű összefüggések matematikai értelemben
való kifejezésének lehetőségét vázolni. Az élettani jelenségek
kvantitatív viszonyainak mennyiségtani kifejezése a tudomá-
nyos kutatás egyik fontos célját képezi. Természetesen be kell
látnunk, hogy a fiziológiai törvényszerűségek akkor lennének
jók és minden tekintetben kifogástalanok, ha ezeket éppúgy
kifejezhetnénk, amint pl. a kémiában vagy a thermodynami-
kában az egyes reakciók kvantitatív lefolyását mennyiségtani
egyenletekkel juttatjuk kifejezésre. Az élettani kutatás mai
stádiumában azonban mindenki, aki az élet jelenségek matema-
tikai formulázásával, kifejezésével foglalkozik, csakhamar rá
fog jönni arra, hogy olyan értelemben és olyan célzattal, ahogy
a kémiai, fizikai, vagy fiziko-kémiai reakciókat exakt mennyi-
ségtani alapon ki tudjuk fejezni, az élet jelenségek körülírása
és kifejezése nagy nehézségekbe ütközik. A nehézségek első-
sorban abban lelik magyarázatukat, hogy úgy a szabadtermé-
szetben, amikor az egyes élettani megfigyeléseket végezzük, mint
pedig a laboratóriumokban, ahol az élettani kutatások induktív-
részét folytatjuk, nem tudjuk mindazokat a tényezőket meny-
nyiségileg kifejezni és érzékelni, amelyek valamilyen élet jelen-
ség lefolyását döntően szabályozzák. Amellett még az ismert
tényezők is kölcsönösen befolyásolják egymást, úgyhogy vég-
eredményben az élet jelenségek lefolyása nemcsak az őket köz-
vetlenül befolyásoló tényezők eredője alapján jelentkezik,
hanem ezenfelül bennük még az ezen tényezők kölcsönhatása-
képpen létrejövő komplex jelenségek szintén kifejezésre jutnak,
sppen ez az oka annak, hogy valamely életjelenségről mennyi-
ségtani alapon ma még nem tudjuk előre megmondani annak
kvantitatív lefolyását a tényezők ismerete alapján. Vagyis nem
* Az eberswaldi erdészeti főiskolán 1933 június 15-én és a baseli
tudományegyetemen 1933 november 1-én tartott előadása.

107,
tudjuk soha egy fiziológiai folyamat lefolyását mennyiségtani
alapon előre determinálni. Ehhez, eltekintve attól,, hogy az
egyes tényezőket és ezeknek fontos kölcsönhatását ma még
teljesen alig ismerjük, olyan komplikált mennyiségtani egyenletek,
képletek, eljárások lennének szükségesek, hogy az ilyen jelensé-
geknek pontos kifejezése, egyelőre legalább, lehetetlennek
mondható.
Egész más a helyzet azonban, ha valamilyen élet jelenség-
sorozatot, vagy a természetben már lejátszódott jelenségeket aka-
dunk empirikus alapon, egymással való összefüggésükben bizo-
nyos mennyiségtani formában kifejezni. Ezek az összefüggé-
sek természetesen csak egy, a természetben, vagy a laborató-
riumban megfigyelt jelenségsorozatra empirikus, tapasztalati
alapon vonatkoznak és az ilyen mennyiségtani összefüggések-
nek alapján nem lehet abszolút mennyiségtani értelemben kö-
vetkeztetni valamilyen fiziológiai reakciónak, vagy reakciók-
nak a más körülmények között való jövőbeni lefolyására. Sőt,
ha mi igyekszünk is lehetőség szerint másodszor ugyanazokat
a körülményeket beállítani, még akkor sem tudunk előre ilyen
reakciósorozatnak, vagy életjelenségnek kvantitatív lefolyá-
sára úgy következtetni, ahogy azt pl. a fizikában, vagy kémiá-
ban megcselekedhetj ük, miután mindig számolnunk kell olyan
tényezőknek fellépésével, amelyeket megismerni, számokban
kifejezni egyelőre még nem tudunk és amelyek az illető meny-
nyiségtani összefüggéseknek kvantitatív úton előre való alkal-
mazását lehetetlenné teszik. Éppen ezért,, ha a következőkben
mégis megkísérlem az általam elért kutatási eredményeknek
mennyiségtani kifejezését, úgy hangsúlyozni kívánom az elért
összefüggéseknek és kifejezéseknek szigorúan vett empirikus
voltát és általános tájékoztató jellegét. Nincs ezeknek egyéb
céljuk, mint az, hogy nagy vonásokban ki tudjuk mutatni, hogy
tényleg vannak bizonyos mennyiségtani exakt összefüggések az
általunk megvizsgált és kikísérletezett jelenségcsoportok között.
Sorrendben a legelső, amit ilyen értelemben megvizsgál-
tam, a talajbaktériumok mennyiségben változásainak az évsza-
kok szerint való kialakulása. A következő 10. számú ábrán be-
mutatom 3 kísérleti terület átlagai alapján a talaj baktóriumok
időszaki változásait és közlöm egyúttal az ezen időszaki váltó-

108
zásokat kifejező integrálgörbét is. Ezek úgy jöttek létre, amint
ezt a növekedés általános mennyiségbeli kifejezésénél megcse-
lekedj ük, hogy az egyes időszakokban elért baktériumszámokat
fokozatosan egymáshoz adtuk. A kép világosan mutatja, hogy
eltekintve az egyébként egymástól eltérő baktériummennyisé-
gektől, amelyek az egyes években előfordultak és a meglehető-
sen változó talajnedvességgel és hőmérséklettel vannak
összefüggésben, a talajbaktériumok időszaki változását az
úgynevezett Robertson-féle egyenlettel egészen jól ki tudjuk
fejezni. Ezt a Robertson-féle egyenletet, amelyet általában
valamely élő szervezet, vagy az élő szervezet egy részének
növekedése kifejezésére használják, igen jól lehet alkalmazni
a talaj baktériumok élet jelenségeire is, miután az élő szerveze-
tek, vagy azok egy részének növekedése egy bizonyos idősza-
kon belül kezdetben gyenge, majd erősebbé válik és a végén
megint legyengülő növekedési erélyt mutat, ami teljesen ha-
sonló a baktériumok növekedéséhez, amely kezdetben, a téli
hónapokban gyenge, a nyári hónapokban erősebb és az őszi és
a téli hónapokban megint gyengülő kifej lődésű.
Miután ezeket a tényezőket, amelyek a növekedésnek ilye-
ténképpen való lefolyását befolyásolják és akadályozzák, tulaj-

109
dóriképpen teljes egészükben nem ismerjük, de legalább is
bizonyos határok között állandóknak kell vennünk, úgy a talaj-
baktériumok időszaki változásainál is az ezen változásokat elő-
idéző hőmérsékleti változásokat állandóknak tekinthetjük és
így a két folyamatot azonosnak vehetjük. Meg kell azonban
jegyeznem, hogy ez a Robertson-féle egyenlet nemcsak az
egyes szervezetek, vagy azok részeinek növekedésére érvényes,
hanem a mesterséges kultúrákban kitenyésztett baktériumok,
gombák és más egysejtű élőlények növekedését, ugyanazon
tápanyagmennyiség mellett, szintén ezzel az egyenlettel lehet
kifejezni.
Az egyenletet a következőképpen írjuk:
v
log ~jz~y = fc (x ' x')
Ebben az egyenletben x a teljes kísérleti időt jelenti, míg
x1 azt az időszakot mutatja, amely alatt a kísérlet félig be lett
fejezve, y viszont azt a mennyiséget, terméseredményt, vagy
növekedési kvantumot adja, amelyet valamilyen élő szervezet,
vagy élő szervezetek összessége a reakció ideje alatt elért.
A és k konstans értékek. A egyébként az összes kísérleteknél
a tenyészeti időszak végén elért mennyiséget %-okban fejezi
ki és ezt 100%-al jelöltük, úgyhogy maga y %-okban kifejezve
mindig A-nak egy bizonyos részét képezi.
A közölt képlettel most már felhordtuk y-nak az értékét,
még pedig olymódon, hogy az ezen értékek felhordásához a
k állandókat háromféle módon képeztük. Kiszámítottuk először
a k értékeket a hozzájuk tartozó x és y alapján, azonfelül az
egyes A; értékek alapján kiszámítottuk ezen értékek átlagát és
ezzel is felhordtuk y értékeit, végül kiszámítottuk a tényleges
értékeknek megfelelő y-görbe középpontján fekvő k értéket
(y=50%) és ezzel is felhordtuk y értékeit.
Nagyon természetes, hogy a jelen esetben, amikor szabad-
földi megfigyelésekkel dolgoztunk, teljesen lehetetlen volt min-
den tekintetben kielégítő és egymással hajszálnyira egyező
y értékeket nyerni és felhordani. Azonban ? görbék vizsgálata
azt mutatja, hogy a tényleges k értékek .dapján szerkesztett
y görbétől a görbe kezdetén negatív, a végén pedig pozitív

110
0 ÜSS *» 300.  500. -R.
11. kép. A baktériumszám és az R-téngezö közötti összefüggés három
kísérleti teriilet átlagadatai alapján, 1929., 1930. és 1931. években.
- befektetett görbe,-----------számított görbe.
értékben térnek el, úgyhogy a kilengés pozitív és negatív volta
a görbének nagyvonásokban való helyes lefolyását igazolja.
A következőkben most mar megkíséreltük az R faktor és
az ennek megfelelő baktérium számok között való összefüggést
szintén kvantitatív matematikai úton kifejezni. Amint a 11.
számú ábra mutatja, az x tengely mentén az R értékeit és
ennek megfelelően három kísérleti területen eszközölt mérések
alapján az egyes R értékeknek megfelelő baktériumszámokat
felhordtuk és lerajzoltuk az ezt kiegyenlítő görbét, amelynek
lefolyását többféle módon kíséreltük meg kifejezésre juttatni.
Meg kell még jegyeznem, hogy az R faktor képzésénél akkor,
amikor a talaj víztartalmát %-okban kifejezve, a talaj hőmér-
sékletével szoroztuk, hogy a 0" alatti hőmérsékletet is tekin-
tetbe vehessük, általában minden egyes hőmérsékleti fokot
+10 egységgel nagyobbítottuk.
Már az empirikus görbe lefektetésénél, majd az itt eszkö-
zölt számításoknál láttuk, hogy a Robertson-féle képlettel na-
gyon nehezen menne a görbe lefutásának a helyes kifejezése.

111
Tekintettel arra, hogy mi úgy ennél az esetnél, mint a későb-
bieknél elsősorban arra helyeztük a fősúlyt, hogy valamilyen
formában a mennyiségbeli összefüggéseket kimutathassuk, a
görbének lefutását olyan egyenlettel fejeztük ki, amely minden
erőltetés nélkül a görbe eredeti lefutásához a legközelebb fek-
szik. Ez pedig, mint az 1. sz. táblázat mutatja, egy negyedfokú
1. sz. táblázat
X
y' befektetett
empirikus görbe
Számított
görbe
y
Ay = y—y'
o/o
iooAy_Ay
y
= - 0-0103 X * -f 11.608 X3 — 4109 X * + 586.880 X -
- 26,168.000
135
27
3-3
+ 0-6
^22-2
166
2-7
33
4-05
-18 5
188
3-0
32
+ 0-2
- 66
213
3-4
3-4
0
0
239
5-0
42
-0-8
-16 0
265
7-2
6-0
-1-2
- 16-7
287
9-3
8-3
— 10
-10-7
312
122
11-9
— 03
- 25
363
18-8
218
+ 3-0
-
r- 167
394
26'0
289
+ 2-0
-11-2
417
351
34-3
— 08
2-3
483
46'4
46-1
— 0-3
-0-6
y =
milliókban
parabola. Természetesen itt sem lehet exakt értelemben vett
azonosságról beszélni, ha az empirikus görbét a parabolával
kiszámított görbével összehasonlítjuk. Egyet azonban ez a görbe
és a hozzátartozó egyenlet világosan beigazol, nevezetesen azt,
hogy az R faktor, tehát a talaj hőmérsékletének és víztartalmá-
nak korrelatív mennyiségi kifejezése és az ennek kapcsán kifej-
lődő baktériumszámok között határozott irányú mennyiségbeli
összefüggés van, amelyet megközelítőleg is valamilyen formában
ki lehet fejezni.
Ezzel a talált összefüggések nagyvonásokban most már tör-
vényszerűséggé váltak. Ez a most lefektetett görbe azt is mu-
tatja, hogy a kulminációs pont a görbe ezen lefutásával elérve
nem lett. Ez azt jelenti, hogy a szabad természetben, a kísérleti
területeken mért talajhőmérséklet mellett a baktériumszám,
illetőleg a baktériumok számának kifejlődése a maximális érté-

112
két még nem érte el. Ez az eredmény tökéletesen fedi azt a meg-
állapításunkat, amelynek értelmében a talajbaktériumok maxi-
mális optimális növekedésüket 25—35 fok hőmérséklet mellett
érik el, amely hőmérséklet a mi erdeink talajában rendszerint
alig, vagy egyáltalában nem jelentkezik.
A következőkben most már logikus követelmény volt,
hogy összehasonlítsuk az R értékek változása és az ezeknek meg-
felelő baktériumszám kifejlődése között ilevő viszonyt a labora-
tóriumi kísérleteink alapján is. Mindjárt meg kell jegyeznem,
hogy laboratóriumi kísérleteinkben általában ugyanazon R érté-
kek mellett kevesebb baktériumszámot kaptunk, mert a kísér-
letek folyamán a humusztartalom erősen elhasználódott, úgy-
hogy különösen az egy éves kísérletek végén már nagyon kis
baktériumszámmal volt dolgunk. Éppen ezért ebből a szempont-
ból nem lehet a szabadtermészetben eszközölt megfigyeléseket,
ahol a talaj humusztartalma a feldolgozatlan, nyers lombtakaró-
ban állandó tartalékkal rendelkezik, ezekkel a kísérleti ered-
0 loo. xx. joo wa sao. n.
12. kép. A baktériumszám és az R-tényezö közötti összefüggés a végzett
kísérletek alapján.
- befektetett görbe,-----------számított görbe.
Jelmagyarázat: Sámtliche V. ;=r összes kísérletek. V = kísérletek.

113
menyekkel összehasonlítani, csak az általános lefolyás és az álta-
lános mennyiségbeli összefüggések azok, amelyek az összehason-
lítást megengedik.
2. sz. táblázat
ti
X
y empirikus
y' számítolt
Ay
= y —y'
A Ay 100
Ay%-^T—
R az összes kísérletek alapián
y
=?= — 0-0028352 X * -f 3-08144 X3 — 1108.012 X 2
+1637328X - 6242000
1
100
175
175
0
0
2
200
230
2-19
■=
-o-ii
+ 47
3
300
3-50
3-2á
4-0-22
+ 6-3
4
400
6 20
6-49
-029
-47
5
450
8-00
7-50
-
-0 50
+ 6-3
6
500
6 80
6-50
-
-0-30
+ 4-4
R a 2/[—111, 3/1. 4/1. sz. kísérletek alapján
y = —
00018417 X *-f 1-65295X3 — 436, 346 X1 + 50322-5 X —
378580
1
100
1-75
175
0
0
2
200
2-30
250
- 0 20
- 8-7
3
300
5-15
515
0
0
4
400
910
8'56
0-44
- 4-9
5
450
9-20
8-75
h045
-107
6
500
7-80
7-20
- 0-60
- 7-7
R a 2/1—III. és a 3/1. sz. kísérletek alapján
j — -0-00102 X4 + 0-85 X3 —180 X2 + 24800 X —352000
1
100
1-50
1-68
-0-18
-12-0
2
200
2-60
2-88
-0-28
-107
3
300
5-20
538
-018
- 35
4
400
8-00
816
-0-16
- 20
5
500
8 40
7-75
+0
+ 8-2
y
== milliókban.
A következő 12. sz.. ábrában és a 2. sz. táblázatokban közöl-
jük most már az idevonatkozó számításainkat és azoknak gra-
fikus ábrázolását. A teljes vonallal meghúzott görbe itt is a
valóságban talált adatok közé befektetett empirikus görbét
jelenti, míg a szaggatott vonallal meghúzott görbe a számítások
alapján nyert görbét adja. Általában mindenekelőtt kimond-
hatjuk azt, hogy a szabadtermészetben nyert kvantitatív össze-
függések és a hasonló természetű laboratóriumi kísérletek kö-
zött megvan az összefüggés, mert hiszen mind a két bakté-
riumszám változását jelző görbe lefolyását egy negyedfokú para-
bolával fejezzük ki. A táblázat mutatja, hogy tekintetbe véve
az ilyen empirikus kísérleteknél mindig következetesen jelentkező

114
hibaforrásokat, a számított és a valóságban talált görbék között
kitűnően szembetűnő hasonlóság áll fenn. A szabadföldön történt
megfigyeléseknek és a laboratóriumi kísérleteknek ezen össze-
hasonlítása most már világosan mutatja azt, hogy helyes úton
jártunk akkor, amikor a talajhőmérsékletnek és a víztartalom-
nak korrelatív hatását egy közös faktorral igyekeztünk empirikus
úton kifejezni és másodszor beigazolták a laboratóriumi kísér-
letek azt is, hogy a szabadtermészetben eszközölt megfigyelé-
seink helyesek és az ebből levont következtetések nagy vonásuk-
ban kivétel nélkül megállják a helyüket.
Ez után a megállapítás után most már néhány szóval még-
egyes kiegészítő jelenségekkel is óhajtottunk foglalkozni és
különösen szeretném bemutatni a 2. számú kísérlet eredményei
alapján, hogy vájjon a különböző hőmérsékleti kísérletek-
nél eszközölt megfigyelések hogyan fejezhetők ki kvantitatív
értelemben. Itt meg kell jegyeznem, hogy azért választottuk
azt a kísérleti technikát, -amely a talaj nedvességtartalmának
bizonyos változását megengedte, hogy ezzel a talaj hőmérsékle-
ÉafetenenzafiC kb.
15. 25. SS HS SSC?
13. kép. A talaj baktériumszámának, az R-tényezönek, a ph-értékeknek és
a talaj víztartalmának változásai a 2. sz. kísérlet alapján.
- befektetett görbe,-----------számított görbe.
Baktériumszám görbéje: y = + 15.85 x*— 1711 x3 + 48.855 xs
— 141.295 x + 1,239.100
R-görbe: y = 0.00029 x4 — 0.0245 x3 + 0.0328 x* + 32.41 x — 55.37
ph-görbe: y = 0.0000183 x3 + 0.0016475 x* — 0.0236 x + 6.01
víztartalom-görbe: y = 0.000316 xs — 0.03263 x' + 0.5773 x + 18.49

115
tériek és a talaj víztartalmának korrelatív hatását jobban meg-
figyelhessük és később hatékonyabban kifejezésre juttathassuk:
A 13. sz. ábra megmutatja a különböző hőmérsékleteken az
R-nek és a baktériumszámnak változását, azután a hőmérsék-
letnek hatását a pH, tehát a talajsavanyúságnak és a víztarta-
lomnak a változására.
Mindenekelőtt rá kell mutatnom arra, hogy ezen kísérlet
eredménye alapján is feltűnő kongruenciát és összefüggést talá-
lunk a baktériumszám és az R különböző értékeit kifejező görbe
lefutása között. Mind a kettő egy negyedfokú parabola szerint
halad. Egyike a legérdekesebb eredményeinknek a pH görbék
lefutása, amely mindazokat a szabadtermészetben nyert ered-
ményeinket és az azokból levont következtetéseinket, amelyek a
korábbi értekezéseimben kifejezésre jutottak, megerősíti. Lát-
juk ugyanis ebből, hogy az emelkedő hőmérsékletek mellett a
félig feldolgozott C-tartalmú savanyú természetű humuszanya-
gok korhadásával és fokozatos feldolgozásával az eredetileg
savanyú talajértékek lépésről-lépésre közömbösekké válnak,
úgyhogy a 45—55 C°-nál, ahol a cellulozebontás a legnagyobb
intenzitását éri el, a legközömbösebb értékeket találjuk. Rend-
kívül érdekes, hogy a talajpróbák savanyúságának és víztartal-
mának görbéje teljesen hasonló matematikai összefüggés sze-
rint változik. ('
Ezekkel az utóbbi eredményekkel akartam önöknek, mélyen
tisztelt uraim, bemutatni azokat az — ismételten hangsúlyozom
— egyelőre általános tájékoztató jelleggel bíró kvantitatív meg-
állapításainkat, amelyeket eddig a szabadtermészetben nyert
megfigyeléseink és a kísérleti adataink összehasonlítása alap-
ján nyertünk.
Nagyon természetesen, mint általában minden olyan elmé-
leti irányú kísérletnél, amely a gyakorlati élettel többé-kevésbbé
összefügg, önkéntelenül is felmerül az a kérdés, hogy vájjon a
nyert eredményeket hogyan és milyen módon lehet a gyakorlati
gazdasági termelés szempontjából hasznosítani és vannak-e már
közöttük olyanok, amelyek az erdőgazdálkodás szempontjából a
használható eredmények közé tartoznak. A magam részéről ezen
a téren éppen arra a rendkívül sok kudarcra való tekintettel,
amely a gyakorlati erdőgazdaságot elméleti eredményeknek, vagy

116
kellően meg nem alapoztt spekulatív teóriáknak minden meg-
gondolás nélkül a gyakorlati életbe való átvitelénél érték, a leg-
nagyobb óvatosságot tanúsítom. Amilyen fontosnak tartom azt
a körülményt, hogy az állomány életét, annak a talajában lefolyó
különböző fizikai, kémiai és biológiai reakcióival való kapcsola-
tát minden vonatkozásában pontosan megismerjük és a gyakor-
lati erdőgazdasági rendszabályaink végrehajtásánál megfelelően
alkalmazzuk, sőt, mélyen tisztelt uraim, ezeknek ismerete nél-
kül racionális és helyesen a többtermelésre irányított erdő-
gazdaságot el sem tudok képzelni, — annyira óva intenem kell
mindenkit attól, hogy be nem igazolt elméleteket, teóriákat túl-
korán a gyakorlatba átvigyenek és akár a tekintély, akár a kér-
dés elméleti, burkolt vonatkozásainak a kidomborításával tudva-
akarva, vagy nem akarva, a gyakorlati szakembereket félrevezes-
sék és végeredményben a hibás intézkedések és a csalódások
bekövetkezésekor az elméleti kutatás hitelét megrendítsék.
Ezek a vizsgálatok, amint azt már annyiszor kifejtettem,
nehezek és körülményesek. Ezeknek a folyamán úgyszólván
állandóan kölcsönös, komplex hatásokkal állunk szemben. Éppen
ezért lelkiismeretes elvégzésük rendszerint hosszabb időt igé-
nyel és keresztülvitelüknél nagyon sok olyan elméleti, még pedig
tisztán elméleti jelentőségű problémát kell tisztázni, amelynek
tisztázása kimutathatólag nem áll közvetlen kapcsolatban a gya-
korlati irányú erdőgazdaság irányításával és az annak kezelé-
sével járó igényekkel.
A magam részéről azonban most már nyugodt lelkiismeret-
tel és teljes joggal rá kell mutatnom arra, hogy ezek a vizsgá-
latok mindenekelőtt beigazolták azt a rendkívül nagyfontosságú
tényt, miszerint azzal az elmélettel és felfogással, amely a talajt
általában holt tömegnek tekintette és tisztán kémiai és fizikai
módszerekkel kívánta annak a jelenségeit felkutatni — a jövő-
ben gyökeresen szakítanunk kell. A talajt élő szervezetnek,
még pedig meglehetősen komplikált összetételű és bonyolult élet-
folyamatokat végző, rendkívül érzékeny szervezetnek kell tekin-
tenünk, amelynek összetétele és felépítése csak bizonyos tág
határok között tekinthető állandónak, egyébként pedig elsősor-
ban a klímabehatások következtében állandó ingadozásnak van
kitéve. Számolnunk kell tehát azzal, hogy a klímának és általa-

117
ban a termőhelynek, így nevezetesen a csapadéknak, a hőmér-
sékletnek, talajaink táplálóanyagban való gazdagságának vagy
szegénységének egy bizonyos adottsága van, amelyen belül, ha
a mesterséges trágyázástól, vagy talajmíveléstől eltekintünk, az
erdőgazdaság mai keretén belül alig van módunk arra, hogy
jelentékenyebb változásokat eszközölhessünk. Azonban ha tisz-
tába jövünk a talaj életének azon jelenségeivel, amelyeket éppen
ezek a vizsgálatok legalább nagy vonásokban már fel is derí-
tettek, úgy meglesz a módunk és lehetőségünk arra, hogy a
klíma és általában a termőhelyi viszonyoknak egy bizonyos
adottsága mellett a termelést, az erdőgazdasági műveleteinket
úgy irányítsuk, hogy az ismert tényezők legjobb és legökológi-
kusabb kihasználásával a lehető legjobb gazdasági eredménye-
ket érjük el. Az erdőgazdaságban általában számolnunk kell
elsősorban azzal, hogy a talaj termőerejét mindig a maga ere-
deti állapotában tartsuk meg.
Ismételten rámutattam már arra, hogy hibás felfogás az,
amely szerint az erdő mint olyan, abszolút értelemben, különösen
az ásványi anyaggazdálkodás tekintetében, ha a levegőből történő
szabad nitrogénkötéstől eltekintünk, — a talajnak akár a foszfor,
akár a káliumtartalmát gazdagítani tudná. Ez állandó fogyásnak
és elhasználásnak van kitéve. A gyakorlati erdőgazdaságnak,
mélyen tisztelt Uraim elsősorban inkább az a feladata, hogy
elhárítson az erdő életétől minden olyan felesleges használatot,
így az alomnak, a fiatal ágaknak kihordását, ami gazdasági
előnyt nem jelent, de az ezen anyagnak a korhadástól való el-
vonása következtében végeredményben a talajt természetes tar-
talékjától megfosztja.
A másik célja az öntudatos és rentábilis erdőgazdaságnak
az kell, hogy legyen, hogy a gyakorlati művelés a természetes,
vagy mesterséges felújítás megválasztását, ennek a gyakorlat-
ban való keresztülvitelét, azután a gyérítéseket, áterdőléseket,
a fiatal állomány felszabadítását úgy vezesse, hogy az minden-
ben alkalmazkodjon a termőhely, illetőleg a talajban lefolyó fizi-
kai-kémiai változásokhoz és reakciókhoz. Különösen fontosnak
tartom azt a körülményt, hogy éppen az erdő tömegnövekedése
szempontjából, amit tudvalevőleg az asszimilációra vezethetünk
vissza, a gyakorlati erdőgazdának megvan az a lehetősége, hogy

118
a talajban lefolyó korhadási folyamatokat úgy szabályozza,
hogy ez az erdő levegőjének szénsavtartalmát optimális körül-
mények között tartsa. Idevonatkozókig nem térek ki itt a rész-
letekre, csak utalok azokra a kutatási eredményekre, amelyeket
a vezetésem alatt álló intézetben én és munkatársaim az elmúlt
években végeztünk.
Különösen a természetes és mesterséges felújításnál van
meg a lehetősége annak, hogy a fény, a talaj hőmérsékletének
és nedvességtartalmának a gyérítések tudatos és helyes keresz-
tülvitelével, vagy szabályozásával hatékonyan és a termelés elő-
nyére, beavatkozhassunk az erdő életébe. Ugyanígy állunk a
talaj savanyúságának a kialakulásával is, amelyről ma már
tudjuk, hogy szintén változó tényező és éppen az intézetemben
végzett kutatások mutatták meg, hogy kitartó és szorgos meg-
figyelésekre van szükség, hogy róla helyes képet kapjunk. Az
világos, hogy egy északon fekvő humid erdőterület talaját nem
fogjuk tudni olyan közömbössé átalakítani, mint egy közép-
európai erdőterületnek a már amúgy is a közömbös felé hajló
sajátságait, de amint már ismételten említettem, az adott klima-
tikus viszonyok mellett mégis minden lehetőségünk megvan
arra, hogy az erdő életébe tudatosan beavatkozhassunk és itt a
talaj savanyúságát is bizonyos fokig szabályozni tudjuk.
Ezen a téren kutatásaink szintén pozitív eredménnyel zárul-
tak. Hasonlóképen rá kell mutatnom arra, hogy az erdőtalaj
nitrogén anyagcseréje szempontjából is most már tudjuk éppen
az intézetemben végzett kutatások révén, hogy a nitrifikáció
és a denitrifikáció egymással milyen kölcsönhatásban működnek
és a különböző termőhelyi tényezők hogyan szabályozzák ezt.
Minthogy pedig a termőhelyi tényezőkre a gyakorlati erdőműve-
lési szabályaink keresztülvitelénél szintén befolyást tudunk gya-
korolni, úgy világos, hogy közvetve az erdőtalaj nitrogénanyag-
cseréjének irányítását is már a kezünkbe tudjuk venni. Az erdő
talaját állandóan figyelnünk kell. A gyérítéseket úgy kell alkal-
mazni, — ha egyébként a gazdaságosság viszonyai ezt megenge-
dik, — hogy az erdő talaját olyan optimális állapotban tartsuk,
amely mellett a víztartalom az ott lefolyó korhadási és bomlási
folyamatokra a legjobb hatást gyakorolja és ennek eredménye-

119
képen a nitrifikációt illetően elősegíti, másrészt pedig a korha-
dási folyamatok is éppen a fény- és hőviszonyoknak a gyérítés
szabályozásával való különböző erősödésével úgy fognak ala-
kulni, hogy azok lehetőleg kevés savanyú féltermékeket produ-
káljanak és inkább á jóindulatú közömbös bomlási termékeket
hozzák létre.
Befejezésül még arra is rá kell mutatnom, hogy amint azt
önök, mélyen tisztelt Uraim, bizonyára a nemzetközi irodalom-
ban már közölt értekezéseimből tudják, éppen ezen időszaki
vizsgálataink segítségével a tarvágás és a mesterséges felújítás
problémájába is mély, az eddiginél sokkal intenzívebb betekin-
tést nyertünk.
Nemcsak a külső, szabadtéri megfigyelésekkel, hanem belső,
laboratóriumi kísérletekkel is beigazoltuk azt, hogy az a tévhit,
hogy a nap közvetlen besugárzása a talajok mikroflórájára oly
kártékony hatást gyakorolna, amely miatt a tarvágást ab ovo
káros és veszélyes beavatkozásnak kell minősíteni, nem áll fenn.
Ez a tévhit arra vezethető vissza, hogy az elméleti bakteriológiá-
nak egy-két általános alapelvét az erdőgazdasági viszonyokra,
főleg az erdőtalaj életére is alkalmazták anélkül, hogy annak
helyességéről és igazságáról meggyőződtek volna. Korántsem
szándékom az, mélyen tisztelt Uraim, hogy talán a tarvágás
mellett lándzsát törjek, ellenkezőleg, éppen utalnom kell itt
Wittich hasonlóirányú kiváló vizsgálataira, amelyek nagy voná-
sokban a mi vizsgálataink eredményeit igazolták és ezeknek az
alapján főleg arra kívánom az önök figyelmét felhívni, hogy
véleményem szerint az erdőművelési szabályok foganatosításá-
nál uniformizálásnak, egyesítésnek nincsen helye. Először meg-
kell ismerkedni a termőhelyi, adottságokkal, fafajainknak táp-
anyag-, fény- és vízigényével, tisztába kell jönnünk azzal, hogy
milyen mértékben állanak ezek az adott termőhelyen a rendel-
kezésünkre, tekintetbe kell vennünk ezeknek az alapján a fiatal
csemeték fejlődési lehetőségét, a gyomosodásra való tekintettel
figyelmet .kell fordítani a talaj humuszrétegében felhalmozott
tartaléktápanyagok helyes korhadására és mindezeknek figye-
lembevételével, ha tekintetbe vesszük, ami elvégre az erdőgazda-
ságnál, mint haszonra berendezett üzemnél döntő fontosságú,
a fák értékesítési viszonyait is és főleg az egyes gazdaságokkal

120
szemben támasztott pénzügyi igényeket és a gazdálkodás ren-
tabilitását, csak akkor szabad dönteni a mesterséges és termé-
szetes felújítás kérdésében.
Az erdőgazdának éppúgy, mint a mezőgazdának, meg kell
ismerkednie végre • azokkal a tápanyag készletekkel, ame-
lyeket a termőhely raktároz és magában rejt. Itt, mélyen tisztelt
Uraim, határozottan azon véleményemnek kell kifejezést adnom,
hogy a termőhelyi osztályoknak az eddigi primitív meghatáro-
zása ma már a modern haladó kor igényeit nem elégíti ki. Köz-
ismert dolog, hogy már hosszú évtizedek óta az erdőrende-
zés keretén belül a termőhelyi osztályokat valamilyen fafajnak
az évenkénti növekedése szerint határozzuk meg. Ez alapjában
véve helytelen eljárás. Helytelen pedig azért, mert a különböző
fafajoknak a termőhelyben felraktározott hő, fény, de főleg ás-
ványi anyagtartalommal szemben más és más, mégpedig egy-
mástól nagyon különböző és divergáló igényei vannak. Könnyen
lehetséges tehát, hogy az a termőhely, amely pl. a lucfenyő növe-
kedésével a II—III. termőhelyi osztályra fog reagálni, a bükk-
nek talán I, termőhelyi osztályt ad.
Bár tisztában vagyok azzal, hogy ez ma még nehéz feladat-
nak számít, mégis meg kell lassan kezdenünk az erdőgazdaság
belterjesebbé tételével, főleg a talajok ásványi anyagkészleté-
nek, vízgazdálkodásának stb. és az egyes fafajoknak ezen fakto-
rokkal szemben tanúsított viselkedésének a vizsgálatát. Tekin-
tetbe kell vennünk a talajokban lefolyó élet jelenségeket és ezeket
kell összhangba hoznunk az egyes fák által támasztott igények-
kel. Ezen a téren kétségkívül a talajjellemző növényzetnek is
bizonyos fontosságot kell tulajdonítanunk. Mindenesetre azon-
ban ki kell jelentenem, amint ezt egyébként 1926-ban a Cajan-
der-féle erdőtípusok vizsgálatánál is kijelentettem, hogy az erdő-
típusok felállításával és a talajjellemző növényzet még oly lelki-
ismeretes analízisével sem tudnám ezeket az eljárásokat teljesen
kielégítőnek tekinteni. Nagyon sok olyan növényünk van, ame-
lyek a lehető legkülönbözőbb talajokon előfordulnak és éppen a
talaj-jellemző növények gyökereik váltakozó hosszúsága követ-
keztében ezek vajmi ritkán adnak pontos felvilágosítást azoknak
a mélyebb talajrétegeknek ásványi anyag tartalmáról, ahonnét
az erdő tápláló anyagait felveszi.

121
Korántsem akarom ezzel azt mondani, hogy a talajjellemző
növényeknek ismerete felesleges volna. Ellenkezőleg, igen hasz-
nos, sőt tájékoztató útmutatást nyújtanak addig, amíg a pontos
analízisek nem állanak rendelkezésünkre. Végleges, exakt meg-
oldásnak azonban ezeket nem tekinthetjük és a magam részéről
határozottan és joggal kell kifejezést adnom azon véleményem-
nek, hogy a termőhely megismerésére irányuló út a fizikai-
kémiai vizsgálatok nehéz, néha bizony kissé akadályokkal tele-
rakott, de egyedül eredményes és 'biztos útján vezet.
Ezzel a magam részéről előadásomat befejeztem. Nagyon
szépen köszönöm, önöknek, mélyen tisztelt Uraim, azt a szíves
figyelmet és türelmet, amellyel fejtegetéseimet végighallgatni
szívesek voltak. A magam részéről meg vagyok győződve arról,
hogy az a nemzetközi együttműködés, amelynek a megindításá-
nál különösen a német, de azután a svéd és a finn, majd a fran-
cia és olasz erdőgazdaság részéről oly nagymértékben volt
részem, alaposan hozzá fognak járulni ahhoz, hogy az erdő-
gazdaság alapproblémáit az eddiginél szélesebb alapokon, maga-
sabb nézőpontokból vizsgálhassuk és lassan közeledünk ahhoz az
ideális állapothoz, ahol az erdőgazdálkodás mindennapos intéz-
kedéseit a gyakorlati szakembereink is az erdő életének es a
talajnak alapos ismeretével fogják irányítani.
Erdőtulajdon és a legeltetés - Erdő-
tulajdon és turistaság
Irta: Ajtay Jenő ny. min. tan.
Legeltetés. Tisztelet azon erdőtulajdonosoknak, akik telje-
sen tisztában vannak azzal, hogy a legeltetés az erdőben bármi-
kor, bármilyen időben és bármilyen körülmények között, kivétel
nélkül mindig káros.
Ilyen erdőtulajdonossal is találkoztam az
életben, sőt a legutóbbi Orsz. Erd. Egyesületi választmányi ülésen
is. Sajnos azonban, az erdőtulajdonosok jelentékeny része kö-
römszakadtáig védi az erdővel való teljesen szabad rendelkezés
jogát a legeltetés körüli kérdésekben, különösen az állami fel-
ügyelettel szemben.
Elfogulatlan bírálat mellett el kell ismerni azt, hogy min-
den erdész szakembernek a legeltetés korlátozására vagy teljes ti-

122
lalmazására irányuló törekvése jóakaratú, sőt ki merem mon-
dani azt is, hogy a legtúlzottabb esetekben sem rosszakaratú!
Elfogulatlan
is ez a törekvés, mert a legtöbb erdész-szakember
nemcsak kenyéradójának, hanem minden erdőtulajdonosnak er-
dejében — tehát érdektelenül — figyeli a legeltetés káros ha-
tását és sem anyagi károsodás vagy hátrány, sem pedig a tulaj-
donjog korlátozásának a szándéka nem befolyásolja véleményét.
Mi az oka tehát az állami Leavatkozástól való nagy aggoda-
lomnak és az ellenszenvnek?
Megkísérlem ennek indokolatlan voltát tőlem telhetőleg
megvilágítani!
Mióta az ember megjelent a földön és annyira szaporodott,
hogy csupán a vadon tenyésző állatok húsával való táplálkozás
nem mutatkozott elegendőnek, önmaga kezdett berendezkedni
állattenyésztésre. Ettől az időponttól kezdve az ember földi mű-
ködése jelentékeny részben nem állott egyébből, mint erdőpusz-
tításból és a talaj termőerejének folytonos kimerítéséből. Erdőt
irtott, hogy legelőt teremtsen állatainak. Mikor az így szerzett
legelő kimerült, még fokozottabb erővel és tapasztalattal foly-
tatta az erdőirtást. Mikor pedig ily módon maga körül minden
talaj termőerejét kimerítette, rátermett vezérek parancsnoksága
alatt tovább vándorolt új hazát keresni. Gyorsítottál;b ütemben
folytatódott ez tovább attól az időponttól, mikor az ember már
földmíveléssel is kezdett foglalkozni.
Ugyanez a tulaj donképeni alapoka az erdészet és gazdászat
gyakori összeütközésének is. A mezőgazdasági mívelés ugyanis
mindig az erdő rovására iparkodott terjeszkedni annyira, hogy
nagyon sokszor (ebben néha a politika is hibás volt) állandó
mezőgazdasági mívelésre nem alkalmas területeket hódított el.
így következett aztán be a kat. holdankénti országos átlagter-
mések csökkenése, a búza túltermelése, a jövedelmezőség csődje,
az adófizetési nehézségek stb., stb.
Ezekből világosan látható, hogy a szakemberek mint a talaj
termőerejének, az emberi lét alaptőkéjének védelmezői — és fő-
leg az állami felügyelet — méltánytalanul kapják azt az ellen-
szenvet, melyben legutóbbi alkalmakkor is részük volt. Ennek
bizonyítására felhozom azt is, hogy most már erdősítésre ön-
ként felajánlott területek is kezdenek jelentkezni. Miegyéb ez,

123
mint beismerése annak, hogy a talaj termőereje kimerült? Va-
gyis önként erdősítünk, mást nem is tehetünk, mert ha akadna
is egy újabb Árpád vezérünk, nem volna hova vándoroljunk.
Hagyjuk tehát az ellenszenvet! Térjünk az önbeismerés
egyedül helyes alapjára. Igyekezzünk talajaink termőerejét
visszaállítani. Adjuk vissza azokat rendeltetésüknek, kölcsönös
megértéssel erdősítsünk, de — ha önmagunknak jót akarunk —
ne legeltessük összes erdeinket.
Nem írtam én fentiekben új dolgokat. Ez az ember földi
életének története, melyet jól ismerünk, csak beismerni szégyel-
lünk. Én tehát csak felhasználtam ezeket az erdészet és főleg az
állami felügyelet elleni rohamok hevességének csillapítására.
Nem vagyunk és ne is legyünk elfogultak, be kell ismernünk,
hogy az állami felügyeletben voltak túlzások is, melyek bár so-
hasem voltak rosszindulatúak. de az ellenszenv felkeltésére al-
kalmasaknak bizonyultak. A legeltetés korlátozása miatt ellen-
kező erdőtulajdonosoknak meg éppen be kell ismerniök, hogy
saját érdekeik ellen cselekesznek; valóságos öngyilkosságot kö-
vetnek el, mikor a legeltetés korlátait túlzott mértékben tágítani
igyekeznek.
Az is kétségtelen, hogy az erdei legelő nagyon csekély érté-
ket képvisel. Ha jó az erdő, nincs fű benne, vagy kevés fű van
benne, ez is árnyékban nőtt fű, inkább dudva, a jószág nem sze-
reti. Miért reszketünk tehát annyira érette?
A nomádrendszerű legeltetés csak akkor volt eredményes
állatnevelö, mikor mérhetetlen kiterjedésű, bőséges te'nnöerejű
területek állottak a szabad barangoláshoz rendelkezésre. Ez ré-
gen megszűnt. A bőséges termőerejű legelőket már nagyapáink
és dédapáink felszántották. Az új gazdálkodás istállózással, na-
gyobb kifutókkal, napozókkal, fél annyi év alatt neveli fel a jó-
szágot, szecskavágókkal, répavágókkal, moslékkal, melasszal,
gyorslépésben, sőt futólépésben forgatja az állatállományában
fekvő tőkét, de hazánk mai népsűrűsége mellett nem is gondol-
hat a legelőgazdaság nomád formájához való visszatérésre.
. Teljesen indokolatlan tehát a legeltetés korlátozása miatti
ellenszenv!
Minden szakképzett erdőgazda és kivétel nélkül minden
szakképzett vagy olvasott mezőgazda tisztában van azzal, hogy

124
az erdei legeltetés káros volta vitán felül áll. Félmunkát vé-
geznék azonban, ha nem mutatnék rá az erdők teljes legeltetési
tilalmának hátrányos következményeire is. Bő tapasztalítom
volt ebtől a Delibláton és keserves tapasztalataik lehetnek ennek
előre nem látásából a szerb erdészeknek ugyancsak Delibláton.
A teljesen tilalmazott erdőkben felnőtt a dudva, a fü és min-
denféle gaz. Ez augusztusra vagy szeptemberre beérett. A szá-
raz avar rendkívül tűzveszélyes volt! Hat-nyolc kilométer hosszú
arcvonalon rohant néha a szél által hajtott futótűz előre. Kive-
zényelt csendőrséggel, ekékkel (tűzfogó barázdák), falvak la-
kosságával, ásókkal, kapákkal is majdnem eredménytelen volt
küzdelmünk a rohanó futótűzzel szemben. Kénytelenek voltunk
a sűrű nyiladékhálózat felhasználásával lókapákkal és kézika-
pákkal előre elkészített, 40—50 cm széles tisztára kidaraszolt,
úgynevezett „tűzfogó pászta"-hálózattal jóelőre elővigyázati
intézkedéseket tenni a legtöbbször gondatlanságból keletkező tü-
zek tovaterjedésének megakadályozására.
Ezt ajánlom minden alföldi erdőben, ahol laza homoktala-
jon (mint Delibláton) lókapával olcsón megtehető. Ezt ajánlom
minden dombvidéki erdőben, — költségkímélés céljából — az
utak, völgyek, patakok célszerű felhasználásával.
Ezen védekezési módszeren kívül nagyon ajánlom különösen
fiatalosokban a sertésekkel való járatást. Ennek célja a gyúlé-
kony, száraz dudva és gaz letörése, betaposása. Ennek is mérsé-
keltnek kell lennie és semmi körülmények között sem szabad
túlságba mennie, nehogy a túlságos bolygatás által a talajélet
(edaphon) feltételeit tönkretegyük.
Turistaság. Amilyen nagy viták voltak „Az erdőről" című
új erdőtörvény törvényelőkészítő bizottsági tárgyalásánál a le-
geltetés, a vágásforduló, a kötelező üzemterv szerinti kezelés, a
szakképzett erdőtiszt és szakképzett erdőőr alkalmazása kérdé-
seinél, olyan simán, mondhatni felszisszenés nélkül ment ke-
resztül a 335. § következő három bekezdése:
„A turistaság szempontjából nevezetesebb természeti he-
lyek, mint turistahelyek felkeresését a földtulajdonosok az erre
a célra kijelölt utakon azoknak a turistáknak megengedni köte-
lesek, akik megfelelő módon igazolják, hogy a Magyar Turista
Szövetség kebelében lévő valamelyik Turista EgyesiÜet tagjai.

125
A turista-helyeket és az eléréshez szükséges útvonalakat —
ha ezek tekintetében a földtulajdonos a Magyar Turista Szö-
vetséggel meg nem állapodik, — a földtulajdonos, az esetleges
vadászbérlő, az Országos Erdőgazdasági Tanács, a Magyar Tu-
rista Szövetség és az Országos Természetvédelmi Tanács meg-
hallgatásával a földmivelésügyi miniszter jelöli ki.
Ha valamely turista-hely út hiányában meg nem közelít-
hető, a földtulajdonost csak gyalogösvényhez szükséges területek
kijelölésére lehet kötelezni."
Az új erdőtörvény összes erdészeti vonatkozásai — vélemé-
nyem szerint — együttvéve nem tartalmaznak annyi tulajdon-
jog korlátozást, mint ez az idézett három bekezdés!
Nagyon sok olyan erdőbirtok van, melyeket tulajdonosaik
csak egy-két ilyen kiválóan szép és kedves, csendes hely iránti
különös előszeretettől vettek meg vagy tartottak meg a mai
súlyos áldozatos viszonyok között is. Mikor az erdészeti isme-
reteket még csak kezdtük magunkba szedegetni, már azt tanul
tuk, hogy ritka az az erdőbirtok, amely 3 vagy 4 százalékot jö-
vedelmez tisztán. Hol vagyunk mi ettől? Hova sülyedtünk
azóta? Pénzügyi kormányzatunknak lelke nincs sem a földhöz,
sem a legcsendesebb templomunkhoz, az erdőhöz nőve. Neki
csak az a fontos, hogy a bankoknak a sok évi esztelenül magas
kamatok után is meg legyen az ő 7 és fél százalék kamatjuk.
Ennek biztosítása és további fenntartása érdekében már évek
óta 4 és fél százalék forgalmi adót szedet a tűzifa után is. Négy
és fél százalék a bruttótól! Tessék csak számítani. Mi marad itt
a tulajdonosoknak?
De azért, ha a „Fagazdasági Tanács"-ban a faárak emelé-
séről, illetve állandósításáról van szó, a pénzügyi kormányzat
képviselői el nem mulasztják feltenni a kérdést, hogy tekintette
vettük-e a fogyasztói érdekeket? Igen. Ezt tekintetbe kell venni,
az erdőtulajdonos azonban tönkremehet. Az erdőtulajdonos csak
akkor lázadozik, ha az ő — nem is tulajdonjogát, csak -— ren-
delkezési jogát legeltetési tilalommal saját érdekében korlátozni
merészelik, vagy erdőtalajának termőerejét használatok sza-
bályozásával az ő saját érdekében fokozni kívánják.
Vagy talán az Orsz. Erdészeti Egyesület falai között nem
vette észre az az erdőtulajdonos, hogy a timsfa-r^ragrafusokkal

126
odakint az ő „erdő"-nek nevezett temploma mélységes csendjé-
nek sok esetben egyszer s mindenkorra vége van?
Nem akarom én itt a Magyar Turista Szövetség nemes gon-
dolkozású vezetőségét kisebbíteni, sem pedig a meghallgatandó
Országos Természetvédelmi Tanács véleményét előre lesajnálni,
de már azt nekem mindenki megengedheti, hogy abban a „va-
lamelyik Turista Egyesület"
nagyon sok tagjában kételkedjem!
Ha nekem nem volna igazam, akkor a budapesti m. kir.
államrendőrség nem lett volna kénytelen a Széli Kálmán-téri
induló állomásnál és a hűvösvölgyi végállomásnál hatalmas vas-
koriatokat felállítani, ráadásul pedig vasárnap és ünnepnapokon
ezeket a vas-sorompókat markos villamosellenőrök és gumibotos
rendőrök hadával megszállani. A turista-paragrafus szerint a
mi erdőbirtokosaink „megengedni kötelesek", hogy erdejük csen-
des szentélyei feldúlassanak, sűrű fiatalosaik pedig „gondat-
lanságból okozott" állandó tűzveszélynek legyenek kitéve.
Látjuk ezekből, hogy az erdőbirtokok jövedelme a bruttó
után kivetett négy és fél százalék forgalmi adóval teljesen el van
véve, maholnap mindenikük a bankok kezébe csúszik (nem kívá-
natos kezek ezek!).
Nem tartok tőle, hogy nem lesz módunkban jól megrostálni
a sok közül „valamelyik Turista Egyesület" tagjait és így nem
lesz módunkban „az Országos Természetvédelmi Tanács meg-
hallgatásával a földmivelésügyi miniszter jelöli ki" szavakba
foglalt törvényes rendelkezés következtében még csak beleszólni
is abba, hogy melyik „útvonalon" lesz tulajdonjogunk szentsége
áttörve és milyen módon lesznek erdeink csendes szentélyei pokoli
zajú és nemes ízlésünkkel nem egyező erkölcsű piactérré alakítva.
Igaz, hogy van Természetvédelmi Tanács, Erdőgazdasági
Tanács, Fagazdasági Tanács és még a jó Isten tudja mi min-
denféle Tanács, de éppen ezeknek sokasága kelti fel bennem
a rossz emlékeket és a jogos aggodalmaskodás helyett a bátor
tiltakozást.
Erdőt irtokosaink tehát ne a javukat célzó erdőfenntartási
intézkedések ellen agitáljanak egyik-másik mezőgazdasági ka-
mara útján, hanem lépjenek sorompóba tulajdonjogaik meg-
védésére !
Elismerem a „turistaság" létjogosultságát és nagy, nevelő

127
hivatását, ezt a létjogosultságot azonban nem a magántulajdon
megbolygatására kell felhasználni.
A kérdés megoldására készséggel szolgálok véleménnyel.
Szándékosan nem írtam le a „tanáccsal" szót, mert 1918—19
óta meggyűlöltük ezt a szót. Akkor ugyanis a „Tanácsok"-nak
az volt az alapelvük, hogy „ami a tied, az az enyém, ami az
enyém, az nem a tied". Én pedig a tulajdonjogot mint az állam
alapját védem. Erre kérem erdőbirtokosainkat is.
A talajok felfagyásának meteorológiai
tényezői.
Irta: Ijjász Kivin.
A talajok felfagyása nagyon gyakori jelenség a késő őszi
és a kora tavaszi időkben, amikor gyakran súlyos károkat okoz
a növénytenyésztőnek.
Mivel a növénytenyészettel kapcsolatban nagy fontosság-
gal bír a felfagyás jelenségének ismerete, természetes, hogy az
agrometeorológia már régóta figyelemmel kiséri e tüneményt.
A talajok felfagyására vonatkozó megfigyelésemet dr.
Réthly Antal meteorológiai intézeti aligazgató felszólítására
1931. év őszén kezdtem meg.
Mivel a fagykárok különböző jelenségeinek elnevezéseit
nem mindig használják helyes értelmezéssel, — ami félreérté-
sekre és zavarokra vezethet, — úgy gondolom, hogy nem lesz
érdemtelen, ha a felfagyásra vonatkozó megfigyeléseim ismerte-
tése előtt, előbb rövid összefoglalásban tisztázom a növény-
tenyészettel kapcsolatos fagykárjelenségek fogalmait.
A növénytenyészettel kapcsolatos fagykárok, a meteoroló-
giai elemek (I.) növényélettani és (II.) talajfizikai hatásán
alapulnak.
A növényélettani hatáson alapuló fagykárokat a szak-
közönség „elfagyás vagy kifagyás", „megfagyás vagy le-
fagyás" és „felfagyás" elnevezések alatt ismeri. Ezen jelensé-
geknél az éghajlati tényezők hatása következtében a növények
sejtjei olyan élettani változáson mennek keresztül, amelyek
vagy a növények teljes pusztulását okozzák, — amit „elfagyás-
nak vagy kifagyásnak" (Erfrieren) nevezünk, — vagy csak

128
egyes részeinek megbetegedését, esetleg pusztulását idézik
elő, — amit ,,megfagyásnak vagy lefagyásnak" mondunk.
Az „elfagyás vagy kifagyás" jelensége nincs okvetlen
nulla C° alatti hőmérséklethez kötve. Az eddigi tapasztalatok
azt bizonyítják, hogy ez már +1, +2 C°-on is bekövetkezhet.
Az elfagyás a hőmérsékletre nagyon érzékeny növények-
nél szokott bekövetkezni. A nulla C" körüli hőmérséklet meg-
zavarja ezen növények anyagcsere körfolyamatát, ami ezek el-
pusztulását vonja maga után.
A „megfagyás vagy lefagyás" tüneménye már tényleges
fagykár, mely csak nulla C° alatti hőmérsékletnél állhat elő.
Ennél a jelenségnél a sejtekben lévő víz a hideg hatására ki-
húzódik a sejtekből és a sejtközi üregekben megfagy, minek
következtében ezek a növényrészek megmerevednek. A jéggé
vált, folyékony víz elvonása a sejtekben mélyreható, káros el-
változásokat okozhat. Ha a fagyásállapot hosszabb ideig tart,
vagy a megfagyást hirtelen felmelegedés követi, akkor a
növényrész többnyire elpusztul. Azonban, ha a fagyás csak
rövid ideig tart és a felengedése is lassú egyenletességgel törté-
nik, akkor a növényrész a fagyást könnyen kiheveri.
A fiziológiai fagykár jelenségek tehát a meteorológiai ele-
meknek a növények szervezetére gyakorolt hatásaként kelet-
keznek, amit a növények színváltozása is feltűnően jelez.
A hidegnek növényélettani hatáson alapuló fagykára még
a fagyrepedés is. Ezen jelenség a vastagabb fatörzseknek hő-
okozta részleges térfogatváltozása következtében előállott hosz-
szanti repedésekben nyilvánul.
A fagykárok második csoportja a meteorológiai elemek
talajfizikai hatásán alapul mely a „felfagyásnak" nevezett
(Auffrieren) jelenségben mutatkozik. Ennél a tüneménynél a
talaj mechanikai mozgása eredményezi a kárt, mely a növé-
nyeknek a talajból való kiemelésében és gyökereinek megszag-
gatásában mutatkozik.
Megfigyeléseimmel a „felfagyás" jelenségét vettem vizsgá-
lat alá és külön e célra készített mérőeszközökkel állapítottam
meg a talaj függőleges mozgását. A mérőműszert, melyet „fel-
fagyásmérőnek" nevezek, Fleischmann Rudolf elgondolása

129
/. k(;i>. Talajfelfagyásmérő.
után készítettem, ki ezt a kompolti növénykísérleti telepen
hasonló céllal alkalmazta. A felfagyásmérőt (lásd 1. sz.
kép) a
brandmajori meteorológiai állomás nyiltterületi műszerkertjé-
ben helyeztem el.
A felfagyásmérő két drb, egymástól másfél méter távol-
ságra a fagyhatáron alul beásott 15X15X210 cm. méretű, föl-
felé keskenyedő szelvényű oszlopból áll, melyeknek a talajból
kiemelkedő végei egy gondosan beszintezett 15X60 mm. ke-
resztszelvényű laposvassal vannak összekötve. A laposvas
három helyen át van lyukasztva, melyekben a talajra helyezett
mércék milliméter beosztású pálcikái mozognak. A mércék
aluminiumból készültek és egy 10 cm. átmérőjű tányérban vég-
ződnek. A tányér alsó részéből 3 cm-es tüskék állnak ki, melyek
a mércének a talajhoz való rögzítését biztosítják.
A felfagyásmérő úgy működik, hogy a talajra helyezett és
a tüskéi segítségével vele fix összeköttetésbe hozott mércék
tányérja pontosan követi a talaj fagy okozta függőleges mozgá-
sait, melynek nagysága a tányérra merőlegesen álló pálcák
milliméter beosztása segítségével a talajmozgásoktól függetle-
nített laposvas felső élénél leolvasható.
A mércék helyzetét naponként, az esti és a reggeli ész-
lelésnél feljegyeztem és a két adat különbsége szolgáltatta milli-
méterekben a függőleges talajmozgás nagyságát. A leolvasáso-
kat tizedmilliméter pontossággal állapítottam meg.
A méréseket három különbözőképpen kezelt talajon végez-
tem. A felfagyásmérő alatti terület % részét minden ősszel fel-
ásattam, Vá-át pedig begyepesítettem. A felásott terület felét
mohával takartam le. A mércéket az így előkészített talajokon

130
m j(k ! sík r*
19321 ftm I '
^« J931. <*t> december havi én az m:i2. év január huri felfagyások grafikonjai.
helyeztem el. A mohás területen álló mérce tányérja a moha
alatt, a földön feküdt.
Az 1931. és 1932. évek telén észlelt felfagyásokat köny-
nyebb áttekinthetőség miatt csak a vele legszorosabb összefüg-
gésben lévő meteorológiai elemekkel ábrázoltam együtt (lásd
1—8. ábra). A grafikonokhoz felhasznált coordináta tengely-
rendszer abszcisszájára a napokat, ordinátájára pedig a hozzá-
tartozó extrémhőmérsékleteket egész és tizedfokokban (1 be-
osztás = 1 fok), a csapadékot milliméterekben (1 beosztás
= 10 mm.) raktam fel.
A felfagyásokat könnyebb szemlélhetőség és erősebb ki-
domborítás miatt tízszeresen nagyítva ábrázoltam. Vagyis min-
den egész beosztás 1 mm-es talaj emelkedésnek felel meg. A tor-
zítva felrakott felfagyások ábráit sötétre színeztem és kisbetűk-

131
Í93i. év február és március havi felfagyások gráf ikonjai.
kel jelöltem meg (a, b, h, i, stb.), a csapadékot (csak eső) szag-
gatott vonalú oszlopokba írt „E" betűvel, a maximális hőmér-
sékletet kétpontos vonallal és „max" felírással, a minimum hő-
mérsékletet szaggatott vonallal és „min" jelöléssel láttam el.
A 2—3. és a 4. sz. grafikonokon még a talaj fagyottságának a
mélységét is feltűntettem, melynek alsó határát naponként a
reggeli észlelés előtt leásassál állapítottam meg. A talaj fagyott-
ságának megmérését közvetlen a felfagyásmérő körül végeztem
és nagy gondot fordítottam arra, hogy a leásás mindig eredeti
struktúrájú talajban történjék. A fagy réteg vastagságainak
megállapításánál figyelembe vettem a műszerkertben lévő talaj-
hőmérők adatait is. De ezek inkább csak ellenőrző adatokat
szolgáltattak, mert fix mélységük miatt nem mutathatták a
fagyréteg állandó ingadozásának cm-es változásait. A talaj

132
Az 1932. év december havi éx az 1933. év január havi felfagyások grafikonjai.
fagyottságának alsó határát az ábrákon teljes vonallal és „F"
betűvel ábrázoltam. A grafikonok mellé írt dátum a megfigyelés
évét és hónapját jelöli meg.
A grafikonok már egyszerű rátekintésre is megmutatják
a felfagyások közvetlen okait és szabályszerűségeit, a felfagyá-
sokhoz tartozó táblázatok pedig a többi meteorológiai elemek
kapcsolatait adják meg. Éppen ezért feleslegesnek és hosszadal-
masnak is tartom a grafikonokat egyenként tanulmányozni, ha-
nem azonnal rátérek az általános szabályszerűségek levonására.
A grafikonokból láthatjuk, hogy mikor az extrém hőmér-
sékletek görbéje magasan jár, vagy emelkedő tendenciát mutat,
felfagyás még akkor sincs, ha a talaj kellő nedvességgel ren-
delkezett, vagyis, ha előzőleg csapadék volt. (Lásd 1. ábra. 1931
dec. 4—8, vagy e hó végén, továbbá 2. ábra. 1932 jan. 1-ső nap-
jai, vagy 4. grafikon. 1932 márc. 10-ig és e hó végén, úgyszin-

133
n
í!/\ a i ..' \ . /. a 5
/1 v \ \ el s /
,Y • ' . ...:
v
ÍP33. c'» február és március huri felfagyások grafikonjai.
tén 7. ábra. 1933 febr. eleje és vége, valamint a 8. ábra. 1933
márc. 15. és 20. között stb.)
Ellenben alacsony hőmérsékletnél, különösen ha előzetesen
csapadék volt, a felfagyás azonnal előállt. (Lásd 1. grafikon.
1931 dec. közepe, vagy 2. ábra. 1932 jan. 10-től „a", „b", „c",
„d", stb. felfagyások, úgyszintén a 4. ábra „a" felfagyása, vagy
5. ábra. 1932 dec. 10-iki „h" felfagyás, stb.)
Ha viszont a talaj nem rendelkezett elegendő nedvességgel,
akkor dacára a hőmérséklet süllyedésének, felfagyás vagy nem
volt, vagy csak jelentéktelen maradt. (Lásd 3. ábrán. 1932. év
febr. 14—22. között, vagy 1932. év dec. 19-től stb.)
Leggyakoribb a felfagyás akkor, ha a nappali és az éjjeli
hőmérséklet között nagy különbség mutatkozik, vagyis, mikor

134
az erős nappali felmelegedéseket erős éjjeli lehűlések követik,
ami különösen a késő őszi és a kora tavaszi időkben gyakori.
(Lásd 1931. év dec. „h",
„c", „d" felfagyása, vagy 1933. év
februári „a", ,,b", „c", vagy a márciusi „a",
„b", „s" fel-
fagyások).
A legnagyobb felfagyás 1931. év dec. hó 12-én (lásd 1. sz.
grafikon) és 1933. év jan. hó 21-én (6. sz. grafikon) követke-
zett be 7 mm-es emelkedéssel. A felfagyást mindkét esetben
kisebb csapadék után beállott erős hőcsökkenés okozta. Ebből
is láthatjuk, hogy a felfagyást legjobban a talaj nedvesség-
tartalmának a mindenkori hőmérséklethez való viszonya be-
folyásolja. Vagyis minél nedvesebb a talaj és minél hirtelenebb
a hőcsökkenés, annál nagyobb a felfagyás tüneménye is.
Az 1931—1932. évek telén dec. hóban 9, januárban 15,
februárban 7 és márciusban is 7 esetben volt felfagyás. Vagyis
a két év összes felfagyásának 25%-a decemberben, 39% -a
januárban, 18%-a februárban és 18% -a márciusban volt. A fel-
fagyások 25%-a tehát az év utolsó és 75%-a az év három első
hónapjára esik.
A felfagyásokra a csapadékon és a hőmérsékleten kívül
kihatással lévő meteorológiai elemeket a grafikonok felfagyásai
I. sz. táblázat.
Idő
Meteorológiai elemek 1931. év dec. 3-tól 11
-ig-
Extrém hőmérséklet
m B
■O 3
03
Gu
i
o
M N
ni
Jegyzet
'3..g£
|S a
S a
13 1
a
c —
Párolga
m/m
>
nap
max.
min.
max min
lü.ttnb-
S'JS
Csapa
m/m
a a
Z
E-
<? t„
n
Relatí
párat
Ion <
XII
3
—2-0
-6-9
49
—3-8
—4-0
34
í
07
59
4
20
-80
10-0
—4-0
—82
8-0
-
i
51
5
11-5
—3-8
15-3
4-4
-21
-
60
2
2-3
39
6
9-0
-1-5
10-5
4-8
-2-0
21
3
30
39
7
81
—0-4
8-5
2-9
—05
21
2
0-2
40
8
71
-0-3
7-4
4-8
-0-2
66
1
3 4
40
9
5-0
-1-7
67
1-8
—1-2
70
1
0-8
40
V
10
61
—1-2
73
1-5
-2-2
31
2
1-8
42
>1
11
0-5
—50
55
02
—60
0-8
23
3
20
40
Közép
5-3
-3-2
8-5
14
—2-9
0-9
3-6
2
16
43

135
szerint foglaltam össze. A táblázatokból helyszűke miatt csak
az 1931. év dec. hó 12-iki „h" jelű felfagyáshoz tartozót tudom
bemutatni.
A táblázatból láthatjuk, hogy emelkedő hőmérsékleti irány
mellett felfagyás még 8 mm-es csapadék után sem keletkezett.
Süllyedő irányú hőmérséklet ellenben már 0.8 mm-es csapadék
után is 7 mm-es emelkedést okozott. A felfagyás tehát elsősor-
ban a hőmérséklet és a csapadék kölcsönös hatása. A többi
meteorológiai elemek csak közvetett módon befolyásolják a fel-
fagyásokat és hatásuk csak annyi — amennyiben a hőmérséklet
és a csapadék kialakulásában közreműködnek.
Mindezekből megállapíthatjuk, hogy a felfagyások elsősor-
ban a hőmérséklettel és a csapadékkal, illetőleg a talaj nedves-
ségtartalmával vannak a legszorosabb összefüggésben. Ez ter-
mészetes is, hiszen a felfagyás jelensége nem egyéb, mint a
talajban felraktározott víz megfagyása és a fizika törvényei
értelmében való térfogat-növekedése. Tudjuk, hogy a víz folyé-
konyan sűrűbb, mint szilárdan, ami azt jelenti, hogy meg-
fagyva térfogata megnövekszik. Ha már most tekintettel va-
gyunk arra, hogy megfagyva a víz térfogata 9% -kai nagyobbo-
dik;, akkor minden nehézség nélkül elképzelhetjük, hogy sok
nedvességet tartalmazó talajokon a fagyok következtében be-
álló térfogatváltozás, vagyis a felfagyás, mennyire igénybe
veszi a növények gyökérzetét és a földből való kiemelésével és
elszaggatásával esetleg mily óriási károkat okozhat.
Két évi megfigyeléseimnél ugyan a felfagyások nem mutat-
nak ilyen veszélyt. Ugyanis ha feltételezzük is azt, hogy a fel-
fagyások a növényeket minden esetben megemelik, akkor is az
összegezett felfagyások nagysága 1931. év decemberében 23
mm, januárban 24 mm, februárban 13 mm és márciusban 6 mm
volt. Az 1931—32 telén elméletben a maximális kiemelés tehát
csak 66 mm-t tett ki, ami a felfagyások hónapjaira elosztva,
havi 16.5 mm átlag kiemelésnek felel meg.
1932—33 telén viszont az összegezett felfagyások nagy-
sága a következőképp oszlott meg: decemberben 11 mm,
januárban 29 mm, februárban 25 mm és márciusban 22 mm.
Négy hónap alatt összesen 87 mm volt a talaj maximális fel-

136
emelkedése, ami 21.8 mm átlagos havi felfagyásnak felel meg.
összevetve már most a két tél talaj mozgásának havi átlagérté-
keit, megkapjuk, hogy megfigyeléseim ideje alatt a téli hóna-
pok átlagos havi felfagyása 19.2 mm, vagyis kereken 2 cm volt.
A felfagyás ezen átlagos adata csak sekély gyökérzetű
növényeknél jelent komoly veszedelmet (mezőgazdasági növé-
nyek), míg mélyebb gyökérzetű növények (erdei facsemeték)
ezt a megemelést, ha megsínylik is, de nagyobb részben ki-
heverik.
A 2 cm-es átlagos havi felfagyás is azonnal lecsökken, ha
meggondoljuk, hogy kisebb felfagyásoknak a növények leg-
gyakrabban ellenállnak és nagyobb felfagyásoknál sem egyenlő
a felemelés a talajmozgás nagyságával. Az átlagok számításá-
nál viszont mindig a megfigyelt teljes talajmozgást vettem
figyelembe és a havi felfagyások nagyságát ezek összegezésével
nyertem. Számításba vettem továbbá azokat a talajmozgásokat
is, amelyeknél visszaesés nem következett be és a felhúzott
talaj több napon át mozdulatlanul a megfigyelt magasságban
állt. Önmagától értetődik pedig, hogy a növények megemelése
szempontjából ezek az adatok teljes mértékben nem vehetők
figyelembe. A kihozott átlagos talajmozgásnak a növények fel-
emelésénél szerepet játszó értékeként — az elmondottak miatt
— így legfeljebb 50% jöhet számításba. A levezetett havi fel-
fagyás átlagértéke így l cm-re csökken.
Mindezek ellenére nem szabad lebecsülnünk a felfagyások
károsításait, hiszen szomorú adatok állanak rendelkezésünkre
pusztításairól. Inkább azt mondhatjuk, hogy két év megfigyelé-
seinek eredménye megközelítőleg sem elegendő általános ér-
vényű eredmények levonására, hanem még további megfigye-
lésekre van szükség.
A felfagyás, — mint azt a 2, 3 és 4-es számú grafikonok
fagyásvonala is mutatja, — független a talaj mélyebb rétegei-
nek fagyottsági állapotától és ez a tünemény bármily mélyen
fagyott talaj felületén is előállhat. Ez annak a következménye,
hogy a fagyréteg felengedése egyidőben alulról és felülről tör-
ténik, viszont a megfagyás mindig a felszínről indul ki. Mindez
természetes is, hiszen a talaj felülete közvetlen-ki van téve a

i37
meteorológiai elemek hatásának és fokról-fokra követi ezek pil-
lanatnyi változásait. (Lásd 2. ábra. 1932 jan. 10—20-ig stb.)
A mélyebben fekvő talajrétegek a rossz hővezetés következté-
ben ellenben csak hosszantartó hatásokra reagálnak és ezért
időben megkésve követik a felszíni rétegek változásait.
Minden fagyrétegnél elképzelhetünk két olyan vonalat,
melyek azt a fagymentes részektől elválasztják. A vonalakat alsó
vagy felső fagyásvonalnak nevezem, a szerint, hogy a fagyréteg
melyik részén vannak.
A fagyásvonalak nagy szerepet játszanak a felfagyások
kártételeiben.
A fagyásvonalak a meteorológiai elemek hatása alatt
állandóan változtatják helyüket és hol emelkednek, hol süllyed-
nek. Míg a felső fagyásvonal csak lefelé, addig az alsó fagyás-
vonal a fagyásnál lefelé, az olvadásnál fölfelé mozog. A két
fagyásvonal mozgási iránya az olvadásnál tehát ellentétes, a
fagyásnál egyirányú.
Hosszantartó erős fagyokat követő olvadásnál a felső
fagyásvonal annyira lesüllyedhet, hogy egy újabb hőcsökke-
nésre pillanatnyilag már nem reagálhat, amiért a felszínen, az
alsó rétegtől függetlenül, egy újabb fagyréteg alakul ki. A ta-
lajban ekkor két fagyréteg helyezkedik el, két-két fagyás-
vonallal, melyek között egy fagymentes réteg van. Ha a hő-
mérséklet tovább süllyed, akkor a felszíni fagyréteg alsó
fagyásvonala eléri az alsó fagyréteg felső fagyásvonalát és a
két fagyréteg egybeolvad.
A felső fagyréteg önálló kialakulásával magyarázható csak
meg, hogy a felfagyás jelensége mélyen fagyott talaj felületén
is előáll. Ez leginkább tavaszkor gyakori, amikor hosszantartó
erős fagyokat hirtelen felmelegedés, illetve erős hőmérséklet-
ingadozás követ. Ilyenkor csak a talaj felszíne reagál a gyors
változásokra és dacára a mélyebb rétegek fagyottságának, be-
következik a felfagyás. (Lásd 1932. év febr. és márc. fel-
fagyások. )
A felfagyásnak a növénytenyészetre való hatása a fagyás-
vonalak elhelyezkedésével van szoros összefüggésben. Neveze-

138
tesen, aszerint, hogy az alsó fagyásvonal a növények gyökerei
fölött, közepén vagy alatta helyezkedik el, elősegíti vagy közöm-
bösíti a felfagyás károsítását.
Ha a talajban csak egy fagyréteg van (pl. őszkor), akkor
a fagyásvonal hatása a következő lehet: ha az alsó fagyásvonal
a növények gyökerei fölött helyezkedik el, akkor a fagyás kis
felületre ható emelőerejének a növénygyökerek ellenállnak. Ha
ellenben az alsó fagyásvonal lejebb húzódik és a talaj a növény-
gyökér közepéig lefagy, akkor a felfagyás nagy gyökérfelületre
ható emelőereje a gyökereket egy bizonyos ponton túl elsza-
kítja és a növényeket a földből kiemeli. Ha az alsó fagyásvonai
a növények gyökerei alá hatol, akkor a talaj felemelkedése az
egész növényt megemeli. E két utolsó jelenség többszöri meg-
ismétlődése a növényeket a földből teljesen kidobhatja, melyek
aztán a nap és a szél hatásának védtelenül kitéve, rövidesen el-
pusztulnak.
Két fagyréteg esetén a felfagyás hatása aszerint változik,
hogy a növények gyökerei mennyire vannak az alsó fagy-
rétegbe ágyazva. Ha ugyanis az alsó fagyréteg csak a gyökér-
végeket fogja magába, akkor a felfagyás a gyökereket elszag-
gatja. Ha ellenben a növények teljes gyökérzettel fekszenek az
alsó fagyrétegben, akkor a fagy által a talajba cementált gyö-
kerek a talaj felületén keletkezett felfagyásnak ellenállnak.
A felfagyások károsítása tehát a fagyásvonalak fekvésétől
függ. Egy fagyréteg esetén mindig nagyobb a károsítás, mint
kettőnél. Mivel pedig normális időjárási menetet véve, termé-
szetszerűleg őszkor a talajban leggyakrabban csak egy fagy-
réteg van, ezért az őszi felfagyások a növénytenyésztésre min-
dig veszélyesebbek, mint a tavasziak.
Természetesen eddigi megfigyeléseim még nem elegendők
végleges érvényű szabályok levonására, hanem a fagyásvonalak
ingadozásait és a felfagyás kártételeiben való szerepét még
további kutatások vannak hivatva igazolni.
A különbözőképpen kezelt talajok felfagyásainak eredmé-
nyeit táblázatokba foglaltam, melyekből azonban helyszűke
miatt csak az alábbit tudom bemutatni.'

139
II. sz. táblázat.
A felfagyások rug.vsáaa m/m hen
Idő
ásott
mohával
■a* art
füves
Jegyzet
területen
1932 XII 5
7
?» »» '
„ . 8
,. 26
5
2
1
6
2
1
2
3
2
4
Összesen
14
5
9
A táblázatból láthatjuk, hogy dec. havában négy alkalom-
mal volt felfagyás, mely ásott területen 14 mm, mohával takart
területen 5 mm és fűvel benőtt területen 9 mm emelkedést oko-
zott, vagyis ásott talajon átlagosan 64%-kai nagyobb volt a
felfagyás, mint a fűvel borított részen. Ez természetes is, hi-
szen a felásással meglazított talaj vízkapacitása emelkedik és
laza szerkezeténél fogva máskülönben is sokkal intenzívebben
reagál a meteorológiai elemek hatására, mint a fűvel benőtt,
tömött struktúrájú talaj. A mohával takart részen gyakorlatilag
számottevő felfagyás nem volt. Ebből azt a következtetést von-
hatjuk le, hogy a talajok takarásával megakadályozhatjuk,
illetve veszélyteleníthetjük a felfagyást.
Megfigyeléseim bemutatásánál nem terjeszkedhettem ki a
felfagyások és a különböző anyagú talajok közötti kapcsolatok
tisztázására, mert a rendelkezésemre álló adatok ehhez még
nem voltak elegendők. A felfagyásokra vonatkozó további vizs-
gálataimnál ezért a talajok összetételére fektettem a súlyt és
megfigyeléseimet kibővítve a brandmajorin kívül, még Püspök-
ladányon, Gödöllőn és Kecskeméten is felállítottam egy-egy fel-
fagyásmérőt.
FELHASZNÁLT IRODALOM:
1. Paul Graebner: Lehrbuch der nichtparasitáren Pflanzenkrankheiten.
2. Paul Sorauer: Handbuch der Pflanzenkrankheiten.
3. Havass Géza: Az őszi búza felfagyása és elfagyása. Köztelek, 40. évf.,
1—2. sz.
■4. Villax Ödön dr.: A fagykárokról, különös tekintettel a felfagyásra.
5. Legány Ödön: A nemesített búzák fagyállósága. Köztelek, 39. évf., 46. sz.
6. Dr. Fehér Dániel és Mágocsy-Dietz Sándor: Erdészeti növénytan.
7. Dr. Fehér Dániel és Bessenyei Zoltán: Vizsgálatok egyes hazai és külföldi
fák és cserjék fagyállóságáról. Erdészeti Kísérletek 33. évf., 4—3. sz.
8. Fleischmann Rudolf: A talaj felfagyása és felengedése az 1928—29.
télben. Időjárás 1929 júl. aug. sz.
9. Vági István: A meteorológia és éghajlattan elemei.

140
A lillafüredi pisztrángos tógazdaság
Csonkamagyarország területén alig maradtak olyan hegy-
vidéki jellegű vizek, amelyeknek természetes halállománya az ú. n.
felső szintájú fajtákhoz tartoznék.
A trianoni békekötés által elszakított országrészeken: főleg
a Felvidéken és Erdélyben voltak azon mesterséges költőházak és
tenyésztelepek, amelyeket államköltségen létesítettek a felső szin-
tájú halfajtáknak: a sebes és szivárványos pisztráng, valamint a
pataki saibling ivadéknak tenyésztésére és a hegyi patakoknak
ilyennel való népesítése végett.
Pisztráng ezidőszerint úgyszólván egy természetes vízfolyá-
sunkban sincs, bár ha telepítési kísérletek történtek egyes helye-
ken, leginkább Ausztriából hozatott tenyészanyaggal, de nsm
jelentékeny eredménnyel. Pedig a jelenlegi országhatárokon belül
is találhatók a magasabb dombvidékeken olyan hidegebb hőmér-
sékletű és állandó bővizű patakok, amelyek pisztráng tenyésztésére
alkalmasaknak látszanak, úgy azért, hogy ezen vizek népesítá-
sére szükséges ivadékot előállítsuk, mind a többfelől jelentkező
pisztráng ivadék-kereslet kielégítésére elkerülhetetlennek látszik
egy olyan tenyésztelep létesítése, ahol a népesítésre szolgáló ikra
kikelthető és az ebből kikelt ivadék felnevelhető legyen.
Ilyen költötelepet az Országos Halászati Felügyelőség már
1906-ik évben tervbe vett Lillafüreden a Szinva patak völgyében,
de a régi terv megvalósítása most már azért sem volt lehetséges,
mert időközben ezek a Szinva melletti területek a fürdőtelep ter-
jeszkedése folytán villatelkekké és rakodókká váltak. Éppen azért
a választás a csodás fekvésű Garadna völgyére esett, ahol a há-
mori tó gátjától nyugatra 3.7 km-re található a bővizű „Margit-
forrás". Ez a forrás a Garadna patak jobbpartján, a patakfenék-
től mért 4 m magasságban helyezkedik el.
Vízbősége 16—60 liter (másodperc között váltakozva, átlago-
san 37 liter) mp. Állandó jellegű, tiszta és hidegvizű (télen-
nyáron í-lOC). Oxigéntartalma 6 cm3 literenkint, így tehát az
ikraköltésre, valamint a tavak táplálására előzetes szűrés és leve-
gőztetés nélkül felhasználható. Foglalása az ilyen forrásoknál
szokásos és'ismert módon történt. A forrást* elzáró betonfalon

141
két tiltó szerkezet nyert elhelyezést. Az egyik a tavak táplálását,
a másik pedig a fölösleges forrásvíznek levezetését célozza.
Közvetlen a forrásból vezet a 24 fm-es betonból készült táp-
láló-csatorna, melyből a halköltőházat és a tavakat tápláló fa-
vályúk ágaznak el. A tápláló csatorna 24 fm hosszban azért ké-
szült betonból, mert ezen a szakaszon szilárd talajra volt helyez-
hető, míg ellenben a töltéseken, ahol az esetleges ülepedésekre
kellett gondolni, a betoncsatorna megtörését elkerülendő, a válasz-
tás a tavalyukra esett.
1.
Ugyancsak a Garadna patak jobbpartján a forrás közelében
nyert elhelyezést a halköltőház is, az erdei vasútvonal és a hegy
lába közti területen. Alapterülete kereken 33.0 m\ Alap és lába-
zati falai téglából, a sarkokon ciklopszerű terméskő kiképzéssel,
cementhézagolva készültek. Felmenő falai fenyőfából, ú. n. borona-
fallal, mohával bélelve a hézagok, nyertek kiképzést. A padlástér
úgy terveztetett, hogy azon bármikor 2 manzardhelyiség legyen
elhelyezhető. Ugyanis külön kezelői lakás megépítése részben a
szűkös pénzügyi viszonyaink miatt, részben pedig azért, mert
jelenlegi kezelőnk lakása csak 200 m-re van a teleptől, nem vált
szükségessé s így a manzardhelyiségek kiképzése is a jobb időkre
maradt. Padozatát 10 cm vastag dolomit zúzalék pótolja. Fedess
pedig bükkzsindellyel történt.
A tápláló vályú kétrekeszes kiképzést kapott olyképpen,
hogy a falfelőli rekesz tisztán a víznek szállítását, míg a másik
rekesz, melyben a csapok nyertek elhelyezést, az elosztást szol-
gálja. Ezzel a kiképzéssel a netán az elosztó vályúba kerülő
iszapnak a keltető edénybe való jutása is meg lett akadályozva.
A Jaffé-rendszerű vályúknak csap alatti részén 40 fokos szög
alatt szita nyert elhelyezést és közvetlen mögötte pedig, egy 1
cm vastagságú deszkalap 90 fokos szög alatt helyeztetett a
vályúba, hogy az ikrák nyugalmi helyzete biztosítva legyen.
A vályúk végei ugyancsak szitával vannak elzárva, hogy az iva-
dék a túlfolyó vízzel el ne szökhessen.
A Californiai edények ismertetésére itt nem térek ki, mi-
után azok a szakkönyvekből mindenki előtt ismeretesek.

142
Sandforti keltető edényeink 742 cm1' felület nagyságúak. Per-
forált bádoglemezből készültek és a Jaffé-rendszerű vályupárban
nyertek elhelyezést olyképpen, hogy egy-egy vályupárba 6 db
ilyen Sandforti edény került. Magát az edényt, hogy a benne
levő ikrákat az esetleges iszaptól meg lehessen védeni, lábak eme-
lik a vályú fenekétől 5 cm magasságra. Minden vályú és edény
könnyen kezelhető fedőlappal van ellátva s így az ikra keltetésé-
nél annyira nélkülözhetetlen sötétség és nyugalom biztosítva van.
II.
Ugyancsak a Garadna patak jobbpartján, az erdei vasút
mindkét oldalán nyertek elhelyezést a halastavak is. Az 1. .sz. tó'
az erdei vasút baloldalán, a hegy oldalában fekszik. A másik 5-
drb. tó a vasút jobboldalán épült. A tavak nagyságát és az
azokra vonatkozó egyéb adatokat az alanti táblázat szemlélteti.
A vizszin magas-
sága tengersz f,
A tóban leró viz
köbtartalma
A tavak átlagos
vízmennyisége m
száma
területe ro2.
i
411.5
331.00
300 85
1.0
2
266.56
331.90
158.40
1.0
3
173.16
331.90
130.80
1.2
4
188.14
331.90
154.76
1.4
Az 5-ös és 6-os számú tavaknak a megépítése csak 1934.
évben fog megtörténni.
A „Margit-forrás" vizét a tavakba favályuk osztják széjjel,
a vasút alatti átvezetést pedig egy bujtató végzi. Ebből az el-
osztó vályúból ágaznak (minden tóba kettő) az ú. n. „csőrök",
melyek a vizet közvetlenül vezetik a tavakba. A 2. és 3. sz. tavak-
ban ezek a „csőrök" bordás elzárást kaptak, mivel az itt levő
anyahalak a víz sugarán át igyekeztek a vályúkba jutni s így a
szomszédos tavak ivadékállományát veszélyeztették. Minden tó-
nak szabályozható lecsapolását, a benne elhelyezett barátzsilip
szolgálja.

143
A barátzsilipeken átjutó vizet a lecsapoló csatorna a (ía-
radna patakba vezeti. így az állandó átáramlás és lehalászáskor
a tavak kiürítése biztosítva van. úgy a bujtatónál, mint a barát-
zsilipnél 30 cm-es betoncsövek használtattak.
Minthogy a tavak helyén a talaj vízátbocsátó volt, a töltések
alját és a feneket agyaggal kellett szigetelni.
III.
1933 március 1-én érkezett a halköltő házhoz az első ikra-
szállítmány, az alsóausztriai Traismauerből, mely 30.000 drb
sebespisztráng-ikrát, míg a 2-ik, mely Znióváraljáról érkezett
március 9-én, 20.000 drb sebespisztráng-ikrát tartalmazott. Ezek
a szállítmányok ládákban az ismert módon voltak csomagolva.
Miután a halköltőházban már előre elkészítettünk mindent erre
a célra, rögtön a megérkezés után kicsomagoltuk és elhelyeztük
az edényekbe az ikrákat. Ez a szállítmány tisztán csak sebes-
pisztráng (Trutta fario) ikrát tartalmazott. A kicsomagolásnál
Traismaueri ikra 50 drb mint elhullott jelentkezett. Znióváralja

144
szállítmánya csak 9 db elhullott ikrát tartalmazott és csomagolása
is gondosabban történt, mint az említett osztrák szállít-
mányé volt.
A szállítmányok megérkezése után azonnal naplót fektettünk
fel, melyben ettől az időtől kezdve pontosan jegyeztük mindazokat
az adatokat, melyek a haltenyészet szempontjából fontossággal
bírnak. Ezeknek az egyébként értékes adatoknak közlését kény-
telen vagyok helyszűke miatt mellőzni. Talán később, tisztán
mint feljegyzési adatokat módomban lesz a szakközönség rendelke-
zésére bocsátani. így csak azokat a fontosabb adatokat említem
meg, amelyek a közlemény megértéséhez nélkülözhetetlenül
szükségesek. így a kikelés időtartama, mely nálunk márc. 1-vel
kezdődött és márc. 22-vel befejezést nyert. A megtermékenyítés
idejét a szállító cégek nem jelölték meg, így tehát az idei ivadék-
nál napfokok szerinti megjelölése nem közölhető.
Az ikrát, 7 drb californiai és 24 drb sandforti edény között
osztottuk széjjel, kényelmes téli helyet biztosítva így az ikrák-
nak, mivel a keltető edények rendes befogadó képessége 90.000 drb
ikrát tesz ki, a rendes 2—3000 drb edényenkénti számot véve
alapul.
A sebespisztráng (Trutta fario) ikráiból március 1-től 22-ig,
vagyis a kikelés időtartama alatt 651 drb pusztult el. Ez a pusztu-
lás százalékokban kifejezve 1.3%-ot tesz ki; látható tehát, hogy
az eredmény igen kielégítő volt. A szikzacskó fölszívódása márc.
22-től április 16-ig tartott. Az ivadék a szikzacskó felszívódásáig
a keltető edényekben maradt, utána pedig, miután a tavak a
rossz időjárás következtében kellő időben elkészülni nem tudtak,
a Jaffé-rendszerű vályúpárakban nyertek elhelyezést. Ezekből
a vályupárakból a sandforti edények ki lettek véve, míg a vá-
lyúkba apró kavicsot és gyephantot helyezett a kezelőség, hogy
az ivadék tartózkodási helye minél természetesebbé váljék. A szik-
zacskó fölszívódása után az ivadékot mesterséges táplálék fölvéte-
lére igyekeztünk szoktatni, mely egyharmadrész máj, egyharmad-
rész lép és egyharmadrész halliszt keverékéből állott. Kezdetben
nehezen vette fel az ivadék ezt a táplálékot, de később szépen
hozzászokott és a kis palalemezek, melyekre a táplálékot helyez-
ték, csupaszságukkal jelezték, hogy az ivadék jóétvággyal rendel-
kezik.

Ápr. 27-én érkezett Traismauerböl egy másik ikraszállít-
mány, mely 40.000 drb szivárványos ikrát tartalmazott. Ezt az
ikramennyiséget, miután a Californiai és Sandforti edények egy
része üresen állott, ezekbe az üres edényekbe helyeztük. Ebben
a szállítmányban annak kibontásakor 206 drb romlott ikra volt,
ami az akkor már melegebb időjárásssl volt összefüggésben.
A szivárványos ivadéknak (Salmo irridea) kikelése május
11-én befejeződött. Maga a kikelés az ikra megérkezése után
másnapra rá már kezdetét vette. Először vontatottan, de később
mindinkább gyorsabban ment végbe. A pontos kikelési időtartam
így sem közölhető pontosan, mert mint fentebb már jeleztem,
a cég a megtermékenyítés idejét nem közölte. Minthogy a szivár-
ványos ivadék keltetési ideje már arra az időre esett, mikor a
halköltőház teljes befejezést nyert, az erdőigazgatóság saját anya-
halait is használta a fejeshez. Ezek az anyahalak a Szinva pa-
takból lettek gondosan kiválogatva és a fejesnél fölhasználva;
800 drb ikrát eredményeztek. A kikelési időtartam a „Margit-
forrás" 10 fokos vizét véve alapul, 36 napfokot tett ki. Ami
pedig a pusztulást illetti, arra nézve az adatok a következők: a
40.000 drb-ot kitevő Traismaueri ikrából elpusztult a kikelés
ideje alatt mint ikra 1080 drb, mely százalékokban kifejezve
2.6%-ot tesz ki. A kikelt ivadékból, míg a vályúkban és az edé-
nyekben volt elhelyezve, a pusztulás 1677 drb-ot tett ki, oka pe-
dig ennek a nagy pusztulásnak az volt, hogy a tavak a kellő időre
a rossz időjárási viszonyok miatt elkészülni nem tudtak és a már
szép fejlődésnek indult ivadék részére az edények és vályúk nem
tudtak elég levegőt és vizet szolgáltatni. Észrevehető volt ez kü-
lönösen a melegebb idő beálltával, mikor a pusztulás görbéje a
legmagasabbra szökött és hogy az elpusztult mennyiség csak
ennyi volt, ahhoz is nagyobb erőfeszítésre volt szükség, mert állan-
dóan kellett az edényekben és vályúkban az ivadék számát és a
hozzáfolyó vízmennyiséget változtatni, folytonosan növekedő oxi-
gén igénylése miatt.
A sebespisztráng ivadékot, miután május 27-én az első számú
tó elkészült, kihelyeztük. Az ivadék a kihelyezéskor 3—4 cm
nagyságú volt. A szivárványos ivadék pedig, miután a sebes-
pisztráng ivadék a tóba lett kihelyezve, most már az edényekbe
és vályúkba ennek megfelelően helyeztetett el, ezáltal is tágabb

146
teret nyújtva neki ahhoz, hogy fejlődésében el ne maradhasson.
A sebespisztráng ivadék kihelyezése után mindössze 4 drb elhul-
lott ivadékot találtak.
A szivárványos ivadéknál, melynek július 21-én történt, már
jóval több volt a kihelyezés után mutatkozó hulladék, mert itt 3
nap alatt 105 drb hulladékot olvastak meg. Tagadhatatlan, hogy
a szivárványos ivadék ezt a késői kihelyezést nagyon megsíny-
lette. A kihelyezés után 1 hónapig úgyszólván semmit nem fejlő-
dött és „széjjelnövése" annyira szembeötlő még ma is, hogy 12
cm. nagyság mellett a 3—4 cm-es nagyságú ivadék sem ritka.
Az 1-ső számú tóban 26.150 drb sebespisztráng van nyilván-
tartva, míg a 4-es számú tóban, melybe a szivárványos ivadék ke-
rült, a létszám 27.093 drb-ot tesz ki. Ugyanis a halászati fel-
ügyelőség 10.000 drb-ot a Dréher-uradalomnak utalt ki, mely
uradalom tavasszal a zsenge ivadékot el is szállította, de mint ar-
ról később értesültem, a patak elzárórácsát, melybe az elszállított
ivadékot helyezték, ismeretlen tettes fölemelte s így a patakba he-
lyezett szivárványos ivadék természetesen elszökött mind. 2000
drb-ra dr. Potoczky Dezső úr tart igényt, aki az ivadékot 1934
tavaszán akarja elszállítani s ezt a Hernád felső szakaszán kihe-
lyezni. Jelentkeztek több oldalról már igénylők, hogy a szükségle-
tet ki tudjuk elégíteni, azt a lehalászás eredménye fogja megmu-
tatni.
A kihelyezés után az ivadékot épp úgy etették, mint a hal-
költőházban. A tápszer ugyanolyan összeállítású volt, mint azt
már föntebb említettem, itt azonban a német „Salmona"-t mái-
kénytelenek voltunk kiküszöbölni, mert nem akartuk a kergekór-
nevű veszedelmes betegséget halaink közé behozni és helyette in-
kább a sokkalta jobb Balatoni Halászati Rt. fonyódi halliszt elő-
állító telepéről kapott halliszttel etettünk. A tápláléknak a tóba
való behelyezése palalemezeken és mindig egy és ugyanazon a he-
lyen történt. így az 1-ső számú tóban 2 rézhuzal lett kifeszítve
és erre került az a kis etetőkészülék, amelyre a táplálék került. A
4-es számú tóba pedig 4 helyen a part mentén bevert karókhoz
kötötték a palalemezeket és az ivadék erről szedte le a táplálékot.
A sebespisztráng ivadék nem igen vett magához mesterséges
táplálékot s ezt a rossz szokását december közepéig meg is tar-
totta. December- közepétől a behelyezett napi 15 dkg tápanyag-

117
keveréket jóízűen elfogyasztotta s ma már ott tartunk, hogy a
táplálékot úgy a sebespisztrángnál, mint a szivárványosnál az ed-
digi adagnak háromszorosára fokozzuk. A szivárványos ivadék
azonban olyan mohón táplálkozik, hogyha a tópartján megjelenik
a kezelő, már ők az etetőhöz rohannak abban a reményben, hogy
ismét dús táplálékban lesz részük.
Az előbbiekben ismertetett tápkeverék novemberben megvál-
tozott, mert a szokásos keverék kukoricaliszt és lóhús keveréket
is kapott. A lóhúst azonban arra való tekintettel, hogy tele volt
emészthetetlen rostszerű anyagokkal, ki kellett küszöbölni és he-
lyébe ismét marhalép került. Az ivadék a lóhús fölvétele után na-
gyon furcsa képet mutatott, mert az emészthetetlen anyagok napo-
kig a végbél nyílásánál voltak láthatók és az ivadék azt a képet
mutatta, mintha etetése cérnával történt volna. Miért is a régi
tápanyagból csupán a halliszt és a máj kerültek ki, míg a lép és
a kukoricaliszt továbbra is megmaradtak, mint haltápszerek. A
sebes ivadéknál Köves János m. kir. főerdőtanácsos úr tehéntúró-
val is megkísérelte az etetést, de az itteni ivadék ennek a felvéte-
lére nem mutatott különösebb kedvet, ellenben a szivárványos
ivadék nagy kedvvel fogyasztotta a tehéntúrót, oka pedig ennek,
az l-es számú tó dús plankton tartalma, melyet dr. Unger Emil
professzor úr minden tóra külön-külön kimutatott a tavakból vett
víz vizsgálata alapján.
A 3-as számú tóba nyertek elhelyezést a sebespisztráng
anyahalak, számszerint 50 drb, mely létszám jelenleg 77 drb-ból
áll. Nemek szerint 37 ikrás és 40 drb tejes képezi az állományt,
mely az idei fejeshez az ikramennyiséget ezidőszerint szolgáltatni
fogja.
Intézkedés történt azonban, hogy ezt az állományt fokozni le-
hessen, mert a varsák állandó kihelyezés alatt vannak anyahal
gyűjtése végett a Szinva patakban. A Szinva pataknak őszi ma-
gas vízállása ugyanis lehetetlenné tette a varsáknak korábbi kihe-
lyezését, miért is az anyahalak gyűjtése szokatlanul eltolódott.
Az anyahalak a közelgő ivásra való tekintettel (mely az idén
feltűnő módon eltolódott) a 2-es számú tóban vannak elhelyezve.
A halköltőház szintén el van készítve a fejés idejére és várja az
idei ikramennyiséget, melyet a halászati felügyelőség csekély
sebespisztráng anyahal állományunkra, való tekintettel 50.000 drb

148
znióváraljai ikrával fog kiegészíteni. Az anyahalállomány, mely
ló. marha és különböző erdei ragadozók húsával lett etetve, na-
gyon szép állapotban van. Köztük a 40 dkg súlyú anyahal sem
ritka.
Nyáron a nagy melegben a tavak vize 17 fok C-ra emelke-
dett. Kivétel volt az 1. számú tó, melynek hegyoldalban való
ideális elhelyezése a víz hőmérsékleténél is kifejezésre jutott.
Ennek a tónak hőmérséklete 12 fok C volt, 37 fok C külső hő-
mérséklet mellett. Többre ennél hőmérséklete soha nem emelke-
dett. Ezt a nagyfokú fölmelegedést elkerülendő, a 2., 3. és 4-es
számú tavakra 3—5 m'2 nagyságú széldeszkából készült tutajok
kerültek, hogy a halak részben védelmet találjanak alatta, rész-
ben pedig azért, hogy a nagyfokú fölmelegedését a víznek meg-
akadályozzák. Jelenlegi téli hőmérséklete a tavaknak 6 és 8 fok
C között váltakozik állandóan.
IV.
Nézzük most már azokat a betegségeket, amelyek gazdasá
gunkban ezideig mutatkoztak. Első helyen kap említést a halker-
geség nevű betegség, mely 2 drb sebespisztráng ivadékunknál mu-
tatkozott. Tudva azt, hogy ahol ez a betegség fellép, a kis halacs-
kák közt sok ezer áldozatot szed, az első intézkedés a német „Sal-
mona" etetésének kiküszöbölését eredményezte. (Erre egyébkent
sincs a magyar halgazdaságokban semmi szükség, mert a fonyódi
hallisztgyár kifogástalan hallisztet állít elő, miért is bátran merem
a halászattal foglalkozók figyelmébe ajánlani.)
A betegséget a Lentospora cerebrális nevű apró &pórás állatka
okozza. Található volt három torz alak'is, ezeknek kettős fejük kép-
ződött. Az ilyen torz alakok akkor fejlődnek, ha az edényt erő-
sebben megrázzák, avagy megütik és így tt mechanikai behatások
következtében a fej, vagy a farkvég csírakezdeményeit alkotó sej-
teket egymástól 'elválasztva duplafejü vagy duplafarkú halacskák
fejlődnek. Egykét anyahalnál mutatkozott a halpenész is, termé-
szetesen intézkedés történt azonnal ezeknek kiválasztására és így a
betegség további terjedésének, amennyire a körülmények meg-
engedték, gátat szabtunk. A telepen más betegség ezideig ész-
lelhető nem volt.

Jelentkeztek a pisztrángos telepen a ragadozók is. Itt első he-
lyen kell megemlítenem a vizi cickányt (Neomis fodiens). Ez & kis
ragadozó az ikrák megérkezése után egy hétre már jelentkezett a
halköltőházban, kárt azonban nem tehetett, mert illő fogadtatás-
ban részesült s így másik két társával, mely a forrás vizét levezető
csatornába került, a csapdába Vásárhelyi István gazdag gyűjte-
ményének tárgyát képezi. Jelentkezett természetesen a kecskebéka
is (Rana aesculenta), ezt hálóval fogták ügyesen az emberek és
megdarálva föletették az anyahalakkal. Nagy számban mutatkozott
a vízisikló (Trpidonátus natrix) is, de természetesen az éber sze-
mélyzet kárt tenni nem engedte. Mutatkozott a jégmadár (Alcedó
ispida), úgyszintén egy darab szárcsa (Fulica atra) is ellátogatott
a telepre, de kárt tenni egyik sem tudott, mert elriasztásukról gon-
doskodás történt.
Vilics Ferenc erdömémök.
EGYESÜLETI KÖZLEMÉNYEK
Jegyzőkönyvi kivonat
az Országos Erdészeti Egyesület igazgatóválasztmányának Budapesten,
1934. évi január hó 9-én az Egyesület székházában tartott rendes
üléséről.
Megjelentek: báró Waldbott Kelemen elnök, gróf Teleki József al-
elnök, Bíró Zoltán ügyvezető, Ajtay Jenő, dr. Ajtai Sándor, Balogh Ernő,
Czillinger János, gróf Esterházy Móric, Földváry Miksa, Fröhlich Brúnó,
báró Inkey Pál, Kallivoda Andor, gróf Károlyi Gyula, Kovács Gábor, ifj.
gróf Mailáth József, gróf Mailáth György, Mihalovich Sándor, Molcsányi
Gábor, Onczay László, Orosz Antal, Osztroluczky Géza, Osztroluczky Mik-
lós, Papp Béla, Urbancsek Ignác, Véssey Ferenc, Véssei Mihály, Vuk
Gyula, gróf Zclesnski Róbert, Zügn Nándor vál. tagok és Lengyel Sándor
segédtitkár.
Báró Waldbott Kelemen elnök: Üdvözlöm a megjelent Urakat és az
Országos Erdészeti Egyesületnek a mai napra kitűzött választmányi
ülését megnyitom.
Megállapítom, hogy az ülés határideje és annak tárgysorozata a
választmányi tag
urakkal megfelelő időben közölve lett és a választmányi
ülés a megjelentek számára való tekintettel határozatképes.
Távolmaradásukat kimentették: Borhy György, Ivanich Ferenc,
Matusovits Péter, herceg Montenuovó Nándor, őrgróf Pallaviczini Alfonz
Károly, Rimler Pál, gróf Széchenyi Károly, Kiss Ferenc, Pech Kálmán,
Karafiáth Jenő, Fiedler Jenő, Papp-Szász Tamás, Róth Gyula választ-
mányi tag urak.
A jegyzőkönyv hitelesítésére Ajtay Jenő és Balogh Ernő választ-
mányi tag urakat kérem föl.
Van szerencsém a t. igazolóválasztmány tudomására hozni, hogy

150
az utolsó választmányi ülésünk óta Hinfner György választmányi tag úi
választmányi tagságáról lemondott s az elnökség a mult hónapban meg-
tartott közgyűlésen ennek a helynek betöltése iránt is intézkedett.
Egyúttal a t. választmányi ülés nagybecsű tudomására hozom, hogy
a közgyűlés négy év tartamára Borhy György, Czillinger János, báró
Inkey Pál, Pech Kálmán, gróf Bethlen István, báró Biedermann Imre,
herceg Festetits György, gróf Károlyi Gyula, Onczay László, Földváry
Miksa, Fröhlich Brúnó, báró Prónay Gábor, Rónay György, Urbancsek
Ignác és Arató Gyula urakat, három év tartamára gróf Mailáth György
urat, két év tartamára gróf Festetics Kristóf urat és egy év tartamára
Véssey Ferenc urat választotta meg az igazgatóválasztmány tagjaivá.
Amidőn az ismételten megválasztott és új választmányi tag urakat
melegen üdvözlöm, egyúttal arra kérem őket, hogy. az igazgatóválaszt-
mányt és a vezetőséget — általunk mindig nagyraértékelt szaktudásukkal
és munkakészségükkel munkájában támogatni szíveskedjenek. Egyben az
erdőbirtokos urakat külön is arra kérem, hogy az egyesületet felelősség-
teljes működésében különösen most, mikor birtokosetlenes a hangulat, tá-
mogassák és annak munkájában aktíve vegyenek részt, hogy az erdő-
birtokosok érdekei megvédhetők legyenek.
Az igazgatóválasztmánynak a mai napraí történt összehívását szük-
ségessé tette egyrészről az ai körülmény, hogy a m. kir. kereskedelemügyi
miniszter úr, illetőleg a. kormányzat a magyar tűzifára eddig érvényben
volt szállítási díjkedvezményt revízió alá kívánja venni.
Az a rendkívüli fontosság, amellyel ez a díjkedvezmény a magyar
tűzifa értékesítési lehetőségeire nézve bír, szükségessé teszi azt, hogy a
kérdéssel maga az igazgatóválasztmány ás behatóan foglalkozzék.
Kiinduló álláspontunk mindenesetre csak az lehet, hogy a kedvez-
ménynek továbbra leendő fenntartásához minden erővel ragaszkodunk.
Mivel azonban számolnunk kell azzal az eshetőséggel is, hogy ez
a törekvésünk nem jár eredménnyel, mindenesetre meg kellene állapítani
egy olyan megoldást is, amely az erdőgazdaság érdekei szempontjából
a legkisebb károsodással jár.
A másik kérdés, amit tárgysorozatra tűztünk, a szállítási igazol-
ványok kiszolgáltatásának kérdése.
Amint tudni méltóztatik, a tűzifa árvédelme érdekében foganato-
sítandó intézkedések keretében a kormányzat úgy a külföldi, mint a bel-
földi tűzifa szállítását igazolványhoz kívánja kötni.
Az igazolványok kiszolgáltatásával a földmivelésügyi miniszter úr
Egyesületünket bízta meg, s az erre vonatkozólag szükséges intézkedé-
sekről az ügyvezető úr fogja a t. igazgatóválasztmányt tájékoztatni.
Ezek után áttérhetünk a tárgysorozat egyes pontjára.
Bíró ZoUán ümivezető a tárgysorozat első pontjaként a tűzifa
vasúti tarifájának ügyállását ismerteti. Már a legnitóbbi választmányi
ülésen jelentette, hogy a kereskedelemügyi minisztérium a Máv. kedvez-
ményes tűzifatarifáját revízió alá kívánja venni, mert a Máv. deficitjét
meg akarják szüntetni. A kérdéssel kapcsolatosan a kereskedelemügy:
minisztériumban az érdekeltek bevonásával tárgyalást tartottak, amely
azonban pozitív eredményre nem vezetett. Az államvasutak megbízottai
a tárgyaláson kijelentették, hogy a tűzifa kedvezményes tarifája 1,900.000
pengő bevételi kimaradást jelent, mert a külföldi tűzifa behozatala nem
kárpótolta a Máv-ot a belföldi tűzifának adott kedvezményért. A föld-
mivelésügyi minisztérium megbízottja ellenezte a revíziót, mert véleménye
szerint a Máv. a rendkívüli használatoknak 15%-ra történő korlátozása
következtében jelentékenyen emelkedő külföldi behozatalban meg fogja
számításait találni.
Ellenezte a revíziót továbbá azért is, mert a kormányzat a fogyasz-
tói árak emelését el kívánja kerülni. Egyben felvetette a gondolatot, hogy a

151
bevételi kimaradást nem lehetne-e a külföldi tűzifa clijteleiéinek emelé-
sével pótolni. A kereskedelemügyi és pénzügyminisztérium, valamint a
Máv. kiküldöttei ezt nem találták keresztül vihetőnek.
Az egyesület megbízottja viszont rámutatott arra, hogy a szállí-
tási kedvezmény életbeléptetése óta eltelt két évet egyáltalán nem tartja
alkalmasaknak arra, hogy abból következtetéseketlehessen levonni, mert a
kormányzat célja elsősorban azt volt, hogy a kulioldi tűzifa kiszorításá-
val a kereskedelmi mérleget időlegesen megjavítsa, ami egyelőre sikerült
is. Rámutatott továbbá arra is, hogy a Máv. számítása hibás, mert nem-
csak a külföldi tűzifa magasabb szállítási díjával kapott kárpótlást, de
abban is, hogy a magyar tűzifa szállítási távolsága s így átlagos szál-
lítási díjtétele emelkedett. Az utolsó két évben a magyar tűzifának több
mint 20 % -a 250 km-nél nagyobb távolságot futott meg vasúton, sőt 1932-
ben több mint 14%-ia 300 km-t is megtett s csak a tiszántúli részek el-
zárása következtében esett az arányszám 1933-ban 10 % -ra. Ha az erdő-
gazdaság a jelenlegi kedvezményt elveszíti, az Alföldről és a budapesti
piacról újból kiszorul a magyar fa s a munkások tízezrei maradnak télen
kenyér nélkül.
Az egyesület megbízottja az erdőgazdaság jövedelmezőségét féltve,
a kedvezmény megváltoztatásától végül is azt kérte, hogy a kedvezményt
hagyják még egy évig érvényben s ennek a normális viszonyokat jobban
megközelítő esztendőnek az eredményeiből vonják le a következtetéseket.
A Máv. kiküldöttei a mai kedvezményekkel szemben a 15-ik díj-
osztályból 100 km-ig 5%-os, 101—250 km-ig 10%-os és 251 km-en felül
.15%-os kedvezményt ajánlottak feL
Az egyesület megbízottja a tárgyalások során, miután a Máv. állí-
tásának meg'döntéséhez szükséges adatok még nem állottak rendelkezésre,
figyelmeztette a bizottságot arra, hogy rövidesen módjában lesz állításait
számszerűen is bebizonyítania.
A bizottság ezután nem is hozott határozatot, hanem a kérdés
újból leendő tárgyalását későbbre halasztotta, amikorra az államvasutak
újabb számításokat fognak végezni.
A vonatkozó statisztikai adatokat az egyesület időközben össze-
gyűjtötte s így ezek most már rendelkezésre állanak (lásd az Erdészeti
Lapok 1934. évi I. füzetének krónikáját).
Ügyvezető úgy véli, hogy az egyesületnek arra az álláspontra kell
helyezkednie, hogy az elmúlt két év adatai egyáltalában nem alkalmasak
arra, hogy azokból a jövőre következtetéseket vonni lehessen. Leghelye-
sebb lenne, ha a jelenlegi szállítási díjkedvezmény még egy év tartamára
érvényben maradna, amikor a statisztikai adatok birtokában a kedvez-
mény fenntartása tekintetében dönteni lehet.
Ha a, Máv. által javasolt módosítás keresztül megy, bizonyos, hogy
a magyar tűzifa 300 km-en felül versenyképességét elveszti. A Buda-
pestre gravitáló fa elhelyezése nem fog gondot okozni. Véleménye szerint
a tűzifa ár szempontjából a fuvardíjkedvezmény kérdéséhez most nem
szabad nyúlni s ha ez el nem kerülhető, a kisebb szállítási távolságoknál
a. mostani kedvezmény fenntartásához feltétlenül ragaszkodni kell.
Ügyvezető végül is felveti a kérdést, hogy ha semmiféle kedvezőbb
megoldási lehetőség nem mutatkoznék, úgy átmenetileg kényszerűségből
milyen megoldást tartana a választmány elfogadhatónak. Ez esetben is
indítsák meg ellene a legerélyesebb támadást is. Egyben felkér mindenkit,
akinek csaik befolyása van, arra, hogy az illetékes miniszter uraknál
megfelelő értelemben közbenjárni szíveskedjenek.
Gróf Esterházy Móric felszólalva, csatlakozik az elnök által el-
mondottakhoz. Hogy az erdőbirtokosok a tarifakérdéssel foglalkozhassa-
nak, annak az a feltétele, hogy úgy a kormányzat, mint az egyesület

152
szándékai felől teljes tájékoztatást kapjanak. A tarifális kérdések tekin-
tetében különben csatlakozik ügyvezető állásfoglalásához. Az üggyel kap-
csolatban két kérdésre szeretne felvilágosítást kapni. Az egyik arra vo-
natkozik, hogy a kormány, ha jól értette 15%-nál nagyobb mérvű több-
termelést nem fog engedélyezni. Az a kérdése, hogy a kormány kivel
szemben, hogyan, mily alapon és milyen feltételek mellett vállalt erre
kötelezettséget és, hogy imily statisztika szogált alapul. A rendkívüli
használatok csökkentését egyébként helyesli.
Második kérdése a tiszántúli experimentummal kapcsolatos. Úgy
véli, hogy a tiszántúli terület elzárása következtében jelentkező terheket
nemcsak az erdőbirtokosok és fakereskedők, hanem az állam is viseli.
Miután a 300 km-en felüli szállítások főleg a Tiszántúlra gravitáltak, a
Máv. veszteségének egy részét véleménye szerint a tiszántúli területek
lekapcsolása idézte elő. Véleménye szerint ezeket az állapotokat nem
szabad szó nélkül hagyni. Javasolja, hogy az egyesület intézzen kérdést
a kormányhoz aziránt, hogy az illetékes szakközegek ellenére életbelép-
tetett és fiaskóval végződött akció után nem hajlandó-e a konzekvenciák
levonására? Az eljárás következtében keletkezett Máv. veszteségek meg-
fizetésére a birtokosok nem kötelezhetők. Ezeket volt bátor felhozni.
Amint egyébként tájékoztatták, a külföldi műfa tarifája nagyon is ala-
csony. Ahelyett, hogy a veszteséget az erdőbirtokosokkal akarják meg-
fizettetni, kérdezi, hogy nem-e lehetne a külföldi műfára azt áthárítani
és ennek tarifáját felemelni?
Mikalovits Sándor nézete szerint a magyar erdőgazdaság proszperi-
tása függvénye a Máv. tarifapolitikájának. Megállapítja, hogy, az
utóbbi években egy kormányintézkedés sem volt oly helyes, mint a két
évvel ezelőtt életbeléptetett progresszív tarifacsökkentés.
Javasolja, hogy az egyesület semmi körülmények között se enged-
jen semmit a jelenlegi progresszív kulcsból s ha engedni kell, úgy a kül-
földi műfára hárítsák azt át. Ha a tiszántúli elkülönítés megszűnne, véle-
ménye szerint megszűnne a Máv. vesztesége.
Báró Inkey Pál a felszólalásokat helyesli s Mihalovits álláspontja
értelmében javasolja, hogy semmiféle kedvezmény megszüntetésébe az
egyesület ne menjen bele. Az egyesületnek a tarifakérdésben legélesebben
kell állást foglalnia, a maga részéről támogat minden olyan törekvést,
amely a tarifakedvezmény megszüntetése ellen állást foglal.
Ügyvezető a gróf Esterházy Móric által felvetett két kérdésre vá-
laszolva közli, hogy a rendkívüli használatok visszaszorítását úgy :az
igazgatóválasztmány, mint a Fagazdasági Tanács kérelmezte a föld-
mivelésügyi minisztériumtól. Továbbá Papp Béla az erdészeti csoport fő-
nöke közölte az igazgatóválasztmánnyal, hogy
s kormányzat hozzájárult
ahhoz, hogy a jövőben 15%-nál többet nem fog engedélyezni.
A másik kérdés tekintetében ma még nem tud tájékoztatást nyúj-
tani. Az eddigiek szerint a 300 km-en felüli tűzifaszállításoknál vissza-
esés mutatkozik, ugyancsak visszaesés van a rövidebb távolságoknál is, de
ezek nem mutatnak tiszta képet, mert 1933-ról sok adat hiányzik még.
Az idénre bizonyos tájékoztatást nyújt a kiadott kedvezményes fuvar-
levelek száma.
Kiadtak 1931- évben 54.344 drb-ot, 1932-ben 68.049 drb-ot és 1933-
ban 72.991 drb-ot.
Egyszer már megkísérelték a Tiszántúl felszabadítását kieszkö-
zölni, meg lehet újból kísérelni, de eredményt nem vár. A tiszántúli szál-
lításokra, hogy fennakadás ne legyen, már kétszer adtak 1000—1000
vagonos előleget. Javasolja, hogy kérjék a fuvardíjveszteség behozatalá-
nak a fűrészelt fára való áthárítását, amikor a magyar fűrészek részére
bizonyos állomásokra való szállításánál refakciás kedvezményt lehetne
talán biztosítani.

153
Báró Waldbott Kelemen elnök megállapítja, hogy az igazgató-
választmány egyhangúan az ügyvezető jelentésében előadottak értelmében
a kedvezmény megszüntetése ellen foglalt állást. Helyesli a határozott
tiltakozást, de taktikai okokból véleménye szerint kenni kellene azt, hogy
egyelőre egy évre, hagyják még meg a kedvezményt.
Osztroluczky Miklós a módosítás ellen való tiltakozást javasolja,
de még egy évig, amíg az egyesület ai szükséges statisztikai adatok bir-
tokába jut, egyelőre maradjon meg a kedvezmény úgy, ahogy van.
Báró Waldbott Kelemen elnök a tiszántúli elzárt terület tekinteté-
ben csatlakozik gróf Esterházy Móric előterjesztéséhez és javasolja, hogy
az egyesület újból foglaljon állást az leizárás ellen.
Az igazgató választmány végül is egyhangúan az Osztroluczky
Miklós által módosított javaslat, valamint a tiszántúli kérdésben gróf
Esterházy Móric javaslattá értelmében határoz.
Ügyvezető ezután a földmivelésügyi miniszter úrnak a tűzifa szállí-
tási-igazolványok lebonyolítása ügyében az egyesülethez intézett leiratát
ismerteti.
A 74.471—1933. számú leirat szövege a következő:
„A magyar termelésű tűzifa, árvédelme és a magyar tűzifapiac
megfelelő szabályozása céljából úgy a külföldi, mint a belföldi tűzifának
közforgalmú szállítóeszközökön való szállítását szállítási igazolványokhoz
kötöm ás az igazolványok kiszolgáltatásával a t. Egyesületet bízom meg.
Az igazolványok díját 10.000 kgr-ként 2 (kettő) pengőben állapítom meg
azzal, hogy a t. Egyesület köteles ezért a díjért a magyar termelők ré-
szére a kedvezményes szállításhoz szükséges fuvarleveleket is minden
külön díj felszámítása nélkül kiszolgáltatni. Értesítem egyben, hogy a
szállítási igazolványok szétosztását a vezetésem alatt álló minisztérium
erdészeti csoportjának személyzetéből kijelölendő elnökből, a kereske-
delemügy minisztérium egy kiküldöttjéből, az Országos Fagazdasági
Tanács két tagjából, a Magyar Fatermelők, Fakereskedők és Faiparosok
Országos Egyesületének, valamint a Tűzifakereskedők és Gőzfavágók
Országos Egyesületének egy-egy tagjából, végül az Erdőbirtokosok és
Fakereskedők Faforgalmi r. t. két tagjából álló általam kiküldendő bi-
zottságra ruházom és az igazolványokat annak határozata alapján kell
kiszolgáltatni. A szállítási igazolványok megfelelő példányszámban leendő
kinyomtatása és közvetlenül a t. Egyesületnek leendő megküldése iránt
a .kellő időben intézkedem. Figyelmeztetem a t. Egyesületet, hogy mind-
addig, míg a román tűzifa elhelyezésének biztosítására megállapított
rayon megszüntetése iránt intézkedés nem történik, nehogy a rayonba
beszállított román tűzifát a rayonon kívül eső állomásokra is továbbít-
sák, a rayon területén feladásra kerülő tűzifaszállítmányokra vonatkozó-
lag be kell kívánni az illetékes m. kir. erdőhivatalnalk a tűzifa magyar
származását igazoló bizonyítványát is. Hogy továbbá a fentemlített
körzetbe a megengedettnél több magyar származású tűzifát ne lehessen
beszállítani, a rayonon kívül való szállításra kiadott igazolványokra a
rayon megszüntetéséig piros színű bélyegzővel rá kell nyomtatni a kö-
vetkező szöveget: „A m. kir. keresk, miniszter 22.753—1933. VI. b. számú
rendeletével megállapított területre irányított tűzifaszállítmányokhoz nem
használható." A kiszolgáltatott szállítási igazolványokért befolyó össze-
gekből kell a nyomdai és adminisztrációs költségeket fedezni. Ennek ellen-
őrizhetése céljából a t. Egyesület úgy az igazolványokról, mint a befolyt
díjakról és a felmerült költségekről teljesen elkülönített pontos elszámo-
lást köteles vezetni, amelyet saját közegeim által időnként felülvizsgál-
tatok. Hozzájárulok egyben ahhoz, hogy az esetleg mutatkozó jövedelem
30%-át a t. Egyesület la saját céljaira felhasználja, 70%-át azonban
rendelkezésemre kell bocsátania. Budapest, 1933. évi decméber hó 27-én.
A miniszter helyett: Dr. Mayer államtitkai' s. k."

154
Ügyvezető véleménye szerint az egyesület szempontjából az egye-
sület csak köszönettel veheti tudomásul azt, hogy a földmivelésügyi mi-
niszter úr az egyesületre bízta a szállítási igazolványok kiadását. Az
egyesület ennek révén nemcsak a szükséges statisztikai adatok birtokába
fog jutni, hanem bizonyos bevételre is szert tesz, amelyre nagyon is rá
van utalva.
Javasolja, hogy az egyesület mondjon köszönetet a földmivelésügyi
minszter úrnak ezért a megbízatásért.
Ügyvezető egyben közli, hogy az igazolványok adminisztrációja
szempontjából hivatali helyiségekre lesz szükség. Felhatalmazást kér
arra, hogy a székház lakásainak valamelyikét igénybe vehesse. Egyben
javasolja, hogy az alkalmazandó személyzet ügyét bízza az igazgató-
választmány az elnökségre, mely a kérdést a földmivelésügyi miniszté-
riummal egyetértően fogja megoldani. Ügyvezető elgondolása szerint
25—30 szakembernek tud kemény munkát biztosítani. Ezt a többé aligha
megismétlődő alkalmat ki kell használni a statisztikai adatok össze-
gyűjtésére.
Gróf Esterházy Móric felszólalva, a kérdés lebonyolításával kapcso-
latban kiadott kormányrendeletek felől kér tájékoztatást. Egyben pedig
a szállítási igazolványok ügyében a következő indítványt terjeszti elő:
„Tegyen az egyesület sürgős felterjesztést a miniszterelnök úr,
valamint a földmivelésügyi és kereskedelemügyi miniszter urak Őexcellen-
ciáihoz, hogy amennyiben a magyar tűzifára szállítási igazolvány rend-
szert léptetik életbe:
1. Ha és amennyiben ezen szállítási igazolványok az ország fo-
gyasztásához mérten való részletékben adatnak ki, ez esetben mindaddig,
amíg hazai tűzifa kellő mennyiségben áll rendelkezésre, a magyar fára
kiadandó szállitási igazolványok mennyisége importfa részére való ki-
adással ne korlátoztassék.
2. Az import tűzifának szállítása azokra a rayonokra, amelyek
eddig is tilalmazva voltak, — beleértve a Budapestre való szállítás eddigi
korlátozását is — a jövőre is tilalmaztassék.
3. Az igazolványok elsősorban a rendes évi nozadékból termelt
tűzifákra adassanak ki és az ezenfelüli túltermelésből származó tűzifára
pedig csupán oly mértékben, hogy ezáltal az erdők rendes hozadékából
származó tűzifa forgalombahozatala korlátozást ne szenvedjen.
4. A szállítási igazolványoknak, a 3. pont alatti kérelem figye-
lembevétele mellett való kiadása a készletek arányában történjen, bár-
mely helyi, vagy időtartambeli korlátozás nélküi, — újabb szállítási iga-
zolványok pedig ugyancsak a készletek arányában adassanak ki, tekin-
tet nélkül arra, hogy a szerv az általa megvásárolt tűzifát mikor tartozik
tényleg átvenni és azt értékesítette-e.
Indítványozom, hogy sürgős átirattal kéressék fel a Fagazdasági
Tanács arra, hogy a fentiekben foglalt kérelmet magáévá tenni szíves-
kedjék. Bpest, 1934. 1/9. Esterházy Móric vál. tag."
Papp Béla válaszolva gróf Esterházy Móric felszólalására, közli,
hogy az egyesületnek volt az a kívánsága, hogy a hazai és külföldi tűzifa
értékesítése egy kézre bízassék. Ezen az alapon tettek ajánlatot külön-
böző egyesüléseik. Az ajánlatokat a Fagazdasági Tanács letárgyalta s
javaslata alapján a földmivelésügyi miniszter úr az Erdőbirtokosok és
Fakereskedők Faforgalmi R.-T.-át bízta meg a tűzifa behozatalának lebo-
nyolításával. A megbízás alapján az R. T. köteles a magyar erdőbirto-
kosok és fatermelők meglévő és 1935—36. termelési időszak végéig kiter-
melendő tűzifakészleteit átvenni, köteles megfelelő előleget adni, a bükk-
fánál 60 pengőt, a többinél aránylagosan kevesebbet. Egyben közli, hogy
a szállítási igazolványok bevezetésére azért volt szükség, hogy túlkínálat
ne történhessen. A szállítási igazolványok szétosztását a földmivelésügyi
miniszter úr által kiküldendő bizottság fogja végezni. A R. T.-ot az

155
Országos Fagazdasági Tanács kebeléből kiküldött bizottság ellenőrzi. Ha
kötelezettségeinek nem tesz eleget, a megbízatás visszavonható. A készle-
teket a m. kir. erdőhivatalok igazolják. Ha a tűzifa átadása tekintetében
szerződő felek nem tudnának megállapodni, akkor a kollektív [szerződés
az irányadó.
Közli továbbá, hogy a szerv megalakult s hogy a kollektív szerző-
dés pontjait a Fagazdasági Tanács fogja letárgyalni s csak azután fog a
földmivelésügyi kormány állásfoglalása megtörténni. A szerződés a hiva-
talos lapban közzé lesz téve. A kormány megfelelő kommünikét fog ki-
adni, az egyesület tájékoztatva lesz s a kérdéssel kapcsolatban minden
nyilvánosságra lesz hozva. Mindezeket tájékoztatásul közli.
Gróf Esterházy Móric, Papp Béla, báró Waldbott Kelemen elnök
ismételt felszólalása után aziránt érdeklődik, hogy az egyesület nem nyer-
hetne-e betekintést a rendeletekbe.
Ügyvezető gróf Esterházy Móric indítványához szólva az első pon-
tot illetően az la véleménye, hogy amikor a magyar fa 'részére védett te-
rület fenn van tartva, nem lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy
amíg belföldi fa rendelkezésre áll, külföldi fára ne adjanak igazolványt.
Ebben a formában, nem tartja a kérést a magyar erdőgazdaság érdeké-
vel összegyeztethetőnek.
A második kérést illetően az a véleménye, hogy az eddigi rayoniro-
zás Budapest beleértésével továbbra is fenntartandó.
A harmadik kérést illetően az indítványban tárgyalt módon való
elkülönítést nem tartja igazságosnak. A rendkívüli használatot azok ké-
rik, akik meg vannak szorulva. A javasolt elkülönítés mellett elvesszük
a lehetőségét annak, hogy regresszálni tudják magukat. Ahelyett, hogy
rajtuk segítenénk, még mélyebbre nyomjuk azokat. Javasolja, hogy az
egyesület foglaljon ellene állást, mert azt az egyesület érdekében nem
tartja méltányosnak.
Az indítvány negyedik pontját ugyancsak nem találja elfogadha-
tónak. A szállítási igazolványoknál, a tiszántúliakat kivéve, sem helyi, sem
időbeli korlátozás nincsen. Aki megkapta a szállítást, annak az igazolvá-
nyok minden időbeli korlátozás nélkül rendelkezésre állanak. A címzette-
ket és a rendelkezés helyét illetően a szállítási igazolványok kitöltetlenül
kerülnének kiadásra. Úgy véli, hogy a birtokosoknak az értékesítés terén
felállított korlátozást vállalniok kell, mert ha a kormányzat vállalja a
kötelezettséget, hogy a szerv bizonyos ár mellett köteles a fát átvenni,
a tűzifát, úgy a szerv részére ennek ellenében bizonyos biztosítékot is kell
nyújtson. Javasolja, hogy ezt a pontot az egyesület ne tegye magáévá,
mert ha ezt a garanciát nem vállalják, az egyesület fogja a megegyezést
felborítani. Ha a garanciát kiveszik a vállalkozók kezéből, felborul a meg-
egyezés és a kérdést nem lehet megoldani.
Báró Waldbott Kelemen elnök Mihalovits Sándor, gróf Esterházy
Móric, Papp Béla ismételt felszólalása után a vitát lezárva, a megejtett
szavazás után határozatilag kimondja, hogy az igazgatóválasztmány az
indítvány második pontját egyhangúan elfogadta, a 3. és 4. pontokat
pedig jelentékeny szótöbbséggel elutasította.
Ügyvezetőnek a szállítási igazolványok lebonyolításával kapcsola-
tos megbízásért való köszönet kifejezésére vonatkozó javaslatát, valamint
az adminisztrációhoz szükséges lakás- és irodahelyiségek igénybevételére
és átalakítására, valamint a személyzet alkalmazására vonatkozó javas-
latait az igazgatóválasztmány egyhangúan fogadja.
Báró Waldbott Kelemen elnök távozása után az elnöki széket gróf
Teleki József alelnök foglalja el.
Ügyvezető ezután jelenti, hogy indítvány nem érkezett be. Jelenti
továbbá, hogy a Máv. talpfabeszerzésével kapcsolatban a többletterme-

156
lés átvétele érdekében a kereskedelemügyi miniszter úrhoz intézett fel-
terjesztésére elutasító válasz érkezett.
Egyhangúan tudomásul szolgál.
Az erdészeti kísérleti állomás átszervezése ügyében a földmivelés-
ügyi miniszter úrhoz intézett felterjesztésre pedig a földmivelésügyi
miniszter úr azt a választ adta, hogy miután az átszervezés kiadástöbblet
nélkül meg nem oldható, ai súlyos pénzügyi viszonyokra való tekintettel az
átszervezést nem áll módjában foganatosítani.
Ügyvezető véleménye szerint az átszervezés nem jelent költség-
többletet s ezért a felterjesztés megismétlését javasolja.
Az igazgató választmány egyhangúan ügyvezető javaslata értel-
mében határoz.
Ügyvezető jelenti továbbá, hogy a széntüzelésre vonatkozó rendel-
kezéssel kapcsolatban a fával való tüzelés érdekében a kereskedelmi és
földmivelésügyi miniszter urakhoz intézett felterjesztésre, amelyet a föld-
mivelésügyi miniszter úr a kereskedelemügyi miniszter úrhoz pártolólag
áttett, válasz még nem érkezett.
Egyhangúan tudomásul szolgál.
Az Alföld fásítása előmozdítása érdekében a DunarTiszaközi Ár-
mentesítő és Lecsapoló Társaság területén végzendő erdősítési kísérletek
ügyében tett előterjesztést a földmivelésügyi miniszter úr fedezet hiányá-
ban elutasította. Közölte egyben, hogy a pénzügyi helyzet változásával ezt
a fontos kérdést újból tárgyalás alá kívánja venni.
Egyhangúan tudomásul szolgál.
Ügyvezető ezután részletesen ismerteti a Budapesti Mérnöki
Kamara által megküldött új Közszállítási Szabályzat tervezetén az erdő-
gazdaság érdekében foganatosítandó módosításokat. A tervezet 27, 32, 33,
"43., 44., 45., 47., 63. és 73. §-aira vonatkozóan előterjesztett javaslatait,
valamint a javaslatok értelmében elkészített felterjesztést az igazgató-
választmány egyhangúan elfogadja.
Ügyvezető javaslatára végül az igazgató-választmány Pápa Miklós
székesfővárosi tisztviselőt az ügyvezető és Vallent Emil ajánlására egy-
hangúan a rendes tagok sorába iktatja.
Több tárgy nem lévén, elnök az ülést bezárja.
A Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamarának előterjesztése a
f'öldmívelésügyi Miniszter Űrhöz az új erdőtörvény-tervezet ügyében
5493—1933. szám.
Nagyméltóságú Miniszter Úr!
A Duna—Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara állandó és éber figyelem-
mel kíséri a rokon erdőgazdaság ügyeinek megnyilvánulásait.
Amidőn Nagyméltóságod hivatali előde az Erdőtörvény új tervezetét
1929 november havában közreadta, kamaránk akkor is behatóan foglalko-
zott ezzel az üggyel. Gondoskodott a törvénytelvezetnek a gazdaközönség-
gel való megismertetéséről. Budapesten 1930 január 27-én megtartott
közgazdasági szakosztály ülésén (lásd a Magyar Róna és az Erdészeti
Lapok 1930. évi II. füzeteit), majd egy külön cikkben is foglalkozott úgy
az eredeti, mint a módosított törvénytervezettel. (Erdészeti Lapok 1930.
évi III. füzete.)
Nagyméltóságod bölcs elhatározásából négyévi pihenő után az Erdő-
törvény ügye újból szőnyegre került és azt az, Országos Erdészeti Egye-
sület törvényelőkészítő bizottsága és igazgató-választmánya tárgyalta,
amikor is Nagyméltóságod kiküldöttei és az erdőbirtokos érdekeltség kép-
viselete elvekben megegyező megállapodásokra jutottak; így nem kell

157
attól tartani, hogy az új Erdőtörvény szakaszai el nem viselhető terheket
zúdítanának az amúgy is igen legyengült birtokosokra.
Az 1930. évi március havában elmondott véleményeinket úgy általá-
nosságban, mint különben az Alföld fásításának végrehajtása tárgyában
kiadott 7444.
I/a.—1925. utasításra vonatkozólag — teljes mértékben
fenntartjuk.
Teljes tudatában vagyunk annak, hogy ha az új törvénytervezet tör-
vényerőre emelkedik és életre hivatik, úgy a közre, mint az egyes erdő-
birtokosokra jelentékeny terheket jelent. Az erdőbirtok elhatárolása
(6. §.) az általánosan kötelező üzemtervkészítés (33. §.) ; az erdőigaz-
gatóságok ügyeinek vezteésére erdőmérnökök, illetve szaktanácsadók köte-
lező alkalmazása (41. §.), az erdőknek védelmére és őrzésére szakképzett
személyzet alkalmazásának általános kötelezettsége (44—46., §-ok); Vé-
gül a közérdekű erdőtelepítések (132—138. §-ok) főleg a közép és kisebb
erdőbirtokosokra jelentékeny terheket ró. A nagyobb birtokok zöme rend-
szeres kezelés alatt áll most is, azokra a fentebb elősoroltak nem jelente-
nek új kiadásokat.
Erősen él bennünk az a hit, hogy sem ez, se más törvényünk nem
csonka országunk számára készül és kereteit nem szabhatják meg mos-
tani nyomorúságos viszonyai. Élő hitünk szerint ez a törvény is a telje-
sítőképes, szabad Nagymagyarország viszonylataihoz kell, hogy alkal-
mazkodjék.
A törvény megalkotása kívánatos, a törvények végrehajtásának si-
kere a kormány bölcsessége és a végrehajtó közegek tapintatában rejlik.
Sajnosán tapasztaljuk azonban, hogy az erdőgazdasági közigazgatást
intéző egyes állami szervek a birtokos közönség nyomasztó gazdasági
viszonyainak, helyesen mondva nyomorának tekintetbe vétele nélkül a
fásítási, kopár fásítási és egyéb súlyos kiadásokkal járó kötelezettségek
végrehajtásának biztosítására, vagy a nemteljesítés: megtorlására szol-
gáló rendeletek §-ait a legnagyobb szigorúsággal és a legridegebb módon
alkalmazzák; sőt az előző — boldogabb — gazdasági években tett en-
gedmények és könnyítések — megtorlásként — való visszavonásával azon-
nal való teljesítést követelnek.
Úgy az egész magyar gazdaközönség, mint annak irányító érdekkép-
viseleti szervei teljesen át vannak hatva annak tudatától, hogy bármeny-
nyire eszményi cél is hazánk földjének megjavítása és a rajta támadt
tátongó sebek mihamarabbi behegesztése, de a mai időben, amikor gazda-
közönségünk a, lét-nemlét tusáját vívja; amikor a nagybirtok évszázados
ménesei, gulyái elfogytak; a középbirtokos összes jövedelme alig fedi a
közterheket és a vagyonából él; a kisparasztnak már alig telik sóra,
ecet- és petróleumra — a gyalognapszám a tanyákon 70—80 fillér élelem
nélkül —, ezt a gazdaközönséget most, ilyen természetű feladatok végre-
hajtására ösztökélni, jelentékeny eljárási költségek okozásával, végre-
hajtások kilátásba helyezésével elkeseríteni nem célirányos. A viszo-
nyok által amúgy is feldúlt és egyensúlyuk fenntartásával még csend-
ben küzdő lelkeket nem szabad ilyen módon a szélsőséges , irányzatok
felé terelni.
Miután a hozandó törvény végrehajtásával Nagyméltóságod bízatik
meg, mély tisztelettel kérjük Nagyméltóságodat, hogy az erdőgazdasági
érdekképviselet meghallgatásával megalkotandó végrehajtási utasítást
úgy méltóztassék megszerkeszteni, hogy az abban elrendelendő felada-
tok úgy a köz, mint a birtokos közönség jelenlegi teherbíró képességével
helyes arányban álljanak. A kiadandó végrehajtási utasításban adassék
mód mindenkinek, de főleg az igazoltan nehéz anyagi viszonyokkal küzdő
birtokosnak terhet jelentő feladataik teljesítésének — talán már az erdő-
felügyelőtől nyerendő — elhalasztására.
A gazdaközönség lelkületét, gondolkodását, de főleg teherbíró ké-

158
pességét az állandó és bensőséges érintkezés alapján a mezőgazdasági
érdekképviseletek ismerik legjobban, így annakidején mi leszünk bátrak
Nagyméltóságod figyelmét a kíméleti idő leteltére felhívni.
A Duna—Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara, mint a Nagy-Alföld
zömének érdekképviselete, még különlegesen is kéri Nagyméltóságodat,
hogy az 1925. évi 7444. I/a. számú rendelet értelmében már elkészült fá-
sítási tervekbe felvett szikes, vadvizes, mocsaras területek beerdősítésére
a tulajdonosok szólíttassanak fel, mert ezek erdősítésének sikere még
nyilt kérdés. Addig nem követelhető teljesítés, amíg kielégítő eredményt
biztosító tanácsot adni nem tudunk. A nádat és kákát termő területek az
összeírásból töröltessenek, mert azoknak a befektetése nélküli jelenlegi
jövedelmezőségük kielégítő és a gazdának állandó szüksége van olcsó és
helyben levő, bármikor felhasználható fedőanyagra.
Az egyéb gazdasági fásítások (erdőfoltok, szélfogók, fasorok stb.)
végrehajtását szorgalmazzák ugyan, de az 1925. évi 7444. I/a. számú uta-
sítás 43. és 44. §-ainak alkalmazását a gazdasági .viszonyok megjavulá-
sáig mellőzzék.
Bármilyen törvényszakasz alapján kijelölt, vagy elrendelt, bármi-
lyen talajon végrehajtandó fásítás tulajdonképen egy fogalom: közérdekű
fásítás. A régibb keletkezésű kopárok fásítása és egyéb erdősítési fel-
adatok és más természetű javítási műveletek végrehajtása, melyeknek
szükséges voltát nem a mostani birtokos könnyelmű és hanyag gazdálko-
dása okozta, a gazdasági viszonyok megj avulásáig lehetőség szerint füg-
gesztessék fel, mert a hatóságoknak módjában lett volna, ezek végrehaj-
tását igen sokszor még mélyen a régi békés időkben eredményesen és
olcsón végrehajtani.
A birtokos közönség óhajára teljes tisztelettel kérjük Nagyméltósá-
godat, hogy az 1933. évi törvénytervezet 142. és 245. §-aiban az állam
részére biztosított kisajátítás útján megszerzett birtokot ne adhassa át
bárkinek, hanem csak olyan megbízható egyénnek, akit arra az Országos
Erdőgazdasági Tanács érdemesnek jelent ki.
A 142. §-nál pótlólag felveendő volna az 1930. III. 15-én kelt mó-
dosítás 148. §-ának két utolsó bekezdése, mely módot ad a birtokosnak
arra, hogy a területet díjtalanul az államnak átadhassa; viszont meg-
maradjon a birtokosnak az a joga, hogy azt 10, vagy 20 év múlva újra
visszaválthassa.
A 324. §-nál az önkéntes erdőtelepítésnél az a kikötés, hogy adóked-
vezmény és állami ingyen csemete igénybevétele esetén az erdő többé nem
szabaderdő, hanem azt a hatóság e törvény hatálya alá tartozó erdőként
törzskönyvezze, ■— ha megmarad, úgy az Alföld fásításának leghatalma-
sabb és kitűnően működő előmozdítója helyett kerékkötője lesz.
Az adókedvezmény nyújtásával azonban nemcsak a beerdősitett te-
rületen kellene adóelengedést biztosítani, hanem a birtok más, pl, a be-
erdősítettel azonos nagyságú területére is. Ez volna az igazi kedvezmény
az erdősítés érdekében hozott nagy áldozatokért.
A gazdaközönség lelkülete és felfogása még most is teljesen fedi
egyik kecskémét—ballószögi birtokos levelében előadottakat. (Lásd Er-
dészeti Lapok 1930. évi II. füzet.. 113—115. lapjain.) Sőt azóta hátrányo-
san változott a folyton, hanyatló gazdasági állapotok, adóemelések, a
hitet teljes hiánya, az adók behajtása körül való tapasztalatok és a kar-
telhatalmakkal szemben való teljes tehetetlensége folytán.
Legyen szabad még felhívni Nagyméltóságod figyelmét arra is, hogy
a falusi iskolákban, általában az iskolákban, necsak a szak-, hanem az
általános irányú középiskolákban is nagyobb gondot kellene fordítani a
természeti szépségek és értékek védelmére, így ezek között a fa szerete-
tére is. Különösen a Nagyalföldön van erre szükség, ahol a fa ott, ahol

159
van, irigység tárgya. Büntetni kellene — és pedig szigorúan — a fa-
pusztítókat, a farombolókat nemcsak a faérték arányában, hanem azon
túl is, de inkább a megelőzést kellene programmba venni, vagyis a fa
megbecsülésének és szeretetének tanítását.
A hárompengős rozsárak ideje nagyon buzdítólag hat a fásítás
ügyére. A homoki gazda mindig szerette a fát; most, hogy nagy nyomo-
rában egyedül fasorainak a fáját tudta bármely időben pénzzé tenni,
nagyot emelkedett a fa becsülése; annyival inkább, mert az éles eszű
gazdát á szegénység számításra kényszerítette és rájött, hogy a fagaz-
daság jövedelmezőbb
a rozstermelésnél, de ami a fő, feltétlenül biztos és
fában nincs túltermelés.
Tisztelettel kérjük tehát a 324. §-nak oly módon valb megváltoztatá-
sát, hogy kisbirtokos 100 holdon alul az eddig más művelési ág alatt
állott területeken telepített erdők legyenek szabaderdők, ha területük egy
megállapítandó minimumot, pl. a 10 holdat nem éri el, vagy pedig csak
olyan terjedelműek, hogy várható fahozamuk a birtok szerszám- és túzi-
faszükségletét nean haladja túl, ennélfogva azokkal tulajdonosai minden
korlátozás nélkül szabadon rendelkezhessenek, bár ha adómentességet
élveznek és ingyen csemetét kaptak is.
Ha a szakasz eredeti tervezete szerint válik törvénnyé, akkor az adó-
mentességre és ingyen csemetére szoruló kisember nem követheti az arra
rá nem szoruló módos gazda erdősítési példáját. És nem született olyan
aranyszájú szónok — még ha közülök való is —, aki kl tudná verni a
fejükből azt
a nem is egészen alaptalan felfogást, hogy megint csak a
szegény ember szabadsága korlátoztatik.
Az eljáró közegekre vonatkozólag is volna Nagyméltóságodhoz egy
tiszteletteljes kérésünk.
Az erdőigazgatóságok felállítása óta az erdőrendészeti hatósági ha-
tározatokat végrehajtás és ellenőrzés céljából kiadják az erdőigazgató-
ságnak, az ál i ami erdőfelügyelőnek, az állami erdőhivatalnak, néha szerep
jut még a, közigazgatósági hatóságoknak is.
A múltban az erdőbirtokossal szemben egyedül és egy személyben a
kir. erdőfelügyelő képviselte az állam hatalmát.
Nem érzünk sem jogot, sem hivatást az adminisztráció bírálatára, de
a birtokosság nyugalma érdekében mély tisztelettel kérjük Nagyméltó-
ságodat: méltóztassék alz egy felelős személy visszaállításával az ellenőrök
rajától a békés birtokosságot megszabadítani.
Nem akarunk ez alkalommal az Alföld fásításának a nagy, nemzeti
létünket is alátámasztó jelentőségére újból rámutatni, csupán tiszta
meggyőződésből a magyar Alföld népének, sőt az egész nemzet boldogu-
lása érdekében arra kérjük Nagyméltóságodat, hogy az Alföld fásításá-
nak az ügyét országunk anyagi erejének határáig méltóztassék elősegí-
teni. Sokezer munkásnak ad télvíz idején tűzrevalót és keresetet; kama-
tozása feltétlenül biztos, fában való túltermelés kizárt.
Azoknak a többi kiadásoknak a fedezetét, melyek az új erdőtörvény
végrehajtásával és az egész Alföld-fásítás ügyének és még egyéb, az
erdőgazdasági szükségleteknek múlhatatlan kiadásait képeznék, az Orszá-
gos Erdészeti Egyesület 1933. évi november hó 28-án kelt Nagyméltósá-
god 65207. I. 1. számú leiratára adott válaszában alapos és bőségesen
megjelölte és kifejtette.
Engedje meg Nagyméltóságod, hogy a testvér érdekképviselet ja-
vaslatához a magunk részéről is a legszorosabban csatlakozhassunk éa
kérjük annak az összkormány segítségével való életre hívását, hogy az
erdőgazdaság ügye, de főleg az Alföld-fásítás necsak téli álmát aludja,
de céltudatosan törhessen előre az oly szépen kitervelt végcélja felé.

160
Meg kell .állapítanunk ezzel kapcsolatban is, hogy a fásítás és er-
dősítés kérdésével az elmúlt 13 év alatt sem foglalkoztunk olyan komoly-
sággal, mint amilyent a kérdés megérdemelt volna. Hacsak a behozott
famennyiség értékének 5%-át fordítottuk volna fásítás tényleges keresz-
tülvitelére, vagy támogatására, akkor ma már igen nagy értéket jelentő
erdőségek és fásítások volnának az Alföldön. Hiszen szomorú az, hogy
1920—32. között behozatalunk nyers és megmunkált fában 247.5 millió
mázsát tesz ki. Ennek a behozatali értéke megközelíti az egymilliárd
aranykoronát, hiszen a 15 éves tervet sem tudtuk megvalósítani, ameny-
nyiben 1V2 millió pengő 15 éven át elgondolt előirányzat volt, 1932—33-ban
már csak 320.000 pengő volt a költségvetésben, pedig meg kell állapíta-
nunk, hogy akármilyen magas fokra emeljük e csonka ország erdőterü-
letét, mindig lesz szükségünk mintegy 60—80.000 vagon tűzifára és
ugyanannyi megmunkált fára.
A termelés irányításával kapcsolatosait igen nagy lehetőség nyilik
e kérdés számára, mert az indok: a termelés bizonyos nemének vagy fa-
jának a redukciója és akkor legalkalmasabb mód volna erre ezeken a terü-
leteken erdősítést végrehajtani.
Erős a mi hitünk még abban is, hogy nagyobb lesz a magyar gazda
boldogsága, sorsában az isteni rendelés nyomán való megnyugvása, rö-
géhez való ragaszkodása akkor, ha az egy árnyas lombsátorba, rejtett, ma-
dárdalos tanyához fűződik.
Fogadja Nagyméltóságod kiváló tiszteletünk és őszinte nagyrabe-
csülésünk nyilvánítását.
A Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara nevében:
Dr. Geszthelyi Nagy László s. k. Héjjas István s. k.
igazgató. alelnök.
Választottbíráskodási Központ működése. Igen tisztelt Tagtárs
Ür! Felhívjuk igen tisztelt tagjaink szíves figyelmét a törvénye-
sen megalakult Választottbíráskodási Központra (VK), amely
megkezdette működését, miután ahhoz eddig 180 gazdasági érdele-
testület csatlakozott a fővárosban és a vidéken. Az intézmény célja
a választottbíróságok működésének tökéletesítése és az, hogy azo-
kat külföldi hasonló bevált intézmények mintájára a jogérvénye-
sítés gyors és szakszerű gyakorlati eszközévé tegye. A választott-
bíróság eljárásának előfeltétele, hogy a felek ellenpéldányokban
kiállított írásbeli szerződéseikben, vagy a megrendelő-levelekben
legalább a következő pontot foglalják be:
„A jelen szerződésből származó mindennemű vitás ügyben a
felek kölcsönösen alávetik magukat a Választottbíráskodási Köz-
pont kebelében és ügyrendje szerint alakuló és (városban) eljáró
választottbíróság kizárólagos hatáskörének és végérvényes felleb-
bezhetetlen ítéletének."
(Kelet.) (A felek aláírásai.)
Vita esetében mindegyik fél megválasztja a maga bíráját az
eljárási ügyrend értelmében. A választottbíró lehet az illető fél
szakmájából való. A két bíró választja az elnököt, aki célszerű,
hogy jogász ember legyen (ügyvéd vagy nyugalmazott kir. bíró).
2000 pengőt meg nem haladó vitás értéknél — eltérő megállapo-

161
dás hiányában — a választottbíróság egy személyből áll, akit a
felek meg nem egyezése esetében a VK elnöke nevez ki.
A választottbíróságnak, amelynek bírái szakemberek, nem
szükséges drága szakértő alkalmazása. Miután minden felmerülő
vitás ügy számára külön választottbíróság alakítható, az a leg-
rövidebb idő alatt végérvényes jogerős ítéletet hozhat, amely (va-
lamint a v. bíróság előtt létrejött egyezség) állami hatalommal
éppen úgy végrehajtható a marasztalt fél ingó és ingatlan va-
gyonára, minta kir. bíróság jogerős ítélete. (1911: I. t.-c. 782. §.)
Nagyfontosságú ez nemcsak oly perekben, amelyekben mű-
szaki kifogások, elszámolások, vagyon- és kár megbecsülése stb.
merülnek fel, s ahol az ellenfél külföldi, hanem különösen nagy
horderejű a 100 pengőt meg nem haladó követeléseknél és az 1000
pengő eredeti vételárat meg nem haladó részletügyletekből szár-
mazó követeléseknél. Az ily követelések, ha nincsenek váltóval fe-
dezve, kizárólag az adós lakhelye szerint illetékes kir. járásbíró-
ságnál érvényesíthetők, még eltérő írásbeli kikötés esetében is.
Azonban a VK (egytagú) választottbíróságának írásbeli kikötése
esetében ezen követelések érvényesíthetők ezután a hitelező te-
lephelyén is.
A VK-ban döntő szakértőbizottságok és egytagú döntőszervek
is eljárnak per esetén kívül is a felek írásbeli megállapodása alap-
ján, de a fél egyoldalú kérelmére is oly esetben, amikor a félnek
az áll érdekében, hogy sürgősen, hiteltérdemlően, szakszerűen
megállapíttassa, hogy valamely árunak, vagy műnek vannak-e mi-
nőségi, vagy mennyiségi fogyatékosságai. A döntő szakértőbizott-
ságok (egytagú döntőszervek) döntései a vitás tény- és szakkér-
désekben nem végrehajthatók, azonban a felek közös írásbeli alá-
vetése esetében, — a felekre nézve kötelező hatályúak, mintha a
felek a vitás szakkérdésben szerződésileg megegyeztek volna. Cél
a per elkerülése vagy a pernek a jogkérdésre szorítása, s ezzel
gyorsítása, olcsóbbítása.
A VK célszerű eljárási ügyrendje míg feleslegessé teszi a vá-
lasztott bíróság megalakulásának és eljárásának a szerződésben
való részletes szabályozását, másrészt biztosítja kipróbált rendel-
kezéseivel a bíróság pártatlanságát, kiküszöböli az eddigi alkalmi
választottbíróságok megalakításának huza-vonáit és lehetővé teszi,
hogy a felek a leggyorsabban s a legkevesebb költséggel juthas-
sanak igazukhoz. A VK az érdektestületek ajánlása alapján éven-
ként választottbírói névjegyzékeket állít össze és mérsékelt válasz-
tottbírói költség- és díjszabása van. A bírói névjegyzékek nem kö-
telezők a felekre nézve.
A mai gazdaságilag leromlott korban még fontosabb lévén a
peres eljárások gyorsasága s költségeinek apasztása, mint máskor
ez okokból s a fentiek szerint kitűnő jelentékeny előnyökre tekin-
tettel a legmelegebben ajánlhatjuk az igen tisztelt tagtársaknak,

162
hogy szerződéseikben, megrendelő leveleikben kössék ki ezután á
Választottbíráskodási Központ kebelében és ügyrendje szerint
alakuló és eljáró választottbíróságot. A VK-hoz csatlakozott ellen-
tétes érdekű gazdasági ágazatok (ipar, gyáripar, nagy- és kis-
kereskedelem, mezőgazdaság, szabad foglalkozások) kölcsönös el-
lensúlyozása is biztosítja a pártatlanságot és az egyetemleges
igazságosságot.
•A Választottbíráskodási Központ központi titkársága (Buda-
pest, VI., Nagymező-u. 39. Tel.: 113—30, d. u. 4—6 órakor),
valamint hivatalos közlönye további felvilágosítást nyújt. Az el-
járás Budapesten a központi titkárság, vidéken a balassagyarmati,
debreceni, egri, győri, kalocsai, kaposvári, kecskeméti, miskolci,
nyíregyházai, pécsi, soproni, szegedi, székesfehérvári, szolnoki,
szombathelyi, zalaegerszegi titkárságnál indítandó meg. A vá-
lasztottbíróság bármely helyen eljárhat az illetékes helyi titkár-
ság irányítása mellett.
A választottbírósági eljárásban kincstári bélyeg és illeték
nem merül fel. Csak a kir. bíróságnál letett választottbíróságí
ítélet s egyezség után jár illeték, ami negyedrésze annak az ille-
téknek, ami a kir. bírósági ítélet, illetve egyezség után jár.
Kedvezményes tüzifaszállításra jogosult újabb feladó vasúti
állomások. Az illetékes vasúti igazgatóságok lapunk legutóbbi
közlése óta a következő állomásokat vették fel a kedvezményes
szállításra jogosult feladó állomások sorába: Nádiga-Rakodó,
Paks.
írói tiszteletdíjak. Az Országos Erdészeti Egyesület 1930. évi
május hó 30-án tartott igazgatóválasztmányi ülésében elhatározta,
hogy az egyesület 1930. évi július 1-től kezdődően az Erdészeti
Lapokban megjelenő cikkekért írói tiszteletdíjat fizessen. És pe-
dig: a szerkesztő részéről átdolgozást nem igénylő cikkekért 16 ol-
dalas ívenként 64 pengőt, fordításokért vagy átdolgozást igénylő
cikkekért 16 oldalas ívenként 32 pengőt, egyszerű közleményekért
16 oldalas ívenként 24 pengőt. Szíves tudomásulvétel végett közli:
a kiadóhivatal.

163
HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK
A m. kir. Ministeriumnak 1934. évi 900. M. E. számú rendelete
az Országos Fagazdasági Tanács újabb kiegészítése tárgyában.
A 970—1933. M. E. számú rendeletté! szervezett Országos
Fagazdasági Tanácsot az Országos Erdészeti Egyesület által ki-
küldendő egy rendes és egy póttaggal kiegészítem.
Budapest, 1934. évi január hó 25-én.
Vitéz Gömbös Gyula m. kir. miniszterelnök.
KIVONAT A FORGALMI ADÓVÁLTSÁGRA VONATKOZÓ
ELŐADÓI RENDELETTERVEZETBŐL.
A m. kir. pénzügyminiszternek 1934. évi.....számú rendelete
egyes növényi eredetű nyersanyagok, erdőgazdasági termékek és
az ezekből készült áruk után fizetendő forgalmiadóváltságról.
Az 1922 : VI. t.-c. 8. §-ának utolsó bekezdésében és az 1925 : XXIII.
t.-c. 9. §-ának (5) és (6) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján,
egyes növényi eredetű nyersanyagok, erdőgazdasági termékek, fa-, fonás-,
kefekötő- és szitakötőipari termékek, járművek, hangszerek és egyes más
áruk után fizetendő forgalmi adóváltságra — további intézkedésig — a
következőket rendelem:
1. §•
Forgalmi adóváltság alá eső anyagok és áruk.
(1) Forgalmi adóváltság alá esnek a vámtarifáról szóló 1924 :XXI.
t.-c. mellékletét képező vámtarifa 193—206., 217., 218., 219., 220., 221.,
226-ból, 401-ből, 468—473., 474. és jegyzet, 475—489., 535., 536., 537-ből,
538., 539., 540-ből, 542., 867., 869., 870-ből, 872-ből, 884—888., 910., 914.,
915., 917/a, és d., 952-ből, 954/b. 1. számai alá tartozó árukból azok, me-
lyeket a (2) bekezdés felsorol.
3. §.
Váltságkulcsok.
(1) Az ennek a rendel étnek hatálya alá eső áruk után fizetendő for-
galmi adóváltság kulcsait a rendelethez csatolt melléklet állapítja meg.
(2) A melléklet minden, a, rendelet hatálya alá eső árura két belföldi
válts'ágkulcsot állapít meg. Az első (alacsonyabb) váltságkulcs kizáró-
lag csak az olyan árukra alkalmazható, amelyeket
1. adóváltsággal már terhelt (belföldön vásárolt vagy külföldről
behozott) gömbölyűfából (esetleg tűzifából) közvetlenül — váltságköteles
megmunkálás (pl. fűrészelés) nélkül — készítettek, vagy
2. a vámkülföldről behozott fűrészelt fából, furnírból, lemezből vagy
lapból állítottak elő, vagy
3. adóváltsággal már terhelt gömbölyűfából való, ugyancsak adóvált-
sággal terhelt belföldi fűrészelt fából, furnírból, lemezből vagy lapból
készítettek, vagy pedig
4. adóváltsággal már terhelt növényi anyagokból, fonóvesszőből, szal-
mából, nádból (nádfonatból), háncsból stb. állítottak elő.
(3) Minden más esetben a második (magasabb) belföldi váltság-
kulccsal kell az adóváltságot kiszámítani és befizetni.
(4) A (2) bel ezdés (4) pontja alá tartozó esetekben az árura nem a

164
második (magasai.b), hanem :.z első (alacsonyabb) belföldi válts, g-
kulcsot kell alkalmazni akkor is, ha az alapanyagra megállapított második
(magasabb) belföldi váltságkulcs is 0, illetőleg ha a (2) bekezdés 4.
pontja alá tartozó alapanyag értéke az elkészült áru értékének legfeljebb
50 százaléka.
4- §•
Az adóváltság alapja.
(1) A forgalmi adóváltság alapját — az alábbi eltérésekkel —^ az
áraknak saját számlára történő belföldi előállítása esetén az általános
forgalmi adóra, árubehozatal esetén pedig a vámforgalmi adóra érvényes
rendelkezések szerint kell megállapítani.
(2) A munkadíjért történő áruelőállítás után járó forgalmi adóvált-
ság alapját a 6. § határozza meg.
(3) A rendelet hatálya alá eső belföldi áruknak vasúton vagy hajón
történt szállításáért a feladó vasút- (hajó-) állomástól a rendeltetési hely
vasút- (hajó-) állomásig felmerült és kifizetett fuvardíj a forgalmi adó-
váltság alól mentes. Ugyancsak mentes a forgalmi adóváltság alól a
vámkülföldről behozott árukat az országhatártól a rendeltetési hely vasút-
(hajó-j állomásig terhelő és kifizetett belföldi vasúti (hajózási) fuvar-
díj is.
(4) Ha ennek a rendeletnek alapján adóváltság fizetésére kötelezett
az adóváltság alá eső árut — részben vagy egészen — a forgalmi adó
szempontjából külön adóalanynak nem minősülő kereskedelmi üzletében
hozza forgalomba, az adóváltságot az ilyen üzletben elért ellenérték után
tartozik leróni, tekintet nélkül arra, hogy az áru átruházása nagykeres-
kedői, vagy kiskereskedői tevékenység körében történik s tekintet nélkül
továbbá arra is, hogy az előállító az áru átadásakor az áru értékével a
kereskedelmi üzletét esetleg megterheli.
(5) A vállalat székhelye szerint illetékes pénzügyigazgatóság —
kérelemre — megengedheti, hogy a (4) bekezdés alá eső és megbízható
adózó az adóváltságot a külön adóalanynak nem minősülő kereskedelmi
üzletének átadott, saját előállítású áruk kereskedelmi értéke [ (6) bekez-
dés] után róhassa le abban az esetben, ha az adózó vállalja, hogy a ke-
reskedelmi üzlete részére saját előállítású árut csak számlák kiállítása
mellett szállít (ad át) és a szállított árunak váltság-alapul szolgáló érté-
kével a kereskedelmi üzletét megterheli, továbbá vállalja azt is, hogy az
adóváltságot az áruszámlák kiállításával egyidejűleg (a Idmenő számlák
rendszere alapján) megállapítja és a 8. § (3) bekezdésében meghatározott
módon befizeti, végül kötelezi magát, hogy a pénzügyigazgatóság által
előírt könyveket és nyilvántartásokat pontosan vezeti.
(6) Az (5) bekezdésben, említett kereskedelmi érték alatt az árunak
az előállító által viszonteladó vevő részére megállapított, az esetleges
engedményeket is magában foglaló eladási árat kell érteni. Az adóvált-
ság alapjául szolgáló kereskedelmi érték nem lehet kisebb, mint a keres-
kedelmi üzlet által az áruért elért ellenértéknek 15 százalékkal csökken-
tett összege.
(7) Ugyancsak az áru kereskedelmi értéke az adóváltság alapja
akkor is, ha az adóváltság fizetésére kötelezett az általa előállított árut
saját tevékenységi körében használja fel.
(8) A pénzügyigazgatóság az adóváltság alapjául vett kereskedelmi
értékek helyességét vizsgálni köteles. Az adóváltság alapját képező keres-
kedelmi értéket az illetékes pénzügyigazgatóság is jogosult megállapítani
akkor, ha ezt az adózó kéri, vagy ha az adózó által kiszámított kereske-
delmi érték indokolatlanul kisebb, mint más váltságot fizető, hasonló
adózónál az ugyanolyan árura megállapított váltságalap.
(9) Az adóváltság fizetésére kötelezett előállító a forgalmi adóvált-

165
sággal már terhelten beszerzett (vásárolt) és változatlan állapotban for-
galomba hozott áruk után adóváltságot nem tartozik fizetni akkor, ha az
ilyen módon beszerzett és forgalombahozott árukat külön nyilvántartja.
(10) Meg kell vonni a (3) bekezdés alapján engedélyezett kedvezmé-
nyes adózást attól, aki az adóváltság lerovása körül szabálytalanságot
vagy adórövidítést követ el.
(11) Ha célszerűségi szempontok megkívánják — külön rendeletben
— egyes árukra, úgy a belföldi, mint a behozatali forgalomban az adó-
váltság kiszámításánál alapul veendő átlagértékeket állapítok meg.
(12) Az adóváltság fizetésére kötelezett által külön felszámított adó-
váltságot az adóváltság alapjához nem kell hozzászámítani. Az eladási
árba beszámított (külön fel nem számított) váltságot azonban az adó-
váltság alapjából levonni nem lehet.
(13) A vámkülföldről posta- és utasforgalomban behozott áruk után
járó adóváltságot a vámforgalmi adóra érvényes szabályok szerint kell
megállapítani.
5. §.
Az adó váltság fizetésére kötelezettek.
(1) A belföldi forgalomban az ennek a rendeletnek hatálya alá eső ■
áruk után az adóváltságot leróni tartoznak:
1. azok a kitermelők, akik tűzifát, gömbölyűfát vagy adóváltság alá
eső más anyagot változatlan vagy továbbmegmunkált állapotban ellen-
érték mellett átruháznak, illetőleg saját ipari vagy kereskedelmi tevé-
kenységük kőiében — váítságköteles átruházás nélkül — el- vagy fel-
használnak;
2. azok a kitermelők, akik tűzifából, gömbölyűfából vagy adóváltság
alá eső más anyagból — váltságköteles átruházás nélkül — készárut
állítanak elő s a készárut ellenérték mellett átruházzák, illetőleg saját
ipari vagy kereskedelmi tevékenységük körében — váltságköteles átru-
házás nélkül — el- vagy felhasználják;
3. azok az előállítók, akik gömbölyűfából fűrészelt fát, furnírt,
lemezt vagy lapot készítenek és azt ellenérték mellett átruházzák, illető-
leg saját ipari vagy kereskedelmi tevékenységük körében — váltságköte-
les átruházás nélkül ■— el- vagy felhasználják.
4. azok az előállítók, akik gömbölyűfából fűrészelt fát, furnirt, lemezt
vagy lapot s ebből készárut állítanak elő s ezt ellenérték mellett átruház-
zák, illetőleg saját ipari vagy kereskedelmi tevékenységük körében —
váltságköteles átruházás nélkül — el- vagy felhasználják.
(2) Kitermelő az a személy, akinek részére fát vagy más adóváltság
alá eső anyagot kivágnak s aki a kivágott fát vagy más adóváltság alá
eső anyagot bármilyen állapotban (tűzifa, gömbölyűfa, fonóvessző, kész-
áru stb.) ellenérték mellett forgalombahozza vagy pedig saját ipari vagy
kereskedelmi tevékenysége körében el- vagy felhasználja. Részes kiterme-
lés esetén a munkáéit kapott fára vagy más váltságköteles anyagra a
részes (vállalkozó vagy munkás) szintén váltságalany.
(3) Előállító az a személy, aki a tűzifát, gömbölyűfát vagy más adó-
váltság alá eső anyagot saját számlára vagy munkadíjért továbbmeg-
munkálja,, vagy fűrészelt fává, furnírrá, lemezzé vagy lappá, esetlég-
készáruvá feldolgozza.
(4) A behozatali forgalomban az adóváltság fizetésére kijelölt vám-
adós alatt azt a személyt kell érteni, aki a vámszabályok szerint a vám
fizetésére köteles, illetőleg a vám fizetésére köteles volna, ha az áru nem
volna vámmentes.

166
6. §.
A bérmunka váltságkötelezettsége.
(1) A rendelet hatálya alá eső áruknak munkadíjért történő, előállí-
tása csak abban az esetben váltságköteles tevékenység, ha az előállítás-
hoz felhasznált tűzifa, gömbölyűfa, fűrészelt fa vagy más anyag [3. §
(2) bekezdés 4. pont] forgalmi adóváltsággal terhelve még nincs. Göm-
bölyűfának fűrészelt fává, illetőleg furnírrá, lemezzé vagy lappá történő
feldolgozása akkor is váltságköteles, ha a gömbölyűfa után az adóváltság
előzőleg már lerovatott.
(2) Munkadíjért történő áruelőállítás esetén a forgalmi adóváltsá-
got az előállító [5. § (3) bekezdés] tartozik leróni.
(3) Az előállító által lerovandó adóváltság alapja az elkészült áru
kereskedelmi é.rtéke [4. § (6) bekezdés], az íadóváltság kulcsa pedig a
belföldi forgalomra megállapított első (alacsonyabb), illetőleg második
(magasabb) váltságkulcs aszerint, hogy az áru adóváltsággal már terhelt
vagy még nem terhelt anyagból (tűzifa, gömbölyűfa, fűrészelt áru, fur-
nír, lemez, lap, fonóvessző stb.) készült. Az olyan áruk előállításánál,
amelyek adóváltsággal már terhelt fűrészelt fából, furnírból vagy ha-
sonló lemezekből (lapokból) készültek, olyan módon azonban, hogy az
ezek alapanyagát képező belföldi gömbölyűfa után az adóváltság leróva
nem lett, minden esetben a magasabb belföldi váltságkulcsot kell alkal-
mazni. A váltságalap helyességéért a megrendelő az előállitóval egyetem-
legesen felelős.
(4) Ha a munkadíjért előállított áru kereskedelmi értékét sem a
megrendelő, sem pedig az előállító nem ismerik, közös beadványban ha-
tósági értékmegállapítást tartoznak kérni. A beadványt az előállító
telephelye szerint illetékes pénzügyigazgatósághoz kell, legkésőbb a
munka befejezéséig, benyújtani. A beadványban az előállítandó áru nevét
és minőségét részletesen körül kell írni. A pénzügyigazgatóság az áru
kereskedelmi értékét, az illetékes kereskedelmi és iparkamara szakvéle-
ményének beszerzése után megállapítja és az előállítóval írásban közli.
(5) Külföldi megrendelő részére végzett bérmunka mentes az adó-
váltság alól, ha a munkát végző igazolja, hogy az áru a munka elvégzése
után külföldre kiszállíttatott.
9. §•
Az adóváltság levonása.
(1) Az adóváltság fizetésére kötelezett olyan adózó, aki a jelen ren-
delet alá eső árut adóváltsággal terhelten szerzi be (hozza be), illetőleg
munkadíjért állíttatja elő és ezt az árut ugyancsak az 1. §. (2) bekezdé-
sében említett, adóváltság alá eső áru előállításához használja fel, az
árubeszerzéskor (behozatalkor) viselt adóváltságot az általa fizetendő
adóváltságból nem vonhatja le.
(2) Az ennek a rendeletnek alapján fizetendő adóváltságot más áru
után fizetendő adóváltságból levonni, illetőleg más áru után fizetendő
a.dóváltságba betudni (beszámítani) csak annyiban és olyan mértékben
lehet, amennyiben és amilyen mértékben azt a más áru után járó for-
galmi adóváltságot szabályozó rendelet megengedi.
10. §.
Mentességek.
(1) A rendelethez csatolt mellékletben megnevezett áruknak az a
forgalma, amelyre váltságkulcs megállapítva nincs, sem forgalmi adó-
váltság, sem általános forgalmi adó alá nem esik.
(2) A mellékletben felsorolt áruknak a váltságköteles szállítást, (be-

167
hozatalt) követő forgalma az újabb váltságköteles szállításig, illetve
a fogyasztóig — a megállapított feltételek mellett — az általános for-
galmi adó alól mentes.
11. §•
Adómentes iparágak.
(1) A rendelet életbelépésének napjától úgy az általános forgalmi
adó, mint a forgalmi adóváltság fizetése alól — a (2) bekezdésben meg-
állapított feltétel mellett — mentesek a következő iparágak: asztalos,
ács, barkácsoló, bognár, bútorkészítő (ideértve a fonott butorelőállítókat
is), csónak- (yacht-) készítő, esztergályos, famegmunkáló (bot-, ernyő-,
facipő-, fadíszmű-, faedény-, fajáték-, faredőny-, faszerszám-, háztartási
cikk-, intarzia-, kaptafa-, orsó-, ostor- és /portálkészítő), fagyapot elő-
állító, faszobrász (műfa.ragó), fogvájókészítő, hangszerkészítő, kádár
(hordókészítő), kárpitos, kefekötő, kerékgyártó, képkeretező, kocsigyártó,
kosárfonó, láda- (doboz-) előállító, létrakészítő, parkettaelőállító, seprő-
és szitakészítő, zsindeiyelőállító, végül a fából való sportcikkek és tor-
naszerek készítői.
(2) Az (1) bekezdésben felsorolt iparágakat a mentesség csak abban
az esetben illeti meg, ha az általuk akár saját számlára, akár munka-
díjért előállított áruk adóváltsággal már terhelt anyagokból (tűzifából,
gömbölyűfából, fűrészelt fából, furnírból, lemezből, lapból vagy más
anyagból) készülnek. A tűzifa, gömbölyűfa, illetőleg más anyag után
lerótt adóváltság a készáru mentesítésére természetesen csak iákkor jogo-
sít, ha azt közvetlenül — fűrészelt fává, furnirrá stb. való feldolgozás
nélkül — tűzifából, gömbölyűfából, illetőleg más anyagból állították elő.
Egyébként a készáru csak akkor adómentes, ha váltsággal terhelt göm-
bölyűfából való, ugyancsak váltsággal terhelt belföldi fűrészelt fából,
furnirból, lemezből, lapból vagy vámkülföldről behozott fűrészelt fából,
illetőleg furnirból, lemezből, lapból készült.
(S) Az adóváltsággal terhelt anyagoknak, továbbá az ilyenekből
készült áruknak tovább megmunkálásából (festéséből, fényezéséből, telí-
téséből stb.), valamint javításából vagy átdolgozásából (átalakításából)
származó ellenérték sem általános forgalmi adó, sem forgalmi adóváltság
alá nem esik.
(4) Az (1) bekezdésben nem említett iparágaknál az a körülmény,
hogy az iparüzemhez szükséges anyagok adóváltság alá esnek, sem men-
tességre, sem pedig beszámításra alapul nem szolgálhat.
12. §.
Bejelentési kötelezettség.
(1) A rendelet megjelenésének napjától számítandó 15 nap alatt
mindenki, aki az 1. §. (2) bekezdésében felsorolt áruknak saját számlára
vagy munkadíjért történő előállításával foglalkozik, valamint mindenki,
aki ilyen árukat íforgalomba hoz, tekintet nélkül arra, hogy az általános
forgalmi adót a rendes szabályok szerint vagy pedig átalányban fizeti, az
illetékes forgalmi adóhivatalhoz (Budapesten az illetékes kerületi for-
galmi adóosztályhoz) írásban bejelenteni tartozik, hogy milyen áruk elő-
állításával, illetőleg a jelen rendelet hatálya alá eső árukkal kapcsolatos
milyen munkák végzésével, vagy milyen áruk forgalombahozásával (eladá-
sával) foglalkozik. A bejelentésben részletesen fel kell sorolni minden,
akár adómentes, akár pedig általános forgalmi adó alá eső, vagy pedig
forgalmi adóváltság alá vont árut (munkát),
(2) Az (1) bekezdésben körülírt bejelentést, a rendelet életbelépése
után keletkező vállalatok, a kereseti tevékenység megkezdésétől számított
15 nap alatt kötelesek megtenni.

168
(3) Az üzleti (üzemi) tevékenységben beállott lényeges változást (pl.
új áruk előállítása, a munkadíjért való előállítás bevezetése, külön eladási
.szerv felállítása stb.), a változás bevezetésétől számított 15 nap alatt,
szintén be kell jelenteni.
(4) A forgalmi adóhivatalok (Budapesten a, kerületi forgalmi adó-
osztályok) a beérkezett bejelentések (esetleg későbbi felderítések) alapján
az adóváltság fizetésére kötelezettekről külön nyilvántartást tartoznak
készíteni és vezetni.
13. §.
Az általános forgalmi adómentesség feltételei.
(1) Az általános forgalmi adómentességet, az előző §-ban megállapí-
tott bejelentés mellett — árubeszerzési könyv vezetése nélkül — igénybe-
vehetik mindazok a forgalmi adóváltság fizetésére nem kötelezett keres-
kedők és iparosok, akik a rendelet életbelépésének napjától általános for-
galmi adót sem kötelesek fizetni azért, mert azok az áruk, amelyeknek
forgalombahozásával foglalkoznak már mind forgalmi adóváltság alá
esnek, vagy pedig az általános forgalmi adó alól mentesek. Ugyanez
a szabály áll az általános forgalmi adó alól mentes munkára is.
(2) Az általános forgalmi adót adóbevallási ív benyújtása mellett
pénzben fizető, vagy pedig a bevételek feljegyzése mellett bélyeggel lerovó
olyan adózók, akik általános forgalmi adó alá eső áruk forgalombahozá-
sával, illetőleg munkák végzésével is foglalkoznak s ezért a rendelet
életbelépése után is tartoznak általános forgalmi adót fizetni, a forgalmi
adómentességet csak a 14. §-ban meghatározott kötelezettségek pontos
betartása esetén, az ugyanott körülírt módon vehetik igénybe.
(3) A kapott számlákat azok az iparosok és kereskedők is tartoznak
5 évig megőrizni, akik a jelen, vagy pedig már előző rendelet következ-
tében az általános forgalmi adó lerovása alól teljesen mentesültek.
14. §.
Az általános forgalmi adót a rendes szabályok szerint fizető adózókra
vonatkozó rendelkezések.
(1) Az általános forgalmi adót adóbevallási ív benyújtása mellett
pénzben fizető, vagy pedig a bevételek feljegyzése mellett bélyeggel lerovó
azok a kereskedők és iparosok, akik a forgalmi adóváltság alá eső áruk
mellett más olyan áruk forgalombahozásával is foglalkoznak, amely áruk
után az általános forgalmi adót leróni kötelesek, az általános forgalmi
adómentességet csak abban az esetben vehetik igénybe, ha a 12. §-ban
megszabott bejelentésnek eleget tesznek és az általuk beszerzett (vásá-
rolt) forgalmi adóváltság alá eső áruki'ól árubeszerzési könyvet vezetnek.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezése alá eső adózó, az adóváltság alá
eső áruinak mentesítésénél a következőképen köteles eljárni. Az adófize-
tési időszakról benyújtandó adóbevallási ívében, illetőleg az általános for-
galmi adónak bélyeggel lerovására szolgáló ú. n. forgalmi adókönyvében
adómentes tételként tartozik beállítani olyan összeget, amely egyenlő az
adófizetési időszakban beszerzett és az árubeszerzési könyvébe bevezetett
adóváltság alá eső áruk valószínű eladási árának végösszegével. Az ilyen
adózó a raktári készlete után fizetett készletváltság alapját, mint adó-
mentes összeget az adóbevallási ívében, illetőleg a forgalmi adókönyvében
egyösszegben vonhatja le, ha a készletváltságot egyösszegben fizette be.
Ha pedig a készletváltságnak részletekben való fizetésére nyiert enge-
délyt, a készletváltság alapját 5s a részletfizetési engedélynek megfelelő
havi részletekben vonhatja le.
(3) A pénzügyigazgatóság kérelemre megengedheti, hogy az adozo
ne a forgalmi adóváltság alá eső áruiról, hanem az általános forgalmi

169
adó alatt maradó cikkeiről vezessen árubeszerzési könyvet. Ebben az
esetben a forgalmi adóköteles árukból levő készlet értékét, továbbá a for-
galmi adóköteles kinnlevőségek összegét első, illetőleg második tételként
kell az árubeszerzési könyvbe bevezetni. Az ilyen engedélyt nyert adózó-
nál a készlet, továbbá az adóköteles kinlévőségek után járó általános
forgalmi adó azonnal, a később beszerzett áruk után járó általános for-
galmi adó pedig a beszerzéskor válik esedékessé. Az esedékessé vált ál-
talános forgalmi adót az adózó a részére megállapított adólerovási mód
szerint tartozik bevallani (forgalmi adókönyvébe feljegyezni) és leróni.
(4) A (3) bekezdés alá leső adózó kérésére a pénzügyigazgatóság
megengedheti azt is, hogy az adózó az adóbevallási ívébe (forgalmi adó-
könyvébe) ne az általános forgalmi adó alá eső áruk valószínű eladási
árát, hanem azoknak beszerzési árát állítsa be. Ilyen engedély mellett
azonban az adózó a beszerzési ár után nem 3 %, hanem 4% általános for-
galmi adót köteles leróni.
(5) Az árubeszerzési könyvbe a rendelet életbelépésének napjától
kezdve beérkezett (továbbeladás céljából vásárolt) áruk elnevezését,
meni yiségét, egységenként és tételek szerint kiszámított valószínű el-
adási árát a beérkezés idejének feltüntetésével, naptári hónaponként
1-gyel kezdődő folyószámrendben, egymás után kell bevezetni. Az áru-
beszerzési könyvet minden hónap utolsó napjával — összegezve — le kell
zárni.
(6) Az adózó az árubeszerzési könyvbe bejegyzett adatok helyességét
az eladótól kapott számlákkal igazolni tartozik. Célszerű tehát az árube-
szerzési könyv egyes tételeinél az igazoló számlák számát is feljegyezni.
(7) A forgalombahozott (eladott) áruk mennyiségét stb. az árube-
szerzési (könyivbe nem kell bevezetni.
(8) A pénzügyigazgatóság az árubeszerzési könyv vezetése alól csak
azt a megbízható adózót mentheti fel, aki olyan üzleti könyvet és fel-
jegyzést is vezet, amelyből a havonként beérkezett áruknak az (5) be-
kezdésben meghatározott adatai pontosan megállapíthatók.
(9) Az általános forgalmi adó lerovásának ellenőrzésével megbízott
közegek az ellenőrzések alkalmával vizsgálni kötelesek, hogy az adózók
az árubeszerzési könyvet helyesen vezetik-e.
(10) Az ebben a §-ban foglalt rendelkezéseket kell értelemszerűen
alkalmazni az olyan nem átalányozott adózókra is, akik csupán munká-
juk ellenértéke után tartoznak általános forgalmi adót fizetni.
(11) Az olyan adózók által fizetendő általános forgalmi adót, akik-
nél az általános forgalmi adó alatt maradó bevétel az összes (mentes +
adóköteles) bevétel 30%-ánál nem több, írásbeli kérelemre, egyességi ala-
pon, átalányösszegben is meg lehet állapítani. Az ilyen módon átalányo-
zott adózót árubeszerzési könyv vezetésére kötelezni nem lehet.
16. §.
Készletváltság a rendes szabályok szerint adózóknál.
(1) A rendelet 1. § (2) bekezdésének S—19., £0. (a fürészpor, faliszt
és fűrészporbrikett kivételével), 21—59., 61—65. pontjai alatt felsorolt
anyagok és áruk készletváltság alá esnek.
(2) Készletváltságot tartozik fizetni minden olyan gyáros (vállalat),
iparos és kereskedő, akiknek a készletváltság alá eső anyagokból vagy
árukból készlete van. Az adóváltság fizetésére kötelezett előállítók közül
készletváltságot csak a (3) bekezdés alá esők tartoznak leróni.
(3) A váltságalanyok közül készletváltságfizetési kötelezettség csak
azokat terheli, akik adóváltság alá eső árut adóváltsággal még nem ter-

170
helt anyagból állítanak elő. Ezek az adózók a készletváltságot természe-
tesen csak a náluk készletben lévő, váltsággal még nem terhelt anyagok
értéke után tartoznak leróni. Pl.: A fűrészüzem a raktárán lévő göm-
bölyű fa értéke után a készletváltságot megfizetni tartozik, dacára an-
nak, hogy a gömbölyű fából általa előállítandó fűrészáru újból váltság
alá esik. Ugyancsak készletváltságot tartozik fizetni a furnirgyár is a
nála készletet képező rönkfa értéke után.
(4) A készletváltság fizetésre kötelezett — amennyiben nem esik a
17. §. rendelkezései alá — tartozik, a nála az 193...........-én
üzlet- (üzem-) zárás után készletben lévő (bizományba kiadott) készlet-
váltság alá eső anyagok és áruk mennyiségét árunemenként külön-külön
megállapítani. A megállapított mennyiséget és annak egységenkénti,
valamint összesített beszerzési árát a rendelet életbelépésétől számított
8 nap alatt az illetékes forgalmi adóhivatalhoz (Budapesten a kerületi
forgalmi adóosztályhoz) írásban be kell jelenteni.
(6) H a bejelentés alá eső árunak beszerzési ára valamilyen okból
nagyobb, mint az áru forgalmi értéke (valószínű eladási ára), a beje-
lentésbe — megfelelő indokolás mellett — a forgalmi érték állítható be.
(6) A készletekre vonatkozó bejelentési kötelezettség a készletet ké-
pező áruk tulajdonosát, illetőleg, ha a tulajdonos nem belföldi személy,
az áruk belföldi birtokosát, kezelőjét, őrzőjét stb. terheli. A zálogházak
és az árverési csarnokok bejelentést tenni nem tartoznak.
(7) Bejelentési kötelezettség terheli továbbá mindazokat, akiknek
birtokában, kezelésében, őrizetében stb. gyáros, iparos vagy bejelentésre
kötelezett kereskedő tulajdonát képező, bejelentés alá eső áru van. Az
ilyen árukról készítendő külön bejelentésben az áruk tulajdonosának
nevét (cégét), lakásának (üzletének, telepének) helyét is fel kell tüntetni.
(8) A készletváltságot az áru tulajdonosa, ha pedig a tulajdonos
nem belföldi személy — helyette — az áru birtokosa, kezelője, őrzője stb.
köteles megfizetni.
(9) Az áru tulajdonosával egyetemlegesen felelős a készletváltságért
mindenki, akinek birtokában,. kezelésében, őrizetében stb. bejelentésre
kötelezett adózó tulajdonát képező, bejelentés alá eső áru van, ameny-
nyiben bejelentési kötelezettségének egyáltalában nem, vagy pedig az
árutulajdonos megnevezése nélkül tesz eleget.
(10) A raktári készlet felvételére megállapított időpontban szállítós
alatt álló (úton levő) árut, ha az átvevő raktári készletének bejelenté-
sére kötelezve van, az átvevő tartozik bejelenteni. A címzett által át nem
vett s ezért a feladóhoz visszaérkezett árut, ha a feladó a raktári készlet
"bejelentésére kötelezve van, a feladó tartozik bejelenteni. Az olyan árut,
amely a bejelentés benyújtása után érkezik vissza a feladóhoz, a vissza-
érkezést követő napon kell pótlólag bejelenteni.
(11) A raktári készletet képező áruk beszerzési ára (forgalmi ér-
téke) után fizetendő készletváltság kulcsait, valamint a befizetési határ-
időt külön rendeletben állapítom meg.
(12) A bejelentésre köteles az az adózó, akinek raktári készlete
nincs, tartozik ezt a körülményt
a rendelet életbelépésétől számítandó 3
nap alatt bejelenteni.
(13) A raktári készletre vonatkozó adatok helyességét — lehetőleg
még a bejlentés beérkezésének napján — a helyszínen kell felülvizs-
gálni. A forgalmi adók elelnőrzését végző közegeknek azonban joguk van
arra is, hogy az egyes adózók raktári készletének nagysága és értéke
felől, már a bejelentés beérkezése elótt tájékozódjanak.
(14) A pénzügyigazgatóság a raktári készlet bejelentésére megálla-

171
pitott határidőt legfeljebb 20 nappal meghosszabbíthatja az olyan na-
gyobb raktári készlettel rendelkező adózónak a rendelet életbelépésétől
..zamitando 8 nap alatt beérkező kérésére, aki igazolja, hogy raktári
.iészletét a megállapított határidő alatt felvenni és bejelenteni nem ké-
pes. Ebben az esetben azonban az adózó készletét meg kell szemlélni és
annak hozzávetőleges értékét jegyzőkönyvbe kell foglalni.
(15) Felhatalmazom a pénzügyigazgatóságokat, hogy a készletvált-
sagot egyességi alapon becsléssel állapítsák meg az olyan adózók kéré-
sére, akiknél a készletfelvétel és a beszerzési ár megállapítása nehéz-
ségekbe ütközik. Az ilyen irányú kéréseket a rendelet életbelépésétől
számított 3 nap alatt kell előterjeszteni.
(16) A m. kir. központi vámigazgatóság azonnal intézkedni tar-
tozik, hogy a raktári készletet az általános előjegyzési, valamint előjegy-
zési raktári engedéllyel biró adózók is állapítsák meg és jelentsék be ab-
ból a célból, hogy a készlet
a váltságtöbblettel megterheltessék.
20. §.
Vegyes rendelkezések.
(1) A forgalmi adóváltság alá eső, külföldről behozott áruk után
minden esetben forgalmi adóváltságot kell fizetni, ha,
a behozatali vám-
kezelés a rendelet életbelépésének napján vagy azután történik.
(2) A forgalmi adóváltság alá eső áruk után kiviteli adómegtérítés
csak annyiban és olyan mértékben jár, amennyiben és amilyen mértékben
a kiviteli adómegtérítésre vonatkozó rendelkezések értelmében adómeg-
térítésnek helye van.
(3) A rendelet életbelépésétől a budapesti áru- és értéktőzsdén az
ennek a rendeletnek hatálya alá eső áruk szállítására vonatkozólag létre-
jött ügylet után a kedvezményes forgalmi adót leróni nem kell.
(4) A pénzügyigazgatóságok az adóváltságot fizető belföldi adózókat
a váltságalap megállapításának ellenőrzésére alkalmas könyvek (feljegy-
zések) vezetésére kötelezhetik.
(5) A forgalmi adóváltság és a szerződési illeték közötti viszonylatot
az ezzel a rendelettel adóváltság alá vont anyagokra és árukra vonat-
kozóan is az 1933. évi 154.700. számú rendelet szabályozza.
(6) A jelen rendelet alapján fizetendő forgalmi adóváltságnak min-
den egyéb, az ebben a rendeletben nem szabályozott vonatkozásában, az
általános forgalmi adóra érvényes jogszabályok, illetőleg az 1926. évi
70.900., az 1929. évi 150.100., 1930. évi 84.600., az 1932. évi 91.600.,
128.515. és 159.270. számú pénzügyminiszteri rendeletek intézkedései az
irányadók.
(7) Az olyan adózóval szemben, aki üzemi berendezkedését vagy érté-
kesítési szervezetét a rendelet életbelépése után olyan módon változtatja
meg, hogy a változás az általa előállított váltságköteles áruk adóterhét
— adórövidítési szándék nélkül is — lényegesen csökkenti, a pénzügy-
igazgatóság — előzetes jóváhagyásom után — jogosult minden olyan
rendszabályt alkalmazni, amelyet a váltságköteles áruk egyenlő megter-
helésének visszaállítására alkalmasnak tart. Az ilyen adózónál a váltság-
kulcs felemelésének is helye lehet.
(8) A pénzügyigazgatóságok 20.000 P-ig terjedhető pénzbírságot
szabhatnak ki annak a terhére, aki az ebben a rendeletben meghatározott
adózási vagy egyéb kötelezettségét cselekvés, vagy mulasztás által meg-
sérti. A pénzbírság kiszabásának helye van akkor is, ha a cselekvés, vagy
mulasztás alkalmas volt ugyan arra, hogy a kincstárt kár érje, azonban
a károsodás nem következett be.

172
21. §.
Átmeneti intézkedések.
(1) A forgalmi adóhivatalok a készletváltságra a C. számlakönyvben
külön számlalapot kötelesek nyitni. A számlalapon az egyes adózók által
fizetendő készletváltságot (ideértve az átalányozott adózó, illetve az adó-
közösség által készletváltság fejében fizetendő adóátalányt is) egyösszeg-
ben és egymás után kell előírni.
(2) A rendelet életbelépése előtt teljesített áruszállításokért a ren-
delet életbelépésétől kezdve befolyó bevételek után az általános forgalmi
adót továbbra is le kell róni. A rendelet életbelépéséig be nem folyt köve-
teléseik után nem tartoznak forgalmi adót fizetni azok az adózók, akik
az általános forgalmi adót a számlák kiállításával egyidejűleg lerótták.
(3) Ha a jelen rendelet következtében, a rendelet életbelépése előtt
keletkezett áruszállítási vgy munkavállalási kötelezettségnek, a rendelet
életbelépése után történő teljesítése folytán, a teljesítésre kötelezett már
forgalmi adóváltságot kénytelen fizetni, illetőleg viselni, az adóváltság-
leher és az általános forgalmi adóteher (esetleg szerződési illeték) közötti
különbözetnek megtérítését — külön kikötés hiányában is — igényelheti.
Igénylés esetén a vevő, illetőleg megrendelő a különbözetet megtéríteni
tartozik.
22. §.
Életbelépés.
(1) Ez a rendelet az 1934. évi......hó l-jén lép életbe.
(2) Az ennek a rendeletnek alapján váltságfizetésre kötelezettek
váltságot tartoznak leróni minden olyan bevétel után, amely a rendelet
életbelépésétől történt áruszállítás vagy végzett munka ellenértéke gya-
nánt folyik be, tekintet nélkül arra, hogy a jogügylet a rendelet életbe-
lépése előtt vagy azután köttetett. Ha a rendelet életbelépése után történő
áruszállításra vagy végzendő munkára ellenérték már a rendelet életbe-
lépése előtt befolyt, a váltságfizetésre kötelezett, amennyiben az ellen-
érték után az általános forgalmi adót már lerótta, csak az adóváltság és
az általános forgalmi adó közötti különbözetet tartozik — a legközelebbi
váltságfizetéssel kapcsolatban — befizetni.
(3) A rendelet életbelépésével hatályát veszíti minden olyan előző
rendelkezés, amely az ebben a rendeletben foglalt valamely intézkedéssel
ellenkezik.

173
Folyószám
Vám-
tarifa
száma
Az árucsoport gyűjtőneve
Az adováltság
kulcsa
Az adóvált-
ságot fizeti
Jegyzet
belföldi for-
galomban
adóvált-
sá 'gal
behozatali forga-
lomban
bel-
földi
beho-
zatalt
ter-
helt
nem
ter-
helt
forgalom-
ban
anyagból
o/o
o/o
1.
2.
193.
194.
Tűzifa
hasáb-, dorong- és
rőzsefa; üres fe-
nyőtoboz ....
0
6
8
kitér.
melő
vám-
adós
1. A kiterme-
lés céljából ela—
doiternöatruhá
zása sem álta-
lános forgalmi-
adó. semtorgal
mi adóváltság
alá nem esik.
2. Az adóvált-
sággal már ter-
he, t tűzifának
fürészelése, ap-
rítása, kötege-
lése ugy az álta
lánns forgalmi
adó, mint a 'or-
galmi adóvá t-
ságalól mentes.
aprítva, fűrészelve
és kötegelve; fa-
és fűrészhulladék
0
5
7
elő-
állító
0
6
8
»»
4
5.
195.
a) és
b)
Göoihölyüta, az euró-
pai erdőgazdaság-
ban termelt fane-
mekből, ideértve a
celiulóze-fát és a
karácsonyfái
bányafa;távirda-
és távbeszélő-
oszlop, telítve is
0
4
6
ff
o)
lombos és
tűlevelű fából .
0
5
6
kiter-
melő
v
6.
196.
Hegyezett karó, gömhölyü, hasított
vagy fűrészelt állapotban......
0
4
6
elő-
állító
».
7.
197.
Bárdolt, ácsolt vagy hasitoti fa az
európai erdőgazdaságban termelt fa-
remekből, ideértve a hornyolt és
hornyolás nélküli zsindelyt és kerí-
0
6
10
».
»*
8.
198.
0
4
6
9.
199.
Kádárfa, ide nem értve az illesztett,
gyalult hordó
«lkotóres2eket ....
0
8
10
»i
»'
10.
200.
0
8
10
»'
11.
201.
Szitakéreg (szttakáva)
0
8
10
12.
202.
Ülőmunkáit bognárfa, nyersen, far*gva,
0
8
10
13.
203.
a)
Fűrészelt fa az
európai erdő-
gazdaságban
termelt fane-
mekből
nem gyalulva
nem ajazva
(hornyolva),
nem szadalva
(árkolva). . .
5
10
12
»»
»»
1. Az adó vált-
sággal már ter-
helt fűrészelt
fa
gyalulása, aja-
zasa, száda'ása,
festése stb. úgy
az áltanos for-
galmi adó, mint
a lorgalmi ado-
váltság alól men-
tes.
2. A gömbölyű
fa után lerótt
adóváltságot a
fűrészeit fa után
fizetendő adó-
váltsákból le-
vonni nem lehet.
14.
b)
gyalulva,
ajazva, (hor-
nyolva), szá-
dalva (ár
kolva , anya-
gában festve
4
8
10
t,

174
a
cfi
O
o
Vám-
tarifa
száma
Az adóváltság
kulcsa
Az adóvalt-
ságot rije i
nel földi for-
galomnan
behozatali
forgalomban
bel-
földi
beho-
zatali
Jegyzet
Az árucsoport gyűjtőneve
ado -
váltsággal
ter-
helt
nem
ter-
helt
forgalom-
ban
anvasból
o/o
o/o
15.
204.
Fakocka (burkolatkocka) . .
0
8
10
elő-
áll
ÍIÓ
vam-
i.dós
16.
205.
Nyersfabot- és fanyél ....
0
8
10
11
17.
18.
1. Az adóvált-
sággal már-
206.
a)
Az európai erdő-
gazdaságban ez-
időszerint nem
termelt fák
gömbölyű
állapotban
vagy
bárdolva .
0
0
12
VI
terhe,t fűré-
szelt fa gya-
lulása, aja-
zása, száda-
lása, stb.úgy
az általános
forgalmi adó,
mint a f"r-
ga'mi dó-
váltság alól
mentes.
2.
A gömbölyű
fa uian lerótt
adóvaltságot
a fűrészelt fa
után fizeten-
dő adóvált-
sái! ból le-
vonni nem
i
lehet.
0
14
Wő-
19.
b)
fűrészelve.
7
álütfi
gyalulva,
ajazva,
hornyol-
va), szá
riolva (ár-
kolva .
6
0
12
It
20.
217.
Másuit nem említett növényi anyagok
kefekötésre vagy sepiőieszitésre . .
0
0
3
21.
218.
a)
b)
Fonóvessző
hántolatlanul . . .
0
0
3
22.
hántolva, festve is
6
8
10
elő-
állító
23.
21.
219.
Szalma és nád — kivéve a kévékbe
kötőit gabonát.......
0
0
3
Nádfonat (canetti)....
0
8
10
elő-
állító
25.
220.
Mindennemű náncs és másféle, másutt
nem említett növén.v i anyag lonási
és kosátkötesi céiottru. .
-0
0
10
26.
221.
Meggyfa, nyersen, továbbá botgyánásra
előkészítve mosva, lőzve, hajlítva),
valamint pipaszárkészítésre vágott
meggyfa, 'ürás nélkül.......
0
0
10
27.
28.
226-ból
Széknád és más nemesebb nádak . .
0
0
10
Takácsmácsonyt; koquilldióhéj; are-
Radió; szappangyökér; szappan-
kéreg; luf.ah, nyers tapló : lenyő-
gaily, növénygyú.temények, tonka-
0
0
3
29.
30.
Fűrészpor, faliszt, fürészporbrikett. .
0
5
6
elő-
állító
401-ből
Mesterséges tüzalágyujtók .
4
6
8
II

*75
Folyószám
Vám-
tarifa
száma
:
Az árucsopoit gyűjtőneve
Az adóváliság
ku
csa
Az adóvált-
ságot fizeti
beliö di for-
galomban
adó-
váltsáegai
bohozat9li
forgalomban
bel-
földi
beho-
zatali
ter-
helt
nem
ter-
heb
forgalom
ban
anyauból
°/o
°/o
31.
468.
Csomagoló és más fatorgács és szög-
0
7
12
elő-
állító
vám-
adós
32.
469.
Faszeg és fadrót .......
0
7
12
33.
470.
Ládák és ládarészek fából .
0
7
12
34.
471.
Ácsmunkák, faházak, barakkok és
effélék, szétszeded állapotban is .
0
5
10
35.
472.
Parkellatáblák összeenyvezve ....
0
7
10
36.
473.
Épüleiasztalosmunkák vasaiással Is .
0
5
10
37.
474.
és jegyzet
Hordók, kádak és más kádármunkák,
abronccsal vagy anélkül, valamint
eze< részei; ha-znalt állapctbau is
0
5
10
38.
475.
Háztartási, gazdasási és ipari eszkö-
zök és szerszámok fából,
lovabhá
másutt nem e nlitett esztergályozott
faáruk, más anyagokkal kapcsolat-
0
5
10
39.
476.
Szekér- és kocsialkotórészek fából .
0
5
10
40.
477.
Légcsavarok iából motoros jaróművek
0
7
12
41.
478.
Sportcikkek és tornaszerek fából . .
0
7
12
42.
479.
Furnirok (borítéklemezek) .
10
12
16
43.
0
8
12
»
n
44.
0
6
10
45.
480.
Székülés, klozetülés fából. .
0
7
12
46.
481.
Falécek, búiorok, keretek stb. számára
0
7
12
5)
47.
482.
Keretek, a díszműáruk kivételével .
0
7
12
48.
483.
Hajlított bútor és bútorrész
0
7
12
49.
484.
Ülőbútor táool (a hajlított bútor ki-
0
7
12
50
485.
0
.7
12
51.
486.
Más fabitor háimllyen fából (a fenyő
kivételével), melvnél leg'etjebb a
0
7
12
52.
487.
Más furnirozoit faDútor. a 485. és -186.
szamok a megnevezett kivete'ével
0
7
12
M
53.
488.
Másutt nem említett iskolai és irodai
0
7 '
12
54.
489.
Másutt nem említett faáruk
0
7
12
n
55.
jÁrucsomagolásra szolgáló fadoboz,
0
6
10
Jegyzet

176
a
•ej
N
-O
>>
o
Vám-
tarifa
száma
Az árucsoport gyűjtőneve
Az adóváltság
Kulcsa
Az adóváb-
ságot fizeti
Jegyzet
belföldi for
galomhan
adó-
val tsággal
behozatali
forgalomban
bel-
földi
beho-
zatali
ter-
helt
nem
ter-
heit
forgalom-
ban
anyagból
o/o
o/o
56
535.
KosárKötőáru fűzvesszőből .
0
7
12
elő
állító
vám-
adós
57.
536.
Kosárkötőáru nádból ....
0
7
12
<>
58.
537.-ből
Szalmából, gyékényből, sasból, káká-
bó. vagy más növényi anyagokból
készült
foná<- és kosárkötőáru .
0
7
12
n
)>
59.
538.
0
7
12
n
V
60.
539.
0
7
12
ii
*>
61.
540.-ből
Kef» és meszelő növényi és álMl
anyagokból, vassal kapcsolatban is
0
7
12
62.
542.
Ecset...............
0
7
12
-
»>
63.
867.
Gyermekkocsiszekreny és tető ....
0
7
12
ii
64.
869.
Kész szekér és teherszállító szán,
0
7
12
65.
870.-ből
0
7
12
66.
872.-ből
személyszállító kocsi es szán, a pót.
kocsi (csatolokoesi
kivételével . .
0
7
12
n
67.
884.
Élgerenda nélKüii laposfe-
nekű dereglye, halászbárka
és ponton, legfeljebb 7 mé-
0
7
12
»»
68.
885.
Palánkos evezőscsónak ésre-
0
7
12
»j
69.
886.
Nem palánkos csónak ....
0
7
12
V
70.
887.
Vitorlás hajó- és csónak . .
0
7
12
71.
»88.
0
7
12
72.
910.
Zongora, pianinó, harmónium
és ezek alkotórészei....
0
7
12
ÍJ
11
73.
914.
Vonós hangszeren......
0
7
12
»»
74.
915.
Más húros hangszerek. . . .
0
7
12
75.
öiv.^f
Fúvó hang-zerek és alkotó-
részek fából.........
0
7
12
ft
76.
952.-ből
Kész bot, ernyő- és ostor-
0
7
12
»•
í»
77.
954.6)1.
Másutt nememlített templom-
felszerelési- és ájtatossági
0
7
12

177
A m. kir. földmivelésügyi miniszternek 10.800—1934. F. M.
számú rendelete az „Erdőbirtokosok és Fakereskedők Faforgalmi
Részvénytársasága"-nak a hazai termelésű tűzifa tekintetében
megállapított vásárlási kötelezettsége, továbbá a részvénytársaság
által megvásárolt tűzifáért fizetendő árak és az adásvételi szerző-
dési minta közzététele tárgyában.* A hazai termelésű tűzifa értéke-
sítésének, árvédelmének és a tüzifapiac szabályozásának biztosí-
tása céljából a külföldi tűzifa behozatalának lebonyolításával az
1934. évi január hó 1-től az 1937. évi július hó 31-éig terjedő
időre az „Erdőbirtokosok és Fakereskedők Faforgalmi Részvény-
társaságá"-t bíztam meg. Eza részvénytársaság köteles a magyar-
országi erdőbirtokosok és fatermelők által neki felajánlott hasáb,
hasított dorong és dorong tűzifát fafajra való tekintet nélkül
legalább is azon az egységáron megvásárolni, amelyet az Orszá-
gos Fagazdasági Tanács javaslatára a kereskedelemügyi minisz-
terrel egyetértően megállapítok. A részvénytársaságnak ez a vé-
teli kötelezettsége csak azokkal az erdőbirtokosokkal és faterme-
lőkkel szemben áll fenn, akik az 1932—1933. évi termelés ered-
ményét a részvénytársaság hirdetményi felhívásának közzétételé-
től számított 30 nap alatt, a későbbi évek termelésének eredmé-
nyét pedig az illető évi április hó 30. napjáig, illetőleg a hántott
fát június 30. napjáig ajánlják fel.
Ez a kötelezettség azonban az 1933—1934. évi termelésből
származó tűzifa tekintetében aiem erdőbirtokossal szemben csak
akkor terheli a részvénytársaságot, ha a termelő az 1933—1934.
évben bárhol kitermelt összes tűzifáját ajánlja fel megvételre.
A tűzifa adásvételére a feleknek szerződést kell kötniök is an-
nak egyéb feltételeire — külön megállapodás hiányában — a
részvénytársaság és az Országos Fagazdasági Tanács által közö-
sen megállapított s általam az igazságügyminiszterrel egyetértve
jóvánagyott szerződési pontozatok irányadók.
A részvénytársaság az általa megvásárolt tűzifa vételárára
előleget is köteles nyújtani. Az előlegnyujtás előfeltételeire és az
előleg mértékére — külön megállapodás hiányában — ugyancsak
az említett szerződési pontozatok irányadók.
Előlegnyujtási kötelezettség az 1933—1934. évi termelésből
származó tűzifára vonatkozólag a részvénytársaságot csak erdő-
birtokossal szemben terheli.
Az erdőbirtokosok és fatermelők részére fizetendő tüzifaára-
kat a jelen hirdetményhez csatolt A) jelzésű táblázat, a szerző-
dési pontozatokat és a részvénytársaság által nyújtandó előlegek
* A rendelet „II. Szállítási feltételek" című fejezete a 10.905/1934.
F. M. számú rendeletnek megfelelő helyes szövegre lett- kiigazítva.

178
mértékét pedig a B) jelzéssel csatolt minta és annak két mellék-
lete tartalmazza.
Budapest. 1934 február hó 6-án.
Dr. Kállay Miklós s. k., m. kir. földmivelésügyi miniszter.
A 10.800—1934. F. M. .számhoz.
1. számú melléklet a „B" jelzésű szerződési mintához.
I. Minősítési feltételek:
A) Elsőosztályú tűzifa.
Az 1. osztályú tűzifának általában egészségesnek kell lennie.
Korhadt, reves darabok nem szállíthatók, sem olyan fülledt dara-
bok, amelyeknél a fülledés éles sötét vonallal körühatárolt szín-
változást mutat.
. 1 Hasábfa.
12 cm vastag és ennél vastagabb törzs és ágrészekböl hasítás
útján termelt darabok a tő-részt kivéve mindkét végükön fűrész-
szel termelve. 15 cm-nél nem nagyobb átmérőjű simára lefaragott,
egészséges göcsök nem kifogásolhatók. A darabok szélességi és
vastagsági mérete a 30 cm-t egy irányban sem haladhatja meg.
2. Hasított dorong.
8—12 cm vastag törzs és ágrészek kettéhasításával termelt
darabok, a végek lefaragására ugyanaz áll, ami a hasábfánál. Sí-
niára lefaragott ággöcsök nem kifogásolhatók.
3. Dorongfa.
A vékony végén 6—12 cm vastag törzs- és ágrészek hasítatlan
állapotban a tőrészt kivéve, mindkét végén fűrésszel termelve.
Simára lefaragott ággöcsök nem kifogásolhatók.
4. Vékony dorong.
A vékonyabb végén 3—5 cm vastag törzs és ágrészek fű-
résszel, vagy baltával termelve.
5. Tuskófa.
Az egyes választékoknál előírtnál nagyobbméretű göcsöket
tartalmazó egészséges darabok hasítva, vagy hasítatlanul A ha-
sított darabok mérete a 35 cm-t, a hasítatlané pedig a 25 cm-t
semmilyen irányban meg nem haladhatja.
6. Hántott fa.
5—20 cm vastag tölgy, esetleg csertörzsekből a kéreg teljes
lehántásával termelt törzsrészek, amelyekre egyébként a dorong-
fára előírt minőségi feltételek irányadók.

179
B) II. osztályú tűzifa.
A fülledt, de még nem korhadt, továbbá a göcsös, vagy többszö-
rösen görbe hasáb, dorong vagy tuskófa
II. osztályú tűzifának számít
és csák az árjegyzékben megállapított árengedménnyel számlázható.
II. Szállítási feltételek.
Csak a megrendelt, illetőleg lehívott fanemű, választékú és
minőségű tűzifát köteles a vásárló átvenni.
Az átvételnél nem kifogásolhatók a következő eltérések, ha azok
közül csak egyik fordul elő:
1. Ha ugyanolyan választékú, de más fanemű kemény tűzifá-
ból, lágy fa rendelése esetén, lágy tűzifából is, vagy ugyanolyan fa-
nemű. de kisebb értékű választékból legfeljebb darabszám szerint
számított 2 (kettő) százalék fordul elő a szállítmányban, tehát
pl. bükkhasábfa-szállítmányban 2% kőris, szil, tölgy, gyertyán vagy
egyéb kemény lomb tűzifa; vagy lágy dorongfa szállítása esetén bár-
milyen fanemű dorongfa vagy tölgy és cserhasáb között tölgy- és
cser-dorong fordul elő
2%-nál nem nagyobb mennyiségben.
2. Ha az I. osztályú tűzifában az ugyanolyan fanemű és vá-
lasztékú fülledt, de nem korhadt darabok számszerint számítva
az 5%-ot meg nem haladják, a %-os arányszámokat minden vasúti
kocsi rakományra külön kell megállapítani.
3. Ha a hasábfa között darabszám szerint 10%-ot meg nem
haladó ugyanolyan fanemű egészséges dorong, hasított dorong,
vagy tuskó, ha a hasított dorong között ugyancsak 10%-ot meg
nem haladó, de ugyannannak a minőségnek megfelelő hasítatlan
dorong, ha a dorongfa között a 10%-ot meg nem haladó vékony
dorongfa avagy tuskó fordul elő.
(Közintézmények részére történő szállításnál a kiírásban elő-
írt minősítési feltételek irányadók.)
III. Eljárás minőségi kifogás esetén.
Amennyiben a szállítmány az előírt minősítési feltételnek
a
II. fejezetben tárgyalt minőségi engedmény figyelembevételével
sem felel meg, a vásárló a szállítmányt kifogásolni jogosult.
A kifogásoiást ajánlott levélben kell a feladóval, továbbá a ko-
csi számának, a feladó nevének és a feladó vasúti állomásnak a
megjeiólésével az Erdőbirtokosok és Fakereskedők Faforgalmi
Rt.-gai haladéktalanul közölni, s egyidejűleg az Országos Fagazdasági
Tanács által kijelölt és rendeltetési állomásra nézve illetékes szakértő
döntőbirák -valamelyikét a szállítmány megtekintése végett, a hely-
színre kivinni.
A kifogásolt szállítmányt úgy kell a szakértőbírónak bemutatni,
hogy, a szállítmány azonossága kétséget kizáró módon megállapítható
legyen. ...... .'. T""

180
A szakértő döntőbíró a helyszínén az egész kifogásolt szál-
lítmányt átvizsgálja és megállapítja, hogy a II. fejezetben tár-
gyalt minőségi engedmények figyelembevételével megfelel-e a
szállítmány a megrendelt minőségnek.
Amennyiben a megrendelt minőségtől eltérő s akár minőség,
akár a választék, akár fanem tekintetében alacsonyabb árosztályba
sorozott darabok arányszáma meghaladja a II. fejezetben meg-
állapított határt, azonban a II. 1, pont esetében a 10, a II. 2.
pont esetében a 20%-ot túl nem lépi, a vásárló a szállítmányt átvenni
köteles, de a megrendelésnek meg nem felelő részéért csak arra
megállapított ártéteit köteles megtéríteni.
Amennyiben a gyengébb minőségű választékú, vagy fanemű
darabok száma ezt a felemelt %-os arányszámot is meghaladja,
a vásárló — ha a feladóval békésen megállapodni nem tud — a
szállítmányt a feladó rendelkezésére bocsájtani jogosult.
A szakértő döntőbíró a szállítmányt az azonosság megállapí-
tása után részletesen megvizsgálja s amennyiben a más minőségű,
fanemű vagy választékú darabok arányszáma a nem kifogásolható
határt túllépi, megállapítja azt is, hogy az egyes olcsóbb válasz-
tékokból közé kevert mennyiségeknek mi volt a tényleges súlya.
A vizsgálat eredményéről a szakértő döntő-bíró két példány-
ban tanúsítványt állít ki, amiben a tényállást lehetőleg rész-
letesen írja le s tanúsítvány egyik példányát a címzett részére
kézbesíti, a másik példányt pedig ajánlott levélben az Erdőbirtoko-
sok és Fakereskedők Faforgalmi Részvénytársaságának küldi meg.
amely vállalat erről a feladót 24 órán belül feladott ajánlott levélben
értesíteni köteles.
Amennyiben a darab számszerű % a kötelező átvételre meg-
állapított arányszámot nem haladja meg, magában a tanúsítvány-
ban kiszámítja és megállapítja azt az értékkülönbözetet, ameny-
nyivel vásárló a szerződésszerű vételárat csökkenteni jogosult.
A szakértő döntő-bírót az Országos Fagazdasági Tanács által
megszabott díjjegyzék szerint megillető költségeket a kifogásoló
címzett a szemle foganatosítása előtt előlegezni köteles.
Ezeket a költségeket a döntőbíró a tanúsítványban nyugtázza
s amennyiben a kifogásolás indokolatlannak bizonyult, úgy a költ-
ségek a kifogásoló vásárlót terhelik, amennyiben pedig a szakértő
döntő-bíró a kifogásolás jogosságát állapítja meg, úgy a vásárló
az árkülönbözeten felül ezeket a költségeket is jogosult levo-
násba hozni.
Amennyiben a vásárló több kocsirakományt kifogásol, és a
szakértő csak azok egy részére állapítja meg a kifogások jogos-
ságát, a felmerült költségeket a kifogásolható és nem kifogásol-

181
ható kocsirakományok tényleges súlya arányában a feladó, illető-
leg a címzett viselik. Ilyen esetben a szakértő döntőbíró a tanúsít-
ványon ezt a költségelosztást is feltüntetni köteles.
IV. Díjjegyzék a szakértő döntőbírák által felszámítható
munkadíjakról.
A felmerült tényleges utazási költségeken felül a szakértő egy
vasúti kocsi kifogásolása esetén munkadíj címén 15 pengőt, több
kocsirakományból álló szállítmány kifogásolása esetén pedig az
első vasúti kocsiért 15 pengőt, a második, harmadik és negye-
dikért 10 pengőt és minden további kocsirakományért 8 pengőt
számíthat fel a munkadíj címén.
Amennyiben a szemlét nem állandó lakóhelyén foganatosítja,
a munkadíjon felül minden megkezdett félnapra 4 pengő ellátási
költséget jogosult felszámítani.


lermelési éve
Szállítás
ideje
Bükk
Gyertyán
Cser, tölgy
és kőris
Tölgy
cs
cser
Akác
Egyéb
keményfa
Fenyő
Lágy
lombfa
Megjegyzés
•ca
CO
,d
« Sf
° 9
ü-s
bC
a
o
o
•o
£3
•CS
CO
03
- Sí
Ío
be
Q
O
ÍH
o
•ö
a
•08
CO
ca
XJ
ti br

s-s
be
a
o
ÍH
O
"O
+^
O
a
-ca ca
SS**
■fi
•ca
co
CO
.fi
S bc
sl
.fi 73
be
a
o
e*
o
■o
•ca
CO
ca
S-T
° s
SS °
a t
be
a
o
Cl
o
•Ö
•ca
CO
CO
.s
be
R
O
O
T3
A
•ca
CO
cS
jq
be
a
o
o
■a
év
A megvásárolt készletből havonta lehívandó mennyiség °/o-okban
1932—33
1934
jan.
febr.
márc.
ápr.
máj.
jún.
juh
aug.
szent.
30
1 ■
15
15
10
5
5
5
30
15
15
15
10
5
5
5
35
35
15
15
30
15
15
15
10
5
5
5
30
15
15
15
10
5
5
5
35
3)
15
15
25
20
20
15
10
5
5
5
25
2
20
15
10
5
5
5
35
2
.i
25
15
35
30
25
10
25
25
15
15
10
10
25
25
15
15
10
10
45
30
25
25
2d
15
15
10
5
5
5
25
20
15
15
10
5
5
5
35
25
25
15
30
20
20
15
15
311
2(1
20
15
15
30
20
20
15
15
35
25
20
ld
10
co
CO
CO
OJ
tH
1934
máj.
jun
júl.
aug.
szept.
okt.
nov.
dec.
5
5
10
15
15
15
10
10
10
10
20
20
10
10
10
20
20
20
5
5
10
15
15
15
10
10
10
10
20
20
10
1"
10
20
20
20
5
5
5
10
15
15
5
10
10
15
15
15
10
20
20
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
5
10
15
15
15
10
5
5
10
15
15
15
15
10
10
10
10
15
15
15
15
10
10
10
5
5
10
15
15
20
5
10
10
15
15
15
10
20
20
10
10
10
5
5
10
15
15
1
5
5
10
15
15
10
5
5
10
15
15
10
5
5
10
15
15
10
1935
jan.
febr.
márc.
ápr.
máj.
jún.
,úl.
aug.
szept.
10
5
5
5
5
5
10
10
10
10
5
5
5
5
5
10
10
10
10
10
5
5
5
5
15
15
10
10
10
5
5
5
5
5
5
5
5
10
10
5
5
5
5
15
15
10
10
10
10
5
5
5
5
10
10
5
5
5
5
10
10
5
5
5
5
10
10
5
5
5
5

184
„A" melléklel, a 10.800/1934. F. M. számú rendelethez.
Kimu-
az Erdőbirtokosok és Fakereskedők Faforgalmi Részvénytársasága
ban fizetendő
Termelési éve
Szállítás
ideje
Bükk
Gyertyán
Cser, tölgy és kőris
1ÖQT
és
cser
£>
CO
03
w
be
a
o
c*
o
o
CO
03
bx
a
o
S-i
o
Q
be
a
o
o
TS
>>
a
o
±z
>
00
3
H
£>
-a
00
o3
E
be
n
o
o
T3
-*-»
O
-t-»
*co
03
E
be
a
o
u
o
Q
be
a
o
o
■a
>>
a
o
JA
•CD
>
•o
CO
3
£3
•cd
X
03
33
be
a
o
£h
O
T3
o
"33
CS
M
be
a
o
t.
o
Q
be
p
o
bi
o
T3
^>
a
o
J3Í
•CD
>
•o
m
3
Eh
C3
et-.
o
a
-C3
K
év|
ára 10.000 ki 1 ogrammon-
932-33.
1
jan.
febr.
márc.
ápr.
máj.
jún.
300
305
310
310
310
310
290
295
300
300
3
<i()
300
270
270
270
270
270
270
220
220
220
220
220
220
270
27(1
270
27(
270
270
295
300
305
3i i5
305
305
285
290
295
295
295
295
265
265
265
265
265
265
215
215
215
215
215
215
260
265
265
265
265
26n
260
263
265
270
275
280
250
253
255
260
265
270
230
233
235
235
235
235
190
190
190
190
190
190
230
233
235
235
235
235
290
290
290
290
290
290
júl.
aug.
szept.
312
14
316
302
304
306
270
270
270
220
220
220
270
270
270
305
305
305
295
295
295
265
265
265
215
215
215
265
265
265
282
284
286
272
274
276
235
235
235
190
190
190
235
235
235
290
290
290
1933-34.
i
máj.
jún.
júl.
aug.
szept.
okt.
nov.
dec.
260
270
280
285
290
295
255
265
270
275
280
285
230
240
250
255
260
265
190
200
210
220
220
220
230
235
210
250
25
255
240
250
260
270
280
2b0
235
245
250
260
270
280
210
220
230
240
250
260
180
190
2(0
210
215
215
210
215
220
230
240
250
220
230
240
245
250
255
215
225
230
235
240
245
200
205
210
215
220
225
170
175
180
180
185
185
200
205
210
215
221'
225
250
260
270
275
280
285
280
05
jan.
febr.
márc.
ápr.
máj.
jún.
iúl.
aug.
szept.
300
305
310
310
310
310
312
314
316
290
295
300
300
300
300
302
304
306
270
270
270
270
270
270
270
270
270
220
220
220
220
220
220
220
220
220
270
270
270
270
270
270
270
270
270
295
300
305
305
305
305
305
:J,05
305
285
290
295
295
295
295
295
295
295
265
265
265
265
265
265
265
265
265
215
215
215
215
215
215
215
215
215
260
265
265
265
265
265
265
265
265
260
265
270
275
280
290
292
294
296
250
255
260
265
270
280
282
284
286
230
235
240
240
240
240
240
240
240
190
190
190
190
190
190
190
190
190
230
235
240
240
240
240
240
240
240
290
2U0
290
290
290
290
290
290
290
ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉSEK:
1. A II. o. tűzifa feliadóállomási ára minden fafajnál és minden válasz-
téknál 20%-kai olcsóbb.
2. Ezekből a budapesti paritásban számított árakból a feladóállomási
árat úgy kell levezetni, hogy a 10.000 kg-kint 5.40 pengőt kitevó
budapesti kövezetvámon kívül le kell ütni a feladóállomástól Buda-
pest északi, keleti, déli és nyugati teherpályaudvaraira fizetendő

185
tatás
által az erdőbirtokosok és fatermelők részére budapesti paritás
tüzi'aárakról.
Akác
Egyéb keményfa
Fenyő
Lágy lombfa
Megjegyzés
Hasáb
be
a
o
o
CO
te
be
a
o
ti
o
Q
be
a
o
h
o
■ö
>>
a
o
m
-CD
>
-o
a
CO
3
E-
£>
•ai
CO
cd
XI
be
a
o
(h
O
i—i
*CO
CO
»
bC
a
o
Sh
o
a
be
a
o
o
•o

a
O
M
•CD
>
-o
a
ja
-Cd
CO
cd
ts
bc
a
3
5
TS
-~»
C
X
cd
E
be
a
o
U
O
Q
bt
a
0
i-
0
-o
>-.
c
o
■CD
>
0
1A
X
3
éh
A
-cd
CO
cd
32
bt
a
o

o
-a
-*->
-^j
o
X
cd
m
be
a
o
h
O
Q
tt
a
c
O
a
0
■a
>
-o
CO
3.
H
ként pengőben
280
280
280
28H
280
280
280
280
280
270
270
270
270
270
270
270
270
270
250
250
2o0
250
251'
2"0
250
250
250
220
220
220
220
22D
220
220
220
220
250
250
250
250
250
250
250
250
250
250
255
2H0
265
270
270
270
270
270
240
245
250
255
260
260
260
260
260
220
225
230
230
230
230
230
230
230
180
180
180
181)
180
180
180
180
180
220
225
230
230
230
230
230
230
230
270
275
280
280
280
280
280
280
280
-
220
225
230
230
230
230
230
230
230
-
220
225
230
235
240
240
240
240
240
190
19;
200
200
200
200
200
200
200
-
190
195
200
200
200
200
200
200
200
260
265
270
275
280
285
290
290
250
255
260
265
270
275
280
280
230
235
240
245
250
255
260
260
190
195
200
205
210
215
220
220
230
235
240
245
250
255
260
260
210
220
230
235
240
245
205
215
220
225
230
235
190
195
200
205
210
215
160
165
170
170
175
175
190
195
200
2H5
210
215
230
240
250
255
260
265
190
195
200
205
210
215
180
190
200
205
210
215
160
165
170
175
180
185
160
165
170
175
180
185
290
290
290
290
290
290
290
290
290
280
280
280
280
280
280
280
280
280
260
260
260
260
260
260
260
260
260
220
220
220
220
220
220
220
220
220
260
260
260
260
260
260
260
260
260
250
255
260
265
270
270
270
270
270
240
245
250
255
260
260
260
260
260
220
225
230
230
230
230
230
230
230
180
180
180
180
180
ISO
180
180
180
220
225
23"
230
230
230
230
230
230
2~0
275
280
280
280
280
280
280
280
-
220
225
230
230
230
230
230
230
230
220
225
230
235
240
240
240
240
240
190
195
200
200
200
200
200
200
200
ISO
195
20)'
200
200
200
200
200
200
fuvardíjtétel átlagát, mégpedig a 15 tonnás kocsikra megállapított
díjtétlek alapján, hajón szállítás esetén pedig a Budapestig való
tényleges hajófuvart. A feladó vasúti állomáson felmerülő kocsi'
kiállítás, útvám, mérlegdíj stb. a feladóállomási árban bennfoglal-
tatnak és az eladót terhelik.
3. A két különböző termelési évből származó tűzifa összekeverése ese-
tén az egész szállítmányra az alacsonyabb ártétel az irányadó.

186
KÖTLEVÉL.
T.
Erdőbirtokosok és Fakereskedők Faforgalmi Részvénytársaságának
BUDAPEST
I.
1. Az ügylet meghatározása.
Eladtam Önöknek és Önök megvásárolták tőlem a .
. község határában fekvő
tulajdonomat
képező eiaőterületen kitermelt következő tüzifamennyiségeket:
(Következik az eladásra kerülő tüzifamennyiség fajait,
választékait, minőségét, a termelési évszakot, a feladó-
állomást, illetőleg a hajórakodót, az azokhoz való átlagos
szállítási távolságot — külön a föld-út hosszát — és
végül előleg igénybevétele esetén a mások részére eladott
vagy visszatartott tüzifamennyiségét feltüntető táblázat.)
2. A tűzifa minőségi szabványai.
A tűzifa minőségére vonatkozó mellékelt feltételek a kötlevél ki-
egészítő részét képezik.
3. A tűzifa ára.
A tűzifa eladási ára az az egységár, amelyet a m. kir földmivelés-
ügyi miniszter a m. kir. kereskedelemügyi miniszterrel együtt az Or-
szágos Fagazdasági Tanács javaslata alapján megállapít. Az ezidő-
saerint érvényes árakat feltüntető mellékelt jegyzék a kötlevél kiegé-
szítő részét képezi.
4. A tűzifa árának megliatározása.
Jogukban áll Önöknek a tűzifát nemcsak a budapesti, de más ren-
deltetési állomásra is lehívni és akár Budapestre, akár más állomásra
történik is a lehívás, a közöttünk való elszámolás alapját a feladóállo-
mási ár képezi.
Ezt a feladóállomási árat minden egyes szállítmányra olyképen
kell megállapítani, hogy a földmivelésügyi miniszter által a feladás
hónapjára megszabott budapesti egységárból le kell vonni a budapesti
kövezetvámot, ez idő szerint 10.000 kg-ként 5 (öt) és 40/100 pengőt,
valamint a mindenkori átlagos vasúti, illetőleg hajó fuvardíjat ezidő-
szerint a következő díjtételek alapján: ......
végül a feladóállomáson e'etleg felmerült és a fuvarlevélen felszámított
összes tényleges költségeket (mérlegdíj, kocsikiállítás, kövezetvám stb.).
Elővét, vagy utánvételezés csakis az Önök írásbeli rendelkezése-
alap ján eszközölhető. A fuvarlevélen kívánságukra Önöket, vagy az
Önök által megjelölt személyeket tartozom feladóként feltüntetni.

187
A hajószállítmányok súlyát a feladóállomáson a hajó hivatalos
merülési táblázata alapján kell megállapítani.
5. A tűzifa tárolása.
Kötelezettséget vállalok arra, hogy az eladott tűzifát az erdőben,
valamint a megjelölt feladóállomáson és az esetleg közbeeső raktár-
területeken rakatokban szakszerűen tárolom, a feladóállomásra saját
költségemen leszállítom, a vasúti kocsiba, illetőleg hajóba berakom ás
a magyar tűzifa szállítására: használatos kedvezményes díjszámításra
jogosító fuvarlevél felhasználásával az Önök által megadandó címre
feladom s a vasút által hivatalosan mér legel tetem.
6. A tűzifa lehívásának ideje.
Az eladott tűzifa lehívására nézve az Országos Fagazdasági
Tanács által időnkint megállapított %-os arányszámok irányadók.
A jelenleg érvényben levő és az én készletemre is irányadó %-os
arányszámokat feltüntető mellékelt táblázat a kötlevél kiegészítő
részét képezi. Önök kötelezettséget vállalnak arra, hogy ezen száza-
lékokon belül a lehívásokat az egyes eladóktól az egyenlő elbánás
elve alapján fogják eszközölni. A szállítási arány be nem tartása
esetén jogom van az intézőbizottságnál panasszal élni.
Amennyiben bármely hónapban nem hívnák le az előírt mennyi-
ségeket, a később lehívott mennyiségekért a tényleges szállítás
hónapjára megállapított egységárat kötelesek elszámolni. Más igényt
azonban Önökkel szemben nem támaszthatok, ha a lehívási határidő
eltolódását az intézőbizottság igazoltnak találja.
Ha Önök a kötlevélben megállapított %-os aránynál nagyobb
mennyiségű tűzifát hívnak le, a %-os arányt meghaladó lehívásnak
csak abban az esetben tartozom eleget tenni, ha a többlet lehívásá-
hoz írásban hozzájárultam.
7. Szállítási rendelkezések.
A szállításokat köteles vagyok az Önök lehívásától számított
8 napon belül, a szállításra Önök által megszabott beosztásnak meg-
felelően foganatosítani, azzal a megszorítással azonban, hogy egy-
egy munkanapon nem vagyok köteles többet berakni és elszállítani,
mint a kötlevél értelmében az illető hónapra megállapított havi
mennyiség
1/ao-ad részét. Ha bármely hónapban az Önök által lehí-
vott kötésszerű mennyiségeket — igazolt vis major esetét kivéve —
telje- egészében le nem szállítanám, az így visszamaradt mennyisé-
gek utánszállítását a lehívási hónapra megállapított árakon tarto-
zom eszközölni. A mellékelt részletes szállítási feltételek, valamint
a minőségi kifogás esetében követendő eljárás ugyancsak mellékelt
szabályai a kötlevél kiegészítő részét képezik.
8. Szállítási igazolványok és fuvarlevelek beszerzése.
A szállításhoz szükséges szállítási igazolványokat és kedvezmé-
nyes fuvarleveleket Önök kötelesek költségemre beszerezni és ren-
delkezésemre bocsátani.

188
9. Értesítések a tűzifa szállításáról.
A feladott tüzifamennyiségekről köteles vagyok Önöket naponta
értesíteni, az Önök által rendelkezésemre bocsátott bérmentesített
nyomtatvány kitöltésével.
10. Az elszállított tűzifa számlázása.
A fizetendő vételár • megállapításánál a lehívásuk alapján vas-
úton vagy hajón feladott tűzifa súly szerinti mennyiségét kell ala-
pul venni.
A feladott mennyiségeket minden hónap 15. és utolsó napjával
fogom Önöknek számlázni, a vonatkozó fuvarlevélmásodpéldányok
egyidejű beküldése mellett és Önök kötelesek a nekem járó összeget
14 napon beiül kifizetni.
11. Vételár-előleg törlesztése.
Amennyiben előleget vettem igénybe, úgy Önök a számla ösz-
szegéből a vételár-előleg törlesztése címén levonhatnak annyit, mint
amennyi a vételár-előlegből az esetenként számlázott famennyiségre
esik és ezen felül a számlázott famennyiség minden 10.000 kg-ja
után 10 P-t, úgyszintén az előleg kamatát. A vételárelőleg törlesz-
tése címén levonásnak addig van helye, amíg a vételár-előleg tör-
lesztése címén levont összegek — ideértve a 10.000 kg-ként számí-
tott. 10 P^ket is — az előleg összegét ki nem egyenlítik.
12. Vasúti kocsik igénybevétele.
A szállításhoz, amennyiben a lehívás nem szól ennél kisebb
tételre, legalább 15 tonnás kocsikat vagyok jogosult használni és
amennyiben a vasút csak ennél kisebb hordképességű kocsikat tudna
rendelkezésemre bocsátani, ilyeneket a szállításhoz csak az Önök-
írásos beleegyezése alapján használhatok.
Köteles vagyok a kocsik raksúlyát olyan mértékig kihasználni,
hogy arra feltétlenül a 15 tonnára megállapított olcsóbb vasúti szál-
lítási díj legyen alkalmazható. A kocsi raksúlyának ki nem használá-
sából eredő ú. n. holtfuvainak a tényleg igazolt mennyiség erejéig
való megtérítésére kötelezettséget vállalok és az esetleg ki nem hasz-
nált ráksúlyért felszámított fuvardíjat (holtfuvart) köteles vagyok
Önöknek megtéríteni, illetőleg beleegyezem, hogy az az eredeti
fuvarlevél alapján számlakövetelésemből levonásba hozhassák. Olyan
feladóállomáson azonban, ahol hídmérleg nincs, a holtfuvar felszá-
mításának csak akkor van helye, ha a ki nem használt súly az előírt
legkisebb súly 2 (kettő) %-át meghaladja.
13. Késedelmes szállítás.
Ha a szállításra lehívott tüzifamennyiséget bármilyen okbóf
nem tudnám szállítani, köteles vagyok erről Önöket táviratilag érte-
síteni. Amennyiben a szállításban előállott késedelmet vétkességem
okozta és a késedelem 14 napnál hosszabb ideig tart, úgy Önök jogo-
sultak az esedékessé vált, de le nem szállított tűzifát számlán ter-
hére leszállítani és feladni, a felmerülő költségeket pedig az Önökfőí

189
járó vételárkövetelésemből levonásba hozni. Ez azonban nem érinti
Önöknek azokat a jogait, melyeket a kereskedelmi törvény arra az
esetre biztosít a vevő számára, ha az eladó az áru átadásával késik.
Vétkes késedelmem esetében tartozom tűrni, hogy megbízottaik,
illetve vevőik megbízottai és munkásai erdőterületemről az önök
tulajdonába adott tűzifát elszállítsák és a birtokon átvezető utakai
és rakodóterületeket használják.
14. A tűzifa minősége ellen támasztott kifogások.
A minőségi kifogások tekintetében Önök és én kötelezőnek is-
merjük el az Országos Fagazdasági Tanács mellékelt előírását és
egyúttal alávetjük magunkat az Országos Fagazdasági Tanács által
a leadóállomásra nézve illetékesnek kijelölt valamelyik szakértő
döntőbíró döntésének.
A kifogásolási eljárás tekintetében az Országos Fagazdasági Ta-
nács mellékelt előírása irányadó. A döntőbíró döntésével szemben,
annak közlésétől számított 3 napon belül azonban Önöknek is, nekem
is, jogunkban áll a rendes bírósághoz fordulni.
II.
15. Vételárelőleg.
Önök kötelesek minden általam kitermelt és az erdőn tárolt tűzi-
fára a következő vételárelőlegeket nyújtani:
Előleg 10.000 kg-ként.
pengőben
Fanem
hasáb
hasított dorong
dorong
Bükk
60
CO
50
Gyertyán
60
60
50
Cser, tölgy és kőris
55
55
45
Akác
60
60
50
Egyéb keményfa
50
40
Fenyő
50
40
Lágy lombfa
50
40
Megjegyzés: II. osztályú tűzifánál az előleg 20%-kal kevesebb.
Vételárelőleget Önök esak a már kitermelt tűzifa vételárára köte-
lesek folyósítani. Az előleg folyósításának előfeltétele, hogy a kitermelt
tűzifa tulajdonjogának átruházása végett annak birtokát írásbeli
nyilatkozattal Önöknek átbocsássam, ezt az illetékes m. kir. erdő-
hivatalnak bejelentsem és a bejelentés megtörténtét, a fakészlet fa-
fajainak, választékainak és minőségének mennyiség szerinti feltünte-
tésével a m. kir. erdőhivatal igazolja. A m. kir. erdőhivatal bizonyít-
ványának is tartalmaznia kell, hogy a tűzifakészletre vonatkozólag az
erdőhivatalhoz igénybejelentési felhívás nem érkezett.
Igazolni tartozom továbbá az Önök kívánságára az illetékes köz-
ségi elöljáróság bizonyítványával, hogy a fakészlet köztartozások
miatt, az illetékes kir. járásbíróság igazolványával pedig, hogy más

190
tartozások miatt, ingók módjára történt végrehajtás útján lefog-
lalva nincs.
Önök nem kötelesek előleget nyújtani, ha és ameddig azon in-
gatlanokra, amelyeken a fát az erdőben tárolom, végrehajtási jelzá-
logjog van bejegyezve, illetőleg végrehajtási jog van feljegyezve.
Az előleget az előírt igazolások beérkezésétől számított 8 napon
belül tartoznak részemre folyósítani.
16. A tárolási hely változtatása.
Jogomban van az erdőn az Önök tulajdonába bocsátott tűzifát
más tárolóhelyre elszállítani, amiről fanemek, választékok és faminő-
ségek, valamint a tárolóhely pontos megjelölésével Önöknek, valamint
úgy az erdőre, mint a raktározási helyre nézve illetékes m. kir. erdő-
hivatalnak minden hó végén jelentést tartozom tenni.
Tudomásul veszem, hogy Önök a tulajdonjogilag megszerzett
tűzifát — bárhol legyen is az — az Önök, illetve az Önöket finan-
cirozó pénzintézetek cégtábláival megjelölhetik.
17. Folytatólagos vételár-előleg.
Mihelyt az illetékes m. kir. erdőhivatal hivatalos bizonyítványá-
val igazolom, hogy az Önök tulajdonába adott tűzifát fuvarozásra
minden időben alkalmas közút, erdei vasút, illetőleg közforgalmi
vasút mellé, vagy hajórakodóra leszállítottam, úgy kötelesek Önök 8
r apon belül a következő vételár-előlegeket folyósítani:
a) A fuvarozásra minden időben akalmas közút mellé, vagy az
erdei vasútra leszállított készletek után, az előlegnyujtás hónapjára
megállapított feladóállomási vételár további 10%-át,
b) a közforgalmi vasút mellé, 'vagy hajórakodóra leszállított
készlet után pedig olyan összeget, amely az addig nyújtott előlege-
ket az előlegnyujtás hónapjára megállapított feladóállomási ár
50%-ára egészíti ki.
18. A vételár-előlegek után felszámítható kamatok.
Az előleg után Önök engem a Magyar Nemzeti Bank kamat-
lábát 21^%-kal meghaladó kamattal terhelhetnek meg, a kamatláb
azonban a bírói úton érvényesíthető legmagasabb kamatlábat — ezidő-
szerint a
7%-ot — meg nem haladja. Ez a megállapodás arra jogo-
sítja fel önöket, hogy a részemre folyósított vételár-előleget a fenti
kamattétellel növelt összegben hozzák a fizetendő vételárból levo-
násba.
A tűzifakészlet átvételére megállapított végső határidő lejárta
utáni időre azonban kamatot Önök akkor sem számíthatnak, ha
Önök a tényleges átvételt a 6. pont értelmében elhalasztják és ehhez
képest a számla később lesz esedékes.
19. A megelőlegezett tűzifa megőrzése.
Tartozom az Önöknek tulajdonába adott tűzifát a feladás meg-

191
történtéig szakszerűen tárolni és a rendes gazda gondosságával
megőrizni, ha azonban Önök a megvásárolt tűzifa biztosítását kíván-
ják, ennek költsége Önöket terheli.
20. Harmadik személyek részére történő feladások.
Ha az 1. pontban részletezett erdőterületről másoknak is adnék
el tűzifát, akkor azt a tűzifát, amelyet Önöknek adtam el és amelyre
Önök előleget adtak, teljesen elkülönített területen tartozom tárolni.
21. Esetleges hiány.
Abban az esetben, ha ezen megállapodás tartama alatt bármikor
megállapítanám, hogy az Önök tulajdonába adott tűzifa mennyisége
beszáradás, vagy egyéb oknál fogva 10%-ot meghaladó hiányt mu-
tat, akkor tartozom Önökkel ezt haladéktalanul közölni, Önök pedig
jogosultak az adott vételár-előleg még hátralévő részét a tényleg
meglevő mennyiségre elosztva számláimból levonásba hozni. Ugyan-
ennek az eljárásnak van helye, ha a 10%-nál nagyobb hiány nem az
én bejelentésemből, hanem saját észlelésükből nyerne megállapítást,
rosszhiszeműség, vagy súlyos gondatlanság esetén azonban Önöknek
jogukban áll az adott előleg törlesztésére számláim teljes összegét
visszatartani mindaddig, míg az előleg törlesztve nincs. Fennmarad
Önöknek az a joguk, hogy ebből eredő egyéb kárukat is érvénye-
sítsék.
III.
22. Ellenőrzés.
Ebben a kötlevélben foglalt kötelezettségeim ellenőrzésére, va-
lamint jogaik érvényesítésére Önöknek jogukban áll, megbízottai-
kat a megvásárolt fa mindenkori tárolási helyére saját költségükön
kirendelni.
23. Bankok kezessége.
A jelen kötlevélből Önöket terhelő fizetési kötelezettségekért az
Angol-Magyar Bank R.-T., a Magyar Általános Hitelbank és a Pesti
Magyar Kereskedelmi Bank készfizető kezességet vállal. Az erre
vonatkozó és a m. kir. földmivelésügyi miniszterhez intézett garan-
cialevél másolata ezen kötlevélhez mellékelve van.
24. Illeték.
Ez a levél, mint kereskedelmi levél feltételesen illetékmentes,
ha azonban hatóság előtt való< felhasználás folytán válik illetékköte-
lessé, úgy az illeték és annak járulékai azt a felet terhelik, aki az
illeték kiszabására okot adott; per esetén pedig azt, aki pervesz-
tes lett.
25. Perbíróság.
Az ezzel a kötlevéllel megkötött ügyletből keletkező esetleges pe-
rek tekintetében — az általános hatásköri szabályok betartásával —■
Önök is, én is, egyaránt alávetjük magunkat a következőkben meg-
határozott bíróságok kizárólagos illetékességének:

192
a) Az önök által ellenem indítható perek elbírálására kizárólag
az a kir. járásbíróság, illetőleg kir. törvényszék lesz illetékes, amely-
nek területén az eladott famennyiséget kitermelték. Ha e megálla-
podás egyszerre több egyenrangú bíróság kizárólagos illetékességét
állapítaná meg, ezek közül az Önök által kijelölt . .......
kir. járásbíróság (törvényszék) lesz kizárólag illetékes.
b) Az általam Önök ellen indítható perek elbírálására viszont
a budapesti központi kir. járásbíróság, illetőleg a budapesti kir. tör-
vényszék lesz kizárólag illetékes.
Kelt
A M. kir. Földmivelésügyi Miniszter Úr 74461—1934. számú
leirata az Országos Fagazdasági Tanács tagváltozásai tárgyában.
Értesítem, hogy Huszár Tibor földbirtokosnak az Országos Fagaz-
dasági Tanács rendes tagságáról és gróf Széchenyi Károly nagy-
birtokosnak az Országos Fagazdasági Tanács póttagságáról való
lemondását tudomásul vettem és rendes tagnak az 1935. év végéig
terjedő időre Osztroluczky Miklós földbirtokost neveztem ki.
Felhívom egyúttal a t. Elnökséget, hogy a lemondások folytán
megüresedett, valamint a 900—1934. M. E. számú rendelettel szer-
vezett új tagsági helyekre és pedig egy rendes és 3 póttagságra
kiküldendő erdőbirtokosok nevét és címét velem mielőbb közölni
szíveskedjék.
Budapest, 1934. évi február hó 6-án.
Kállay s. k.
A m. kir. kereskedelemügyi miniszter úrnak 1934. évi február
hó 7-én 4884—I. számú és a m. kir. államvasutak igazgatóságának
Budapestre intézett rendeletének másolata.
Tárgy: Hazai tűzifa vasúti díjkedvezménye.
Kapcsolatban a hazai tüzifaküldemények vasúti díjmérséklése
tárgyában a vezetésem alatt álló minisztérium az igazgatóság kép-
viselőinek részvételével megtartott értekezleti tárgyalásokkal is felhívom
az igazgatóságot, hogy a hazai tüzifaküldeményekre a múlt évi
12855—33.
isz. rendeletemmel engedélyezett díjmérséklést azonos fel-
tételek és módozatok mellett a folyó évi március hó 1-től egy évig
terjedő időtartamra érvényesítse és az életbeléptetésre vonatkozó in-
tézkedéseket a kedvezményben részes vasutakkal egyetértésben sür-
gősen tegye meg.
Budapest, 1934. évi február hó 7-én. A miniszter rendeletéből:
Darányi
s. k. miniszteri tanácsos. A hiv. másolat hitéléül: Olvas-
hatatlan aláírás s. k. miniszteri s. hiv. igazgató.

193
IRODALOM
Walter Fournier: Der Wilde Jager. Wald, Wild, Weidwerk.
360 Seiten, 25 Illustrationen. Verlag Arthur Lehmann, Berlin S.
W. 11. Stresemannstrasse 67. Preis in Ganzleinen gebunden 7
R. M.
Bár kissé nyers, de jóízű, pompás humorral megírt könyve a
szerzőnek, ki régebben igen termékeny, szívesen olvasott szakíró
volt, az utóbbi időben azonban vagy tizenöt évig hallgatott.
Ez a vaskos könyv tizennegyedik irodalmi munkája. Vala-
mennyi az erdőről, az erdő lakóiról, a vadászatról szól és mond-
hatni, minden sora a szerző saját megfigyelésén, egyéni tapasz-
talatán alapszik.
Bizonyára ezt az új könyvet is ugyanazzal az érdeklődéssel
és szeretettel fogadják a „wilde Jager" ismerősei, mint a koráb-
biakat, melyek csaknem teljesen eltűntek a könyvpiacról.
Mint élemedett férfiú, maga is legtökéletesebbnek tartja ezt
a munkáját, összes művei koronájának tekinti és fájó rezigná-
cióval hattyúdalának véli. Az erdő minden szépsége és értéke
iránti mélységes rajongás csillan ki az erdőkről szóló fejezetek-
ből ; foglalkozik a helyes erdőtelepítés és az okszerű erdőgazdál-
kodás kérdéseivel, igaz ugyan, hogy mindig szem előtt tartja azt
az elvét, hogy üres az erdő vad nélkül és nem erdő a feszesen
egymás mellé sorakoztatott fák sokasága.
Igen tanulságosan ír a vad óvásáról és gondozásáról, a vad
érdekeit előmozdító és egyúttal az erdő faállományát tehermente-
sítő, védő vadlegelőkről. Mulatságosak és érdekesek a komoly fe-
jezetek közé szúrt leírásai a vadorzók, tolvajok és egyéb haszon-
talan népség viselt dolgairól. A lelkész és politikus, a herceg és
frissen felcsapott vadászok elleni csipkelődései minden olvasót
mosolyra derítenek.
Művének tekintélyes részét a Kárpátok erdőrengetegeiben szerzett
tapasztalatainak és soha el nem felejthető élményeinek részletes
leírása foglalja el. Itt ejtette el első medvéjét és utolsó szarvas-
bikáját. Ott a vad Máramaros sötét erdőségeiben érezte magát
tökéletesen szabadnak, ott élvezte a nagy természet minden szép-
eégét zavartalanul, oda vágyik ma is vissza, de mint ő< maga
mondja: magyar barátainak már nincsen ott szavuk, az ország, a
hegyek, a szarvasok idegeneké lettek és a sok herce-hurca elvette
a kedvét attól, hogy most odamenjen.
Érdemes megszerezni és elolvasni ezt az érdekes, szép köny-
vet.
 F. M.

194
Bálint Andor: a költő
Itt járt közöttünk szerényen, halkan, csöndesen. Csak
azt tudtuk róla, hogy igaz és kiváló férfi. Áldott lelkének me-
legítő fényét nem tudta elrejteni. Innen van, hogy csak barátai
voltak közöttünk, akik mind ezt a meleg lelket szerettük meg
benne. Kemény munkájának gazdag eredményeit nem lehetett
véka alá szorítani. Innen van, hogy elöljárói nagyra értékelték.
Előtte állt a jövő! Hivatalban, családban, barátok között
egyaránt verőfényes toldogság!
így láttuk, így tudtuk, így ismertük mindannyian.
A könyörtelen halál derékba törte és csak a jóbarát elvesz-
tését sirattuk, csak azt sajnáltuk mélységes fájdalommal, hogy
a magyar erdészek sorából kidőlt egy pompás élőfa! .. .
És most egyszerű köntösű, sárgafedelű füzet van a kezem-
ben. Rajta egyszerű kék betűk. Egyik-másik lapján már tízszer is,
húszszor is át-átöleltem egy csodálatos mélységű, , káprázatosan
színes költői lelket. És előttem a halhatatlanság fényében, a halha-
tatlanság erejében ragyognak a sárga füzet kék betűi: Bálint
Andor versei.
Talán azok se tudták ezt, akik korai halála előtt ismerték
egyik-másik versét.
Szerényen, halkan, csöndesen járt közöttünk. Csak azt
tudtuk róla, hogy igaz és kiváló férfi! . . .
Most a halál után jön közénk, most is csak szerényen, hal-
kan és csöndesen: Bálint Andor, a költő.
Diákkori szerelmét siratja és minden szava olyan csodá-
latos, mint a harmatcsepp, önmagától jön és tiszta üdeségével
megfogja a lelket.
És ha megfürösztöttük a lelkünket ezekben a harmatcsep-
pekben, égő könnyek hullanak a lelkünkből, amint szerényen,
halkan és csöndesen szól hozzánk:
„Pásztor tilinkón r