Pálííy Miklós herczeg malaczkai uradalmán az Országos Erdészeti Egyesület
által emelt emlékjel.


ERDÉSZETI LAPOK
az Országos Erdészeti Egyesület
KÖZLÖNY E.
Kiadó : Szerkesztő:
Az Országos Erdészeti Egyesület. Buud Károly.
Megjelenik minden hónap 15.-én.
Negyvenedik évf.
 VII. füzet. 1901. július hónap.
Előfizetési dij egy évre 16 kor. Az Országos Erdészeti Egyesület oly alapító
tagjai, kik legalább 300 kor. alapítványt tettek, valamint a rendes tagok
is a
16 kor. évi tagsági dij fejében, ingyen kapják. Azok az alap. tagok, kik 300 kor.-nál
kevesebbet alapítottak,
6 kor. kedvezményes árért járathatják.
-»f— Biortíssiőség ét kiadóhivatal Budapesten, Lipótváros, Altotmáay-atcza, 10. síim. II. emelet. —J»—
A lap irányával nem ellenkező hirdetések mérsékelt dijért közöltetnek.
A Malaczka melletti erdőkben emelt emlékkő leleplezése.
Az Országos Erdészeti Egyesület valamennyi tagjának,
különösen azonban az 1899. évi közgyűlésen részt vett tag-
társaknak élénk emlékezetében van az az ünnepies pillanat,
amidőn e közgyűlésnek Pálffy Miklós herczeg ö főméltó-
sága malaczkai és rohrbachi erdeinek megszemlélése után
az Oborá nevü erdőrészben tartott záróülése alkalmával
Dr. Bedő Albert első alelnök, hozzájárulván Csiby Lőrincznek
az egyesület háláját tolmácsoló felszólalásához, ehhez azt az
indítványt fűzte, hogy állitson az Országos Erdészeti Egyesület
annak emlékére, hogy ő főméltósága kitűnően vezetett
mintagazdaságában a közgyűlés kirándulását személyesen
vezette és a tanácskozásokon részt vett, e helyen maradandó
emiékjeit, a mely a késő utókornak is hirdetné azt a tet-
tekben nyilvánuló meleg érdeklődést, melyet ő főméltósága
a magyar erdőgazdaság iránt tanusit.
Ebdészeti Lapok. 44

654
A közgyűlés által lelkes egyhangúsággal határozattá
emelt indítvány immár testet öltött. Az Országos Erdészeti
Egyesület által készíttetett fekete gránittábla arany betűi
a csendes erdő zöld lombsátra alatt örök időkre hirdetik
ez emlékezetes eseményt!
Az emlékjel leleplezésének ünnepélyére ez évi június
hó 8-án a régi koronázó városból, Pozsonyból, nagyobb
társaság indult Malaczkára. Az Országos Erdészeti Egye-
sület elnökségének képviseletében Dr.
Bedö Albert első
alelnök és
Lászlójfy Gábor kir. erdőfelügyelő, választmányi
tag jelent meg, Pozsony sz. kir. várost
Broüy Tivadar
polgármester, Pozsony vármegyét
Petőcz Jenő vármegyei
főjegyző, Pozsony vármegye közigazgatási erdészeti bizott-
ságát
Dalvitz Hugó kir. főmérnök, a bizottság alelnöke
képviselte. Pozsonyból indultak továbbá az Országos
Erdészeti Egyesület részéről még:
Bauhoff Károly, Pozsony
város erdőmestere,
Sommer Károly urad. erdőmester,
Pech
Dezső m. kir. erdőmester, Neogrády Kálmán kir. alerdőfel-
ügyelő,
Bossányi István m. kir. főerdész és Bund Károly egye-
sületi titkár, továbbá
Remenyik Andor m. kir„kulturmérnök.
A vasút eleinte Pozsony város jól ápolt dombvidéki
erdei között vezet s azután kilép a Morva folyó menti
sikságra, a melyen eleinte jól gondozott gazdasági földek
tárulnak elénk, később azonban, minél inkább halad a
vonat az északi homokos részek felé, annál több az erdei-
fenyővel beültetett terület, mely fanem, tekintetlel arra,
hogy a fa iránt igen nagy a kereslet és az erdeifenyőt már
15—20 éves korában jól lehet értékesiteni, a gazdasági
földeken is hódit tért; avval a szokatlan látványnyal
találkozunk itt, hogy régi szántók keskeny pasztáin erdei-
fenyőt tenyészt a nép. Az ákácz ezen
a homokon, a mely

655
alatt csekély mélységben kéregkő található, az ottani erdészek
szerint nem növekszik jól s fája sem keresett . . .
Már lábas erdeifenyvesekből érkezik a vonat Malaczkára.
E helyen az uradalom nevében
Prenoszil Iván jószág-
igazgató és
Bittner Gusztáv erdőmester üdvözli az érke-
zőket, kikhez mialatt az uradalom erdei vasutjának végál-
lomásához tartanak, s illetőleg az ünnepély további folyamán
még
Prenoszil Ivánné és Bittner Gusztávné úrnők, Nagy
Ágoston, főszolgabíró, Kovács József esperes plébános,
Szajovits Ferencz uradalmi főmérnök, Peczkó József szolga-
bíró, az uradalmi tisztikarból pedig
Czirin György, Prohaszka
Mátyás, Velancsics István, Jenikovszky Lipót, Hauptvogel
Frigyes, Kaffka István uradalmi erdőgondnokok, Kohaut
Nándor raktárgondnok, valamint Vasnyák Károly, Hoclum
Ferencz, Wanyer Ferencz és d'Agnolo Antal urad. aler-
dészek csatlakoztak.
Ez a megszaporodott társaság az uradalom erdei
vonatján vidám kedvvel robogott végig a nagy kiterjedésű
erdeifenyvesekben, melyeknek lombozata kellemesen mérsé-
kelte a derült égről letüző napsugarat. Rohrbach községből
rövid kocsiút után megérkeztünk az Óbora erdőrészbe,
mely annak idején a közgyűlésnek színhelye volt, most
pedig az erdő nyiladékszerü résében az emiékjeit rejti
zöld boltivei alatt, melynek gránittábláját még lepel fedi.
Az emlék két oldalán csoportosuló résztvevők előtt
ekkor Dr.
Bedö Albert a következő szavakkal fordult az
egybegyűltekhez:
«Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim!
Az Országos Erdészeti Egyesület a közelebbről elmúlt
század utolsó közgyűlésének befejező tárgyalását ezen a
helyen, itt ennek a szép fenyveserdőnek oszlopos csarno-
kában tartotta. Nem csak akkor tekintettük fényesnek és
44*

656
emlékezetesnek közgyűlésünk ama napját, hanem ma is.
és ezután is mindenkor emlékezetesnek és jelentőséggel
birónak fogjuk ismerni, és pedig nem csupán azért, mert
ezeknek a nagykiterjedésű és jól gondozott értékes erdőknek
a magyar sziv nemes érzéseivel kiválóképen ékeskedő bir-
tokosa Főméltóságu Herczeg Pálffy Miklós ur egyesületünket
mint vendégszerető házigazda fogadta, de különösebben
azért is, mert épen maga a Főméltóságu Herczeg ur volt
az, a ki egyesületünket a tapasztalatokra bőséges anyagot
nyújtó s az ő közvetlen főfelügyelete alatt okszerűen kezelt
és kiváló szakszerű gondozásban részesülő erdőkben szemé-
lyesen vezette s a nap fáradalmait, örömeit és terheit
velünk egyenlő mértékben megosztván, az itteni gazdasági
viszonyok köréből és azok gazdag tárházából nekünk köz-
érdekű és közhasznú becses tájékozásokat szolgáltatott.
Szép és utánzásra méltó nemes példáját s bizonyí-
tékát adta ezzel a Főméltóságu Herczeg annak, hogy az
isteni gondviselés akaratából tulajdonául juttatott jó darab
magyar földnek mennyire gondos és mindannyiunk tiszte-
letére méltó jó gazdája, s hogy mint ilyen a magyar erdő-
gazdaság ügyeinek mivelői iránt is mennyire lekötelező
figyelemmel, elismerésreméltó jóindulattal és rokonszenvvel
viseltetik.
Annak a fényes és tanulságos napnak, melyen közgyű-
lésünket itt tartottuk, mindannyiunk kebelében állandóan
élő emléke maradt, de egyesületünk akkori közgyűlése ugy
tartotta méltónak és illőnek, hogy ne csak magunkkal
vigyük el annak a napnak emlékét, de állandóan és örökké
élővé tegyük azt ezen a helyen is és pedig látható alakban
olyképen megörökítve, hogy megfelelő felirattal ellátott
emlékjel nyíltan és örökös időkön át hirdesse az Országos
Erdészeti Egyesület tagjainak Főméltóságu Herczeg Pálffy


658
Miklós ur irányában érzett, ápolt és hazafiúi tisztelettel
párosult nagyrabecsülését és elismerését. (Az emlék leple
lehull.)
Elismerésünk hirdetőjéül ideállított szerény emlékjel!
Védelmezzen meg állandóan és örök időkön át a magyar
közélet nemtőjének védőszárnya, s engedje a mindenek
sorsát intéző Gondviselés, hogy még évtizedek hosszú
során át és boldog élet áldásaival elhalmozva láthasson
az a fenkölt lelkületű hazafi és jó gazda, kinek tiszte-
letére ide helyeztünk, mindenekfelett pedig időkről-időkre:
hazafiúi erényekkel ékeskedő s ez uradalomnak és hazánknak
népét hatalmasan szerető Pálffy herczegeknek, buzgó és
kötelességtudó jó magyar erdészeknek s Magyarországot
mindenkor forrón szerető honpolgároknak hirdessed azt
a tiszteletet és elismerést, melyet az Országos Erdészeti
Egyesület általad Főméltóságu Herczeg Pálffy Miklós ur
irányában kifejezni óhajtott!
Most még, tisztelt Hölgyeim és Uraim, megköszönvén a
magyar erdőgazdaság hiveirészérőlitt megtartott szerény ünne-
pélyünkön való szives megjelenésűket s megköszönve azok
fáradozásait is, kik ennek az emlékjelnek felállítása körül
segítségünkre voltak: van szerencsém az uradalom mélyen
tisztelt igazgatóságát és erdőhivatalát az Országos Erdészeti
Egyesület nevében tisztelettel felkérni, hogy ezt az emléket
őrizetökbe és gondviselésök alá átvenni szívesked-
jenek.
Mielőtt pedig innen eltávoznánk, hazafiúi tiszteletünk
legőszintébb érzésével kívánjuk mindannyian : Éljen Herczeg
Pálffy Miklós!»
A beszéd folyamán leleplezett emiékjeit, melyet
t. olvasóinknak képben is bemutatunk, a következő felirat
ékesíti:

659
ezt az emlékjelt
az
Országos Erdészeti Egyesület állította
annak emlékezetére,
hogy erdódi pálffy miklós herczeg
ő főméltóságának
meghívása alapján és személyes részvételével
a pozsonyba összehívott
1899. évi xxxiv. közgyűlését
losonczi
BÁNFFV DEZSŐ báró elnöklete alatt
a malaczkai erdők szemléje után
augusztus hó
31-én
e helyen fejezte be.
Az ekként sziklakörnyezetében immár az összegyűltek
szeme elé táruló emléket a dr. Bedő Albert alelnök szavait
követő zajos éljenzés csillapultával Prenoszil Iván uradalmi
jószágigazgató ékes szavak kíséretében az uradalom nevében
átvette és megőrzését Bittner Gusztáv erdőmesterre bízta.
Beszédét az Országos Erdészeti Egyesület elnökének élte-
tésével fejezte be, aminek általános élénk éljenzésben kelt
a viszhangja.
Miután még Bittner Gusztáv uradalmi erdőmester az
emlék őrizetét rövid beszédben megfogadta és általános
éljenzés között az egyesület jelenlévő alelnökét éltette, a tár-
saság a közeli erdészlaknál az erdei fenyves szélén hírnökként
megmaradt évszázados tölgyek terebélyes koronája alatt villás-
reggelihez ült. Csakhamar azonban ismét kocsikra ültünk és
a Kis-Kárpátok hegylánczolata felé tartottunk, a hol a festői
fekvésű Detrekő-Váralja nevű várrom alján levő csepkőbar-
langot tekintettük meg, a mely mélyen nyúlik a hegyoldalba.
A közeli régi kastélyban, mely bizonyára változatos és
nagy múltra tekinthet vissza, a teritett asztal köré gyűlt
erre a társaság, miközben a háziasszony nehéz tisztjét
Hauptvogel kartárs bájos fiatal neje látta el.
A kitűnő ebéd ideje számos felköszöntő és vidám
társalgás között telt el, mig nem a búcsúzás, az elválás
órája ütött . . .

660
Az Országos Erdészeti Egyesület minden egyes tagja
örömmel tekinthet ez ünnepélyre, melyen az egyesület
hálájának adott maradandó kifejezést az uradalom fenkölt
gondolkozású tulajdonosa iránt s a melynek jelentőségét
emelte a közigazgatás képviselőinek jelenléte, különösen
pedig Pozsony sz. kir. város első tisztviselőjének részvétele,
a mely városnak azon a közgyűlésen szintén vendége
volt egyesületünk.
A sikerült ünnepély előkészitéseért és rendezéseért
Lászlóffy Gábor kir. erdőfelügyelő és Bittner Gusztáv
erdőmester urakat illeti hálánk és köszönetünk.
A hegyvidéki erdőgazdaság szerepe a nemzet
háztartásában.
Irta és az Országos Erdészeti Egyesületijén 1901. május hó 4-én előadta:
Kaán Károly m. k. erdész.
Mélyen tisztelt Uraim!
Nem régen tanulmányi megbízatással járva egy éven
át a külföldet, különös előszeretettel figyeltem meg, hogy
jut-e, s milyen fokú szerep az erdőnek a hegyvidék, s
egész nemzetek közgazdasági életében?
A Vogesek, a Schwarzwald hegység, a Schönbuch,
a sváb Jura, a bajor, svájczi és az osztrák alpesek, vala-
mint a Kárpátoknak galicziai és bukovinai része, a köz-
gazdasági előrehaladottság különféle stádiumából bő alkalmat
nyújtottak nekem a megfigyelésre.
A látottak révén szerzett benyomásokat, az idevágó
szakirodalom szemmel tartása mellett óhajtom nagybecsű
türelmükkel most előadni.
Államok életében ugy, mint egyesek felfogásában
mindinkább meggyökeresedik az erdők ama jelentőségének

661
a tudata, melylyel azok a nemzetek háztartásában a közjó,
s a mindennapi élet annyiféle vonatkozásaiban birnak.
A mindennapi tapasztalatból és az államok gazdasági törté-
nelméből könnyen kimutatható az a fontos hivatás, mely
az erdőnek az elkopárosodás, a vízmosások, a földcsuszam-
lások, s a vadpatak-képződések meggátlásában jutott osztály-
részül. Ép ugy ismeretesek azok a tudományos búvárlatok
és megfigyelések, melyek az erdőnek ezen kivül kiváló
jelentőséget s fontos szerepet tudnak be a természet ház-
tartásában. Avagy ki tagadná manap az erdő jótékony be-
folyását a vidék klímájára, a csapadékmennyiségre, a
források vizbőségére, a szelek hatásának fékezésére ? Mér-
sékelő befolyást gyakorol az erdő a zivatarok és jégfelhők
képzésére, a korai és késői fagyok jelentkezésére.
A külföld nem egy példáján láttam, s bizonyára ha-
zai viszonyaink között is találunk eseteket a hegyvidék
erdőgazdaságában, hogy a legszebb állabok letárolásával
a televénydús talaj mocsáros lett, s csak nehezen és nagy
költséggel adható vissza a kultúrának. Másutt pedig az
erdő eltávolításával köztudomás szerint éppen a laza, nyirkos
humus kiég, kiszárad, s a szél, az eső tova sodorja, sivárrá
teszi az eredetileg televénynyel födött hegyoldalakat.
Avagy a közbeismerés, és az ide vágó irodalom nem
igazolja-e manapság, hogy az erdőpusztitás milyen be-
folyással van az árvizek hatásosabb megnyilatkozására,,
azok károsításának fokozására?
Ott, hol az erdő nem jutott a lelketlen emberiség
prédájára s azt konzervatív kezek fenntartották a jelenre,
ahol nem változott meg az egészséges egyensúly a mező-
gazdasági földek és az erdő térfoglalása között, s mind-
egyik a maga helyén maradt, s gazdaságilag fejlődött is:
ott, ha bármi okból közgazdasági bajok jelentkeznek is,

t362
azok csak időköziek és orvosolhatók. Ahol azonban a
gazdasági élet egészségtelen fejlődése az erdők elpusztí-
tására vezetett, ott az elkopárosodás természetes következ-
ményei nemcsak a hegyvidék, de egész országok köz-
gazdasági életét bénítják meg.
Majd minden országban, ahol nem becsülték meg az
erdőt, elszegényedett a nép, elkopárosodott a vidék. Görög-
ország és Kis Ázsia egykor magas kultúrájáról és termé-
kenységéről hires, ma száraz kopár vidék! Sardinia és
Sicilia hajdan gabonakamrái Itáliának, ma kiszáradtak for-
rásai és patakjai! Sivár a táj s «az egykor virágzó nép
ma testben és lélekben hasonló hazája
foldj éhez. »*)
Avagy mit szóljunk Spanyolország állapotához, hol
az erdőpusztitás és a megszámlálhatatlan juhnyájak
évszázadokra nyúló bajoknak váltak kutforrásaivá? Svajz
sem becsülte meg, s feldarabolta lakossága között az
erdőt, melynek elpusztítása a szikla- és lavina-omlások, föld-
csuszamlások és vadpatakok annyi kárt okozó garázdál-
kodásának nyitott utat.
Ijesztő példák a bajor alpesek vizlemosta, elkopáro-
sodó hegyoldalai, hol a népnek évszázados szolgalmakban
biztosított jogai az erdőgazdálkodás közhasznú fejlődésére
békót vernek. Még ijesztőbbek ennél is Tirol és Salzburg
esetei, hol az 1882. évi s éppen ilyen okokból pusztított
árvizek megszámlálhatatlan milliónyi károkat okoztak. Az
állam 18 millió forintnál többet felemésztő óvó intézke-
dései daczára ebajok Í5 év multán (1897-ben) megismétlőd-
tek, s kitudja milyen következményeket hoznak még a jövőre.
Ilyen okok késztették a tiroli, a délsvajczi és az olasz
munkást, hogy más vidéken, más országban szerezzen
kenyeret otthon hagyott családjának.
*) Fw. Centralblatt 1885.

663
Hazánk sok vidékén a régebbi erdőpusztitások hatása
most jelentkezik. Erdőtörvényünk a tizenkettedik órában
szüntette be azt a rablógazdaságot, melynek elkövetése
■óta éppen elégséges idő mult el, hogy következményei
hegyvidékünk közgazdasági életében lépten-nyomon saj-
nálatos mértékben nyilvánuljanak. Ennél azonban sokkalta
hosszabb időre van még szükség, hogy a bajok ismét
jóvátehetők legyenek!
A hegyvidéki erdőgazdaságot ily fontos szerepe követ-
keztében mindig magasabb közgazdasági szempontokból
kell megítélnünk, szemben az egyoldalú érdekek talán
közhasznot is igérő, de mulő előnyeivel és elmaradhatatlan
következményeivel.
A német birodalom földje az, melynek jó részében
minden időben becsülte a nép az erdőt, s más közgazda-
sági ágak fejlesztése mellett korán belátta azt a fontos
szerepet, mely az erdőnek a nemzet háztartásában jutott.
Ebben leli magyarázatát az a körülmény, hogy amig más
nemzetnek is van fényes történeti múltja s a jelenre ki-
fejlett kultúrája, az erdőgazdálkodásnak olyan magas fokára,
mint a német birodalom nagy része, egy sem juthatott.
Ebben látom magyarázatát, hogy amig a franczia kopárok
befásitására, vadpatakszabályozásokra és egyéb melio-
ratiókra már évtizedek óta milliókat költ, hogy a multak
erdőgazdasági hibáit s ezek káros következményeit orvo-
solja, és erdőgazdaságának
jelen sikereivel máig sem kér-
kedhetik éppen a multak bűnei miatt: — addig a német
hatalmas közgazdasági fellendülése közepett büszkén mutat
reá,*) hogy 14 millió hektár erdejében, mely az össz-
terület 25°/o-át meghaladja, immár tízezer millió a nemzet
*) Fw. Centralblatt 1896.

664
vagyona, mely 400 millió nyers és 200 millió tiszta jöve-
delmet hajt évenkint a birodalomnak.
Önérzetesen hangoztatja, hogy oly közkincs ez, mely
a közvetlenül nyújtott anyagi jövedelem mellett előnyös
kihatású a közélet számos más mozzanatára is.
Az erdőgazdaságának, s az erdészeti irodalomnak van
múltja; de van e melleit olyan jelene is, mely példája
immár országnak és világnak. Vannak bő tapasztalatai a
múltból, jeles eredményei a jelenben, s olyan czéltudatos
tervei a jövő erdőgazdaságát illetőleg, melyek kielégíteni
hivatvák a közgazdaság legfőbb intentióit is, és kiegyen-
lítik azokat a gyakran ellentétes érdekeket, melyek a
a hegyvidéken, a hullámos részeken, sőt néha a sík földön
is az erdőgazdaság és a közgazdaság egyéb ágai között
felmerülhetnek.
Ez a harmónia, melyet nemcsak a társadalmi élet
követel meg, de maga az anyatermészet is megkíván, az
egyensúlynak és az egészséges fejlődésnek alapföltétele
t
Hazai viszonyaink között az erdőkhöz kötött fontos
állami érdek erdőtörvényünkben találta meg szilárd alap-
kövét, futó homokjaink fokozatos megkötésével, de főleg
a kopárok befásitására szolgáló csemeték millióinak évenkint
megújuló ajándékozásával nyerte táplálékát, saközségierdők
állami kezelésbe vételével jutott legutóbb is kiváló kifejezésre.
Okszerű mederbe terelt erdőügyünknek negyedszázados
múltja olyan sikereket mutat fel, melyek feljogosítanak
bennünket arra, hogy a külföld még mindig sokkal fej-
lettebb erdőgazdaságának példáit a hasznunkra váló kritikai
méltatás tárgyává tegyük.
Az erdészeti irodalomban mindinkább általánosodé
az a nézet, hogy nem a szigorúan pénzügyi alapra fek-
tetett erdőgazdaság, mely a talajtői várja a legnagyobb

665
hasznot, hanem a reánk maradt erdőnek fejlesztése, gyara-
pítása, jövedelmezőbbé tétele, az erdő talaj ápolása és
termő erejében való fenntartása az a mód, mely sikerre
vezet a magasabb közgazdasági szempontokból vett erdő-
gazdasági czélok elérésében. Ez az elv a német birodalom-
ban hosszú vitákból, mélyreható tanulmányokból s a multak
gazdag tapasztalataiból kristályosodott ki és olyan tétel,
mely megköveteli, hogy az erdőgazdasági jövedelem, tehát
a tőke járadékának számbavételénél más mértékkel mérjünk,
azt más elbírálás alá vegyük, mint azt egyéb közgazda-
sági ágazatnál, s akár a mezőgazdaságnál lehet.
A mezőgazdaság évenkint aratja termését, melyből az
év végére a munka és tőke jövedelmével számol be. Itt
a talajjáradék első sorban jöhet figyelembe a jövedelme-
zőség számításánál; mig az erdőgazdaságban, hol a gyak-
ran csekély értékű talajt a többnyire nagy értékű erdő
borítja, a talaj és az erdő járadékát elválasztani nem lehet.
Azért mondta Baur dr. a nagy erdész a müncheni egyetem
rektori székének 1895. évi elfoglalásakor tartott beszédé-
ben, hogy legszolidabb alapon áll az erdőgazda akkor, ha
a talaj és az erdő járadékában a gazdasági eredmények
maximumát biztosítja. Az ilyen maximumot pedig a jogo-
sult kivételektől eltekintve 80—150 éves vágásfordulóban
nevelt szálerdők nyújtják, melyek a gazdaságnak a leg-
nagyobb jövedelmet biztosithatják, a szükségletet pedig a
legkeresettebb választékokkal elégítik ki. Az ilyen erdőkben
még hatalmas fák nevelhetők, melyek ugy az aesthetikust,
mint a socialpolitikust, de a pénzügyi alapon álló embert
is még leginkább kielégíthetik.
Mindennek daczára ez a magas kor, s ezzel az a
körülmény, hogy a termés megéréséhez átlag egy század
vagy azt is meghaladó idő igényeltetik, nem engedi meg

666
a gazdálkodónak, hogy a változó szükséglet kielégítésére
már az erdő nevelésében is különös figyelemmel legyen,
mert amig az erdő megérik az igények sokoldalú átala-
kuláson mehetnek keresztül.
A mezőgazdaságnál ez akadálytalanul megtehető, amint
hogy nem ütközik nehézségbe az sem, hogy a kevésbbé
keresett s ekként nem ugy jövedelmező termény helyett
olyant neveljen, mely időlegesen jobb piaczra talál.
A bükk manapság csekély jövedelmet hoz, s mi még
sem tehetjük, hogy mellőzzük, s ne elegyítsük egyéb fa-
nemeink közé, hol ma állabápoló és fenntartó szerepe
van s ki tudja száz év multán milyen jövedelmező ága
is lehet az erdőgazdaságnak? Svájczban a selyemgombo-
lyiláshoz a nyírfát esztergályozzák s ágait is müfául hasz-
nálva — mint a helyszínén értesültem — szép értéket
ér el. Az erdei vadcseresznyefát, mely kellő záródásban
eléggé ágtalan törzszsé nevelődik, manap ott jobban fizetik
bútorgyártáshoz, mint a kőrist. Heidelbergben hallottam,
hogy ott butor-bélésfául a vadgesztenyét keresik. És mégis,
nem volna-e meggondolatlan tőlünk, de a svájczi vagy a
heidelbergi erdőgazdaságtól is, hogy ilyen fanemet telepítsen
nagyobb mértékben, mikor száz vagy ötven év multán is
a kereslet egészen más irányú lehet.
A mezőgazdaság azt a gazdasági ágat űzi, mely jöve-
delmező, mig az erdőgazdaság ott is kénytelen közérdek-
ből erdőt nevelni, s azt fenntartani, hol az talán csak ki-
adással jár, ahol az a leggazdaságtalanabb. Amig ezek a
körülmények a talajjáradék képzésénél kedvező eredményre
nem vezethetnek, s magángazdasági szempontból talán
kárral is járhatnak: ki tagadhatná meg azok nagy jelentő-
ségét közgazdasági tekintetben. Ki tagadhatná meg erdő-
törvényünk kiválóan közérdekű intézkedését a véderdők.

667
képzésében? Avagy nem kötelességünk-e a havasok alján,,
a sokoldalú káros eljárások folytán leszorított tenyészet!
határt régi helyére felhoznunk és fenntartanunk nem éppen
erdőgazdasági, hanem közgazdasági érdekekből?
Nem kell-e éppen a legmeredekebb helyeken ápolnunk
és fenntartanunk az erdőt annak nemzetgazdasági hiva-
tásából folyólag? Sőt nem kell-e más gazdaságot, talán
kevésbbé jövedelmezőt űznünk városok, fürdőhelyek,
nyaraló telepek közelében, hol az erdő a lakosságnak, a
közönségnek üdülő helyül szolgál?
Az ár megállapítása minden közgazdasági ágnál a
termelési költségen alapul, s a termény keresletének és
kínálatának befolyása alatt áll. A termelési költség dönti
el a termény jövedelmes voltát, s nyújt alapot a földmi-.
velő gazdaságoknál a talajjáradéknak megállapításához.
Erdőgazdaságoknál azokat a kiadásokat, melyek az
erdő fáinak megéréséig felmerültek, megállapítani majdnem
lehetetlen! Avagy ki állapithatná meg — igy szól Baur —
a százados tölgyek nevelésében felmerült gazdasági kiadá-.
sokat, a melyek adóban, kezelési költségben, az erdő
telepítésében, ápolásában, s annyi sok más egyébben az
évtizedek hosszú során oly változatosan nyilatkoztak meg?
Ki mondhatná meg, hogy az erdő, melyet ma telepitünk,
a reá fordított költséget megtériti-e majd egy század
multán ?
Mindezek a körülmények, s főleg a hosszú termelési
idő oka annak, hogy az erdőgazdaság oly sok tekintetben
elüt egyéb közgazdasági ágtól, s nem nyújt nagyobb teret
a gazdálkodó szempontjából kívánatos nyerészkedéshez, mely
nagyobb mozgékonyságot kíván, mint a melyet az erdő-
gazdálkodás nyújthat. Ezek a körülmények igazolhatják
azt, hogy az állam, a testületek és a hitbizományok leg--

668
jobb letéteményesei az erdőgazdaság érdekeinek. Joggal
mondja ezért Baur dr. az erdőről,*) hogy «gyors meg-
gazdagodáshoz nem segit, de megóv az elszegényedéstől,»
s hogy Smith Ádám ama nagyfontosságú kijelentése,
mely szerint az állam nem alkalmas valamely közgazdasági
ág űzésére, a közlekedési eszközöket és az erdőgazdaságot
illetőleg fenn nem állhat.
Országok példái bizonyitják, hogy az egyesek részé-
ről űzött erdőgazdálkodás nem egy esetben egész nemzetek
kárára vált, mig az államüzte okszerű erdőgazdaság pol-
gárai javát, a közjót s a nemzet érdekét tudta szolgálni
mindenkor. Beigazolta a nemzetek gazdasági történelme,
hogy ott is, ahol éppen Smith elveire való hivatkozással
az állam eladta erdőségeit, azt nem a nyugodt megfontolás
idejében és kedvező pénzügyi körülmények között tette,
hanem többnyire szükségből nyúlt az erdőkben birt
vagyonához.
A XVIII. század végén, az 1789—1793. években
Francziaországban 3Vs millió hektár erdőt vágtak le. És
Francziaország e meggondolatlan tettét annál jobban érzi
manap, mert összterületéből csak 16%-ot borit erdő, s
ennek is
2/s-a magánosok kezében van. A franczia föld-
mivelés és kereskedelem ministerének 1879. évi márczius
28-án tett előterjesztése szerint addig 79,000
ha. biztosít-
tatott ugyan újra az erdőkulturának, de még 758,000
ha.
vár arra, hogy 148 millió frank költséggel beerdősittessék;
bár e terület egy része először még 72 millió frank érték-
ben az állam részére megszerzendő.**)
Nem lehet azonban elégséges, hogy az állam, s tör-
vényeinek korlátai között egyesek vagy testületek egyedül
*) Fvv. Centralbl. 1896.
") Fw. Centralbl. 1897.

66.9
az erdők fenntartására törekedjenek. Az erdők fenntartá-
sának érdeke által megszabott határok között a magán^,
gazdasági szempontoknak kell érvényre jutniok,
mert bizonyos
értelemben a magánérdekek kielégítése legjobb biztosi-
téka éppen az erdők fenntartásának. A jól jövedelmező,
erdőnek a birtokos örvend, azt fenntartani törekszik,
s e mellett a vidék lakosságának is állandó keresetet
biztosit. Ily értelemben azután az erdők, s a bennök rejlő
nagy vagyon hasznosítása, az erdők jövedelmezőbbé tétele
közgazdasági érdek, mely a külföld meggyőző példái, s
itt-ott hazai viszonyaink igazolása szerint nemcsak az erdő-
tulajdonos anyagi előnyeire, de az erdős vidék, sőt a
nemzetek jólétének emelésére is nagy hatással van.
Az erdőgazdaság ez irányú hivatásának betöltésénél
nagy szerep jutott az erdöfeltárásnak, az erdők szárazföldi
szállító eszközökkel való behálózásának, mert utat nyit az
erdőgazdaság belterjességének fokozásához, s jövedelmező-
ségének olyan emeléséhez, mely a tulajdonos anyagi ér-
dekeit is kielégítheti. Módot nyújt e mellett olyan gazda-
sági eljárások üzéséhez, melyek a közjónak az erdőkhöz
kötött követelményeit kielégíteni képesek.
Az erdőfeltárásnak azonban erdőgazdasági jelentősége
mellett egyéb közgazdasági fontossága is oly kiváló, hogy
azt kicsinylenünk egyáltalán nem lehet.
A manap közgazdaságilag annyira előrehaladt Baden
nagyherczegség Schwarzwaldjának községeiből s különösen
a favágó munkástelepekről a XIX. század első felében, az
erdőfeltárás munkálatainak megkezdése előtt sokan vándo-
rolnak ki,
azzal indokolva elhatározásukat, hogy megsza-
porodott a lakosság, nem nyújt elég táplálékot a föld,
nincs kereset, több év óta rosz a termés stb.*) A hegy-
*) Die Forstverwaltung Badens, Karlsruhe 1857.
Eedészeti Laí-ok.
 45

670
vidék lakossága ugyanis ott, épen ugy mint nálunk, nem
örvendett különös anyagi jólétnek, hol a népnek silány,
s többnyire már nagyon is megoszlott magángazdasági
jövedelmén kivül egyéb kereset nem jutott, mint a feltá-
ratlan
erdők minden évi üzemének munkája. Az ilyen
erdőgazdaság termésének körülményes előállítása, kihozása
és szállítása ugyanis az elég magasra emelt bérek daczára
ugy az erdőmunkásnak, mint a fatermés szállítójának
különös anyagi előnyöket nem biztosítanak. Az utak hiánya,
vagy azok fejletlen volta az erdőgazdálkodás minden mun-
kájának akadálya lehet, az anyag kihozását és szállítását
azonban különösen nehézkessé teszi.
Dengler*) a badeni Schwazwaldnak, ennek a nap-
jainkban már modern értelemben, s mondhatnók hova-
tovább tökéletesen feltárt, s hazai viszonyainkhoz sok
tekintetben hasonlatos hegyvidéki erdőségnek utairól a
XIX. század első évtizedeit illetőleg így ir: «Ahol a fuvaros
évszázadok előtt haladt, arra mennek akkor is ; és ha az
út feneketlensége miatt azon már átjutni nem lehetett,
ugy jobbra-balra térnek ki az ut mentén, ha azt annak
fekvése egyáltalán megengedi. Négy lovat fogtak egy kocsi
elé, hogy oly terhet, vonjanak, minőt manapság két tehén
hoz ki az erdőből. És ha szekéren már közlekedni nem
lehetett, ugy szenitették a fát, s szállították a szenet zsá-
kokban teherhordó lovakon, a minők ezrével voltak a
Schwarzwaldban, s melyek elég károkat okoztak, mert
felügyelet nélkül legeltették az erdőben. Ahol pedig ez a
mód is lehetetlen volt, ott a legjobb választékokra szorult
a kihasználás, s a többi fekve vissza maradó részt a kor-
*) Festschrift für die Mitgliedor der XXI. Versammlung deutschor Land-
und Forstvvirthe 1SG0.

671
hadásnak engedték át, vagy felégették ott, hol az a fautó-
doknak, a magból kelt fiatalosnak áríalmára lehetett».*)
Azonban nemcsak a fuvarozás nehézkessége, de az
a körülmény is, hogy az anyagszállítás ilyen esetekben
havon, szánutakon, s igy rövidre szabott határidőn belül
ejtendő meg, különösen bonyolítja az anyagszállítást. Fel-
táratlan hegyvidéki erdők gazdaságának pontos feljegyzé-
seiből tudom, hogy a téli idény alatt az épületi fának a
havon való szállítására alig jut 4—6 hét, mert az utak
teljesen kiépítetlen volta, s a vizenyős völgyekben hamar
nyirkossá váló hó az épületi fának ez időn tul való ki-
szállítása elé nagy akadályokat gördít. Az ily rövid idő
alatt eszközölt épületifa szállításnak a kénytelenségből s
kimagyarázható gazdasági érdekből annyira siettetett mun-
kájával a magángazdasági érdekek kielégítése bizonytalan,
közgazdasági eredményei pedig előnyöseknek éppenséggel
nem mondhatók. A rövid téli idény alatt ugyanis az ellen-
esésekkel teli rosz és nem egy esetben fenekellen utakon
a majdnem éjjel-nappal űzött fuvarozás mellett a gazda
marháját tönkre teszi, s nehéz keresményének egy részét
ekként a következő esztendőben uj igavonó állat beszer-
zésére kell fordítania. Ha pedig kibírja az állat egy-két évre
az ilyen anyagszállítást, ugy a nyári idény alatt más munka
hiányában a legelőre kerül, mert a mezőgazdaság a hegy-
vidéken kevés foglalkozást nyújt a fuvarerőnek.
A fatermés ilyen szállítása a hegyvidék lakosságának
anyagi jólétet nem biztosiihat. A teher vonó állat túlfeszített
igénybevétele az állattenyésztés romlására vezet, s a köz-
gazdaság egyéb ágazatában is érezteti káros következmé-
nyeit. A nép szegényebb része ugyanis fuvarerő beszer-
zésére egyáltalán nem adhatja magát annak esélyei és a
*) Erdészeti Lapok 1899. XI. f.
45*

672
munka rövidsége miatt. Akik pedig fuvarerővel rendel-
keznek is, a jelzett körülmények s főleg a téli időjárás
bizonytalansága miatt a határidőhöz kötött anyag szállítá-
sára több esetben vállalkozni nem mernek. Ekkép tehát
sok helyütt egyesek, mint vállalkozók közvetítik az anyag
kiszállítását. Ezek azután a siettetett anyagszállításra al-
kalmas helyi fuvarerő elégtelensége miatt, vagy az időjárás
szeszélyétől féltett vállalkozásuk érdekében nem egyszer
messzebb vidékről szerződtetnek fuvarosokat.
Nem szorul további bizonyításra, milyen közgazdasági
hátránynyal jár, hogy egyes vidékek keresetét ilyen körül-
mények megrövidítik, s hogy távol fekvő helyek talán jobb
módú lakói vállalkoznak az olyan munkára, mely egyéb-
ként az érdekelt lakosság jövedelmét gyarapithatná.
Az ilyen állapotokat a helyi körülmények olyan orvos-
lása változtathatja meg, mely a szállító eszközöket állandó
jellegűvé,
az év minden szakára egyformán használhatóvá
teszi, s a gazdaságnak olyan üzemet biztosit, mely az
egész évben
keresetet nyújt a vidék lakosságának.
Az erdőfeltárásba fektetett nagy tőke első eszköz az
erdőmunkára szorult hegyvidéki nép jólétének fellendítésé-
hez. Az ilyen beruházási költségek, melyek az erdőgazda-
ságot belterjesebbé, jövedelmezővé teszik, és a sok oldal-
ról igazolt tapasztalat szerint rövid idő multán meg is té-
rülnek, kidtur-missiói teljesítenek a hegyvidéki nép jólétének
fellendítésében.
Érezhetővé válik ez főleg akkor, ha különös
gondoskodás történik arra nézve, hogy az ilyen munká-
latok haszna ne a nagyban vállalkozó egyének, hanem a mun-
kát teljesítő népnek jusson.
A schwarzwaldi, salzkammerguti, sőt a bukovinai erdők
feltáró munkáinak kivitele, mint a helyszínén tapasztaltam,

673
ily közgazdasági érdekek szemmel tartása mellett törté-
nik. A szállító eszközök alépítménye, az utak, erdei vas-
utak földmunkája, az anyagtermelés és szállítás, a part-
biztositások stb. kisebb szakaszokban, s munkanemek
szerint megosztott részletekben, szóbeli alku útján, s
egészen rövidre szabott alkuszerződések alapján adatnak
ki egyes munkáscsoportoknak. Ezek azután az ilykép in-
kább házilagosnak nevezhető építkezés vezetőinek útmuta-
tása mellett foglalatoskodnak.
Ha a munkában járatosabb egyének megszerzése
kezdetben más vidékek munkásainak bevonását tette is
szükségessé, alkalom és mód nyílott ahhoz, hogy a kör-
nyék lakossága az erdőfeltárásnál olyan alkalmazást találjon,
mely neki a munkához mért jövedelmet biztosit, s módot
nyújt a szállító eszközök építésénél és fenntartásánál szük-
séges gyakorlat elsajátításához.
A szállító eszközök fokozatos kiépítése nem egy eset-
iben hosszabb időt,
s talán évtizedek munkáját veszi
igénybe, s igy néha a vidék lakosságának foglalkozását
megváltoztatni, s a munkához nem szokott népet arra
ösztökélni képes, mint azt éppen a Bukovinában eszkö-
zölt nagyszabású munkálatoknál láttam. Az állandó és
megfelelő kereset, mely munkára tanit, az anyagi jólét
előmozditásával jár. Egyének, kik kezdetben kézi munká-
val keresik meg kenyeröket, a munkabér megtakarított
fölöslegéből igavonó marhát szereznek, mely az építő-
munkák kivitelében, a föld és egyéb anyag szállításánál
jövedelmező alkalmazást nyerhet, az erdőfeltárás munká-
jának befejeztével pedig a fatermés most már időhöz nem
kötött fuvarozásánál nyer állandó keresetet. A Salzkammergut
offensee-i erdőgondnokságának vezetője említette nekem,
hogy községek, hol alig egy évtized előtt 1—2 pár lóval

674
rendelkeztek, manap az erdőfelíárás óla 40—50 pár lovat
szolgáltatnak a fatermés akadálytalan elszállításához.
Természetes ekként, hogy az erdőfelláró munkák
folytán, s a feltárt erdők mindig bellerjesebb erdőgazda-
ságában megnyíló kereset-források befolyása alatt, a vidék
közgazdasági életében az idők folyamán olyan átalakulások
következnek be, melyek egy-más gazdasági ág megszűné-
sével, másnak fellendítésével járnak. A Schwarzwaldban
— mint Dengler írja — a század elején százával legelt
a marha, s nemsokára az erdőfeltárás főbb munkáinak
befejeztével nem ütközött nehézségbe a legeltetési szol-
galmak megváltása, vagy olyan korlátok közé szorítása
melyek között az erdők nagyobb kárára már nem lehettek.
A nép, mely annakelőtte a legeltetésből s a marha-
tenyésztésből várta jövedelmét, a fokozódó anyagszál-
lításhoz inkább lovat, vagy más tehervonó állatot szerez,
s mindinkább az istállózáshoz hajlik, mert emelkedő
takarmányszükséglete a mezőgazdasági földek trágyázását,
javítását, s belterjesebb megművelését teszi kívánatossá,
melyatehervonó állatokmegszaporodásával már könnyebb is.
Az a fontos közgazdasági kérdés, mely nem egyszer
ellentétbe állítja az állattenyésztést, illetőleg a legeltetést
az erdőgazdasággal, néha ilyképen már önmagában találja
a legegészségesebb kiegyenlítését, mert a lakosság jövedel-
mezőbb kereset-forráshoz jutott.
Az állandó szállítóeszközök már nem vezetnek a
fuvarozáshoz használt állatok romlására, s így önkénytelen
és már anyagi érdekekből is arra ösztökélik a gazdát,
hogy erőteljesebb, teherbíró, olyan anyagot szerezzen vagy
neveljen, melylyel, annak túlságos igénybevétele nélkül,
több terhet szállíthat a jó utakon.
A hegyvidékek ilyen
helyein azután a teherszállításra alkalmas, erőteljes lófajok

6?5
tenyésztésének állami támogatása a jó sikert fokozza. Sőt
a dolog természetéből folyik, hogy idők folyamán a kocsi-
szerkezet s méretei megváltoznak.
A Schwarzwald falermésének a nyilvános vasutak
vonaláig, esetleg a Rajnához, vagy az ipartelepekhez való
szállításánál alkalmazott hatalmas termetű lovak, s a meg-
felelően erős kocsiszerkezetek 3—4-szer annyi fának szál-
lítására képesek, mint az a feltáratlan erdők gazdaságában
lehetséges. A schwarzwaldi utak tatarozásánál láttam, hogy
egy pár ló egymáshoz kötött két oly szekér tört kavicsot
szállított, aminőnek elfuvarozása rossz utakon s gyengébb
lovakkal egyenként is nehézségekbe ütköznék. Hogy ilyen
körülmények között megkettőzött, sőt azt is meghaladó
kereset jut a fuvarosnak, az további bizonyításra nem
szorul.
A gazdaságnak az erdőfeltárás nyomán emelkedő bel-
terjessége több munkát, s nagyobb munkaerőt igényel,
sőt ujabb kereset-forrásokat is nyit a lakosságnak. A tűzi-
fának akadálytalan és belterjes kihasználása, a cellulose-
anyag termelése, a gyéritö és áterdőlő munkák stb. foko-
zottan gondos teendői a rendes haszonfatermelés mellett
a gazdaság üzeméhez mindig nagyobb munkaerőt kivan-
nak meg, mely a már kiépült szállító eszközök fenntartá-
sával kapcsolatosan állandó keresetet talál. Ha mindehhez
a tömegében gyarapodó, s annyiféle választékokra meg-
osztó fatermés továbbszállításának forgalmát is elképzeljük,
nem lehet kétségünk abban, hogy a hegyvidéki erdők fel-
tárása kapcsán annak belterjessé váló gazdasága van hivatva
igen sok helyen arra, hogy közvetlen, s mint alább látni
fogjuk, közvetett szerepében is megalapítója és fenntar-
tója legyen a lakosság jólétének, anyagi gyarapodásának.
Baden nagyherczegség 550,000 ha. erdőterülete 500

€76
-millió márkát érő" fakészletével évi 20 millió márka tiszta
jövedelmet biztosit az erdők tulajdonosának.*) Az 1894.
évi állomány szerint 90,695
ha. állami erdő az 1885—
1894. évek**) átlagában hektáronkint és évenkint 55,
tisztán pedig 30 márkát jövedelmezett tehát 25 márkát
kívántak-meg a gazdasággal járó kiadások. Ha most
már a központi igazgatást, a főerdészségek adminis-
trativ költségeit, a községi és közterheket, az erdő-
határok fenntartásának költségeit stb. levonva, csak az
erdőtelepítés, az erdőápolás, az anyag-termelés, az erdő-
Védelem ***) s az utak építésének és fenntartásának
költségeit vesszük tekintetbe, ugy a vidék lakosságának
hektáronkint és évenkint átlagban 17 márkát juttat az
erdőgazdaság. Ehhez most még az anyag szállításának a
vevőt terhelő kiadását, a hektáronkint átlag 5 wis. fatermés
köbméterenkint átlag 1 márkával fizetett fuvardiját szá-
mítva: 22 márkát tesz ki az az összeg, melyet Baden
nagyherczegség állami erdőgazdasága hektáronkint és éven-
kint juttat a vidék lakosságának.
Ez összeg kerületenkint természetesen nagyon is
változó, mert pl.
1. a bonndorfi főerdészség kerületében
az erdei munkák költsége ___ 17-— M.
a fatermés szállítása ... ___ 5"50 M.
A lakosságnak jutó kereset hek-
táronkint:____________ ... 22-50 M.
*) Beitriige int Statistik (les Grossherzogthums Baden. Neue Folge
4. füzet Fw. Centralbl. 1897.
**) Statistische Naehweisungen aus der Forstvenvaltung Baden für das
Jahr 1894. Fw. Centrbl. 1S97.
***) Erdíjöröktil katonaviselt erdömunkásokat alkalmaznak, kik már
mint ilyenek, három hónapos tanfolyamon képeztetnek ki mielőtt véglegesit-
tetnének.

677
2. a st.-blasieni főerdészség kerületében
az erdei munkák átlagköltsége ___ 24-— M.
a fatermés szállítása ___ ... ... 7-50 M.
A lakosságnak jutó kereset tehát
hektáronkint ______ ______ 31-50 M.
Az erdó'gazdaság nyújtotta foglalkozások felsorolása
kapcsán nem mellőzhetjük azokat a keresetforrásokat
sem, melyek az erdők feltárása révén az erdőtermények
ipari feldolgozásával közvetve jutnak a népnek.
Amint a közforgalmi eszközök szervi összefüggésbe
jutnak az erdőgazdaság állandó szállító eszközeivel, meg-
dőlnek azok az akadályok is, melyek a fát feldolgozó
iparvállalatok létesülését, de e mellett egyéb termények
ipari feldolgozására szolgáló vállalatok alapítását hátrál-
tatják. Már azon körülmény folytán, hogy a faanyagok
szállításához lefoglalt vizierő felszabadul, vagy legalább is
megszűnnek azok az akadályok, melyek annak kihasználása
•elé sokféle nehézséget gördítettek, kinálkozóan lép elő-
térbe a vizierő ipari alkalmazása. Az anyagforgalom
akadálytalan és olcsóbb lebonyolítása módot nyújt az
egészséges spekuláczióra. Ugy a nyersanyag-szerzésnél,
mint a feldolgozott termény elszállításánál a költségek és
a vállalkozói nyereség biztos alapon számithatók ki, mert
az üzem független az időjárás, az árvizek stb. esélyeitől.
Nincs akadály tehát, hogy azok a fürésztelepek, cellulose
gyárak s egyéb hasonló iparvállalatok, melyek eddig az
erdőtől távol, a nyilvános vasutak mentén létesültek s a
messzebb vidékekről talán úsztatott vagy tutaj ózott s igy
minőségében is kifogásolható anyagot dolgoztak fel, ezen-
túl ne az erdők közelében vagy ez erdőkben telepedjenek
meg, mikor a nyersfa megszerzése akadálytalan, az iparilag

feldolgozott anyag elszállítása pedig nehézségbe szintén
nem ütközik.
A fürész- és más ipartelepek, melyek a feltáratlan
erdők termésének feldolgozására voltak hivatva, többnyire
az erdőbirtokos tőkéjéből keletkeztek, mert nem igen
akadtak magánvállalatok, melyek hajlandók lettek volna
arra, hogy talán messzebb vidékről úsztatott, vagy tutajozott
s ennek következtében minőségében is kifogásolható,
mennyiségében pedig az időjárás és annyi más esélynek
kitett anyag feldolgozásába fektessék nagyobb számban
tőkéjüket. A fafeldolgozó magán iparvállalatok megszapo-
rodásának legfőbb akadálya különben a feltáratlan erdők-
ben kénytelen-kelletlen alkalmazott eladási módokban
rejlik, mert éppen a szállító eszközök hiányossága miatt
nem érvényesülhet bennök a szabad verseny kellő mér-
tékben, ami arra utalja az erdőbirtokost, hogy a fater-
mést hosszabb időre s
egyeseknek, mint nagy vállalko-
zóknak adja el.
Az erdőfeltárással megszűnve mindezen akadályok,
lehullanak a szabad verseny békói is s mint a tapaszta-
latok igazolják, nem ugyan egyszerre, de fokozódó emel-
kedéssel nyilvánul meg az élénkség, a szabad mozgás a
gazdaságban s természetszerűen maga után vonja a hegy-
vidék közgazdasági fellendülését. Főleg Elsass-Lotharingiá-
nak a Vogesekben űzött erdőgazdasága nyújtott erre tanul-
ságos példát utamon. A feltáratlan erdők zajtalan s gyér
lakosságú vidéke, az erdőfeltárás munkájának előre hala-
dásával népesül meg. Az elhagyatott völgyekben egymás-
után létesültek az iparvállalatok s a vidék csendjét a
gyárak zakatolása váltja fel. Az állam, hogy a franczia
időkből reá maradt faeladási módokat, a nagyban és
tövön való eladást az erdőgazdaság előnyére változtassa

679
meg, az erdőfeltárás nagy munkája kapcsán különös gon-
dot fordít arra, hogy egy ipartelep ne monopolizálja a
vidéket s azok számának meggyarapitásával, a gazdaság
a szabad verseny előnyeit élvezhesse. A vállalatok itt
már magántulajdonúak, mert ilyen esetben már érvénye,-
sithelő Smith Ádám tétele, mely szerint az állam nem
alkalmas arra, hogy iparvállalatokat űzzön.
De nemcsak az erdőgazdaság, hanem a feltárási
munka révén az
erdő, mint olyan is hova-tovább érvé-
nyesülhet olyan szerepben, mely elé közlekedési eszkö-
zeinek hiányossága gördített leküzdhetetlen akadályokat \
A nagyobb városok lakossága ugyanis mindinkább
fokozódó mértékben szükségét érzi annak, hogy a szellemi
munka pihenőjét a természet szépségeinek élvezetére for-
dítsa. A városok szorult, meleg, egészségtejen levegője
helyett az erdős hegyvidék árnyas, ozondus völgyei, hűvö-
sebb klímája s természeti szépségei kínálkoznak arra, hogy
a szellemi munkában fáradt családfő pihenőt találjon, uj
erőt gyűjtsön, hogy a városban elsatnyult gyermekek meg-
erősödjenek. Eltekint a nyaralni vágyó a nagy város kényel-
meitől s valóban áldozatra kész azért, hogy a társadalmi
élet nyűgeit lerázva, fesztelen egyszerűségben élhessen
családjával a szabad természet gyönyöreinek.
Mennyi vidék, milyen tájak nyílnak meg e czélra az
erdöfeltárás munkája révén, mely az erdőt akadálytalan
és közvetlen összeköttetésbe juttatja a nyilvános forgalom
eszközeivel. Fejlődik a touristika. melynek immár azok is
tisztelői lesznek, kik nem a közlekedési akadályok küz-
delmes legyőzésében, de a természet szépségeinek gyönyö-
rében s a testi ártalmassággal nem fenyegető kirándulá-
sokban találják örömüket.
Mennyi közgazdasági előnynyel van kapcsolatban a

'680
•vidék ilyen irányú megélénkülése; milyen előnyös követ-
kezményekkel járhat, hogy a közönség megismerkedik
egyes vidékek viszonyaival. Nem lehet-e egy s más ilyen
kirándulás inditó oka valamely gyár alapításának s annak
is, hogy valaki nyaralót építsen ott, hova a természet
szépségei, valamely kedves emléke, vagy egyéb körül-
ményei vonzzák ?
A Schwarzwald vidéke bizonyítja, hogy milyen hatás-
sal lehet az erdők feltárása a nyaraló telepek létesülésére,
a touristika fejlődésére! Feltárták az erdőt, utakat építet-
tek az erdőgazdaság czéljaira s a közönség nem késik
felkeresni a legtávolabb fekvő olyan vidéket sem, melyet
eddig a közlekedési eszközök hiányossága zárt el a nagy
világtól. Nyaralót építtet az utak mentén ott, hol igényei
a legjobb kielégítésre találtak. Akik a nyaralásban sem
nélkülözhetik a társadalmi életet, telepekben egyesültek.
De sokan vannak, akik pihenni vágyó törekvésükben a
nagy világ zajától, de még a nagyobb telepektől is távol,
a legelhagyatottabb, a legcsendesebb vidéken építkeznek,
hogy a nyárnak tikkasztó hősége, meg a müveit, a zajos
világtól meneküljenek. Sok elhagyatott helyen találtam,
hogy a község épített egy nyaralóházat, mely néhány
városi családnak hajlékot nyújt a nyári üdüléshez, a
községnek pedig amortizálja a szerényen megkezdett vállal-
kozás befektetéseit s egyéb anyagi hasznot is hoz a lakos-
ságnak. Számos gazda épiti nagyobbra házát, mert egy-
két szobát a nyaralóknak szán s majd később talán maga
is igénybe veszi, ha családja meggyarapodik.
Valóban megleptek e tekintetben a Schwarzwald
viszonyai, s megleptek e nagyszabású erdőgazdaság erdőt
feltáró munkáinak ily irányú eredményei. Nem oly helye-
ken találtam egyedül ilyen előhaladást, melyek a vasutak

681
mentén terülnek el. Nagyon sok helyütt leltem olyan vidé-
keken is, a melyek forgalmát a kifogástalanul jó utakon
a személyszállításra berendezett postakocsi-járat, vagy
bérkocsik közvetítik a 30—50 kilóméterre, sőt ennél is
távolabb eső vasutvonalakkal.
Szóval a feltárt erdőkbe nemcsak a gazdaság s az
azzal járó iparvállalatok, de a számban mindinkább gyara-
podó nagyközönség is élénkséget hoz, mely testi és lelki
üdülést és szórakozást keres a szabad természet ölén.
A közönség, mely a legkedvesebb órákat éli az er-
dőben, hova-tovább jobban becsüli meg fáit, s a teremtés
nagy munkájának, meg az örök természetnek az erdőben
megnyilatkozó remekeit.
Megszületik ekként az erdő kultusza, mely az erdő-
gazdaság felvirágozásával együtt első feltétele a hegyvidék
jólétének!
Mélyen tisztelt Uraim!
A most előadottak után már kevés, de mégis mellőz-
hetetlen szavam marad.
Megismétlése nélkül a már hangoztatott elveknek, ki-
emelem még azt, hogy az erdőfeltárás sok oldalú előnyei,
melyek, mint láttuk, közvetlenül az erdőgazdaság belter-
jesebbé tételével, az erdőjövedelem gyarapításával, az ipar
fejlődésének elősegítésével, a mezőgazdaság, sőt az állat-
tenyésztés érdekeinek istápolásával, a nép jólétének előmoz-
dításával, s más közgazdaságilag fontos kérdésnek meg-
oldásával kecsegtetnek, a hazai erdőgazdaságnak is előkelő
szerepet jelölnek ki hegyvidékeinket érdeklő közgazdasági
bajaink orvoslásában.
Ehhez azonban kell, hogy az erdőfeltárás előnyei a
köztudatot átlengjék, kell, hogy a hegyvidéken sok helyütt

682
előbb, vagy egyidejűleg a közforgalmi eszközök hálója kifejlesz-
tessék.
Ily feltételek mellett azután az erdőbirtokosoknak
a szomszéd osztrák tartományokban most folyó s milliókat
kivánó munkálatokhoz hasonlóan módot kell találniok
ahhoz, hogy az erdős hegyvidéket a jövedelmező állandó
jellegű szárazföldi közlekedési eszközökkel feltárják, s
szervi összefüggésbe hozzák a közforgalom egyéb eszközei-
vel. És én hiszem, sőt a külföld példái után nemcsak
remélni, de állítani merem, hogy ezzel nagy lépést ten-
nénk ama közgazdasági bajaink javításához, melyek súlyos
következményeit most oly nehezen viseljük el; s melyek
orvoslásához oly odaadó és sikeres munkát fejt ki ujabban
földmivelési kormányunk is.
Nem fog e mellett bizonyára annyi, a kereset remé-
nyében a határszélről is jelentkező szegény munkásunk
éhezni itt a fővárosban, ha otthon is munkát talál, s ha
iparunk decentralizált megteremtéséhez, ahol már lehet,
az erdőgazdaságok is megteszik ezt, a maguk anyagi elő-
nyére váló fontos és aktuális lépést!
Az ilyképpen létesült erekben magyar gazdasági
politikánk mind életerősebben fog lüktetni a határszéli
hegyvidék utolsó gerinczéig!
És ha ezután az állandó szárazföldi eszközökkel fel-
tárt, s a közforgalommal összefüggésbe kerülő erdők jó
részébe eljut majd a nyaralni vágyó, vagy az egészséges
touristikát kedvelő magyar közönség, s megismeri az er-
dészet nagy munkáját az általános kultúra terjesztésében:
akkor biztosítva lesz széles e magyar hazában az erdő
megbecsülése!
Köszönöm ezúttal talán hosszan is igénybe vett nagy-
becsű türelmüket!

683
Mit tudunk az erdeifenyö kóros Kihullásáról s az
ellene való védekezésről.
Irta : Dr. l'nzson János, a m. kir. központi erdészeti kísérleti állomás adjunktusa.
E folyóirat t. szerkesztője a múlt tél folyamán
felkért, hogy ismertessem dr. Tubenf «Studien über die
Schüttekrankheit der Kiefer» czimü dolgozatát (!.)»*) a
mely dolgozat terjedelem és alaposság tekintetében, vala-
mint abban a tekintetben is, hogy eredményei tisztán
kísérleti kutatáson alapszanak, egyike a legkiválóbbaknak
e téren s egy hatalmas részszel egészíti ki az erdeifenyő
kóros tühullásáról szóló irodalmat.
Miután azonban eme fontos kérdésre vonatkozó sok
más oly dolgozat is van, melynek eredményei irodalmunkba
még nincsenek átültetve s miután a Tnbeuf által elért
eredmények a kérdésre vonatkozólag főleg csak egy irány-
ban nyújtanak részletes felvilágosítást, a kérdés pedig több
oldalról igényli az ismertetést, megkísérlem a főbb télelek
megállapításánál ama összes jelentékenyebb eredményeket
tekintetbe venni, a melyeket több mint egy évszázadon
át az erdészetnek és botanikának az erdeifenyő kóros
tühullására vonatkozólag sikerült elérnie, különös súlyt
helyezve a kérdés gyakorlati oldalára, vagyis arra, hogy
miként kell tehát ez ellen a baj ellen védekezni.
Az erdeifenyő kóros tühullása tudvalevőleg abban
nyilvánul, hogy e fafaj tűi időnek előtte elhalnak s lehul-
lanak.
A baj legérezhetőbb a csemetekertekben s a fiatalo-
sokban, azok 6—7 éves koráig. Fellép azonban 20—25
éves, sőt idősebb erdei fenyvesekben is.
*) A zárójel közötti számok a közlemény végén levő «Irodalom» folyó-
számait jelentik.

684
Hogy mi okozza ezt a betegséget, arra nézve ugy az.
irodalomban, mint a gyakorlatban a legkülönfélébb nézetekre
akadunk.
Ama véleményeket s megfigyeléseket, melyek a betegség
okaira s jelenségeire vonatkozólag 1877-ig a német irodalom-
ban kifejezésre jutottak, igen gondosan és rendszeresen
összegyűjtötte dr. Hölzner (3.), a ki dolgozatában 145'
irodalmi adatot ismertet részletesen ugy, a mint azok
1794-től 1877-ig közzététettek.
Eme adatok szerint a mult század közepéig az erdei-
fenyő kóros tühullásának nem tulajdonítottak nagy jelen-
tőséget, a mit dr. Holzner (3. p. 72.) azzal hoz össze-
függésbe, hogy a tarvágások és a mesterséges felújítás
nagyobb mértékben csak ez időtől kezdve alkalmaztattak és
megemlíti, hogy nagyobb figyelemben különösen az 50-es
évektől kezdve részesitik e betegséget, a mely évek elején
a baj hirtelen igen nagy mértékben és széles körben
lépett fel Németországban. (Különösen 1851—52-ben.)
A tarvágások és a mesterséges felújítás behozatalát, mint
oly körülményt, a melynek tényleg befolyást kellett gyakorolnia
a betegség nagyobb fokú fellépésére, valóban el kell fogadnunk
s az erre vonatkozó okokat a következőkben vélem össze-
foglalhatni.
1. A tarvágás következményei nagyobb kiterjedésű,
egykorú fiatalosok, a melyeket mindig könnyebben érhet
csapásszerü baj, mint elegyes koruakat vagy olyanokat, a.
melyek kisebb csoportokban vannak szétosztva az erdő-
területen, vagy a melyek megritkított erdő védelme alatt
terülnek el.
2. A tarvágásos gazdaság következménye általános-
ságban az is, hogy az őshonos fafajt vagy fajokat más-
fajokkal cseréljük fel. Főleg tehát ennek tulaj donitható az.

685
hogy az erdeifenyő, a mely fafaj aránylag kevés helyen
őshonos, ma már nagyon el van terjedve és oly területe-
ken is tenyésztik, a hol a viszonyok tenyészetére nem
kedvezők s ily helyeken az erdeifenyvesek fészkei a
betegségeknek.
3. A mesterséges felújítás követelte csemeteszükséglet
felnevelése czéljából nagy mennyiségben kell az erdei-
fenyőt csemetekertekben tenyészteni s a baj tudvalevőleg
itt a legveszedelmesebb.
E három körülmény megerősíti a dr. Holzner röviden
kifejtett következtelését, nem szabad azonban elfelednünk
azt , hogy irodalomról van szó s hogy a mult század
elején maga a növénykórtani irodalom is még fejletlen
volt a maihoz képest és igy részben ez is oka lehet annak,
hogy az erdeifenyö kóros tűhullásáról főleg az 50-es
évektől kezdve jelentek meg fontosabb ismertetések.
Az 1877-ig terjedő irodalmi adatok szerint a kóros
tfíhullás okául a legkülönfélébb körülmények vétettek már
tekintetbe.
Sokan a talajt okozták, azt állítva, hogy a szegény
és száraz talaj idézi elő a bajt, mások megint megfordítva
nedves és jó talajon tapasztalták a betegséget erősebb
mértékben. (3. p. 4., 7., 14. stb.)
A megfigyelések legnagyobb része időjárási behatá-
sokról szól, de itt is a legellentétesebb nézetek uralkodtak.
Egyesek száraz hideg telek után tapasztalták a bajt, mások
nedves és enyhe telek után. (3, p. 4., 5.) Éles hőmérsék-
beli változások tavaszszal, szárazság a tűhullást megelőző
nyáron és esős időjárás, dér, sok hó és csapadék nélküli
tél, az olvadó hó leve stb. mind, mint a baj okozói s
elősegitői fedeztettek fel, daczára annak, hogy ez okok
egy része egymásnak homlokegyenest ellentétje.
Eeuészeti Lapok. 46

686
Vannak megfigyelések, a melyek szerint ugyanazon
a területen déli fekvésű helyen erős tűhullás volt, északin
pedig egészségesek maradtak a csemeték s ez több éven
át ismétlődött. (3. p. 6.) Azt is találták, hogy a hideg,
keleti és északkeleti szeleknek kitett helyeken lép fel a
betegség s azt is, hogy a légáramtól elzárt helyeken
könnyebben megkapják a bajt a csemeték és hogy
ez gyakran fellépett a völgyekben, a közeli magaslato-
kon pedig nem.
Egyes megfigyelések szerint a csemeték sürübb és
szabad állása a veszélythozó és ezért a ritkás állást és a
felfák védelmét ajánlották. Csemetekertekben egyesek
szerint az átiskolázás bizonyult jónak. (8. p. 71.)
Sokan a táplálkozásra vezették vissza a kérdést s
különféle talajnemekre s trágyázási módra mutatták ki,
hogy előnyös vagy hátrányos a kóros tűhullásra.
De magát a jelenséget is különféleképpen jellegezték.
Egyesek azt tapasztalták, hogy a baj hirtelen lépett fel
tavaszszal, más esetekben meg már őszszel betegesek
voltak a csemeték. (A csemeték bizonyos ibolyaszínű és
barnás téli szinváltozásáról ma már tudjuk, hogy nincs
összefüggésben a kóros tühullással.)
Frömbling és Burckhardt abban a nézetben voltak
(3. p. 63.), hogy az Északi-tenger partján a sós levegő
idézi elő a bajt s bizonyítják, hogy a betegség oly évek-
ben éri erősebb mértékben a csemetéket, a midőn a tenger
felől fúvó, tartós tavaszi szelek sok sórészecskét sodornak
magukkal a fiatalosokra s csemetekertekre.
Ama megfigyelések szerint, a melyek a csemeték
életműködésére s a belső okokra irányultak, azt találták,
hogy a betegség a gyökerektől indul ki, hogy a baj csak
addig éri a csemetéket, a mig a fejlődés ama stádiumába

687
jutnak, melyben a gyökérzet és a tük működése között
az egyensúly létrejön, hogy az uj hajtások által igényelt
fokozott anyagszükséglet okozza a tavalyi tük elpusztu-
lását, hogy a gyökérzet fejletlensége oka a betegség-
nek stb.
A közlemények egy nagy része ugy szól, hogy egyéves
csemeték és hatévesnél idősebbek a betegséget nem kapták
meg; más része pedig az egyéves csemetékre is veszé-
lyesnek jelzi a betegséget*) s kimutat számos esetet,
melyben 20—25 éves erdeifenyvesek is kóros tühullásban
szenvedtek. Hasonlóan többször le van irva az, hogy
természetes uton keletkezett fiatalosok, vagy elegyes fiata-
losok erdeifenyő csemetéi nem kapják meg a betegséget
és sok eset bizonyítja megint, hogy ezek is ki vannak
téve a kóros tűhullásnak.
A sok megfigyelés és felfogás között természetesen
sok képtelenség is van. Ilyen pl. az, hogy bizonyos atkák
fellépésével (3. p. 37.), vagy a burgonya-kórral (3. p. 73.)
kapcsolatos a betegség.
Az előbbiekben felsorolt megfigyeléseken és felfogá-
sokon kivül még számos más nézetre is akadunk a német
irodalomban, melyek elősorolása czéltalan és hosszadalmas
lenne. Ugyanebből az okból mellőztem az itt elősoroltakra
vonatkozólag is a részletesebb hivatkozásokat s az egyesek
behatóbb ismertetését.
Dr. Holmer emiitett munkájában idézi az egyes
czikkeket s felemlíti ezek megjelenési helyét és idejét is.
Ugy vélem azonban, hogy maguk a fennebbiekben
elősorolt adatok is eléggé híven bemutatják azt, hogy
*) Ama közlemények száma (1877-ig), a melyek szerint a kóros Kihullás
az egyéves csemetéket megkimélte s a melyek szerint a betegséget ezek is
megkapták, ugy viszonylik, mint 5 :4-hez (1. 3. p. 85.).
46*

688
mennyi törődést okozott már e kérdés és hogy mily
szeszélyes a betegség nyilvánulása.
Meg kell azonban jegyeznem azt, hogy daczára annak,
hogy e megíigyelések eredményei egymással gyakran
homlokegyenest ellenkeznek s nagyrészük teljesen meg
van czáíblva, az egyes leírásokból kivehető, hogy a
megfigyelések a természetből s gondosan vannak ellesve,
hogy a következtetések összehasonlító alapon nyugsza-
nak, csakhogy ezek a következtetések a valódi ok,
vagy okok ismerete nélkül a növénytenyészetre befolyó
számtalan tényező útvesztőjében többnyire hibás irányba
terelődtek.
A mint az okokra vonatkozólag eltérő eredményüek
a megfigyelések, ugy a védekezés ajánlatba hozott módja
is különféle volt és a mint az ál-okok egyike-másika a véletlen
folytán néha több oldalról megerősítést nyert, ugy az
ajánlatba hozott különféle óvintézkedések is beváltak itt-ott,
de miután téves alapon állapíttattak meg, gyakran hatály-
talanoknak bizonyultak, sőt még fokozhatták a beteg-
séget.
Az alkalmazott óvintézkedések között igen gyakran
sikeresnek emiitik a csemeteágyak télen való takarását,
vagy oldalról való védelmét sövény vagy beszúrt ágak
által; fiatalosoknál pedig bizonyos talajnemeknek s fekvé-
seknek tekintetbe vételét, a természetes védelmet gyom,
vagy közbeelegyitett más fanemek által; de ahány javaslat,
annyiféle, s úgyszólván mindenikre kimutatták, hogy nem
megbízható óvszer.
Azt azonban egybehangzóan elismerik (3. pag. 83.Jf
hogy természetes uton keletkezett fiatalosok, melyek eléggé záródó
öreg erdő védelme alatt állanak, kóros tülmllástól nem szen-
vednek.
Majdnem általános a közleményekben még az a.

689
nézet is, hogy a csemetéket tömött állásban könnyebben
éri baj, mintha ritkábban állanak.
Az 1877-ig ismertetett felfogások között különösen
három oly megoldásra akadunk, amely lényegében tovább,
máig is fentartotta magát s amely a további kutatásoknak
alapját képezte.
Egyike ezeknek az a nézet, hogy az erdei fenyő kóros
tűhullását egy élősdi gomba, a Lophodermium (Hysterium)
Pinastri (Schrad.)
okozza.
Ezt először Göppert mondta ki a kellő hatáiylyal
1852-ben, amit azonban meglehetős bizalmatlansággal fogad-
tak s a közlemények nagy része előszeretettel foglalkozik
ennek megczáfolásával és pedig gyakran igen hathatós
bizonyitékok felhozása mellett, ugy, hogy a tfíhullás kér-
dése továbbra is csak a vita s kísérletezés tárgya maradt.
A másik megoldás az Ebermayeré, ki azt 1873-ban
ismertette (10). Ez az elmélet az ő szavaival a következő.
«A növények hervadásának, vagy elszáradásának okát
nem mindig a talaj csekély nedvtartalmában kell keres-
nünk, hanem hervadás állhat be akkor is, ha a gyökerek
működésének igen csekély volta következtében a talajból
történő vízfelvétel nincsen arányban a transpiratio általi
vízvesztéssel. A gyökerek működésére vagy erejére azon-
ban elsősorban a talaj hömérséke bír a legnagyobb be-
folyással. A gyökerek működése és igy a vízfelvétel meleg
talajban sokkal nagyobb, mint hideg talajban; ha tehát a
talaj hömérséke igen alacsony, ugy a gyökerek által való
vízfelvétel elégtelen arra, hogy a levelek transpiratio által
való vízvesztését fedezze és akkor bizonyos fiatal növé-
nyeknél szintén hervadás és elszáradás állhat be, daczára
annak, hogy a talaj elég nedves. így pl. Sachs professor
kísérletileg bebizonyította, hogy a dohány és tök gyökerei

690
5° C. alá sülyeclt hőmérsékü nedves talajból már nem
vettek annyi vizet fel, amennyi az elpárologtatott víz-
mennyiséget fedezni képes lenne s a nevezett növények
ezáltal elhervadtak.
Több évi tapasztalataink alatt azt találtuk, hogy már-
czius és április hónapokban (aszerint, amilyen az illető
hely fekvése, a talaj természete és az időjárás,) a talaj
hömérséke egészen 4 láb mélységig is alig ér el 4° R.-ot,
rendesen azonban alacsonyabb, mig a levegő hömérséke
árnyékban nem ritkán 15°—18° R.-al magasabb.
A talajnak ez időtájban uralkodó alacsony hömérséke
folytán a növények gyökereinek működése még csekély és
a vízfelvétel aránylag jelentéktelen.
Oly növényeknél, melyek ilyen tájban párologtató
szervekkel birnak, mint a milyenek a télen-zöld növények,
ugyanazon eset állhat be, mint a töknél és dohánynál és
pedig annál könnyebben, mennél inkább ki vannak téve
az illető növények a közvetlen napfénynek, mely körül-
mény mellett a párolgás sokkal fokozottabb, mint ár-
nyékban.
Ezek a tények oda mutatnak, hogy az erdeifenyő
kóros tűhullása nem megfagyás következménye, hanem
nem egyéb, mint a tűk egy oly elhervadása és elszáradása,
amely a kora tavaszi derült napokon gyakori magas hő-
mérsék és közvetlen napsütés által idéztetik elő a szaba-
don álló, be nem árnyékolt növényeken.
Ez a hervadás a nyári hervadástól abban különbözik,
hogy a növénynek transpiratio által való vízvesztesége
nem a talaj nedvhiánya folytán, hanem azért nem pótol-
ható, mert a gyökerek a hideg földben nem képesek eléggé
működni, mi a tűk elhalását kell, hogy előidézze.»
Ez a megoldás, amely igen természetes tételeket tar-

691
talmaz, ma is el van fogadva, ha nem is mint a kóros
tűhullás egyedüli oka, hanem mint olyan, mely e beteg-
ség egyik nemét helyesen magyarázza.
Feljegyzésre méltó itt a Kariig következő megfigye-
lése. (2. p. 93.)
«Egy erős, októberi korai fagy után az eberswalde-i
csemetekert erdeifenyő ágyainak talaja — ama részen,
amelyet a nap nem ért — még déltájban is keményre
volt fagyva; mig ama részen, ahová nap sütött, a talaj már
délelőtt teljesen felengedett s átmelegedett. Az ágyakban
a csemeték mind szép zöldek és egészséges kinézé-
süek voltak.
Néhány napra rá a csemeteágyak ama része, amely
az árnyékba^ esett, megvörösödött, mig a nap érte helye-
ken a csemeték egészen egészségesek maradtak. A mennyire
a talaj nem engedett fel, a csemeték nem vettek fel vizet,
nem pótolhatták a transpiratio által való vízvesztést és
elpusztultak.»
Természetesen, ami ez esetben ősszel és árnyékos
helyen történt, az történhetik tavasszal napsütéses helyen,
ha t. i. a talaj erősen meg van fagyva s a nap még nem
képes azt átmelegíteni, de a tűket már erősebb párol-
gásra készteti.
Egy ily esetet nekem is volt alkalmam — ha jól
emlékszem — itt, honunkban megfigyelni, sajnos azonban,
a helyre már biztosan nem emlékszem. Egy ily esetről
számol be a Tubeuf által gyűjtött kérdőivek egyike is.
(1. pag. 10.)
Az ily körülmények között elpusztuló tűkben természe-
tesen gomba-myceliumot nem lehet találni s a Hartig
által emiitett eset is hiven bizonyítja, hogy az Ebermayer
által felhozott ok valóban okozhat tűhullást. Meg kell

692
azonban jegyeznünk, hogy az Ebermayer elmélete tulaj don-
képen kísérleti uton nincs bebizonyítva. Erre pedig szük-
ség lett volna, mert amit Sachs kimutatott a tökre és
dohányra, az még nem okvetlen bizonyíték arra, hogy az
erdeifenyőnél is igy kell állania a dolognak; hiszen épen
a Sachs vizsgálatainál kiderült az is, hogy a Brassica Napus
és oleracea gyökerei még 0°-nál is képesek annyi vizet
felvenni, amennyi a transpiratiot némileg pótolni képes.
(3. p. 74.)
Azt sem szabad épen az erdeifenyőnél elfelednünk, hogy
a kopárainkra telepitett csemeték sok esetben nagy száraz-
ságnak vannak kitéve s ennek elviselése tekintetében e
fafajt eléggé ellenállónak ismerjük, ami látszólag ellent-
mond az Ebermayer elméletének, de lehet, hogy a vázolt
viszonyok összességükben s hatásukban mások, mint pl.
a nyári szárazságnál fenforgó viszonyok.
Ez elmondottak szerint tehát az Ebermayer elméletét
sem tekinthetjük tulaj donképen olyannak, amely a kritikát
teljesen kiállaná s ez ellen az elmélet ellen is több indo-
kot találunk egyes közleményekben felhozva. (3. p. 74.,
1. p. 10. 11.)
A harmadik körülmény, amely a megfigyelések szerint
szintén előidézheti a kóros tűhullást és amely, mint ilyen
szintén máig el van fogadva: a fagy, amelyre vonatkozólag
különösen Holzner dolgozata tartalmaz részletesebb fejtegeté-
seket, (3. p. 75.) ki maga is azokhoz csatlakozott, akik
késői és korai fagyokban látják a baj fő okát.
Az ujabb irodalmi adatokat véve tekintetbe azt találjuk,
hogy habár még most is különféle okok jőnek szóba,*)
*.) '?y P'- Frömbling ama, több mint 30 évvel ezelőtt ismertetett nézetét,
hogy a betegség a tenger felől jövő sós légárammal kapcsolatos, tavaly meg-
újította. (Ztschr. für Forst u. Jagdwesen. 1900. p. 462).

693
a kutatások s az óvintézkedések főleg mégis az imént
leirt három okra irányulnak.
Az a feltevés, hogy gombabetegséggel van dolgunk és
pedig a Lophodermium Pinastri (Schrad.) pusztításával, meg-
erősítést talál abban, hogy a kóros tűkön többnyire meg
lehet találni az infectio helyeit jelző barna foltokat s ebben
mikroszkóppal ráakadunk a gomba fonalaira, továbbá,
hogy az elhalt tűkön tavasszal megtaláljuk e gomba apo-
theciumait
s hogy végül a gombabetegség ellen irányuló
permetezéssel a védekezés igen sok esetben sikerre veze-
tett. Ismerjük meg tehát itt röviden e gombát, a czélunknak
megfelelő oldaláról.
Előfordul biztosan a Pinus silvestris, Laricio, montana,
Cembra, rigida és ponderosa
fajokon s ezenkívül állítólag más
kéttűs Pinus fajokon is az egyéves kortól a legidősebb
korig. E fenyőfajok élő tűin a gomba mint élősdi (parasit)
és elhalásnak indult, vagy elhalt tűin, mint saprophytu
tenyészik és mindenütt el van terjedve, ahol gazdanövény-
nek alkalmas fenyvesek vannak.
Legveszedelmesebb az erdeifenyőre (Pinus silvestris)
és pedig ennek 1—4 éves csemetéire. A többi Pinus fajok-
nak a gomba iránti fogékonyságára a megfigyelések elté-
rőek, ugy látszik azonban, hogy az egyes Pinus fajoknak
e gombabetegség iránti fogékonysága nem annyira a faji
tulajdonságokon, hanem általában a különféle körülmények
befolyása alatt változó ellenállóképességen fordul meg.
E mellett bizonyit az, hogy az irodalomban igen változó
ama Pinus fajok névsora, melyeket mint e gombabetegség
iránt fogékonyakat felsorolnak s változók a megfigyelések
eredményei is. Az itteni erdészakadémiai csemetekertben
pl. nekem is volt alkalmam megfigyelni azt, hogy erősen
megtámadott erdeifenyő-csemeteágy közvetlen szomszéd-

694
ságában a Pinus montana csemeték egészen egészségesek
voltak, pedig ez a faj mint «fogékony» ismeretes és az
infectio-ra bőven volt alkalom.
A gomba szaporodási szervei, az apotheciumok (az ide-
csatolt képen a nagy fekete foltok) a lehullott tűkön, vagy
a le nem hullott, elhalt tűkön, részben már
áprilisban ki vannak fejlődve s belsejükben
a tömlők különféle érettségi stádiumban tar.
talmazzák a spórákat, mely utóbbiak ned-
ves időben az apotheciumok kinyíló, repe-
désszerü nyílásán egymásután dobatnak ki
(ejaculatio). Száraz időben a nyilas össze-
húzódik.
A csiraképes spórák kilökése egész nyáron
át tart.
A spórák a tűkre kerülve csíráznak s
a tűkön a megtámadott helyeken sárgásbarna
foltocskák
keletkeznek.
(2. ábra.) A tük infectioja azonban bizonyos,
PtaaSsiTd. eddig meS nem magyarázott okokból, ugy
erdeifenyő tűkön, látszik augusztus előtt nem történik meg.
(Természet után.)
A beteg tűkön ősszel a gomba apró, fekete
spermogoniumai (pyknidjei)
fejlödnek (a képen az apróbb fekete
pontok), melyek spórái azonban — ugy látszik — nem
csiraképesek, legalább tudtom szerint még eddig nem
sikerült őket csiráztatni. Nedves időjárás mellett a mag-
csemeték tűin már őszszel lehet apotheciumokat találni,
rendesen azonban csak következő tavaszszal. Idősebb
csemeték és fák tűin az apotheciumok csak a második,
vagy harmadik évben jelennek meg, midőn a tűk már
rég a földön hevernek.
A gombát a lehullott tűkön az idecsatolt s természet

695
után rajzolt képen látható hosszúkás fekete apotheciumokról,
az apróbb spermogoninmokról
s az ezek között levő s a tű-
ket mintegy szakaszokra osztó haránt vonalkákról könnyen
fel lehet ismerni.
A gomba az erdeifenyvesek lehullott tűin mindenhol
megtalálható, tehát nagyon el van terjedve.
A növénykórtan vizsgálati s bizonyitó módszerei között
egyike a legfontosabbaknak a mesterséges uton tenyész-
tett gomba spóráival való infectió. Ez az eljárás a szóban
levő betegségnél cserben hagyja a kutatót és habár Prantl
(9.
p. 509.), Tursky (8. p. 124.) és Tubeuf (I. p. 31.)
kísérletei azt bizonyítják, hogy apotheciumos tűkről a beteg-
ség egészséges csemeték tűire átterjed, azért ama kísér-
letek hiánya, amelyek a tiszta anyaggal való mesterséges
infectió sikerét bizonyítanák, zavarólag hat. (1. p. 2., 30.)
Hogy a gombabetegséget, mint egyedüli okát a nagy
mérvekben fellépő kóros tűhullásnak több oldalról kétségbe
vonják, azt nem csodálhatjuk, mert a baj nem igen szo-
kott egyes csemetéken, vagy csemetecsoportokon és foko-
zatosan fellépni, hanem nagy területeken egyszerre pusztít,
egyformán minden csemetét, ami nem jellege a gomba
okozta betegségeknek és ily esetekben a tűk egy részén
tényleg nyoma sincs a gombának.
Az a sok megfigyelés továbbá, amely bizonyítja, hogy a
gyom, vagy idősebb fák védelme alatt, tehát okvetlenül nedve-
sebb s igy a gombatenyészetre kedvezőbb légkörben növő
csemeték nem szenvednek kóros tűhullástól, szintén arra
vall, hogy ha van is szerepe a gombának az egész
jelenség lefolyásában, még sem tekinthető egyedüli oknak.
A gombabetegség, mint kizárólagos ok ellen az előb-
biekben s közvetlen megelőzőkben felhozott megfigyelések
nagy része igen alkalmas arra, hogy az Ebermayer-íéle el-

696
száradási elméletet, vagy pedig azt a felfogást támogassa,
hogy a bajt a korai, vagy késői fagyok okozzák; habár,
amint az eddig leírtakból kivehető a két utóbbi nézet ellen
is sok, gondos megfigyelésen alapuló ellenvetés hozható fel.
A fagyok hatására vonatkozólag nagyon is mérlege-
lendő még az a körülmény is, hogy itt nem a fiatal, fejlő-
désben lévő, zsenge hajtásokról van szó, hanem éppen a
tavalyi tűkről, és több más indokból is nagyon valószínű,
hogy ha okoz is a fagy kóros tűhullást, ez csak ritkábban
fordulhat elő.
Hogyha most már a kóros tűhullás okaira vonat-
kozólag az előbbiekben csak kivonatosan vázolt közlések-
ből elfogulatlanul le akarjuk vonni a következtetéseket,
ugy ki kell mondanunk, hogy mind az Ebermeyer-íéle «el-
száradási» elméletet,
mind pedig azt a nézetet, hogy a kóros
tűhullást korai és késői fagyok okozzák, és végül, hogy a
Lophodermium Pinastri pusztításával van dolgunk, egyaránt
számos megfigyelés támogatja, és hogy mint kizárólagos
ok ellen, mind a három ellen sok alapos ellenvetés tehető
ugyan, de teljesen még egyik sem czáfoltatott meg. Eszerint
tehát mind a három ok előidézheti a kérdéses betegséget.*)
Amint a számba vehető okok beható megismerése a
kérdés természetéből kifolyólag az összes eredmények át-
pillantását igényelte, ugy az alkalmazandó leghelyesebb
védekezési módokat is csak ugy birjuk czélszerüen meg-
ítélni, ha legalább futólag áttekintjük az előbbiekben ismer-
tetett régebbi kísérleteken kívül az ujabb, rendszeresen
végzett kísérletek és nézetek sorozatát is.
Előre kell itt bocsátanom azt, hogy az óvintézkedé-
seknek hazai viszonyainkra való vonatkoztathatása czél-
*) V. ö. 4, p. 310, 5. p. 475, 6. I. p. 483, II. p. 75, 7. p. 249, 2. p. 92,
8. p. 124.

697
jából szakirodalmunkat átkutattam, de nem akadtam oly
közleményekre, amelyek e betegségnek nálunk való elter-
jedettségéről, a gyakorlatban szerzett megfigyelésekről és
tapasztalatokról s az esetleg alkalmazott óvintézkedésekről
s ezek eredményeiről szólanának, s igy részletesebb hazai
adatokranemis támaszkodhatom. A szakirodalmunkban meg-
jelent közlésekből s leírásokból,*) a kísérleti állomásunkra
beérkező kérdezősködésekből, valamint az utazásaim alkal-
mával tett megfigyelésekből tudom azonban, hogy a baj
nálunk is széltében-hosszában pusztít
s hogy ugy a csemete-
kertekben, mint a fiatalosokban gyakori a betegség épen
ugy, mint Németországban. így tehát, ha talán nem is bir
nálunk az ottani viszonyokra szóló óvintézkedések mind-
egyike ugyanazzal a jelentőséggel, mint ott (pl. természetes
felújítás, lehetőleg zárt védő állab alatt), mégis jellemezni
fogják ez eljárások a betegséget s nem lesz nehéz ez
adatokból az egyes eltérő viszonyokra is levonni a követ-
keztetéseket.
Az alkalmazott óvintézkedésekre vonatkozólag ujabban
tett tapasztalatokat igen részletesen ismerteti Tubeuf(l. p. 43.)
részben az irodalmi adatok alapján, részben pedig saját
tapasztalatai és a német eredőgondnokságok által kitöltött
megfelelő kérdőivek alapján.
Ez ismertetés szerint az alkalmazott óvintézkedések
a következőképpen csoportosíthatók.
1. Védekezés a megfagyás és elszáradás ellen. Ide soro-
zandó : a természetes felújítás anyafák védelme alatt;
szökő vágások alkalmazása vagy egyes kisebb foltokban
történő kihasználás; a csemeteágyak takarása és pedig :
közvetlen takarás száraz lombbal, mohával, fürészporral
*) „Erdészeti Lapok" 1882. p. 889, 1884. p. 1013, 1885. p. 109, 1888. p. 742,
1900. p. 422. „Magyar Erdész" 1901. p. 148. Téglás „Erdővédelemtan" p. 41.

698
stb., vagy takarás bizonyos magasságban álló vízszintes
tetővel, vagy a sorok közé szurkált fenyőágakkal; a cse-
metéknek télen át való bevermelése mélyedésekbe vagy
kiálló, hosszú földhalmokba árnyas helyeken, s az így
beásott csemeték száraz lombbal s mohával való takarása.
Az eme eljárások által elért eredmények igen külön-
bözők, egyesek itt-ott beváltak, de máshol megint ugyan-
azon eljárás mellett fellépett a baj.
Az egyes adatokból azonban kivehető, hogy a fel-
sorolt eljárások mind megérdemlik a figyelmet s ezt maga
Tubeuf is elismeri (1 p. 45), pedig dolgozatából kivehető,
hogy minden tekintetben ama nézet bebizonyitására törek-
szik, hogy a bajt a gomba okozza.
2. Védekezés a, gomba ellen s a csemeték ellenálló képes-
ségének emelése.
Ide sorozandó a csemetéknek a spórák
ellen való védése azáltal, ha ezeket fü-, gyom-, gabona-,
vagy más fafajok között neveljük, vagy ha a csemete-
ágyakat a spórákat hozó uralkodó szél ellen, vagy körös-
körül, élő sövénynyel vagy deszka-keritéssel védjük. Ez
eljárások is gyakran czélhoz vezettek, gyakran nem, meg
kell azonban itt jegyeznünk, hogy ezen eljárások egy része,
t. i. azok, amelyek télen is érvényesülnek, egyúttal az
elszáradás és elfagyás ellen is óvják a csemetéket.
Ide tartozik a csemetekerteknek oly vidékekre való
telepítése, a hol nincsenek erdei fenyvesek, ami azonban
szintén nem bizonyult biztos védekezési módnak.
A különféle talajnemekre és különféle trágyázásra
irányuló kísérletek azt bizonyították, hogy a táplálkozás
csak annyiban gyakorol befolyást a csemeték ellenálló
képességére, hogy az erőteljesek könnyebben kiheverik
a bajt.
Szóba hozták volt a vetőmag páczolását is, ami nem

699
sokat használhat és amit Tubeuf feleslegesnek tart, mert
szerinte ki van zárva, hogy a magvakra spórák tapad-
janak. (1. p. 55).
Az a vélemény is felmerült, hogy az egyéves cse-
metéknél a vetés idejének helyes megválasztása is hatással
birna, kiderült azonban, hogy május 3., június 4. és 16.
és július 4-én vetett magból kelt csemeték egyaránt meg-
kaphatják a bajt és igy — erőteljes csemeték nevelése
szempontjából — mennél hamarább vetünk, annál jobb.
A csemeték erőteljes fejlődését czélzó eljárások —
u. m. a talaj kellő megmivelése, a tulsürü sorok meg-
ritkitása az erösebb csemeték meghagyásával stb. — ugyan-
azon okból, mint amit a talajnemekre vonatkozólag
elmondtunk, előnyösek lehetnek, de az is bebizonyult,
hogy az erőteljes csemetéket épen ugy megtámadja e
betegség, mint a gyengéket.
Az ujabb védekezési módszerek között legfontosabb
és legtöbb eredményt mutat fel a permetezés.
Erre vonatkozólag a kisérletek azt bizonyitják, hogy
a különféle fertőtlenitő folyadékok közül a rézpraepara-
tumok
vezetnek czélhoz és hogy utóbbiakkal igen szép
eredményt lehet elérni.
Az irodalomban ismertetett első kisérletek ez irányban
Bartet és Vuittemin (1888) és Beck és Osterheld*) (1891)
által végeztettek; kiterjedt kísérletek ez irányban továbbá
az utóbb nevezettek kísérleteivel kapcsolatos, de későbbi
(1898 után) pfalzi kisérletek. Az ezeknél elért eredmények
szerint**) a rézpraeparatumok alkalmazása bizonyos mér-
tékig sikerre vezetett 1—7 éves vetett, vagy ültetett fiata-
losokban és nem vezetett eredményre ■— egy eset kivéte-
*) L. Erd. Lapok 1000. p. 422.
**) Weber. Forstwiss. Centralbl. 1899. p. 625.

700
lével (Trippstadt) — csemetekerti vetéseknél (az első évben),
valamint erdei vetéseknél sem az elvetés évében. A per-
metezés idejére nézve pedig bebizonyult, hogy a permete-
zéssel augusztus közepén tul késni nem szabad.
A pfalzi kisérletek után Bajorországban (1899),
1035 területen tettek kísérleteket a permetezéssel. Eme
kisérletek eredményéről Dr. Wappes számol be *) s ez
főbb vonásokban a következő: a rézpraeparatumok a
gomba okozta tűhullás ellen sikerrel használhatók; a leg-
megbízhatóbb és legolcsóbb permetező folyadék a bordói lé ;
az eredmény csak két és több éves csemetéknél biztos,
egyéveseknél csak egy esetben éretett el a permetezéssel
némi eredmény; **) a permetezés megfelelő ideje a június
közepétől augusztus közepéig terjedő idő, de egyes ese-
tekben az augusztus második felében s szeptemberben
végzett permetezések is sikerre vezettek; egyszeri perme-
tezés évenként rendesen elegendő ; 2—5 éves ültetések
permetezésére hektáronként 800 1. folyadék volt szükséges.
Eme emiitett nagyobb szabású kísérleteken kívül még
számos más hasonló eredményű kísérletet és megfigyelést
találunk az ujabb irodalomban, melyeket mind részle-
tesen felemlíteni hosszadalmas és felesleges lenne. Eme
aránylag kisebb kisérletek egyike melyet Dr. Kienilz
ismertet***) az ebersivalde-i erdész-akadémia tanerdejéből.
Az itt elért főbb eredmények a következők: a permete-
zésre legkedvezőbb augusztus elejét és közepét választani,
néhol azonban július és szeptember is kedvező lehet; eme
alkalmas időn belül elegendő az egyszeri permetezés bordói
*) Forstwiss. Centralblatt. 1900. p. 404.
**) Ez okból Wappes az egyéveseknél a kóros tűhullás okát fagynak s
elszáradásnak tulajdonitja.
***) „Zeitschr. f. Forst u. Jagdwesen" 1900. p. 364.

701
lével; az egyéves csemeték a permetezés daczára is meg-
kapták a bajt s igy ezeknél a tűhullást nem gomba
okozza.*)
A Tubeuf által 1899-ben Berlin környékén [Rahnsdorf,
Dahlem, Woltersdorf)
végzett nagyobbszabásu kisérletek
(1. 1. p. 63.) eredményei nagyrészt megerősítik az elősorolt
kisérletek eredményeit. Tubeuf kísérleteinél a különféle
permetező-oldatok közül jónak bizonyult az Aschenbrandt-
féle czukros rézgálicz- és mészoldat s a rézgálicz- és szódaoldat
is. Legalkalmasabbnak mutatkozott azonban itt is a bordói lé.
Megerősítik továbbá a Tubeuf kísérletei azt is, hogy főleg az
augusztusi permetezés hatásos és
hogy a junuisi és szeptemberi
permetezés hatálytalan. Egy esetben azonban az egy éves
csemetéknél éppen a szeptember 4-ikén végzett perme-
tezés volt hatásos.
Az egyéves csemetéknél azonban, ezt az egyetlen esetet
kivéve, a permetezéssel Tubeufnek sem sikerült eredményt elérnie.
(1. p. 114. és 157.) A Tubeuf rahnsdorf-i kísérletei közül
egyike a legsikerültebbeknek a következő: az augusztus lő.-én
és 30.-án permetezett csemeték 75°/o-a egészséges; az ezek
mellett levő, de csak augusztus 15.-én permetezett ágyakban
csak a csemeték 30°/o-a és a nem permetezett ágyakban- a
csemetéknek csupán 9
°/o-a maradt egészséges. Az ilyen és
hasonló esetek mellett azonban több kísérlete kétes ered-
ménynyel is végződött (1. p. 68., 69.), különösen a dahlemi
területen, a hol az egyszer és pedig június 15. és aug.
1. között, különböző időben permetezett csemeteágyak
éppen ugy megtámadtattak, mint a nem permetezettek;
*) Ez utóbbit megerősítik a braunschweigi kísérleti állomás kísérletei és
a Stumpff hohenbrücki főerdész által ismertetett eredmények is. L. „Allgem.
Forst.- u. Jagd-Zeitung" 1900. p. 372. és „Zeitschr. f. Forst- u. Jagdwesen',
1900. p, 680.
Erdészeti Lapok. 47

702
s ugyanitt a kétszer (jul. 4., aug. 1.) és háromszor (jul. 15.,
aug. 1. és aug. 10.) permetezett ágyakon sem volt kielé-
gítő az eredmény.
Tubeuf réz- és kén-praeparatumokkal való beporzással
is tett kísérletet, hogy ahol bajos lenne a kellő vizmeny-
nyiség megszerzése, esetleg igy lehesen segíteni a bajon;
a kísérletek azonban nem sikerültek ugy, hogy következ-
tetni lehetne belőlük. Az eljárás különben a megfelelő fúvó
készülékkel könnyű és olcsó.
Amint már az előbbiekben említettem, hazai kísérletek-
ről szakirodalmunkban nincs említés téve, ilyenekre tehát
nem támaszkodhatunk, legyen azonban itt megemlítve,
hogy Fekete Lajos főerdőtanácsos és akad. tanár ur évekkel
ezelőtt s Vadas Jenő főerdőtanácsos és akad. tanár ur
ujabban tettek kísérleteket a kisiblyei csemetekertben réz*
praeparatumokkal való permetezéssel, és (utóbbi) takarás-
sal, amely kisérletek eredményben megerősítik azt, hogy
az előbbiekben elmondott permetezési eljárások sikerre
vezethetnek.
Ujabban a beszterczebányai m. kir. erdőigazgatóság és
a liptóujvári m. kir. főerdőhivatal szándékozik csemete-
kertjeiben kísérleteket tenni a védekezésre.
Ha az előbbiekben röviden áttekintett, több ezerre
menő kisérletek s megfigyelések eredményeiből most már
következtetni akarunk arra, hogy mik tehát okozói az
erdeifenyő kóros tűhullásának és mik a biztos eredmény-
hez vezető, legczélszerübb óvintézkedések, ugy azt tapasz-
taljuk, hogy a nem egy bizonyos felfogás után törekvő, hanem
elfogulatlan következtetés nem vezethet teljesen kielégítő
eredményhez. Bizonyos határozott módszert kellene követni
az adatok összegezésében s pl. elfogadni azt, hogy a
«többség dönt». Ily módszer azonban ez esetben nem

703
vezetne a kívánt helyes eredményhez, mert az eredmények
nem mind egyenlő értékűek, az egyes megfigyelések majd
szűkebb, majd szélesebb alapokon állanak, a következte-
tések gyakran más irányt követve mást mondanak, mint
amit az alapjukat képező megfigyelésekből következtetni
szabadna, vagyis a közleményekből gyakran kivehető, hogy
egy előre kitűzött nézet után törekszenek a következteté-
sek s az illető kisérleli adatokból csak azokat veszik figye-
lembe, amelyek ennek az előre kitűzött czélnak megfelelnek.
Ezekből a körülményekből kifolyólag ahhoz a mód-
szerhez kellene fordulnom, hogy csak a kimagaslóbb dol-
gozatok eredményeit vegyem tekintetbe; ez eljárás azonban
szintén nem vezetett biztos következtetésekre, mert a
jelentősebb dolgozatok egyike sem oldja meg a kérdést
teljes határozottsággal, hanem a többször hangoztatott
három ok (elszáradás, fagy, gomba) valamelyike mellett
állást foglalva, e mellett s a másik két nézet ellen sora-
koztatja érveléseit, az utóbbiak teljes megczáfolása elől
azonban tág értelmű kifejezésekkel s tételekkel térnek ki.
Ezek következtében, daczára a megfigyelések és
kisérletek sokaságának, a kérdésben még most sem látunk
tisztán s ennek következtében egészen megbízható óvintéz-
kedéseket sem ismerünk. Tekintettel azonban arra, hogy
az összes megfigyelésekből és kísérletekből kiemelkedő s
már többször említett három ok valódisága igen sok
oldalról be van bizonyítva s hogy ezek az okok a kap-
csolatos óvintézkedések sikerei által is sokszor igazaknak
bizonyultak, mindaddig amig más eredmények megengedik,
mind a három ok elfogadása bírhat csak jogosultsággal.
Az együttes elfogadás mellett azonban meg kell jegyeznünk,
hogy az elért eredmények szerint legnagyobb fontosságot
kell tulaj donitanunk a gombabetegségnek, kisebbet az

704
Ebermayer-íéle elszáradási elméletnek s a fagyot, mint,,
oly behatást, a mely szintén okozhat kóros tűhullást, csak
olyannak kell tekintenünk, a mely a legritkábban hoz
veszedelmet.
Megjegyzendő, hogy e három ok egymással kapcso-
latos is lehet, a mennyiben ugy az elszáradás, mint az
elfagyás hajlamossá teszi a csemetéket a gombabetegségre,
melynek csirái a nagy elterjedettség következtében úgy-
szólván mindenütt előfordulnak.
Ezen az alapon akarom itt röviden a legcélszerűbb
óvintézkedéseket felsorolni, megjegyezvén, hogy a külön-
féle viszonyokba részletesebb betekintést csak az előzők-
ben leírtak kellő mérlegelése által nyerhetünk. Azt azonban
már itt ki kell emelnem, hogy az óvintézkedések keresztül-
vitelénél még mindig a kisérletező álláspontjára kell
helyezkednünk, a leghelyesebbnek gondolt mellett más
eljárásokat is meg kell próbálni és mindig czélszerü a
valamely módon kezelt területek mellett összehasonlítás
czéljára érintetleneket is hagyni.
A mint az előbbiekben leírtakból kiviláglik, a legtöbb
sikerrel védekezhetünk és a leginkább kell védekeznünk a
gombabetegség ellen és pedig június közepétől augusztus végéig
terjedő időszakban való háromszori, kétszeri vagy egyszeri
permetezéssel, a mely eljárásnál legnagyobb sídy az augusztus
havi permetezésre helyezendő.
A permetezést száraz időben kell végezni, a midőn a
csemeték szárazak s a folyadék jól a tükre tapad.
Permetező folyadék gyanánt minden tekintetben leg-
jobbnak bizonyult a bordói keverék. A keveréket ugy állít-
juk elő, hogy 50 l. vízben (ha sürgős, kis mennyiségű
forró vizben) feloldunk 2 kg. rézgáliczot; 2 kg. égetett
mészre lassanként hideg vizet öntünk mindaddig, a mig

705
folyékony anyagot nyerünk s akkor ezt sürü szitán át,
külön 50 l: vizbe szűrjük. A két oldat külön-külön néhány
napig jól eltartható s közvetlenül a permetezés előtt
keverendő össze. Szükség esetén a 2 kg. égetett mész
helyett, 4—5 kg. oltott mész is megfelel.
Permetezőeszköz gyanánt bármely hasonló czélra
használni szokott permetező kanna megfelel.
Czélszerü a ritkább vetés, vagy a kikélt tömött sorok
megritkitása
kettős okból: a ritkábban nőtt csemeték erő-
teljesebbek, könnyebben kiheverik az esetleges gomba-
betegséget, fejlett gyökérzetük folytán inkább védve vannak
az elszáradástól is és a permetező folyadékkal á ritkább
sorok csemetéi jobban bepermetezhetők.
Hogy csemetekertjeinket lehetőleg oly helyekre telé-
-pitsük, ahol nincsenek erdei fenyvesek, hogy azokat meg-
támadott erdei fenyőtűktől tisztán kell tartanunk stb. e
helyen nem részletezem, eme általános szabályok már
mind következnek az előbbiekből s a Téglás védelem-
tanában is megtalálhatók.
■A csemetéknek elszáradás és elfagyás 'ellen való védése
több módon történhetik.
Czélszerü a csemeteágyak szélére ágas karókat verni
és az ezekre alkalmazott karókból készült tetővázra jegenye-
fenyő-, vagy luczfenyőágakat rakni, ugy, hogy az igy
készült fedél és a csemeték között mintegy 20 cm. köz
maradjon. Amint ez a módszer több esetben jónak bizo-
nyult, ugy a csemetéknek száraz lombbal és a sor-
közöknek vastag fürészpor, vagy moharéteggel való taka-
rása, fenyőágaknak a sorok közé s az ágyak szélére való
szurkálása, a csemetéknek gödrökbe, vagy árnyas helyeken
kiálló földhalmokba való beásása s takarása (bevermelés)
stb. is többször czélhoz vezettek.

706
A fiatalosok védése csakis 0—6 éves korig válhatik
szükségessé
s ez esetben a gomba ellen a már ismertetett
permetezéssel védekezhetünk, az elfagyás és elszáradás
ellen pedig csakis védőállab vagy közbeelegyitett más
fenyőfajok védhetik a csemetéket. A gyom nem igen jöhet
szóba, mert az éppen a fagyok idejében nem nyújt vé-
delmet. A fiatalosok védelme szempontjaitól különösen fontos
pedig az, hogy ezek ne terjedjenek nagy, összefüggő területekre,
hanem inkább szük pasztákban s foltonkint legyenek szétosztva
az idősebb erdőterületek között, mire a vágások intézésénél kell
tekintettel lennünk.
Idősebb fiatalosokban a baj ellen védekezni nem
lehet, de nem is szükséges, mert a megtámadott fiatalosok
gyakran már a következő évben szépen kizöldülnek.
Általánosságban azonban szem előtt kell tartanunk,
hogy az erdeifenyőnek hazai viszonyaink között csakis
kopár területeken, elszegényedett talajú vágásokban és ott
van jogosultsága, a hol őshonos. Más, müfára alkalmas
fenyőfajainkat, vagy éppen lombos fáinkat czéltalan dolog
erdeifenyövel cserélni fel; mert hiszen tudjuk, hogy be-
tegségektől, hótöréstől stb. sokat szenved s hogy fája —
ott, a hol nem neki való a termőhely — nem sokat ér,
vagy legalább is nem ér többet műfára alkalmas, őshonos
fafajainknál.
Az erdeifenyőnek meg nem felelő helyre való tele-
pítésére vonatkozólag, több helyen tett szomorú tapaszta-
latokra itt ugy hiszem felesleges volna hivatkoznom,*) ez
ismeretes a kezelők előtt. Az erdeifenyönek ama előnyéért
tehát, hogy gyorsan nő és hamar «mutat», ne hozzunk
igen nagy áldozatokat.
*) V. ö. .Erdészeti Kísérletek" 1001. p. 33.

707
Irodalom.
1. Dr. Freiherr r- Tubeuf. „Studien über die Schüttekrankheit
der Kiefer." Arbeiten aus d. Biolog. Abth. für Land- und Forstwirt-
schaft am Kaiserlichen Gesundheitsamte Berlin. 1901.
2. Dr. E. Hartig. „Lehrbuch d. Pflanzenkrankheiten.-' III.
kiad. 1900.
3. Dr. G. Holzner. „Die Beobachtungen über die Schütte
d. Kiefer etc." Freising. 1877.
4. Dr. P. Sorauer. „Handbuch d. Pílanzenkrankheiten"
Berlin 1886.
5. Dr. A. B. Frank. „Die pilzparasüáren Krankheiten d.
Pflanzen" Breslau. 1896.
6. Fekete-Mágócsy-Dietz. „Erdészeti növénytan" Bpest. 1896.
7. Dr. Tubeuf. „Pílanzenkrankheiten" Berlin. 1895.
8. Dr. H. Mayr. „Naturwiss. u. Forstl. Studien etc.'- ..Allgem.
Forst- u. Jagdzeitung" 1900. p. 124.
9. PranÜ. „Weitere Beobachtungen über die Kiefernschütte."
„Forstwiss. Centralbl." 1880. p. 509.
10. Dr. Ebermayer. „Die physikalischen Einwirkungen des
Waldes etc." 1873. p. 251.
Néhány szó a Mikulás-fele ültetésről.
Irta: Mikolás Vincze m. kir. erdész.
Havas Ágoston erdőmester ur az Erdészeti Lapok f. é.
június havi füzetében megjelent közleményében a Mikolás-
féle erdősítési módot, mint a kopárok befásitására kevésbbé
alkalmasat, saját tapasztalata s véleménye alapján nem
igen tartja ajánlatosnak.
Ezekre nézve legyen szabad észrevételeimet meg-
tennem, elö're bocsátva azt, hogy a személyeskedés, ép
ugy mint azt Havas erdőmester ur is hangsúlyozta, tőlem
is távol áll, nincs is reá a legkisebb okom sem, de az
ügy érdekében s a mennyiben tudom, hogy atyám —

708
kinek nevét ez az ültetési mód viseli ■— aligha fog saját
módszere mellett sikra szállani, ha csak közvetlenül meg
nem kérdezik, bár azokon a legeltetés által kopárrá tett
területeken eljárását jobb hiányában a 25 évi szakadatlan
kísérletezés és közel 50 évi gyakorlat után jónak talált
módon, mely mellett immár kész állabok szólnak, foly-
tatni fogja: helyette én kívánnék egyet-mást a tőle hallottak
és saját tapasztalatom alapján elmondani.
Az ültetési módnak leírását teljesen mellőzöm, hiszen
le volt az irva az E. L. különböző számaiban, eredménye
pedig összehasonlítás tárgya volt más módszerekkel. Igen
részletesen számol be róla Kováts Béla m. kir. erdész ur
is az „Erdészeti Kísérletek" 1899. évi 3. és 4. számában.
Czélom tehát csak az, hogy a Havas Ágoston erdőmester
ur által felsorolt hátrányokról nézetemet nyilvánítsam.
Az igen tisztelt czikkiró ur szerint ez az ültetési mód
alapjában hibás, mert a dombos ültetésnek nem a száraz,
forró napnak kitett oldalakon van helye, hanem vizenyős
talajon, hisz a domb előbb szárad ki, mint a gödör.
Tény, hogy vizenyős helyeken dombültetést szoktunk
használni, hogy azonban a kérdéses eljárás szerint száraz
helyeken készített dombok előbb száradnának ki, mint az
ugyanott készült gödrök, azt kétségbevonom, a mennyiben
éppen a mostani nagy szárazság mellett is, — 6 hét
óta egy csöpp eső sem volt — a szétszedett dombokban
különösen a megfordított fütakaró rothadásából keletkező
nedvesség nagyon is érezhető, mellette pedig azok a gödrök,
a honnét a gyeptakaró elvétetett, vagy azok a helyek,
ahol a csemeték bevermelve voltak, teljesen szárazak,
illetőleg puszta kézzel semmi nedvesség nem érezhető.
Fordítsuk fel tavasszal bárhol a gyeptakarót, nyáron azt
fogjuk tapasztalni, hogy minél több réteg gyephant fekszik

709
.egymás felett, annál nagyobb a nedvesség alattuk; ezt
tapasztaltam azokon a vonalakon is, melyekről a gyepet
leszedettem, nehogy esetleges tűznél az egész ültetésem s
vele idő, pénz és fáradság tönkre menjen. Ezt a gyepet
a munkások a tüz-vonal mellé egymásra kirakták, mintegy
töltést készítve.
Az «Erdészeíi Kisérletek* 1899. évi 3. és 4. számá-
ban a 82. oldalon Kováts Béla m. kir. erdész ur is em-
lítést tesz arról a „látszatról", hogy a domb előbb szárad
ki, mint a gödör,*) a 92. oldalon pedig Manteuffel kísér-
letei alapján felemlíti, hogy éjjel a domb erősebben lehűl,
mint a környező talajszint és «ezen erősebb lehűlés követ-
keztében a talajból felszálló párák a hűvösebb gyepburkon
lecsapódnak s finom cseppekben visszaszivárognak a domb
laza földjébe a gyökerekhez».
Elismerem, hogy a látszat Havas erdőmester urnák
állítása mellett szól, de a gyakorlat bebizonyítja itt is,
hogy a látszat csal, az okot pedig megtaláljuk Manteuffel
kísérleteiben és magyarázatában.
A mi azt az állítást illeti, hogy atyám ültetési mód-
jával ott is lehet ültetni, ahol gödröt ásni egyáltalán nem
lehet, nincs felső talaj, hanem kőszikla, vagy kőlap van,
más szóval, hogy ezen módszer csodákra képes: magam
is felhatalmazás nélkül ugyan, de atyám nevében is igazat
adok a czikk Írójának, mert a hol a kőlap, vagy kőszikla
nemcsak a csemete kezdő életéhez szükséges tápanyagot
nem szolgáltatja, és a fa gyökereinek későbbi elhelyez-
kedésére, befogadására egyáltalán nem nyithat rést, olt
azt hiszem ugy is hiába ültetnénk; de ha gödröt vágnánk
is s ezt földdel kilöltenők: ugyanott lennénk, mintha a
csemetét egy cserépbe ültetnők. A csemete fejlődnék, mig
*) L. az Erd. L. 1900. évi I. füzetét is. (27. oldal).

710
a sziklafalat (cserépfalat) eléri és itt megszűnnék minden
további élet. Tudomásom szerint Nagy-Vázsonyban is ki-
hagyták az oly helyeket, ahol nagy kőlapok, egy testet,
képező sziklák vannak, de ha ezen sziklák repedezettek,
ugy csak néhány czentiméter felső földréteg szükséges,
hogy a gyökerek fedett helyzetben kúszhassanak ily repe-
désekbe, melyekbe azután behatolva maguk keresik fel a
létükhöz szükséges tápanyagot. Ezt bizonyítanom fölösleges,
hisz lépten-nyomon láthatjuk a sziklás erdőrészekben, hogy
a gyökerek mily kis sziklarepedéseken hatolnak át. Ha
pedig ily fácskák később nagyobb kiterjedésű sziklalapra
találnak, nagyon természetesen elcsenevészednek, elpusz-
tulnak, mint a hogy ez föltűnően látható az isaszegi
m. kir. erdőgondnokság «Nagyfenyvesében», hol egyes fa-
csoportok gyökerei összefüggő nagyobb kiterjedésű homok-
kőre találtak. A fák ennek következtében teljesen vissza-
maradtak a körülöttük szépen fejlődő kortársaiktól.
Azt tehát, hogy kopár, repedés nélküli sziklákat, szikla-
lapokat nem lehet ezzel a móddal beerdősiteni, nem lehet
az eljárás rovására irni, ily módszert azt hiszem még
egyelőre nem ismernek; de hogy miért ne ültessek ezzel
a dombos ültetéssel ott, a hol a gödörültetés a gödrök
készitése miatt sokba kerülne, azt valóban csak is annak
az előítéletnek tulaj donithatom, a melyet Havas erdőmester
ur értekezletében magáról el is ismer. Ha valamely erdő-
sitendő területen több módszer szerint tudok eredményt
elérni, magam is azt választom, a mely iránt nagyobb
bizalommal vagyok s olcsóbb, de ha ezeken a helyeken
választott módszerem mellett üres foltokat volnék kény-
telen hagyni, ugy ezeket a részeket beültetném akárkinek
a módszerével, még ha előítélettel viseltetném is iránta,
hiszen a kopároknál is az a főtörekvésünk, hogy bármi

711
uton az elérhető legnagyobb eredményt mutassuk fel és
ellentétben Havas erdőmester ur szavaival különösen a
kopár helyeken kell oda törekedni, hogy a teljes zárlatot
minél jobban megközelítve, a talajt a további elkopároso-
dástól megmentsük.
Még jó talajon is ketetkezhetnek különféle okoknál
fogva kisebb-nagyobb tisztás-foltok, annál inkább a roszon,
miért hagyjunk tehát készakarva egyes foltokat vissza, ha
nem okvetlenül szükséges.
Hogy a Mikolás-féle módszerrel kik, hol és mily ered-
ménynyel kísérleteztek, arról csak az E. L. hasábjaiból van
tudomásom, közvetlenül pedig a Nagy-Vázsonyban, Buda-
keszen és a nagymarosi erdőgondnokságokban folytatott
ültetésekről, de épen ezekben az erdőgondnokságokban a
kopárok beerdősitését előbb mindenféle más módon,
költséget és fáradságot nem kiméivé, megkísértették
s csak néhány éve folyik ezzel az ujabb módszerrel a
kísérletezés és pedig, ha jól tudom, csak azóta szigorúan
a nagyvázsonyi minta szerint, mióta Kováts Béla m. kir.
erdész ur az «Erdészeti Kísérletek*-ben saját tapasztalataival
részletesen és teljes alapossággal beszámolt; már pedig,
ha, mint azt czikkében leirva találjuk, az előző kisérletek
is 90°/o eredményt mutattak volna föl, ennél jobb ered-
mény után alig törekedett volna bárki is és a «Csíki
kopaszok* már régen be volnának erdősitve; de a régebbi
eljárások után alig volt eredmény és a legkedvezőbb év
is csak a 30—40°/o-ot érte el; hasonlóan a nagymarosi
m. kir. erdőgondnokságnál is az u. n. Nagyparlagon a
rosz helyeken a siker teljesen elmaradt az elődöm által
végzett gödörültetésnél, mig evvel az ujabb módszerrel
teljesen megfelelő eredményt értem el.
1899 őszén a vadrágást, kitiprást és az emberek

712
által okozott károkat is figyelembe véve 82°/o volt
a siker.
Nem vonom kétségbe, hogy Havas erdőmester ur oly
helyeket látott ez ujabb módszerrel beültetve «hol a gödrös
ültetéssel ugyanezt az eredményt, ha nem nagyobbat,
lehetett volna elérni», de tán nem volna érdektelen ezeket
a helyeket megnevezni, hogy az uj ültetés-módnak alkal-
mazója felvilágosítson tán arról: mi volt oka annak, hogy
ezt választotta s talán akad oly eset is az erdőmester ur
által látottak között, hol már több más ültetési módot
eredmény nélkül kísérlettek meg, vagy tán olyan hely is,
a melyen a gödörültetésnek is volt eredménye; itt azután
összehasonlítható a két módszer az elért eredmény
alapján.
Egyébként pedig megjegyzem, hogy oly helyeken, a
hol a gödrös ültetés lehetséges a nélkül, hogy a köveket
csákánynyal és feszítő rudakkal kellene a gödörből eltávo-
lítani, én is, ki talán érthető előszeretettel alkalmazom
atyám módszerét, a gödörültetéshez, mint ily helyeken
olcsóbb és a czélnak még is teljesen megfelelőhöz fordulok
s csupán ott ültetek dombra, a hol a gödör költséges ké-
szítése a dombültetést indokolttá teszi. Hogy az ily jobb
helyeken az gödörültetéssel elért eredmény jobb, azt saját
tapasztalatom után készséggel elismerem, mert a Mikolás-féle
ültetési módnak csakis rosz talajon van tértfoglaló létjogo-
sultsága s csupán itt áll szerény véleményem szerint is
az eddig általam ismert módszerek fölött. E mellett bizonyít
Kováts Béla m. kir. erdész ur értekezése is, midőn az
állítja, hogy: «Meglepetésemre azt láttam, hogy éppen
a kövesebb részeken sikerül az ültetés igen szépen
a legkövesebb, gyeppel már igen fogyatékosan biró terü-
letekén is, ha azok meredekek s déli fekvésüek is», míg

713
a jobb részeken két év óta ki nem elégítő az eredmény.
De ha igy is van, még akkor is van értéke ennek
az ültetési módnak, mert jó talajon már régen tudunk
erdősiteni, itt a természet is sokszor segítségünkre jön,
mig a Mikolás-féle erdősítési mód éppen az ismert erdő-
sítési módokban mutatkozó hézag pótlására hivatott.
A mi a Lophirus rufus álhernyójára mondottakat illeti,
erre nézve megjegyzem, hogy az a nagy-vázsonyi ültetésben
eddig elő nem fordult. De előfordult a pajod és más föld-
ben élő rovar, illetőleg álcza, melyek ugy az egészen fiatal,
mint az idősebb erdősítésekben többek között sertések
behajtásával is irtattak; a mennyiben pedig e fiatalosok
ma is állanak, ez azt bizonyítja, hogy az 1—2 év alatt
teljesen a földszinéig leszállott dombokban a behajtott
sertések kárt nem tettek.
A hegyoldalban készített dombok tényleg ki lehetnek
téve a viz elmosásának, erre nézve a budakeszi m. kir.
erdőgondnokságban folytatott kisérletek körül észleltek is
adhatnának tapasztalati adatot, a mennyiben itt meredek
hegyoldalakat erdősitettek evvel a móddal, a magam ré-
széről azonban megjegyzem, hogy a viz lefolyása ily
helyeken némileg mérsékeltetik az által, hogy előbb a
dombok körül lévő körárkok telnek meg, továbbá azok a ré-
szek, a honnét a gyepet lefejtettük, szintén elég tekin-
télyes mennyiségű csapadékot fognak fel és közel lévén
a törmelékes, repedésekkel biró kőzethez a vizet nagyobb
mennyiségben bocsátják bele az altalajba, mint a gyepes
rész, ugy hogy rendkivüli nagy zápor, vagy felhőszakadás
kivételével alig kell attól tartani, hogy a viz megbolygassa
a zsindelymódra egymást fedő gyeptakarókat, melyeknek
védelme alatt a csemete áll; ha pedig ez az eset az
első 1—2. év alatt be nem áll, ugy később még kevésbbé

714
árthat a dombnak, a mennyiben 2 év alatt az a föld
szinével ismét teljesen egyenlő lesz.
Az előadottakat főleg azért hoztam nyilvánosságra,
hogy ezen utóbbi időben gyakran szőnyegre került ültetési
mód körül szerzett tapasztalatokat, pro és contra, egyaránt
megvilágítva, alkalma legyen a tisztelt szakközönségnek
tisztán látnia, távol áll azonban tőlem az, hogy néze-
temet, mint talán érdekelt s igy többé-kevésbbé elfogult fél,
bárkire is ráerőszakolni akarjam. Czélom csak az volt,
hogy véleményem nyilvánításával ezt az ültetési módot
továbbra is a kísérletezők szíves figyelmébe ajánljam, föl-
téve, hogy van olyan beerdősitendő területük, melyen az
eddigi módszerek kellő eredményre nem vezettek, és
egyébként a talajviszonyokból következtetni lehet, hogy ez
a módszer eredménynyel járhat.
Meghajlok azok előtt is, kik a gödrös ültetési mód
mellett foglalnak állást, ha egyszer az ő viszonyaik között
ez a megfelelőbb, de reá mutatok arra, hogy viszont a
Mikolás-féle dombos ültetéssel elért eredmény szülte Téglás
Károly m. kir. erdőmester ur ama szavait, hogy: «ma
már örömtől duzzadó önbizalommal tekintünk azokra a
lehangoló mészszirtekre! ...» ugy szintén Kováts Béla
m. kir. erdész ur is meggyőző tapasztalatokat tesz közzé
erről az ültetési módról, melynél figyelembe veendő, hogy
mig a gödörültetés hosszú múltra tekinthet vissza, melynek
eredményei ismeretesek előttünk, addig a kérdéses móri-
szer, mint uj, még mindig csak nagyon is szük korlátok
között mozgó kísérletezés, mely talán néha nem is hű
utánzata az eredetinek, hanem a körülmények kívánalma
szerint attól többé-kevésbbé eltérő.
Végül a kopár területek beerdősitésénél Havas erdő-
mester ur által ajánlott gödörültetésre nézve még csak azt

715
a véleményemet koczkáztatom meg, hogy kopár területen
a Mikolás-féle erdősítésnél a harmat-képződés, melynek
minden cseppje esetleg a csemete létkérdése lehet, teljesen
a kiültetett egyed táplálására, fölfrissítésére szolgálhat,
mig a gödörültetésnél annak nagy részét a gödör fölé
boruló fű fogja fel, továbbá, hogy mig a gödörbe helye-
zett csemete, mint egy sütö-kemenczében, teljesen szél-
csöndes helyen szenved, addig a dombon lévő a legkisebb
légáramlatot is élvezheti; ezen két elvitázhatatlan tény
pedig a csemeték ellenálló képességére, életére, különösen
a Bakony vidékén gyakran előforduló huzamosabb száraz-
ságnál nagyon is lényeges lehet.
Lehet, hogy én estem bele abba a hibába, a melytől
Havas erdőmestei' ur félt, t. i. hogy minden czigány
a saját lovát dicséri, én ugyan apám ügyét védtem, de
mentségemre szolgáljon az, hogy az E. L. hasábjain már
többen nyilatkoztak kedvezően erről az ültetési módról,
s
kötelességemnek tartottam, hogy az atyám nevét viselő
módszerről azt, a mit tudok elmondjam. Arra nézve pedig,
hogy cserebogár-pajodok, vaddisznók, egerek, más vad
vagy rovarok mily mérvű károsításokat okoznak az ily
ültetéseken, s hogy az a módszer rovására irható-e, azt
a további kísérletezések lesznek hivatva megállapítani,
minden esetre azonban addig is a nagy-vázsonyi, tehát a
legrégibb e mód szerinti ültetésnél szerzett ezirányu ta-
pasztalatok közlésére fogom atyámat fölkérni, s a mennyiben
<ez talán az érdeklődésnek tárgyát képezheti, e lapok
hasábjain közzé fogom tenni.

716
Erdészeti szakoktatásunk és erdótisztjeink a leg-
utóbbi 40 év alatt.
Irta : Kolossy Imre, m. kir. erdész', akadémiai tanársegéd.
E lapok 1896. évi május havi füzetében Tuzson János úr
röviden vázolta a selmeczbányai m. kir. erdészeti akadémia s
honi erdészeti szakoktatásunk történetét, és grafikailag ábrázolta
az akadémia látogatottságát annak megalapitásától 1809-től 1895
évig. Minthogy azonban ö csak azt a czélt tűzte maga
elé, hogy a hallgatók létszámában koronként beállott nagyobb
hullámzásokat tüntesse elö, csak a beiratkozott, vagyis csak az
1. éves hallgatókat mutatta ki. E kimutatásoKból az erdőtiszti
személyi viszonyokra vonatkozó adatokat, s különösen pedig azt,
hogy a lefolyt idő alatt a gyakorlati élet számára akadémiánk
hány végzett erdészt nevelt, a dolog természete szerint kivenni
nem lehet.
A fent emiitett czikknek kiegészítése végett tehát czélszerünek
láttam legalább is a közvetlenül lefolyt 40 évre részletes statisz-
tikai kimutatást állitani össze, már csak azért is, hogy honi erdé-
szetünknek eme legfontosabb korszakában szaknevelésünk hü képét
állítsam az olvasó elé. Hogy kimutatásom teljes legyen, bele
foglaltam még a Budán és később Budapesten megtartott erdé-
szeti államvizsgálatok eredményeit is. A Kolozsvárott magtartott
államvizsgálatok adatait nem szerezhettem be.
Megjegyzésül előre bocsájtom még azt is hogy a 718-ik
oldalon levő kimutatásba foglalt adatokat közvetlenül akadémiánk
törzskönyveiből merítettem, illetőleg az erdészeti államvizsgála-
tokröl évenként kiadott hivatalos értesítésekből állítottam össze.
A kimutatásból kivehető az, hogy a selmeczbányai erdészeti
akadémiára az 1860/61—1899/1900 tanévekkel bezárt 40 év alatt
a vendéghallgatókat is beszámítva 2321 első éves hallgató irat-
kozott be, ezzel szemben pedig ugyanazon idő alatt az erdészeti
szakot (az erdőmérnökivel együtt) csak 1680-an végezték el, ok-
levelet pedig csak 1332-en szereztek. Az erdészeti szakot tehát
már akadémikus korában 27"6°/o hagyta el, az oklevelet pedig a
pályaválasztott fiatalságnak csak 57'4%-a szerezte meg, 42-6ü o-a
pedig részben odahagyta a szakot, részben pedig mint nem tel-

717
jesen végzett állott erdészeti gyakorlati szolgálatba. A távozók
jelentékeny része a szellemi proletarizmust nevelte, s igen sok
azoknak a száma is, a kik küldföldre vándoroltak ki.
A fent körvonalozottak szemlélhetőbbé tételére az alábbi
grafikus ábrát (3. ábra.) szerkesztettem meg.
Állítsuk már most ezekkel szembe Magyarország erdőtiszti
szükségletét.
A 719. lapon levő kimutatásban az állami alkalmaztatásban
levő erdőtisztek szervezett állásait az 1900. évi államköltség-
vetés alapján állítottam össze, a közalapítványi és magán erdő-
z
ac
lU
So
-JH
no
Se
*
*
se
{
\
t ,
L
\
1
}
K
V
■í
1
\
K
/
—í
)—c
/
/
\
/
1
s
>—i
/
/
1
!
A
f—
i
" 1
«
X
w
t
L
J—1
/
í
:
i
V
. 'K
f
;,
Al/SS 'W/„ "H/W »>«/■« '"ftl "»%(, <»
3. ábra.
tiszti állomásokat pedig az erdőfelügyelőségek legújabb hivatalos
kimutatásai alapján számláltam össze.
A kimutatásból kivehető, hogy Magyarországon és a horvát-
szlavón kincstári erdőknél ezidőszerint 1790 erdészeti műszaki
szolgálatot teljesítő tisztviselő van, az egyáltalán be nem jelentett
magán erdőtisztek száma pedig ezenkívül még mintegy 25-re
tehető. E tisztviselők közül az erdőtörvény és kormányrendeletek
1406 egyéntől teljes minősítést, 69-től az erdészeti akadémia
végzését kívánják meg, 315 tisztviselői állás pedig e rendelkezé-
seken kívül esik.
E kimutatás alapján 40 évi szolgálati időt véve számításba
Erdészeti Lapok. 4>S

718
A sdmeczbányai erdészeti akadémia hallgatóira és az erdészeti állam-
vizsgára vonatkozó adatok a legutóbbi 40 évről.
Az állam
vizsgára
Az állam
vizsgán
Az akadémia hallgatói
Tanév
Megjegyzés
2 a
— ©
■8 c
> a
t3 >
ha b-
a a
o
.a s
791
891
102
79
79l
59
33
54
51
51
83
90
96
124
147
170
172
166
131
148
152
173!
223
247
287
344
364
366;
320Í
259!
208:
179
131
105
941
86j
8l|
79
93|
116
33, 22| 22
34 államvizsga
10
22
23
1860—61
1861—62
1862—63
1863—64
1864-65
1865—66
1866—67
1867—68
1868—69
1869—70
1870—71
1871—72
1872—73
1873—74
1874—75
1875—76
1876—77
1877—78
1878—79
1879—80
1880—81
1881—82
1882—83
1883—84
1884—85
1885—86
1886—87
1887—88
1888—89
1889—90
1890—91
1891—92
1892—93
1893—94
1894—95
1895—96
1896—97
1897—98
1898—99
1899—9001
23
17
30
25
41
18
17
18
19
20
38
37
44
54
47
53
59
47
34
46
62
72
102
95
126
142
137
133
92
63
65
62
36
33
33
40
31
34
47
52
24
23
15
25
20
33
12
16
6
14
15
28
23
41
51
43
47
56
39
33
36
50
55
83
77
107
117
106
107
76
49
50
42
26
22
29
23
23
24
38
22
27
34
29
18
8
4
9
11
11
16
12
5
5
8
11
131
151
8
11
13]
8
11
11
11
12
6
7
5
5
3
3
4
1
2]
14!
24
25
36
27
35
12
14
7
15
17
23
25
37
61
53
49
47
50
41
38
53
52
67
77
95
110
106
102
89
62
49
42
34
15
23
19
18
17
Államvizsga Budán
elmaradt
Vz első mag-y. nyelvű
2
nemv
2
24
28
26
38
16
29
10
16
13
12
13
16
17
27
17
21
22
25
29
43
47
57
56
50
74
81
80
88
110
129
45
40
47
21
19
24
26
23
50
39
46
58
52
58
69
53;
371
50
67
74]
111
1021
133,
145|
137,
133
93
65
66
65
24
25
24
24
13
28
10
16
13
11
10
16
16
26
17
18
14
25
25
43
41
47
54
50
65
75
70
75
93
117
108
101
83
81
74
50
43
28
22 lí
államv. ugyanott
25
7
21
13
22
8
13
12
9
3
15
ii
19
15
13
14
24
17
34
34
36
39
44
51
53!
44i
61
79
88
80
81
68
60
65
45
43
25
17
3
6
2
3
1
2
7
1
6
Ugyanott
11
15
6
14
13
24
21
39
53
44
37
45
40
37
39
54
47
66
68
92
102
91
91
73
44
44
39
36
16
26
20
20
24
Államvizsga Pesten
1
8
9
7
11
15
6
14
22
26
14
14
2ÍJ
28
20
15
21
9
5
36' 123
33
33
40
31
47!
52
114
95
81
74
50
43
28
összesen !2144| 1704) 1446|235| 381|T5910||1680j|2321||1844|l675|"343jl332l

719
Az erdőtiszti és erdőtisztek által betöltött más állások kimutatása.
Erdő-
számtiszt
A törvény
követel
A birtok jogi
minősége, illetve az
alkalmaztatás jellege
s
c1
*— rfi
•o
•cS
S3
3
Állami szolgálatban:
1. Erdöfelügyelőség
2. Kincstári erdők __. ...
3. Áll. kezel, vett erdők
4. Erdészeti akadémia...
5. Erdöőri szakiskolák.__
6. Erd. kísérleti állomás
7. Deliblati kincst. bírt.
8. Mezőhegy esi ménesbirt.
9. Horvát - sziavon kir.
kincstári erdők... ...
47
317
197
4
4i
1
1
1
60!
47
429!
267]
8\

1

II
47
506
267
8
9
1
2|
1
40
37
112
701
4
öl
1
21
Összeg
632 213Ü845
37]! 922 885
37
40
81
6
87
107
1
108
20
2
22
2
2
51
1
52
216
9
225
17
3
20
köz-
Törvényhatósági és
ségi erdők ... ... ... —
Egyházi erdők ... ... ...
Közalapítványi erdők ...
Magánalapítványi erdők
Részvénytársulati erdők
Hitbizományi erdők
Közbirtokossági erdők ...
87
108
22
2
52
225
20
81
107
20
2
51
216
17
Az erdőtörvény 17. §-ának
rendelkezése alá eső er-
dők összesen ...___ ...
235!
37
59
1126
13G1
40
1438
1379
A 17. §. alá nem tar-
tozó erdők.........__
Az államvasutaknál és
magánvasutaknál alkal-
maztatnak .— ... — ...
Kataszteri alkalmazottak
Ipar- és kereskedelmi vál-
lalatoknál alkalmazottak
313,
315
3151
315
10
22
5
10
22
10
22
5
10
22
5
11
12
10
A 9—12. pont alattiak
összesen ______ ...
27 10 315!
350
352
352
1476!
Főösszeg
237 1713
40 37
1790
1406 69 315
40*

720
az évi üresedés 2'5°/o-nak felelne meg s ezt az országos statisz-
tikai hivatal által megállapított 0'7%-al, vagyis a 40 évi szolgálati
idő letelte előtt nyugdíjba menők, szolgálatképtelenek, elhaltak stb
százalékával megtoldva az évi összes szükséglet a létszám 3"2%-ának
felelne meg.
Feltételezve azt, hogy a fenti kimutatásba foglalt összes
erdészeti állásokon selmeczbányai akadémiát végzett egyén alkal-
maztatnék, akkor a fenti százalék mellett évenként 57 végzett
erdész hallgatóra volna szükség. Ez azonban ezidöszerint még
nincs így, s csak 1475 olyan erdötiszti állásra számithatunk, a
melyek betöltésénél az akadémia végzése feltétlenül megkívántatik
4. ábra.
s ezek szerint biztos elhelyezést évenként csak 47 végzett erdész:
akad. hallgató remélhet.
Feltételezve továbbá azt, hogy minden önálló jellegű műszaki
alkalmaztatásban csak okleveles egyén részesülne, akkor az ilyen
természetű állások számát 1721-re véve fel, évenként 55 okleveles,
szakemberre volna szükség. A valóságban azonban oklevél csak
1406 állásnál követeltetik meg, s így csak 45 okleveles egyén
lenne évenként biztosan elhelyezhető.
Az évi szükségletet tekintetbe véve, még két grafikus ábrát
szerkesztettem. (4-ik és 5-ik ábra.)
A 4-ik ábrában az erdészeti akadémiát végzettek számának
10—10 évi átlagait négyszögekben szerkesztettem meg és egyszer-
smind feltüntettem a
c vonallal a 40 évi átlag négyszögét is. A a.

721
vonal a 40 évre terjedő tiszti szükséglet vonala volna arra az
esetre, ha összes erdőtiszti alkalmazottainktól a selmeczbányai
erdészeti akadémia végzését kivánnók meg. A b vonal pedig
szintén az erdőtiszti szükséglet vonala, ha csak a 17 § rendel-
kezése alá tartozó erdőknél alkalmaznának akadémiát végzett
embert.
Az ábra szerkesztésének teljes megvilágítása czéljából meg-
jegyzem még azt, hogy az erdőtiszti szükségletet mutató a és b
vonalak egyike végpontja az 1899/1900. tanév függőleges vonalán
az 1790 illetőleg 1475 létszámok 3'2°/o-ának megfelelő 57, illetőleg
47-es számok magasságában van, másik vagyis az 1860/61. tanév
3. ábra.
függőleges vonalán levő végpontok pedig azon feltevés szerint
állapíttattak meg, hogy ez időben a tisztviselők létszáma a mainak
csak 80°/o-a volt. Ez esetben tehát azok a 46, és 38-as számok
magasságában lesznek.
E grafikus rajzból kitűnik hogy akadémiánk 40 év alatt nem
bocsátott ki annyi erdészt a mennyivel az összes erdötiszti állások
elláthatók lennének, de sőt még annyit sem egészen, a meny-
nyire az erdőtörvény 17. §-ának értelmében szükségünk volna. A
végzett erdészakadémiai hallgatóknak ugyanis egy tekintélyes töre-
déke az erdészeti pályát odahagyta, avagy külföldön telepedett
meg. Ez időszerint tehát szakunkon nemhogy túltermelés, de
legalább is 60—80 emberre menő hiány van, ha feltételezzük,
hogy valamennyi erdőtiszti állás teljes képesítéssel biró szakem-

722
bérrel tölthető be. Ez azonban, tekintettel a bár nem teljes képe-
sítésű, de az erdőtörvény életbelépte előtt jogokat szerzett tiszt-
viselőkre tudvalevőleg még ott is csak fokozatosan történhetik
meg, a hol a főiskolai minősítéssel biró erdőtiszt alkalmazása
törvényes kötelesség, avagy ahol erre a hajlandóság a birtokosban
meg van.
Az 5-ik ábrát hasonló elvek szerint szerkesztettem meg az
államvizsgázottakra vonatkozólag. Itt ismét a c vonal jelzi a
40 éves átlag vonalát a és b pedig az erdőtiszti szükségletét.
Itt kitűnik az, hogy a 40 év alatt oklevelet szerzett erdő-
tisztek száma még az erdőtörvény 17. §-ának rendelkezése alá
eső állások betöltésére is kevés, arra pedig gondolnunk sem lehet
a jelen körülmények között, hogy az összes önálló erdészeti tiszti
alkalmazásba okleveles erdészek kerüljenek. Erre nagyon kevés a
40 év termelése.
Azoknak az állítása tehát, a kik azt mondják, hogy akadé-
miánkon túltermelés van vagy volt, ily értelemben nem állhat
fenn. Túltermelésről csakis időlegesen lehetett szó a hallgatók
számának az évek során mutatkozó igen egyenlőtlen eloszlása
és annak következtében, mert amint már fennebb reámutattam*
nem állhatott s részben nem áll még ma sem valamennyi erdő-
tiszti állás nyitva a teljes képzettségű szakembereknek.
Érdekes a két utóbbi ábrán figyelemmel kisérni a végzett
szakemberek számának s a szükségletnek egymáshoz való viszo-
nyát. Az 1860—1870. évekre terjedő időszakban Magyarországon
rendkívüli erdészhiány mutatkozott. A legnagyobb magán erdő-
birtokok szakszerű kezelés nélkül állottak. A selmeczbányai végzett
akadémikusok száma még az államkincstár szükségletét sem érte
el. Az országot ekkor nagy számban özönlötték el a nagyobbára
semminemű, vagy csak igen csekély fokú elméleti képesítéssel
biró, többnyire külföldi erdészek. Az 1870—1880. évekre terjedő
időszakban már javulás mutatkozik. Honunk ifjúsága kezd meg-
barátkozni az erdészettel s az akadémián már jóval több a beirat-
kozottak száma. Igaz, hogy ezek között még nagyon sok az olyan
vendéghallgató, a ki csak az erdészbecsületért tartózkodik néhány
hónapig Selmeczbányán. Államvizsgát ez évtizedben még kevesebben
tesznek, mint az előbbiben. Az 1880—1890. években, vagyis az

723
erdőtörvény életbeléptetését követő 10 év alatt azonban mintegy
varázsütésre felszökik az akadémiai hallgatók száma és jóval
meghaladja a maximalis szükséglet vonalát is. A fölösleg részben
az elbocsájtott, megfelelő minősítéssel nem biró alkalmazottak
helyére lép, részben pedig újonnan szervezett állásokat tölt be.
Sokan pedig, mint alkalmaztatást nem találók, elhagyják a szakot.
A következő, vagyis utolsó évtizedben az akad. hallgatók
létszámában rohamos apadás áll be, az államvizsgázottak száma
pedig ezen évtizedben lép a maximalis szükséglet vonala fölé.
Hazánknak nem állami kezelés alatt álló erdőségeinél alkal-
mazott erdötiszteinek létszámát a következő kimutatásban foglaltam
össze.
A nem állami kezelésben álló magyarországi erdőknél alkalmazott
erdőtisztek kimutatása.
Az erdőbirtok jogi minősége
Önálló alkal-
mazásban
Műszaki
segéd
Oklevele
van
Oklevele
nincs
Összesen
Törvényhatósági, városi és községi
erdőknél... ... . . ... ...
81
6
80
7
87
Egyházi erdőknél .... ___ .
107
1
79
29
108
Közalapítványi erdőknél ... ..
20
2
18
4
22
Magánalapítványi erdőknél ______ ...
2
-
2
2
Hitbizományi erdőknél.........._.
216
9
134
91
225
Közbirtokossági erdőknél... ...
17
3
14
6
20
Részvénytársulati erdőknél ... ... ...
51
1
31
21
52
Ez erdőknél, mint az erdőtörvény
17. §-a alá esőknél összesen... ...
494
22
356
160
516
Az erdőtörvény 17. §-a alá nem eső
erdőknél... . _.....
313
2
36
279
315
Együtt------
807
24
392
439
831
E kimutatás szerint az erdőtörvény 17. §-ának rendelkezése
alá tartozó magánerdőknél összesen 516 tisztviselő van alkalmazásban
s ezek közül az oklevéllel birok száma 356, az oklevéllel nem

724
biroké 160. Ez utóbbiak közé az oklevéllel nem biró 10 fiatal
miiszaki segédet nem számitva be, törvényes minősítés nélkül
150 erdőtiszt vagyis a létszámnak 29'2%-a található.
Ez körülbelül kilenczszerese az évi szükségletnek.
Szomorúan áll a dolog a 17. § rendelkezése alá nem tartozó
magánerdőknél. Itt a hatóságoknál bejelentett és felesketett erdő-
tisztek száma 315, 25-re tehető azok száma, a kik ezidőszerint
bejelentve nincsenek. A 315 erdőtiszt közül önálló műszaki állást
313-an töltenek be s ezek közül csak 36 okleveles erdőtiszt
található, vagyis az összesnek mintegy 11'5%-a. Szomorú jelenség
ez, s valóban érdemes vele bővebben foglalkozni.
Sokan azt hozzák fel ezen állapot megokolásául, hogy akadé-
miánk nem volna képes annyi erdészt nevelni, a mennyi a 17. §
rendelkezése alá nem eső magánbirtokok szükségletét is fedezné.
Ezzel szemben én csupán számokat hozok fel. Az esetre,
ha honunk összes erdőtiszti szolgálatot teljesítő tisztviselőitől a
selmeczbányai erdészeti akadémia végzését követeinők meg, éven-
ként, mint előbb is kimutattam 57 végzett akadémiai hallgatóra
volna szükség. Az erdészeti tanfolyamot 3 évesnek véve fel az
akadémiai hallgatók létszáma 180—200 emberre rúgna, 4 évesnek
véve fel a tanfolyamot 220—250 volna a hallgatók száma. Ennyit
egy főiskola minden esetben megbír és különösen megbír a
selmeczbányai erdészeti akadémia, a melynek egyes években már
360—370 hallgatója is volt.
A Magyar Erdész f. évi 5. sz. füzetében egy erdészeti közép-
iskola felállításának szükségességéről olvasunk. A cikkírónak
abban teljesen igaza van, hogy a 17. § alá nem tartozó magán
erdöbirtokok erdőtisztjeinek nagy része külföldi. Azt azon-
ban nem fogadhatom el, hogy ezeknek ismét nagyrésze úgy-
nevezett erdészeti középiskolákból került volna ki s ezen állítá-
somat a 725-ik oldalon levő és hiteles adatok alapján összeállított
kimutatással igazolom be.
A kimutatás szerint úgynevezett erdészeti középiskolát a
magánerdőbirtokoknál alkalmazott erdészek közül csak 39 végzett,
s ezek közül csak 11-en szolgálnak a 17. § rendelkezése alá nem
ieső erdöbirtokokon, 28-an pedig mint az erdőtörvény életbelép-
tetése előtt már szolgálatban álló erdőtisztek, a 17. § rendelkezése

725
A nem állami kezelés alatt álló erdöbirtokokon alkalmazott erdő-
tiszt eh. minősítésük szerint elkülönítve.
Alkalmaztatik Kzekközül
Az intézetnek, illetve a
vizsga letevésének
helye
"3 B í
o
a ."5
o Xq
Megjegyzés
pj
CD
t/3
CD
N
«3
tfl
o
ő <°
B 5
S N
-8 s
Erdészeti felsőbb intézetek.
1
Maria - Brunn, később
Hoehsehule für Boden-
1
kultur, Bécs
18
5
23
2
3
Tharandi erdészeti akad.
Hohenheimi ,, „
1
3
3
1
4
Selmeczbányai erd. ak.
346
20
36
15
382
35
Összesen
385
59
444
10
382
35
392! 51
Erdészeti középiskolák.
14
6
20;
20
1 —
7
3
10
10
4
4
4
1
1
1
1
1
2
2
1
1
2
2
28
11
39j| -
39
-
Weisswasseri
Eulenbergi
Ausseei
Prágai
Gráczi
Aggsbachi
szakiskola
Ez u. n. Waldbau-
stlmle
Felsőbb erdészeti államvizsga.
3
1
i-
i
4
4 -
4
1 Morvaországi Forstver-
waltungs Prüfung... ___
2 Pilseni államvizsga 1841
Összesen
Alsóbbfoku erdészeti szakvizsga.
1
Pilseni alsóbbr. szakv.
_
1
1
_
1
2
Innsbrucki ,, ,,
1
1
1
3
Troppaui „ ,,
■—
1
1
1
4
Bécsi „ ,,
1
1
1
5
Honi erdőőri „
3
3
3
Összesen |
7
7
7
Semmiféle elméleti szakképesítése nincs.
1 1
Csupán gyak. képesítéssel
103
234
337j

726
alá eső magánerdőknél vannak, tehát ott, a hol helyüket idővel
a törvény értelmében akadémiát végzettek fogják felváltani. Van
azután a 17 § rendelkezése alá nem eső magán birtokoknál 4
erdötiszt,
a ki erdészeti oklevelét külföldön szerezte, és 7 olyan
a kinek erdőőri szakképesitése van. Alsóbbrendű szakképesítése
tehát csak 22-nek van, és 257 olyan magán erdőtiszt található
még mindig e birtokoknál, a kinek semminemű elméleti képesí-
tése nincs, s ez a létszámnak még mindig 82-l°/o-át tesz ki.
Ha
ezek aztán jó vadászok, az természetes, kérdés azonban, hogy jó
erdészek-e ? Vájjon ha hónukban egy erdészeti középiskolát
állítanának fel, mi biztosíték volna arra nézve, hogy a 17 § alá
nem tartozó magánerdőknél ennek növendékei alkalmazást nyer-
nének, ha pedig alkalmazást nem nyernének, mi lenne belőlük'?
Sok erdőbirtokos, különösen a külföldiek, erdeiket tisztán
vadászati czélokra tartják fenn,
a melyeken az erdészeti gazdál-
kodás egészen alárendelt dolog; van azonban egy tekintélyes
része a 17. § rendelkezése alá nem eső magánbirtokoknak, a hol
már belátják a szakszerű erdőkezelés előnyeit s ezek bizonyára
rövid idő alatt szakképzett tisztviselőket szerződtetnek erdöbirtokukra.
A legfőbb ok, a mely miatt e szabad magánbirtokokon oly
kevés szakképzett erdőtiszt található, nézetem szerint az, hogy a
birtokosok és erdőtisztek közötti jogviszony még szabályozva
nincsen. Sok esetben az erdötiszt alkalmaztatása nagyon is bizony-
talan s a birtokos önkényétől függ, sok esetben pedig olyan
szolgálatokat kivan az erdőbirtokos tisztviselőjétől, amely nem
fér össze a tisztviselői állással s az alkalmazottnak önérzetét
sérti. Nem erdészeti középiskola segit e bajon, hanem egy meg-
alkotandó törvény, a mely legalább is éppen úgy biztosítja a magán-
erdőtisztek érdekeit, mint a hogy biztosítja az 1900. évi XXVII.
törvényczikk a gazdatisztekéit. A selmeczbányai m. kir. erdészeti
akadémia különben megadja
a kellő vadászati alapismereteket is.
Azt hiszem elég szép és megnyugtató példákat szolgáltat erre a
gödöllői koronauradalom s nagyobb hitbizományi uradalmaink,
a melyeknek ezidőszerinti erdőtiszti személyzete már Selmecz-
bányán szerezte ismereteit.
E közlemény folyamán felemiitettem már, hogy különösen
1886—1895. években — a túltömöttség idejében — nagyon sokan

727
hagyták el az erdészeti szakot s részben a Selmeczbányán szerzett
képesitéssel más pályákra léptek át. Selmeczbányán végzettekkel
leggyakrabban találkozunk akatasteri és tagositó mérnökök sorában,
a hol is kitűnően váltak be. Sokan léptek katonai szolgálatba,
egyesek épitési és egyéb magánvállalatoknál keresik kenyerüket,
sokan pedig kivándoroltak, s Romániában, Moldvában, Török- és
Oroszországban léptek erdészeti szolgálatba, 22 végzett erdészt
pedig az állami és magán vasutak alkalmaznak.
Horvát-Szlavonország törvényhatósági és egyéb magán ura-
dalmainál is több Selmeczbányán végzett erdész van.
Bosznia és Herczegovina tartományokban ezidőszerint mintegy
tizen vannak szolgálatban a Selmeczbányán végzettek közül.
E két tartomány összes erdőterülete 4 millió 720 ezer kataszteri
hold s ebből 3'3 millió kat. hold állami kezelésben van. Ezen
erdöbirtokokon külterjes gazdálkodás mellett is kell legalább
200—250 erdötiszt, ha nem is most, de a közel jövőben minden
bizonynyal. Miért ne lehetne ezeknek az erdőtiszteknek fele magyar-
származású, a mikor a Selmeczbányán végzettek ugyanolyan elő-
nyökben részesülnek ezen állások betöltésénél, mint pl. a bécsiek.
Nem szabad azonban szemelöl tévesztenünk, hogy az
újonnan létesített zágrábi erdészeti főiskola e téren szintén nagy
szolgálatokra van hivatva.
A 3. ábra az I. évesek, végzettek és államvizsgázottak
grafikus rajzát tünteti fel. A rajz szemlélésénél önkénytelenül elő-
térbe lép az a kérdés, hogy vájjon miért van a létszámban az a
nagy ingadozás ?
Ennek legfőbb oka a pályát választók tájékozatlanságában,
a szolgálati s egyéb jogviszonyokban, a javadalmazási és előlép-
tetési viszonyokban van.
A földmivelési kormány felismerte ez okok jelentőségét, s
az utóbbi években sokat tett az állami erdészet alkalmazottjainak
érdekében.
Mindenesetre lépést fognak tartani ezen üdvös intézkedésekkel
magán erdőbirtokosaink is és így remélhetjük azt, hogy Magyar-
ország erdőtisztjei javadalmazás, szolgálati és jogviszonyok tekin-
tetében el fogják a közel jövőben érni mindazt, a mit a felsőbb
minősítést igénylő egyéb pályák alkalmazottjaik számára biztosítanak.

728
Erdőségeink a honfoglalás korában.
Irta : Hajdú János m. kir. főerdész.
„Ha az ember a kriptákban turkál, a helyett, hogy a földet
túrná, napról-napra lefelé megy" — mondja Mikszáth Kálmán
egyik elbeszélésében. S hogy ezen állítás daczára az erdőkeze-
léssel járó földturkálást rövid időre olykor-olykor mégis abban-
hagyom s a poros aktákat félreteszem, hogy szabad időmben
a még porosabb történelmi adatokon át a temetőkbe, kriptákba
turkálva, nemzetünk hőskorába érjek, a honnan a honfoglalás
idejéből igyekszem némely erdészeti vonatkozású adatokat össze-
tartozva, felszínre hozni: az ilyen lefelé menéssel, ugy hiszem,
erdészetünk nagy épületének alapjához nem kevésbé értékes
anyagot hordok össze, mintha e helyett csak a magasba törő
csúcshajtásokat vizsgálgatnám. Mert hiszen a fák is csak akkor
nőnek szilárdan felfelé, hogyha gyökereikkel lefelé haladva, erős
alapot szereznek a törzsnek, a mely viharokkal kell, hogy
küzdjön.
A magyar erdészet történetét is csak akkor lehet majd teljes
egészében alaposan megírni, hogyha a „Magyar erdészeti oklevél-
tár" igen becses okmányait az 1015. év előtti időkre vonatkozó
adatokkal nemzeti történetíróink ily irányú följegyzéseiből kiegé-
szítjük. Ezért térek vissza hazai, legrégibb, részletes őstörténeti
forrásunkhoz s ezért közlöm az „Erdészeti Lapok" hasábjain azt,
a mit más segélyforrások szemelőtt tartásával a Névtelen Jegyző
történelmi müvéből, nézetem szerint szükségesnek láttam kimeríteni.
Béla király Névtelen Jegyzője (Anonymus Belae Regis
Nótárius) „Gesta Hungarorum" (A Magyarok tetteiről) czimü mü-
vének hitelességét egyesek ujabban megtámadják ugyan, azonban
ha történeti elbeszéléseit — a Pallas Nagy Lexikona szerint —
„erőskritikával kell is használni, a XII—XIII. századbeli topográfiára
vonatkozó adatait . . . megbecsülhetetleneknek kell tartanunk."
Nos hát én nemcsak helyrajzi ismereteit tartom hiteleseknek,
hanem mindaddig, a mig feljegyzéseit más hitelesebb adatokkal
meg nem döntik, a történelmi állításait is. Hiszen ezek a
nemzeti köztudatba már annyira átmentek, hogy a „Zalán futása" -
nak halhatalan költője, az „Árpád" cimü hősköltemény irója,

729
valamint a „Kióvi Csatá"-nak nagynevű szerzője is ezek hatása
alatt ragadtak tollat régi dicsőségünk megírására. Ezredévi leg-
hatásosabb színdarabunknak, nemkülönben a Feszty féle „Hon-
foglalás" czimü, páratlan szépségű körképnek, regéink, történelmi
müveink nagy részének s még sok más szép dolognak volt ez a mü
kútforrása. Merítse ki tehát a magyar erdészet is a magáét e tiszta
forrásból.
*
Már a scythiai korból felemlíti Anonymus, hogy őseink
«nyusztok s más vadak bőrével ruházkodnak vala» és hogy «ijra
és nyilzásra a világ minden nemzeténél derekabbak voltak».
Álmos vezér, Ugek és Emese fia a Mágog király nemzetsé-
géből származott. Születésénél édes anyjának, Emesének álmában,
habár mondaszerüen, ott szerepel a saskeselyű.
Almos vezér a ruthénok és kunok túlnyomó, egyesült hada
ellen vivott dicsőséges kievi csata előtt vitézeihez intézett
bátorító beszédében többek között ezeket mondja: «az emberiség
nem a nép sokaságában, hanem a lélek erejében áll. Vagy nem
tudjátok-e, hogy egy oroszlán sok szarvast megfutamtat. . . .»
Tehát Hunyor és Magyar regebeli csodaszarvasa mellett
őseink történetében ismét itt szerepel a szarvas. Attila lobogó-
jának sasa mellett pedig Emese saskeselyüje jelenik meg, a mi
nem egyéb, mint a karvaly, karol, kurul vagyis turul madár, a
mely Attilától kezdve a vezérek koráig mindig jelkép gyanánt
állott a magyar nemzet hadi czimerén, s a mit hazánk ezredéves
fennállásának emlékezetére képzőművészeink képeken, szobrokon
nem egy helyen ismételten megörökítettek, mint a rég letűnt daliás
idők néma, de mégis sokatmondó alakját.
Az Anonymusból vett fenti idézetekből az is kiviláglik, hogy
honfoglaló őseink ijjaikkal, nyilaikkal nemcsak a pusztai parforsz
vadászatot űzték, hanem az utjokba eső dombos vidékek erdő-
ségei is, még mielőtt a Kárpátok bérczeit elérték volna, minden-
esetre zengtek a magyar ifjak vadászkürtjeinek a hangjától.
Mivel a kievi csata után őseink is tovább haladtak nyugat
felé: ezen bevezetés után mi is menjünk tovább kitűzött tulajdon-
képeni czélunk megközelítésére s annyira, a mennyire lehetséges,,
ismerjük meg hazánk honfoglaláskori erdőségeit.

730
I. Hovos-erdo.
Midőn a kievi győzelem után Álmos vezér a ruthénekkel
békét
kötött, a kievi és susudali vezér Álmosnak a többek között
«negyven teherhordó tevét, menyét- és nyestbőrt száma nélkül és
más számtalan sok ajándékot
küldenek*, s kényszerűségből a
magyarok egyéb békefeltételeit is elfogadák ugyan, «hanem
kerék
Álmus vezért, hogy Galiczia földjét elhagyva, a Hovos-erdőn túl,
nyugot felé Pannónia földjére szállana,
mely előbb Attila király
földje volt. És Pannónia földjét előttök szerfölött jónak magasz-
talják vala, hogy ott igen nevezetes forrásvizek folynak egybe, a
Duna
és Tisza és más igen nevezetes, jó hallal bővelkedő források,
mely földön szlávok, bolgárok, oláhok és rómaiak pásztorai lak-
nának; mert Attila király halála után Pannónia földjét a rómaiak
legelőknek nevezik vala, mivelhogy nyájaik Pannónia földjén legel-
nek vala.»
Ezek után Álmos vezér a magyarokkal s az Ed, Edumer,
Etu, Bungér, Ousád, Bojta
és Ketel vezérlete alatt hozzájuk
csatlakozott kunokkal együtt Pannónia felé indulván, lodoméri (a
mai Wladimir) táborzásuk alatt engesztelésül a lodoméri vezér is
adott Álmosnak egyebek között 25 tevét.
Tehát a teve akkor, ugy látszik, földrészünkön el volt terjedve
s talán az erdei termékek szállítására is felhasználták ezt a munka-
bíró, kitartó állatot. (?)
Lodomérból Galiczia (a mai Halics) városba ment Álmos,
mely önként megnyitotta kapuit előtte. «Midőn pedig Álmos vezér
egy hónapon át Galicziában pihenő-helyet tartott, akkor a galicziai
vezér és többi társai, kiknek fiai tuszokul voltak adva, Álmos
vezért és nemeseit igy kezték kérni, hogy a Hovoson tul nyugat
felé Pannónia földjére szálljanak-
így mondják vala ugyanis nekik:
hogy azon föld nagyon jó, s ott igen nevezetes források folynak
egybe, melyek nevei, mint föntebb mondtuk ezek: Duna, Tisza,
Vág, Maros, Körös, Temes és többek. ... A földet pedig, mely-
ei Tisza és lg fon erdeje között van, mely erdő Erdeuelu {Erdély)
felé fekszik,
a Maros folyótól a Szamos folyóig Morout vezér
foglalta magának, kinek unokáját a magyarok Mén-Moroutnak
nevezték. ...»
«Álmus vezér és előkelői pedig a ruthének tanácsán meg-

731
nyugodva, igen erős békét kötének. Mert a ruthénok vezérei, hogy
székeikből őket ki ne űzzék, fiaikat, mint föntebb mondtuk,
tuszokul adák számtalan ajándékokkal. Akkor Galiczia vezére
kétezer Íjászt és háromezer parasztot elöljáróba parancsolt, kik
nekik a Hovos-erdön át utat készítsenek a hungi határszélig és
minden barmaikat eleséggel és más szükségesekkel megterhelé s
élelmökre marhát számtalant ajándékoza. Akkor a hét fejdelmi
személy, kiket hetumog érnek neveznek, és ezen hét kun vezér,
kiknek neveit fönt elmondtuk, atyjokfiaival és cselédeikkel a galicziai
ruthén vezér tanácsából megindulának Pannónia földjére s igy a
Hovos-erdön átkelve, a hungi részekre szállának,
s miután oda
érkezének, azon helyet, melyet legelsőbben elfoglaltak, Munkásnak
(Munkács) nevezek, mivel hogy igen nagy munkával jutottak a
földre, melyet magoknak óhajtanak vala. Akkor ott fáradságaik
kipihenése végett negyven napig maradának s a földet kimondha-
tatlanul megszerették ...»
A kioviek és galicziaiak egybehangzó tanácsából, úgyszintén
a magyarok átkeléséből a Hovos- vagyis Havas-erdő fekvése teljes
világossággal meghatározható. A Havas-erdő az Északkeleti Kárpá-
tokon, az Erdős Kárpátoknak és Mámatvsi havasoknak a mai
Zemplén, Ung, Bereg és Máramaros vármegyéikbe eső magas hegy-
ségein terült el s kiterjedett északkelet felé a szomszédos galicziai
részekre is.
Ezen erdőség akkori fanemeit most már történelmi
adatokból meg nem határozhatjuk ugyan, azonban következteté-
sekből csaknem teljes bizonyossággal állithatjuk, hogy az uralkodó
fanemeket általában véve akkor is csak ugyanazok a fajok ké-
pezték, a melyek az Északkeleti Kárpátokban ma is uralkodnak.
Hogyha tekintetbe veszszük a jelenlegi fanemek termőhely iránti
igényeit és azon körülményt, hogy ezer év óta azon a havasi
vidéken az erdők felujulása a legújabb időkig mindenütt kizárólag
csak természetes uton történt, a mely felujulási móddal a fanemek
váltakozása nagyobb területrészeken a századokon át divott ren-
detlen, de aránylag mégis csak kisebb mérvű szálalás mellett egy
ezredév alatt, ugyanazon geológiai korszakban be nem követ-
kezhetik: valószínű, hogy luczfenyő, bükk és tölgy voltak s Havas
erdő főbb fanemei, melyekhez a patakok, folyók mentén éger, füz
s más lágy fanemek sorakozhattak.

732
De bárminő fanemek képezték legyen a Havas-erdő ős-
rengetegjeit, kétségtelen, hogy az erdők átvágására és ut készíté-
sére 2000 ijászszal együtt kirendelt 3000 galicziai paraszt volt a
magyarok első erdei munkáscsapata, mely azonban nemcsak
egymagában dolgozott, hanem ezeknek ugy az erdőátvágásoknál,
mint az útépítéseknél is magok a magyarok is egész Munkácsig
derekasan segíthettek. Ezt Munkács nevének fentebbi megindokolá-
sából biztosra vehetjük.
2. Ketel földje, Turzol erdeje és a Bodrogközi ligeterdök.
Álmos fia Árpád 903-ban a Tisza és Bodrog közötti részt
egész Ugocsáig elfoglalta. Ekkor Zalánnak büszke izenetére követei
által többek között «tizenkét tevét, tizenkét hölgymenyét- és tizenkét
nyusztbőrt» is külde. A követség tagjai Ound, Turzol és Ketel
kun vezér valának. Ez utóbbiról vette nevét a Ketel patak és
Ketelföld, a mit Sátorhalomtól a Tolcsva vizéig Árpád ajándékozott
neki s a mit Ketel maradékai András király, Kopasz László fia
idejéig birtak, «András király azonban Ketel maradékaitól azon
helyet elcserélte . . . mivel a királyoknak vadászatokra alkalmas
vala ...»
Történelmileg megerősített első fejedelmi erdőadomány tehát
a Ketel földje vala, a mit Árpád, minden lakóival együtt, a saját
kegyelméből adományozott Ketelnek. Hogy pedig ezen a földön,
a mely Sátorhalomtól a Tolcsva vizéig s a Bodroglól észak felé
az Eperjes-Tokaji trachit hegységen a Keleti-Beszkidekig a mai
Zemplén, Abaujtorna és Sáros vármegyék egy részén terült el,
abban az időben is nagy erdőségek állottak, azt nemcsak abból
következtethetjük, hogy mint királyi vadászterület a nemes vadak
tartózkodási helyéül másképen alkalmas nem lehetett volna, hanem az
alábbi idézetből is: « Akkor Ound és Ketel, mint szintén Turzol
az erdőn átmenvén a mint a Budrug folyó mellett lovagolának,
mintegy ki akarván tenni magokért sebes nyargalvást futva egy
magasabb hegy tetejére vágtattak, kiket Turzol igen serény vitéz
megelőzvén, mindnyájuk közt elsőben hágott
föl a tetőre, s azon
hegyet aznaptól fogva máig Turzol (Tarczal) hegyének ne-
vezték. ...»
Kitűnik ebből az is, hogy nemcsak a Ketelföld vadászterületét,

733
hanem a tisza- és bodrogparii részeknek ezzel szomszédos hegyes
és dombos vidékeit is erdők borították a Tarczal környékén.
Hogy a Bodrogközi ligeterdőben a honfoglalás idejében minő
fanemek termettek, azt a történelem nem emliti, hanem azért
hogyha az ottani termőhelyi viszonyokat tekintjük, a költő képze-
letét az akkori valódi állapottal megegyezőnek kell tartanunk s
Vörösmartyval együtt csaknem bizonyosra vehetjük, hogy a
bodrogközi honfoglaláskori ligeterdőket zsenge füzek, szálas ihar-
fák, illatozó hársak s remegő nyárfák alkották . . .
A magyarok Árpád vezérlete alatt Zerenche-nél (Szerencs)
pihenőt tartva *gunykókat» építettek s a szomszédos helyek meg-
hódításáig ott maradtak.
«És midőn igy megyökereztek vala, akkor köztanácsból és
minden lakosok javaslatára Borsut, Bungér fiát erős haddal
kiküldék a lengyelek földje felé, hogy az ország határszéleit tekintse
meg és gátakkal erősítse meg egész a Turtar (Tátra) hegyéig
és
alkalmas helyen építsen várat az ország őrizete végett.»
Bors a Buldua (Boldova) vize mellet Borsod várát építette.
Hogy Szerencs környékén is erdők voltak, az a gunyó-épité-
sekből bebizonyítást nyer, mert semmiképpen sem tételezhető fel az,
hogy őseink az építőanyagot szerencsi táborzásuk alkalmával
távolabbi vidékekről szállították volna pihenőhelyükre; az pedig
szóba sem jöhet, hogy a gunyhóépitésekhez fát nem használtak
volna. Az ország határszéleinek gátakkal való megerősítéséhez
pedig — miként alább látni fogjuk — mindenesetre nagymeny-
nyiségü faanyagot használhattak fel nemcsak az Északi-Kárpátok
erdőségeiben, de egyebütt is. S igy az eddigiekből is látható, hogy,
az erdőknek őseinknél nemcsak a vadászatok és tüzelések miatt, de
haszonfatermelés szempontjából is már a honfoglalás korában elég
nagy jelentőség jutott.
3. Nyir erdeje.
Árpád vezérei közül Zobolsut, Thosut és Tuhutumot Marót
ellen küldte. A vezérek a ládi révnél keltek át a Tiszán. Zobolsu
és Thosu a Nyir és Tisza között Zotmár (Szatmár) váránál
Menumorout seregét megvervén, a Meszesi kapu felé indulnak,
«Tuhutum pedig és fia Horka, a nyiri részen lovagolva, nagy
Ehdészeti Lapok. 49

734
népséget hódítanak a Nyir erdejétől Umusouerig és igy fölmenve
Zylokig jutának*. Senki sem mert ellenük állani. Ekkor ök is a
meszesi részekre ménének Zobolsuhoz és Thosuhoz.
A ládi rév a Tisza folyó Tokaj és Tisza-Lök közötti részén
volt. Zotmár vára a mai Szatmár helyén állott. Zylok vagy Zilaj
a mai Zilah város. Az Umusou pedig nem más, mint a Hómosó-ér,
vagyis a Túrba illetve a Berettyóba szakadó mai Nagy-Ér, a
meddig azonban a Nyir erdeje már ki nem terjedett, hanem a
mai Szabolcs és Szathmár vármegyéknek azon a részén terült el,
melyet átalánosan Nyírségnek nevezünk s a melynek homokbuc-
kákkal, dombokkal tarkázott lapálya épen a rajta elterjedt nyir-
fáktól nyerte a nevét. Hogy a nyir mint uralkodó fanem e vidéken
már a honfoglalás korában erdőséget alkotott, azt az Anony-
musból vett fenti idézet a ^Nyir érdije* névben kétségtelenül
bizonyítja.
4. Meszesi erdő és az Erdóelvi föld.
Menumorout kazár birodalmának északi részét, t. i. a Nyír-
séget, Szatmárt, Zilajt stb. Árpád három vezére meghódítván,
<Zobulsu, Thosu és Tuhutum tanácsot tartva elvégezték, hogy
Árpád vezér országának határa a Meszesi kapunál legyen. Akkor
a föld lakosai parancsukra kőkapukat épitének és az ország határszé-
lén fából nagy rekeszt csinálának*.
Árpádot erről követeik által
értesítek, mire Árpádék Zeremusnál (Szerencs) egy hétig ünnepeltek,
lakomáztak és «csaknem mindennap megittasodnak vala ily nagy
örömüknek története miatt> s mentek ők is hódítani a Souion
(Sajó) vize mellett a Honrat (Hernád) vizéig.
Eközben Tuhutum az Erdóelvi föld jóságáról értesülve,
Ogmándot elküldé, hogy Erdélyt kémlelje ki. «Midőn Ogmánd
apa, Tuhutum kéme, róka módjára körül járva, a föld jóságát,
termékenységét és lakosait megtekinté, a mennyire emberi szem
belátja, kimondhatatlanul megszerette és sebes vágtatva visszafor-
dult urához.
«Akkor Tuhutum azon föld jó voltát hallván, követeket külde
Árpád vezérhez, hogy neki adjon szabadságot az erdőn hd me-
netelre
Gelou vezér ellen harczolni. Árpád vezér pedig tanácsot
tartván, Tuhutum szándékát dicséré s szabadságot ada neki az erdőn

735
tul váló menetelre Gelou ellen harczolni. Midőn ezt Tuhutum a
követtől meghallotta, vitézeivel felkészüle és ott hagyván bajtár-
sait, megindula az erdőn tul kelet felé Gelou oláh vezér ellen.
Gelou erdőelvi vezér pedig meghallván jövetelét, seregét össze-
gyüjté és sebes nyargalvást elébe lovagolni kezde, hogy öt
a
meszesi kapunál föltartsa. De Tuhutum az erdőn átkelvén, az
Almás vizéhez érkezett. Akkor mindkét sereg összetalálkozott,
■csak a folyó feküdvén közöttük. S Gelou vezér azt akarja vala,
hogy itt tartóztassa föl őket Íjászaival. ...»
Tuhutum győzött. Gelou eleseit. Esküllőnél a föld népe
meghódolt s Erdély Tuhutumé és ivadékaié lett.
A Meszesi kapu az Egregy folyónak Szamosba torkolásánál
a mai Zsibó közelében volt. A Meszes-hegység akkori neve alatt
azonban nemcsak a mai Meszes-hegységet, hanem a Bükk-hegy-
séget*) is oda kell értenünk, s igy az alatt az erdő alatt, a melyen
Tuhutumnak Erdély elfoglalására tul kellett mennie, nemcsak
a
mostani tulajdonképeni Meszes-hegységen, hanem a mai Szilágy
és Szatmár vármegyébe eső Bükk-hegységen elterülő erdőket is
hozzá kell számitanunk, a melyeknek honfoglaláskori főfaneme,
a
név után következtetve, a bükk lehetett ugyan, de hogy e mellett
más lombfák és fenyőfajok is előfordulhattak, azt a termőhelyi
viszonyokból következtethetjük. A Meszes-erdő akkori határait ma
már pontosan meghatározni természetesen nem lehet, azonban
a
fenti idézetek szerint annyi mégis valószínű, hogy kelet felől az
Egeregy és Szamos vize képezte a határát. Legalább erre mutat
a Meszesi kapu nevezet is. melynek környékén a három vezér az
ország határait a föld népe által kőkapukkal és fából készült
nagy erős reteszekkel megerősíttette ép ugy, miként azt a Turtur
hegyénél Bors tette volt.
Az Erdőelvi föld vagyis Erdély topográfiai viszonyairól a
Névtelen Jegyző igen szűkszavúan emlékszik meg s utána a hon-
foglaláskori erdélyi erdőkről vajmi keveset tudunk. Azonban, ha
akár Erdély mai nevére, akár a régi Erdőelve vagy Erdewelwe
névre, avagy épen a iatin Transsylvaniára tekintünk : már a névből
következtetni lehet az erdélyi részek örökös erdős voltára. E mel-
*) Nem tévesztendő össze a borsodmegyei Bükk-hegységgel. Szerk.
49*

736
lett bizonyítanak a regék, mondák is, pl. a Réka sírjára vagyis
a Rika erdeje nevének keletkezésére vonatkozó monda. Ezt bizo-
nyítja Erdélyben már a rómaiak idejeben üzemben volt és virág-
zott fémbányászat, a mi fa, illetve erdők nélkül nem lett volna
űzhető. De ezt bizonyítják a legfiatalabb barnaszén-leletek és az
ásatások alkalmával felszínre kerülő, szenesedésnek indult alluviális
famaradványok s legfőbbképen e mellett szól Erdély topográfiai
fekvése, általános domborzati alakulata és a legkülönbözőbb
fanemek tömeges megtermésére rendkívül alkalmas termőhelyi
viszonyai.
Hogy tehát Tuhutum apánk az ő magyarjaival erdőben,
fában, vadban hiányt szenvedett volna, arról szó sincs, mert hiszen
az akkori harczedzett magyar daliáknak a csaták zaja mellett
a vadászat volt az éltető eleme, s hogyha jó, erdős vadászterü-
letük nem lett volna, akkor talán mig sem hódították volna
Erdőelvét.
5. Mátra- és Zepus-erdeje.
«. . . . Árpád vezér és övéi megindulván, az Egur vizéig
jövének és ott gunyhókat készítvén, néhány napig maradának s
azon halmot, melyen a vezérnek leveles szint csináltak Zenu-
halmunak (Szinhalom) nevezek s táboruk az Yostoros (Ostoros)
vizétől Porozlou (Poroszló) váráig terjedt. Innen megindulva a
Zogea (Zagyva) folyóig jövének és tábort ütének azon folyó part-
ján a Tiszától a Mátra-erdejéig s meghódoltaták a föld minden •
lakosait a Köröstől a Zogea vizéig és a Zepuserdöig (Szepesi
erdő.) Akkor Árpád vezér a Mátra-erdejében nagy földet adott
Edunak és Edumérnek, a hol aztán unokájok Pota (Pata) várat
épített, kiknek nemzetségéből származott sok idő multával Sámuel
király, kit kegyességeért Obának neveznek vala. ...»
A Mátra-erdeje a mai Heves vármegyébe eső Mátra-hegy-
ségen terült el, s akkori fanemei a maiakkal nagyjában megegyez-
hettek, s igy tölgy és bükk képezhették az uralkodó fanemeit.
E mellett szol a költő is, a ki «Zalán futásá»-ban irja Ármány Rém-
istenről, ki a magyarok seregét rontani akarta:

737
«S Zagyvának forrása fölött megszállta hadával
Erdős Mátrahegyéi fellegdárdája hogyével —
Mely valahányszor .vág, iszonyút villámlik azonnal —
Itt nyita barlangot, feneketlent, ködbe borongót,
A télnek bus honja fölé. . . .
Azonban a magyarok hadát megrontani nem lehetett, de
hogy is lehetett volna, a kiknek olyan vezérük vala, mint Árpád,
kinek
«.....karjai válla
Mint a Mátratető és bérczei izmos, erősek . . .»
s ki miután a Zagyva és Mátra közötti dombokon táborba szállá
s azokat elrendezé
tO pedig egy terepéig bükk árnyékába kitérvén
Nézi kemény hadait, s iszonyú lelkében öröm kél
A mint a szálló seregek csattognak előtte* ....
A Bodrog mellett is készülődött egy magyar sereg, hogy
Árpád hadához csatlakozzék, s ekkor
«Mintha megindul a fuvalom Nagy-Mátra vidékén,
Rengenek a tölgyek, fejeik meghajlanak ingva :
Ugy mozgott Bodrog táján a reggeli tábor. . . ."
A tölgy és bükk fanemből alkotott Mátra-erdejének — a
mely már a honfoglaláskor is kitűnően alkalmas lehetett szarvas-
vadászatokra — történelmileg emiitett első magyar tulajdonosai
Edu és Edumér kun vezérek valának.
De miként fennebb láttuk, ezen táborzásuk közben nemcsak
a Mátra vidékét hódították meg, hanem a Zagyva és Tisza vizé-
től egészen a Zepus- vagy Szepesi erdőig terjedő földrészletet is
elfoglalták a magyarok.
A Mátra-erdejétől a Szepesi erdőig még biztosan voltak más
erdők is, azonban azokról Anonymus említést nem tesz. A Szepesi
erdő
a Poprád és Hernád vize két oldalán a mai Szepesvár-
megyébenterült el s Liptó-, Gömör-, Abaujtorna-és Sárosvármegyék
szomszédos határszéleitől Gácsországig terjedve, északkeleten a
Poprád kanyarulatánál kis részben a mai Sáros vármegyébe is
áthúzódott, nyugat felől pedig a Magas Tátra hatalmas bérczein
törpe-fenyőkön elmosódva, a havasi vegetáczióban ért véget. Feny-
ves volt a zöme. s csak dél felöl tarkíthatta azt bükk és más

738
lombfa, tölgy azonban ép ugy, mint most e hegyes vidéken, ezer
év előtt is vajmi kevés lehetett a Zepiis-erdöben.
Midőn Bors vezér hadaival ezt a területet elfoglalta s az
ország határait gátakkal megerősítette, a Szepesi vagy Zepus-erdö
akkori vadon vidékén a folyók völgyeiben gyéren megtelepült ős-
kelta, szláv és vandal-germán törzseket talált. Munkásait ezek
közül vette s a Zepus-erdö lucz-, jegenye- és vörös-fenyveseiből
— ép ugy miként Tuhutumék a Meszesi kapunál tevék — ezek
segítségével építette fel a határgátakat. Csak miután ezt a munkát
elvégezte, alapította meg
a Szepességben a honfoglaló első
magyar telepet, minek nyomai ma nagyobbára már csak egyes
helység- és dülő-nevekben élnek,
a Szepesi erdők azonban a
vármegye területén máig fennmaradtak.
6. Zoulon-erdö.
Midőn a Szvatopluk ellen kiküldött Huba, Zuárd és Kadusa
az Ipoly és Garam vizén átkelve, az utjokba eső népet harcz
nélkül meghódították, a Gron (Garam) vize mellett „tábort ütének
a mezőben" egy kis földvár mellett, melyet Váródnak (Várad)
neveznek és ezen várat bevevén, ott maradának három nap,
Bungér fiának Borsnak jövetelére várva, kit Árpád vezér nagy
sereggel küldött vala segítségökre. Negyed napon, midőn Bors
erős haddal hozzájok érkezett, a föld népe mind megfélem-
lett tőlök és senki sem merte kezét ellenök emelni. Ekkor ezen
négy ur egymásközt tanácsot tartva, a hozzájok hü lakosok kérel-
mére elvégzé, hogy a sereg harmadrésze a föld népével menjen
Zoidon-erdöbe, kik is az ország határszélén mind kőből, mind fából
is erős torlaszokat építsenek, nehogy valaha a csehek és lengyelek
lopni és rabolni országukba jöhessenek.
A Zoulon- vagy Zólyom-erdő fekvése tehát a fenti idézetből
és már előbb leírtakból nyilvánvalóan meghatározható. A Zoulon-
erdö
a Garam- és Vág folyók felső vidékén az Alacsony-Tátra,
Magas-Tátra, Nagy-Fátra, Osztroski-Vepor és Magyar Érczhegység
kiágazásain terült el, s nemcsak a mai Zólyom vármegye területét
foglalta magában, hanem a Bars, Hont, Nógrád, Gömör vármegyék-
nek Zólyommal szomszédos részeire is kiterjedett. Sőt, minthogy
Liptómegye az Árpádok korában mindig csak ugy szerepel, mint

739
Zólyom vármegyének tartozéka : ebből valószínűnek látszik, hogy a
Zoulon-erdö a mai Liptó vármegye egész területére benyúlt s a
Vág és Árva folyók partjain a Magas-Tátra hegység délnyugati
részére húzódva, kelet felől a
Zepus-erdŐig terjedett. Épen igy volt
a mai Árvamegye is, a mely a honfoglaláskor s még azután is
századokon át őserdővel volt borítva s a mely a megyék alakítása
után is sok ideig, többnyire az akkori nagy Zólyom vármegyéhez
tartozott.
Az ős Zoulon-erdö tehát a mai Zólyom, Liptó és Árva
vármegyék egész területét magába foglalta s a szomszédos vár-
megyéknek ide hajló részeibe is kisebb-nagyobb beszögelések'et
tehetett. Föfanemei a fenyőfajok lehettek, de az alacsonyabb
fekvésű helyeken a lomblevelüek is sürü rengetegeket alkothattak.
7. Tursok-erdö.
«Zuárd és Kadusa, nemkülönben Huba, Bors távozta után
minden hadaikkal megindulván azon várból, melyet Váródnak
neveznek, táborba szállának a Tursok-erdön hd a Sitva vize
mellett.* Innen kémeket küldöttek a Nyitra vize felé, a kik hirül
vivék, hogy a szlávok és csehek Zobor vezérlete alatt harczra
készen várják. Ezek azonban a magyarok nyilainak nem állhattak
ellent.
A győzelem örömére «Árpád vezér Hubát Nyitra s más
várak ispánjává tette és tulajdon földet adott neki a Situva vize
mellett a Tursók-erdöig.*
A Tursok-erdő vagy Törzsökerdö (Sylva Tursuc) fekvése a
fentiekből meglehetős határozottsággal megállapítható. Bizonyos,
hogy a Garam és Zsitva folyók között terjedett el, mert Huba
két vezértársával és hadaival Váradtól indult meg nyugatra Nyitra
felé s a «Tursok-erdőn tul a Sitva vize mellett* szállott táborba.
Várod pedig a Garam jobb partján a mai Bars-vármegyében
fekvő Felső- és Alsó-Várad környékén feküdt. Tehát ha a magyarok
Nyitra ellen innen indultak ki s mielőtt azt megtámadták volna,
előbb a Zsitva mellett ütöttek tábort és onnan kémleltették ki a
szlávok hadait, akkor Váródtól a Zsitva folyóig a Törzsök-erdőn
keresztül kellett menniük. Hogyha pedig a Zsitva mellett a Törzsök-
erdőn tid,
körülbelül Verebélynél szállottak táborba: ebből az is

740
világos, hogy a Törzsök-erdő csakis a Zsitváig terjedett, de
azon tul már nem. Ezen honfoglaláskori erdő kelet-nyugat
felől tehát a Garam és Zsitva folyók közti területen feküdt.
Északi határát ma már kevésbé pontosan lehet megállapitani,
azonban annyi valószínűnek látszik, hogy az a mai Bars vár-
megye területén, valahol az Újbányái hegycsoportban ért véget.
Dél felől, Barsmegyén alól a hegyes-dombos vidékről a mai
Komárom és Esztergom vármegyék halmos, lapályos részeire is
átlépve, alkalmasint egészen a Dunáig húzódhatott.
A Törzsök-erdő neve onnan eredhetett, hogy az emiitett
három vármegye ősidőktől lakott vidékén nevezett erdő már a
honfoglalást közvetlenül megelőző időkben is nagyobb mérvű
használatnak volt kitéve s a levágott fák törzsökéi vagy tuskói a
levágás után ismét meg ismét kisarjadzottak, azonban a törzsökök
a sarjak érett fává való fejlődése után is megmaradtak s láthatók
voltak azután is a sarjerdőben, a miért aztán ezt az erdőt Törzsök-
erdőnek
nevezték, a mi körülbelül a mai sarjerdők fogalmával
egyezik meg. Én legalább igy gondolom. Lehet, hogy tévedek, de ez
a meggyőződésem. Ebből egyúttal azt is következtetem, hogy ott
tölgy és más jól sarjadzó lombfanemek teremhettek, de fenyvek
semmi esetre sem. S ebből az is valószínű, hogy a Törzsök-erdő
a magas hegységek fenyves-övébe már fel nem hatolt, mert ott már
ez a név nem illett volna rá.
Azonban ebből korántsem következtetem azt, hogy Bars.,
Nyitra, Turócz és Trencsén vármegyék hegyes részein a hon-
foglaláskor erdők ne lettek volna, sőt ellenkezőleg azt állítom,
hogy — habár azokról Anonymus nem is tesz említést — bizonyos,
hogy az Északnyugati-Kárpátokat épugy, mint a Keleti-Kárpátok
összes magas hegységeit lakatlan őserdők borították nemcsak a
honfoglaláskor, de még azután is sok ideig.
8. Gemelsen-erdö.
Midőn Árpád Alpárnál a görögöktől és Simon bolgár fejede-
lemtől, a magyarok régi ellenségétől is segített Zalán vezér egye-
sült hadait legyőzte, a magyarok elől menekülő görögök a róluk
nevezett Görögrévnél, körülbelül a mai Tisza-Sas helység átelle-
nében, néhány hírmondón kivül mind a Tiszába vesztek. A bolgárok

741
nagy része szintén elesett. Csak kevesen menekültek meg. Zalán
is futásban keresett menedéket s vert serege maradványaival
Bolgárf'ejérvár (Belgrád, Nándor) felé Simon bolgár fejedelemhez
igyekezett s a mint Vörösmarty irja:
tMeg sem is álla, kevés haddal keseredve szaladván
Honja határaitól, míglen Nándorhoz elére,
S búba merülten csak távolról nézte sajátját.*
«Árpád vezér és vitézei — Anonymus szerint ■—• a nyert
diadal után innen megindulván az úgynevezett Kurtueltou mocsárhoz
jövének és ott maradónak a Gemelsen erdö-mellett harmincznégy
napig.
És azon helyen a vezér és nemesei megállapiták az ország
minden szokásos törvényeit és minden igazait. ... És azon
helyet, hol mindezeket elrendezték vala, a magyarok tulajdon
nevökön Scerijnek nevezték, mivel hogy ott vették volt szerbe az
ország minden dolgát. És a vezér ezen hegyet Oundunak, Ete
atyjának adta a Tiszától a Botua mocsárig és Kurtueltou-tól
Olpár homokjáig.*
A Gemelsen-erdö vagy Gyümolcsény-erdö tehát a mai Csongrád-
vármegyében a Körtvély-tó mocsár közelében Dócz és Körtvélyes
környékén, Szeged és Sövényháza között a Tisza jobb partján
terült el. Ma már sem a Körtvélytó mocsár, sem Körtvélyes falu
nem létezik, hanem ezeknek a helyén a Tisza bal partján a Hód-
mezővásárhelyhez tartozó Körtvélyes-puszta áll. Scerij vagy Szer
pedig nem egyéb, mint a Szeged és Csongrád (Surungrád) közötti
Sövényházától északra fekvő Pusztaszer. A Botua vagy Botva-
mocsár Pusztaszertől nyugatra a mai Pest-Pilis-Solt-Kiskun vár-
megye dunamelléki mocsaras vidékén volt.
Ezekből a helynévmeghatározásokból látható, hogy abban a
területben, a mit Árpád Undnak adományozott, a Gyümölcsény-
erdő is benne foglaltatott, s igy a Gyümölcsény-erdő első magyar
tulajdonosa Und vezér vala.
Kérdés, minő fanemek alkották a honfoglaláskori Gyümölcsény-
erdöt ?
Hogy mi, vagy egyes netalán arra hivatott ősszaktársaink az
ákáczpaizstetüről — annak hiányában — egész zsoltáros könyv
vastagságú felfedezéseket össze nem Írhattak volna, az bizonyos,
mert akkor Alpár és Szeged között ákácz még nem volt s másutt

742
sem volt Magyarországon, sőt az egész ó-világban sem. mert a
mint tudjuk, az ákáczfát Európába csak a XVII. század elején
hozták be Észak-Amerikából, Pennsylvaniából s Robin János
— kitől a nevét is vette — körülbelöl 1601 —1635. között ültette
el az első példányokat a párisi királyi füvészkertbe. Magyarországba
még sokkal későbben hozták be azt s alig mult két század éve,
hogy meghonosították. A bonfoglaláskpri
Gyümölcsény-erdöt tehát
daczára, hogy annak helyén most ákáczosok nőnek, ákáczfák nem
alkothatták.
Miféle fák képezték tehát ezt az erdőt ?
Ha a nevek után indulunk, már pedig ebben az esetben
egész bátran elmehetünk ezek után, rájövünk, hogy gyümöcsfák
voltak az uralkodó fanemek és pedig főkép körtefák. A körtefa
vagy körtvélyfa ugyanis egy és ugyanaz ; tehát a Körtvély-tó elne-
vezést is honnan vehette volna ez a tó vagy mocsár, ha nem a
mellette elterülő körtefákból álló erdőről? S mért nevezték volna
a Gyümölcsény-erclőt igy, ha nem gyümölcsfák adták volna meg
annak a főjellegét ? E mellett szólnak a néven kivül az ottani sikság
termőhelyi viszonyai is, a melyek gyümölcsfatermésre vagy a
vadfák közül szil, kőris, kocsányos tölgy, éger, nyár, füz termeszté-
sére még alkalmasak lehetnek ugyan, de már bükknek, gyertyánnak
vagy fenyöféléknek nem felelnek meg.
A Gyümölcsóny-erdöt tehát alkalmasint körte, alma, szil,,
kőris, füz és nyár alkothatták.
Az alpári csatát 1000 év előtt tavaszi vagy nyári időben
vivták. Az országgyűlés tartása is e mellett bizonyit, mivel nem
tételezhető fel, hogy őseink azt téli időben a szabadban meg-
tartották volna. Ugyanis Isten szabad ege alatt ezen ős körtefa-
erdő mellett tartották őseink első országgyűlésüket, s ha egyébért
nem, már ezért is kegyelettel kell a Gyümölcsény-erdő nevét
minden magyar erdésznek emlékében megőriznie.
9. Peturgoz-erdeje.
Az alpári diadal után Árpád vezér nemeseivel Titelig
minden népet meghódítva Uoyos (Vajas) folyó mellett tábort
ütött s miután a meghódított földet Tas és Kulpun (Kölpön) között
kiosztá, Léi, Bulsu és Botondot Belgrád ellen küldötte. Ezek ott a

743
bolgárokat megverve, hódolatra kényszeritették, s azután délnyugat
felé, sőt a hegedősök szerint egész Konstantinápolyig elkalandoztak.
Nyugaton a tengerig haladva, Spalató városát bevették és egész
Horvátországot meghódították. ,,Bulsu. Lélu.és Botond innen meg-
indulván az úgynevezett Peturgoz-erdején átkelve, a Kulpa folyó
mellett tábort iitének."
A Peturgoz- vagy Petörgoz-erdeje tehát, a mint a fentiekből
megállapítható, Horvátországban a Kapella-hegységnek keleti ki-
ágazásain, a mai Modrus-Fiume és Zágráb vármegyékbe eső
Petrova Gora nevü elöhegységen és dombos vidéken feküdt s
észak felé a Kulpa folyóig terjedett. A többi irányban való kiter-
jedése ma már pontosan meg nem határozható. Lehetséges, hogy
kelet és dél felől az Unna folyó határolhatta, nyugatról
pedig a krónikák szerint, a honfoglalás idejében talán a mostani
Karst hegységen is keresztül húzódott s egészen az Adriai tengerig
terjedett az az erdő, a melyiket a Névtelen Jegyző Petaryoz-erdeje
néven megörökített. Fanemeit, a termőhelyi viszonyokból Ítélve
fenyvesekkel elegyesen alkalmasint bükk, tölgy és más lomblevelű
fák alkották.
10. Giád bolgár földje.
Miután a Duna-Tisza és Dráva-Száva közén az idegenek
meghódoltak, Árpádék a Vajas folyó melletti táborból a Duna
mellett a Csepel szigetére mentek s ott fejedelmi és főúri lakokat
épitve letelepedőnek. Zuárdot. Kadosát és Boytát Glád ellen küldék,
kik ezt megverték; emberei „dőlnek vala előttük, mint a kéve az
aratók előtt., s tartományát egészen elfoglalák. Zuárd és Kadusa
Boytát seregök egy harmadával s a túszokkal Árpádhoz küldék,
ki Zuárdnak és Kadusának engedélyt ada Orsovától tovább,
Maczedónia meghódítására a Fekete-tengerig, Boytát pedig a Tisza
mellett Torhus (Táras) nevü nagy földdel ajándékozá meg.
Miként ebből az összefüggés czéljából közölt kivonatból látjuk,
az aratást már Anonymus is ismerte, de arról semmi említést sem
tesz, hogy a Maros—Tisza—Duna szögén a honfoglaláskor erdők
lettek volna. Hogyha azonban az Orsova alatti Traján-hidnak
közel két ezredév óta fennmaradt vörösfenyö oszlopait vagy a
Krassó-Szörény vármegyébe eső magashegységi vidék feltétlen

744
erdőtalaját és termőhelyi viszonyait tekintjük, a melyek tü- és
lomblevelű erdők megtermésére, s jóformán csakis erre ősidőktől
fogva állandóan alkalmasak voltak; hogyha figyelembe veszszük
továbbá a hegységi őserdőmaradványokat vagy a kőszénbányákat;
kimondhatjuk, hogy Glád bolgár földjét, különösen pedig annak
keleti és délkeleti hegyes vidékeit nemcsak a honfoglaláskor, de
azelőtt is évezredek óta legalább részben erdők bontották. Sőt
nem csak a hegységeken voltak erdők, de miként a szlavóniai
síkságokon, ép ugy a temes- és krassó-szörény-vármegyei lapályok
áradmányos talaján is évezredek óta terem a kocsányos tölgy.
II. Turobagi erdö.
Árpádék a Csepel szigetéről Eczilburgba ménének, -melyet
harcz nélkül elfoglaltak. Innen Etét és Boytát a Duna mentén a
Dráváig elterülő föld meghódítására küldék, a sereg második felét
pedig Usubu (Öcsöb) és Euse (Őse) vezérlete alatt Veszprém felé
inditák. Ezek aztán a rómaiakat megverték s a Lapincstól a
Balatonig mindent elfoglaltak, s miután Thyont (Tihany), Vasvárt,
Beszprémet (Veszprém) bevevék, követeket küldöttek Árpádhoz,
hogy őt győzelmükről értesítsék. „Követeik pedig Árpád rézért a
turobagi erdőben árpádosan sétálgatva találták
és őt Usubu és Euse
részéről különféle ajándékokkal üdvözlék, s a lakosok zálogbavetett
fiait a vezérnek bemutatták." Árpád a győzelem hírére a követeket
megajándékozta és Eczilburgban nagy lakomát rendezett.
A Turobagi vagy Torbágyi erdő a mai Pest vármegye dunán-
túli részében Torbágy község környékén, az Iharos-és Szarvas-hegy
vidékén terült el. Abból, hogy Árpád vezér ebben az erdőben sétál-
gatott s alkalmasint vadászgatott is, shogy ezen sétáira Eczilburgból
(Attila városából) vagyis a mai Ó-Budáról és Csepelről szokott
kirándulgatni: következik, hogy ez az erdö Árpád székhelyeihez
nem lehetett valami távol. Lehetséges, sőt valószínű, hogy a mai
Torbágytól kelet felé talán egészen a Dunáig s Tétény és Budafok
tájékától északra egész Aquincumig vagy talán még fennebb is az
összes erdőségeket Torbágyi erdő néven ismerték s igy a hon-
foglaláskor a mai székesfővárosi erdőségek is a Torbágyi erdőheg
tartoztak és Árpád vezér fejedelmi tulajdonát képezték.
Anonymusnak azt a kifejezését, hogy a követek a vezért

745
„árpádosan sétálgatva találták'', ugy értelmezem, hogy Árpád feje-
delmi kísérettel s — ha a Szarvas-hegy nevéről következtetni
szabad — szarvasvadászattal egybekötött sétalovaglást tett, s ott
időzött. Hogyha meggondoljuk azt. a mit Eötvös Károly elég meg-
győzően kifejtett, hogy az ősmagyarok „ló-nép" volt, akkor ezt
máskép értelmezni nem is lehet.
12. Nagyerdő vagy Uertus-erdö.
„Árpád vezér és nemesei a sereg harmadrészével Eczilburgból
megindulván, tábort ütének Sóskút mezeje mellett, s innen
ellovagolva, Bodoktu hegyéig jutának. S Árpád vezér kelet félé
Eleudnak, Zobolsu atyjának nagy erdőt ada, melyet most Uertusnak
neveznek, a németek itt elhányt vértjeiről. Ezen erdö aljában a
Ferteu mocsár mellett Sák, Zobolsu unokája sok idő múlva várat
épített.
De hagyján.li
A Bodoktu vagy Bodajk hegye nem más, mint a mai Vértes-
hegység vagy a mint
a Névtelen Jegyző irja: Uertus. A Ferteu
vagy Fertő-mocsár alatt korántsem a mai Fertő-tavát kell
értenünk, hanem a Vértes-hegység északnyugati részén Komárom
vármegyébe eső mocsaras részek valamelyikét, a melytől nem
messze építette volt Sák vagy Csák Fejér vármegye északi szélén
a Vértes-hegy alján romjaiban ma is látható Csákvárát.
A Vértes-hegységet ma jobbára tölgyesek borítják. Semmi
okunk sincs feltételezni, hogy ez a honfoglalás korában másként
lett volna, s igy bátran állithatjuk, hogy
a Nagyerdőt vagy
Bodoktu (Bodok, Bodajk) erdőit, a mely később Uertes vagy Vértes
nevet nyert, s a melyet ma is ezen néven ismerünk, ezer év előtt
is tölgyesek alkották. A Nagyerdő tehát a mai Fejér vármegye
északi és Komárom vármegye déli részén végighúzódó Vértes-
hegységen terült el s első magyar tulajdonosa ennek az erdőnek
Anonymus szerint, Előd vezér volt.
Kapcsolatban itt azt is fel kell említenem, hogy az Öcsöbnek
és Bulcsúnak adományozott földrészlet leírásánál Anonymus mü-
vében semmi nyoma sincsen annak, hogy a Bakony hegységen a
honfoglaláskor erdők lettek volna, hanem azért mégis teljes lehe-
tetlenség az, hogy Fejér vármegyében a Vértes-hegységtől kezdve,
Veszprém vármegyén át a Balaton hosszában Zala-vármegyének is

746
majdnem a közepéig tekintélyes szélességben elhúzódó Bakony-
hegységen a honfoglaláskor ösbükkösök s más lombfákból
alkotott erdők ne állottak volna. Erre mutatnak az oltani kőszén-
telepeken kívül a rómaiak uralma idejéből fennmaradt adatok,
továbbá az a körülmény is. hogy a Bakony a Vértessel egye-
temben már az Árpádházi királyoknak is kedvencz vadászterü-
lete volt.
13. Duna melletti erdö.
,.Árpád vezér és nemesei igy menvén, táborba szállának
Szent-Márton hegye mellett, és Szabaria forrásából mind oh, minő.
barmaik ivának
és a hegyre fölmenvén s Pannónia földjének szép-
ségét látván, fölötte örvendenek. S innen megindulván, a Rábáig
és Rábuczáig jutának, a szlávok és pannóniabeliek népeit és
országait dulák s tartományaikat elfoglalák. De a muramelléki
karantánok határszéleit is gyakori becsapásaikkal rabiák, kik közül
sok ezer embert kard élére hányának, őrhelyeiket fölforgaták és
tartományait bírák, s mind a mai napig is az Ur segélyével hatal-
masan és békésen maradékuk birja. Akkor Usubu és Euse, Urkán
atyja, egész seregökkel épségben s egészségben nagy diadallal
visszatérének Árpád vezérhez ; mert Isten, kinek irgalma jár vala
előttük, átadta ellenségeiket Árpád vezérnek és vitézeinek, s kezeik
által a népek müveit megszerezték. Holott, midőn meggyökere-
sedtek és majd minden közelebb lévő országokat meghódítottak,
visszatérének a Duna mellett az erdö felé, vadászat okáért és a
vitézeket sajátjaikba elbocsátván, a vezér és nemesei azon erdőben
maradónak tiz napig, s onnan menetiek Attila király városába s
szállának alá Sepel szigetébe,
a hol a vezér neje és más nemesek
nejei voltának."'
A Szent-Márton hegye és a Szabaria forrása a mai Győr vár-
megyében Györ-Szent-Márton határában fekvő Pannonhalma környé-
kén van. Rabucza a Rábcza folyó régi neve. A muramelléki
karantánok Vas vármegye határa mentén Pinkafő, Grácz és a Mura
folyó között a mai Stájerországban laktak. Tehát a mint a fenti
idézet mutatja, Árpádék diadalaik után a mai Vas vármegyéből
Sopron, Mosón, Győr, Komárom, Esztergom és Pest vármegyén át
tértek vissza a Duna mellett Attila városába vagyis Eczilburgba.

747
Ebből következik, hogy Árpádék nem a Duna észak-déli folyása
mellett tértek a Csepel szigetére vissza, hanem
a nyugat-keleti
folyása mentén s igy azok a Duna melletti erdők,
a melyekben
Árpád és nemesei tiz napig vadásztak, alkalmasint Ó-Szőny tájé-
kától kezdődve a mai Komárom. Esztergom és Pest vármegye
Dunántúli részén. Esztergom, Visegrád, Szent-Endre és Ó-Buda
között, a tatai hegysor, Gerecse-hegycsoport, visegrádi és szent-
endrei hegyek Duna melletti részébon terültek el, s dél és kelet
felől egészen a Bakony-, Vértes- és Torbágyi erdőig terjedhettek.
Fanemeit ennek a Duna melletti erdőnek a mai állapotokból követ-
keztetve, az uralkodó tölgyön és bükkön kívül elegyesen más
lomblevelű fanemek alkothatták.
14. Ygfon erdeje.
A Zsolt születése örömére rendezett nagy lakomák után
„néhány nap múlva Árpád vezér és nemesei közértelemmel sereget
küldenek Menumorout bihari vezér ellen, mely seregnek fejeivé
és vezéreivé tették Usubut és Veleket, kik a szigetből megindul-
ván,
a homokon átlovagolának s a Tisza vizén a beuldui réven
áthajózának. S innen lovagolva, a Kouroug vize mellett szállának
táborba. És a székelyek, kik előbb Attila király népei voltak, meg-
hallván Usubu hirét, mindnyájan békességesen elébe ménének és
fiaikat különféle ajándékokkal önkényt tuszokul adák, s Usubu
serege előtt az első sorban kezdenek Menumorout ellen harczolni.
Ennek hallatára „Menumorout vezér vitézeinek sokaságát
Byhor várában hagyván, maga feleségével és leányával szinök
elől megfutamodván, az Ygfon-erdejében kezde lakozni."
Az Ygfon- vagy Igfon-erdeje Byhor várától nyugatra nem
lehetett, mert a magyarok j nyugat felől támadtak; az pedig
elképzelhetetlen, hogy a Mén-Marót, a ki Byhorból megfutamodott,
a támadó magyar sereg felé menekülhetett volna. Észak felöl
pedig a Tiszától a Hómosó-érig Szabolcs, Tas és Tuhutum
a
Marót birodalmának a felső részét már az ellene indított első had-
járatkor elfoglalták s ott már a Kund törzse és Ohat kunjai tele-
pedtek le; itt tehát szintén nem kapott volna menedéket a kazár
fejedelem. Délfelül, a mai Arad vármegye felé — a melynek nagy-
része a XVII. századig Erdöhát nevü erdőséggel volt borítva s a

748
melyet később Vélek foglalt el, szintén nem menekülhetett a.
fejedelem, mivel a délre eső Jószás vize mellett is ott állott a
támadó székely és magyar seregnek egy része. Világos tehát, hogy
csakis Bihartól Erdőelve felé volt már menedéke Marótnak s igy
az Igfon-erdeje, a mely neki menedéket adott, Byhor várától
csakis keletre, Erdély felé eshetett. Az Igfon-erdeje tehát a mai
Arad vármegye északi felétől kezdve, Bihar vármegye egész keleti
felén végighúzódott s Szilágy vármegye délkeleti részébe is átcsapva,
a Meszesi erdőig terjedett. Keleti határát Erdély alkotta, nyugati
határát pedig a Fehér-, Fekete- és Sebes-Körös s a Berettyó folyók
közepe táján keresztül húzódó vonal képezhette Borosjenö, Tenke,
Nagyváradon át az Érmelléki hegyekig s onnan kelet felé csapva
a Meszes hegységig.
Némelyek az Igfon nevet Ingoványra vagy Ingványra (paulus)
magyarázzák s ezt főkép azzal indokolják meg, hogy a Kőrösök
környéke ott, ahol azok az Alföldre kilépnek, a vizszabályozások
előtt még ujabb időben is ingoványos volt, s igy kétségtelen, hogy
a honfoglaláskor sem volt az másképen. Az Igfon-erdeje alatt
tehát,
a Pallas Nagy Lexikona szerint „azokat az erdőségeket kell
érteni, melyek az Alföldre jutó Körösök mellett terjedtek el s melyek
ingoványos voltáról a Körösök szabályozásiig nagyon sok joggal
lehetett beszélni."
Ha ezt a magyarázatot elfogadjuk, akkor azt is hozzátehetjük,
hogy Mén-Marót egyfelől azért menekült övéivel az Igfon-erdejébe,
mert az ingoványos talajon a lovas magyarok nem követhették,
mivel
a lovak lábai alatt az ingoványos, mocsaras talaj besüppedt,,
másfelöl pedig az erdö sürüje is elfedte üldözői elől.
* *
*
Árpád 907-ben halt meg. Utána Zsolt, majd Taksony, Gejza
és ennek fia István következett, kiknek fejedelmi kora alatt azonban
erdészetileg érdekes dolog Anonymusban semmi sincsen fel-
említve. Az István királysága korában 1015-ből kelt pécsváradi
apátság alapító levelében azonban már megkezdődik a sora erdé-
szeti okleveleinknek, melyek a Tagányi Károly által szerkesztett
..Magyar Erdészeti Oklevéltár" czimü becses gyűjteményben a.
legújabb korig fel vannak sorolva. Ezeknek érintése kitűzött fel-

749
adatomon kivül esvén, miután még megjegyzem, hogy Anonymusból
vett idézeteimnél a Mika Sándor javításával és bevezetésével
ellátott Szabó Károly-féle fordítást követtem, az elmondottakra
való rövid visszapillantás után tárgyunkat befejezhetjük.
* *
*
Az amerikai vagy ausztráliai telepitvényes ma, mielőtt uj
hazájában megtelepedik: erdőt irt. Őseinknek ezt a mai Magyar-
ország elfoglalásakor sokkal kisebb mértékben kellett megtenniök,
mint amazoknak, mert ott a hol szükséges volt, elvégezték azt
előttük már a rómaiak, góthok, gepidák, hunok, avarok s azok a
különböző szláv és germán törzsek, akiket Árpád vezérlete alatt a
magyarok legyőztek s a kiknek számos, kisebb országa összesé-
géből az egységes Magyar birodalmat megalkották.
Jóllehet a Névtelen Jegyző müvéből honfoglaláskori erdő-
ségeinkről teljes képet nem alkothatunk ugyan, mégis a fent
felsorolt adalékokból is kivehetünk annyit, hogy erdőkoszoruzta
szép hazánk földje mivelési ág szerint való megoszlás tekintetében,
különösen az erdőségeket illetőleg nagy átlagban ezer év előtt
sem különbözött sokban a mai kinézésétöl, azonban az erdőségek-
mai területeiken sokkal összefüggőbb egészeket alkothattak s
tömegességüket csak a népsűrűség nagyobbodásával fokról-fokra
bekövetkező letelepedések folytán eszközölt irtások szakították
meg. E mellett bizonyít pl. a Zólyom erdő hajdani nagy kiter-
jedése, a mely a honfoglaláskor a mai Liptó- és Árvamegyét is
teljesen elborította, vagy az aradmegyei síkságot egészen a XVII.
századig elborító, szomszédos hegyekről lenyúló Erdőhát nevü
erdőség is, a hol ma már számos község, szántó, legelő stb. áll
az egykori rengetegek helyén, de azért az egykori összefüggés
nyomai fellelhetők. Alpár homokja s az Alföld fátlan vidékei a
honfoglaláskor is erdők hiányában szenvedtek.
Hogy az ősmagyarok előtt az erdők hasznai már a honfog-
lalás előtt is ismeretesek voltak, azt több körülményből következ-
tethetjük. Hiszen mikor a Kárpátok bérczein, a vereczkei szoroson
átléptek, családtagjaikat, málháikat ökrös szekereken szálliták át.
Tehát a szekérnek minden részletét, kerekét, rúdját, jármát stb-
ismerniök kellett. De nemcsak hogy ismerték a jármüveket, hanem
Ekuészeti Lapok. 50

750
azok alkotrészeit elkészíteni is tudniok kellett, tehát a kerekes
stb. mesterséget egyesek már űzték, mikor az uj hazába beköl-
tözködtek. Nyergeik egyes alkotrészei fából voltak. A kopj anyeleket,
dárda-, gerelynyeleket somfából vagy más keményfából maguk
készítették. Az ország határainak eltorlaszolásához gerendákat,
bornákat alkalmaztak. Sátraikhoz, lakházáikhoz faalkatrészeket is
használtak. Hidakat, sőt kisebbszerü hajókat, kompokat is készí-
tettek. Vizet, bort, tejet bükkfakupákból ittak. Ismerték annyira
az egyes fanemeket, hogy tudták, melyik mire alkalmasabb. Tehát
csak az őstörténelemben felemiitett tanúság szerint is sokoldalú
használatát ismerték a fának s az épületfa, szerszámfa és tűzifa
elnevezés alkalmasint már őseinknél is használatos volt.
A mellékhasználatok közül az erdei legeltetést okvetlenül
gyakorolniuk kellett, hiszen tevéikkel, barmaikkal, juhaikkal,
lovaikkal sokszor mentek erdőn keresztül, s sokszor ütöttek tanyát
a rengetegekben. A vadászatot pedig kézijjaikkal, dárdáikkal, mint
a világ elsőrangú vadászai űzték s lakomáikhoz számos őzet,
szarvast hoztak teritékre.
Halászattal már az őshazában is foglalkoztak.
Mikor pedig a Havas erdőn át uj hazájukba átnyomultak, a
háromezer galicziai paraszttal együtt az erdőt ők maguk vágták
át súlyos fejszéikkel s a levágott törzseket a tüzelésen kivül utak,
hidak készítésére használták. Az elfoglalt erdőségeket pedig meg-
védelmezték s később ápolták is.
Tehát a mint őseink a mai Magyarországba a vereczkei
hágón beléptek, első lépésök is az erdők használatával kezdődött.
Ezer év óta űzik ezt az utódok is!
Ki meri tehát állítani, hogy a magyar erdészet uj keletű?
Egykorú az a honfoglalással!

751
Az erdórendezési szolgálat szervezete.
Hazai és külföldi viszonyok figyelembevételével irta : Bund Károly.
Az erdőrendezés feladata és jelentősége nem mindenütt
ugyanaz. Lehet az erdőbirtokos magánügye, midőn is az üzemterv-
nek egyéb hivatása nincs, mint a gazdaságot az erdőbirtokos
czéljainak megfelelően szabályozni. Ilyenkor az erdőbirtokos önként,
saját érdekében vállalja el az üzem rendszerességéből származó
korlátokat. Ez az eset áll elő pl. hazánkban is akkor, a midőn
valamely az erdőtörvény 17. §-a alá nem tartozó erdőbirtokról
készül üzemterv és aszerint folyik a gazdálkodás.
Többnyire azonban az erdőrendezés, legalább az u. n. kötött
erdőbirtokra nézve, nem bir a magánügy jellegével, hanem szoros
kapcsolatban, szerves összefüggésben áll az állami erdöfelügyelettel.
Az állam felügyeleti jogát az erre felhatalmazott hatóságok részé-
ről elfogadott üzemtervek alapján gyakorolja, melyek ilyképen
az erdőfelügyeleti szolgálat hathatós és fontos segédeszközeivé
válnak. Az üzemtervek ekkor az erdőfelügyeleti intézkedések figye-
lembevételével készülnek, s csak az ekként megszabott korláto-
kon belül érvényesülhet bennük az erdőbirtokos akarata. Az erdő-
felügyelettel megbízott hatóságok pedig az üzemtervek határoza-
taihoz mérik a gazdasági kivitelt, a tényleg foganatosított üzemi
müveleteket.
A kötött erdőbirtokon ilyen szerepet visz az erdőrendezés a
német birodalom államaiban éppen ugy, mint hazánkban, habár
az egyes államok erdőtörvényei különféle mértékben engednek tért
az állami beavatkozásra és maga az erdőfelügyelet szervezése is
eltérő a miénktől, a mennyiben nem külön személyzet, hanem a
kincstári és községi erdőket kezelő tisztikar teljesiti a felügyeleti
szolgálatot is.
Ausztriában ellenben az erdőrendezés az erdőfelügyelet
szempontjából nem bir jelentőséggel. Az erdőtörvényt ez idő
szerint még helyettesítő 1852. évi császári pátens az üzemterv
szerint való gazdálkodásra csakis a szolgalommal terhelt erdő-
birtokot kötelezi s ezek az üzemtervek is csak a jogosultságokra
nézve képezik hatósági felülvizsgálás tárgyát. Az erdőfelügyelőségek
Ausztriában a honi szervezethez hasonlóan külön hivatalokat
50*

752
alkotnak. Az üzemrendezésre nézve fennálló utasítás csak a kincs-
tári erdőkre és az állam által kezelt alapítványi erdőkre vonatkozik.
A többi kötött birtokra nézve üzemrendezési kényszer nem áll
fenn, ennek daczára azonban téves volna az a hit, hogy Ausztriá-
ban az erdőrendezés ügye parlagon hever; a kisebb birtokok igaz,
hogy nélkülözik az üzemterveket, de a nagyobb hitbizományi és
magánerdőkben, melyek éppen Ausztriában az erdőállomány tete-
mes részét teszik ki, a birtokosok saját érdekükben régóta felka-
rolták az üzemrendezést. Legjobban bizonyítja ezt az erdőrendezök
után való kereslet, melynek következtében erdőrendezéssel foglal-
kozó magánvállalatok létesültek.
Mielőtt az állam által kezelt erdők erdőrendezési szolgála-
tára magára rátérnék, a külföldi erdészeti hatóságok szervezetét
legalább általánosságban ismertetnem kell, mivel lényegesen eltér
a nálunk életben lévő szolgálati szervezettől.
A szervezet alapját mindenütt az erdögondnoíságoh képezik,
melyeknek feladata ugyan nagyjában ugyanaz, mint Magyarországon,
hatáskörük azonban összehasonlihatatlanul tágabb, annyira, hogy
sok tekintetben messze túlszárnyalja a mi erdőigazgatóságaink hatás-
körét. Kiterjedésük igen változó. Vannak 3—4000 hold kiter-
jedésnek, átlagban azonban 6—10,000 hold között válta-
koznak, tehát körülbelül ugyanakkorák, mint a magyarorszá-
giak közül a zsarnóczai, beszterczebányai, liptóujvári és sóvári
kerületekben fekvők. Badenben, ahol a bonyolultnak híresztelt
csoportos felújító vágás van alkalmazásban és joggal a legkisebb
területrészeken mozgó, majdnem individualizáló gazdaságról lehet
szólni, mely mindenesetre legalább is olyan belterjes, mint a
szászok u. n. állabgazdasága, a 10,000 holdat is jóval meghaladó
erdögondnokság is van. Egy bizonyos határon alul tehát az erdő-
gondnokságok kiterjedése az üzem belterjességének növekedtével
már nem csökken, aminek legfőbb okát az erdögondnokok nagy-
mérvű önállóságában, tág hatáskörében, valamint az ügyvitel
czélszerü egyszerűségében látom, mely nélkül az erdőgondnok
aligha rendelkeznék elég idővel arra, hogy aránylag nagy kerüle-
tében az üzem belterjessége által követelt módon sürün megfor-
duljon. Egy további oka annak, hogy a külföldi erdőgondnokságok
daczára az üzem nagyobb tökéletességének, mégsem térnek el

753
kiterjedésre nézve a hazai kisebb erdögondnokságoktól, a szállítási
viszonyok fejlettségében és az altiszti személyzet magasfoku értel-
miségében rejlik.
Az erdörendezési szolgálatra nézve lényegesebb az igazgató
hatóságok
részletesebb ismertetése, mivel többnyire ezek vezetik
az üzemrendezési munkálatokat. Az általam felkeresett államok
közül
a badeni nagyherczegségben, Würtembergben, Bajorország-
ban, sőt a szomszédos Ausztriában is az erdöigazgatóságok, illetve
a nekik megfelelő, bár másként elnevezett hatóságok szervezete
kollegiális alapon nyugszik, vagyis a fontosabb intézkedések és
határozatok egy kollégium tanácskozásának eredményei, mely a
hivatalfönökből és az ellenőrző tisztviselőkből (erdőtanácsosokból)
áll és eltérő nézetek esetén szavazattöbbség utján dönt.
A kollégium minden egyes tagja néhány erdőgondnokság
üzemét ellenőrzi és ugyanezen erdőgondnokságok összes ügyeit
az erdőigazgatóságnál referálja ; az ellenőri kerületek beosztásánál
némely államban figyelemmel vannak arra, hogy ne egymás
mellett fekvő erdőgondnokságok egyesittessenek egy kerületben,
hanem változó viszonyokkal biró, bár elszórtan fekvő erdőgond-
nokságok képezzék egy tisztviselő kerületét, nehogy a kollégium
tagjaiban, kik a tanácskozásoknál az egész igazgatósági kerület
vezetésében közreműködnek, egyoldalú nézetek verhessenek
gyökeret.
Az erdögondnokságok üzemének ellenőrzése egyébiránt nem
egészen egyértelmű a mi ellenőrködő föerdészeink működésével;
igy pl. a termelt faanyagoknak számonvétele (ellenőri átadás)
a
nálunk szokásos módon a külföldön nincs gyakorlatban. Az erdő-
gondnokságok nagy hatásköre és az ügyvitel egyszerűsége követ-
keztében az irodai teendők is aránytalanul kevésbé terhelik az
ottani ellenőrző tisztviselőket, mint a mi központi közegeinket.
Ez által időt nyernek a lényeges ügyekkel behatóan foglalkozni,
az üzemet a helyszínén ellenőrizni és, ahol ezzel is megvannak
bizva: az erdörendezési teendőket végezni.
Feladatom keretén kivül esik, hogy részletesebben ismertes-
sem és bíráljam ezt a szervezési módot, mely ezen a téren a
legmodernebb irányzatot képviseli, az erdőrendezési szolgálat
szempontjából azt az előnyét azonban ki kell emelnem, hogy az

754
üzemrendezés alapját képező elvek, sőt annak fontosabb részletei
is, a központi tisztviselők körében, akik a külső üzemmel folyto-
nos, benső érintkezésben állanak, sokoldalú és üdvös megvitatás
tárgyát képezik, s hogy a kollégiumban az egyenrangú tényezők
szabad véleménynyilvánítása elejét veszi annak, hogy egy sze-
mélynek talán egyoldalú akarata, legyen az akár az erdőrendezőé,
akár a hivatalfőnöké, egykönnyen érvényesüljön, aminek lehetősége
a tisztán az egyéni felelősségre alapított szervezetnél a dolog
természetéből folyólag nagyobb mértékben fenforog.
Még az egyéni felelősségen alapszik az erdészeti szolgálat
Szászországban és amennyire Hagen-Donnernek „Die forstlichen
Verháltnisse Preussens" czimü statistikai müvéből megítélhető,
Poroszországban sem jut teljesen kifejezésre a kollegiális szerve-
zeti alak. A kerületi kormányoknál alkalmazott és az ellenőrző
tisztviselők működési körével biró erdőtanácsosok, élükön a fő-
erdőmesterrel műszaki tagjai ugyan a kormánytanácsnak (Regie-
rungs-Collegium), hogy azonban a maguk körében is kollegiális
uton intéznék az ügyeket, arról nem történik emlités.
Ezeknek előrebocsátása után rátérhetek magának az erdő-
rendezési szolgálatnak ismertetésére, miközben az erdészeti szerve-
zetről az előzőkben csak vázlatosan rajzolt kép a szükséghez
képest még kiegészítést fog nyerni.
Az erdőrendezési munkálatok teljesítésére nézve két irány-
zat áll egymással szemben. Az üzemtervek készítése és megújítása
ugyanis vagy az erdögondnok (kezelő-személyzet) teendői közé
tartozik, vagy igazgatási (központi) közegre van bizva. Ez utóbbi
megoldásnak legradikálisabb módja az, ha külön erdörendezési
hivatal (erdőrendezőség)
végzi az üzemrendezést és a vele rokon
feladatokat.
Az erdőrendezés lényeges hatással van a gazdaságban mű-
ködő erők egyensúlyára, az erdők fentartására és jövedelmére. Nem
szorul tehát bizonyításra, hogy az erdőrendezőnek oly tulajdonsá-
gokkal kell bírnia, melyek megnyugtatnak az iránt, hogy fontos
feladatának meg is felel. Az erdörendezőnek az üzem teljes és
beható ismeretére s a reá befolyással biró összes általános és
helyi körülményeket felölelő látkörre van szüksége, és pedig leg-
inkább akkor, ha nem valamely már megállapodott, régóta jónak

755
bizonyult terv továbbfejlesztéséről, hanem első üzemrendezésről
van szó. Továbbá annál nagyobb követelményeket lehet támasz-
tani az erdőrendező képzettségére és értelmiségére nézve, minél
inkább áll a berendezendő erdőgazdaság oly fokon, hogy még
fejlődésre képes, mikor is a fejlődést az üzemtervnek nemcsak
megátolni nem szabad, hanem helyes irányba terelésénél az erdő-
rendezőnek hathatósan közre kell működnie.
A legfejlettebb gazdasági viszonyokra vall, ha az erdő keze-
lésével megbízott tisztikar hivatásának annyira magaslatán áll,
hogy az üzemrendezési munkák is, melyek mindennapi feladatai-
nál nagyobb horderejűek s ezért kétségkívül nagy körültekintést
igényelnek, minden esetben megnyugvással reá bízhatók.
Ebben az esetben egy és ugyanaz a személy a tervező és a
lerv végrehajtója, anélkül, hogy ezáltal a felsőbb hatóságok gátol-
latnának abban, hogy az üzemtervekben követett elvekre irá-
uyitó befolyást gyakoroljanak. Az erdögondnok saját tervét
nagyobb kedvvel és igyekezettel hajtja végre, a legtöbb esetben
tehát számítani lehet arra, hogy a tervezés és a kivitel egybe-
hangzó és a tökéletesség egyenlő fokán áll, mig különben, ha más
készíti és más hajtja végre a tervet, könnyebben előáll az az eset,
hogy a foganatosítás hiányossága kompromittálja a jó üzemtervet
vagy ellenkezőleg a magábanvéve " helytelen tervvel szemben a
kivitel részletei helyesek. Szóval megszűnik az az ellenkezés,
mely a kezelő erdőtisztek és az erdőrendezők között fenn szokott
állani és kölcsönös panaszokra ad okot.
Ez a rendszer, mely az üzemrendezést az erdőgondnokra
bizza, a badeni nagyherezegségben érvényesül, ahol a 10—10 éven-
ként visszatérő munkálatokat az erdögondnok (főerdész) és egy a
jószágigazgatóság (Dománendirection) részéről külön erre a czélra
melléje rendelt u. n. taxator teljesiti, aki többnyire az erdészek
(Forstassessor) vagy az idősebb erdőgyakornokok sorából vétetik.
Az ügymenet maga a következő : Mindenekelőtt az erdőgondnok-
ság a lefolyt évtized alatt előfordult területváltozásokról jegyzéket
készít, az üzem eredményeit átnézetesen összeállítja és az üzem-
tervtől való eltéréseket indokolja. Ezt az összeállítást és magya-
rázó szöveget a taxator átvizsgálja és mint statisztikai adatokat
a lefolyt évtizedre vonatkozó üzemnyilvántarláshoz csatolja. Az uj

756
üzemterv szerkesztéséhez szükséges külső felvételek befejezésével
a jószágigazgatóságnak az a tagja, kinek ellenőri kerületébe az
erdőgondnokság tartozik, ezen munkálatokat a helyszínén felül-
vizsgálja és azokat, ha megfelelőknek találta, az uj üzemterv alap-
jául elfogadja. Az üzemtervet kidolgozása után ugyanez a központi
tisztviselő ugy a helyszínen, mint alaki tekintetben újból felülbírálja,
a szükségesnek vélt módosításokat eszközli és erre az üzemtervet
az erdőgondnoknak vissza küldi, hogy azt aláírása által elfogadja,
vagy eltérő nézetének külön jelentésben adjon kifejezést. A mennyi-
ben nem kincstári, hanem községi erdőről van szó, az ekként
megállapított üzemtervnek a használatokra vonatkozó kivonata a
községek elöljáróinak vevény ellenében kézbesittetik, hogy eset-
leges kifogásaikat négy hét alatt megtehessék, vagy egyes intéz-
kedésekre nézve felvilágosítást kérhessenek.
Erre a jószágigazgatóság, miután a bármely oldalról támadt
vitás kérdéseket kollegiális tanácskozás utján eldöntötte, az üzem-
tervet jóváhagyja és végrehajtás végett az erdőgondnoknak leküldi.
A jószágigazgatóság határozata ellen az érdekelt birtokosok a
belügyministeriumnál élhetnek felebbezéssel.
Ez a rendszer, mely a munkák közvetlen vezetésével a kezelö-
tisztnek a legnagyobb befolyást biztosítja, daczára annak, hogy
ekkor voltaképpen annyi az erdőrendező, a mennyi az erdőgond-
nok, ott mégsem okoz oly ingadozásokat, melyek az üzemre károsan
hathatnának.
Ennek az okát abban vélem felismerhetni, hogy a badeni
nagyherezegségben alkalmazott erdörendezési eljárás már 50—60
év előtt is lényegére nézve teljesen megegyezett a maival. A
mostani kezelő személyzet tehát szolgálatának megkezdése óta
ebben a rendszerben nevelkedett és annak keretében működött.
Maga az üzem pedig régóta a tökéletességnek oly nyilvánvalóan
magas fokán áll, hogy az egyéni nézetekből származó ingadozások
természetszerűleg csak lényegtelenek lehetnek.
Ugy látszik azonban, hogy a külföldön sincsenek meg minde-
nütt ezek a feltételek oly nagy mértékben, mint a badeni nagy-
herezegségben. Legalább erre vall az a körülmény, hogy Ausztriá-
ban és a legtöbb német államban központi közegek teljesitik az
erdőrendezési munkákat, bár mindenütt nagy befolyás biztosíttatott

757
a kezelőtisztnek. Az erdőrendezés vezetésével ebben az eset-
ben az ellenőrző tisztviselő, vagy egy külön erre rendelt központi
tisztviselő van megbízva. Poroszországban az erdőrendezés vezetése
a hivatalfőnök feladatát képezi.
Bajorországban a kerületi kormányok erdészeti osztálya végzi
ugy az erdőfelügyeleti, mint a kincstári és községi erdők kezelésé-
ből eredő teendőket. Az üzemrendezés vezetése többnyire a leg-
idősebb erdőtanácsos feladata.
Ausztriában, melynek erdészeti szervezete a kincstári és
alapítványi erdőkre nézve leginkább hasonlít a honi szervezethez,
a mennyiben a közigazgatási hatóságoktól független erdő- és jó-
szágigazgatóságok kezelik ezen erdőket, minden igazgatóságnál
egy-egy főerdőmérnök látja el az erdőrendezői teendőket. Segéd-
személyzete főerdészekből, erdészekből és erdőgyakornokokból áll,
a becslési munkákat azonban rendszerint főerdészi rangban álló
tisztviselők végzik.
Végül mint a harmadik rendszer képviselőjét Szászországot
ismertem meg, a hol külön erdörendezési hivatal (Forsteinrichtungs-
Anstalt) áll fenn. Ennek a hivatalnak székhelye Drezda és hatás-
köre az egész országra kiterjed. Az általa készitett munkálatokat
az erdögondnok és az a főerdőmester, kinek kerületébe az erdő-
gondnokság tartozik, végleges megállapítás előtt áttanulmányozza
és véleményt mond róluk. Feltűnő, hogy Szászországban az üzem-
nyilvántartások (Wirthschaftsbuch) vezetését is az erdőrendezési
hivatal végzi évről-évre kiszálló közegei által (Nachtragsbeamte).
Egészben véve tehát a külföldön is túlnyomó az a nézet,
hogy az erdőrendezést nem az erdőgondnokra, hanem külön
személyzetre kell bizni, legyen az akár mint „erdörendezőség"
külön hivatalban egyesítve, akár pedig csupán az igazgatóhatóság
egyik tisztviselője. Nevezetesen akkor, a mikor az erdők első be-
rendezéséről van szó. tehát alapvető munkálatot kell végezni,
határozottan több biztosítékot nyújt a jó és egységes kivitelre
nézve, ha külön erdőrendezők készítik az üzemterveket, s csak ha
régóta megállapodott üzemek továbbviteléről kell gondoskodni,
akkor lehet ezeket a munkálatokat nagyobb megnyugvással az
erdőgondnokra bizni, ha ugyan a kezelés nem ró oly nagy felada-
tokat reá, hogy idejét teljesen leköti. EIsö üzemrendezéseknél az

758
erdögondnokok nagyobb része csak elméletből ismeri az erdő-
rendezést, abban gyakorlattal nem bir, sőt idegenkedik tőle.
Nagy jogosultsága van tehát annak a nézetnek, hogy ekkor egyes,
külön erre a feladatra alkalmasnak talált egyének lássák el az
erdőrendezöi tisztet, aminek megvan az a kétségtelen előnye is,
hogy a gazdasági kérdésekhez nemcsak az erdőgondnok szól hozzá,
aki saját gazdaságával szemben többé-kevésbé elfogult, hanem
időnkint az erdőrendező is tanulmány tárgyává teszi az üzemet és
ujabb eszméket juttat a felszínre.
Ezzel szemben azonban a külön erdőrendezési személyzet
hátrányára is többféle aggály merül fel, elsősorban az, hogy az
erdőrendező, kinek működése nagy területre terjed ki, nem ismer-
heti a berendezendő erdőket és gazdasági viszonyaikat oly tüzete-
sen és részletesen, mint az erdőgondnok, aki hosszabb időt tölt
egy szűkebb kerületben, s hogy az erdőrendező többnyire hajlandó-
sággal bir egy bizonyos általa jónak tartott gazdasági rendszer
vagy eljárás általános alkalmazására, akkor is, ha eltérő gazdasági
viszonyok különféle eljárást tennének szükségessé. Végül azt is
szemére lobbantják az erdőrendezőknek, hogy egyes kezelési részlet-
kérdések iránt nem birnak a kellő érzékkel, mi által az üzem
nagyjában ugyan nem szenved, de a kezelőt az üzemtervnek ebből
származó apró merevségei mégis igen kellemetlen módon zavar-
hatják.
Nem egészen alaptalanok ezek a kifogások hazai viszonyaink
között sem, sőt nálunk korántsem fűződnek kizárólag a központi
erdőrendezők rendszeréhez, hanem kisebb-nagyobb mértékben álta-
lános érvényűek. Már maga erdőrendezési eljárásunk az ország igen
különféle erdőgazdaságaira lényegében ugyanazokat a szabályokat
alkalmazza, annál könnyebben történhetett meg, hogy az erdő-
rendezők az üzem rendszeressége és a szabályos állapot alatt igen
eltérő viszonyok között is mindig ugyanazt értették, s hogy nagyon
gyakran erőszakos uton igyekeztek áttérni a jelen állabviszonyok-
ból az általuk szabályosnak tartott állapotra. Nemkülönben tény,
hogy az erdőrendezők a reájuk rótt nagy feladat és megkívánt gyors
munka miatt sokszor nem értek reá a berendezendő erdőt tüzete-
sen megismerni, rendelkeztek tehát oly erdőrészekkel, melyeket
csak hiányosan ismertek. A kezelő aztán az ebből származó hibák

75a
felett nem mindig térhet napirendre; részben innen erednek a
tömeges üzemtervmódositások, újrarendezések és rendkívüli fahasz-
nálatok, melyek az erdőfelügyelőségeket, a közigazgatási hatóságo-
kat és a földmívelési ministeriumot folyton foglalkoztatják, az
erdőbirtokosnak pedig gyakran költséget okoznak. Végül az emiitett
harmadik kifogással szemben sem egészen tiszta erdőrendezőink
lelkiismerete.
A midőn a kővetkezőkben annak a rendszernek vagyok szó-
szólója, mely az üzemrendezést nem az erdőgondnokra, hanem
külön erdőrendezőkre bizza, arra a véleményemre támaszkodom,
hogy azok a hiányok, melyek evvel a rendszerrel járnak, könnyebben
kerülhetők ki, mint a másik rendszeréi. Kikerülhetők pedig az erdő-
rendezők személyének jó megválasztása és azáltal, hogy a kezelő
személyzetnek mód és alkalom nyujtatik az üzemrendezési munkála-
tok előzetes áttanulmányozására
és véleményének szabad nyilvání-
tására.
Erdőrendezői állás sokszorta kevesebb töltendő be, mint ke-
zelő erdőtiszti. Könnyebb tehát néhány erdőrendezöi állásra reá-
termett egyént találni, mint a számos erdőgondnokságot vala-
mennyit oly kiválóbb szakférfiakkal betölteni, kikre nyugodtan rá
lehetne bizni az üzemrendezést. A kezelési ágazattal szükséges kap-
csolat előáll, mihelyt az erdőrendező nem szorítkozik hivatásának
arra a részére, mely a „tervezésből" áll, hanem ugy ennek, mint
feladata másik részének: az ellenőrzésnek is alapját a foganatosító
gazdaság folytonos megfigyelésében keresi, mely a tervezések
helyességének jó biztositéka — akár megfelelő az eddigi üzem,
akár nem —■ és az ellenőrzésnél szükséges érett Ítélethez juttat,
mely az általános gazdasági állapottal arányban nem álló köve-
telésektől, valamint a túlságos elnézéstől egyaránt megóv. Csakis
igy, a gyakorlati kivitellel folytonos benső érintkezésben állva
marad ment az erdőrendező az egyoldalúságtól, igy fog különféle
viszonyokra különféle mértéket is alkalmazni, felismeri a gazdaság
előbbrevitelének feltételeit és változtatásokra vonatkozó javaslatai-
hoz szilárd alapot nyer.
Mindamellett az ügy érdekében áll, hogy a kezelő személy-
zet az üzemrendezés minden lényeges phasisánál véleményét
nyilváníthassa. A kezelő tiszt helyi ismereteinek és tapasztalatainak

760
érvényesülése végett szükséges, hogy az erdörendezési személyzet
az erdőgondnokkal folytonos érintkezésben álljon s hogy vitás
kérdéseket a helyszínén döntsenek el. Hacsak az erdőrendező és
a kezelötiszt között értelmiség és szakismeret dolgában nincs
— bármelyik rovására — igen nagy külömbség, tehát rendes
viszonyok között, akkor tanácskozásuk, egyezkedésük eredménye
rendszerint a helyes, gyakorlatilag gyümölcsöző megállapodás lesz
és eleje vétetik a két fél között különben előforduló számos
súrlódásnak.
Ugyanebből az okból kívánatos volna, hogy már az erdei
munkák közül azokat, melyek a foganatosító gazdaságra közvetlen
befolyással vannak, maga az erdőrendező végezné. Nevezetesen
az állabok (osztagok) kihasitása és evvel kapcsolatban az egyes
állabok minőségének s a bennök szükséges gazdasági teendőknek
megállapítása volna az erdőrendezö feladata, mig a mérési munka
és a fatömegfelvételek bátran a segédszemélyzetre bízhatók. Tény-
leg azonban az erdei felvételeknek emiitett részét sem végezheti
az erdőrendező maga, hanem kénytelen ezt is legnagyobbrészt
segédeire bizni, ugy segítvén némileg a dolgon, hogy az állabkihasitás-
sal és szembecsléssel, mely feladat a gyakorlati ismeretek bizonyos
fokát tételezi fel, rendesen csak a segédszemélyzet idősebb tagjait
bízza meg. Üdvös még egy lépéssel tovább menni és tekintettel
arra, hogy azon gazdasági müveletekre nézve, melyek valamely
osztagban szükségesek vagy lehetségesek, alapos és megbízható
véleményt oly egyéntől ritkán lehet várni, aki a foganatosító
gazdaságtól egész gyakorlati ideje alatt távol állt, szabálylyá kellene
tenni, hogy csakis a kezelési ágnál teljesített hosszabb szolgálat
után lehessen valaki u. n becslő, nehogy többé-kevésbé csak elmé-
leti ismeretek birtokában álljon azon feladat előtt, hogy a reája
bizott terület jövő kezelésére nézve kisebb-nagyobb mértékben
irányító befolyást gyakoroljon. Ez oly javaslat, mely hivatva
volna arra, hogy az erdörendezési és kezelési szolgálat között
létező, de nem a közös czél érdekében álló ellentétet enyhítse.
Ámde nemcsak az erdőrendezőn áll a foganatosító gazdaság
jogos igényeit elősegíteni, hanem viszont a kezelökre is reá hárul
az a kötelesség, hogy az üzemtervekkel szemben ne helyezkedjenek
a negatio vagy a mellőzés álláspontjára, hanem igyekezzenek az

761
erdőrendező intencióit felismerni és gyűjtsenek revisióról-revisióra
adatokat az üzemrendezési mü tökéletesbitésére. Ez lényegesen köny-
nyitené az erdőrendező dolgát és jóval nagyobb befolyást biztositana
az erdögondnoknak az üzemrendezésre, mint eddig. Az erdőgondnok
kerületének minden egyes részével tüzetesen foglalkozhatván, az
üzemterv tökéletlenségeit és hibáit könnyen felismerheti. Kevesen
igyekeznek azonban az észlelteket érvényesíteni. Legjobb bizonyí-
téka ennek az, hogy az üzemnyilvántartási jegyzőkönyv, mely ily
észrevételek és javaslatok felvételére volna hivatva, többnyire üres,
vagy lényegtelen apróságokat tartalmaz, s csak vajmi ritkán oly
feljegyzéseket, melyek az üzemátvizsgálásoknál a jövőre vonatkozó
intézkedések tökéletesbitésére volnának felhasználhatók. Ebben a
tekintetben talán javulás várható akkor, ha mindinkább szaporodik
azon kezelőtisztek száma, akik előzetesen az erdőrendezés köré-
ben is teljesítettek szolgálatot.
Miután ilyképen az erdőrendezési szolgálat különféle rend-
szereit egymással szembe állítottam, miközben már a hazai viszo-
nyok érintését nem kerülhettem ki, alábbiakban ezek alapján ki-
zárólag avval a kérdéssel kívánok foglalkozni, hogy az erdörendezési
szolgálat szervezet-} Magyarországon
mennyire szorul tökéletesb-
bitésre.
Az államerdészet keblében két merőben ellentétes irányzattal
találkozunk. Mig ugyanis a kincstári erdőknél az üzemrendezés
és
a vele kapcsolatos ügyek az erdöhatóságoktól független, sőt azokkal
szemben bizonyos mértékben ellenőrzési joggal felruházott
és
közvetlenül a földmivelésügyi ministeriumnak alárendelt külön erdő-
rendezőségekre vannak bizva, addig az állami kezelésbe vett köz-
ségi erdők rendezését a kezelő erdötisztek teljesitik. Természet-
szerű következménye ez annak a lényeges külömbségnek, mely a
kincstári és a községi erdők kezelésére nézve fennáll. A kincstári
erdők kezelése kiterjed az erdőgazdaság minden ágára, tehát már
a szükséges
és helyes munkaosztás elve is ugy hozza magával,
hogy az üzemrendezés nem a kezelőtiszteket, de az igazgató ható-
ságokat sem terheli, hanem külön szervvel bir: az erdőrendezősé-
gekkel. Az erdőtörvény életbelépte után annyi volt,
s erdőgazda-
ságunk folytonos fejlődése következtében még most is annyi az

762
erdöhatóságok egyéb teendője, hogy az erdőrendezéssel őket meg-
terhelni nem állott volna az ügy érdekében, hanem gondoskodni
kellett egy oly külön intézményről, mely a foganatosító gazdaság
mindennapi munkájától kevésbé érintve, az üzemrendezés feladatá-
nak szentelhesse magát.
Ellenben a községi erdők személyzetének feladata már kezdet-
től fogva s az 1898. évi XIX. t.-cz. 11. §-a értelmében jövőre is
bizonyos korlátok közé van szorítva, s tevékenységük inkább a
teljesítendő munkák kijelölésére és felügyeletére, mintsem azok
közvetlen végrehajtására vonatkozik. Anyag- és pénzkezeléssel és
az erdővédelem közvetlen gyakorlásával nem foglalkoznak. Ebben
az esetben tehát már a szervezés alapján reájuk ruházott feladat
ugy hozza magával, hogy további munkaosztás nem szükséges,
hanem maga a kezelő személyzet végzi az üzemrendezést is. Sőt
eddig ez a munka nyomult élőtérbe és előreláthatólag a jövőben
is ugy lesz az még egyideig.
A kincstári erdőhatóságok mostani szervezete és hatásköre, s
ebből folyó nagy megterhelésük már magában véve is szükségessé
teszi, hogy az erdőrendezési ügykör továbbra is különválasztva
maradjon, sőt be kell ismerni azt is, hogy az erdőrendezés jogos
érdekei még mai napig sem találnak mindenütt oly méltánylásra,
hogy az erdőrendezöket jelenlegi bizonyos fokú önállóságuktól
aggodalom nélkül meglehetne fosztani és az erdőhatóságokhoz
központi tisztviselőkként beosztani. Az egyéni felelősségre alapított,
autokratikus színezetű szervezetünk mellett az erdőrendező mostani
önállósága a szabad munkálkodás és véleménynyilvánítás oly
mértékét biztosítja részére, melylyel mint beosztott tisztviselő
aligha birna. Ha az erdörendezés iránt néhol még mindig táplált
előítéletek megszűnnek, illetve azokat az erdőrendezésnek gyakor-
lati, életrevaló irányban való fejlesztése által sikerül legyőzni, ha
az erdőhatóságok szervezése az olyannyira üdvös kollegiális alapra
fektettetnék és nagy megterheltetésükre nézve is kedvező változás
állana be, akkor megvolnának a feltételek ahhoz, hogy az erdő-
rendezők, mint az erdőhatóságok központi tisztviselői hivatásukat
ugyanannyi, sőt talán a kezelési ággal való bensőbb, közvetlenebb
kapocs miatt nagyobb sikerrel tölthetnék be, mint most.
Ennél tovább menni, vagyis az üzemrendezési teendőket

763
általában nem központi tisztviselőre, hanem az erdőgondnokokra
bizni, belátható időben nem volna czélszerü. A külföld példája
arra tanit, hogy ez az utóbbi rendszer csak akkor válik be, ha
a gazdasági viszonyok a fejlődöttség igen magas fokát érték el és
azon mintegy megállapodtak, s ha az erdőrendezési eljárás is
a
gazdasággal együtt haladván, ugyanoly tökéletességre emelkedett
és mint ilyen teljesen meghonosodott. Hazánk erdőgazdasága
azonban ott is, ahol aránylag előrehaladt, még fejlődésre szorul,
másutt pedig éppenséggel a fejlődés legkezdetén van. Az ország
nyugati és keleti része ebben a tekintetben nagy ellentétben áll.
Ott már többször kihasznált, többé-kevésbé jól jövedelmező és
megközelíthető erdők, itt a csekélyértékü, nagy fapazarlással hasz-
nált vagy még használatba sem vett őserdő! Magának a gazdaság-
nak és vele .együtt természetesen az erdőrendezési eljárásnak is
léhát még minden irányban nagyot kell haladnia, mig állapotával
meg lehet elégedni. A külföldi üzemrendezési módszereket meg-
ismervén, azt a meggyőződést merítettem, hogy a nálunk honos
eljárás inkább az ország keleti részeiben uralkodó kezdetleges
viszonyokból indul ki, azokhoz alkalmazkodik, semmint a fejlettebb
gazdaságok igényeihez. Már pedig az erdőgazdaság az őt irányító
üzemrendezéssel oly szoros szervi összefüggésben áll, hogy egész-
séges állapotról csak akkor lehet szó, ha ez a két tényező ará-
nyosan fejlődik, mi mellett véleményem szerint az üzemrendezés-
nek kell a tökéletesbülésben előljárnia, nehogy akadálya legyen a
gazdasági fejlődésnek, ami bekövetkezik, mihelyt a tényleges gazda-
sági viszonyok az üzemrendezésnél irányadó elveket minduntalan
megezáfolják.
Amig ilyenek a viszonyok, addig az erdőrendezést az igaz-
gatóhatóságok körétől elvonni nem szabad, mivel függetlenné kell
tenni azon igen eltérő nézetektől, melyeket az erdőgondnokok a
fejlődés szükségére és irányára nézve táplálhatnak.
Egy további érvet, mely a kincstári erdőrendezöségek jelen
szervezetének fentartása mellett szól, abban a körülményben vélek
felismerhetni, hogy az erdőrendezök mostani ellenőrzési munkaköre
őket a használati és felújítási üzemnek tisztán szakszerűség és
erdőfentartás szempontjából való felülbírálására utalja. Ennek annál
nagyobb jelentősége van a kincstári erdőknél, mivel
a többi ellen-

764
őrző tisztviselőket a mostani szervezés mellett az anyagkezelés
ellenőrzése és a fogalmazási munka annyira elfoglalja, hogy a
helyszíni felülbírálásnál az emiitett magasabb szempontok többnyire
háttérbe szorulnak és nevezetesen a felújítások tüzetes ellenőr-
zésére ritkán jut idejök. Külföldön pedig épen ez képezi az ellen-
őrködő tisztviselők főteendőjét. Az első üzemrendezések befejez-
tével, az erdörendezői tevékenység súlypontja mindinkább a folyó
üzemnek ily értelmű helyszíni megfigyelésére és ellenőrzésére esik,
ugy, hogy ebben a tekintetben az erdőrendezők hatásköre hasonlít
legjobban a külföldi ellenőrködő tisztviselők munkaköréhez. Kívána-
tos, hogy minden erdőhatóság kerületében legalább egy tisztviselő
legyen, aki egyéb tekintetektől menten az üzemet a használatok
czélszerüségére és a felujitások sikerességére nézve ítéli meg.
Ezek szerint a kincstári erdőrendezőségek jelen szervezetén
és ügykörén változtatni egyelőre — amig erdészeti szervezetünk
a maga egészében nem kerül revisió alá — nem szükséges, s
csak az üzemrendezési müvek készítésénél követelt ügymenetre
nézve tartanék egy kiegészítő módosítást kívánatosnak. Kifejtettem
annak szükségességét, hogy a kezelő erdőtiszt, de az ellenőrködő
közeg és a hivatalfőnök is ismerjék az erdörendezési munkálatokat,
hogy véleményt mondhassanak róluk, mielőtt elfogadás végett fel-
sőbb helyre terjesztetnének. A jelenleg érvényben levő szabályzatok
erre módot is nyújtanak, a mennyiben az üzemrendezési müvek-
nek bizottsági tárgyalását rendelik el. Nevezetesen az 1883. évi
6016. számú ministeri rendelet szép szavakkal méltatja a kezelő
erdőtisztek közreműködésének fontosságát. Ezen rendelet szerint a
tervezeteket tárgyaló bizottság áll: az erdőhatóság főnökéből, mint
elnökből, az erdőrendezőből, mint előadóból, a hivatal második
főtisztjéből és az érdekelt valamint a szomszédos erdőgondnok-
ságok kezelőiből, végül az erdőrendezőségnél szolgáló többi tiszt-
viselőből, ez utóbbiak azonban szavazati joggal nem birnak.
Ámde ezek a tárgyalások annyiban mégsem felelnek meg
czéljuknak, hogy helyszíni szemlékkel nem kapcsolatosak s hogy
az erdőrendezön kívül a bizottság összeülése előtt egy szavazatijoggal
biró bizottsági tagnak sincsen alkalma a tárgyalás alá veendő
javaslatot vagy tervezetet tüzetesen megismerni, hanem a szavazó
tagok Ítéletüket egyedül az előadó erdőrendező szavaira alapit-

765
hatják, aki a dolog természetéből folyólag az üzemterv intézkedé-
seit csak nagy vonásokban ismertetheti. A munkálatba magába
igy ritkán jut ideje az erdőgondnoknak bepillantani, s ugyan-
csak talpraesett szakember legyen, aki üzemrendezéssel rendszerint
nem foglalkozva, az erdőrendező által előadottakhoz azonnal érde-
mileg hozzá tud szólni. A tárgyalási jegyzőkönyvek tanúsága
szerint az erdörendezők javaslatai rendszerint megjegyzés nélkül
tudomásul vétetnek, vagy csak igen általános természetű észre-
vételek merülnek fel. A hozamszabályozás részleteire, a felújítási
eljárásra, a fanemek megválasztására, az elöhasználatokra nagyon
ritkán került a szó oly mértékben, amint azt szükségesnek tartom,
ha hosszabb időre érvényes tervet kell megállapítani. Meg is esett
ennek következtében elég gyakran, hogy az üzemtervek röviddel
jóváhagyásuk után már gyökeres átdolgozásra szorultak oly hiányok
miatt, melyeket az erdőrendező nem, a kezelőség azonban való-
színűleg észrevehetett volna, ha a munkálatokat annak idején
részletesen áttanulmányozza. Az üzemtervek, ha időközben is foly-
tonos módosításra szorulnak, nagyon veszítenek értékükben a
kezelő személyzet előtt!
Az értékesítési, szállítási és több más viszonyokról, melyek
az üzemrendezésre általánosságban és részleteire nézve is befo-
lyással vannak, a kezelő személyzet mondhat ítéletet és ismeri a
maga szándékát azok fejlesztésére nézve, amennyiben tehát az
üzemterv intézkedései ebben a tekintetben nem egészen megfelelők
lennének, a kezelési ágazaton áll, hogy szót emeljen. Az előfor-
duló nehézségeknek tehát jórészben elejét lehetne venni, ha a
kezelő személyzetnek kötelességévé tétetnék az üzemrendezési
tervezetek áttanulmányozása. Ebből a czélból szükséges, hogy az
tizemrendezési munkálataié, mielőtt bizottsági tárgyalás alá vétetnének,
először az erdögondnokságnak, azután pedig legalább is a legközvet-
lenebbül érdekelt ellenőrködő központi tisztviselőnek tüzetes átnézés
végett 1
2 heti időtartamra kiadatnának, hogy továbbá a bizottságba
ei az ellenőrködő közeg felvétessék akkor is, ha nem az erdöhatóság
második főtisztviselője,
melyre az említett rendelet kiterjed, hogy
végül a bizottsági tárgyalás ne a központban, hanem az erdöyondnok-
ság székhelyén tartassék,
ami által megkönnyittetnék az, hogy a
felmerülő vitás kérdések nem a zöld asztalnál, hanem a kérdéses
Erdészeti Lapok. 51

766
állabok közvetlen megtekintése közben döntetnének el, amire szintén
nagy szükségünk van. A felmerült nézetek és határozatok röviden
leirva és indokolva jegyzőkönyvbe foglaltatnának és mint eddig a
ministeriumhoz intézett jelentés mellékletét képeznék.
Az állami kezelésbe vett községi erdőket, ha az állami keze-
lésbe vétel előtti időből nem volt már vállalkozó utján készült
üzemtervük, az erdőgondnokok rendezték be s igy volt ez a többi
községi és egyéb testületi erdőbirtoknál is, amennyiben üzemterveik
nagyobbára vállalkozó-erdőrendezők vagy az illető járási erdő-
gondnokok müvei. (Kivételt képez a beszterczei m. k. erdőigazga-
tóság, melynél az erdőrendezői teendőkre külön központi tiszt-
viselő van alkalmazva.) Az igy készült üzemtervek azután minden
továhhi felülbírálás nélkül erdőfelügyeleti jóváhagyás végett a köz-
igazgatási hatósághoz nyújtattak be. Megfelelően a szerzők nagy
számának az eredmény is különféle. Jó müvek mellett nagyon
sok gyarló munka is került erdőfelügyeleti elbírálás alá és ennek
tulajdonítandó, hogy az erdőfelügyelőségek, illetve közigazgatási
erdészeti bizottságok és a földmivelésügyi ministerium számos
üzemtervet utasított vissza. Mivel azonban ez az erdőbirtokosnak
könnyen anyagi kárt okoz, az erdőfelügyeleti hatóságok lehetőleg
kerülték a teljes visszautasítást, hanem igyekeztek a jóváhagyási
záradékban az üzemterv hiányait pótolni, ugy, hogy néha előállt
az az eset, hogy ez a záradék felér egy uj üzemtervvel. Az e
téren észlelhető hiányok kétségkívül onnan erednek, hogy az
üzemtervek készítői az erdörendezés terén több esetben gyakor-
lattal nem birtak és nem is volt senki sem, aki működésüket még
munkaközben irányította volna.
Nagyon figyelemreméltónak tartom azt a körülményt, hogy
az erdőbirtokosoknak nálunk általában kevés befolyásuk volt az
üzemtervek intézkedéseire, illetőleg ritkán birtak tiszta tudatával
annak, hogy az üzemtervek megállapodásai, háztartásukat
mennyiben érinti. Különösen ott tűnik ez ki, ahol a hiányos fa-
készlet kiegészítéséről, tehát tőkeemelésről van szó (a forda fel-
emelése által stb.). Nem ritka eset, hogy a birtokosok ilyen eset-
ben, alig hogy az üzemterv jóváhagyást nyert, sőt néha még ezt
s megelőzőleg már az üzemterv megváltoztatásáért folyamodtak.
Bár volt úrbéreseink és a községek mint erdőbirtokosok nagyon

767
gyakran rászolgálnak a gyámkodásra, mégis igényt tarthalnak arra,
hogy az erdőfelügyeleti szempontok által szabott határokon belül
az ő akaratuk is nyilvánuljon az üzemtervben, illetve, hogy
az
erdőtiszt az általa javasolt rendszabályokra nézve őket felvilágo-
sítsa és meggyőzni igyekezzék. Sokat lehet ezen
az uton az
erdészeti ügynek egyáltalában használni!
A községi stb. erdők rendezése körül felmerült ezen hiá-
nyokon — a mennyire a szervezésben és az eddigi eljárásban
rejlenek ■— nagy mértékben segítettek
a községi erdők államosítá-
sáról szóló törvény végrehajtása czéljából kiadott rendeletek. Az
üzemrendezési munkákat ugyan ezentúl is az erdőgondnokok fogják
végezni, de egyfelől részletes utasítás szabályozza azt az eljárást,
mely az erdőbirtokosnak alkalmat nyújt akarata nyilvánítására, *)
másfelől értesülésem szerint tervben van egy oly rendelkezés is, mely
szerint az erdőgondnokság az üzemrendezési munkálatokat, mint egy-
szerű tervezeteket, a birtokossal való megismertetés után felülvizsgálás
végett az erdőhivatalhoz terjeszti fel, mely remélhetőleg abban
a
helyzetben lesz, hogy a mü minőségéről rendszerint nemcsak
egyszerű átnézés, hanem helyszíni felülbirálat utján is meggyőző-
dést szerezzen. Az erdőhivatal a birtokos és az erdőgondnokság
között netán felmerült nézeteltérést lehetőleg eloszlatja és ha
a
munkálatot a maga részéről is megfelelőnek találja, azt, miután az
erdőgondnokság véglegesen kidolgozta, a törvényszerű jóváhagyás
alá bocsátja. Ha ellenben az erdőhivatal az általa szükségesnek
vélt módosításokra nézve akár az erdőgondnoksággal, akár az
erdőbirtokossal megegyezésre jutni nem bir, akkor a munkálat
házi példányon végérvényes döntés végett a földmivelési minis-
teriumhoz kerülne s csak miután innen leérkezett, jutna a közigaz-
gatási hatóságokhoz.
A tervezett ujabb eljárás szerint nem tisztán a számos
erdögondnok müve lesz az üzemterv, hanem érvényesülhet benne
az erdőhivatalok vezetőinek véleménye is. Meg lesz tehát az az
irányító közeg, melyben eddig hiányt szenvedtünk és az erdőfelü-
gyeleti hatóságok elé előreláthatólag magasabb színvonalon álló
*) L. az 1900. évi 10701. sz. a. kiadott földm. min. rendeletet. Erd.
Rend. Tára 1900. 9. o.
51*

768
és kevesebb kételynek helyt adó üzemrendezési müvek kerülnek,
ami az ö ügymenetük gyorsítására is kétségkívül jó hatással lesz.
Ezzel befejeztem azt, amit az erdőrendezéssel megbízott
hivatalok vagy közegek szervezetéről illetve szolgálati viszonyáról
előadni szükségesnek tartottam és kiegészitésképen rátérek még
néhány szóval az üzemrendezésnek erdőfelügyeleti részére is.
A kincstári erdők üzemterveit kivéve, melyek, mielőtt az
erdőfelügyeleti hatóságokhoz benyujtattak volna, a földmivelési
ministeriumban u. n. kezelési szempontból való és esetleg hely-
színi szemlékkel is egybekötött előzetes felülvizsgálás tárgyát
képezték, eddig valamennyi egyéb erdőbirtok üzemrendezési mun-
kálatainak tüzetes és helyszíni felülvizsgálására egyedül az erdő-
felügyelőségek voltak hivatva s ennélfogva kielégítő helyi ismere-
tek alapján csakis az erdő felügyelőségek bírálhatták el valójában
érdemlegesen az üzemrendezési müveket.
A zöld asztalnál, a ministe-
riumban, hacsak szembeszökő durva hibák nem terhelik a munká-
latokat, bizonyos fokú bátorság kell ahhoz, hogy kétesnek látszó
üzemrendezési intézkedések ilyen vagy olyan értelemben eldön-
tessenek. Ez a körülmény, ugy vélem, eléggé indokolja azt a
nézetemet, hogy az erdőfelügyelőségi személyzettől, hogy hivatá-
sának teljesen megfeleljen és azon hátrányok, melyek máskülönben
ugy az erdőfelügyeleti szolgálatra, mint az erdőbirtokosra egyaránt
hárulhatnak, elkerültessenek, joggal meg lehet kívánni, hogy mind-
azon tulajdonságokkal bírjon, melyeket fennebb az üzemrendezés-
sel megbízott erdötisztektől megkivánandóknak jeleztem, vagyis,
hogy széleskörű általános erdőgazdasági ismeret és érett Ítélő-
képesség mellett különösen az üzemrendezési teendőkben bírjanak
nemcsak elméleti, hanem gyakorlati képzettséggel is.
Az üzemrendezési müveknek elbírálása körül követett eljárás
a külföldön előnyösen kitűnik egyszerűsége és gyorsasága által.
Ennek egyik okát abban látom, hogy Németországban az államnak
erdészeti teendői nem oszlanak meg három, egymástól független
tisztikar között, mint hazánkban (erdőfelügyelöség, kincstári erdé-
szet és állami kezelésbe vett községi erdők) hanem egy szervezet
végzi az állam összes erdőgazdasági feladait. A kincstári erdők
üzemrendezési munkálatainál tehát nincs kezelési és erdőfelügye-
leti szempontból való jóváhagyás különválasztva. Ez természet-

7 69
szerűen igen lényegesen egyszerűsíti az ügymenetet és az ottani
erdögazdák nézete szerint annál kevésbé jár hátránynyal, mivel
rendezett államháztartásban aligha van szükség arra, hogy az
állami erdők kezelése külön ellenőrzés alatt álljon.
A másik körülmény, mely arra vezet, hogy az erdöfelügye-
leti szolgálat üzemrendezési része a külföldön gyorsabb ütemben
halad, abban keresendő, hogy az ottani erdőtörvények nagy
hatáskört biztosítanak az alsófoku erdöfelügyeleti hatóságoknak
(erdögondnokságoknak és kerületi kormányoknak). A törvények
az erdőnek egy bizonyos nagyságán alul, mely pl. Bajorországban
20 A«.-ral van megállapítva, nem kívánnak üzemtervet, bárki is
legyen az erdőbirtokos és az üzemtervek jóváhagyása és az üzem-
tervtől való eltérések engedélyezése egyáltalában vagy bizonyos
megszorításokkal a kerületi kormányok hatáskörébe esik.
Nyilvánvaló, hogy ezen kérdések megbirálásánál nem tisztán
az erdőgazdasági, hanem a közigazgatási állapot is döntő szere-
pet játszik. Talán nem tévedek, a midőn azt hiszem, hogy a
magyar erdőtörvény azt a rendelkezését, hogy egy facsoporttal
felérő erdőről is megkívánja az üzemtervet, ha a 17. §. hatálya
alá esik, és az üzemtervtől való legkisebb eltérést is külön enge-
délytől teszi függővé, akkori erdőgazdasági viszonyaink ziláltsága
tette szükségessé, mig ellenben annak az okát, hogy az üzem-
tervek és üzemátvizsgálások jóváhagyása minden megkülönböztetés
nélkül a földmivelési ministerium hatáskörébe utaltatott és ugyan-
csak ez a hatóság dönt az üzemtervtől való legjelentéktelenebb
eltérésben is, nem annyira az erdőgazdasági, mint inkább a köz-
igazgatási szervezet hiányaiban keresem.
Tény, hogy van 0"10 kat. hold erdőről készült rend-
szeres gazdasági üzemterv, s hogy akadt erdőbirtokos aki 1,
mond egy darab fának kútágas czéljára való döntéseért a minis-
terium határozatát provokálta. Még nem régiben fennállott erdő-
gazdasági állapotunkat igen rosz színben tünteti fel az a körül-
mény, hogy az erdőtörvény megalkotásánál a törvényhozás az
erdöpusztitásnak gátat emelendő, az említett messzemenő szigorú
eljárást elkerülhetlennek találta, nyilván oly mérlegelés alapján,
hogy az országra nézve az ebből származó haszon nagyobb, mint
az a kár, mely sok esetben a jóváhagyási, illetve engedélyezési

770
eljárás körülményességéből és hosszadalmasságából az erdőbirto-
kosra kétségkívül hárul és azok előtt az ezirányu erdőrendészeti
intézkedéseket kevésbbé népszerűvé teszi. Úgy hiszem, hogy
mihelyt erdőgazdaságunk konszolidácziója egy bizonyos fokot
elért, nem különben pedig közigazgatásunk is előnyős átalaku-
láson ment át, akkor előállott lesz az az időpont, amidőn nálunk
is az erdőfelügyeleti érdekek csorbítása nélkül és az erdőbirtokosok
nagy megkönnyítésére az üzemtervek hatósági felülvizsgálását
egyszerűbb alapokra lehet majdan fektetni. Az elaprózott, igen
törpe erdők üzemterveinek mellőzésére erdőtörvényünk 19. §-a már
most is módot nyújt, melylyel azonban ritkán élnek a birtokosok.
Végül azon körülmények között, melyek az üzemrendezéssel
kapcsolatos közigazgatási teendők gyors lebonyolítását Németország-
ban elősegítik, fel kell említenem az üzemrendezési munkálatok
czélszerü alaki berendezését, mely mellőzvén minden fölöslegeset,
gyors átnézetet nyújt a fenforgó viszonyokról.
Egyesületi közlemények.
Az Országos Erdészeti Egyesület felterjesztése a m. k. föld-
mivelésügyi minister úrhoz az erdészeti államvizsgái oklevél
szövegének módosítása, illetőleg az erdőmérnöki czim tárgyában.
Nagyméltóságú Minister Ur! Az Országos Erdészeti Egyesület
a mult év folyamán, a midőn a műszaki minősítés kérdése a
Magyar Mérnök- és Épitész-Egylet részéről napirendre tüzetett, a
magyar erdőtisztikar érdekeinek képviseletében csatlakozott e meg-
indult mozgalomhoz, melynek eredményeként a két egyesület közös
küldöttsége nyújtotta át Nagyméltóságodnak «A műszaki czimek és
a műszaki gyakorlat rendtartása* czimü törvénytervezetet.
A főiskolai képzettségű magyar erdőtisztikar műszaki minő-
sítése és az erdészeti tudomány és gyakorlat kiválóan technikai
természete sokkal ismeretesebbek Nagyméltóságod előtt, semhogy
a többi műszaki karhoz való csatlakozásunkat, velük való együtt-
haladásunkat bővebben indokolnunk kellene.
Ezért csak röviden hivatkozunk az erdőtörvény végrehajtásából
kifolyólag eddig végzett és a jövőben meg-megújuló üzemrende-
zési és átvizsgálási munkálatokra, a melyek elsősorban műszaki

771
természetűek és a szintén műszaki természetű erdőbecslési és
szorosabb értelemben vett erdőrendezési munkálatokon kivül
Magyarország 13'1 millió katasztrális hold erdejének részletes
és pontos felmérését involválják, mely nagy munkának java
részét a magyar erdőtisztikar az erdőtörvény életbelépte óta
már el is végezte. Az erdőgazdaságban minduntalan felmerülő
apróbb földmérési munkákon kivül ide sorozhatok még azok az
úrbéri és egyéb birtokrendezésekből kifolyó terjedelmes műszaki
munkálatok is, melyeket erdőtisztek végeztek.
Az erdőtisztnek más irányú, de nem kevésbé fontos műszaki
tevékenysége a gondozására bizott erdők termékeinek kiszállítására
szolgáló eszközök létesítése, mely czélból az erdőtiszt a helyi
viszonyokhoz mérten ut- és vasútépítéssel, hídépítéssel, vizszabályo-
zással, vizfogó gátak, gerebek, zsilipek, duzzasztók, rőzsemüvek,
siklók és sodronykötél-pályák tervezésével és létesítésével foglalkozik.
Erdős vidékeink a magyar erdőtisztikar ily irányú zajtalan, de
serény tevékenységének számos tanújelét rejtik.
A közforgalom közlekedési eszközeivel való kapcsolatot létesítő
ezen erdei szállító berendezések tervezésének és műszaki kivitelének
tisztán az erdei üzem igényei szerint, avval kapcsolatban, évről-
évre továbbfejlesztve kell megejtetnie, az tehát az erdészettől
elválaszthatlan technikai működés.
Különösen e téren várnak még nagy feladatok a jövőre.
Vasutaink és közutaink hálózata igaz, hogy mindinkább tökéletesbül,
de óriási még az az erdőterület amelybe ezek a közlekedési esz-
közök nem hatolnak be, sőt nem is lehet czéljuk oly sürün és
mindama irányba szétágazni, amennyire s amelybe az erdei termékek
kiszállításának szempontjából kiterjeszkedniük kellene. Itt kell azután
az erdésznek közbelépnie és műszaki tudásával kapcsolatot létesí-
teni működésének legelhagyatottabb pontjai és a világforgalom
eszközei között, miközben többnyire a legnehezebb viszonyokkal
kell megküzdenie.
Nagyfontosságúak az erdészet által a hegységi vizek féken-
tartása végett végzett vadpatakszabályozási munkák, melyek bár
szerencsére hazánkban nem oly nagy mértékben veszik az erdő-
tisztikart igénybe, mint az alpokban, mégis nagy területek termő-
képességét hivatottak megóvni és többnyire csakis erdőmivelési

772
munkálatokkal kapcsolatosan vezetnek czélhoz. Ide sorolhatók az
erdészet érdekében teljesítendő talajkötési és talajjavitási munkák is.
Az erdész műszaki tevékenységét továbbá számos üzemi és
kezelési épület létesítése
veszi igénybe, a melynek külön műszaki
személyzettel való végeztetése az okleveles erdőtiszt ebbeli aka-
démiai képzettsége mellett az erdőbirtokos indokolatlan megterhe-
lését vonná maga után.
Ha még felemiitjük, hogy az erdésznek, ha hivatalának
minden körülmény között meg akar felelni, technológiai, vegytani
és a fafeldolgozás (fürészüzem stb.) szükségletéhez képest gépészeti
ismeretekkel is kell bírnia, akkor talán nem szorul bővebb
bizonyításra, hogyan erdészet túlnyomó mérteiden technikai természetű
foglalkozás.
Sőt tisztán erdőgazdasági nyilvánulásaiban sem tér el
a műszaki foglalkozások azon általános ismérvétől, amelynél fogva
azok a természettudományok gyakorlati érvényesítésének tekinthetők.
Az erdészek technológiai ismereteiknek köszönhetik, hogy
közülük egynehány mint mérnök az államvasutaknál nyert alkal-
mazást.
Az erdészeti gyakorlatban előforduló s fenn ecsetelt élet-
szükséglethez alkalmazkodik a selmeczbányai erdészeti akadémiának
tanterve, melyből mint tisztán műszaki tantárgyakat a következőket
sorolhatjuk fel: mennyiségtan, általános és erdészeti vegytan,
ábrázoló mértan, szerkesztési rajz, természettan és elektrotechnika,
térképrajz, erömütan és erdészeti géptan, középitészet, geodesia,
erdészeti iparmütan, vasút és utépitészet, viz- és hidépitészet,
gátak és gerebek szerkesztése, az erdömérnöki tanfolyamon ezen-
kívül : elemző térmértan. szilárdságtan, általános géptan és hőel-
mélet, graphostatika és tüzeléstan.
Legyen szabad reámutatnunk arra, hogy ezen tudományok
és tantárgyak nagy része már különleges erdészeti irodalommal
is bir hazánkban — nem is szólva a külföld ez irányú bőséges
irodalmi termékeiről.
Ezek után egy pillantást vetve az erdészet helyzetére más
országokban, ugy találjuk, hogy az erdészeti felső szakoktatás, a
hol nem történik külön tanintézeteken, két helyen kapcsolatos a
műegyetemmel: Zürichben és Karlsruhén, legjobb bizonyítékául
annak, hogy műszaki jellege ott teljes elismerésre talál.

773
Az erdészet műszaki természete kifejezésre jut továbbá az
osztrák államerdészet szervezetében is. A cs. k. földművelésügyi
ministerium VII. főosztályának aczime: Technisches Departement
für die Verwaltung der Staats-und Fondsforste. Ugyancsak ausztriai
erdészeti intézmény a k. k. forstteschnische Abthéilung für Wild-
bachverbauung 6 erdőmérnöki osztálylyal és több kirendeltséggel.
Az osztrák államerdészet a hegyi vizek fékentartása és az
erdei szállitóeszközök kifejlesztése körül bámulatos műszaki ered-
ményekre tekinthet.
Tudomásunk volt továbbá arról, hogy az ausztriai kormány
oly törvényjavaslatot tervezett, a mely a mérnöki czimek viselését
szabályozza s e törvényjavaslatban az erdészeti szakra is kiterjesz-
kedett, a főiskolai képzettségű erdőtiszteknek az okleveles erdő-
mérnöki czimet biztosítván.
Az erdészeti szaknak e fenn kimutatott műszaki jellege és
a külföldön ily tekintetben történt elismerése szolgált alapul
egyesületünk ama elhatározásának, hogy akkor, amikor a Magyar
Mérnök- és Épitész-Egylet a műszaki czimek és a műszaki gyakorlat
törvényes rendezését indokolt alapon előkészítette és szorgalmazta,
egyesületünk a magyar erdőbirtokosok és erdőtisztek érdekeinek
képviseletében e mozgalomhoz csatlakozzék, nehogy az erdőgaz-
dasággal szoros szervi összefüggésben lévő műszaki működés és
az erdőtisztek műszaki minősítése figyelmen kivül maradva, a
törvénytervezet hézagos és az általa teremtett helyzet e tekintetben
zavaros legyen.
A Magyar Mérnök- és Épitész-Egylet mozgalmához történt
csatlakozásunk indokai között szerepel ezen felül az, hogy ugy
mint a többi műszaki ágazatnál, az erdészetnél sincsen a főiskolai
képzettségű erdőtisztek jogviszonya más alacsonyabb képzettségű
erdészeti alkalmazottakkal szemben teljesen szabályozva, ami
különösen a magángyakorlatban és a szakértői működés terén
észlelhető. Az okleveles erdész és erdőmérnök czimek jogosu-
latlan használatával számos visszaélés történik, de másrészről
viszont fordulnak elő oly esetek is, a midőn hatóságok és bíróságok
nem ismerik el az erdőtisztek műszaki minősitését még oly kérdések-
ben sem, amelyek az erdőgazdasággal szoros összefüggésben állanak.
A múltban tett tapasztalatok s különösen a mult század

774
80-as éveiben az üzemrendezés terén kifejtett magántevékenység
(erdőrendezési vállalatok) elfajulása következtében az erdészet
érdekében állónak kellett itélni az erdőgazdasággal kapcsolatos
műszaki magántevékenység hathatós ellenőrzését is, amit a
szóbanforgó törvénytervezet — amint Nagyméltóságod előtt isme-
retes — a műszaki kamara intézményével vél megoldhatónak.
Nehogy azonban a törvénytervezet, ha törvényerőre emelkedik,
az erdőbirtokosokra indokolatlan terhet rójjon, határozott kifejezést
kellett adni annak, hogy a magánerdötisztek által saját szolgálat-
adójuk birtokán végzett műszaki munkálatok nem tekinthetők
magángyakorlatnak, amint az a törvénytervezetnek 64. §-ában és
az arra vonatkozó indokolásban ki van fejtve.
A Magyar Mérnök- és Épitész-Egylettel folytatott tárgyalás
folyamán megállapitattak azok a szakaszok, a melyek különlegesen
az erdőtiszti karra vonatkoznak.
Ilyen a már emiitett 64. §-on kivül főleg a törvénytervezet
6. §-a, a mely következőképen hangzik:
„Az erdömérnö'k vagy okleveles erdész czimet csak az viselheti:
d) ki a selmeczbányai bányászati és erdészeti akadémián,
vagy valamely külföldi erdészeti főiskolán, mint rendes hallgató
a selmeczbányai bányászati és erdészeti akadémia erdészeti vagy
erdőmérnöki szakiskolájának tantervében felsorolt összes kötelező
tantárgyakat hallgatta és azokból eredményes vizsgálatot tett, az
erdészeti államvizsgálatot belföldön letette és oklevelet nyert;
b) a ki 1867. év előtt Ausztriában a vizsgálatot letette és
ily módon szerzett erdészeti vagy erdömérnöki képesítést".
E szakasz szövegezésénél a következő főbb szempontok
voltak irányadók. A selmeczbányai erdészeti akadémia rendsza-
bályainak 17. §-a ugy rendelkezik, hogy az, aki érettségi vizsgával
bir és teljes törvényes szakképzettséggel biró erdőtiszt vezetése
alatt három évet tölt erdészeti gyakorlatban, az akadémián a
tantárgyak hallgatása nélkül magánvizsgákat tehet. Ezt a módját
a szakismeret szerzésének a törvénytervezet kizárja s a műszaki
tjualifikáczió szerzésének ezt a lehetőségét annál inkább el lehetett
ejteni, mert ily uton aligha szerzett valaki teljes erdészeti minő-
sítést.
A törvénytervezet idézett szakasza továbbá az erdészeti

775
akadémián fennálló u. n. erdészeti és erdőmérnöki tanfolyam
műszaki minősítése között különbséget nem tesz.
Az erdőakadémiának 1872-ben történt újjászervezésekor osz-
lott az addig egységes erdészeti szakoktatás ketté, egy három-
éves és egy négyéves tanfolyammá, mely utóbbinak az a czélja,
hogy az erdészeti géptan, valamint a geodesia terén fokozott kép-
zettséget szerezhessenek egyes erre vállalkozó hallgatók. Az erdé-
szettel összefüggő technikai ismeretek zömét azonban az erdő-
mérnöki tanfolyamot végzők a többi erdészeti hallgatókkal és
amennyiben általános tantárgyakról van szó, a bányászat és
kohászat hallgatóival együttesen hallgatják. Az ábrázoló mértan, az
ált. és erdészeti vegytan, térképrajz, természettan és elektro-
technika, az erömütan és erdészeti géptan, középitészet, föld-
méréstan, erdészeti iparmütan, vasút- és utépitészet, a viz- és
hidépitészet, végül a gátak és gerebek szerkesztése: mindmegannyi
műszaki tantárgy, a melyet a három évet végző akadémiai hall-
gatók hallgatni kötelesek és a gyakorlatban foglalkozásukból kifolyó-
lag érvényesítenek, sőt fennálló erdőtörvényünk intézkedéseinek
végrehajtásával kapcsolatban érvényesíteni kötelesek.
A gyakorlati életben azok az erdőakadémiai hallgatók, a kik
4 évet végeztek, semmi tekintetben sem részesültek előnyben,
semmiféle törvény vagy rendelet az erdészeti műszaki gyakorlat
terén qualifíkáeziójukat meg nem külömbözteti, miért is igen kevesen
maradnak négy évig az akadémián és a magyar erdészet műszaki
teendőin működő kar kevés kivételével a hároméves tanfolyamból
került ki.
A műszaki ismereteknek azt a többletét tehát, melyet a 4. év
tantárgyainak hallgatásával egyesek elsajátítottak, semmi esetre
sem lehet olyannak tekinteni, mely a műszaki gyakorlat és a
műszaki czimek rendezésénél részükre nagyobb mérvű előjogokat
biztosithatna, tisztán a 4-éves tanfolyam hallgatóinak figyelembe vétele
pedig az erdőtisztek műszaki kvalifikácziójának kérdését nem
oldaná meg.
Elöállana ez utóbbi esetben az a körülmény, hogy egy és
ugyanazon tanintézetnek együttesen oktatott hallgatói között különbség
tétetnék, sőt ez a megkülönböztetés nemcsak a főiskolára, hanem
az államvizsgára is vonatkoznék. A teljesen egyenértékű oklevelet

776
nyerők közül ugyanis egyesekre a törvénytervezet teljes mértékben
kiterjeszkednék, másokra s éppen a többségre pedig nem, vagy csak
hiányosan.
Az 1867. évet megelőzőleg az osztrák örökös tartományokban
tartott államvizsgákról szóló bizonyítványok a közszolgálat terén
is érvényesnek tekintetnek, azok birtokosait az idézett szakaszban
tehát figyelembe kellett venni.
Külföldön végzettek csakis uj államvizsga alapján nyerhettek
eddig teljes erdészeti qualifikácziót s nincsen ok arra. hogy ezen
a rendelkezésen csorba ejtessék.
A többi műszaki kartól eltérő az erdészeti szakra vonatkozó
az az intézkedés, hogy mig amazoknál a hiányos qualiflkáczióval
biró egyének czim- és jogviszonya a 8—13. §-okban tárgyaltatik,
addig az erdészeti szakra nézve ily intézkedés nem vétetett fel.
Egyesületünk álláspontja e tekintetben az volt, hogy amennyiben
a hiányos minősítéssel biró szakférfiakat már az erdőtörvény több
mint két évtized előtt szűkebb működési térre szorította, nem
volna ajánlatos egy ilyen intézkedéssel előmozdítani azt, hogy a
szabad magángyakorlat és szakértői működés terén ezentúl esetleg
épen az oklevél nélküli hiányos képzettségű erdőtisztek jussanak
érvényre.
Azonban maga az idézett 6. §. is külömbözik az 1 —5. §-októl
annyiban, hogy mig ott az okleveles mérnök stb. czimek viselési
joga rendeztetik, az erdészeti szaknál az okleveles erdömérnök
czimzés helyett az erdömérnök vagy okleveles erdész czim szerepel,
előbbi tehát az okleveles jelző nélkül.
Egyesületünk tekintettel arra. hogy a mérnöki czim régebbi
érvénye a bányamérnöki, kohómérnöki és vegyészmérnöki elnevezé-
sekben tetemesen bővült, valamint általában az erdőtiszti kar műszaki
minősítésének határozott kifejezésre juttatása végett az okleveles
erdőmérnök
czimet óhajtotta volt a törvénytervezetben érvényre
juttatni s ez ellen a Magyar Mérnök- és Épitész-Egylet részéről
érdemleges kifogás nem is tétetett, csupán az erdészeti államvizs-
gán nyert oklevél jelen szövege volt akadálya annak, hogy ez
a czim biztosittassék a teljes képesítésű erdötiszti karnak.
Amig ugyanis a többi műszaki oklevelek tulajdonosukat kife-
jezetten az illető czim viselésére jogosítják, addig az erdészeti

777
államvizsgálatról szóló oklevél a jelöltet „az erdőgazdaság önálló
vezetésére képesítettnek"
jelenti ki, valamely czimmel azonban nem
ruházza fel.
Különbözik e tekintetben államvizsgái oklevelünk a velünk
egy és ugyanazon tanintézeten kiképzett és épen számos műszaki
tárgyban közös előadásokon oktatott bánya- és kohómérnökök
oklevelétől is.
Az erdőmérnöki czim viselése tehát, daczára a megkívánt
teljes szakképzettségnek, a többi okleveles mérnöki czimek vise-
lésétől eltérően szabályoztatott a szóbanforgó törvénytervezetben,
és pedig az „okleveles" jelző elhagyásával épugy, mint ez utóbbi
czimek használata azon mü-zaki egyéneknél, a kiknek műszaki
tanulmányai nem teljesek, akik tehát oklevél birtokában nincsenek
és a törvénytervezet 8—13. §-aiból kivehetőleg esetleg nagyon
hiányos képzettségű egyének is lehetnek.
Ez a kedvezőtlen, megkülönböztetés oklevelünk értékére
nézve könnyen kétséget támaszthat nem csak a velünk együtt
kiképzett bánya- és kohómérnökökkel, hanem valamennyi műszaki
ágazattal szemben, daczára annak, hogy csakis oklevelünk formai
berendezésén alapszik.
Igazgató-választmányunk az idő rövidsége miatt e tekin-
tetben a Magyar Mérnök- és Épitész-Egylettel nem bocsátkozhatott
tárgyalásokba és a törvénytervezet átnyujtását megelőzőleg nem
is kérelmezhette már Nagyméltóságodtól az erdészeti oklevél
szövegének oly megváltoztatását, a mely az erdömérnöki czimnek
az „okleveles" jelzővel kapcsolatos használatát biztosította volna
a teljes főiskolai képzettségű erdőtiszti karnak. Ezt az idő rövid-
sége nem engedte meg, igazgató-választmányunk azonban felis-
mervén e kérdés fontosságát és nem kicsinylondő horderejét,
elhatározta, hogy a részéről általánosságban melegen üdvözölt és
pártolt törvénytervezet benyújtása után intézi Nagyméltóságodhoz,
mint a hazai erdőgazdaság és az ennek felvirágoztatásán fáradozó
erdötiszti kar kegyes pártfogójához azt a kérelmet, hogy az erdé-
szeti államvizsga oklevelének szövegét oly értelemben méltóztassék
megállapítani, hogy azon az erdőtisztek műszaki képzettsége
tekintet nélkül arra, hogy az illető három vagy négy évet töltött-e
az akadémián, határozott kifejezést nyerjen.

778
Igazgató-választmányunknak ez a határozata egyik tagtár- •
sunknak hasonló értelmű indítványával kapcsolatban 1900. évi
július hó 1-én Selmeczbányán tartott közgyűlésünk elé terjesztetvén,
ez azt egyhangúlag elfogadta.
Nagyméltóságú Minister Ur!
Az erdészet fontos szerepe közgazdasági és nemzeti életünkben
és az a sokoldalú és gyakran a legnehezebb körülményekkel küzdő
hivatás, a melynek a magyar erdőtisztikar mindenkoron teljes
odaadással megfelelni igyekezett, Nagyméltóságodnak körültekintő
éleslátását el nem kerülhette, de nem kerülhette el Nagyméltósá-
god figyelmét az sem, hogy az erdőgazdaság jogos érdekei közgaz-
dasági életünk körében az erdötisztikar minden hivatottsága és
törekvése daczára sem érvényesülnek mindenütt és mindenkor a
kívánatos mértékben s hogy e téren még további kitartó küzde-
lemre és fejlődésre képes erdészetünk színvonalának és gazdasági
eredményeinek további emelésére van szükség.
E reá váró feladat teljesítésében a magyar erdőtisztikar
sikerének egyik előfeltétele az, hogy a többi közgazdasági tényezők
képviselőivel s igy
a műszaki kar egyéb tagjaival is minden
tekintetben, tehát a társadalmi külsőségekre s ezek között a czim-
zésre nézve is, egyenrangúan léphessen fel. A belső érték mel-
lett
a mindennapi élet kevésbé mélyreható ítéletét tagadhatlanul
befolyásolják a külső megkülönböztetések is, a melyek jelentősé-
gét
a minősítés kétséget kizáró megjelölése tekintetében tagadni
alig lehet. Ily értelemben a czimkérdés rendezése nagyobb fontos-
ságot nyer, semmint első pillanatra hinni lehetne.
Az erdőakadémia hallgatói és általában azok, akik az erdé-
szeti pályára készülnek, akkor, amidőn a bányászati szakot válasz-
tott társaiknál
a czimkérdést már jelenleg is rendezettnek látják
és azt tapasztalják, hogy ezek, valamint más műszaki felső tanin-
tézeteket végzettek oly czimek élvezetében állanak, a melyek
magasabb képzettségüket kétséget kizáró módon kifejezésre juttat-
ják, könnyen saját szakjuk indokolatlan kisebbítését láthatnák a
czimkérdés rendezetlenségében és nem volna kizárva, hogy az
erdőakadémiának egyszer már bekövetkezett elnéptelenedése meg-
ismétlődnék, mert
a szülök és a tanulók nem volnának hajlandók
oly szaktanulmányt választani, a mely egyenlő szellemi és anyagi

779
megterheltetés mellett a külső jelek után ítélve nem nyújt oly
társadalmi előnyöket, mint más főiskolák, sőt ugyanannak a főisko-
lának más szakmája.
Jelenleg a teljes minősítésű erdőtisztikart semmiféle, főisko-
lai képzettségét röviden kifejezésre juttató és törvényesen meg-
védett czim nem illeti meg. Az *erdötiszt» megjelölést az erdőtör-
vény 38. §-ának 3. bekezdése tudvalevőleg a magánbirtokokon
szolgáló, főiskolai képzettséggel nem biró, sőt elég gyakran egyál-
talában szakoktatásban nem részesülő egyénekre is kiterjeszti, de
különben sem alkalmas e kifejezés a kvalifikáczió kifejezésére,
különösen pedig oly esetekben nem, a mikor az illető egyénnek
foglalkozása és állása e megjelöléssel nincs összhangzásban. Ez
az eset áll elő pl. a m. k. államvasutaknál mérnökként szolgáló
szakembereknél.
Az általánosan használt „erdész" kifejezés éppen nagyon álta-
lánosító értelme miatt nem alkalmas arra, hogy teljes képzettségű
szakembereink részére rezerváltassék! Jelenleg az a helyzet, hogy
az „erdész" czimet egyfelől a kvalifikáczió nélküli erdőtisztek és
magánuradalmakon az erdőőrök is zavartalanul használják s hogy
másfelől a társadalom széles köreiben evvel a czimmel illetnek
erdőtisztet és erdőőrt egyaránt, akármilyen legyen minősítésük.
E tekintetben nem hagyható figyelmen kivül az, hogy ugy
Ausztriában, mint Németországban a mi „erdész" kifejezésünknek
megfelelő „Förster" szó az erdészeti altiszteknek van fentartva
és már sehol sem áll alkalmazásban mint főiskolai végzettségű
szakemberek czime.
Ugyanezek a körülmények indíthatták az osztrák kormányt
arra, hogy a műszaki czimekről a közelmúltban az urakháza elé
terjesztett törvényjavaslatban a bécsi földmivelési főiskola végzett
hallgatóinak a mérnöki czimet biztosította és az erdőmérnöki
czimet visszahatólag a volt máriabrunni erdészeti akadémia hall-
gatóira, sőt értesülésünk szerint a selmeczbányai akadémia azon
hallgatóira is kiterjesztette, akik 1867 előtt végeztek.
E javaslatnak törvényerőre emelkedtével a selmeczbányai
akadémiát 1867 előtt végzett és Ausztriában letelepedett szak-
emberek e tekintetben több joggal ruháztatnak fel, mint azon
társaik, akik hazánkban érvényesitik ismereteiket.

780
Végül mély tisztelettel felhívjuk Nagyméltóságod figyelmét
arra, hogy az okleveles erdőmérnöki czim viselésének teljes értékű
rendezése kiváló fontossággal bir azon szaktársakra, akik nem az
erdészet szolgálatában állanak, hanem bármely okból másutt keres-
tek műszaki alkalmazást.
Ezek műegyetemet végzett, de ugyanazt az állást betöltő
társaikkal szemben érezhető s esetleg az előléptetéseknél is
érvényesülő hátrányban volnának, ha az erdőmérnöki czim viselése
a részünkről tiszteletteljesen kérelmezett alakban nem rendeztetnék.
Mindezek alapján mély tisztelettel kérjük Nagyméltóságodat,
hogy az erdőmérnöki czimet, a mely már most sem szokatlan,
és sok uradalomban, nemkülömben egyes államerdészeti állások
megjelölésére is használatos és az erdészeti akadémia egyik
szakiskolájának megjelölésénél is használatban áll, a teljes főiskolai
képzettséggel biró erdészeti szakférfiak megjelölésére elfogadni
méltóztassék.
Teljes tisztelettel kérjük továbbá Nagyméltóságodat a fenn
kifejezett érvek alapján, hogy az erdészeti államvizsgái oklevél
szövegét — tekintet nélkül arra, hogy tulajdonosa az akadémia 3 vagy
4 éves szakiskoláját végezte-e — olyképen kegyeskedjék megálla-
pítani, hogy abból tulajdonosának műszaki minősítése kétséget
kizárólag kitűnjék, nevezetesen méltóztassék az oklevél szó elé
az „erdőmérnöki" jelző beiktatását elrendelni. A korábban kiadott
honi oklevelekre, nemkülönben az 1867. év előtt Ausztriában
kiállított felső államvizsgái oklevelekre nézve pedig mély tiszteletlel
kérjük annak kimondását, hogy azok az erdőmérnöki oklevéllel
egyenértékűek és tulajdonosukat az okleveles erdőmérnöki czim
viselésére jogositják.
Ebből folyólag kegyeskedjék végül Nagyméltóságod odahatni,
hogy a műszaki czimek és a műszaki gyakorlat rendtartása czimü
törvénytervezetben annak mostani 6. §-a a következő alakban
terjesztessék annak idején a törvényhozás elé :
„Az „okleveles erdőmérnök" czimet csak az viselheti,
a) ki a selmeczbányai bányászati és erdészeti akadémián
vagy valamely külföldi erdészeti főiskolán, mint rendes hallgató a
selmeczbányai bányászati és erdészeti akadémia erdészeti vagy erdő-
mérnöki
szakiskolájának tantervében felsorolt összes kötelező tantár-

781
gyakat hallgatta és azokból eredményesen vizsgálatot tett, az
erdészeti államvizsgálatot belföldön letette és oklevelet nyert;
b) a ki az 1867. év előtt az erdészeti államvizsgát Ausztriában
letette."
Nagyméltóságod, mióta földmivelésügyi kormányzatunk élén áll,
nemcsak erdőgazdaságunk, hanem az erdőtisztikar érdekeinek
felkarolása körül is a hazai erdészet történetében törölhetetlen
betűkkel megörökített működést fejtett ki. Bizalommal fordul tehát
egyesületünk most is e nagyfontosságú kérdésben Nagyméltóságod-
hoz, mély tisztelettel kérvén, hogy jól megfontolt álláspontunkat
tiszteletteljes kérelmünk teljesítésével magáévá tenni méltóztassék.
Egyúttal azonban megragadjuk az alkalmat, hogy a műszaki czimek
és a műszaki gyakorlat rendtartására vonatkozó törvénytervezetet,
a mely az egész magyar műszaki kart egyesíteni és közgazdaságilag
oly nagyon fontos működését egységes, biztos alapra helyezni
hivatott, Nagyméltóságod kegyes pártfogásába ajánljuk.
Budapest, 1901. június hó 2-án.
Bund Károly, Báró Bánffy Dezső,
titkár. elnök.
IRODALMI SZEMLE.
Hogy tesszük ártalmatlanná a növényzetre káros gázokat ? (Dr.
Cieslar a Centralblatt für das ges. Forstwesen 1901. január havi
füzetében megjelent közleménye után.)
Az ipar terjedésével és a faárak emelkedésével a szakiroda-
lomban már oly sokszor szellőztetett füstkárositás kérdése az erdő-
birtokosokra nézve is növekedett jelentőségben. Habár a füstkárositás
lényegét, annak megállapítását, becslését számos tudományos mü
aránylag eléggé jól megvilágítja, mégis mindenütt, ahol füstkárosi-
tásról volt szó, azt a meggyőződést lehetett szerezni, hogy ennek az
ipart és erdőgazdaságot oly gyakran a leghevesebb ellentétbe
hozó ügynek megnyugtató megfejtése nem az erdőben keresendő,
hanem az ipartelepeken, melyek a kárt okozzák. Ne a politikai
hatóságok végzése, ne a biró Ítélete képezzék ezentúl az ultima
ratiót, hanem a káros alkatrészeknek a füstből való eltávolítása
képezze a czélt, amelyet az iparos elérni törekedjék; akkor az
Ekdészkti Lapok. 52

782
erdö közepén is nyugton megállhat telepe. A mig azonban az ipar
minden ága ezt az egyedül olcsó és nemzetgazdaságilag helyes állás-
pontot el nem elismeri, amig positiv cselekedetek által nem tesz neki
eleget, addig az erdőbirtokosnak és erdészembernek jogi állás-
pontra kell helyezkednie s azt erélyesen megvédenie; ezáltal
tereltetik az iparos az óvó gyógymód fent jelzett ösvényére, illetve
kényszerülve szorul arra s a technika abban a mérvben fog ipar.
kodni a füstkárositások elhárítására a minő határozottsággal és
következetességgel az erdész károsított erdejéért fellép.
A jelzett irányban már több helyen észlelhető jó szándékú
törekvés s a legújabb időben az ipar- és erdődus Szászországban
oly uj javaslatok értek meg, melyek a szakkörök figyelmét bizo-
nyára megérdemlik. Winkler titkos tanácsos, a szászországi l'rei-
bergi bányaakadémia igazgatója az ipari szorgalom előmozdítását
czélzó egyesületben 1899. febr. 6-án tartott előadásában kifejtette
abbeli terveit, hogy a füst a kéménybe jutása előtt tisztittassék
meg viz által, mely kártékony gázaitól elenyésző csekély maradé-
kig megszabadítja. Az eső, mely egy füstzónán keresztül halad,
tudvalevőleg a növényekre káros alkatrészek egész seregét viszi
magával; e jelenségből indul ki Winkler.
Minél bensőbb és tartósabb a viz érintkezése az illető gázzal
annál tökéletesebb a kénes savak stb. lecsapódása. Legfeltűnőbb
a növényzetre káros hatás, ha valamely sűríthető vagy oldható
alkatrészekkel terhelt gáz még forró állapotban érintkezik vízgőz-
zel. A kéményből kilépő vizgöz a lehűlés következtében legnagyobb-
részt lecsapódik s a gáz sűríthető alkatrészeit, a melyekkel előbb
molekulárisán keverve volt. egyidejűleg magába szívja. Ily körül-
mények között még savakban szegény gázok is feltűnően károsak
lehetnek a növényekre a kilépési hely közelében. Ilyet tapasztal-
hatni néha a tégla-körkemenczék közelében. A téglakemenczében
a káros gázok részint a kőszén kéntartalmából, részint a tégla-
gyártáshoz használt agyag sulfátjaiból és cbloridjaiból erednek.
A főleg tűlevelűeken mutatkozó káros hatása e viszonylagosan
savszegény gázoknak csak vízgőzzel való telítésükből magyarázható
meg, a mely a nyers agyagtéglák égetésénél fejlődik. A körkemen-
czéből távozó csak mintegy 100" hőmérsékkel biró gázok tényleg
térfogatuknak körülbelül 15",o-ában tartalmaznak vízgőzöket, mig az

783
atmospherai levegő vizgőztartalma évi átlagban csak kevéssel baladja
meg a 3%-ot s még a meleg július hóban is csak 5 térfogatszáza-
lékot tesz ki. Amint az ilyennemű gáz a kéményből a szabad
levegőre jut s azáltal lehűl, a vizgőz nagyrésze mint harmatköd
lecsapódik. Ezáltal azonban a gázokban levő savas alkatrészeknek
•is le kell csapódniok ; a lecsapódó köd savtartalmu köd lesz s
mivel a növényzetre káros alkatrészeket cseppfolyós oldatban tartal-
mazza, arra érintkezése által hasonlithatlan károsabb hatással
van, mint gázalakban. Ezen a megfigyelésen alapszik Winkler
javaslata a füstgázok savtalanitását illetőleg. Le kell őket hűteni
még mielőtt a szabadba kerülnének ; ami gázmentesen elzárt térben
történik, a melyben a forró gáz vizcső hűtő hatásának lesz kitéve.
Hogy elegendő hűtőfelületet nyerjünk, ajánlatos a kamrában
téglarácsokat vagy üres agyagcylindereket alkalmazni. Mivel a
gyári gázok lehűtése azoknak előre való önkéntes mozgását a
kémény felé befolyásolja, a kémény belső terét melegítés által
szívásra kell berendezni, mi vagy u. n. csaltüzek által történhetik
vagy forró égő gázok bevezetése által. Ennél jobb azonban a
gázok kihajtása a kemencze és hütő-kamara között beiktatott
ventilátor segélyével, a melynek üzeme csak csekély költséget
■okoz. Ily berendezésnél a gázok a hűtő kamarában tömörülnek;
egyenlő mérvben szoríttatnak a kamra minden zugába, tehát
tovább időznek benne, több alkalmuk van a lehűlésre s ha ez
megtörtént tetszőleges helyen, még kémény nélkül is a szabadba
vezethetők.
A gyakorlati kísérlet feladata lesz kimutatni, vájjon Winkler
eszméje a különféle iparvállalatoknál beválik-e. Egy téglagyárnál
tett kisérletek eredményei már ismeretesek ; a hűtőkészülék 1896-ban
lett fölállítva. Az eszközölt gázanalyzisek kimutatták, hogy a
kénsavból és kénes savakból összesen 9l-7°/o, a chlorhidrogénből
•59° o sűrűsödött meg. Ez eredmények igen bátorítok s követésre
buzdítanak.
Bizonyára még sok ideig tart, mig a különféle iparok által
okozott s a növényzetre káros gázok savmentesitése a kivánt
tökéletességet elérte; addig is azonban a munkának nem szabad
szünetelnie, az erdei füstkárositások megszüntetésére irányított
kisérletek rendszerét tüzetes kutatások alapján ki kell építeni és
lehetőleg kifogástalanná tenni.
 Zimmermann G.

784
HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK.
Felhívás
a folyó év őszén tartandó erdészeti államvizsga tárggálan.
A folyó év őszén erdészeti államvizsgát tenni szándékozók
figyelmeztetnek, hogy a vizsga letétel engedélyezéseért a fennálló
szabályzat értelmében beadandó folyamodványaikat a szabály-
szerüleg szükséges okmányokkal és szakbeli leírással felszerelve
legkésőbb folyó év augusztus hó végéig az erdészeti államvizsgáló-
bizottság elnökéhez (Budapest, földmivelésügyi ministerium erdé-
szeti főosztály) bérmentve küldjék be.
Budapest, 1901. június hó 9-én.
Sóltz Gyula
elnök.
KÜLÖNFÉLÉK. •
Cserdongák. Osztroluczky M. országgy. képviselő Osztroluka
község határában lévő erdejéből a zágrábi Berger és társa czégnek
700 holdnyi bükk, tölgy és cser elegyes erdőt adott el még a.
mult év telén. Vevő 400 horvát famunkást állított be, kikkel ez,
ideig mintegy 2-5 millió (külömböző méretű) franczia dongát
termelt. Vidékünkön a dongatermelés szokatlan, már csak azért,
is, mert nagyobb terjedelmű tölgyes igen ritkán kerül eladásra;,
még szokatlanabb — csaknem különleges — az, hogy miután a
tölgydonga termelését befejezték, teljes erővel az arra alkalmas
cserfából (Q. cerris) termelnek dongát. Erre pedig, amint a hely-
színén többek társaságában meggyőződtem, megfelelő vastag, nagy
fagy vagy bélrepedés nélküli, gesztben nem váló, szóval minden
u. n. egészséges fehér cser alkalmas.
Az összes donga Fiúmén át Franeziaországba kerül piaczra.
Ott ez idő szerint nagy dongahiány lehet, amit a donga magas
ára (1000 drb 500—520 kor.) és az a körülmény igazol, hogy a
2'5 millió dongából 0'6 millió cserfából való.
Értesülésem szerint e cserdonga mint tölgyből való kerül a
forgalomba. Állítólag, a kereskedők a kettő közt nem tesznek
különbséget és a csert éppen ugy megfizetik, mint a tölgydongát.
Ilyeténképen a cserfának nemcsak használati, de becsértéke

785
is tetemesen növekedőben van. Nem tartom valószínűnek, hogy a
cserdongát boros hordók gyártására használnák, de nem lehetetlen;
hihetőbb, hogy csak zsiradék vagy sörös hordókra, miután ez utób-
biak szurokkal öntetnek be. Ez azonban a dologhoz nem tartozó;
lényegesnek csupán azt tartom, hogy a cserfát ma már jól lehet
■értékesíteni, amit a t. erdőbirtokosok és erdészek figyelmébe
ajánlok.
Végül meg kell jegyzenem azt, hogy a cserfa- és tölgyfa-
donga termelése közt semmi külömbséget nem tesznek, a cser-
dongát is a megszokott kereskedelmi mértékben termelik és hogy
« vidéken a csererdőt szorgosan keresik megvételre.
Hubert Aladár.
A Nyírség faszegénysége. A Nyírségen, mely nevét a
hajdan rajta nagy mennyiségben diszlett nyírfákról vette, ma
sajnos, mint iróniája a sorsnak, fa csak mintegy hírmondóként
található. Habár a nyir nem is a legkitűnőbb fanem, mégis ma már
ott állunk, hogy a közönség ennek is örvendene jobbnak hiányában.
Visszatekintve az előző évekre, azt a szomorú tapasztalatot tettem,
hogy ezen a vidéken a faszükséglet fedezését illetőleg a jövőre
nézve mit sem tettek s bekövetkezett az, hogy erősebb tél idején
a fakészlet már február hóban elfogyott s ennek következtében
mindinkább terjed a drága széntüzelés.
A „pénz beszél" elve itt is, mint mindenütt, a helyzet ura
lévén, végeredményben a kisgazda, szóval a szegényebb nép
sinyli ez állapotot, mert a nagyobb földbirtokos és bérlő, minthogy
nagyobb mennyiséget vehet egyszerre, már a tél elején ellátja
magát s az eladó erdőbirtokosok természetesen szívesen kötik meg
vele az alkut, mig a kisgazdák, pénzzel nem mindig rendelkezvén,
apránként vásárolnak s igy legtöbbször pénzért sem kaphatnak
fát, mivel előttük már megvették.
Az okot, mely e vidéket, ha nem is mindjárt, de néhány év
leforgása alatt még szomorúbb helyzetbe fogja juttatni, az alábbiakban
keresem.
Nagy hiba volt, hogy a nagyobb erdőbirtokosok erdeiket még
gyenge talajon is kiirtották s uj telepítések nem történtek vagy
csak csekély mértékben.
A népesség szaporodása viszont a szükségletet növelte. Igy

786
jutott a Nyírség oda, hogy faszükségletét maga nem fedezheti,
pedig itt a szemtermés jövedelme nem kárpótolja a gazdát a
fahiányból eredő bajokért.
Ez a tulajdonképeni Alföldre nézve áll, de nem a Nyírségre,
mert itt a szemtermés átlaga nagyon mögötte áll az Alföldnek,
ugy a minőség, mint mennyiség tekintetében, de meg ne feledjük
azt sem, hogy az Alföldön a szántóföld meghozza a tüzelőszük-
ségletet is szalmában, tanuk reá a boglyakemenczék, s még mindig
marad elég szalma a trágyaszükséglet fedezésére; a nyíri talaj
ezt produkálni nem birja, sőt gyakran gyengébbtermésü években
annyi szalmahozama sincs, hogy a gazda a jószág almozását
fedezhesse.
Az Alföldön a tanyarendszer van kifejlődve s sok gazda
termel a tanya mellett és határsorokban annyi fát, a mennyi
épület- és esetleg szerszámfaszükségletét fedezi, mig a galyfa
szolgáltatja a tüzeléshez valót; nemkülönben gond fordittatik az
országutak s más közutak fásítására. A Nyíren ez sincs ugy, mint
kellene, pedig a közutak, de a dülöutak is legalább egyik oldalaikon
be volnának fásitandók, már csak a futóhomok némi felfogása
érdekében is.
Tudok esetet, hogy egy község fuvarosai, kik a szomszédos
községbe csaknem minden héten megtették az utat az országúton,
nagy hó idején eltévedtek, nem lévén az ut fával szegélyezve.
A Nyiren a talaj homok lévén, az az ellenvetés sem állhat
meg, hogy a beárnyékolás következtében az ut fel nem száradhat,
mert a homokon akkor van jó ut, ha mennél nagyobb eső esett.
Azt hiszem, a közigazgatási hatóságok utasíthatnák a községek
elöljáróságait az utak és községi legelök fásítása érdekében, mely
utóbbiaknál az előny kétszeres volna, a fahozam és a legelő nyári
elsülésének ellensúlyozása.
E bajok volnának első sorban orvoslandók; a mi pedig a
már beállott faszegénységet illeti, mely a jövőben az eddigiek
után Ítélve, még nagyobb mértékben fog fellépni, erre nézve szerény
nézetem szerint következőképen lehetne segíteni.
Tudjuk, hogy a Felvidéken, az erdők tömkelegében a tűzifa érté-
kesítése mily nehéz s jól értékesíteni meg épen lehetetlen. A Nyírségen
faárak az idén egyik helyen ölenként a következők voltak:

787
1 öl I. rendű keményhasáb (tölgy, ákácz) 18 korona
1 öl II. „  (nyírfa, tölgy) 16
1 öl lágy hasábfa (nyár) 12 „
Bár ezek az árak nem is nevezhetők olcsóknak, de azért
szívesen veszik a fát, azaz most már vennék. Az állam sok oly
erdőbirtokkal rendelkezik, melyen a tűzifát nem értékesitheti,
ajánlanám tehát, hogy a nyíregyháza—mátészalkai vonalszakaszon
legalább három faraktár létesitessék Nyíregyháza, Nyírbátor és
Mátészalka városokban. A teheráruforgalomban is előfordulnak
oly idők, a mikor a fölös kocsikat tüzifaszállitásra lehetne
használni, a nélkül, hogy e miatt az egyéb teheráruforgalom fenn-
akadást szenvedne. A megnevezett árak olyanok, hogy ezt e vidék
lakossága még elviselheti, az állam pedig, ugy hiszem, igen jól
értékesíthetné azt, a mit eddig nem értékesíthetett, másrészt pedig
a közönség érdekén segítve volna.
A nagyobb földbirtokosok s bérlők nagyobb mennyiség véte-
lére a szerződést előre megkötnék, tehát a vállalkozás nagy kocz-
kázattal nem járna s a földmivelésügyi minister ur iránt ugy a
nagyobb földbirtokosok, mint a kisgazdák is hálára lennének
kötelezve.
Személyes megfigyeléseimet adtam elő jelen leírásomban a
Nyírség érdekében, a mely vidék még sok más tekintetben is rá
szorul arra, hogy figyelemben részesittessék.
Molnár László.
Erdősítési jutalmak Oroszországban. Mint a „St. Peters-
burger Herold" irja, az 1876. évben megállapított erdősítési jutalmak
helyett, ezektől jelentékenyen eltérő uj jutalmak tűzettek ki. Azelőtt
az erdősítésekre kétféle pénzjutalom volt megállapítva és pedig a
mi pénzünk szerint mintegy 9520 K. és 5712 K. (500 illetve 300
fél imperiál), melyek helyeit jövőben: a) aranyérem és értékes
műtárgyak,
b) csupán arany érmek, c) ezüst érmek és 1143 koro-
náig (300 Rubel) terjedő pénzjutalom és
d) csupán ezüst érmek
fognak kiosztatni. A jutalmak szaporítása azért történt, mert 25
év óta azokat mindig nagybirtokosok nyerlek el, kik a pénzbeli
jutalomra nem sokat hederítettek s az erdősítést a jutalom nélkül
is végrehajtották volra. Ez által a jutalmazásoknak azt a czélját,
hogy általuk a népet a kopár területek beerdösitésére buzdítsák

788
nem érték el. Az uj törvény nem mintaszerű erdősítéseket kivan
jutalmazni, hanem futóhomokon és homokos lejtőkön eszközölt
hasznos ültetéseket. Az uj törvény szerint a beerdősitett terület
arányában megállapított jutalmat éppen úgy elnyerheti egy földbir-
tokos, mint egy község vagy gazda.
A két legnagyobb jutalom: értékes műtárgy és aranyérem
vagy csupán aranyérem, mindig legkevesebb 54"5 ha. (50 desszatin)
mesterséges erdősítésnek fog ítéltetni, a többi dijak, kisbirtokosnál
legalább 5"45 ha. (5 desszatin), községeknél pedig legalább 10"9 ha.
(10 desszatin) ültetésénél; egyes paraszt-gazda, már 0"55 ha.
(0-5 desszatin) terület beerdősitésénél igényt tarthat jutalmazásra.
Végül 1143 koronáig (300 rubelig) terjedhető pénzjutalmat és
ezüstérmet, vagy tisztán ezüstérmet kap az, a ki utakat gyümölcs-
fákkal ültet be, birtokhatárokat ültet körül, vagy gyümölcsösöket
létesít; egyes parasztnak legalább 500 drb, községnek vagy társa-
ságnak pedig legkevesebb 5000 drb gyümölcsfát kell ültetnie,
hogy a jutalomra igényt tarthasson. Ott, a hol az erdősítést
törvény írja elő, jutalmak nem engedélyeztetnek.
A földmivelésügyi miniszternek ezekre a jutalmakra évenkint
40,000 kor (10500 Rubel) hitel áll rendelkezésére, melyből 11430 kor.
(3000 Rubel) fordítható arany érmek és műtárgyak beszerzésére.
Ezen kivül felhatalmaztatott a minister, hogy egyes kiváló esetekben
állami jelentőségű erdősítéseknél, az ilyenek kezdeményezőjét
még külön jutalommal is kitüntesse.
 Balogh Ernő.
..A mikroszkópi gyakorlat elemei" czimü könyv jelent meg
dr.
Lendl Adolt intézetének kiadásában. Különösen iskolai használatra, valamint
műkedvelők és kezdők munkáihoz ajánlhatjuk. A mikroszkópiának évről-évre
több hive támad hazánkban is. Azelőtt csak a tudományos intézetekben
ismerték a mikroszkópot; manapság azonban minden orvos, gyógyszerész,
technikus és mások használják, de sőt sok müveit ember, mint műkedvelő is
foglalkozik már mikroszkópi vizsgálatokkal, mert a természet minimálisan apró
részeiben ép oly sok tanulságosat és gyönyörködtetőt nyújt a felfegyverkezett
szemnek, mint nagyarányú alkotásaiban. Azt hiszszük, hogy sok olvasóra fog
találni ez a két részből álló kis mii, mert ugy van megírva, hogy az is hasz-
nálhatja, aki nem szakember e téren. Az első részt (a mikroszkóp használa-
táról) dr. Lendl Adolf irta; a második (a mely a preparátumok készítésére
egyszerű és gyakorlati útmutatásokat foglal magában) Kohaut Rezső tollából
került ki. Mindkét rész együttvéve
9 koronába kerül.

789
Változások és kitüntetések az erdészeti szolgálat
köréből.
Magyar földmivelésügyi ministerein előterjesztésére Földes
János. Strazak Henrik
és Ruzicka Ágoston főerdészeknek az erdő-
mesteri czimet adományozom.
Kelt Bécsben, 1901. évi június hó 30-án.
Ferencz József s. k.
Darányi Ignáez s. k.
*
A m. kir. földmivelésügyi minister az erdőőri szakiskoláknál
alkalmazott erdőtisztek létszámában Szakmárg Ferencz m. kir.
erdészt főerdészszé és a görgény-szent-imrei m. kir. erdőőri szak-
iskola igazgatójává kinevezte.
*
A m. kir. földmivelésügyi minister dr. Tartott János libet-
bányai községi és díjazott kincstári orvost, a beszterczebányai
erdöigazgatóság kerületébe, a fekele-balogi munkás-telepre, m. kir.
kincstári erdészeti orvossá nevezte ki.
*
A m. kir. földmivelésügyi minister a horvát-szlavonországi
kincstári erdők kezelésénél áthelyezte saját kérelmök folytán
Zajcz Karmelo ogulini kir. főerdészt a zágrábi erdőigazgatóság
pénztári szolgálatához, Brausil Miksa draganeczi kir. főerdészt a
pitomaczai erdőgondnokság vezetéséhez Urbánszkg István kir.
erdészt az otocsáczi erdöhivatal kerületéből a zágrábi erdöigaz-
gatóság kerületébe s megbizta az ivanovoszeloi erdőgondnokság
vezetésével.
Továbbá a szolgálat érdekében áthelyezte Hantos Ernő
jaszenaki kir. erdészt a fuzsinei, Hohoss János kir. erdészt pedig a
draganeczi erdögondnokság vezetéséhez és Reschner Iiezső karlo-
págói kir. erdészt az otocsáczi kir. erdőhivatal központi pénztári
szolgálatához.
*
A földmivelésügyi minister kinevezte a) magyarországi
kincstári erdők kezelésénél alkalmazott erdőtisztek létszámában:
erdőmesterré a következő főerdészeket: Merényi Gyulát a soóvári

790
erdöhivatalhoz, Ormai Kálmánt a beszterczebányai erdőigazgató-
sághoz, Mihályfy Mihályt
a zsarnóczai erdőhivatalhoz és Bittér
Károly erdőmesteri czimmel fölruházott főerdészt az orsovai erdő-
hivatalhoz ; főerdészszé a következő erdészeket: Hoós Ernőt
a
lugosi erdőigazgatósághoz, ürbanovseley Bélát a m.-szigeti erdő-
igazgatósághoz, Gerö Gusztávot a zsarnóczai erdőhivatalhoz, Körös
Lászlót az orsovai erdőhivatalhoz, Molnár Károly főerdészi czim-
mel fölruházott erdészt a szászsebesi erdőhivatalhoz és JáTcó Jenőt
a zsarnóczai erdőhivatalhoz; erdészszé a következő erdészjelöl-
teket: Busz Dénest a bustyaházai erdőhivatalhoz, Meményih
Gusztávot a liptóujvári föerdöhivatalhoz, Fekete Bélát a bustya-
házai erdőhivatalhoz, Biró Zoltánt a m.-szigeti erdőigazgatósághoz,
Kostyalik Jánost a kolozsvári erdőigazgatósághoz, Lipcsei Lászlót
a soóvári erdőhivatalhoz, Bayer Jenőt és Lórik Bélát a gödöllői
erdőhivatalhoz és Klimkó Gyulát a liptóujvári föerdöhivatalhoz;
erdészjelöltté a következő erdőgyakornokokat: Simonffy Gyulát
a
bustyaházai erdőhivatalhoz, Füstös Zoltánt a lugosi erdöigazgató-
sághoz, Garlathy Oszkárt a beszterczebányai erdőigazgatósághoz,
Toperczer Árpádot az apatini erdöhivatalhoz, Krause Tivadart
a
liptóujvári föerdöhivatalhoz és Böhrich Ernőt a m.-szigeti erdő-
igazgatósághoz ; 6) a horvát-szlavonországi kincstári erdők kezelé-
sénél alkalmazott erdőtisztek létszámában : erdőmesterré : Mihalcsics
Miklós főerdészt az otocsáczi erdöhivatalhoz; főerdészszé a követ-
kező erdészeket: Kayser Sándort és Hantos Ernőt a zágrábi erdő-
igazgatósághoz, Lehoczky Györgyöt a földmivelésügyi minisztérium-
hoz; erdészszé: Boeriu Virgil és Mayer Béla erdészjelölteket a
zágrábi erdőigazgatósághoz.
*
A m. kir. földmivelésügyi minister a törvényszerinti fokozatos
sorrendben a következő erdőtiszteket léptette elő:
I. A magyarországi kincstári erdők kezelésénél 1901. évi
április hó 1-ével: a VIII. fizetési osztály 1. fokozatába Ertl
Gusztáv m. kir. erdőmestert; a VIII. fizetési osztály 2. fokozatába
Párnái Attila és Steinhausz József m. kir. erdömestereket; a
X. fizetési osztály 2. fokozatába Béky Albert és Ludmann Miksa
m. kir. erdészeket; a XI. fizetési osztály 1. fosozatába Gasparetz
Lajos m. kir. erdészjelöltet; a XI. fizetési osztály 2. fokozatába

«
791
Sztripszky Ágost m. kir. erdészjelöltet; továbbá 1901. évi július hó
1-ével a VIII. fizetési osztály 1. fokozatába Kocsi János m. kir.
erdőmestert; a VIII. fizetési osztály 2. fokozatába Schmidt Károly
m. kir. erdőmestert; a IX. fizetési osztály 1. fokozatába Dercsényi
Kálmán, Czéhis György, Pischl Pál, Erdélyi Gyula, Puza Jenő,
Papp János, Sziklai Lajos, Trnovszky Márk, Derecskéi Károly,
Jánosi Kálmán, Bereczki Gyula, Bachó János, Molcsányi Ernő,
Várnay Ödön, Emericzy Győző, Nemes Károly, Temesváry Béla,
Horváth Béla, Pisó Kornél, Onódi Ferencz, Körös László (Selmecz-
bánya), Vadas Gyula, Hidvéghy Károly, Szilágyi Bertalan, Korai
Frigyes, Ivancsó Bertalan, Verbovssky József, Spanyol Géza, Zachár
Jakab és Böhrich Márton m. kir. föerdészeket; a IX. fizetési osztály
2. fokozatába Nagg Károly, Kozma István, Bekény Aladár, Keleti
Lajos, Fmyves Lajos, Matavovszky Árpád, Briestyánszky Endre,
Panek Norbert, Badó Pál, Glós László, Divald Béla, Lopusny
Kornél, Cseres Gyula, Székely József, Penti Albert, Gondol Dezső>
Ormay Gyula, Kende Dániel, Kovács Gábor, Miskolczy János,
Ercsényi István, Murányi Károly, Hollós Ferencz, Boksay Gusztáv,
Zachár Gyula, Burdáts János, Orosz Antal, Szabó József, Rend
Domokos, Ferencz Gyula, Kincses József, Rajtsán János, Hoós
Ernő, Urbanovszky Béla, Gerö Gusztáv, Körös László (Ohababisztra),
Molnár Károly és Jákó Jenő m. kir. föerdészeket; a XI. fizetési
osztály 1. fokozatába Szecskái Dezső, Bonis Kálmán, Schréter
Ágoston, Vermes Győző, Inczédy Géza, Kovásy Kálmán, Haderdány
András, Roth Gyula, Kelen Gyula, Holzapfel Gyula és Clement
Károly m. kir. erdészjelölteket; a XI. fizetési osztály 2. fokozatába
Orosz Tamás, Gasparik Pál, Érsek Árpád, Szepesi Elek, Tauber
Ödön, Reinfuss Viktor, Figuli Lajos, Pölöskeg József, Mauks Vilmos
és Teltsch László m. kir. erdészjelölteket.
II. A horvát-szlavonországi kincstári erdők kezelésénél 1901.
év április hó 1-ével a VIII. fizetési osztály 1. fokozatába Kuzma
Gyula kir. erdőmestert; a VIII. fizetési osztály 2. fokozatába
Tóíg Vilmos kir. erdőmestert; a IX. fizetési osztály 1. fokozatába
Czeisberger Ernő kir. főerdészt; a IX. fizetési osztály 2. fokozatába
Dianowszkg Pál kir. főerdészt; továbbá 1901. év július hó 1-ével
a IX. fizetési osztály 1. fokozatába Kozarác József, Drenováe
Mihály, Striga Miladin és Perc Vilmos kir. föerdészeket; a IX.

792
fizetési osztály 2. fokozatába Polacsek Károly, Tordony Emil,
Mariányi János, Ulreich Gyula, Jerbics Iván, Horváth Géza és
Kayser Sándor kir. föerdészeket; a XI. fizetési osztály 1. fokozatába
Almássy László és Janotyik József kir. erdészjelölteket.
*
A m. kir. földmivelésügyi minister kinevezte:
I. A roagyarorszsági kincstári erdők kezelésénél alkalmazott
erdőtisztek létszámában főerdészekké, a következő m. kir. erdészeket:
LonTcay Antalt a soóvári erdöhivatalhoz, Debreczy Ödönt a lugosi
erdőigazgatósághoz, Kováts Bélát a gödöllői erdőhivatalhoz, Hubert
Aladárt a beszterczebányai erdőigazgatósághoz, Preiszner Nándort
a m.-szigeti erdőigazgatósághoz, Gabnay Ferenczet a gödöllői
erdőhivatalhoz, Lehoczky Aladárt az ungvári föerdöhivatalhoz,
Linszhy Károlyt a m.-szigeti erdőigazgatósághoz, Székely Istvánt
a
lugosi erdőigazgatósághoz, Gründl Gyulát a soóvári erdőhivatalhoz,
Kaufmann Bélát a lugosi erdőigazgatósághoz, Kcndefi Emilt a
szászsebesi erdőhivatalhoz, Gréger Gézát
a bustyaházai erdő-
hivatalhoz, Kovács Aladárt a lippai föerdöhivatalhoz, Payer Sándort
a beszterczebányai erdöigazgatósághoz, Fekete Jánost
a deliblati
birtokkezelőséghez, Balaton Antalt a lugosi erdőigazgatósághoz,
Pálka Gyulát a beszterczebányai erdőigazgatósághoz, Schlachta
Lászlót a bustyaházai erdőhivatalhoz, Láncéi Antalt a m.-szigeti
erdőigazgatósághoz, Pollág Gézát a soóvári erdőhivatalhoz, Pájer
Istvánt a beszterczebányai erdőigazgatósághoz, Sugár Károlyt a
lippai föerdöhivatalhoz, Fischl Józsefet a soóvári erdőhivatalhoz,
Balogh Dezsőt a lippai föerdöhivatalhoz, Szokolóczy Józsefet a
bustyaházai erdőhivatalhoz, Plech Józsefet a liptóujvári föerdö-
hivatalhoz, Lágler Gyulát a gödöllői erdőhivatalhoz, Ajtay Jánost
az ungvári föerdöhivatalhoz, Füzg Zoltánt a bustyaházai erdő-
hivatalhoz, Klaudiny Kálmánt az ungvári föerdöhivatalhoz, Ráner
Sándort a beszterczebányai erdőigazgatósághoz, Szalagyi Emilt a
bustyaházai erdőhivatalhoz, Regenhart Pált
a soóvári erdőhivatalhoz,
Bager Ágostont a kolozsvári erdöigazgatósághoz, Trauer Gyulát
az apatini erdöhivatalhoz, Lohr Antalt és Földes Tamást
3, SZiiSZ-
sebesi erdöhivatalhoz, Bécsg Dezsőt a lippai föerdöhivatalhoz,
Pataki Józsefet a beszterczebányai erdőigazgatósághoz, Koller
Jánost a zsarnóczai erdőhivatalhoz, Martian Liviust a kolozsvári

793
erdőigazgatósághoz, Molnár Imrét a lippai föerdöhivatalhoz, Szabó
Ferenczet a liptóujvári föerdöhivatalhoz, Drágán Gyulát a bustya-
házai erdőhivatalhoz, Kostenszky Bélát a m.-szigeti erdöigazgató-
sághoz, Fekete Ferenczet és Szádeczky Miklóst a kolozsvári erdő-
igazgatósághoz, Kriszta Gyulát a soóvári erdőhivatalhoz, Kaán
Károlyt a beszterczebányai erdőigazgatósághoz, Pausinger Károlyt,
Mike Imrét és Szentpály Kálmánt a kolozsvári erdöigazgatósághoz,
Terény Sándort a lippai föerdöhivatalhoz, Draskovits Józsefet a
beszterczebányai erdőigazgatósághoz, Udvarai Ágostot a liptóujvári
föerdöhivatalhoz, Gothárd Józsefet a nagybányai föerdöhivatalhoz,
Mezey Rezsőt a gödöllői erdőhivatalhoz, Csegezg Pált a soóvári
erdőhivatalhoz, Wittich Lajost az ungvári föerdöhivatalhoz, Winkler
Miklóst a kolozsvári erdőigazgatósághoz, Bartha Gábort a lugosi
erdőigazgatósághoz, Ebergényi Bélát a kolozsvári erdőigazgatósághoz,
Bihari Ödönt a szászsebesi erdöhivatalhoz, Masztics Ádámot a
liptóujvári föerdöhivatalhoz, Gyarmathy Mózest az orsovai erdő-
hivatalhoz, Takács Miklóst az ungvári föerdöhivatalhoz, Jankó
Sándort, Balogh Ernőt és Gurángi Istvánt a földmivelésügyi
ministeriumhoz, Ivanich Ferenczet a gödöllői erdőhivatalhoz és
dr. Tuzson Jánost a zsarnóczai erdőhivatalhoz.
II. A horvát-szlavonországi kincstári erdők kezelésénél alkal-
mazott erdőtisztek létszámában föerdészekké, a következő kir,
erdészeket: Kundrát Emilt és Marton Györgyöt a zágrábi erdő-
igazgatósághoz, Beschner Rezsőt és Pászthy Ferenczet az otocsáczi
erdőhivatalhoz, Sóska Gyulát a vinkovczei föerdöhivatalhoz és.
és Vukovics Pétert az otocsáczi erdőhivatalhoz.

794
Egyesületi hirdetések.
Figyelmeztetés. Az egyesületi könyvkiadmányokból az egyesületi tagok
csak egy példányt szerezhetvén meg a megállapított kedvezményes áron, több
példány megrendelése esetében a többi példány után a nem tagok számára
megállapított ár küldendő be.
Az Országos Erdészeti Egyesületnél (Budapest, V., Alkotmáay-
utcza 10. sz.) a következő müvek rendelhetők meg:
„Az erdöör" vagy „Az erdészet alapvonalai kérdésekbJn és feleletekben*
Irta : Bedő Albert. VII. kiadás, 1896. Erdészeti műszaki segédszolgálatra készülő
egyének részére. Ára 6 K.; 55 fi.ll. postaköltség beküldése esetén bérmentve és
ajánlva küldetik.
„Az erdőrendezéstan kézikönyve." Irta: bölcsházai Belházy Emil. I. rész.
Ára tagoknak 6 K., nem tagoknak 10 K.
.Erdészeti növénytan." Irta: Fekete Lajos és Mágócsi-Dietz Sándor. I.
kötet Általános növénytan. Ára tagoknak 5 K. 60 fill., nem tagoknak 8 K.;
teljesen elfogyott. — II. kötet: Növényrendszertan. Részletes növénytan. Növény-
földrajz. Ára tagoknak 12 K., nem-tagoknak 18 K.
„Erdei facsemeték nevelése." Irta : Tomcsányi Gusztáv. Ára tagoknak 3 K.,
nem tagoknak 4 K.; 45 fill. postaköltség beküldése esetén bérmentve küldetik.
„Erdészeti Épltéstan." Irta: Sobó Jenő. I. rész 1. és 2. kötet: Középités-
tan. Egy-egy kötet ára tagoknak 11 K. 20 fii., nem tagoknak 16 K. — II. rész :
Ut-, Vasút- és hidépitéstan. Ára tagoknak 12 K., nem tagoknak 16 K-
„Magyar Erdészeti Oklevéltár." Szerkesztette és történeti bevezetéssel
■ellátta : Tagánvi Károly. 3 kötet. 1896. Ára tagoknak 20 K., nem tagoknak 40 K.
„Erdészeti Rendeletek Tára-" 1880—1884, (I—IV.) és az 1885—89 (V—IX.)
évfolyam teljesen elfogyott. (Ezen évfolyamokat
az egyesület mérsékelt áron
visszaváltja.)
Az 1890. (X.) évfolyam teljesen elfogyott.
Az 1891. (XI.) évfolyam ára tagoknak 60 fill., nem tagoknak 1 K. 20 fül.
Az 1892 (XII.) évfolyam teljesen elfogyott.
Az 1893—94, (XIII. és XIV.) évfolyam ára tagoknak 1 K. 20 fill. nem
tagoknak 2 K. 40 fill.
Az 1895. (XV.) évfolyam ára tagoknak 60 fill., nem tagoknak 1 K. 20 fill.
Az 1896. (XVI.) évfolyam ára tagoknak 50 fill., nem tagoknak 1 K.
Az 1897. (XVII.) évfolvam ára tagoknak 60 fill.. nem tagoknak 1 K., 20 fill.
Az 1808. (XVIII.) évfolyam ára tagoknak 70 fill., nem tagoknak 1 K. 40 fill.
Az 1899 (XIX.) évfolyam ára tagoknak 3 K., nem tagoknak 5 K.
Az Erdészeti Rendeletek Tára egyes füzetei 45 fill. postaköltség beküldése
-esetén bérmentve küldetnek.
Tangens-Táblázatok. Összeállította Pohl János. Ára tagoknak 1 K. nem
tagoknak 2 K. (Kapható a szerzőnél is Oraviczán.)
„A legelöerdök." Irta: Földes János. (Külön kiadása az Erdészeti Lapok
1895. évi I—V. füzetében közölt munkának.) Ára tagoknak 1 K. 60 fill., nem
tagoknak 2 K 40 fill,; 55 fill. postaköltség beküldése esetén bérmentve küldhető.
„A selmeczbányai m. k. erdöakadémia története és ismertetője." Irta: Vadas
Jenő, Ára 4 K. (erdőgyakornokoknak 3 K., akadémiai hallgatóknak 2 K.) Kapható
a szerzőnél (Selmeczbányán) is. Az Orsz. Erd. Egyesület a megrendelésnek csak
akkor tehet eleget, ha a t. megrendelők a könyv árával egyidejűleg 55 fill.
postaköltséget is beküldenek, a mikor a könyv bérmentve, ajánlva adatik
postára.
Az Erdészeti Zsebnaptár 1901. évi (XX) évfolyama megjelent. Ára egyesületi
tagoknak 2 K., mások számára 3. K.
„Ö felsége nagy fenynyomatu arczképe." Ára tagoknak 7 K., nem tagoknak
■8 K. Bérmentve küldetik.

795
„Erdészeti induló' és „Nemes sziv-keringö" zongorára. Irta Szmik Gábor.
Ára az indulónak 1 K., a keringőnek 2 K. Az eladásból befolyó összeg az
Erzsébet királvné-alapitvány gyarapítására fordittatik.
Az Országos Erdészeti Egyesületnél továbbá megrendelhetők a következő
népszerű nyelven irt müvek, melyek, ha a t. megrendelők árukon kivül egyen-
kint
45 fill.'postaköltséget beküldenek, bérmentve küldhetők:
„Az erdei vetésről és ültetésről."
„A vágásra érett erdö kihasználása."
„Az erdők felujitása. kapcsolatosan azok rendszeres kihasználásával."
„Az erdők berendezése."
Valamennyit Fekete Lajos irta. Egy-egy füzet ára 2 K.
Népszerű erdészeti növénytan.
I. füzet. Spórás növények. Irta Fekete Lajos.
Ára 4. K.
..A vadászati ismeretek kézikönyve." Írták: Belházy J„ Szécsi Zs. és
Illés N.; négy kötet ára az
0. Erd. E. tagjainak fűzve 9 K., kötve 13 K.
.4 szerzőknél rendelhető meg:
„Erdömiveléstan." Irta : Vadas Jenő (Selmeczbánya). Ára tagoknak 7 K..
nem tagoknak 10 K.
„A tölgy és tenyésztése." Irta: Fekete Lajos (Selmeczbánya). Ára tagok-,
liak 4 K., nem tagoknak 0 K.
„Erdöértékszámítástan." II. kiad. Irta Fekete Lajos (Selmeczbánya) Ára 6 K.
„Erdészeti nyereségszámitástan." Irta Fekete Lajos (Selmeczbánya). Ára
4
korona.
„A szálaié erdők berendezése" Irta Fekete Lajos (Selmeczbánya). Ára
1
K. 20 f.
„Erdöbecsléstan." II. kiad. Irta: Sóltz Gyula és Fekete Lajos. (Kapható
Fekete Lajos m. k. főerdőtanácsosnál Selmeczbányán.) Ára
8 K.
„A legelöerdök berendezése, kezelése és hasznosítása." Irta : Márton Sándor.
Ára tagoknak 4 K. 80 fill., nem tagoknak 0 K.
Egyebütt megrendelhető magyar erdészeti müvek:
„A magyar állam erdőségeinek gazdasági és kereskedelmi leírása." Szer-
kesztette : dr. Bedö Albert.
4 kötet, egy térképpel. Kiadta a földmivelésügyi
m. kir. ministerium. 1896.
„Az erdőhasználattan kézikönyve." Irta: Szécsi Zsigmond. II. kiadás. Ára
tagoknak
12 K., nem tagoknak 16 K. (Kapható Joerges A. özv. és fiánál
Selmeczbánya.)
„Általános földméréstan." Irta : Cséti Ottó. II. kiadás. (Kapható Joerges
A. özv. és fiánál Selmeczbányán.) Ára 9 K.
„Erdővédelemtan." Irta : Téglás Károly. (Kapható ugyanott.) Ára 5 K. 40 f.
..Erdészeti talajtan." Irta: Fekete Lajos. II. kiadás. 1891. (Kapható
ugyanott.) Ára
5 K.
,.A mezőség kopárainak befás tása." Irta: Fekete Lajos. (Steín János
könyvkeresk. Kolozsvárt.) Ára
2 K.
„Beszélgetések az uj erdőtörvényről." Irta: Fekete Lajos. (Kapható
ugyanott.) Ára
40 fill.
„Az erdőtörvény magyarázata." Irta : dr. Klekner Alajos. Franklin-társulat.
Ára 4 K.
„Az erdőtörvény magyarázata." Irta : ifj. Sárossy-Kapeller Ferencz. Buda-
pest, Weissmann testvérek. Ára
4 K.
„Erdészeti segédtáblák." Megrendelhető a földmivelésügyi min. erdő-
számvevőségénél Budapesten. Ára
8 K.
„Termési táblák.1, 1886. Kiadta Fülöp Szász-Coburg herczeg erdőrende-
zősége. (Jolsva, Gömörm.) Ára
2 K.
„Magyarország faipara és fakereskedelme." Irta: Engel Sándor. 1882.
Grill K. könyvkeresk. Budapest.

796
A „Wagner Károly alapítvány" javára elárusítandó
könyvek.
Roxer Vilmos nyug. erdészeti felügyelő több mint félszázados erdő-
gazdasági tevékenység után nyugalomba vonulván, szakkönyvtárát hálára
kötelező módon az Országos Erdészeti Egyesületnek engedte át azzal a czéllal,
hogy az a Wagner Károly alapítvány javára áruba bocsáttassák.
Alábbiakban tehát közöljük azon könyvek jegyzékét, melyek az egye-
sület könyvtára részére megváltandó müveken kivül mérsékelt áron eladásra
kerülnek s kérjük a tisztelt szaktársakat, hogy tekintettel a jótékony czélra, az
egész gyűjteményre vagy egyes művekre vonatkozó megrendelésükkel az Orsz.
Erdészeti Egyesület titkári hivatalához
(Budapest, V., Alkotmány-utcza 10. sz.)
fordulni szíveskedjenek.
Kor.
8. Stampfer: Logaritmisch-trigonometrische Tafeln 1846.— ... ... __. ... 1.—
dr. F. Knapp: Lehrbuch der chemischen Technologie 1844.... ... .... ... 1.—
67. Ludvig Hartig : Grundsátze der Forstdirect.ion 1813....... ... ... ... 2.—•
Anweisung zur Holzzucht für Förster 1800_______ ___ ______ 1.—
dr. Moritz Balthazar Borkhausen: Theoretisch-praktisches Handbuch der
Forstbotanik und Forsttechnologie 1800.... .........._____ 2.—
Carl JúliusBerleb : Lehrbuch der Naturgeschichte desPflanzenreichs 1826. 2.—
dr. Johann Mattháus Bechsiein: Forstbotanik oder vollstiindige Natur-
geschichte der deutschen Holzgewacb.se und einiger fremden
zur Selbstbelehrung für Oberförster, Förster und Forst-
gehülfen. 1821.....___________._. .__ ...... ____________ 3.—
Emst Ludwig Schubarth : Elemente der techn. Chemie I. Band I. Abth. 1835.]
 Elemente der technischen Chemie I. Band II. Abth. 1835.; 5.__
 Kupfertafeln zur Elemente der tech. Chemie I. Band 1835.J
Georg Winkler: Lehrbuch der Geometrie I. Abtheilung 1829. — ------1
 Lehrbuch der Geometrie (II. Abtheilung 1824. 1.— 1829.) 2'50
 Lehrbuch der Mathemalik 1821. ____________ ._....._____ 2.—
 Lehrbuch der Rechenkunst und Algebra 1823._________... 1.50
—. Waldwerthschátzung I. Abtheilung 1835.... ... ______ ... ... 1.—•
dr. Benjámin Scholz : Anfangsgründe der Physik 1816. ... — — ... — 1.—
M. kir. Pénzügyminisztérium: Erdészeti segédtáblák métermértékre 1875. 3.—
Divald Adolf és Wagner Károly: Erdészeti segédtáblák 1864. (2 péld.) á 1.—
dr. Andreas Baumgartner und dr. Andreas von Ettingshausen: Die
Naturlehre nach ihrem gegenwartigen Zustande 1842-------\
 Tafeln hiezu 1842........____......................._J 5.—
 Naturlehre II. Theil von den unwágbaren StofTen______
Ottó Ladislaus Müller: Beitráge zur Kenntniss der Entwickelungsge-
schichte und Verbreitung der Lenticellen 1877.(2 pld.) á —.20
Erdészeti Rendeletek Tára: 1880—1383. évfolyam......— — ~.....~ 8.—
Méhészeti Lapok: 1881. évfolyam 1 száma ._. ... ...---------------—.10

797
Kor.
Méhészeti Lapok: 1882—1884 évfolyam á ........_ ........_. ... 1.—
 1885. évfolyam (7. szám hiányzik).........._. ._..........—.50
 188G—1888. évfolyam á.............____................ 1.—
Méhész Naptár: 1883 és 1884 évfolyam á _____...........___________—.20
Franz Höss: Pflanzen-Physiologio 1883.— ______............ ... ... ._. 1.—
Max. Bob. Fressler : Forstzuwachskunde 1868_________................ 1.—
dr. J. T. C. Ratzeburg : Dio Waldverderber 1842__________ _________ ... 3.—
Centralblatt für das gesammte Forstwesen : 1882. és 1883. évi I. füzet á —.20
Hieronimus Ullrirh : Verhandlungen des Forstvereins der oosterr. Alpen-
lánder 1853.......................____........_____— 1.—
Heinrich Gotta: Entwurf einer Anweisung zur Waldwerthbcrochnung
(kézirat) 1818.........................._.....____....... 2.—
Július von Kováts: Erster Bericht der geologischcn Gosellschaft für
Ungarn 1852._______________________.....___________... 0.50
Eduárd Ludniig: Anleitung zur Erziehung eines jungen Hühnerhundes 0.50
Carl Ij. v. Littrow: Vergleichung der Maasse, Gewichte, Münzen 1844... 0.50
Josef Sayne: Unterricht über dio schildlichen.u.nützlichen Schwiimme 1830. —.50
? Forstliche Staatswissenschaft 1837...................... 1.—
Fekete Lajos: Az erdei vetésről és ültetésről 1893.......— ... — ._. 2.—
 Az erdők felújítása 1899.....____...................... 2.—
 A vágásra érett erdő kihasználása 1898.___ ... ... ...______ 2.—
 Az erdők berendezése 1898.......______... .__ ... ... ... 2.
Illés Nándor: Az akáczpaizstetü kérdése Magyarországon 1896.... ______ 2.
Adriányi: Civilbaukunde (kézirat)....___............... — — — ... 2.—
Erdészeti Lapok: 1861., 63—66., 68—70., 72—900. évfolyamok. Az 1874-ig
terjedő évfolyamok ára egyenkint 4 K., a többié ...... ... S.—
Ekdészeti Lapoi
Ki

798
Erdészeti Rendeletek Tára.
i.
Körrendelet
valamennyi magyarországi kincstári erdőhatóságnak.
(A kincstári erdészeti altisztek, erdőlegények és segéderdőőrök létszámának és
szolgálati viszonyainak szabályozása tárgyában.)
9914/1901. sz. — Értesítem a czimet, hogy a törvényhozástól
nyert felhatalmazás alapján a kerületében alkalmazható kincstári
erdészeti altisztek, erdölegények és segéderdöőrökre az I. alatt
csatolt kimutatásban részletezett altiszti és szolgalétszámot álla-
pítom meg.
Ezen uj szervezés szerint tehát az összes altiszti és szolgai
személyzet jövőre a következő szolgálati elnevezésekkel és javadal-
mazásokkal alkalmazandó.
A) csoport.
1. Főerdőörök. I-sö oszt. 1000 K., Il-od oszt. 900 K. évi
fizetéssel, évi 36 ürm.3 tűzifa, 4 kat. hold földilletmény és 4 K.
irodaátalánynyal.
2. Erdőörök. I-ső oszt. 800 K., Il-od oszt. 700 K., Ill-ad oszt.
600 K. évi fizetéssel, továbbá évi 24 ürm.3 füzifa, 3 kat. hold föld-
illetmény és 4 K. irodaátalánynyal.
5. Erdőlegények. I-sö oszt. 500 K., Il-od oszt. 400 K. évi
szegődménydijjal, továbbá évi 12 ürm.3 tűzifa járandósággal.
4. Segéderdöörök, (ezelőtt erdöszolgák) I-sö oszt. 500 K., Il-od
oszt. 400 K. évi szegődménydijjal és 12 kétfogatú szekér galy és
hulladékfajárandósággal.
Az erdőlegények és segéderdőörök a jövőben — eltérőleg az
1893. évi 19633. számú körrendeletben foglalt határozatoktól —
szintén az 1885. évi XI. törvényczikk 27. §-ának 1-ső bekezdésében
foglalt rendelkezések szerint nyugdijazandók.
B) csoport.
1. Famesterek. I-ső oszt. 1000 K., 11-od oszt. 900 K. évi
fizetéssel, továbbá évi 36 ürm.3 tűzifa, 4 kat. hold illetményföld
és 4 K. irodaátalánynyal.

799
2. Gépkezelők. I-sö oszt. 1200 K., Il-od oszt. 960 K. évi
fizetéssel, továbbá 36 ürm.3 tűzifa és 4 kat. hold földilletménynyel.
3. Szülésznők. 400 K. évi fizetéssel.
A kincstári erdészeti altiszti és szolgaszemélyzet szabad
természetbeni lakás, vagy ennek hiányában a törvényszerű lakbér
élvezetében részesítendő ; a tüzifailletmény pedig az erdészeti altisz-
teknek és erdőlegényeknek kész állapotban a házhoz szállítva, a
segéderdőöröknek pedig tövön az erdőben adandó ki.
A kincstári erdészeti altiszti és szolgaszemélyzet szolgá-
lati állományának szervezése és szolgálati viszonyainak sza-
bályozása tárgyában hivatali elődöm által az 1882. évi 14737. és
az 1883. évi 19356. szám alatt kibocsátott körrendeletekben az
altiszti és szolgaszemélyzet által kimutatandó kellékek, ezen
személyzet kinevezésénél és alkalmazásánál követendő eljárás, a
mellékjárandóságok kiszolgáltatása és a fizetések és szegődmény-
dijak elszámolása iránt kiadott és a fentiek által nem módosított
rendelkezések továbbra is érvényben maradnak.
Az uj szervezésben megállapított altiszti és szolgai állások
közül a folyó évben az összes 1-sö és Il-od osztályú főerdőöri és
famesteri, továbbá az összes I-sö osztályú erdőőri, végül a gép-
kezelői, szülésznői, erdőlegényi és segéderdőőri állásokat kivánom
betölteni, a többi altiszti állások pedig az uj szervezésben meg-
állapított létszám szerint a jövő évben lesznek betöltendők.
Utasítom ennek folytán a czimet, hogy a folyó évben a fentiek
értelmében betöltendő, a II. alatti létszámmal szemben üresedésben
lévő altiszti és erdőlegényi állások betöltése iránt legkésőbb hat
hét alatt indokolt javaslatot tegyen, a segéderdőöri állások betöltése
iránt pedig saját hatáskörében intézkedjék.
Utasítom továbbá, miszerint a jelenleg alkalmazásban lévő
összes IV-ed osztályú erdőőröket és faraktáröröket 111-ad osztályú
erdőőrökké nevezze ki, az L, II. és Ill-ad osztályú faraktáröröket
pedig a létszám kimutatásba a hasonló osztályú erdőőrök közé
megfelelően sorozza be.
Végül miheztartás végett megjegyzem, miszerint az évközben
bekövetkező üresedések alkalmával a folyó évben, illetve az uj
szervezés teljes végrehajtására nyerendő felhatalmazásomig, a
II. alatt mellékelt kimutatásban megállapított létszám veendő alapul.
Budapest, 1901. április hó 23-án. Darányi, s. k.
53*

800
Az altiszti állomások száma s a kap-
fő-
erdőör
erdőőr
fa-
mester
gép-
kezelő
szü-
lésznő
1901. évi 9914. számhoz.
0
s 2
t á 1 y
I.
I
11
I
II
III
I
II
I
ii
I
g
Az erdőhatóság neve
f
i z
e t
ó s
fételszá
1000
o
o
o
©
00
o
o
c~
o
o
CO
1000
o
o
1200
o
co
05
o
o
1
ó t
s z
á m
1
Beszterczebányai erdöigazg.
12
12
23
23
24
1
1
■>
Máramarosszigeti „
11
11
23
24
23
2
2
4
3
Kolozsvári „
11
11
24
23
23
2
2
4
Lugosi „
13
13
22
22
23
5
Liptóujvári főerdőhivatal __.
7
8
15
15
14
1
— j
6
Lippai
11
13
24
24
24
1
7
Nagybányai „
4
5
9
9
9
1
8
Ungvári „
5
6
11
11
11
1
1
1
9
Apatini erdőhivatal ... ______
5
6
10
10
io;
10
Bustyaházai „
9
9
18
18
18
2
1
2
11
Gödöllői
5
5
9
9
9
12
Orsovai ,,
6
6
11
11
11
13
Soóvári „
8
8
16
16
17
1
1
14
Szászsebesi „
8
9
19
18
13
2
1
15
Zsarnóczai ,,
6
6
12
13
13
1
1
Összesen...
121
128
246
246
247
16
9
! i
1
6

801
csolatos fizetések és járandóságok
A szolgai állomások
szegődmények
szama s a kapcsolatos
és járandóságok
bJ3
■cS
w
.í—i
erdő-
legény
segéderdőőr
ürköbm.
összege k.
da átalány
a
_g
9
m
o
0 s z
t á 1 y
esen
randi
m
O
i
ii
i
ii
Összesen
randóság
lérek
Üssz
■ö
ci
02
szegődmény bér
c
o
eh
o
Tüzit
Fizet
500
400
500
400
Tűzifája
zegődm
|| kor.
k. hold
ürkbm.
kor.
1 é t s z á
m
w
96
328
314
2616
73,600
8
8
3
3
oo
192
9,900
100
360
314
2016
75,300
7
7
1
1
16
168
7,200
96
368
314
2616
73,800
7
7
18
18
50
168
22,500
03
372
305
2544
71,500
5
5
1
11
120
5,000
60
224
196
1632
46,100
5
5
3
4
17
120
7,600
97
37
380
192
316
2628
74,100
28,400
6
6
7
7
26
144
11,700
121
100S
2
3
1
1
7
60
3,100
47
140
155
1296
36,660
4
4
7
8
23
96
10,300
41
200
134
1116
31,400
2
2
1
5
48
2,300
77
224
246
2052
58,600
4
3
1
8
84
3,700
37
140
121
1008
28,400
4
4
4
5
17
96
7,600
45
212
147
1224
34,500
4
3
4
3
14
84
6,400
67
256
219
1824
51,300
5
5
7
7
24
120
10,800
75
232
245
2040
57,600
5
5
5
5
20
120
9,000
52
200
170
1416
39,800
3
4
1
1
9
84
4,000
1020
3828
3317
27,636
781060
71
71
64
63
269
1704
121100

Az altiszti állomások száma
A szolgai állomások
száma
főerdőőr
erdőőr
famester
gépkezelő
m
no
:s -
m
erdő-
legény
segéd-
erdőőr
1901. évi 9914. számhoz.
o s
z
t á
1 T
Össze-
sen
o s z
t á
i ,
Jegy-
zet
ii.
i
11
1
ii
iii
i
11
i
ii
i
i
ii
i
ii
a
s
M
155
H
Az erdőhatóság neve
f i
z
e t
é s
szegödménybér
Ifi
1000
900
800
700
600
1000
900 1200
9G0
400
500
400
500
400
o
1
é t s z
á
m
1
2
3
4
5
6
7
8
Ü
10
11
12
13
14
15
Beszterczebányai erdőigazg.
Máramarosszigeti „
Kolozsvári
Lugosi ,,
Liptóujvári föerdöhivatal
Lippai „
Nagybányai „
Ungvári ,,
Apatini erdőhivatal
Bustyaházai ,,
Gödöllői ,,
Orsovai „
Soóvári „
Szászsebesi ,,
Zsarnóczai ,,
12
11
11
13
7
11
4
5
5
9
5
G
8
8
G
12
11
11
13
8
13
5
G
6
9
5
G
8
9
6
23
23
24
22
15
24
9
11
10
18
9
11
16
19
12
1
9
3
1
1
44
42
44
45
20
48
18
22
20
33
17
22
33
36
25
1
2
2
1
1
1
1
2
1
2
1
1
2
2
1
1
1
1
1
1
4
2
93
96
94
93
60
97
37
47
41
77
37
45
67
75
52
8
7
7
ö
5
6
2
4
2
4
4
4
5
5
3
8
7
7
5
5
G
3
4
2
3
4
3
5
5
4
3
1
18
1
3
7
1
7
1
1
4
4
7
5
1
3
1
18
4
7
1
8
5
3
7
5
1
22
1G
50
11
17
26
7
23
5
8
17
14
24
20
9
Összesen ...
121
128
246
15
469
15
9
1
1
6 1011
71
71
64
63
269Í'

803
II.
Körrendelet
a horvátszlavonországi erdöhatőságohiiJc.
(A kincstári erdészeti altisztok létszámának és szolgálati viszonyainak szabá-
lyozása tárgyában.)
9913/1901. sz. földm. min. — Értesítem a czimet, hogy a
törvényhozástól nyert felhatalmazás alapján a kerületében alkal-
mazható kincstári erdészeti altisztekre, az I. alatt csatolt kimuta-
tásban részletezett létszámot állapítom meg.
Ezen uj szervezés szerint tehát az összes altiszti személyzet
jövőre a következő szolgálati elnevezésekkel és javadalmazásokkal
alkalmazandó:
1. Förrdöörök. I-sö oszt. 1000 K., Il-od oszt. 900 K. évi
fizetéssel, évi 36 ürm.3 tűzifa, 4 kat. hold földilletmény, és 4 K.
irodaátalánynyal.
2. Erdöőröl. I-sö oszt. 800 K., 11-od oszt. 700 K., Ill-ad
oszt. 600 K. évi fizetéssel, továbbá évi 24 ürm.3 tűzifa, 3 kat. hold
földilletmény és 4 K. irodaátalánynyal.
3. Hivatalszolgái. 600 K. évi fizetéssel és évi 24 ürm.3 tüzifa-
járandósággal.
A mellékilletmények és a szolgálati viszony szabályozása
tekintetében a következő általános rendszabályok tartandók
szemelőtt:
1. A rendszeresített altiszti személyzet és a hivatalszolgák
szabad természetbeni lakás, vagy ennek hiányában a törvényszerű
lakbér élvezetében részesitendők.
2. A tűzifa a szerint a mint rendelkezésre áll, kemény vagy
lágy hasábfában, ott a hol dorongfa is termeltetik
2/a részben
hasáb, 1
.3 részben dorongfában, a hol pedig csak dorongfa állíttatik
elő, kizárólag dorongfából szolgáltatandó ki. A személyzet meg-
takarított tűzifáját elbocsátás terhe alatt sem el nem adhatja, sem
pedig el nem ajándékozhatja, és nincsen megengedve az sem,
hogy a megtakarított tűzifa a kincstár terhére készpénzért meg-
váltassék. Az erdőhatóság az illető erdőgondnokság indokolt elő-
terjesztésére esetről esetre egyes hidegebb időjárásnak kitett
állomásokon levő altisztek részére, ha azok tüzifajárandóságukat

804
természetben kapják ki, a rendelkezésre álló galy vagy feküfából
megfelelő mennyiséget utalványozhat.
Abban az esetben, hogy ha az erdőhatóság a tüzifa-járan-
dóságok fedezésére szükséges tüzifamennyiséget bármi okból nem
termeltetné, s ennélfogva
a tüzifajárandóság természetbeni kiszol-
gáltatása lehetséges nem volna; az erdőhatósag az igényjogosultak
rendszeresített illetményét
a fennálló piaezi árak szerint meg-
válthatja.
3. A természetben ki nem szolgáltatható földilletmény holdja
évi 10 (tiz) K.-val váltatik meg. A lakpénz, a tűzifa és a föld-
illetmény a nyugbérbe be nem számitható.
4. A főerdőőrök és erdőőrök erdőhatóságonként különálló
egyetemleges altiszti állományt képeznek, fizetésük állomáshoz
kötve nincsen, minélfogva ugyanazon állomáson is a magasabb
fizetési osztályba kinevezhetők. A kinevezésnél minden üresedésbe
jött második állomás a sorozat tekintetbe vétele nélkül a leg-
képesebb és legérdemesebb egyénnel tölthető be.
5. Üresedésben lévő altiszti állomások betöltésénél az erdő-
hatóság által felvett egyének csak ideiglenesen alkalmazottaknak
tekintendők s végleges kineveztetésök csak akkor lesz fogana-
tosítható, midőn erre az erdőhatóság által esetről esetre teendő
javaslatok alapján, a ministerium engedélye a kinevezésre
megadatik.
6. Az irodai szolgálat teljesítésére alkalmazott főerdőőrök és
erdőőrök részére
a fejenkint 4 (négy) K.-ba megállapított irodai
átalány nem jár.
Az altisztek kinevezésénél kimutatandó kellékeket a követ-
kezőkben állapítom meg:
Erdő örökül csak oly honpolgárok alkalmazandók, kik:
1. feddhetetlen életűek;
2. életök 24 évet betöltötték;
3. az erdőőri szakvizsgát sikerrel kiállották;
4. a hivatalos nyelvet szóban és írásban birják;
5. ép testi és lelki erő mellett hibátlan beszélő-, látó- és halló-
képességgel birnak.
Az uj szervezésben megállapított altiszti állások közül a
folyó évben az összes I-ső és Il-od o. löerdőöri, továbbá az


806
Az altiszti állomások
száma
főerdöőr
erdőőr
o s
z
t á 1 y
Az erdőhatóság neve
I
11
I
11
III
a
o
a
f i 2
e t
é s
w
co
n
Ui
rótelszí
1000
900
800
700
600
■n
O
I é
t s
z á
m
1
Zágrábi erdőigazgatóság _
15
15
42
85
157
2
Vinkovczei föerdöhivatal .__
6
7
19
38
70
3
Otocsáczi erdőhivatal___ ...
8
8
25
49
90
Összesen ...
29
30
8G
172
317
I-sö oszt. erdőőri állásokat kivánom betölteni, az uj szervezésben
megállapított Il-od oszt. erdőőri állások pedig a jövő évben lesznek
betöltendők.
Utasitom ennek folytán a czimet, hogy a folyó évben a fentiek
értelmében betöltendő, a II. alatti létszámmal szemben üresedésben
lévő állások betöltése iránt legkésőbb hat hét alatt indokolt
javaslatot tegyen.
Utasitom továbbá, hogy a jelenleg alkalmazásban álló összes
végleges IV-ed oszt. erdöőröket Ill-ad oszt. erdőőrökké nevezze ki
Végül miheztartás végett megjegyzem, miszerint az évközben
bekövetkező üresedések alkalmával a folyó évben, illetőleg az uj
szervezés teljes végrehajtására nyerendő felhatalmazásomig a II. alatt
mellékelt kimutatásban megállapított létszám veendő alapul.
Budapest, 1901. április hó 23-án.
Darányi, s. k.

807
III.
Körrendelet.
Valamennyi magyarországi kincstári erdöhatóságnak, a beszterczei
m. Jcir. erdöigazgatóságnalc és a temesvári magyar királyi állami
erdőhivatalnak.
(A jövőre kötendő faeladási és némely más szerződésekbe a munkások, munka-
vezetők és felügyelők alkalmazására vonatkozó kikötéseknek felvétele tárgyában.(
19857/1901. sz. földm. m. — Utasitom a czimet, hogy a jövőre
kötendő faeladási szerződésekbe a „Munkások, munkavezetők és
felügyelők alkalmazása" czim alatt a következő kikötéseket is
vegye fel.
A munkások, munkavezetők és felügyelök alkalmazását illetőleg
a favásárlót az 1900. évi XXVIII. törvényczikknek rendelkezésein
kivül a következő kikötések kötelezik :
a) A favásárló köteles intézkedni, hogy alkalmazottjai, munkásai
és fuvarosai az erdészeti személyzetnek a fennálló szerződés
kikötésein alapuló utasításait és intézkedéseit kövessék és betartsák
és köteles az ellenszegülő személyeket a m. kir. erdőhatóság felhívá-
sára a munkából illetve szolgálatból elbocsátani. Az igy elbocsátott
egyéneket a favásárló többé nem alkalmazhatja.
b) A favásárló a fennálló szerződésből folyólag felmerülő
munkák teljesítéséhez a külföldről munkásokat nem hozhat és csak
rendkívüli körülmények esetén, mindenkor azonban előzetesen kért
ministeri engedély alapján alkalmazhat idegen munkásokat.
c) A favásárló köteles alkalmazottjainak, munkásainak és
fuvarosainak keresetét alku szerint pontosan kifizetni és felelős
az alvállalkozói által alkalmazott munkásokkal szemben is a
munkabérek kifizetése tekintetében.
Ha a favásárló az érdembe hozott kereseteket az esedékesség
napjától számítandó egy héten belül ki nem fizetné és az alkalma-
zottak, munkások stb. e miatt panaszszal fordulnának a m. kir-
erdőhatósághoz, akkor a m. kir. erdöhatóságnak jogában áll, a
beigazolt kereseteket kifizetni és magát a favásárló által letett
biztosítékból, mint kézi zálogból, levonással illetve megfelelő értéke-
sítéssel, rövid uton, bírói segély igénybe vétele nélkül kielégíteni.

808
d) A favásárló köteles az egy évben összesen három hónapi
időtartamon tul alkalmazott azokat az erdőmunkásokat, a kik
valamely kincstári társpénztár kötelékébe nem tartoznak és az
„Országos gazdasági munkás és cselédsegélypénztár"-ba rendes
tagokul belépni nem kivannak, évről-évre a nevezett segélypénztárba
rendkívüli tagokul felvétetni illetve beíratni és az évi egy korona
tagsági dijat helyettük a nevezett pénztárba befizetni.
A fennebbi kikötéseknek be nem tartása esetén jogosítva
leend a m. kir. erdöhatóság a favásárlót, a minden egyes esetre
és munkás után ezennel megállapított 40 korona birsággal sújtani;
a favásárló pedig köteles a kirovott bírságot a felhívástól számí-
tandó nyolcz nap alatt az illető erdészeti pénztárba befizetni.
A fennebbi kikötések nemcsak a faeladási szerződésekbe,
hanem megfelelő módosítással a fatermelési és szállítási szerződésekbe
továbbá azokba az adás-vételi és haszonbérleti szerződésekbe is
felveendők, a melyek szerint maga a vevő avagy bérlő termeli
a megvásárolt avagy bérlet utján kihasználható terményeket, úgy-
mint: luczkérget, követ, agyagot stb.
Meghagyom továbbá, hogy miután a fennebb közölt feltételek
általános jellegűek, azoknak alkalmazhatóságát minden egyes esetben
bírálat tárgyává tegye és azokat a szóban forgó ügylet természe-
téhez mérten esetleg megfelelően módosítsa; a tervezett lényeges
változtatásokat azonban a szerződési feltételek tervezetének felter-
jesztése alkalmával kimerítően megokolja.
Budapest, 1901. április hó 16-án.
Darányi, s. k.

809
Az Országos Erdészeti Egyesület pénztáránál
teljesített befizetések.
1901. évi június hóban.
A rövidítések magyarázata
**. = alapítványi kamat; att. = alapítványi tőketörlesztés ; k. a. = készpénz alapítvány
WKa. = Wagner Károly alapítvány; TLa. = grf. Tisza Lajos alapítvány; BAa. = Bedö Albeit
alapítvány; E. a. = Erzsébet királyné alapítvány; t. ny. a. = titkári nyugdijalap ; td. = tag-
sági dij; hd. = hirdetési dij; ld. = lapdij; kid. = kedvezményes lapdij; pk. = postaköltség;
Ert. = Erdészeti Rendeletek Tára; áb. ™ átfutó bevétel; rb. — rendkívüli bevétel;
EL. = Erdészeti Lapok egyes füzetei; Npt. ■= Erdészeti .Zsebnaptár; nvt I. = Erdészeti
Növénytan I. rész; nvtII. = Erdészeti Növénytan II. rész; OFa. = O Felsége fénynyomatu
arczképe; Ecs = Erdei facsemeték nevelése; Evü. = Fekete Lajos. Az erdei vetésről és
ültetésről; Eáh- = Az erdők ápolásáról és használatáról; Eb. Az erdők berendezése; Ek. =
A vágásra érett erdők kihasználása; Ef. = Az erdők felújítása; Eht. = Erdőhasználattan;
ik. - takarékpénztári időközi kamatok ; Ék. = Értékpapírok kamatai; N. Nvt. = Népszerű nö-
vénytan ; Rz. = Erdörendezéstan ; FL. = Földes J. „Legelő-erdők" ; M. L. : Márton Sándor :
A legelő erdők berendezése stb.; EOT. = Magyar Erdészeti Oklevéltár ; Eép. I. 1. = Erdészeti
épitéstan I. rész (középitéstan) I. kötet; Eép. I.
2. = Erdészeti épitéstan 1. rész 2. köt.; Eép. II. =
Erdészeti épitéstan II. rész (Út, vasút- és hidépitéstan.) Vik. = Vadászati ismeretek kézikönyve.
Befizetések
K.
Befizetések K.
Ajtay Jenő td_____ —---
10
Áttétel 355.02
Apáti László td.____— —
16
Borszéky Soma ak. 2.—
pk.
Ács Sándor ak. 16.— pk. —.36
16.36
— .17_____.....________
2
17
Akantisz Bezső ak. 4.— pk.
Breckner József td. ... —
4
— .36__________________—
4
36
Beregszász város hd
6
75
Ágh Gyula ak. 11.— pk. — .36
11
36
Bécsy Dezső ak. 16. — pk. —
-.36
16
36
Alsó-Sebes község hd. ... ...
12
67
Biloveszky József ak. 16
—,
Aistleitner Hugó npt--------
2
12
pk. 36.—_____....._____
...
16
36
Apatini m. kir. erdőhivatal ld.
79.80
Blaschek Ede ld. 6.— pk. —
.36
6.36
Apponyi Albert gróf ak. 20.—,
Bencsik Sándor ak. 16.—
pk.
pd. —.36 _____.....-----
20
36
— 36
16
36
Ahsbahs Leo hd. ______------
5
76
Barcs Kálmán V. i. k..._ —
13.
Ambrus Lajos td. — ._. . - —
20
Batornay Ákos hd—.....-
20
35
Andrássy Tivadar gróf magyar-
Beszterczei erdőigazgatósáj
;ld.
192.
fenesi erdőhivatala td.._. —
16
Burdáts Jánosak. 16.— pk. -
-.35
16.
35
Appel Gusztáv gazdasága Evü.
Bekény Aladár ak. 10.— pk. -
-.26
10.26
2.— Ef. 2.— Ek. 2.— Eb.
Bossányi István .........
16.
2.— ab. 3.20 pk. —.12 —
11
32
Beregszászi főszolgabíró hd....
24.
12
Budovszky János td.......
...
16.
Bund Károly t. ny. a. 41.—
Belházy Gyula ifj. V. i. k.
13.
I. e. r. 34.—________.......
75
Borsai közbirtokossági pénztár
Csipkay János ak.._.......
10.
hd.
15
55
Csipkai János att____. . —
10.
Boksay Guszt. ak.30.— pk. —.36
30.36
Csupor István ak. 16.—
pk.
Barcs Kálmán ak.
8
— .36 _______—
16.
36
Átvitel
355
02
Átvitel
780.
82

810
Befizetések K.
Áttétel
1264 24
Faipari s fakeresk. értesítő npt. 3.—
Furmann Antal td_____________ 20.—
Filipek Sándor ak. 16.— pk.
 .36________....... ______ 16.36
Ferenczi Sándor td. ... ... — 8.—
Fischer Colbrie Emil V. i. k. 13.—
Gan László hd............. .... 12.35
Ganovszky Gusztáv td. ... ... 16.—
n. Guha Károly örök. ak. 1.—
pk. —.36 ... ... ______— 1.36
Gyöngyössy Béla ak. 16.— pk.
 .36.......____.......- 16.36
Gron.on Dezső ak. 20.— pk.
 .07.............________ 20.07
Győry Géza ak. 14. — pk. — .36 14.30
Gyergyó Szt-Miklós közrég hd. 23.63
Gasparik Fái td....... ... — 16.—
Gödöllői m. kir. erdőhivatal ld. 128.—
Holzapfel Gyula td. _________ 8.—
Haerter Adám Nvt. II. 12.—... 12.—
Hirspeck Ágoston td— — ... 8.—
Huszár Bála hd ____________ 4.35
Hedbavny József td. ______ ... 8.—
Hohoss János R<. 6.— ÖFA.
7.— ...... _______________ 13.—
Hudák Lajos ak. 2 .— pk. —.36 2.36
Huszár Kornél td____ ... ... ... 8.—
Huszár József ak. 6.— pk.—.35 6.35
Harvich Ernő td. _________... 16.—
Hoós Ernő ak____ ... ... ... ... 8.—
Horváth Sándor alap- kamatai 113.55
Ihrig Eberhardt ak. 5.— pk.
 .36 ... __________________ 5.36
Jenöfi Jenöné ak. 14.— pk.
 .36..........-.......- 14.36
Jausz Sándor npt.... ... — ... 2.—
Imre Dénes ak. 3.— pk. —.36 3.36
Illés Vidor td. ... ... ......... 16.—
lnkey István báró ak. 20. — pk.
 .26__________________ ... 20.26
Átvitel 1841.68
Befizetések K.
Áttétel 780.82
Cionca Miklós td------------- 8. —
CrauszGézaak 10.—pk.—.36 10.30
Cseres Gyula ak. 2. — pk. —.36 2.36
ifj. Cservenka Antal td. ______ 16.—
Dipold Imre ak 16. — pk. —. 36 16.36
Domokos János ak. ... ... ... 8.—
Donáth Sándor ak. 32.— pk. 36 32.36
Dömötör Tihamér ak. 16.— pk.
 .36 .............-______ 16.36
Dercsényi Kálmán ak. 16.—
pk. —.36______...........- 16.36
Debreczy Ödön ak. 21.— pk.
 .26_____________________ 21.26
Dezső Zsigmond ak. 16.— pk.
 .36_____________________ 16.36
Dalmady Istv. npt. 3.— pk. —.45 3.45
Dudutz Károly td_____________ 16.—
Debreezen sz. kir. város hd.... 8.35
Driesz Lajos F.L. 2.40 pk. —.12 2.52
Engel Ármin td. ______— — 16.—
Eltzenbaum Róbert td. ... __. 16.'—
Erdődi Györgyak.16.—pk.—.36 16.36
Engel Sándor ak. 16.— pk.— 36 16.36
Erdődy Imréné grófnő ak. 15.—
pk. —.36............._____ 15 36
Ernuszt Kelemen ak. 16.— pk.
 .36.......________ ... ._. 16.36
Eszterházy Béla gróf ak. 15.—
pk. 36_____.....___________ 15.36
Erdődy Gyula gróf ak. 100.—
pk. —.16__________________ 100.16
Erőss Gyula td. ._. _________ 10.—
Egry Ferencz td........... 19.—
Fábián Béla td. ... ... ... ... 4.—
Faller J. örökösei ak. 14.— pk.
 .36_____________........ 14.36
Förster Gyula ak. 15.— att.
15.—________.....________ 30.—
Átvitel 1264.24

811
Befizetések K.
Áttétel 2467.84
n. Luczenbacher Pal (alapít-
vány fejében)......... 10,000.—
Lukovich Atilla td.......... 14.—
Lonkay Antal ak. 16.— pk.
 .35_____................ 16.35
Lippai m. kir. föerdöhivatal ÖFa. 87.—
Léber Antal td_______ ... ... ... 6.—
Lopusnyi K. ak. 22.— pk. 36. — 22.36
Lugosi m. kir. erdőigazgatóság
hd....... ■................. 16.25
Mátyus József ak. 12.— pk. —.54 12.54
Magyaróvári fbgi számtartói
hivatal (pártolódij) ......... 210.—
Mihalik Dezső ak. 16.— pk.
 .36_____.......________ 16.36
Molcsányi Ernő ak. 16.— pk.
 .36..................... 16.36
Máday Izidor ak. 10.— ld.
6.— ._........_____... ... 16.—
Majtényi László báró ak. 10.—
pk. —.35 ... ... ... ... ... 10.35
Morgonda község hd..__ ...... 16.59
Molnár Károly ak. 16.— pk.
 .36................... 16.36
Nagybányai föerdöhivatal ld. 128.—
Nemeskéri Kiss Pál ak. 20.—■
pk. —.07_________ _________ 20.07
Neuhöfer és fia hd. ._....... 10.50
Nyui Sándor td........_____ 20.—
Nadhera Pál ak. 16.— pk.
 .36_____................ 16.36
Nagy Antal ak. 15.— pk. —.36 15.36
Nagysinki közs. elöljáróság hd. 13.23
N. Kiss Miklós ak. 20. — pk.—.26 20.26
Nagy György ak. 32.— pk. —.36 32.36
Nagy József td.... ... ... ... ... 16.—
Nyitray József td.... ... ___ ___ 16.—
Odescalchi Arthurhg ak. 18.—
pk. —.36 ... ____________ 18.36
Átvitel 13270.86
Befizetések K.
Áttétel 1841.68
Joerges A. özvegye a selmecz-
bányai casinó helyett ld. ...
 8.—■
Kassai m. kir. j. erdőgondnok-
ság hd...........________
 15.55
Kessler Ödön td. ____________ 16.—
Keszthelyi gazd. tanintézet Nvt.
II. 12.Eép.II. 12.—pk.—.12 24.12
Kozma János npt____ ... ... ... 2.12
Kakas Ödön td. ____________ 60.—
Kaltina Károly, ak. 25.— pk.
 .67..................... 25.67
Keller György ak. 15.— pk.
 .36 ... '._________________ 15.36
Kondor Vilmos ak. 8.— pd.—.36 8.36
Kostialik János td. ... ... ... 4.—■
Karvas Emil td. 16. V. i. k. 26.— 42.—
H. Kárász Imre ak. 20.— pk.
 .26 .......-------....... 20.26