ERDÉSZETI LAPOK
az Országos Erdészeti Egyesület
KÖZLÖNYE.
Kiadó :
Szerkesztő :
Az Országos Erdészeti-Egyesület.
Bedö Albert.
Megjelenik minden hónapban.
Huszonhetedik évfolyam. VII. füzet. 1888. Július hó.
Előfizetési dij egy évre 8 frt. Az Országos Erdészeti Egyesület azon alapító tagjai,
kik legalább 150 frt alapítványt tettek, valamint a rendes tagok is a 8 frt évi
tagsági díj fejében, ingyen kapják. Oly alapító tagok, kik 150 frtnál kevesebbet
alapítottak 3 frt kedvezményi árért járathatják.
j}V Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapesten, Lipótváros, Alkotmány-utcza, 10. sz. II. emelet. "^Ki
A lap irányával nem ellenkező hirdetések mérsékelt dijért közöltetnek.
Az erdősítés közvetlen vetés utján.
Irta : Illés Nándor, m. kir. főerdőtanácsos.
Ugy tanultuk, ugy tapasztaltuk, hogy az erdősítés biz-
tosabban és gyorsabban vezet czélhoz ültetés utján. Ebből
azonban nem szabad következtetni azt, hogy az ültetés kivétel
nélkül alkalmazandó az erdősítésnél. A vetésnek is meg vannak
a maga előnyei. Ezek közül a legnevezetesebb az, hogy az
erdősítésben járatlan nép, a volt úrbéres közönség sokkal
könnyebben megtanul elbánni a maggal, mint a csemetével s
a magnak szállítása nem kerül annyiba, mint a csemetéké.
Magvaknak ingyenes kiosztását pedig a törvényhozás ép ugy
kilátásba helyezte az 1879. évi XXXI. tv.-cz. 177. i^-a alap-
ján, mint a csemetékét.
Személyes tapasztalataim és a kir. erdőfelügyelőktől nyert
szóbeli, valamint írásbeli tudósítások alapján tudom, hogy
a
Erdészeti Lapok. 39

602
volt úrbéresek, de különben intelligentiára jogot tartó más
erdőbirtokosok is az erdei facsemetékről azt tartják; meg-
fogamzik az, csak földbe legyen téve a gyökere. A Tátrában
láttam, hogy kapával felvágták és felemelték a gyepet, egy
marék fenyőcsemetét dugtak alája s azután lábbal letaposták.
Nem is fogamodott meg abból egy sem! Pedig a csemeték
belekerültek az államnak is, nekik is (a szállítás és ültetés)
jó csomó pénzbe. A rosz eredményből az illetők azonban nem
a rosz munkára következtetnek, hanem a talaj alkalmatlan
voltára. Azt mondják, nem való az másnak, csak legelőnek!
Ezzel ütik el a dolgot.
Az erdősítésre sok helyt meg van a hajlandóság. Rende-
sen az ültetést ajánlják. Csemeték szerzése azonban bajos,
sőt tudvalevőleg az idegen helyről kapottak roszul szoktak
megeredni. Részint a szállítás rontja meg azokat; részint nem
bírnak alkalmazkodni az idegen talajhoz, éghajlathoz; részint
nem érkeznek meg az ültetésre legalkalmasabb időben. Ez az
oka, hogy az erdősítéshez értő, maga neveli csemetéit. Teszi
ezt még azon okból is, mert az, ha kevesebbe nem, többe
sem kerül.
Az az erdőbirtokos, a ki maga tud nevelni magamagának
csemetéket, legjobban teszi, ha ültetve erdősit. Olyan gyökerű
csemetéket fog nevelni, a milyenre szüksége van; akkor ülteti
azokat, mikor arra legalkalmasabb az idő. Az azonban, ki
ahoz nem ért, jobban teszi, ha vet. Későbben ér ugyan czélt;
vetése gyakran el is pusztul; de mégis könyebben megtanulja
a mesterséget és aránylag könnyebben, olcsóbban eléri czélját.
Ha fennálló, esetleg ritkított erdő alá vet : a fák fél
árnyéka által nyújtott természetes védelem mellett a siker mindig
biztos lesz; ha ellenben puszta területet vet be, gondoskodjék
mesterséges védelemről, melyet a felállított kő vagy egyúttal
elvetett kender, zab, árpa vagy másféle gabona, avagy a teVii-

603
léten önmagától tenyésző cserjék-bokrok, kórok, füvek árnyéka
nyújt, és vesse kissé bővebben a magot.*)
A magnak elvetése történjék idejekorán. Puszta területen
a korán beálló forróság tönkre teszi a csemetéket, ha azok
gyökere nem hatolhatott le akkorára kellő mélységbe. Azért,
ha a vetőhelyeknek és a magvaknak elmosásától a tavaszi hó
olvadás és esők által félni nem lehet, vagy az ellen és más
rongálások ellen biztosithatjuk a vetést, már őszszel vessünk.
A természet is többnyire őszön, télen át s csak kivételesen a
tavaszon vet. Különben a midőn nyomós okok szóknak a
tavaszi vetés mellett, akkor vessünk tavaszszal; de semmi
esetre se késlekedjünk vele. A mezőgazda is gondosan meg-
választja a vetés idejét, válaszszuk meg mi erdészek is.
A magszükséglet nem olyan nagy, mint azt sokan
vélik.
Rendszerint egy-egy m távolságra szokás elhelyezni a
fészkeket. Ez tökéletesen elegendő. A kat. holdon van 5755 m2.
Ha minden m2-re 3 szem makkot vetünk, az 17.265 szem,
a mi körülbelül egy hl-nek felel meg. Bükkmakk van egy M-ben
mintegy 192.000 szem, kell tehát belőle egy holdra 0*3 hl.
Ha a fenyvek magjából tiz szemet vetünk egy-egy fészekbe,
— a mi busásan elég a legrosszabb viszonyok között is —
a következő magmennyiségre lesz szükségünk.
Luczfenyőből van egy kg-bm 115 —150, átlagosan
130 ezer szem, egy kat. holdra kell tehát 0*45 kg.
Jegenyefenyőből van egy kg-ban 16.000 szem, kell tehát
3-6 kg.
Vörösfenyőből van egy kg-ban 165.000 szem. kell tehát
0-34 kg.
*) Az egyetlen ákácz az, melynek közvetlen vetését az erdőbe ajánlani nem
lehst, mert a zsenge csemetéket elnyomja a gyom.
39*

604
Erdeifenyőből van 150.000 szem, kell tehát 0*38 kg.
Feketefenyőből van egy kg-ban 54.000 szem, kell tehát
1-07 kg.
Ha a vetés ezen sűrűsége mellett az átlagos csirázási
képességet 50°/0-al vesszük, akkor kelni fog holdanként
28.775 csemete. Hogy tehát fészkenként egy-egy csemeténk
nevekedjék fel, 80°/0-a a kikelt csemetéknek tönkre mehet.
Ez pedig a legritkább esetekben, a legrosszabb kopárokon fog
bekövetkezni. Ez okból jobb viszonyok között, megfelelő vé-
delem mellett a fennebb kimutatott fenyőmag fele részével is
czélt érhetünk.
Ezeket figyelembe véve, a vetés határozottan olcsó.
Miután tehát a vetésre a népet megtanítani könnyebb,
a vetés ideje korán foganatosítva szintén czélra vezet, és
magában véve olcsó, nagyrészt extensiv gazdaságunk mellett
a lehető legolcsóbb erdősítésre törekedni kell, részemről
községeknek, volt úrbéreseknek, a legtöbb esetben erdősí-
tésre a vetést ajánlom.
Mindazonáltal félreértések kikerülése végett határozottan
ki kell jelentenem, hogy ezen tanácsom csak is azon esetekre
vonatkozik, midőn az erdész a fennebb előadottakat komolyan
és szigorúan egybevetve, annak felhasználásával az erdősítés
foganatosítását és sikerét jobban látja biztosítottnak.
A hol ültetni lehet, vagy az állab és talajviszonyoknál
fogva kell; a hol arra megvannak a szükséges eszközök, s
illetve kellő időben, megfelelő minőségben rendelkezésre áll,
vagy megszerezhető az ültető anyag; a megkívántató fogé-
konyság és intelligentia a népben meg van, kifejleszthető : ott
az ültetést mint előnyösebb erdősítési módot fogja minden
szakjának színvonalán álló erdész a legtöbb esetben vá-
lasztani.

605
Ezen sorok czélja el lesz érve, ha szakszerű megfon-
tolás alapján az erdősítésnél a vetés a maga helyén jogába
lép s illetve meggondolás tárgyává tétetik, minden egyes eset-
ben, hogy mely uton érhető el a fennforgó viszonyok között
a czél legbiztosabban és mégis legkönnyebben.
Az telepítés sűrűségének befolyása a luczfenyő
fejlődésére.
Irta : Kondor Vilmos, magyar királyi erdész.
Az erdőmivelés keretébe tartozó fontosabb kérdések egyike
az ültetéseknél alkalmazandó azon eljárás helyes megválasz-
tásában találja megoldását, mely eljárás mellett a czélnak
leginkább megfelelő minőségű, vagy a legnagyobb mennyiségű
fát leszünk képesek nevelni, de az irányelvek ezen különféle-
ségében rejlik épen a nehézség, hogy e kérdés szaktudomá-
nyunk fejlettsége daczára sem volt eddig teljesen tisztázható
és még ma sem birunk erre nézve határozott és megdönthetlen
szabályokkal.
Az erdőgazdák nagy része ugyanis a legnagyobb fatö-
meg elérésére törekszik, mások ellenben bizonyos méretű,
vagy a leginkább értékesíthető faválasztékoknak nevelését
tartják szem előtt, mindkét esetben ismét azon megkülönböz-
tetéssel állunk szemben, hogy telepítéskor az állabokat fenye-
gető elemi csapások figyelembe vétetnek-e vagy sem, sokszor
a rendelkezésre álló pénzösszegtől tétetik függővé egyik vagy
másik mivelési mód alkalmazása, de mindezeknél sokkal fon-
tosabb szerepe van a nagyon is változó talajminőségnek,
melyen igen gyakran a legészszerübb szabályok is hajótörést
szenvednek.

606
A termőhelyi jóságra befolyással biró tényezőknek hatá-
sát ugyanis egyenkint külön nem ismerjük, csak az össz-
hatást, mely a létrehozott fatömeg mennyiségében nyilvánul,
és innen van az, hogy gyakran a látszólag silány talajon meg-
lepő szép állabokat látunk fejlődni. Oly általános szabályokat
tehát, melyek tekintettel lennének mindezen tényezőkre, fel-
állítani teljes lehetetlen, a mi azonban nem zárja ki azt, hogy
a különben helyi érdekű megállapodásokról a mérvadó helyi
viszonyok figyelembevételével a legczélszerübb művelési módra
következtetéseket ne vonhassunk.
Hogy az erdőművelésnél mily fontos szerepet játszik a
telepítés sűrűsége, vagyis a csemetetávolság, azt minden szak-
ember tudja, s mégis épen a csemetetávolság kérdése az,
mely megoldásra vár; de nem nehéz ennek a magyarázata,
meggondolva azt, hogy minél általánosabb érvényű valamely
szabály, annál több tényezővel kellett annak megalkotásánál
számolni s így a legczélszerübb csemetetávolság kérdését is
csak számosabb helyen és különböző viszonyok között eszkö-
zölt kísérletek és megfigyelések fejthetnék meg véglegesen s
ezek is csak ugy, ha a kísérlet egy határozott elv szem
előtt tartásával történnék (pl. legnagyobb fatömeg, legkisebb
költség stb.) a többi körülmények pedig figyelmen kivül ha-
gyatnának.
Német szakkörökben már régóta foglalkoznak e kérdéssel
és számos megfigyelést tettek ez irányban, a jelen sorok alap-
jául is Unger,1) dr. Baur2) és dr. Bühler3) megfigyelé-
seinek a német folyóiratokban közzétett eredményei szolgálnak
oly keretben, melyben azok reánk nézve is érdekkel birnak.
') „Ueber Fichtenpflanzen''.
2) „Die Fichte in Bezúg auf Ertrag, Zuwachs und Form".
3) „Untersuchungen in cinem Fichtenbestande über den Einfluss der Pflanz-
weite."

607
A luczfenyő hazánkban 2,203.768 holdnyi területet
foglal el1) s azt hiszem, hogy ez idővel még tetemesen sza-
porodni fog, mert a jelenleg csekély értékkel biró, sok helyütt
még nem értékesíthető bükkösök végre is valamikor le fognak
taroltatni és azok helyét túlnyomó részben kétségtelenül a
jegenyefenyő mellett a luczfenyő van hivatva elfoglalni. Tehát
nagyon is indokolt, hogy e tárgygyal foglalkozzunk, kivált az
ezen a téren gyűjtött gyakorlati tapasztalatokról kell, hogy
egy általános képet nyerjünk, inert csak ezek ismerete képesit
bennünket majd arra, hogy alkalomadtán a tágasabb körű és
alaposabb megfigyelések és kisérletek számára ugy a műkö-
dés keretét, valamint a követendő rendszert előre megálla-
píthassuk.
Ez általános kép ismeretét megszerzendő, szükséges,
hogy legalább is két különböző csemetetávolságnak ugy az
egyedek, valamint az azokból képezett egésznek, vagyis az
állabnak fejlődésére gyakorolt s részben a gyakorlatban meg-
figyelt tényekkel, részben pedig az általános növényélettanból
merített következtetésekkel magyarázható hatását behatóbban
tárgyaljuk.
Ebből a czélből vegyük szemügyre a kisebb és a na-
gyobb csemetetávolság mellett szóló előnyöket és hátrányokat,
ha a csemetetávolságot 1*60 m-ig (5 láb) kisebbnek, azon
tul pedig nagyobbnak tekintjük.
A kisebb csemetetávolság kiválóbb előnye gyanánt első
sorban említendő a csemeték kölcsönös védelme a
zsenge korban s ebből kifolyólag a gyorsabb nö-
vekvés. Enyhébb fekvésű helyeken a lucz nem szorul véde-
lemre, a zordonabb helyeken ellenben különösen a magasabb
állabok védelme igen előnyösen hat fejlődésére. Hogy azonban
') B e d ő A. „A magyar állam erdőségeinek gazdasági és kereskedelmi
leírása."

608
a fiatal csemeték a kisebb csemetetávolság következtében egy-
másnak elegendő védelmet nyújthatnának, nem igen valószínű,
de ha a tapasztalat mégis a mellett bizonyítana, különös fon-
tosságot tulajdonítani annak még sem lehet, mert az ez irányú
jótékony hatásra a legzsengébb korban volna szükség, ekkor
pedig a luczcsemeték sem termetükkel, sem lombozatukkal
egymást védeni még nem képesek, bármily csekély legyen is
a csemetetávolság; a mint pedig már oly magasra nőttek,
hogy egymást védhetnék, arra többé nem szorulnak.
Hogy a kisebb csemetetávolság nagyobb biztosítékot nyúj-
tana a talaj kiszáradása ellen, ez sem látszik valószínűnek
azért, mert a csemeték fejlődésének legfontosabb időszakában,
az első 5 évben. t. i. a midőn a talaj nedvességének megóvá-
sától függ az ültetés sikere, alig észrevehető befolyással van
a csemeték fejlődésére, a mennyiben ekkor a lehullott tűk
észrevehető talajtakarót még nem képeznek és a. tulajdonképení
tűhullatás az ültetvény záródásakor veszi csak kezdetét.
Egyik további előnye a kisebb csemetetávolságnak a z
esetleg elmulasztott utánpótlások folytán ke-
letkezhető hátrányok kevesbedése. Erre nézve
csupán azt kell megjegyeznünk, hogy a nagyobb csemetetávol-
ság alkalmazásával létesített ültetvényeknél ugyan szembetű-
nőbbek az egyes csemeték kiveszése folytán keletkezett héza-
gok, de miután ezek rendesen el vannak oszolva és a növe-
dékre számbavehető hátránynyal nincsenek, a kisebb csemete-
távolság ez okból sincs indokolva.
Hosszú és ágtiszta törzsek nevelése szinten
egyik előnye a kisebb csemetetávolságnak. A hol a lucz leg-
inkább mint épület- és szerszámfa értékesíttetik és a jövőben
is valószínűleg ilyen alakban fog kerestetni, ott a pénzügyi
szempont az irányadó és az ilyen választékoknak nevelése
csakugyan helyén van; a hol ellenben nagy kiterjedésű luczosok

609
vannak 8 az épület- és szerszámfaszükséglet kicsiny és csak
csekély árak mellett értékesíthető a fa, ott az előbb emiitett
ok is elenyészik.
Most azonban felmerül az a kérdés, hogy kisebb csemete-
távolság mellett csakugyan hosszabb és ágtisztább épület- és
szerszámfa nevelhető-e?
Baur azt mondja, hogy általában tévednek azok, a kik
azt hiszik, hogy a sűrű állás elősegíti a hossznövekvést, mert a
magassági növekvés az egyes törzseknek az uralomért vívott
nehéz küzdelemben visszamarad és az ágtisztaság növeltetik.
Az áterdőlésből nyert csekély fatömeg minőségét tekintve,
a kisebb csemetetávolság az előnyösebb, a későbben kihasznált
anyagokra nézve pedig csak oly túlságos nagy csemetetávolság
lehetne előnyösebb, a minőt komolyan szóba hozni nem is lehet.
Az ágtisztaság alatt csakis a zöld és száraz ágaknak a
törzs alsó részén észlelt hiánya érthető, mely főleg attól a
zárlattól függ, a melyben a luczfenyőtörzsek növekedtek. Vas-
tagabb ágak csak ugy képződhetnek, ha a törzsek magasabb
korig gyér állásban maradnak, korai és tartós zárlat ágtiszta
törzsek fejlődésére nyújt alkalmat.
Megvizsgálandó már most, hogy a nagyobb csemetetávol-
ság mennyiben kedvezőbb vastagabb ágak képződésére nézve
a kisebb csemetetávolsággal szemben. Erre nézve az a tapasz-
talat, hogy pl. a 4 lábnyi (T25 m) távolságnál a záródás
a telepítés utáni 11-ik évben veszi kezdetét, a 6 lábnyi (1-90 m)
távolságnál ellenben mintegy 4 évvel később, az alsó ágak
elszáradása pedig még néhány évvel ezután kezdődik. Feltéve,
hogy a kisebb távolságnál az alsóbb ágak elhalása 16 évvel
az ültetés után kezdődik, akkor ugyanez a nagyobb távolságú
ültetvénynél a 20-ik évben veszi kezdetét. Már ebből is ki-
tetszik, hogy az alsó ágak vastagsága a két csemetetávolságnál
egymástól alig fog eltérni; ugyanez áll a valamivel magasab-

610
ban lévő ágakra nézve is és már 4 m-nyi magasságnál a
különbség elenyészik, miután az ágak megvastagodásához szük-
séges feltételek hiányzanak. A mint ugyanis az ágak elhalása
megkezdődött és az állab záródni kezd. fiatal luczfenyvesekben
az ágak elszáradása körülbelül az utolsó évi hajtásnak meg-
felelő hosszúsággal terjed fölfelé, miután pedig ilyenkor az
évi hajtás meglehetős hosszú és mindenesetre hosszabb mint
az állabb fiatalabb korában, ennélfogva az ágak elszáradásának
eme terjedése meghaladja az állab előbbeni évi magassági
növedékét és csak rövid életet enged az alsó ágaknak.
Legújabban dr. Bühler zürichi tanár (Baur egykori
assistense) tett ez irányban kísérleteket s kimutatta többek
között' egész határozottsággal azt is, hogy a csemetetávolság
a 15-ik évtől fogva a magassági növekvésre nem volt be-
folyással.
Mindezekből kitűnik, hogy a luczfenyő ágtisztaságára
nézve a gyakorlatban teljesen mindegy, vájjon 4 vagy 6 lábnyi
csemetetávolság lett alkalmazva, sőt még a 8 lábnyi csemete-
távolságnál (2-50 m) is csak néhány vonalnyival vastagabb
száraz ágakat képes a fürkésző szem felfedezni. Ép oly ke-
véssé van kedvezőbb hatással a kisebb csemetetávolság a
törzsek szálas növésére is. Az az állítás, hogy a 6 lábnyi
csemetetávolság nem eredményez annyi szálas luczot mint a
4 lábnyi, bizonyára nem az erdőben lett megfigyelve, hanem
a nagyon vigályos állásban nőtt luczfenyők feltűnő rövid törzs
hosszából vett puszta következtetés. Mert akár a 16-ik, akár
pedig a 20-ik évben záródik az ültetvény, az nem lehet
észrevehető befolyással a törzsek szálas növésére.
De vizsgáljuk e körülményt még behatóbban. Szálas növés
(Langschaftig) alatt értjük azt a viszonyt, mely a törzs alsó
vastagsága és annak egész hossza között létezik; minél véko-
nyabb alul a törzs és minél hosszabb, annál szálasabbnak

611
mondhatjuk a fát. Ennek főfeltétele a jó és idejekorán bekö-
vetkező zárlat és gyors magassági növekvés; az első azért
szükséges, hogy a törzs alsó ágai ne sokáig maradjanak
életben, a mi kedvező hatással volna a vastagsági növekvésre,
az utóbbi pedig azért, hogy a törzsnek magassági növekvése
s ennek következtében az alsó ágak elszáradása előmozdit-
tassék.
Minél élénkebben fejlődnek ugyanis egy zárt állabban
az évi hajtások, annál gyorsabban halad alulról az ágak elha-
lása, mert az alsó ágaktól mindig több és több világosság
vonatik el a törzs koronája által. Az évi hajtások fejlődésében
beálló zavarok a szálasság hátrányára vannak. A mig a lucz
minden oldalról teljes világosságnak van kitéve, meg van a
teljes ágazata is. Minden egészséges ág ott, a hol a törzsből
kiindul és bizonyos távolságig a környékén is, hozzájárul a
törzs vastagodásához, a törzs egy évgyűrűvel megvastagodik,
a mely a törzs felső részén épen nem, vagy csak alig vasta-
gabb , mint az alsó részen; igy fejlődik ki a törzsnek az
az alakja, a melynél az alsó átmérő a törzs hosszához viszo-
nyitva, aránylag nagy. Az ily alakú törzset sudarlósnak
nevezzük. A mint a lucz alsó ágai egymáshoz közelednek,
mindinkább akadályozva lesz a világosság behatása és azok
működése is szűnni kezd, a mint pedig elszáradnak, nem lesz-
nek többé képesek hozzájárulni a törzs vastagitásához és a
képződő évgyűrűk keletkezésüket csakis a felső egészséges
lombozatnak köszönhetik, tehát alant mindenesetre keskenyeb-
bek is lesznek mint a törzs felső részében.
Az egészséges lombozat mindig feljebb húzódik s azzal
egyidejűleg az évgyűrűk vastagabb része is, ugy hogy
lasság haladásával minden egyes évgyűrűnek vastagsága a
törzs alsó része felé mindinkább kisebbedik, vagyis a fa törzse
megvaskosodik. Ezekből következik, hogy az eredeti viszony,

612
mely a vastagság és a hosszúság között létezett, lassan oly
viszonynyá lesz, melynél a törzs hosszúsága a túlnyomó, ha
tehát a lucz szálassága a haladó korral egy bizonyos pontig
(culminatio) folyvást növekedik, igen természetes, hogy a törzs
fiatalkori alakjának ép ugy, mint a valamivel nagyobb csemete-
távolságnak csak igen csekély és észre sem vehető befolyása
lehet a törzs alakjára.
Kunze tharandi tanár az erdei fenyőre nézve kimutatta,
hogy az átlagmagasság a nagyobbodó csemetetávolsággal szin-
tén emelkedik s hogy a soros ültetéseknél kisebb magasságok
észlelhetők mint az ugyanolyan nőtérnek megfelelő négyes
hálózatnál.
A kisebb csemetetávolság pártolói kiváló előny gyanánt
emiitik az állab korán bekövetkező záródását s
ebből kifolyólag a talajj a vitást. Nem lehet ugyan tagadni,
hogy kisebb csemetetávolság mellett az ültetvény előbb záró-
dik, a talaj is előbb részesül védelemben és a csemeték nagyobb
száma következtében egy bizonyos ideig nagyobb mennyiségű
száraz tű hull a talajra, és igy a kisebb csemetetávolság elő-
nyösebbnek látszik. Csakhogy a luczfenyő gyorsabb növekvését
elősegitő eme két tényező fontossága — tapasztalat szerint —
nem oly nagy, a milyent azoknak tulaj donitani szoktak, mert
a luczfenyő élénkebb növekvése nem mindig a záródás bekö-
vetkezésekor veszi kezdetét, sőt a nagyobb csemetetávolság
mellett jóval a teljes beárnyékolás előtt áll be. A luczfenyő
ugyanis más fanemekkel összehasonlítva, fiatal korában aránylag
lassan nő, és ezen nem változtat sem a talaj minősége, sem
a csemeték egymástól való távolsága, csak a midőn már 3—4
lábnyi magasságot elértek a csemeték, kezdődik az élénkebb
magassági növekvés s ezt sovány talajon ép ugy lehet észlelni
mint jó talajon, a miből az következik, hogy független a zár-
lattól. Hisz elég gyakran van alkalmunk hosszú évi hajtásokat

613
látni oly fiatal luczokon, a melyek sokszor igen rosz talajon
és ritka állásban nőttek fel; megjegyzendő azonban, hogy az
élénkebb magassági növekvés akkor veszi kezdetét, a mikor
a csemete már annyi ágat fejlesztett, hogy azok csaknem a
földig csüngnek és a talajt kiszáradás ellen már megvédeni
képesek. Ez különben természetes következménye annak, hogy
az előbbeni lassú növekvés folytán az ágpereszlenek egymás
fölött sűrűn maradnak elhelyezkedve és mindegyikük egy-egy
ernyőt képez.
A lehulló tűkből képződő humusnak nem igen lehet abban
része, hogy az élénkebb magassági növekvés jóval a teljes
záródás előtt áll be, mert a fiatal luczfenyők alatt a záródás
előtt csak kevés tűt lehet találni. Minthogy pedig tapasztalat
szerint az élénkebb magassági növekvés még a záródást meg-
előzőleg szokott észleltetni, azonkivül pedig a gyér állásból
zárt állásba kerülő luczfenyők évi hajtásai nem azonnal és
nem is rendkívüli módon, hanem csak fokozatosan hosszabbod-
nak, merész állitás volna az, hogy a valamivel korábban bekö-
vetkező záródásnak valami rendkívül előnyös befolyása van a
növekvésre.
Ha azt vizsgáljuk, hogy a csemetetávolság mily befolyás-
sal van a talaj megjavulására s ez alkalommal feltesszük,
hogy a lehulló tűk előnyösen hatnak a fatömeg gyarapodásra,
akkor a kisebb csemetetávolságé az előny, miután a vele járó
nagyobb törzsszám mellett egy bizonyos ideig, t. i. az ágak
elszáradásának kezdetéig nagyobb mennyiségű tű képződik és
hull le. Ez időtől kezdve azonban a nagyobb csemetetávolság
alkalmazásával létesített luczfenyőállab — daczára a kisebb
törzsszámnak — a tűmennyiség előállításában a másikkal
szemben aligha marad vissza.
Azon feltevésből kiindulva pedig, hogy az állabnak levél-
mennyisége annak záródása után nem függ a törzsszámtól,

614
hanem a világosság azon mértékétől, melyben a fáknak levelek
alkotására képes szervei részesülnek — ugyanolyan korú két
állabot feltételezve — be kell ismernünk, hogy a kisebb
csemetetávolság, tehát sürübb állás mellett nem lesz annyi
levél produkálható, mint ellenesetben. Igen természetes, hogy
ez csak a záródás utáni időre vonatkozik. Példának okáért a
már előbb emiitett esetet véve, a 4 lábnyi csemetetávolság
alkalmazásával létesített luczfenyőállabnál az ágak elhalása a
telepítés utáni 16-ik évben kezdődik, a 6 lábnyi csemete-
távolságnál — mivel ennél a záródás 4 évvel későbben áll
be — csak a 20-ik évben; a mondottak után tehát csak a
20-ik évig nagyobb a levélmennyiség a kisebb távolságnál,
azontúl már nem. Csakhogy a fiatal luczfenyőn keletkezett
tűk mennyisége a telepítés utáni 10 év alatt igen csekély,
tehát csak az ezután következő 20—10=10 év alatt lehet
a 4 lábnyi csemetetávolságnál észrevehetőleg nagyobb. A két
állab által előállított humusmennyiség ennélfogva egyenlő az
emiitett 10 év alatt elhullott tűmennyiségek közti különbség-
gel, melynek — tekintettel arra a körülményre, hogy a lucz-
fenyő tűinek csak egy részét szokta évenként levetni s hogy
az állab záródása előtt száraz tűket az ültetvényben találni
alig lehet — elenyésző csekélynek kell lenni.
A humusnak a növényélet működéseiben vitt szere-
pét illetőleg, igen sokan téves nézeten vannak, a mennyi-
ben a humusnak mint növényi tápanyagnak túlságos nagy
fontosságot tulajdonítanak s kizárólag abban keresik a növé-
nyi tápanyagok forrását. Pedig az alom-, tű- és moharéteg,
valamint az ezekből keletkező humusnak inkább physikai
hatása az, mely az állabok növekedését oly rendkívüli módon
elősegíti. Mert ezek a rétegek a talajt egyrészt porhanyóssá
teszik s azt a hőmérsék szélsőségeitől megóvják, másrészt
pedig szivacsos szerkezetüknél fogva gyorsan és sok vizet

615
képesek felvenni s azt lassanként ismét az altalajnak adják át,
azonkívül pedig mint rosz hővezetők megakadályozzák a talaj
nedvességének elpárolgását. A két utóbbi tulajdonság különö-
sen a száraz talajnál bir nagy fontossággal. Az ásványilag
rosz, vagyis az olyan talajnál, a mely nem képes a növé-
nyeknek annyi ásványi tápanyagot nyújtani, mint a mennyi
vidor növekvésükhez szükségeltetnék, kétségkívül fontos ezen
rétegek fenntartása, miután a talajból felvett ásványi táp-
anyagok egy része ezekből lesz ismét pótolva, de már az
ásványilag erőteljes talajnál ez kevésbbé fontos, úgyannyira,
hogy némely jelesebb talajnemek üde és nedves helyeken a
talajtakarót számba sem vehető csekély hátrány mellett teljesen
nélkülözhetik is.
A növények fejlődésének legnélkülözhetlenebb feltétele
a viz, a mennyiben a talajban lévő szervetlen tápanyagoknak
a gyökerek által való felvételét közvetíti, a mi viz jelenléte
nélkül képzelhető sem volna, ellenben a korhany, ha a talaj-
ban a szükséges szervetlen tápanyagok különben megvannak,
a növény fejlődéséhez nem okvetlenül szükséges. Ezt igen
meggyőző módon illustrálják a hamuágyakban nevelt csemeték;
ezek mindaddig, mig a hamuból a tápanyagok teljesen ki nem
fogynak, igen szépen szoktak fejlődni és bizonyára tovább is
lennének igy nevelhetők, ha képesek lennénk őket annyi ha-
muval ellátni, mennyit a fiatal fácskák fokozódó szükséglete
megkíván, pedig a hamuban a humusnak nyoma sincs. így
tehát az erdőtalaj felső rétegeinek abbeli működését, hogy a
növényi táplálék forrását képezné, sokan tagadják, de abban,
hogy a talajnedvesség elpárolgását akadályozó tulajdonsága
eme rétegeknek az, mely oly jótékony hatással van a fák
fejlődésére, a nézetek teljesen megegyeznek.
Az elmondottakból következik : hogy ha a kisebb csemete-
távolság a nagyobbal szemben a talaj javítása és védelme

616
tekintetében csak igen csekély előnyöket nyújthat, világos,
hogy a fatömeggyarapodásra sem lehet érezhetőbb befolyással.
Ha meg is engedjük, hogy a kisebb távolság mellett az át-
erdőlési főtömeg nagyobb lesz, miután nagyobb törzsszám fog
kihasználtatni, de meg kell jegyezni, hogy a két áterdőlési
fatömeg között a különbség az összes fatömegnek elenyésző
kis részét teszi. Vannak tapasztalati adatok különben arra
nézve, hogy a szóban forgó fatömegtöbblet sokszor kétséges,
mert pl. a liedbergi és brandkopfi pagonyban körübelül 7 hold-
nyi területen eszközölt áterdőlési kísérletekből kitűnt, hogy az
egyiknél (a liedberginél) a 4 lábnyi csemetetávolságu állabból
nyert áterdőlési fatömeg 0-13 ms-e\ volt nagyobb mint a
6 lábnyi csemetetávolsággal bíró; a másik pagonyban ellenben
a 6 lábnyi csemetetávolság hasonló területről 3-27 ms-el
nagyobb fatömeget szolgáltatott. Ez az egy kísérlet ugyan
nem elegendő annak beigazolására, hogy a nagyobb csemete-
távolság alkalmazásával telepitett állabból nagyobb áterdőlési
fatömeget lehetne kihasználni, de mindensetre elég bizonyíték
előbbeni állításunkra, hogy t. i. a nagyobb áterdőlési fatömeg
a kisebb csemetetávolságnál sokszor illuzorius.
A kisebb csemetetávolság pártolói továbbá azt hozzák fel,
hogy a kisebb csemetetávolság mellett több a
hulladékfa. A milyen humánus különben az elv, mégsem
valószínű, hogy az erdőbirtokosok annak kedvéért a kisebb
csemetetávolság következtében szükséges nagyobb áldozatra
hajlandók lennének. A hol egyébiránt a sürü telepítés ilyen
áldozatokkal nem jár, Ott mindenesetre figyelemmel kell lenni
erre a körülményre is.
Ezek után áttérhetünk már most a nagyobb csemete-
távolság előnyeinek tárgyalására.
A nagyobb csemetetávolság mellett hosszabb ideig tart a
csemetesorok között a fühasználat, a mennyiben

617
ez az ültetvény záródásától függ, a mi a nagyobb csemete-
távolságnál később következik be.
És ez nem megvetendő előny, különösen az oly vidéken,
hol a nép inkább marhatenyésztéssel foglalkozik és zöld takar-
mányt termeszteni nem lehet, a luczfenyvesek regiója pedig
ilyen. Különösen fontos körülmény ez a mi hegységi erdeink
környékén, hol a legelőhiány okozta calamitások napirenden
vannak és nem ritkán kényszerítenek arra, hogy erdészeti
érdekeink rovására áldozatot hozzunk.
Egy további előnye a nagyobb csemetetávolságnak az,
hogy a gyérebb zárlat elősegiti a törzsek vas-
tagsági növekvését és így az ilyen állabok ugyanazon
idő alatt vastagabb törzseket fognak nyújtani, a mi sokszor
kivánatos és előnyös lehet még abban az esetben is, ha az
összes fatömegben esetleg valamit vesziteni kellene. Általában
pedig a legnagyobb fatömeg nevelése a czél, miért is csak
akkor lesz a nagyobb csemetetávolságé az előny, ha a fahozam
mennyisége mellett még minőség tekintetében is czélszerübbnek
bizonyul. Vastagabb törzsek nevelésére különben a 6 lábnyi
csemetetávolság még nem elégséges s alig nyújt valamivel
jobb eredményt mint a 4 lábnyi.
Különböző hálózatú s igy tehát különböző törzsszámmal
biró állabokban keresztülviendő kísérletek utján volna tehát
megállapítandó, hogy mekkora nőtér mellett nevelhetők a leg-
nagyobb méretű törzsek ugy, hogy az összes növedéknél
hiány be ne álljon, egyszóval, milyen zárlat eredményezné a
legnagyobb fatömeget.
Vájjon nagyobb vagy kisebb csemetetávolsággal lehet-e
nagyobb fahozamokat elérni, ez képezi a főkérdést s ez még
máig sincs véglegesen eldöntve. Bár mindkét részről történtek
megfigyelések ezen a téren, ezek még sem képesek a kérdést
eldönteni, de mindennek daczára kisértsük meg, vájjon az
Erdészeti Lapok. 40

618
erdőben tett megfigyelésekből nem lehet-e az egyik párt né-
zetének nagyobb valószínűségére következtetéseket, vonni?
A fiatal állab évi növedéke egy bizonyos korig, tudva-
levőleg évről-évre nagyobb lesz, ez a nagyobbodás egyedül
azon szervek szaporodásának a következménye, a melyek a
levegőben és a talajban tartalmazott tápanyagok felvételére
rendelvék s ezek a levelek és a gyökérzet. Minél inkább
elősegítik a meglévő körülmények a levelek és gyökerek ki-
fejlődését és megszaporodását, annál előbb éri el az állab a
nagyobb növedékkel járó magasabb fejlődési fokot, a fatömeg
nagyobbodásánál azonban apad a törzsszám. A törzsszámnak
eme lassú apadása a folytonos zárlatban nőtt állaboknál min-
den bizonnyal határozott arányban áll az állab uralkodó tör-
zseinek a fatömegével és valószínűleg ugyanazon arányban
apad, a melyben az uralkodó törzsek fatömege emelkedik.
A törzsszám apadását ujabb időben az illető helynek
tengerszin feletti magasságával is kapcsolatba hozták és külö-
nösen Schuberg tanár azt állítja, hogy a tengerszin
feletti magasság emelkedésével kevesbedik azon törzsek száma,
melyek a többiek által fejlődésükben gátoltatnak, vagyis két
— különben hasonló viszonyok között keletkezett — állab
közül az fog nagyobb törzsszámmal birni, a mely magasabban
fekszik.
Egy és ugyanazon fanemnek két állabja akkor áll a fej-
lődés ugyanazon fokán. ha uralkodó törzseinek fa-
tömege és azok törzsszáma is 1 ega 1 ább meg-
közelítőleg egyenlő; az állab kora itt nem határoz.
Az ilyen állabok növedéke is, feltéve, hogy a normális fejlődés
menetét rendkívüli körülmények meg nem zavarják, ezen idő-
ponttól kezdve természetszerűleg egyforma lesz. a mi különben
természetes következménye az egyenlő törzsszámnak és az
állabot alkotó törzsek hasonló fejlettségének.

619
Baur erre nézve azt mondja, hogy egyenlő termőhelyi
minőséggel biró zárt állabokban az évi folyó növedék arány-
ban áll az évi folyó magassági növedékkel és hogy két külön-
böző korú, de egyenlő minőségű állab fatömegei ugy viszony-
lanak egymáshoz mint a magasságaik. Kísérletek alapján
kimutatta továbbá azt, hogy különböző termőhelyi jósággal
biró luczfenyőállaboknál az évi folyó magassági növedék maxi-
muma a 21. és 41. év közé esik, az átlagnövedék maximuma
ellenben a 40. és 78. év közé, még pedig a jobb minőségű
állaboknál mindég korábban áll be, mint a silányabb minő-
sé güeknél.
Minthogy tehát az állab gyorsabb vagy lassúbb növek-
vése nem csupán a termőhelyi jóságtól függ, hanem erdőápo-
lással elő is mozdítható, ennélfogva hatalmunkban áll az állabot
előbb is a fejlődöttség magasabb fokára emelni. Legszokáso-
sabb eszköz ehhez az áterdőlés. A maga idején alkalmazott,
megfelelő és gyakrabban ismételt áterdőlések segélyével vala-
mely állabot 40 éves koráig minden bizonnyal a fejlettség
azon fokáig lehet nevelni, a milyent különben áterdőlések
nélkül csak az 50-ik évben érhetett volna el. A növekvés
ezen gyorsításának az oka kétségkívül abban keresendő, hogy
áterdőlések segélyével az ágak és levelek kifejlődésének útjában
álló akadályok elhárittatnak. Ugyancsak ide számítandó az
ültetvényeknél a csemetetávolság is. A nagyobb csemetetávolság
lehetségessé teszi, hogy az állab egyes törzsei kora fiatalsá-
guktól kezdve gyorsabban fejlődhessenek, tehát korábban
képes az állabot a fejlettség magasabb fokára juttatni, mint a
kisebb csemetetávolság. Hasonlóan kedvező hatással van ez a
körülmény az uralkodó törzsek fatömegére és mennyiségére is,
fellát nagyobb fahozamokat is fog eredményezni. Két egyenlő
korú és egyforma termőhelyi jósággal biró luczfenyő állabot
véve, ha az egyik (A) 6 lábnyi csemetetávolság alkalmazásával
40*

620
létesült, már 40 éves korában ugyanannyi uralkodó törzset és
az ezeknek megfelelő ugyanolyan fatömeget képes felmutatni,
mint a mennyit a hasonlóan kezelt, de 3 lábnyi csemetetávol-
sággal létesitett (B) állab 50 éves korában bir, akkor 70 éves
korában az (A) állab annyi fatömeggel fog birni, mint a (B)
80 éves korában és ugyancsak ebből következik az is, hogy
a 80-ik évében letarolt (A) állab fatömege 10 évi növedéknek
megfelelő fatömeggel nagyobb lesz mint a (B) állabé.
Mindezeknél sokkal fontosabb azonban a luczfenyvesekben
gyakori hó- és zuzmaratörések kérdése. Alig múlik el
év, hogy ilyen károk kisebb vagy nagyobb mértékben elő ne
fordulnának, s miután épen a fiatal luczosokban gyakoriak,
annál károsabbak s annál érzékenyebben sújtják az erdő-
birtokost. A pusztítás gyakran oly mérvű, hogy e miatt nagy
területeket kell letarolni, a minek különben még egyéb rosz
következményei is vannak, mert nem csak, hogy a tervszerű
kezelésben zavarok állanak elő s az eszményi állabforma és
szabályos korfokozat elérése merő lehetetlenség lesz, ezenfelül
tulkihasználásokat is idéznek elő s a vékony faválasztékok
aránytalan nagy mennyisége a faárakat lenyomja, továbbá a
fa feldolgozásának elodázása a káros rovarok elszaporodását
mozditja elő, azonkívül ha tél elején következnek be, meg-
akadályozzák az áterdőlések foganatosítását s nem egyszer az
erdősítések kivitelét is lehetetlenné teszik.
Nem tanácsosabb-e tehát az állabok biztonsága érdekében
az áterdőlésekből nyert fatömeg koczkáztatásánál még nagyobb
áldozatokat is hozni? A luczfenyő állabok fenntart-
hatásának nagyobb biztonsága mindenesetre
előbbre való, mint mindazon előnyök, melyeket
esetleg a kisebb csemetetávolság nyújt.
A hó- és zuzmaratörések oka első sorban az állabok
telepítési módjában keresendő, mert rendesen az olyan álla-

621
bóknál szokott az előfordulni, a melyek kis csemetetávolság
alkalmazásával lettek létesítve, avagy túlságos nagy magmeny-
nyiség felhasználásával igen sürü vetésből keletkeztek; ennek
természetes következménye pedig az, hogy a törzsek kevés
ágat fejlesztve, vékony, szálas növésüek lesznek s gyökérzetük
is gyenge és sekély marad. Elegendő ágazat hiánya miatt a
gyökerek csak lassan fejlődhettek s azért maradtak gyengék
és rövidek; ezenkivül a kora fiatalságuktól sűrűn növekedett
állabokban uralkodó sötétség, illetve árnyék oka egyszersmind
annak is, hogy a gyökerek inkább a világosság felé törekedve,
a laza termőréteg alatt sekélyen terjedtek el. S ép azért az
ilyen 25—30 éves, még áterdőletlen állabok törzsei oly
kevéssé állanak szilárdan, hogy gyakran egy férfi ereje is
elegendő azok kidöntésére. Mennyivel inkább képes azokat
tehát a súlyos hó és zúzmara kidönteni vagy eltörni.
Oda kell tehát törekednünk, hogy oly törzseket nevel-
jünk, melyeknek fokozatosan vékonyodó alakja, valamint gyorsan
fejlődő és sűrű gyökérzete a hónyomás- és törésnek minél
jobban legyen képes ellentállani, legbiztosabb eszköz erre
nézve — az elegyes állabok nevelésétől eltekintve, miután
tisztán luczfenyőről van szó — mindenesetre az olyan ritkás
állabok telepitése, a melyeknek törzsszáma épen elegendő arra,
hogy a teljes záródás közvetlenül a letárolás előtt állhasson be.
Igy az állabokat fenyegető károk, ha teljesen nem is lesznek
elháríthatok, mindenesetre ritkábbak és kevésbbé veszélyesek
lesznek. A luczfenyő törzsek töréseit illetőleg meg kell jegyezni,
hogy azokat megakadályozni az erdésznek nem áll módjában,
ezek különben ritkábbak s azonkivül, ha a törés közel a
csúcshoz történik — különösen már nem egész fiatal álla-
bokban — akkor valamelyik oldalág veszi át a csúcs szerepét
s a növedékbeni veszteség nem nagy.
Egy további s nem épen megvetendő előnye a nagyobb

622
csemetetávolságnak az. hogy az erdősítési költségek
kisebbek. A hol tehát nem várhatunk valami rendkívüli
előnyöket a kisebb csemetetávolságtól, ott meg kell gondolni,
hogy a megtakarítható összeggel egyéb erdőtenyésztési műve-
leteket végezhetünk s hogy az erdésznek soha sem lehet ele-
gendő költsége az erdőmivelés és ápolásra. Legvilágosabban
illustrálja az előbb emiitett előnyt az a tapasztalati tény,
hogy ugyanazon pénzösszeggel, ha a 6 lábnyi csemetetávol-
ságot alkalmazzuk, négyszer akkora területet lehet beültetni,
mint a 3 lábnyi távolság mellett.
Ha már most az elősorolt előnyöket mérlegeljük, arra a
meggyőződésre kell, hogy jussunk, hogy a luczfenyőnél
határozottan a nagyobb csemetetávolság az
előnyösebb, a mit különben szaktekintélyek — köztük
Pfeil — már régebben elismertek volt.
Csakhogy itt szintén nem tanácsos a végletekig menni
s a túlságos nagy csemetetávolságnak ép ugy megvannak a
káros következményei, mint a túlságos kicsinynek, bár sok
esetben indokolva lehet a 6 lábnál nagyobb csemetetávolság is,
nevezetesen hónyomásnak és gyakori viharoknak kitett maga-
sabb fekvésű helyeken czélszerü a 7 — 8 lábnyi (2-25 — 2"50 m)
távolság is.
A kisebb csemetetávolság mellett különösen azzal szokás
érvelni, hogy száraz és silány talajra nézve annak alkalmazása
fölötte szükséges. Már előbb emiitettük, hogy mily csekély
befolyással van a kisebb csemetetávolság a luczfenyő fejlő-
désére az állab záródásáig, sőt be van bizonyítva az is, hogy
a sűrű luczfenyővetések annál lassabban nőnek, minél szára-
rabb a talaj, pedig itt a beárnyékolás teljes. Ennek oka pedig
nem annyira a tápanyagok hiányában keresendő, mint inkább
abban, hogy a fiatal luczok ágazata és lombozata nem képes
gyorsan és teljesen kifejlődni, a mi abból is látható, hogy

623
egy-egy alaposabb tisztítás rendkívül előnyösen szokott hatni
az efféle tíatal állabok fejlődésére. A jó és üde talajon az
igen sűrű állás sokkal kevésbbé árt a luczfenyőnek mint a
száraz és silány talajon, minthogy az előbbin a kedvező
növekvési viszonyok az elnyomás folyamatát elősegítik, az
utóbbin ellenben ez nagyon meg van nehezítve, s ez okból
a kevésbbé jó talajon nőtt állabban rendszerint nagyobb számú
uralkodó törzs marad, mint a hasonló korú, de jó és üde
talajon nőtt állabban.
Csakhogy épen ez a nagyobb törzsszám — melynek sem
ágazata, sem gyökérzete nem teljes — okozza azt, hogy silá-
nyabb talajon az állab növekvése még inkább visszamarad, és
miután ilyen körülmények között igen nehéz a törzseknek
magukat a kölcsönös elnyomás alul felszabadítani, ennélfogva
fölötte szükséges, hogy ez korai áterdőlésekkel megkönnyit-
tessék, miáltal előmozdittatik az ágazat és lombozat gyors és
oly mennyiségben való kifejlődése, mennyi a felvett nyers táp-
anyagok feldolgozása szükséges.l)
A csemetetávolsággal szoros kapcsolatban áll a csemeték
elhelyezésének módja, vagyis a hálózat.
Ugy a négyzet- és a hármas hálózatnak, valamint a soros
ültetésnek is vannak pártolói; eldöntve azonban még nincs,
hogy ezen ültetési módoknak melyike előnyösebb általában.
Ha a költség szempontjából vizsgáljuk őket, be kell ismerni,
hogy legelőnyösebb a soros ültetés, mert egyszerűségénél fogva
kevesebb munkát igényel.
Nézzük már most, vájjon a soros ültetésben nevelt lucz-
fenyők növekvési menetében vannak-e oly jelenségek, melyek-
ből azt lehetne következtetni, hogy a többi ültetési móddal
szemben talán kevésbbé előnyös.
!) a túlságos süni zárlat a luczfenyőnek annál ártalmasabb, minél silányabb
a talaj".
 (p f e < 1.)

624
Legnagyobb hátránynak tekintik a soros ültetésnél az
ágazat és gyökérzet egyenlőtlen elosztását és fejlődését, a mi
állítólag kedvezőtlen hatással van a növedékre, hátránya azon-
kívül még az is, hogy a sorok között lévő tér sokáig hever
használatlanul és sokáig van a napnak kitéve.
Erre nézve meg kell jegyezni, hogy az említett hátrá-
nyokat elismerhetnék akkor, ha a fák növekvése kizárólag a
Májtól és a legnagyobb növedék a talajban tartalmazott táp-
anyagok mennyiségétől függne. Ez esetben az erdésznek oda
kellene törekedni, hogy a fák a talaj által nyújtott tápanyago-
kat minél teljesebben felvehessék gyökereik segélyével. Ennek
megfelelően lehetőleg kicsinynek és minden oldal felé egyfor-
mának kellene a csemetetávolságnak lenni, a minek leginkább
a hármas- és a négyzetháló felelne meg. Hogy ez a gyakor-
latban még sem történik igy, annak az a tapasztalati tény az
oka, hogy a sűrű zárlat hátrányos a növény fejlődésére s
hogy az utóbbira teljesen mindegy, vájjon a hármas- vagy a
négyzetháló alkalmaztatik-e. De teljes világításba helyezik
e feltevést a szokásos áterdőlések, melyek épenséggel nem a
mellett bizonyítanak, mintha a legnagyobb fatömeg nevelése a
nagyobb törzsszámtól volna feltételezve.
Szem előtt tartva a lombozat működésének fontosságát,
nem tagadhatjuk, hogy a soros ültetés következtében egymás-
hoz aránylag közel álló luczfenyő törzsek lombozata kétolda-
lulag, vagyis a sorközök felé fog teljesen kifejlődni, mig a
sorok irányában hiányos marad; de ez a növedékre még sem
lehet befolyással, mert az nem a levelek elhelyezésétől, hanem
azok mennyiségétől függ. Ennek beigazolására egyszerűen a
teljesen kifejlődött, zárt állabok szélső fáira kell utalnunk,
melyek a szabad oldalon rendkívül sok és hosszú ággal bírnak,
mig a másik oldalon ágakat alig találni s mégis rendesen
nagyobb fatömeggel birnak mint az állab belsejében lévő tör-

625
zsek, a mi épen a nagyobb lombozatnak a következménye.
Az ágazatnak eme két oldalú, rendetlen fejlődése különben
nem sokáig tart, mert az alsóbb ágak elhalásának kezdetén
— mérsékelt csemetetávolságu csemetesorokat feltételezve —
már nem észlelhető.
A gyökérzetre nézve ezen tünemény még nem lett meg-
figyelve, ismeretes különben, hogy a gyökerek sugarasan ágaz-
nak el a gyökfőből s az ezen iránytól"-való esetleges csekély
eltérés a fa növekedésére befolyással nem lehet.
A soros ültetés azon állítólagos hátrányának czáfolgatása,
melyszerint a sorok közti területnek hosszabb hevertetése és
kitettsége következtében kisebb fahozamokat szolgáltatna, itt
teljesen mellőzhető, miután az már az előbbiekben, a csemete-
távolságnak a talaj javítására és a növedékre gyakorolt befo-
lyásánál kimerítően tárgyaltatott.
Végül pedig megjegyzendő, hogy az az állítás, mintha a
soros ültetésben nevelt luczfenyőtörzsek kevésbbé lennének
ágtiszták, csak a túlságos nagy sorközökre alkalmazható, a
minőket azonban pártolni nem lehet. Általában pedig azt
mondhatni, hogy a soros ültetés középhelyet foglal el a többi
hálózatok nagyobb és kisebb csemetetávolságai között s mig
egyrészt hasonló előnyöket nyújt mint más hálózatnál a na-
gyobb csemetetávolság, másrészt csökkenti a nagyobb csemete-
távolság iránt táplált kételyeket is. A négyzet- és hármas
hálózattal szemben kilátást nyújt nagyobb fatömegre, hosszabb
ideig tartó fühasználatot enged, a fiatalosoknak nagyobb biz-
tosítékot nyújt a hó- és zuzmaratörés ellen, erdőégésnél meg-
könnyíti a tűz lokalizálását s az áterdőlések foganatosítása is
meg van általa könnyítve.

626
A kőris és juhar csemetéinek kertekben való nevelése.*)
Jelige: Munka után édes a nyugalom.
A kőrisnek két faja közül leginkább a közönséges, vagy magas
kőris (Fraxinus excelsior L. Esche), a több fajt képező juhar közül
pedig kiválóan a fürtös juhar vagy juharjávor (Acer pseudoplatanus
L. Bergahorn) es a korai juhar (A platanoides L. Spitzahorn) képezik
a mesterséges erdősítés tárgyát. A kőris a hegységi és siksági erdőben
egyaránt feltalálható; a fürtös juhar is mindkét helyen előfordul, még
is leginkább a hegyek lakója, a korai juhar is felmegy a hegyek
közé, de a síkságon othonosabb, növekvése és fejlődése is itt jobb
mint a hegyekben. Ezen elterjedésük daczára is azonban mondhatni,
hogy ugy a kőris, mint juharfélék a talaj iránt meglehetősen igénye-
sek. Általában szeretik az ásványi tápanyagokban gazdag, üde, tele-
vény es szelid agyagtalajt. A csemetekert helyének megválasztásánál
is tehát ezen tényezők veendők különösen figyelembe.
Televényes friss erdőtalaj, vagy üde homokos agyag, vagy agya-
gos homok e czélra legalkalmasabb; a kötött agyag- vagy száraz
laza homoktalaj, valamint az igen nedves talaj csemetenevelésre tel-
jesen alkalmatlan. Sem a kőris, sem a juhar csemetéi igen mélyen a
földbe lemenő, vagy oldalt messze elterjedő gyökerekkel nem birván,
csemetenevelésre a középmély talaj is megfelelő. A talaj üdesége az
éjszak vagy éjszaknyugotnak kitett helyeken leginkább biztosítva van,
ez okból a csemetekert lehetőleg ily helyeken telepítendő meg, de ez
egy más körülménynél fogva is nagyon ajánlatos, mondhatni szük-
séges, ugyanis a kőris a tavaszi utófagy iránt rendkívül érzékeny,
a juhar is érzékeny kezdetben, idősebb csemetéi kevésbé, már pedig
az éjszaki és éjszak-nyugoti részek minden más helyek között leg-
hűvesebbek szoktak lenni, s ez okból a tenyészett is itt valamivel
később indul meg, ez által pedig az utófagy által okozható károsítás,
ha nem is kerülhető ki teljesen, de mindenesetre jelentékenyen apad.
Ugyanazon okból nem tanácsos a kertet a légjárástól elzárt szűk völ-
gyekben megtelepíteni, mert ily helyeken a fagy gyakori, károsítása pedig
nagymérvű szokott lenni. A kőrisnél különösen szem előtt tartandó azon
*) Ez a dolgozat egyike azon pályamunkáknak, melyeket az Országos Erdé-
szeti Egyesület dicsérettel tüntetett ki. Szerző beleegyezésével közöljük. Szerk.

627
általános szabály, hogy a csemetekert inkább a légjárásnak kitett,
mindazonáltal az erősebb szelektől védett, magasabban fekvő helyeken
telepittesék meg, mint a völgyekben, melyek a már emiitett hátrányon
kivül, nedves voltuknál fogva a gyomnövésre is kiválóan hajlandók.
Ezenkívül még arra is vigyázni kell, hogy a csemetekert lehető szabad
helyen telepíttessék meg, mert különösen a juhar kiválóan világosságot
kereső fanem lévén, a beárnyalást meg nem tűri, de még az oldal-
árnyalást sem szereti, ennélfogva a csemetekert ugy telepítendő meg,
hogy körülötte oly távolságban ne legyen magas erdő, mely esetleg
azt beárnyalhatná. Végre csemetekertül lehetőleg lapályos, sík terü-
let választandó, mert lejtős helyen a meglazított termőtalaj az eső-,
vagy hóvíz által könnyen elmosatik, s az ennek megakadályozása
érdekében történő óvó intézkedések esetleg nagyon költségesek le-
hetnek.
A kőris és juhar gyakran, majdnem minden évben hoznak ter-
mést. Mindkettő április-májusban virágzik. A kőrismag októberben,
többnyire ennek második felében, a juharmag valamivel korábban,
szeptember végén és október elején érik, megjegyezvén, hogy a korai
juhar magja ismét korábban érik mint a fürtös juháré. Érés után a
kőrismagnak csak csekély része hull le, nagyobb része a fán szokott
maradni egészen rügyfakadásig, s ekkor tömegesen hull le. Tanácsos
azonban a magot azonnal érése után, tehát októberben, november
elején szedetni, mert a télen át a fán megmaradó mag, ezen idő alatt
csirázóképességéből sokat vészit; nem ajánlatos tehát a magot tél utol-
ján, vagy tavasz elején szedetni. A korai juhar magja szeptember
végén, október elején szedhető, érése után különben a mag azonnal
le is hull. A fürtös juhar magja októberben érvén, akkor szedhető is;
ennél sem hull le a mag azonnal érése után, hanem hosszabb ideig
a fán függve marad. A mag érése mindkét juhar fajnál könnyen
észrevehető a magszárnyak megbarnulásából. Mind a kőris mind a juhar
magja szárnyas, szárnyaitól azonban egyiket sem szokás megtisztí-
tani, hanem ugy vettetnek el. A juhar két fajának magja egymástól
az által különböztethető meg, hogy a fürtös juharnál a párosan levő
s érés után szétváló magvak szárnyai erősen összeállók, a korai juhar-
nál ellenben a magszárnyak hosszabbak, szélesebbek s végeiken na-
gyon szétállók; ezenkívül a fürtös jáharnál a tulajdoképeni magdió
két oldalt golyóalakulag domború, másik két ellentett oldala pedig

628
széles és laposan nyomott, a korai juharnál pedig a magdió alig
észrevehető, egészen lapos.
A mag szedését mindkét fajnál 14—16 éves fiúgyermekekkel
legczélszerübb eszközöltetni; ezek a fára felmászva, horgas bot, vagy
rúd segélyével az ágakat magukhoz húzzák, a magot letépik, s nyakba
akasztott tarisznyájukba, vagy zsákba összegyűjtik. A hol a magszedés
ekként nehezen volna eszközölhető, ott a terméssel biró ágacskákat
szokás levágni, vagy letörni, melyek azután földre hullva, róluk a
mag könnyen leszedhető, ez azonban mindig különös elővigyázattal
és mérsékelten eszközlendő, nehogy a fa erősen megcsonkittassék, s
csak az esetben, ha másként csakugyan nem lehetne a magot szedetni.
A juhar mag ugy is gyűjthető, hogy az szélcsendes, száraz időben
a fa alá terített lepedőkre, vagy ponyvákra, ha pedig a fa alja
nem gazos egyenesen a földre rúd segélyével a fáról leveregettetik,
s azután összegyűjtetik; a korai juharnál ezenkivül a magától lehul-
lott magot is szokás összeseperni, végre pedig a folyó vágásokban
levágott fákról is sok mag olcsón gyűjthető.
Kellő felügyelet mellett a magszedés napszámosokkal eszközöl-
tetik, ajánlatosabb azonban a magot egy bizonyos mértékegység (pl.
hectoliter) után fizetendő bér mellett, szedetni, ez rendesen olcsóbb is
szokott lenni, a napszámban történt szedésnél, s annál is inkább esz-
közölhető, mert a kőris és jnhar egyaránt csak idősebb korban hoz-
ván magot, nem lehet attól félni, hogy fiatal fákról rosz és léha mag
fog szedetni. Egy hectoliter kőris mintegy 20 és egy hectoliter juhar-
mag 15—18 kilogramot nyom.
A kőris és jnhar mag csirázóképessége 50—70°/0 között inga-
dozik ; a kőris megfelelő eltartás mellett csirázóképességét két évig
megtartja, azontúl abból sokat vészit s vetésre többé nem alkalmas ;
különben gyakran hozván termést nem fog nagy nehézségbe ütközni
vetésre mindig lehetőleg frissen szedett magot használni. A juharmag
csirázóképességét csak rövid ideig, érése utáni tavaszig tartja meg. Ha
a magot máshonnan kell beszerezni, akkor ez csak ismerős és meg-
bízható helyről történjék, nehogy esetleg állott és rosz magért kelljen
pénzt adni. A mag jóságát, mint minden más magnál, ugy a kőris
és juharnál is czélszerü megvizsgálni s csirázóképességét megálla-
pítani, hogy a vetés azután ennek megfelelően eszközölhető legyen;
ez ugy történik, hogy a felhalmozott magot jól összeelegyítve, belőle

H29
minden válogatás nélkül egy bizonyos mennyiség pl. egy maréknyi
kivétetik s ezen magvak egytől—egyik ketté metszetnek. Az egész-
séges és csirázóképes kőris mag belül kékes fehér és viaszszerü; az
egészséges és jójuharmagnál pedig kell, hogy látszassanak a leveses
zöld sziklevelek a barna maghüvely alatt. A magjóság azután °/0-kokban
kifejeztetik ugy, hogy a talált jó magvak száma elosztatik a vizsgá-
lat alá vett összes magvak számával pl. 340 mag közül 187 egész-
séges találtatott, akkor a mag 187 : 340 = 0.55 = 55% csirázóképes-
séggel bir. Ezt ismervén, a vetés azután ennek megfelelően sem túl-
ságos sűrűn, sem nagyon ritkán nem eszközöltetik, mert első esetben
a csemeték a sorokban sűrűn állván jól nem növekedhetnek, ha pedig
a mag rosz volt s e mellett még ritkán is vettetett a veteménysorok
nagyon hézagosak lesznek.
Sem a kőris, sem a juhai csemetéknek nincsenek mélyen a talajba
lemenő, vagy oldalt erősen terjeszkedő gyökerei, ugyanazért a cseme-
ték nevelésére nem kívántatik sem mély talaj sem ennek mély meg-
munkálása. Újonnan megtelepített csemetekertben a talajt először
durván, azután a vetés előtt finoman szokás megmunkálni, kötöttebb
talajon ezen munka okvetlenül szükséges is. Az első és durva meg-
munkálása a talajnak nyáron, vagy ősszel végeztetik, ugy hogy az
illető területről a talajtakaró (lomb, moha, gyep stb ) eltávolíttatván,
a talaj felszántatik, vagy durván felásatik s igy a téli csapadékok,
különösen pedig a fagy hatásának kitétetik, az utóbbi következtében
a talaj annyira porhanyós lesz, hogy a rögök tavaszszal önmaguktól
is széthullanak. Ha a talaj gyomos, akkor tanácsos ezen munkát
nyáron végezni, mert igy a gyom föld alá kerülvén elrothad; őszi
megmunkálás mellett a gyomok télen' át el nem rothadnak hanem a
talajnak tavaszszal történő finomabb megmunkálásánál ismit felszínre
jutnak. A talajnak finomabb megmunkálása a vetést megelőzőleg
ugy történik, mint az a más kerti vetemények számára szokásos, t. i.
az illető terület ásóval felásatik, a gyomtól megtisztíttatik, gereblyé-
vel kiegyenlittetik s azután ágyakra beosztatik. A talajt egy ásó
mélységnyire felásni minden körülmények között elegendő, még az
esetben is, ha 2—3 évesnél idősebb csemetéket akarunk is nevelni.
Az ágyak hossza a fő és keresztutak szerint változó, szélességük
azonban 1—1*3 méternek vehető, mert az ily ágyak könnyen bevet-
hetők és gyomlálhatok. Az ágyak közötti utacskák egyszerűen a föld-

630
nek letaposása által készítendők s nem ugy, hogy azokról a föld az
ágyakra hányassák, mert az ily mélyebben fekvő utak a nedvességet
lehúzván, az ágyakat kiszárítják. Ezen utacskák oly szélesen hagyan-
dók, hogy rajtuk az ember lába keresztben is elférhessen.
A magot rendesen az ágyak keskeny oldalával párhuzamosan
haladó hornyokban (barázdácskák) szokás vetni, melyek zsinór után
bottal, vagy külön e czélra szolgáló keskeny kapával készíttetnek.
Czélszerüen használható a hornyok készítésére egy az ágy szélességé-
nek megfelelő hosszúságú mintegy 3 cm vastag közönséges lécz is;
evvel a hornyok ugy készíttetnek, hogy azt az ágy két oldalán egy-
mással szemközt levő két munkás keskenyebb oldalával, kézzel vagy
rálépés által a kivánt mélységig a földbe benyomja. A lécz haszná-
lata különösebben azért ajánlható, mert általa egyenlő mélységű hor-
nyok készíthetők s igy a mag betakarása is egyenletes lesz s tapasz-
talás szerint a mag is egyenletesebben szokott kikelni, mint akkor,
ha a betakarás nem volt egyenletes.
A hornyok egymástóli távolsága attól függ, hogy mily korú és
nagyságú csemetéket kívánunk nevelni, tehát hogy hány évig fognak
a csemeték a kertben maradni. Kőrisnél, ha a csemeték egy éves koruk-
ban szándékoltatnak iskoláztatni, a hornyok távolsága 10—15 c»i-nek
vehető s ez esetben a vetés is valamivel sűrűbb lehet. Ha azonban
nem akarjuk a csemetéket iskolázni, hanem 2—3 éves korukban
azokat a kertből egyenesen kiültetni, a hornyoknak 20—25 cm távolság
adható s ennek megfelelően a mag is jóságának megfelelően ritkáb-
ban vettetik. A juhar csemetéi már az első évben is jelentékeny
magasságot szoktak elérni, azért tanácsos itt a hornyoknak az élőb-
bemnél valamivel nagyobb távolságot, 25—30 cm adni. Megjegyzem
különben, hogy a hornyok távolsága a csemeték növekvésétől van
feltételezve, minél erőteljesebb és jobb a talaj, annál gyorsabban nőnek
a csemeték s igy annál nagyobb kell, hogy legyen a hornyok, vagy
is a csemetesorok távolsága is. Kis horonytávolság és e mellett sűrű
vetés nem jó, mert a csemeték sűrűn állván jól nem fejlődhetnek;
ily uton erdősítésre használható csemeték alig nevelhetők. A leghelye-
sebb irány követésére mindenesetre a helyi viszonyok ismerete mel-
lett a gyakorlat a legjobb útmutató.
A hornyok mélysége az elvetett mag betakarásának vastagságá-
tól függvén, a kőris és juharnál egyaránt 1 — 2 cm kell, hogy legyen.

631
Erősebben a magot betakarni nem tanácsos, mert ez csirázóképességét
veszélyezteti, a mag t. i. könnyen meg romlik.
A mag vagy még ugyanazon évben, tehát érése után közvetlenül
őszszel, vagy csak a következő tavaszon vettetik el. A kőrisről álta-
lánosan ismeretes az, hogy magja elvetése után csak a második év-
tavaszán szokott kikelni. Tapasztalás szerint azonban az érés után
azonnal őszszel szedett s üde talajban csakhamar elvetett mag a
következő tavaszon egyenletesen és jól szokott kikelni, de a korai,
magszedés mellett még főleg arra kell vigyázni, hogy a mag elvetve
csak gyengén takartassék be, épen csak annyira, hogy a földből ki
ne látszassák. A később szedett mag ugyancsak azonnal elvetve ren-
desen csak csekély részben szokott a következő tavaszon kikelni,
nagyobb része csak a második év tavaszán kél ki, a tavaszszal elve-
tett mag pedig kizárólag csak a következő évben kél ki. A magnak
ezen tulajdonsága mindenesetre bizonytalanná teszi és veszélyezteti
a
vetés eredményét, mert a mag egy évig a földben feküdvén különösen
az egerek általi megkárosításnak van kitéve, ezenkívül a bevetett
terület is ezen idő alatt nagyon benyomorodik, azt meggyomlálni pedig
alig tanácsos, mert a gyomok mélyen lemenő gyökereivel könnyen a
mag is kihuzatik, különösen, ha a gyomlálás nem történt meg mind-
járt kezdetben, midőn a gyomok még kicsinyek levén a magnak veszé-
lyeztetése nélkül gyökerestől könnyen eltávolíthatók lettek volna. Ez
oknál fogva ajánlatos a magot érése után azonnal szedni s a fennebb
elő .adott módon azonnal el is vetni, ha ez lehetséges nem volna,
vagy ha a magot máshonnan kellene beszerezni, ajánlatos a magot
egy évig vermekben beföldelve eltartani s azután csak a következő
év őszszén, illetőleg a második év tavaszszán elvetni. A vermekben
való eltartás ugy történik, hogy egy magasabban fekvő, sem igen
száraz, sem vizenyős helyen az eltartandó mag mennyiségének meg-
felelő hosszú, 40—50 cm mély és 25—30 cm széles árok készíttetik,
ebbe
a mag 10—15 cm vastagon felhalmoztatik s falombbal, azután
földdel egészen betakartatik ugy, hogy az árok teljesen ki legyen
töltve. A mag ezen eltartásánál főleg arra kell vigyázni, hogy viz ne
jusson hozzá, sem egerek által meg ne károsittassék.
Tavaszszal a mag megvizsgálandó s ha netán csíráznék, a mi
őczszel szedett magnál könnyen megtörténik, elvetendő, különben pedig
ujből belföldeltetik s azután csak őszszel vagy a következő tavaszszon

632
vettetik el; a vetés megkönnyítése czéljából tanácsos az ekként eltar-
tott magot elvetése előtt megrostálni, hogy az esetleg hozzá tapadt
föld eltávolitassék.
Ha a magot nem akarjuk a jelzett módon bevermelve eltartani,
vagy pedig bizonyos körülményeknél fogva (pl. az ágyak nem üresek)
az érése után azonnal őszszel el nem vethető, akkor a mag tavaszi
elvetéséig legczélszerűbben szellős, de mindamallett védett, fagymen-
tes helyen pl. padláson, vagy száraz pinczében mintegy 3/4 részéig
megtöltött zsákokban telelhető át. A zsákok azért nem töltendők meg
egészen, hogy azokat jobban fel lehessen rázni, mit időnként tenni
szükséges. Megjegyeztetik itt, hogy a mag csak megszikkadt állapo-
tában helyezendő el téli eltartásra, e végből a gyűjtött mag, a levegő
járásának kitett s a nedvesség és nap ellen védett helyen előzetesen
kiteregettetik, hogy megszikkadjon.
A juharmag csirázóképességét csak rövid ideig tartván meg, taná-
csos azt érése után azonnal őszszel elvetni, mert ez esetben a mag
télen át megfelelő nedvességben lévén ki nem száradhat s tavaszszal
biztosan kikel. Tavaszi vetés mellett, bármi gondosan eszközöltetett
is a mag téli eltartása, az részben még is annyira kiszárad, hogy
csak egy része kel ki ugyanazon évben, nagyobb része pedig csak a
következő évben fog kikelni; a korai juharnál különösen gyakori ez az
eset. Száraz időjárás mellett pedig még az is megtörténik, hogy a
mag a földben el is romlik. Ha a körülmények olyanok, hogy tavaszi
vetésre lennénk utalva, akkor a főgoudot a mag téli eltartása képezi.
Erre nézve ajánltatik, hogy a mag az erdőben mintegy 15—20 cm
vastagon felhalmoztassék, s lombbal betakartassék, különben pedig a
kellően megszikkadt mag zsákokban épugy eltartható mint a kőris
magja. Az őszszi vetésnek mindkét fajnál általában azon hátránya
van, hogy a tavaszszal korán megjelenő csemeték az utófagy károsí-
tásának ki vannak téve, ezenkívül az ágyak hamar begyomosodnak,
tehát korábban kell kezdeni a gyomlálást; tekintve azonban, hogy az
őszi vetés jobb eredményt biztosit, a tavaszi vetésnek pedig azon hát-
ránya van, hogy mindkét faj magja csak a következő évben szokott
kikelni, a mennyire csak lehet az őszi vetés alkalmazandó.
Ha mindazonáltal tavaszi vetés válnék szükségessé, a kőrisnél
egy évig beföldelt maggal, tanácsos azt valamint később, oly időben
vetni, midőn a kelő csemetéket az utófagy károsításától félteni nem

633
kell. A juharmag' azonban korán vethető, mert későn, 4—6 hét múlva
szokott kikelni s e mellett a késői vetésnek azon hátrányos követ-
kezménye szokott lenni, hogy különösen hidegebb vidéken a csemeték
télire kellően meg nem fásulhatván,
a fagy által megkárosittatnak.
A mag elvetése a hornyokba mindkét fanemnél szárnyastól és
kézből történik, vető készülékek ezeknél nem alkalmaztatnak; ezen.
munkát legjobb nőkkel végeztetni, mert olcsóbb és jobb szokott lenni,
mint ha azt férfiak végeznék; itt főleg arra kell vigyázni, hogy a
mag egyenletesen vettessék el s ne legyen egyik helyen igen sok
mag egy csomóban, másutt pedig épen semmi. A juharnál ajánlatos
a magot jósága szerint inkább ritkábban mint sűrűn vetni, mert cse-
metéi már az első évben jelentékeny magasságot szoktak elérni s ha
azok a veténysorokban sűrűn egymás mellett állanak, növekvésük és
fejlődésük hátráltatva van.
A mag betakarására jól megporhanyitott laza, esetleg rostált
vagy gyephamuval, korhanyfölddel (Kompost) elegyitett föld, vagy
televényes erdei föld használandó s soha, semmiféle körülmények között
kötött agyagtalaj, mert ezen, különösen eső után, kéreg szokott kép-
ződni, s ezen keresztül a kelő csemete gyakran nem képes áttörni és
elpusztul. A veteménysorok annyira takarandók be földdel, hogy kissé
emelkedettebbek, domborúak legyenek, mi arra van számítva, hogy
ezen frissen alkalmazott föld még süppedni fog. Különben pedig leg-
jobb azt azonnal lapáttól, vagy egy külön e czélra szolgáló s közepén
nyéllel ellátott deszkával kissé leveregetni, mert ez által a mag köz-
vetlen érintkezésbe jővén a földdel, gyorsabban vesz fel nedvességet
s hamarább csírázik.
Az egy évig beföldelve eltartott kőris mag, valamint a juhar-
mag őszszel elvetve tavaszszal korán szokott kikejni, tavaszi vetés
mellett az egy évig beföldelve volt kőris mag 3—4; a fürtös juhar-
mag ellenben 4—6 hét múlva szokott kikelni. A korai juhar tavasz-
szal vetve, nagyobbára csak a következő év tavaszán kel ki. A vetés
ideje vidék és időjárás szerint változó szokott lenni; a hol a cseme-
téket az utófagytól félteni kell ott tanácsos inkább valamivel későbben
mint korán vetni, minden körülmények között azonban a juharmag
április első felében, a kőris mag ellenben második felében elvetendő.
A kőris kelvény két hosszúkás vastag bőrnemű sziklevéllel bir; a,
Erdészeti Lapok. 4X

634
fürtös juharnál a két sziklevél épélű, tompahegyü és tojásalaku, a
korai juharnál ellenben hegyes, épélű és lándzsás.
Egy bizonyos terület bevetésére megkívántató magmennyiség
annak jóságától, a hornyok távolságától s a magnak sűrűbben, vagy
ritkábban történő bevetésétől függ. Tapasztalás szerint 100 négyzet-
ölre kell 6—8 Jel kőris, vagy 5-7 Tel juharmag, eszerint egy kat.
hold kert bevetésére kell átlag 112 M, vagy, egy hectoliterre 16 kl-ot
számítva, 7 Jil kőrismag, — vagy 96 Jel illetőleg, egy hl-re 15 M-ot
számítva, 6'4 hl juharmag. Egy M kőrismag tartalmaz átlag 14.000
szemet, eszerint 60% átlagos csiraképesség mellett egy kat. holdon
mintegy 940.000 csemete nevelhető. Egy Jel juharmagban van átlag
9.500 szem, 60% csiraképesség mellett egy kat. holdon mintegy
547.000 csemete nyerhető s igy 1000 drb kőriscsemete tenyésztésére
szükséges 1*3—1'6 négyzetől, ugyanannyi juharcsemete nevelésére
pedig 1*5—2 0 négyzetől.
A csemetekert megtrágyázására nézve megjegyeztetik, hogy annak
idejét és mérvét a talaj jósága állapítja meg. Erőteljes jó talajon két-
három évig, illetőleg mig a csemeték onnan kivétetnek, nem szük-
séges trágyázni. A kert újbóli bevetésénél azonban, még az esetben
is, ha a talaj jónak látszik, tanácsos mindig trágyázni, hogy a cseme-
ték bőven feltalálhassák a talajban a szükséges tápanyagokat, ez által
elkerültetik az esetleg később szükségesnek mutatkozó köztes trá-
gyázás. Trágyaszer gyanánt televényes erdei föld, gyephamu vagy
korhanyföld (Kompost) használható, mely utóbbi ugy nyeretik, hogy a
kertből kikerülő gyomok falombbal elegyesen rakásokba felhatalmoz-
tatnak, mig teljesen elrothadnak, ez azután mint kitűnő televény a
legjobb trágyák egyike. Hogy ezek közül, mely trágya használtassák,
attól függ, hogy * melyik szerezhető be olcsóbban. A trágyázás ugy
történik, hogy a trágya az illető területen szétszóratik, s annak finomabb
felásása alkalmával a földdel jól összeelegyittetik. Rosszabb talajon
megtörténhetik, hogy köztes trágyázás is alkalmazandó, ennek szük-
sége akkor áll be, ha észrevétetik, hogy a csemeték növekvése nem
kielégítő; ily czélra gyorsan ható trágyák, milyenek pl.: a gyephamu
vagy korhanyföld használandók; ezen trágyázás ugy eszközöltetik,
hogy a trágya a sorközökben széthintetik, s azok azután keskeny
kapával megkapáltatnak, s ekként a trágya a földdel jól összeelegyít-

635
tetik. Minél rosszabb a talaj, annál gyakrabban s annál erősebben
szükséges trágyázni.
Az elvetett mag és a csemeték egyaránt különböző károsítások-
nak vannak kitéve, ezek közül először is az egerek által okozható
károsítások veendők figyelembe, ezek nemcsak a magot eszik meg,
különösen, ha az egy évig a földben hever, hanem a fiatal kőris-
csemetéket is gyakran közvetlenül a gyökfő alatt elrágják, s ez által
azok kiszáradását okozzák. Ezen veszélynek némileg eleje vehető
az által, ha a csemetekert a mezőgazdasági földektől lehető távol
telepíttetik meg, s a kert körül levő bozót és gaz, mint az egerek
tartózkodási helye, eltávolittatik. Ha mindamellett az egerek jelenléte
és károsítása észleltetnék, tanácsos néhány napra a kert körüli terü-
letre sertéseket behajtani, ezek az egereket elpusztítják és elűzik,
a
kertben pedig szükséges az egereket merőleges oldalfalakkal biró
árkokba beásott fazékokban kifogni, vagy megmérgezni.
A kőris és juhar lombját szereti különösen a szarvasmarha, a
csemetéket pedig télen át lerágja az őz és nyúl, mely utóbbi különö-
sen
a kőriscsemetékben nagy mérvű károkott szokott okozni; a cse-
metekert tehát minden körülmények között a helyi viszonyoknak leg-
inkább megfelelő és a nyulak ellen is biztos védelmet nyutó kerítéssel
látandó el.
A csemeték a tavaszi utófagy iránt érzékenyek lévén, ezen
károsítás ellen is lehetőleg biztositandók, ezen veszély különösen őszi
vetés alkalmazása mellett fenyeget, ez ellen általában védekezhetni
ugy, hogy a csemetekert a hűvösebb éjszaki oldalokon telepíttetik
meg, hol a tenyészet tavaszszal később indul meg. Tavaszi vetés
mellett pedig ugy, hogy ez oly későn eszközöltetik, midőn a kelő
csemetéket utófagytól féltenni már nem kell. Ha mindamellet a helyi
viszonyok olyanok, hogy a nagyon későn beálló utófagytól tartani
lehet, tanácsos a csemetéket ez ellen megfelelő védőrácsok alkalma-
zása által megvédeni. A juhar csemetéi idősebb korukban már nem
nagyon érzékenyek az utófagy iránt, s ez esetben külünös védelmet
nem igényelnek.
Megemlitendő még a kőrisbogár (lytta vesicatoria), mely az
esetleg közelben levő idősebb kőrisfákról könnyen a csemetékhez juthat,
s a kőris leveleinek lerágása által a csemetéket megkárosítja. Elő-
41*

636
vigyázat, valamint a rovarnak lerázása a csemetékről és összeg'yüjtése
megvédenek ezen károsítástól.
A csemeték ápolása a gyomlálásban, a sorközöknek időnkénti
megkapálásában, s a csemetesoroknak mérsékelt feltöltögetésében
nyilvánul. A kertnek minden gyomtól való tisztántartása fontos tényező,
mert a gyom elvonja a csemetéknek szánt tápanyagok egyrészót,
valamint a kisebb csapadékot, különösen a harmatot, s ezenkívül a
gyökérzet fejlődését is korlátozza; ugyanazért már a cse-
metekert felásása alkalmával lehetőleg minden gyom gyökerestől
gondosan eltávolítandó. Friss erdőtalajon az első évben igen kevés
gyom nő, sokkal kevesebb mint a már használt talajon, őszi
vetés után, a gyomlálást mindjárt tavaszszal kell megkezdeni, midőn
a gyomok még kicsinyek, s nyáron át annyiszor eszközölni a hány-
szor szükséges. Eső után, midőn a talaj már kissé megszikkadt, s
nem tapad a kézhez és lábhoz, legjobb gyomlálni, mert a gyomok
gyökerestől hihúzhatók. Tavaszi vetés mellett czélszerü az ágyakat
korán felásni, mert vetésig igen sok gyom kel ki, melyek azután az
ágyaknak meggereblyézése által könnyen megsemmisíthetők, mi czélra
könnyű vasgereblye használandó. A korai felásásnak ezen felül azon
előnye is van, hogy vetésig a talaj megülepedik, s ily talajba jobb
vetni, mint az egészen frissen felásott talajba. A gyomlálással egy-
idejűleg tanácsos a sorközöket is megkapálni és megporhanyitani, ez
egy keskeny, vagy háromágú, (villaszerű) kapával történik, s egyúttal
a csemeteksorok is mérsékelten feltöltögettetnek, minek azon jótékony
hatása van, hogy a csemetesorokban a föld lasabban szárad ki, eső
alkalmával pedig a sorközökben összegyűlt víz mélyebben hat le a
talajba, s ezáltal a csemeték a kiszáradás ellen biztosítva jól növe-
kednek.
A kőris és juhar csemetéi két éves korukbau rendesen már
oly nagyok, hogy kedvező viszonyok között a beerdősitendő helyekre
kiültethetők, ez esetben nem szokás, de nem is szükséges őket
iskolázni, mert a csemetéknek, elég tömött, s nem mély gyökérzetük
van s az ültetés nem iskolázott csemetékkel is jól sikerül. Ha
bizonyos körülmények között (gyomos helyek beerdősitére, hézagok
pótlására stb.) nagyobb csemeték kívántatnának, ezek is iskolázás
nélkül a csemetekertben nevelhetők és pedig vagy ugy, hogy erre
való tekintettel már maga a vetés is ugy eszközöltetik, hogy a kikelő

63 7
csemeték azután megfelelően ritkán álljanak, vagy pedig, ha erre tekin-
tettel nem voltunk, különösen azért, mert a kisebb csemeték is nagy
mennyiségben czélszerüen felhasználhatók, s tényleg szükségeltetnek
is, akkor a nagyobb csemeték ugy nevelhetők, hogy azok megfele-
lően megritkittatnak, t. i. minden második sorból a csemeték kiásat-
nak, a megmaradó sorokban pedig szintén annyira megritkittatnak,
hogy a csemeték távolsága 10—15 cm legyen. Máskülönben pedig a
csemeték ugy nevezett faiskolában iskoláztatnak.
A faiskola helyének megválasztásánál és megmunkálásánál a
csemetekertre vonatkozólag elmondottak követendők, ugyanezért czél-
szerü, ha a faiskola lehetőleg a csemetekerttel egyesittetik, s ennek
egy része használtatik faiskola gyanánt.
Az iskolázásra legalkalmasabb idő a tavasz; ez minél korábban
s mindenesetre a csemeték rügyfakadása előtt eszközlendő, hogy a
rendesen dús tavaszi csapadék a csemeték javára essék. A juhar
csemetéi különösen korán iskolázandók, mert rügyei hamar dagadnak.
Vidék és időjárás szerint márcziusban és április elején, lágy időjárás
mellett és különösen homokos talajon már február vége felé történik
a csemeték átültetése. Az őszi iskolázás lehetőleg kerülendő, nemcsak
azért, mert ez a napok rövidsége folytán a tavaszinál költségesebb
szokott lenni, de azért is, mert az őszszel ültett csemeték könnyen
felfagynak. Maga az iskolázás, vagy is a csemeték átültetése lehető-
leg borús időben foganatosítandó, hogy a csemeték gyökereinek, vala-
mint az ültető lyukakban, vagy árkokban a talaj kiszáradása meg-
akadályoztassák.
Iskolázására rendesen ágyak használtatnak, melyekben a cse-
meték zsinór után készített lyukba, vagy árkocskákba ültettetnek.
A sorok és csemeték távolsága attól függ, hogy mily korú és nagy-
ságú csemetéket kívánunk az iskolázás által nevelni, vagyis hány évig
szándékozunk azokat a faiskolában hagyni. Ha mintegy 1—1*5 m
magas csometék szükségeltetnek, ez jó talajon már az iskolázás har-
madik évében elérhető. Ez esetben a kőrisnél a csemetsoroknak
25—30 cm, a csemetéknek a sorokban 15—20 cm távolság, a
juharnál pedig 30—40 cm. sor- és 20—30 cm csemetetávolság ad-
ható. Ha még ezeknél is nagyobb csemeték, úgynevezett suhángok
kívántatnának akkor a legjobb csemetéket kiválogatva, másodszor is
iskolázni kell, mely esetben a kőrisnél 40—70 cm sor és csemete-

638
távolság alkalmazható, vagy pedig az először iskolázott csemeték ezen
távolságnak megfelelően megritkittatnak, olyképen, hogy az eltávolí-
tandó csemeték óvatosan kiásatnak, s az erdősítéseknél felhasználtat-
nak. Ez annál könnyebben történhetik, mert sem a kőris sem a juhar
gyökerei nem hatolnak mélyen a talajba, s igy alig szükséges ujabb
iskolázásuk, minek czélja tulajdonképen az lenne, hogy a mélyen
lemenő, vagy oldalt messze elágazó gyökerek megcsonkíttatván, tömött
gyökérképződés idéztessék elő. A juharcsemeték iskolázásánál általá-
ban nagyobb távolság alkalmazandó, mint a kőriscsemetéknél, mert
a juhar kezdetben inkább felfelé növekszik, s aránylag kevés oldal
ágat hajt, s ha emellett a csemeték még sűrűn is állanak, azok any-
nyira felnyúlnak, hogy alig képesek önmagukban egyenesen megállani,
miért is az ily csemeték azután az erdősítéseknél nem igen használ-
hatók. Erőteljes, zömök és ültetésre alkalmas csemeték úgyszólván
csak ezeknek ritkább állása mellett nyerhetők. Egyszerű iskolázásnál
1000 drb kőris csemete nevelésére 10—12, ugyanannyi juhar csemete
nevelésére pedig 15—20 négyzetől terület szükséges. E szerint egy
kat. holdon 134—160.000 kőris, vagy 80—107.000 juhar csemete
iskolázható, 1000 drb 1—2 éves csemetének átültetése a csemete-
kertből a faiskolába középviszonyok mellett mintegy 1*4 napszámot
igényel.
Iskolázásra rendesen az egy éves csemeték használtatnak, jól-
lehet idősebb csemeték is egészen jól és biztos sikerrel iskolázhatok.
Ha az iskolázás nem volna oly költséges, ugy annak alkalmazása kőris
és juharnál különösen ajánlatosnak volna mondható, mert tapasztalás
szerint az iskolázott csemeték még ugyanazon évben magasság és
vastagságban az át nem iskálázott, ugyanoly korú társaikat jelenté-
kenyen felülmúlják; miután azonban az iskolázás rendesen nagyon
költséges szokott lenni s másrészt a csemeték a nélkül is gyorsan
növekednek s mert sem a kőris, sem a juharcsemetéknek nem szokott
mélyen a földbe menő, vagy oldalt messze terjeszkedő gyökérzete
lenni, mi esetleg a későbbi ültetést megnehezítené, az iskolázás
csakis kivételes esetekben nyerhet czélszerü alkalmazást. A kőrisnél
csemetenevelésre igen czélszerüen használhatók, a valamely korosabb fa
alatt természetes uton keletkezett egy éves magról kelt csemeték is,
melyek néha helyenként nagy mennyiségben és sűrűn találhatók. Ezek
közönséges vagy kissé homorú ásóval a földből kiemeltetvén, a csemete-

639
kertben, az ágyakban zsinór után 6—10 cm-nyire egymástól elültet-
tetnek s még ugyanazon évben oly magasságot érnek el, hogy kedvező
viszonyok közé, t. i. a hol buja fü és gyomnövés nincs, már a követ-
kező tavaszon kiültethetők. Tekintve azt, hogy magvetés által leg-
feljebb a harmadik évben nyerhetők ültetésre alkalmas csemeték,
nem lehet eléggé ajánlani a jelzett mód követelését, a hol t. i. ez
eszközölhető, ezen az uton általa rövid idő alatt sok és használható
csemete nyerhető, pénz és idő takaríttatik meg s emellett az eredmény
teljesen kielégítő szokott lenni.
Az egy éves csemetéket zsinór után lyukba szokás az ágyak-
ban ültetni; lyukkészitésre megfelelő vastagságú, kissé hegyezett fa,
vagy úgynevezett ültető vas használtatik. Az ültetést, valamint min-
den könyebb munkát legjobb nőkkel végeztetni. Idősebb csemeték
iskolázása kapával, vagy ásóval készített árkocskákban történik,
ezeknek oly nagyoknak kell lenniök, hogy azokba a gyökerek lehe-
tőleg természetes állásuknak megfelelően legyenek elhelyezhetők. A
törzs megnyesése az iskolázás előtt csakis kivételes esetekben válik
szükségessé s legfeljebb valamely rosz növésű vagy megsérült ág
eltávolításában nyilvánul, különben teljesen mellőzendő, különösen a
kőrisnél, melynek csemetéi anélkül is egyenesek, nyúlánkak és oldal-
ágak nélküliek szoktak lenni, a gyökereknél is legfeljebb a nagyon
hosszú gyökerek csonkitandók meg.
A csemetéknek az iskolázás czéljából történő átültetésénél kü-
lönösen arra kell vigyázni, hogy a gyökerek meg ne száradjanak, ez
okból ha lehetséges, a csemeték csak a szükséghez képest időről-
időre emelendők ki az ágyakból, ha pedig a csemeték távolabbról,
egyszerre nagyobb mennyiségben szállíttatnak a faiskolába, szükséges
azokat a nedves moha közé csomagolva szállítani, az ültetésig pedig
árnyékos helyen, gyökereiket beföldelve eltartani.
A csemeték a faiskolában ugyanazon károsításoknak vannak
kitéve, mint a csemetekertben, szükséges ennélfogva a faiskolát is
minden körülmények között jó kerítéssel ellátni. A többire nézve
a
csemetéknél elmondottak tartandók szem előtt. Ápolás tekintetében
a csemetéket a faiskolában is tisztán kell tartani a gyomtól, a kézzel
való gyomlálás itt többnyire mellőzhető, mert a csemetesorok s a
csemeték nagyobb távolsága folytán lehetséges ezen munkát keskeny
kapa segélyével is végezni, mi azért is jobb, mert ezáltal egyúttal

640
maga a talaj is megporhanyittatik. Ez lehetőleg eső után, de meleg
napos időben eszközlendő, mikor a kikapált gyomok a felszínen
hagyva, gyorsan megszáradnak s összegyűjtve könnyen eltávolíthatók.
A kőris és juhar csemetéinél egyaránt gyakori jelenség, hogy
rajtuk kettős, úgynevezett villás csúcshajtás képződik, ez azáltal szár-
mazik, hogy a csúcshajtás képződésére szolgáló csucsrügy elfagy, vagy
letöretik, mely esetben rendesen a két oldalrügy veszi át a csúcs-
hajtás szerepét s mindkettő egyformán felfelé növekedvén, származik
a villás csúcshajtás. Ha szép csemetéket akarunk nevelni, akkor
szükséges, de különben is mindig ajánlatos a gyengébb hajtást éles
késsel, közel a törzshöz gondosan levágni. Ezenkívül szükséges a
netán hosszú oldalágakat kissé megcsonkítani, a rosz növésüeket,
vagy megsérülteket szintén gondosan eltávolítani. A nyesés tavaszszal,
a nedvkeringés beállta előtt, február végén és márcziusban végzendő.
A csemeték átlagos kerüköltsége azon költség nagyságától függ,
melyet azok nevelésére fordítani kellett, ezen költségek kiszámításánál
tehát tekintetbe veendők a csemetekert és faiskola telepítési és fen-
tartási költségei, a mag beszerzési költségei, napszámbérek stb. Ezen
tényezők változók lévén, következik, hogy a csemeték kerüköltsége
legfeljebb nagy átlagban megközelítőleg határozható meg. Átlagos
napszámban kifejezve a kerüköltséget, középviszonyok mellett („Erd.
Zsebnaptár".)
1000 drb 1 éves nem iskolázott csemete 2-3 napszámot;
1000 „ 2 „ „ „ „ 2-9
1000 ,, 3 „ iskolázott csemete 4*0 napszámot;
1000 „ 4 „ „ „4-7
1000 „ 5 „  „5-8 igényel.

641
A szil és éger csemetéinek kertekben való neve-
léséről.*)
Jelige: Mesterünk a természet, tőle tanuljunk.
A szilnek több faja közül legelterjedtebb a közönséges (mezei)
szil (Ulmus campestris L. Feldűlnie), ez a hegységi erdőkben sem
ritka, mindazonáltal inkább a síksági erdők fája. Minden faj között
ez szolgáltatja a legnagyobb méretű törzseket s ezenkívül fája kü-
lönböző iparczélokra is alkalmas. Mesterséges megtelepítése, kizá-
rólag csemeték ültetése által, mindinkább tért hódit. A kőrishez
hasonlóan szintén a nedvesebb és üdébb, erőteljes talajt szereti, a
csemeték tenyésztésére is tehát ily talaj választandó; ezen tényezőket
leginkább az északi és észak-nyugatnak kitett helyek biztosítván,
czélszerü a csemetekertet ily helyekre megtelepíteni. Ha ez — külö-
nösen a síkságon — lehetséges nem volna, akkor tanácsos a szilt a
kert legvédettebb helyén vetni, mely valamely közelben levő állab
által délről, vagy nyugatról védve van, mi annálinkább lehetséges,
mert tapasztalás szerint az oldalárnyalás a csemeték növekvésére
legkevésbé sem hátrányos. A csemeték a tavaszi utófagy iránt sem
érzékenyek, mely körülmény a kert helyének megválasztását jelen-
tékenyen megkönnyíti.
Az éger az erdőgazdaságban fontos szereppel bír, mert úgy-
szólván ez az egyedüli fanem, mely a nedves és vizenyős talajon jól
tenyészik s emellett fája is különféle czélokra használható. A cse-
meték nevelése kertekben, hol egy egyúttal más fanemek csemetéi is
tenyészendők, annyiból nehézkes, mert azok vidor tenyészetére oly
fokú nedvesség szükséges, mely a többi fanemek igényeinek meg
nem felel s csemetéik nevelésére teljesen alkalmatlan, mert az ily
nedves helyeken nemcsak a gyom szokott buján tenyészni, de a cse-
meték is, kivált ha sekély gyökérzetüek, a felfagyás veszélyének ki
vannak téve, minélfogva az ily helyek csemetekertben egyáltalán nem
kívánatosak. Ha tehát ily nedves részek a csemetekertben nem len-
nének, tanácsos az éger csemetéit vagy egy külön e czélra megtele-
*) Ez a dolgozat is, melyet a szerző beleegyezésével utólagosan közlünk,
egyike azon pályamunkáknak, melyeket az Országos Erdészeti Egyesület dicséret-
tel tüntetett ki.
 Szerk.

642
pitett kertben, vagy pedig ezenkívül, neki megfelelő nedves, agyagos
homoktalajon tenyészteni, mi annál könnyebben eszközölhető, mert az
égert sem a marha, sem a vad nem bántja s ez oknál fogva az ily
helyek legfeljebb az esetben látandók el kerítéssel, ha esetleg a cse-
metéket a marha általi összetaposástól és letördeléstől kellene félteni,
ez esetben is azonban a legegyszerűbb és legolcsóbb kerítés alkalma-
zandó. A tavaszi utófagy iránt az éger úgyszólván teljesen érzéketlen,
mely körülmény különösen meg is könnyíti a hely megválasztását,
mert itt egyedül az tartandó szem előtt, hogy a talaj állandóan
nedves legyen s nyáron át ki ne száradjon, ily helyek pedig leg-
gyakoriabbak a völgyekben szoktak lenni, ezért tanácsos a kertet ily
helyeken telepíteni.
A szil és éger egyaránt gyakran, majdnem minden évben hoz-
nak termést, a hamvas éger emellett még korán is lesz termőképes.
A szil és éger egyaránt korán tavaszszal, az időjárás szerint februárius
végén, márczius elején, — a mezgés éger márcziusban, április ele-
jén — virágzik.
A szil magja kocsántalan, majdnem köralaku szárnyakkal bir,
melyek hegyükön kissé hasítottak s egymásfölé hajlók. Május végén,
június elején rendesen megérik s azonnal szálni (hullani) szokott.
Gyakran a termés legnagyobb része léha és rosz, az érés után először
szálló magvak általában mindig roszak. Ez oknál fogva a mag sze-
désével, midőn az már szállani kezd, tanácsos 4—5 napig várni, de
azután sietni kell vele, mert a mag gyorsan érvén, hamar száll. A
mag szedésére ügyes fiukat lehet alkalmazni, kik a fára mászva
horgas bottal vagy rúddal az ágakat magukhoz húzva, a magot
kézzel lehúzzák (abstreifen) s tarisznyába vagy zsákba gyűjtik. Egé-
szen szélcsendes időben lehet a magot a fáról leveregetni, a fa
alá kiterített lepedőkre, vagy egyenesen a földre, ha az t. i. száraz
és nem gyomos, s azután a mag összesepertetik. Különösen vigyázni
kell azonban, hogy a frissen szedett mag zsákokban, vagy rakásokban
sokáig felhalmozva ne álljon, mert a mag néhány óra alatt megfúl s
csirázóképességéből sokat vészit. Ennek elkerülése czéljából a magot
a nap és eső ellen védett helyen vékonyan szét kell teregetni, hogy
megszikkadjon, különösen ha szedése után azonnal elvetni nem lehetne.
Az éger magja apró tobozokban van elrejtve, október végén
és novemberben érik s akkor szedhető is; megjegyezvén, hogy a

643
hamvas éger magja (alnus incana Willd., Weiszerle) korábban érik
mint a mezgés égeré (alnus glutinosa Willd., Schwarzerle) mely
utóbbi különben erdészileg fontosabb mint a hamvas éger. A mag-
gyüjtés ugy történik, hogy a megérett tobozok leszedetnek, száraz
padláson, vagy mérsékelt hőmérsékü szobában szétteregettetnek s
gyakran megforgattatnak, hol azután nemsokára a tobozok pikkelyei
felpattognak s belőlük a mag kihull. Néhol a tobozokkal biró ágacs-
kákat szokás letörni s ekként a jelzett módon a tobozokból a magot
kifejteni. A mezgés éger magja ugy is gyűjthető, hogy az első nagyobb
fagy után a tobozok, midőn már nyilni kezdenek, a fa alá kiterített
lepedőkre rúddal leveregettetnek. Egy hl mag 30—32 kg-ot nyom.
Igen sok mag szedhető oly vizek partjain is, melyek égerfákkal
vannak szegélyezve, ugy hogy az a vizből kosarakban vagy sűrűn
fonott rostában kimerittetik; ugyanis a télen át lehullott magot a
tavaszi áradás magával viszi s ezután partra kiveti, vagy álló helyen
összegyűjti. Tanácsos e végből patakokon a vízen keresztül helyenként
egyes rudakat megerősíteni, melyek előtt azután a mag összegyűl s
a fentebbi módon azután kimeríthető. Az ily mag azonban nem tart-
ható el, mert kiszáradva csirázóképességét teljesen elveszti, miért is
a nap hatása ellen védett, árnyékos helyen annyira megszikkasztandó,
hogy összetapadó csomókat ne képezzen, s azután azonnal elvetendő,
mi ha nem lehetséges, akkor a mag az elvetésig vizben tartandó el.
A szilmag csirázóképessége 20—30% között változik s azt
csak rövid ideig tartja meg, miért is tanácsos azt érése után azonnal,
tehát júniusban elvetni, annál is inkább, mert a csemeték még ugyan-
azon évben 15—25 cm magasságot szoktak elérni s kedvező időjárás
mellett télire is kellően megfásulnak, őszig, vagy következő tavaszig
a mag, bármily gondosan tartatik is, annyira kiszárad, hogy csirázó-
képessége jelentékenyen megapad. A szilmag igen könnyű, egy hl
megfelelően szikkadt mag legfeljebb 5—6 kg.
Az égermag csírázó képessége 15—25% között ingadozik, leg-
feljebb egy évig marad meg, ezért tanácsos a magot az érésére
következő tavaszon azonnal elvetni.
A szilmag jóságának megvizsgálása ugy történik, hogy tetszés
szerinti mennyiséget ketté vágunk, vagy pedig körmünk között szét-
dörzsölünk. Az egészséges jó magnál a magbél üde és nedves, a rosz
magvak üresek. A jó és friss égermag a nyers égerfához hasonló

644
szaggal bir, — ezt egy éves korában már elveszíti — ezeukivül
körmünk között szétnyomva, belseje nedves.
A szilcsemeték nevelésére, jóllehet kezdetben hosszú, egyenes
vezérgyökereket fejlesztenek, a középmély talaj megfelelő s sem ennél,
sem az égernél a talaj mély megmunkálása nem szükséges. Miként
más csemeték számára, ugy itt is, újonnan megtelepített kertben
tanácsos a talajt kétszer megmunkálni, t. i. durván és finoman.
Durva megmunkálása a talajnak nyáron, vagy ősszel történik s abból
áll, hogy róla a talajtakarót eltávolítva, felszántjuk, vagy durván fel-
ássuk, hogy eként a téli csapadékok, de különösen a fagy hatásának
kitétessék, minek következtében a talaj azután porhanyóssá válik. A
talajnak finomabb megmunkálása tavaszszal, a vetést megelőzőleg ugy
történik, miként azt más kerti növények számára szokásban van, t. i.
az illető terület ásóval, egy ásónyomnyira felásatik, gereblyével ki-
egyengettetik s azután a kert beosztásának megfelelő hosszúságú,
1—1*3 m széles ágyakra beosztatik, melyek között még a földnek
letaposása által kis utacskák készíttetnek. A szil és égermag egy-
aránt csak rendkívül vékony betakarást tűr el, ugy hogy mindkettő
úgyszólván csak a föld szinén vettetik el, ez okból szükséges, hogy
a talaj felásása s vetésre való előkészítése a vetést egynehány nappal
megelőzze, hogy az a vetésig jól megülepedjék. Frissen ásott talajba
sem a szil, sem az égermagot egyáltalán nem tanácsos azonnal el-
vetni, mert a talajnak későbbi süppedése folytán a mag, különösen eső
után felszínre jutván, megszárad s elromlik. Ha az ekként előkészített
terület a vetésig ■— különösen a júniusban vetendő szilnél — netán
begyomosodnék, a gyomok eltávolíthatók ugy, hogy meleg, verőfényes
napon a terület vasgereblyével jól meggereblyéltetik, miáltal a gyomok
kihúzatnak s azután megszáradva összegyűjthetők.
A mag elvetése más erdei magvakhoz hasonlóan rendesen az
ágyak keskenyebb oldalával párhuzamosan haladó barázdácskákban
történik, kivévén az égermagot, ha az valamely a kerten kivüli helyen
vettetik, hol sűrű teljvetés alkalmazható. A barázdácskák legczél-
szerübben az ágyak szélességének megfelelő hosszú közönséges lécz-
czel készíthetők, mely keskenyebb oldalával a földbe annyira benyo-
matik, hogy helyén egy lapos kimélyedés (válucska) képződiks csak
épen arra szolgál, hogy vetés alkalmával a sor egyenes iránya meg-
tartható legyen.

645
A veteménysorok vagy barázdácskák egymástóli távolsága attól
függ, hogy vájjon a csemeték a kertből közvetlenül kiültetendők
lesznek-e, vagy pedig iskoláztatni fognak. Az égercsemetéket isko-
lázni nem szokásos, ezeknél a csemetesorok távolsága 15—20 cm-nek
vehető. Szilnél ha csemetéi nem fognak iskoláztatni, 20—25 cm
távolság alkalmazható s ez esetben a vetés is a mag jósága szerint
megfelelően ritkán eszközlendő, ha pedig iskolázni szándékoltatnak,
a csemetesorok távolsága 10—15 cm-nek vehető.
Az égermagot tanácsos minden körülmények között szedése
után azonnal elvetni, mert a következő tavaszig eltartva, bármi gon-
dosan történik is, eltartása csirázóképességéből annyira vészit, hogy
vetésre nem alkalmas. Kereskedésekből jó égermagot alig lehet kapni,
mert itt gyakori szokott lenni a vízből kifogott mag, mert az olcsón
gyűjthető, ezt különben meglehet ismerni arról, hogy ha belemarko-
lunk, nem ragad ugy a kézhez, mint a friss mag s nincs a nyers
égerfához hasonló szaga. A szilmagot, ha nem lehet azonnal szedése
után júniusban elvetni, tanácsos legalább őszszel vetni, mert a kö-
vetkező tavaszig a mag nagy része elveszíti csirázóképességét. Az
előzetesen jól megszikkadt magot tanácsos azután elvetésig mintegy
háromnegyed részig megtöltött zsákokban padláson, vagy más szellős,,
de száraz helyen eltartani s időnként többször jól felrázni, ennek
könnyebb eszközölhetése czéljából nem töltendők meg egészen a
zsákok.
A szilmag szárnyastól s mindig kézből vettetik a hornyokba s
azután jó porhanyós, vagy rostált földdel oly vékonyan takarandó be,
hogy a mag csak épen ki ne látszassák a földből, ez oknál fogva az
elvetés után főleg arra kell vigyázni, hogy a mag ki ne száradjon,
evégből a szilmagot mindig a kert legüdébb s lehetőleg a kiszáradás
ellen teljesen védett helyen kell elvetni s ez esetben is tanácsos a
bevetett ágyakat földbe szúrt 10—15 cm magas villaalaku fákon
nyugvó rudakra helyezett rőzsével betakarni mindaddig, mig a mag
ki nem kelt s a csemeték eléggé meg nem erősödtek. Ha pedig
kiszáradástól lehet a magot félteni, okvetlenül szükséges, hogy a
bevetett ágyak rendesen megöntöztessenek mindaddig, mig a mag ki
nem kelt, az öntözést legjobb állott vizzel és este végezni, mert
éjjel az elpárolgás kisebb lévén, a viz mélyebben lemegy a talajba.
Az egyszer megkezdett öntözést nem szabad félbeszakítani, mert ennek

646
következtében a mag könnyebben megromolhatik, mintha az nem
öntöztetett volna, az öntözés különben itt annál is inkább eszközöl-
hető, mert különösen ha nemcsak este, de még reggel is öntöztetik,
a szilmag 6—8 nap múlva ki szokott kelni. Az éger mag szintén
kézből vettetik, de lehet e czélra egy bádogból készült tülköt is
használni, mely ugy van szerkesztve, hogy alsó nyilasa szabályozható,
aszerint, amint több vagy kevesebb magot akarunk, hogy a nyilason
egyszerre kiperegjen. Az égermag szintén igen vékonyan, s legfeljebb
egy fél cm-re takarandó be rostált laza földdel. Legczélszerübb azon-
ban a magot földdel elegyítve elvetni, mely esetben azután semmi
más betakarás nem szükséges s nem is alkalmaztatik. Ezen össze-
elegyités ugy történik, hogy a mag körülbelől ötször annyi laza, jó
földdel egy edényben mindaddig kevertetik, mígnem az a földdel jól
összelegyitve látszik lenni s azután igy elvettetik. Vetés után itt is főleg
arra kell vigyázni, hogy a mag ki ne száradjon, mert ekkor elromlik,
evégből tanácsos a bevetett ágyakat, ugy mint a szilnél, rőzsével
betakarni, vagy a kikelésig este és reggel mérsékelten megöntözni.
A szilmag azonnal érése után, tehát nyáron, júniusban elvetve
3—4 hét, telelés után pedig, tavaszszal vetve 4—5 hét múlva szo-
kott kikelni. Két sziklevele visszás tojásalaku. épélü, csúcsán öblös.
Az égermag őszszel elvetve tavaszszal, a tavaszszal elvetett mag
pedig 3—6 hétre a vetés után kel ki, száraz időjárás mellett s ha
az ágyak nem öntöztettek gyakran, egy része csak a következő
tavaszon szokott kikelni, ez esetben azonban a mag könnyen meg is
romlik. Két sziklevele tojásalaku, épélü, alul szürkezöld.
Aszerint amint a veteménysorok (hornyok) közelebb, vagy egy-
mástól távolabb készíttetnek, valamint a mag jósága és a vetés ritkább,
sűrűbb volta szerint változik a magmennyiség is, mely egy bizonyos
terület bevetésére szükséges. Tapasztalás szerint 100 négyzetől terü-
letre kell 2—3 kg szil, vagy 1—3 kg égermag s eszerint egy kat.
hold térfogatú kert bevetésére kell átlag 40 kg, vagy egy M-re
6 kg-mot számítva, 6'7 hl szilmag; vagy pedig 32 kg, illetőleg egy
hl-re 30 kg-ot számítva, 1'07 hl égermag. Egy kg szilmag 115.000
szemet tartalmaz; eszerint 25°/0 átlagos csirázóképesség mellett ety
kat. hold kertben mintegy egy millió csemete volna nevelhető, tényleg
azonban csak 500—600.000 használható csemete nyeretik. Éger-
csemete is megközelítőleg ennyi nyerhető egy kat. hold területről.

647
A szil és égercsemetéket sem a háziállatok, sem a vad nem
bántja s ennélfogva a csemeték nevelésére szolgáló helyeket nem
okvetlenül szükséges kerítéssel ellátni, ha azonban marhajárás köze-
lében feküszíiek s a csemetéket összetaposástól, vagy letördeléstől
kell féltetni, tanácsos lesz ez ellen a helyi viszonyoknak leginkább
megfelelő olcsó kerítéssel védkezni.
Az éger csemetéi a tavaszi utófagy iránt teljesen érzéketlenek.
A szilnél is csak a tavaszi, vagy őszi vetés alkalmazása mellett
korán megjelenő zsenge kelvény károsittatik meg néha általa, ez ellen
a csemetéket fedőrácsokkal, vagy az ágyaknak rőzsével történő beta-
karása által lehet biztosítani, idősebb csemeték azonban szintén
úgyszólván teljesen érzéketlenek az utófagy iránt. Nagyon nedves
talajon gyakran az égercsemeték a felfagyás veszélyének vannak
kitéve; ezen veszély némileg elhárítható azáltal, hogy ősszel az ágyak
nem gyomláltatnak, sem talajuk meg nem porhanyittatik. A szilcse-
meték a felfagyástól nem igen szenvednek, mert meglehetős hosszú
vezérgyökerük szokott lenni.
Mindkét fa csemetéinek ápolása a kertben egyedül a gyomlá-
lásból s a sorközöknek időnkénkénti megkapálásából áll. A gyomlálás
korán megkezdendő s még akkor, midőn a gyomok kicsinyek s gyö-
kerestől könnyen kihúzhatók, legjobb tehát eső után, midőn a talaj
kissé már megszikkadt, gyomlálni. A gyomlálással egyidejűleg taná-
csos a sorközöket is megkapálva, a talajt megporhanyitani, mely
munka keskeny kapával végezhető; ez a csemeték növekvésére igen
jótékonyan hat. A szilcsemeték a téli felfagyás veszélyének nem lévén
kitéve, itt gyomlálni egész őszig lehet, az égercsemetéknél ellenben
utoljára körülbelől augusztus végén kell gyomlálni, nehogy a későbbi
gyomlálás által a talaj meglazittatván, a csemeték még inkább kité-
tessenek a felfagyás veszélyének; az utolsó gyomlálás alkalmával
ajánlatos egyszersmind a csemetesorokat is mérsékelten feltöltögetni.
Ha netán őszig azután a talaj mégis annyira begyomosodnék, hogy a
gyomlálás szükségesnek mutatkoznék, akkor a gyomok ollóval lenyí-
ratnak s gyökerestől történő eltávolításuk csak a következő tavaszon
eszközöltetik.
A szilcsemeték két éves korukban az erdősítéseknél már ren-
desen felhasználhatók, kiültetésükre — kedvező helyen — különben
is ez a legalkalmasabb idő, mert gyökereik ekkor még nem oly na-

648
gyok, hogy általuk az ültetés megnehezittetnék; ezen körülményre
már a vetésnél is tekintettel kell lenni s e végből a magot is jósága
szerint oly ritkán kell elvetni, hogy a csemeték is azután megfelelően
ritkán állván, ezen idő alatt elegendő terük legyen jól kifejlődhetni.
Ha ezeknél idősebb csemeték kívántatnának — pl. gyomos helyek
beerdősitésére, vágások utánpótlására stb. — szükséges e csemetéket
iskolázni, hogy az egyenesen lefelé ható főgyökér fejlődése korlátoz-
tassék, a mellékgyökérzet dúsabb és tömöttebb képződése pedig lehe-
tőleg elősegittessék s ez esetben, ha a vetés júniusban történik,
sűrűn lehet vetni s a csemetesoroknak (hornyok) sem szükséges
10 cm-nél nagyobb távolságot adni, mert az iskolázás már a követ-
kező tavaszon eszközölhető.
Az égercsemeték 2—3 éves korukban szoktak kiültettetni, mert
ezen időre már oly magasságot szoktak elérni, mely őket kiültetésre
teljesen alkalmassá teszi. Gyors növésüknél fogva idősebb csemeték
ritkábban használtatnak, iskoláztatni pedig az éger csak a legkivéte-
lesebb esetekben szokott. Ha mindamellett egyes kivételes esetekben
nagyobb csemeték is szükségeltetnének, ezek ugy nevelhetők, hogy
a csemeték a sorokban megfelelően megritkittatnak s esetleg minden
második sorból az összes csemeték kiemeltetnek, ugy miként ez
kőrisnél vagy juharnál is történni szokott. Nagyobb szilcsemeték ily
uton nem nevelhetők, mert megletős hosszú vezérgyökerük szokott
lenni, mi azután az ültetést igen megnehezíti s az eredményt is
ennélfogva bizonytalanná teszi.
A faiskola helyének megválasztásánál s talajának megmunká-
lásánál ugyancsak a csemetekertnél elmondottak tartandók szem előtt.
Iskolázásra legjobb az egy éves csemetéket használni, különösen a
szilnél a már emiitett nagyobb gyökérzete miatt; az égercsemeték
idősebb korban is jól és biztosan iskolázhatok.
Az iskolázás maga tavaszszal, vagy őszszel eszközölhető, a
szilnél inkább ajánltatik az utóbbi, mert tavaszszal korán fakad és
hajt s igy könnyen elkéshetünk az iskolázással, különösen ha ebben
a tavaszi csapadéktól túlságosan nedves talaj is akadályoz. Az éger-
csemetéket pedig tanácsosabb tavaszszal iskolázni, mert őszi ülte-
tésnél könnyen kitétetnek a felfagyás veszélyének.
Iskolázásra szintén ágyak használtatnak, melyekbe a csemeték
zsinór után készített lyukakban, vagy árkocskában ültettetnek el. Minél

649
nagyobb csemetéket kívánunk az iskolázás által nyerni, annál nagyobb
kell, hogy legyen a csemetesorok s ezekben ismét a csemetéknek
egymástóli távolsága. Ha 2—3 évig kívántatnak a csemeték a faisko-
lában hagyatni, a szil és égernél egyaránt a soroknak 25—35 cm, a
csemetéknek pedig a sorokban 15—25 cm távolság adható. Egyszeri
iskolázásnál 1000 drb csemete nevelésére 12—14 négyzetől terület
szükséges, eszerint egy kat. holdon 134—160.000 csemete iskoláz-
ható. 1000 drb egy éves csemete átültetésére a csemetekertből a
faiskolába középviszonyok mellett mintegy 1'3 napszám kívántatik.
Az egy éves csemetéket iskolázás alkalmával zsinór után készí-
tett lyukakban szokás ültetni, a lyukak megfelelő vastagságú he-
gyezett fával, vagy úgynevezett ültető vassal készíttetnek. Idősebb
csemetéket árkocskákba czélszerü ültetni, ezeknek oly nagyoknak
kell lenni, hogy azokba a gyökerek lehetőleg természetes állásuknak
megfelelően legyenek elhelyezhetők. Iskolázás alkalmával a szilcse-
meték hosszú főgyökerét az elültetés előtt tanácsos megnyesni, ez
mindig éles késsel, vagy jó ollóval óvatosan eszközlendő, szem előtt
tartván mindig azt is, hogy azok mindig inkább gyengébben, mint
erősen nyesendők meg. Az égercsemetéknél legfeljebb a megsérült
gyökéi-részek távolitandók el. A törzs megnyesése mindkét fajnál csak
kivételesen, egyes letörött vagy rosz növésű, nagyon kiálló oldalágak
megrövidítésére szorítkozik.
A csemeték ültetésénél főleg arra kell vigyázni, hogy gyökereik
meg ne száradjanak, miért is a mennyire lehet, azok mindig a szük-
séghez képest emelendők ki az ágyakból, ha pedig távolabbról szál-
líttatnak a faiskolába, szükséges őket nedves moha közé csomagolva
szállítani, s az ültetésig azután árnyékos helyen gyökereiket beföl-
delve eltartani.
A szil és égercsemeték a faiskolában sincsenek úgyszólván
semmiféle károsításoknak kitéve, legfeljebb állatok általi letördelés
ellen kell őket megvédeni s ezért ahol szükséges, ez ellen megfelelő
kerítés alkalmazandó, különben pedig egészen mellőzhető is, különösen
az égernél.
A csemeték a faiskolában is ugyanazon ápolásban részesi-
tendők mint a csemetekertben, ennélfogva a faiskolát is tisztán kell
tártain a gyomtól s időnként megkapálni. Ezen két munka egymással
egyesíthető, ugy hogy t. i. a gyomlálás nem kézzel végeztetik, hanem
Erdészeti Lapok. ±o

650
a mennyire lehet a gyomok kapálás által távolittatnak el. Ez lehe-
tőleg eső után meleg napon végzendő, midőn a kikapált gyomok a
felszínen hagyva, gyorsan megszáradnak s összegyűjtve, könnyen
eltávolíthatók. Ezenkívül a szilcsemetéket a faiskolában nyesni is
szükséges, mert ezeken is, a kőris és juharcsemetékhez hasonlóan
kettős, úgynevezett villás csúcshajtások szoktak képződni, melyek
közül a gyengébbik, egy a törzshez közel alkalmazott éles metszéssel
eltávolítandó, néha pedig erősen szétálló oldalágak is képződnek
rajtok, melyek megfelelően szintén megcsonkitandók. Az égercseme-
téknél e nyesés csakis a legritkább esetekben válhatik szükségessé.
A csemeték kerüköltsége különböző és vidékekként változó
tényezőktől függvén, változó szokott lenni. Átlagos napszámban azon-
ban kifejezve a kerüköltséget, igényel középviszonyok szerint („Erd.
Zsbtaptár").
1000 darab 1 éves nem iskolázott csemete 2'3 napszámot;
1000 „ 2 „ „ 2-9
1000 „ 3 „ iskolázott csemete 4-0 napszámot;
1000 „ 4 „ „ „ 4-7
A karinthiai „Klausenkoffel" nevii romboló hegyi
patak szabályozásáról.
Közli : C s i k Imre, királyi alerdőfelügyelő.
Az 1882-ik évi árvíz, mely Tirolban és Karinthiában mint-
egy 25 millió forintnyi kárt okozott, arra indította az ausztriai
kormányt, hogy Francziaország és Svájcz példájára, a romboló
hegyi patakok megfékezését és szabályozását törvényes uton
elrendelje.
A karinthiai munkálatokra, a melyek 1893-ig befejezen-
dők lesznek, 2*5 millió forint szavaztatott meg, s egyúttal az
építmények fentartására és a befásitásokra egy alaptőkének
képzése is elrendeltetett, melyhez az állam évenként 37.800
írttal, Karinthia pedig 25.200 írttal járul hozzá.

651
A romboló hegyi patakok megfékezéséről, beépítéséről és
partjaiknak beerdősitéséről igen érdekesen értekezett Maders-
pach Viktor ur e lapok 1885. évi I. és II. füzetében, miért
is ezen munkálatokról általánosságban szólni, csak ismétlésekre
vezetne, megkísérlem azonban leírni azokat a speciális munkála-
tokat, a melyeket a múlt év őszén Martinecz és Eccel
cs. kir. erdészjelölt urak és építés vezetők társaságában a
Klausenkoffel vagy Kreidebach nevü romboló hegyi patakban
alkalmam volt megszemlélni.
A Drávának Karinthiában a legvadregényesebb mellék-
folyója a „Moll", mely a Grossglockner (3797 m) Schwerteck,
Eiskügele, Johannisberg, Barenkogel, Breitkogel és Sonnen-
welleck hegyek által körülövedzett „Pasterzen" nevü jégmezőből
ered és 75 km utat megfutva, Sachsenburgnál a Drávába ömlik.
A Moll völgy hegyeinek kőzete a gneis és csillámpala,
a völgy balpartján lévő hegyoldalokon azonban ezen kőzeteken
lerakodva előfordulnak a törmelék kőzetek is, a melyeken 35
romboló patak végzi a pusztító munkát; ezek közül legnagyob-
bak a Klausenkoffel, Kapponigbach és a Gratschgraben.
A Klausenkoffel, mely Karinthiában a legveszélyesebb
hegyi patak a Zenneberg csúcs (2140 m) alatt 400 w-nyire
fakad és Auser Fragaut község felett szakad a Möllbe, mely
ezen a ponton erősen kanyarodik. Altalaja ugyancsak a gneis,
melyen a csillám s agyagpala és hatalmas mennyiségű törme-
lék van lerakodva. A Klausenkoffel völgyben 1826-ban még
virágzó erdők és rétek állottak, jelenleg azonban az egész
völgy vízmosást képez, melyen a vegetatiónak majd semmi
nyoma nincs.
A szakadás 1365 m hosszú, átlagban 440 m széles,
mélysége pedig mintegy 150 m. Az átlagos esés 35°. A
mozgásban lévő terület 42 ha; a vízgyűjtő medencze (peri-
méter) pedig 256 ha kiterjedéssel bír.
42*

652
Á meder biztosítását és szabályozását már régebben is
megkísértették, azonban akkor azt a hibát követték el, hogy
az építkezést felülről kezdették meg, minek az lett a követ-
kezménye, hogy — a műveknek nem lévén elegendő támasz-
pontjuk — a legelső zápor ugy a fából és rőzséből épült
szekrényes gátakat, mint a vízlevezető csatornákat is nyom-
talanul elsodorta.
Zápor és nagyobb esők alkalmával a számos forrás által
amúgy is átnedvesitett törmelék a meredek palarétegeken
mozgásba jön, és a törmelék közt lévő nagyobb sziklatöm-
bökkel együtt a Moll völgybe sodortatván, ott máris mintegy
130 ha területet tett terméketlenné, a völgybe vezető utat
minduntalan járhatlanná teszi, és az e ponton különösen szűk
és erősen kanyarodó völgyet elzárva, a 2-5 km hosszú gos-
niczi tavat képezte.
A törmelékár (Muhrgang) 1879-ik évben oly nagy volt,
hogy a Moll folyónak lefolyását 30 órán át megakadályozta.
Ennek a háborgó kőtengernek megfékezése a villachi erdészeti
műszaki hivatal tervei szerint most van folyamatban.
A tervszerű kivitelt a következő előmunkálatok előzték
meg : mindenekelőtt felméretett az a terület, a melyről a
csapadék és a forrásvizek ezen a vadpatakon futnak le,
(perimeter 256 ha) úgyszintén fel lett véve a már megtáma-
dott talaj, illetőleg a szakadás területe (42 ha), ezzel kapcso-
latban a meder és a partok lejtje is pontos lejtmérés utján
meghatároztatott (átlagban 35°), továbbá fellettek kutatva az
összes források, és végre a szakadásban a geológiai viszonyok
igen részletesen megállapitattak, mely alkalommal kiderült,
hogy a meder jobb partja sokkal kötöttebb (sziklás), mint a
bal part, mely körülmény a torló gátak (Sperre) építésénél
figyelembe is vétetett.

653
A terv szerint a törmelék megrögzítése czéljából a vad-
patak medrébe összesen 10 torlógát fog felépíttetni, és pedig
közel a torkolathoz az I-ső, ettől 50 m-nyire a Il-ik, ettől
88 m-nyire a Ill-ik, ettől 78 m-nyire a IV-ik, ettől 118
m-nyire az V-ik, ettől 65 m-nyire a Vl-ik, ettől 60 m-nyire
a VII-ik, ettől 62 m-nyire a VlII-ik, ettől 120 m-nyire a
IX-ik és ettől 52 m-nyire a X-ik.
A torlógátak egymástól való távolsága, illetőleg a gátak
torlaszoló hatálya figyelemmel a törmelék mozgékonyságára
ugy állapittatik meg, hogy az első torlógát koronájától (a) vont
vízszintesnek a medret (lejtvonal) metsző pontján (b) emelt
függélyesre a korona és a lejtet érintő pont közti vízszintes
távolságnak (a b-nek) a körülményekhez képest 5 — 25 száza-
lékát (c b-t) felrakván, az első gát koronáját ezen c ponttal
összekötjük és e vonalat a mederig meghosszabbítjuk, a hol
ez a vonal a medret metszi, tehát d-nél terveztetik a máso-
dik torlógát, illetőleg az első torlógátnak torlasztó képessége
(Verlandung) eddig a pontig terjed. Ha azonban ezen a helyen
a talajviszonyok nem alkalmasak az építésre, egy-két m-rel
feljebb vagy lejjebb, illetőleg ehhez a ponthoz legközelebb
fekvő alkalmas helyen építtetik a gát.
A százalék nagysága, tisztán tapasztalat szerint állapit-
tatik meg, s leginkább a lejt, a törmelék darabok nagysága, a
nedvesség és az altalajt képező réteg fekvésétől függ.

654
Ottlétem alkalmával az I., II. és III. számú torlógát
teljesen készen, a IV. számú pedig közel volt a befejezéshez.
Az épitést olasz munkások végzik, a kik ezeknél a mun-
kálatoknál rendkivüli ügyességet fejtenek ki.
A gátak lehetőleg nagy, két oldalt megfaragott kőből
épülnek, még pedig szárazon, mivel ezen épitési mód a leg-
jobbnak bizonyult. A kövek a gát közvetlen közelében lesznek
repesztve, vagy ha a törmelék közt a gát mellett nagyobb
szikladarabok vannak, azok használtatnak fel. Fődolog, hogy
a kövek nagyok és súlyosak legyenek.
A IV. számú torlógát 17 m hosszú és a jobb parton
4 m magas, honnét egyenletesen emelkedve, a bal parton
7 m magasságot ér el. A magasságkülönbözetnek az a czélja
van, hogy a viz a baloldalról a sziklás, illetőleg kötöttebb
jobb partra tereitessék.
A torlófal építésénél 442 m3 földkiásás, 75 m3 szikla-
repesztés (a jobb parton) eszközöltetett. A torlófal köbtartalma
534 m3 és összesen 3527*10 frtba kerül.
A kimosás elkerülése végett minden torlógát előtt czölö-
pökből zuhanyágy készül.
Ezeken a torlógátakon kivül, a szakadás felső részén
számos kisebb fagát fog épittetni, melyek, a görgeteg meg-
kötésén kivül a forrásvizek levezetésére szolgáló csatornáknak
támaszul fognak szolgálni. A csatornákat — az eddigi tapasz-
talatok szerint — legczélszerübb nyitottan, kőlemezekből épiteni.
A munkálatok befejezése után a meredekebb fekvésű tör-
melék ki fog egyelittetni és csak azután veszi kezdetét a
begyepesités és illetőleg a beerdősités munkája. Az egész
szabályozás a költségvetés szerint összesen 73.000 frtba fog
kerülni.

655
A fagyapot (Wollin) gyártása és gazdasági
jelentősége.
Irta : Zareczky Pál, m. kir. erdész.
Ujabb időben az erdőbirtokosok és az erdei nyers termé-
keket feldolgozó ipartelepek birtokosai vagy bérlői azon töre-
kesznek, hogy a csekély vastagságuk miatt fürész, vagy hasitott
áru előállitására nem alkalmas faanyagot, és a fürészáru elő-
állitása alkalmával keletkező hulladékokat lehetőleg oly áruvá
dolgozzák fel, mely az előállitásra fordított költségen és a fel-
használt faanyag értének megtérítésén kivül a vállalkozást is
némi nyereséggel jutalmazza.
Igy gyártják mellékterményképen a deszkafürészeknél a
gyufaszálkákat, a papírgyártáshoz való farostot, a dobozokhoz
való falemezeket, zsindelyt stb., mely tárgyak előállításával
jelenleg már önálló ipartelepek is foglalkoznak.
Ezekhez sorakozik ujabb időben a fagyapot*) (Wollin),
melyet Amerikában és Francziaországban már 10 — 13 év óta,
Austria néhány tartományában pedig 3 — 4 év óta gyártanak
mellékterményképen rönkőhulladékból és vékony, egyébre nem
alkalmas fából.
A fagyapot finom, hosszú gyaluforgácsból áll, melyek a
fának tisztán mechanikai szétdarabolása által állíttatnak elő, s
melyek rugalmasságuknál fogva különféle gazdasági és ipari
czélokra alkalmaztatnak.
Legalkalmasabb anyag a fagyapot előállitására a lucz és
jegenyefenyő fája, alkalmazható azonban más fanem is, mint
például a bükk.
A fagyapot gyártása különbön erre a czélra szerkesztett
gyalugépekkel történik, a melyek a következő gépgyárakban ké-
*) Lásd az „E. L." 1885. évfolyam 239. lapját.

656
szittetnek : Hirsch és társa Berlinben, Kirchner és társa
Lipcsében, Anthon és fiai Flensburgban, Hespe és Lem-
bach Ottensenben (Hamburg mellett) és a goldenkróni gép-
gyárban Budweis mellett.
Ezek a gépek egy- és két irányú működésre szerkesztetnek;
tapasztalás szerint azonban az egy irányban működő gépek,
minthogy jobb minőségű és szebb anyagot szolgáltatnak, elő-
nyösebbek a két irányban működő gépeknél. A fát a legtöbb
esetben csak egy irányban lehet simára gyalulni, az ezzel
ellenkező irányban gyalulva borzas forgácsot ád, s ennek kö-
vetkeztében a két irányú gyalulással előállitott fagyapot rosz-
szabb minőségű.
A gyalugépeken kivül szükségesek még a fagyapot elő-
állításához : egy sajtó, mely közönséges szénasajtó is lehet, a
kész áru tömörítésére; egy köszörülő, kétféle szélességű kővel
felszerelve, a gyalukések és a hasitókések élesitésére; egy kör-
fürész a feldolgozandó fának megfelelő felaprózására és egy
fúrógép, az ággöcsök kifurására.
Az egyirányban működő gyalugép termelési képessége,
Schmidt Pál magánuradalmi erdőigazgató adatai szerint*), a
következő :
12 órai munkaszak alatt egy gép termelhet finomabb
minőségből 150—200 kg fagyapotot, durva minőségűből pedig
300 kg-ot.
Hirsch és társa berlini gépgyárosok adatai szerint az
általuk szerkesztett egy irányban működő gyalugép 50 gk
0-2 mm vastag és 20 kg 0-l mm vastag legjobb minőségű
fagyapotot képes termelni óránként, vagyis 12 órai munkaszak
alatt 600 — 240 kg-ot.
A gép ezen termelő képességét perczenkénti 180—200
*) „Oesterreichische Forstzeitimg" 1887. évi 52. szám.

657
fordulat mellett éri el, ez tekinthető egyszersmind a gép leg-
kedvezőbb gyorsaságának is, mert nagyobb sebességet alkal-
mazva, a fából való vezetőrud, vagy a szán könnyen eltörik.
A kihozatal a következőre tehető : 1 ürméter lucz- vagy
jegenyefenyőfa, melynek lehetőleg ágmentesnek kell lennie, s
melynek súlya légszáraz állapotban mintegy 380 kg, átlagban
250 kg tiszta fagyapotot ád.
A feldolgozási apadék tehát 34—35°/0, ezen apadék
5/6-od részét azon fadarabkák képezik, melyek már a gyalugép
által fel nem dolgozhatók s melyek esetleg még másként érté-
kesíthetők.
A hajtóerő nagyságára nézve a következő tájékoztató
adatok adhatók : egy gyalugép maga 4 — 5 lóerőt igényel
működéséhez, a köszörülő igen keveset, ugy hogy számba sem
kell venni, a körfürész 1-—2 lóerőt s a fúrógép 1 lóerőt. A
sajtónál kézi erő alkalmaztatik s igy az erőgépnek, egy gyalu-
gép alkalmazása mellett, 6—8 lóerejünek kell lennie, hogy azt
a hozzávalókkal együtt működésben tartsa. Több gyalu alkal-
mazása mellett megfelelően nagyobb hatályú erőgép alkal-
mazandó.
A gyalugép kiszolgálásához csak egy megbízható munkásra
van szükség, a ki egy helyiségben több, például négy gépet is
üzemben tarthat, s ha a köszörülő a gyalugépek közelében
van, a gépek kiszolgálásán kivül még a gyalu és hasitókések
élesítését is végezheti.
Egy ilyen fagyapotot gyártó telep újból való felállításánál
a gép (450—500 frt), a sajtó (200 frt), a köszörülő s a
kövek (120 frt), a körfürész (80 frt), a fúrógép (50 frt), a
szükséges hajtószijak együttvéve 1000—1100 frtba kerülnek,
mely költséghez még az erőgép (gőzgép, vizikerék vagy tur-
turbina) beszerzési és felállítási költségei is járulnak azon
esetben, ha önálló telep rendeztetik be.

658
A mi a fagyapotgyártás jövedelmezőségét illeti, az Schmidt
Pál adatai szerint a következő :
A feldolgozandó fa felaprózása, a gyalugépek kiszolgá-
lása, a kések élesitése, a kész áru sajtolása és kötése kerül
mázsánként (100 kg) 1 frt 40 krba.
A gépekbe fektetett tőke amortisaciójára számitható min-
den mázsa kész áru után 10 kr, tehát egy mázsa fagyapot
gyártása kerül 1 frt 50 krba.
A fagyapot ára pedig, a gyárnál adva át a vevőnek az
árut, minőség szerint 3—12 frt mázsánként.
Eszerint a fagyapot gyártása utján elérhető jövedelem
mázsánként 1 frt 50—10 frt 50 krra tehető, mely összegből
azonban még a feldolgozott anyag értéke (mázsánként 0-4
ürméter) leszámítandó, mely aszerint, amint hulladék, hasáb
vagy dorongfa lesz feldolgozva, nemkülönben a helyi termelési
és szállítási költségek magassága szerint, igen különböző leend.
Minden esetre legjövedelmezőbb lesz a fürészhulladékok fel-
dolgozása, melyek csekély értékkel birván, az elérhető jövedel-
met a legkisebb mértékben fogják terhelni.
Végre még a fagyapot alkalmazásáról legyen szabad né-
hány szóval megemlékeznem.
A fagyapot előnyösen használtatik derekaljak és szalma-
zsákok megtöltésére, bútorok kipárnázására, mely alkalmazása
mellett nemcsak hogy a jelenleg e czélra használni szokott
szalma, széna és tengeri füvei (Seegras) szemben olcsóságánál
fogva jelentékeny megtakarítást biztosit, de rugalmasságánál és
tisztaságánál fogva sokkal inkább megfelel, mint az említett
anyagok bármelyike.
Némely vasút és gépgyár tisztítóanyagnak alkalmazza a
fagyapotot jó sikerrel.

659
Legelterjedtebben használtatik azonban, mint csomagoló
anyag üveg, porczellán s más törékeny tárgyak és gyümölcs
csomagolására,*) mely czélra rugalmassága és jelentékeny simuló-
képessége kiválóan alkalmassá teszik. Ujabb időben a mező-
gazdaság terén is alkalmazni kezdik a fagyapotot, mint alom-
szert szalma és ennek pótlékai helyett és számos kisérlet igen
kedvezőnek tünteti fel ily irányú alkalmazását.
A „Würtembergisches landwirtschaftliches Wochenblatt"
1887. évi 44-ik számában Fischbach főerdőtanácsos Stutt-
gartban több kisérlet eredményeit összefoglalva, a következő
előnyeit emeli ki más alom fölött.
1. Olcsóságát.
2. Hogy kitűnő trágyát szolgáltat, mert a korhadó fa
már magában is több és jobb humuszt szolgáltat, mint a fel-
bőrében jelentékeny mennyiségű kovát tartalmazó szalma,
avagy annak pótszerei.
3. A fagyapotnak más alom fölött az a jeles tulajdosága
van, hogy a híg ürüléket tökéletesen magába szívja s igy a
gazdának az istáló legbecsesebb trágyáját megköti.
4. A marhának száraz, meleg, puha fekhelyet ád.
5. Á gazdának hatalmában van földjeinek lazább vagy
kötöttebb talajminősége szerint, finomabb vagy durvább fagya-
potot használni, s igy a föld lazításának mértékét szabályozni.
6. Lovaknál alkalmazva még azt az előnyt is biztosítja,
hogy az alomfalásról leszoktatja az állatokat, mit, ha szalmát
alkalmaznak, csak a lóra nézve igen kellemetlen eljárással
lehet elérni.
A fagyapotnak felsorolt alkalmazása, mely annak általá-
nosabb ismeretével bizonyára még szaporodni fog, eléggé mu-
*) Lásd az „E. L." 1886. évfolyam 861. lapját.

660
tatja annak gazdasági jelentőségét, s igen kívánatos volna, ha
nálunk is kísérletek történnének gyártásával.
Nevezetesen oly fenyvesek birtokosaira nézve látszik ezen
uj iparág fontossággal birni, a kik a vékonyabb méretű, avagy
épületi és műszerfára nem alkalmas lágyfa termésöket vagy
csak igen alacsony árakon, vagy épen nem értékesíthetik.
Lapszemle.
(Kon.) A jegenyefenyő belének központkivülisége. A fatörzsek-
ből nyert keresztmetszetek korántsem szoktak mindig köralaknak
lenni, hanem a bélnek az évenként lerakódó rétegek különböző vastag-
ságánál fogva rendesen központkivüli helyzete van, a mi leginkább a
törzs alsó részén észlelhető. A rétegek eme egyenlőtlen megvastago-
dásának okait Mer a „Forst- und Jagdzeitung" közlése szerint a
jegenyefenyőnél megfigyelte, s ez alkalommal a következő eredményre
jutott:
A központkivüliségnek a következő okai lehetnek:
1. A lejtősség. Meredek hegyoldalokon a jegenyefenyő év-
gyűrűi az emelkedés felőli részükön vastagabbak szoktak lenni, mint
a völgy felőli részen, s a különbség az emelkedéssel mindig nagyobb
lesz; a fatörzs kölönböző részeit vizsgálva, legnagyobb a különbség a
fa tövénél, fölfelé mindinkább csökken, mig nem a csúcs felé egé-
szen megszűnik.
2. A erdő széle. Az erdőtestet határoló és a tisztásokat sze-
gélyező szélső fák évgyűrűi a szabad oldal felé mindig vastagabbak
mint az erdő sűrűje felőli oldalon.
3. A tájak szerinti fekvés. Az északi és keleti hajlás
nemcsak a jegenyefenyő állabok fejlődésére bir kedvezőbb befolyással,
hanem az egyes törzseknél is ugyanazt lehet tapasztalni; az évgyű-
rűk ugyanis a nyugati és déli oldalon rendesen keskenyebbek.
4. A szomszédság. Ha egy jegenyefenyő közvetlen közelében
egy más fa áll, akkor a vastagságban való növekvés a szomszéd fatörzs
felőli oldalon korlátozva lesz. A szomszédság eme befolyása a törzsek
egymástól való távolságának emelkedésével apad és középkorú fáknál
1-5 m. távolságon tul már nem észlelhető. A különbség annál nagyobb,
minél élénkebben fejlődik a szomszédos fa.
5. A görbülés. Ha valamely törzs bármi okból meggörbül,
akkor az évgyűrűk a domború oldalon vastagabbak, mint a homorún.

661
6. A sérülések. A sérülések különböző nemei — bármilyen
eredetűek legyenek — a sérülés szintjében vastagabb évgyűrűket
eredményeznek a sebbel szomszédos részekben, mint a seb átellené-
ben levő részen. A forradás fölött és alatt levő részeknél ellenben ép
az ellenkezőt lehet tapasztalni.
Az évgyűrűk egyenlőtlen megvastagodására befolyással biró
tényezők combináltan is működhetnek, s ekkor vagy fokozódik a hatás
vagy ellensulyozodik.
(Kon.) Egyenes törzsű vörösfenyők nevelése. A „Zeitschrift
für Forst- und Jagdwesen" czimű folyóirat június havi füzetében
Krömmelbein erdőtanácsos figyelemreméltó sorokat közöl a vörös-
fenyő neveléséről; nézetei e részben már csak azért is érdekesek és
hitelt érdemlők, mert hosszú 71 évi munkálkodásának tapasztalatain
alapulnak s igy azon rendkívüli szerencsében részesült, hogy mód-
szerének helyességét a vörösfenyő fejlődésének minden pházisában
személyesen megfigyelhette.
A kertészettel foglalkozók előtt ismeretes dolog, hogy minél
fejlettebb és szebb egyedekről vétetik a mag, annál szebb idomú
veteményfélék termeszthetők; csakhogy a mag tökéletes megérése
czéljából fenntartott egyedeket lehetőleg elkülönítve kell nevelni,
nehogy a virágok kevésbbé jó minőségű, hasonfajtáju növények által
termékenyittessenek meg.
Ebből már most arra lehet következtetni, hogy ez az eljárás a
fás növényeknél is hasonló eredményre kell, hogy vezessen.
Krömmelbein a vörösfenyő telepítését annak idején ugy kezdte,
hogy az Angliából egyéves korukban hozatott — akkor már 10 éves
— vörösfenyő csemeték közül a legszebbeket (legegyenesebbeket)
kiválogatta s egymástól lehetőleg távol elültette. Néhány év múlva
már magot szedhetett róluk, de azt ismét csak a legszebb fákról
vette s az ezen magból nevelt legszebb csemeték közül válogatta ki
ismét az anyafáknak valókat s ezt következetesen folytatva elérte
azt, hogy most már hat generátióban lehet gyönyörkednie, melyek
együttvéve már meglehetős terjedelmű állabokat képeznek s különféle
korú és méretű (vannak már 80 éves és 31 » magas törzsek is),
csaknem kivétel nélkül egyenes növésű törzseket tartalmaznak.
Azóta már más irányban is történtek kísérletek a vörösfenyő-
vel, nevezetesen a legkülönfélébb talajokon, tiszta és vegyes állabok-
ban való nevelésével; az eredmény azonban azt mutatt, hogy sem
a talaj, sem a fekvés nem volt befolyással a törzs alakjára, ez
tehát Krömmelbein szerint tisztán a mag minőségétől, illetőleg erede-
tétől függ.
Áttérve a csemeték nevelésére, megjegyzi, hogy a csemete-
ágyakra nézve legjobb trágyának bizonyult a compostföld, melyhez
meglehetős adag felbomlásnak, illetve korhadásnak indult erdeifenyő

662
tű lett keverve, s igy már többször neveltek egy év alatt 22 cm
magas csemetéket. A vörösfenyő különben — ugylátszik — kedveli
az erdei fenyő után maradt hulladékot, mert az olyan irtásokon, midőn
erdei fenyő után következik, igen szépen nő, sőt vetés utján is lehet
ily helyeket szép eredménynyel felújítani.
Telepítéseknél eddig rendszerint o—4 éves csemetéket hasz-
náltak és ezek sohasem lettek T77 m-nél (6 láb) kisebb távolságban
elültetve, de megjegyzendő, hogy minden ültetőlyukba egy lapátnyi
jó televényföld vagy compost lett szórva, a mire azért van szüksége
a vörösfenyőcsemetéknek, nehogy már kezdettől fogva szükséget szen-
vedjenek, a minek aztán rendesen abnormis növés a következménye.
A vörösfenyőnek legjobban felel meg a mély, mérsékelten nedves,
agyagos homok — vagy homokos agyagtalaj s az ilyen talajon nevelt
vörösfenyőállabok eddig az ezen fanemet veszélyeztető betegségektől
is meg voltak kiméivé.
Tiszta vörösfenyőállabok telepítésénél arra kell ügyelni, hogy
jó talajon a vörösfenyőt nem tanácsos 6 lábnyinál (T77 m) sűrűbben
ültetni, minthogy különben nagyon későre fejlődnék ki az annyira
szükséges teljes korona s ugyanez okból nem árt, ha korai és gyak-
ran ismétlődő áterdőlések is eszközöltetnek.
A tiszta vörösfenyőállaboknál továbbá igen fontos és szükséges,
hogy megfelelő talajon lehetőleg korán bükkel alátelepittessenek, hogy
ezáltal a talaj kellő védelemben részesüljön. Az alátelepitett bükk a
folytonos áterdőlések következtében sokat szenved ugyan, de mint
tűzifa azért mindig értékesithető lesz. Jegenyefenyővel ellenben a
vörösfenyőt alátelepiteni nem lehet, mert az áterdőlések alkalmával
szenvedett sérüléseket a jegenyefenyő nem képes ugy kiheverni mint
a bükk s technikai használhatósága, vagyis inkább alakja volna
veszélyeztetve.
Sokkal czélszerübb a vörösfenyőt erdei fenyővel elegyíteni, csak-
hogy idővel a felnyesés válik szükségessé; mert a lassúbb növésű és
világosságot szerető erdei fenyő a gyorsabb növésű vörösfenyő koronája
által beárnyékoltatnék s hézagok támadnának; ez utóbbiak különben
csak előnyére válnak a vörösfenyőnek s az erdei fenyőnél esetleg be-
következő veszteség bőven kárpótolva lesz a vörösfenyő törzsének
vastagságbani gyarapodásával.
(Rgh.) A lombfák rákja és az ellene való védekezés. E czim
alatt az „Óesterreichische Forstzeitung" idei 28. számában egy köz-
lemény jelent meg, melynek szakközönségünket közelebbről érdeklő
részét a következőkben közöljük kivonatosan.
A lombfáinkon pusztító rákok között az idevágó irodalom két
fajt különböztet meg, melyek egyike a Nectria cinnabarina Fr., má-
sika a Nectria ditissima Pul. gomba által idéztetik elő.

663
A mi ezek elsejét (Nectria cinuabarina Fr.) illeti, az minden
erdei lombfán, de különösen a díszfákon és némely gyümölcsfán
található. A törzs vagy ágrészek megsebzése, az ágak letörése, vagy
durva lenyesése, egyaránt előidézője e ráknak. E gomba első fejlődési
alakjában mint Tubercularia vulgáris Pode, a sebhelyeket lepi el
és nagyobb tömegű csoportban 0.1—0.3 cm vastag, élénk piros,
bibircsós kinövést képez. Az ezen gombából végtelen mennyiségben
fejlődő, apró, színtelen spórák, a fának kéregtől megfosztott sebeire
telepedve, néhány óra alatt csíráznak s az igy csírázó mycelium
fonalak össze-vissza kuszálódva, a gomba mycelium szövetét alkotják.
E szövet a sebhelytől minden irányban gyorsan terjedve, megrontja
a faszövetet és a kéreg- valamint a háncsszövet elhalását idézi elő.
A rák jelenlétét a kéregnek nagyobb foltokban észlelhető elszáradá-
sából, a fának beteges kinézéséről, a lombozat hervadtságáról és a
faszövetnek zöldes erezetéről lehet felismerni.
Ismerve e rák tenyészési feltételeit és káros voltát, önkényt
merül fel az a kérdés, miként lehet a baj fellépését meggátolni, vagy
a már mutatkozó kárt megfékezni?
Ez irányban a dr. M a y r H. által Münchenben végzett késérietek
és észleletek alapján a következőket állithatjuk. Habár a fának elrá-
kosodása csak ott következik be, hol a fa testét sérülés éri, mégis a
baj legyőzésére sem a növény ellentálló képessége — midőn a sebet
évről-évre para szövettel igyekszik betakarni — nem elégséges, sem
a seb kivágása, mert a mycelium a fa szövetében sokkal mélyebben
fészkel, mintsem azt a ráksebből megítélni lehetne. Ha ki is vágjuk
minden évben az elhalt kérget a rajta lévő termőtestekkel együtt, s
ha a vágásfelületet be is kenjük kátránynyal vagy valami hasonló
hatású folyadékkal, — a mint ezt sok évi tapasztalat bizonyítja —
czélt nem érünk, mert az igy kezelt sebet a következő évben ismét
csak Tuberkulariakkal gazdagon ellepett kéreg fogja környezni.
Midőn azonban a rák csak egyes ágon jelentkezik, a törzs meg-
mentésére elegendőnek bizonyul a megtámadott ágnak oly mélyen
való levágása, hol a rákot jellemző zöld erezet és poutozat, nem
mutatkozik.
Miután a jelzett s a már fellépett rák pusztításának megféke-
zésére irányuló törekvést, csak a legritkább esetben koronázza siker,
tanácsosabb olyan óvó rendszabályok után nézni, melyek a bajt a
legszűkebb korlátok közé szorítják. Mint fő óvó szabály, a fa meg-
sértésének lehető elkerülése, valamint a fák megnyesésének és az
ágak felnyesésének a téli, tavaszi ós őszi időszak mellőzésével, lehe-
tőleg a nyár folyamán leendő eszközlése említendő. E munkára a
nyár azért a legalkalmasabb, mert ilyenkor a sebek gyors száradása
következtében, a Nectria conidiumok megtelepedése a legkevésbé
valószínű.

664
Végül az értekező arra figyelmeztet, hogy az ágak lenyesésénél
annyira szokásos azon eljárás mellőzésével, midőn ugyanis az ágnak
felülről történt részleges átvágása következtében, az saját súlya alatt
vagy ide-oda rángatva, nagy felületű seb képzése közben lehasad,
tanácsosabb azt előbb alulról bevágni vagy befűrészelni, hogy a rák
megtelepedésénél annyira fontos nagy felületű sebek ne képződjenek.
A lombfák másik gyakori rákja a Nectrica ditissima Tul. nevü
gomba által okoztatik. Ez nem csak sokkal gyakoribb mint előzője,
hanem veszélyesebb is. Erdész körökben ez az ismertebb s mer}
leggyakrabban bükkfákon lép fel, a bükkfa rákjának neveztetik. A
bükkön kivül azonban megtámadja e gomba a gyertyán, tölgy, kőris,
éger, juhar, hárs, nyár stb. fajokat, a vén gyümölcsfákat, valamint
néhány díszfát is, ugy hogy az összes lombfáknak közös rákja gya-
nánt említhető. A külső ismerterő jelei nem mindig ugyanazok, mert
néha mint daganat alakú kinövés jelentkezik, a hol a sebnek elhalt,
sima, fekete középrészét, minden évben erősen megrepedezett, vastag,
lépcsőzetes sebdudorokban veszi körül, más esetben több kisebb-
nagyobb, kevésbé repedezett kérgü, gömbös kinövéseket okoz, melyek
néha tekintélyes nagyságot érnek el. Mig némely fán a rák sebek
sűrűn, egymás mellett, jelentékeny számban lépnek fel, addig más
fán csak egy, de hatalmas vákseb mutatkozik.
A baj keletkezését a fa megsérülése igen elősegíti. A gomba
mycelium szövete a kéreg és háncsszövetben fészkel. A dudoros kinö-
vésen, vagy néha az azt környező kérgen jelentkeznek a szemölcsös,
sima felületű, piros szinü Tiberculáriák, vagy a sokkal pirosabb,
szemcsés, Nectria comidiumok. Azon kísérletek, melyek a ráknak
mesterséges inficziálás utján leendő előidézését czélozták, ez ideig
eredményre nem vezettek, miért is némely búvárok a rák betegséget
nem a leirt gombáknak tulajdonítják. Ezen még kellően nem tisz-
tázott kérdést mellőzve, a gyakorlati életre igen fontos azon kérdés
támad, hogy a mutatkozó Nectria ditissima rákja valami uton gyó-
gyitható-e? E kérdés a legutóbbi időkig megoldatlanul állott, mig a
legújabb időkben Prillieux E. franczia tudósnak sikerült a vasgálicz-
ban oly szert felfedezni, mely az említett rák ellen sikerrel alkal-
mazható.
Prillieux több, már évek óta rák által megtámadott körtefát,
vasgálicz oldattal kezelve, két év alatt sikert ért el, a mennyiben a
rákdudorok legnagyobb része elenyészvén, a sebek durva repedezett
kérge megsimult s az egész fa külsője előnyösen megváltozott.
Ugyanilyen eredményt ért el vén szilvafákkal és fiatal nyárokkal,
melyeket vasgáliczoldattal öntözött földbe ültetett át.
A vasgálicz alkalmazása különféle Prillieux, a ráksebnek kivá-
gását és ugy a sebhelynek, mint környékének, tömény vasgálicz-
oldattal való bemázolását ajánlja.

665
Egy más szakember a fa gyökerét környező talajnak vasgálicz-
oldattal való öntözgetését javasolja Ez 10 l vízben 100 g vasgáliczot
old fel és hetenkén 3—4-szer ezen oldattal öntözi a megtámadott
fa tövét.
Egy harmadik eljárás szerint, a gyökereket környező földet,
a fa nagyságának és nőterének arányában, rövid időközökben kétszer
egymásután vasgálicz porral kell keverni. A vasgálicz mennyiségére
irányadó lehet azon adat, melyszerint az egyszer alkalmazandó anyag
mennyisége 1/2 kg-on kezdve, 1 kg-ot meg nem haladhat.
Mindhárom eljárás gyakorlatilag egyaránt sikeresnek bizonyult,
s hogy erdészetileg is alkalmazásba jöjjön, az csak idő kérdése.
(F. A.) A fürészpor felhasználása. A felső-szileziai herczeg
Ratibor-féle Kammer nevü fürésztelepen évenként mintegy 1000 m3
fürészpor apasztja a felfűrészelt fa tömegét, ezt a tetemes mennyiségű
fürészport újabb időben a Zeitschr. f. Forst u. Jagdw. ez évi 4-ik
füzetében megjelent közlemény szerint a téglagyártásnál, alom gyanánt
és füstölésre használják fel s ily módon köbméterenkint 1*2 márkával
értékesitik. A téglagyártásnál az agyag minősége (kövérsége) és a
tégla felhasználása szerint 15 —30°/0 fürészpor kevertetik az agyag
közé, a mely czélra úgy a fenyőfélék, mint a lomblevelüek fürészpora
egyaránt alkalmas; húsfüstölésre ellenben csak a lomblevelüek és főleg
az éger és tölgy fürészpora használtatik és w3-enként 2 márkával
fizettetik; alomnak főleg a lucz- és erdei-fenyő fürészpor és csak má-
sodsorban a nyír és égeré, mig a tölgyé nehéz és lassú korhadása
miatt egyáltalán nem használtatik erre a czélra.
A fapiaczról.
Budapest, július hó 30.
CB.) A faüzlet köréből nevezetesebb változás nem jelez-
hető, sőt kapcsolatban az aratással némi csend állott be,
melynek kedvezőbb fordulata a most nyomott gabona árak
óhajtott emelkedésétől várható.
A faanyagoknak Romániába való vámmentes bevitelét
illetőleg táplált remények nem valósultak, mert a Román
kormány csupán a Götz Ch.-féle fürészüzlet részére engedte
meg a nyers anyagnak Bukovinából való bevitelét, azon kikö-
téssel, hogy a beszállított nyers anyagnak 80%-át a vállalat
Erdészeti Lapok. 43

666
kidolgozás után az országból kiszállítani tartozik. Eszerint
fakereskedésünk Románia felé az eddigi helyzetben marad.
A fenyő- és tölgyfaanyagok kivitele Fiume és Triest felé
eléggé kielégítő mértékben történik, csupán a tölgydongát ille-
tőleg nyilatkoznak némely kei'eskedői körök oiyképen, miszerint
az ezen anyagra ez évben Horvát-Szlavonországban eladandó
erdőterületek korlátozandók lennének, hogy igy a franczia vá-
sárlók számára kevesebb mennyiségű donga álljon rendelkezésre
s ennélfogva azok részéről jobb árak legyenek elérhetők.
Egyes piaczokról külön ártételeket nem közlünk, hanem
utalunk múltkori tudósításunkra.
Különfélék.
Faeladás Törökországban. Az albán-skutarii főconsul jelen-
tése szerint az albániai vilajet Kroja kerületében lévő Malibar,
Gurji és Spiret nevü állami erdőknek összes fatermése árverés
utján értékesíttetni fog. A jelzett erdők kiterjedése hosszban
25— 30, és szélességben mintegy 10 —15 km; határai a Matia,
Fuiri, Ladi, Busnasze folyók és az adriai tenger.
Az állabokat alkotó főfanemek a kocsányos és kocsány-
talan tölgy, a kőris s igen alárendelt mennyiségben a szil.
A törzsek átmérője 1*3 m magasságban mérve 27 — 80 cm
közt változik, 6—12 m átlagos magasság mellett.
A kihasználandó fatömeg 150.000—200.000 m3-re be-
csülhető, s épület, hajóépítési fát, vasúti talpfákat, továbbá
mű- és szerszámfát szolgáltat.
A 700 ha-nyi malibari erdő kivételével, mely egyedül
fekszik hegyes vidéken, a többi mind síkságon terül el.
A szállítási viszonyok igen kedvezők, a legnagyobb távol-
ság, melyben az erdők a tengertől fekszenek 10—12 km.

667
A Matia és Spindja folyók folynak az erdőkön át, ezek
úsztathatok és kisebb hajókkal hajózhatók.
Az összes fatermés a tövön s csakis egészben az árverés
alkalmával a legtöbbet ígérőnek adatik el.
Az árverés napja az osztrák-magyar főkonsulátusnál, vagy
az albáni vilajet kormányzójánál tudható meg.
(Bgh.) Canada fagazdagságáról. Egy Londonban megjelent
hivatalos tudósítás (Reports on the forets of Canada), a kö-
rülbelől 75,000.000 ha kiterjedésű canadai erdőket a követ-
kező négy természetes csoportra osztja :
1. első az északi csoport, melyben uralkodó fajok a
Picea nigra, P. alba, Abies balsamea, Populus balsamifera;
Betula papyrifera, több fűz és éger faj;
2. második csoport a déli, mely az Egyesült-Államok
keleti részének növényövéhez csatlakozik; itt a Platanus occi-
dentalis, a Liriodendron és Carya fajok, valamint a babér-
félékhez tartozó Sassatras, a Cornus florida stb. az uralkodók;
3. a harmadik, központi csoport az előbb elitettek közt
fekszik és körülbelül negyven tűlevelű és lombfából álló erdők
által képeztetik;
4. a nyugoti, a „Red River" és a „Winipeg"-től nyu-
gatra fekvő csoport a Quercus macrocarpa, Populus Fremonti
és Fraxinus viridis hazája.
Magától értetődik, hogy ezen egyes övek között szám-
talan átmenet észlelhető s hogy az egyes csoportokat nem
különíti el éles határ. Mig az Edvard-herczeg sziget teljesen
erdőtlen, addig Uj-Sottland, melynek állabait Betula nigra és
Tsuga Canadensis képezik, fában bővelkedő. A Lorenzó-tól
északra elterülő öv, melynek északi része erdőben szegény,
vagy néha teljesen erdőtlen is, csaknem 50,000.000 ha terü-
letet zár be. Ezen erdőtlenség oka az egykori erdőségeknek
tűz által történt megsemmisülésében és a termőrétegnek ezt
43*

668
követő lemosatásában rejik. A középső — 21,000.000 ha
nagyságú — csoportban, nagy a faipar. Ennek erdőségeit a
fenyők (Pinus, Abies, Larix) nyár és nyir fajok alkotják. Ezen
övben a vörös fenyő, még az erdei fenyő övében is sikerrel
tenyészthető.
Angol Columbia erdődús, csakhogy erdei kevésbé értékes
fanemek által képeztetnek. Északi részein a Pinus monticola,
Chamaecyparis nutcaensis, Thuja gigantea és Juniperus vir-
giniana az uralkodó.
Legérdekesebb e tudósításban az, hogy a canadai erdők
kizsákmányolása jelenleg oly mérveket öltött, hogy a kormány
az értékesebb fanemeknek mesterséges uton való rendszeres
megtelepítését és több külföldi faj meghonosítását tervezi.
Óriási fatömegveszteség és erdőrongálás okozói, a tartós
száraz őszi időszakban nagy területen pusztító és gyakran
ismétlődő erdőégések, melyek korlátozása vagy elhárítása alig
remélhető. („Deutsche F. u. Jagdzeitung").
(Rgh,) A cellulosenak ujabb alkalmazása. A fából nyer-
hető cellulose hosszú, hajlékony rostjainak kötél, csomagoló
zsineg, fonal stb. előállitására való felhasználása is meg-
kísértetett ujabban a „C. Bl. f. Holzindustrie" szerint. E
kísérletek ugyan még nincsenek tul a kezdet stádiumán, de
az elérni czélzott eredmények tekintetében mégis a legjobb
reményekkel biztatnak. A rostos celluloseból nyerhető papír-
anyagnak egy másik különös alkalmazásáról pedig amerikai
lapok tudósítanak. Ez a papiros fedéllapok (fedőlemezek) készí-
tése volna, melyből az előállított fedélzet könnyüségénél és
más előnyeinél fogva a pala-födelet messze fölülmúlná.
A pépnemü cellulose anyagból gépek segélyével téglák is
sajtoltatnak a kívánt alakban, melyek félig kiszárítva vizmentes-
séget előidéző oldatban telittetnek és azután aszaltainak, mialatt

669
a vízmentes keverék tökéletesen megkeményedik. Aszalás után
a téglák ismét oly keverékkel kezeltetnek, mely zománcz-
szerü felületet kölcsönöz nekik. Erre egy réteg homok jő,
mely a téglákat a hő behatása és a tűz ellen védi. Külöböző
színű homok alkalmazásával a téglák különböző színárnyala-
tokban állíthatók elő. A zománczoló folyadék és homokkal
való kezelés után a téglák másodszor aszaltainak, minek befe-
jeztével használatra alkalmasakká válnak.
(Kon.) A tutajozott épületfának előnye. Egy nem régiben
épült iskola födénygerendáinak kicserélésére vonatkozó jelentés
tárgyalásakor a bécsi községtanács nyilatkozattételre szólította
fel a városi építészeti hivatalt az iránt, vájjon mi oka lehet
annak a gyakori jelenségnek, hogy a födénygerendákat befala-
zásuk utáni aránylag igen rövid idő múlva ismét ki kell cse-
rélni. Az építkezési hivatal véleményében mindenek előtt arra
utal, hogy a Ferencz-József vasút megnyílta óta a födényge-
rendáknak használt épületfa többé nem tutajjal, hanem vasúton
szállíttatik Bécsbe. Az usztatás, illetve tutajozás által a fa
— tudvalevőleg — úgyszólván kilugoztatik, a mennyiben a fa
felbomlását előidéző anyagok belőle a viz által kiszorittatnak.
Ezért tanácsos, hogy az épületfa a rakodókon szorgosan meg-
vizsgáltassák s födénygerendáknak — hacsak lehetséges —
tutajozott jegenyefenyőtörzsek alkalmaztassanak. (Centralblatt
f. d. g. Ftw.)
(F. A.) Az erdők befolyása a jégesőre. Coliadon D.
1875. év július havában a Jura hegység és a nyugati alpok
felső részein átvonuló és rendkívül pusztító két förgeteg irá-
nyát megfigyelvén, azt tapasztalta, hogy az erdővel borított
magaslatok a jégeső mennyiségére és a jégszemek nagyságára
mérséklő hatással nem voltak, és hogy az erdők és az egyes
fák ily irányú befolyása főleg az alantabb fekvő helyeken
átvonuló förgetegeknél jut érvényre.

670
Egyúttal, mint igen érdekes eredményt, kimutatta azt is,
hogy az élő fa közel ugyanannyi légköri villamosságot köt
meg, mint egy, ép oly magas és elvezető sodronnyal ellátott
fém rud. („Centr. f. d. ges. Forstw.)
(F. A.) A rovarok és ezek között a bogarak vagy fede-
les szárnyuak (Coleoptera) élettartama.
F. Rüh l-nek a „Central-
blatt f. d. ges. Forstvesen" f. é. 3-ik füzetében megjelent
közlése szerint ugy a kifejlődés különböző szakaiban, mint
az egyes családok szerint is igen változó.
Igy 1. a pete a kikelésig igen rövid időt igényel és
pedig a legtöbb katóka-féléknél (Coccinellides) 5 — 8; a Cyne-
getis aptera-nál 12; a Trachys pygmaea-nál 9; a Dytiscus
marginalis-nál 12; a Hidrophitus piceus-nál 16; a Lagria
hirta-nál 20; a Necrophorus vespillo-nál 14 napot, mig a
Melolontha vulgáris (cserebogár) petéje az uralkodó hőmérsék
szerint 30—40 napot igényel a kikeléshez;
2. az álczák élettartama a rovarok életében a leghosz-
szabb; igy három évi fejlődési korszak mellett (melegebb égalj
alatt) a cserebogár álczája (pajod) 800; négy évi (hideg égalj)
mellett pedig 1100 napot él; a Necrophorus vespillo álczája
csak 42 nyári napot igényel, hogy bábbá alakuljon; az Oxy-
porus maxillosus 55, a Lucanus cervus pedig 1620 —1640
napig él mint álcza; végre a Cerambicidesek álczái 1900—2000,
sőt Imhof a Clytus verbasci egy álczáját 3600 napon át tar-
totta életben;
3. a báb-élet ismét rövid, igy a Cicindella campestris 30,
a Sitophilus granarius 8, a cserebogár 28—39, a Galleruca
nimphaea 8, az Oxyporus maxillosus 14 napig él báb alakban;
4. a rovar maga rendes viszonyok között átlagban
3 — 60 napot él.
A fogságban tartott him rovarok a párzás után rendesen
rövid idő múlva, de legfeljebb 16 nap alatt mindig elhaltak, mig

671
a nőstények 30—56 napot is éltek. Május hóban, moha alól
szedett Ocypus oleus bábjából kikelt him rovar párzástól vissza-
tartva 50—61, a nőstény pedig 80—95 napot élt. Esper
szerint a Dytiscus marginalis párzás nélkül 1250, a Cetonia
aurata pedig Rösel szerint 1000 napon át tartható életben.
(I.) Követésre méltó példa kopárok erdősítésénél. Hunyad
vármegye Kudzsir községe a -múlt 1887. évben 104. kat.
holdnyi kopár területet erdősitett kizárólag saját költségén.
(I.) A ki tölgymakkot akar vetni az idén, az már most járjon
utána. Az előzetes makk becsük ugyanis augusztusban, az
eladások szeptemberben történnek. A ki addig nem biztosította
maga számára a vető makkot, az csak kereskedés utján juthat
hozzá. Ott pedig kétszeresen fizeti meg az árát és kérdés,
hogy megkapja-e a kellő minőségűt és a megkívántató meny-
nyiséget.
(Kon.) Fürészporral készült agyagtéglák. Felső-Sziléziában
néhány év óta a téglakészitéshez való agyag közé bizonyos
mennyiségű fürészport kevernek, miáltal a tégla belső szer-
kezete czéljának megfelelően szabályozható. Az anyag közé
kevert fürészpor mennyisége 15 és 30°/o közt változik, asze-
rint, amint kövérebb vagy soványabb az agyag; az arány
ezenkívül függ még a tégla rendeltetésétől is. A fürészpornak
egyenletes elosztása az agyagban egy kapaalaku szerszámmal
eszközöltetik, melylyel a keverék megdolgoztatik. Az eljárás elő-
nyei a következők :
1. A kövér agyag, mely kötöttségénél illetve szívósságá-
nál fogva igen nehezen munkálható meg, fürészpor hozzá-
keverése által utóbbi tulajdonságát elveszti s a viznek könnyű
és gyors felvételére alkalmasabb lesz.
2. A fürészpor lehetővé teszi az idomított nyers agyag-
nak gyors megszáradását.

672
3. A téglák égetéséhez kevesebb fa szükségeltetik s
maga az égetés is rövidebb ideig tart.
4. Az igy készült tégla sokkal könnyebb s ezért némely
építkezésre (pl. boltozatokra) kiválóan alkalmas.
5. Likacsosságánál fogva az ilyen tégla jobban tartja a
vakolatot.
6. Ugyancsak a téglák likacsosságánál fogva az épületek
gyorsabban száradnak.
Szilárdságuk azonban a közönséges téglával szemben
körülbelül 1/4-del kisebb. Vízfelvevő képességük nagy s ép
azért az olyan helyre, hol vízzel közvetlenül érintkeznének,
nem valók.
(Rgh.) Tűzmentes mázoló anyagot lehet a „Schw. Zeit-
schrift" szerint készíteni zsindelyfedelek számára, ha a tűz
ellen védendő fedelet, vagy bármely más faszerkezetet, rövid
időközökben kétszer egymásután forró kőszénkátránynyal be-
mázoljuk, s e mázra szitán át téglaporból finom réteget adunk.
Ily módon néhány nap múlva igen kemény réteg képződik,
mely a fát nem csak a nedvesség felvétele ellen oltalmazza,
hanem a lángokkal szemben is teljesen ellenállóvá teszi; kü-
lönösen akkor, ha a bemázolást néhány nap múlva gyöngén
ismételjük és a mázra ismét annyi téglaport hintünk, hogy a
kátrány teljesen telitettnek lássék. Hollandiában ezen eljárás
állítólag közkeletű. Ott az istálók, szesz- és sörfőző gyárak
gerendázatát is ezen anyaggal vonják be, hogy igy a fa tar-
tósságát nagy mértékben fokozzák. Az anyagnak tűzbiztos-
ságáról meg is lehet győződni. Ha ugyanis a fentebbi módon
kezelt zsindelyt a tűzbe dobjuk, az csak nagy nehezen gyul
meg, s ha meg is gyul, csak senyved, de nem lángol.
(Kon.) Erdőégések Ausztriában. Egy most megjelent kimuta-
tás szerint 1881-től 1885-ig Ausztriában nem kevesebb mint
ezerhétszáztizenhétszer fordult elő erdőégés,

673
a leggyakrabban Tirolban és Stiriában. A tűz oka 588 eset-
ben vigyázatlanság volt, 151 esetben gyújtogatás, 169 esetben
a vasúti mozdonyokból kiszálló szikrák okozták a tüzet s
csak 14 esetben villámütés. Összesen 6551*68 hektár erdő
égett el s a megszenesedett fában 276.439 irtot tett ki a kár.
Az „Erdő-Őr" vagy „Az erdészet alapvonalai kérdésekben
és feleletekben"
czimü munka ötödik kiadása megjelenvén, fel-
kéretnek azon erdőhivatalok, erdőgondnokságok és szaktársak,
kik az erdészeti műszaki segédszolgálatra készülő egyének
részére ezen könyvet megszerezni kívánják, hogy annak
postautánvétel utján leendő megküldése iránt az Országos
Erdészeti Egyesület titkári hivatalát mielőbb értesiteni szí-
veskedjenek. A folyó évi május hóban megjelent könyv ára
példányonként 3 frt.
„A tölgy és tenyésztése" czimű pályanyertes munka szin-
tén kapható még.
Megrendelések, legczélszerübben postautalványnyal, az
Országos Erdészeti Egyesület titkári hivatalához intézendők
(Budapest, V., Alkotmány-utcza 10.) Ára az egyesület tagjai
részére 2 frt, nem tagok részére pedig 3 frt.
Az „Erdészeti Zsebnaptár" 1888. évfolyamából már csak 8
példány áll rendelkezésre. Megi*endelések az Országos Erdészeti
Egyesület titkári hivatalához intézendők (Budapest, V., Alkot-
mány-utcza 10.)
Ára az egyesület tagjai részére 1 frt, nem tagok részére
1 frt 50 kr.
Az „Erdészeti rendeletek tára" 1887. évi, vagyis VII.
évfolyama megjelent és az Országos Erdészeti Egyesület titkári
hivatalánál (Budapest, V., Alkotmány-utcza 10. sz.) megren-
delhető. Ára az egyesület tagjai részére 30 kr, nem tagok
részére pedig 60 kr.

674
Erdészeti rendeletek tára.
Körrendelet valamennyi m. kir. kincstári erdóhatóaágnak.
(Az erdészeti államvizsgához való elökészülhetés czéljából kincstári erdőgyakor-
nokoknak és műszaki dijnokokuak szabadság nem adható.)
36.920. szám. Egyes erdőhatóságok részéről gyakran tétetnek
oly előterjesztések, melyekkel kincstári erdőgyakornokok vagy műszaki
dijnokok kérvényei alapján az államvizsgához való elökészülhetés
czéljából azok részére hosszabb időre kiterjedő szabadságoltatás
hozatik javaslatba.
Tudomásul s miheztartás végett ennélfogva rendelem, miszerint
a jelzett czélra csakis az államvizsga kezdetét közvetlen megelőző
három napra, s erre folytatólag az illető által teljesítendő szóbeli
vizsgálatra következő 3 (három) nap lejártáig lesz jövőre az erdőható-
ságok által szabadság adható.
Különben pedig figyelmeztetnek az illetők, hogy az erdészeti
államvizsgához való bocsáttatás egyik lényeges kellékét képező két
évi gyakorlati szolgálat épen az államvizsgához való alaposabb elő-
készülés végett szükséges, s hogy a vizsgajelölteknek épen ez idő
alatt teljesített szolgálat nyújt módot és alkalmat arra, hogy az erdő-
akadémián szerzett tanulmányaik kellő kiegészítésére szolgáló gyakor-
lati ismereteket a tényleges erdészeti szolgálat utján megszerezhessék.
Ezen elhatározásomról az erdőhatóság kerületében alkalmazott
és államvizsgát még nem tett összes erdőgyakornokok és műszaki
dijnokok azonnal értesitendők s az ezután szolgálatba lépők tényleges
alkalmaztatásuk kezdetén szintén szóval értesitendők.
Budapesten, 1888. július 17-én.
A minister megbízásából :
Bedö.

675
Az Országos Erdészeti Egyesület pénztáránál teljesített
befizetések.
(1888. évi június hóban teljesített befizetések.)
A rövidítések magyarázata
t. d.
tagsági díj ; a. k. = alapítványi kamat; 1. d. = lap díj ; a. t. t. = alaptőke törlesztés ;
u. a. — uj alapítvány; h. d. = hirdetési díj ; Npt. Erdészeti Zsebnaptár: E. E. T. = Erdészeti
Rendeletek Tára ; p. k. = postaköltség téritmény ; á. s. = állami segély. W. K. a. = "Wagner Károly
alapítvány ; T. és t. = „Tölgy és tenyésztése" czimü mü.
Bifizetés. frt.
Adler Lipót t. d. .
Anca Döme E. R. T. . . . 6.„
Akad. erdélyi kör Solmeczen t. d
Akad. igazgatóság Selmeczen 1. d. . 16..
Bona Marino a. t. t.
 3.0
Bátyka János a. k. 4.0
Bossányi István Npt. . . 1.0
Binder Vilmos t. d.
Budovszky János t. d. . . . 8.0
Bodor Gyula t. d. .
Borköles József t. d. . • 16.3
Besztercze-Naszód vármegye h. d. . 28.„
Csernyánszky József 1. d.
Dezső Zsigmond Npt. 1.00, E. R
T. l.„......
Befizetés, frt.
l..„
Kostyenszky Béla t. d.
Kabina János h. d.
Gr. Károlyi László a t. t,
Krausz József a. t. t. .
Kaszanitzky Géza t. d. .
Kossányi Béla T. és t. .
Kremnitzky Aladár Npt.
Kern Görgy t. d. .
Kecskemét sz. kir. város 1.
Kögl Árpád t. d. .
Kilián Frigyes 1. d.
Lagler Gyula t. d.
Lampel Róbert T. és t. .
Lugosi m. kir. erdőigazgatóság T
és t. 3.0OT h. d. 16.7(
Liedermann Emil t. tl,
Lászly István a. t. t.
Lauschmann István t.
Miklós Lajos a. k.
Manhalt József t. d.
Mihályfi Mihály a. t. t és a. k.
Máday Izidor a. k.
Nemes Károly T. és t. .
Nagy Károly T. és t. .
Gr. Normann Ferencz t. d.
Orsovai m. k. erdőhivatal h. d.
Ükolicsányi Lajos T. és t.
Orosz Antal W. K. a. .
Petzrik Antal t. d. 8.00,
t. 2.00 ....
Papi Balogh Péter a. t. t.
Preiszner Nándor a. k. és p
Pálka Gyula T. és t.
Ringbauer József t. d.
Rolland Gusztáv t. d.
Redl Ede 1. d.
Rochlitz Dezső t. d. 8.00, T. és
t- 2.00 . . .
Roszinszky János T. és t,
Schmidt János Npt.
Szt.-György város t. d. .
Deés város a. k.
Dohnányi Pál t. d.
Eggenhoffcr Albert a. t. t. 10.00,
a. k. 18.78 ....
Engl Adolf és fiai t. d.
Engl D. F. a. k. és 1. d. .
Földmivelési m. kir. ministerium
1. d. 240.00, E. R. T. 20.41)
Felsőbánya város t. d. .
Gerdey Mihály Npt.
Györké István a, k. 8.00, t, d. 2.00
Gasser Lipót h. d, .
Gréger Géza t. d.
4.00, vegyes 0.70
Horváth Sándor a. t. t. .
Hrozek Nándor Npt.
Havas János t. d. .
Horváth Imre a. t. t.
Hndák Lajos a. t. t.
Hauszner József m. k. fiz. szám
vivő t. d.
Horváth Ferencz Npt.
Jánosi Kálmán t. d.
Jony Gusztáv Npt.
Jelinek Venczel h. d.
Karansebesi egyház m. könyve-
reskedése
10,,
28.7S
24.0U
19.,,
260.JO
4
i-6.
lO-oo
3,5
4-70
100.00
06
20.0
5-„
4-o
4.«
A-70
6.„«

676
Befizetés, frt.
4
2-00
Befizetés.
Tomcsányi Gusztáv lakbér .
Takács Ferencz h. d. .
Gróf Tisza Lajos ő excellentiája
T. és t......
Thyr János Npt. .
TJrsprunger Imre 1. d. .
Üvegtábla biztosítási dijak .
Vas vármegye pénztára h. d.
Wolfmayer Gusztáv t. d.
Záreczky Pál T. és t. .
Zsivánovics Zsiva t. d. .
Znió-váraljai m. k. erdőgondnok-
nokság h. d.
Székely Mózses
Skrbek Károly T. és t.
Soóvári m. k. erdőhivatal h
Schuszter József a. t. t.
Susa Manó a. k. .
(1.
7.7»
lO-oo
10-„„
Spielmann Károly t. d. .
Somoghy Lajos E. E. T.
Saárosi Kapeller Ferencz t.
Szkaláh Károly t. d.
Schüller Antal Npt.
Szögyényi László ő excja t.
Sztokosza Gyula T. és t.
Selmeczi casino 1. d.
'•38
'•00
2.,,
Kérdések és feleletek.
1. Kérdés. Az Országos Erdészeti Egyesület t. tagjai és az „Erdészeti
Lapok" más olvasói tisztelettel kéretnek ezen az uton tudatni, vájjon a nadrági
vasipar-társulat erdőhivatalán kivül Magyarországon másutt is van e jelenleg
fagyapot gép (Holzwollmaschine) üzemben ? Ha igen, hol és mikor állíttatott fel ?
Egy alapító tag.

I
Hirfletö-melléklet az „Erflészeti Lapot" 1888. évi VII. füzetéhez.
Az „Erdészeti Lapok" mellett mérsékelt közlési dijért
a lap irányával nem ellenkező hirdetések kiadatnak.
Díjszabályzat. Az első negyven (40) sorért soronként negyven
(40) krajczár, az erre következő húsz (20) sorért, illetőleg a 41 egész
60-ik sorig, soronként harmincz (30) krajczár, mig a 60-ik soron
felül következő minden sorért egyenként husz (20) krajczár számíttatik.
Táblázatok nyomdai szabály szerint kétszeres árral számittatnak.
Fontos utazók-
nak, vadászoknak,
ufi tiszteknek
és másoknak.
Revolverek, fegyve-
rek, vadászati esz-
közök,
különféle egyenruhák, valamint a fegyverszakba vágó mindennemű czikkek
GASSER LIPÓT
Raktár Bécs,
I. Kohlmarkt
8.
Bécs, Ottakring
Festgassa
11/13.
fegyvergyára által, jótállás mellett legjobb minőségben és legolcsóbb árakon
szállíttatnak.
Illustrált árjegyzékek bérmentve és ingyen küldetnek.
Erdészeti alkalmazást keres
valamely társulat-, község- vagy magán uradalomnál egy magyarországi
illetőségű okleveles erdész, ki már 15 éves gyakorlattal bir, és képes
mind azon kellékeknek megfelelni, melyet az 1879. évi XXXI. t.-cz.
előir. Alkalmazást kereső beszél és ir magyarul és németül, az oláh
és tót nyelvet csak szóban birja.
Szives ajánlatok D. okleveles erdészre Gyurkovkán, u. p. Kokova
Gömör megye kéretnek.

II
Kincstári és uradalmi
erdőtisztek és erdőőrök
részére akár
"teljes eg'yenruh.á.kat
akár pedig
egyes darabokat
valamint az
egyenruházatihoz tartozó egyes részeket
csakis valódi
tartós minőség-ben szállít jótállás mellett
TILLER MÓR és TESTVÉRE
osztrák cs. kir. és szerb királyi udvari szállítók, ugy szinte a m. kir.
hadsereg szállítói
Budapesten, Károly-laktanya.
Kimerítő árjegyzéket kívánatra küldünk.
Mindennemű
erflötiszti és katonai nyert), vadász- és cirill*
legjutányosabb árak mellett megrendelhető
ROSENTHAL H.-nál
az „arany sisak"-hoz.
A m. kii-, vallás- és közoktatási nagyméltóságú minisztérium, köz
alapítványi erdőtisztek és erdőőrök egyenruha szállítója.
Budapest,
Haas-féle palota, Gizella-tér 1. szám.

III
Pályázatok.
39.546. sz. L, II. és III. rendű vasutakhoz való talpfák szál-
lítása iránt.
A m. kir. államvasutak czéljaira a közelebbi években szükséges
I., II. és III. r. talpfák és váltótalpfák szállítása iránt ezennel nyil-
vános pályázat nyittatik.
Az évenként szükséges mennyiségek az alábbi kimutatásban
vannak kitüntetve, még pedig elkülönítve az 1889. évben és elkülö-
nítve az ezt követő években szükséges mennyiségek.
Kedvező árak elérése esetén az alább részletezett szükséglet 3,
esetleg 5 évig terjedő időtartamra is biztositatui fog, minélfogva az
ajánlattevők felkéretuek, hogy ajánlataikban az árak mellett az évek
számát is kitegyék, melyekre ajánlanak.
A szükséglet következő:
A talpfa megnevezése
Egység ||
Központi hálózat részérő
Déli vasutak részére
szükséges
1889. évre
a további
évekre
évenként
szükséges
1889. évre
a további
évekre
évenként
I-sö ...---------...
ütközési
arab
36.860
36.860
8.530
8.530
rangú
Il-od
rangú
luigyuupia
közbenső
" 342.700 ~
67.000
98.600
62.100
bükktalpfa közbenső
200.000
400.000
tölgytalpfa
ütközési
4.860
4.860
3.040
3.040
közbenső
100.800
10.000
30.400
27.350
bükktalpfa közbenső
40.000
~™8o7ööo
Ill-ad
rangú
tölgytalpfa
ütközési
Q
900
400
közbenső
3.000
2.700
Váltótalpfa
tölgyfából
I-ső rangú
2.000
2.000
175
175
Il-od rangú
170
170
10
10
Ezen talpfák és váltótalpfák következő feltételek mellett szálli-
tandók.
1. szállítás a 24.722/76. sz. a. általános, továbbá a tölgytalp-
fák nem különben a váltó és külön talpfákra vonatkozó 4.093/77. sz.
kétféle különleges s végre a bükktalpfák készítésére és szállítására
vonatkozó 36.346/1885. sz. különleges feltételek értelmében eszközlendő.
A tölgytalpfák továbbá a váltó és különtalpfák szállítására
vonatkozó 4.093/77. sz. Különleges szállítási feltételekben foglalt
határozmányokra nézve a következő eltérések állapittatnak meg.

IV
A. A talpfákra vonatkozó feltételek 2. §-ában a vágatási idő-
szak iránti határozmány oly képen változtatik meg, hogy a fának a
szállítást megelőzőleg legalább hat hónappal, de nem korábban
mint két évvel előbb vágottnak kell lenni.
B. Ugyanezen feltételek 7. §-a, nemkülönben a váltótalpfákra
vonatkozó feltételek 6. §-a az átvétel iránti határozmányokra nézve
oly képen változtatik meg és akkép magyaráztatik, hogy a minőségi
átvétel ugy a termelési helyen, mint a beszállítási helyen történhetik.
Azon esetben, ha a minőségbeli átvétel a termelési helyen tör-
ténik, tartozik szállító az ezen átvételből eredő összes átvételi költ-
ségeket fizetni és a termelési helyen minőségileg átvett talpfák és
váltótalpfák a beszállítási állomásokon ujabbi minőségi átvétel alá
bocsáttatnak. Ha ellenben az átvétel a szállítási helyen történik, a
szállító csak az átvételhez és elrakáshoz szükséges munkásokat köte-
les saját költségén oda állítani.
C. A tölgytalpfák szállítására vonatkozó 4.093. sz. különleges
feltételek 3. §-ában megállapított csatló talpfaszázalék helyett a táblá-
zatban kitüntetett csatló talpfa mennyiség szállitandó.
Az idézett szállítási feltételek és a használatban levő váltó és
különfákra vonatkozó méretjegyzék a pályázati határidőig naponként
a hivatalos órákban az anyag beszerzési szakosztálynál (Budapest
Andrássy út 75. sz.) azon felül pedig valamennyi üzletvezetőségnél
megtekinthetők, ezenkívül a feltételek a vételár lefizetése vagy beküldése
mellett a m. kir. államvasutak nyomtatványtárától megszerezhetők.
Az általános feltételek egy példánya 25 kr, a különleges felté-
telek 1 — 1 példánya 15 kr.
Mindegyik ajánlóról feltételeztetik, hogy ezen szállítási feltéte-
leket jól ismeri és azokat, amennyiben jelen hirdetmény folytán vál-
tozást nem szenvednek, egész terjedelmükben elfogadja.
2. A m. kir. államvasutak igazgatósága fenntartja magának
azon jogot, hogy a fennti táblázatban bejegyzett illetve szállításra
szerződésileg átengedendő talpfák évenkénti mennyiségét, minden évben
egy bizonyos a szükséglethez képest megállapítandó százalékkal fel-
emelhesse vagy leszállíthassa.
Ezen százalék nagysága a szerződés megkötése alkalmával fog
a m. kir. államvasutak igazgatósága által és pedig tetszése szerint
10—25% között megállapittatni.

V
Az egy-egy évben tényleg szükséges és a fenti határok között
változható mennyiség szállítóval a megelőző év utolsó negyedében fog
közöltetni.
A táblázatban kitüntetett váltó és külön talpfamennyiségek
egyelőre csak megközelítő előirányzatot képeznek; a szállítandó meny-
nyiségek tehát lehetnek az előirányzatoknál korlátlanul nagyobbak
vagy kisebbek. Az egy-egy évben tényleg szükséglendő és szállítandó
váltó és külön talpfa mennyiség szállítóval szintén a megelőző
év utolsó negyedében a méretek pontos kitüntetése mellett fog kö-
zöltetni.
A m. kir. államvasutak igazgatósága fenntartja magának azon-
ban a jogot, hogy az egy-egy évre megrendelt váltótalpfa mennyisé-
gen felül az év folyamán a megrendelt mennyiség 10%-a erejéig
még pótmegrendelést is tehessen; s tartozik szállító ezen pótmeg-
rendeléseknek is eleget tenni; s az akkor szükséges fát készletben
tartani. Az egy-egy évre megrendelt bükkfatalpfák az illető év február
hó 1-éjétől szeptember hó végéig egyenlő havi részletben, az 1889.
évre megrendelendő tölgytalpfák szintén ugyanazon év február havá-
nak 1-től szeptember hó végéig, a következő évekre megrendelendő
tölgytalpfák ellenben az illető év február 1-től május hó végéig szin-
tén egyenlő havi részletekben szállitandók be.
Az évenként megrendelt váltó és külön talpfák összes mennyi-
sége a szállítási és május hava végéig, az esetleg év közben történő
pótmegrendelések pedig a különleges szállítási feltételek 5. §-ában
megállapított hat heti határidőben szállitandók be.
A szállítási határidők be nem tartása esetén jogában álland a
m. kir. államvasutak igazgatóságának a szállító keresetéből esetleg
óvadékából a késedelem minden egyes napja után, minden elkésve
szállított darab talpfáért egy tized krajczárt és minden elkésve szál-
lított köbméter váltó talpfáért 4 azaz négy krajczárt, (naponként)
birságképen levonni.
3. A szállítás a m. kir. államvasutak valamely állomására bér-
mentve eszközlendő s a beszállítási helyek az ajánlatban pontosan
kiteendők, megjegyeztetvén, hogy a bükktalpfákból évenként mintegy
240.000 db Nagy Váradon fog telittetni.
Úgyszintén az erdők, melyekben a talpfák vágatni fognak az
ajánlatban minden kétséget kizáróan megnevezendők.
Erdészeti Lapok. 44

VI
4. A szállító köteles lesz a munkaképtelenné vált vagy elhalt
és nyugdíj igényre nem jogosított alkalmazottak illetőleg családtag-
jaik segélyezésére létesített alaphoz a szállításai után érdembe hozandó
összegek 1/ (egy tized) százalékával adományképen hozzájárulni
mely járulék a kifizetés alkalmával levonásba fog hozatni.
5. Az 50 kros bélyeggel ellátott ajánlatok lepecsételve ezen
külczimmel.
„Ajánlat talpfákra 39.546/88. számhoz."
1888. augusztus 10-én déli 12 óráig az anyagbeszerzési szak-
osztálynál benyújtandók, vagy oda posta utján beküldendők.
Bánatpénz gyanánt az ajánlott mennyiség értékének megfelelő
5% készpénzben vagy állami letétekre alkalmas értékpapírokban
1888. évi augusztus hó 9-ének déli 12 óráig a m. kir. államvasutak
budapesti főpénztáránál leteendő. Az ajánlatban a megtörtént letétel
megemlítendő az arról nyert letéti jegy azonban az ajánlathoz nem
csatolandó.
Az árak a talpfákra nézve darabonként, a váltó és külön talp-
fákra nézve pedig köbméterenként s pedig minden osztályú (rendű)
talpfára úgyszintén ütközési és közbensőkre nézve külöu-külön szá-
mokkal és betűkkel kiirva külön az 1889. é. és külön az ezt követő
egy vagy több évi szükséglet szállítására nézve — teendő ki.
A talpfák és váltó talpfák ezen ár mellett a beszállítási helyre
bérmentve szállitandók és ugyanott lerakandók. Ütközési talpfák helyett
közbensők el nem fogadtatnak.
Mindegyik ajánlattevő ajánlatával az a felett hozandó határo-
zatig feltétlenül kötelezettségben (szóban) maradni kénytelen.
Megengedtetik, ugy az egész kiirt mennyiségre mint annak csak
egy részére ajánlatot lenni.
Megengedtetik továbbá, hogy a szükségleti kimutatásban az
1890-ik évből kezdve kitüntetett évenkénti I. rangú bükk talpfa
mennyiségből 200.000 db talpfa, — továbbá valamennyi Il-od rangú
bükk talpfa helyett, tölgy talpfa is ajánltathassék.
Ezen feltételektől eltérő ajánlatok, továbbá olyanok, melyek
nem a kitűzött határidőig érkeznek vagy táviratilag tétetnek, végre
oly ajánlatok, melyekre nézve az előirt bánatpénz le nem tétetett,
figyelembe vételre nem számithatnak; végre a m. kir. államvasutak
igazgatósága fenntartja magának a jogot, hogy az ajánlók közt tekin-

VII
tet nélkül az ajánlat feltételeire — szabadon választhasson, továbbá,
hogy az ajánlott mennyiségből tetszés szerinti részmennyiség szállí-
tását is átengedhesse oly formán, hogy ajánlók az ily részbeni szállí-
tást is elfogadni köteleztetnek, ha csak ajánlatukban világosan ennek
ellenkezőjét ki nem kötötték és végre, hogy a czél elérésére másféle
intézkedéseket is tehessen.
Budapest, 1888. június hóban. Az igazgatóság.
26.938. szám. Az ujgradiska-bródi vonal építéséhez szükséges
következő anyagok szállítására ezennel nyilvános pályázat hirdettetik,
még pedig :
63.200 drb első rangú közbenső tölgytalpfára, 22 csoport, vagyis
mintegy 130 ms váltótalpfára, mintegy 3900 tonna 33-25 K. rend-
szerű aczélsíure, az ezen sínekhez való, mintegy 450 tonna sínkap-
csoló szerekre.
22 csoport teljes, ezen sínrendszernek megfelelő, Pohl szerke-
zetű váltóra és 22 csoport 4° 51' 26" szögű, ugyanezen sínrend-
szernek megfelelő teljes keresztezésre.
A szállításra nézve a következők állapittatnak meg, u. m. :
1. A fentebb elősorolt anyagok szállítása a m. kir. államvas-
utaknál érvényben levő 24.722/76. számú általános, valamint tölgy-
talpfák és váltótalpfákra vonatkozó 4.033/77. számú, aczélsínek és
sínkapcsoló szerekre vonatkozó 24.483/79. számú különleges szállítási
feltételek alapján eszközlendő.
2.. A tölgy talpfák szállítására vonatkozó 4093/77. számú külön-
leges szállítási feltételekben foglalt határozmányokra nézve a követ-
kező eltérések állapittatnak meg :
a) a 2-ik §-ban a vágatási időszak iránti határozmány olykép
változtattatik meg, hogy a fának a szállítást megelőzőleg legalább
hat hónappal, de nem korábban mint két évvel előbb vágottnak
kell lenni;
b) a 7. §-ban az átvétel iránti határozmány olyképen változ-
tattatik meg, hogy a minőségi átvétel ugy a termelési, mint a beszál-
lítási helyen történhetik.
Ha az átvétel a termelési helyen történik, tartozik szállító az
átvételből eredő összes költségeket fizetni, ha pedig az átvétel a
44*

VIII
beszállítási helyen történik, szállító csakis az átvételhez és elrakáshoz
szükséges munkásokat tartozik saját költségére kiállítani.
A 3. §-nak az ütköző talpfák mennyiségére vonatkozó része
figyelmen kivül hagyatik, miután ezúttal csupán csak közbenső talpfák
iratnak ki.
3. A sínek, sínkapcsoló szerek, váltók és keresztezések szállí-
tására nézve a m. kir. államvasutaknál érvényes szabványrajzok
mérvadók, a keresztezések vagy kéregöntésü vasból, vagy öntött
aczélból ajánlhatók.
4. Az emiitett szállítási feltételek és szabványrajzok a pályázati
határidőig naponként a hivatalos órák alatt az anyag- és leltár-
beszerzési szakosztálynál (Budapest, Andrássy-ut, 75. sz.) és vala-
mennyi üzletvezetőségnél megtekinthetők, vagy pedig készpénzfizetés
mellett a m. kir. államvasutak budapesti nyomtatványtáránál meg-
szerezhetők.
5. Minden ajánlattevőtől feltételeztetik, hogy az említett szál-
lítási feltételeket és szabványrajzokat ismeri és elfogadja.
6. Az ezúttal kiirt anyagok két harmad része 1888. évi no-
vember hó végéig, a hátralevő egy harmad része pedig 1889. évi
február hó közepéig okvetlenül beszállítandó és rendszeresen átadandó.
Ha a megállapított határidők valamelyikére a meghatározott anyag-
mennyiség be nem szállíttatik, jogában álland a m. kir. államvasutak
igazgatóságának a szállító keresetéből, esetleg óvadékából, a kése-
delem minden napja után az elkésve szállított anyagmennyiség érté-
kének egy tized százalékát birságképen levonni.
Ezen határozmány azonban nem vonatkozik a sínek és
sínkapcsoló szerek késedelmes szállítására, miután ezekre nézve a
késedelmi bíróságról már idézett különleges szállítási feltételekhez
gondoskodva van.
7. A szállítás a m. kir. államvasutak valamely állomására bér-
mentve eszközlendő s a beszállítási és termelési helyek, illetve az
erdők, a melyekből az ajánlt talapfák és váltótalpfák erednek, az
ajánlatban fontosán kiteendők.
8. Az ajánlatok kizárólag az e czélra felfektetett és az anyag-
os leltárbeszerzési szakosztálynál, úgymint valamennyi üzletvezető-
ségnél ingyen kapható űrlapokon, ezek rovatainak pontos kitöltése
mellett, állitandók ki.

IX
9. Szállító köteles lesz a m. kir. államvasutak nyugdijigénynyel
nem biró alkalmazottai részére létesített segélyalaphoz számlabeli
követeléseinek l/10%-ával adományképen hozzájárulni, mely járulék
a számlák folyósítása alkalmával levonásba hozatik.
10. Az 50 kr bélyeggel ellátott lepecsételt ajánlatok ezen
külczimmel :
„Ajánlat a 26.978/88. számhoz".
1888. évi augusztus hó 10-én déli 12 óráig az anyag- és lel-
tárkezelési szakosztálynak átadandók, vagy postautján megküldendők.
Báuatpénzképen az ajánlott anyagmennyiség értékének 5%
készpénzben, vagy állami letétekre alkalmas értékpapírokban leg-
később 1888. évi augusztus hó 9-éig déli 12 óráig a m. kir. állam-
vasutak budapesti főpénztáránál leteendő.
Az ajánlatban ennek megtörténte megemlitendő, de a letéti jegy
hozzá
nem csatolandó.
11. Az ár az ajánlati űrlapokban előirt egységek szerint tisztán
és olvashatóan számban és betűkben kiírandó, kitüntetendő továbbá,
hogy az anyag ezen ár mellett mely beszállítási helyre bérmentve
szállítva ajánltatik.
Ajánlat részmennyiségre is tehető.
12. A lényeges részekben javításokat vagy vakarásokat felmu-
tató ajánlatok egyáltalában nem vétetnek figyelembe.
13. Az itt elősorolt feltételektől eltérő ajánlatok, továbbá olya-
nok, melyek nem a kitűzött határidőre érkeznek, vagy táviratilag
tétetnek, nemkülönben azok, melyekre nézve az előirt bánatpénz le
nem tétetett, figyelembe vételre uem számithatnak.
14. A m. kir. államvasutak igazgatósága fentartja magának azt
a jogot, hogy az ajánlattevők közt tekintet nélkül az árra és felté-
telekre, szabadon választhasson; továbbá, hogy az ajánlott meny-
uyiségből tetszés szerinti részmennyiség szállítását is átengedhesse
olyformán, hogy az ajánlók az ily részbeni szállítását is elfogadni
köteleztetnek, ha csak ajánlatukban ezt világosan ki nem zárták,
végre, hogy a czél elérésére tekintetében bármely másféle intézkedést
tehessen. — Budapest, 1888. július hó 3-án.
Az igazgatóság.

X
A Szt-Benedekrendi tihanyi apátság somogymegyei erdészeténél
két erdőőri szolgálat üresedésbe jön 1889. január 1-én. Fölhivatnak
azok, kik a szolgálatot elnyerni kiváuják, hogy erdőőri szakvizsgálati
bizonyitványnyal, egészséges, erős testalkatukat bizonyító orvosi bi-
zonyitványnyal, keresztlevéllel és erkölcsi bizonyitványnyal fölszerelt
folyamodványaikat legkésőbb szeptember 15-ig a főerdészi hivatalhoz
Somogy-Endrédre beküldjék. A szolgálati bér pénzértéke 350 frt.
Boros István,
főerdész.
A gróf Hadik-Barkóczy hitbizományi uradalomnál rendsze-
resitett egy edőmesteri és három erdőgyakornoki állomás betöltése
végett ezennel pályázat nyittatik.
Az erdőmesteri állomás fizetése és járandóságai ezek:
1. Készpénzfizetés 1200 frt;
2. Természetbeni lakás Varannón;
3. 8 hl buza, 12 hl rozs, 10 hl árpa, 6 hl zab, 3 hl főzelék,
2 hordó káposzta, 6 hl bor, 25 öl tűzifa;
4. Két urasági ló, 3 urasági tehén, 3 hízott sertés.
Az erdőgyakornoki állomással egybe van kötve:
1. Készpénzfizetés 400 frt;
2. Természetbeni lakás, fűtés, kiszolgálat.
Felhivatnak tehát a pályázni kívánók, hogy az 1879. évi XXXI.
t.-cz. 36. §-ában előirt minősítésüket magyar holpolgárságukat, a hi-
vatalos magyar, s lehetőleg a német és tót nyelvnek is tökéletes bírá-
sát; ezenkívül pedig ép testalkatukat, járási vagy katonai törzsorvosi
bizonyitványnyal igazolván, eddigi alkalmaztatásukat, életkorukat és
különösen az erdőgazdasági rendszeres üzemtervek készítésében való
jártasságukat, erkölcsi viseletüket feltüntető szolgálati táblázattal fel-
szerelt kérvényeiket folyó évi augusztushó végéig közvetlenül gróf
Hadik-Barkóczy Endre ur ő méltóságához Tavarnára intézve
nyújtsák be és egyszersmind azt is igazolják, mennyiben feleltek meg
katonai kötelezettségüknek.
Elkésetten érkezett folyamodványok figyelembe nem vétetnek.
Az állomásokra kinevezendők használhatóságuk tartama alatt
állandó szolgálatra és az erdőgyakornokok, ha esetleg az államvizsgát

XI
még le nem tették volna, ennek letétele után előmenetelre is számit-
hatnak.
A rendszeres üzemtervek összeállítása a fenti állomásokra kine-
vezendők föladata lévén, minden, ezzel kapcsolatos munkálatot külön
díjazás nélkül az uradalom költségén házilag kötelesek 1890. évi
áprilhó l-ig befejezni.
Egyéb munkakörük, valamint a nyugdíjaztatásukra vonatkozó
eljárás az uradalomnál szokásos gyakorlat szerint leend szabályozva.
A kinevezendő köteles állomását a kinevezéstől számítandó 15
nap alatt tényleg elfoglalni és hivatalos működését megkezdeni.
Tavarnán, 1888. évi juliushó 12-én.
A iavarnai hitb. uradalom kezelösége.
3237. szám. Ezen erdőigazgatóság kerületében megüresedett
raktártiszti állomásra az állományszerü illetményekkel s 400 frtnyi
biztosíték letételének kötelezettségével, mint nemkülönben egy erdész-
jelölti, négy első osztályú, esetleg előléptetés esetében négy II-od
osztályú erdőgyakornoki állomásra pályázat nyittatik.
Pályázók felhivatnak, miszerint az 1883. évi I. t.-cz. 12. §-ban
követett szakképzettségét, az állami erdészet szolgálatába ujonnan
belépni kívánók pedig azon kivül erős és ép testalkatukat, különösen
jó látó-, beszélő- és hallóképességüket kincstári erdészeti orvos, megyei
főorvos, vagy honvéd-törzsorvos által kiállított bizonyitványnyal, vala-
mint életkoruk és illetőségükről tanúskodó anyakönyvi kivonattal,
továbbá a hivatalos magyar nyelvnek szóban és Írásban való tökéle-
tes bírását igazoló okmányokkal felszerelt kérvényeiket f. évi augusz-
tushó 15-ig alólirott hivatalnál nyújtsák be.
Beszterczebányán, 1888. évi juniushó 29-én.
M. k. erdőigazgatóság.
(Utánnyomat nem dijaztatik.)
2639. szám. Az alulirt m. kir. erdőigazgatóság kerületében egy
kezelő főerdészi, esetleg I-ső vagy Il-od osztályú erdészi állomásra
az állományszerü illetményekkel és 534, 467, illetőleg 400 forint biz-
tosíték letételének kötelezettségével pályázat nyittatik.

XII
Pályázók felhívatnak, miszerint az 1883. évi I. t.-cz. 12. §.
által követelt szakképzettségüket, az állami erdészet szolgálatába
újonnan belépni kívánók pedig ezen kivül erős és ép testalkatukat,
különösen jó látó-, beszélő- és hallóképességüket kincstári erdészeti
orvos, megyei főorvos, vagy honvéd-törzsorvos által kiállított bizonyit-
ványnyal, valamint életkoruk és illetőségükről tanúskodó anyakönyvi
kivonattal, továbbá a hivatalos magyar nyelvnek szóban és Írásban
való tökéletes birását igazoló okmányokkal felszerelt kérvényeket folyó
évi augusztushó 8-áig az alulirt m. kir. erdőigazgatóságnál nyut-
sák be. — Kolozsvárt, 1888. juniushó 25-én.
M. k. erdőigazgatóság.
(Utánnyomat nem dijaztatik.)
38.191. szám. A m. kir. államvasutak igazgatósága központi
hálózata részére 1889. évi a déli hálózat részére 1890. évi január-
hótól egy, esetleg öt évre is terjedhető időtartamra évenként szük-
séglendő mintegy 60.000 kbmtr. kemény usztatlan tűzifa szállításá-
nak biztositása czéljából, ezennel nyilvános pályázatot hirdet.
Az ajánlatok f. é. augusztushó 10-én benyújtandók, a bánatpénz
pedig f. é. augusztushó 9-éig leteendő.
Az ajánlattételre vonatkozó egyéb határozmányok, valamint a
szállítási feltételek a m. kir. államvasutak anyag- és leltárbészerzési
szakosztályánál, valamint a budapesti, kolozsvári, aradi, szegedi és
zágrábi üzletvezetőségeknél betekinthetek, illetve előbb nevezett szak-
osztálynál megszerezhetők. — Budapest, 1888. juliushóban.
A magy. kir. államvasutak igazgatósága.
Árverési hirdetmények.
2791. sz. A nagyméltóságú földmivelés-, ipar-és kereskedelem-
ügyi m. kir. ministeriumnak f. évi májushó 10-én kelt 24.596/1. sz.
rendelete folytán ezennel közhírré tétetik, miszerint a kolozsvári m. k.
erdőigazgatóság kerületében levő hideg-szamosi és reketói m. k. erdő-
gondnokságokhoz tartozó kincstári erdőkben a kincstár által terme-
lendő és a Hideg- és Meleg-Szamos összefolyása szomszédságában
létesítendő rakhelyre 1889—1898-ig terjedő tizéven át évente leszál-

XIII
litandó mint-egy (8000) nyolcz ezer köbméter fenyő rönkfa eladására
folyó évi augusztushó 6-án a délelőtti órákban alulirt erdőigazgatóság
irodájában tartandó Írásbeli zárt ajánlatok utján nyilvános árverés
fog megtartatni. A versenyzők által beadandó ajánlatokban tehát ha-
tározottan számmal és betűvel kiírandó: hogy vevő mennyit fizet egy
köbméter fenyő rönkfaért.
Az Írásbeli ajánlatok, melyekhez bánatpénzül (2800) két ezer
nvolczszáz forint kész pénzben, vagy árfolyam szerint számított állam-
papírokban lesz csatolandó, ezen czim alatt. „Ajánlat a hideg-szamosi
és reketói kincstári erdők tízévi rönkfa termésére," lepecsételve és
vevény mellett, legkésőbb 1888. évi augusztushó 6-án délelőtt 11
óráig a kolozsvári m. kir. erdőigazgatóságnál benyújtandó. Ezen aján-
latokban világosan kiteendő, hogy ajánlattevő az árverési és szerző-
dési feltételeket ismeri és magát azoknak mindenben aláveti. Utó-
ajánlatok el nem fogadtatnak. Az árverési és szerződési feltételek a
kolozsvári m. kir. erdőigazgatóságnál a hivatalos órákon belül, meg-
tekinthetők. — Kolozsvárt, 1888. évi juliushó 3-áa.
M. kir. erdőigazgatóság.
(Utáunyomat nem dijaztatik.)
3970. szám. A máramaros szigeti m. kir. erdőigazgatósághoz,
tartozó „rónaszéki" m. k. erdőgondnokság „B" üzemosztály 7. osz-
tagában „Kornet" nevü 1887. évi 29. k. hold vágás területén elő-
forduló s tövön álló 354 drb 7—14 méter magas és 22—90 cm.
mellmagasságu átmérővel biró s mintegy 425. 3 köbméterre becsült
tölgyszál és 326 darab mintegy 27. 7 köbméterre becsült I. és II.
oszt. tölgyrúdfa folyó évi augusztushó 10-én a máramaros szi-
geti m. k. erdőigazgatóságnál II. nyilvános Írásbeli versenytárgyalás
utján el fog adatni, miről vállalkozók azon megjegyzéssel értesíttet-
nek, hogy szabályszerűen felszerelt ajánlataikat a megfelelő 10% bá-
nompénzzel ellátva, a mondott napon délelőtt 11 óráig alólirt erdő-
igazgatóság főnökéhez benyújthatják, hol egyúttal az árverési feltételek
is megtekinthetők. — M.-Sziget, 1888. július 16-án.
M. kir. erdőigazgatóság.
(Utánnyomat nem dijaztatik.)
Erdészeti Lapok.
45

XIV
Fa-eladási hirdetmények.
2769. szám. A nagyméltóságú földmivelés-, ipar- és kereske-
delemügyi m. kir. ministerium idei 25.292/1. sz. intézménye alapján
az aradmegyei solymos-milovai erdőgondnoksághoz tartozó üzemterv
szerinti 10 (tiz), vagyis 1888—1897. évi vágások fahozamainak tövön
való eladása iránt 1888. évi augusztus hó 22-én délelőtti 10 órakor,
az alulirt főerdőhivatal irodájában, zárt Írásbeli ajánlatokkal egybe-
kötött nyilvános árverés fog tartatni.
Tájékozásul megjegyeztetik, hogy a feltételek 10. pontja szerint
a miloviczai völgyben a vállalkozó, esetleg a kincstár által egy bükkfa-
sinekkel ellátott mintegy 12 km-nyi hosszú lóvonatu pálya építendő.
Ennélfogva ajánlattevők ajánlataikat a pályaépítés kötelezettségével,
vagy anélkül tehetik.
Az üzemterv szerint évente összesen 123'2 kat. hold vágás
használandó ki, 15.262 m3 összes fatömeggel.
A főbb választékok jelenlegi tőárai a következők :
Egy m3 tölgy épület- és szerszámfa 30 cm átmérőnél véko-
nyabb 3 frt;
30 cm átmérőjű és vastabb 3 frt 60 kr.
A tűzifa tőárak az erdőhelyek távolsága szerint változnak, és
pedig :
Egy m bükk- és cser hasábfa . 55—76 kr;
„ „ tölgy hasábfa . . . 40—60 „
„ „ vegyes dorongfa . . 30—50 „
„ kocsi galy- és rőzsefa . . 40—50 „
Venni szándékozók felkéretnek, hogy az árverésen személyesen
résztvenni, vagy szabályszerűen kiállított és 1000 (egyezer) forint
bánatpénzzel ellátott Írásbeli ajánlataikat a tárgyalás napjáig az
alulirt főerdőhivatalhoz benyújtani szíveskedjenek, hol az árverési és
szerződési feltételek a hivatalos órákban bármikor megtekinthetők.
Megjegyeztetik, hogy a megajánlott összeg számokkal és betűkkel
tisztán kiírandó, valamint határozottan kijelentendő, hogy ajánlattevő
az árverési feltételeket ismeri és azoknak magát aláveti.
Lippán, 1888. július 27-én.
M. kir. főerdőhivatal.

XV
33.538/11. szám. A nagybányai m. kir. főerdőhivatal kerületéhez
tartozó, és a nagybányai vasúti állomástól 28 kilométer távolságra
fekvő fehérszéki erdőben levő 140—150 éves kocsános tölgyfakészlet
eladása iránt az ajánlati tárgyalás 1888. évi augusztushó 21-én dél-
előtti 10 órakor fog a nagybányai m. kir. főerdőhivatal helyiségében
megtartatni; megjegyezvén, hogy ez alkalommal a nagybányai főerdő-
hivatalnál megtekinthető térképen 5, 6, 7/a, 7/6, 8/a, 8/b, 8
/c és 8/d
számokkal megjelölt, és a természetben is kitüntetett, összesen 1179
kat. hold kiterjedésű osztagokon lévő összes fakészlet fog eladatni.
Venni szándékozók felkéretnek, hogy 50 kros bélyeggel és a
megajánlt vételösszeg 10 (tiz) százaléknyi bánatpénzével ellátott és a
fennebb jelzett területen levő összes faállomány megvételére vonat-
kozó Írásbeli ajánlataikat legkésőbb a fennebb megjelölt napon d. e.
10 óráig a nagybányai m. kir. főerdőhivatal főnökénél nyújtsák be,
esetleg posta utján olyképeu beküldeni szíveskedjenek, hogy az a
kitűzött óra előtt s főerdőhivatalnak kézbesittessék.
A részletes feltételek a nagybányai főerdőhivatalnál, a hivatalos
órák alatt bármikor megtekinthetők.
Budapesten, 1888. juliushó 6-án.
Földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi
magyar királyi ministerium.
7871. szám. Az alulirt városi tanács ezennel közhírré teszi,
hogy a Brassó város erdőhivatalának kezelése alatt álló városi farak-
tárban (Erdélyben) a következő faanyagok ajánlati tárgyalás utján
eladatnak. Még pedig:
104 m3 tölgyfürészáru és épületfa;
950 ms lucz- és jegenyefenyődeszka és padló;
86 m3 lécz;
460 m3 lucz- és jegenyefenyő fürészelt fa (épületfa) különböző
hosszúságú és vastagságú méretekkel.
Ezen itt felsorolt fakészlet teljesen légszáraz és jó minőségű.
Vásárolni szándékozóknak a részletes feltételek és a választékok
és méretek jegyzéke kívánatra megküldetik.
Az ajánlatok, melyek 50 kros bélyeggel ellátandók, s melyekben
az ajánlattevő czime pontosan megjelölendő, a köbméterenként meg-
45*

XVI
ajánlott ár pedig szóval és számokban is pontosan kiteendő, a meg-
ajánlott összeg 10%-át kitevő bánatpénzzel ellátva folyó évi augusz-
tushó 15-ének délután 6 órájáig Brassó város erdőhivatalánál benyúj-
tandók. — Brassóban, 1888. juliushó 14-én.
A városi tanács.
Haszonbérleti hirdetmény.
2188. szám. Az Esterházy herczegi zárgondnokság
központi igazgatósága ezennel közhírré teszi, hogy a herczegi
hitbizományhoz tartozó, Sopronmegyében fekvő és a pecsenyédi,
lakompaki, kaboldi, német-kereszturi, valamint az Alsó-Ausztriában
fekvő schwarzenbachi uradalomhoz tartozó mintegy 18.356 k. holdra
terjedő, rendszeresen beosztott és rendezett szál- és kis részben sarj-
erdőket 1890. évi november l-jétől egymásután következő 20 évre
haszonbérbe óhajtja adni.
A vonatkozó üzemtestek táblázata és a haszonbéri szerződés
mintája, a melynek alapfeltételeitől eltérés nem engedtetik meg : a
herczegi zárgondnokság közp. igazgatóságánál Kis-Martonban vannak
letéve, a hol azokat a vállalkozni óhajtók f. évi augusztus hó
1-től fogva átvehetik.
A központi igazgatóság a czim és utolsó postának közlése mel-
lett teendő felszólításra ezen adatokat posta utján is megküldi.
Ajánlatok csak Írásban fogadtatnak el, még pedig folyó évi
november 1-jéig a központi igazgatóságnál Kis-Martonban
(Sopronmegye).
A tárgyalások csak e határidő leteltével fognak megindittatni
azon vállalkozókkal, a kiknek ajánlatát az igazgatóság az alkudozások
alapjául elfogadhatónak találja.
A tárgyalási határidők kitűzését és a sorrend megállapítását, a
melyben a jelentkezett vállalkozók a tárgyalásra meghivatni fognak,
az igazgatóság minden megszorítás nélkül magának fentatja.
Közvetítők alkalmazása kizáratik.
Kis-Marton, 1888. évi július 20-án. (1—3)
Az Esterházy herczegi zárgondnokság központi igazgatósága.
(Utánnyomat nem dijaztatik.)

Figyelmeztetés.
Az Országos Erdészeti Egyesület „Bedő Albert alapít-
ványának" üresedésben levő 300 forintos ösztöndijára vonat-
kozó s az „Erdészeti Lapok" idei V. és VI. füzetében már
közölt pályázati hirdetménynyel kapcsolatban figyelmeztetnek
az érdekeltek, hogy erre vonatkozó folyamodványok folyó évi
augusztus hó 18-áig még elfogadtatnak.
A titkári hivatal.


ERDÉSZETI LAPOK
az Országos Erdészeti Egyesület
KÖZLÖNYE.
Kiadó: Szerkesztő:
Az Országos Erdészeti-Egyesület. Bedö Albert.
Megjelenik minden hónapban.
Huszonhetedik évfolyam. VHI. füzet. 1888. Augusztus hó.
Előfizetési díj egy évre 8 frt. Az Országos Erdészeti Egyesület azon alapító tagjai,
kik legalább 150 frt alapítványt tettek, valamint a rendes tagok is a 8 frt évi
tagsági díj fejében, ingyen kapják. Oly alapító tagok, kik 150 írtnál kevesebbet
alapítottak 3 frt kedvezményi árért járathatják.
S^T" Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapesten, Lipótváros, Alkotmany-utcza, 10. sz. II. emelet
A lap irányával nem ellenkező hirdetések mérsékelt dijért közöltetnek.
Az ákácz a tölgycsemeték szolgálatában.
Irta : K a 11 i n a Károly, m. kir. erdőmester.
Midőn az ó-budai koronauradalomhoz tartozó sziget-monos-
tori birtok 1868-ban tagosítás és rendezés alá került, a
kincstár egyebek között egy kifuvások által képződött futó-
homokos buczkákkal környezett, mintegy 18 katasztrális hold-
nyi mélyedést is kapott, az úgynevezett „Makkos" nevü erdő-
részt, mely még 1860-ban helyenként kapa után kocsányos
tölgymakkal vettetett be.
Az 1868-ban keresztül vitt birtokrendezési munká-
lat befejezése után a sziget-monostori erdőrész az én keze-
lésem alá került, s ekkor az előbb emiitett makkvetés
egyes elkorcsosodott és elbokrosodott tölgycsoportokból állott,
melyek a száraz és — a csak itt-ott begyepesedett talajtakaró
után ítélve — rendkívüli sovány talajon vajmi kevés reménnyel
kecsegtettek, hogy ezen kopár terület ily módon beerdősittessék.
Erdészeti Lapok. 4g

682
Ezen szomorú benyomás arra indított, hogy 1869. év
tavaszán az egész területet csemetekertben nevelt 2 éves
ákáczcsemetékkel ültessem be oly formán, hogy katastrális
holdanként az elbokrosodott tölgy közé egyenletesen elosztva,
1600 drb ákáczcsemete jusson kiültetésre.
Midőn 1881-ben a visegrádi erdőhivatal a gödöllőivel
egyesittetett, újból felügyeletem alá került a sziget-monostori
erdőbirtok, de ekkor már lényegesen megváltozott a „Makkos"
erdőrész állabképe.
Az 1868-ik évben még tengődő csenevész tölgybokrok
ugyanis egészséges suhángokká nőttek fel és az ákácz mérsé-
kelt beárnyalása alatt vidoran tenyészve 6 cm-es átlag vastag-
ságot és 7-5 m átlag magasságot értek el, az 1869-ben
kiültetett ákácz pedig 10'8 cm vastag és 9-5 m magas fává
fejlődött.
A 18 év előtti kopár homokterület így 0'8 zárlatu erdő-
sítéssel megköttetett s talaja 3 cm vastag humusréteggel bont-
tatott be, a ritkásabb helyeket pedig meglehetős buján tenyésző
füvek lepték el. Világos bizonyíték ez arra nézve, hogy a
tölgy az ákácz gyér beárnyalását jól elsziveli.
Ebben a feltevésben akkor érintetlenül hagytam az erdőt
és csak 1886-ban tökéltem el magamat arra, hogy az ákáczot
áterdőlés utján kiszedjem, akkor t. i., midőn a tölgynek vilá-
gosság utáni törekvése a törzsvastagodásnak hátrányára szolgál.
Az áterdőlés foganatosítása előtt pontosan felvétettem az
általam kitűzött egy katasztrális holdnyi próbaterületet. A
nyert eredmény a következő adatokból áll :
az ákácz kora......20 év,
a tölgy........28 „
az ákácz törzsszáma .... 448 drb,
a tölgy „...... 666 „
összesen . 1114 drb.

683
Az ákácz átlagtörzsének méretei :
átmérő.......6"5 cm,
magasság.......7-5 m,
Az összes fatömeg.....34 ms
Az 1886. évben keresztülvitt áterdőlés eredménye 126 w3,
melyből 30% 10 cm-en felüli, 40°/0 10 cm-en aluli dorong-
fára, 30°/0 pedig galyfára esett.
Az áterdőlés utáni évben megmaradt tölgysuhángok oly
terebélyes koronát fejlesztettek, hogy a gyenge, nyúlánk tör-
zsecskék nem birhatták el, s ennek következtében már a
nyár folyamán meghajoltak, a következő télen pedig a hó
annyira lenyomta őket, hogy már-már a tölgy visszanyesésére
gondoltam, mint az egyetlen módra, melylyel e kis állabot
megmenthetni véltem.
De a felszabadított tölgy felébredt ereje s a megelőző
évben már kifejlődött koronának éltető hatása, valamint vilá-
gosság után való törekvés megmentett aggodalmaimtól, mert
a meggörbült suhángok örömömre kiegyenesedtek és az egész
állab — a benne és körülötte lévő kisebb homokbuczkák
kivételével, melyeken az ákácz érintetlenül hagyatott — töl-
gyessé átalakítva, az utolsó években készített gazdasági üzem-
tervben szép, egyenes növésű, 0-7 zárlatu tölgyesnek véte-
tett fel.
Az áterdőlés alkalmával kivágott tuskók sarjadéka a tölgy
által beárnyékolva egészen elbokrosodott és most az állabnak
azon eléggé meg nem becsülhető aljnövényzetét képezi, mely-
nek mesterséges uton való megtelepítése ily sovány talajon s
a gyakran uralkodó szárazság mellett a legnehezebb, de egy-
szersmind a legszükségesebb feladatok közé tartozik.
Ez a kisérlet ugyhiszem elég bizonyítékot nyújt arra,
hogy az ákácz előre kiültetve, más nemesebb fanemek számára
kitűnő védő növényzetet képez, melynek védelme alatt a tölgy,
46*

684
homokos területen is, feltéve, hogy nem futóhomok, előnynyel
tenyészthető.
Igen fontos és további megfigyelésem tárgyát képezi az a
kérdés, mikor és mily mértékben távolitandó el áterdőlés utján
a védelmet nyújtó ákácz a tölgyállabból.
Ezen kérdés felderítése czéljából még 1874-ben Sziget-
Monostoron 8 katastralis holdnyi területű homokon, mely meg-
előzőleg kapásnövények termesztése által felporhanyittatott és
kitisztittatott, két éves ákáczcsemetével ültettettem be oly mó-
don, hogy ugy a sorok, mint ezekben a csemeték két m
távolságban állottak. Azután a sorok közepén, tehát egy m-nyi
távolságban a soroktól eke után 5 cm-es átlagtávolságban
kocsányos tölgymakkal vetettem be az egész területet. A kö-
vetkező tavaszszal a makk szépen és egyenletesen kikelt s
most ez a kultúra már is némi támpontot nyújt a fentebbi
kérdés megoldására.
Minden szakember előtt, ki ily homokos területen erdő-
sitett, ismeretes az a körülmény, hogy egy talajnem sem bir
oly különböző és változatos termőerővel, mint a homok. Ily
változatos az általam leirt kultúra is, mert ott, hol a homok
mélyebb, földes részekkel inkább kevert, magassági növekvésre
nézve majdnem elérte már a tölgy az ákáczot, ellenben a
dombosabb helyeken alig cseperedett fel, azonban itt is erő-
teljes és egészséges kinézésű.
A természet tehát maga adja az útmutatást arra nézve,
hogy hol és mikor kell kiszedni az ákáczokat.
Természetes követelménye ugyanis a tölgynek, hogy oly
helyeken, hol magassági növekvése az ákáczét megközelítette,
az ákácz eltávolíttassák, ellenben, hol a tölgy még karógyö-
kerének fejlesztésével van elfoglalva és magassági növekvését
nagyobb mértékben még meg nem kezdte, a jótékonyan ható
beárnyékolás meghagyandó.

685
Az áterdőlés nehézsége a homokos talajon telepitett védő-
növényzetnél szoros összefüggésben áll az ilyen erdősítések
nehézségeivel.
Főkellék a helyi viszonyoknak megfelelő és a legkisebb
részekre terjedő gondozás, főkép pedig az ákácz mérsékelt és
gyakori áterdőlése.
Nem ajánlhatom eléggé tisztelt szaktársaim figyelmébe
ezt az utóbbi körülményt, mert csak tapintatos eljárás és
helyes gyéritési beosztás fogja őket megmenteni az olyan
aggodalomtól, melyet nekem inult évben a „Makkos" nevü
erdőrész szerzett.
Az országos központi meteorológiai intézet jelenlegi
helyzete.
Felesleges azt bővebben taglalni, hogy a meteorológia
gyakorlati haszna ugy a földmivelés mint erdészet, sőt a keres-
kedelemre nézve is mily nagy fontosságú. Minden gazda tudja,
mily calamitás az, hogy az időjárással máról-holnapra nincsen
tisztában. Belekezd olyan munkába, a melynél egy esőzés,
melyet ésszerű időjelzés mellett 24 órával előre lehetett volna
tudni, sok ezerekbe menő kárt tehet neki.
A gazda ember szivesen adózna ezért, hacsak 80—90°/0-nyi
biztossággal tudhatná a holnapi időjárást. Ez a kivánsága
pedig nem tartozik a lehetetlenségek közé, mert ha ez más
államokban lehetséges, miért ne lenne az nálunk is, ha a
dologhoz ugy látunk, a hogy kell. Vas akarattal, személyes-
kedések, féltékenykedések mellőzésével mi is oda juthatnánk
a hol mások vannak, s ennek a czélnak az elérése nem is
kerülne milliókba, de százezrekbe sem!

686
A vizszabályozások ügyét, a melyek hazánkban oly égető
napi kérdést képeznek, az évenként ismétlődő áradások lázasan
sürgetik. A vizszabályozás ügye pedig az éghajlatviszonyoknak
kellő tanulmányozása nélkül nem intézhető el helyesen, amint
erről mindenki meggyőződhetik, ha Bedő Albert országos
főerdőmesternek „Árvizek és Erdők" czimü értekezését
átolvassa.
Az ország éghajlati viszonyának tanulmányozásához szük-
séges, hogy pontos meteorológiai feljegyzések eszközöltessenek,
s azok oly módon dolgoztassanak fel, hogy az eredményből
ugy a tndomány, mint a gyakorlat hasznot húzhasson.
Miután állitólag hazánknak is van egy oly intézete,
a mely ezen feladatnak eleget tenni hivatva lenne, vegyük
kissé szemügyre annak jelenlegi működését.
A meteorológiai és földdelejességi központi intézet jelen-
legi állapota és működését illetőleg két kérdést lehet felvetni,
először mi a ezé Íj a? és pedig:
1. Van-e az intézetnek jelenlegi szervezete mellett az
ország nagy közönségére nézve gyakorlati haszna is, mint
p. o. a francziaországi, északamerikai egyesült-államokbeli,
vagy németországi hasonló intézeteknek?
2. Van-e az intézetnek oly feladata és czélja, mely a
tudományosságot, s főleg a magyar tudományosságot előmoz-
dítja?
Miután a második kérdésre rövidebben lehet megfelelni,
jó lesz először is arra felelni :
Az intézetnek tudományos feladata és törekvése meglenne,
ha az oly módon lenne kezelve, mint p. o. más hasonló
intézetek. A jelenlegi munkaterv mellett oly óriási meg-
figyelési anyagot gyűjt össze az intézet, a melyet évtizedek
múlva, egy további évtized alatt nem egy, de számos tudós
sem lesz képes feldolgozni, nem lesz képes még akkor sem,

687
ha uj anyag nem jönne hozzá azalatt, mig az illetők a régi
anyagot feldolgozzák. Hogy egy pár évtized múlva a netán
megírandó magyar klimatológiai monographiához az intézet
gyönyörű anyagot fog adhatni, az kétségtelen, ámde tény az
is, hogy a közel 250 megfigyelő állomás megfigyeléseinek
eredménye a határtalan rendetlenség s képzelhető absurdumok
folytán, a melyekkel némely, talán egyharmada, vagy tán fele
a megfigyelőknek a k. p. intézetnek kedveskedik, nem nagy-
becsű; igy például a mult évben egy tisztje az intézetnek egy
megfigyelési lajstromban áprilisnek 31. napját találta
bejegyezve, későbben egy másik megfigyelőnél júniusnak
volt 31. napja!
Ebből látható, hogy a megfigyelők nagy része csak azért
csikart ki műszereket az intézettől, hogy azokkal a nagy
publicumnak imponáljon, de azért nem tesznek megfigyeléseket,
s ha az intézet sürgeti őket, nem is válaszolnak, ha pedig a
sürgetés után beküldik az iveket, akkor azt igen valószínűleg
a hónap utolsó napján gondolom formára írják tele. Ez nálunk
sajnos napirenden van.
A megfigyelők a megfigyelést becsületből végezik, ezért
bajos is velük rendelkezni; tisztességérzet s a tudomány iránti
kellő tisztelet pedig sok embernél nincs azon mértékben kifej-
lődve, hogy azt belássa, miszerint ő, ha oly (nézete szerint)
ártatlan tisztességtelenséget követ el, hogy hiányos adatokat
jegyez be a meteorológiai tudományos búvárlatok alapját képe-
zendő jegyzékbe, s nem gondolja meg, hogy ezzel sokkal
többet árt, mintha az ő meteorológiai állomása egyáltalában
nem is léteznék.
Hogy pedig ilyesmi nálunk nem ritkaság, azt sajnosán
kénytelenek vagyunk tapasztalni.
Azt hisszük, itt inkább helyén való volna annak az ado-
mának betűszerinti szellemében eljárni, a melyszerint a nemzeti

688
színház megnyílta után egy öreg ur kikelt az ellen, hogy sok
a zenekarnál a trombitás, mert egyszer az egyik, máskor a
másik fújja. Gazdálkodási szempontból tehát tanácsolta, hogy
„tartsunk egyet, azt fizessük jobban, de az fújja mindig"!
vagyis, ha a 250 megfigyelő állomás közül az intézet a leg-
jobb és legmegbízhatóbb 100-at megtartaná, a többit pedig be-
szüntetné, mert sokkal czélszerübb ugy a gyakorlat, mint a
tudomány szempontjából, ha kevesebb megfigyelő lelkiismere-
tesen működik és teljesen megbízható adatokat szolgáltat,
• mintha sok megfigyelő, sok, de rosz adatot gyűjt össze, mivel
ez több zavart mint hasznot okoz a tudománynak.
A mi az intézet belső dolgait illeti, azt hiszem azzal
tisztábban van mindenki, hogy a nagyérdemű S c h e n z 1 Guidó
igazgató távozása óta az intézet kormányzó nélkül úszkál a
meteorológia tengerén. A megfigyelések, melyek beérkeznek
fellesznek dolgozva, annyiból, hogy azok az évkönyvekben egy
nagy statisticai kimutatást képeznek, de még egyébb czéljukat
mindeddig nem ismeri senki sem. Ezen statisticai kimutatás
azonban megbizható-e vagy sem ? az a kérdések kérdése! mert
ha egy megfigyelő egyszer hamis adatokat küld be, a mi
pedig ugyancsak sokszor megesik, annak azután csak kötve
kell hinni a jövőben.
Az intézetben magneticai megfigyeléseket is kellene tenni,
mint azt az intézet czime is mutatná. Valóban tesznek is
„variatió megfigyeléseket" a Lamont-féle variatló-készülékkel.
De azt kéi'dezzük, mi haszna van ennek, ha a műszerek zérus
pontját soha sem határozza meg senki? A földdelejességi
műszereknek zérus pontja még ott is változni szokott, a hol
mindennemű külső befolyástól végleg elvannak szigetelve.
Hogyne változna az az olyan helyen, mint a központi intézet,
a hol az observatorium egyúttal lakóház is?!
Jól vagyok-e értesülve vagy nem, azt nem tudom, azt

■689
állítják azonban, hogy 1887. márczius óta alig történtek az
intézetben absolut magnetikai megfigyelések, s igy a variatió
műszerek zérus pontja azóta tánczolhatott kelettől nyugatra s
vissza a hányszor neki tetszett, azt senki sem tudja, de nem
is fogja tudni senki sohasem, mert azt utólagosan constatálni
teljes lehetetlen. A zéruspont meghatározás minden hónapban
lenne eszközlendő, de okvetlen s elkerülhetlenül legalább 4-er
egy évben.
Az intézetnek feladata lenne az ország különböző részein
földdelejességi megfigyeléseket is tenni, s a hol ilyen abnormi-
tásokat talál a megfigyelő, mint minő p. o. tokaji hegynél,
vagy Vasmegyében a Svábhegyen, Kis-Czell mellett mutat-
koznak, azt ügyeimmel kisérni s oda gyakrabban kirándulni.
Azonfelül az intézet személyzetének gyakrabban kellene a főbb
megfigyelő állomásokat inspiciálni, mint azt a fáradhatatlan
S c h e n z 1 Guidó igazgató is tette; ha az igazgató gátolva
van, mindig kiküldheti egy assistensét.
Ezek után, ha azt a kérdést vetjük fel, hogy van-e az
intézet működéséből a jelenlegi viszonyok között az ország
nagy közönségének ez időszerűit gyakorlati haszna, ugy
mint a külföldnek a saját intézeteiből? a felelet e kérdésre
sajnosán az, hogy „nincs" !
A gazdaközönség elvárná az intézettől, a mint azt az
adózó honpolgárok talán jogosan tehetik, hogy
naponként egy időbulletint adjon ki, mint azt a külföldi intézetek,
de különösen a franczia s néhány németországi intézet teszi.
Midőn a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister a napontai
időprognosist elrendelte, vájjon a k. p. intézet eszközölte-e
azt ? Nem! azt dr. S z e n t g y ö r g y i W e i s s tette, mert
Schenzl igazgató, mint bölcs s előrelátó ember azt nem
vállalhatta el ily körülmények között, s a rendelkezésére álló
oly anyagi segítség mellett, mint a milyenekkel ő rendelkezett,

690
nem vállalta el pedig azért, mert tisztában volt vele, hogy
épen ugy decreditálja magát mint a hogyan az dr. Szent-
györgyi Weiss-al történt, mert a nagy közönség azt nézi,
hogy mi az eredmény? s csak kevesen látják be, miért nem
jó azaz eredmény s a prognosis miért nem helyes?
Az igazgató maga olyannyira el van házi s administrativ
dolgokkal foglalva, hogy ő maga ily systematicus munkát nem
vállalhat el; de az előrelátó főpap azzal is tisztában volt,
hogy neki olyan megbízható közegei nincsenek, a kikre egy
ilyen munkát bizhatott volna, mely esetleg az intézet tekinté-
lyét igen magasra emelhette, de másrészt azt egészen tönkre
is tehette volna, s ez volt egyik fő ok, melyért a minister
felszóllitását visszakellett neki utasitani, gondolva, hogy inkább
maradjon az intézet egy bizonyos Status-quoban, mintsem hogy
annak tekintélyét aláássa, a mi az ő aparátusával okvetlen
bekövetkezett volna. ■
Azonban minthogy valami felett birálatot mondani sokkal
könnyebb, mint valamit teremteni, vagy a rosszat helyrehozni,
kisértsük meg azt a nehéz feladatot legalább részben is meg-
fejteni, a mely előttünk áll.
Az intézetnek mindenekelőtt egy nemcsak erélyes, de
vaskezü igazgatót kell élére állitani, a ki tudományos képzett-
ségénél s tapasztalatainál fogva a második kérdésben tárgyalt
feladatnak okvetlenül megtudjon felelni s elég ambitió legyen
benne az elsőnek is lehetőleg megfelelni, a melylyel a nagy
közönséget kielégíti, mert ez tartja fen az intézetet adófillé-
reivel. Az intézetet közhasznú és tudományos intézetté kell
átalakítani s nem átmeneti erőkkel megrakni, sőt inkább az
ott levőkből is azokat, a kik nem felelnek meg az igényeknek
nyugdíjazni, vagy valami más állami hivatalba áthelyezni;
szóval az intézetet reorganizálni kell teljesen, mert igy csakis
névleg van, de hogy valóban v a n-e, az más kérdés.

691
Meg kell a külső megfigyelő állomásokat apasztani s a
megfigyelők közül a legjavát kiválogatni, azonkívül az ország
néhány főpontján, talán Pozsonyban, Trencsénben, Árvavár-
alján, Selmeczbányán, Komáromban, (Budapesten ugy is meg-
van), Kassán, Nagy-Váradon, Kolozsváron, Brassóban, Szegeden,
(Temesváron?), Orsován, Zimonyban, Zágrábban, Székes-Fehér-
váron és Szombathelyen egy-egy I-ső rangú, azaz főállomást
berendezni s azokat lehetőleg önjegyző műszerekkel ellátni, a
mihez manapság már nem kell capitális mint régebben s e
helyeken a meteoroligiai megfigyelésekkel nem az illető tanárt,
de annak főfelügyelete alatt egy intelligens szolgát megbízni,,
s annak némi fizetést adni, mert mit használ a tanár legbuz-
góbb szorgalma, ha 10 hónapon keresztül a legnagyobb gond-
dal észlel, s a szünidőkben elutazik fürdőbe, s a statisticai
rubrica üres marad?! Az állami iskolákban az állam nevezi
ki a személyzetet, nevezzen ki e helyekre ebből a czélból
olyan megbízható, értelmes szolgákat, kik ezen követelménynek,
elbocsátás terhe alatt kötelesek megfelelni, s adjon nekik külön
fizetési pótlékot a feljegyzésekért.
A megfigyelőktől soha sem kellene kívánni, hogy meg-
figyeléseiket reducálják, küldjék be azokat az intézetnek, ugy
a hogy azokat a műszereiken leolvasták. Ha a 250 megfigyelő
100—120-ra lesz reducálva, az intézet személyzete könnyen
meggyőzheti a reductiót, különösen ha az igazgató mellé egy
observator (adjunctus, igazgató helyettes) egy időjós s két
assistens lenne adva. Az eredmény igy okvetlen sokkal pon-
tosabb s megbízhatóbb lenne, mint mikor a megfigyelők magok
reducálnak, mert nem tagadható tény az, hogy minden meg-
figyelő hajlandóbb a műszerek állását naponta 8-szor leolvasni,
mint a hónap végével a sok számot összeadni.
Az intézetnél főleg rendezendő volna, ha időjóslásról is
lenne szó a telegraphicus szolgálat. Szükséges volna, hogy az

692
országból legalább 12 állomásról naponta korán reggel, p. o.
6 — 7 órakor a sürgönyök az ottani időről beérkezzenek; kapjon
az intézet ilynemű sürgönyöket naponta reggel : Németország-
ból 2-őt, Angolhonból 1-et, Francziaországból 2-őt, Olasz-
országból 2-őt. Ezek mind a bécsi meteorológiai intézet köz-
vetítésével jöhetnének, s igy csak egy sürgönyről lenne szó
Bécsből, a mely a határon túlról jön s egy másikról, melyet
szintén a bécsi meteorológiai intézet adna : Alsó- és Felső
Ausztriából 2, Csehországból 2, Morva- és Galicziából 3,
Dalmátiából 1, Illiriából, Krajnából 2. Steyerből és Tyrolból
szintén 2.
Igen jó volna még' ezenfelől, ha délről, p. o. Serajevoból,
Dalmatiából (Raguza), esetleg Athénből (utóbbi a sirokkók
miatt) kaphatna az intézet sürgönyt.
Okvetlen szükséges lenne, hogy a távírda huzal az inté-
zetbe legyen bevezetve, .s az az „időjós" czimü tiszt keze
alatt állana, a mi a jelenlegi nagyműveltségű közmunka- és
közlekedési minister alatt kivihető kívánság is lehetne.
Ezen az alapon lehetne egy időprognosist rendszeresíteni,
mely megfelelne a magyar gazda s iparos közönség követel-
ményeinek, s ha egy olyan egyén lenne a prognosissal meg-
bízva, a ki már azzal máshol is foglalkozott, okvetlen czélhoz
jutnánk, s az intézet még felvirágozhatnék, tekintélyre tehetne
szert, ugy a tudományos világ, mint a gazdaközönség előtt.
A prognosis szolgálatnak azonban azzal nem szabadna
véget érni, hogy a jóslást a napi lapok közlik, vagy az a
főváros némely nyilvános épülete oldalán ki lenne ragasztva,
mert a napilapokat távolabb eső helyeken csakis este, vagy
pláne másnap reggel kapják meg az előfizetők, azonfelül a
mai prognosist, mely holnapra szól, csakis a holnapi lapok
hozhatják, mert midőn az illető hivatalnok, ki a prognosissal
foglalkozik, azt összeállítja a néha megkésett sürgönyökből, a

693
lapok már rég elhagyták, nem csak a nyomdát, de a fő-
várost is.
A mód melylyel ezen a hajon segitni lehetne, az lenne,
melyet a francziák követnek, t. i. a vidéken a prognosisra
előfizetőket gyűjteni, még pedig a képzelhető olcsó ár mellett.
A prognosist vagy direct az előfizető sürgönyileg megkapná,
vagy pedig mint Francziaországban, vagy az Egyesült Álla-
mokban történik, azt az I-ső rangú megfigyelő állomás kapu-
jára ragasztják ki,*) s az illető állomás gondoskodik arról,
hogy az ő vidékén az előfizetők a prognosist lehető leggyor-
sabban s legolcsóbban kézhez kapják.
Hasonló módon rendezte be a prognosis szolgálatot a
„Magdeburger Zeitung" meteorológiai observatoriuma, mely
ilyen módon s valami mesés olcsó árért (talán 1 — 2 márkáért
havonként) az előfizetőknek igen gyorsan kezéhez juttatja a
„Wetterbulletint" s a vidékbeli gazdaközönségnek rendkivüli
szolgálatot tesz vele, ép ugy mint Köln vidékének a „Kölnische
Zeitung" observatoriuma.
Nézetem szerint azonban egy igazi helyes időjóslati hivatal
csakis oly módon lenne felállítható; ha nem csupán a vallás-
os közoktatásügyi minister érdeklődnék ez ügyben, hanem a
földmivelési ministerium is, s azonfelől a sürgönyözés és a
bulletinek rendkívüli gyors szállítása érdekében a közlekedési
minister tenné meg a kellő intézkedéseket, a mi jelen viszo-
nyaink között kétséget nem is szenved.
Az időjárási bulletinek pontos és gyors továbbításáért az
illető közlekedési hivatalokat ép oly katonai szigorral kellene
felelőségre vonni, mint a mikor egy pénzes levél vész el, mert
hisz lehet, hogy a bulletin elmaradása egyik vagy másik gaz-
dának ép oly kárt okozhat, mintha a pénze vész el.
*) Esetleg a távirda hivatal kapuján.

694
Mint említve volt, az állomások száma reducálandó lenne,
vagyis a megbízhatatlannak bizonyult állomásokat be kellene
szüntetni; nagy súly volna azonban fektetendő az eső állo-
másokra, melyekkel a közlekedési ministerium a vasúti állo-
másokat, posta- és távirdahivatalokat bizhatná meg, nem-
különben a katonai kórházak igazgatósága is felkérhető lenne a
meteorológiai megfigyelések eszközlése végett annál is inkább,
miután az ő ministeriumuk ugy is megköveteli tőlük az idő-
járásról rendes félévi jelentést tenni, s végre az államerdészet
hivatalnokai is a pontos megfigyelések eszközlésére lennének
kötelezendők.
Ez az, a mit röviden a m. kir. meteoi'ologiai és föld-
delejességi intézetről mondani lehet.
Egy komolyan megfontolt, s tárgyilagos tervet megálla-
pítani, a melyre a meteorológiai intézet jövője építtetnék,
mindenesetre csak a jövendő igazgatónak lenne a feladata,
abban az esetben, ha az intézet reorganisatiójának a szük-
ségességét belátják az irányadó körök, ha azonban ez nem
történik meg, akkor bizony talán jobb lenne az intézetet
beszüntetni!
Mielőtt azonban soraimat bezárnám, említést lehet még
tenni arról is, hogy vájjon mibe kerülne egyelőre a reor-
ganisálás ?
Mint már említve volt, a főállomásokat önjegyző műsze-
rekkel kellene felszerelni. E czélra igen czélszerünek bizo-
nyultak a Naudet-féle önjegyző műszerek, a melyeket egy-
szerűségüknél fogva minden értelmesebb szolga el tud kezelni,,
aránylag olcsók s a normál műszerekkel való naponkénti ösz-
szehasonlitás mellett a képzelhető legpontosabb adatokkal
szolgálnak. Egy ily műszer a Barograph vagy Thermograph
ára Parisban körülbelől 160 frank, tehát mondjuk 80 forint,
s ha egyszerre több rendeltetnék meg, igen valószínű, hogy

695
80 írtért Budapesten is megszerezhetők volnának. Ezekkel
kellene a főállomásokat még felszerelni. A főállomások minde-
nike tehát, a meglevő műszerek mellett, még 160 frtba
kerülne, vagyis a 15 állomás 2400 frtba. S azon esetre, ha
a közlekedési minister nem bocsátana az intézet rendelkezésére
egy távirdaállomást, a mit alig tudunk elhinni, ez kerülne
még kerekszámban 250 frtba, s a vonal megépítése 150 frtba,
s igy az uj beruházás 2800, kereken 3000 írtra rúgna.
Az évi kiadás többlet lenne körülbelül a következő : Az
időjósnak 1200 frt és 200 frt lakbér, a 15 szolgának, akik
a főállomásokon a műszereket kezelnék, évi pótlék fejenként
100 frt, 1500 frt, összesen tehát 2900 frt.
Fennmaradna még a sürgönyözések dijja, a mi azonban
kieszközölhető lenne, hogy mint közhasznú dolog, díjmentesen
történjék, nem csak az országban, de Bécsből is; hozzá járulna
még azon hivatalnok számára valami 400 frt tiszteletdíj, a ki
a bécsi meteorológiai intézettől a sürgönyöket a budapesti
intézetnek kiadná, s ezzel az évi többlet 3300 frtot tenne ki.
Ha azonban az időpostát az előfizetők kellőleg pártolnák,
a bejött előfizetési pénzekből a kiadás némi része fedezhető
lenne.
Azt hiszszük, hogy az elmondottakkal egyelőre kifej-
tettük a dolgok állását, s a jövőre bizzuk az intézet felvirág-
zását vagy elbukását, legjobb esetben statusquoban való
maradását!

696
A tölgycsemeték neveléséről. *)
Irta: L e v i t z k y Albert, m. k. erdéf z.
Jelige: A tapasztaltakat közölnünk kell.
A kontinensen egyetlen fanem sincsen, mely oly sokféle és oly
értékes és nélkülözhetetlen műfa választékokat nyújtana, mint a tölgy.
Ezért, és mert a kocsányos és kocsánytalan tölgynek kérge, és ezen-
kívül az elsőnek gubacsa is cserzésre alkalmas és keresett anyagot
képez s a tölgyek gyümölcsét, a makkot is jól lehet értékesíteni,
tenyésztését bátran ajánlhatjuk, minden birtokosnak, kinek tölgy-
tenyésztésre alkalmas erdőtalaja van.
A tölgynek természetes uton való felújítása, egyfelől talán azért,
mert a makkot a vad- és házi állatok nagy része előszeretettel keresi
fel s fogyasztja el az erdőben, másrészt pedig azért, mert tölgyeseink
sokszor nem megfelelően kezeltetnek, nem mindig szokott sikerülni.
Ez a körülmény a birtokosokat arra indította, hogy tölgyeseiket
mesterséges módon ujitsák fel.
A mesterséges felújítási módok közül eleinte csak a vetés alkal-
maztatott , miután azonban a vaddisznó, egér stb. és az elemi
csapások a legtöbb esetben a vetés sikerét meghiúsították, a tölgy-
csemeték nevelése és kiültetése mindig nagyobb és nagyobb tért hódí-
tott hazánk minden részében, s biztosan állitható, hogy a vetést
nemsokára teljesen ki fogja szorítani **) és a vetés csakis mezőgazda-
sági köztes használattal fog alkalmaztatni oly helyeken, hol a vadak
által okozott kártól félni nem kell***).
Szükséges és hasznos tehát, hogy az érdekelt birtokosok és
községek részletesen megszerezzék azokat az ismereteket, melyek az
ültetéshez szükséges csemeték neveléséhez szükségesek, s a melyeket
mi alább lehető részletességgel leirni törekszünk.
*) E dolgozat, melyet szerző beleegyezésével a már közölt pályamunkák
kiegészítéséül utólag szintén jónak látunk közölni, az Országos Erdészeti Egyesület
pályázatán dicsérettel tüntettetett ki.
 Szerk.
**) Merész állítás, melyet a jövő nehezen igazol. Biráló b.
***) A vaddisznók 1886. év tavaszán 15 hold teljes vetést, 1887. év őszén
20 hold teljes és 8 hold sorvetést tettek tönkre, a teljes vetést wi-nyi mélységig
úgyszólván rigolirozták, a sorvetésben a sorokból túrták ki a makkot.

697
Könnyebb áttekintés végett az anyagot több fejezetre felosztva
fogjuk tárgyalni, és pedig :
az I. fejezetben szólani fogunk: a tölgymakkról általá-
ban s a makk szedéséről és kit el el ési módjáról:
a II. fejezetben : a tölgy csemeték nevelési módjairól
a csemetekertekben;
a III. fejezetben : a tölgycsemeték iskolázásáról és a
tölgysuhangok neveléséről; s végül
a IV. fejezetben: a csemeték kiemeléséről és csoma-
golásáról.
I. FEJEZET.
A tölgymakkról általában. A malik szedéséről és eltartásáról vagy
áttételeséről.
1. A tölgy makkról általában. Hazánkban öt tölgyfaj
fordul elő :
1. A kocsányos tölgy, Quercus pedunculata Ehrh.
2. A kocsánytalan tölgy, Qu. sessiliflora Sm.
3. A magyar tölgy, Qu. huugarica Hub.
4. A molyhos tölgy, Qu. pubescens Willd.
5. A csertölgy, Qu. Cerris L.
A négy első faj makkja a virágzásra következő őszön, a cser-
tölgy makkja a második év őszén érik meg.
1. A kocsányos tölgy makkja ugy alak, mint nagyság
tekintetében igen különböző, de valamennyi faj között a henger alakot
leginkább megközelíti, legsimább felületű s alakja legsimmetricusabb.
Frissen szedett korában sárgár-barna, vöröses árnyalással, szárított
állapotban sárgás, a hossztengelylyel egy irányban párhuzamos barna
sávok futnak, melyek a makk friss állapotában igen jól kivehetők,
később elmosódnak. Hegyén igen kifejlett tövissel bir. Egy M-be fér
12.000—20.000 jó makk.
2. A kocsánytalan tölgy alakja inkább kúp alakú, tövise
alig van, friss állapotban piszkos zöldes-barna, szárított állapotban
piszkosan sárgás színű, a hosszsávok egészen hiányoznak; alakja
simmetricus.
13—25.000 szem van egy" M-ben.
Erdészeti Lapok. 47

698
3. A magyar tölgy makkja a legkisebb. Friss állapotban
sárgás-barna, alig észrevehető hosszsávokkal, szárított állapotban
szennyes sárgaszínű, tövise jól kifejlett, a többi makktól megkülön-
böztethető ezeken kivül aprósága és csészéjének érdessége által.
25—50.000 szem van egy hl-ben.
4. A molyhos tölgymakk ismertető jegyéül a hosszten-
gelyre keresztben futó zonalis pásztázatot lehet tekinteni, mely ugyan
a csernél is előfordul némileg, de ennek oly elütő más ismertető
jelei vannak, hogy összetéveszteni őket nem lehet.
18—30.000 szem van egy hl-ben.
5. A csertölgy makkja legnagyobb. Mig a többi tölgy-
fajok makkja igen különböző alakú, addig a csermakk alakja nem
igen változik, t. i. hengerded, közepén legvastagabb, alján vékonyabb,
s legvékonyabb a hegyén, mely hegyes tövissel van ellátva. Szine
friss állapotban vöröses sötétzöld, később mindinkább világosodik s
vörösödik; felületén hossztengelye irányában igen finom és sűrűn
fekvő barázdák futnak végig, melyek a makknak oly kinézést köl-
csönöznek, mintha czizelalva volna.
10—18.000 ezer szem megy egy hl-be.
Az öt tölgyfaj közül főleg a két elsőt tenyésztik mesterségesen,
mert a molyhos és magyar tölgy igen lassan nőnek, a cser
pedig csak tűzifát szolgáltat.
2. A makk szedése. A kocsányos tölgy makkja szeptember hó
végén kezd érni, a kocsánytalan tölgyé pedig 14 nappal későbben.
A makkérést egyáltalában október hóra lehet tenni.
Miután először a kifejletlen, férges makk hull le, a szedéssel
várni kell, mig nagyobb eső vagy szeles idő után a makk tömegesen
kezd hullani. Sokan ajánlják, hogy a rosz és férges makk feleteté-
sére a szedés előtt sertéseket hajtsunk az erdőbe. Tapasztalataim
szerint azonban a sertések a kifejletlen makkot nem eszik meg s
a férges makkból is csak a javát szedik fel s eközben a földet any-
nyira feltúrják, hogy később a szedést csak megnehezítik. A sertések
behajtása ennélfogva nem vezet teljesen czélhoz. Azt is tanácsolják,
hogy az először lehulló, rosz makkot a fák törzse körül összeseper-
tessük, elérni akarván ezáltal azt, hogy a jó makk tiszta területre
essék és könnyebben felszedhető legyen. Ez a tanács ugyan könyvben

699
olvasva jól hangzik, de a természetben csak nagy költséggel lenne
foganatosítható s én ezért nem javasolhatom.
Mondják végül, hogy harmatosán ne szedjük össze a makkot,
mert megpenészedik és elromlik. Én e helyett inkább arra figyelmez-
tetem azokat, a kik makkot gyűjtenek, hogy a nyirkos makkot
magasan fel ne halmozzák, vagy hosszabb időn át zsákban ne tartsák,
mert ekkor csakugyan elromlik makkjuk.
Ősszel rövidek a napok és hamar áll be nedves, esős időjárás,
sietni kell tehát a munkával. Annyi tény, hogy esőben gyűjteni nem
tanácsos, mert az esőben szedett makk a rakásban kicsírázik. De ez
megtörténik hosszú esőzés után a földön fekvő makkal lelőhelyén is.
Ha őszszel vetjük el a makkot, bátran szedhetjük esőben is,
csak az áttelelendő és elszállítandó makkot kell — lehetőleg szára-
zon összeszedni.
A makk csírázása különben fajok szerint különböző, leggyor-
sabban csirázik a kocsánytalan tölgy, utána a magyar- és molyhos
tölgy, azután a kocsányos — és végre legnehezebben —■ a csertölgy.
A makkszedésnél legczélszerübb eljárás a következő. A makk-
termő erdő közepe táján, erdőtisztást választunk ki, magasabb fekvéssel,
melynek szélén egyszerű kunyhót rögtönzünk, ez lesz a makkot átvevő
erdőőr tartózkodási helye. A munkások, kik 12 éves gyerkőczök is
lehetnek, füles kosarakkal vagy kisebb zsákokkal, 20—30-ával egy
csoportban, egy erdőőr felügyelete alatt sorban bejárják az erdőt,
fölszedik mindenütt a jó és nagy szemű makkot.
Ha a kosár vagy zsák megtelt, tartalmát a szedők nyomában
járó szekérre rakják, a mely a makkot a kunyhóhoz szállítja, hol
legfeljebb 8—10 cm magasságban a gyepen kiteregettetik.
Magától értetődik, hogy ha a kunyhó nem esik távol a szedés
helyétől, akkor a szekereket erős munkások pótolhatják.
Abban az esetben, ha a szekér a szedőket nem követheti min-
denhová, akkor ezek a völgyek mentén váró szekérhez viszik a makkot,
s ha a fuvaros szekerével a kunyhóhoz távozott, előre megállapított
helyen halmozzák fel, a mit időközben gyűjtenek.
Egy másik módja a makkszedésnek az, ha a birtokos űrmérték
után tizet, pl. W-ként 80 krt, de ez esetben semmi esetre sem szabad
a makkot a helységben gyűjteni, mert ez az eljárás lopásra nyújt
alkalmat. Ilyenkor az átvételnél gondosan meg kell vizsgálni a hozott
47*

700
makkot, s ha egészségtelen apró is van belekeverve, az egészet ki
kell öntetni, a javát kiválogatni, s csak ezután fizetni meg a dijat.
Ha telelő kunyhóink vannak, a makk ezeknél gyűjtetik össze,
hely nyerése végett pedig, az először gyűjtött makk, őszi vetésre
alkalmaztatik, esetleg elszállittatik.
Főelv: minél nagyobb szemeket szedetni, mert bebizonyított
tény, hogy minél nagyobb a makk, annál erőteljesebb a csemete, mi
könnyen megfejthető abból, hogy a nagyobb makkban a csemete
első táplálkozására több tápanyag van felhalmazva.
Tapasztaljuk ezt az egyes fajoknál is, mert aszerint amint
makkjuk nagy vagy kicsiny, a cser- és kocsányos tölgycsemeték leg-
inkább fejlődnek, kevésbbé fejlődnek a kocsánytalan és molyhos tölgy, a
magyar tölgy pedig egy éves korában alig ér el 10 cm magasságot.
Ha a beszedésnél gonddal és szigorral jártunk el, kevés rossz
makkunk lesz.
A makk jóságát 1. külső kinézése után Ítélhetjük meg.
A makk ugyanis csak akkor jó, ha a héját egészen kitölti, az
összezsugorodott makk rossz; felületének épnek kell lennie, a lyukas
makk férges;
2. súlya után, mert a jó egészséges makknak nehéznek kell lenni;
a könnyű makk ellenben rosz, s ezt az erdőben kézbevétel alkalmával
lehet megítélni. Ha eltartásra szánt makkot vizsgálunk meg a telelő
kunyhóknál, akkor vizbe dobjuk, a nehéz, jó makk az edény fenekére
sülyed, a rosz a viz felületén úszik, ezt tehát eltávolítjuk.
3. Felmetszés által. A makk belének nedvesnek, fehérsárgás
színűnek, a csirának pedig épnek kell lenni.
A makknak ezen tulajdonságaira a munkásokat már szedés
előtt figyelmeztetni kell, a figyelmetlen és a hanyag munkásokat
pedig példaadás végett el kell küldeni a munkából.
Világos, hogy a makk megvizsgálása vizbedobás által sok időt
vesz igénybe, különösen ha sok makkot kell eltartanunk, sőt a mak-
kot is megnedvesíti, pedig azt az elhelyezés vagy elszállítás előtt
inkább szikkasztani kell. Legczélszerükk, ha már a beszedésnél nagy
gonddal járunk el és a makk megvizsgálását felmetszés által esz-
közöljük, pl. 1000 drbot késsel felmetszünk, s ha ebből 50 drb
rosznak bizonyult 5%-ka a makknak rosz, miért is ugy elszállítás,
mint elvetésnél a megállapított makkmennyiséget 5°/0-al megtoldjuk,

701
vagyis 100 hektoliter helyett 105 hektolitert szállítunk, illetőleg
vetünk el.
A makk szikkasztását ugy eszközöljük, hogy szabadban, vagy
ha lehet fedél alatt 8—10 cm magasságban kiteregetjük és naponta
többször átlapáltatjuk, de a szikkasztást nem szabad addig folytatni,
mig a makk a héjban kopog, mert ekkor csirázóképességét elve-
szítette.
3. A makk kitelelése. Ha őszszel nem vethetünk, akkor
a makkot gondosan ki kell telelni. Azonban bármily szoros gonddal
és szakértelemmel kezeljük is a makkot, télen át egy része mégis
elveszti csírázó képességét. Első helyen áll e tekintetben a kocsánytalan
tölgy, utánna a magyar, molyhos, kocsányos és végül a csertölgy.
Kiteleléskor a makkot a túlságos nedvesség, kiszáradás és meg-
fagyás ellen, azonkívül állatok és emberek elidegenítése ellen kell
megvédeni.
Emberek és állatok ellen legjobban védjük a makkot, ha nem
a szabadban, hanem megbízható emberek udvarában vagy kertjében
teleljük ki.
A kitelelésre igen különféle módokat ajánlanak, melyek közül
következőket emiitjük meg :
1. Szérűkben vagy pajtákban akként teleljük át a makkot,
hogy 12 cm vastag rétegben szalmával felváltva halmozzuk fel.
Lehet homokkal vegyítve is felhalmozni, de erős hidegben a rakást
szalmával ekkor is be kell fedni. Ha szalma közé rakjuk a makkot,
egerek ellen nincsen megvédve, homokkal keverve ellenben jobban
van biztosítva az egérpusztitás ellen, mivel ezek a rakás belsejébe
nem hatolhatnak be.
2. Magasabb helyen, kert vagy udvarban karót szúrunk a
földbe, melynek felső végére zsupszalmát kötünk, a karótól 1—3 m
távolságban árkot ásunk körben, melytől a földet a karó felé
hányjuk, s ezt akként egyengetjük el, hogy a karónál legmagasabb
legyen, erre aztán felrakjuk a makkot a zsupszalmáig, ezt körbe a
makkra helyezzük, erre az egész rakást szalmával befedjük, hogy a
viz a rakásba ne szivárogjon.
Jobb azonban, ha a makkot homokkal keverjük.
A rakás körüli sáncz fenekén edényeket alkalmazunk az egerek
megfogására.

702
3. Kasban is eltarthatjuk a makkot akként, hogy ugy mint az
előbb leirt módnál, szérűt készítünk, de a szérű kerületén l-5— m
magas sövényt fonunk, a falak oldalát mohával jól kibéleljük és a
makkot felváltva szalmával rétegekben helyezzük el, midőn aztán a
makkréteg 12 cm, a szalmaréteg pedig 5 cm vastag. Szalma helyett
itt is lehet homokot alkalmazni, a mi mint említők, jobban megvédi
a makkot az egerek ellen. Végre zsupszalmából fedelet készítünk.
4. Árokban eltartjuk a makkot „Alemann" módszere szerint
30 cm mélységű árkot húzunk magasabb helyen, az árok 2 m széles
és bármily hosszú lehet. A földet az árok mindkét oldalán felhá-
nyatjuk, s a töltésre szarufákká összekötött rudakat ezekre hosszában
felkötött erdei léczeket, a léczekre kötött gályákat, azután szalmát,
dudvát és lombot adunk, előállítva ily módon olyan fedelet, hogy
alatta egy ember meghajolva dolgozhassák.
Az árok egyik végét üresen kell hagyni, hogy a makkot lapá-
toláskor odafordítani lehessen.
Az oromzat egyik vége betömetik szalmával, gazzal, a másik
vége addig, mig a lanyha időjárás tart, nyitva marad, az esős és
hideg idő beáltával azonban be kell tömni itt is a nyilast, hogy a
makk meg ne fagyjon.
Melegebb napokon azonban újra ki kell nyitni a fedelet, hogy
a makk nedvessége kipárologhasson.
Ezen telelési mód nagyon czélszerü, mert minden pillanatban
meggyőződhetünk a makk állapotáról és azt szükség szerint meg-
forgathatjuk.
A fedéltől 80 cm távolságban árkot kell huzui, a viz lefolyá-
sára, melynek fenekébe az egerek fogására edényeket ásunk.
Ha egerek húzódtak volna a fedél alá, ezek megmérgezésére
tálban búzát nedvesítünk, liszt, czukor és egérkővel (arzenik) vegyit-
jük és beléje egy pár csép réti köményolajt öntünk.
5. Tomcsányi Gusztáv m. kir. erdőmérnök módszere sze-
rint. Ez nagyon hasonlít az előbbihez, csakhogy rendes szalmával
fedett kunyhót emel a kettős 40—60 cm mély, 1*5—2 m széles
árkok fölé, melyek között 0-5—100 m szélességű gyalogjáró van
hagya.
Természetes, hogy a kunyhó hosszát itt is a szükséglet szerint
állapithatjuk meg. A szikkadt makk keverék nélkül rakatik az árkokba

703
csak kemény hidegek beálltával kell azt szalmával befedni, ezt azonban
nehogy a nedvesség elpárolgása megakadályoztassák, mihelyt az idő
engedi, el kell távolítani. Erős éjjeli derek alkalmával a rácsajtót
szalmatakaróval borítjuk be. Ezen telelési kunyhó leírása az „E. L."
1886. V. füzetében található.
6. „Genth" a makk kitelelésének különös módját alkalmazza.
Fősúlyt fektet arra, hogy a makk folytonosan kellő nedvtartalommal
bírjon, ezen czélból vékony rétegben gyepes földre teregetik ki a
makkot, addig mig minden makk elég vizet szívott fel, erre szélesre
font kosarakba rakja a makkot s szalmával és daróczczal befedi.
Mihelyt a nedvesség elpárolgott, mit a kosarak súlyvesztéséből lehet
megítélni, újból kiteregeti, ha nem lehet máskép hóra.
Ezen kitelelési módok közül kisbirtosoknak a 4-ik, nagybirtoko-
soknak az 5-ik mód ajánlható.
Említve volt már, hogy a kitelelés alatt, legyen az bármily
gondosan és szakértelemmel keresztülvive, sok makk elveszti csirázó-
képességét. Ezért a csemetekertekbe vetendő makkot sokan előre
csiráztatni szokták, hogy roszszat ne legyenek kénytelenek elvetni.
A csiráztatás következőleg történik : fal- vagy kerítés mellett,
mely délnek fekszik s igy majd egész napon át hősugarakat ver
vissza az előtte fekvő térre, szérűt készítünk, melyre vékony rétegben
makkot töltünk, ezt lombbal vagy rosz gyékénnyel befedjük és erősen
meglocsoljuk. A nedvesség és hőség elősegítvén a csírázást, a makk
rövid idő múlva csirázani kezd. Ekkor aztán a már kicsirádzott mak-
kot gyermekek által kiválogattatjuk, a szérűre pedig friss makkot töl-
tünk, s az eljárást folytatjuk, mig makkészületünk tart. A kiszedett
makkot lehetőleg azonnal el kell vetni.
Megjegyzendő, hogy a csiráztatás semmi veszélylyel sincs ösz-
szekötve, csak arra kell ügyelni, hogy az ilyen makk többé ki ne
száradjon. Ha a csna fonnyadt, fekete-foltos és penészes lesz, akkor
a makk hasznavehetetlen.
Sokan a csirát leszoktak csipegetni, s ezáltal azt az előnyt
érik el, hogy a karógyökér nem fejlődik ki oly hosszúságra, sőt néha
több águ gyökérzet származik.

704
II. FEJZET.
Tölgycsemeték nevelése csemetekertekben.
1. A csemetekertek feicvése és bekerítése. A cse-
metekert lehetőleg közel feküdjék az erdőgondnok és erdőőr lakásá-
hoz és azon községhez, melynek lakói a munkásokat szolgáltatják.
Olyan fekvése legyen, hogy sem hőség, sem fagy kárt ne okozzanak.
A hőség legtöbb kárt tehet a déli és délnyugoti fekvésben, ily
helyeken a késői fagyok is legveszélyesebbek, mivel a nap heve
folytán a csemeték ily helyeken gyorsabban fejlődnek.
A késői fagyok kikerülése végett óvakodni kell egyszersmind
a mély szűk völgyektől, teknőktől is. A csemetekert inkább magasabb,
mint alacsonyabb helyen feküdjék. A keleti oldalok sem czélszerüek,
mivel a hideg, száraz szelek ártanak a csemetéknek.
Legjobb fekvés eszerint az éjszaki vagy éjszaknyugati, mert a
csemeték ilyen helyeken későbben fejlődnek, nincsenek kitéve a késői
fagyoknak, a korai fagyok pedig nem ártanak nagyon a tölgycseme-
téknek, ily helyeken továbbá a nap hevének nincsenek kitéve.
A lejtőnek mérsékeltnek kell lenni, mivel az eső különben a
felső talajréteget lemossa, a patkás megművelés pedig sokba kerül,
s ezenkívül a patkákban a talaj különböző mélységben munkáltatik
meg, mi hasonlóan hátrányos.
A csemetekert talaja legyen porhanyó és üde, mélynek csak
akkor kell lennie, ha egyúttal suhángokat is akarunk benne nevelni,
leginkább megfelel a homokos agyagtalaj.
A kert alakjának a négyzet felel meg leginkább, mivel nemcsak
beosztása legkönnyebb, de a bekerítés is legkevesebbe kerül, ha a
kertnek négyzet alakot adui nem lehet, legyen legalább négyszög
alakú.
A csemetekertek emberek és állatok általi megkárosítás ellen
kerítéssel kell megvédenünk. A kerítések különbözők lehetnek.
Legczélszerübb a töviskerités. Tölgyerdőkbon galagonya rendesen
szokott előfordulni, ezt egymástól 70 cm távolságban a földbe vert
karók közé fonjuk, ha a sövény felső része romladozni kezd, pótol-
hatjuk a nélkül, hogy a kerítést szét kellene bontani, t. i. bunkókkal
a régi kerítést leszorítjuk és tetejébe uj sort fonunk.

705
Jó a czölöp vagy a hasitvány kerítés is. A czölöpöket vagy
hasitványc-kat földbe verés után egy lécz segítségével összekötjük.
Sövénykerítést készíthetünk vékony rudakból is, melyeket vagy
vízszintesen, vagy merőleges. irányban fonhatunk.
Rudkeritések szintén megfelelnek a czélnak, a rudakat vagy
vízszintesen, vagy ferdén, avagy merőlegesen szegezhetjük fel.
A csemetekertek elzárása minél egyszerűbben történjék, mert
rosz akarat ellen a legjobb zár sem védelmezi meg a kertet. Ha
rendes ajtók, zár és lakattal alkalmaztatnak, a zárakat és lakatokat
legtöbbnyire elrontják vagy ellopják.
Egyszerű deszka vagy léczből készült ajtó, melyet horoggal
lehet elcsukni, teljesen megfelel a czélnak.
2. A föld megmunkálása. A föld megmunkálása külön-
böző, aszerint, amint a nevelési módokhoz képest a karógyökér
szabad kifejlődését elősegíteni vagy megakadályozni óhajtjuk.
Ezen pontban csak az első módoknál alkalmazásban levő föld
megmunkálásáról fogunk szólani.
A területet felszántjuk és egy vagy két évig bükkönynyel
vetjük be, a bükkönyt pedig, mindőn virágozni kezd, alászántjuk,
ezáltal elérjük nem csak azt, hogy a gyom legnagyobb része kipusztul,
de a terület trágvázva is lesz.
Két év múlva makkvetéshez foghatunk. E czélból felássuk a
területet 30 cm mélységig és mérsékelten megtrágyázzuk, mert jó
gyökérzetet csak az esetben fogunk nevelhetni, ha a talaj felső rétege
eléggé meg van trágyázva és az altalaj megmunkálva nincs. Sovány
és mélyen megmunkált talajban a tölgy karógyökere az első évben
40 cm, a második évben 70 cm hosszú lesz.
3. A makk fektetése és befedése. Bármily csemete-
nevelési módot alkalmazunk a makk elvetésénél, főgondot arra kell
fordítanunk, hogy a makkot vízmentesen helyezzük el, mert ez a
legtermészetesebb fekvése. A makk hegyén eredő csira ugyanis mint
karógyökér fúródik lefelé a talajba, ha ez kellőleg megerősödött s a
nedvek feltódulnak, fejlődik ki a makk hegyén a törzsecskéje.
Már ebből is kitűnik, hogy a fejlődésben zavarnak kell beállani,
ha a makk hegye az elvetéskor felfelé vagy lefelé jut.
Ha a makk fekvése olyan, hogy a makk hegye felfelé áll, akkor
a gyökér csak nagy küzdés és meggörbülés után jut merőleges hely-

706
zetbe, eme czélra sok tápanyagot fogyaszt el és igy, habár a tör-
zsecske fejlődése akadályokba nem ütközik, visszamarad s a gyökér
gyakran sekélyen elágazik.
Ha a makk hegye lefelé áll, ak-
kor a gyökér kifejlődése ugyan aka-
dályozva nincs, de a törzsecske csak
hosszú küzdés után jelenik meg a fel-
színen, sőt gyakran az eső évben nem
is fejlődik ki, vézna marad és télen
nem ritkán lefagy.
Az elvetett makk 3—5 cm vas-
tag földréteggel lesz befedve, ezen föld-
nek porhanyónak kell lennie és nem
árt mérsékelten gyephamu vagy kor-
hanyfölddel trágyázni.
4. A csemetenevelési mó-
dok leírása. A tölgynek azon tu-
lajdonsága, hogy mindjárt az első év-
ben igen hosszú karógyökeret ereszt,
nagyon drágává tenné a csemeteülte-
tést, ha a csemetéket egész gyöke-
rükkel ültetnők el, ennek kikerülése
végett a csemetéknek megcsonkított
gyökérrel való iskoláztatása vagy oly
nevelési módok alkalmazása válik szük-
ségessé, mely nevelési módok a karó-
gyökér túlságos fejlődését megakadá-
l-ső ábra.
lyozzák.
Emiitettük már, hogy a makkot sokan az elvetés előtt azért
csiráztatják, hogy a csirát lemetszhessék és ezáltal a karógyökér
túlságos kifejlődését megakadályozzák.
Azon törekvések pedig, melyek a karógyökér túságos kifejlő-
désének megakadályozását czélozzák, a tölgy azon tulajdonsága által
igazolvák, hogy a tölgy vezérgyökerét, ha bármi akadályhoz ér, legyen
az terméketlen réteg, szikla vagy alapviz, mellékgyökerekre váltja
fel, csak a talaj legyen különben üde és termékeny.

707
Előre kell itt bocsátanom, hogy néha ugyan az erdőben is
találhatunk igen szép gyökérzetü csemetéket, de csak televényben
gazdag, vagy áradványi talajon. Sovány talajon a csemete gyökere
vékony, hosszú és hajszál gyökerei alig vannak.
Ezek után a tölgycsemete nevelési módjai közül a következőket
említem fel:
a) közönséges csemetenevelés, a vezérgyökér fejlődésének meg-
akadályozása nélkül;
b) Birmaus csemetenevelési módja;
c) Holland csemetenevelési módja;
d) Levret-féle csemetenevelési mód;
e) az én csemetenevelési módom.
a) A közönséges csemeteuevelési mód. A földet
ugy munkáljuk meg, a mint már ezen fejezet 2. pontjában leirva volt.
A bevetendő területet azután 1 —1"2 m széles ágyakra osztjuk, s az
ágyak hosszával egy irányban 20—25 cm távolságban 4—6 cm mély
hornyokat húzunk, melyekbe a makkot az ezen fejezet 3. pontjában
már leirt módon elhelyezzük és betakarjuk, akként, hogy a makk
makk mellé jöjjön.
100 □ ölre ily módon 2*5—3 hl makk kell.
A csemeték egy, legfeljebb két évig e helyen maradnak s akkor
át kell iskoláztatni vagy csonkítva kiültetni, mi nem nagyon tanácsos.
A drága iskoláztatás kikerülése végett szokás a csemeték karó-
gyökerét a 2-ik év kezdetén éles ásóval 10—15 cm hosszában lemet-
szeni, ha ezen munkálatot ügyes munkás éles ásóval végzi, akkor az
eredmény sokkal jobb, mintha a csemeték egy éves korban átisko-
láztatnak.
b) Birmans csemetenevelési módja. A megművelendő
területről a gyepet lehántjuk, elégetjük és a hamut hosszabb időig
a nap, eső és levegő befolyásának tesszük ki, hogy maró tulajdon-
ságát elveszítse.
A talajt nem műveljük meg, hanem letapossuk és reá 15 cm
magasságban a gyephamut töltjük, erre jön a makk elvetve oly sűrűn,
hogy makk makk mellett legyen, a makkot 3 cm magas gyephamu
réteggel fedjük be, a gyephamunak nedvesnek kell lennie.
Hogy a gyephamuban ezen uton erőteljes és gazdag gyökérzetü
csemetéket nevelhetünk, kétséget sem szenved.

708
Sokan 15 cm mélységű és 10 cm széles hornyokat töltenek
meg gyephamuval és ezen hornyokba vetik el a makkot.
Ha a megművelendő terület nem gyepes, vagy ha gyepes is,
de nem képes elég gyephamut szolgáltatni, akkor a szomszéd terü-
letről hántott gyepből állítjuk elő a szükséges gyephamut.
c) A Holland csemetén evelési mód. Ez abból áll,
hogy a területről kiemeljük a földet 20—25 cm mélységig és terméskő
vagy tégla kövezetet rakunk le, melyre azután 15—18 em-nyire
trágyázott földet rakunk. A makkot ugy vetjük el, mint a Birmans-
féle módnál láttuk, csakhogy a födés nem áll gyephamuból, hanem
trágyázott földből.
Ezen csemetenevelési mód mellett a vezérgyökerek ugyancsak
a kövezetig hatolhatnak, de legtöbbnyire a következet mellett oldalt
elhúzódnak, a mint magam is tapasztaltam, de tagadhatatlan, hogy
dús gyökérzetü csemetéket lehet nevelni.
d) A Levret-féle csemetenevelési mód. Levret
13 cm mélységre kiásott területen a kövezet helyett 10 cm magas
apró, likacsos kavicsot halmoz fel, közvetlenül a kavicsra rakja a
makkot, magot mag mellé ugy, hogy egy m2-re körülbelül 1000
makk esik, a makkra 2 cm földet tölt.
Ha a talaj igen porhanyó volna, akkor az ágy alját betapossa
és e letaposott területre rakja fel a kavicsréteget.
A vezérgyökér a likacsosságánál fogva a nedvességet magában
visszatartó kavicsrétegen áthatolva sok hajszálgyökeret hajt, melyek a
kavicsban szétterjedve az esőviz által lemosott födém földben elég
táplálékot találnak.
A vezérgyökér behatol ugyan a kavics alatti földrétegbe is, de
itt vékony marad és oldalgyökereket nem bocsát.
Lovret a gyökér fejlődését elősegítő tényezők : a melegség,
levegő, nedvesség és tápanyag között a levegőnek tulajdonítja a
legnagyobb befolyást. Lovret továbbá a plumulát (sziklevelek) kifejlő-
désének 5—6. napján lecsípi s pedig azon okból, mivel azt állítják,
hogy a gyökér és a csemete földfeletti része egymástól függetlenül
működnek. A gyökér fejlődik először, csak azután a plumula, és ezen
pillanattól a föld alatti működés csaknem szünetel.
Lovret tehát a plumulát azért csipi le, hogy a földalatti műkö-
dést meghosszabbítsa.

709
E tárgyban tett kísérleteim még oly eredményt sem mutattak,
mint a Holland móddal tett kísérleteim. Igaz ugyan, hogy egyszerű
kavicsot használtam, mely ugyan likacsos volt, de vizet magában
visszatartani nem igen volt képes, az ágyakat árnyalókkal kellett a
nap heve ellen védeni, sőt locsolni, különben elszáradtak volna a
csemeték.
Ha horzsa követ lehetne olcsón beszerezni, akkor nagyobb
sikert lehetne elérni.
Azt azonban tapasztaltam, hogy a plumula lecsipése dúsabb
gyökérzetet eredményez.
e) Az én csemetenevelési módom. Miután az üzem-
tervek szerint évente a pótlások és ismétléseken kivül 150 holdat
kell mesterségesen beerdősitenem, a makkvetések pedig a vaddisznó
és egér pusztításai miatt nem sikerültek, mindenféle ismeretes cse-
metenevelési móddal tettem kísérletet, mig végre azon meggyőződésre
jutottam, hogy a következő eljárás mellett olcsón, rövid idő alatt,
kis területen sok csemetét lehet felnevelni.
Eljárásom a következő :
A megmunkálandó területről például, 100 fj ölről a földet 18 cm
mélységre lehordatom, a mire a területet rendes szérűvé változtatom
át, vagyis szalmát szórva rá, pár lóval addig tapostatom, mig a lovak
patkói alatt a föld nem kong. A lehordott földet erdei földdel vagy kor-
hanyfölddel szükség szerint összekeverem, mire a szérűre 18 cm
magasságban ismét feltöltöm. Hogy a földfeltöltés egyenlő magas
legyen, gályákból czövekeket készítetek, melyek egyik végükön meg-
hegyeztetnek, másik végüktől pedig 18 cm méretvén le. jellel láttat-
nak el, mire a szérűn hálószerűén a jelig beveretnek.
Megjegyzem, hogy a területnek egy kis lejttel kell bírnia, hogy a
viz a keményre döngölt szérűn meg ne gyűlhessen, mert ez a cseme-
téket tönkre tehetné, ha pedig sík területen volna a csemetekert s
valaki ezen mód szerint óhajtana csemetéket nevelni, akkor ajánlom,
hogy a szérűt több helyen áttörje, az áttöréseket pedig oly helyen
eszközölje, a hová az ágyak között utak jönnek, hogy a szérűn ösz-
szegyülő viz e helyeken a talaj mélyebb rétegeibe szivároghasson,
100 □ ölnél 20 áttörést elégségesnek tartok.
A föld feltöltése után a tábla a lejtre keresztben fekvő ágyakra
osztatik be. Az utakról most az ágyakra szóratik a makk akként,

710
hogy szem szem mellett feküdjön, tehát hogy egy négyzet méteren
körülbelől 1000 szem, a 100 □ öl táblán tehát, az utak területét
nem számíthatván, 300.000 szem jó makk legyen. A makk azután
trágyázott földdel fedetik be, s ha a szajkók károsításától kell tar-
tani, akkor a vetés tövissel takartatik be, vagy fonalakkal fonatik át.
A vezérgyökér a porhanyó trágyázott földön áthatolva a szérűhöz ér,
melybe nagynehezen belefúródik ugyan, de nem képes benne fejlődni,
mivel a szérű száraz és kemény, ennek következtében a szérű felett,
dús haj szálgyökereket hajt, melyhez a trágyázott talajban bő táp-
lálékot találnak.
A hollandi csemetenevelési módnál a gyökér a kövezeten oldalt
kitérhet és vízszintes irányban tovább fejlődhetik, miért a kiültetésnél
a gyökér jó részét mégis le kell nyesni. Az én módom szerint nevelt
csemeték gyökere behatol ugyan a szérűbe, de itt sem másfelé
kitérni, sem továbbfejlődni nem képes. Úgyszólván fogva tartatik, s
ezért a kiültetés alkalmával alig kell valamit lenyesni belőle, a lenye-
sett rész is fonyadt, mert alig vegetált és igy lenyesése a csemete
további fejlődésére rosz befolyással sehogy sem lehet.
Magától értetődik, hogy tetszés szerint kevesebb makkot is
lehet a területre szórni, miáltal a csemeték növésének nagyobb tér
biztosíttatik.
Korhanyföld helyett lehet gyephamut is alkalmazni.
Ha makk-makk mellé fektetünk, akkor 100 □ öl területre
szükséges 20 hl kocsányos tölgymakk, vagy 24 hl kocsánytalan
tölgy makk.
A kiadások 1887. év őszén a következők voltak :
1. 24 hl makk értéke (egy hl rozs 4 frt 80 kr)
á 1 frt 60 kr.........38 frt 40 kr.
2. Makkfuvarozás.......2 „ 40 ,,
3. Földtaposás lovakkal......2 ,, — ,,
4. Földleásás, trágyával való felkeverés, felhordás,
makkvetés, a területnek tövissel való befedése szajkók
ellen 55 napszám, á 50 kr......27 „ 50 .,
5. 15 szekér korhanyföld. á 40 kr . . . 6 „ — .,
Összesen . 76 frt 30 kr.
Kilátásom van 300.000 csemetére, 1000 drb csemete tehát
251/2 krba kerül.

711
Ezen csemetéket nem csak iskoláztatni lehet, de dús gyökér-
zetüknél fogva mindjárt a szabadba is ki lehet őket ültetni.
Hogy erdei trágya folyvást található legyen, czélszerü a nyári
erdei legelő bérbeadása alkalmával szerződésszerüleg megállapítani
azokat a helyeket, hol a marháknak delelni és éjszakázni kell.
Ily helyeken erdei trágya minden évben található, a ganaj a
lehulló lombbal összegyűlvén, pompás trágyát képez.
5. A vetések védelme és ápolása. Első sorban fel-
emlitendők a kerítések, melyekről már szó volt, ezek azonban szajkó
és egér ellen nem képesek megvédeni a vetést.
Szajkó ellen legjobban megvédhetjük vetésünket, ha tövissel
befödjük. De a tövist rövidre darabolva, sűrűn kell rakni, különben
a szajkó a tövis közé behatol és tavaszig tönkre teheti az elvetett
makkot, sőt a tavaszszal vetett makkot is kipusztíthatja annyira, hogy
csak imitt-amott emelkedik felszínre egy-egy csemete.
Az ágyak felé kifeszített fonalakkal is megvédhetjük a vetést,
de ezeket oly sűrűn kell húzni egymás mellé, hogy a szajkó a földre
ne állhasson, legfeljebb 7—8 cw-nyire álljanak a fonalak egymástól.
Ha öreg halász háló áll rendelkezésünkre, ez is jó szolgálatot tesz.
Egerek ellen mérgezés által védekezhetünk. Legczélszerübb
alagcsövekben méreg labdacsokat elhelyezni.
Arra is kell ügyelnünk, hogy ne halmozzunk fel sem dudvát,
sem földet a kert közelében, mert ily helyeken nagyon szeretnek az
egerek kitelelni.
A forróság és fagy, ha a csemetekertet jó helyen állítottuk fel,
a tölgycsemetéknek nem nagyon ártanak. Nagyon forró időben taná-
csos esténként öntözni.
A vetőágyak ápolása abból áll, hogy a csemetéket a gyomtól
tisztán tartjuk.
A sorvetésnél a csemetesorokat felkapáitatjuk, továbbá abból,
hogy a villásan növő csemetéket nyesés által rendbe hozzuk.
III. FFJEZET.
A tölgycsemeték iskolázása és suhángok nevelése.
1. Az iskolázandó csemeték koráról. Az első át-
ültetést a 2-ik év tavaszán eszközöljük, mert a mint már előbb
emiitettük, a karógyökér két éves korában néha 60—70 cm hosszú,

712
de ha 2 éves korában rövidebb is volna, nem képzelhető, hogy a
csemete megsinlés nélkül elbírná az iskolázásnál kikerülhetetlen
nagyobbmérvü megcsonkítást. Az átültetett csemetét 2 évig a faisko-
lában hagyjuk, mire vagy a 3-ik év őszén, vagy jobban a negyedik
év tavaszán, tehát 3 éves korában a szabadba bátran elültethetjük.
I
2-ik ábra. 3-ik ábra. 4-ik ábra.
2. A gyökér megcsonkítása az első átültetéskor.
Már az előbbi fejezetben láttuk, hogy a tölgycsemete már egy éves korá-
ban oly hosszú karógyökeret fejleszt, hogy a közönséges módon nevelt
csemetét átiskoláztatni kell, ha biztos eredményt akarunk elérni.
A 2. ábra a le nem csonkított gyökerű csemetét, a 3. ábra az
erősen lecsonkitottat és a 4. ábra a mérsékelten lecsonkitott csemetét
mutatja.

713
Az iskolázásnál kikerülhetetlen a karógyökér megcsonkítása.
A megcsonkítás mérve felől a szaktársak nem értenek egyet,
a mig például Alemann lehetőleg teljes vezérgyökeret akar meghagyni,
addig Manteufel a 2 éves csemete gyökerét 3 cm-ig nyesi le.
E szélsőségek között a középúton haladni a legtanácsosabb,
miért is a karógyökérnek 15 cw-nyire való lenyesését ajánljuk.
Schütz tekintettel arra a tapasztalatra, hogy a csemete az elve-
szített gyökérrészeket pótolni igyekszik, vagyis hogy a nyesés után
eredő 2—4 mellékgyökér a mélységbe hatolni törekszik, a megcson-
kítást mellőzhetőnek tartja és e helyett a gyökér felkanyaritását
javasolja. (1. az 5. ábrát.)
Ezen eljárás kissé természetellenes, miért
inkább a nyesést ajánljuk, miután a csemete
gyökerét ugy is meg kell nyesni a végleges
kiültetésnél, czélszerü tehát a csemetét ehhez
hozzászoktatni, s itt azon javaslatot tesszük
még, hogy a karógyökeret már első meg-
csonkításnál sem kell 15 cm-nél hosszabbra
hagyni.
Az 1885. év tavaszán kisérletképen az
iskolázandó egy éves csemeték gyökerét 6
cm-re csonkítottam meg, a megmaradt cseme-
ték gyökérzete igen dúsan fejlődött ki, de a
csemeték 20% elpusztult.
3. A törzs megnyesése az első átültetéskor. A
nézetek a törzs megnyesése tekintetében is különbözők. Mig némelyek
csak a kellően ki nem fejlett szt. János hajtásokat és a sudár túl-
ságos elágazásait nyesik, addig mások azon elvből indulva ki, hogy a
tölgycsemete 1 éves korában való gondos nyesése a törzs jövendőbeli
kifejlődésének alapja, következő műveleteket ajánlják :
1. A sudár végén csomóban álló oldalrügyek kitörését a fő-
vagy csúcsrügy fejlődésének elősegítése és a sudár pereszlenes kifej-
lődésének kikerülése végett. A rügyeknek ezen műveletnél jól kifej-
letteknek kell lenniök, mi szt. János hajtásoknál nem szokott elő-
fordulni. (1. a 7. ábrát).
2. Az éretlen szt. János hajtások egy jól kifejlett oldalrügyig
lenyesetnek. A sudár vége továbbá az esetben is lemetszetik egy
Eedészeti Lapok. aq

714
erőteljes oldalrügy felett, ha a csúcsrügy körül tűlságos mennyiségben
fejlődtek ki az oldalrügyek. (1. a 6. ábrát).
3. A fölösleges sudarhajtások, a legalkalmasabbnak kiválasztása
után eltávolíttatnak, vagy visszametszetnek. (1. 8. ábrát).
8-ik ábra.
Ezen műveleteket közöltük ugyan, de nem pártolhatjuk már
költségkimélés szempontjából sem és azért is, mivel szükségteleneknek
tartjuk.
4. Az iskolázás keresztülvitele és csemeték ápo-
lása. A csemete földfeletti és földalatti részének kellő megnyesése
után a 30 cm mélységig felporhanyitott, felső rétegében mérsékelten
trágyázott talaj 1'2—1'3 m széles ágyakra osztjuk, melyekbe zsinór
után 25—30 cm sortávolság és 5—10 cm csemetetávolság mellett erő-
i

715
sebb ültető fa, vagy Buttlár-féle vassal beültetjük a csemetékét. Igen
czélszerü az ültető deszkát használni, mely a sortávolságnak 25—30
cm-nek megfelelő széles, 2 cm vastag, az egyik oldala sima, a másik
oldala 1—2 cm mély és széles egymástól, 5 —15 cm távolságnyira
alkalmazott rovásokkal ellátott deszkából áll. Ezzel az iskolázás követ-
kező módon foganatosittatik.
Az ültető deszka sima széle mellett kapával, vagy külön e
czélra használható kézi ekével hornyot húzunk, mire az ültető deszkát
rovátkos szélével a horony felé forditjuk, minden rovásba egy-egy
csemetét akasztunk, a kihányt földet a csemeték mellé húzzuk és
leszorítjuk.
Miután a talaj le fog ülepedni, a csemetéket kissé mélyen
ültessük.
Az ültetés akadály nélkül folyik, ha a rovások a csemeték
vastagságának megfelelnek, mert ha igen szélesek, akkor a csemeték
lecsúsznak, ha nagyon szűkek, gyakran előfordul, hogy egyes csemeték
a deszka felemelésekor kirántatnak.
A deszkát nem emeljük fel előbb (?) mig sima éle mellé hornyot
nem húztunk, ezen horonynak a deszka mellett minél meredekebbnek
kell lennie, mi czélból a földet előzetesen meglocsoljuk.
Megemlitendő még, hogy a területet nem okvetetlenül szükséges
ágyakra osztani.
Az iskolázásra gépeket is szokás használni, ugy a Hacker-féle
gépet, mely az „Erdészeti Lapok" 1887. évi II. füzetében van leirva.*)
A csemeték közeit gyomlálni és kapálgatni kell, mi a fejlődést
nagy mértékben elősegíti. Az elültetés után következő második, esetleg
harmadik évben a nyesés is szükségessé fog válni, mire nézve az előbbi
pontban fejtegetett elvek mérvadók.
Főgondot kell fordítani arra, hogy a csemeték koronája kúp
alakban fejlődjék és ne közvetlenül a föld felett kezdődjék, mi czélból
az alsó ágakat közvetlenül a törzs mellett lemetszük, a felsőbb ágakat
pedig, tekintettel a kúpalakra, nyesegetjük.
A törzs görbületeit ilyenkor figyelmen kivül hagyni nem szabad.
Magától értetődik, hogy a nyesést éles szerszámmal, legczélszerübben
ágollóval eszközöljük.
*) Ez a gép nem tölgycsemeték, hanem t'enyöcsemeték átültetésére való.
Biráló b.
48*

716
5. Tölgysuhangok nevelése. Hogyha két-három, sőt
négy m magas csemetéket, úgynevezett suhángokat akarunk nevelni,
akkor az egyszeri iskolázás nem elégséges. Az egyes csemetéknek
első iskolázásakor adhatunk ugyan nagy nőtért is, de azért kiültetésre
alkalmas suhángot igy sem fogunk nevelhetni. Más fanemeknél elég-
séges az egyszeri átültetés is, de a tölgyet másodszor, sőt harmadszor
is át kell ültetnünk.
Ha tölgysuhángokat akarunk nevelni, a talaj megművelése
50 -60 cm mélységig szükséges, némelyek azonban még mélyebb,
egészen 1 m-ig terjedő megműlést ajánlanak.
Az eljárás következő :
Az egyszer már átiskolázott csemetéket az átiskolázás utáni
második, ritkán harmadik évben újból kiemeljük és 25 cm sor- és
csemetetávolság mellett*) másodszor átültetjük, miután a gyökérzetet
20 cm-nyire kellően megcsonkítottuk volna.
A suhangok nevelése az előbbi pontban leirt módon történik,
szükség esetén a sorok közeit jó erdei földdel trágyázni fogjuk. Ezen
területen a suhangok 4—6 évjg maradnak és e szerint 7 — 11 évesek.
Sok tenyésztő a harmadik átiskolázást is javasolja, mely esetben
a csemeték 30—32 cm (?) sor- és csemetetávolság mellett harmad-
szor átültettetettnek.
A suhángokat a szabadba való kiültetés előtti évben meg kell
nyesni az előbbi pontban leirt módon akként, hogy a suhang koronájának
kúpalakja legyen és a korona a törzs 1—1*3 cm magasságban kez-
dődjék.
C. W. Geyer porosz főerdész a sukangnevelés egy különös
módját ajánlja. A csemetéket egy éves korukban átülteti, egy év
múlva tavaszszal a csemete földfeletti részét 3 cm magasságban
lemetszi és a sebhelyet kőszénkátránnyal bekeni. Valamint a vágás-
lapon, ugy alatta a törzsön uj hajtások keletkeznek, melyek május
hóban ügyes munkás által egynek kivételével kézzel eltávolittattnak.
Legczélszerübb oly hajtást visszatartani, mely a vágáslapon támadt,
mert a seb gyorsabban beforrad.
Ha az ujabban megjelenő hajtásokat ismételten eltávolítjuk és
a területet gondosan kapálgatjuk, a törzs az év végén 60—90 cm
magasságot ér el.
*) Ez a távolság nem elégséges.
B. b.

717
A csemeték a következő évben 60 cm nőtérrel gumóval átisko-
láztatnak. A suhangok gondos ápolás után, mely a terület kapálgatása
és a fölös hajtásoknak ideje korán kézzel való lecsipéséből áll, három
év múlva 1 m nőtérrel gumóval harmadszor ültettettnek át. A törzs
nyesése a következő évben történik. Geyer is kupalakra nyesi a
koronát, mely 1*2 m magasságban veszi kezdetét. A suhángokat a
harmadik helyen 3 évig hagyja állani, tehát 10 éves korukban ülteti
ki a szabadba.
Kísérletek azonban igazolták, hogy az ekként nevelt csemeték
csak 1/i-ei része egészséges.
A tölgysuhángok nevelési módját nem azért tárgyaltuk, mintha
nevelésüket pártolnék, hanem inkább azért, mert az értekezés keretébe
tartozik. Legczélszerübbnek tartom a közönséges csemetenevelési
módot egyszeri iskolázással és a Birmans és saját nevelési módomat,
mely utóbbiak szerint nevelt csemetéket vagy mindjárt, vagy veszé-
lyesebb gyökércsonkitás nélkül keresztülvitt iskoláztatás után három
éves korukban szabadba lehet kiültetni.
IV. FEJEZET.
A csemeték kiemelése és csomagolása.
A csemeték és suhangok kiemelését legnagyobb elővigyázattal
kell eszközölnünk. Vigyáznunk kell arra, hogy a kiemelésnél
a cse-
metének sem föld feletti, sem föld alatti része meg ne sérüljön. Ha a
csemetéket teljes vetésből kell kiemelni, akkor legczélszerübben erős
vasvillát használunk, melylyel az ágy szélétől kezdve nagyobb gomo-
kat kihúzunk és azokat aztán kézzel szétválasztva, az egyes cseme-
téket kiszedjük. Sorvetésnél kis árkot húzunk a csemetesoroktól oly
távolságra, hogy a gyökereket meg ne sértsük, mire a csemetesor
másik oldalán egy ásót merőlegesen a földbe szúrunk, s a csemetéket
az árokba fordítjuk.
A suhangok gyökereit kereken körül kell ásni és földdel együtt
kiemelni, költségkímélés szempontjából a mélyre menő gyökereket
teljesen ki nem emelhetjük, miért a gyökereket a föld alatt kell ásó
vagy kapával keresztül vágnunk, mely műveletnél tehát vigyáznunk
kell arra, hogy az ásó bevágásokat kellő mélységben és oly erővel
eszközöljük, hogy a gyökerek ép vágáslappal váljanak el. A cseme-
téket kiemelésük után a nap hevének nem szabad kitenni, mert a

718
gyökérszálak elszáradnak, hűvös helyen kell tehát őket elhelyezni,
vagy gyökerüket földdel betakarni.
Elvül kell elfogadnunk, hogy több csemetét ne emeljünk ki,
mint a mennyit az nap elültethetünk, ha ez lehetséges nem volna,
akkor a csemete gyökereit korhanyföld és vizből készült pépbe
mártjuk és az elültetésig földdel betakarjuk. Ha csemetéket elkellene
szállítani, akkor nagyság szerint választékoljuk őket és meghatározott
számban csomóba kötjük, mivégből hosszában egymás mellé helyezzük,
gyökereiket korhanyföld pépbe mártjuk, azután ismét agyagból készí-
tett keményebb péppel összefoglaljuk, vizes ruhába rakjuk és össze-
kötjük.
Az „Erdészeti Lapok" 1887. II. füzetében Földes János egy
nagyon czélszerü csomagolási módot ismertet, melyet itt szó szerint
közlünk.
„Egy eléggé vastag csomó zsupszalmát kalászos végén erős
zsineggel jó szorosan összekötünk és a kalászos csomóval felfelé ugy
teszünk a földre, hogy a szalmaszálak legyező alakulag sugár irányban
szétterítve körlapot képezzenek. Erre az alapra törekszalmát s áztatott
mohát téve, a központ körül a csemetéket helyezzük el gyökerükkel
lefelé, ugy a mint a fahasábokat szoktuk az álló bogsába rakni.
Minden sor gyökér felé egy-egy nedves moharéteget rakunk s
igy haladunk kúpalakban felfelé, mig a csomag elég nagy. Végül a
kiálló gyökerek közeit még bedugdossuk nedves mohával és az egész
kúpot vékony moharéteggel betakarjuk és e fölé előbb törek- s azután
zsupszalmát rakunk köröskörül s az egészre alulról ráhajtjuk a földre
fektetett zsúpnak mintegy kétharmad részre kiálló végeit s a cso-
magot ugy felülről le, mint köröskörül hálóalakulag egymásbafont
szalmakötelekkel szorosan összekötjük".
Földes állítása szerint egy csomagba 10.000 két éves tölgy-
csemetét lehet becsomagolni és egy napszámos egy nap alatt 23.330
darab tölgycsemetét csomagolhat.
Ezen csomagolási mód különösen akkor alkalmazandó, ha a
csemetét távol helyre vasúton kell elszállítani.
Ha pedig közelfekvő helyre szállítjuk a csemetéket, akkor az
agyagpép és mohába való rakás teljesen megfelel.
Magától értetődik, hogy a tölgysuhángokat csak ezen mód sze-
rint csomagolhatjuk.

719
Zárszó.
Hogy tölgycsemetéket olcsón nevelhessünk, mindenekelőtt olcsó
és jó makkra van szükségünk, szükséges tehát, hogy saját birto-
kunkon termett makkot vessünk el, mert a makknak szállítása a
vasúton roppant drága, mivel vasutaink a bükmakkra engedélyeztek
ugyan szállítási kedvezményt, de a tölgymakkra nem.
Tanácsos volna tehát, ha minden erdőbirtokos, birtoka arányában
nevelne egy olyan tölgyerdőt is, mely csupán makktermésre volna
szánva.
Ezen czélból egy kedvező fekvéssel biró helyen 10—30 hold
60 éven felüli erdőt hasithatunk ki s ebben idők folytán megjegyezzük
azon fákat, melyek nagyobb szemű makkokat teremnek s ezekből
aztán holdanként húszat fantartunk.
A fák ritka állásba jutva, terebélyesek lesznek és csaknem min-
den évben bő makktermést fognak adni. Ez a terület nemcsak a
makktermés által fog bő jövedelmet szolgáltatni, hanem mindenesetre
fűtermését is értékesíteni lehet. Az elhaló törzsek pótlására később
suhángokat lehet már előre kiültetni s igy az erdőt állandóan fen-
tartani.
A lúcz- és vörösfenyő csemetének kertekben való
nevelése.
Jeliige: A ki mint vet, ugy arat.
A lúcz- (abies excelsa D. C. Fichte) és vörösfenyő (Larix euro-
paea. D. C. Lárche) egyaránt magasabb hegységi erdeink fája, hol
tiszta, részben bükk és jegenyefenyővel elegyes állabokat alkotva for-
dulnak elő. Fájuk kitűnő volta miatt mindkettő megtelepítése és ter-
jesztése nemcsak természetes uton, de mesterséges vetés és ültetés
által is már rég időtől fogva eszközöltetik. A vetés azoban nem min-
denütt és mindég hozván meg a kívánt eredményt, hová tovább mind-
inkább mellőztetett, tért engedvén a kertekben nevelt csemeték ülte-
tése általi erdősítésnek s mondhatni, hogy manap mindkét faj mester-
séges uton történő megtelepítése kizárólag ily csemeték ültetése által

720
történik, mi annál is könyebben eszközölhető, mert a lúczcsemetéknek
tömött gyökérzetük szokott lenni, mely sem oldalt messze el nem
ágazik, sem mélyen a talajba nem hat, hanem inkább csak közel a
talaj felszíne alatt terül el. A vörös fenyő-csemetéknek kiterjedtebb
gyökérzetük van ugyan mint a lúcznak mindazonáltal azok az egy-
éves csemetéktől a legerősebb suhángig szintén könnyen és biztosan
ültethetők el, s alig van fanem, mely oly könnyen megfogamzanék
mint ez.
A gyökér alkotásánál fogva a csemeték nevelésére nem kíván-
tatik mély talaj, teljesen megfelelő, ha az 25—35 cm. mély, de legyen
erőteljes, televényes, ásványi tápanyagokban elég gazdag s emellett
egy bizonyos fokú mérsékelt nedvességet is állandóan tartalmazzon.
Legjobban megfelel e czélra a friss televényes erdőtalaj, melyen
nemcsak a jelzett tényezők leginkább feltalálhatók, de azon további
előnye is van, hogy ily helyeken az első években legkevesebb gyom
is szokott nőni. Czélszerüen felhasználható valamely erdőtisztás is,
ha annak talaja megfelelően mély s emellett erőteljes is. Erősen kö-
tött agyag, vagy ellenkezőleg igen laza, valamint nedves talaj, mint
alkalmatlan, minden körümények között kerülendő, s lehetőleg telvény
agyagos homok, vagy homokos agyagtalaj választandó. A kötött
agyagtalaj kedvezőtlen phyzikai tulajdonságai mellett nehezen mun-
kálható meg, az igen laza, vagy nedves talajban pedig különösen a
lúczcsemeték sekély gyökérzetüknél fogva könnyen felfagynak, vagyis
a téli fagy által, midőn t. i. nappali verőfényes melegre éjjeli fagy
következik, a talajból kihúzatnak; a nedves talajnak pedig még azon
hátránya is van, hogy ily helyeken a gyom rendkívül buján szokott
tenyészni.
A csemetekert lehetőleg az éjszaki, vagy éjszaknyugoti részek-
ben telepítendő meg nemcsak azért, mert ezen részek nevesebbek és
hűvösebbek szoktak lenni, s nyáron sem száradnak ki oly könnyen
mint pl. a déli vagy nyugoti részek, hanem különösen azért is, mert
a lúcz igen érzékeny a tavaszi fagy iránt, már pedig ily helyeken
a tenyészet is későbben szokott tavaszszal megindulni, mint a mele-
gebb déli vagy nyugoti oldalokon s ezáltal némileg már elhárittatik,
vagy legalább is mérsékeltetik az utófagy által okozható károsítás.
A vörös fenyő csemetéi a tavaszi fagy iránt nem annyira érzékenyek mint
a lúcz, mindazonáltal rendkívüli esetekben általa ezek is szenvedhet-

721
nek, s ezen károsítást annál erősebben megsinlik; ugyanazért s tekin-
tetbe véve azt is, hogy a vörösfenyő különben is tavaszszal korán
szokott hajtani, annak is a jelzett részek legjobban megfelelnek.
Ugyancsak a tavaszi fagy elleni védekezés szempontjából tanácsos a cse-
metekertet inkább magasabban, valamely hegyoldalon megtelepíteni, s
soha a légjárástól elzárt nedves és szűk völgyekben, mert ily helye-
ken a fagy gyakori szokott lenni. A szélnek vagyon kitett helyek
lehetőleg szintén kerülendők. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a
csemetekert lehetőleg lapályos, sik helyen telepíttessék meg, mert
különben, ha az lejtős, a talaj-, a hó- és esővíz által könnyen elmo-
satik, az ez esetben alkalmazandó óvó intézkedések pedig költségesek
szoktak lenni. A vörösfenyő napfényt igénylő fanem levén, ezeken
kivül megkívánja, hogy a kert lehető szabad helyen legyen megtele-
pítve ; ha mindazonáltal az valamely idősebb és árnyékot szolgáltató
állab közelében lenne, tanácsos a vörösfenyőmagot a kertnek azon
részébe vetni, mely az állabtól legtávolabb esvén általa legkevésbé
árnyaltatik be.
A lúczfenyőnél a termőévek nem gyakoriak, a vörösfenyő ellen-
ben gyakran s már a fiatal kortól kezdve hoz termést. Mindkettő
április- és májusban, zordabb vidéken a lúcz június elején, virágzik.
A mag tobozokban van elrejtve, s mindkettőnél októberben érik, mit
különösen a vörösfenyőnél a tobozpikkelyek megbarnulása jelez. A mag
szárnyas, a lúcznál a szárnyak négyszer hosszabbak mint a mag. A
lúczmag télen át tavaszig száll ki a tobozokból, többnyire keleti szélnél,
mely azután a magot szárnyas voltánál fogva messze elviszi, a vörös-
fenyő magja csak a megérést követő tavaszra, februárius, márcziusban
száll ki. A tobozok mindkettőnél a maghullás után is a fán marad-
nak, gyakran a következő őszig és télig, s a már kinyílt tobozok a
vörös fenyőnél gyakran újból be is záródnak, az ily üres tobozok
azonban mindkét fajnál könnyen megkülönböztethetők a magtermést
tartalmazó tobozoktól, barnább szinük által.
A hol a magfejtésre berendezett készülékek nincsenek, ott a
mag a tobozokból, akként nyeretik, hogy azok érés után a fáról
leszedetvén a nap, vagy kályha melegének tétetnek ki oly czélból,
hogy a tobozpikkelyek felpatogjanak s kinyílva belőlük a mag kihull-
jon. Ahol ily módon fejtendő a mag, ott tanácsos a tobozokat nem
azonnal az érés után szedni, hanem későbben, midőn a nappali verő-

722
fényes meleg éjjeli fagygyal váltakozik, mert ez esetben a tobozpik-
kelyek könnyebben felpattognak, tehát a körülmények szerint november
és deczember hónapokban. A vörösfenyő tobozpikkelyei, minden fenyő
között legnehezebben nyilnak ki, s igy magjának kifejtése is a leg-
nehezebb, ugyanazért ajánlatos ennek tobozait csak az érés után kö-
vetkező tavaszon, februárius-, márcziusban gyűjteni, midőn a tavaszi
meleg folytán a tobozok már önmaguktól is nyilni, s a mag szállni
kezd. A netán korábban gyűjtött tobozok a magfejtésig egy egyszerű
fedéllel ellátott, de esőtől védett száraz helyen vékonyan kiteregettet-
nek, s gereblyével időnként megforgattatnak oly czélból, hogy azok
a fagy és változó időjárás hatásának kitéve, a tobozpikkelyek köny-
nyebb felnyilása elősegittessék. A tobozok gyűjtésére czélszerü 14—18
éves ügyes fiúgyermekeket alkalmazni, kik talpukon rendesen mászó-
vassal ellátva a fára könnyen felmásznak, mindegyikök egy kamos
(görbe) végű rúddal bir, melynek segélyével az ágakat magához húz-
hatja. Jobb ennél egy hosszú nyélrra tűzött vaskamó, melynek felső
csucsvége egy éles bevágással bir. Ezen szerszám kamójával a mun-
kás az ágat magához húzhatja, s a tobozokat letépheti a bevágott
éles véggel pedig a távolabb eső tobozokat letaszithatja. Ha lehetsé-
ges azonban legczélszerűbben s legolcsóbban lehet a tobozokat a folyó
vágásokban levágott fákról szedetni. A tobozok gyűjtési költsége a
termésnagysága, a tobozokkal megrakott fák egymástóli távolsága s más
tényezők szerint változó. Bőtermésnél, s ha különben is jó felvigyázó
áll rendelkezésre, s nem szükséges e czélból külön díjazott felvigyázót
alkalmazni, lehet a tobozgyüjtést napszámosokkal eszközöltetni, külön-
ben pedig olcsóság tekintetében ajánlatosabb a gyűjtést egy bizonyos
mértékegység, pl.: egy hektoliter után fizetendő bér mellett végeztetni.
A vörös fényező tobozait azonban minden körülmények között felvi-
gyázat mellett kell szedetni, nehogy a munkások azokat egészen fiatal
fákról gyűjtsék, mert ezen tobozok magja léha és üres szokott lenni.
A vörös fenyőnél különösen ajánlatos, hogy a tobozok csak korosabb
és egészséges fákról szedessenek.
Ahol a magfejtésre szolgáló külön berendezések nincsenek ott
a luczfenyő magja legczélszerűbben télen át, fűtött szobában ugyneve-
zelt csérenyekben fejtetik ki a tobozokból; ezek a szükséghez
képest egy, vagy több s rendesen egymás fölött álló, a gyümölcs-
aszalók szerkezetéhez hasonló fa- vagy sodronyrácsokból állanak,

723
ezekre tétetnek a tobozok s kézzel, vagy kis gereblyével napjában
többször megforgattatnak. A rács alatt egy kihúzható fiók van alkal-
mazva, a rácson áthulló mag felfogására. A rácsok oly sünien vannak
fonva, hogy a mag a közökön könnyen átesik a fiókba, a tobozok
azonban felül maradnak. Ha a tobozok nem közvetlenül az érés után,
hanem többszöri fagy után szedettek, pikkelyeik hamar felpattognak,
s a magfejtés ezen módon könnyen eszközölhető. Itt csak arra kell
különösen vigyázni, hogy túlságos nagy melegség ne fejlesztessék,
mert ez a mag csirázóképességét veszélyeztetheti. A vörös fenyő magjá-
nak kifejtése többnyire a nap melegének segélyével történik olyképen,
hogy a napnak legjobban kitett helyen, mintegy 1 m. magas faoszlo-
pokra kissé ferdén, a fentihez hasonló rácsokat erősítünk meg, melyek
alatt a mag felfogására szintén egy-egy kihúzható fiók van alkal-
mazva. A tobozok ezen rácsokra véknyán szétteregettétnek, s napjá-
ban többször megforgattatnak; ha a tobozok tavaszszal szedettek,
pikkelyeik a nap melege folytán elég könnyen felpattognak, s a mag
belőlük kihűl. Eként a mag egész nyáron át fejthető.
Lúcznál egy hektoliter tobozból mintegy 9 liter = 1*9 kgr.
szárnyas, vagy 4-5 liter = V2—1"5 kgr. szárnyatlan mag nyer-
hető. Egy hektoliter szárnyatlan mag 40—47 kgrmot nyom, a
szárnyas mag ellenben annak csak egy harmadát. Vörösfenyőnél egy
hektoliter tobozból nyerhető 20 liter = 5"2 kgr. szárnyas mag. Egy
hektoliter szárnyas mag 20—26 kgrmot nyom. 100 kgr. szárnyas
mag esetleges szárnyszegésnél átlag 80 kgr. szárnyatlan magot ad.
Az igy nyert mag mindkét fajnál szárnyas, ezen szárnyak a
lúcznál könnyen elválnak a magtól miért is rendesen szokás azt
szárnyaitól megtisztítani, vagy mint mondani szokás, szárnyát szegni.
Ez azért czélszerü, mert a szárnyatlan mag könnyebben és egyenlete-
sebben elvethető, jobban betakarható, s elrejthető a madarak elől stb.
A szárnyszegés ugy történik, hogy egy zsák félig megtöltetik szárnyas
maggal s az azután valamely ruganyos tárgyra, pl.: szalmára, vagy
mohára téve cséppel, vagy bottal addig csépeltetik, mig a szárnyak
ellenváltak, ezután a mag rostálás és szórás által, ugy mint a kalá-
szos növények magjánál szokás, megtisztíttatik. 100 kgr. szárnyas
magból átlag 55 kgr. szárnyatlan mag nyerhető.
A vörösfenyő magjának szárnya közvetlen folytatása levén a mag
búrjának, attól nem válik el, s ennélfogva azt nem is szokás

724
szegni (?); a magfejtés után azonban a mag rendesen, sok tobozpik-
kelyrészeket s port tartalmaz, ettől azt rostálás által megtisztítani
szintén szükséges.
A lúczmag csirázóképessége 60—85°/0 között ingadozik, s azt
3—4 évig, megfelelő eltartás mellett 5—6 évig is megtartja, ezentúl
azonban csirázási képessége már annyira apad, hogy vetésre teljesen
alkalmatlanná válik. Bár tehát csirázási képességét sokáig megtartja,
mégis ajánlatos, amennyire csak lehet mindig inkább frissen gyűjtött
mint állott magot használni vetésre, nemcsak nagyobb csirázóképességé-
nél fogva, de azért is mert a friss mag gyorsabban és egyenletesebben
szokott kikelni, mint az állott mag. A szárnyatlan mag leghamarább
elveszti csirázási képességét, a szárnyas mag azt tovább megtartja, leg-
tovább pedig marad a mag csirázóképes a tobozokban. Ugyanazért, ha
jó termés esetén a mag egy részét a jövő évekre kívánjuk eltartani,
legjobb e czélból magukat a tobozokat eltartani, mi legczélszerűbben
száraz pajtákban vagy padlásokon eszközölhető, itt a tobozok mint-
egy 15—20 cm. magas rétegben felhalmaztatuak, s időnként meg-
forgattatnak, kezdetben, mig jól megszikadtak többször, azután ritká-
ban. Ezekből azután a mag csak közvetlenül a vetés előtt fejtetik ki
a fennebb leirt módon, egy része a magnak már az eltartás alatt is
kihűl, az összeseperve s kellően megtisztítva szintén felhasználható
vetésre. A szárnyas és szárnyatlan magot egyaránt sem igen szellős,
sem nedves, sem fagynak vagy melegnek kitett helyen nem jó tartani.
Legczélszerübb azt fűtetlen és időnként szellőztetett szobában, vagy
száraz pajtában, nagyobb edényben (teknő), vagy pedig % részig
megtöltött s egerek elleni biztosítás czéljából felakasztott zsákokban
eltartani, időnként megforgatandó, illetőleg a zsákok felrázandók, minek
könnyebb eszközölhetése végett nem töltetnek azok meg egészen. A
vörösfenyőmag is ezen utóbbi módon zsákokban tartható el legjobban
a vetésig. A vörösfenyőmag csekély csirázóképességel bir, igen jó mag-
nál 50°/n, rendesen azonban 30—40% között váltakozik csirázási
képessége; a kereskedésből beszerzett magnál pedig gyakran még ennél
is kisebb, minek oka az, hogy a kereskedő többnyire csak azt nézi,
hogy olcsón kapja a magot s nincs tekintettel a mag jóságára, de
különben legtöbb esetben nem is ellenőrizheti, hogy a tobozok már
felnőtt, korosabb fákról szedessenek. Egészen fiatalabb fákról szedni
könnyebb, ezeknek magja azonban nagyobbrészt léha és üres szokott

725
lenni. Ez oknál fogva tanácsos, hogy a tobozokat, illetve a magot,
kellő felügyelet mellett magunk gyűjtsük, s ha ez nem történhetnék,
csak egészen megbízható kereskedőtől, vagy helyről szerezük azt be.
A mag csirázóképességét 2 — 3 évig tartja meg, de ezen idő alatt
is csirázóképességéből veszíteni szokott, a jelzett időn túl pedig vetésre
teljesen alkalmatlan lesz. Tekintve azt, hogy a vörösfenyő elég
gyakran hoz termést, legtanácsosabb mindannyiszor magot gyűjteni,
s azt frissen a vetésre felhasználni.
A magot, akár magunk gyűjtöttük, akár máshonnan szereztetett
az be, mindig tanácsos elvetése előtt csirázóképességére nézve meg-
vizsgálni, hogy azután a vetés a talált jóságnak megfelelően sűrűb-
ben, vagy ritkában eszközöltessék. Az egészséges és jó lúczmag rozsda-
barna szinü, a feketés szinü mag rendesen rosz szokott lenni; csirázási
képességére nézve különben rongy-, vagy cseréppróba utján vizsgál-
tatik meg, t. i. tetszés szerinti számú mag első esetben nedvesen
tartott flanell rongy között, második esetben pedig cserepekben fölbe
elvetve csiráztatik. A mag jósága, illetve csirázóképessége százalékban
azután a csírázott magvak számából állapittatik meg ugy, hogy ezen
szám elosztatik a csírázás alá vett magvak számával: pl.: 100 mag
közül csírázott 70 szem, tehát 70: 100 = 0-70, vagyis a vizsgálat alá
vett magnak 70 százaléka csirázóképes s elvetése után legfeljebb ennyi
fog csak belőle kikelni.
Sem a lúcz-, sem a vörösfenyő csemetéinek nincsenek a földbe
mélyen lemenő, vagy oldalt messze elágazó gyökerei, ez oknál fogva
a talajnak mély megmunkálása sem szükséges. Újonnan megtelepített
csemetekertben a talajnak megmunkálása, különösen kötötebb talajnál
kétszer eszközlendő. Az első, vagy durva megmunkálása a talajnak
nyáron, vagy őszszel történik, ugy, hogy az illető területről a talaj-
takaró (lomb, moha stb.) eltakarittatván, a terület felszántatik, vagy
felásatik, s télen át ugy hagyatik, hogy a csapadékos s fagy hatásá-
nak jól ki legyen téve, a fagy következtében a talaj annyira por-
hanyós lesz, hogy tavaszszal a rögök önmaguktól is széthullanak.
Gyomos talajnál tanácsos ezen munkát inkább nyáron végezni, mert
igy a gyomok föld alá kerülvén elrothadnak, mig az őszszel végzett
munka mellet a téli hideg folytán a rothadás meg nem történik. A
talajnak második, vagy finomabb megmunkálása közvetlenül a vetés
előtt, egy néhány nappal azonban mégis ezt megelőzve épugy eszkö-

726
zöltetik amint az a kerti vetemények számára szokásos, t. i. az illető
terület ásóval egy ásómélységnyire jól felásatik, gyomtól megtisztítta-
tik, gereblyével kiegyengettetik, s azután ágyakra beosztatik. Az ágyak
hossza itt a fő- és keresztutak szerint változik, szélességük azonban
rendesen 1—1*3 m. vehető, mert ezen szélesség mellett azok könnyen
bevethetők és gyomlálhatok. Az ágyak közötti utak 30—40 cm. szé-
lesre hagyandók, hogy az emberlába rajtuk keresztben is elférhessen
a gyomlálás alkalmával. Ezen utacskák egyszerűen a földnek letapo-
sása által készítendők, s nem ajánlatos, hogy azokról a föld az
ágyakra hányassék, mert az ily mélyebben fekvő utak a nedvességet
lehúzván, az ágyakat kiszárítják. Mint minden kis magnál, ugy a
lúcz- és vörösfenyőnél is tanácsos, hogy ezen talajmunkálás a vetést
egy néhány nappal megelőzze, hogy ezen idő alatt a talaj némileg
megülepedjék. Frissen ásott földbe azonnal vetni nem ajánlatos, mert
egy esetleges záporeső alkalmával a mag könnyen kimosatik s fel-
színre jutva megszárad, vagy a madarak azt felfalják. Ha mégis ily
földbe kellene vetni, tanácsos azt előbb ásóval, vagy e czélra szolgáló,
közepén nyéllel ellátott deszkával kissé leveregetni.
A mag rendesen az ágyak keskeny oldalával párhuzamosan ha-
ladó hornyokba (barázdácskák) vettetik; ezek zsinór után bottal,
vagy keskeny, úgynevezett horonykapával készíttetnek. Mindezeknél
egyszerűbb s mindamellett czélszerűbb a hornyok készítésére, egy,
az ágy szelességének megfelelően hosszú 2-5—3 cm. vastag közön-
séges léczet alkalmazni, ezt az ágy két oldalán egymással szemközt
levő két munkás, keskeny oldalával, az előre meghatározott mély-
ségig kézzel, vagy rálépés által a földbe benyomja. Ennek azon előnye
van, hogy a hornyok mélysége s igy a mag betakarása is a vetés
után mindenütt egyenlő, s tapasztalás szerint a mag kikelése is egyen-
letes szokott lenni, emellett pedig, ha a munkások már gyakorlottak,
a léczczel való horonykészités gyorsabban történik, mint bottal, vagy
kapával. A hornyok egymástóli távolsága előzetesen kimérendő, evég-
ből mindkét munkás egy megfelelő mérőpálczával látandó el.
A hornyok (veteménysorok) egymástóli távolsága attól van fel-
tételezve, hogy vájjon a csemeték a kertből egyenesen a szabadba
szándékoltatnak-e kiültettetni, vagy pedig, használat előtt iskoláztatni
fognak. Első esetben a lúczcsemeték 3—4 évig maradnak a kertben,
mert ezen korban legjobb azokat kiültetni, s ez esetben a hornyok-

727
nak 18—25 cm. távolság adható. Ha pedig a csemeték iskoláztatni
szándékoltatnak, azok két éves korukban erre legalkalmasabbak, s
ez esetben a hornyok távolsága minden körülmények között 15 cm.-
nek vehető. Ennél kisebb távolságot egyáltalán nem tanácsos alkal-
mazni, mert nem lehet azután a sorközöket megkapálni, porhányitani
s a vetemény sorokat feltöltögetni. A vörösfenyő-csemeték jó talajon
igen gyorsan nőnek s nem ritkán már az első évben 20—30 cm.
magasságot érnek el, s ugy már mint egyévesek is felhasználhatók
kedvező helyek beerdősitésére, rendesen azonban két éves korukban
szokás azokat kiültetni; ha pedig ezeknél is nagyobb csemeték kíván-
tatnának, akkor az egyévesek isoláztatnak. Egyéves csemeték tenyész-
tésére 15—20 cm., két-három évesek nevelésére pedig 35 centimerig
menő horonytávolság alkalmazandó.
A hornyok mélysége az elvetett mag betakarásának vastagságá-
tól függ e szerint lúcznál 1 — 2 cm., vörösfenyőnél pedig 1 cm.,
nagyon laza földdel történő betakarás mellett pedig legfeljebb 1'5 cm.
mélyen készítendők a hornyok.
A vetés mindkét fajnál kivétel nélkül tavaszszal történik, vidékek
és időjárás szerint márczius közepétől májusig, zordabb vidéken pedig
gyakran még májusban is vettetik. A lúcznál nem szükséges nagyon
sietni a vetéssel, mert magja egyenletesen szokott kikelni, s a későbbi
vetés által biztosítjuk némileg a magot a madárfalás ellen, a kelő
csemetéket pedig a fagy ellen. A vörösfenyőmagját ellenben taná-
csos korán elvetni, hogy a tavaszi nedvesség és csapadék javára
jusson, mert a magnak azon tulajdonsága van, hogy egyenlőtlenül
szokott kikelni, s ha tavaszszal száraz időjárás van, s a bevetett
ágyaknak nedvesen tartásáról öntözés s betakarás által gondoskodva
nincs, a -mag nagy része a földben elromlik, részben pedig csak a
következő tavaszon kel ki.
A mag elvetése a hornyokba szabad kézből, vagy pedig különös,
e czélra szolgáló vetőkészülékek alkalmazása mellett történik. Ahol
gyakorlott munkások vannak; ott többnyire kézből történik a vetés,
s ezt legczélszerübb az anélkül is nagyobb gyakorlottsággal és könnyed-
séggel biró nőkkel végeztetni. A kézből való vetés különben ugy
történik, hogy a jobb kéz ujjai akként szorittatnak össze, hogy a
középujj a többinél kissé alább feküdvén válucska képződjék ezen
pereg le azután a tenyéré tett mag a kéz rázogatása következtében.

728
A vetőkészülékek közül leginkább a szaru-, vagy bádogtülők alkalmas,
mely ugy van szerkesztve, hogy alsó nyilasa szabályozható, a szerint
amint több, vagy kevesebb magot kívánunk, hogy azon egyszerre
kiperegjen. Történjék azonban a vetés kézből, vagy bármi más módon,
főleg arra kell vigyázni, hogy az elvetés egyenletesen történjék, s ne
legyen egy helyen egész csomó mag, más helyen pedig épen semmi.
Mindkét fajnál különben a mag jóságára való tekintettel, s ha a
csemetéket nem akarjuk iskolázni czélszerűbb inkább ritkábban mint
sürön a magot elvetni, mert utóbbi esetben a kikelő csemeték sűrűn
és tömötten állván, jól nem növekedhetnek, s nem fejlődhetnek, a
lúcz csemetéi ezenkívül felnyúlnak s silány, nagyobbára használhatlan
anyagot szolgáltatnak.
A vörösfenyőnél a ritkább vetés annál is inkább indokolt, mert
ez fényt igénylő fanem levén csemetéi is megkívánják a lehető szabad
állást s csak igy növekedhetnek jól, ha egyik a másikát nem nyomja.
Az elvetett lúczmag 1—2 cm., a vörösfenyőmag pedig legfeljebb llj.2
cm
vastagon fedendő be földdel.
A mag betakarására mindig jól megporhanyitott laza, esetleg
rostált föld használandó, legczélszerübb erre jó erdei földet, vagy jól
elmállott fakorhanvt földdel elegyítve használni, kötött agyagtalajt
semmi körülmények között nem tanácsos betakarásra használni, mert
ezen eső után kemény kéreg szokott képződni, melyen a csemete nem
levén képes keresztül bújni, ennek következtében elpusztul. Ott, hol a
fakorhany közelben van s olcsón kapható, annak a mag betakarásra le-
endő használata különösen ajánlatos, mert egyúttal trágyaszerül is szol-
gálván a csemeték is igen szépen növekednek. E czélból a fakorhany
(korhadt és elmáló félben levő tuskó, fa) nyáron és őszszel a kertbe,
vagy a kert közelébe szállíttatván, kisebb rakásokba felhalmoztatik,
hogy télen jól átfagyjon, használatkor azután földdel öszszeelegyittetik.
A betakart hornyokat tanácsos lapáttal, deszkával, vagy léczczel kissé
lenyomkodni, mert ezáltal a mag a földdel közvetlen érintkezésbe
jővén, gyorsabban vesz fel nedvességet, s ennek következtében hama-
rább csírázik.
A lúczmag kedvező időjárás mellett, elvetése után 4—5, a vörös-
fenyőmag pedig
3—4 hétre szokott kikelni. Az apró lúcz csemete 5—9,
zöld száron levő világoszöld tűalaku sziklevéllel bir, a vörösfenyő szin-
tén tűalaku sziklevelei pedig kékeszöldek s 6—7 van egy vörhenyes

729
száron. A csírázás s igy a kelés gyorsítása czéljából sokan a magot
elvetése előtt tiszta, vagy bizonyos szerekkel előkészített vizben áztat-
ják, ez azonban a lúczmagnál, különösen ha az friss volt teljesen
mellőzhető, mert a lúczmag biztosan és egyenletesen szokott kikelni.
A vörösfenyőnél, mert magja egyenlőtlenül szokott kelni, ez némileg
indokolt, s valóban sokan áztatják is a magot elvetése előtt, mi
czélra legjobb egészen tiszta vizet használni, mert más szerek alkal-
mazása által a mag csirázóképessége könnyen veszélyeztetik. Az áztatás
igy történik, hogy a magot egy megfelelő nagyságú edénybe téve,
hozzá annyi viz öntetik,-mig a mag mérsékelten fedve van s azután
8—14 napig ily állapotban tartatik, mely idő után a viz a magról
leöntetik, a mag pedig nap ellen védett helyen ponyvákra, lepedőkre,
vagy más megfelelő tárgyra vékonyan kiteregettetik oly czélból, hogy
kissé megszikkadjon s össze ne tapadjon, mi a vetést minden esetre
megnehezítené, megszikkadt állapotában azután elvettetik a mag. Ily
előzetesen csiráztatott magnál azonban különösen vigyázni kell arra,
hogy a csírázás folyamata meg ne szakittassék, vagyis hogy a mag
sem elvetése előtt, sem azután a földben ki ne száradjon, ez okból
szükséges, hogy a talaj, melybe a mag vettetni fog eléggé nedves
legyen, ha pedig a szükséges nedvesség hiányzanak, czélszerű az
ágyakat a vetést megelőző estén jól megöntözni, vetés után pedig
okvetlenül szükséges, hogy azok öntözés, vagy betakarás által a mag
kikeléséig megfelelő nedvességben tartassanak, mert különben a csira
elszáradván a mag elromlik s nem kel ki. Megjegyzem még, hogy az
egyszer megkezdett öntözés a kelés megtörténtéig, vagy egy beálló
esőig szabadatlanul eszközlcndő, mert félbehagyva az öntözést, a talaj
felülete megkérgesedik s ez a mag kelését könnyen hátráltathatja.
Ha az öntözés nem volna eszközölhető, akkor jobb a magot előzetes
csiráztatás nélkül elvetni.
Egy bizonyos terület bevetésére megkívántató magmennyiség
annak jóságán kivül a hornyok távolságától s a magnak ritkábban,
vagy sűrűbben történő vetésétől van feltételezve. Tapasztalás szerint
kell
100 négyzetől területre 4—8 kg lúcz-, vagy 7—12 kg vörösfenyő-
mag; eszerint egy katasztrális hold térfogatú kert bevetésére kell
96—160 kg lúcz-, vagy 112—192 kg vörösfenyőmag. Egy kilogram
szárnyatlan lúczmag átlagban mintegy
135.000 szemet tartalmaz s e
szerint
70% átlagos csirázóképesség mellett 100 négyzettől területen
Erdészeti Lapok. aq

730
megközelítőleg 378—756.000 csemete várható, tényleg azonban kiül-
tetésre használható lesz legfeljebb 100—130.000 csemete s igy egy
katasztrális holdon nevelhető megközelítőleg egy és fél, legfeljebb
két millió ültetésre alkalmas csemete s e szerint 1000 drD csemete
nevelésére szükséges 0-9—LO négyzetől. A vörösfenyőnél egy kg
szárnyas magban átlag 125.000 szem van, 37% átlagos csirázási képes-
ség mellett 100 négyzetőlön megközelítőleg 323—555.000 csemete vár-
ható, tényleg azonban kiültetésre használható lesz legfeljeb 50—80.000
s e szerint egy katasztrális holdon nevelhető ültetésre alkalmas cse-
mete 800.000—1,300.000 s igy 1000 drb csemete nevelésére kell
1"2—2 négyzetől.
Ha a csemetekert jó televényes erdei talajon telepíttetett meg,
vagy a vetés alkalmával megtrágyáztatott, akkor 2 — 3 évig, illetőleg
mig a csemeték onnan kivétetnek ezen helyeket nem szükséges meg-
trágyázni. Ha azonban a csemeték nem látszanak elég vidorau tenyészni,
különösen pedig tűik észrevehetőleg sárgulni kezdenek, ez annak
jele, hogy a talajban nincsenek megfelelő mennyiségben a szüksé-
ges tápanyagok, ez esetben köztes trágyázás, gyorsan ható trágya-
szerekkel alkalmazandó. Legjobb e czélra a gyephamu, erdei televény,
korhany föld vagy Kompost, mely utóbbi ugy nyeretik, hogy a cse-
metekertből kikerülő gyomok összehordott falombbal rakásokba fel-
halmoztatnak, mig teljesen elrothadnak, mely korhadék azután mint
kitűnő televény a legjobb trágyaszer. Ezen köztes trágyázás ugy
történik, hogy a trágya a sorközökben széthintetvén a sorközök
keskeny kapával felásatnak s eként a trágya a földdel jól össze-
elegyittetik.
Hogy az emiitett trágyaszerek közül melyik alkalmaztassák
attól függ, hogy melyik szerezhető be olcsóbban. A csemetekert újbóli
bevetésénél azonban mindannyiszor szükséges azt előzetesen megtrá-
gyázni, e czélra is a fennebb említett trágyaszerek, vagy fakorhany
használható. Ez ugy történik, hogy a trágya a bevetendő területen
szétszoritik s ásás alkalmával a földdel jól összeelegyittetik. Hogy
mily vastagon alkalmaztassák a trágya, ez a talaj jóságától függ,
szabályként ,#z tartandó szem előtt, hogy minél rosszabb a talaj,
annál gyakrabban s erősebbeu kell trágyázni.
Az elvetett mag és a csemeték egyaránt különböző veszélyek-
nek vannak kitéve s annálfogva mindkettő bizonyos védelmet és ápo-

731
lást igényel. A magot leginkább károsítják a madarak (pintyek) és
egerek, melyek azt a sorokban felkeresvén, megeszik.
A madarak ellen többféle védekezési mód van alkalmazásban.
Néhol a madarak távoltartása czéljából a csemetekert különböző ijesztő
jelekkel láttatik el, tapasztalás szerint azonban a madarak ezeket
előbb utóbb megszokják s mitsem félve egész bátran ellepik a beve-
tett ágyakat. Jobb sikert biztosit ellenük az ágyaknak megfelelő sűrű
rácsokkal történő befedése, ezeknek azonban ismét más hátrányaik
vannak, nevezetesen megakadályozzák a levegő szabad járását, felfog-
ják, különösen a kisebb csapadékokat stb., minélfogva azok czélszerűen
csak ott alkalmazhatók, hol a kert valamely erdőőri lak közelében
van, hogy a rácsok eltávolítása, vagy alkalmazása mindig megfelelő
időben eszközöltessék. Az ágyaknak fenyőgalyakkal (jegenyefenyő jobb
mint a lúcz, mert ez utóbbi hamar lehullatja tűit) betakarása megvéd a
madárfalás ellen, de ezek ismét az egereknek szolgálván alkalmas
búvóhelyül, a magot ez ktől kell félteni. A madárfalás ellen különösen
jól védekezhetni ha a csemetekert nem völgybe s nem valamely idő-
sebb állab közvetlen közelében, különösen pedig nem lombos állab
közelében telepíttetik meg. Ajánlatos továbbá az ágyakat a vetés
előtt néhány nappal előbb felásni, az ily frissen ásott földre a mada-
rak seregesen tódulnak s táplálékot nem taláván, csakhamar tovább
szállanak, ha az ily ágyak azután bevettetnek s a hornyok annyira
lenyomatnak, hogy se mélyebbek, se magasabbak ne legyenek mint
a bevetetlen sorközök s ha ezenkívül a bevetett ágyak fakorhonynyal
is vékonyan behintetnek, tapasztalás szerint ily helyeken a mag leg-
többször biztosítva van a madárfalás ellen. A késői vetés is nyújt ez
ellen némi biztosítékot, mert midőn a madarak fészkelnek, már nem
oly veszélyessek. Minden körülmények között azonban ott, hol a
madarak károsításától, a mi némely vidéken gyakori szokott lenni,
különösen félni kell, legbiztosabban ugy védekezhetünk, ha a kertet
őriztetjük s abba egy teljesen megbízható éber őrt alkalmazunk a
madarak elijesztésére s távoltartására.
A madarak azonban nemcsak a magot falják fel, hanem a kelő
csemetéket is letépik s ez által sokszor igen jelentékeny károkat
okoznak. Ezen veszély mindaddig megvan, mig a csemetével meg-
jelenő s a tűk végén levő magburok le nem hull. Ez okból nem
tanácsos a magot miniummal előkészítve vetni, mert ez ugyan az
49*

732
egerek ellen mondhatni biztos védelmet nyújt, de általa a magburok
pirosra festetvén, a madarak azt hamarább észreveszik s tapasztalás
szerint jobban is károsítják mint a tisztán elvetett magból származó
csemetét. A madarak ezen károsítása ellen legbiztosabban a fennebb
is emiitett rácsok vagy egy megbízható őr alkalmazása által védekez-
hetni. Tapasztalás szerint a lúczcsemeték a madarak károsítása ellen
úgyis megvédhetök, ha a mag rozszsal elegyesen vettetik, mert a rozs
hamarább kelvén mint a lúczmag és különben is gyorsan nőve a kikelő
csemetéket ugyszollván elrejti a madarak elől. A magnak e czélra
való előkészítése ugy történik, hogy az egy edényben (legjobb a teknő)
téve, körülbelül egy rész rozszsal (űrmérték szerint számítva pl. 2
liter lúczmag és 1 liter rozs) jól összeegyelittetik s ugy vettetik el.
Ha már a magburok a tűkről lehullott, akkor a rozs ollóval tövén
lenyiratik, vagy ha a csemeték károsítása nélkül eszközölhető, nedves
időben gyökerestől gondosan kihuzatik, ezután azonban a sorok kissé
feltöltendők.
Az egerek károsítása ellen biztositható a mag, ha az minium-
mal előkészíttetik, hogy a mag egy edénybe téve, hozzá minium s
annyi viz öntetik, mig a mag burka a folytonos keverés következté-
ben egészen pirosra festetett, a fölösleges míniumos viz azután leöu-
tetik, a mag pedig ponyvára, lepedőre, vagy más alkalmas tárgyra
szétteregetve, árnyékos helyre tétetik, hogy kissé megszikkadjon s
ekként azután elvettetik. Ahol a madárfalás veszélye nem fenyeget,
ott ezen mód ajánlható, de ha a madarak károsításától is félni kell
ott tanácsosabb a magot tisztán vetni, vagy pedig lúcznál a minium
használata mellett egyidejűleg a rozszsal való elegyes vetést is alkal-
mazni. Egerek elleni védekezés szempontjából tanácsos még a cseme-
tekert körül és közelében levő gazt és nagy füvet, mint az egerek
kedvelt tartózkodási helyett eltávolítani, ha pedig az egerek jelenléte
és károsítása észleltetik, tanácsos a kert körüli területre néhány
napig sertéseket behajtani, ezek az egereket elpusztítják és elűzik, a
kertben pedig az egereket függélyes falakkal birő árkokba beásott
fazekakba kifogni, vagy megmérgezni.
A házi állatok sem a lúcz-, sem a vörösfenyő csemetéket lerá-
gás által nem károsítják ugyan, de összetapossák s letördelik, az
őz, szarvas és nyúl ellenben télen át különösen a lúcz rügyeit lerág-
ják, ahol tehát ettől félni kell ott okvetlenül szükséges, de más küiön-

733
ben is hogy mindennemű ily károsításnak eleje vétessék minden
körülmények között tanácsos a kertet megfelelő kerítéssel ellátni.
A csemeték, különösen a lúczéi a tavaszi fagy iránt igen
érzékenyek s általa könnyen megkárosittatnak, ez ellen némileg már
azáltal védekezhetni, hogy a kert a hűvösebb éjszaki oldalokon tele-
píttetik meg, hol a tenyészet tavaszszal később szokott megindulni.
Ha mindazonáltal az fagy károsításától tartani lehet, ott tanácsos
a csemetéket rácsokkal betakarni.
Ezenkívül, különösen a lúczcsemeték sekély gyökérzetüknél
fogva a téli felfagyástól is sokat szenvednek. Ezen veszély elháritta-
tik némileg azáltal, hogy ősz felé az ágyak nem gyomláltatnak, sem
a sorközök fel nem kapáitatnak, utoljára tehát augusztus második
felében gyomlálunk s akkor a csemetesorokat is jól feltöltögetjük.
Ha azután netán őszig a gyom még erősen felvergődnék, nehogy a
talaj meglázittatván a csemeték a felfagyás veszélyének még inkább
kitétessenek tanácsos a gyomot csak ollóval lenyírni, a tavaszi első
gyomlálásra hagyván annak gyökerestől leendő kihúzását. Ha mind-
amellett tavaszszal netán észrevétetnék, hogy a fagy a csemetéket a
földből kissé kiemelte, akkor azokat ismét vissza kell nyomni a földbe,
e végből a sorok előzetesen kissé feltöltögettetnek, mely után a
csemeték illetve gyökereik kézzel, vagy a sorok mellett lábbal tör-
ténő taposás által a földbe lehetőleg ismét benyomtatnak. Itt különö-
sen arra kell vigyázni, hogy a csemeték földel jól körülvétessenek s
gyökereik betakartassanak, evégből szükséges köztük, kézzel is egyen-
getni a földet.
A csemeték ápolása a gyomlálásban, a sorközök időnkénti meg-
kapálásában s a csemetesorok feltöltögetésében nyilvánul. A gyomlá-
lást mindjárt tavaszszal kell megkezdeni, midőn a gyomok még
kicsinyek s nyáron át annyiszor eszközölni, a hányszor csak szüksé-
ges. Legjobb eső után gyomlálni, midőn már a talaj kissé megszikadt,
de mindamellett mégis annyira nedves, hogy a gyomok gyökerestől
könnyen kihúzhatók; a gyomokat felnőni s megerősödni, különösen
pedig magot érlelni hagyni nem tanácsos, mert a gyomok nemcsak
a csemetéknek szánt tápanyagok nagy részét vonják el tőlük, de ez
esetben a gyom kihúzásával különösen a lúcz sekély gyökérzetü cse-
metéi is könnyen kihúzatnak. A gyomlálással rendesen egyidejűleg
eszközöltetik a sorközökben a talajnak kapálás általi megporhanyitása

734
is, e czélra használtatik egy keskeny, vagy háromágú (villaszerű) kapa,
ez alkalommal tanácsos egyszersmind a csemetesorokat is mérsékelten
feltöltögetni, mert tapasztalás szerint ez a csemeték növekvésére igen
jótékonyan hat, a mennyiben a feltöltött sorokban a talaj lassabban
szárad ki, eső alkalmával pedig a sorközökben összegyűlt viz mélyeb-
ben hat le a talajba s ezáltal a csemeték a kiszáradás ellen bizto-
sittatnak.
Sok esetben, különösen kedvezőtlen viszonyok és időjárás mel-
lett szükséges lesz a csemetéket addig mig jobban megerősödnek
meg is öntözni, ezt ajánlatos este tenni, mert éjen át kisebb levén
az elpárolgás mint nappal, a viz mélyebben lemegy a talajba. Itt csak
az jegyeztetik meg, hogy az egyszer megkezdett öntözés eső beálltáig
rendesen folytatandó, mert félbeszakítva azt, a talaj felülete megkér-
gesedik s repedéseket kap, miáltal a csemeték gyökerei könnyen
megkárosittatnak s ha a nap oda erősen tűz, ki is száradnak. Az
öntözés tehát sikeresen csak ott eszközölhető, hol az erre szükséges
viz közel van s mindig rendelkezésre áll, megjegyeztetik azonban,
hogy öntözésre mindig állott viz használandó, hideg vizet erre hasz-
nálni nem jó, ugyanezért tanácsos a vizet, valamely szomszéd patak-
ból, vagy forrásból, fából készült egyszerű csatornákon a kertbe vezetni
s ott egy medenczében, vagy egy-két kádban felfogni s azt a nap
melegének kitéve állni hagyni s csak igy öntözésre használni.
Különös fontossággal bir a csemeték megritkitása (kinyövésej
főleg akkor, ha azokat iskolázni nem akarjuk. Erőteljes, zömök és
ültetésre használható lúcz csemetéket úgyszólván csakis ugy lehet
nyerni, ha azok idejében és megfelelően megritkitatnak, mert ha a
csemeték sűrűn és tömötten állanak, felnyúlnak s rövid idő múlva
tűik sárgás szint öltve sinlődni és betegeskedni kezdenek, ily cseme-
ték azután az eredmény koczkáztatása nélkül ültetésre nem használ-
hatók. A megritkitás annál szükségesebb minél sűrűbben állanak a
csemeték a sorokbau s minél hosszabb ideig akarjuk azokat a kert-
ben meghagyni. A megritkitást azonnal a vetés évében lehet meg-
kezdeni oly formán, hogy a nagyon sűrű helyekről a csemeték egy
része csomósán kihuzatik, máskülöuben pedig a megritkitás a követ-
kező tavaszon eszközöltetik, rendesen az első gyomlálás alkalmával.
Őszszel nem tanácsos ezen munkát végezni, mert általa a sorokban
a föld meglazittatván, a csemeték a felfagyás veszélyének tétetnének

735
ki. A megritkitást a legügyesebb munkásokkal kell végeztetni, kiket
alaposan be kell oktatni, hogy mely csemeték s mily sűrűn hagyandók
meg s melyeknek eltávolítása szükséges. A munka maga akképen
történik, hogy a munkás balkezével a meghagyandó csemetéket kissé
félrehajtva, jobb kezével az eltávolitandókat egyszerűen kitépi s a
megmaradóit csemeték közül a földet kézzel mindjárt kiegyengeti.
Néhol ollóval szokás ezeket tövükön levágni, de a gyökerestől való
kihúzás gyorsabban történik s ha ez nedves időben végeztetik a meg-
maradoztak minden veszélyeztetése nélkül történik. A megritkitás mér-
vére nézve megjegyzem, miszerint oda kell törekedni, hogy a csemeték
lehetőleg egyenkint s egy sorban hagyásának meg, a hol több csemete
együtt egy csomóban marad, bizonyos hogy ezek közül legfeljebb egy
fog jól kifejlődve beválni, a többi pedig ültetésre alkalmatlan lesz.
Kedvező viszonyok között történő erdősítéseknél sem a lúcz-.
sem a vörösfenyő csemetéket nem szokás iskolázni, mert ez költséges
szokott lenni, hanem közvetlenül a csemetekertből ültettetnek azok
ki, még pedig a lúczcsemeték
2—4 a vörösfenyő csemetéi pedig 1—2
éves korukban. Ha azonban rendkívüli körülmények (rosz, vagy fű-
és gyomnövésre hajlandó talaj beerdősitésénél, vágáshézagok pótlásá-
nál stb.) idősebb és nagyobb csemeték felhasználását teszik szüksé-
gessé, ott a faiskolában történő költséges iskolázás alig mellőzhető.
A faiskola helyének megválasztásánál, és megmunkálásánál egészen
a csemetekertnél elmondottak tartandók szem előtt, ugyanazért czél-
szerű, ha a faiskola a csemetekerttel egyesittetik s ennek egy része
használtatik iskolázásra.
Az iskolázás őszszel, vagy tavaszszal történik, a mennyire azon-
ban csak lehet inkább az utóbbi alkalmazandó, mert az őszi ültetés
a napok rövidsége folytán nemcsak drágább szokott lenni, de azért
is, mert ezáltal, különösen a lúcz csemeték a téli felfagyás veszélyé-
nek tétetnek ki, a vörösfenyőt ezen veszély, mélyebben ható gyökerei
levén, kevésbé fenyegeti s ezért néhol őszszel is közvetlenül a tűk
sárgulása után szokás azt iskolázni, tavaszszal az iskolázás korán s
még mielőtt a csemeték hajtanának eszközlendő, különösen a vörös-
fenyőnél kell az iskolázással sietni, mert ez tavaszszal korán szokott
hajtani, ily állapotban pedig a csemeték már nem iskolázhatok, mert
bizonyos, hogy azok elültetve legnagyobb részük kivész, különösen
ha az ültetést száraz időjárás követi.

736
Az iskolázás szintén ágyakban, zsinór után készített sorokban
történik. A lúcz csemetéinél a sorok és csemeték egymástóli távolsága
attól függ, hogy mily nagyságú és korú csemetékre van szükség;
rendesen középnagyságú, 30—45 cm magas csemetéket akarván ily
uton nevelni, elegendő ha a csemetesorok távolsága 20—25 cm, a
csemeték egymástóli távolsága pedig a sorokban 10— 15 cm-nek véte-
tik. Ha nagyobb csemeték nyerése a czél, ott természetesen ennek
megfelelően a sorok és csemeték távolsága is nagyobbítandó. A vörös-
fenyőcsemetéinek iskolázásánál a soroknak és csemetéknek egyaránt
nagyobb távolság adandó mint a lúcznál, mert a vörösfenyő annyira
fényt igénylő fanem, hogy az oldaluyomást sem türi, emellett igen
gyorsan nő s erős oldalágazása is szokott lenni. Ez oknál fogva két
évnél tovább ritkán hagyatnak a csemeték a faiskolában s ez eset-
ben 20—30 cm sor- és 15—20 cm csemetetávolság alkalmazható az
iskolázásnál. E szerint egyszeri iskolázásnál 1000 drb lúcz- vagy vörös-
fenyőcsemete nevelésére 7—12 négyzettől szükséges s igy egy kat.
holdnyi területen mintegy 135—230.000 drb csemete iskolázható.
1000 drb 1—2 éves csemetének a csemetekertből a faiskolába való
átültetése igényel középviszonyok mellett mintegy 1—3 napszámot.
Iskolázásra rendesen egy éves csemeték használtatnak, hacsak
kedvezőtlen időjárás, sűrűn vetés, vagy a megritkitás elmulasztásra,
valamint zordabb fekvés folytán azok növekvésükben vissza nem
maradtak, mely esetben két éves korukban iskoláztatnak. Mindkét
esetben tanácsos a csemetéket kiválogatva, csak az egészen jókat
iskolázni, a gyenge, elnyomott, rosz növekvésü, a nagyon felnyúlt s
sárgás szinü tűkkel biró csemetéket legjobb ellökni, mert tapasztalás
szerint ezekből használható csemeték s szép fák nem igen lesznek.
Szükséges ennélfogva, hogy a csemeték iskolázás előtt kiválogattas-
sanak, mint egy ahhoz értő egyénnel kell végeztetni.
Az egyéves csemeték az ágyakban zsinór után lyukba ültettet-
nek, melyek egy megfelelő vastagságú, hegyezett fával, vagy úgyne-
vezett ültető vassal, készíttetnek. E czélra igen jól használható egy
csapokkal ellátott deszka is. Ez mintegy 2"5—3 cm vastag deszka,
oly hosszú mint az ágyak szélessége, szélessége pedig megfelel a
csemetesorok távolságának; a deszka hosszában, annak kelő közepén
vannak a csemeték távolságának megfelelően 10—12 cm hosszú s
körülbelül 3 cm vastag gömbölyű csapok alkalmazva. Használatánál

737
az ágy két oldalán levő utacskákon egymással szemben levő két
munkás a csapokat, a deszkának kézzel, vagy rálépés általi lenyo-
mása folytán a földbe nyomja, miáltal ugyanannyi ültető lyuk képző-
dik, mint a mennyi csap van a deszkán. Az ültetést legjobb azután
nőkkel végeztetni, ugy hogy az ágy mindkét oldalán egy-egy nő
végezze ezen munkát.
Két éves, vagy esetleg idősebb csemeték ásóval, vagy kapával
zsinór után készített árkocskákba ültettetnek, ezek oly mélyen és
szélesen készítendők, hogy a csemeték gyökerei meg ne görbüljenek
s különösen végeikkel fölfelé a föld felszíne felé ne álljanak, hanem
lehetőleg természetes állásuknak megfelelően legyenek elhelyezhetők.
Itt még főleg arra is kell vigyázni, hogy a csemeték mélyen ne ültet-
tessenek, mert ez sinlődésüket s különösen a lúcznál legtöbbnyire
kiveszésüket idézi elő.
A lúczcsemetéknek tömött és szét nem ágazó gyökérzetük levén,
ezeknek nyesése az izkolázásnál teljesen mellőzendő, annál is inkább,
mert a lúcz sem gyökereinek, sem törzsének nyesését nem szereti s
nagyon megsinli. A vörösfenyő mindkettőt eltűri ugyan s ha ez szük-
ségesnek mutatkozik aggály nélkül eszközölhető is, de itt is szigorúan
szem előtt tartandó mindig, hogy csak mérsékelten s csakis a leg-
szükségesebbre szorítkozva eszközöljük az ágak és gyökerek nyesését
egyaránt, ez utóbbinál esetleg csak a netán igen hosszú fő- vagy
oldalgyökereket csonkitván meg.
Ha a faiskola közel van a csemetekerthez, vagy az iskolázás
is ugyancsak benne történik, akkor az iskolázandó csemeték csak a
szükséghez képest időről-időre emeltetnek ki az ágyakból. Ha azon-
ban azok távolabbról szállitandók, akkor a csemeték nedves moha
között kosarakban csomagolandók s ez esetben egyszerre legalább is
egy napra való csemetemennyiség emeltetik ki. Mindkét esetben külö-
nösen arra kell vigyázni, hogy a különben is gyenge gyökerek ki ne
száradjanak, ugyanezért ha nagyobb mennyiségű csemeték iskolázan-
dók s ez több napot venne igénybe s a csemeték a földből már kie-
meltettek, tanácsos azokat az ültetésig árnyékos helyen eltartva gyö-
kereiket nyirkos földdel jól betakarni. Arra is vigyázni kell, hogy az
árkocskákban levő, vagy onnan kiemelt s a csemeték gyökereinek
betakarására használandó föld ki ne száradjon s illetőleg a nap által

738
erősen felmelegítve ne liasználtassék, ez okból oly munkabeosztás
követendő, hogy a kiásott árkocskák azonnal be is ültettessenek.
A faiskolában a csemeték ugyanazon károsításoknak levén kitéve
mint a csemetekertben, minden körülmények között czélszerü és szük-
séges a faiskolákat is, a helyi viszonyoknak leginkább megfelelő
kerítéssel ellátni.
A csemeték ápolása a faiskolában egyedül a gyomlálásban s a
sorközöknek időnkénti kapálás általi megporhányitásában áll. A vörös
fenyőnél ez is csak rendesen az első évben szükséges, mert már a
második évben a csemeték oldalágai annyira beárnyalják a talajt,
hogy alattuk alig képződnek gyomok, a sorközöknek megkapáltatása
pedig a kiterjeszkedett oldalágazás folytán épen nem eszközölhető.
A gyomlálás a faiskolában ritkán eszközöltetik kézzel, legfeljebb köz-
vetlenül a csemeték körül levő gyomok huzatnak igy ki, hanem több-
nyire kapálás által, ezt legjobb meleg napos időben végezni, midőn
a kikapált gyomok a felszínen hagyva hamar megszáradnak s azután
összegyűjtve eltávolíthatók. Ezeken kívül, ha netán tavaszi fagy követ-
keztében az egyes csemetéken villaalaku kettős csúcshajtás képződ-
nék a mi a lúcznál különösen gyakori szokott lenni, annak egyik
ága tavaszszal, éles késsel közel a tőhöz elvágva, eltávolítandó.
A lúcz csemeték rendesen két évig maradnak a faiskolában,
mely idő alatt azok többnyire már oly magasságot érnek el, hogy
rendeltetésük helyére kiültethetők, csakis zordabb vidéken, hol növek-
vésük lassúbb, vagy ha egy általán nagyobb csemeték kívántatnak
hagyatnak azok 3—4 évig a faiskolában, ezen idő túl azonban nem
tanácsos azokat továbbra is ott hagyni, mert gyökereik szélességben
annyira kiterjednek, hogy ennek következtében azután a kiültetés
nehézkessé és költségessé válik. A vörösfenyő csemetéi két évnél
tovább nem hagyatnak a faiskolában s ha kivételesen nagyobb cse-
meték szükségeltetnének, akkor a két éves iskolázott csemeték közül
a legjobbak még egyszer nagyobb távolságra iskoláztatnak, mire nézve
legczélszerübb 60—80 cm négyzetköteléket használni.
A csemeték átlagos termelésiköltsége függ a csemetekert és
faiskola telepítési és fentartási költségek nagyságától, a rendelkezésre
álló munkaerőtől, a napszámbérek nagyságától stb. Mind ezen ténye-
zők vidékenként változók levén, a csemeték termelési költsége is

739
változó szokott lenni. Átlagos napszámban azt kifejezve igényel közép
viszonyok mellett (Erd. Zsebnaptár).
1000 drb 1 éves nem iskolázott csemete 1'2 napszámot.
1000 „ 2 „ „ „2-1
1000 „ 3 ,, iskolázott csemete 3"7 napszámot.
1000 „ 4 ,. „ „4-0
1000 „ 5 „ „ „ 5-0
Lapszemle.
(Kon.) Egyetemes átlaló. Ezen elnevezés alatt közöl a „Zeit-
schrift für Forst- und Jagdwesen" czimü szaklap egy ismertetést a
Treffurth thüringeni erdészjelölt által szerkesztett uj átlalóról, a
mely állítólag nem bir a jelenleg alkalmazott átlalók azon közös
l-sö ábra. 2-ik ábra.
hátrányával, hogy a szárak idővel meglazulnak, minek következtében
a mérésnél 1—2 cw-nyi hibák ejtetnek. Előnye ezenfelül még az is,
hogy az átmérőt három sugár átlaga gyanánt szolgáltatja. Szerkezetére
nézve az eddigiektől abban különbözik, hogy a két szár nem párhu-

740
zamos, hanem szög alatt van összekapcsolva, mindkét szár ismét egy
harmadik alkatrész által köttetik össze, mely a rönkök mérésére
használt átlalónál (1. ábra) egy egyenes léczből, az épületfa mérésére
szolgáló átlalónál (2. ábra) ellenben egy körszelvényből áll.
A mérés ugy eszközöltetik, hogy a megmérendő törzset olyan
mélyen foglaljuk a szétterpesztett átlaló két szára közé, hogy a kc-
resztléczet, vagy a körszelvényt érintse, mire azután a szárak össze-
szoritandók, hogy a törzs az átlalót három ponton érintse. Az átmérőt
megkapjuk a befoglalt kör központjából az érintési pontokra huzot-
taknak képzelt sugarak átlagából. Itt tehát a keresztben való mérés-
nél az átmérő 6 sugárnak az átlagából lesz kiszámítva, mig a többi
átlalóknál azt csak négy sugárnak átlaga szolgáltatja. A leolvasás az
elsőnél a G. keresztléczen (a a-nál) történik, még pedig cm-ekben, a
másiknál ellenben mm-ekben olvastatik le az eredmény a fi (3 köriven.
Egy tekintet az ábrákra meggyőz bennünket arról, hogy az
átlaló kezelése nem lehet valami kényelmes s habár a próbamérések
igen kedvező eredményt szolgáltattak, a mennyiben a rönkök méré-
sére szolgáló átlaló a Heyer-féle átlalóval szemben csak 0'17°/0, a
másik pedig szintén csak 0-41°/0 különbözetett eredményezett, még-
sem valószínű, hogy annak használata szélesebb körben is elterjedne.
A Treffurth-féle rönkő átlaló kezelése az álló fáknál ugyanis
sokkal nehézkesebb, mint a közönséges átlalóé, mert a szárak túlságos
hosszuk, ellenben fekvő törzseknél a fárasztó hajolgatás vele elkerül-
hető. Csakhogy itt ismét az a baj, hogy a 25—30 cm átmérőjű
törzsek már vastagok ahhoz, hogy az épületfaátlalóval lennének mér-
hetők, a rönkőátlalóval pedig azért nem mérhetők, mert annak szárai
a földön megakadnak és a törzs nem érintheti a keresztléczet. Azon-
kívül az egyes törzsek között nagyobb térnek kell lenni, hogy az uj
átlalóval hozzájuk férni lehessen, mert mig a közönséges átlalóknál
a szárak függélyesen bocsáttatnak le a törzs mellett és csak épen
annyi helyre van szükség, hogy a törzsek között elférjenek, addig az
uj átlalónál mérés közben szétterpeszkednek, tehát minden törzsnek
külön kellene feküdni, hogy minduntalan akadályozva ne legyen a
munka.
Mindezek után bátran állithatjuk, hogy az uj átlalónak jövője
alig van.
(Rgh.) A lótetü pusztításának egy uj módja Hlava Károly F.,
a horvátországi erdészeti iskola tanára az „ Oesterreichische Forst-
Zeitung" idei 26. számában a lótetü (Gryllotalpa vulgáris Latr.)
pusztításának egy egyszerű és szerinte az eddigieknél sikeresebb
módját ismerteti.
Nevezett az általa ajánlott irtó módszerre egészen véletlenül
jött rá. Egy izben ugyanis a gondjaira bizott csemetekert útjainak
tisztítása alkalmával, a munkások az utakról összekapart földet és

741
giz-gazt — az idő előhaladottsága miatt — egyes rakásokba össze-
hordva, az utakon hagyták, s minthogy a következő nap ünnepnap
volt, csak a harmadik napon lehetett az igy összehalmozott anyag
eltávolításához látni. E munkaközben, a lazán felhalmazott rakások-
ban, legnagyobb meglepetésükre, feltűnő sok lótetüre akadtak. E
körülmény által figyelmessé téve és azon körülmény által vezérelve,
hogy a lótetü különös előszeretettel keresi fel a megpuhított, laza
talajt. Hlava tanár kísérletezni kezdett ezen egyszerűnek Ígérkező
irtási móddal és pedig oly sikerrel, hogy azóta csemetekertjében a
lótetünek nyoma nincs.
Gyakorlati kivitele e módszernek igen egyszerű. A csemetekert
útjairól összekapart anyagot — esetleg a más helyről hozott por-
hanyó, laza földet — közvetlen a csemeteágyak végénél, 30—40 cm
magas és ugyanoly széles, kavicsprizma alakú hosszú rakásokba kell
lazán összelapátolni és 36 óráig állani hagyni. A 36 óra elteltével,
az összehalmozott anyag gondos átgereblyélése közben, az oda különös
előszeretettel meghúzódott lótetük, mind megsemmisíthetők.
Ezen egyszerű és jóformán semmi költséggel nem járó irtási
módot, mely Hlava tanár szerint sikeresebb, mint az eddig gya-
korlatban álló irtási módok bármelyike, szakközönségünk szíves figyel-
mébe, illetve gyakorlati voltának kísérletek által leendő kipróbálására
ajánljuk.
(Rgh.) A vórösfenyő gyantatartalma. Azon tapasztalati körül-
mény folytán, hogy a gyantatartalom tűlevelű fáink technikai alkal-
mazhatóságával szoros összefüggésben van, a mennyiben a fa súlya,
keménysége, szívóssága, rugalmassága, szilárdsága, tűzereje és tar-
tóssága, a gyantatartalom kisebb-nagyobb foka szerint, egy ugyan-
azon fanemnél is változó, a kísérletezések sorában a gyantatartalom
meghatározására is rá irányította a figyelmet.
A vörösfenyőre vonatkozólag végzett kísérletek eredményét
Hampel L. az „Oesterreichische Forstzeitung" folyó évi június
29-iki számában teszi közzé. A kísérletező úsztatott és nem úsztatott,
különböző korú és a törzs különböző részeiből vett vörösfenyő fát
tett vizsgálata tárgyává és a gyantatartalmat következő módon hatá-
rozta meg : A vizsgálandó fa porát aetherrel addig kezelte, mig az az
eczetsavas rézzel való kémlelés után, a gyantának nyomát sem mu-
tatta. Ezutána az ethert elpárologtatta s a visszamaradó gyantát 80 — 90
foknyi melegben kiszárítva, érzékeny mérlegen megmérte.
Kísérleteinek átlaga gyanánt a vörösfenyőfa gyanta tartalmát
százalékokban kifejezve :
a háncsban..... 0-785—0-896%-nak,
a sziácsbau.....0*70 —1015°/0
a gesztben ...... 0-76 —1-055°/0
átlagban......0"75 —0-99°/0 „ találta.

742
(Bgh.) Az erdeifenyő csemeték tűhullatásának elhárításáról.
Az erdei fenyőcsemeték nevelésével foglalkozókat bizonyára érdekelni
fogja K ö n i g poroszországi községi erdész azon közleménye, mely-
szerint az erdei feuyőcsemeték tűhullatása ellen megbízhatónak állítja
azok trágyázását bükkerdőből nyert humussal. Módszerét Hoffmann
főerdész, ki e kérdéssel 20 év óta foglalkozik a „Forstliche Blattéi-"
folyó évi 8. és 9. füzetében feltétlenül helyesli.
Nevezett ugyanis késői fagyoknak kitett helyen 20 egymásután
következő évben nevelt erdei fenyőcsemetéket, és a bükkerdőből nyert
humussal való trágyázással elérte azt, hogy a csemeték egyetlen
egyszer sem estek a tűhullatás (Schüte) betegségébe. A módszer
egyszerű. A bükkerdőből nyert humussal minden évben 3—4 cm
vastagságban kell a csemeteágyakat megtrágyázni s a csemeték tel-
jesen egésségesek maradnak. E módszer értékét még fokozza az a
tapasztalati körülmény, hogy bükkösöknek erdei fenyővel való fel-
újításánál, a vetés utján keletkezett csemetéknél csak a negyedik
évben — midőn már elég erősek voltak e betegség elviselésére —
kezdett mutatkozni a tűhullatás, holott más erdei fenyővetések, mái-
első éves korukban sokat szenvedtek e bajban.
{Kon.) A növénytakarónak és a beárnyékolásnak hatása a
talaj nedvességére
ujabban Wollny tanár által lett megfigyelve s
ebbeli kísérleteinek eredménye a következőkben foglalható össze.
1. A víztartalom olyan talajban, melyet élő növények takarnak,
a vegetatio ideje alatt mindig kisebb, mint az olyan talajnak hasonló
rétegében, a mely csupaszon hever.
2. A talaj kiszáradásának oka a növények földfeletti szerveinek
abbeli működésében rejtik, hogy tetemes mennyiségű vízgőzt páro-
logtatnak el.
3. Minél sűrűbben állanak a növények valamely talajon és minél
fejlettebbek, annál nagyobb azon viz mennyisége, a mely általuk
felvétetik.
4. Az 1. pont alatti viszony a talaj mélyebben fekvő rétegeire
nézve is fennáll.
5. A víztartalom mindig nagyobb az olyan talajban, melyet
élettelen tárgyak (elhalt növények, istállótrágya, szalma, fadarabok,
forgácsok stb.) rétege borit, mint a csupasz talajban.
6. A talajnedvesség megóvásának magyarázata az élettelen tár-
gyakból képződött rétegnek azon ellentállásában keresendő, melyet ez
utóbbi az elpárolgást előidéző tényezőkkel szemben kifejt.
7. A víztartalom az ilyen talajban bizonyos határokon belül
(mintegy 5 cm mélységig) annál nagyobb, minél vastagabb az élet-
telen tárgyak rétege.
8. Az élő növénytakaróval borított — de különben hasonló
körülmények közt lévő — talaj a vegetatio ideje alatt a legszárazabb;

743
legnedvesebb ellenben az élettelen tárgyakkal borított, s középhelyet
foglal el víztartalom tekintetében a meg nem mivelt csupasz talaj.
(Centr. f. Agriculturchamie).
(Kon.) A talaj hajlásának és a különböző világtájak felé való
fekvésének befolyása a talaj hőmérsékére kölönböző,
erre nézve
Wollny azt találta, hogy:
a) A déli fekvésű oldalak a legmelegebbek, ezek után követ-
keznek a keleti és a nyugati oldalak s leghidegebbek az északiak.
b) Minél nagyobb a hajlás, annál melegebbek a déli oldalak
s annál hidegebbek az északiak: a keleti és nyugati oldalak felmele-
gedésére ez a tényező már kevésbbé bir befolyással.
c) A különbség az északi és déli oldalak hőmérése között sok-
kal nagyobb, mint a keleti és a nyugati oldalak hőmérséke között.
d) A hőmérsékbeni különbség az északi és déli oldalak között
annál nagyobb, minél kisebb a lejtszög; a keleti és nyugati oldalak
hőmérsék különbözetére a lejtszögnek befolyása már alig van. („Cen-
tralblatt f. Agrikulturchemie.)
(Kon.) A Zürichben létesített erdészeti kísérleti intézet mun-
kaprogrammját a felügyelő bizottság nemrég jóváhagyta. Az intézetnél
alkalmazottak által a helyi termelési táblák felállításán és az alak-
számok meghatározásán kivül a munkaterv szerint megfigyelés tárgyát
képezendi : a növedék, zárlat, áterdőlés, állabbecslési módok, a fel-
újítási módok befolyása a talajra, a különböző fanemek súlya, szilárd-
sága, tartóssága és víztartalma, kőzetek és talajok összetétele, azok
elmállása, a talaj fisikai tulajdonságai, szerves alkatrészeinek felbom-
lása, talajjavítás, a fában tartalmazott ásványi tápanyagok, a levelek
működése, a fanemek elterjedése, az erdőtenyészet határa, a levegő,
a talaj és a fák hőmérséke, a légköri villamosság áramai, a csapadék-
mennyisegek és az elpárolgás. Az intézet élén dr. B ü c h 1 e r zürichi
tanár áll, kinek oldalán még két assistens működik. Az intézet
1888. évi költségeire a svájczi szövetségtanács 28.000 frankot enge-
délyezett.
(Kon.) Carbolineum avenarius. Nagyobb üzemeknél és vállala-
toknál a fa tartóssá tételének több módja van alkalmazásban, az elv
azonban mindegyiknél ugyanaz, t. i. az antisepticus folyadék erős
nyomás segélyével a fa likacsaiba szorittatik, a mig azt teljesen át-
hatja Ugyanezt a hatást a magániparnál az olajfesték és kátrány-
bevonat segélyével igyekeztek elérni. Az első eljárás, vagyis az
impregnálás nagy előkészületeket és befektetéseket kíván s igy annak
általános alkalmazása lehetetlen. Az olajfesték és kátránybevonat a
fát megvédi ugyan kívülről, de ismét az a nagy hátránya van, hogy
a .fa likacsait és az azokban lévő vizet elzárja s igy szabad folyást
enged a belső felbomlásnak.

744
Ezek folytán szükségesnek mutatkozott egy oly szernek a fel-
találása, mely olcsóságánál és könnyű kezelhetésénél fogva általánosan
alkalmazható legyen s a fát egyrészt a külső behatások ellen meg-
óvja, másrészt pedig a fa belsejében is konserválólag hasson.
Ezek a tulajdonságok megvannak a „carbolineum avenarium"
elnevezés alatt ismeretes olajnál, mely ugyan nem uj találmány, de
ép azért, mert alkalmazásának czélszerüségét illetőleg már positiv
adatok vannak, valószínű, hogy használata szélesebb körben is el fog
terjedni. Kivált a vasutaknál, hajóépitésnél, a különféle gyárakban,
a mezőgazdaságnál és az építkezéseknél szép jövője lehet, mert nem-
csak, hogy a fa tartósságát emeli, hanem megakadályozza a gomba-
képződést és megszünteti a falak nedvességét.
Az olaj meglehetős híg és egyszerűen ecsettel lesz a fára
rámázolva, miáltal a fa zerkszte tisztán kivehető marad s a fának
ízléses barna szint kölcsönöz, ezen tulajdonságánál fogva mindenütt
alkalmazható, a hol nem valami különös színárnyalatnak előállítása a
czél, tehát a drága és kevésbbé czélszerü olajfestékbevonatot van
hivatva pótolni. („Sckweizerische Zeitschr. f. d. F.".)
(Rgh.) Fatelités zsíranyagokkal. A fatelités az ez ideig hasz-
nált szerek — a rézgáliczot és kreosotot sem véve ki — tapasztalat
szerint nem nyújtják azt a tartósságot, melyre első alkalmaztatásuk-
nál következtetni lehetett. A telítésre használt fémsók ugyanis vízben
oldhatók maradnak s igy idővel a viz által többé-kevésbé kilugoztatnak
a fából. E körülmény folytán a „Journal des Intéréts Maritimes11 a
fatelitésre zsíranyagokat ajánl, mely zsíranyagok a fa testében vízben
oldhatlan zsírsavakká változva át, a fát az elkorhadás ellen teljesen
biztosítanák.
E közlöny szerint, az alkalmazandó zsíranyag, az ismert telítési
eljárások valamelyike szerint, mint szappanviz volna a fa szövetébe
benyomható. E müvelet után a felesleges viz elpárologtatás, illetve
szárítás által távolittatik el és valamely sav (kénsav) behatása által,
a most már tömény szappan oldat, zsírsavvá volna átalakítható.
Az ez irányban megejtett kisérletek, a feltevést mindenben iga-
zolták. Az ily módon telitett fa rostjait, a párisi közmunka tanács
vegyelemző hivatalának főnöke zsírsavak által bevonottnak találta.
Francziaországban közelebbről készülnek egy ilyen rendszerű
telitő műhely felállítására s miután az eddigi kisérletek, a feltevés
helyessége mellett bizonyítanak, e vállalatot előre láthatólag siker
fogja koronázni.

745
A hazai fenyvek magyar nevei.
Az ezen eziin alatt megindult eszmecsere, *) véglegesen
befejezettnek tekinthető, a mennyiben a Természettudományi
társulat a hazai fenyveknél azokat az elnevezéseket fogadta
el, a melyek az erdészeti irodalomban rég óta használatban
vannak. A természettudományi társulat ugyanis behatóan fog-
lalkozott ez ügygyei s annak eredményét közlönyének ez évi
július havi füzetében hozta nyilvánosságra. Minthogy ez az ered-
mény az erdészeti szakközönséget szintén közelről érdekli, czélsze-
rünek tartjuk a „Természettudományi közlöny" erre vonatkozó
nyilatkozatát a következőkben egész terjedelmében közölni.
„Harmadízben foglalkozik immár Közlönyünk ez évi folyama
a hazai fenyvek magyar neveinek kérdésével. A milyen őszin-
tén óhajtjuk természetrajzi nomenklatúránk megmagyarosodását
és megállapodását, épen olyan kelletlenül adunk tért azoknak
a meddő fejtegetéseknek, melyek két névnek felcserélve való
használatából keletkezve, egyrészt az illető magyar elne-
vezések prioritására, másrészt a g y a korlat mai
használatára támaszkodnak s az illető nevekhez makacsul
ragaszkodnak. S bár a nevek közül való választásnak, az egyik
elfogadásának vagy elvetésének kérdése ez esetben igen egy-
szerű s csak az lehet, hogy vájjon a magyar elnevezés priori-
tásának vagy a gyakorlat mai követelésének adjunk-e elsőbb-
séget : mégis közöljük a rávonatkozó fejtegetéseket, melyek
hozzánk érkeztek; sőt, hogy talán egyéni felfogásunknak a
helyes megállapodás áldozatul ne essék, felszólítottuk Választ-
mányunk botanikus tagjait, közölnék velünk a kérdéses nevek
megállapítására vonatkozó nézetüket, hogy tájékozódjunk, váj-
jon ők is oly főbenjáró dolognak tekintik-e a magyar elne-
vezések prioritásának örökké való megőrzését, mint egyes más
*) L. az „E. L.'1 I., II. és IV. füzetét.
Erdészeti Lapok.
50

746
botanikusaink, vagy megengedhetőnek tartják-e, hogy a bota-
nikai irodalomból kimutatható prioritással szakitsunk s a mai
közélet követelményeinek engedjünk.
Ezek a vélemények beérkeztek s közöljük őket azokkal
a fejtegetésekkel egyetemben, melyeket más tagtársaink küld-
tek be."
I. Dr. Borbás Vincze a következőket hja:
„Az a czikkem, mely a Természettudományi Közlöny 221. füze-
tében a fenyvek magyar neveit a növénygeografia, a nép nyelve, iro-
dalomtörténet és nyelvtan alapján fejtegeti, az „Erdészeti Lapod-
nak f. é. 1. és 2. füzetében vitatkozást keltett, s erről e Közlöny
224. száma, a 154—56. lapon referátumot közöl E referátum végére
az a vélemény toldatik, hogy „ha az erdészek használta elnevezések
valóban annyira elterjedtek, s már a nép nyelvében is meggyökere-
sedtek, azt hisszük, az élettől és gyakorlattól annyira eltérni csak-
ugyan nem szabad, még ha a botanikusok ki is mutatják az ő elne-
vezések elsőbbségét." Most ezek a szavak a magyar erdészeknek
határozott tévedésből eredő elnevezései javára kedvezőbben hangza-
nak, mint a hazai botanikusokéra.
Mindezek daczára én azt hiszem, hogy a magyar botanikusok
nem az erdészek gyakorlati érdekéből, hanem tudományos szempont-
ból, az ő elnevezéseiknek több mint háromszázados használaton ala-
puló jogosságát követelni s a magyar erdészek ellen védelmezni kény-
szerülnek.
Ha botanikánk történetébe, különösen botanikánk patreseinek
munkáiba bele pillantunk, könnyen meggyőződünk, hogy a Pinus
abies (Fichte) meg a P. Pice a (Tanne) elnevezése egészen fordí-
tott, mint a hogy mostani erdészeink nevezni kívánnák.
Melius Péter-nek „Herbárium. Az faknac fuveknec nevekről"
stb. czimű 1578-ban kelt munkájában, a 17. folio-nak második olda-
lán a Fichtenbaum (az erdészek luczfenyője) = szömörkefa, a 18-ikon
pedig a „Thanen" szó magyar neve = szőke lucs fenyő.*) Hogy ez
a szőke fenyő a fehércsíkos tűkkel felruházott Abies pectinata
*) E Közlöny 221. füz. 26. 1. olvasható fejtegetésemen kivül „lucsfenyő"
alakjában találkozunk vele Czwittinger-nek „Specimen Hungáriáé literatae" 52.
lapján is.

747
vagyis nem a jegenyefenyő mint a hogy most, 310 esztendő után, az
erdészek nevezni óhajtanák, bővebben bizonyítgatnom fölösleges.
Clusius-nak 1583-ban kelt növényszótárában továbbá a követ-
kezőket olvassuk: „Luch fenyőfa, melynek a levele egyfelől áll." Az
ilyen levelű fa nem az erdészek luczfenyője. Molnár János „Phy-
tologicon"-jának (1780) 88. 1., valamint Benkő József-nek „Fűszeres
bővebb nevezeti" czimű munkájában,*) a 425. 1. a Pinus Pice a
vagyis a Weiss-Tanne = luczfenyő, a P. Abies vagyis a Fichten-
baum = szemerkefenyő vagy jegenyefenyő stb. stb., s ezekkel a nevek-
kel Diószegi és Fazekas „Magyar Füvészkönyv "-ének valamint
az utánok készült magyar botanikák fenyőnevei összehangzanak.
Ellenben a magyar erdészet irodalmában a jegenyefenyő meg a
luczfenyő neveknek a botanikusokétői eltérő használata nem oly réges-
régi. Az „Erdészeti Lapok"-nak 1888. évf. 369. lapja az 1835. évet,
az „Erdei és Vadászati Kalendáriom" 46. és 47. lapját emliti.
De ha az erdészet magyar irodalma ebben a kalendáriumban
közölt „Abies pectinata = Pinus Abies, jegenyefenyő", továbbá
„Abies excelsa = Pinus Picea, luczfenyő" fajneveinek szerző-
jére figyel, a hiba, a botanikusoktól való elpártolás bizonyosan meg
nem történt volna. Bizonyos t. i. az, hogy
a Pinus Picea L. (Abies pectinata DC.) vagyis a magyar
botanikusok luczfenyője más, mint a Pinus Picea Du Roi, vagyis
az erdészek luczfenyője. Viszont
a Pinus Abies L. (Abies excelsa Poir.), vagyis a magyar
botanikusok jegenyefenyője nem ugyan az a fenyőfa, a melyet a
Pinus Abies Du Roi (nem Linné!) jelent, vagyis nem a magyar
erdészek jegenyefenyője.
Az eltérő használat már most onnan eredett, hogy az eltérés
megkezdője ennek a két fenyőnek a leírását vagy egyenesen Du Roi
munkájából, vagy olyanból merítette, a mely Du Roi-nak eltérő
nomenklatúráját követi, tehát ezt a két fenyőt nem a Linné felfo-
gása szerint irja le; ellenben a magyar neveket Diósz egi. és Fa-
zekas „Magyar Füvészkönyvé"-ből irta hozzá, pedig Diószegiek a
Pinus Abies-t meg a P. Pice a-t Linné felfogása szerint ismer-
tetik. Itt van az erdészek tévedésének a forrása. A tudomány az
*) Magyar Könyvház 1783.
50*

748
igaz útról gyakorlati tévedés kedvéért le nem térhet,
hibát jónak nem szentesíthet. Ez példátlan eset lenne tudo-
mányosságunk fejlődésében. A botanikus tehát kénytelen a több mint
háromszázados használat mellett megmaradni; legföljebb a lucsfe-
nyőt, mint szükségtelen idegen kölcsönzést és lucz-ra torzított ala-
kot adja oda az elfeledésnek. Az irodalomtörténet igazolta régibb
elnevezéseket, még ha az erdészet ezentúl ellenkezően használja is,
annál inkább védelmezni tartozik, mert Vadas meg az „Erdészeti
Lapok" 1888. évi. 26. lapja szerint is az elsőbbség jogának
kell eldöntenie, melyik név legyen valamely alakra
kötelező, azt pedig, hogy a hazai fenyvek terminológiájában a
botanikusoknak ma is használt elnevezései hasonlíthatatlanul régieb-
bek, mint az erdészeké, úgy hisszük, tőlünk elvitatni nem fogják.
Hogy a magyar nép a fenyőket a magyar erdészek téves nomen-
klatúrája szerint nevezné, ez ellen Dunántúl magyar népe tiltakoz-
hatik, s ebben a véleményemben Csapodi István*) közleménye is
támogat. Hogy az erdészek elnevezése a nép nyelvében szerencsére
meg nem gyökeresedett, sokat járván az ország különböző helyén,
magam is tapasztalásból állithatom. A magyar erdészet csak az állam
erdészeire erőszakolhatta az eltérő nomenklatúrát, a magyar nép és
a privát birtokosok ezt nem követik. A magyar erdészek kívánsága
semmi tekintetben sem okadatolt s elitélendő.
A magyar erdészet törekvése, a botanikusokkal szemben, két
tekintetben sérelmes. 1. A botanika magyar nomenklatúrájának össze-
visszazavarása, s több mint három század után öukényszerű megmási-
tása. 2. A szláv szavakkal a helyes magyar elnevezéseknek félreszori-
tása. Botanikánk pátreseit, hogy a szláv eredetű szókat feljegyezték,
vád nem érheti, mert abban az időben az idegen nyelvek hatása
nagyobb volt, (? Szerk.) édes anyanyelvünk természettudományi iro-
dalma pedig a csirakorszakából alig emelkedett magasabbra. Ma nyel-
vünk, termékeink neveinek ismerete sokkal szélesebb, mint három-
szász évvel ezelőtt. A „jegenye" egy kissé kelendőbb szó; ellenben
a lucs a lucsfenyőn kivül nyelvünkben, más képzésben, meggyöke-
resedni nem tudott. Ma tehát már itt az ideje, hogy, az erdészek
nomenklatúráját el nem fogadva, a magunkét revideáljuk, s a magyar-
*) Természettudományi Közi. 222. füz. 83. 1.

749
ság kebléből fakadó s a nép nyelvében ma is élő és hasznavehető
szavakat kellő figyelembe részesítsük. Azokat a szláv neveket, melyek
eredeti alakjokat meglehetősen megtartották (lucs vagy luö), s melyek-
nek helyébe van helyes magyar szavunk, a használatból szorítsuk ki,
s a hol szükséges mint szinonim neveket idézzük.
Ellenben azokat a szláv eredetű szavakat, a melyeknek szláv
eredete ma már nehezebben ismerhető fel, alakjok pedig magyaros
(szömörkefa vagy szémérkefa), vagy a melyek a magyar nyelvben
jobban meggyökeresedtek, s bizonyos fogalom jelölésére általánosabb
a kelendőségek, mint pl. a piramis termetet jelentő jegenyéé, az ilyen
szavak használatát, ha helyettők tisztább magyar szó nincs, nem
szükséges korlátoznunk.
En most is azt hiszem, hogy a fenyvek hazai nomenklatúrájá-
ban, kevés kivétellel ma is az a leghelyesebb, a mint én e Közlöny
221. füzetében előadtam, sőt, az erdészeknek két fenyőnévre vonat-
kozó specziális kívánsága kivételével, az enyémtől az ujabb propozi-
cziók*) se nagyon térnek el. Az Abies génuszneve pl. e Közlöny
155. lapja szerint is jegenye, én a 25. lapon jegenyefenyőt
ajánlottam, s az én propozicziómban a bérezi, fekete és havasi
fenyőnevek is benne voltak, melyek az „Erdészeti Lapok" 1888. évf.
28. lapján s e Közlöny 155. lapján ismétlődnek.
Minthogy a magyar erdészek elismerik, hogy a fenyvek neveit
tekintve a botanikusok nomenklatúrája a régibb,**) minthogy a fentebb
mondottakból az is világos, hogy az ő eltérő nomenklatúrájuk ment-
hető tévedésből származik, mert a fenyvek elnevezéseit tekintve a
Külföld irodalmában is eltérés uralkodik; minthogy botanikánk nomen-
klatúrájának revíziója nagyon, érezhető szükség: nincs más hátra,
mint hogy az erdészek arról a kivánságukról, hogy a botanikusok a
tévedésből keletkező nomenklatúrát kövessék, lemondjanak s a den-
drológia terminológiájának revíziójára a hazai botanikusokkal egyesül-
jenek. De a revízió alkalmával ne a fakereskedés, hanem tudományos
alap legyen a döntő."
II. Alföldi Flatt Károly tulajdonképen csak az Abies génusz
magyar neveihez szól hozzá s a következőket mondja:
*) Erdészeti Lapok 1888. i. és ii. füz., Természettudományi Közlöny XX.
köt. 154—156. 1.
**) Erdészeti Lapok 1888. 29. 1.

750
„Az Abies génusz magyar nomenklatúrája körül kifejlett harcz-
ban nagyon sajátságos az erdész szakközöuség abbeli óhajtása, hogy
füvészeink fogadják el a „gyakorlati életben meggyökeresedett (?)
elnevezéseket", más szóval, szakítsanak a kétségtelen prioritással, s
a mai napig kezdettől fogva megtartott következetességgel.
A ki a hibát elkövette, az rektifikálja! Nem hiszem,
hogy akadna botanikus, ki hajlandó lenne a „jó"-nak táborát —
melyben kezdettől fogva következetesen lakott — ott hagyni s a
„hiba" táborába átvándorolni.
Mert a dolog egyszerűen igy áll:
1. A magyar nép — s közte az erdész is — sokkal régebben
hivta „lúcs"-fenyőnek azt a fát, melyet később Linné Pinus Picea
néven nevezett. Ez a fa a mostani Abies pectinata, DC, vagyis
Abies Picea, (L.) Borbás jól bebizonyította, hogy ez a magyar
nevezet eredetileg csupán csak a L i n n é-féle Pinus Pice á-ra vonat-
kozhatik.*) Hasonlóan a „jegenye"-fenyő is ős időktől fogva csakis
a Linné-féle Pinus Abies-re — mostani néven Abies excelsa,
DC. — vonatkozhatik, mely használatot nem csupán a füvészek követ-
ték, de ez szintén a „gyakorlati életben meggyökeresedett elnevezés".
2. Erdészeink nem nagyon régtől fogva e két fenyő magyar
neveit megcserélik. Ők a Pinus Piceá-t nevezik „jegenye"-fenyő-
nek s a Pinus Abies-t lucz-fenyőnek. E névcserével erdészeink
tévedtek, s azt is tudom, hogy eme tévedésök immár körülbelül 116
éves, s hogy e tévedést egyenesen Du Roi János Fülöp német füvész-
nek köszönhetik, ki 1772-ben Braunschweigban egy ily czímü művet
adott ki: „Die Harbkesche wilde Baumzucht", mely munka (magyar
szakkönyvek hiányában) a magyar erdészeknek is sokáig tekintélyes
alapmunkájuk volt, s még a század első felében is gyakran szoktak
rá hivatkozni a magyar szakférfiak.
Du Roi emiitett munkájában — hogy, hogy nem — Linné elne-
vezéseit felcserélte, s a Pinus Piceá-t Pinus Abies-re, viszont
a Pinus Abies-t Pinus Piceá-ra keresztelte.
Innen származik magyar erdészeink téves nomenklatúrája! Vagyis,
a füvészek tudva a Linné helyes nomenklatúráját használják, az
*) Természettudományi Közlöny, 1888. 221. füzet, 25—26. 1.

751
erdészek ellenben öntudatlanul a Du Roi téves nomenklatúráját kö-
vetik.
Mitterpac her könyvében a Pinus Picea, Linn. (abies,
Du Roi, Tanne, Weiss-Tanne) szurkos fenyő, és a Pinus Abies,
Linn. (picea, Du Roi, Fichte, Roth-Tanne), jegenyefa. (Cfr. Mit-
terpacher: „Elementa" stb. Tom. II. 122—123. 1.)
Az 1835-ben kiadott „Erdei és Vadászati Kaleudáriom" (pedig
az erdészek részéről a füvészek ellen van felhozva*) nagy csodál-
kozásomra szintén a Linné-féle elnevezéseket alkalmazza fenyő-
fáinkra, igy:
„Pinus Abies == jegenye fenyő.
Pinus Picea = lúcz fenyő." Ellenben ez a „Kalendariom"
a későbbi keletű Abies excelsa és Abies pectinata neveket fel-
cserélve alkalmazza, összezavarja. Sőt Lázár J. „Erdészeti kéziköny"
czimü munkájának 55-ik lapján is jegenyefenyő = Pinus Abies,
és lúcz-fenyő = Pinus Picea, épen ugy, a mint a botanikusok ma
is használják. Igaz azonban, hogy a névcsere tévedésében Lázár J.
ur is sinylik, mert a Pinus Abies mellé jegyzi az Abies pecti-
nata-t (Weiss-Tanne. a levelek alsó szine két fehér sávval) a Pi-
nus Picea mellé pedig az Abies excelsa-1 (Fichte, a tűlevelek
sötétzöldek).
íme, Du Roi tévedésének lidércznyomása!
Még egy megjegyzést!
A rév-lugosi uradalomban körülbelül 600 holdas, párját ritkító,
tiszta, szép fenyőkultura van. Két év előtt is mintegy 250 ezer jege-
nyefenyőt (Pinus Abies, L., Abies excelsa, DC, Fichte) ültet-
tünk el. Minden évben nemcsak szorgalmasan kultiváljuk, de szorgal-
masan igy is nevezzük növényeinket. Ezen felül ugyanitt, egy
másik birtoktesten (Remeczen) egy nagyszabású gőzfürész éjjel-nappal
szeldeli deszkákká és léczekké a százados (fehér-sávos levelű)
„lúcz-fenyő"-rönköket ÍPinus Picea, L., Abies pectinata, Dec.
Edel-Tanne, Weiss-Tanne).
A fakereskedők üzletek érdekében jönnek-mennek, s ha alkuba
állunk velők — bárhogy szóljon is a magyar keresztlevél — soha
*) Erdészeti Lapok 1888. I. füzet, 29. lap.

752
egy sem mulasztja el kivánságát németül is megértetni, vájjon „Fichte"
vagy „Tanne" anyagot keres-e.
Ezt csak azért hoztam fel, hogy bizony a fakereskedő előtt most
még édes mindegy, miként nevezzük fenyőfáinkat magyarul; azon-
ban hiszen — mert az alkalom itt van — hogy, ha frissében hozzá-
látunk, ugy idővel erdész és kereskedő magyarul is megértheti egy-
mást. A „gyakorlati életben meggyökeresedett elnevezések" hangoz-
tatása tehát (nomenklatúránk egyöntetűsége érdekében) most még —
és ezt tapasztalásból mondom — nagyon korai!
A többi fenyőneveket illetőleg három génuszra: Pinus, Abies,
Larix, három jó magyar génusznévre van szükségünk; de ezek
azután legyenek valóban jók.
A magyar nép csupán csak fenyőt ismer; minélfogva
a további javaslatokban a fősúlyt erre a körülményre kell helyezni.
A magyar nép szellemével és észjárásával ellenkező neveket hiában
erőszakoljuk rá; nem veszi be! Ezt bizonyítja a Bugát-féle iskola,
ezt bizonyítják az „Országos erdészeti egyesületnek" a Láz ár-féle
„Erdészeti kéziköny" s a „Közerdész" czimü kiadványai."
III. Választmányi tagjaink véleményei a következők:
1. „A tudományos botanikai irodalomban a Pinus Abies L.
(1753), a következő nevek alatt fordul elő: Abies Picea Mill. (1759),
Pinus Picea du Roi (1771), Pinus excelsa Lam. (1778) Abies excelsa
Poir. (1804), Abies excelsa DC. (1805), Picea vulgáris Lk. (1830),
Picea excelsa Lk. (1841); Pinus Cinerea Röhl. — A Pinus Picea
L. (1753) pedig Abies alba Mill. (1732, 1758), Pinus Abies Du Roi
(1771), Pinus pectinata Lam. (1778), Abies minor Gilib (1792), A.
vulgáris Poir. (1804), A. pectinata DC. (1805), A. taxifolia Desf.
(1809), A. excelsa Lk. (1830), Picea pectinata Lond. (1838), A. ar-
genta de Chambr. (1845), Abies Picea Lindl, Abies candicans Fisch.,
Picea Pectinata Lond.
Az előbbinek német neve Fichte, Rothtanne, Tanne, Pechtanne,
Sclrwarztanne, Harztanne, Fichttanne, az utóbbinak pedig Silbertanne,
Weisstanne, gemeine Tanne, Taxtanne, Kreuztanne, Rauchtanne stb.
A különböző magyar neveket Borba s Kölönyünk ez évi folyamának
27—28. lapján, ha nem is teljesen, már összeállitotta.
Látni való ezekből, hogy mind a latin, mind a német, mint a
magyar neveket is többfélekép felcserélték, miglen a latin neveket,

753
illetőleg legalább a német botanikusok megegyezésre jutottak, s a
Pinus Abies L.-t Picea excelsa Lk.-nak, (nálunk kedveltebb az Abies
excelsa DC. név) és a Pinus Picea L.-t Abies pectinata DC.-nak ne-
vezik. Az előbbinek német nevéül Fichte, Rottanne, az utóbbinak
nevéül pedig az Edeltanne-t, Weisstanne-t fogadták el.*)
Nagyon helyén való lenne, hogy e tekintetben a magyar nomen-
klatúra is tisztázva legyen.
Tudvalevőleg e két toboztermőnek a magyarban a luczfenyő s
jegenyefenyő neve közkeletű, csakhogy a botanikusok s erdészek fel-
cserélve használják.
Hogy e kettő közül melyik használja jogosan s helyesen e két
nevet, könnyű a magyar tudományos növénytani irodalomból kimutatni:
itt ugyanis a Picea excelsa Lk. jegenyefenyőnek az Abies pectinata DC.
luczfenyőnek van mondva; és pedig régi keletű jogosultsággal.
Az erdészek ennek ellenében arra hivatkoznak, hogy az ő —
igaz csak néhány évtizedre terjedő — irodalmukban állandóan az A.
pectinata LC. jegenyefenyő, s a P. excelsa Lk. pedig luczfenyő néven
fordul elő. S hivatkoznak e tekintetben az „Erd. Lapok" ez évi
folyamában a 369. lapon arra, hogy már az 1835-ben megjelent
„Erdészeti és Vadászati Kalendáriom" 46. és 47. lapján az A. pecti-
nata DC. jegenye s az A. excelsa DC. luczfenyőnek van mondva.
Igen valószínű, sőt bizonyos, hogy a felcserélést e Kalendáriom isme-
retlen szerzője követte el, s utána a többi erdészeti iró, bár az sem
lehetetlen, hogy készakarva tette a felcserélést.
E tévedés alig menthetné a botanikusok nevezésétől való elté-
rést; nagyobb mentség azonban az, hogy az 1867-től kezdve kiadott
hivatalos iratok is ezen a néven emiitik a két fenyőt, ugy, hogy a
fákkal nagy mértékben foglalkozók is használják a felcserélt neveket.
A két magyar név eredete is világot vet némikép helyes értel-
mezésére s használatára. Nevezetesen a lúcz szó luö-ból, a jegenye
pedig — ha M i k 1 o s i c h-nak hitelt adhatunk — a „jagnjed,
jagnjeda" szóból lett. Ez utóbbi az ó-szláv nyelvben jegenyét jelent,
az előbbi pedig szurkos fáklyát, vagyis az P. excelsa Lk. ős tót
neve „szurokfáklya", a mi sejtetni engedi, hogy a nép a fa ágait,
*) L. Beissner, Handbuch der Coniferen-Benennung. Grundlage für die
einheitliche Benennung der Nadelhölzer in Deutschland vom Kongress von Coni-
feren-Kennern und Züchtern in Dresden am 12. Mai 1887. Erfurt 1887.

754
forgácsait, fáklyául használva, e nevet átvitte az egész fára is. Már
pedig az A. pectinata DC. fás részei nem alkalmasak fáklyának, mert
hiszen e fának csak kérgében fordul elő a gyanta, ellenben a Picea
excelsa Lk. fája, mely gyantajáratoktól van keresztül-kasul járva igen
alkalmas, mert könnyen ég s tényleg a nép még most is használja
itt-ott e fa forgácsát fáklyául (fenyőfáklya). Ezen az alapon az erdé-
szeknek kell igazat adnunk.
Támogatja még ezt Szerem i-nek az Erdészeti Lapok 1882.
évfolyamában közölt czikke, mely szerint 131)8. évben keltezett ok-
iratban „arbor Inch fenew"-ről van szó, de még előbb is 1270-ből
„szemerek" fenyő van említve. Szerémi azt hiszi, hogy mind a két
név a P. excelsa Lk.-ra vonatkozik, minthogy e fa tótul ma is „szmrek"
s még ma is fáklya gyanánt solgál. A szmrek szó Kanitz tanúsága
szerint a Fejér-féle Codex diplomaticusban is a Picea excelsa Lk. re
vonatkozik, s ugyanott a jegenye mint A. pectinata DC. fordul elő.
Kérdés továbbá, vájjon helyes-e a nevek tekintetében a közélet
elnevezéseivel ellenkező neveket használni a tudományban? S vájjon
könnyebb-e a közélet embereitől általában nem használt könyvekben
tenni meg a változtatást vagy pedig a sokfejű közönség használata
neveket felforgatni?
Bizonvára az utóbbi a nehezebb; sőt az erdészek állítása szerint
majdnem lehetetlen is. De erre nem is mutatkozik az erdészekben
hajlandóság, mert ők már különben is küzdenek a fák magyar nevei-
vel, a magyarajku nép alig lakta erdős tájakon.
A mint tudom, s mint az erdészek több oldalról is biztosítot-
tak, a luczfenyő nevet a nem tanult magyar parasztnép szájából soha-
sem hallani: de, miként láttuk, nem is eredeti kincse nyelvünknek.
S igy nem látok nehézséget a jegenye s luczfenyő neveinek az erdé-
szek használta értelemben való felcserélésére, melyet — bár ingadozó
— források, s a szók eredete is támogat. De egyébként sem volna
czélszerü mereven ragaszkodni a botanikusok eddigi elnevezéséhez,
mert ha a magyar botanikai irodalom nem bírta idáig ez eltérést
megakadályozni, ezentúl sem igen lesz hozzá ereje, a midőn az erdé-
szeti irodalom napról-napra izmosodik, s terjed a nép rétegeiben is.
A botanikusok merev ragaszkodása csak növelné a zavart s a
tudományt még nehezebben megközelitővé tenné. Már pedig szüksé-
ges, hogy a növénytan a gyakorlati élettől mentől kevésbbé legyen

755
elválasztva; sőt szükséges, hogy a tudomány a megcngedhetőségig
alkalmazkodjék hozzá, s nyelvével ne emeljen maga köré khinai falat.
Mindezeknél fogva én, a botanikusok irodalmi elsőbbségi jogo-
sultságuk s következetességük helyességét elismerve, czélszerünek tar-
tom, ha az erdészeknek engedünk, minthogy a források az ő elneve-
zéseiket is támogatják, s helyeslem, ha Társulatunk ezentúl az idő-
pont pontos megjelölésével a Pinus Abies L. = Picea excelsa Lk.
luczfenyőnek, a Pinus Picea L. = Abies pectinata DC. jegenyefenyő-
nek fogja nevezni.
Különben ilyen engedményekre magában a botanika tudományos
(latin) elnevezésében, továbbá a német angol nyelvben is akadunk;
sőt irodalmunkban sem példátlan. Igy a Vicia sativa L. abrak babó,
vetett kaszanyüg stb. néven fordul elő valószínűleg az ország egyes
tájainak szólása nyomán; ennek ellenében a Tiszaháton s talán más
helyeken is a Vicia sativa L.-t bükkönynek mondják, s bizonyára ez
alapon nevezi Simonkai utóbbi időben a Viciát bükkönynek, mi
ellen Borbás irodalmi s népnyelvi tekintetben óvást tett, holott a
bükköny talán még inkább gyökerezik a nyelvben s népben mint a
babó, kaszanyüg. Számos ilyen példára lehetne rámutatni nomenkla-
túránkban. Az ily ellentétek onnan erednek, hogy ugyanazon növény-
nek az ország más s más vidékén más s más neve van, a melyeket
azután a különböző tájak botanikusai mind külön-külön a néptől ere-
detinek s helyesnek ítélnek".
2. „A lucz- és jegenyefenyő neveinek mikénti alkalmazása ügyé-
ben hozzám intézett becses felszólítására van szerencsém a követke-
zőket válaszolni :
Tekintve azon körülményt, hogy az erdészek és a fákkal ipari-
lag vagy kereskedelmileg foglalkozó körök, — melyek szintén az
erdészeknél szokásos fenyő-neveket használják — a botanikusokkal
szemben többségben vannak, s minthogy nem lehet kilátásunk az
erdészek használta neveket ezekből a körökből kiszoríthatni: hajlandó
vagyok a kérdéses két fenyőre nézve az erdészek elnevezéseit elfo-
gadni, jóllehet a botanikusok használta nevek elsőbbségi joggal bírnak.
Teszem ezt pedig már azért is, mivel a nem régen megjelent Cserey-
féle Növényhatározóban, mely jelenleg a középiskolákban is közkézen
forog, a kérdéses fenyőnevek az erdészek értelmében használtatnak,
s igy a fiatalabb nemzedék már ezekhez a nevekhez szokik hozzá.

756
Azt hiszem tehát, hogy a „Természettudományi Közlöny" szer-
kesztősége helyesen fog eljárni, ha ezentúl a szóban levő fenyőneve-
ket az erdészek értelmében fogja használni.
Mivel pedig e két fenyő latin neveire nézve is némi zavar uralko-
dik, bátoi'kodom e neveket a legújabb irodalom nyomán ide iktatni.
Luczfenyő = Picea excelsa (Lam.) Link. (vagy Pinus
Abies L., Pinus Picea Duroi., Pinus excelsa Lam., Abies excelsa
DC. és Picea vulgáris Lk., Fichte Rothtanne).
Jegenyefenyő = Abies alba Mik. (vagy Pinus Picea
L., Pinus Abies Duroi., Abies pectinata DC. és Abies vulgáris Poir.,
Tanne, Weisztanne, Edeltanne).
Végül felemlítem még, hogy szükséges volna e neveknek a meg-
állapított értelemben való használatát a Közlönyre nézve kötelezővé
tenni, de hasznos volna ez eljárás az összes növénytani műszavakat
illetőleg is. Mert sajnos, vannak nálunk a növénytannal foglalkozók,
a kik a jó és általánosan használt műszavakat minduntalan és min-
den ok nélkül ujakkal cserélik fel, s azért a növénytani műnyelv nem
jöhet csak némileg is végleges megállapodásra.
A Természettudományi Társulat Emery „A növények élete"
czimű munkában megkezdte a növénytani műnyelv tisztázását és meg-
adta az alapot, melyen tovább lehet építeni, de ez csak akkor tör-
ténhetik sikerrel, ha ez alapot nyomós ok nélkül nem bolygatjuk".
3. „A szóban forgó fenyők magyar elnevezését illetőleg én tel-
jesen az erdészek gyakorlati elnevezéséhez csatlakozom, és teszem
azt nemcsak saját meggyőződésem, hanem Borbás Vincze kimerítő
fejtegetései alapján is.
A régibb magyar irodalmat e kérdésben nem tekinthetem mér-
tékadónak, mert Diószegi és Fazekas, Benkő és Bárra ott
vették a magyar elnevezéseket, a hol és a hogyan találták, és a hol
nem találták, ott csináltak maguk; az erdészek lucz- és jege-
nyefenyője pedig, a mint látszik, jellemző megkülönbözte-
tésnek köszöni eredetét.
Első állitásom megokolásául csak azt akarom fölhozni, hogy
Diószegi és Fazekas Füvészkönyvében a henye fenyő (Pinus pumilio
W.) a krumputzfenyő nevet viseli (521. 1.), a mi nem egyéb,
mint a német „Krummholzkiefer" elferdítése, és nem hinném, hogy
akadna most magyar író, ki e név használatba vételét ajánlaná.

757
Ugyané szerzők a Ricinus-t himboj-nak, az Ailanthust fel leng-
nek, a Zannichellia-t g a 1 á z-nak nevezik és igy tovább; és érezvén
eljárásuk fogyatékos voltát, a Bevezető XV. lapján ezt mondják;
„Sok nevekkel nem vagyunk megelégedve; de már mi rajtok nem
segíthettünk, mert belé fáradtunk. Azonban sok alkalmatos nevezetek
lehetnek széllyel a két Hazában, mellyek nékünk tudtunkra nem
estek stb."
Ezek után azt hiszem, ajánlatos, hogy e két magyar iró egyes
adatait nagy óvatossággal fogadjuk.
A mi most a két fenyőt illeti, véleményem a következő: Abies
alba Mill. (1768) = Abies pectinata DC. (1805), Pinus Picea L.,
Pinus abies Du Roi, Pinus pectinata Link. fajt a magyar erdészek
minden valószínűség szerint magas növése és világos szinü kérge
miatt hasonlították a jegenyéhez és ezért nevezték jegenyefe-
nyőnek.
Abies excelsa Poir. (1804) = Abies excelsa DC. (1805),
Pinus abies L., Pinus Picea Du Roi, Abies picea Mill., Pinus excelsa
Lam., Picea vulgáris Lk., vöröses kérge és gyantatartalma miatt
kapta meg a luczfenyő nevet, a miben Dr. Borbás ez év januáriusi
füzetében közlött czikkénék egyik jegyzete is megerősít, a melynek
értelmében Miklosich „a lucz- (régente lucs-) fenyő nevet a tót
luc és cseh louc (latinul lux, taeda) szóból származtatja, mely Mol-
nár A. szerint szövétneket, fáklyát, szurkos fenyőt tesz".
Ehhez tehetem még, hogy a toboztermők egyik legjelesebb
monográfiájában, Gordon Pinetumában a 471. lapon szintén a „Lutz
Fenyő" nevet találjuk, mint az Abies excelsa DC. magyar nevét.
Ha tehát e két elnevezés a magyar erdészek között csakugyan
széltében el van terjedve, csak helyesen cselekszenek a botanikus
írók, ha ők is azokat fogadják el".
4. „A fenyőneveket illetőleg a zavar a tudomány és a közélet
tényleg megvan s mi sem kívánatosabb, mint e zavar tisztázása,
különösen a tudomány és ismeret terjedése érdekében. Ebből a szem-
pontból pedig a tudomány nem szigetelheti el magát a közélettől,
sőt egyenes kötelessége hozzá alkalmazkodni, s a közélet nyelvén
nevezni meg mindazt, a miről oktatni, tanítani akar. Ez alapon a
botanikai ismeretek terjesztése és egymás megértése szempontjából is
elfogadhatók az erdészek elnevezései".

758
Majdnem fölösleges, hogy a vélemények ilyetén nyilvánu-
lásához a magunk részéről kommentárt csatoljunk. A két első
nem bizonyít mást, mint a botanikusok használta elnevezések-
nek irodalmilag kimutatható elsőbbségét. Ezt az elsőbbséget a
négy utóbbi sem tagadja, de — forrásokra és a nevek értelmi
jelentőségére is támaszkodva — meghajlik a gyakorlat köve-
telése előtt s nemcsak megengedi az elsőbbségi elnevezésektől
való eltérést, hanem egyenesen helyesli az erdészek használta
elnevezések általánossá tételét.
A prioritás ugyanis még a tudományos nomenklatúrában
is csak addig prioritás, mig valami kényszerítő körülmény
megváltoztatását nem követeli. Ha nem igy volna, legalább is
a Linné elnevezéseit kellene még ma is mindenben használ-
nunk s a Pinus abies L.-t nem lett volna szabad Abies excel-
sá-ra változtatni stb. Változhat, és változik is minden az ég
alatt; — különösen pedig a nemzetek nyelve. Borbás „A
mocsárfa és nevezetesebb tölgyeink magyar nevei" czimű czik-
kében*) maga is azt mondja, hogy „Bizonyos az, hogy a sza-
vak értelme idővel és helyenként változik. A szódok-fát
pl. elfelejtettük és inkább a hárs-ot szeretjük" stb. A Robi-
nia pseudoacacia neve a magyarság között korona-fa
volt,**) s ma mégis általánosan ákáczfának mondjuk; a
Populus pyramidalis Roziér neve régebben török
pálma volt s ma mégis jegenyefának nevezzük az iro-
dalomban. Az erdészek „tévedése", mely — miként A. Flatt
Károly fentebbi soraiban mondja — ,-116 éves tévedés". már
valószínűleg szintén elég erős az életre.
Különben a prioritást illetőleg a régi iratokból csak arról
győződünk meg, hogy azokban az időkben a fajok megkülön-
böztetését illetőleg igen nagy zavar uralkodott!
*) Term. tud. Közi. XVIII. k. 347. 1.
**) Grossinger, Univ. kist. Regni Hung. V. k. 134. 1.

759
Ezekkel e kérdés fejtegetését a Természettudományi Köz-
lönyben befejezettnek tekintjük s részünkről kijelentjük, hogy
a hazai fenyők magyar neveit kiadványainkban ezentúl a követ-
kezőképen fogjuk használni:
Pinus silvestris L. = erdei fenyő.
Pinus nigra Am. (austriaca Höss.) == fekete
fenyő.
Pinus Pumiliő Haenke = törpe fenyő.
Pinus M u g h u s S c o p. = bérezi fenyő.
Pinus Cembra L. = havasi fenyő.
Abies excelsa DC. = lúcz fenyő.
Abies pectinata DC. = jegenye fenyő.
Larix europaea DC. = vörös fenyő.
Ide csatolhatunk még egy fenyőt, mely nem hazai ugyan,
de a kertekben széltében ültetik, sőt erdészetileg is művelik: ez a
Pinus strobus L. = sima fenyő." A szerkesztőség.
* *
*
Eddig a „Természettudomáyi Közlöny" szerkesztőségének
nyilatkozata, melyhez nekünk csak kevés hozzátenni valónk van.
Borbás ur és Flatt ur fennebb közölt ellenvéleményére volna
ugyan nekünk is sok megjegyzésünk, de feleslegesnek tartjuk
folytatni a most már befejezett vitát. Egész röviden tehát
kijelentjük, hogy a Természettudományi társulat megállapodásá-
hoz hozzájárulunk s az „Erdészeti Lapok" hasábjain ezentúl
mi is az előbb közölt fenyő neveket fogjuk használni, annyival
is inkább, mert e nevek közül az utóbbi időben részünkről
csupán a Pinus Mughus és Pinus Pumilio-ra használtunk a
bérezi és törpe fenyőn kivül még más neveket is. Az egyet-
értés és összhang kedvéért azonban ezeknél is szivesen fogunk
ragaszkodni ezentúl a most elfogadott elnevezésekhez.
Az „Erdészeti Lapok" szerkesztősége.

760
A fapiaczról.
« Budapest, augusztus hó 28.
CB.) A belföldi piaczok üzleti viszonyai örvendetes javu-
lást nyertek, mely jelentékeny részben a buza emelkedő
árának s tömegesebb kivitelének tulajdonítandó. A fenyő
fürészáruból és épületfából Külföldre a keleti piaczokra vitet-
nek tömegesebb szállítmányok, de az erősebb méretű anya-
gokból ujabban észak Németország felé is történik figyelemre
méltó szállítás. A tölgyfa ára ismét emelkedik s nevezetesen
a vastag tölgyfa padlóknak Angliába való szállítása mind
jobban nagyobbodik. Francziaországban kedvező bortermésre
van kilátás, s ez a tölgydonga árak szilárd állását tartja s
bármennyire írják és beszéljék is a most készletekkel biró
dongakereskedők, hogy kívánatos lenne a horvát-szlavonországi
beruházási alap erdőségeiből s a kincstári erdőkből az eladandó
erdőterületeket lényegesen leszállítani, mert a dongákban ujabb
tömeges termelés esetén nagy válságtól lehet tartani, mi azt
hisszük, hogy ez eladások, melyek különben is az évek óta
történő eladások rendes keretén belül maradnak, a jelzett
üzleti válságot nem okozandják s csak azon kereskedőkre lehet
baj, kik erejöket meghaladt) üzletekbe bocsátkoznak. A fran-
cziáknak a dongára szükségök van s legelőnyösebben tőlünk
szerezhetik, csupán az sajnos, hogy nincs több tölgyerdőnk,
a mi pedig van, azzal sem a jó gazda gondozásával bánnak,
hanem minden kigondolható módon igyekeznek kizsákmányolni,
sokszor még lételének árán is. Hogy mily értéke van a jó
tölgyfának s mennyire emelkedik ára, úgyszólván évről-évre,
erre szolgáljon például a következő eset: a kincstárnak Szatmár
vármegyében Fehérszéken volt egy 1170 k. holdas erdeje,
mely átlag mintegy 140 éves volt s melynél 5 — 6 év előtt,
mint legmagasabb árról, 200.000 frtról beszéltek, de a mely

761
akkor minden kérés és utánjárás daczára sem lett eladva,
most e hónap 21-én árverésre bocsáttatott és 406.100 frton
vette meg a bécsi Union-Barlk.
A faüzlet körében kiváló fontossággal bir most azon
faeladás, melyet az erdőkincstár a máramaros-szigethi erdő-
igazgatóság kerületében lévő lucz- és jegenyefenyő szálfák és
rönkök eladására kivan foganatosítani, mely anyagok fővásárlója
eddig a G r ö d 1 czég volt, s melyekre az árverés folyó év
szeptember 29-re lett kiírva. Ez eladásnál 80—140.000 m3
fa kerül vásárrá s a kincstár részére az ajánlati tárgyalásnál
alapul megszabott ár a vastagabb méretű anyagért w3-ként
5 frt 25 kr, mig a 16 — 25 cm közép átmérőjű szálfáért
m3-ként 3 frt 48 kr. Ez azon üzlet, melyért a tiszavidéki
fakereskedők annyit versengettek s melyért nem egyszer mond-
ták, hogy a mostani szerződési árakon felül 100°/0-al is
többet adnának. A kincstár által megszabott alapár a jelzett
100°/0 többleten messze alul áll s igy most jó alkalom nyílik
azok részére, kik akkor oly nagy ártöbblettel lettek volna
hajlandók vásárolni, ha kellő biztosítékot tudnak nyújtani,
szükségleteiket sokkal alacsonyabb árakon egész tíz évre biz-
tosítani.
Ugyancsak a közelebbről volt a kolozsvári erdőigazga-
tóság kerületében lévő gyalui kincstári fenyvesekből figyelmet
érdemlő eladás, melynél a Neuschloss Károly és fia czég
8.000—12.000 köbméter évi fenyőfamennyiségért 8 évi hasz-
nálatra köbméterenként 4 frt 15 krral lett a legmagasabb
ajánló s e mellett még saját költségen tartozik egy gőzfürészt
felállítani.
Erdészeti Lapok.
51

762
Hirdetmény a folyó 1888. év őszén megtartandó
erdészeti államvizsga tárgyában.
42.969. szám. Az őszi erdészeti államvizsga folyó évi
október hó 19-én és az erre következő napokon, a fennálló
szabályzat értelmében Budapesten, az Országos Erdészeti
Egyesület székházában délelőtti 9 órakor fog megkezdetni és
folytatólag megtartatni.
A vizsgára jelentkezők felhivatnak, hogy a vizsga lete-
hetésére nyert engedélyt, a vizsga kezdete előtt a bizottság
elnökének bemutassák.
Budapesten, 1888. augusztus hó 18-án.
Földmivelés-, ipar- és kereskedelmi m. k. ministerium.
Hirdetmény a folyó 1888. évben megtartandó erdőőri
szakvizsgák ügyében.
42.970. sz. Az erdőőri szakvizsgák a f. évi október hó
15-én és az erre következő napokon Budapesten, Pozsonyban,
Beszterczebányán, Miskolczon, Kassán, Máramaros-Szigeten,
Debreczenben, Kolozsvárott, Brassóban, Nagy-Szebenben, Te-
mesvártt, Zomborban, Pécsett és Szombathelyen a vármegye
házában délelőtti 9 órakor fognak megkezdetni és folytatólag
megtartatni.
Felhivatnak mindazok, kik ezen szakvizsgát letenni szán-
dékoznak, hogy hiteles bizonyítványokkal felszerelt folya-
modványaikat a vizsgák székhelyére nézve ille-
tékes kir. erdő felügyelőhöz n y u j t s á k be.
Földmivelés-, ipar- és kereskedelmi m. k. ministerium.

763
Különfélék.
(Kon.) Görög erdőtörvény. A jelenlegi görög pénzügy-
ministernek — Tricupisnak — és dr. Chlorus erdészeti fő-
igazgatónak érdeme az a törvény, a mely Görögországban ez
év elején hozatott s hihetőleg nagyot fog lenditeni az ottani
gyarló erdészeti viszonyokon.
Leglényegesebb intézkedései a következők :
1-ső czikk. Minden oly terület erdőnek tekintendő, a
mely egészben vagy részben bármily korú és nagyságú fás
növényekkel van borítva és fának vagy erdészeti mellékter-
ményeknek termelésére alkalmas. Az „ erdőtalaj" -hoz tartoznak
továbbá az erdőkkel környezett, be nem fásitott területek, a
a kopár hegytetők és mindazon hegyoldalak, melyeknek lejtje
36 foknál nagyobb.
2-ik czikk. Az állami erdők, továbbá mindazon erdők
és erdőtalajok, melyek a feloszlatott zárdák tulajdonában vol-
tak és királyi leirat folytán erdők tenyésztésére lettek rendelve,
kijelölendők és körülhatárolaiidók.
3-ik czikk. Ezen intézkedések egyúttal azon osztatlan
erdőkre és erdőtalajokra is vonatkoznak, melyek az államnak
és magánosoknak, esetleg más birtokosoknak közös tulajdonát
képezik.
7-ik czikk. Azon földterületek, melyek erdővel vagy
erdőtalajjal vannak körülvéve, kisajátitandók és az erdőterü-
lethez csatolatdók.
A törvénynek többi intézkedései a körülhatárolás és
kisajátítás körüli eljárásra vonatkoznak. („Zeitschrift für Forst-
und Jagdwesen").
(Rgli.) A magán erdőgazdaság állami gyámolitása Oroszor-
szágban.
Az állami javak ministere Oroszországban, kapcsolat-
ban az ezen évben életbe lépett erdőtörvénynyel, egy a magán
51*

764
erdőgazdaságot gyámolító törvényjavaslatot is terjesztett elő,
melynek főbb intézkedései a következők volnának :
1. A mesterséges erdősítések előmozdítása czéljából,
minden mesterségesen telepitett erdő 30 évig
adómentessé teendő.
2. Az állami erdőtisztek köteleztetnek, erdészeti
szakkérdésekben, a magán erdőgazdáknak, teljes felvilágo-
sítással és tanácscsal szolgálni.
3. A magán erdőgazdák és a magán uradalmi erdőtisztek,
az erdőgazdaság terén kifejtett munkásságukért, államilag
jutalmazandó k.
4. Magán erdőbirtokosok erdősítési czéljaira, kedvező
feltételek mellett, az állami csemetekertekből, csemete
anyag lesz kiszolgáltatandó.
5. Véderdő jellegű erdők teljes adómentességben
részesitendők. „Oest. F. Z.").
(Kon.) A pajodot a viz nem képes kipusztítani. Heyer
Ede hesseni erdőmester egy esetet, dr. Altum két esetet
említ, arra nézve, hogy a pajodok által ellepett területet
heteken át borította a szomszédos folyó vize, s a viz le-
apadása után mégsem volt constatálható, hogy a pajodok
tömege megapadt volna. Dr. Altum erre nézve azt mondja,
hogy a viz a pajocloknak valószínűleg azért nem ártott, mert
a vizáradások a rovart még téli nyugalma idején találták.
Tekintve már most azt a körülményt, hogy milyen minimumra
száll az olyan állatok életműködése, melyek a telet dermedt-
ségben töltik (denevérek, kígyók, békák stb.) nem fog rend-
kívülinek tetszeni az sem, ha téli álomban levő rovarok a
levegőnek hiányát néhány héten át sem sinylik meg. Sokszor
van az az eset is, hogy bogarak, hernyók egyes talajmélye-
désekben hosszú ideig feküdnek hóviz alatt s annak eltűnése
után mégis életre ébrednek.

765
(Kon.) A trachea piniperda az anhalti erdei fenyőálla-
bokban félelmesen kezd terjedni. Az eddig alkalmazott óvszerek,
nevezetesen a lepkék és hernyók szedése, valamint a kátrány-
övek alkalmazása nem vezettek czélhoz, ugy hogy most egy
másik eszközhez voltak kénytelenek nyúlni, a mely Branden-
burgban szokott alkalmaztatni. Az oranienbaumi herczegi erdő-
gondnokság ugyanis 100 drb lengyel fajtájú sertést vásárolt,
illetve bérelt s ezekkel fogják a hernyókat felétetni. Meg-
jegyzendő, hogy az oranienbaumi városi erdő, melyben a tűalom
bizonyos időszakonként gyűjtetni szokott, a hernyótól eddig
mitsem szenvedett.
(Kon.) Erdészeti szakoktatás Olaszországban. Az „Instituto
forestale" nevü intézet Vallombrosában 1869-ben lett alapitva.
A belépőktől 16 — 22 év közti kor és a felvételi vizsga leté-
tele követeltetik. A vizsga olasz nyelven teendő, még pedig
a következő tantárgyakból : a földrajz elemeiből, természetrajz,
számtan, algebra (a másodfokú egyenletekig), mértan, termé-
szettan, a szerves és szervetlen vegytanból. A tápintézeti mó-
don élő növendékek lehetnek rendesek és rendkívüliek, az
elsőkhöz tartoznak azok, kik az állam szolgálatába óhajtanak
lépni, az utóbbiaknak ellenben arra nincs joguk. A tanév tart
márczius 1-től november 15-ig, s az 1888-ki tanév kezdetétől
fogva négy évfolyamot kell végezni. Az erdőőri személyzet
kiképzésére a szükség szerint néhány hónapra terjedő tan-
folyamot nyittatnak, rendesen az erdőtenyésztéstan tanárának
vezetése alatt.
(Bgh.) Az ákácz tüskéinek rendeltetéséről. Érdekes kérdés
megoldását kisértette meg M a r 1 o t h természetbúvár, ki a
sivatagok növényéletének szorgalmas kutatója. Nevezett ugyanis
a puszták és sivatagok növényzetének s igy az ákáczfajoknak
is a tüskéit, a tartós szárazság idején bármily növényi táplá-
lékra ráutalt legelő állatok falasa ellen szükséges védelmi

766
szernek tekinti s hogy feltevésében sok a valószínűség, azt
bizonyítani látszik a mi ákáczűnk is, mely fiatalabb korában
vagy fiatal tősarjain, tehát ott és akkor fejleszti legnagyobb
tüskéit, a hol és a midőn erre a legelő állatok elleni véde-
kezés czéljából legnagyobb szüksége van.
(Rgh.) Óriási diófa. Ritka nagyságú diófa pusztult el
1887. év tavaszán Olaszországban Brincio község határában.
Ez a több századot élt óriási diófa földszinten mért kerülete
8'3 m, magassága 38• 7 m volt, és bő gyümölcstermő képes-
ségét a legutóbbi időkig annyira megtartotta, hogy még
1882-ben is 18 hl dió termett rajta. Az egészséges szövetű
törzs 1800 lirán kelt el.
(Rgh.) A platánok kártékony levélszőreiről. A platá-
nok fiatal levelein képződő és szabad szemmel pomemü kép-
ződménynek , nagyító alatt pedig csillag alakú képleteknek
látszó szőröcskék, az egésszégre állítólag kártékonyak, a meny-
nyiben a légcsőbe jutva, heves köhögést idéznek elő. E tapasz-
talatot egy Spanyolországban letelepedett német saját család-
tagjain tette, kiket évek óta minden tavaszszal heves köhögési
rohamok fogtak elő, mig végre a köhögés alkalmával kiköpött
nyákanyagnak, nagyítóval való vizsgálata kiderítette, hogy a
köhögési ingert, a lakóházat körülvevő platánok leveleiről a
légcsőbe került levélszőrök okozzák.
(Rgh.) Őskori tölgyek. Lapunk mult évi VII. füzetében
volt említés téve egy, a Rhone folyó medrében talált őskori
óriás tölgyről. Ujabban, mint az „Oestreichische Forstzeitung"-ot
tudósítják, ( az Elbe alsó folyásában, Geesthacht és Krümmel
között, medertisztítás alkalmával kerültek napfényre őskori
tölgyek.
Eltekintve a tölgy rendkívüli tartóssága mellett tanúskodó
azon körülménytől, hogy a talált l1/2—10 láb vastag tölgy-
törzsek szövete, századok folyamán csak színben változott s

767
egyébként még ma is teljesen használható; érdekesebb a tudó-
sításban is kiemelt az a körülmény, hogy a lelet alkalmával
nem egyes, szórványosan előjövő törzsről, hanem egész halmaz
ős tölgytörzsről van szó, a melyek mérhetien idők előtt, való-
színűleg a part alámosatása és beszakadása folytán kerültek
a folyam medrébe.
(Rgh.) Romboló hegyi patakok szabályozása Tirolban.
Midőn a hazánkat majdnem minden évben sújtó árvizek napi-
renden lévő megvitatása, a folyók felső vidékén elterülő erdőtlen
és kopár területek beerdősitésének égető szükségességét is
annyira hangsúlyozza, nem lesz érdektelen megemlíteni, hogy
a tiroli romboló hegyi patakok vizkörnyékének szabályozására
és beerdősitésére, az 1886 —1895. évi időszakra 1,426.112 frt
lett előirányozva, s hogy a Dráva. Rienz, Eisack, Brenta,
Sarca és Ets folyók felső folyásának és az ezekbe ömlő vad-
patakok szabályozására és beerdősitésére nem kevesebb mint
9,300.000 frt lett törvényhozásilag megszavazva. (,,Oestr.
F. Z;*)
(Kon.) Fürészporral való fűtésre berendezett kályhákat
sikerült Latermann morgenröthei hámor- és fürésztulaj-
donosnak szerkeszteni, melyek ezélszerüsége mellett bizonyít
az a körülmény is, hogy magában a hámorban 15 ilyen kályha
van használatban, azonkívül pedig az utolsó évben már mintegy
100 drbot rendeltek meg belőle Németország különböző vidé-
keire. A kályha kiváló előnye a könnyű kezelés, tisztaság,
kellemes és könnyen szabályozható meleg és a fűtőanyag olcsó-
sága. Magától értetik, hogy előnnyel csak ott alkalmazható,
hol állandóan és megfelelő fürészporkészletek vannak.
(I.) Az erdő befolyása az eső mennyiségre. Studnicka
Csehország hyütograíiája (Prága, Rivnac-nál 1887.) czimü
munkájában azon eredményt bizonyítja, hogy az erdő, mind az
eső mennyiségre, mind pedig annak gyakoriságára jelentékeny

768
befolyást gyakorol. 48 erdei állomáson szerzett 7 évi tapasz-
talás szól állitása mellett.
Az „Erdő-Ör" vagy „Az erdészet alapvonalai kérdésekben
és feleletekben"
czimü munka ötödik kiadása megjelenvén, fel-
kéretnek azon erdőhivatalok, erdőgondnokságok és szaktársak,
kik az erdészeti műszaki segédszolgálatra készülő egyének
részére ezen könyvet megszerezni kivánják, hogy annak
postautánvétel utján leendő megküldése iránt az Országos
Erdészeti Egyesület titkári hivatalát mielőbb értesiteni szi-
veskedjenek. A folyó évi május hóban megjelent könyv ára
példányonként 3 frt.
„A tölgy és tenyésztése" czimű pályanyertes munka szin-
tén kapható még.
Megrendelések, legczélszerűbben postautalványnyal, az
Országos Erdészeti Egyesület titkári hivatalához intézendők
(Budapest, V., Alkotmány-utcza 10.) Ára az egyesület tagjai
részére 2 frt, nem tagok részére pedig 3 frt.
Az „Erdészeti Zsebnaptár" 1888. évfolyamából már csak 8
példány áll rendelkezésre. Megrendelések az Országos Erdészeti
Egyesület titkán hivatalához intézendők (Budapest, V., Alkot-
mány-utcza 10.)
Ára az egyesület tagjai részére 1 frt, nem tagok részére
1 frt 50 kr.
Az „Erdészeti rendeletek tára" 1887. évi, vagyis VII.
évfolyama megjelent és az Országos Erdészeti Egyesület titkári
hivatalánál (Budapest, V., Alkotmány-utcza 10. sz.) megren-
delhető. Ára az egyesület tagjai részére 30 kr, nem tagok
részére pedig 60 kr.
Halálozás. Aranyi Márk egyesületünk alapító és Vi-
ta i r á 1 János rendes tagjai elhunytak. Béke lengjen poraik
felett.

769
Az Országos Erdészeti Egyesület pénztáránál teljesített
befizetések.
(1888. évi július hóban teljesített befizetések.)
A rövidítések magyarázata
t. d. = tagsági díj ; a. k. = alapítványi kamat; 1. d. = lap díj ; a. t. t. = alaptöke törlesztés ;
u.
a. — uj alapítvány; h. d. — hirdetési díj; Npt. Erdészeti Zsebnaptár: E. R. T. = Erdészeti
Kendeletek Tára ; p. k. = postaköltség téritmény ; á.
8. = állami segély. W. K. a. = Wagner Károly
alapítvány; T. ós t. == „Tölgy
és tenyésztése * czimü mü.
Befizetés, frt.
Befizetés, frt.
0.„B
Allender Frigyes, a. t. t. 2.00, a.
k. 8.00, Napt. 2.50
Antony Károly, t. d.
Früstök István, E. R. T.
Farkas Rezső, t. d.
Förster Gyula, t. d.
Fóti Nándor, a.
k.
Frick Vilmos, h. d.
Földmivelési ministerium E. R.T.
Gleim Károly, t. d.
Gombossy Ferencz, t. d.
Györké István, a. t. t. .
Gondol Dezső, a. k.
Gerő Gusztáv, t. d.
Góts Mihály, „Erdőméréstan"-ért
Gasser Lipót, h. d.
Gruber Károly, t. d .
Hengye Frigyes t. d. .
Ifj. Hoffmann Sándor, t. d. .
Heves vármegye pénztára, h. d.
Jenek Rezső, t. d. .,
Imre Dénes, T. és t, 2.00, Npt
1.06 . . . • .
Janovitzky Zsigmond, t. d. .
Joerges A. özvegye, T. és t.
Ittu Mihály, t. d. .
Ivancsó Bertalan, t. d. .
Jeschek Sándor, t. d. .
Kolozs vármegye pénztára h. d.
Kostenszky Béla, t. d. .
Kolozsvári e. r. collegjum, h. d.
Kun István, 1. d. 5.00, T. és t. 2'00
Kiss Ferencz, Npt.
Kiss-Horváth József, T. és t.
Kis-Szeben sz. kir. város, Npt.
Kovács Géza, T. és t. .
Leitner Endre, t. d.
Latinak Vilmos, 1. d. .
Langsfeld Lajos, t. d. .
12.5
8.„
8.„
2-o
32.2
56.0
10.,
Belházy Emil .
Bechine Ferencz, t. d.
Bothó Imre, E. R. T.
Bona Marino, a. t. t.
Bérezi Márton, a. k.
Bartha Gyula, t. d.
Bellán Dellila, lakbér
Berghold Károly, t. d.
Bátskor Lajos, t, d.
Bistei Ede,'t, d. .
Bertók Soma, t. d.
Bende Mihály, t. d.
Borsos István, t. d. <
5.20
Báttyel Mihály, t. d.
Biloveszky József, a. k
12-oe
3-00
8-oo
4
^•00
30.00
8-oo
A
^•00
16-00
lö.00
8-00
9.20
4-00
2-oo
io.0O
3.,.
5-„
80.„,
h. d
8-oo
12-I5
Gr. Csáky Albin, a. k.
Csütörtökhelyi urad.
nokság, h. d.
rdőgond'
8-o
30.„
Deresényi Kálmán E. R. T. 3.<
T. és t. 2.00
Dittrich Ferencz, t. d.
Dolnji-Miholjáci urad. erdőhiva-
tal, h. d.
A. Dunst Károly, t. d.
Erdósy György, a. k.
Ercsényi István, t. d.
Erőss Gyula, t. d. 2.00, E. R. T
0-6, • • •
Ercsényi Béla, t. d.
Erdélyi róm. kath. Status, h. d.
Észak magyarországi kőszénbá-
nya és iparvállalat részvénytár-
sulat E. R. T.
8.„
3.3
8
-o
24.9
16-0
2-6,
4
-o.
4-9.
6-.,
6-65
1-50
18.,5
'•oo
Loo
2-AA
1.
40.16
2,,„

770
Befizetés, frt.
Befizetés, frt.
Rignáth Ödön, t. d.
Ribiczey Béla, t. d.
Richter Mór, t. d. .
Rosenthal H., h. d.
Rend Domonkos, t. d.
Rozsnyay János, E. R.
Rochlitz Sándor, t. d.
Stark Ferencz, t. d.
Szuchár Béla, t. d.
Schuszter Oszkár, a. k.
Spanyol József, t. d.
Szlatinai főbányahivatal,
Szmik Gábor, t. d.
Stern Itzig, a. k. .
Spielmann Károly, t. d.
Schwarz Gyula, h. d.
Soós Ferencz, t. d.
Leimdörfer Sándor, t. d.
8-oo
Lánczy Antal, T. és t. .
Lugosi m. k. erdőigazgatóság u. a. . 160,
Liftner István, t. d. . . . 8,
Lappert Antal, 1. d.
 . .4,
Lorentz Jenő, t. d. 10.00, T. és
12-00
2,,
4-00
16., B
2-95
6...
4.„7
-oo
24,o
12...
2.nn .....
Mihályfy Mihály, a. t. t. 2.50, a.
k- 0.1S......
Murinai György, t. d. .
Mike Imre, T. és t.
Martiny Antal, t. d.
Munkácsi foszolgabiróság, h. d. .
M.-szigeti erdőigazgatóság, h. d. .
Nagy-Eebra község h. d.
Ocsárd Károly, a. t. t. 9.00,
a. k.
Tomcsányi Gusztáv, lakbér
Tóbiás Miklós, T. és t.
Tornay Gyula, t. d.
TillerMór és testv. h. d.
Trnovszky Márk, t. d. .
Tatarek János, t. d.
Winkler Miklós, t. d. .
Wrabetz Albert, t. d. .
Wanyek Arnold, t. d. .
Zareczky Pál, a. k.
., 6-oo • •
Osi Marosszék hav. birtokossaga
t. d.......
Poldner Adolf, a. k
Pech Kálmán, T. és t. 4.00, E. R.
T. 0,,......
Porubszky Károly, a. k. 8.00, T.
és t. 2.00, E. R. T. 0.30 . .
Pultz Ferenz, t. d.
Pékh József, E. R. T. .
Pávlik József, T. és t. .
IO.3
0.3
2-„

Hlröetö-raelléklet az „Erdészeti Lapok" 1888. évi VIII. füzetéhez.
Az „Erdészeti Lapok" mellett mérsékelt közlési díjért
a lap irányával nem ellenkező hirdetések kiadatnak.
Díjszabályzat. Az első negyven (40) sorért soronként negyven
(40) krajczár, az erre következő husz (20) sorért, illetőleg a 41 egész
60-ik sorig, soronként harmincz (30) krajczár, mig a 60-ik soron
felül következő minden sorért egyenként husz (20) krajczár számíttatik.
Táblázatok nyomdai szabály szerint kétszeres árral számittatnak.
Fontos utazók-
nak, vadászoknak,
tiszteknek
és másoknak.
Revolverek, fegyve-
rek, vadászati esz-
közök,
különféle egyenruhák, valamint a fegyverszakba vágó mindennemű czikkek
GASSER LIPÓT
Bécs, Ottakring
Festgassa
11/13.
Raktár Bécs,
I. Kohlmarkt
8.
fegyvergyára által, jótállás mellett legjobb minőségben és legolcsóbb árakon
szállíttatnak.
W Illustrált árjegyzékek bérmentve és ingyen küldetnek.
Wiesner Adolf kiadásában
Malaczkán (Pozsony megyében) megjelent az 1879. évi XXXI. tör-
vényczikkben foglalt magyar erdőtörvény 41. §-ában előirt
„Erdei
rovatos napló"
magyar-német és magyar-tót nyelven egé-
szen átalakított kiadásban. Mutatványok ezekből, valamint minták a
czég kiválóan erdőhivatali használatra szánt irodai- és levél-
papirából, borítékjaiból, rajz- és másoló papírjából
és másoló vásznából kívánatra bármikor rendelkezésre állanak.

II
Kincstári és uradalmi
erdőtisztek és erdőőrök
részére akár
teljes egyenruhákat
akár pedig
egyes darabokat
valamint az
egyenruházatihoz tartozó egyes részeket
csakis valódi
tartós minőség\ben szállít jótállás mellett
TILLER MÓR és TESTVÉRE
osztrák cs. kir. és szerb királyi udvari szállítók, ugy szinte a m. kir.
hadsereg szállítói
Budapesten, Károly-laktanya.
Kimerítő árjegyzéket kívánatra küldünk.
Mindennemű
31�1
erűöíiszti és Katonai egymlia, vadász- és cifilria -
legjutányosabb árak mellett megrendelhető
BOSENTHAL H.-nál
az „arany sisak"-hoz.
A m. kir. vallás- és közoktatási nagyméltóságú minisztérium, köz-
alapítványi erdőtisztek és erdőőrök egyenruha szállítója.
Budapest,
Haas-féle palota, Gizella-tér 1. szám

ni
Pályázatok.
3123. szám. Az alulirt m. kir. főerdőhivatal kerületében egy
erdészjelölti, esetleg egy I-ső vagy Il-od osztályú erdőgyakornoki
állomásra pályázat nyittatik.
Pályázók felhivatnak, miszerint az 1883. évi I. t.-cz. 12. §-a
által követelt szakképzettségüket, az állami erdészeti szolgálatba
újonnan belépni kívánók pedig ezenkívül erős- és ép testalkatukat,
különösen jó látó-, beszélő- és halló képességüket kincstári erdészeti
orvos, megyei főorvos vagy honvéd törzsorvos által kiállított bizo-
nyitványnyal, valamint életkoruk és illetőségükről tanúskodó anya-
könyvi kivonattal, továbbá a hivatalos magyar nyelvnek szóban és
írásban való tökéletes bírását igazoló okmányokkal felszerelt kér-
vényeiket 1888-ik évi szeptember hó 20-ig ezen főerdőhívatalnál
nyújtsák be. — Lippán, 1888. augusztus 16.
M. kir. főerdőhivatal.
43.221, szám. A vadászerdei in. kir. erdőőri szakiskolánál rend-
szeresített tanársegédi állomásra, melylyel a hivatali Xl-ik díjosztály,
600 (hatszáz) frt nyugdijképes évi fizetés, szabad lakás s az állo-
mányszerü fa- ós földilletmény élvezete, valamint 2 (két) teljes tan-
évre terjedő szolgálat kötelezettsége jár, pályázat hirdettetik.
Kellékek : az 1883. évi I. törvényczikk 1. és 12-ik §-ában
előirt minősítés, illetve szakképzettség, s az államerdészet szolgála-
tába ujon belépőknél azonfelül ép-, erős- egészséges testalkat, külö-
nösen jó látó-, halló- s beszélő képesség, melynek kincstári erdészeti
orvos, megyei főorvos, vagy honvéd törzsorvos által kiállított bizo-
nyitványnyal való igazolása szükséges.
Az emiitett állomásra pályázni óhajtók felhivatnak, hogy a
megjelölt kellékeket, valamint korukat s illetőségüket igazoló hiteles
okmányokkal fölszerelt kérvényeiket, legkésőbb a folyó év szep-
tember hó 20. napjáig, előljáró hatóságuk utján, esetleg közvetlenül
az alulirt ministerium elé terjeszszék.
Budapesten, 1888. augusztus 15-én.
Földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi
m. kir. ministerium.

IV
Egy 30 éves, nős erdész, a ki a szász kir. tharandi erdészeti
akadémiát végezte, 1875. óta az erdészet terén gyakorlatilag műkö-
dik, a legjobb bizonyítványokkal és ajánlatokkal rendelkezik és óva-
dékot is letehet, képzettségének megfelelő erdőgondnoki, erdőmesteri,
főerdészi stb. helyet keres.
3384. szám. Az alulírott m. kir. erdőigazgatóság kerületében
egy erdészjelölti, esetleg I-ső vagy Il-od osztályú erdőgyakornoki
állomásra pályázat nyittatik.
Pályázók felhivatnak, miszerint az 1883. évi I. t.-cz. 12. §-a
által követelt szakképzettségüket, az államerdészet szolgálatába újon-
nan belépni kívánók pedig ezenkívül erős és ép testalkatukat, külö-
nösen jó látó-, beszélő- és hallóképességüket kincstári erdészeti orvos,
megyei főorvos, vagy honvéd törzsorvos által kiállított bizonyitvány-
nyal, valamint életkoruk és illetőségükről tanúskodó anyakönyvi
kivonattal, továbbá a hivatalos magyar nyelvnek szóban és Írásban
való tökéletes bírását igazoló okmányokkal felszerelt kérvényeket
folyó évi szeptember hó 15-éig az alulirt m. kir. erdőigazgatóságnál
nyújtsák be.
Kolozsvárt, 1888. augusztus hó 9-én.
M. kir. erdőigazgatóság.
(Utánnyomat nem dijaztatik.)
2907. szám. Az alulirt m. kir. erdőhivatal kerületében meg-
üresedett Il-od osztályú erdőgyakornoki állomásra pályázat nyittatik.
Pályázók felhivatnak, miszerint az 1883. évi I. t.-cz. 12. §-sában
követelt szakképzettségüket, az állami erdészet szolgálatába újonnan
belépni kívánók pedig azonkívül erős és ép testalkatukat, különösen
jó látó, beszélő és halló képességüket kincstári erdészeti orvos, megyei
főorvos vagy honvéd törzsorvos által kiállított bizonyitványnyal, vala-
mint életkoruk és illetőségükről tanúskodó anyakönyvi kivonattal,
továbbá a hivatalos magyar nyelvnek szóban és írásban való tökéletes
bírását igazoló okmányokkal felszerelt kérvényeiket folyó év szep-
tember 30-ig az alulirt hivatalnál nyújtsák be.
Zsarnóczán, 1888. augusztus 16-án.
M. kir. erdöhivatal.

V
2583. szám. Ezen kir. főerdőhivatal kerületében megüresedett
Il-od oszt. erdészi állomásra 600 frt fizetéssel és az állományszerü
illetményekkel pályázat nyittatik.
Pályázók felhivatnak, hogy folyamodványaikat a következőkkel
felszerelve, 1888. szeptember hó végéig e kir. főerdőhivatalhoz be-
küldjék :
1. Keresztlevél; 2. a selmeczbányai vagy más kasonrangu intézet
elvégzését tanúsító bizonyítvány; 3. államvizsga letételét igazoló ok-
mány; 4. a horvát vagy más szláv nyelv bírásának bizonylata; 5.
igazolása annak, hogy pályázó katonakötelezettségének eleget tett;
6. az állami erdészeti szolgálatba újonnan belépni kívánók pedig
ezeukivül erős, ép testalkatukat, különösen jó látó, beszélő és halló-
képességüket kincstári erdészeti orvos, megyei főorvos, vagy honvéd
törzsorvos által kiállított bizonyítvánnyal kötelesek igazolni.
Vinkovczén, 1888. évi augsztus 21-én.
Kir. főerdőhivatal.
Árverési hirdetmények.
A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. ministerium
folyó évi 26.552. szám alatt kelt meghatalmazása alapján alulirt erdő-
igazgatóság Írásbeli ajánlatok utján áruba bocsátja az 1889. évi
ápril hó 1-től 1899. évi márczius 31-éig, tehát 10 egymásután követ-
kező éven át a kerületéhez tartozó fenyves erdőségeknek a törvény-
szerű használat, illetve üzemterv szerint megállapított terméséből, a
sziget-kamarai csatorna rakodó partjaihoz a kincstár által évenként
letutajozandó, vevőnek a vizén átadandó és évenként összesen legalább
80.000, és legfeljebb 140.000 m3 lucz- s jegenyefenyő, szál- és
rönkőfát, és pedig a vastagabb méretű faanyagot »»s-ként 5 frt 25 kr,
a vékony, azaz 16, bezárólag 25 cm középátmérőjü szálfát ellenben
m3-ként 3 frt 48 kr alap, illetve kikiáltási ár mellett, továbbá a
m.-szigeti m. kir. erdőigazgatóságnak erdőtermény-árszabálya XII.
fejezete alatt előforduló, s időnként rendelkezésre álló apró faanya-
gokat a folyó évre megállapított árszabály szerinti, illetve kölcsönös
egyetértéssel megállapítandó árakon.

VI
A nevezett erdőigazgatóság ezenfelül a vevő használatába és
kezelése alá bocsátja a fentebbi időtartamra a sziget-kamarai kincstári
gőzfürészt, és ennek a kincstár tulajdonát képező tartozékait, oly
kötelezettséggel, hogy a vásárló a szerződési feltételekben változat-
lanul megállapított évi bért fizetni tartozik.
Az 50 kros bélyegjegy gyei ellátott ajánlatban, melyhez bánat-
pénz fejében 60.000 (hatvanezer) frt készpénzben, vagy az esedékes
szelvényekkel ellátott, s az utolsó árfolyam szerinti értékben számí-
tandó óvadékképes értékpapírokban, vagy esetleg a bánatpénznek
valamely állampénztárnál történt letételét igazoló nyugta csatolandó,
számjegyekkel s egyszersmind betűkkel kétségtelenül kiolvashatólag
kiírandó, hogy versenyző az eladás alá bocsátott vastagabb és véko-
nyabb méretű faanyagért külön-külön köbméterenként mily évenként
fizetendő egységi árt ajánl.
Továbbá nyiltan és határozottan kijelentendő, hogy versenyző
az árverési és szerződési feltételeket, melyek a marmaros-szigeti
erdőigazgatóságnál megtekinthetők, ismeri és azoknak magát föltét-
lenül aláveti.
Az ajánlatok 1888. év szeptember hó 29-ik napjának délelőtti 10
órájáig ezen czim alatt nyújtandók be a nevezett erdőigazgatósághoz :
„Ajánlat a m.-szigeti m. kir. erdőigazgatósághoz tartozó fenyves
erdőségekből eladás alá bocsátott szál- és rönkőfa megvételére". Meg-
jegyeztetik : a kitűzött határidő után beérkező, vagy az árverési fel-
tételeknek meg nem felelő ajánlatok figyelembe vétetni nem fognak.
A marmaros-szigeti m. Jcir. erdőigazgatóság.
1352. szám. Egyesült Besztercze-Naszódmegyébe kebelezett Uj-
Radna község elöljárósága részéről közhírré tétetik, miszerint a
község tulajdonát képező és havasi határon fekvő úgynevezett „in
fatia cruciloru opcina cruci" fenyves erdőből 1889. évre esedékes
41 hold (1600 □ öl) illetményt 1888. év szeptember hó 16-án dél-
előtti 10 órakor Uj-Radna községi irodában nyilvános árverésen fog
eladatni, a kikiáltási ár holdanként 100 írttal állapíttatott meg.
Az árverezni óhajtók kötelesek a kikiáltási árnak, ha belföl-
diek 10°/,n ha külföldiek 15%-lékát biztosítékul az árverési bizottság
kezéhez az árverezés megkezdése előtt készpénzül vagy elfogadható
állampapírokban letenni.

VII
írásbeli lepecsételt és kellően felszerelt és azon záradékkal
ellátott zárt ajánlatok, hogy az árverési feltételeket ismerik, és azo-
kat minden kifogás nélkül elfogadják és kellő bánatpénzzel ellátva
vannak, elfogadtattnak a szóbeli árverés megkezdéséig.
Az árverési feltételek Uj-Radna község irodában, a hivatalos
órák alatt megtekinthetők. — Uj-Radna, 1888. augusztus hó 16-án.
A község elöljárósága.
Fogarasy Gyula,
ker. jegyző.
Cosina Catulus,
főbíró
1113. szám. Alulirt községi elöljáróság ezennel közhírré teszi,
hogy — Besztercze-Naszód vármegye alispánjának 4090/1888. számú
rendelete alapján — Teles község „Fiad Isvorului Poieni" nevü
határ részéből a község tulajdonát képező 500 hold területű erdőben
levő fenyőfa kihasználása 10 év alatt, 1888. év október 1-én
délelőtti 10 órakor Teles község irodájában megtartandó nyil-
vános árverésen a legtöbbet Ígérőnek el fog adatni.
A kikiáltási ár holdanként 20 frt.
Az árverési feltételek Teles község irodájában a hivatalos órák
alatt bármikor megtekinthetők. — Telesen, 1888. augusztus hó 15-én.
A község elöljárósága.
Markovics Sándor,
h. körjegyző.
Kimpán Kelemen,
községi biró.
110. sz. A zirczi apátság magyar polányi erdőgondnokságához
tartozó borsodi pusztán (Veszprémmegye, vasútállomás Városlőd) a
nagyméltóságú földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministeriumnak
1886. évi 44.914. sz. alatt magas rendeletével engedélyezett mintegy
hatvan kat. hold 45—50 éves, legnagyobb részben tölgy, bükk és
gyertyánnal elegyes állab folyó év őszén irtás alá kerül. Az igy
kihasznált fatömeg az uradalom szükségletének levonása után a leg-
többet ígérőnek eladatik. Megjegyeztetik, hogy ugy az irtást mint a
favágatást az eladó uradalom eszközli. Bővebb felvilágosítással szolgál
alulirott. — Zircz, 1888. augusztus 18-án.
Havas Ágoston,
a zirczi apátság erdőmestere.
Erdészeti Lapok.
52

VIII
Haszonbérleti hirdetmény.
2188. szám. Az Esterházy herczegi zárgondnokság
központi igazgatósága ezennel közhírré teszi, hogy a herczegi
hitbizományhoz tartozó, Sopronmegyében fekvő és a pecsenyédi,
lakompaki, kaboldi, német-kereszturi, valamint az Alsó-Ausztriában
fekvő schwarzenbachi uradalomhoz tartozó mintegy 18.356 k. holdra
terjedő, rendszeresen beosztott és rendezett szál- és kis részben sarj-
erdőket 1890. évi november l-jétől egymásután következő 20 évre
haszonbérbe óhajtja adni.
A vonatkozó üzemtestek táblázata és a haszonbéri szerződés
mintája, a melynek alapfeltételeitől eltérés nem engedtetik meg : a
herczegi zárgondnokság közp. igazgatóságánál Kis-Martonban vannak
letéve, a hol azokat a vállalkozni óhajtók f. évi augusztus hó
1-től fogva átvehetik.
A központi igazgatóság a czim és utolsó postának közlése mel-
lett teendő felszólításra ezen adatokat posta utján is megküldi.
Ajánlatok csak írásban fogadtatnak el, még pedig folyó évi
november 1-jéig a központi igazgatóságnál Kis-Martonban
(Sopronmegye).
A tárgyalások csak e határidő leteltével fognak megiudittatni
azon vállalkozókkal, a kiknek ajánlatát az igazgatóság az alkudozások
alapjául elfogadhatónak találja.
A tárgyalási határidők kitűzését és a sorrend megállapítását, a
melyben a jelentkezett vállalkozók a tárgyalásra meghivatni fognak,
az igazgatóság minden megszorítás nélkül magának fentatja.
Közvetítők alkalmazása kizáratik.
Kis-Marton, 1888. évi július 20-áu. (2—3)
Az Esterházy herczegi zárgondnokság központi
igazgatósága.
(Utánnyomat nem dijaztatik.)

ERDÉSZETI LAPOK
az Országos Erdészeti Egyesület
KÖZLÖNYE.
Kiadó :
Szerkesztő:
Az Országos Erdészeti-Egyesület.
Bedö Albert.
Megjelenik minden hónapban.
Huszonhetedik évfolyam. IX. füzet. 1888. Szeptember hó.
Előfizetési dij egy évre 8 frt. Az Országos Erdészeti Egyesület azon alapitó tagjai,
kik legalább 150 frt alapítványt tettek, valamint a rendes tagok is a 8 frt évi
tagsági dij fejében, ingyen kapják. Oly alapitó tagok, kik 150 írtnál kevesebbet
alapítottak 3 frt kedvezményi árért járathatják.
Uff"' Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapesten, Lipótváros, Alkotmány-utcza, 10. sz. II. emelet
A lap irányával nem ellenkező hirdetések mérsékelt díjért közöltetnék.
Barsvármegye erdötenyésztési viszonyai.
Irta: Fekete Lajos, m. kir. erdőtanácsos és erdőakadémiai tanár.
Ezen vármegyében a kincstári erdők, valamint azok
is, melyek korábban kincstári kezelésben részesültek, pl. a
Körmöczbánya és Uj-Bánya városok birtokába átment erdők
aránylag a legjobb karban vannak.
A zsarnóczai erdőhivatalnak mintegy 50.000 hold '
erdőt magában foglaló kerületében különösen kiemelendők a
vágható korbari lévő, körülbelől 1000 holdra tehető, majdnem
érintetlen tiszta, vagy csak kevéssé kevert csoportos (kocsántalan)
tölgyerdők a vozniczi erdőgondnokságban, a milyeneket ily hegyi
talajon ritkán lát már az ember ekkora tömegekben. Igaz, hogy
a tölgy faja és a termőhely többé-kevésbbé kedvezőtlen volta
miatt vastagsági növekedésük a kocsános tölgyéhez képest
Erdészeti Lapok.

778
általában csekélynek mondható, de magasságuk elég, sőt sok
helyen igen szép, egészben véve a 20 és 30 m közt inga-
dozik. Ilyen tölgyeseket láttunk a Mesziaro vrch, Trno-
ban, Cservinko, Treibholz, Jalsova, Kassivar,
Malango, Laukovo, Luka sat. erdőrészekben. Ilyen a
pjergi erdőgondnoksághoz tartozó reichenaui völgy feletti tölgyes
is. Nagy szerencse, hogy e tölgyesek régebben a kereslet hiánya
és a nagyobb távolság miatt ki nem használtattak, s a jelennek
és közel jövőnek fenntartattak, nemcsak azért, hogy az erdő
jövedelmét biztosítsák, hanem azért is, mert remélni lehet,
hogy az ezen uradalomban közelebbről érvényre
jutott helyes erdőmivelési elvek ezentúl már
szabályul fognak tartatni és a tölgyesek helyes felújítása
biztosíttatik. Ennek bizonyítékát láttuk a krekácsovoi vén
tölgyesben, hol a helyesen alkalmazott fokozatosan felújító
vágásban szép tölgykelvény keletkezett. A helységekhez és
főutakhoz közelebb fekvő tölgyesek régebben történt rendszer-
telen kihasználásának és a szolgálmányoknak ugy látszik itt is
vagy vén gyéresek és kopárok lettek következései, pl. azon
oldal Voznicz közelében, melyet most erdei fenyővel igye-
keznek beerdősiteni, vagy pedig, kivált a vegyes erdőkben,,
értéktelenebb fanemek szorították ki a tölgyet.
Különösen eltűnt a tölgy azon helyekről, hol az el nem
árusítható bükk- és gyertyánnal kevert erdőkből a tölgyet
kiszedegették.
A tölgyesek helyes felujjitását bizonyító, magról kelt
tölgyliatalosokat nem volt alkalmam látni. Hogy "a bükk miként
foglalja el a vele vegyitett tölgyes alját, arra feltűnően szép
példát láttam a Trnoban nevü erdőben, hol a bükkel vegyes
25 s több m magas gyönyörű tölgyfák alatt 05 — 2 m magas
tiszta bükk aljállab keletkezett. A hol csupán tölgy képezi a
főállabot, ott az erdő bükkel sürün alátelepitett tölgyes jellé-

779
gével bir. Ide a vágás csak egynegyed század múlva fog
kerülni, s addig a felnövekedő bükk aljállab megritkul ugyan,
de sarjaitól a megtelepítendő tölgyfiatalost csak többszöri
tisztító vágások által lehetend majd megszabadítani. A
Mesziaro vrchen, Szénásfalu határában bükk- és
gyertyánnal kevert tölgyes van most fokozatos felújítás alatt,
a hol bükk- és gyertyán fáknak a vetővágás alkalmával na-
gyobb mértékben való kiszedése kívánatos.
A J a 1 s o v a tetőn levő tölgyes alatt szép jegenyefenyő
kelvény létesült az ott előforduló kevés jegenyefenyő anyafa
magjáról.
A hol a természetes felújítás nem sikerült, ép ugy a
hézagok kipótlására, valamint arra alkalmas régi tisztások
"beerdősitésére makkrakást alkalmaznak. E czélra, hogy a vad-
disznó a makkot oly biztosan meg ne találja, az ültető fát
használják; mégis csodálatos szaglása által vezettetve, sok kárt
tesz, mint ezt a Girtliaron vrch nevü gyepes tisztáson
tapasztaltuk, hol az egyik makktól egyenesen a másikhoz ta-
lálva, azt egyetlen, tenyér nagyságú túrással kiszedte, s igy a
vetés jelentékeny részét elpusztította.
A bükk, mely az erdőhivatal kerületében túlnyomó és
egy maga körülbelül akkora területet foglal el, mint a tölgy
és fenyő együttesen, a két megye határvonalában lévő Ptács-
nik hegycsúson 1346 m-re megy fel, egészen eltörpülve.
Ritka helyen lehet hazánkban a bükk eltörpülését ily szépen
látni, mivel e magasságban e fanem már a luczfenyőnek szo-
kott helyet adni, melynek azonban csak néhány csenevész
példányát lehet a Ptácsnik tetején találni.
A bükkerdők jó karban vannak, s ámbár a legmagasabb
fekvésekben, valamint irtványok és községek közelében itt-o tt
sarjakról keletkezetteknek látszanak; mindazonáltal egészben
53*

780
véve magról felújított szálerdők. A kihasználás és felújítás
most a kereslet hiányában a területnek aránylag csekély ré-
szén történhetik, de régebben, midőn a zsarnóczai fémkohó
üzemben volt, hatalmasasan fogyasztotta e bükkösök termését,
miről tanúskodik az a nevezetes tény, hogy a Ptácsnikon
körülbelül 1300 m magasságban, a hol a bükk a nagy tenger-
feletti magasság miatt már erősen törpülni, sőt. bokrosodni
kezd, még szénhelyeket lehet találni.
Az ezen időből eredő bükkerdők felújítása ellen más
kifogást tenni nem lehet, mint azt, hogy több vagy kevesebb
fa hagyatott meg a vágásokban, melyeket t. i. a favágók a
levágásra kevésbbé alkalmasaknak találtak. Hogy a bükkösök
felújítása egészben sikerült, ezt aligha tulajdonithatjuk a gon-
dos és szakszerű kihasználásnak, hanem inkább annak, hogy
az azon időben letárolás alá került, részint szállalt, részint
őserdők elegendő, sőt túlságosan sok előkelvénynyel és fiatal
mellékállabokkal bírtak, melyek elgázolás és levágás után is
dúsan sarjadztak ki. A felújítás most is, mint régebben a
bükknek megfelelő fokozatos vágások által történik, mindazon-
által azon lényeges különbséggel, hogy most ezen és más arra
alkalmas lombfa erdőket illő megritkitás után, jegenyefenyővel
telepitnek alá, s igy azoknak értékesebb erdőkké való átvál-
toztatását tényleg megkezdették. Dicséretre méltó példa
ez, mely hazánkban eddig még igen kevés köve-
tőre talált. Az alátelepités vetés utján eszközöltetik 5 —10
cm magasra feltöltött foltokban és pasztákban, ugy a mint ez
a bádeni nagyherczegségben szokásos és irodalmunkban először
Tomcsányi Gusztáv s legutóbb Tomcsányi Gyula m.
kir. erdőmester („Erdészeti Lapok" 1887. 801. lap) is-
mertette.
A jegenyefenyő erdők nagyobbára bükkel és más lomb-
fával vannak keverve, de itt-ott tiszta állabokat is képeznek.

781
Felújításuk természetes uton fokozatos vágások által történik,
de mivel a vágatást és kifuvarozást a bérlő eszközli, a vágások
nem tisztittatnak ki, a döntés feldolgozás és kifuvarozás nem
történik elég óvatosan, s igy a siker sok kívánni valót hagy
hátra. Szükséges volna, hogy a fadöntés, az utakhoz vagy az
erdő szélére való kiszállítás és a vágások tisztítása jövőben ne
a bérlőre, hanem az erdészre bizassék. Ez a rendes
erdőkezelésnek múlhatatlan feltétele mindenütt, a
hol az erdő fokozatos vágások által ujittatik fel.
Ezen, valamint más fanemü vágások hézagainak kipótlása
a termőhely kívánalmai szerint jegenyefenyő, luczfenyő, vörös-
es erdei fenyő, továbbá tölgy, kőris, juhar és szilcsemetékkel
történik. E czélra továbbá a régi elhanyagolt vágások, valamint
tisztások és kopárok beültetésére és a kopár területek beerdősité-
sére vállalkozó magánosok és községek közti kiosztás végett
nagyszámú csemetét termel az erdőhivatal csemetekertjeiben.
Sőt külföldi fanemeket is találunk ott, melyek megtelepítésével
évenként tesznek a vágásokban és tisztásokon kísérleteket.
Nehezítik a felújítás rendes menetét a régibb időkből
hátramaradt felujitatlan vágások, mert — sajnos — a rendes
felújítás itt is csak az erdőtörvény életbeléptetése óta vette
kezdetét. Ily elvadult, de ültetés utján mégis sikeresen felújított
vágást láttam a Zabranla dolina nevü dűlőben, s másutt
is, hol az ültetőnek a szeder, málna, epilobium s más, ember-
magasságú gyomok, majdnem kétségbeejtő zűrzavarával kell
megküzdenie.
Nyilván való dolog, hogy ily helyeken gyors és kellő
sikert csak iskolázott, nagyobb csemetékkel érhetünk el. Ép
oly elgyomosodott s részben lágy lombfa gyommal ellepett
azon 400 holdat meghaladó terület is, melyet a kincstárral
való megosztozkodás után Uj-Bánya városa szerződésszerüleg

782
letarolt, a neki jutott erdők fakészletének kiegészítése, illetve
pótlása végett. A kincstár által itt eszközölt ültetések többé-
kevésbbé el vannak nyomva s azoknak a gyomoktól s lágy
fáktól való felszabadítása nem tür halasztást. A még szükséges
pótlásokat körülbelül l/2 m magas csemetékkel kellene esz-
közölni, gyérebb kötelékben.
A tisztító vágások a pénzbeli áldozatok lehető kor-
látozása miatt csak igen kis mértékben gyakorolhatók ugyan,
de e téren is meg van a kezdet.
Van az erdőhivatalnak Zsarnóczán egy igen czélszerüen
berendezett m agp erge tőj e, mely egyedüli a maga nemé-
ben hazánkban. (Ismertette és tervezte Tomcsányi Gusztáv
az „Erd. Lapok" 1885. évi f. 778. és k. lapjain.) Általában
mondható, hogy a mennyiben az örökölt bajok és az azonnal
meg nem változtatható jelenlegi viszonyok megengedik, a
zsarnóczai m. kir. erdőhivatatal a legjobb uton
van, hogy az erdők jó karban tartását és fel-
újítását mintaszerűvé tegye, és szerencsének mond-
ható , hogy az erdőkezelés és annak vezetése az erdő-
akadémia közvetlen szomszédságában oly jó kezekbe van
letéve.
A beszte.rczebányai róm. kath. püspökség
szent-kereszti uradalmának kereken 14.000 holdra
tehető erdőségei a közel mult évtizedekben a szakszerű és
lelkiismeretes kezelést és ellenőrzést teljesen nélkülözték.
A mintegy 2400 holdat kitevő tölgyeseket folyto-
nosan gyéritették, a fák javát kiszedték s igy nagyobbrészt
göthös fákból álló gyéresekké váltak, melyek a bérlők, vala-
mint az uradalom és a jogosult községek által a közel múltban
gyakorolt korlátlan legeltetés folytán hézagos helyeiken sem
újulhattak fel. Példa erre a Lutilla mellett elterülő Dubrava

783
nevü erdő, holdanként 20—25 vén göthös fával. Ezen erdők
3 év óta szakember felügyelete alatt lévén, ez ott, a hol a
bérszerződés megengedte, a legeltetést betiltotta, a minek
itt-ott már is bizonyítják jó következését a természetes fel-
ujulás elég sürün megjelenő hírnökei, a magról kelt apró
csemeték. A hol ellenben a legeltetést a bérszerződés felbon-
tása nélkül megtiltani nem lehetett, ott természetesen elvész
az
1 — 2 éves kelvény. Három év óta kezdik" már a régi
tisztásokat is makkal bevetni. Két kis terjedelmű elég jól
sikerült ily vetést láttam, mely őszszel eke után eszközöl-
tetett s azután befogasoltatott, Tavaszszal zabot vetettek rá,
melyet tövisboronával hoztak föld alá. Ezek legelső tölgyveté-
sek a szent-kereszti uradalomban, hol ezelőtt a tölgy felújítá-
sára sem természetes, sem mesterséges uton nem történt
semmi. Azért az említett gyéres erdőkön kivül néhány évtized
alatt körülbelül
1200 holdnyi tisztás keletkezett a kihasznált
tölgyesek helyén, mely utóbbiakat a jövőben részint szántóknak,
részint réteknek fognak felhasználni. Jellemző a korábbi gaz-
dálkodásra nézve, hogy az egész erdőgondnokságban nincs más
tölgyfiatalos, mint a Podkmostrinum Szkala nevü erdő-
részben mintegy
70 holdnyi terület; de ez is sarjakról
keletkezett és körülbelül
04 zárlatu, a marha szájától
nehezen menekült állab.
A mostani főerdész a vágásokban — igen helyesen —
első sorban a természetes felújítást kísérti meg, a mi a fák
igen gyér állásának daczára is elég sikert ígér. A Na
Szála-
s o m nevü két éves vágásban pl., hogy a már korábban
erősen kiszállalt állabból mégis némi jövedelem kikerüljön,
alig maradt meg holdanként mintegy
20 drb magfa, és mégis
elég
jól bevetődött a terület. A hézagokat később könnyű
lesz — a tölgynek mintegy
10 évi előhaladást adva — talaj-
javító fanemekkel, pl. jegenyefenyővel beültetni. Fődolog ezen

784
erdőkben is, mint általában, a szigorú előtilalom, s akkor
a siker nem marad el.
Az északiabb részeken a tölgyet a jegenyefenyő mind-
inkább kiszorította a szállalás következtében, a mi nagyon
természetes is, mivel itt a tölgyes jegenyefenyő erdőkkel szom-
szédos, s e fanemekkel keveredik is.
A hol a más lombfákkal kevert erdőkben kevesebbet járt
a marha, ott a vágásokat az értékesebb fák foglalták el. Igy
pl. a Brezicz nevü 4—5 éves vágásban csak egy-egy
tölgysarjat lát az ember hírmondónak, de egészben véve re-
ketye nyír, nyár, bükk és gyertyán lepik el a területet.
Ily gazdálkodás mellett természetesen itt-ott nyiressé vál-
tozott a néhai tölgyes. Sok helyen göthös gyertyánok és bük-
kök maradtak meg a vegyes erdőből, melyeket a nép valaha
ugy látszik legalább az erdőszéleken botolva is használt lomb-
takarmány nyerése végett.
A mintegy 4400 holdat kitevő bükkösök a rendszer-
telen szállalóüzemnek megfelelő állapotban vannak, nagyobbrészt
elég előkelvénynyel és fiatal csoportokkal. Ezért rendbe hoza-
taluk és felújításuk nem lesz nehéz feladat.
A körülbelül 6000 holdat elfoglaló jegenyefenyő er-
dőket mindez ideig rendszertelenül szállalták, és sok helyen
annyira kihasználták, hogy holdanként alig van bennük 16 drb
nagyobb fa, ezek is többnyire hibásak, s ép ezért hagyattak
meg. E faj árnyéktürő természetének kell tulajdonítani, hogy
ez erdőkben elég a különböző korú fiatal anyag, mely a fel-
újítást biztosítja. A nehezebben hozzáférhető részek természe-
tesebben jobbak mint a közelebb esők. Ez erdők rendbehozatala
czélba van véve. Legelső intézkedés, hogy a vágható és túl-
koros fák rendszeresen kiszedetnek, még ha fel nem használ-

785
hatók is, hogy a meghagyandó középkorú és fiatal fák a
kifejlődésben akadályozva ne legyenek. Ezenkívül a fiatal cso-
portokban, fiatal fákkal benőtt területeken a szakszerű gyérítés
nem csak erdőtenyésztési szempontból, de a jelenlegi, elődei
*
által úgyis érzékenyen megrövidített birtokos jövedelmének
némi pótlása tekintetéből is igen kívánatos, még pedig annyi-
val inkább, hogy az erdők jó karba hozásának, elődei által
ráhárított áldozatait valamivel könnyebben hordozhassa.
Minthogy az erdők többnyire bükkel vegyesek s ez utóbbi
fanem értéktelenebb voltánál fogva a vágástól nagyobb mér-
tékben kiméltetett meg, természetesen sok helyen tért foglalt
a jegenyefenyő rovására, mely tért tőle visszafoglalni a szak-
ember egyik feladata.
.Mintegy 720 holdnyi terület, részben a Körmöczbánya felé
vezető vasút mentén, véderdőnek van kijelölve az uradalomban.
E véderdők 2/4-ed részben tölgyből, 1/4-?d részben bükkből,
1/4-ed részben pedig jegenyefenyőből állanak. Vannak köztük
olyan területek is, melyek agyonlegeltetett, elsilányodott s csak
gyéren befásult köves meredek oldalokból állanak pl. azon
rész, mely a pityelovai határhoz s annak köves agyon-
legeltetett községi legelőihez és rosz erdeihez csatlakozik,
mindazonáltal 3 év óta szigorú legeltetési és használati tilalom
alatt vannak.
A beszterczebányai róm. kath. püspökség
alsó uradalmának erdőségei Garamszőllős táján
végződnek. Állabalkotó fanemei a tölgy, cser, bükk és
gyertyán. A szálerdőkben régente a rendszertelen szállalás volt
szokásban, s a községekhez közelebb eső részek, melyekben az
u. n. praedialisták faizást és legeltetést gyakoroltak, siralmas
állapotban vannak. Kopár területek és csonka, göthös fákból
álló haszontalan gyéresek keletkeztek a használat e szertelen-

786
sége folytán, sok helyen elpusztult talajjal, melyek beerdősi-
tésére csak az erdei- és feketefenyő s helyenként az ákácz
volna ajánlható. A távolabbi erdők itt is jó karban vannak.
A tölgyeseket a közelebbi két évtized alatt vetővágással igye-
keztek felújítani, de ez csak hézagosan sikerült. Ily helyeken
elég korán, lehetőleg a megritkított állab árnyékában kellett
volna a makkrakást alkalmazni, idővel a nagy fákat eltávo-
lítani, s mikor a magról kelt csemeték 10—12 évet elértek,
czélszerü lett volna a hézagokat erdei- és feketefenyővel
kipótolni s egyszersmind a tuskósarjakat kivágni. Különben
alkalmazzák a makkrakást, sőt ültetést is, de tán nem azon
aprólékosságba menő gondossággal, mely az ily munkánál a
sikerhez szükséges.
A régi rendetlen szállalás következése az is, hogy a
cserrel vegyes tölgyesekben a tölgy nagyobbára ki van szedve
s a cser meghagyva, a miáltal ezen utóbbi, kevésbé értékes
faj elterjedése mozdíttatik elő.
A tölgyesek egy részét cser hántó üzemben kezelik,
de a hézagok kipótlása makkrakás utján csak 3 év óta van
gyakorlatban, azért sok helyen a sarjadék-bokrok igen ritkán
állanak, s kiegészítésük most már csakis az állab letárolása
után lesz foganatosítható.
A bükk- és gyertyánállabok e fanemnek árnyéktürő
ermészeténél és szállalás utján való könnyű felujulásuknált
fogva, nagyobbrészt jobb karban vannak mint a tölgyerdők,
ezért felújításuk s rendbehozataluk könnyebben fog menni.
Az esztergomi káptalan erdei, a mint — igaz,
hogy csak felületesen — láthattam, eddigi kezelésükre és
jelenlegi állapotukra nézve jobbak az előbb vázoltaknál, habár
a felújítás terén korábban itt is elég mulasztás történt. Mind-
azonáltal e tekintetben 4 év óta örvendetes előmenetel tapasz-

787
falható, mint ezt a Rohozsnicza, Nemcsény és Valkócz határá-
ban látható erdősitésitések bizonyítják.
A Körmöczbánya szab. kir. főbányaváros tulajdoná-
ban lévő erdők egy része m. p. 3240 hold, Barsmegyében
fekszik. Ezek csak nem régen kerültek a kincstári kezelésből
a város kezelésébe. Részint tiszta, részint vegyes lucz-, jege-
nyefenyő és bükkerdőkből állanak. Már a kincstári kezelés
utolsó évtizedében, s azóta is jó bánásmódban részesülnek.
Felújításuk nagyobbára tarvágás által és luczfenyő ültetés és
vetés által történt. A luczfenyő mag nyerése a kincstári kezelés
idejében a Turócz megyében fekvő glaserháji napfényes magper-
getőből került ki; közelebbről egyszerű fűtött magpergetőket
rendeztek be e czélra.
A jelenlegi üzemterv szerint a 25 fokú lejtést meg-
haladó oldalokon a fokozatos vágással való felújítás van ki-
mondva, de csak két vágásfokozattal, a magfák hagyásánál
a jegenyefenyőnek kell kedvezni s a hézagok és a 25
foknál csekélyebb lejtéssel biró osztagokban eszközölt vágá-
sok ezentúl nem tisztán lucz, hanem fele részben jegenye-
fenyővel fognak beültettetni. E czélra mult évben megkezdették
a jegenyefenyő csemeték nevelését is. A város számos apró
csemetekerttel rendelkezik. Ezen erdőkben sok szép luczfenyő
fiatalos tanúskodik az erdők luczfenyővel való mesterséges
felújításának sikeréről. (Bővebb leirás jelent meg 1887-ben
Len de Ede erdőmester tollából e czim alatt: „A Körmöcz
szab. kir. főbányaváros tulajdonát képező fekvőségek gazdasági
viszonyaink ismertése, különös tekintettel az erdőgazdaságra.
Budapest." Ismertetve volt az „Erdészeti Lapok" 1887. évi
XII. füzetében.)
Nem hagyhatom megemlítetlenül, hogy a körmöczbányai
erdőségekkel szomszédos úrbéres erdőkben, nevezetesen Blau-

788
fuss, Svábenhof, Hornavész, Bartos-Lehotka és Ó-Körmöcske
határában a törvény életbelépte óta, bár nem nagy terjedelmű,
de igen sikerült lucz- és erdei fenyő telepítéseket eszközöltek,
és eszközölnek évről-évre.
Uj-Bánya városnak 4900 holdat meghaladó erdő
területéből 2400 holdat a bükk, 1000 holdat a tölgy és
1500 holdat a jegenyefenyő foglal el. A jegenyefenyveseket
ezelőtt főkép szállalva kezelték, ezek a legeltetés betiltása által
könnyen rendbehozhatók és természetes módon felújíthatók. A
többé-kevésbbé hézagos, vegyes fanemü és korú, itt-ott egyes
fenyvekkel tarkázott lombfaerdőkben részint szállaltak, részint
tarvágásokat eszközöltek, a helyes felújításra való tekintet
nélkül, s igy sok helyen sarjerdők, másutt pedig nyiresek
keletkeztek. Mindazonáltal mesterséges erdősítések is történtek,
főleg az Uj-Bányára vezető ut baloldalán fekvő terjedelmes és
véderdőnek kijelölt részben, lucz, erdei- és feketefenyővel, még
pedig igen jó sikerrel.
A Garam jobb partján, részint Uj-Bánya város, részint
az esztergomi káptalan birtokában lévő sok meredek talajú
rosz lombfa erdő látható, melyek az alattuk elvonuló ut miatt
véderdőknek vannak kijelölve. Ezen erdők talaja itt-ott viz-
mosta árkok által van megszaggatva, melyeknek sövényekkel
való átkötése az ut érdekében igen kívánatos volna.
A községi erdők, kevés kivétellel, rosz állapotban
vannak, bár tagadhatatlan, hogy vagyoni helyzetökhöz képest
pár év óta — a járási erdőtisztek vezetése mellett — több
helyt sikerült erdősítéseket foganatosítottak, de az erdők rosz
állapotán csak hosszas idő múlva lehet majd javulást tapasz-
talni. Vannak azonban dicséretes kivételek is. Ilyent találunk
mindjárt Uj-Bánya szomszédságában. Orovnicza, különben
szegény község, már régóta rendes vágásokban kezeli erdejét.

789
Igaz, hogy az utánpótlást a vágásokban elmulasztotta, s a
községhez közel fekvő erdőkben — legalább az erdőtörvény
életbelépte előtt — az alomszedést is gyakorolta; de a legel-
tetést a fiatalosokban mindig szigorúan tilalmazza. Ilyenek
még Garamszőlíős: Csejkő, Felső-Zsdány, Alsó- és Felső-
Trnavka községek úrbéres erdei is. Szép idős tölgyese van
Lutillának, meglehetős szép kelvénynyel. Szép jegenye-
fenyővel vegyes tölgyese van Nagy-Lócsa községnek, szép
jegenyefenyő kelvénynyel, mely a tölgyet — ha az ember
segítségére nem siet — ki fogja szorítani. Az ezzel majdnem
szomszédos bars-szentkereszti úrbéres legelőterületen mintegy
14 holdnyi igen sikerült tölgytelepítés látható, mely már
három éves.
Megjegyzem még egyébbiránt, hogy igen rosz, gyér erdő-
ket láttam, Pityelova határában göthös vén tölgyfákkal,
hol a folytonos legeltetés folytán a talaj pusztulásnak indult
és a kelvény egészen hiányzik. Ehez tartozik azon egyes
elnyomorodott tölgyekkel tarkázott köves oldal is, mely a
Garam-Berzencze és Körmöcz közti vasút felett kiszürkéllik és
véderdőnek van felvéve. Folytafását képezi a hasonlóan véd-
erdőterületnek való elpusztított bokros és fás községi legelő.
Sok rosz erdőt s legelő által elpusztított oldalt lát az ember a
Garam balpartján és az ide kimenő mellékvölgyek oldalain is,
Ladomér és Szénásfalu közt. Ilyen pl. a Podbrehi-
Lehóta erdeje a geletneki völgy jobb partján, tölgy, nyír s
más lombfával, valamint erdei fenyővel igen ritkásan fedett
félig kopár sziklás oldal, melynek folytatását képezi a nevezett
mellékvölgyön lefelé és a Garam lapályát szepélyző oldalra
kimenő u. n. Lehotkai-Pralló, a mely teljes pusztulás-
nak indult meredek, köves legelő területet a község az eszter-
gomi káptalanhoz tartozó apáti uradalomtól legelőmegváltás-
képen kapta.