ERDÉSZETI LAPOK
az Országos Erdészeti Egyesület
KÖZLÖNYE
Erdő- és földbirtokosok, erdészeti ügyekkel foglalkozók és
eedőtisztek szamába.
Szerkesztő:
BEDÖ ALBERT,
Oeszágos eőebdőmester.
főmunkatárs :
DIVALD ADOLF.
HUSZONEGYEDIK ÉVFOLYAM.
I—XII. FÜZET.
1882.
MEGJELENIK MINDEN HÓNAPBAN.
Ára egy évre, azok számára, kik az Országos Erdészeti-Egyesületnek nem tagjai,
8 frt. Az egylet azon alapító tagjainak, kik legalább 150 frtot alapítottak, ingyen
jár, mig azoknak, kik ezen összegnél kevesebbet alapítottak, az illető alapítványi
kamat beküldése mellett ára 3 frt. Rendes tagoknak a 8 frt évdij fejében
szintén ingyen küldetik meg.
Könyvárusoknak százalék nem adatik, valamint egyes fü
ORSZÁGOS ERI
KÖNfVTAi .
Csop.__£___________________
Az „Erd. Lapok" 1882. évfolyamának tartalma.
Oldal
Robbantó szerek alkalmazása a tuskófa kihasználásánál. Irta : S z é c s i
Zsigmond, m. k. erdőakadémiai tanár................ 1
Egyesilleti közlemények. (Az Országos Erdészeti Egyesület 1881. évi deczem-
berhó 18-án Budapesten és 1882. évi augusztushó 21., 22., 23., 24. és
25-dik napjain Máramarosmegyében tartott rendes közgyűlésének, továbbá
a f. évi januárhó 22-én, juniushó 11-én, augusztushó 20-án, októberhó
ő-éu és deczemberhó 7-én tartott választmányi ülésének jegyzőkönyve) . 12,
153, 489, 741, 823, 947, 1066
Titkári jelentés az Országos Erdészeti-Egyesület 1881. és 1882. évi rendes J-
közgyűlésén. Előadta: Horváth Sándor...........29, 814
Bosznia és Herczegovina erdészeti viszonyai...............44
A magyar erdők egy ujabban felfedezett ellensége. Ismerteti: R ó z s a y Rezső,
m. k. erdőrendezö........................49
A vadászati törvény reformálása érdekében. Irta : B i s e 11 Gyula, urad.
főerdész ............................53
"Vadászati tárcza. Közlik: S. A.; Téglás Gábor; Pettera Hubert, cs.
kir. fővadászvezető; Sej de Miksa, es. és kir. erdész; V. J.; Rózsay
Rezső; G e 1 i n e k ; Rctye'záti; N. N. és K a 11 i n a urak . . 59, 175,
811, 457, 703, 782, 890, 1010
A hamu hatása az elültetett csemetékre. Közli: Fekete Lajos, erd. ak. tanár . 64
Rügy- és levélkulcs a magyar birodalomban honos és honosított fásnövények
meghatározására. Szerkesztette : D i e t z Sándor , budapesti egyetemi
tanársegéd. (Folytatás és vége).................65, 185
Tidéki levél. Irta: Füzy Alajos, berezegi erdész............ 109
A fapiaczról . . . 110, 241, 322, 391, 460, 542, 633, 705, 791, 905, 1016, 1086
Különfélék. Kemény Gábor báró földmivelési minister életrajza- „Erdé-
szeti rendeletek tára". Tiszteletbeli tagsági oklevelünk átadása. Egyes
fanemek keménysége. A lomberdő mint a gyümölcstermés biztositója. Az
„Erdészeti Zsebnaptár". A vadászati ügyek előadása a földmivelési mi-
nisteriumban. A magyar erdészek társas estélye. Változások az erdészeti
szolgálat körében. Magyarosodunk..............114—120
Erdészeti Rendeletek tára .... 121, 251, 328, _4íi7, 550, 714, 915, 1025, 1 100
Az Orsz. Erdészeti-Egyesület pénztáránál teljesített befizetések .... 123, 225.
330, 399. 469. s«i "~, 916, 1089, 1112
A jegenyefenyő és bükk tenyésztése a badeni nagyhercegségben. Irta :
Tomcsányi Gusztáv, m. kir. erdész...............129
A magyar erdészeti irodalom keletkezéséről. Irta: Roxer Vilmos . . . . •. 145
A horvát-szlavonországi államerdők és az ottani beruházási alap kezelése. !
Közli : B e d ő Albert......................158
Hazánk egy uj Lonicerája. Dr. Borba s Vinczétől...........164
A vetés és ültetés módjának befolyása a kifejlődő állab növekvési menetére.
Közli: Horváth Sándor, m. kir. erdőmérnök...........168
IV
Oldal.
Lapszemle. A „Forstwissenscliaftliches Centralblatt"-ból. Erdészeti dönt-
vények. A tölgyvetések védelme timárcserrel. A „Wiener Landwirth-
schaftliche Zeitung"-ból; A májusi fagyok híradói. Az osztrák erdészeti
kísérletek közleményének Il-ik kötete megjelent. „A Revue des eaux
et foréts"-ból. A „Wiener lllustrierte Gartenzeitung" a coniferák szaporí-
tásáról. El lehet-e a bükkmakkot homokban tartani ? The Journal of
forestry and Estate Menagement. Erdészeti és Gazdászati folyóirat.
„Oesterreichhische Monatschrift für Forstwesen"........ . 171—175
Erdőstatistika Németországban. Közli : Horváth Sándor - ........179
Vidéki levelek. írták: Réman József, erdőmester és Poldner Adolf . 181
Felhívás ..............................243
Különfélék. Egy fiatal kakuk sorsa. „Hylesinus minor tartózkodása."
A fatörzsek csavarodásáról mint szilárdsági alapelvről. Uj impregnálási
mód. A fa vágatására legalkalmasabb idő. Rendkívül nagy erdőégés.
Változások az erdészeti szolgálat körében. Magyarosodunk .... 244—26Ö
Előfizetési felhívás az „Erdészeti Lapok" 1882. évi, vagy huszonegyedik év-
folyamára ............................259
Szerkesztői üzenetek........................ . 260
A „selmeczbányai m. k. erdőakadémia növénykertjeiről." Irta: Matusko-
v i c h Béla, m. kir. erdész.................. 265, 357
Adatok a tisztaáru és fafogyaték közötti viszonyra a fürészüzletnél. Közli :
Maderspach Viktor......................273
A czirbolyafenyő előjövetele Tirolban. Irta: T— s.............278
Az erdészet 1882. évi államköltségvetése................286
Tölgyertési munkálatok a temesvári m. k. erdőgondnokságban. Közli : Gajáry
József, kezelő főerdész......................296
A hazai cserkéregüzlet lefolyása az 1881. évben. Irta: gyöngvösi Seb midi
Rezső......................;.......301
Lapszemle. A „Forstwissenschaftliches Centralblatt"-ból. A „Forstliche
Blatter" a „megmérgezett fegyvergolyók"-ról. Az „Oest. Monatschrift f.
Forstw.". A „Wiener landwirtschaftliche Zeitung"-ból. Cserebogár télen.
Kopár (puszta) területek befásitása Poroszországban. Az „Oest. ung. Han-
delsblatt für Walderzeignisse"................. 305—309
Különfélék. Az „Erdészeti Lapok" tartalomjegyzékének befejező része.
Külföldi fák figyelemre méltó tenyésztése. A nyirfa ásványi anyagainak
ismeretéhez. A jegenyefenyő. „Famáz". Változások az erdészeti szolgálat
körében. Magyarosodunk. Halálozások............. 325—328
Előfizetési felhívás az „Erdészeti Rendeletek Tára" első évfolyamára .... 332
Az „Erdészeti Lapok" tartalma, 1862—1880. (Tárgy szerint sorozva.) Közli :
Szabó Adolf, kir. erdőfelügyelő. (Folytatás és vége)
Az erdészeti ügyek közigazgatási kezelése hazánkban. Irta : Bedő Albert . 337, 401
A bajor erdőtiszti személyzet nevelése. Közli : Illés Nándor.......364
Ujabb adatok a cserhántás köréből. Közli : R o x e r Vilmos, kat. felügyelő . 370
Czélszerü-e tömegesen összefüggő korosztályokat kisebb vágássorozatok alakí-
tása által szétszakítani ? Irta : B e 1 h á z y Emil...........374
^Egyesületi élet Németországban. Közli : H. S...............376
Növénytenyésztési kísérlet villamos fény segélyével. Irta :Kachelmann . 378
Lapszemle. Fagyöngy és a húros rigó. Nagyobb magból nem lesz nagyobb
csemete. A „Mittheilungen des technologischen Gevverbe Muzeums"-ból.
Az „Üesterreichische Monatschrift für Forstwesen"-ből. A „Zeitschrift
für Forst- und Jagdwesen«-ből................ 381—386
Vidéki levelek. írták : Odor Ignácz, [főerdész; Ziegelhoffer Mihály,
gy. püspöki erdész és Geisinger József, m. kir. főerdész.....386
Felhívás az Országos Erdészeti Egyesület t. tagjaihoz...........392
V
Oldal.
Különfélék. A földadószabályozás alkalmából készitendő erdőkataszter
ügye. Irodalmi hir. Erdei termékek forgalma az 1881-dik év második
felében. A szénsavas mésznek a kétszikű fásnövények törzsében való lera-
kodásáról. Szeszgyártás fából. Kenyér fakéregből. Hamisított szarvasgomba.
A papiros nyirfa. Mesterséges épületfa. A kéménykorom haszna. Magyaro-
sodunk ........................... 392—399
A czirbolya-fenyő (Pinus cembra) előjövetele- és tenyésztéséről a központi
Kárpátokban. Közli : R o w 1 a n d Vilmos, urad. főerdőmester.....422
Erdőbeosztás és úthálózat. Közli : M u i c s István............427
Egy kis város erdőgazdaságának története. 1326—1881. Irta: Mi kulik
József ............................. 432
A bádeni állami erdők gazdasági eredménye 1880. évről. Közli : T. G. . . . 445
Lapszemle. „Mittheilungen des tech. Gewerbe-Museums". Az erdőrende-
zés Braunsehweigban. Az „Alig. Forst- u. Jagd Ztg"-ból. Az „Allgemeine
Forst- und Jagd Zeitungéból................. 446—448
A Pinus Lambertiana. Közli : T. G................... 449
Vidéki levelek. írták: Ercsényi Béla, m. kir. erdőgyakornok; V e r-
b o v s z k y József, m. k. erdész és F ü z y Alajos, herczegi erdész urak . 45 1
Felhívás az 1832. évi erdészeti államvizsgák tárgyában..........463
Különfélék. Az örökzöld levelek élettartama. A feldolgozott fa felisme-
rését elősegítő művecske. A Nyirkos falak szárazzá tételének egy módja.
Erdőégés Amerikában. Poroszország halászati költségvetése 1832-re. A
hamu mint trágya. Felhívás. Változások az erdészeti szolgálat körében.
Magyarosodunk. Halálozások................. 463—467
Észrevételek a „Fafogyaték beszáradás következtében" czimü czikkhez. Irta :
S z é c s i Zsigmond.......................473
A schwarzwaldi erdei utakról. Közli : Tomcsányi Gusztáv, in. kir. erdész . 478
Adatok a magyar birodalom gubacsainak ismeretéhez. Irta : D i e t z Sándor . 486
Az Országos Erdészeti-Egyesület 1882. évi rendes közgyűlésének tárgysoro-
zata és napirendje........................515
Könyvismertetés. Közli: Illés Nándor................518
Párhuzam a talajban véghezmenő physicai és vegyi folyamatok és a szerves
élet közt. Fekete Lajostól ...................524
Lapszemle. A „Forstwissenschaftliches Centralblatt"-ból. Az erdők és az
árvizek Olaszországban. Rendkívüli bevétel egyéves erdei fenyőcsemeték után.
„Revue des Eaux et Foréts"-ből. „Jahrbuch der preussischen Forst- und
Jagdgesetzgebung-'-ból. „Zeitschrift für Forst- und Jagdwesen"-ből . 529—533
Vidéki levelek. írták: „Egy jelen volt" ; Reman József, erdőmester és Seide
Miksa, járási főerdész urak . . ..................534
Különfélék. Figyelmeztetés. A selmeczi erdőakadémiáról. „Erdészeti
Rendeletek-Tára". A botgyártásra vonatkozólag. A boszniai erdőtisztek.
Változások az erdészeti szolgálat körében. Magyarosodunk. Halálozások 545—549
Pályázati határidő meghosszabbítása...................549
Baden nagyherczegség erdészeti viszonyai. Irta : Tomcsányi Gusztáv,
m. kir. erdész..........................560
A selmeczi m. kir. erdőakadémia hallgatóinak ez évi tanutazása. Közli :
Fekete Lajos, erdőakadémiai tanár................576
Az erdei fák régi magyar nevei. Közli : Szerémi...........587
A lucz-, jegenye- és erdei fenyőcsemeték gyökérzetéről. Közli: dr. Nobbe
előadásai nyomán L a v o t h a Albert, árvái urad. erdősegéd.....603
Amerikai erdészek kongresszusa. Közli : M u d r o n y Pál....... 605, 664
Lapszemle. A „Zeitschrift für Forst- und Jagdwesen"-ből. A „Zeitschrift
für deutsche Volkswirtschaft"-ból. Az „Allgemeine Forst- und Jagdzei-
tung"-ból. A „The Journal of Forestry"-ből...........618—622
\ L
Oldal.
A fényképmérés feltalálója. Közli: Ujsághy Zsigmond, m. kir. katast.
erdőbecslőfelügyelő.......................623
Vidéki levelek. írták : Kutro w á t z, főerd.; Simon Gyula, járási főerdész
és Fnchs János, m, k. erdész urak...............625
Egy óriási Dyárfa. Közli : V é s s e y Fcrencz, kir. alerdőfelügyelő.....630
Különfélék. Figyelmeztetés. A luczfenyő. Uj könyv. Tiszafa sarjak. Ada-
tok a geszt tulajdonságainak és keletkezésének ismeretéhez. A burgonyának
erdőben való tenyésztéséről. Faültetvények a franczia állami utakon. Az
„Oleander". Rovarok elleni védszer. Ausztráliai fák királya. Magas „sport"
A londoni utczákon használt faburkolat. Egy álló fákon át épült vasút.
Sajátságos sirbolt. Egy körtefa. A fürészpor. Geszt és szijács. Korcsfenyő.
A vörösvirágu erdei fenyő. Változások az erdészeti szolgálat körében.
Magyarosodunk....................... 634—642
Hirdetmény............................. 642
A Selmecz városa körül lévő kopár hegyek beerdősitéséről. Irta : B e 1 h 4 z y
Jenő, m. kir. erdőtitkár......................649
Magyarország erdőterményeinek áruforgalma a múlt 1881. év második felében.
Közli : Illés Nándor......................659
Az erdészeti vegytan előadása érdekében. Közli : Vadas Jenő, m. kir.
közp. erdészjelölt.........................674
A legrégibb magyar erdészeti tárgyú mii. Közli : Dietz Sándor.....679
Lapszemle. „Két külföldi cserzőanyag". Árt-e vagy használ a rovaroknak
a téli fagy ? A „Centralblatt für das gesammte Forstwesen"-ből. Erdei
termények értékesítése Amerikában.............. 688-091
A triesti kiállítás. Ismerteti : E n g e 1 D. F................692
Vidéki levelek. írták : Illés Nándor; Verbovszky József, m. k. erdész
Eresén yi Béla, m. kir. erdőgyakornok és Odor Ignácz, főerdész
urak........................... 695—703
Adományok a „magyar erdőtisztek és erdészeti altisztek segélyezési alapít-
ványa javára................. 708, 792, 909. 1019, 1092
Hirdetmény a folyó 1882. évben megtartandó erdészeti államvizsga tárgyában . 709
Hirdetmény a folyó 1882. évben megtartandó „erdőőri szakvizsgák" ügyében . 709
Különfélék. A magyar gazdák és erdészek segély- és nyugdijegylete. A
fatömeg gyarapodás. A fák tartalékanyagának szerepe a cambium táplá-
lásánál. A gyürűképzés kezdete. A fatörzsek vastagsági átmérőjének idő-
szaki változásai. A fák vastagodása a különböző évszakokban. Változá-
sok az erdészeti szolgálat körében. Magyarosodunk. Halálozás . . 710—713
Tisza Lajos elnöki beszéde az Országos Erdészeti-Egyesület 1882. évi rendes
közgyűlésén...........................721
A rendszeres gazdasági üzemtervek mikénti készítésének kérdéséhez. Irta :
B e 1 h á z y Emil, kir. főerdőfelügyelő................726
Az „Orsz. Erdészeti-Egyesület" máramarosi közgyűléséről. Fekete Lajostól . 747
A szarvasgomba (Tuber cibarium v. melanosporum) s annak előjövetele,
tenyésztése és értékesítése. Irta : Székely Mihály.........767
Lapszemle. (Hongh: Report upou Forestry). Az „Oesterreichische Mo-
natschrift für Forstwesen". „Centralblatt für das gesammte Forstwesen".
A „Revue des Eaux et Foréts"-ből.............. 773—775
Vidéki levelek. írták: Sárközi Miksa, járási főerdész; Schuster Fe-
rencz, főerdész és F ü z y Alajos, berezegi erdész urak..... 776—781
Különfélék. Az „Erdészeti Zsebnaptáráról. A vasmegyei gazdasági egye-
sület pályázatot nyit. Adatok a faanyag és fásult szövetek ismeretéhez.
Uj impregnáló szer. Cserkéregbehozatal Amerikából. Az erdőt képező fák
vízszükséglete. Változások az erdészeti szolgálat körében. Magyaroso-
dunk. Halálozás....................... 792—797
Vlí
Oldal.
Tudósítás és felhívás az Országos Erdészeti-Egyesület tagjaihoz......797
Miként lehetne Máramarosban a nagykiterjedésű kincstári és magánuradalmak
jövedelmét fokozni? (Az Országos Erdészeti-Egyesületi, évi közgyűlésén
előadta : B i k k a 1 Nándor, erdőigazgató............ 802, 933
A csonkolás vagy tuskóvágás a sarjerdőkben. Irta: Nagy Sándor.....811
A hazai orgonafa-fajokról. Dr. Borbás Vinczétől...........880
Lapszemle. „Centralblatt f. d. gesammte Forstwesen". „Forstliehe Blátter".
A német erdészeti statistikai ügy egységes szervezése. A farostból varrásra
és horgolásra alkalmas szálak készítése. Az erdei fenyőcsemeték tűhullása.
A fauedv keringéséről.................... 887—890
Vidéki levelek. írták : S c h o 11 z Miksa és K r e y b i g László urak . 900—904
Felhívás a „Magyar erdőtisztek és erdészeti altisztek segélyezési alapjából
és a „Wagner Károly emlékére barátai és tisztelői által tett alapitvány"-
ból adandó segélyek ügyében....................910
Különfélék. Az erdei fenyő termőhelye. A járulékos gyökerek keletkezé-
séhez. A fák keménysége. A szt.-pétervári növénykertek fás növényei. A
fának aszalása, v. i. a nagyobb hő által való faszáritás. Kinevezés. Vál-
tozások az erdészeti szolgálat körében. Magyarosodunk......911—914
Pályázat az erdőrendezéstan kézikönyvére...............914
A máramaros-megyei közbirtokossági és községi erdőkről. Az Országos Erdé-
szeti-Egyesület f. évi közgyűlésén előadta : Kabina János, királyi erdő-
felügyelő............................921
A lúezfenyő (Abies excelsa D. C.) két változata. Közli: L a v o t h a Albert,
árvái uradalmi erdőtiszt.....................1)43
A trieszti kiállítás erdészeti része. Közli: S z é c s i Zsigmond, erőakadémiai
tanár.............................952
Debreczen város erdőgazdasága. Irta : Török Gábor, okleveles erdész és
gazd. tanint. tanár............•........956, 1047
Még egyszer a selmeczbányai m. kir. erdőakadémia növénykertjeiről. Irta :
Dietz Sándor.........................966
A vadászati törvény módosításához. Közlik : S z. és B e 1 h á z y Jenő, erdő-
titkár, urak...........................972
Lapszemle. Az előző nedves év batása a fiatal csemetékre. A bükkfa mint
hidpadló. A fűztenyésztés. A mezőgazdasági közteshasználatnak az erdő-
talaj minőségére gyakorolt befolyása. Európa összes erdőállománya. Egy
fenyőmagvakkal tett csiráztatási kísérletről. A francziaországi magán-
erdők szakszerű kezelése................... 975—980
Az 1882. évi erdészeti államvizsgák..................991
Az erdőőri szakvizsgák........................984
Felhívás a magyar erdészekhez és a magyar erdészet barátaihoz, a tervbe vett
uj erdészeti műszótár ügyében. Horváth Sándortól........1006
Vidéki levél. Irta: R e m an József, erdőmester.............1011
Figyelmeztetés...........................1017
Meghívó..............................1019
Különfélék. Az alma és bükk rákja. Ujabban ismertté lett feltűnő koru-
és nagyságú fák. A fák excentrikus vastagsága. Változások az erdészeti
szolgálat körében. Magyarosodunk.............. 1020—1025
Előfizetési felhívás az „Erdészeti Lapok" 1883. évi, vagy huszonkettődik év-
folyamára ...........................1033
Fatenyésztési kísérletek. Irta : Marosi Ferencz, m. k. erdész......1035
A tiroli áradások után. Közli : Maderspach Victor.........1043
Az erdők tiszta jövedelme és az új erdőtörvény. Közli : Mikulik József,
ügyvéd.............................1056
VIII
Oldal.
Megjegyzések Dietz S. „Rügy- és levélkulcs" czimü munkájára. Dr.
B o r b á s Vinczétől........................1066
Lapszemle. Svéd fenyó'magvak használata. A Jó reményfoki erdőkről.
A Quebrachofa, egy uj cserzőanyag............. 1084—1085
Különfélék. Kitüntetés. Az erdészet 1883. évi költségvetése. Az erdé-
szet 1881. évi zárszámadása. Az „Erdészeti Rendeletek Tára" elfogyott.
Az „Erdészeti Zsebnaptár" ügyében. Értesítés. Az adventiv (járulékos)
gyökerek képzéséhez. Az Egyanyás galagonya klassifikatiója. A franczia
erdészeti személyzet katonai szervezése. A határőrvidéki beruházási alap
erdeiből. A horvát állami erdőkből. Mocsárok kiszárítása. Tölgyek be-
tegségéről. Magyarosodunk................. 1094—4100
Szerkesztői üzenetek.........................1116
Az Országos Erdészeti-Egyesület tagjai 1882-ben............1117
ERDÉSZETI L
az Országos Erdészeti Egyesület^
KÖZLÖNY E.
Szerkesztő:
Bedő Albert
Kiadó :
Az Országos Erdészeti-Egyesület.
Megjelenik minden hónapban.
Huszonegyedik évfolyam. I. füzet. 1882. Januárhó.
Előfizetési dij egy évre 8 frt. Az Országos Erdészeti-Egyesület azon alapító tagjai,
kik legalább 150 frt alapítványt tettek, valamint a rendes tagok is a 8 frt évi
tagsági dij fejében, ingyen kapják. Oly alapító tagok, kik 150 írtnál kevesebbet
alapitottak 3 frt kedvezményi árért járathatják.
Jjsílr* Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapesten, Lipótváros, Hold-utcza, 21. szám, ii. emelet.
A lap irányával nem ellenkező hirdetések mérsékelt dijért közöltetnek.
Robbantó szerek alkalmazása a tuskófa kihaszná-
lásánál.
Irta: Szécsi Zsigmond, m. k. erdöakadémiai tanár.
Az évi vágásokban visszamaradó tuskó- és vastagabb
gyökérfa meg nem vetendő fatömeget képvisel. Nagy átlagban
vehetjük, hogy az a földfölötti fatömeg 1/4-ed részét teszi.
Ezen fatömeg nyerése tehát mindazon esetekben, melyekben
sem az erdőtörvény, sem más erdőgazdasági tekintetek azt
nem tiltják, indokolva van, ha a termelési költségek levonása
után még haszon mutatkozik, eredjen ez a nyert fából, vagy
a talajnak mezőgazdasági növények termelésére történt jobb
előkészítéséből, a foganatosítandó erdősítésből vagy az egyik fa-
nemből a másikba való átmenet megkönnyebbítéséből, vagy
pedig abból, hogy a telepítendő fiatalosnak ártalmas rovarok
búvó helyeit ez utón eltávolítjuk.
A tuskóirtás e szerint különösen faszegény vidékeken,
melyek erdőállománya ha szép is, de csekély, továbbá jó
Erdészeti Lapok. ^
2
talajon álló állatokban mutatkozik előnyösnek, melyek talaja
az állab letárolása után, — (már annak a mindenféle zőle-
és cserjéktől való kitisztítása, a gyertyánnak kiirtása, és a
tölgynek oda való telepithetése végett is) — 2— 3 vagy 5 — 6
évig mezőgazdaságilag mivelendő. Ilyen vidék, van hazánk sík
és dombos részeiben elég. A tuskóortás alkalmazhatása itt
tehát egészen a termelési költségek nagyságától függ. Hogy
ezek sokkal nagyobbak, mint a törzsfa termelésénél, valamint
hogy annak oka a függélyes gyökerek ellentállásának nehéz
legyőzésében és a tusakfa csekélyfoku hasadékonyságában rejlik,
mindenki tudja.
A tuskók vastagságának növekvésével növekszik a nyerhető
fatömeg is, de egyúttal és pedig aránytalanul a fennebb
jelzett ellentállás is. Nem csoda tehát, hogy a szakemberek
már régi idő óta a sokszor gyér és drága emberi munkaerőt
gépek és robbantó anyagok által igyekeztek pótolni.
A feltalált gépek meg nem feleltek a várakozásnak,
mert nevezetesen vastagabb tuskók ortásánál, — mit saját
tapasztalataink nyomán is állithatunk — hatálytalanok. Azon-
kívül a gépek használata még igen sok más akadályba ütközik,
melyeket itt közelebbről fejtegetni nem szándékunk, és csak
azon meggyőződésnek adunk kifejezést, miszerint egészen meg-
felelő ortógépek feltalálására még jövőben sincs remény.
A robbantó szerek e czélra való alkalmazása ugyan
szintén régi, mert az U h r i c h-féle robbantó csavar feltalálása
előtt a gyúzsinóros töltés és elsütés bár ritkán, de már régen
alkalmazásban veit. A tuskórobbantás azonban különösen csak
a fennebbi robbantó csavar javítása és a dynamit feltalálása
óta nyert élénkebb lendületet. A német sajtó a lefolyt évti-
zedben, több kicsiben és nagyban tett kísérletek közül, melyek
eredményei, valamint a saját, 4 év óta az erdőakadémiai hall-
gatókkal keresztülvitt kísérleteim következő tapasztalatokra
vezettek.
A robbantás csak ott előnyös, a hol időt aka-
runk megtakarítani, és munkaerőt kímélni; tehát kü-
lönösen :
a) a hol a tuskókat gyorsan kell eltávolítani, legyen ez
erdősítési, vagy egyéb mivelési, vagy pedig a káros rovarokra
való tekintetek miatt;
b) ahol a munkaerő gyér és drága;
c) erősebb tuskóknál.
Mint további előnyök felsorolhatok még, hogy az által
sok szerszámot lehet megtakarítani, és hogy a robbantott fát
a fogyasztó is szivesebben veszi, mert az könnyen hasitható
szét, minthogy már sok finom repedéket tartalmaz.
Hamm pontos összehasonlító kísérleteinél*) a dynamit-
tal való robbantással következő megtakarításokat ért
el a kézi munkával szemben, melynek napszáma 1 frt 50
krba került:
1. 0-30—0-70 m. vastag már kiortott fenyőtus-
koknál 50°/0-ot időben, 20°/0-ot pénzben;
2. 0'60—4'00 m. vastag, csak körülortott (angerodet)
fenyőtus koknál 50°/0-ot időben, 8°/0-ot pénzben;
3. 0-66 —1-25 m. vastag, csak körülortott tölgy-
tuskóknál 58°/0-ot időben, 50°/0-ot pénzben;
4. 0"70—riO m. vastag, csak körülortott bükk-
tuskóknál 60°/0-ot időben, 43°/0-ot pénzben.
Hasonló eredményeket kaptak a bacleni nagyherczegségi
és a würtembergi királyi államerdőkben keresztülvitt kísérletek
alkalmával.
*) Centralblatt f. g. P. 1875. szeptemberi füzet, 458. és a következő
lapokon.
4
Hogy e czélra a durva por, vagya dynamit
a 1 k al mat o sabb-e? — az a körülményektől függ.
A dynamit előnyei: Hatása sokkal nagyobb, és tetszés
szerint fokozható; alkalmazása igen egyszerű és semmi különös
műszereket nem igényel. Hátrányai: Kétszer oly drága
mint a durva lőpor; megszerezhetése bajosabb; már -+- 9° C.
foknál megfagy s ekkor csak erősebb gyutacsok használata
mellett, és igy is jelentékeny erőveszteséggel robbantható csak
fel. Eltartása és kezelése — (bár sokan tagadják) — a
munkások kezeiben veszélyesebb; különösen a megfagyott töl-
tények felolvasztása igen veszedelmes. Erős méreg, és ha a
munkás dynamittól tisztátalan kezekkel orrhártyáit megérinti,
rendkívül erős fejfájást kap.
A lőpor előnyei és hátrányai a dynamitnál felsorol-
tak nyomán önként következnek. Itt csak azt akarjuk kiemelni,
hogy bár valami különös műszer a pornál sem okvetlenül
szükséges, — (a gyúzsinóros eljárás mellett t. i.) — mi a
munka gyorsítása végett mégis szabályként a robbantó csavar
alkalmazását feltételezzük, s igy tehát mégis műszerre van
szükség.
További az előbbinél jelentékenyebb hátránya az, hogy
hatását nem lehet kellően fokozni.
Hogy már most a két robbantó anyag e czélra való
értékét tudjuk méltányolni, s a szerint azután azokat a
körülményekhez mérten alkalmazni is, a következő meg-
fontolásra van szükségünk.
A tuskófa termelésénél két különböző munkát kell meg-
különböztetnünk, t. i. a gyökerek elvagdalását, vagyis a
tuskó helyéből való kimozditását, és azután széttaszitását. Az
első munkát a fejsze könnyen elvégzi, a mennyiben a gyöke-
rek hozzáférhetők; a második már sokkal nehezebb a fejsze
szempontjából, mert a tuskófa nehezen hasad. A robbantó
5
szerekkel ez megfordítva áll. A tuskó belsejébe elhelyezett
robbanó anyagból kifejlődő gáz a fát a központból mindenfelé,
de különösen a nagyobb felületet nyújtó lyukoldalakon kifelé
nyomja. A lyuk fenekét képező farostok torlódásra (visszaható
szilárdságra), az oldalakat képezők és az ezek mögött lévők
pedig a kihajlásra (ruganyosság és szívósságra), később pedig
az eltörésre (viszonylagos szilárdságra) és az elválasztásra
(hasadékonyságra) vannak igénybe véve. Minthogy ezen szilárd-
ságok közül a fa oklalvásti összefüggése, mely hasadékony-
ságában nyeri kifejezését, a legkisebb: ez oknál fogva a tuskó
mindenekelőtt széthasad; de mihelyt ez történik, a feszült
gázok szabad kimenetelt találnak s igy a fa viszonlagos szilárd-
ságát már le nem győzhetik.
Minél lassabban gyulád az illető robbanó anyag, vagyis
minél lassabban fejlődik a gáz, annál inkább lép ezen tünemény
előtérbe; és megfordítva. A por az elsőnek, a dynamit a
másodiknak természetével bir. Innen magyarázható meg, miért
nem képes a 200 és több grammos portöltés nagyobb hatást
előidézni, mint a 80 grammos, miről többszörösen volt alkal-
munk meggyőződni. A fa már rég elhasadt, midőn a por
másik részét a nyílásokon, de különösen a lyuk száján keresztül
látjuk égni.
A dynamitban ellenkezőleg rendkívül gyorsan ható
erőt bírunk. Ab el, Angolországban megejtett híres kísér-
letei kimutatták, hogy egy 25 cm. hosszú töltény robbanási
ideje, t. i. mig a robbanás az egyik végtől a másik végig
terjed, a dynamitnál == 0"00001 másodpercz, a puska-
pornál = 0,01 másodpercz. A dynamit, kellő mennyiségben
a tuskóba téve, ez oknál fogva nem csak hajit, hanem tör és
szaggat is. Erőhatása oly pillanatnyi, hogy a kész hasadék
daczára is még folytatja romboló munkáját, és az elhasitott
darabokat messzire széthordja. Ennek megvilágítására szolgáljon
6
azon tény. hogy midőn a porral való robbantás által már
több részre felhasított, de még összefüggő tuskó lyukába
középnagy dynamittöltényt teszünk, ez a sok rés daczára a
tuskót szétveti.
Itt tehát az eredményt lehet szabályozni. Midőn az
ortást és a tuskó széthasitását csak megkönnyíteni akarjuk,
kicsiny töltényt veszünk; midőn az utánortást, vagyis a kézi-
munkát a legkisebb mérvre akarjuk leszállítani, nagyobb
mennyiséget teszünk a lyukba, mert módunkban van a tölté-
nyek nagyobbitásával az erőt annyira fokozni, hogy a tuskó
egészen eltűnik a hely színéről. Ez utóbbi eljárás azonban
természetesen mindig nagyobb költséggel jár, és csak ott
volna okadatolva, hol a tuskókat igen rövid idő alatt kellene
eltávolítani.
A tuskó fa-termelés legnagyobb munkáját, t. i. a tuskók
felhasítását, s ez által megkönnyített darabonkénti kitörését
azonban már csekély mennyiségű lőporral is lehet elérni; és
épen ezen a kellő mértékre leszállított követelésben, valamint
nagyobb olcsóságában fekszik a lőpor jogosultsága a tuskófa-
termelésre való alkalmazására. Feltűnő, de a robbanó anyagok
fára való hatásának fennebbi megvizsgálásából könnyen
megfejthető jelenség az, hogy a lőpor e czélra való alkalmas-
sága a fanemek szívósságával növekszik. Megcson-
tosodott gyertyántuskóknál u. i. már csekély poradagok mellett
is jobb eredményeket kaptunk, mint a sokkal könnyebben
hasadó tölgytuskóknál. A dynamitnál ez megfordítva
állott.
Ezen tünemény abban leli magyarázatát, hogy a pornak
első esetben ideje volt egész tömegén keresztül meggyuladni,
mielőtt a nehezen hasadó fánál repedékek mutatkoztak volna,
s igy azután egész erejével hathatott a fára. A könnyen
hasadó tölgynél ellenben a por első részének elégéséből kifej-
7
lődött erő elegendő volt repedékek képzésére, melyeken keresztül
a később kifejlődött gázok eltávozhattak. A dynamit, csekély
mennyiségben alkalmazva, a gyertyánnál szétrepeszthette ugyan
a fát, de a farostok szívósságánál fogva nem győzhette le
viszonylagos szilárdságát, és a hasitványok a gyöktörzs, vagy
pedig a gyökfő táján egybefüggtek. A nem szívós rostu tölgynél
ugyanazon adagok a gyors hatás folytán nemcsak hasittattak,
hanem az egyes darabokat teljesen el is választották.
Eredmény tekintetében továbbá rendkívül fontos a tuskó-
robbantásnál azon körülmény, vájjon a tuskó a földből már
ki van-e emelve, — (pl. széldöntvényeknél; a törzsfa feldol-
gozásánál visszamaradt görcsös tönkök, stb.) — vagy pedig
még abban ül-e; és itt ismét, vájjon körül van-e ortva vagy
nem. A már fekvő tus koknál a hatás legnagyobb;
a körü 1 orto11akná 1 ugyan kisebb, de még mindig
kielégítő; a körül nem ortottaknál azonban
határozottan elégtelen.
Ezen jelenség a farostok viszonylagos szilárdságának
magaviseletéből, és a robbanás pillanatában működésbe jövő
emeltyűk hosszúságából magyarázható meg. Mind a két tényezőt
előnyünkre fordítjuk, midőn a többé-kevésbé szintesen elágazó,
és könnyen hozzáférhető oldalgyökereket lehető közel a tus-
kóhoz keresztülvágjuk.
A robbantással elérendő czél, valamint a robbantó anyagok
a fa különböző szilárdságaival szemben követett s fennebb
kimutatott magatartása eléggé indokolják azon szabályt, hogy
a robbanó anyag elhelyezésére szükséges lyukat mindig
a vágás lapján, és pedig pontosan a közepén
egész a gyök főig kell fúrni, és csak midőn a tuskó belül
korhas, vagy már sxét van hasitva, oldalt alkalmazandó.*)
*) Ez előtt mindig oldalt ajánlották.
Szerző.
8
Ha pedig a tuskó a földből már ki van emelve, akkor a lyuk
a gyökerek oldala felől, azaz alulról, a fa tengelye irányában
fúrandó.
A mi a töltés nagyságát illeti, ez nemcsak a robbanó
anyagtól, a fanemtől, a tuskók átmérőjétől és minőségétől, de
egyszersmind attól is függ, hogy a termelési munkából meny-
nyit akarunk a robbanó anyagnak, és mennyit a kézimunkának
szánni. Ez utóbbi ismét a helyi napszám nagyságától, vagy
pedig a munka sürgősségétől fog függni. Bár néhány kisérlet
után soha sem lesz nehéz a helyes mértéket eltalálni, mind-
azonáltal szolgáljon addig is azon tapasztalati adat, hogy
közepes viszonyok között a dynamitból kör ül belől
annyi grammnyi töltényt kell alkalmazni, ah ány
centiméter a vágási lap átmérője, mely adagot
kedvezőtlen viszonyok között is már csak néhány grammal
kell megtoldani, kedvezőknél pedig szintannyival lehet apasztani.
A porból közepes ily viszonyok között annyit
veszünk, mint a dynamitból, a 80 grammot felülmúló
töltéseket azonban, mint puszta pazarlást, kerüljük.
Hogy a tisztelt olvasók azon részének, kinek még nem
volt alkalma ily robbantásokat látni, a két robbantó anyag
hatásáról, midőn fokozott adagokban és különböző körülmények
között alkalmaztatnak, világos fogalmat és a fennebbi állítá-
sainkra nézve egyszersmind bizonyítékot is adhassunk: erre
szolgáljon megejtett kísérleteinkből a következő néhány példa:
9
ío*
t-i
fi"
CG
A tuskó
állapota
A tüské-
ről
p
>->
A töltés nag
a!
k — kö-
rülortva
C3
es
mé,g
íasadt
s
-cS
Sl
Uj
'O
<
<
n = nem
körül-
ortva
"3
í*~t
'o
ctiméter
gr.
f = fekvő
darai)
Gyertyán és por.
1
24
40
30
n
—
4
2
32
45
64
»
—
4
3
35
31
64
k
—
1
4
35
35
70
—
4
5
34
24
100
1
—
6
29
29
150
_
3
7
34
50
160
—
4
8
28
41
184
»
—
4
9
35
30
80
f
■
4
Gyertyán és dynamit.
10
31
30
2ó
n
—
4
11
33
27
57
_
15
12
38
32
87
»
1
3
13
22
30
25
k
—
4
14
33
28
25
—■
5
15
33
47
57
*
oo
—
16
32
24
57
»
2
oo
17
45
25
71
oo
—
18
32
38
114
»
oo
—
19
22
23
25
f
—.
oo
20
50
34
57
f. tünk
5
Megjegyzés
teljesen egész a gyó'kföig : a tuskó egy-
ben maradt,
egyben maradtak.
egyben maradtak, de a hatás teljesebb,
lent összefüggtek.
több repedek, de gyenge; a por egy
része utólagosan égett el.
az egész még erősen tartott össze,
ugy mint az előbbinél,
de teljesen a tövig,
ugyanígy ; a fúrás alólról történt.
ezek ismét sok apróra, de mind egyben
maradt.
csak a gyöktörzsön függtek össze,
egyik felét szétroncsolta ; a 3 hasitványt
még sok apróra hasította,
egyik részt sok darabra hasította,
s ezeket ismét sok apróra, de egyben
maradt.
sok darabban szétvitte és tövestül ki-
szakította.
felét elvitte, a többit sok részre szét-
hasította.
számtalan darabban repült szét egész
a gyökig.
teljesen szétvitte; egy 30 kgr. nehéz
darabot 70 méternyire.
sok darabra teljesen széthasította.
Mind az 5 dbot szétdobta 60—80 mé-
ternyire.
10
V
OÍ
A tuskó
A tüské-
:?
U
fcrj
co
áj
állapota
ről
a
g
3
k — kö-
M
*u
rülortva
CÖ
?3 (fi
X
^>
=0
tA
m
Megjegyzés
n — nem
-Jl
X .-■
CS3
<
körül-
<4-i
>o
ortva
ctiméter
•
gr-
f — fekvő
darab
Tölgy
és por.
21
45
40
45
n
2
de csak gyenge repedés.
22
40
34
40
k
—
2
végig hasadt.
28
29
33
40
»
—
2
csak e két részre hasította szét.
24a
35
35
40
»
—
2
a rést alig lehetett látni. Ezen lyukba
jött később dynamittöltény.
25a
34
29
60
»
—
2
a rést alig lehetett látni. Ezen lyukla ;
jött később dynamittöltény.
26
35
30
60
»
1
1
a felét eldobta, az eredmény jó.
27
43
35
170
»
—
2
csak gyenge repedés ; a fölös por csak ;
a robbanás után égett el.
28
■
32
35
200
*
—
3
de egyben maradtak.
Tölgy és
dynamit
29
42
35
50
n
oo
sok részre hasította, de nem szakította
szét; hatása azonban teljes.
30
36
31
70
1
3
s ezeket ismét néhány finomabb hasit- •
ványra.
31
42
37
170
»
2
1
s ezt többszörösen széthasította.
32
28
30
25
k
oo
—
teljesen széthordta ; csak egy csap ma-
radt a gyökfőn.
!33
37
31
25
»
2
a hasítás teljes ; a két darabot elvitte.
34
40
40
25
»
—
4
és ezeket ismét több finomabb részre.
J35
46
49
170
»
oo
—
eltűnt a hely színéről!
36
35
33
25
f
3
3
a felét elvitte, a másik felét egész a
gyökföig széthasította.
246
35
35
35
f már 1
2
2
két részt elvitte ; a töltény a porrobban- 1
) hasz- !
tásnál maradt lyukba jött.
256
34
29
70
| nált f
—
1
de teljesen; a töltény a porrobban-
s lyukba J
tásnál maradt lyukba jött.
11
Hogy a fának visszaható és viszonylagos szilárdsága a
robbantó szerekkel szemben mily nagy, valamint az Amerikából
jövő, a fák dynamittal való döntésére vonatkozó, s még tudo-
mányos lapok által is felvett hirek mennyi hitelt érdemelnek :
arra még záradékul a következő érdekes kísérletek szolgáljanak.
Egy 30 cm. átmérőjű gyertyántus kó vágási
lapjára letettünk egy 57 grammos dynamittöltényt, melyet
földdel jól beborítottunk. Semmi hatás. A töltény fekvő helyén
a farostok csak annyira voltak összezúzva, mintha valaki a
fejsze fokával oda ütött volna. Erre ismételttik e kísérletet
35 cm. átmérőjű tölgyfa tuskóval és 240 grammos
tölténynyel, mely 4 egymásba tolt s jól összekötött töltényből
állott. Az egész földdel jól lett befedve s leszorítva. Az ered-
mény ugyanaz; csakhogy itt több finom repedést lehetett
látni, melyeket a tuskóba beszorult gáz okozott.
Egy álló s élő gyertyánfát, melynek átmérője a
gyökfő táján, közvetlenül a talaj fölött 25 cm., tehát a
kerülete 75 cm. volt, körülfogtunk a fenti módon egyesitett
€25 gr. nehéz dynamitkolbászszal, s az egészet ismét földdel
jól betakartuk. Lehetett volna várni, hogy ezen 1/2 kilog-
rammnál nagyobb dynamittömeg a gyenge fát darabokra tépi;
de nem! A fa állva maradt, és közelebbi megvizsgálásnál
láttuk, hogy a fa a kolbász alatt és fölött összesen csak
15 cm.-nyi magasságban a szijácsig volt lehántva, és a szijács
a fa körül teljes gyűrűben, de csak 2 cm.-nyi mélységig
bezúzva.
Ezen kísérletet is ismételtük szintoly vastag bükkfával
és 580 gr. dynamittal, melyből azonban 210 gr. meg nem
gyúlt. Az eredmény az volt, hogy egyik gyökerét kissé
bezúzta.
Álló fákba elhelyezett robbantó anyagok azokat magasra
felhasították.
9*
12
Ezen példák világosan mutatják, mily különbség van a
fa, a kő és vas között e tekintetben is. A fenti adagok a
legvastagabb vaslemezek szétzúzására is elegendők lettek volna.
Mutatják végre azt is, hogy a farobbantás csakis a fa hasa-
dékonyságánál fogva lehetséges, és hogy ennél fogva a feszítő
erőnek a központból kell kiindulnia.
Egyesületi közlemények.
(Az Országos Erdészeti Egyesület 1881. évi deczemberhó 18-án
Budapesten tartott rendes közgyűlésének jegyzőkönyve.)
A. közgyűlés kezdődik délelőtt 10 órakor Tisza Lajos
ő excja elnöklete alatt.
Jelenvoltak: elnök Tisza Lajos ő excja. Első alelnök
Bedő Albert.
Adriányi Antal, m. k. erdész, rendes tag.
Bálás Vincze, m. k. főerdész, alapító tag.
Balogh Kálmán, m. k. közalap, erdőgyakornok, ren-
des tag.
Belházy Emil, m. k. főerdőfelügyelő, alapító tag.
Bonn Gyula, földbirtokos, rendes tag.
Borszéky Soma, m. kir. földm. ministeri titkár, ala-
pító tag.
Bossányi László, földbirtokos, az orsz. m. gazdasági
egyesület képviselője.
Csik Imre, m. k. erdőakadémiai tanársegéd, alapító tag.
Csupor István, m. k. közal. erdőgyakornok, alapító tag.
Déván Róbert, m. k. főerdész, alapító tag.
Dietz Sándor, tud. egy. tanársegéd, rendes tag.
Dorner Ede, az orsz. m. gazd. egyesület képv.
E1 e ö d Jósa, üveggyáros, alapító tag.
1 ^>
lo
Ercsényi Ödön, ni. k. erdészjelölt, alapító tag.
Farkas Pál, erdőmester, rendes tag.
Fekete Lajos, m. k. erdőtanácsos, alapító tag.
Fikker Béla, m. k. erdőmester, alapító tag.
Funták Sándor, Debreczen sz. kir. város képviselője.
Gajd ősik Virgil, m. k. közalap, erdőgyakornok, ala-
pító tag.
Geisinger József, m. k. kezelőfőerdész, alapító tag.
Geszner Lajos, püsp. erdőgyakornok, alapító tag.
Ghyczy Emil, cs. kir. kamarás, alapító tag.
Gombossy Ferencz, m. k. főerdész, rendes tag.
Dr. Günther Antal, ügyvéd, rendes tag.
Gungl János, m. k. közal. főerdész, alapító tag.
Halácsy Kálmán, főerdész, alapító tag.
Hangay Géza, ni. k. erdész, alapító tag.
Hantos János, m. k. erdőtanácsos, alapító tag.
Ham meri Ágost, m. k. közalap, erdőgyakornok, ala-
pító tag.
Hanzély István, m. kir. közalap, erdőgyakornok, ala-
pító tag.
Havas Sándor, nyug. államtitkár, rendes tag, Budapest
főváros képviselője.
Ifj. Hoffmaiin Sándor, m. k. közal. erdőgyakornok,
rendes tag.
Húmann Bálint, tiszttartó, rendes tag.
Hóra József, m. k. közp. főerdész, alapító tag.
Horácsek István, püsp. főerdész, rendes tag.
Horváth Sándor, egyesületi titkár, alapító tag.
Horváth Béla, m. k. erdész, alapító tag.
Illés Nándor, kir. főerdőtanácsos, alapító tag.
Jámbrich János, m. k. erdész, alapító tag.
Jóász Alajos, m. k. kez. főerdész, alapító tag.
14
Kabina János. kir. erdőfelügyelő, alapító tag.
Gr. Keglevich István, földbirtokos, az orsz. m. gazd.
egyesület képviselője.
Kende Kanut, országgy. képv., alapító tag.
Klein János, m. k. közal. mérnök.
Klipunovszky Károly, m. kir. osztálytanácsos, ala-
pító tag.
Korizmics László, tiszteletbeli tag, az orsz. m. gazd.
egyesület képviselője.
Kovács Albert, erdészeti bizottsági elnök, Szeged sz.
kir. város képviselője.
Kovács Géza, m. k. közp. főerdész, alapító tag.
Kovácsi Mihály, m. k. kat. erdőbecslő, alapító tag.
Krivácsy Elek, kir. erdőfelügyelő, alapító tag.
K u g 1 e r Lajos, m. k. erdőtitkár, alapító tag.
Laukó Sándor, m. k. közal. erdőgyakornok, rendes tag.
Lónyay Gábor, alapító tag, az orsz. m. gazd. egyes,
képviselője.
Miksó Imre, oki. gazdász, rendes tag.
Molitor Ágost, m. kir. kat. erdőbecslő felügyelő,
rendes tag.
Molnár István, főerdész, rendes tag.
Nádler Béla, végzett erdőakadémiai hallgató, alapító tag.
Nagy Károly, m. k. s. erdőrendező, rendes tag.
Ordódy Lajos, az orsz. m. gazd. egyes, képviselője.
Osterlamm Ármin, kir. erdőfelügyelő, alapító tag.
Báró Prónay Aurél, m. k. erdész, alapító tag.
Pálfy Alajos, püsp. erdőgyakornok, rendes tag.
Pálfy Ferencz, kir. tanácsos, Szeged sz. kir. város
képviselője.
Prokopovitsch Lajos, városi erdőmester, alapító tag.
Raab Samu, m. k. kez. főerdész, alapító tag.
15
Roller Adolf, m. k. erdőmester, alapító tag.
Rónai Antal, m. k. főerdőtanácsos, alapító tag.
Rozinszky Béla, kir. alerdőfelügyelő, alapító tag.
Rutska Tivadar, kir. főerdőfelügyelő, alapító tag.
Sághy Kálmán, kir. alerdőfelügyelő, alapító tag.
Scheint Adolf, m. k. erdőigazgató, alapító tag.
Scholcz Rezső, m. k. erdőigazgató, alapító tag.
Schréder György, végzett erdőakadémiai hallgató,
alapító tag.
Steinmann József, m. k. kat. erdőbecslő, rendes tag.
Sugár Károly, m. k. főerdész, alapító tag.
Szabó Adolf, kir. erdőfelügyelő, alapító tag.
Székely Mihály, m. k. főerdőmester, alapító tag.
Tavi Gusztáv, m. k. erdőgyakornok, alapító tag.
Tisza László, földbirtokos, alapító tag.
Törzs Kálmán, kir. alerdőfelügyelő, alapító tag.
TJjházy Dénes, m. k. közal. erdőmester, alapító tag.
Uj sághy Zsigmond, kat. erdőbecslési felügyelő, ren-
des tag.
Vadászffy Jenő, m. k. közal. faraktárgondnok, ala-
pító tag.
Véssey Ferencz, kir. alerdőfelügyelő, alapító tag.
Vlkolinszky Jenő, m. k. közp. erdészjelölt, alapító tag.
I. Elnök: Van szerencsém a tisztelt közgyűlésnek beje-
lenteni , hogy mai közgyűlésünkre a földmivelés-, ipar- és
kereskedelmi ministerium részéről Bedő Albert országos
főerdőmester és niinisteri tanácsos, a vallás és közoktatási
ministerium részéről Hoffmann Sándor közalapítványi főerdő-
tanácsos, Budapest főváros részéről Havas Sándor nyug.
államtitkár és fővárosi bizottsági tag; Szeged sz. kir. város
részéről Pálfy Ferencz polgármester és Kovács Albert
erdészeti bizottsági elnök; D eb re ezen sz. kir. város részéről
16
¥ unták Sándor országgy. képviselő; végül az orsz. magy.
gazd. egyesület részéről Korizmics László. Lóny a y (iábor.
gróf Keg 1 evi ch István, B o s sány i László, Dorner Ede
és Ordódy Lajos urak küldettek ki, kiket az egyesület
nevében ezennel van szerencsém üdvözölni (Éljenzés), meg-
jegyezvén, hogy az elősoroltak közül — miként most érte-
sülök — Hoffmann Sándor főerdőtanácsos ur hivatalos kikül-
detéséből nem érkezhetvén vissza, nem jelenhetett meg.
Tisztelt közgyűlés! (Következik az elnöki beszéd teljes
szövegében. Lásd az „Erdészeti Lapok* 1881. évfolyamának
XII. füzetét.)
II. Horváth Sándor, titkár az egyesület működéséről
és vagyoni állapotáról a következő jelentést terjeszti elő.
(Következik a titkári jelentés. Lásd jelen füzet 29. lapján.)
Elnök: Méltóztattak a titkári jelentést hallani és a
mult közgyűlés óta történtekről tudomást szerezni. Ha vala-
kinek az előadottakra nézve esetleg valami megjegyzése
volna, kérem azt előterjeszteni. Részemről ugy vettem észre,
hogy a titkári jelentésnek azon pontjait, melyekre nézve a
közgyűlés határozata szükséges, elfogadni méltóztatnak. (He-
lyeslés.)
Ennélfogva h at ár o z a t i 1 a g kimondhatom,
hogy a titkári jelentés helyeslőleg tudomásul
vétetett. (Helyeslés.)
III. Elnök: A tárgysorozat második pontja szerint most
az igazgató-választmány tagjainak megválasztása következnék;
időnyerés szempontjából azonban czélszerünek találnám, ha
megelőzőleg áttérnénk a tárgysorozat harmadik pontjára
s egyidejűleg intézkednénk az 1880-ik évi számadások és
az 1882-ik évi költségvetés megvizsgálása iránt is. A szám-
adások és költségvetés ugyanis szokás szerint egy három tagu
bizottságnak adatnak ki. E bizottság, ha most megválasztatik,
17
azon idő alatt, inig a szavazatok beadatnak és összeszámit-
tatnak, el fog járhatni hivatásában s jelentését a vizsgálatról
talán még a jelen ülés folyama alatt beterjesztheti. (Helyeslés.)
Ha méltóztatnak ebbe beleegyezni, akkor a bizottság
tagjaiul bátor vagyok Fekete Lajos, erdőtanácsos, B el-
h á z y Emil, főerdőfelügyelő és Prokopovitsch Lajos,
erdőmester urakat ajánlani. (Helyeslés.) A bizottságot tehát
felkérem, legyen szíves a számadásokat és a költségelő-
irányzatot átvenni és a következő időt felhasználva, a jelentést
lehetőleg még az ülés folyama alatt előterjeszteni.
Visszatérve a tárgysorozat második pontjára, a szavazat-
szedő bizottság tagjaiul Illés Nándor, főerdőtanácsos, Ha-
lácsy Kálmán, főerdész és Bálás Vincze, főerdész urakat
bátorkodom javaslatba hozni. (Helyeslés.) Méltóztassanak a
beadandó szavazatokat átvenni és összeszámítani. Ezen időre
az ülést felfüggesztem.
(Három negyedórai szünet után.)
IV. Elnök: Addig is, mig a két kiküldött bizottság
bevégzi teendőjét, méltóztassanak beleegyezni, hogy időnyerés
czéljából a tárgysorozat negyedik pontjára térjünk át.
E pont értelmében intézkednünk kell a jövő évi köz-
gyűlés helyének megválasztása iránt. Ha mások részéről erre
vonatkozó indítvány nem tétetnék, a titkár urat fogom kérni
a választmány javaslatának előterjesztésére.
Horváth Sándor, titkár: Mint méltóztatnak emlékezni,
múlt évi közgyűlésünk az igazgató-választmányt bizta volt
meg azzal, hogy a folyó évi közgyűlés helyére nézve intéz-
kedjék. Midőn az igazgató-választmány e felhatalmazás folytán
a kérdést tárgyalás alá vette, vidéki városaink közül első
sorban M.-Szigetre gondolt s már a folyó évi közgyűlés he-
lyéül ezt szándékozott kitűzni. Minthogy azonban az állam-
erdők kezelésének ujjá szervezése ép azon időben vitetett
Erdészeti Lapok. o
18
keresztül, midőn e terv foganatosítása esetében közgyűlésünket
megtartani kellett volna, választmányunk tartva attól, hogy
államszolgálatban álló tagtársaink ezen körülmény által a
megjelenésben gátolva lehetnének, szándékának kivitelét a
folyó évről elhalasztotta s jelen közgyűlésünket Budapestre tűzte
ki. Elhatározta azonban, hogy ezen alkalommal az 1882. évi
közgyűlés helyéül M.-Szigetet fogja javaslatba hozni.
Midőn az igazgató-választmány ezen határozatát a t.
közgyűlésnek tudomására hozom, van szerencsém egyúttal
bemutatni M.-Sziget város közönségének egy erre vonatkozó
átiratát, melyben ép ily tárgyú meghívást intéz egyesületünkhöz.
Az átirat igy hangzik:
„Tekintetes Országos Erdészeti Egyesület! Értésünkre esett,
hogy az országos erdészeti egyesület évenkénti közgyűléseit
más és más vidékekre teszi át, kirándulásai alkalmával az
erdészet nagyfontosságú nemzetgazdászati ügyének előmozdí-
tásán buzgón fáradozván."
„Máramaros-Sziget város képviselő testülete áthatva e
nagyérdekü országos ügy fontosságától s tekintve , hogy
Máramarosmegye nagy mértékben bővelkedik oly erdőségekben,
melyek az erdészet országos kérdéseinek megoldásánál kiváló
figyelmet érdemelnek, örömmel ragadja meg az alkalmat,
tisztelettel felkérni az országos erdészeti egyesületet, hogy az
1882. évben közgyűlését Máramaros-Szigeten megtartani mél-
tóztassék." (Éljenzés.)
E meghívás kiegészítéséül van szerencsém végül meg-
említeni, hogy a máramarosi nagy kiterjedésű s megszem-
lélni valókban igen gazdag kincstári erdőbirtokok igazgatójá-
nak nagyságos B i k k a 1 Nándor erdőigazgató urnák titkári
hivatalunkhoz intézett nyilatkozata szerint a megyében lévő
erdészeti szakközönség és a nagyobb erdőbirtokosok is öröm-
19
mel vennék, ha egyesületünk közgyűlését a jövő évben ott
tartaná meg.
Elnök : Méltóztatnak ennélfogva elfogadni, hogy a jövő
évi közgyűlés helyéül M.-Sziget jelöltessék ki? (Elfogadjuk!)
A választmány javastata tehát elfogadtatott.
V. Elnök: Most következik a tárgysorozat 5-ik pontja:
„Indítványok a jövő évi közgyűlés tanácskozási tárgyaira nézve.
A mennyiben ily indítvány nem volna, legczélszerübbnek tar-
tanám, ha a kérdések előkészítésével és megállapításával az
igazgató választmány bízatnék meg, mert erre nézve most
valóban korán volna talán véglegesen határozni. (Helyeslés.)
A jövő évi közgyűlésen tárgyalandó kérdé-
sek megállapításával e szerint az igazgató vá-
lasztmány bizatik meg.
VI. Elnök : Ezzel áttérhetünk a tárgysorozat 6-ik pont-
jára, mely igy szól : „Indítványok az egyesület czéljainak elő-
mozdítására általában". Alapszabályaink értelmében ilyen álta-
lános indítványok csak akkor vehetők tárgyalás alá, ha a tit-
kári hivatalnak a közgyűlést megelőző napon írásban bejelen-
tetnek. Kérem tehát a titkár urat, erre nézve nyilatkozni.
Horváth Sándor titkár: A megelőző napig Szabó
Adolf, kir. erdőfelügyelő ur nyújtott be egy indítványt, melyet
hosszabb indokolás kíséretében maga szándékozik előadni. Ezen
kivül az igazgató választmánynak is lesz egy indítványa.
Szabó Adolf: A csekélyebb kiterjedésű községi erdők
felújítása és a kopár területek egy részének beerdősitése érde-
kében kívánok indítványt terjeszteni a tisztelt közgyűlés elé;
megjegyzem azonban, hogy mindaz, a mit a községi erdőkről
elmondani fogok, vonatkozik egyúttal a volt úrbéresek részére
erdőilletőség fejében kihasított erdőterületekre is.
A ki hazánk erdős vidékeit gyakrabban látogatja, a köz-
ségek közelében, a völgyek kezdetén legtöbbnyire oly erdőket
2*
20
talál, melyek a pusztulásnak kétségtelen jeleit viselik magukon ;
s ha ily alkalommal a szemlélő a nélkül, hogy a tulajdonosra
nézve tájékozással birna, azt mondja, hogy ezen pusztulásnak
indult, hajdan szép erdők községek tulajdonát képezik, tiz
eset közül kilenczszer bizonyára nem csalódik. Nem azt aka-
rom ez által állítani, hogy a többi birtokosok erdeje mind
rendben van. Van bizony másoknál is elég — sőt mondhat-
nám — a legtöbbnél nagyon sok baj. De alig vonhatná valaki
kétségbe, hogy a községi erdők vannak legrosszabb állapotban,
s hogy ezeknek helyzete kivan első sorban orvoslást. Mert e
csekélyebb kiterjedésű erdők ma már a legtöbb esetben any-
nyira el vannak pusztítva, hogy természetes uton való fel-
ujulásukat remélni nem lehet. Ha pedig a mesterséges felújí-
tásra s az ezen felújítási mód sikerének feltételeire gondo-
lunk, ha népünknek az erdő iránt táplált téves nézeteit és
közigazgatásunknak gyönge oldalait ismerjük, valóban csak
aggodalommal nézhetünk azon jövő elébe, mely a községi
erdőkre vár.
Az erdőt túlhasználni, tönkre tenni, ehez mindenki ért,
de azt ápolni, a mult idők hibáit helyrehozni, vagy a kizsa-
rolt erdőjövedelemnek bármi csekély részét a jövő nemzedék
érdekében a talajnak visszaadni, ez már oly áldozat, melyre a
községi elöljáróságokat, vagy a volt úrbéreseket rábírni nehéz
feladat lesz.
Még nagyobb, vagy legalább épen ily nagy akadályokra
fogunk találni a kopár területek beerdősitésénél is. S ha eze-
ket a területeket, melyeket az erdőtörvény 165-dik szakasza a
hegyomlások, hó- és kőgörgetegek megakadályozása czéljából,
vagy a szélvészek és árvizek rombolásának és a futóhomok
továbbterjedésének meggátlása végett minél előbb beerdősiteni
rendel, szemle alá veszszük, szintén azon meggyőzővésre jutunk,
hogy nagy részük községi tulajdont képez, s hogy ugy ezek-
21
nek, mint más kopár területeknek is a beerdősitése első sor-
ban a községeknek kell, hogy érdekében feküdjék.
Mint az előbb emiitett községi erdők felújításához, a
kopár területek beerdősitéséhez is első sorban csemete-kertek,
faiskolák szükségesek. Ilyeneket azonban a községek mások
kezdeményezése nélkül nem készítenék; ezért meggyőződésem
szerint a községi erdősítések ügyén ha segíteni akarunk,
mindenek előtt csemetekertek telepítéséről kell gondoskodnunk.
Ebez azonban rendes körülmények között sok költség, ügy-
buzgóság és oly ismeretek szükségesek, minőt községeinkben
vajmi keveset találunk. Nézetem szerint tehát a czélt csak
ugy lehetne elérni, ha az erdősítési czélra szolgáló csemete-
kertek a községi népiskolák mellett létező faiskolákkal kapcso-
latba hozatnának s azok mellett telepíttetnének meg.
Én mindenesetre meg vagyok győződve, hogy ha a
tisztelt közgyűlés ily értelmű indítványomat elfogadja, s annak
foganatosítása czéljából illetékes helyen a szükséges lépéseket
megteszi, az erdősítések ügyén jelentékenyen segítve lesz; a
községeknek és volt úrbéreseknek legalább mód lesz nyújtva
arra, hogy az erdőtörvény ismert határozatainak megfelelhes-
senek.
Faiskolát a törvény értelmében minden népiskolának kell
telepíteni és fentartani, ezekben tehát, ha elrendeltetik, erdei
csemeték is nevelhetők lesznek. E faiskolák ugyan első sorban
a gyümölcsfa tenyésztés érdekében létesíttettek; kiterjesztésük
azonban nem járna nagy nehézségekkel, sőt ellenkezőleg, tekin-
télyes tanügyi szakférfiak szerint, pedagógiai szempontból is
kívánatos volna, hogy a községi faiskolákban a gyümölcsfákon
kívül a termőhelyi és használati viszonyoknak megfelelő erdei
fanemek is tenyésztessenek.
A községi faiskolák egy-két, sőt több ezer □ ölre kiter-
jednek; e területből pedig az erdei fanemek csemetéi számára
22
legtöbb esetben egytized rész is elégséges lesz, mert 40—100
□ ölnyi területen annyi csemete nevelhető, hogy a csekélyebb
kiterjedésű erdők teljesen felújíthatók lesznek, sőt még a
községi tulajdont képező kopár területeket is belehet erdősiteni.
Költség és munkaerő szaporításra e szerint a községi
faiskolákban oly csekély mérvben lenne szükség, hogy az,
szemben a nagy előnyökkel, alig jönne figyelembe, főleg miután
remélnünk lehet, hogy a magas kormány is hajlandó lenne a
szükséges magkészletet legalább a szegényebb községeknek
ingyen vagy legalább is igen jutányos áron kiszolgáltatni.
Miután a községi népiskolák nagy része felekezeti s ez
a körülmény indítványom foganatosítását nehezíthetné, szük-
ségesnek láttam a kir, tanfelügyelőkkel is közölni javaslatomat.
Válaszuk, melyet kérdezősködéseimre adtak, általában kedvező.
Igy az abauj-tornamegyei tanfelügyelő egyebek után azt mondja,
hogy az iskolák melletti kerteknek nem egyedül a gyümölcsfák
tenyésztése a feladata, hanem az, hogy a környék összes hasz-
nos és káros növényzetét magában foglalják és megismertessék
a néppel. Erdei fanemeinknek tehát, mondja tovább, nem is
szabad helyes berendezés mellett hiányozni a községi faisko-
lákból. Mihelyest kezemhez veszem a közigazgatási bizottság
erre vonatkozó határozatát, igy végzi hozzám intézett sorait,
meg teszem a szükséges intézkedéseket, hogy javaslata tan-
kerületemben érvényesíttessék.
Hasonlóan nyilatkozik a szepesmegyei tanfelügyelő, kije-
lentvén, hogy javaslatomat legjobb meggyőződésből és annyival
is inkább pártolja, mert Szepesmegye északibb fekvésű vidé-
kem, hol a talaj és éghajlat kedvezőtlenségei a gyümölcsfa
tenyésztés elébe sok akadályt görditenek, az erdei fák cseme-
téinek ápolása kell hogy a faiskolák hivatását képezze.
Én tisztelt közgyűlés, hiszem, hogy a közigazgatási
bizottságok hozzá járulnak az e tárgyban teendő indítványhoz
23
s a szolgabiráknak kiadják a szükséges utasításokat; arról is
megvagyok győződve, hogy a tanfelügyelőségek, méltányolva
az indítvány nemzetgazdasági fontosságát, a tanítókat, iskola-
látogatókat, sőt a községi elöljárókat is minden alkalommal
buzdítani fogják az e téren való tevékenységre. Mindamellett
ugy hiszem, hogy törekvéseink az egyházi hatóságok támogatása
nélkül nehezen vezethetnek sikerre. Ezért indítványomat a kö-
vetkező alakban bátorkodom a tisztelt közgyűlés elé terjeszteni:
„Bizassék meg az Országos Erdészeti Egyesület igazgató
választmánya, hogy az erdei fanemeknek az iskolai kertekben
való tenyésztése és az itt nevelt csemetéknek a volt úrbéresek
birtokát képező s kisebb kiterjedésű községi erdők felújítá-
sához s végre a kopár területek beerdősitéséhez leendő ingyen-
kiszolgáltatása iránt a szükséges lépéseket a nagyméltóságú
vallás- és közoktatásügyi ministeriumnál tegye meg.
Elnök: Azt hiszem, hogy a t. közgyűlés ezen indítványt,
mint határozottan gyakorlatit és ha a terv a kormány részé-
ről kellő támogatásban részesittetik, mint az erdészet fejlesz-
tésének egyik igen hathatós factorát, örömmel fogja üdvözölni.
Azt ugyan nem lehet tagadni, hogy a gyümölcsfatenyésztés
az, mely a faiskolák első feladatát képezi; együtt jár ezzel a
gyermekek oktatása az oltásban és a gyümölcsfa nemesítés.
Ezt azonban mi sem kívánnak háttérbe szorítani, ellenkezőleg
erre nézve a tér ezután is szabad maradna. Mert éh, a
magam részéről legalább, azt a tapasztalást tettem, nem
tudom, más is észlelte-e ugyanezt, hogy a legtöbb ily fáskert-
ben egy negyed részt foglal el a gyümölcsfa, háromnegyed
rész pedig burgonya vagy hasonló dolgok termesztésére hasz-
náltatik. (Igaz. Ugy van!) Megvagyok tehát győződve, hogy
ezen indítvány gyakorlatilag is keresztül vihető s ezért kívá-
natosnak is tartom, hogy minél előbb testté váljék. (Helyeslés.)
Erre nézve magam is a legczélszerübbnek tartanám, ha az
2-i
elnökség, illetőleg az igazgató választmány bízatnék meg azzal,
hogy az indítvány kivitele ezéljából a szükséges lépéseket
megtegye. (Helyeslés.)
Az indítvány tehát ily értelemben elfogad-
tatott.
Most még az igazgató választmánynak van egy indít-
ványa. Kérem azt is meghallgatni.
H o r v á t h Sándor titkár: T. közgyűlés!
Az igazgató választmány megbízásából eg,vjüy indítványt
van szerencsém előterjeszteni, melyet a t. közgyűlés bizonyára
egyhangulag el fog fogadni.
Mint méltóztatnak tudni, egyesületünknek az alapító és
rendes tagokon kívül tiszteletbeli tagjai is vannak. Ily tiszte-
letbeli tagokká az egyesület oly férfiakat szokott választani,
a kik az erdészet körül kiváló érdemeket szereztek. E jogával
egyesületünk már 15 éve nem élt; most azonban, midőn
erdőgazdasági viszonyaink a legörvendetesebb javulásnak indul-
tak . midőn napról-napra oly intézkedéseket és alkotásokat
van alkalmunk üdvözölni, melyek az erdészet jövője iránt a
legjobb reményekre jogosítanak, az igazgató választmány
nézete szerint mulasztást követne el az egyesület, ha azon
férfin iránt, kinek ezen örvendetes fordulat előidézésében igen
nagy része van, tiszteletének és elismerésének kifejezést nem
adna. E férfiú b. Kemény Gábor földmivelés-, ipar- és
kereskedelmi ministej úr. (Éljenzés.) Az igazgató választmány
tehát azt indítványozza, hogy az egyesület őt az erdőtörvény
bölcs végrehajtása és az államerdészet kezelésének okszerű
szervezése körül kifejtett munkássága és általában az erdészet
terén szerzett kiváló érdemei elismeréséül, tiszteletbeli tagjává
válaszsza. (Élénk éljenzés és helyeslés.)
Farkas Fái: T. közgyűlés! Ugy hiszem, hogy az
elmondottak tagtársainknak osztatlan helyeslésével találkoznak;
25
ezért azt ajánlóin, hogy az előterjesztett indítványt egyhan-
gúlag fogadjuk el. (Helyeslés.)
Elnök: Az indítványt a tisztelt közgyűlés egyhangúlag
elfogadván, ő excellén ti áj a az egyesület tiszte-
letbeli tagjává válasz tátik. (Helyeslés és éljenzés.)
Választásunk egy kisebb küldöttség által fog ő excellentiájá-
nak tudomására juttatni, melynek vezetésével, azt hiszem, az
elnökséget méltóztatnak megbízni. A küldöttség tagja az
elnök és első alelnökön kívül talán Bothó Imre uradalmi
főerdőmester, Van ke Sándor erdőmester Rónai Antal főerdő-
tanácsos és Hoffmann Sándor közalapítványi főerdőtanácsos
urak lehetnének. (Helyeslés.)
VII. Elnök: Most visszatérhetünk a függőben hagyott
ügyek tárgyalására. Ha az ülés elején kiküldött bizottságok
jelentéseikkel készen vannak, kérem azokat előterjeszteni.
Fekete Lajos: Az 1880. évi számadások és az 1882.
évi költségvetés megvizsgálására kiküldött bizottság nevében
a következő jelentést van szerencsém előterjeszteni.
Az 1880. évi pénztári naplónak, az alapítványi kamatok,
tagsági évdijak és előfizetések nyilvántartási könyveinek, végre
a számadás rovatkönyvének összehasonlítása szerint az egye-
sület pénztárának
1880. évi összes bevétele .... 28.493 frt 02 kr,
1880. évi összes kiadása .... 24.710 „ 69 ,,
az 1881. évre átjött maradvány tehát 3.782 frt 33 kr.
A kiadásokra szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy azok-
ból 14.805 frt 42 kr értékpapírok vásárlására használtatott fel.
Az alaptőke összege az 1880. év
végével............ 1 24.358 frt 29 kr
volt. Miután pedig az 1879. év végével
a tőkevagyon.......... 94.334 „ 54 krt
tett ki, a vagyon-szaporodás .... 30.023 frt 75 kr.
A számadásnak megvizsgálása alkalmával szerzett meg-
győződésünk alapján a számadó részére a felmentvényt meg-
adni kérjük.
Tapasztaltatván azonban, hogy a számadásokban nagyobb
összegekre menő oly tagsági dij-hátralékok is vannak nyilván-
tartásban, melyeknek nagy része időközben elhalt, elköltözött,
vagy teljesen elszegényedett egyesületi tagok régibb tagsági
dij-tartozásaiból ered : megbizandónak vélnök a választmányt,
miszerint ezen hátralékokat tételenként behajthatóságuk tekin-
tetében megvizsgálva, a behajthatók behajtása iránt a szük-
séges intézkedéseket megtegye, a be nem hajtható összegeket
pedig a nyilvántartásból töröltesse.
Egyúttal van szerencsénk a tisztelt választmány meg-
bízásához képest beterjeszteni az 1882. év költségvetésének
tervezetét, melynek tételei lehető figyelemmel azjeddigi tapasz-
talatokra és egyesületünk irodalmi munkásságánal^jlesztésére
állapíttattak meg, minélfogva azt elfogadásra ajánljuk.
Budapesten, 1881. év deczemberhó 18-án.
Fekete Lajos, Belliázy Emil, Prokopovits Lajos,
bizottsági elnök. bizotts. tag. bizotts. tag.
Elnök: E szerint számadónak az 1880. évi
számadásokra vonatkozólag a felmentés meg-
adatik. (Helyeslés.)
A bizottság ezenkívül azt javasolja, hogy az igazgató
választmány bizassék meg egyfelől a könyvekben nyilvántar-
tott hátralékok behajtásával, másfelől a behajthatlan összegek
leírásával. A mi a javaslat első részét illeti, van szerencsém
jelenteni, hogy a hátralékok behajtása iránt a szükséges
lépések már eddig is megtétettek s részben folyamatban vannak.
Erre nézve tehát határozatot hozni nem szükséges.
A mi az indítvány másik részét illeti, méltóztassanak
megbízni a választmányt, hogy a mennyiben a hátralékok
27
közül egyes tételek behajthatlanoknak bizonyulnának, azok
leírásáról gondoskodjék s eljárásáról annak idejében a köz-
gyűlés elé jelentést terjeszszen. (Helyeslés.)
A bizottság végül elfogadásra ajánlja az 1882. évi költ-
ségvetést. Mielőtt erre vonatkozólag a tisztelt közgyűlés hatá-
rozna, czélszerü volna talán, ha a tervezet tételenként felol-
vastatnék. (Helyeslés.)
Horváth Sándor titkár olvassa a költségvetést, (lásd
„Erd. Lapok" 1881. évi 787. lapját), melynek mindenegyes
bevételi és kiadási tétele elfogadtatott.
VIIí. Illés Nándor: Van szerencsém a szavazatszedő
bizottság nevében jelenteni, hogy a megejtett választás alkal-
mával összesen 53 szavazat adatott be*), s ezeknek össze-
számításából kitűnt, hogy az országos erdészeti egyesület
igazgató választmányába mostantól kezdve bárom év tartamára
a következő egyesületi tagok választattak meg :
Elnöknek: Tisza Lajos ő exja (53 szavazattal);
első alelnöknek: Bedő Albert, országos főerdőmester
(53 sz.); másod alelnöknek: gróf Bánffy Béla föld-
birtokos (5 3 szavaz.); választmányi tagoknak: gróf
András sy Gyula ő exja (52 sz.), Bálás Vincze, m. kir.
főerdész (53 sz.), Belházy Emil, kir. főerdőfelügyelő (52
sz.), Bikkal Nándor, m. kir. erdőigazgató (38 sz.), Bothó
Imre, urad. főerdőmester (52 sz.), gróf Degenfcld Imre,
földbrtokos (5 3 sz.), Divald Adolf, erdőtanácsos (40 sz.),
Eleöd Jósa, üveggyáros (5 3 sz.), Fekete Lajos, m. kir.
erdőtanácsos (5 3 sz.), Garlathy Kálmán, kir. erdőfelügyelő
(46 sz.), Ghyczy Emil, földbirtokos (53 sz.), Hoffmann
Sándor, magy. kir. közalapítványi főerdőtanácsos (53 sz.),
*) A gyűlésen jelenvolt azon új tagolc, kik az egyesületbe a deczember
17-én tartott választmányi ülésen vétettek fel, s kikre nézve kimondatott, hogy a
tagsági jogok és kötelezettségek 1882. január 1-cvel veszik kezdetüket, a szava-
zásban nem vettek részt.
28
Hómann Bálint, tiszttartó (51 sz.), Illés Nándor, kir.
főerdőtanácsos (53 sz.), Kallina Károly, m. kir. erdőmester
(52 sz.), gróf Károlyi Tibor, földbirtokos (51 sz.), gróf
Khuen Héderváry Károly, földbirtokos (49 sz.), Lónyay
Gábor, földbirtokos (52 sz.), Luczenbacher Pál, fakeres-
kedő (52 sz.), Máday Izidor, földmivelési minist, osztály-
tanácsos (44 sz.), Nagy György, magy. kir. jószágigazgató
(46 sz.), Rónai Antal, magy. kir. főerdőtanácsos (52 sz.),
R u t s k a Tivadar, kir. főerdőfelügyelő (52 sz.), S c h o 1 c z
Rezső, m. kir. erdőigazgató (49 sz.), Sóltz Gyula, m. kir.
erdőtanácsos (52 sz.), gróf Széchenyi Pál, földbirtokos
(43 sz.), Szabó Adolf, kir. erdőfelügyelő (51 sz.), Szécsi
Zsigmond, magy. kir. erdőakadémiai tanár (49 sz.), Tisza
László, földbirtokos (52 sz.), Van ke Sándor, primási erdő-
mester (52 sz.). (Hosszan tartó általános éljenzés.)
IX. A választás eredményének kihirdetése után Krivácsy
Elek, az összes jelenlévők nevében, elismerését nyilvánítja a
lelépő választmány iránt azon odaadó munkásságért, melyet
a letelt három év alatt kifejtett; kéri egyúttal a közgyűlést,
hogy Elnök ő excellentiájának jegyzőkönyvileg fejezze ki köszö-
netét azon buzgó tevékenységért, melyet egyesületig^ törek-
véseinek sikerre vezetése érdekében kifejtett, s azon bölcs
vezetésért, mely alatt az országos erdészeti egyesület az
anyagi fejlődés terén is oly örvendetes virágzásnak indult,
minőnek talán egy hazai egyesület sem örvend. (Élénk
helyeslés.) Az új választmányhoz intézve szavait, reményét
fejezi ki, hogy egyesületünk ezután is fokozatosan erősbödni
fog s működése alatt mindinkább meg közelíti azt a czélt,
melyet a magyar erdészet hivei elérni törekesznek. Kívánja,
hogy az igazgató választmány tagjait s ennek élén Elnök ő
excellentiáját a közügy és az erdészet javára az isten sokáig
éltesse. (Élénk éljenzés.)
29
Elnök ő exja melegen köszöni a közgyűlés elismerését,
melylyel a lelépő választmány szerény, de jó akaratú munkál-
kodását jutalmazza; egyúttal saját és az új igazgató választ-
mány nevében igéri, hogy az országos erdészeti egyesület
ügyét továbbra is szivükön viselik, s teljes erővel és a legjobb
akarattal meg fognak tenni az új megbízatás ideje alatt is
mindent, hogy az egyesület nagyfontosságú feladatát a magyar
erdészet érdekeinek szolgálatában minden irányban teljesithesse.
(Élénk éljenzés.)
Végül az egyesület minden tagját az eddig tanúsított
buzgalom és érdeklődés megtartására kérvén, kijelenti, hogy a
mai tanácskozás tárgysorozata teljesen kimerittetett. A jegyző-
könyv hitelesítésére Rónai Antal és Farkas Pál tagtársakat
kérvén fel, az ülést bezárja. — K. m. f.
Hitelesítésül :
Rónai Antal, Tisza Lajos,
alapító tag. elnök.
Farkas Fái, Horváth Sándor,
rendes tag. titkár.
Titkári jelentés az Országos Erdészeti - Egyesület
1881. évi rendes közgyűlésén.
Előadta : Horváth Sándor.
Tisztelt közgyűlés! Azok után, a miket mélyen tiszt,
elnökünk 0 Excja egyesületünk törekvéseiről s tevékenységéről
elmondani méltóztatott, az én szerény jelentésem majdnem kizá-
rólag azon intézkedések ismertetésére fog szorítkozni, melyek
igazgató választmányunk megelőző 15 havi munkálkodásának
főbb mozmozzanatait képezik. Ezek közül mindenekelőtt azon
választmányi határozatokat volna kötelességem felemlíteni, me-
lyek mult évi közgyűlésünk több rendbeli megbízásával egyenes
összefüggésben állanak. Engedje inog azonban a tisztelt köz-
30
gyűlés, hogy a helyes sorrendtől ezúttal eltérve, első sorban
igazgató választmányunknak azon intézkedéséről emlékezzem
meg, mely az én igénytelen személyemmel is kapcsolatban
áll s mely alkalmat nyújt nekem, hogy most, midőn mint az
Országos Erdészeti-Egyesületnek újonnan választott titkára
első izben jelenek meg e helyen, a mélyen tisztelt közgyűlés-
nek nagybecsű hajlamaiba ajánlhassam magamat.
Mint méltóztatnak emlékezni, mult évi közgyűlésünk azon
súlyos veszteség után, mely egyesületünket és szakunkat néhai
Wagner Károly, m. kir. főerdőtanácsos váratlan elhalálozása
folytán érte, a megüresedett első alelnöki állásra egyesületünk
addigi nagyérdemű titkárát, Bedő Albert ő méltóságát válasz-
totta meg. E közgyűlési intézkedés folytán viszont a titkári
állomás üresedvén meg, annak betöltéséről az alapszabályok
13. §-a értelmében igazgató választmányunknak kellett gon-
doskodni. Választása folyó évi márcziushó 19-én az én cse-
kély személyemre esett; ezen időtől fogva tehát én vagyok
szerencsés az alapszabályokban kijelölt titkári teendőket telje-
sí telli. Megvallom, elfogultsággal hozom ezt a t. közgyűlés
tudomására, mert jól tudom, hogy az igazgató választmány
ezen magas kitüntetését, melylyel szemben én sem különös
tulajdonokra, sem érdemekre nem hivatkozhatom, egyedül
azon bizalomnak s jóakaratú feltevésnek köszönhetem, hogy
ha tehetséget szorgalommal s hivatottságot kitartó hűséges
munkássággal pótolok, talán csekélységemnek is sikerülni fog
megoldani azon feladatot, mely az Országos Erdészeti-Egyesület
érdekeinek szolgálatában e választás folytán reám vár. E bizal-
mat kérem a tisztelt közgyűléstől is, ígérve, hogy annak ki-
érdemlésére egész tehetségemmel s a legtörhetlenebb jóaka-
rattal törekedni fogok.
Kötelességemnek tartom egyébiránt tisztelettel megemlí-
teni, hogy az igazgató választmány, most emiitett határozata-
val egyidejűleg, az egyesület közlönyének szerkesztését a tit-
kári teendőktől elválasztva, annak további vezetésére mélyen
tisztelt első alelnökünket kérte fel, ki ily módon mint alelnök és
szerkesztő, egyesületünknek továbbra is buzgó munkása maradt.
És most legyen szabad áttérnem azon intézkedések fel-
sorolására, melyekre nézve igazgató választmányunk a mult
közgyűléstől megbízást nyert.
Első sorban említem fel ezek között a „Deák Ferencz"
alapítvány pályakérdését, melyet az igazgató választmány meg-
egyezően az erre vonatkozó közgyűlési határozattal, az „Erdé-
szeti növénytan" kézikönyvére irt ki, oly feltétellel, hogy a
pályanyertes munka jutalmát a Deák Ferencz alapítvány
1881. és 1882-dik évi együttes kamataiból 200 darab arany
1100 forint pénzértékkel képezze, a munka benyújtására
pedig 1883. márczius 31-éig terjedő határidő engedtessék.
Egyidejűleg ezen intézkedéssel jónak látta a választmány
az „Erdőhasználattan" kézikönyvére megelőzőleg hirdetett
pályzat határidejét is meghosszabbítani. E pályázatra ugyanis
1880. deczember 31-éig, vagyis az eredetileg megállapított
határidő lejártáig csak egy szerzőtől érkezett be kézirat, mely
maga is az egész munkának alig egy harmadát kitevő töre-
dékét képezvén, figyelembe nem vétethetett. A választmány
tehát élve azon felhatalmazással, melyet erre vonatkozólag a
mult évi közgyűléstől nyert, az ismeretlen szerzőt kéziratának
visszavételére hivta fel, a pályázati időt pedig 1883. már-
czius 31-ig hosszabbitotta meg.
Az utóbb emiitett pályázat feltételeinek ezen módosítása,
az először említettnek pedig minden tekintetben előnyös felté-
telei remélnünk engedik, hogy a „Deák Ferencz" alapítvány
ezúttal is megtermi gyümölcsét, s irodalmunkat oly két kézi-
könyvvel gyarapítja, melyre szakunknak régóta égető szük-
sége van.
Hasonlót várhatunk egy harmadik pályázat eredményétől
is, melyet választmányunk ugyancsak a megelőző közgyűlés
utasitása folytán a futóhomok teriiletek megkötésének és erdő-
gazdasági művelésének népszerű nyelven irt kézikönyvére hir-
detett. Az eszme e könyv megiratására, mint a mult évi köz-
gyűlési tárgyalásokból is ismeretes, Luczenbacher Pál,
tisztelt tagtársunktól ered, ki egyúttal indítványának kivitelére
3 izben összesen 19 darab aranyat ajánlott fel, mely összeget
azután Elnök ő excja és Degenfeld Imre gróf egyenként
5 darab aranynyal, gróf Bánffy Bela alelnök 4 darab arany-
nyal, Bed ő Albert alelnök 1 darab aranynyal, E1 e ő d Jósa
választmányi tag 2 darab aranynyal és végül Ghyczy Emil,
H o f fm ann Sándor, Hóman Bálintés Rónai Antal választ-
mányi tagok egy-egy darab aranynyal 40 arany pályadíjjá
egészítettek ki. Így e pályázat, mely siker esetében a magyar
alföld egyik legégetőbb erdőgazdasági kérdésének gyakorlati
megoldását fogja elősegíteni, egyesületünk pénzerejének minden
igénybe vétele nélkül tüzetett ki. Ugy hiszem tisztelt közgyű-
lés, hogy osztatlan helyeslésével találkozom, midőn az igaz-
gató választmány most emiitett tisztelt tagjainak hazafias ado-
mányukért egyesületünk és az erdészeti szak nevében hálás
köszönetemet fejezem ki.
Egy másik közgyűlési határozat az alapszabályok módo-
sításával bízta meg a választmányt. Indokot erre, mint mél-
tóztatnak emlékezni, a Wagner-féle segélyezési alapítvány
megalkotása szolgáltatott, mely, miután a közadakozás utján
begyült tőke az egylet vagyonához csatoltatott, az alapszabá-
lyok kibővítését tette szükségessé.
Az igazgató választmány e megbízás folytán a Wagner
alapítvány kezelésére vonatkozó szabályzatot a mult évi köz-
gyűléstől nyert utasítás értelmében véglegesen megállapítván,
annak 13 pontból álló szövegét 79 — 91. §§-ok alatt, közvet-
33
lenül a „Deák Ferencz" alapítványra vonatkozó rész után,
az alapszabályokba illesztette, s egyúttal az ennek folytán
más szakaszokban szükségessé vált módosításokat is megtette;
végül intézkedett, hogy az eszközölt változtatások jóváhagyás
végett a nagyméltóságú földmivelési ministeriumnak bejelen-
tessenek.
A nagyméltóságú földmivelési ministerium méltányolván
egyesületünknek azon humánus törekvését, melyeta Wagner
alapítvány megalkotása által szándékozik elérni, a bejelentett
módosításokat kivétel nélkül helybenhagyta, s egyszersmind
felhívta egyesületünket, hogy az alapszabályoknak ezen érte-
lemben elkészített új szövegét a jóváhagyási záradék ráveze-
tése végett ismét felterjeszsze. E felhívásnak az elnökség a
szükséges munkálatok elkészülte után azonnal eleget tesz,
a végleges jóváhagyás megnyerése után pedig az alapszabályok
új szövegét, egyelőre az „Erdészeti Lapok" utján, egyesüle-
tünk tagjaival közölni fogja.
Egy további határozata mult évi közgyűlésünknek — figye-
lembe véve azt, hogy az évi költségvetésekben rendesen felesleg
mutatkozik, — felhívta a választmányt, hogy a jelen közgyű-
lés elé véleményt s illetőleg javaslatot terjeszszen elő az iránt,
hogy e felesleget mily részben és minő módozatok mellett
lehetne az alapszabályokban kijelölt egyleti czélok előmozdí-
tására fordítani s melyek lennének azon feladatok, melyek
egjresületünknek gondoskodását igényelhetnék.
E felhívás folytán az igazgató választmány számot vetvén
egyfelől azon tényezőkkel, melyektől bevételeink feleslege függ,
s figyelembe véve másfelől azt, hogy az Országos Erdészeti-
Egyesület hivatása körébe eső feladatok közül tévedés nélkül
alig lehetne előre kijelölni azokat, melyek első sorban igé-
nyelhetik áldozatkészségét : elhatározta, hogy az évenként
remélhető felesleg hováforditásának előre elhatározását nem
Erdészeti Lapok. 3
34
fogja ajánlani. a közgyűlésnek, mivel azon véleményben van,
hogy egyesületünk rendelkezésére maradó évi feleslegét valóban
czélszerüen és gyümölcsözően csak akkor értékesítheti, ha kezét
nem kötve le, a mutatkozó szükséglethez s anyagi erejéhez
képest esetről-esetre maga határozza meg, hogy mily czélra
mekkora összeget tart szükségesnek s helyesnek áldozni a
rendes kiadásokon felül.
Hasonló óvatosságot és tartózkodó magatartást ajánl a
választmány az ingatlan szerzés kérdésében is, melyet a mult
évi közgyűlés az ismeretes Liebmann-féle ajánlat tárgya-
lása alkalmával vetett fel s utasított véleményezés végett a
választmányhoz.
Az igazgató választmány nézete szerint az ingatlan szer-
zés egyesületünknek nem áll különös érdekében; biztos érték-
papírokba fektetett vagyonát tehát telek vagy ház vételére
csak azon esetben volna tanácsos fordítania, ha különösen
kedvező körülmények között oly vásárlásra kínálkoznék alka-
lom, mely az egyesület részéről, minden koczkáztatás kizárá-
sával, kiválóan előnyös feltételek mellett volna megköthető.
Egyébiránt anyagi erőnk is, bár igen örvendetes mértékben
gyarapodott az utóbbi évek alatt, alig lenne elégséges e terv
kivitelére, főkép ha tekintetbe vesszük, hogy meglévő "vagyo-
núnknak több mint fele részét magánkötvényekkel biztosított
alapítványi tőkék képezik, melyek egyesületünkre nézve ugyan
biztos vagyon értékével birnak, vásárlásra vagy hitelművele-
tekre azonban nem alkalmasak, minélfogva az egyébképen
kívánatos házszerzés eszméjét is igen valószínűen csak kölcsön-
kötés utján lehetne foganatosítani; ez pedig egyesületünk czél-
jainak érvényesítését odázhatná el, s egyéb következéseiben is
igen terhesnek bizonyulhatna.
Az elősoroltakon kivül még két üg}d)en kérte ki a mult
évi közgyűlés választmányunk véleményét, nevezetesen két
35
indítvány tárgyában. Ezek közül az elsőben Scholcz Ottó
tagtársunk azon óhaját fejezte ki, miszerint az Országos
Erdészeti-Egyesület elhalt első alelnökének, néhai W agner
Károly főerdőtanácsosnak szinnyomatu arczképét egy jeles
hazai festőnél elkészíttetvén, tagjai között megfelelő árban osz-
tassa szét, az esetleg fennmaradó felesleget pedig a Wagner
alapítvány növelésére fordítsa. A másikat pedig Hajós Gyula
tagtársunk ajánlta a mult évi közgyűlés figyelmébe, indítvá-
nyozván, hogy a közgyűlési tárgyalások élénkítése czéljából a
tanácskozásra kitűzött szakkérdések bevezető előadásai a gyű-
lés előtt legalább két héttel az „Erdészeti Lapok"-ban köz-
zététessenek.
A választmány maga is osztván a kegyelet azon érzését,
mely Scholcz tagtársunk indítványának alapját képezte, kész-
séggel lett volna hajlandó a tervezett arczkép-kiadást párto-
lókig ajánlani a tisztelt közgyűlésnek. Minthogy azonban meg
kellett győződnie, hogy a terv kivitelét egyfelől a technikai
nehézségek, s másfelől a vállalat költségessége igen megnehe-
zíthetnék, elhatározta, hogy az indítvány czéljának megvaló-
sítására egyszerűbb módot ajánl, nevezetesen azt, hogy azon
tagtársaink kívánatára, kik a megboldogultnak keretben elhe-
lyezhető arczképét is bírni óhajtják, az „Erdészeti Lapok "-ban
megjelent fényképlenyomatból megfelelő nagyságú lapon új
kiadás készíttessék, s a megrendelők között osztassák ki oly
kikötéssel, hogy ha a darabonként egy forintért megrendelt
példányok árából esetleg valami fenmarad, a felesleg az indít-
ványozó ajánlatához képest a Wagner alapítvány tőkéjéhez
csatoltassék. Ugy hiszem, hogy a tisztelt közgyűlés az igaz-
gató választmány ezen ajánlatát a maga részéről is elfogadni
méltóztatik.
Hajós Gyula indítványát ellenben a választmány elvileg
nem helyeselheti, mert ugy hiszi, hogy az előadók munkála-
3*
36
tának előleges közlése, vagy a közgyűlési tanácskozások iránti
érdekeltséget csökkenthetné, vagy mesterkélt vitákat idézhetne
fel oly részletek és állitások felett, melyek a főkérdés elfogu-
latlan megítélésének s a határozat-hozatal tárgyilagosságának
ártalmára lehetnének. E mellett az előadói tiszt elvállalásától
is bizonyára sokakat visszatartana az a tudat, hogy az a mit
előadni fognak, a közgyűlés előtt jól ismert dolgok ismétlé-
séül fog feltűnni.
Ezen okokból és mert az „Erdészeti Lapok"-at közvet-
lenül a gyűlés előtt nem is lehetne oly terjedelemben kiadni,
hogy az az összes értekezéseket magába foglalhassa, a választ-
mány ezen indítvány mellőzését kéri.
Egyleti tevékenységünk azon mozzanatai közül, melyeknél
a kezdeményezés igazgató választmányunktól eredt, főleg hár-
mat kell kiemelnem.
Először azon üdvös, és örömmel mondhatom, sikeres moz-
galmat, melyet egyesületünk az erdőőri szakoktatás ügyének
mielőbbi megoldása érdekében kezdeményezett; másodszor az
„Erdészeti Zsebnaptár" kiadásával megindított új vállalat léte-
sítését és végül azon szerény határok között mozgó munkál-
kodást, melyet az erdészeti kisérletügy terén kifejtettünk.
Az elsőnek ismertetésére Elnök ő Excellentiájának nagy
érdekkel végig hallgatott beszéde után, ugy hiszem, felesleges
volna valamit felhoznom. Meggyőződhetett ebből a tisztelt
közgyűlés, hogy egyesületünk ezen kiváló fontosságú ügyben
mindent megtett, a mi hivatásában és tehetségében állott s
tudomást vehetett másfelől arról is, hogy buzgó fáradozásaink
után bizton számolhatunk a sikerre.
Egyet azonban kötelességemnek tartok felemliteni, azt
t. i., hogy mindaz, a mit a szakoktatás kérdésében tettünk
és remélhetünk, nagyrészben Elnök Ő Excellentiája kezdemé-
nyezésének, tanácsának és befolyásának köszönhető.
37
Az „Erdészeti Zsebnaptár"-baű szerény név alatt oly vál-
lalatot indított meg egyesületünk, mely ugy hisszük igény-
telensége daczára is jó szolgálatot tesz szakunknak. Irodal-
munk azon termékekben, melyek közé az „Erdészeti Zseb-
naptár" is számíttatni kíván, eddigelé igen szegény volt s az
egyedüli „Erdészeti segédtáblákon" kívül tulajdonképen mást
nem is tudott felmutatni, pedig a gyakorlati erdőgazdának
egy jó segédkönyv talán legelső irodalmi szükségletei közé
tartozik. Az erdészet, mint egyáltalában minden gazdasági
szak sokféle tudományágra kiterjed, sokféle ismeretet ölel fel,
melyeket a gyakorlati gazda csak ugy érvényesíthet, ha alkal-
mazásuknál megbízható tapasztalati adatokra támaszkodhatik,
szóval, ha van jó segédkönyve, mely az elmélet általánosság-
ban mozgó elveihez biztos gyakorlati támpontokat szolgáltat.
Az „Erdészeti Zsebnaptár" igénytelen, de czélszerü alakjában
ily czélra kíván szolgálni, s hogy e czélját megközelíti, s hogy
általában szükséges vállalatnak ismertetik el, bizonyíthatja talán
az, hogy az ez évi első kiadás nagy része már szakközönsé-
günk kezén forog. Ezért nem kételkedünk, hogy a tisztelt
közgyűlés is helyeselni fogja igazgató választmányunk ezen
intézkedését s a költségvetések tárgyalása alkalmával kész-
séggel szavazza meg azon összeget, mely a vállalat költségei-
nek fedezésére a bevételeken felül, főleg azon körülmény
miatt szükséges, mert az egyesületi tagok részére a kiállítási
költségeknél is alacsonyabb kedvezményi ár állapíttatott meg
a választmány által.
A kísérlet ügy terén kifejtett munkásságunk, mint fentebb
is szerencsém volt említeni, ez évben is csak szűk határok
között mozoghatott. Szakunk bár napról-napra jobban érzi
annak szükségét, hogy e téren is erélyesen megkezdessék
a munkálkodás, ugy látszik, még nem találta meg a módot s
nem is bir azon eszközökkel, melyek az erdészeti kísérletezés
38
sok águ munkájának szerves megindításához s erélyes folyta-
tásához szükségesek.
E feltételek között egyesületünk korlátolt működési köré-
ben csak a kínálkozó alkalom felhasználására szorítkozhatott.
Igy midőn M o 1 i t o r Ágost tisztelt tagtársunk néhány
külföldi ákáczfaj magvának birtokába juttatott, érdemesnek és
hasznosnak találtuk a selmeczi akadémiát, a szegedi állami
csemetekert gondozóját s még néhány szaktársunkat felkérni,
hogy a megküldött kis készlettel tenyésztési kísérleteket te-
gyenek. Molitor ur ismertetése szerint ezen ákáczfajok
egyéb kitűnő tulajdonságuk mellett, oly dús csersavtartalmu
kéreggel bírnak, minőt honos fanemeink között még a tölgynél
sem találhatunk. Megtelepítésük tehát hazánkban, hol az ákácz-
nak különben is nagy jelentősége van, bizonyára nyereség lett
volna. Annál sajnosabb, hogy az eddigi kísérletek, mint a
selmeczi akadémia érdemes tanára Fekete Lajos t. tagtár-
sunk nem régiben jelentette, a meghonosítás tekintetében épen
semmi reménynyel sem biztatnak. i g
A szikes talaj befásitásának még eddig megoldatlan jmr-
désével is ujolag foglalkozott választmányunk, elhatározván,
hogy az ennek előmozdítását czélzó kísérletek keresztülvitelét
az állami csemete telepeknél fogja szorgalmazni, melyek közül
a szegedi például kiválóan alkalmas e czélra.
Az elősoroltak után megemlíthetem még, hogy egyesüle-
tünk nagy gonddal és tapintattal szerkesztett közlönye eddig
követett irányához hiven a letelt időszak alatt is éber figye-
lemmel kisérte erdőgazdasági állapotunk fejlődésének minden
mozzanatát s alkalmat nyujván minden indokolt nézetnek és
véleménynek a nyilvánulásra, kielégíteni igyekezett szakközön-
ségünk minden igényét.
Szakunkat érdeklő ügyekben készséggel szolgáltunk ta-
nácscsal vagy felvilágosítással ez évben is a hozzánk fordu-
39
lóknak; s midőn a magyar gazdakör által erre felkérettünk,
szívesen engedtük át számára könyvtárunknak minden nélkü-
lözhető példányát. — Köszönettel emiithetem meg viszont,
hogy a nagyméltóságú földmivelési ministerium minden hiva-
talos kiadványát megküldte egyesületünknek s ezen felül iro-
dalmi kiadásaink fedezésére is megadta az évenként engedé-
lyezni szokott segélyt.
Végül az igazi öröm érzésével jelenthetem tisztelt köz-
gyűlés, hogy a Wagner alapítvány, melyet szaktársaink nemes
áldozatkészséggel csak imént hoztak össze, már megkezdte
áldásos működését. Kamataiból még a mult év végén 80 forint
segélyt nyújthatott választmányunk néhai Mákonyi Sámuel
uradalmi erdőmester és egykori tagtársunk, két kiskorú árvá-
val súlyos anyagi helyzetben vissza maradt özvegyének, s
ugyancsak ezen érdemes folyamodót ez évre is 50 írttal se-
gélyezte tegnap tartott ülésében, 50 frtot szavazván meg
egyúttal néhai Pokorny Antal m. kir. erdőmester özvegyé-
nek is, ki férjének elhalálozása után hat kiskorú árvával
egyedül szerény nyugdijára lett utalva.
A hála, melyet egyesületünk jótékony adományai a se-
gélyzettekben kelteni fognak, bizonyára a legméltóbb emlék
lesz, melyet egyesületünk és szakunk korán elhalt jelesének
nyújthatott.
Áttérve most az egyesület anyagi viszonyaira, pénztárunk
állásáról a következő jelentést terjeszthetem elő :
Bevételünk a folyó évben a mai napig összesen 18.715 frt
82 krt tesz; kiadásunk ellenben 12.949 frt 84 krt. Jelen-
legi pénzkészletünk e szerint 5.765 frt 98 kr, mely összeg-
ből 5.100 frt a hazai első takarékpénztárban van gyümölcsö-
40
zőleg elhelyezve, 665 frt 98 kr pedig folyó kiadásaink
fedezhetésére pénztárunkban őriztetik.
Á bevételi összegben 3.782 frt 33 kr mult évi pénz-
tári maradékot képez, nem foglalja azonban magában érték-
papírjaink ez évre eső kamatait, melyek kerek számban
3.000 frtot képviselnek s az év végén fognak a földhitel-
intézettől felvétetni. — Megjegyzem továbbá, hogy a bevétel-
ből 2.146 frt 37 kr alaptőke fejében, 621 frt 06 kr pedig
a Wagner alapítványra lett befizetve, mig a kiadásoknál
7.613 frt 50 kr oly összegnek tekintendő, mely az alap-
tőkéhez csatoltatott s értékpapírok vásárlására fordíttatván,
állandó vagyonná vált. A íulajdonképeni tényleges kiadás e
szerint 5.336 frt 34 krt tett.
Alapítványi vagyonunk állásának ismertetése előtt legyen
szabad megemlítenem, hogy a földhitelintézet, melynél érték-
papírjaink letéve vannak, a folyó év elején letéti üzletét újra
szabályozván, kérdést intézett egyesületünkhöz, vájjon szolgá-
latát az új feltételek alatt is igénybe kívánja-e venni. Az
igazgató választmány meggyőződvén arról, hogy az új sza-
bályzatban az egyesületünket érdeklő feltételek lényeges vál-
tozást nem szenvedtek, az eddigi összeköttetés további fenn-
tartását határozta el.
Értékpapírjaink e szerint most is a földhitelintézetnél
vannak letéve és pedig következő összegekben:
51/2%-os záloglevelekben . . 19.000 frt,
5%-os záloglevelekben . . 28.000 „
6°/0-os aranyjáradék-kötvényben . 10.500 „
4%-os „ „ . 1.100 „
szőlődézsmaváltsági kötvényben . 9.200 „ és
egységes államkötvényben . . 200 „
összesen értékpapírokban . 68.000 frt.
41
Ezen összeghez hozzászámítva a
a magánkötvények értékét . . . 70.744 frt 13 krral.
és a készpénkészletet .... 1.473 „ 79 „
Az alapítványi tőke jelenlegi álla-
déka .......140.217 frt 92 krt,
vagy kerekszámban .... 140.218 forintot tesz.
Mult évi közgyűlésünk idejében az
alapítványi vagyon összesen . . . 105.031 forintot tett,
16 havi időköz alatt tehát a sza-
porulat ....... 35.187 frtotképvisel.
A jelenlegi vagyonkészlet kerekszámban 140.200 forintot
tevő összegében azonban egyesületünknek az „Erdészeti La-
pokéba fektetett 6000 frtnyi tőkéje nincs benfoglalva; ezzel
együtt tehát egyesületünk tőkevagyona kerekszámban 146.200
forintot tesz.
Az egyesület alapitó tagjainak, illetőleg az egyesületnél
letett alapítványi kötleveleknek száma 634, a rendes tagoké
ellenben 481. Ezenkívül van 4 tiszteletbeli és 1 pártoló tag.
A megelőző közgyűlés alkalmával 512 alapitó, 458 ren-
des, 4 tiszteletbeli és 1 pártoló tagja volt egyesületünknek; a
szaporulat e szerint az alapitó tagoknál 122, a rendes tagok-
nál pedig 23; megjegyzendő azonban, hogy a 122 új alapitó
tag közül 75 azelőtt rendes tagja volt egyesületünknek.
A mult évi közgyűlés óta felvett tagok névsora a tegnapi
választmányi ülésen bejelentettek kivételével az illető jegyző-
könyvekben már közzététetett; ezúttal tehát csak a tegnapi
ülésen felvett új tagokat lesz szerencsém bejelenteni.
Ezek a következők :
a) alapítók :
Somsich Pál ő excja..... 200 írttal,
Nemes Gyula, közal. erdőgyakornok, eddigi
rendes tag . . . . . . . . 160 „
42
Itobok Tivadar, közalap, erdőgyak., e. r. t. . 160 írttal,
Aladits Emil, m. k. erdőgyak. . . . 160 „
Dömötör Tihamér, m. k. erdőgy., e. r. t. . 160 „
Nagy Antal, m. k. erdőgyakornok . .150 „
Bereczki Gyula, m. k. erdőgyakornok .150 „
Benigny Gyula, „ .„ „ . 150 „
Kárász István, kat. erdőbecslő, e. r. t. .160 „
Krappé Frigyes, m. k. erdőgyak., e. r. t. . 160 „
Kutrovich István, m. k. erdőgyak., e. r. t. . 160 „
Csik Imre, erdőakad. tanársegéd, e. r. t. .160 „
Krajcsovics Béla, m. k. erdőgy., e. r. t. .160 „
Simon Gyula, m. k. erdőgyakorn., e. r. t. . 160 „
Csupor István, közalap, erdőgy. e. r. t. .160 „
Briestyánszky Endre, m. k. erdészjelölt .160 „
Hamerl Ágost, közalap, erdőgyakornok .160 „
Hanzély István, „ „ . 160 „
Gajd ősik Virgil, „ „ . 160 „
Geszner Lajos, erdőgyakornok, e. r. t. . 160 „
Pálffy Alajos, „ . . . 160 „
Nádler Béla, végzett erdőakad. hallgató .160 „
Schréder György, végzett erdőakadémiai
hallgató........160 „
Az elősoroltakon kivül G e i s i n g e r József tagtársunk
eddigi 160 frt készpénzalapitványát 200 frtra egészitette ki.
b) rendes tagok:
Kasparek Pál, urad. főerdész;
Kárász Imre, tiszttartó;
Gaszner Imre, erdőtiszt;
Schellberger Emil, m. k. erdőgyakornok;
Sailer György, kataszt. póterdőbecslő;
Lén bar d Antal, erdőakad. hallgató;
S z e m ő k Pál, végz. erdőakadémiai hallgató ;
43
Ricliter Mór, osztr. áll. vasp. társ. főerdész ;
AVeidmann József, osztr. áll. vasp. társ. erdész;
Novácsek Róbert, „ „ .„ „ „
Mahler Sándor, » » •» « erdőgyakorn.;
Hirschpach Ágost, „ „ „ „ „
Zathureczky Gyula, földbirtokos;
Glós László, m. k. erdőgyakornok;
Ifj. Hoffmann Sándor, közal. erdőgyakornok;
V o d i c s k a Ferencz, erdőőr;
Philippi Mihály, erdőmester;
Székely József, erdőmérnök;
Vintila György, erdőmester;
Torday Sándor, városi erdőtiszt;
Teuchert Károly, erdőmester.
Oly feltételek alatt, hogy tagsági nyilatkozataikat utóla-
gosan beküldik, felvétettek még : Itenner Adolf, erdőaka-
démiai tanársegéd és Philip Károly, uradalmi főerdész.
Tegnapi választmányi ülésünk után Rozinszky Béla,
tagtársunk által bejelentettek továbbá: Kustár István, kalo-
csai bibornok érseki alerdész; Dobos Elek, erdőőr; Rhrázá-
nek Rezső, erdőőr; Kinskó János, erdőőr; Rozinszky
László, uradalmi erdész. Ugyancsak Rozinszky Béla, tag-
társunk felvételre ajánlja Malahovszky József, Szabadka
város tanácsnokát és Panczér József Szabadka városi erdő-
mestert.
Kérem a tisztelt közgyűlést, hogy az előlnevezetteket
beterjesztett nyilatkozataik alapjain, utóbbiakat pedig a nyilat-
kozat beterjesztésének feltétele alatt 1882. január elsejétől
kezdve rendes tagokul felvenni méltóztassék.
Egyesületünk előbb feltüntetett örvendetes gyarapodásá-
val szemben, sajnos vesztességeket is kell végül bejelentenem,
44
melyek egyesületünket több tagtársunk elvesztése folytán érték.
Elhunyt tagtársaink a következők :
Gróf Bélássy Khuen Henrik, földbirtokos;
P okorny János, urad. felügyelő ;
Hefferstorfer Othmár, főpap;
Girtl Ádám, urad. erdőmester;
Kozma József, erdőakadémiai tanársegéd;
Kánia Nándor, nyug. polgármester;
Kopitlánsky János;
N i e h o1d János ;
Skála János;
S u s i c h Imre;
Stern Jakab, fakereskedő;
Wallentsik József;
E r n h o f f e r Ignácz, számadó erdész;
Morócz István, az Országos gazdasági-Egyesület vezér-
titkára s végül
Götz Károly, Murgás János és Hüttner Márton
tagtársaink.
Tisztelettel kérem a közgyűlést, hogy mindezen elhunyt
tagtársak halála felett részvétét jegyzőkönyvileg kifejezni mél-
tóztatnék.
Ezzel befejezve jelentésemet, ismételve van szerencsém
magamat a tisztelt közgyűlés jó indulatába ajánlani.
Bosznia és Herczegovina erdészeti viszonyai.
A közös pénzügyrministerium Bosznia és Herczegovina
állapotáról a mult évben Bécsben összeült delegátiók elé, mint
olvasóink előtt a napilapok közlései után tudva van, terjedelmes
jelentést terjesztett elő, s eb' en a megszállott tartományok
közgazdasági viszonyainak ecsetelésénél a boszniai és herczego-
45
vinai erdők állapotáról is részletesen megemlékezett. Az elő-
terjesztés ezen részét érdekesnek tartjuk olvasóinkkal is meg-
ismertetni.
A megszállott tartományokban, mondja az előterjesztés,
igen értékes közvagyont képeznek az erdők. A megelőző
kormány alatt ugyan Bosznia és Herczegovina erdei, rendszeres
kezelés hiánya és az utolsó évek zavargásai folytán, jelen-
tékenyen elpusztíttattak, a megszállás után mindamellett az
összes elfoglalt területnek közel felerésze még beerdősülve
találtatott, több jelentékeny vágható erdővel. Egészben az összes
1000 □ mértfödnyi területből 500 □ mfld, vagyis 2,875.000
hektár esik, habár részben kopár erdőterületre.
Az erdőtulajdon kérdése szintén kedvezőnek mondható a
kormányra nézve, mivel az erdők legnagyobb része már a
török kormányzat idejében is államtulajdont képezett, s a meg-
szállás után is csak aránylag igen csekély rész iránt emeltek-
igényt a Vakuf-igazgatóság és egyes magán személyek.
A Vakuf-, illetőleg magán erdők elkülönítése, valamint azon
erdőknek megállapítása, melyeket a török kormány a köz-
ségeknek faszükségletök fedezése czéljából átengedett, mindjárt
az ország lecsendesítése után megkezdetett, s e kérdések
megoldása külön bizottságokra bízatott; a birtokviszonyok
végleges tisztázása azonban csakis a most folyamatban levő
általános kataster befejezése után, külön erdőkataster utján, lesz
elérhető. Addig fenn kell tartani a török erdőtörvény
határozatait, habár ezáltal az erdők jövedelmezősége nagyon
meg van nehezítve. Mert nem tekintve az erdei legeltetés
szolgalmát, a török erdőtörvény 5-ik §-a értelmében a
lakosságnak nem csak az áll jogában, hogy saját épület-,
műszer- és tűzifaszükségletét az állami erdőkből díjtalanul
fedezheti, hanem ezen felül azon jogosultsággal is bír, hogy
46
onnan kisebb mennyiségű, öszvérével elszállítható fát községe
lakói részére el is árusíthat.
Ezen szolgalom jelentékeny volta könnyen megítélhető,
ha megközelítőleg csak azon fának értéke számíttatik is, melyet
az ottani lakosság saját nélkülözhetlen szükségletének fedezésére,
a török erdőtörvény értelmében, ingyen kihasználhat; mihez
még azon hátrányos körülmény is járul, hogy a lakosság
— az erdővédelem teljes hiányában — nem tartotta magát
a törvény korlátozó rendelkezéseihez, s meg szokta a fát tet-
szés szerinti helyről és mennyiségben vágni, természetesen
mindig a legszebb törzseket választva, annak azonban csak
azt a részét használta fel, melylyel pillanatnyi szükségét kielé-
gítette, a többit pedig veszendőbe hagyta. Ép ily korlátlan
módon gyakoroltatott az erdei legeltetés is, mi által csemeték
keletkezése és fejlődése lehetlenné vált.
Ily erdőpusztitásnak káros következményei nemcsak pénz-
ügyi, de nemzetgazdasági tekintetben is kézzel foghatók.
A kormánynak legsürgősebb feladata tehát, hogy az
erdőkezelést lehetőségig rendezze. Ez okból mindjárt a meg-
szállás után szakemberek alkalmaztattak, és pedig egy erdő-
tanácsos és egy mérnök mint előadók az országos kormánynál,
egy-egy erdész, mint műszaki tanácsadó a kerületi hatóságoknál,
tehát: 1 erdőtanácsos, 1 mérnök, 6 kerületi erdész és 1
fogalmazó.
Továbbá a megszállott tartományok erdeiről nagyjában
szerzendő tájékozottság czéljából 3 szakember küldetett ki.
A vizsgálódás kiderítette, hogy az okkupált területnek körül-
belül 50%-a erdőtalaj, melyből mintegy 50 □ mértföld, vagyis
600.000 hektár már vágható fával van benőve. A szak-
értők az összes erdők fatömegének értékét kiszámították, mint-
hogy azonban az a faértékésitésének lehetőségétől, ez pedig
47
ismét csak más tényezőtől függ, a számítás nem sok gyakorlati
becscsel birhat.
A vizsgálat megállapította, hogy megközelítő becslés szerint
az elébb emiitett vágható erdők fatömege összesen mintegy
138,971.000 tömörköbméterre tehető, melyből körülbelől
1,690.000 tömörköbméter kemény épület- és műszerfára,
76,279.000 tkm. kemény tűzifára-, 23,256.000 tkm. lágy épü-
let- és szerszámfára-, és 37,746.000 tkm. lágy tűzifára esik.
Az összes erdőterületnek 58%-a, vagyis 1,667.500 hektár
lomblevelű fával, 42°/0-a, vagyis 1,207.500 hektár fenyő-
félékkel van borítva. Az uralkodó fanemekhez számíthatók:
a bükk, mely leginkább el van terjedve; a tölgy, mely
a Száva folyó lapályain és a közép hegységekben tenyész és
pedig a Boszna folyó mentén a kocsánytalan-, Herczegovinában
a molyhos tölgy; továbbá: a jegenyefenyő, lucz-
fenyő, fekete- és erdei fenyő, mely fanemek főleg
Vares körül, igen szép vegyes szálerdőket képezve, fordulnak
elő és rendkívüli méretekkel (1—2 méter átmérővel, 40 méter
magassággal) is bírnak; végül a diófa is, mely a Boszna,
Krivoicza és Kojnicza folyók völgyeiben egész erdőket képez.
Szórványosan hárs, juhar, nyir, gyertyán és vad gyümölcsfák
is találhatók.
A sumach (szömörcze) igen nagy mennyiségben fordul elő, s
ez annak idején a cserző iparra nem csekély fontosságúvá válhat.
Ezen jelentékeny erdőbirtoknak a további pusztításoktól
való megóvása s jövedelme emelése czéljáből az 1880. évben
az alábbi erdészeti hatóságok a következő személyzettel szer-
veztettek:
a) központi vezetés: 1 erdőtanácsos, 1 erdőmester,
1 mérnök, 1 fogalmazó, 1 erdőgyakornok;
b) öt erdő hivatal: 3 erdőmester, 4 főerdész, 2 erdő-
gondnok, 4 napidíjas;
48
c) erdőgondnokságok: 17 erdőgondnok, 5 erdő-
gyakornok, 27 erdővéd, 80 erdőőr.
Ha a felsorolt erdészeti személyzet számát egybevetjük
a kezelendő erdőterület nagyságával, azonnal kitűnik, hogy
a most meglévő személyzet csupán a legelső és legsürgősebb
szükségletnek felel meg, s azt a közigazgatási és anyagi
viszonyok további fejlődésével szükséges lesz jelentékenyen
megszaporítani.
Az erdőjövedelmet eddig a következő jövedelmi ágak
nyújtották:
a) kisebb faeladásokból befolyt dijak;
b) azon dijak, melyek feldolgozott anyagokból a fel-
használás helyén szedettek;
c) a sumach fogyasztása után járó adók;
d) erdókárositóktól befolyt kártérítési összegek;
e) a kincstári erdő-legelőkre kihajtott marha után sze-
dett adók;
f) a gubacs- és moha-termés eladásából befolyt dijak;
A vadászat után jövedelmet jelenleg nem lehet várni,
mivel a vadászat gyakorlása, és a vadászterületek kiszemelése
felett épen most folynak tárgyalások.
Az elősorolt jövedelmi ágakból az 1880. évben 11 G.007
frt folyt be, mi az erdők nagy kiterjedéséhez képest nagyon
csekély.
A jövedelem jelentékenyebb emelkedése csak akkor lesz
várható, midőn sikerülni fog az erdőkárositások megakadályozása,
s az erdők kihasználása körül évek hosszú során át meg-
szokott visszaélések kiirtása (mi köztudomás szerint egyike a
legnehezebb feladatoknak); továbbá midőn a távol fekvő erdők
hozzáférhetőkké fognak tétetni, s midőn ipar és kereskedelem
általában s ezzel a fa üzlet is emelkedni fog.
49
A magyar erdők egy ujabban felfedezett ellensége.
Illés Nándor főerdőtanácsos úr, még e nyár folytán be-
szélte nekem, hogy a selyei uradalomban tett kirándulása alkal-
mával, Baranya megyében, az Albrecht főherczeg birtokához
tartozó Erdőfi nevezetű pusztán, úgyszintén Szegeden is a
marosmenti nagy füzesekben azt tapasztalta, hogy egy előtte
még ismeretlen lepkefaj nagyszerű károkat okozna, minthogy
ott seregestől előfordulva, a füzeseket egészen csupaszra rágja,
szövetével pedig nemcsak a fák gályáit, ágait és leveleit, de
még a fatörzseket is végig behúzza, úgy, hogy ottléte alkal-
mával a fatörzsekről a szöveteket egész hosszú és vászonsze-
rüleg összetartó foszlányokban levonni képes volt.
Ezeknek elbeszélése kíváncsivá tett, ezen ismeretlen ellen-
ségünkkel megismerkedni, minélfogva felkértem Illés urat, szí-
veskednék részemre néhány lepkét, hernyót, bábot és szövetet
meghatározhatás végett szerezni. Ezen óhajtásomnak elég lett
téve, minthogy a baranyavári erdőbiró (Waldbereiter), Grubern
Ferencz úr, a kért tárgyakat készséggel megkülclötte. Ezeknek
megvizsgálása után a kártevőben következő állatot ismertem fel:
Tinea vagy Hyponomeuta (Gespinnstmotte) padella,
fekete-szürke sövénymoly (schwarz-graue Heckenschabe).
Az apró lepek (Microlepidoptera, Kleinschmetterlinge) cso-
portjában a moly-féle (Tineidae, Motten, Schaben) családhoz
tartozó, körülbelől 7 — 8 vonalnyi nagyságú ezen pille az elő-
testén, valamint a mellső szárnyain, fehéres ólomszinü avagy
fehér. Hátteste, úgyszintén a hátsó szárnyak, a szárnypillák
(Fransensaume), valamint az egész alsó része barnás-szürke.
A mellső szárnyak körülbelől 30 folttal ellátvák; 4 ugyan-
ilyen a torpajzson látható.
E pille számtalan petéit július hóban sövényekre (azért
Erdészeti Lapok. 4
50
a neve sövénymoly), kiválóTag pedig fűzfákra, azonban más
fanemekre is, mint pl. szilva és körtékre szokta rakni.
A hernyók, habár már őszkor kibújnak, csoportosan,
gyakran százával, nagy szövetekben (Gespinnste) együtt átte-
lelnek, hogy igy jövő tavasz kezdetén annál is inkább a
tulajdonképeni faláshoz foghassanak.
A szövetben szálakon ide-oda mozogva, azt, ha már kifej-
lettebbek, falás végett gyakran szokták elhagyni.
A hernyó szine sárgás vagy zöldbe húzódó, vagy átmenő
fekete-szürkés; bársonyfekete oldalpettyekkel s egy sötétebb
vonallal a hátán.
Hossza alig 1/2", bebábozáskor okker-sárga bábbá, fekete
szárnytok és hasonló farkhegygyei, változik át, melyből a pille
14 nap múlva kikél. A báb bödönyalakú gubóban nyugszik,
melyet a hernyók bebábozásuk előtt fehér selyemből készítenek
és lenn a szövetjükhöz, de nem nagyon sűrűn egymás mellett,
odaillesztenek.
Hogy ezen lepkék, illetve annak hernyói a fűzfákon nagy
károkat okoznak, nemcsak Illés, de T. Szabó Sándor alerdő-
felügyelő úrtól is hallottam, és ha áll, hogy a fűzfák egészen
kopaszra rágatnak, minden esetre ez a hossznövekvés kárára
történik. Nekünk tehát egy eddig az erdészeti szakban nem
ismert erdei kártevővel van dolgunk! Mert bár csak fűzfákat
ront és pusztít, ez, miután a fűzfavesszőfonás helyenkint már
is nagy iparággá fejlődött ki, a vesszők rongálása vagy tönkre-
tevése nagy kárnak mondható.
Tekintve pedig azt, hogy a Duna- és Tiszamenti berek
erdők nagy részét gyakran terjedelmes füzesek képezik, fater-
melési tekintetben is kártékony ellenségnek kell a fűz-molyt
kijelentenünk.
Ellenben lássuk csak, mit mond e tekintetben a hires
zoolog Dr. Altum B. a „Forstzoologia''-jában (III. Insekten).
51
ő a lepkéről, valamint átalában az egész családról, mint kár-
tevőkről, igen keveset szól; de álljanak itt saját szavai:
A Hyponomeuta- (Gespinnstmotte) ról a többi között emliti:
„A lombkifakadásnál a tavasz kezdetén a hernyók már dolog-
ban találhatók. Az ágak hegyeit fátyolszerü szövettel közösen
átszövik, melynek oltalma alatt a leveleken rágódnak, honnét
szükség esetén ez átlátszó hálókkal tovább húzódnak sat.;" to-
vábbá pedig: „Erdészeti fontosság — habár az általuk meg-
támadt növényeket gyakran kopaszra lerágják, sőt folytonos
falasuk mellett még tönkre tenni is képesek — egyik fajnak
sem tulaj donitható, mivel ők csakis alacsony bokrokon és nem
fontos fákon élősködnek! Magasabb, vénebb fanemeken több-
nyire csak egy vagy más ágon találhatók, melyet ellepve,
többé-kevésbé kopaszra lepusztítani képesek!
Lepkénkről pedig még kevesebbet mond:
„Hyp. variabi li s (Zeller) padella (auct.) galagonyán,
barkóczán, szilván, különösen kökényen, melyek gyakran igen
messzire átfonva vannak."
Az egészből láthatni, hogy Altum szerint a fűzfákon lep-
kénk nem találtatott, vagy lehet, hogy Németországban ilyféle
fűzesek mint nálunk nincsenek!
Különben igen lehetséges, hogy nálunk oly rovarok
fordulhatnak elő, és bizonyosan vannak is, melyek külország-
ban mint kártékonyak, ritkaságuknál fogva, vagy más oknál
fogva, nem is ismeretesek, vagy a délibb fekvésnél fogva
nálunk kártékonyán lépnek fel, mig Németországban csak a
culturnövényeket lepik meg. Ez oknál fogva a t. cz. szaktárs
urakat figyelmeztetve kérem, hasonló előforduló esetekben, ha
ők maguk nem akarnák vagy nem képesek a kártevőt meg-
határozni, azt (lepkét, illetve bogarat, hernyót és esetleg szö-
vetet is, a levágott galylyal együtt) hozzám elküldeni, mit
szakunk érdekében e lapok hasábjaiban, a t. szerkesztőség
4*
52
engedelmével, mindenkor nyilvánosságra hozni szives és szigorú
kötelességemnek ismerendem.
Érdekesnek tartom itt még azon körülményt is felemlí-
teni, hogy az átküldött száraz galyak, levelek és szövetek
között a számtalan sövénymoly, lepkék, hernyók és bábok
között még egy másik, szintén kártékony lepkét sikerült felfe-
deznem. Ez pedig a már általánosabban ismert .különböző
gyaponcz,,, Bombyx vagy Liparis dispar (Dickkopf, Rosen-
spinner, Ungleiche Schwammotte). Röptáva a hímnél g 15"',
mig a nősténynél J 42"'; szárnyai szürkés-barnák vagy (a nős-
ténynél) szennyes-fehérek, a mellsők barna zeg-zug vonalakkal.
Hernyója elől az első öt gyűrűn kék, a következő 6 gyűrűn
vörös szemölcsökkel bir.
A hím hernyója sokkal kisebb, mint az, melyből nősté-
nyek fejlődnek.
A hernyó feje világos-sárga, mig a szőre és a test körüli
három csíkja okker-sárga, a lábak sötétebbek. Teste ellenben
feketés.
Júliusban bebábozik, két-három hét múlva megjelenik a
lepke.
Elő jő mindenféle fákon, és pedig: lúczfenyő-, erdei- és
vörösfenyő-, nyír-, bikk-, éger-, kőris-, mogyoró-, gyertyán-,
hárs-, nyár-, szil- és fűzfán, különösen pedig mindenféle gyü-
mölcsfán található, mely utóbbin borzasztó falánksága miatt
különösen igen kártékony. Lehet, hogy a fűzes megkoppasztá-
sában nagyobb vagy legalább egyenlő bűn terheli, mint a
fönnebb ismertetett sövénymolyt.
Rózsai/ Rezső,
va. kir. erdőrendezö.
A vadászati törvény reformálása érdekében.
Irta: Bisell Gyula, urad. főerdész.
E lapok 1880. é. márczius havi füzetében, a fennirt czim
alatt fejtette ki nagyrabecsült szaktársunk, Illés Nándor ur e
czim által megjelölt tárgyra vonatkozó nézeteit, mely alka-
lommal azon elv hívének vallja ugyan magát, mely szerint:
,jó vadász jó erdész", de más nézet jogosultságát nem vonja
kétségbe, sőt a szaktársakat fölhívja, hogy véleményeiket ez
iránt szintén nyilvánítsák. E fölhívásnak engedve, bátorkodom
kijelenteni, hogy én a fennebbi tételnek nemcsak hogy határo-
zott ellensége vagyok, sőt azt épen megfordítva igy merném
mondani: „jó vadász rosz erdész".
Tagadhatatlan, hogy az erdészet a vadászatból fejlődött
s hogy több ezer éves korszakon át a vadász volt egyedüli
ur az erdőben; erre alig 150 évig tartó időszak következett,
midőn vadász és erdész még testvériesen megfértek egymás
mellett. Ezen időszakban szerepeltek Cotta, Hartig s mások,
kik az erdőnek is lelkes ápolói voltak ugyan, de szivök zugá-
ban a vadászat iránti hajlamnak is adhattak helyet, mert
akkor a gőzgép és vasút még nem volt feltalálva; a fa nem
volt még világkereskedelmi árú, másfelől a kőszén aggasztó
versenye sem volt még ismeretes; a földbirtokot nem terhel-
ték nyomasztó adók; a kamatláb alacsonyabb volt s a , talaj-
járadék" jelszava sem volt még feltalálva. Akkor bizony szép
dolog lehetett erdésznek is meg vadásznak is lenni egyúttal, a
magas fordák s az elődök által hátrahagyott bő fakészletek
korában! Ez időben, az erdészeti tudomány születése korá-
ban, a vadászat is átalakult az időkövetelménye szerint s
fejedelmekhez méltó foglalkozássá vált.
De mi hamar eltűnt e kedves idyll! A föld kereksége
mindenfelé vasúti sínekkel lön behálózva; a legcsendesebb
5i
völgyben, a legelhagyottabb pusztán is gőzgép kezdett mű-
ködni ; az erdők üzérkedés tárgyaivá lettek; a fát egyik világ-
részből a másikba kezdték szállítani; a talajtól nemcsak a
tőke kamatait, de kamatos kamatait követelték, s midőn a
geniális Pressler a „tiszta jövedelem" jelszavát kiadta; az
erdészeti tudomány szép épülete legbelsejében megingott. S
midőn az erdők egyszerű fiának még sejtelme sincs a beállott
forradalomról, a tanári székekben ülőket lázas nyugtalanság
fogja el; régi tekintélyeket kíméletesen vagy kíméletlenül félre
tolnak; a tanári székeket doktorok foglalják el, tanintézetekbői
akadémiákat csinálnak, s azokat nagy városokban áthelyezett
felsőbb iskolák szorítják ki; végre egyetemeken erdé.-zeti
fakultásokat állítanak, melyekből csupa szemüveges erdészeti
doktorok kerülnek ki.
Illés ur azt mondja, hogy Magyarországot a láz még
nem fogta el! Hát az uj erdőtörvény nem elegendő bizonyítéka
annak, hogy a régi iránynyal, a régi eszközökkel szakítottunk ?
Hát Magyarországon, hol erdőőrökké kellett degradálni azon régi
vadászokat, kikről Illés ur egyszerre ismét ábrándos gyöngéd-
séggel emlékszik meg; hol erdőfelügyelőségeket állítottak fel,
ne lenne felismerhető a korszerű haladásra való törekvés?
Legyünk őszinték önmagunk és mások iránt! Ismerjük el,
hogy az erdészeti viszonyok hatalmasan megváltoztak az utolsó 3
évtized alatt és hogy ma már azon korszak küszöbén állunk, mely
korszakban erdész és vadász egy személyben össze nem férnek.
A sport nem ismer semmi gazdasági czélt; a sport pl.
roppant kiadással nemes lovakat nevel s azokat a gyepen
néhány percznyi futamban tönkre teszi. S ez ellen semmit sem
lehet szólni mindaddig, mig a sport kiadásai a gazdaság szám-
adásaiba be nem vonatnak; de valamint minden mezőgazda a
legerélyesebben tiltakoznék, hogy a versenygyep költségei és
veszteségei a csikó tenyésztés számlájára Írassanak : hasonlóan
55
vissza kell utasítania a tisztességes erdésznek is a vadászat
érdekében hozott azokat a néha hihetetlen nagyságú áldoza-
tokat, melyek hallgatólagosan az erdő rovására számittatnak.
Valóban nincs második példa arra, hogy a sport a gaz-
dasággal ugy össze elegyittetnék, mint a hogy ez az erdé-
szetnél történik. Az erdész elkészíti a „10—14-dik minta"
szerint a vágási és erdősítési tervet, a fővad azonban nem
sokat törődik az erdész irka-firkájával, még ha az az erdő-
felügyelőség jóváhagyását meg is nyerte! Neki megy és lerágja
a fiatal ültetvényeket több száz holdon; kikaparja a makkot
a bevetett területekről s növekvő aggancsa viszketegségét
fiatal fákhoz súrolva szünteti. Hiába való a kerítés, mert azt
áttöri a vad, s mit használ az, hogy a mivelési költségek
kétszer-háromszor szerepelnek a kiadások közt és már való-
ságos kapitálist képviselnek, melytől kamatokat bizony nem
lehet várni; és semmit sem segítnek a vad tenyésztés káros
volta ellen tett kifogások a földbirtokossal szemben, mig azon
axióma van érvényben, hogy „jó erdész jó vadász," sőt ez
még szakközlönyben is olvasható.
Mint szenvedélyes és többoldalú sportman egészen értem
a nagy urak ily iránya agitátióját, azt azonban nem tudom
felfogni, hogy erdőtisztek mikép képesek magán szenvedélyeiket
szakjukba átvinni. Oly erdész, ki szenvedélyes vadász is, azon
amerikai hajós kapitányokhoz hasonlítható, kik magán szenve-
délyeik kielégítése végett szállítmányukat és legénységüket
veszélyeztetve fattették kazánjaikat, hogy a fogadást meg-
nyerjék. A hajós kapitányoknak ezen faja bizonyosan kihalt
már, mivel manapság a hajóparancsnoknak még azt a vitorlát
is meg kell fizetnie, mely valamely indokolatlan intézkedés
folytán a tengerbe hull.
Mit szólnának ahhoz a vadászatot szenvedélyesen üző erdé-
szek, ha a vadak által okozott erdei károkért felelősökké tennék?
56
Mihelyt a vadászat önmagáért mint sport jő tekintetbe,
az erdész nem szólhat eilene semmit, mert akkor az erdő a
vadászatnak van alárendelve, és vadas kertté válik, melytől
természetesen nem lehet jövedelmet várni. Ma már csak bizo-
nyos helyeken és bizonyos körülmények közt tenyészthető kár
nélkül a vad, pl. magas hegységben, természetes uton felújí-
tott bükkösökben, valamint erőteljes berki talajon álló sarj-
erdőkben ; általában azonban azon elvnek kell érvényre jutnia :
kultur államban a vadnak tenyésztése vadas kertbe való.
Ne hozza fel nekem senki ellenvetésül más miveltebb
államok vadászati törvényeit. Magasabb miveltségü államokban,
mint Angliában, Franczia- és Németországban számos a vadas
kert, miért oly ritkák ezek nálunk, hol a talaj értéke oly
csekély? Először is azért, mert nálunk még mindig azt hiszik,
hogy azon elvnek kell hódolni és lehet, mely szerint: „a
kecske is jóllakjék, meg a káposzta is megmaradjon" (Erd.
L. 225. oldal), mi azonban ma már sehol többé el nem érhető;
másodszor pedig azért, mert nálunk azon fényűzésnek hódol-
nak az emberek, hogy csakis valóban „vad" vadat szeretnek
lőni. Ha az úgynevezett „castle"-szarvas Megyeren és környé-
kén a parforce vadászatok alkalmával oly jól használható s
a vadászokat már ép oly pompásan mulattatja, mintha valóban a
vadon szarvassá lenne, talán már nincs messze az az idő, mi-
dőn hazánkban is nem pusztán a szabadban tartott cserkészeten
és haj tó vadászaton lövésre került nemes vad elejtése nyújt élve-
zetet, és midőn a vadaskertek alapítása általános lesz.
Vadaskertek berendezése és fentartása mindenesetre tete-
mes költségbe kerül, de én azt hiszem, hogy nagy nemzet-
gazdasági haszonnal bir, ha a vadászat kedvelő megismeri és
maga viseli azon költségeket, melyekbe sportja kerül. Ha
azonban egy ujabb vadászati törvénybe a vad kímélése tekin-
tetében szigorúbb rendelkezések vétetnek fel, a költségeknek
57
legalább egy része, és pedig nem igazságosan a nagy közönségre
rovatik, abban az esetben t. i. ha nem lenne gondoskodva a
vadak által okozott károk teljes megtérítéséről; de ha a vad
károsítások megtérítése iránti igénynek szabad folyást fog a
törvény engedni, még a leggazdagabb ur is beleun vadászati
szenvedélyébe, mint ez például az uralkodó házzal is Lóban
szigeten s más helyeken történt.
A vadak által okozott károsítások megtérítése iránti igény
támasztása alkalmával a megkárosodott ritkán találja el a
helyes közép utat s vagy önkénytesen lemond a jogosan köve-
telhető kártérítésről, vagy annak kisebb-nagyobb részéről, az
uri sportman, vagy az erdőtiszt iránti kíméletből; vagy pedig
minden ellenvetés daczára a kártérítési igény, következetes
kizsákmányolássá fajul. Hogy lenne a gyakorlatban kiegyen-
líthető, ha egy nagyobb erdőbirtokos, pl. egyike az erdőtör-
vény 17. §-ában megjelölteknek, eddig elhanyagolt erdejét
teljes jóindulattal és nagy áldozattal a törvény értelmében
rendszeresen szándékoznék kezeltetni, de a szomszéd erdőbir-
tokos, az erdejében meglévő nagy vadállományt, mindenesetre
fenn akarná tartani? Meglenne-e téríthető az elől említett
erdőbirtokos részére a vadak által okozott károsítás, még
abban az esetben is, ha az vadászati jogáról le is mondana,
melyet különben, az uj javaslat szerint ugy is csak 3 hónap
folyamán gyakorolhatna ?
Eddigelé talán csak a mezőgazdaságilag mivelt területen
elkövetett vadkárositások jöttek tárgyalás alá, de vájjon mos-
tantól, — az uj erdőtörvény folytán, — a vadak által oko-
zott kártérítések súlypontja nem éppen az erdőre fog-e kiter-
jesztetni, mert előre látható, hogy a gondos erdőbirtokos az
ujabb javaslat által úgyszólván illusoriussá tett vadászati joga
gyakorlatáról le fog mondani, hogy legalább a vadkárositás
iránti igényét fentarthassa ?
58
Előttem igen veszélyesnek tűnik fel, ha mi erdőtisztek,
kik évek hosszú során át az erdők törvényes oltalma iránt
szónokoltunk, most a vad kímélés érdekében megindított moz-
galomhoz csatlakozunk, mely mozgalom, legalább részben,
mégis az erdő ellen irányul. Nézetem szerint nem illő erdészhez
ily mozgalomban résztvenni, és pedig állami erdőtisztnek azért,
mert azt az állam nem azért fizeti, hogy az erdőkben szen-
vedélye kielégítése végett járjon, magán erdőbirtokos erdé-
szének pedig azon okból nem, mivel annak bizonyára nincs
szüksége erdőtisztje segítségére, ha maga vadászat kedvelő, ha
pedig a vadászatnak nem barátja, nem igen köszöni meg tiszt-
jének, a vadkimélés érdekében kifejtett agitátióját.
Ismételve mondom, hogy a legtöbbnyire úgyis befolyásos
vadászat kedvelők nem szorulnak az erdészek támogatására.
De ha az Erdészeti Egyesület véleménye hivatalosan is kiké-
retnék, annak nem lehetne a vadkimélési kényszer javára
adatnia, mert az esetben önmagunkkal, t. i. az erdőtörvény
tárgyalása alkalmával elfoglalt álláspontunkkal jövünk ellen-
mondásba. Éppen azon okból, mert ezen kérdésnél az a veszély
forog fenn, hogy az okosságnak, igazságnak és méltányosság-
nak szavát a szenvedély túlharsogja, igyekeznünk kell, hogy
következetesen gondolkozzunk és cselekedjünk; az általunk
teremtett erdőtörvényből, valamint az ujabb erdőgazdaságból
folyó következetesség pedig az, hogy az erdőt még a vad
ellen is oltalomba vegyük.
És ezzel azt hiszem, kellően ki van jelölve azon állás,
melyet nekünk erdészeknek, az erdészeti egyesületnek és szak-
közlönyének, az Erd. Lapoknak a vadkimélet kérdésével
szemben elfoglalnunk kell, s feleslegesnek tartom a vadászat
kedvelői által a m. évi deczember hóban megbeszélt indítvány
egyes pontjára kiterjeszkedni.
Jóllehet megvagyok győződve, hogy az erdészeknek nagy
59
része, legalább a fiatalabb velem egyetért, habár csak igen
ritkán akad valaki, ki azon régi hagyománynyal szemben :
„jó erdész jó vadász" — bátran felmer lépni — mindamellett
sem igen számithatok arra, hogy elmondott nézeteim nagy
tetszésben részesüljenek. A legegyszerűbb igazságok találnak a
legkevesebb hivőre, s ha valamely czikkiró azt hiszi olvasóiról,
hogy azok régi előítéleteikkel szakítanak, vagy éppen szenve-
délyeiket korlátoztatják czikke által, azon esetben maga az
oka kudarczának. Mint már mondám, én nem azért szólalok
fel jelen alkalommal, hogy a t. olvasókör tetszését megnyer-
jem, hanem teszem azt azon okból, hogy a jelenlegi esemé-
nyeknek valamely roszakaratu szemlélője azt ne mondhassa,
hogy az erdészek közt senki sem akadt, ki az erdőt a vadá-
szok ellen védelmezni, merte volna.
Vadászati tárcza.
Húrom medvekaland.
F.-Vissó, 1881. évi deczemberhó 12.
I.
Felső-Visső község határán „Pláj" nevü dűlőben egy
medve a mezőn lévő zabkalangyákat (kereszt) több egymásután
következő éjszakán át látogatta, ezt J. M. földtulajdonos észre
vévén, éjszaka egyik zabkalangyában ő, a másikban pedig társa
elrejtőzött, hol töltött fegyverrel a medve megjelenését várták.
Éjféltájt a medve megérkezett és egyik zabkalangya
mellett elment anélkül, hogy J. M. észrevette volna, bizonyo-
san a sok várakozás következtében elszunyókált, s csak midőn
a medve a társát elrejtő zabkalangyától mintegy 30 lépés-
nyire állott, mely pcrczben társának fegyvere is eldördült,
látta meg a meglepett fenevadat.
60
A medve mostan dühösen neki ment és borzasztó ordí-
tással kezdette a zablakalangyát széttépni, de az sokkal ma-
gasabb lévén mint a medve, élő testet hamarjában nem talál-
ván, tovább állott.
Egy fél órával későbben J. M. a zabkalangyából kibujt és tár-
sát elrejtő zabkalangyához ment; ottan társát elájulva találta, ki a
medve orditásakor utolsó perczeit számlálván, eszméletét veszté.
Volt dolga mostan, mig képes volt azt eszméletére hozni.
Mindkettő tüzet rakott és a napviradtát a helyszínén
bevárva, a gyéren lévő havon nyomoztak. J. M. mint tapasz-
talt vadász, a fekete szinti vérnyomból azon meggyőződést
nyerte, hogy a medve halálosan megsebesíttetett, nagyon közel
valahol feküdnie kell; tehát annak üldözése, illetőleg felkere-
sése elhatároztatott. A nyom a Plaj hegygerinczen át Valeare
nevü sziklás helyre vezetett. Egy nagy szikla előtt abban
egyeztek meg, hogy J. M. a szikla bal, mig ellenben társa
a szikla jobb oldalán előre haladjon. J. M.-nek simább irtja
lévén, akadály nélkül a szikla túloldalára érkezett, abban
a perczben társa egy meredek szikláról lecsúszván, a
medve fekhelyére jutott. A medve felegyenesedett és ordítva
az ember feje után kapott, e pillanatban J. M. már szin-
tén a medve előtt állott és dupla fegyvere egyik lövés-
sel a medvét újból súlyosan megsebesité. A medve
nem esett el, hanem új ellensége ellen fordult, ki fegy-
verének csövét a medve torkába dugta, de bár mennyire
erőlködött is, a fegyver másodszor el nem sült, mert
ijedségében a kakast vagy csak az első állásra húzta fel,
vagy pedig a ravasz helyett a ravasz fedőt nyomta. A medve
ennek hirtelen, a mint balkezével a fegyvert tartotta, kezéről
4 ujját leharapta és hátáról mintegy 1/i kiló húst kitépett,
aztán egy hatalmas lökéssel az embert fegyverestül mintegy
3 méternyi távolságra ellökte, mire morogva tovább ment.
61
J. M. a medvebirkózás közt hiában kiabált társának, hogy
segítséget nyújtson, ez némileg örvendett, hogy időközben az
elejtett fegyver nélkül és egy darab fejbőr visszahagyása mel-
lett, a fára mászni és igy a veszedelemtől menekülni képes volt.
Csak mintegy félórával későbben, mikor már teljesen meggyőző-
dött, hogy a medve bokron fán túl van, a fáról lejött és
társának hazafelé segített, ki magába járni képtelen volt.
Szegény J. M. most már csonkított kézzel és sértett hát-
gerinczczel járkál községünkben nagynehezen, társa pedig a
félelemtől már magához tért és egy darab fejbőr hiányáig
egészséges, de mindkettőnek elmúlt a kedve hamarjában medve-
vadászatra menni, mert azt mondják, hogy nem tréfadolog
egy maczkókaland.
II.
Mult őszszel Borsabánya közelében lévő Csizlocsia völgy-
ben két 13 éves román fiu az erdőben egy juh-kecske csapa-
tot őrzött. Az egyik fiu málna után járt az erdőben, mig
ellenben a másik fiu valami fafaragási munkával töltötte
idejét. Utóbbi egyszerre csak észre veszi, hogy az őrizete alatt
álló csapatban rendetlenség illetőleg nyugtalan mozgalom állott
be, az okot fürkészvén, látta, hogy egy kecske 3 hónapos
medvebocs támadásai ellen védekezik. A bátor és gondtalan
fiu tovább nem figyelt, mert máskülönben észrevehette volna
a mintegy 8 méternyi magas sziklatetőn az anyamedvét, mely
magzatának sajátságos játékmódját tetszéssel szemlélte, a kezé-
ben lévő bottal a bocs hátára néhány ütést mért. Egyszerre
csak érzi a fiu, hogy hátulról valaki szépen felemeli és mikor
visszafordul már az anyamedve vele a szikla felé indul; oda
megérkezvén, a fiút egyszerűen a mélységbe lelökte. A medve
aztán a szikláról lejött, a fiút a közelben lévő hulladékfával
betakarta és eltávozott.
A második fiu időközben szedett málnáival visszaérkezvén,
62
csodálkozott társa könnyelműsége fölött, hogy miként hagyhatta
a csapatot őrizet nélkül, de miután már hazafelé kellett in-
dulni és társa még mindég nem jött, utána kiabált, de persze
az nem válaszolt. Egyszerre csak valami jajgatást vélt hallani
és mikor ez irányban nézett, feltűnt neki a farakás, mely egy
pár órával ezelőtt nem volt ottan, tehát kíváncsiságból a
fahalomhoz közeledett, de akkor határozottan jajgatást hallott;
gyorsan a farakás széthányásához fogott, mely alatt társát
eszméletlen állapotban feltalálta. A fiu Borsabánya faluból em-
bereket hivott, kik az elszerencsétlenültet eszméletlen álla-
potban haza szállították.
A beteghez hivott orvos, kinek elbeszélése után jelen medve-
kaland tudomásomra került, azt mondja, hogy a fiu testén ütése-
ken kívül, melyek a leejtésből származnak, sérüléseket észre-
venni nem volt képes, tehát a medve máskülömben igen szolidan
bánt vele, minek következtében a fiu mintegy 14 napi beteges-
kedés után az ágyból felkelt, rendes napimunkáját folytathatja.
III.
F. F. kozi kerületbeli kincstári erdővéd keveset szokott
gondolkozni, de annál inkább szeret szórakozás végett fegy-
verrel hátán az erdőben járkálni. Egy őszi napon gondtalan-
sága annyira ment, hogy fegyverét oda haza hagyván, séta-
bottal kezében szokott erdei járkálást kezdett. Alig félórát
barangolva a Vaszervölgyben, „Novicsor" nevü sziklás helyre
érkezett, hol a kezelési út védelmére mintegy 5 méter
magas rovott fal van kiépítve, mely 3 méter magasságig
vizben áll; ugyan e helyen néhány évvel ezelőtt az út
szélesbitése tekintetéből sziklarepesztések eszközöltettek, mi-
nek folytán a rovott fal mellett mindenféle nagyságú szikla-
darabok szétszórva hevertek. Ezen helyen a nevezett meg-
állott és a vidéket bámulta — egyszerre csak a túloldali
parton egy annyamedvét boccsal pillantott meg, persze, hogy
63
vadászszokása szerint azonnal oldalához kapott, de hiába a
fegyver hiányzott. Kétségesen körül tekintett, vájjon a
gondviselés nem fog e ebben a perczben fegyveres vadászt
oda vezetni? és mig ilyképen körülnézett, majdnem öröm-
kiáltást tett, mert mintha a jó isten megkönyörült volna
rajta, lábai mellett kopót vélt észrevenni, — a kutyától pedig
gazdája rendesen nem messze szokott lenni, —■ de az öröm
csak pillanatnyi volt, mert mikor a vélt kopót megtekinti, hát az
szintén egy 4 hónapos bocs. Ijedtségében mostan sétabotjával
oly hatalmas csapást mért a bocs hátgerinczére, hogy a bot
azonnal ketté tört és a bocs ordítani kezdett. Ezen zajra az
anyamedve azonnal a folyón keresztül a vészhely felé sietve
a rovott falon felmászni igyekezett, de erdő védem sem
maradt időközben tétlen, a bocscsal nem törődött egyelőre,
hanem a készletben fekvő legsúlyosabb 3 kődarabot a medve
fejére akkor dobta le, mikor ez a rovott falon felmászni
iparkodott, ugy hogy ez kábult állapotban régi helyére hátrált.
Erdővédem ezután könnyű feladatnak képzelte a még mellette
lévő bocscsal végezni, ezt fülön fogva néhány öllel lejebb
hurczolva, a vizbe akarta fullasztani, de a bocs, a mint
vizet kezdett inni, oly erőt fejtett ki, hogy erdővédem nem
volt képes vele boldogulni és mikor észrevette, hogy az anya-
medve újból fia segítségére közeledik, tanácsosabbnak tartotta
a bocsot elbocsájtani, mely annyával együtt tovább ment.
Csak mikor az erdő véd izgatottságából magához tért,
vette észre, hogy nincs többé ép ruhája, ez a bocs által
dulakodás rözben széttépetett.
Ezen kaland mintegy elhiteti velünk, hogy gondtalan emberek
külön gondviselés alá vannak helyezve, mert csak ugy lehet azt
elképzelni, hogy erdővédem bátorságát életével meg nem fizette.
Hogy a kiáltott ijedtség és izgatottság folytán nevezett majdnem
egy évig betegeskedett csak mellesleg emlitem meg. S. A.
64
A hamu hatása az elültetett csemetékre.
1875. tavaszán kelt kocsános-tölgy magonczokat a kis-
iblyei pagonyban iskolázás kedvéért a következő tavaszon
elsoványodott réti talajban készített, simafalu árkokba ültettünk,
melyeket javított földdel töltettünk ki; néhányba azonban
kisérletképen az eredeti földet tettük vissza. Az árkok szé-
lessége felül 20, alól 15 cm. volt, mélységök 18 s egymástóli
távolságuk 60 cm. Az árkok kitöltésére ugyanazon földet
használtuk fel, a melyet belőlük kiástunk, megtisztítva és egy
részéhez körülbelől egyharmadrésznyi gyephamut, másrészéhez
pedig 1 százalék szénnel tisztátalanitott fahamut keverve.
Az eredmény négy év múlva, azaz a csemeték 5 éves
korában a kiválasztott próbapéldányokon véghezvitt mérések
szerint következő volt:
A légen szárított csemetének, mely magas-
8 súlya
neveltetett: sága
cm. grm.
A fahamuval kevert földben . . . 65 76
A gyephamuval kevertben . . . 54 85
A nem javított sovány földben . . 33 37.
Ebből, valamint a kiszedett csemeték felett átalában
tartott szemléből következik, hogy a hamuval \aló javításnak
meg volt a jó hatása, mely a fahamunál kiválóan a törzs
növelésében, a gyephamunál pedig a gyökér fejlesztésében
nyert kifejezést. Fekete Lajos.
65
Rügy- és levélkulcs a magyar birodalomban honos
és honositott fásnövények meghatározására.
Szerkesztette: Dietz Sándor, budapesti egyetemi tanársegéd.
(Készült részben a selmeczbányai erdőakadémia, részben pedig a buda-
pesti tud. egyetem növénytani intézetében.)
Előszó.
A növények meghatározására irodalmunkban több használható
művet találunk, melyek a növényeknek s igy a fásnövényeknek is
leginkább virágjai s termései alapján eszközlik a meghatározást.
A fásnövényeknél azonban sok esetben különböző okok miatt nem
találjuk a virágokat és terméseket, ugy hogy ezen esetekben az
emiitett művek cserben hagynak. A meghatározásnak ily esetekben
is szükséges volta indított arra, hogy más nemzet irodalmában
már létező művek mintájára állítsak össze hazánk nyelvén is oly
művet, mely mellőzve a virág és termés ismertető jeleit, a minden
időszakban található rügyek vagy levelekből tegye meghatározhatóvá
a hazánkban itthonos s leginkább honositott fásnövényeket.
A fásnövények felismerése télen és nyáron szükséges az erdész,
gazda, kertésznek már anyagi szempontból is, mert hiszen számta-
lanszor kell eme vagy ama fásnövényt részint felkeresniök, részint
pedig bizonyos okok miatt eltávolitaniok, mely cselekvés közben
okvetlen számos fásnövényre fognak bukkanni, — hogy ez esetekben
a hasznavehetőt a szükségtelentől megkülönböztethessék, ismerniök
kell azokat. Szükséges továbbá, hogy a kezdő füvészek, erdész s gazdá-
szati iskolák, továbbá közép iskoláink látogatói növénytani kirándu-
lásaik alkalmával az útba ejtett fás növényeket — ha azok virág
vagy termés nélkül vannak is — felismerjék. Különösen azon czél
vezette soraimat, hogy erdész akadémiai ifjúságunk kezébe magyar
nyelven irt oly segéd-könyvet adjak, a mely szerint a fásnövények
télen való s nehézséggel járó felismerésénél eligazodhassak.
E végett állitám össze a két kulcsot, egyiket télen — a
rügyekből, másikat nyáron a levelekből eszközölhető meghatározásra.
Hogy az általam használt műkifpjezések végett ne kelljen a foglal-
kozóknak más művekhez folyamodniuk, mindkét kulcsnál a mflki-
fejezések ismertetését bocsátani előre.
A rügykulcsba 155, a levélkulcsba 258 fajt foglaltam a nálunk
gyakoribb honos és honositott fásnövények közül. A rügykulcsba
egyrészt azért vettem fel kevesebbet, mert sokat alkalom hiján
kellőleg nem tanulmányozhattam, másrészt télen nem is különböztet-
hetni meg számosat egymástól. Azon nemek fajai közül, melyeknél a
Erdészeti Lapok r.
66
meghatározás bizonytalan, vagy keveset, vagy csak magát a fajok
nemeit említem: pl. fűz, rózsa. Mivel a rügyekről való felismerés
némely esetekben bizonytalan, számos fajnál hosszabb jellegezésradok
a pontosabb megkülönböztetés kedveért. Számos alfajt is sorolok fel,
melyek tényleg leveleikről vagy rügyeikről felismerhetők, mig ellenben
másokat, melyek nem egy könnyen különböztethetők meg, ha kevésbé
kétesek is, szándékosan hagytam el. Az egyes fajok csoportosításánál
igyekeztem, a mennyire lehetett, az együvé tartozó fajokat együtt sorolni
fel, bár néha kényszerítve voltam a rendtől eltérni a könnyebb felismer-
hetőség kedveért, péld. a tüske vagy tövissel biró fás növényeknél.
Hogy azonban ily esetben a felismerés biztosabb legyen, némelyeket
kétszer, sőt háromszor is felemiitek, pl. szilva, bálványfa stb.
Az ismertető jelek tekintetbe vételénél a kulcsok czélszerübb
és általánosabb használhatósága végett igyekeztem kerülni azokat,
melyek erősebben fegyverzett szemet vagy más segédeszközt igényelnek,
habár kézi nagyító (luppa) mindenesetre czélravezetőbb (különösen
a szőrök megfigyelésénél), mint a természet által jónak alkotott, de
társadalmunk szokásai által megromlott fegyverzetlen szemeink. A
vizsgálatnál egy tollkés is alkalmas segédeszköz lesz.
Törekedtem a műkifejezések és az elnevezésekben a magyaros
és a nép által is használt kifejezéseket megtartani, mig ellenben a
rosszul és erőltetve alkotott kifejezéseket, melyek a közhasználatba
soha sem mentek át — elmellőztem. A hol pedig helyes magyar
kifejezés nem állott rendelkezésemre, ott az internacionális kifejezé-
seket használtam, a magyar Írásmódot követve.
A kulcsok használatát kell hogy megelőzze az ismertető jeleket
tárgyaló részszel való megismerkedés. Czélszerü valamely már előttünk
ismeretes fás növénynyel kezdeni a meghatározást, hogy a kulcsok
berendezésével s tárgyalásával megismerkedjünk. A meghatározás
módja s menete mindkét kulcs elején részletesen van tárgyalva.
A könnyebb használhatóság kedveért mellékeltem mindkét kulcshoz
tájékoztatót, továbbá latin és magyar betűrendes névmutatót, melyeknek
számai a kulcsban foglalt számokra utalnak.
Magam a felvett fás növényeket részint a selmeczbányai, részint
a budapesti növénykertekben, továbbá Selmeczbánya, Ungvár s Buda-
pest környékén tanulmányoztam, mivel azonban ezen helyeken vala-
mennyit nem találhattam, igyekeztem a " hiányokat az irodalom
figyelmes összehasonlitása és tanulmányozása által pótolni.
Igyekeztem a kulcsokat ugy összeállítani s kipróbálni, hogy
azokban használható segédeszközt nyújtsak honunk érdeklődő közön-
ségének kezébe; hogy mennyiben sikerült ez, a szakemberek szives
bírálatára bizom, egyszersmind megemlítem, hogy a művecskében
netán előforduló hibák — melyek ily műből alig hiányozhatnak —
kiderítését s szives tudomásomra hozó közlését köszönettel veendem.
67
Mielőtt e müvecskét átadnám a használatnak, el nem mulaszt-
hatom nsgos di\ Jurányi Lajos tanár ur s akadémiai tag, továbbá
nsgos Fekete Lajos erdész-akademiai tanár s erdőtanácsos urnák
szives tanácsai s támogatásaiért hálás köszönetet mondani, nemkülönben
köszönetem kifejezni Renner Adolf erdész-akademiai tanársegéd urnák
— ki szives volt rügykulcsoinat ellenőrzés alá vetni.
Budapest, 1881. deczember 10-én. Dietz Sándor.
I. Rész.
Riig-y kulcs.
I. FEJEZET.
A fásnövények télen eszközölhető meghatározásának ismertető jelei.
Télen fásnövényeink legnagyobb része elveszti nyári diszét —
leveleit s disze hagyott ágai távolról minden szervtől megfosztva
tűnnek fel. Közelebbről való vizsgálásuk azonban meggyőz arról, hogy
az ágakon bizonyos különböző alakú szervek — rügyek vannak elhe-
lyezve, a melyek azután a fásnövények különböző fajainak megfelelőleg
különböző sajátosságokkal vannak felruházva. A rügyek ezen külön-
böző sajátossága, valamint a disze vesztett törzs, ágak, gályáknak
termetében s külső felületén található tulajdonságok adják
a meghatározásnak ismertető jeleit. A meghatározást kell
hogy megelőzze ezen ismertető jeleknek maguknak, to-
vábbá azok különböző viszonyai s sajátos-
'.Ás
ságai mükifejezéseinek ismerete.
E czélból foglalom alább röviden össze
a fontosabb tudnivalókat.
I. Rügyek, (gemmae, Knospen.) Rügy
alatt értjük a fásnövényeknek azon részét,
melyből a fa, illetve a fásnövény minden fő-
és mellékképlete tovább fejlődik, növekedik ;
a fejlődő képletek alapja vagy kezdete a pik-
kelylevelek által bezárva a rügyben már
eleve benne van — persze csak durványosan
kifejlődve. A rügy tehát nem egyéb, mint
fiatal korban levő ágképlet, melynek összes ol-
dali részei a fejlődés legelső szakában a pik-
kelylevelek által vannak bezárva. (1. 2. ábra.)
A szerint a mint a rügy ékből fejlődő
képletek különböznek egymástól, különböz-
tetjük meg a rügy eket; ugyanis megkülön-
böztetünk lomb vagy levél — (gemmae
foliiferae), virág — (g. floriiferae) és ve-
A vad-
i'ügye
1. ábra. Bükkfa
rügy hosszant
metszve. Hartigu.
hosszant metszve.
Hartig u.
5*
68
gyes rügyeket (g. mixtae) a szerint, a mint azokból levelekkel
megrakott hajtások, virágok vagy virágzatok, és végre levelekkel és vi-
rágokkal megrakott hajtások fejlődnek. (3. 5. ábra.) \
\ fejlődés menete szerint a bizonyos előre meghatározott pon-
tokon s rendben fellépő rügyeken, a rendes rügyeken kivül,
megkülönböztetjük a járulékos (g. adventitiae) rügyeket, melyek
a törzs, ágak vagy fásodott gyökerek különböző idősebb pontjain,
többnyire a belső részekből fejlődve, a kéreg külső sérülése követ-
keztében, vagy a nélkül előre meg nem határozott pontokon s rendben
lépnek fel — és alvó rügyeket (g. proventitiae), melyek a rendes
rügyeknek megfelelően lépnek fel, de a növekedő törzs különböző
részein fejlődésük bizonyos állapotában elmaradnak s többé-kevésbé
a fa kérge által beburkoltatnak s e helyzetben addig maradnak,
mig a fa tenyészviszonyai kifejlődésüket szükségessé nem teszik.
Ezen rügyek, habár az egyes fanemeknél bírnak is fontossággal, itt
a fák felismerésénél alig adnak valami határozott ismertető jelt. Oly
rügyek, melyekben egy második rügyrendet vagy ilyenek előképzéseit
nem találjuk, egyszerű rügyeknek (g. simplices), a melyekben több-
rendbeli rügyek előképzéseit találjuk, összetett rügyeknek (g. com-
positae) neveztetnek. (1. 2. ábra.)
Fontosabb azonban a rendes
rügyek (g. normales), tehát az előre
meghatárzott pontokon és rendben fel-
lépő rügyek egymástól való megkülön-
böztetése, azok helyzeti viszonyai sze-
rint. Nevezetesen megkülönböztetünk
csúcs-rügyeket (g. terminales),
melyek az alsó részükben már kifej-
lődött hajtások további hossznöveke-
dését eszközlik, illetve annak végét
képezik és a hónalj- vagy oldal-
rügyeket (g. axillares s. laterales), me-
lyek a növekedő ágak, hajtások olda-
lain fellépő galyak fiatalkori állapotát
tüntetik elő. (4. ábra.) A csúcsrügyek
azonban nincsenek meg minden fás
3. ábra. A húsos som a) b) c) hrjtás részle-
tei rügyekkel, cl) oldal és viragrügy nagyítva,
e) levélripacs, /) tél. Willkonim u.
növénynél, pl. hiányzik a bükknél,
varju-tövis bengénél stb. ezeknél a
hajtás hossznövekedését oldalrügy, az oldat csúcsrügy folytatja;
egyszerűség kedveért általában a hajtások végein vagy végéhez igen
közel álló rügyeket tekintet nélkül arra, vájjon a rügycsúcs- vagy
oldalrügy egyszerűen csúcsrügynek nevezem. (4. ábra.)
A csúcs és oldalrügy ek f őr ügy éknek is neveztetnek, ellen-
tétben a m ellékr ügy ékkel (g. accessoriae), a melyek csak a
69
főrügyek körül fejlődnek s többnyire csak akkor képződnek ki teljesen,
ha a főrügyet vagy az abból fejlődő képletet fejlődési menetében
valami akadályozza és hátráltatja. A természetnek különös gondosko-
dását találjuk ezen berendezésben, mert csak ezek és az alvó rügyek
által válik lehetővé a hernyófalás által levéltelenné lett koronák
újonnan való kizöldülése.
3 4 S 6
4. ábra. Rügyek és hajtások. 1. A fürtös.juhai osúcsrügye és átellenesen áíló
oldali-ügyei. 2. T ö 1 g y h a j t á s. 3. Fekete nyár hajtása csúcsoldalrügygyel és 2 oldalrügy-
gyol, ettől jobhra egy oldalrügy a nagy levélripacscsal, melytől 3 kiemelkedő lécz megy lefelé, a
bél ü szögletü. 4. A varjútövis benge hajtása csúcsrügy helyett tövissel, ö. A rezgő ny ár
ága, a csillagok kezdetétjjelölik a két rövid hajtásnak, melyek közül a felső 2 vastag virágrügyet és
e felett 2 egyenlőtlen nagyságú lombríigyet hord. ü. A gerézdes zelnicze hosszú hajtása.
7. A rezgő nyár hosszú hajtásának részlete 3 hajtású álló rövidággal, mely csak egy rügyet
hord. 8. A nyir hosszú hajtásának részlete 2 hét-hét hajtású s egy csúcsrügyet viselő rövid ággal.
U. A bükk 4 rövid hajtásból álló rövidága, melyek a gyürüs pikkelyripacsokkal kezdődnek.
Willkomm u.
Néha a mellékrügyek szabályszerűen minden évben kifejlődnek,
pl. a galagonyánál ezekből fejlődnek a virágok; a gleditschiánál a
rendes hónaljrügy tövissé fejlődik és közvetlen a levélhónalj felett
70
álló mellékrügyből fog a jövendőbeli hajtás képződni. A mellékrügyek
előfordulnak a főrügy felett s ekkor felül állók (g. a. superae),
mint pl. a loniceráknál, vagy pedig alatta s ekkor alul állók
(g. a. inferae), pl. a gyertyán- vagy diófánál, vagy pedig a főrügygyel
egyenlő magasságban attól jobbra és balra, tehát oldalt állók
(g. a. laterales), mint pl. az eperfánál.
Ha a csúcsrügy egyszersmind végálló is, akkor az rendesen
magános, pl. a juharoknál, a nem végálló csúcsrügy lehet magános
pl. a bükknél, továbbá lehet páros pl. az orgonánál, hólyagfánál,
mely esetben mindkettő egyenlő magasságban van s az ág csúcsa
eltörpül, mely törpült ágrészt a jezsamentnél és a jerikói loniceránál
gyakran észlelhetni is, végre a csúcsrügy egészen hiányozhatik is pl.
a varjútövis bengénél. (4. ábra.) Ha pedig 3 vagy több rügy van
egymás mellett valamely hajtás hegyén, ugy csupán a középső s
rend szerint legnagyobb a tulajdonképeni csúcsrügy, a többi pedig
csak a csúcs közelében álló oldalrügy, pl. a juharok, tölgyeknél stb.
(4. ábra.)
Az oldalrügyek helyzete függ a levelek helyzetétől, miután azok
hónaljában lépnek fel s a mint a leveleknél, ugy itt is megkülön-
böztetjük a következő állásokat (1. a II. részt): átellenes (opposita)
és pedig kétsorban átellenes s keresztbe átellenes, mind-
kettő egyenesen és ferdén is előfordul. Sokkal gyakoribb- állás
azonban a váltakozó (alterna), mely lehet ismét kétsorban
váltakozó pl. a bükknél, és szórt (csavarvonalas) pl. a fűzeknél.
(4. ábra.) Az oldalrügyek többnyire egyenként állnak s csak ritkán
áll 2 vagy 3 egymás mellett; ez utóbbi eset akkor áll elő, midőn
a főrügy körül mellékrügyek jelennek meg, pl. a kerti szilvánál, vagy
pedig több főrügy áll szorosan egymás mellett, mint pl. a kökény-
szilvánál, mely utóbbi esetben az oldalrügyek halmozva vannak.
A rügyek közvetlen az ágakon vannak elhelyezve minden nyél
nélkül, s ülőknek (g. sessiles) mondatnak, ilyen rügy a legtöbb,
némelyeknél azonban rövid nyelet találunk és ekkor nyeleseknek
(g. pedicellatae) neveztetnek, pl. a hamvas és mezgés égernél. (3. 4. ábra.)
Az ülő rügyek néha az ágon maradt levélnyél vagy levélalap által
rejtetnek el, ezek a félig rejtett rügyek, pl. a pukkantó duda-
fürtnél vagy pedig a levél ripacs kérgébe vannak bemélyesztve s ezek
a teljesen rejtett rügyek (tulajdonképen bemélyedt rügyek,
g. immersae), pl. a koronás jezsamentnél stb. (6. 7. ábra.) Ha a levél-
nyelek alapjukon hüvelyszerüen összenőnek s igy a fiatal rügyet
körülveszik — ekkor gyakran rügytakaró gyanánt szolgálnak s néha
ugy eltakarják a rügyeket, hogy azokat nem is látni, mert a levélnyél
két egymás felé csapódott szélei által képezett üregben vannak. Igen
érdekes ezen viszony a platánnál, melynél az ősszel lehulló levelek
a rügyeknek csak első fejlődésük alatt adnak védelmet, a mennyiben
71
ugyanis a levélnyél szélei tökéletesen össze vaunak nőve s a rügy
el vau takarva; de ha ezen viszonyt lombhullás idején figyeljük meg,
tapasztalni fogjuk, hogy a levélnyél felső és pedig azon ponton hasad
meg, a melyen az elmélet a nyél két szélének találkozását jelzi.
A nem rejtett rügyek alakja oly annyira sokféle, hogy erről
alig lehet valami általánosat mondani, függ pedig ez egyebek közt a
benne foglalt levelek, virág durványok száma, alakja, redőzete és
fekvésétől. Rendesen a mindennapi életből vett alakokhoz való hason-
lóságuk szerint nevezzük el a rügyeket s például felhozhatom a
következő alakokat: legközönségesebb a tojásdad alak, azután a
tojásdad kúpos (szilnél), kúpos (rezgő nyárnál), orsódad
(bükknél), ritkább a visszás tojásdad (mezgés éger), körte
alak (platán) stb. (4. ábra.) Az alaknál továbbá tekintettel vagyunk
arra, vájjon azok tengelyeik irányára nézve egyenesek-e, mint a
bükknél, vagy hajlottak és pedig befelé, mint a fűznél, vagy
pedig az ágtól el, tehát kifelé, mint a fekete nyárnál. De lehetnek
a rügyek az ágtól elállók is pl. a tölgyeknél, vagy az ághoz
simulok (lapulók, odanyomottak), pl. a fűzeknél, végre pedig állhatnak
egyenesen a levél ripacs felett, pl. a juharoknál, vagy pedig
ferdén, pl. a bükknél. (4. ábra.)
A rügy szerkezete (gemmatio) bár igen érdekes s igen
sok ismertető jelt szolgáltat, mégis a szerkezetről magáról csakis
röviden emlékezhetem meg a keret miatt, melyet a fenti czim tűzött
elém. Épen ez áll a rügy fejlődéséről (gemmulatio) is.
A rügy kezdetben az egyenértékű s osztódni képes sejtek
kis halmaza, mely egy bélsugár külső végével van összeköttetésben
(vagy pedig az ág szöveteinek folytatását képezve, azzal áll összeköt-
tetésben) s a mely eleinte el van rejtve, később azonban a bőrszövetet
maga előtt tolva, kiemelkedik; e közben s azután ezen kis tengely
belső sejtsorai átalakulnak edénykötegekké és a felület elborittatik
kis sejtes dudorokkal a levelek első kezdeteivel. A kis hajtás végre
fejlődése bevégeztével a törzset fejlődésében és szerkezetében ismételve
edényei és rostjai által összeköttetésbe lép a törzs edényei és rostjaival.
A kifejlődött rügy tehát áll egy igen rövid tengelyrészből (rügymag,
rügyecs, nucleus, plumula, tulajdonképen tenyésző csúcs) és nagyobb
vagy kisebb számú oldalszervekből, melyek a tenyésző csúcstól lefelé
eleinte mint kis dudorok jelennek meg s csak később jutnak kifejlő-
désre. A kis dudorok azután gyorsabban növekedvén hosszúságban,
mint az őket hordó tenyésző csúcs, ezt lassankint körülveszik és
mintegy beboltozzák. Az igy egymásba borult levelek csak a teljes
kifejlődésnél, illetve a rügytengelynek kinyulásakor bomlanak ki
lassankint koruk szerinti sorrendben. (1. 2. ábra.)
A kifejlődött rügy ugy tűnik fel, mint valamely tengely végrésze,
melyen a később kifejlődő levelek, virágok stb. kevéssé vannak kifej-
72
löt!ve s melyek a pikkelyektől beburkolják. A pikkelyek által beburkolt
levelek kölcsönös elhelyezési viszonya borulásnak (aestivatio, boru-
lok) neveztetik, ellenben az egyes levelek fekvésmódja türemlésnek
(gyiíremlés, vernatio) neveztetik, mindkét eset igen sokféle lehet.
A beburkolás ezélja megvédeni a még zsenge s többnyire oszló
szövetből álló részeket a hideg és nedvesség ellen. A beburkoló
pikkelylevelek a hideg és nedvesség ellen az által nyújtanak védelmet,
hogy egymás közé légréteget zárnak, továbbá hogy jól záródnak,
gyakran szőrösek, pl. a kőnászpolyánál s végre gyakran ragadós
anyagot választanak ki, pl. a vadgesztenyénél stb. Hogy mily védelmet
képes nyújtani a hideg ellen a szőrös levél, szépen láthatjuk az
ostormén bangitánál, ellenben a pikkelyek is néha mily kevés védelmet
nyújtanak mutatják a pálmák, melyek pikkelyes rügyeik daczára
északon elő nem fordulhatnak.
Ha a rügyeket beborító képletek levélneinüek és kártyásak
pikkelyeknek (perulae), pl. a bükknél, ha pedig bőrnemüek,
takaróknak (tegumenta), pl. a diónál, neveztetnek. Némely rügyeknél
a pikkelyek egészen levélnemüek s a közönséges levelektői csak
abban térnek el, hogy igen szőrösek és durváuyosak, az ilyen rügyek
fedetleneknek (g. obtectae s. nudae) neveztetnek, pl. az ostormén
bangitánál, ellentétben a többi vagyis fedett (pikkelyes rügyek,
g. tectae s. perulatae) rügyekkel.
Olyan fáknál, melyek csak a rügybe bezárt s már előre képezett
hajtást növik ki, a végrügyek hamar záródnak (bükk, tölgy) és sok
pikkelylyel birnak; azoknál pedig, melyek a hossznövekedést őszig
folytatják (nyir, éger), kevés pikkelyt találunk. A pikkelyek és takarók
helyzete a különböző fáknál igen jellemző s többnyire megegyező a
rügyek, illetve a levelek helyzeti viszonyaival. Igy csavarosán vannak
elhelyezve a zelniczénél, kétsorban váltakozva a szilnél, átellenesen,
még pedig keresztbe átellenesen az orgonánál. Sok esetben a helyzeti
viszony eltérő, sőt néha csak egy vagy két pikkely borítja az egész
rügyet, mint pl. a fűznél. Ha sok (legfeljebb 50) pikkely borítja a
rügyet, ugy azok vagy fedelesen vannak elhelyezve (tölgy), vagy
pedig egymást boritják be (dió, kőris). (4. ábra.) Azon rügyek,
melyeknél a pikkelyek teljesen zárt borítékot képeznek s a rügy belső
részeit befedik, zárt rügyeknek (g. clausae) neveztetnek, a fiivek
s dudvanemü növények (zölék) rügyeivel szemben, melyek többnyire
észrevehető nyugalom nélkül fejlődnek ki s a melyeknél a levelek a
rügy belső részeit, illetve tenyésző kúpját nem boltozzák be s ezért
nyíltaknak (g. apertae) neveztetnek. Gyakran a zárt rügyek
pikkelyei sem záródnak szorosan, a mennyiben az egyes pikkelyek-
hegyei nem feküsznek szorosan egymáson s a rügytengelyen, akkor
azt mondjuk, hogy a pikkelyek lazán záródna k.
A mint a rügyek alakja igen különböző lehet, ugy a rügyeket
73
boritó pikkelyek ós takarók alakja is igen különböző s azon alak
nevével illettetnek, a melyhez leginkább hasonlítanak; csak például
hozom fel, hogy a pikkely tojásdad a rezgőnyárnál, kerekded a
mogyorónál, hegyes a bükknél. (4. ábra.) A pikkely és takaró lehet
száraz (tölgynél), enyves (vadgesztenyénél), szőrös (eczet
szömörczénel), kap asz (szilvánál) stb. A rügyek szine a pikkelyek
s takarók sziliétől függ; ezek lehetnek egyszinüek, de lehetnek két-
szinüek is. A pikkelyek lelökethetnek a rügynyilás első szakában
a levelek kifejlődése előtt — ezek lefeslők (teg. caduca), vagy
pedig csak a levelek kifejlődése után, ezek lehullok (teg. decidua),
végre pedig maradhatnak hosszabb ideig a hajtás alján, s ezek a
m a r a d ó k (teg. persistentia).
Végre még említést érdemel a rügyek nagysága is, mely nem-
csak a különböző fanemeknél, de még egy és ugyanazon fanemnél
is különböző szokott lenni, igy a csúcsrügy rendesen nagyobb az oldal-
rügyeknél, a sarjak rügyei nagyobbak mint a felnőtt fáé. Továbbá
változik a rügy nagysága a termőhely szerint is; általában mondható,
hogy kis rügyei vannak a kökény, galagonya, nyír, szil, stbbinek,
mig ellenben igen nagyok vannak a vadgesztenye, fürtös bodza,
stbbinél. (4. ábra.)
Mielőtt a többi ismertető jelekre mennék át, szükségesnek tartok
még egyetmást a rügyekről elmondani.
A rügyek már igen korán kezdenek fejlődni, t. i. a hozzájok
tartozó levelek kifejlődésekor és saját tengelyük bele már ekkor jön
összeköttetésbe azon hajtás belével, melyen állanak. Ezen összeköt-
tetést a hajtás fatestét keresztül törő és vékony faköpenynyel körül-
vett bélsugár eszközli.
Az őszszel bekövetkező levélhulláskor már többé-kevésbé elér-
ték nagyságukat s teljes kifejlődésüket, kivéve az ákáczot s még egy-
két fás növényt, melyeknél csak igen későn fejlődnek a rügyek. Néme •
lyeknél pl. a lúcz- és jegenyefenyőnél a rügyek az ág csúcsán csak
itt-ott elszórva fejlődnek, másoknál pedig pl. a Junipeiusnál alig
vagy nem is igen találjuk a fejlődés nyomait. Az ág rügyeinek faka-
dása tavaszszal mindég a csúcson kezdődik s megy lefelé, ugy hogy
a legalsó rügyek legutoljára fakadnak.
Megszokták még a rügyeket különböztetni az azokat boritó pik-
kelyek morphologiai (alaktani) jelentősége szerint, a mint t. i. azok
a levelek lemezének, nyelének vagy pedig a pálháknak átalakulása
folytán jöttek létre, mert eltekintve néhány honi fás növénytől, melyek
fedetlenek, azaz nem birnak pikkelylevelekkel, a nagyobb rész bír
átalakulás által származott pikkelyekkel.
Azt hiszem, nem lesz érdektelen, ha ezek főbb alakjait itt rövi-
den megemlitem :
1. Leveles rügy az, melynél a nyéluélküli levél pikkelylyé
redukált lemeze fedi a rügyet, pl. a farkas boroszlánnál.
74
2. Levélnyeles rügy-nél a pikkelyeket a levélnyelek kiszé-
lesedett alsó részei képezik, pl. a bodza, kőrisnél.
3. Pálhás rügyek azok, melyeknél nem a levelek, de a
pálhák képezik a pikkelyeket. Ezeknek 3 nemét különböztetjük meg:
a) A lemezekkel biró pálhák nincsenek a levél nyelével össze
nőve, s nagy mennyiségben feküsznek egymáson, pl. a szil, nyárnál.
b) A pikkelyek lemez nélküli pálhák, melyek lemezekkel biró
pálhákból alakult pikkelyeket takarnak, pl. bükk, tölgynél.
c) A pálhák a levélnyelekkel függnek össze s mindketten ké-
pezik egyesülve a pikkelyeket, pl. a rózsánál.
4. A hüvelyes rügyeknél a pikkelyek egyszerű levélhüve-
lyekből fejlődtek, pl. Abies, xicernél.
Hogy egy rügy pikkelyei melyik alakuláshoz tartoznak, csakis
pontosabb fejlődéstani vizsgálat által deríthető fel s a felismerésnél
alig alkalmazható.
II. Levélhely*) (Blatt-
ansatz) alatt értjük vala-
mely ágnak azon részét, a
melyen egy levél lehullta
előtt el volt helyezve. E
részen gyakran az illető
ágat vagy hajtást kidagad-
va találjuk, mely kidaga-
dás nem annyira a levél,
mint inkább a levél hónalj-
ban ülő rügy által okoz-
tatik, ezen kidagadt pont
levélpárnának nevez-
tetik, (4. ábra), mely levél-
párna lehet erősen ki-
álló, pl. a berkenyéknél,
mogyorónál stb., kevéssé
kiálló pl. a fűzeknél,
vagy pedig észrevehetően
nincs is kidagadva s ekkor
nem is beszélünk levélpár-
náról, pl. a vadgesztenyé-
nél. (5. ábra.)
A levél, illetve a le-
vélnyél nem mindég közvet-
attól távolabb s igy még a
.5. ábra. A vadgesztenye a) csúcs, b) oldalrügye, d)
különféle levélripacsai felülről lefelé következő sorrendben :
e) bele, c)-nől a virágrügy hosszmetszete, 1. tenyészőcsúcs,
2. a tavalyi hajtás bele, 3. a levelek s virágzat előképzései,
4. a pikkelyek. Willkomm n.
len a hajtás mellett válik el, hanem kissé
legközelebb esö
rész a
levélből illetve levélnyélből kis, a hajtáshoz
hajtáson marad, ilyen fordul elő a sóskafa, málna, stbinél
*) A levelekről lásd a levélkulcs Il-ik részét.
75
Maga a levélhely képeztetik tulajdonképen a levél illetve levél-
nyélalap, esetlegesen előforduló levélpárna, továbbá levélripacs, végre
a pálharipacs által. A levélhely ezen különböző részek különböző
viszonyai szerint igen sok változatosságnak van alávetve, ugy hogy a
különböző alakok felsorolása helyett azok megismeréséül az alant
következő rügykulcsra utalok. A levélhely részei közül legpontosabb
ismertető jelt ad a levélripacs.
Levélri-
pacs*) (cicatrix,
Blattnarbe) alatt
értjük szorosan vé-
ve azon pontot, a
melylyel a lehul-
lott levél előbb
összeköttetésben
volt s igy mint-
egy ott a szár ol-
dali vagy vég foly-
tatását képezé. (6.
ábra). A levélri-
pacs kiváló ismer-
tető jeleket szol-
gáltat alakja, hely-
zete és szerkezete
által.
Az alak sok-
félesége kizárja itt
séok részletező-
6. ábra. A j e z s a m e n t rügy képzése. 1. Két ágrészlet természetes
nagyságban. 2. Levélripacs elölről nézve lí edényuyulábbal. 3. U. a. oldal-
ról nézve. 4. Az előbbi kép függélyesen hosszant metszve, mi által a levél-
ripacs alatt fekvő hónalj rügy láthatóvá lett. ö. A levélripaesbó! lavaszszal
kibontakozó rügy elölről názve. 6. U. a. oldalról nézve. Willkomm u.
!t zt, tl mi külön-
ben sem szükséges, mivel a különböző alakok elnevezései a közélet-
ből vannak véve s igy könnyen felfoghatók. Megjegyzem, hogy az
alakok ugyanazon fánál is változnak, különösen az ág csúcsán levő
levélripacs az, mely leginkább elszokott ütni a többiek alakjától.
(4., 5. ábra.)
A levélripacs helyzete alatt értjük annak helyzeti viszonyát a
hajtás vagy ág tengelyéhez, nevezetesen lehet az csupán az ágon
magán vagy a levélpárnán, de lehet az ágon maradt levélalap csúcsán
is elhelyezve. Az ezen viszonyokból keletkezett helyzet lehet víz-
szintes, mint a barkócza, galagonyánál, ferde mint a tölgynél,
*) Illés Nándor ur levélnyomot használ. >Erd. Lap.« 1868. II. füz. 89. 1.,
Borbás ur levélseb, forradásnak nevezi. (Thomé II. kiadás 57. 1.) Az első kifeje-
zést nem használhattam, mert a »Blattspur« kifejezésérc használtatik a növényboncz-
tanban, az utóbbi kifejezés pedig a növény pathologiában mást jelent. A levélri-
pacs kifejezést Dr. Jurányi tanár ur után indulva vettem használatba.
76
f ii g g é' 1 y e s mint a vadgesztenyénél. Igen jellemző némely levélri-
pacsnál az, hogy a levélhely szövetébe van benyomva s kerületén a
paráskéreg felemelkedik; lehet azután a levélripacs felülete sima,
mint a legtöbb fás növénynél, de lehet az mint az akácznál tü re ru-
lett is.
A levélripacs szerkezeténél főleg feltűnő a levélnyélen át
a levélbe menő edénynyalábok száma és helyzeti viszonya; a levélripacs
ugyanis mintegy a levélnyél keresztmetszetét képezvén teljes képet
ad a levélbe menő edénynyalábok helyzeti viszonyáról. (4. 5. ábra.)
Ha az edénynyalábok nem láthatók tisztán a levélripacsnak
már párával benőtt felületén, ekkor közvetlen a levélripacs felülete
alatt tett metszéssel segítünk a dolgon; megtörténik az ily kereszt-
metszésnél, hogy az uj felület az edénynyalábok számát és helyzetét
másként tünteti elő mint az eredeti, ezen különbség onnan van, hogy
az edénynyalábok igen gyakran kilépésük helyén vagy egyesülnek vagy
pedig szétválnak, igen jól észlelhető ez a kecskerágónál. Tulajdonké-
pen levél edénynyaláb nyomokról (tulajdonképeni levélnyom) kellene
szóllanom, rövidség kedvéért azonban elhagyhatónak vélem a nyom
szócskát, s csupán edénynyalábról szólok. Ezen edénynyalábok igen
különböző számmal szoktak fellépni s 1—17-ig feltalálhatjuk őket,
legtöbb van a tölgyeknél; gyakran bizonyos alakokká egyesülnek, igy
a kőrisnél patkóalakká. (4. ábra.)
A levélripacs mellett észlelhetjük a pálhák ripácsait is,
ott t. i. a hol maradó pálhák voltak, igy igen tisztán észlelhetjük
ezeket a galagonyánál, platánnál stb.
III. Hajtások vagy gályák. Ezek a rügyek és levélhelyek mel-
lett a legpontosabb ismertető jeleket szolgáltatják a fák felismerésé-
nél, s miután ezek fontossága csak a növény tudomány közelmúltjá-
ban lett elismerve, legyen szabad itt ezek ismertetésénél Willkommot
követnem :
A lomb- vagy levélrügyekből azok tengelyeinek meghosszabbo-
dása következtében fejlődő hajtások, melyek természetesen a rügyekkel
megegyező helyzeti viszonynyal birnak, — fejlődési viszonyaik szerint
kétfélék: hosszuhajtások (ramuli macroblasti) és rövid hajtá-
sok (r. brachyblasti.) (4. ábra.) Hosszuhajtások fejlődnek, ha a rügy-
tengely (t. i. a tenyésző csúcs) oly mértékben nyúlik ki, hogy a leve-
lek s igy a másodrendű rügyek is többé-kevésbé egymástól eltávo-
líttatnak, vagyis, hogy ezek tengelyei kifejlett „izekkel" birnak (pl.
bükk, füz, zelnicze). Rövid hajtások ellenben „kifejletlen izekből"
vannak összetéve, s ezért igen rövidek és egymáshoz közel álló leve-
lekkel birnak. A hosszú hajtások mindég nyúlánkak, sőt vessző alakúak
és oldalrügyekkel birnak, a rövid hajtások ellenben vastagok, cso-
mósak, gyakran gyürüzöttek és csak egy rügygyel birnak (pl. a rezgő
nyárnál), melyből a rövid hajtásnak ismét egy ujabb ize keletkezik. Ha
77
ezen rövid hajtások több éven keresztül folytatódnak, rövid ágak
keletkeznek, a melyeknek évi növési határai kiemelkedő gyüriik által
vannak jelölve, melyek a kifejlődésre jutott rügyek lehullott pikke-
lyeinek nyomai. (4. ábra.) Ilynemű gyűrűs vonalak által jelöltetnek a
több éves hosszuhajtások évenkénti növési határai is. Rövid és hosz-
szuhajtások közt is vannak átmenetek. A rövid hajtások csak akkor
jutnak kifejlődésre, ha a fa vagy cserje már bizonyos éveken át élt
s a fa a magzás korába lép, pl. a gyümölcsfáknál, a mennyiben ezen
fáknál és sok másnál is a rövid hajtások a virág vagy vegyes rügyek
fejlesztésére hivatvák; az ilyen rövid hajtások pedig közönségesen a
hosszú hajtások hónalj rügyeiből fejlődnek. Előfordul azonban azon
eset is, hogy a hosszú hajtás rövid hajtássá, s a rövid hajtás hosszú
hajtássá lesz.
Számos rövid hajtás fejlődése kö-
vetkeztében a fák koronájának termete
és alkata is megváltozik. Különösen
alakult hosszú hajtások a törzs cson-
kok és gyökerek alvó, illetve járulékos
rügyeiből fejlődő tő- és gyöksarjak,
továbbá a törzs hosszú vagyis fattyú
(viz) hajtásai, valamint a gyökfők rü-
gyeiből fejlődő indás hajtások is; kü-
lönös alkotású hajtások pe-
dig a tövisek (Dornen,
spinae) melyekkel a tüs-
kék (aculei, Stacheln) mint
puszta felbőr képletek nem
cserélendők fel; ez utób-
biak ugyanis oldalnyomás
által az ágfelülettől köny-
nyen elválnak s nem fá-
sodottak (például rózsá-
7. ábra. A fehér ákácz hajtásának rész~
lete a) b) pálhatóvisek, c) bél, I. levélpárna
a ripacscsal. Willkomm u.
nál), mig az előbbiek a fa
belső szövetétől többnyire csak erőszakos elválasztás által
szakaszthatók el s nem egyebek, mint oly rövid vagy hosszú
hajtások, melyeknek rügyei bizonyos körülmények miatt
vagy nem fejlődtek, vagy elvesztek s a hajtások végei
éles, erős hegybe végződnek. (7. 4. ábra.)
Sajátos rövid hajtások még a pinusok és veresfenyők
tűit hordó törpehajtások is. A veresfenyő levélcsomóit
hordó fejletlen tengely lassankint átalakul több évi tartam
után egy igen rövid vastag, gyűrűs, hajtássá (8. ábra) mig
►*fenyS % ellenben a pinusok 2, 3 vagy 5 tűből álló levélcsoportjai
részlete a törpe rendszeresen eltörpülve maradó törpehajtások levélzetének
hajtásokkal. . , . .
Term. ... tekintendők.
78
Igen sajátságos hajtások a levélnemü ágak (levélágak, phyllo-
cladiae), milyenek az egyszikű Ruscusoknál fordulnak elő.
Mindkét nemű t. i. rövid és hosszú hajtások kiválóan jellemez-
tétnek felületük, szinük és helyzetük által.
A fiatal hajtások felülete ugyanis vagy egészen sima vagy
pedig repedezett kérgü, lehet továbbá selymes, szőrös stb. Különösen
jellemzők a majd minden fa hajtásain előforduló lenti cellák vagy
paraszemölcsök (5. ábra), a melyek eleinte a bőr alatt vannak elrejtve,
később azonban ezt keresztül törik és ezen fehérlő sárgásbarna vagy
rozsdaszinü különböző alakú szemölcsökként jelennek meg; ezen
szemölcsökön kivül előfordulnak még viaszmirigyek is, pl. a nyir
ágain. (4. ábra.)
A hajtások szine nem ad általános ismertető jelt, miután leg-
inkább a termőhelyi viszonyok szerint változik s általában csak any-
nyit lehet felemlíteni, hogy az ágak és törzsek a napnak kitett olda-
lukon intensivebb szinüek. Egyes kivételes esetben a szin mint kitűnő
ismertető jel érdemel említést igy, pl. a veresgyürü som ágainak fel-
tűnő veres szine.
A hajtások helyzeti viszonya nagyobbára megegyezik a rügyek,
illetve levelek helyzeti viszonyaival s igy itt ezeknél azokra utalok,
megjegyezvén, hogy azok szabályossága itt ezeknél azért nem mutatható
ki oly biztosan, mert idő folytán igen sok rügy és hajtás vész el.
A fiatal hajtások nemcsak külsejükben, de belsejökben is kiváló
ismertető jellel szolgálnak. A fiatal hajtások keresztmetszetén ugyanis
mindenütt találunk jól elkülönülve kérget, *) fásrészt és belet. A kéreg
b f c k k th és fásrész csak egyes esetekben ad na-
gyító nélkül is ismertető jelt, mint pl.
a bérese és a hársnál, s azért ezek tag-
lalásába nem bocsátkozom.
A b ó 1 (niedula, 9. ábra) kiválólag
alakja által válik az egyes fanemeknél
jellemzővé; ez ugyanis nem mindég ke-
rek, hanem többnyire szögletes, s ha ke-
rek is kerületén fogazott; jellemző ala-
kok a rügykulcsban találhatók.
Némely fanemnél a bél, miután az
őt körülvevő szövetek által felszivatott,
„ ., ..... , ... ,„ „ , t az izekben hiányos igy pl. a diónál, mely-
9. ábra. A tülgjliajtas keresztvnet- J ~■> a 1 j
szete: b) béi,/i farész, e) cambiuni, nek bele helyenként felszivatván, mintegy
hancsresz, t) kéreg^^kéreg éj. ill- re]jesze]íe|. feépez S fiókosnak mondatik.
*) A kéreg alatt értem itt a netalán még meglevő epidermist, a tulaj don-
képeni kérget és a háncsrészt.
79
IV. Agak, törzsek. Az ágak, törzsek és koronák alkata eléggé
használható ismertető jeleket ad, miután a szabálytalanságok és rend-
ellenességek itt nagy számúak, de ép ezért általánosat ezekről alig
lehet mondani. Általános törvényként annyit mégis felemiithetek, hogy
a zárt állásban felnőtt fák mindég kisebb koronával birnak, mint a
szabadon állók, s igy az előbbieknél a törzs-, utóbbiaknál a korona-
képzés túlnyomó. A törzs maga vagy a csúcsig követhető (pl. az
éger, hárs, bükknél) vagy pedig lassankint oszlik ágakra, ugy annyira,
hogy csak a korona alatti rész képezi a tulajdonképeni törzset, mely
majd egyenes, majd görbe vagy hengeres, vagy kupdad, végre pedig
sima vagy ormós. Fontos ismertető jeleket szolgáltat azonban az ágak
és törzsek kérge.
A sima kéreg némely fáknál nem válik le, pl. a bükk, gyer-
tyán, és sokáig a hamvas égernél stb., más fáknál ellenben annak külső
rétege, miután elhalása után nyulékonysága folytán még sokáig fentar-
totta magát a vastagodó törzs felületén, a. lenticellákból kiinduló ke-
resztrepedéseket kapva, gyürüs szalagokban válik le, pl. a nyir és
megynél. Alaktalan hártyás lemezekben válik le a kéreg pl. az
erdei fenyő törzse felső részén és vastagabb ágain; hosszanti
szalagokban pl. a szőllő és iszalag bérese venyigéjénél.
Az öregebb törzseken a kéreg gyakran repedezett. A repedés
alakja néha szabályos és a nem nagyon mély hosszanti repedéseket
rövid kereszt repedések kötik össze egymással, pl. a kőrisnél;
máskor durván és mélyen repedezett, pl. a cser és a fekete
fenyőnél. A repedezett héj néha apró, szabálytalan cserepekben pat-
togzik feles ez a cserepes kéreg. A kéreg cserepek néha lassan-
ként szabálytalanul vállnak le, pl. a veres fenyőnél, máskor a kéreg-
cserepek leválása minden évben szabályosan ismétlődik, simán hagyva
a törzset, melyen a levált cserepek széleit jelző márványos színár-
nyalat marad hátra, pl. a platánnál.
Némelyeknél párkányszerü párás kiemelkedések támadnak a
hajtáson, melyek néha egészen szabályosak, pl. a közönséges kecske-
rágónál négy paraélt képeznek, máskor szabálytalanok, pl. a para szil
hajtásain.
A kéreg valamint a kéregpara szerkezete és szine a különböző
kor és fanem szerint igen változik, ennek daczára némely fanemnél
határozott, állandóságot mutatván a felismerésnél segélyünkre van.
V. A fásnövények termete. A felismerésnél nem csekély ismer-
tető jelül szolgál a fás növénynek minden egyes részeinek egymáshoz
való viszonyából keletkezett termete is, habár csupán ebből Ítélni
azért sem szabad, mert a csalódásoknak igen ki vagyunk téve.
A fásnövényeket (plantae lignosae) a növényország többi
tagjaival szemben kiválólag jellemzi az, hogy belső szövettömegeik bizo-
nyos élettani folyamatok folytán megkeményednek, fásodnak, s ezen fáso-
80
dott szárak, ágak stb. számos éven át élnek (évelő, perennis) s éven-
kint ujabb s ujabb hajtásokat hoznak létre, virágzási korukat (mag-
zási kor, férfiasság kora) csak bizonyos idő, multán érik el. Az évelő
szárak, ágak lehetnek vagy csak nyáron levelesek (lombhullatók
nyári zöldek, lig. aestate virentes), a melyeknél a tavaszszal kifejlődő
levelek a nyár multán lehullanak vagy pedig télen is levelesek
(örökzöldek, lig. sempervirentes), azaz olyanok, melyeknél az egyszer ki-
fejlődésre jutott levelek több év multán hullnak csak le, s nem egy-
szerre, hanem csak lassankint. Fásnövényeink legnagyobb része az
első csoporthoz tartozik.
.V fásnövények törzseik, elágazásaik s általában egész külsejük
szerint felosztatnak fák, fáscserjék, cserjék, gyalogcserjék és félcser-
jékre tekintet nélkül rendszertani helyzetükre.
Fák azok, melyek rendes körülmények közt egyetlen törzset képez-
nek, a mely felfelé ágakra oszlik, az úgynevezett koronát képezve. A
fák különböző magasság szerint, melyet virágzási korukban elérhetnek,
több csoportba osztatnak, igy vannak I-ső, II-od, Ill-ad rendű fák.
Fáscserjék azon cserjék, melyek jobb termő helyi viszonyok
közt termetüket igen gyakran változtatva, fává nőnek ki pl. az
aranyeső.
Cserjék azok, melyeknek főtengelye azaz törzse az alján fej-
lődő hajtások miatt elveszti jellegét s az eredeti törzs több részre
oszlik; ezek sohasem érnek el tekintélyes nagyságot (legfeljebb 3 m.)
Gyalog cserjék (henyélő, heverő, lecsepült), melyeknek ágai
eltérőleg a többi cserjék ágaitól, nem felfelé irányulnak, hanem a föl-
dön kúsznak s csak legfeljebb hegyeikkel állnak felfelé.
Félcserjék kicsiny, alacsony fás növények, melyeknél a termő
ágak csak egy tenyészszakot töltenek el, mig a meddők fásodnak és
több évesekké lesznek.
Ezen csoportok közt számos átmenet észlelhető.
VI. A rügykulcs használata. Ezen most előre bocsátott ismer-
tetőjelek alapján van a rügykulcs azon czélból összeállítva, hogy
annak segélyével a honunkban előforduló s csak némi fontossággal
biró fás növény télen is meghatározható legyen. Megtörténhetik, hogy
mindezen ismertető jelek által nem tudjuk az illető fa faját megha-
tározni, ekkor szükséges vizsgálnunk, vájjon nem találjuk-e meg a
fán vagy közvetlen a fa alatt leveleit vagy gyümölcseit, melyek a fa
felismerésénél segélyünkre lehetnének, igy pl. a rózsánál a csipke-
terméseket, a kocsánytalan tölgynél a leveleket stb. Ezen mód segé-
lyül vételénél azonban igen vigyázatosnak kell lenni.
A felismerés vagyis a rügykulcs segélyével való meghatározás
módja a következő:
Mindenek előtt megvizsgáljuk az illető meghatározandó fásnö-
vényt, különös tekintettel a felemiitett ismeretjelekre. Ha ezen vizs-
81
gálát után meggyőződünk, hogy ismerjük az illető fát s csak ellen-
őrizni kivánnók magunkat, akkor a rügykulcs végére illesztett (magyar
vagy latin) névjegyzékben kikeressük a fásnövény nevét s az illető
szám alatt felkeressük a leírást, s ebből ejtjük meg az ellenőrzést,
Salix viminalis. L. 67. Ha pedig vizsgálódásunk vagy ellenőrzési kí-
sérletünk által a fát nem ismertük fel, akkor a rügykulcsot kezdjük
az első számmal venni használatba s a meghatározandó fán előforduló
ismertető jelek által utalt számokon haladunk előre mindaddig, mig az
illető névre nem jutunk, ha pedig kételyünk van, hogy a meghatá-
rozás menetében hibát követtünk el, a mi pontos, vigyázó és minden
oldalú vizsgálatnál alig történhetik meg, akkor a meghatározást újból
kezdjük, s ha a két eljárás összevág, akkor az illető fásnövényt
helyesen ismertük fel.
Álljon itt például a következő :
I-ső példa. Vegyük a bükköt (10. ábra),
mely egyike leggyakoribb fáinknak.
Az 1-ső pontnál kettő közt kell válasz-
tani, t. i. vájjon télen levelekkel birnak-e
vagy nem, s mivel fánk nem bir leve-
lekkel 20-ra megyünk. 20-nál mivel
fánk nem élődő, 2l-re s mivel törpe
hajtásokkal nem, esak rövid hajtások-
kal bir 22-re, innen mivel sem tövis
sem tüskével nem bir 41-re.i 41-nél
fedett s fedetlen rügy közt kell válasz-
tani, fánk azonban világosan fedett,
még pedig sok pikkelylyel fedett, s
nem rejtett s nem nyeles rügygyel bir
44, innen 52 s azután 58-ra s végre
73-ra. 73-nál a törzs kérge leválik
vagy nem válik le a döntő körülmény.
Fánk kérge azonban vékony kereszt-
szalagokban nem válik le, habár sima
kéreggel bir is, s igy 8l-re megyünk. io. ábra. a bükkfa a) y e) rügyei, <«ievéi-
81-nél a rügyek állása dönt, valamint ripacsa' e) bele-
82-nél, mivel azonban fánk rügyei két sorban váltakozók, 11 l-re
megyünk által s innen a váltakozó pikkelyek után 112-re. S mivel a
kéreg sima s nem válik le cserepekben 113-ra, a honnan hosszú
hegyes rügyei miatt 114 illetve 115-re, a hol az 5 nyalábú levélri-
pacs után fánk nevére akadunk.
H-dik példa legyen a cserjésekben gyakran előforduló húsos
som (3. ábra), melynél télen nem találunk leveleket s igy 20-ra me-
gyünk által, s mivel nem élődő s nem bir törpe hajtásokkal, sem
tövis sem tüskékkel 21., 22-őn át 41-re, s innen, mivel cserjénk rügye
Erdészeti Lapok. g
82
fedett 44-re, s mivel nem rejtett 52-re. 52-nél 3 közt kell válasz-
tani, de mivel csak az oldalrügyek nyelesek, maradunk az első esetnél
53-nál. 53-nál a vadgesztenyétől könnyen lehet megkülönböztetni
cserjénket a Conius inas L. (húsos somot). (3., 5. ábra.)
Nagyon előnyös különösen az ellenőrzésnél az, hogy a megha-
tározásnál előforduló számokat egyenkint kijegyezzük, pl. 1., 2., 6.,
7. Abies excelsa DC. — 1., 20., 21., 22., 41., 44.,. 52., 58., 73.,
74., 78., 79. Betula alba L. Az sem közönyös a vizsgálatnál vájjon
a rügyek mily fejlődési szakban vannak.
II. FEJEZET.
Kulcs a fásnövények télen eszközölhető meghatározására. (Itügy-
le u1 c s.)
1. Télen levelekkel birnak. azaz nem lombhullatók (örök-
zöldek) ...... ..... 2.
Télen levelekkel nem birnak, azaz lombhullatók, a mely levelek
kivételesen nem hullnak le, nem zöldek..... 20.
2. Minden levél pikke.lyalaku...... 3.
Minden levél tűalaku........ G.
Minden levél széles, lapos, nem tűalaku ... . . 13.
:;. Ágak hengeresek, pikkelyek fedelékesek ... 4.
Ágak levélalakuak, pikkelyek nem fedelékesek ... 5.
4. A fiatalabb hajtások levelei dülénydedek vagy lándsások,
fedelékesek, négysorosak, hátukon vájat r.laku kis mirigy látható.
Juniperus S ab in a L. Nehézszagú Boróka.
Á levelek ékalakuak, élesen hegyezettek, 4 vagy hatsorosak,
utóbbi esetben 3—3 van egy magasságban. A rügyek sárgák, gömböly-
dedek. Juniperus virginiana L. Virginiai Boróka.
A pikkelylevelek az egy sikban kiterült gályákon 4 sorosak,
fedelékesek, a széleken levők összehajlottak, a széles oldalon levők
kiterültek, hátukon olajmirigygyei. Thuja L.-félék.
5. Levelek váltakozók, barnák s honaljukban levélnemü lapos
épélü phyllokladiumokkal (levélágakkal) birnak, melyek majdnem nyel-
teiének, tojásdadok, 2V2-Szer oly hossznak, mint szélesek, tövisesek,
merevek, bőrszerüek. Ruscus aculeatus L. Szúrós Péra.
Levélágak rövidnyelüek tojásdadok, tojáshosszudadok, sőt lánd-
sásak is, rövid és puhahegyüek, vékony bőrueműek, lazán állók, előb-
biénél jóval nagyobbak. Ruscus Hypoglossum L. Nyelves Péra.
6. A tűalaku levelek egyenként állnak . . . 7.
A tűalaku levelek 2—5-sével állnak.....9.
7. A levelek 4 élüek, tövis hegyűek, csavarosán állók, nem
két oldalra hajlók. Abies excelsa DC. Lúcz Fenyő.
83
A levelek árképüek, elállók, szúrósak, 3 egy magasságban, felül
szürkészöldek. Juniperus communis L. Közönséges Boróka.
A levelek laposak, nem tövisbegyüek, két oldalra hajlók . 8.
8. A levél hátlapján két fehér vonal. Abies pectinata
DC. Jegenye Fenyő.
A levél alsó lapján sárgászöld, egyszínű. Taxus baecata L.
Ternyő Tiszafa.
9. Két levél egy hüvelyben......10.
Öt levél egy hüvelyben . . . . . . .12.
10. Levelek 10—15 cm. hosszúak, merevek, gyakran hátra-
hajlók, szúrósak, sötétzöldek. A rügyek tojásdadok, hosszú hegyes
csúcsba végződök, feltűnő nagyok, a gyantadús pikkelyektől ezüst-
fehérek. Pinus austriaca Höss. Fekete Fenyő.
Levelek legfeljebb 8 cm. hosszúak.....11.
11. A rügyek nyúlánkak, közepök felé vastagodok, innen csú-
csukig kúpdadok. Pinus silvestris L. Erdei Fenyő.
A rügyek hosszúkás hengerdedek, csaknem egyenlő vastagok,
csúcson rögtön hegyesedők. Pinus Mughus Scop. Henye Fenyő.
12. A fiatal hajások barnaszőrüek, a mintegy 8 cm. hosszú
.tűlevelek többnyire 5-tös csoportokban kevéssé merevek. Pinus
Cembra L. Havasi Fenyő.
A hajtás kopasz; rügyek sárgásveresek. Levelek rendesen 5-ös
csoportokban, hajlékonyak. Pinus Strobus L. Sima Fenyő.
13. (2) A leveles fás növény más fákon élődő. Levelek átelle-
nesek, ékalakuak. Viscum album L. Fehér Fagyöngy.
A leveles fás növény nem élődő.....14.
14. A. fás cserje levelei váltakozók, kemények, hegyesek, tövi-
sesen fogasak vagy épélüek és tövisbegyüek. II ex Aquifolium
L. Téli Magyal.
Levelek nem tövisesek.......15.
15. A szár kapaszkodó, levelek nyelesek, a virágzó ágakon
tojásdadok, osztatlanok, épélüek, a többiek 3 karélyuak, Alapjukon
szívesek. Hedera Helix L. Repkény Borostyán.
Szár nem kapaszkodó........16.
16. A látszólagos levelek tulajdonképen levélágak (phyllocladiu-
mok), a valódi levelek pikkelyalakuak......5
A levelek többé-kevésbé lándsásak, rövid nyelüek, nem pikkely-
alakuak ..........17.
17. Levelek átellenesek, igen rövid nyelüek, tojásdad kcrülé-
kesek vagy hosszudadok, tompák vagy lekerekítettek, épélüek, kopa-
szok, felül fényes sötét, alul halvány zöldek. Fáscserje. Buxus
sempervirens L, Télizöld Puszpáng.
Levelek szórtállásuak........IS.
6*
84
18. Levelek tojásdadok, a széleken begöngyölödöttek, felül
fényes sötét, alul halvány világos zöldek sötétbarna pontokkal. Kis
cserje, 16 cm. magas. Vaccinium Vitis idaea L. Veres Áfonya.
Levelek alul nem pontozottak és nem begöngyölödött élüek 19.
19. A levelek ékalakuak, lándsások vagy hosszudadok, hegye-
sek, rövid nyélbe keskenyedek, idősen bőrnemüek. Alacsony hajlékony
águ cserje. Daphne Laureola L. Babérka Boroszlán.
Levelek ékalakuak, előbbinél kisebbek, tompán lekerekítettek,
kopaszok, bőrnemüek. Lecsepült cserje alul levéltelen kopasz, felfelé
leveles molyhos ágakkal. Daphne Cneorum L. Henye Boroszlán.
20. (1.) Élődő többé-kevésbé villásan elágazó cserje, hengeres,
szürkebarna kéreggel. Tölgyeken (quercus pedunculata és pubescens)
s néha gesztenyén élődik. Loranthus europaeus L. Európai
Fakin.
Nem élődő fásnövények.......21.
21. A korosabb, valamint fiatal ágak is sok igen rövid törpe
hajtásokkal vannak megrakva, fiatal törzsek kérge, valamint az ágaké
is sima, bőrsárga, mely később külső oldalán «ürkebarna, belső
oldalán megyszinbe hajló kéregcserepekkel rakott, durva repedezett
lesz. Larix europaea DC. Közönséges Veresfenyő.
Ilyen törpe hajtások nincsenek az ágakon . . . . 22.
22. Tövis vagy tüskével birnak...... 23.
Sem tövis, sem tüskével nem birnak . . . .41.
23. Tövisesek.......... 24.
Tüskések.......... 35.
24. A tövis pálhatövis s áll a levélripacs két oldalán . 37.
A tövis nem pálhatövis s nem áll a levélripacs két oldalán 25.
25. A tövis osztott vagy ágas, kivált az idősebb ágakon . 34.
A tövis egyszerű s többnyire a hajtások végén áll . . 26.
26. Csúcsrügyek a hosszú hajtásokon mindég vannak . 27.
Csúcsrügyek vagy minden vagy csak némely hosszú hajtáson
hiányzanak...... .... 31.
27. a) Pálharipacsok világosan láthatók. Fiatal hosszú hajtások
tövisnélküliek. Rügyek sok csavarosán álló pikkelyekkel; a pikkelyek
szögletesen domborúak. Oldalhajtások többnyire tövishegyüek és két-
oldalúkon egy-egy mellékrügygyel birnak. Crataegus Oxyacan-
tha L.*) Csere Galagonya.
b) Pálharipacsok nincsenek.......28.
28. Cserje. Hajtások bele kerek. Rügyek igen kicsinyek, fél-
gömbülyüek, kevés pikkelylyel birnak, oldalrügyek elállnak, s néha
fürtösen halmozvák, kiálló levélpárnán. Kéreg feketebarna s vén tör-
zseknél hosszant reped. Prunus spinosa L. Kökény Szilva.
*) vagy más Crataegus.
85
Fák. Rügyek tojásdadok vagy tojásdadkúposak s legfeljebb hár-
masával állnak. Bél sokszögletű.......29.
29. a) Hosszuhajtások barnák vagy világosbarnák. Bél szük,
5 szögletü. Rügyek rövid kúpalakuak, hegyesek, feketebarnák, oldal-
rügyek elállók, gyakran párosak vagy hármasak. Levélripacs igen
erősen vastagodott levélpárnán. Gyökhajtások számos tövissel. P r u-
nus domestica L. Kerti Szilva.
b) Bél nem ötszögletü, hajtások sohasem veresbarnák . 30.
30. a) Rügyek kúpdadok, oldalrügyek elállók. Rövid s néha a
hosszú hajtások is tövisben végződnek. Pikkelyek szélesek, simák.
Törzs hengeres, fiatalon kérge sárgás hamuszürke, sima, később sötét,
mélyen repedt, vastag, de nem leváló. Pyrus communis L. Kö-
zönséges Körtve.
b) Rügyek tojásdad kúposak, a vadon növőnél kopasz, a tenyész-
tettnél gyapjas pikkelyekkel; oldalrügyek szorosan lapulók. Pikkelyek
lekerekítettek, tövishegyüek. Nagy fa csomós törzszsel, fiatalon sárga-
barna vagy világos veresbarna kéreggel, mely később szürkebarna
lesz s vékony cserepekben válik le. Pyrus Malus L. Alma Körtve.
31. a) (26.) Rügyek a levélpárnába rejtvék. Ágak ívesen le-
függnek. Rügyek csavarvonalban vannak elhelyezve, többnyire cso-
portosan állnak; a levélnyom felülete hártyás kiemelkedésekkel bir.
Cserje 2—3 m. hosszú ágakkal, melyek vékony, világosszürke kéreg-
gel (majdnem fehér) fedvék. Ágak tövisesek. Lycium barbarum
L. Pongyola Fanzár.
b) Rügyek nem rejtettek. Ágak nem Ívesen lefüggők . 32.
32. a) Rügyek kopaszok, tojásdadok, hegyesek, feketebarnák,
oldalrügyek kevéssé görbültek, ferdén átellenesek; alsó pikkelyek
kerekítettek, a felsők hegyezettek, szélesek. A hosszú hajtások a vég-
rügy elhalása folytán tövisesek. Cserje. Rhamnus catharctica
L. Varjútövis Benge.
b) Rügyek nem kopaszok.......33.
33. Rügyek több (látszólag csak 2) pikkelylyel fedvék, melyek
barna csillagos szőrpikkelyecskékkel vannak borítva, s az egy edény-
nyalábu levélripacs felett állanak, kétbütykösek s csavarosán vannak
elhelyezve. Hippophaé rhamnoides L. Bcngeképü Homoktövis.
Váltakozva vagy átellenesen álló rügyek ezüstfényü pikkelyecs-
kékkel fedvék. Idősebb ágak veresbarnák, kopaszok, a rövid hajtások
gyakran tövisesek, 5—7 m. magas fáscserje. Elaeagnus angus-
tifólia L. Keskenylevelü Ezüstfa.
34. (25.) a) Rügyek a bojtosán álló levelek megmaradt alapja
által rejtve. Levélripacsok a levélalapok végén. Rügyek tojásdadok,
szögletesek, az oldalrügyek elállók, a felsők egy egyszerű rövid, az
alsók 3 vagy több osztatu tövis honaljában. Berber is vulgáris
L. Közönséges Sóskafa.
86
b) A veresbarna idősebb tövisek többnyire 3 ágnak, igen na-
gyok. Levél és hajtás jövő tavaszon alul (t. i. a tövisen alul) álló
mellékrügyből fejlődik. Igen későn fakad. Gleditschia triacan-
thos L. Hármastövisü Gleditschia.
35. (23.) Tüske hajlott vagy egyenes és nem hármával álló 36.
Tüske egyenes s gyakran hármával áll a rügyek alatt, melyek
hosszudad tojásdadok s kora tavaszszal fakadnak, s melyeknek alsó
pikkelyei szürkék s hegyükön gyapjasak, a többiek barnák, kopaszok.
Fiatal hajtások gyéren fehérszőrösek. Alacsony cserje, ívesen hajló
ágakkal. Ribes Grossularia L. Pöszméte Ribiszke.
36. Levélripacs igen keskeny, függélyes s a hajtást mint viz-
szintes gyürü veszi körül. A levélripacs alatt 2 egyenes, de többnyire
lefelé hajló tüske. Hengeres, sima, zöld hajtások néha számos tüs-
kével fedettek. Gyümölcs piros, hosszudad s a rügy nyilasig a cserjén
maradó. R o s a L. Rózsa nem.
Tüske egyenes vagy hajlott s szórtan álló. Rügy a levélnyél
megmaradt alapja által két oldalról rejtve. Rendesen hosszú indákkal
birnak, melyek közül a fiatalok gyakran nem fásodottak, s télen is a
3—5 osztatu leveleket viselik. Rubus L. Szeder nem.
37. (24.) Cserje hosszura nyúló ágakkal, melyek kérge sárgás-
zöld. Tövise gyenge. Rügyek a levélnyél alapja által félig rejtve. Ca-
r a g a n a a r b o r e s c e n s L a m. Fás Karagana.
Rügyek a levélpárnába rejtettek......38.
38. Fiatal hajtások kopaszok és nem ragadósak . . 39.
Fiatal hajtások szőrösek vagy ragadósak . . . .40.
39. Fiatal hajtások egyenesek. Robinia Pseudoacacia L.
Fehér Akácz.
Fiatal hajtások girbe-gurbák, térdeltek. Robinia crispa
H o r t. Fodros Ákácz.
40. Fiatal hajtások ragadósak, tövisek gyakran hiányoznak.
Robinia gluti.no sa Sims. Ragadós Ákácz.
Fiatal hajtások szőrösek. Robinia hispida L. Rózsás Ákácz.
41. (22.) Rügy fedetlen.......42.
Rügy fedett . . . . . . . . . .44.
42. a) Oldalrügyek rövidnyelüek. Rügyek 2—4 szőrös keresztbe-
álló levélnemü pikkelylyel fedvék, zöldessárgák s finoman gyapjasak.
Hajtások a keresztbeálló rügyeknél összenyomottak, a világosság felé
fordult oldalukon (télen) vérvörösek, különben meztelenek. Bél nagy
s a csomókban tojásdad. Cserje. Cornus sanguinea L. Veres-
gyürü Som.
b) Oldalrügyek nem nyelesek......43.
43. A rügypikkelyeket az összeránczolt levelek helyettesítik.
Rügyek a 3 nyalábú levélripacs felett állanak, nagyok, sárgásszürkék
s gyapjas kinézésüek, az oldalrügyek jóval kisebbek a csúc*srügyeknél,
87
felegyenesedők s meglehetősen simulok. A rügyek átellenesek s a
csúcsrügyek körül oldalrügyek állnak. Cserje, melynél az egyenes haj-
tások bele kerülékes. Yiburnum Lantana L. Ostormén Bángitá.
A gyapjas levélkék helyettesitik a pikkelyeket. A csúcsrügy
jóval nagyobb a lapult oldali-ügyeknél, de az előbbi faj csúcsriigyénél
jóval kisebb. Levélripacs 3 nyalábú. Fiatal hajtások bele kerek. Cserje.
Rhaninus Frangula L. Kutya Benge.
44. A rügy majdnem vagy egészen rejtett . . .45.
A rügy nem rejtett........52.
45. A rügy a levélpárnába rejtve.....46.
A rügy a pikkely alakú levél vagy a levélnyél alapja által
rejtve.......... . .49.
46. A fás növény tűskés vagy tövises .... 47.
A fás növény sem tűskés sem tövises .... 48.
47. A levélpárna a rügy felett nem emelkedik fel. Tövis 2—3
águ. Levélripacs szerkezete aíig kivehető. Gleditschia L.-nem 34. b.
A levélpárna a rügy felébe emelkedik. A csak néha hiányzó
tövis egyszerű a levélpárna mindkét oldalán. Robinia L. Ákácznem.
48. a) Rügyek kevés molyhos pikkely által fedvék. A 3 nya-
lábú levélripacs szerkezete kivehető. Bél kerek. Fiatal hajtások igen
szőrösek vagy molyhosak. Rhus typhinum L. Eczet Szömörcze.
b) Rügyek a kúpalakú 3 szögletű 3 edénynyalábbal biró levél-
nyom által egészen vagy nagyobbrészben rejtve. Csúcsoldalrügy páros,
oldalrügyek elállók, különben rövidek, hegyesek. Ágak hengeresek,
hosszúak, az egyévesek világosbarnák, simák. Phil a d el p hus co-
ronarius L. Koronás Jezsament.
49. Rügyek az ágakon maradt sárguló pikkelyek által rejtve 50.
Rügyek a levélnyél ágakon maradt része által rejtve . 51.
50. Rügyek igen aprók, simulok s a hajtások oldalaiba kissé
benyomottak, kevés pikkelylyel fedvék, melyek szine zöldesveres. A
hajtások fénves szürkebarnák. Tamarix gallica L. Gall Tama-
riska.
Előbbivel megegyezik, csakhogy levelei nagyobbak, hosszabbak,
húsosak. Cserje sárgazöld és biborveres ágakkal. M y r i c a r i a g e r-
m a n ica Desf. Német Átán.
51. a) Rügyek alapjukon a széles levélnyél száron maradt részei
által körül vannak véve s részben általa rejtetnek (különösen oldal-
ról). Levélripacs a levélnyél alapjának végén s 3 nyalábú. Rügy
világosbarna, oldalrügyek elállók, s ferdén állnak. Hosszú hajtások
ivesen hajlók. Rubus Idaeus L. Málna Szeder.
b) Rügy sárgásbarna, szőrös. Oldalrügyek a termő ágakon elállók,
a meddőkön simulok, vastagodott levélpárnán. Rügyek levélnemü pik-
kelyektől lazán fedvék. A levélripacs, mely majdnem vízszintesen áll,
a száron maradt levélnyél alapjának végén van s 1 nyalábú. Hosszú
88
hajtások vessző idomuak, élezettek, s zöldes szürke, a vénebb ágakról
lehámló bőrrel birnak. Colutea arb or e s ce n s L. Pukkantó
Dudafürt.
52. (44.) Csak az oldalrügyek nyelesek
Minden rügy nyeles ....
53.
57.
58.
Minden rügy nyeletlen
53. Rügyek fedetlenek
Rügyek fedettek .
42 a).
54.
55.
56.
54. Rügyek átellenesek
Rügyek szórt állásúak .
55. Rügyek kétféle alaknak; a lombrügyek kúposak, 2 pikke-
lyüek, a virágrügyek tojásdad gömbölyűek kiálló levélpárnán; vala-
mennyien sárgásak és finoman gyapjasak. Hosszuhajtások és sarjak
vesszőalakuak. Cserje. Cornus mas L. Húsos Som.
Rügyek nagyok, tojásdadok, hegyesek, ragadós, veresbarna taka-
rókkal. Levélripacs 3—9 nyalábú. Levélpárna hiányzik. Fa. Aes-
culus Hippo castanum L. Fehér Vadgesztenye.
56. Oldalrügyek kevés lazán záródó pikkelyekkel. Levélripacs
3 nyalábú. Rügypikkelyek lekerekítettek, gyapjasak, sárga pontokkal
(olajmirigyek) beszórtak. Rügyek sárgásbarnák. Cserje, melynek ágai
ketté töréskor erős kellemetlen bizam szagot terjesztenek. Ribes
nigrum L. Fekete Ribiszke.
Előbbivel teljesen megegyezik, de attól megkülönböztethető a
szagtalan fa és a veresbarna rügyek csúcsai által, melyek szorosan
záródó pikkelyek által takarvák. Ribes rubrum L. Veres Ribiszke.
57. Rügyek tojásdadok, 3 pikkelylyel fedvék, tompán 3 élüek,
kékesfehéren hamvasak, gyakran a kiválasztott mézgától ragadósak.
Oldalrügyek elállók, a hosszú tőhajtásokon rövidebb nyelüek. A hosszú
hajtások hengeresek vagy tompán 3 élüek, simák, zöldesbarnák egyes
világos veres lenticellákkal. Törzs kérge repedezett, feketebarna. Fa.
Alnus glutinosa Giirtn. Mezgés Éger.
Nagyobbára megegyezik az előbbivel, de rügyei néha kisebbek,
tompák, világosabbak, s kevésbé vagy nem is harmatosak. A tősarjak,
valamint a fiatal hajtások a csúcsfelé finoman gyapjasak, sárgásbarnák
s ekkor hengeresek, vagy pedig szürkesárgák s ekkor 3 élüek. A len-
ticellák fehérek. A törzs kérge sima szürkefehér vagy világos hamu-
szürke. Fa. Alnus incana Wild. Hamvas Éger.
58. A rügy legalább kívülről láthatóan 2 pikkelylyel fedett 59.
A rügy 3 vagy sok pikkelylyel fedett .... 73.
59. A két külső pikkely alatt még több belső pikkely van 60.
A két külső pikkely alatt nincs több pikkely csak a levéldur-
ványok............65.
60. Rügyek széles alapon igen rövidek, kúposak, a külső hár-
tyás rügypikkely majdnem egészen betakarja a többit. A szár venyi-
89
gés, kapaszkodó. A levélripacsokkal szemben gyakran kacsok láthatók.
Ampelopsis hederaeea Reich. Borostyán Venyige.
Szár nem kapaszkodó.......61.
61. Rügyek átellenesek.......62.
Rügyek nem átellenesek.......63.
62. Csúcsoldalrügy párosan áll......87. b).
Csúcsrügy magános........89. a).
63. Rügyek két sorban vagy majdnem két sorban váltakoznak 64.
Rügyek csavarosán vannak elhelyezve .... 128.
64. Rügyek hegyesek vagy hosszúak. Törzskérge sima, legfeljebb
az ágak bordásak.........114. a).
Rügyek majdnem gömbdedek. A két külső pikkely különböző
nagyságú. Törzskérge repedezett.......119.
65. A két pikkely szélein össze van nőve s a rügy az ághoz
fordított oldalán fakad, ugy hogy mindkettő mint egy esik le . 66.
A két pikkely nem nőtt össze s igy mint két pikkely esik le 71.
66. Rügyek kopaszok, bavnaveresek, vagy feketebarnák . 68.
Rügyek gyapjasak vagy szőrösek.....67.
67. Rügyek többé-kevésbé gyapjasak, valamint a fiatal hajtások
is selymesek, s szürkebarnák vagy szürkesárgák. Rügyek egyenlően
nagyok, tompák, keskeny kúpdadok. Törzs zöldesbarna és sok para-
szemölcscsel bir. Salix viminalis L. Kötő Fűz.
Rügyek összenyomottak, tompák, sárgabarnák. Hajtások fiatalon
sűrűen szürke selymesek, az utolsó évi hajtások gyapjasak vagy sely-
mesek, barnák vagy feketélők. Salix cinerea L. Hamvas Fűz.
68. Rügyek sárgák vagy sárgaveresek, tompahegyüek, kúposak,
fénylők; oldalrügyek simulok. Levélripacs keskeny. Hajtások fényesek,
zöldesszürkék. Bél szögletes. Törzs kérge sima és világos hamuszürke.
Salix purpuré a L. Csigolya Fűz.
Rügyek veres- vagy feketebarnák.....69.
69. Rügyek hosszúak, kúpdadok, egyenesek, 8 sorosak. A haj-
tások szögletesen hengeresek. Bél igen nagy és szögletesen kerek.
Salix alba L. Fehér Fűz.
Bél ötszögtletü.........70.
70. Rügyek tojásdadok, összenyomottak, fényesek; oldalrügyek
elállók, csúcsrügy kissé göi'bült. Levélripacs majdnem függélyes. A
hajtások csúcsuk felé néha finoman gyapjasak és veres- vagy szürke-
barnák. Sarjakon a rügyek kétszer akkorák. Salix Caprea L.
Kecske Fűz.
Rügyek hosszúak, kúpdadok, hegyezettek, görbültek, fekete-
barnák; oldalrügyek simulok, csúcsrügy ferde. Levélripacs a levél-
párnán ferde. Hajtások szürkesárgák, a vékonyak könnyen törnek.
Bél szabálytalan ötszögletü. Salix fragilis L. Csőrege Fűz.
71. Szár kapaszkodó, a csomókban meg van vastagodva. Rügyek
90
elállók, tompák; a pikkelyek alatti levéldurványok gyapjasok. A rü-
gyekkel szemben gyakran kacsokkal. Törzse erősen repedezett kórgü,
barnás, hosszanti szalagokban lehámló kéreggel. Fiatal bajtások veres-
vagy sárgabarnák. Bél kerek, nagy. Vitis vinifera L. Bortermő
Szőllő.
Szár nem kapaszkodó........72.
72. Pikkelyek 2 hosszbarázdával. Levélripacs 3 nyalábú, de a
két nagy egy nyalábú pálharipacscsal együtt 5 nyalábú levélripacs
gyürüt képez. A rügy kopasz, fordított körte alakú, zöldesbarna. Törzs
nyúlánk, hengeres, hamuszürke vagy barnaszürke kéreggel, mely foly-
ton vékony lemezekben válik le s azért a törzs foltos. Fa. Pl a ta-
nú 8 occidentalis L. Közönséges Platán.
Rügyek igen kicsinyek, két bütyküek, zöldesbarnák, kopaszok;
oldalrügyek simulok. Levélripacs egy nyalábú s a levél alap két szarv-
alaku emelkedése által van körülvéve. Hajtások vesszőidoniuak, igen
vékonyak és élezettek, zöldek, kopaszok. Cserje, zöldesszürke kéreggel.
Sarothamnus vulgáris Winim. Közönséges Seprőzanót.
73. A törzs vékony sima, kérge keresztszalagokban válik le 74.
A törzs vékony sima kérge kereszt szalagokban nem válik le 81.
74. A törzs kérge fehér, fehérlő vagy világos sárgabarna. Rü-
gyek kicsinyek s sok gyakran viasz által összeragadt pikkelyek által
fedvék. Bél" szabálytalan, fogazott oldalú 3 szög. A him barkák már
őszszel jelennek meg.........78.
A törzs kérge nem fehérlő, de sötét szürkésbarna . . 75.
75. Fák
Cserjék
76.
77.
76. Rügyek tojásdadok, hegyesek, veresbarnák, virágrügyek az
egyévi hajtásokon gyakran csoportosan. Levélripacs nagy, függélyes.
Hosszuhajtások többnyire egyenesek, simák; az egyévesek a világos-
szinü boríték alatt veresbarnák. Sarjak igen hossznak, egymástól távol
álló rügyekkel. Cerasophora dulcis Fl.'Wett. CseresnyeMeggy.
Rügyek tojásdad kúposak, tompák, világos veresbarnák; virág-
rügyek az egy éves hajtásokon mindig csoportosan. Levélripacs meg-
lehetősen függélyes. Hosszuhajtások igen nyúlánkak, gyakran fonál-
álaknak s lefüggők, az egy évesek világos barnák, világos hamuszínű
bevonattal és egyes rozsdaszinü lenticellákkal. Fa vagy igen gyakran
cserje. Cerasophora acida FI. Wett. Borizü Meggy.
77. a) A borizü meggyel nagyobbára megegyezik, csakhogy
mindég 0-5—1 m. magas cserje, felényivel kisebb rügyekkel s vas-
tagabb hajtásokkal. Cerasophora C h a m a e c e r a s u s J a c q.
Cseplesz Meggy.
b) Rügyek külömböző nagyságúak, egyenesek vagy hajlottak,
oldalrügyek simulok. A pikkelyek gesztenye barnák, szürkén gyap-
jasak. Hosszuhajtások egyenesek, az egy évesek világos sárgás-szürke
91
kéreggel, az idősebbek sötétveres barnák, rozsdaszinü lentieellákkál.
Havasi cserje. Ribes petraeum Wulf. Kövi Ribiszke.
78. Hajtások kopaszok, legfeljebb az ideiek kevés viasz-
mirigygyel...........79.
Tavali és idei hajtások sürün viaszmirigyesek és szőrösek 80.
79. Rügyek egyenesek. A pikkelyek szélesek lekerekítettek,
kopaszok. Az idősebb ágak fehéres kerek lenticellákkal. A fa nyúlánk,
többnyire görbe törzsű, fényes fehér kérgü, az idősebb törzsek alsó
részükön mély bosszú repedésü fekétélő kéreggel birnak. Betula
a 1 b a L. Fehér Nyir.
Előbbivel mindenben megegyezik, csakhogy a termet más, azaz
alacsony fa, görbe törzs és szabálytalan koronával, gyakran cserje.
A törzsek kérge hosszú időn át megtartja fénylő sárgásbarna szinét.
Betula carpathica W. K. Kárpáti Nyir.
80. A fehér nyírrel sok tekintetben megegyezik. Fiatal hajtások-
viasz szemöcsökkel vannak beszórva, kopaszok s csak a fiatal, magból
kelt hajtások puhán szőrösek. Fa s ritkán cserje. A kéreg olyan mint
a fehér nyiré, csakhogy a mély repedésü feketélő, nagy keménységű
kéreg a koronáig megy fel. Betula verrucosa EÍirh. Közép-
európai Nyir.
Rügyek kevéssé görbültek. Pikkelyek pillásak s ezért a rügyek
néha gyapjasak, gyakran ragadósak. A fiatal hajtások viasz mirigyek
nélkül sürün gyapjasok. Betula pubescens Ehrh. Szőrö-
södő Nyir.
81. Oldalrügyek átellenesek vagy ferdén átellenesek . 83.
Oldalrügyek nem átellenesen állnak.....82.
82. A rügyek két sorban vagy majdnem két sorban vál-
takozók . . . ... :.....111.
Rügyek szórtak.........125.
83. Csúcsoldalrügy páros, oldalrügyek elállók. Cserjék . 84.
Csúcsrügy, illetve végállórügy, magános . . . .88.
Csúcsrügy, illetve végállórügy, gyakran eltörpül s némely
hajtáson hiányzik..........110.
84. a) Cserje, kapaszkodó szárral. Rügyek nagyon sok levélnemü
vékony pikkely által lazán fedvék. Ágak nyúlánkak, barnák, kopaszok
és üresek. Lonicera Caprifolium L. Jerikói Lonicera.
b) Szár nem kapaszkodó.......85.
85. Bél igen nagy s laza. A páros csúcsrügy többnyire eltörpül
vagy hiányzik..........S6.
Bél szűk s nem laza. A páros csúcsrügy majdnem sohasem
hiányzik . . . . . .......87.
86. Rügyek nem rejtettek.......101.
Rügyek a kúpalakú 3 szögletü, 3 edény nyalábbal biró levél-
ripacs által rejtve..........48. b)
92
87. a) Rügyek számos levélnemü pikkelytől lazán fedvék,
tojásdadok, hegyesek, zöldek vagy veresesek. Pikkelyek szélesek és
hegyesek, hátukon élezettek. Levélripacs 5 nyalábú. Minden ág hosszú
s világos barna lenticellákkal fedett. A törzs szürkésbarna kéreggel
van fedve, mely hosszanti szalagokban folyton leválik. Syringa
vulgáris L. Közönséges Orgona.
b) Rügyek kükről két pikkelylyel vannak fedve, zöldek vagy
barnazöldek. A felső levélripacsok 5, az alsók 7 nyalábnak. Hosszú
hajtások erősek, kevéssé hajlottak. A felfúvódott hártyás tokcsák gya-
kran egész télen át az ágakon maradnak. Törzs sötét szürke, finom
repedezett kéreggel. Staphylea pinnata L. Mogyorós Hólyagfa.
88. A rügy legfeljebb 2—4 takaróval vagy pikkelylyel van
fedve.......... ... 89.
A rügy 4 vagy több pikkelylyel van fedve . . . 92.
89. a) Rügyek csak két pikkelylyel fedvék vagy egészen fedet-
lenek. Levélripacs 3 kötegü. Csúcsrügy ritkán páros, tojásdad, hegye-
zett, oldalrügyek hosszudadok, valamennyien világos barnák vagy
vereses zöldek, fényesek, simák. Hosszuhajtások szabálytalanul gör-
bültek, barázdáltak. Az ágak bele kerek, a sarjaké 6 szögletü. Cserje.
Viburnum Opulus L. Kánya Bangita.
b) Rügyek többé kevésbé szőrös pikkelyekkel fedettek, pikke-
lyek ferdén átellenesek valamint az oldalrügyek is. A levélripacs
nagy, függélyes, számos, patkóalakká egyesült nyalábokkal . 90.
90. A fiatal hajtások bele kerek. Rügyek különféle alakúak
Csúcsrügyek tojásdad kúposak, hegyesek, összenyomottak, oldalrügyek
kisebbek kétélüek, elállók, szürkebarnák. Ornus europaea Pers.
Virágos Kőris.
Fiatal hajtások bele 2 élü.......91.
91. Rügyek előbbihez hasonlók. Oldalrügyek félgömbölyüek,
sokkal kisebbek, feketebarnák, koromszinüek. A fiatal hajtások zöldes
szürkék. Fraxinus excelsior L. Magas Kőris.
Rügyek s fiatal hajtások szine sárgászöld. Fraxinus aurea
\Yilld. Arany Kőris.
92. Rügyek a pikkelyektől lazán vannak fedve. Cserjék . 93.
Rügyek a pikkelyektől szorosan vannak fedve . . . 102.
93. Levélripacs 1 edény nyalábú..... 94.
Levélripacs 3—5 nyalábú....... 97.
94. Bél kerek. Rügyek tojásdad kúposak, hegyesek, csúcs-
rügyek többnyire nagyobbak. Oldalrügyek befelé görbültek, simulok,
fekete vagy zöldes barnák, kopaszok. Pikkelyek hegyesek. Ligustrum
vulgare L. Vesszős Fagyai.
Bél dülényded vagy lándzsa alakú ... . 95.
95. Hosszuhajtások hengeresek, bibircsesek. Rügyek tojásdad
kúposak, hegyesek, zöld és barna sávosak elálló hegyezett s élezett
pikkelyekkel. Evonymus verrucosus Scop. Bibircses
Kecskerágó.
Hajtások nem bibircsesek, legfeljebb paraléczesek . . 96.
96. Rügyek tojásdadok, zöldek vagy zöld és veres sávosak,
kopaszok, élezett pikkelyhegyek elállók, valamint az oldalrügyek is.
Levélripacs ferde, kissé vastagodott levélpárnán, homorú. Hajtások
hengeresek, 4 élüek. A télen át is a cserjén maradt tokcsa 4 karélyu.
Evonymus europaeus L. Csíkos Kecskerágó.
Rügyek nagyok, orsóidomuak, igen hegyesek. Oldalrügyek
befelé görbültek, simulok, szinük az előbbivel megegyezik. Pikkelyek
szélesek, tompák, élnéllúiliek. Levélripacs majdnem vízszintes, sik-
felületü. Ágak simák, hengeresek, néha kétélüek. Télen át is a
cserjén maradt tokcsa 5 karélyu. Evonymus latifolius Scop.
Széleslevelü Kecskerágó.
97. Rügyek különféle alakúak s csak kevés pikkelytől fedvék,
s a száron maradt feldagadt levélnyél alapok által hüvelyként vannak
körülvéve, különben világos barnák, kopaszok, s gyakran hárman
állnak egymás felett. Lonicera coerulea L. Kék Lonicera.
A feldagadt levélnyél-alapok nem maradtak a száron s három
rügy nem áll egymás felett........98.
98. Rügyek tojásdad kúposak, sok pikkelylyel fedvék. Levél-
ripacs 3 nyalábú. Az izek gyakran üresek.....99.
Rügyek tojásdad gömbölyűek és ekkor sok pikkelytől fedvék
vagy pedig tojásdadok s csak az alapon 2—4 pikkelytől fedvék s
majdnem fedetlenek. Levélripacs 3—5 nyalábú . . . .101.
99. Rügyek igen lazán vannak fedve, czaffatosan szőrösek,
sárgásak. Fiatal hajtások tompán 4 élüek. Cserje, melynek ágai
ívesen hajlottak. Lonicera Xylosteum L. Ükörke Lonicera.
Rügyek nem szőrösek........100.
100. Rügyek nagyok, feketések. Pikkelyek keskenyek. Ágak
nyúlánkak simák, szürkék. Lonicera ni gr a L. Fekete Lonicera.
Ágak barnák, kapaszkodók. Rügyek zöldek vagy veresek. Csúcs-
rügyek többnyire párosak........84. a)
101. Rügyek hegyesek, alapjukon pikkelyekkel, különben majd-
nem fedetlenek, veresbarnák vagy zöldek. Levélripacs 5 nyalábú,
igen nagy. Sambucus ni gr a L. Fekete Bodza.
Rügyek gömbdedek, sok hártyás pikkelyektől lazán fedvék,
zöld és barna sávosak. Csúcsrügy rendesen eltörpül vagy páros. A
főoldalrügyek alatt vagy azok két oldalán 2—3 kisebb mellékrügy van.
Levélripacs 3 kötegü. Sambucus raceraosa L. Fürtös Bodza.
102. Levélripacs 3 — 9 nyalábú s igen különböző alakú. Rügyek
veresbarnák s keresztbeálló ragadós takaróktól szorosan fedvék.
Oldalrügyek elállnak, gyakran rövid nyelüek. Bél kerek. Aesculus
Hippocastanum L. Fehér Vadgesztenye.
94
Levélripacsok egyformák s 3 nyalábnak. Rügyek nem ragadósak.
Bél kerek, de fogazott szélű ....... 103.
103. Rügyek s hajtások még a két évesek is zöldek. Rügyek
bosszudadok, tompák, rügypikkelyek hegyesek, kissé puhán szőrösek.
Acer Negundo L. Szárnyas Juhar.
Hajtások nem zöldek........ 104.
104. Rügyek egészen kopaszok...... 107.
Rügyek kevéssé molyhosak......■. 105.
105. Rügyek hosszudadok, barnafeketék, simulok. A pikkelyek
kevéssé fehér molyhosak, élükön kopaszok, simulok. Fiatal hajtások
rozsdabarnák, idősebbek szürkések. Acer obtusatuin Kit. Tompa
Juhar.
Oldalrügyek elállók .......106.
106. A pikkelyek hegyei szőrösek. Rügyek kicsinyek, tojásdadok,
tompák, világos barnák. Hosszuhajtások egyenesek, az egy évesek
mind gyengék, tompaéliiek, veresbarnák, simák, a csúcsfelé finom
molyhosak, a 2—3 évesek gyakran széles rozsdabarna paralécekkel.
A c e r c a m pestre L. Mezei Juhar.
Pikkelyek csak az éleken kevéssé molyhosak . . 108. b)
107. Rügyek többé kevésbé elállók . . . . . 108.
Rügyek többé kevésbé simulok......109.
108. a) Rügyek tojásdadok, meglehetősen hegyesek, rövid -
hegyüek, keskeny feketebarna szélű sárgászöld pikkelyekkel boritvák.
Hosszuhajtások egyenesek, a végsők erősek, az oldaliak gyakran
vékonyak, az egy évesek világos barnasárgák, az idősebbek világos
szürkebarnák, kerek, világos rozsda szinü lenticellákkal. Törzs szürke-
barna, leváló kéregcserepekkel fedve. Acer Pseud o p 1 atanus L.
Fürtös Juhar.
b) Rügyek számos pikkelytől igen szorosan fedvék; a pikkelyek
széles aljnak, hegyesek, hátukon élezettek, barnák, élükön molyhosak.
Hajtások rövidek, szürkésbarnák, ritkán elszórt lenticellákkal. Acer
tataricum L. Feketegyürü Juhar.
109. Rügyek tojásdad gömbölyűek, többnyire tompák. A pikkelyek
élezettek s majd veresek majd pedig aljukon sárgászöldek s a
hegyükön fahéjbarnák. Hosszuhajtások egyenesek, az egy évesek
vereses sárgák vagy zöldes barnák elszórt barnás lenticellákkal. Törzs
fekete, finom hosszrepedésü, nem leváló kéreggel. Acer platanoides
L. Korai Juhar.
Rügyek hosszudadok, veres- vagy feketebarnák. Pikkelyek
tompák s nem élezettek. Hosszuhajtások gyengék, fényesek, veres-
barnák sok vereses lenticellával. Törzs hosszrepedésü barna kéreggel
van fedve. Acer m o ns p e s s u 1 a mim L. Franczia Juhar.
110. (83.) Tövissel birnak; rügyek hegyesek, oldalrügyek gyengén
görbültek, simulok; a pikkelyek pillásak.....32.a)
9 5
Rügyek a cserjén maradó levélnyél hónaljában igen kicsinyek,
egyetlenegy pikkelylyel boritvák, finoman gyapjasak, fehérlök. Izek
üresek. A fatest nagyobb és kisebb váltakozó nyalábokból áll.
Kapaszkodó ágai 6 élüek, fehéres sárgák. Clematis Vitaiba L.
Iszalag Bérese.
111. (82.) Rügyek váltakozó pikkelyekkel fedvék . . 112.
Rügyek átellenesen álló pikkelyekkel fedvék. Fa . 150. a)
112. A törzs kérge sima és nem válik le cserepekben . 113.
A törzs kérge repedezett vagy részben cserepekben válik le 118.
113. a) Rügyek hegyesek vagy hosszúak . . . .114.
b) Rügyek gömbölyűek vagy tojásdadok . . . .117.
114. a) Rügyek kívülről két pikkely által fedvék, a pikkelyek
világos zöldesbarnák, valamint a rügyek is hegyesek; levélpárna
kiálló, kerületén keskeny piros sávú levélripacscsal s szélei éles élbe
futnak le az alanti rügyig, s ezért az ágak bordásak. Hajtások
valamint az 0-2—0'5 méter magas cserje zöld az ágakon ránezos
kéreggel bir. Vaccinium Myrtillus L. Fekete Áfonya.
b) Ágak nem bordásak, simák. Rügyek valamint az ágak sem
zöldek............115.
115. Levélripacs 5 nyalábú, oldalrügyek elállnak. Rügyek oldalt
állnak a levélripacstól, melyen néha az alsó 3 nyaláb, mint egy
jelenik meg' Rügyek egyenlő nagyok, orsóalakuak, 15—25 mm.
hossznak, fahéjbarnák, hegyesek, finoman molyhosak. Hajtások szürkés
barnák, fényesek, egyes kerek fehér lenticellákkal. Törzs nyúlánk,
egyenes, simán hengeres, fehéres szürke, sima kéreggel. Fagus
silvatica L. Erdei Bükk.
Levélripacs világosan 3 nyalábú. Oldalrügyek kevéssé simulok 116.
116. Oldalrügyek kevéssé ferdén állanak a levélripacs felett s
kevéssé befelé és az egyik oldalra görbültek, liügyek egyenlő nagyok,
tojáshosszudadok, hegyesek 5 —12 mm. hossznak, világos barnák.
Pikkelyek a hegyen kevéssé szőrösek. Hajtások sötét vagy zöldes
barnák, fényesek, az idősebbek fehéres vagy rozsdaszinü lenticellákkal.
Törzs nyúlánk, ormósán hengeres, sima fehérszürke kéreggel, a mely
csak az igen idős törzseknél reped hosszant. Fa. Carpinus betulus
L. Közönséges Gyertyán.
Rügyek mint az előbbinél, de kisebbek és szőrösebbek; 3-ad
rendű fa vagy cserje, barnaveres, fiatalon szőrös hajtásokkal. Törzs
hamuszürke: kéreggel. Carpinus duinensis Scop. Alföldi
Gyertyán.
117. Rügyek egyenlő nagyok, tojásdadok, kissé összenyomottak,
simák. Sarjak nyúlánkak, hossznak. Minden egy éves hajtás és sarj
szőrös, az idősebb ágak szürkesárgák, egyes hosszúkás fehéres
lenticellákkal. Törzsek hengeresek, szürkebarnák. Fáscserje. Corylus
Avellana L. Közönséges Mogyoró.
96
Rügyek majdnem egyenlők, tojásdadok. Hajtások mint az előbbi
fajnál, de nem szőrösek s egyes fehéres lenticellákkal birnak. Fa,
melynek sima vereses vagy zöldesbarna kérge van. Corylus
tubulosa L. Csöves Mogyoró.
118. Rügyek kívülről csak 2, egy igen kicsiny és egy igen nagy
2 karélyu pikkelytől fedvék, legfellebb a csúcson látszik a 3-ik
pikkely. Levélnyom oldalt a rügy alatt. Kéreg nagy kiékelt háncs
nyalábokkal...........119.
Rügyek kívülről is látható sok pikkelylyel fedvék . . 121.
119. A rügyek fehéren gyapjasak. Törzs szürke kéreggel s
nagy kerekded laza koronával bir. Tilia argentea Desf. Ezüst-
levelü Hárs.
Rügyek kopaszok.........120.
120. Rügyek tojásdadok, tompák, a rövid hajtásokon különböző
nagyságúak, zöldesbarnák vagy veresesbarnák, kopaszok, fényesek,
fiatal hajtások veres- vagy sárgabarnák, szétszórt kerek lenticellákkal.
Fa, hengeres törzszsel. Tilia parvifolia Ehrh. Kislevelü Hárs.
Rügyek ugyanolyan alakúak, csakhogy nagyobbak; ágak erősebbek
s szabálytalan laza koronát képeznek. Tilia grandifolia Ehrh.
Nagylevelü Hárs.
121. Rügyek egyenlő nagyok sok 2 sorban álló pikkelytől
fedvék. Oldalrügyek kevéssé ferdén állanak a levélripacs felett 122.
Rügyek csavarvonalban álló pikkelyekkel . . . .124.
122. Rügyek kopaszok, kúpdadok, fahéjbarnák sötétbarna szé-
lekkel. Pikkelyek két karéjuak. Törzs héja igen korán szürkebarna,
folvton nagy görbült lemezekben leváló kéreggé változik. Ulmus
c.'íusa Willd. Vénicz Szil.
Rügyek többé kevésbé szőrösek......123.
123. Rügyek tojásdadok, hegyesek, feketebarnák vagy fekete
viola szinüek, finoman molyhosak, hosszuhajtásokon és sarjakon
nagyok, rövid hajtásokon igen kicsinyek. Csúcsrügyek ferdén állanak.
Minden hajtás sötétszürke, az idősebbek világos barnák. Fa, fiatal
korban világos barna kéreggel, mely vénkorban vastag mély repedésü
lesz. Ulmus campestris L. Mezei Szil.
Rügyek mint az előbbi fajnál, de rozsdaveres szőrökkel. Hajtások
sötét egész feketebarnák, többé kevésbé sürüen gyapjasok, egész
sörtések. Kéreg nem mélyen repedezett. Ulmus montana Smith. *)
Hegyi Szil.
124. Rügyek hosszudadok, kopaszok. Csúcsrügy nagyobb a
oldalrügyeknél. Egy éves hosszú hajtások rövidek, erősek. Törzsek
vékony szürkésbarna s vén fáknál leváló kéreggel. Corylus
C o 1 u r n a L. Thráciai Mogyoró.
*) Mind a 3 szilnek megkülönböztetjük egy alfaját az u. n. párás szilt
(U. suberosa Ehrh), mely a fajtól leginkább a paraléczes ágak által különbözik.
97
Rügyek ferdén a 3 nyalábú levélripacs felett, egyenlő nagyok,
tompa hegyűek, világos barnák. Fa, melynek hengeres törzse igen
korán leváló szürkebarna kéreggel van fedve. Az ágak simák s vessző-
alakuak. Ostrya carpinifolia Scop. Gyertyánlevelü Véniczfa.
124. a) Minden rügynél kívülről csak két pikkely vehető észre 126.
125. (82) b) Rügy kívülről is észrevehető, sok pikkelylyel fedett,
vagy ha két pikkely látható is, de a csúcsrügy mindég sok látható
pikkelylyel bir..........129.
126. Rügy csak két pikkelylyel fedett, melyek széleiken össze
vannak nőve s az egyik az ághoz fordított oldalán pattan fel, ugy,
hogy a kettő mint egy esik le.......66.
A látható két pikkely nem nőtt össze, s igy mint két pikkely
esik le............127.
127. A két pikkely alatt nincs több pikkely . . . 72.
A rügy a látható 2 pikkelyen kívül még csak egy pikkelylyel
bir s igy csak 3 pikkely által van fedve, különben kúpalakú, hegyes,
kopasz, sima, fénylő, zöld vagy zöldesbarna; oldalrügyek elállók,
valamennyien ragadósak. 1—2-5 m. magas cserje, majd felálló, majd
lecsepült és térdalakuan felemelkedő ágakkal. Alnus viridis DC.
Havasi Fger.
Minden rügynél a 2 külsőleg látható pikkely alatt még sok
más pikkely van......... . . 128.
128. Rügyek tojásdadok, tompák, sárgazöldek, kopaszok. Bél
hosszában összefüggő, fiatal hajtások éllel birnak, veresbarnák sok apró
lenticellákkal. Törzshengeres egyenes, igen erős, fiatalon olajbarna,
később hamuszürkés és fehéresen foltos sima kéreggel, mely később
mély repedésü s sötétbarna lesz. Castanea vulgáris Lam.
Szelíd Gesztenye.
Rügytakarók bőrnemüek s a belső pikkelyeket többé-kevésbé
elfedik. Bél fiókos. Rügyek kerekek, zöldesbarnák, finoman gyapjasak.
Hosszuhajtások igen vastagok, szabálytalanul görbültek; az egyévesek
sötétbarnák, mind simák, hosszúkás fehér lenticellákkal. Juglans
regi a L. Pompás Dió.
129. Rügyek és hajtások ezüstfényüek vagy rozsdabarnák, lapos
pikkelyszőröcskékkel fedvék........33.
Rügyek és hajtások kopaszok, szőrösek, gyapjasak de nem
pikkelyszőrösek..........130.
130. Rügyek, oldal és csúcsrügyek egyenlő nagyok . .131.
Rügyek különböző nagyságúak vagy legalább a csúcsrügy
nagyobb............152.
131. Cserjék, melyek fává sohasem nőnek . . . 132.
Mindég, vagy igen gyakran fává nőnek . . . .137.
132. Rügyek gyapjasok vagy szőrösek .... 133.
Rügyek kopaszok.......■ . . 134.
Erdészeti Lapok. 7
98
133. Rügyek levélnemü pikkelyek által igen lazán fedvék s
közvetlen a levélripacs felett állanak, mely a megmaradt levélnyél
alapjában pecsétszerü benyomatot képez s bárom nyalábbal bir, külön-
ben rügyek kicsinyek, szőrösek, világossárgabarnák. Bél kerek. Haj-
tások kopaszok . . . ... . . . . . 51. a)
Rügyek kevés pikkelylyel fedvék, melyek közt a gyapjas levelek
előtűnnek. Levélripacs 3 nyalábú. Bél szegletesen kerek. Hajtások
kopaszok. Cotoneaster vulgáris Lindl. Közönséges Kőnász-
polya.
Levélripacs 1 nyalábú. Bél kerekded. Rügyek kicsinyek barnás
szőrösek, átellenesen álló pikkelyektől lazán fedvék. Hajtások zöldesek,
puhák s sürün szőrösek. Alacsony cserje. Gytisus hirsutus L.
Borzas Zanót.
134. Rügyek csavarosán álló pikkelyektől fedvék s közvetlen a
levélripacs felett állanak, mely a száron maradt levélnyél alapján van
s 1 vagy 3 nyalábú. Bél szögletesen kerek, fogazott. Spiraea L.
Bajnócza-uem.
Levélripacs a hajtáson van.......135.
135. Oldalrügyek elállók s igen kicsinyek. Rügyek kevés pik-
kely által fedvék, kicsinyek, rövid hegyűek, kopaszok, veresbarnák.
Hosszú hajtások nyúlánkak, az egy évesek világosbarnák, fényesek
számos apró világosabb szinű lenticellákkal. Rhus Cotinus L.
Sárga Szömörcze.
Oldalrügyek simulok........136.
136. Etügyek sok pikkelytől fedvék, hossznak, majdnem orsó
idomnak, hegyesek, befelé görbültek, világosbarnák. A pikkelyek szé-
lesek, tövishegyüek. A üatal hajtások barnasárgák, az idősebbek veres-
barnák, vékony ledörgölhető hamuszürke bevonattal. Ribes alpi-
num L. Havasi Ribiszke.
Rügyek két, hátán éles élű pikkely által ugy fedve oldalról, hogy
a két pikkely szél közt a többi pikkely látszik. A pikkelyek veres-
barnák. Levélpárna igen kiálló. A rügy alja a levélpárnába nyomott
levélripacs felső hártyás széle által van fedve. Fiatal hajtások igen
rövid alig kivehető szőrökkel, különben sárgásbarnák, igen apró len-
ticellákkal. Alacsony cserje. Amygdalus nana L. Hanga Mandola.
137. A rügyek kopaszok.......138.
A rügyek gyapjasok, molyhosak vagy szőrösek . . 145.
138. Levélripacs több mint 5 nyalábbal bir, mindég fa . 165.
Levélripacs 3 nyalábú........139.
139. Rügyek zöldek, nagyok, gömbölydedek, tojásdadok, fényesek,
oldalrügyek elállók. Pikkelyek igen szélesek, karélyosak vagy egye-
netlen szélüek, keskeny barna szegélylyel. Levélripacs nagy kevéssé
vastagodott levélpárnán. Crataegus torminalis L. Barkócza
Galagonya.
99
Rügypikkelyek nem zöldek.......140.
140. A levélpárna felső része pillás. Rügyek aprók, rövidek,
széles aljnak, feketebarnák. Hajtások veresbarnák. Armeniaca vul-
gáris L a m. Kajszin Baraczk.
Levélpárna felső része nem pillás.....141.
141. Bél szűk, 5 szögletü. Rügyek rövid kupalakuak, hegyesek,
feketebarnák ; oldalrügyek elállók, gyakran párosak vagy hármasak.
Levélripacs igen erősen megvastagodott levélpárnán. Fiatal hajtások
veres- vagy világosbarnák. Törzs kormosán feketeszinü. Prunus
domestica L. Kerti Szilva.
Bél kerek, néha 6 szögletü, előbbinél tágabb . . . 142.
142. A rügy alsó pikkelyei oly nagyok mint a felsők . 143.
A rügy két legalsó pikkelye a legnagyobb, a kettő széle közt
emelkedik ki a rügy többi pikkelye......144.
143. Rügyek számos csavarosán álló pikkelytől fedvék, tojás-
dadok, tompák, veresbarnák, oldalrügyek elállók. Pikkelyek leke-
rekítettek, szélesek. Ágak szürkebarnák, nagy fehér lenticellákkal.
Törzs eleinte sima világos szürke kéreggel, mely később hosszrepe-
désü lesz. Morus a 1 ba L. Fehér Eper.
Előbbitől alig különböztethető meg télen. Morus ni gr a L.
Fekete Eper.
144. Rügyek széles aljuak, hegyesek, barnák : a pikkelyek veres-
barnák, rongyos szélüek. Levélpárna kiálló, pirosló. Rügyek gyakran
hármasával. Hajtások zöldek, helyenként piroslók. Törzs keskeny repe-
désü, sötétbarna kéreggel bir. Per sic a vulgáris Mi 11. Közön-
séges Oszibaraczk.
Rügyek simulok, aljukon a levélpárna felső széle által fedve,
laposak; pikkelyek feketebarnák, többnyire pillásak. Levélpárna alsó
része vagy csak az egyik oldala piros. Levélripacs kerekded s a levél-
párnába nyomott. Hajtások zöldesbarnák, barázdáltak. Fa vagy cserje.
A m y g d a1 u s c o m m u n i s L. Csemege Mandola.
145. (137.) Rügypikkelyek hegyei lazán záródnak (azaz kevéssé
elállók)............149.
Rügypikkelyek szorosan záródnak . . . . .146.
146. Rügyek átellenesen álló pikkelyek által fedvék . 150.
Rügyek váltakozó pikkelyekkel fedvék .... 147.
147. Levélripacs több mint 5 nyalábú. Rügyek gyakran nem
egyenlő nagyok. Mindég fa........167.
Levélripacs 3 nyalábú. Rügyek többé-kevésbé egyenlő nagyok 148.
148. Rügyek egyenesen vagy kevéssé ferdén állnak a levélripacs
felett, mely többé-kevésbé félhold alakú. Bél szögletesen kerek. Oldal-
hajtások néha tövishegyüek. Rügyek néha nem gyapjasak . 30.
Rügyek mint az előbbinél, csakhogy a levélripacs igen külön-
böző alakú, de soha félhold alakú......151.
7*
100
149. Rügyek rövidek, tojásdadok, ezüst fehérfényüen gyapjasok.
Oldalrügyek kissé elállók. Levélripacs jó nagy. Hosszúhajtások vessző-
idomnak, az egyévesek fehérgyapjasak, a többévesek szürkezöldek.
Finom repedésüek és kerek barnás lenticellákkal beszórtak. Törzs
olajbarna vagy feketés szürke, sima, számos paraszemölcscsel áttört
kéreggel bir. Fás cserje. Laburnum vulgare Gr is. Közönséges
Aranyeső.
Rügyek kevés nagy pikkelylyel fedettek, világos vagy veresbarnák;
a pikkelyek élükén s csúcsukon rozsdaszinüen szőrösek; oldalrügyek
kevéssé elállnak. Levélripacs ferdén a dudorként kiálló levélpárnán.
Bél kerek. Az évihajtások szürkén gyapjasak. A fatörzs szine hamu
szürke. Cydonia vulgáris Pers. Közönséges Birs.
150. a) Rügyek simulok, laposak, hegyesek, vastag levélpárnán,
kevéssé szőrös pikkelyekkel; a főrügy két oldalához szorosan hozzá-
fekvö két pikkely által rejtett mellékrügyecske van. A hajtások szürke-
szőrösek, különben barnák fehér lenticellákkal. A törzs és ágak kérge
hosszú ideig sima, feketéié, mely lassanként vastag hosszanti repe-
désü lesz. Celtis australis L. Déli Celtisz.
b) Rügyek félgömbdedek, a két nagy alsó szürke, molyhos pik-
kely szélei közt az alsó pikkelyek látszanak. Levélripacs majdnem
függélyes, körülbelől 5-ször akkora mint a rügy alapja, szivalaku, 7
edény nyalábbal. Hajtások vastagok, sárgabarnák, apró szőrökkel s
fehér hosszúkás lenticellákkal. Bél nagy kerekded, barnás. Ailan-
thus glandulosa Desf. Mirigyes Bálványfa.
151. Rügyek tojásdadok, sok pikkelyüek, világos barnák, kopa-
szok s csak hegyükön finom molyhosak. Levélripacs igen kicsiny, füg-
gélyes. Hosszuhajtások egyenesek vagy hajlottak, igen rövidek, az
egyévesek világos sárgás szürkék, az idősebbek kevéssé sötétbarnák,
nagy kerekded világos rozsdaszinü lenticellákkal. Törzs nyúlánk, egye-
nes, sötétbarna kérgü. Padus Ma hal eb L. Saj Zelnicze.
Rügyek kisebbek, feketebarnák, finom gyapjasak; pikkelyek szé-
lesek s bemetszett élüek. Levélripacs pecsétszerüleg benyomva kevéssé
a vastag levélpárnába. Hosszuhajtások rövidek s vékonyak, az egy-
évesek finom gyapjasak, feketebarnák; lenticellák nincsenek. Vadon
többnyire cserje, müveive fa. Prunus insititia L. Közép Szilva.
152. (130) Cserje........153.
Fa............154.
153. Rügyek egyenesek vagy pedig (kivált a sarjakon) görbül-
tek ; oldalrügyek simulok; pikkelyek szélesek tüskehegyüek, gesztenye-
barnák, szürkén gyapjasak. Levélripacs élesen határolt 3 nyalábú.
Bél kerek. Hosszú hajtások egyenesek, az egyévesek sárgás szürke
kéreggel, mely szalagosán válik le.....77. a)
Rügyek kopaszok, barnák. Levélripacs egy nyalábú. Bél majd-
nem 3 szögletü. Egyéves hajtások egyenesek, simák, zöldes szürkék,
101
igen hajlékonyak, valamint az idősebb szürkeharna sima ágak is. Kis
cserje. Daphne M ezer enni L. Farkas Boroszlán.
154. Levélripacs o nyalábbal bir..... 155.
Levélripacs 5 nyalábbal bir . . . . .164.
Levélripacs több mint 5 nyalábbal bir .... 165.
155. Rügypikkelyek szőrösek vagy gyapjasak . . . 156.
Éügypikkelyek kopaszok . . . • ... 159.
156. Bél 5 szögletü........ 158.
Bél szögletesen kerek vagy kerek..... 157.
157. Rügyek nagyok, világos zöldesbarnán sávosak; a széles
kerekített pikkelyek szélei fehér gyapjasak. Levélripacs ferde. Hosszuhaj-
tások egyenesek, az egyévesek vékonyak, világosbarnák, simák, fénye-
sek, számos fehérszürke kerek apró lenticellával. A töizs kérge vereses
barna. Ari a nivea Host. Lisztes Barkócza.
Rügyek veresbarnák, kevéssé gyapjasak; pikkelyek tojásdadok,
röviden hegyezettek. Levélripacs körülveszi a rügyet. Fiatal hajtások
gyapjasán szőrösek, vereses barnák, sok apró fehér lenticellával; idősb
ágak sötét hamuszürkék. Vén törzsek kérge leválik. Mespilus
g e r m a n i c a L. Borizü Nászpolya.
158. Rügyek tojásdad kúposak, fehérgyapjasak s ez alatt barnák.
Oldalrügyek elállók. Levélripacs majdnem függélyes. Hosszúhajtások
fehérszürkén gyapjasak, ez alatt barnák vagy zöldes sárgák. Idősb ágak
hamuszürkék, kopaszok, egyes kerek lenticellával. Törzs egyenes, fehér-
szürke kéreggel, mely vén fáknál hosszant reped. Populus alba
L. Fehér Nyár.
Rügyek kevésbé gyapjasak, különben alig különböztethető meg
előbbitől. Populus canescens Sm. Szürke Nyár.
159. Rügyek kúpdadok, hegyesek, sok pikkelyüek, feketebarnák,
fényesek, kopaszok, simulok vagy kissé elállók; pikkelyek szélesek,
tövishegyüek, feketebarnák. Hosszuhajtások vesszőidomuak, az egy-
évesek molyhosak, világosbarnák, az idősebbek simák, szürkebarnák,
sok kerek apró világos szinü lenticellával. Sarjak hossznak, egymástól
távol álló rügyekkel. Bél szögletesen kerek. Padus vulgáris
Borkh. Gerézdes Zelnicze.
Rügyek gyakran ragadósak. Pikkelyek nem tövishegyüek. Bél 5
szögletü vagy 5 sugarú. Csúcsrügy rendesen nagyobb az oldalrügyek-
nél. Levélpárna kiálló . ... ... 160.
160. Oldalrügyeknél többnyire csak két pikkely látható kívül-
ről, különben a rügyek sárga- és veresbarnák, fénylők, simák, nem raga-
dósak, görbültek. Hajtások hengeresek, simák, fénylők, világos sárgák.
A törzs egyenes nyúlánk vastag, mély barázdáju, hosszrepedéses
szürkebarna vagy sárgás szürke. Ágak mind fölfelé állnak s pyramis
alakú koronát képeznek. Populus pyramidalis Rozier. Jege-
nye Nyár.
102
Minden rügynél kívülről is sok pikkely látszik. Korona nem
pyramis alakú . .......161.
161. Levélripacs a csúcsrügy alatt keresztbe hosszúkás, különben
szivalaku. Rügyek hosszú kúposak, hegyesek, sötétbarnák, fényesek,
ragadósak, oldalrügyek kevéssé kifelé görbültek. A levélripacs nya-
lábai gyakran kettesével jelennek meg. Hajtások simák, fényesek,
sárgái tárnák. Idősb ágak sárgás szürkék, nagy zöldes lenticellákkal.
Populus ni gr a L. Fekete Nyár.
Levélripacsok mind egyenlők . . . . . 162.
162. Oldalrügyek simulok. Rügyek tojásdad kúposak, hegyesek,
egyenesek, ragadósak. Ágak simák, tompa élüek, fehéres sárgák vagy
veresbarnák, idősebb ágak hamuszürkék, rozsdaszinü lenticellákkal.
Törzs egyenes, hengeres sima, szürkefehér kéreggel, mely vén fáknál
kerülékes keresztbe álló s végre egymással összeolvadó szemölcsökkel
van áttörve. Populus tremula L. Rezgő Nyár.
Oldalrügyek elállók . .......163.
163. Rügyek nagyok, tojásdadok, világosbarnák, kopaszok, raga-
dósak. Fiatal hajtások paraléczek által élezettek. Idősebb ágak szürke
vagy barnazöldek. Populus canadensis Desf. Kanadai Nyár.
Ágak hengeresek vagy tompán élezettek, sötétbarnák. A fiatalok
valamint a nagy veresbarna kúpalakú rügyek ragadósak. Kéreg szürke
barna, repedéses, korona ritkásan álló ágakkal. Populus balsami-
fera L. Balzsamos Nyár.
164. (154.) Rügyek nagysága és alakja igen különböző, fekete,
ibolyaszinüek, fehér selyemfényű moholylyal. Csúcsrügyek hosszú kup-
alakuak; oldalrügyek féltojásdad kúposait, simulok, mind tompák. Pik-
kelyek lekerekítettek, bőrnemüek, hátukon, de különösen szélükön moly-
hosak. Levélripacs a levélnyél alapja által képezett levélmaradvány
csúcsán. Sorbus aucuparia L. Veres Berkenye.
Rügyek hosszúkás kúpdadok, hegyesek, kopaszok, sárgás zöldek,
fényesek. Csúcsrügyek kétszer oly nagyok mint a kevéssé elálló oldal-
rügyek. Pikkelyek tövishegyüek, az alsó keskeny barna széllel. Levél-
ripacs nagy vízszintes, erősen kiálló párnán. Sorbus domestica
L. Fojtós Berkenye.
165. (154.)" Rügyek kopaszok . . . . . . 166.
Rügyek kevéssé molyhosak......167.
166. A csúcsrügyek tompán 5 élüek, többnyire számos oldal-
rügyektől környezvék; oldalrügyek elállók; minden rügy tojásdad, rit-
kán félgömbded vagy gömbded, világosbarna. Levélripacsok megle-
hetősen egyenlő alakúak, de igen különböző számú nyalábokkal birnak
(7—15-ig). Egyéves hosszuhajtások rövidek, erősek, egyenesek, éle-
zettek, világos barnák, fényesek, apró hosszúkás fehér lenticellákkal, a
több évesek világos hamuszürkék, szétszórt lenticellákkal. Törzs vastag,
mély repedésü szürkebarna kéreggel. Quercns pedunculata
Ehrh. Kocsányos Tölgy.
103
Rügyek, mint az előbbi fajnál, csakhogy hosszabbak és hegye-
sebbek, különböző nagyok. Levélripacsok különböző alaknak, külön-
böző számú nyalábokkal (9—12); egyéves hajtások élezettek és baráz-
dáltak, különösen észrevehető ez a nyúlánk veSszőidomu hajtások és
sarjaknál. Törzs és kéreg az előbbivel megegyezik. Száraz levelek
rendesen tovább maradnak a fán és hosszabb nyelüek. Quercus
sessiliflora Sm. Kocsánytalan Tölgy.
167. Pikkelyek pillásak. Rügyek kevés pikkely által lazán fedvék
s azonkívül a hosszú fonál alakú pálháktól körülvettek, tojásdadok, vilá-
gosbarnák; oldalrügyek simulok. Levélripacs különböző alakú 9—14
nyalábú. Hajtások a csúcsfelé szürkés gyapjasak. Törzs vastag, hossz-
és mélyrepedésü szürkebarna kéreggel. Quercus Cerris L. Cser
Tölgy.
Pikkelyek egyenletesen molyhosak, fonál alakú pálhák nincse-
nek . - . ..........168.
168. Rügyek tojásdad kúposak, tompahegyüek, igen kevéssé
puhán gyapjasak, világosbarnák; oldalrügyek elállók s ferdén állnak
a levélripacs felett, mely többnyire 7 nyalábú. Ágak a csúcsfelé fino-
man gyapjasak. Quercus pubesceus Willd. Molyhos Tölgy.
Rügyek hosszudadok, hegyesek, pelyhesek, s ugy mint a fiatal
hajtások szürkék. A rügyek a hajtáshoz hajlók. Q u e r c u s c o n-
ferta Kit. Magyar Tölgy.
Rügykulcs tájékoztató.
A) Télen levelekkel birnak.......
I. Minden levél pikkelyalaku......
II. „ „ tűalaku . . . . .
III. „ „ lemeze széles.....
B) Télen levelekkel nem birnak......
I. Tövis vagy tüskével birnak.....
II. Sem tövis, sem tüskével nem birnak
a) Rügy fedetlen . . . ...
b) „ fedett . . • '. . . ...
aa) Rügy majdnem vagy egészen rejtett ....
1. Rügy a levélpárnába rejtve.....
2. „ a pikkelyalaku levél, vagy a levélnyél alapja
által rejtve . . .........
bb) Rügy nem rejtett........
1. Áz oldalrügyek nyelesek, a csúcsrügy nyeletlen
2. Minden rügy nyeles.......
3. „ „ nyeletlen s 2 pikkelylyel fedett .
2
3
6
13
20
23
41
42
44
45
46
49
52
53
57
59
4. „ „ „ s 3 vagy sok pikkelylyel
fedett......... .
73
104
f) Törzs sima, kérge keresztszalagokban leválik . . .74
ff) „ „ „ „ nem válik le .81
o) Rügyek átellenesek........83
f) Csúcsrügy páros........84
ff) „ magános.......88
ttt) n gyakran hiányzik.....110
oo) Rügyek két sorban váltogatok.....111
t) Törzs kérge sima, repedezett s nem válik le . .113
ff) „ „ repedezett s leválik . . . .118
ooo) Rügyek csavarosán vannak elhelyezve . . . .125
j) Rügy csak két pikkelylyel fedett, mely összenőtt . CG
tt) „ „ » „■ nem nőtt
össze.............127
fft) Rügynél a látható két pikkely alatt még sok
más van . ...........128
tttf) Rügynél kívülről is észrevehetően sok pikkely-
lyel fedett............129
*) Rügyek egyenlő nagyok.......131
?) Cserjék . . . .'.....132
??) Fák......... .137
!) Rügyek, kopaszok....... .138
!!) „ szőrösek...... . .145
**) Rügyek nem egyenlő nagyok......152
?) Cserje.........153
??) Fa .........154
!) Levélripacs 3 nyalábú.......155
ü) , 5 .......164
!!!) „ több mint 5 nyalábú.....165
Á rügykulcsba felvett fajok latin neveinek betűrendes mutatója.
Abies excelsa DC. 7.
„ pectinata DC. 8.
Acer campestre L. 106.
„ monspessulanum L. 109.
„ Negundo L. 103.
„ obtusatum Kit. 105.
„ platanoides L. 109.
„ Pseudoplatanus L. 108.
„ tataricum L. 108.
Aesculus HippocastanumL.55,102.
Ailanthus glandulosa Desf. 150.
Alnus glutinosa Gártn. 57.
Alnus incana Willd. 57.
„ viridis DC. 127.
Ampelopsis hederacea Mich. 60.
Amygdalus communis L. 144.
„ nana L. 136.
Aria nivea Host. 157.
Armeniaca vulgarius L. 140.
Berberis vulgáris L. 34.
Betula alba L. 79.
„ carpathica W. Kit. 79.
„ pubescens Ehrh. 80.
„ verrucosa Ehrh. 80.
1
Lonicera coerulea L. 97.
„ nigra L. 100.
„ Xylosteum L. 99.
Loranthus europaeus L. 20.
Lycium barbarum L. 31.
Mespilus germanica L. 157.
Morus alba L. 143.
„ nigra L. 143.
Myricaria germanica Desf. 50.
Ornus europaea Pers. 90.
Ostrya carpinifolia Scop. 124.
Padus Mahaleb L. 151.
„ vulgáris Borkh. 159.
Persica vulgáris Mill. 144.
Pinus austriaca Höss. 9.
„ Cembra L. 12.
„ Mughus Scop. 11.
„ Silvestris L. 11.
„ Strobus L. 12.
Philadelphus coronarius L. 48.
Platanus occidentalis L. 72.
Populus alba L. 158.
„ balsamifera L. 163.
„ canadensis Desf. 163.
„ canescens Sm. 158.
„ nigra L. 161.
„ pyramidalis Roz. 160.
„ tremula L. 162.
Prunus domestica. L. 29., 141
„ insititia L. 151.
„ spinosa L. 28.
Pyrus communis L. 30.
„ Malus L. 30.
Quercus Cerris L. 167.
„ conferta Kit. 168.
„ pedunculata Ehrh. 166
„ pubescens Willd. 168.
„ sessiliflora Sm. 166.
Rhamnus catharctica L. 32.
„ Frangula L. 43.
Rhus Cotinus L. 135.
„ typhinum L. 48.
Ribes alpinum L. 136.
I „ Grossularia L. 35.
Buxus sempervirens L. 17.
Caragana arborescens Lam. 37.
Carpinus Betulus L. 116.
„ duinensis Scop. 116.
Castanea vulgáris Lam. 128.
Celtis australis L. 150.
Cerasophora acida FI. Wett. 76.
„ Chamaecerasus Jacq. 77.
dulcisFl. Wett. 76.
Clematis Vitaiba L. 110.
Colutea arborescens L. 51.
Cornus mas L. 55.
„ sanguinea L. 42.
Corylus Avellana L. 117.
„ Colurna L. 124.
„ tubulosa Willd. 117.
Cotoneaster vulgáris Lindl. 133.
Crataegus Oxyacantha L. 27.
„ torminalis L. 139.
Cydonia vulgáris L. 149.
Cytisus hirsutus L. 133.
Daphne Cneorum L. 19.
„ Laureola L. 19.
„ Mezereum L. 153.
Elaeagnus angustil'oha L. 33.
Evonymus europaeus L. 96.
„ latifolius Scop. 96.
„ verrucosus Scop. 95.*
Fagus silvatica. L. 115.
Fraxinus aurea. Willd. 91.
Fraxinus excelsior L. 91.
Gleditschia L. 47.
„ triacanthos L. 34.
Hedera Helix L. 15.
Hippophae rhamnoides L. 33.
Ilex Aquifolium L. 14.
Juglans regia L. 128.
Juniperus communis L. 7.
„ Sabina L. 4.
„ virginiana L. 4.
Laburnum vulgare Gris. 149.
Larix europaea DC. 21.
Ligustrum vulgare L. 94.
Lonicera Caprifolium L. 84.
106
Sorbus aucuparia L. 164.
„ domestica L. 164.
Spiraea L. 134.
Staphylea pinnata L. 87.
Syringa vulgáris L. 87.
Tamarix gallica L. 50.
Taxus baccáta L. 8.
Thuja L. 4.
Tilia argentea Desf. 119.
„ grandifolia Ehrh. 120.
„ parvifolia Ehrh. 120.
Ulmus campestris L. 123.
effusa Willd. 122.
„ montana Smith. 123.
suberosa Ehrh. 122., 123.
Vaccinium Myrtillus L. 114.
„ Vitis idaea L. 18.
Viburnum Lantana. L. 43.
„ opulus L. 89.
Viscum album L. 13.
Vitis vinifera L. 71.
Ribes nigvum L. 56.
„ petraeum Wulf. 77.
„ rubrum L. 56.
Robinia L. 47.
„ crispa Hort. 39.
„ glutinosa Sims. 40.
„ hispida L. 40.
„ Pseudoacacia L. 39.
Rosa L. 36.
Rubus L. 36.
„ Idaeus L. 5.1.
Ruscus aculeatus L. 5.
„ Hypoglossum L. 5.
Salix alba L. 69.
„ Capraea L. 70.
„ cinerea L. 67.
„ fragilis L. 70.
„ purpurea L. 68.
„ vhmnalis L. 67.
Sambucus nigra L. 101.
„ racemosa L. 101.
Sarotbamnus vulgáris Wimm.
A rügykulcsba felvett
fajok magyar neveinek betűrendes
mutatója.
Berkenye, fojtós. 164.
„ vörös. 164.
Bérese, iszalag. 110.
Birs, közönséges. 149.
Bodza, fekete. 101.
„ fürtös. 101.
Boróka, közönséges. 7.
„ nehézszagu. 4.
„ virginiai. 4.
Boi-ostyán, repkény. 15.
Boroszlán, babérka. 19.
„ farkas. 153.
„ henye. 19.
Bükk, erdei. 115.
Celtisz, déli. 150.
Dió, pompás. 128.
Dudafürt, pukkantó. 51.
Áfonya, fekete. 114.
„ veres. 18.
Ákácz. 47.
„ fehér. 39.
„ fodros. 39.
„ ragadós. 40.
„ rózsás. 40.
Aranyeső, közönséges. 149.
Átán, német. 50.
Bajnócza 134.
Báíványfa, mirigyes. 150.
Bangita, kánya. 89.
„ ostormén. 43.
Baraczk, kajszin. 140.
Barkócza, lisztes. 157.
Benge, kutya. 43.
„ varjútövis. 32.
107
Kecskerágó, bibircses. 95.
„ csikós. 96.
„ széles levelii. 96.
Kőnászpolya, közönséges. 133.
Kőris, arany. 91.
„ magas. 91.
„ virágos. 90.
Körte, alma. 30.
„ közönséges 30.
Lonicera, jerikói. 84.
fekete. 100.
kék. 97.
„ ükörke. 99.
Magyal, téli. 14.
Mandola, csemege. 144.
„ hanga. 136.
Meggy, borizü. 76.
„ cseplesz. 77.
„ cseresznye. 76.
Mogyoró, csöves. 117.
„ közönséges. 117.
„ thráciai. 124.
Nászpolya, borizü. 157.
Nyár, balzsamos. 163.
„ fehér. 158.
„ fekete. 161.
„ jegenye. 160.
„ kanadai. 163.
„ rezgő. 162.
„ szürke. 158.
Nyir, fehér. 79.
„ kárpáti. 79.
„ középeurópai. 80.
„ szőrösödő. 80.
Orgona, közönséges. 87.
Ószibaraczk, közönséges. 144.
Péra, nyelves. 5.
„ szúrós. 5.
Platán, közönséges. 72.
Puszpáng, télizöld. 17.
Ribiszke, fekete. 56.
„ havasi. 136.
„ kövi. 77.
„ pöszméte. 35.
Eper, fehér. 143.
„ fekete. 143.
Ezüstfa, keskeny levelii. 33.
Éger, hamvas. 57.
„ havasi. 127.
„ mezgés. 57.
Eagyal, vesszős. 94.
Fagyöngy, fehér. 13.
Fakin, európai. 20.
Fanzár, pongyola. 31.
Fenyő, erdei. 11.
„ fekete. 10.
„ havasi. 12.
„ henye. 11.
„ jegenye. 8.
„ lúcz. 7.
„ sima. 12.
Füz, csigolya. C8.
„ csörege, 70.
„ fehér. 69.
„ hamvas. 67.
„ kecske. 70.
„ kötő. 67.
Galagonya, barkócza. 139.
„ csere. 27.
Gesztenye, szelid. 128.
Gleditschia. 47.
„ hármas tövisű. 34.
Gyertyán, alföldi. 116.
„ közönséges. 116.
Hárs, ezüst levelű. 119.
„ kis levelű. 120.
„ nagy levelii. 120.
Hólyagfa, mogyorós. 87.
Homoktövis, bengeképü. 33.
Jézsament, koronás. 48.
Juhar, fekfctegyürű 108.
„ fürtös, 108.
„ franczia. 109.
„ korai. 109.
„ 'mezei. 106.
„ tompa. 105.
„ szárnyas. 103.
Karagana, fás. 37.
108
Ribiszke, vörös. 56.
Rózsa. 36.
Seprőzanót, közönséges. 72.
Som, húsos. 55.
„ vörös gyűrű. 42.
Sóskafa, közönséges. 34.
Szeder 36.
„ málna. 51.
Szil, hegyi. 123.
„ mezei. 123.
„ párás. 122., 123.
„ vénicz. 122.
Szilva, kerti. 29., 141.
„ kökény. 28.
„ közép. 151.
Szőllő, bortermő. 71.
Szömörcze, eczet. 48.
Szömörcze, sárga. 135.
Tamariska, gall. 50.
Thuja. 4.
Tiszafa, ternyő. 8.
Tölgy, cser. 167.
„ kocsánytalan. 166.
„ magyar. 168.
„ kocsányos. 166.
„ molyhos. 168.
Vadgesztenye, fehér. 55., 102.
Veresfenyő, közönséges. 21.
Vénicz, gyertyánlevelü. 124.
Venyige, borostyán. 60.
Zanót, borzas. 133.
Zelnicze, gerézdes. 159.
saj. 151.
(Folytatása
következik.)
109
Vidéki levél.
Podszpavi , 1882. január 1-én.
Tisztelt Szerkesztő Ur! Az „ Erdészeti Lapok" mult évi
július füzetében megjelent vidéki levélben azon meggyőződést
fejeztem ki, hogy a hiúz prédájára addig jár, mig azt fel
nem emészti; tőrbe könnyen fogható, mert szaglása nagyon
gyenge s falánksága nagy.
Ezen állításomat a következő két eset újból bebizonyí-
totta.
Októberi hóesés alkalmával tapasztaltam, hogy megint
hiúzok vannak gondnokságomban, s pedig kettő együtt — s egy
külön járó, de minden szorgalomnak daczára prédára akadni
nem tudtam, annyit azonban a havon észleltem, hogy midőn
a hiúzok a vadaskertben az őzeket nyugtalanították, azok
mind a szarvasok közé vegyültek, és ott egy hatalmas agan-
csár gyepre szállt a hiuzokkal, s ugyan megkergette őket,
ugy, hogy a hiúz csak a széldöntvények közé menekült s onnan
csak lopva húzódott tovább, — ennek az volt az eredménye,
hogy hiúzt egy ideig nem észleltünk.
Az októberi havazások után nagyobb havazás nem volt,
csak deczember 2 3-án és 24-én vagy 15 centiméternyi uj
hó jött.
Karácson első napján őreimet Jurgóra a templomba bo-
csátván, magam vettem át az inspectiót s kimentem a vadas-
kertbe megvizsgálni az etetési telepeket, s a mint a medzi-
sceni keskeny völgyébe léptem, azonnnal észrevettem a hiúz
csapást.
Másnap délig a hiúz csapásokat bejárattam, s déltájban
hiúzok által megölt hatalmas őzbakra akadtunk. 3 vastőr fel-
állíttatott, s reggel egy hatalmas nőstény példán}7 tőrben volt;
de még egy másik kisebb nyom észleltetett, a tőröket még
egygyel szaporítva, másnap reggelre megint egy fiatal nős-
tény hiúz fogva volt. Az első, ámbár nem csekély küzdelem-
mel, az e czélra összevert ládába belenyomva élve elküldetett
110
a berezegnek Szlavencziczre, porosz Sziléziába, a másikat meg-
öltem, idei kölyök volt 8 kgmot nyomott.
Gondnokságomban tehát az 1881 -ik évben 5 hiúz tőrbe fo-
gatott, a közt 4 macska s egy kandúr, mindegyiknek a bal
lába került tőrbe. Azonkívül tudtommal 1881. Szepes-Bélán
lövetett 1 kölyök hiúz és Dr. Szontágh Miklós Űj-Tátrafüre-
den most decezemberben egy 40 fontos kanpéldányt lőtt.
Az időjárás vidékünkön igen különös, hó csak a tisztá-
sokon van, az is kevés, az erdő alatt pedig annak nyoma
sincs, reggelenkint 4—6 fok hideg van, de a nap oly mele-
get fejt ki, hogy déltájban 5—8 fok meleg, s még 4 ezer
láb magasságban is ugyan peregteti a lúczfenyő tobozokat.
Boldog uj évet kívánva maradtam teljes tisztelettel:
Füzy Alajos,
herczegi erdész.
A fapiaczról.
Budapest, 1882. januárhó 30.
A faüzlet jelen helyzetéről alig adhat valaki határozott
jellegzést; egész a mai napig hótalan tél, mely a faanyagok-
nak s nevezetesen a fenyő rönköknek a hegységi erdőkből
való kiszállítását felette megnehezíti, úgy, hogy értesülésünk
szerint némely helyen lapáttal hordják a hegyoldalokon talál-
ható kevés havat az alant fekvő útra, hogy a szállítás lehetővé
tétessék; ehez jön a dalmát-bosnyák területen lévő lázadás,
mely hazánktól újabb vér- és pénzáldozatot követel s felül
erre még a párisi börze-krach és a bankok kamatlábainak
jelentékeny emelkedése, úgy, hogy ma már alig lehet a nagy
tőkét igénylő faüzlet mikénti alakulása iránt kellő képet
nyerni, noha másfelől az eddigi üzletviszonyokból s jelenté-
kenyebb építkezésekből egészen jogosan lehetne a faárak
fokozódó emelkedésére számítani, még pedig egyaránt a bel-
és külföldön.
] 11
A helyzet bizonytalansága azonban eddig éppen nem okoz
áringadozást, sőt hazánkban még a vételkedvet sem lankasz-
totta; mig Francziaországban a tölgy dongára és fenyőanya-
gokra a bordeauxi és lyoni piaczokon már megindulni kezdett
emelkedést az ottani pénzpiaczon fellépett válság bizonyára
megsemmisiti.
A cserkéreg iránt a kereslet élénkül s ez anyagnál ked-
vező árviszonyokra számithatni. A vasúti talpfák keresettek.
A tűzifa helyzete valamit javult az által, hogy több
hazai vasutunk ez anyagszállítási diját némileg mérsékelte,
kívánatos azonban, hogy ezt még nagyobb mértékben telje-
sítsék, hogy saját üzleti érdekeiknek is megfelelőbben minél
többet szállíthassanak.
Egyes piaczokról a következő ártételeket közölhetjük :
Budapesten. Egy méter bükk hasábfa
4—5 frt.
— 4.7,, s
Egy méter tölgy hasábfa
•75
4.25 5.
i) ;j cser „
Egy darab 4 m. b., 2G cm. sz., 2 cm.
vastag luczfenyő deszka
Egy darab 5 m. h., 29 cm. sz., 2.6 cm.
vastag luczfenyő deszka
Egy darab 4 m. h., 29 cm. sz., 3.3
cm. vastag vörös fenyő deszka
Egy drb 4 m. h., 29 cm. sz., 2,G cm.
v. tölgy deszka .....
Egy drb 4 m. h., 29 cm. sz., 5.<
cm. v. luczfenyő padló ....
Egy drb 12 m. h., 30 cm. sz., 30 cm
v. luczfenyő épületfa ....
0.
95
1-25
1.
20
1.
50
25.
(10
Egy drb 5 m.
cm. v. lúczfenvő lécz
h.. 5.2 cm.
2„
sz.
•12
112
Egy kbm. luczfenyő épületfa átmérő
szerint ........
Egy kbm. vörös fenyő épületfa átmérő
szerint ........
1000 drb fenyő zsindely
Egy métermázsa cserkéreg .
Eperjesen. Egy méter bükk hasábfa .
Egy méter tölgy hasábfa
» fenyő , . ' .
Egy drb 4 m. h., 16 cm. sz., 2.8 cm.
v. luczfenyő deszka.....
Egy drb 4 m. h., 16 cm. sz., 2.8 cm.
v. tölgy deszka......
Egy drb 8 m. h., 21 cm. sz., 21 cm.
v. luczfenyő fürészelt épületfa
1000 drb fenyő zsindely
Szászsebesen. Egy méter bükk hasábfa
Egy szál 10 m. hosszú, 32 cm. a. átm.
18 cm. f, átm., 25 cm. k. átm. luczfenyő
épületfa gömbölyű állapotban
1000 drb zsindely .
Sopronban. Egy m. bükk hasábfa
Egy m. tölgy hasábfa .
„ „ bükk dorongfa .
„ tölgy dorongfa
Egy köbméter tölgy épületfa gömbölyű
állapotban .......
Egy köbméter kőris épületfa gömbölyű
állapotban.......
Nagyváradon. Egy méter bükk hasábfa
Egy méter tölgy hasábfa
„ hktl. kemény faszén
Egy darab 3.80 m. h., 32.50 cm. szé-
les, 2.5Q cm. v. luczfenyő deszka .
Egy drb 10 m. h., 25 cm. sz., 8 cm.
v. luczfenyő fűrészelt épületfa
100 drb keréktalp ....
1000 drb zsindely ....
100 drb hordó donga ....
Egy métermázsa gubacs
Nagy-Szebenben. Egy méter bükk ha-
sábfa .........
Egy méter cser hasábfa
Jl Jl ÍXJlOJ Jl ...
Egy drb 4 m. h., 28 cm. sz., 3 cm.
v. erdei fenyő deszka
Egy drb 4 m. h., 28 cm. sz., 3 cm.
v. tölgy deszka . . . .
Egy hfctl. kemény faszén
Egy szál 8 m. h., 36 cm. a. átm., 30
cm. f. átm., 33 köz. átm. tölgy épületfa
gömbölyű állapotban .....
1000 drb fenyő zsindely . . . 1
Egy m.-mázsa tölgy cserkéreg ára
Késmárkon. Egy méter fenyő hasábfa .
Egy méter fenyő dorongfa .
Egy drb 6 m. h.. 40 cm. sz., 5 cm.
v. luczfenyő deszka.....
Egy drb 6 m. h., 2.5 cm. v., 5 cm.
sz. erdei fenyő lécz.....
Egy szál 18 m. h., 30 cm. alsó, 16
cm. felső, 23 cm. közép átm. erdei fenyő
épületfa gömb. állapotban ....
1000 darab fenyő zsindely ára .
Erdészeti Lapok.
114
Hátszegen. Egy méter bükk hasábfa
Egy méter cser hasábfa
Egy métermázsa gubacs
Gyöngyösön. Egy méter tölgy hasábfa
Egy méter cser hasábfa
Egy métermázsa kemény faszén .
Egy drb 10 méter h., 24 cm. a., 16
cm. f., 20 cm. köz. átm. luczfenyő épületfa
gömbölyű állapotban.....
Egy drb 10 méter h., 24 cm. a, 16
cm. f., 20 cm. köz. átm. vörösfenyő épü-
letfa gömbölyű állapotban . .
Egy drb 10 méter h.. 24 cm. a., 16
cm. f., 20 cm. köz. átm. kőris épületfa
gömbölyű állapotban ....
Egy métermázsa nyers hamuzsir .
„ „ kiégetett hamuzsir
1.03 frt.
x'03 »
8. „
3-25 »
3-25 »
4-00 »
12.
00
8
00 »
24 „
28 .
Különfélék.
Kemény Gábor báró földmivelési minister életrajza. A
Bécsben megjelenő „Wiener Landwirthschaftliche Zeitung"
folyó évi 2-dik száma Kemény Gábor báró földmivelési-,
ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minister ur sikerült arcz-
képét és rövid életrajzát közli. — Minthogy a minister ur
ez idők szerint ugy a kincstári erdészet ügyeinek, mint az
erdők állami felügyeletének legfőbb vezetője s hazánk erdé-
szeti ügye bölcsességének igen sokat köszönhet, az erdészeti
szakközönséget bizonyára közelről érdekelik a nevezett lapból
átvett alábbi életrajzi adatok.
115
Magyar-gyerőmonostori Kemény Gábor báró az 1830.
évi július hó 19-én, Alsó-Fehérmegyében, Csombordon szüle-
tett és sarja a hires Kemény erdélyi fejedelmi családnak ugy
atyai, mint anyai ágról. Atyja, Kemény Dénes báró, az erdélyi
közéletnek egyik legkiválóbb alakja, az 1848/9. években az
első magyar ministerium alatt a belügyministeriumban állam-
titkár volt; anyja Kemény Simon bárónak, Alsó-Eehérmegye
1826-ban elhunyt főispánjának és Teleki Anna grófnőnek
nemeslelkü, női erényekben tündöklő leánya Katalin bárónő
volt, kinek szalonja az ész, szellem és jellem legkiválóbb
képviselőinek igen kedvelt gyülekező helye volt. Gábor báró
nevelését a tudományosan képzett Jancsó Ádám és Kasza
Dániel vezették. Tanulmányai befejezése után, az 1848. évben
nevezetesebb egyetemek látogatása czéljából külföldre szándé-
kozott utazni, a közbe jött politikai események azonban meg-
gátolták őt tudás vágya ilynemű kielégítésében, s különben
is atyjának ez időben történt halála miatt le kellett mondania
ezen szándékáról. Honn maradt tehát s a magyar ministerium-
ban, mely akkor már Debreczénben volt, tiszteletbeli fogal-
mazói állást vállalt. — A világosi fegyverletétel után a kül-
földi utazás tervét ismét valósítani akarta, de útlevelet nem
kapván, azzal fel kellett hagynia. — Külföldi utazás helyett
a selmeczi akadémiára ment s ott egy évig foglalkozott ked-
velt tudományaival, mennyiségtannal, phisikával és chemiával.
— Később Degenfeld Gusztáv gróf és első nevelője Kasza
Dániel társaságában egy évet Berlinben töltött, honnan
Svájczot is meglátogatta. — Kemény báró mint publicista
1856-ban lépett fel először „A nemzetek fejlődéséről"
czimü tanulmányával, melyben az Eötvös által irt s „A XIX.
s-zázad uralkodó eszméi" név alatt megjelent műben
foglalt elvekkel ellentétes nézeteket fejtegetett. Ezen polémiá-
nak volt még folytatása is, midőn Eötvös 1860-ban egyik
8*
116
beszédében korábbi nézeteitől némileg eltérőleg nyilatkozott,
Kemény pedig saját elveit a hírneves publicista ellenében
„Néhány szó" czim alatt közrebocsátott röpiratában védel-
mezte. Ezen polémiák csupán eszmék, elvont eszmék körül
forogtak, s végeredményükben az idősebb és fiatalabb két
államférfi közt a kölcsönös becsülést fokozták. Keménynek
politikai művei közül különösen nagy feltűnést keltett Macchia-
velli-ről és Montesquieu-ről irt tanulmánya, mely nagy önál-
lóságról és a szerző eredeti felfogásáról tett bizonyságot.
E munkája által részesült azon tisztességben, hogy a magyar
tudományos akadémia 1863-ban tagjává választotta. Politikai
szereplése tulajdonképen ezen évben kezdődött, melytől kezdve
valamennyi erdélyi országgyűlésen Gyula-Fehérvár városát
képviselte. 1866-ban a magyar országgyűlésre választatott
képviselőül, 1867-ben tagja lett a közösügyeket rendező
nagy bizottságnak, s az azutáni években az országgyűlés leg-
fontosabb (pénzügyi-, közlekedési- stb.) bizottságainak egyik
legbuzgóbb tagja volt. — 1875-ben belügyi államtitkárrá,
1878-ban földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerré
neveztetett ki. Mint ilyen, tevékenysége tág teret nyert, s
tettvágya, feddhctlen jelleme és igazi hazaszeretete sok oly
ujitást hozott létre Magyarország gazdasági és kereskedelmi
ügyei érdekében, melyeknek kedvező eredményeit még poli-
tikai ellenfelei is elismerték. 1881. június 24-én Budapest
fővárosa IX. és X. kerületeinek országgyűlési képviselőjévé
választatott, mely minőségében a haza szemefényének, a fővá-
rosnak felvirágoztatása s a nagykereskedelem emporiumává
tétele érdekében nagy buzgalommal és sikerrel működik.
Kemény az I-ső osztályú vaskoronarend lovagja, a III. Ká-
roly spanyolrend nagykeresztjének tulajdonosa, a magyar
tudományos akadémia tagja stb.
1 17
„Erdészeti rendeletek tára" czim alatt ismét egy uj válla-
latot indit meg az országos erdészeti egyesület, melynek czélja
lesz időről időre megjelenő külön önálló füzetekben az összes
erdészeti ügyekben kiadott közérdekű kormányrendeleteket és
utasításokat egymás mellett szerves sorrendben közölni az
érdekelt közönséggel. Az első, előreláthatólag terjedelmesebb
füzet, az 1881-ik év végéig megjelent s e lapukban is közzétett
anyagot fogja tartalmazni s hihetőleg már közelebbről elhagyja
a, sajtót. Egyesületi tagok ugy az első füzetet, mint a későbbieket
is a kiállítási költségeknek megfelelő kedvezményi árban fogják
megszerezhetni. Az előfizetési felhívás azonban, mely a nem
egyleti tagok által fizetendő árra nézve is tájékozással fog szol-
gálni, csak később, a kiállítási költségek megállapítása után lesz
közzétehető e lapokban. Utánvételre szóló megrendelések azon-
ban már most is elfogadtatnak az egyesület titkári hivatalánál.
Tiszteletbeli tagsági oklevelünk átadása. Báró Kemény Gábor
földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister urnák január hó
22-én délelőtt nyújtotta át az országos erdészeti egyesület
küldöttsége a tiszteletbeli tagsági oklevelet és a mult évi
közgyűlés erre vonatkozó határozatáról szóló jegyzőkönyvi
kivonatot. Az okmányok erdészeti igényeknek megfelelően
tölgyfából készített díszes dobozba voltak helyezve. A küldöttség
vezetőjének Tisza Lajos egyesületi elnök ő excellentiájának
hozzá intézett szavaira a minister ő nagyméltósága meleg
köszönetét fejezte ki az egyesület iránt ezen bizalomról, elisme-
résről tanúskodó kitüntetésért. Biztosította egyúttal a küldött-
séget, hogy Magyarország erdészeti érdekeit ezután is ép oly
melegen szivén fogja viselni, mint eddig tette s végül azon
reménynek adott kifejezést, hogy az országos erdészeti egyesület
is, mint arra hivatott testület teljes erejéből támogatni fogja
az erdészet emelését czélzó minden törekvését.
1 18
(V.) Egyes fanemek keménysége. (Ccntr.-Bl. f. d. ges.
Förstw.) Legújabban a fanemek keménységi fokának meghatáro-
zására légszáraz, fürészelt fadarabokat használtak fel. A kísér-
let alá vett fadarabra egy 17 kgr. erejű rugóval összekötte-
tésben álló 22 mm. hosszú, véső alakú vas akkép illesztetett,
hogy ez a rugó munkája közben a fa testébe hatolva, ponto-
san megmérhető rést hagyott maga után. Ezen kísérlet ugy a
rostokra merőleges irányban, mint azokkal párhuzamosan foga-
natosíttatott s eredménye a következő :
Átlagos eredmény.
Fanem.
Merőlegesen a rostokra. Párhuzamosan a rostokra.
Taxu-s baccata L. . .
Fagus sylvatica L. . .
Acer pseudopl. L. . .
Fraxinus exc. L. . .
Betula alba L. . . .
Ulmus campestris L. .
Larix europaea De C.
Abies excelsa De C. .
Pinus sylvestris L.
A lomberdő mint a gyümölcstermés biztositója. A deési
erdőgondnoksághoz tartozó erdők Szolnok-Doboka- és Kolozs-
megye különböző helységeiben vannak szétszórva, mindkét
megyében a mult tavaszszal a cserebogár rendkívül nagy
mértékben lépett fel, úgy, hogy a tölgyesek első fiatal leveleit
és hajtásait is végképen lerágta, különösen az erdő szélén
álló fákon látszott a kopasztás. Ezek csaknem meztelenül
állottak. A gyümölcsfák tavaszszal igen szépen virágoztak, ennek
daczára a gazdák gazdag gyümölcstermést nem vártak, attól tart-
ván, hogy a cserebogár a virágokat le fogja rágni; a mint azon-
ban mult ősszel a gazdag gyümölcstermés mutatta, ezen aggo-
119
dalom oly helyeken, a hol a gyümölcskertek és szőlők köze-
lében erdő állott, alapnélkülinek bizonyult; a hol pedig az erdő
hiányzott, és ezt Kolozson tapasztaltam, itt az egész határban
össze-vissza vagy 60 hold erdő van, a gyümölcstermés a bő
virágzás daczára kimaradt, és ez természetes: a hol erdő
állott, ugy látszik a cserebogár inkább ezt kereste, kevésbé
* bántván a gyümölcsfákat, mig a hol az erdő hiányzott, nem volt
máshová szállnia, leette a gyümölcsfák virágát, ezzel ily helyen
megsemmisítvén az idei gyümölcstermelést. — A megfigyelt
helyeken az erdő túlnyomóan tölgyből, kevés bükk és gyer-
tyánból áll, a cserebogár kiválóan a bükköt bántotta, ez volt
általa leginkább lerágva, kevésbé látszott a kopasztás a tölgyön.
A tölgyfajok közt ismét a qu. pubescenst lepte el előszeretettel,
ezután sorba következnek a qu. sessiliflora és pedunculata,
utolsó helyen áll ezen pusztitási fokozatban a qu. cerris.
Ercsényi Béla.
Az „Erdészeti Zsebnaptár" ez évi folyamából még csak
45 példány áll rendelkezésre az országos erdészeti egyesületnél.
Azok tehát, a kik azt megszerezni óhajtják, szíveskedjenek
megrendeléseiket minél előbb megtenni, mivel rövid idő alatt
valószínűleg ez a készlet elfogy s kívánságaiknak nem fog
eleget tehetni a kiadó-egyesület.
A vadászati ügyek előadása a földmivelési ministeriumban,
mely eddig a gazdasági ügyosztály által intéztetett a f. évi
január hó 30-án 125. eln. szám alatt kiadott körrendelettel
a helyesebb ügykezelés végett az erdőfelügyelőségi ügyeket
intéző Ill-ik ügyosztályhoz osztatott be.
Magyar erdészek társas estélye. Egyesületünknek Buda-
pesten lakó tagjai minden szombaton este 7 órakor a Frohner
(Holzvvarth) szállodában (Széchenyi-tér) szoktak összejönni, a
hol kedélyes társalgás közben felmerülő szakkérdések, az
120
erdészet terén észlelt mozgalmak, közgazdasági kérdések, mű-
szavaink stb. vitattatriak meg.
Legújabban a földmivelési ministerium erdészeti osztályaiba
járó szaklapok osztattak ki a társaság tagjai között, olyképen,
hogy mindenki az érdekesebb czikkeket röviden ismertetni
tartozik.
Az estélyekre az orsz. főerdőmester rendesen meg szokott #
jelenni, a vidékről bejövő szaktársak pedig mindenkor szives
barátságos fogadtatásra számithatnak, s ha körünkbe jönni
kivannak, a szálló kapusától az erdészek külön szobájának
megmutatását kérjék.
Változások az erdészeti szolgálat körében. Szolnok-Doboka-
megye közigazgatási bizottsága által járási főerdészekké kinevez-
tettek : Simon Gyula, m. k. erdőgyakornok; Seide Miksa,
cs. k. erdész ; P o 1 d n e r Adolf, kat. erdőbecsíőbiztos és
Rottler József, urad. erdész.
Báró Bánffy Dénes, a magyaréi főerdészi állomásra
Schmidt Ferencz, kat. erdőbccslőbiztost nevezte ki.
A vallás és közoktatásügyi m. kir. minister Nemes
Gyula, közalapítványi erdőgyakornokat közalapítványi erdész-
szé nevezte ki.
A m. kir. pénzügyminister Schönwiesner Gyula,
nyug. kincstári erdészt kat. póterdőbecslővé nevezte ki.
Magyarosodunk. Fliegl Nándor m. kir. erdész, saját
valamint ilóza, Mari, Nándor és Zoltán gyermekei vezeték
nevét „Fóti"-ra; Éochel Károly m. kir. erdész saját vala-
mint Lajos és Erzsébet nevű kiskorú gyermekei vezetéknevét
„Derecskei"'-re változtatta. Éljenek!
121
Erdészeti rendeletek tára.
Körrendelet valamennyi közigazgatási bizottságnak.
13.076. sz. Az 1879. évi XXXI. t.-cz. 45. §-a alapján rendelem,
hogy a közigazgatási erdészeti bizottság az erdőőrök felesketésére jogo-
sított szolgabirák, illetve rendőrkapitányok, fővárosi főkapitánytól az
esketési lajstromok másolatát. — a mely különben félévenkint ugy is
beterjesztendő, — bekivánván, az 1881. évről hozzám fölterjeszsze s
nevezett tisztviselőket egyszersmind utasítsa, hogy arról, vájjon az
általok fölesketett erdőőrök a törvény által előirt s általam megálla-
pított és a törvényhatóság székhelyén levő adóhivataloknál egyenkint
1 forintért kapható jelvénynyel el vannak-e látva, rendőri közegeik
utján meggyőződést szerezzenek, az erdőbirtokosokat az erdőtörvény
ezen rendelkezésére figyelmeztessék s azokat, kik felszólításának
eleget tenni vonakodnak, vagy késnek, az első fokú erdőrendészeti
hatóságnak följelentsék.
A közigazgatási erdészeti bizottság ezen följelentés alapján
intézkedjék az iránt, hogy azon erdőbirtokosok, kik erdőőreiknek a
törvényszerű minősítést megszerezni kívánják, azokat, ha a megfelelő
minőséggel birnak, feleskettessék és az erdőőri jelvénynycl haladék-
talanul ellássák.
Budapest, 1881. deczember 31-én.
B. Kemény, s. k.
Valamennyi közigazgatási bizottságnak, és kir. erdőfelüggelöségnek.
.48.205. sz. Az erdőrendészeti ügyek elbírálása alkalmával szük-
ségessé váló szakvéleményeknek helyesebb elkészítése s ezzel össze-
függőleg a felmerült kérdés mielőbbi eldönthetése és az illető feleknek
minél kevesebb költséggel való terheltetése végett rendelem: hogy
az erdőrendészeti hatóságok részéről az erdészeti ügyek tárgyalása
alkalmával szakértőkül, valamint a netalán szükséglendő szakvélemé-
nyek kidolgozására is, csak oly erdőtisztek alkalmaztassanak, kik
kellő szakképzettségüket az 1879. évi XXXI. t.-cz. 36. §-ában meg-
szabott államvizsga letételéről szóló bizonyitványnyal tudják igazolni.
Budapesten, 1882. január hó 19-én.
B. Kernéiig, s. k.
122
M. kir. hánya- és erdőakadetnia igazgatóságának Sélmeczbányán.
46.587. sz. Hogy az erdőkben lévő patakok és vizek a hal-
tenyésztésnek okszerű fejlesztése által mind a kir. kincstár, mind
pedig a magánosok részére jövedelmezőbbekké tétessenek, utasítom
az igazgatóságot, miszerint az erdei mellékhasználatok előadó tanárát
hivja fel arra, hogy az erdöakademiai hallgatóknak a megállapított
tanterv keretén belül a halászat okszerű kezelése iránt lehető részletes
oktatást adjon.
Budapest, 1881. deczember hó 16-án.
B. Kemény, s. k.
Körrendelet valamennyi közigazgatási bizottságnak és m. kir.
erdőfelügy el őségnek.
vÍ89. sz. Az 1879. évi XXXI. törvényczikk 16. §-a értelmében,
a községek közigazgatási költségeinek kivetésénél a rendszeres gaz-
dasági terv szerint kezelt erdőknél az egyenes adó felerésze vétet-
hetvén alapul, valamennyi közigazgatási bizottságot és királyi erdő-
felügyelőséget értesítem, hogy az ezen kedvezményt igénybe venni
kívánó magán erdőbirtokosok részéről benyújtandó erdőgazdasági
üzemtervek rendszerességének megbirálásánál az erdőgazdasági üzem
helyes tartamosságának megítélésére a törvénynek megfelelően elég-
séges, ha a beadott üzemtervek, az ezek készítése iránt általam
1880. évi augusztus hó 2-án 23.374. szám alatt kiadott utasításban
megszabott legegyszerűbb igényeknek megfelelnek. A beadott tervek
az illetékes közigazgatási bizottság és királyi erdőfelügyelő részéről
megtörtént szabályszerű tárgyalás után, a jóváhagyás feletti intézkedés
végett hozzám felterjesztendők. Az általam jóváhagyott tervek meg-
tartásának ellenőrzése a közigazgatási bizottságnak és a királyi
erdőfelügyelőségnek is feladatához tartozik.
Budapesten, 1882. január hó 3.
/>. Kemény, s. k.
123
Az Országos Erdészeti-Egyesület pénztáránál
teljesített befizetések.
(1881. évi deczember hóban.)
Befizetés.
frt.
Befizetés.
frt.
Aranyi Mór, fakereskedd •
10
C s o m o r Mihály körerdész
16.22
Ágotha Alajos, m. k. min.
Czieminszky Benő, kat.
számtiszt ....
5
erdőbecslő
8
Aradi gazd. egylet .
8,1G
Csík Imre, m. k. erdőakad.
A1 a d i c s Emil, m. k. erdő-
tanársegéd
9
gyakornok
1-1G
Dávid János
4
Adriány Arnold, k. erdő-
Dietz Sándor, egyetemi ta-
felügyelő . . . .
8
nársegéd .
8
Bedő Albert, országos fő-
De és város
lÓ-xé
erdőmester és ministeri ta-
D i p o 1 d Imre, m. k. erd. .
nácsos ....
1-25
Drexler Ignácz, körerd. .
I *0G
Bencze János, kat. erdő-
Dezső Zsigm., városi erd.
14
becslő ....
1
D ob sina város .
15.40
Borszéky Soma,ministeri
Devecseri főerdőhivatal
8
titkár ....
8
Érdiószeghi vinczellér-
Bi ebei János, földbirt.
10.18
képezde . . . .
8
Gr. Bánffy Béla, földb. .
10
Ernuszt Kelemen, föld-
Bistey Ede, főkápt. erdő-
birtokos . . . .
°'1G
mester . . . .
24-25
Eszterházy hercz. javak
Biach Mór, fakereskedő .
20.22
zárgondnoks. igazg. .
Brecz Sándor
^•0G
Ehrenhelms Ágost, m.
B o d ó Károly
H
k. erdész .
8-J6
Bertók Soma, erdész
■'■•oo
F o r b e r g e r Pál, erdész-
Balogh György .
Eső
segéd . . . .
16-22
Bő hm Ferencz, kápt. urad.
Friedmann Ignácz, fake-
erdőmester . .
19
reskedő . . .
8MG
Bartha Sándor, m. k. er-
Fóti Nándor, m. k. erdész .
8-lG
dész .....
8-lG
F e n d t Antal, kat. erdőb.
Bartha Gyula, m. kir. er-
felügyelő . . . .
8-lű
dészjelölt . . . .
8-16
Faller József, m. k. erd. .
8,1G
Bellatinczi erdőhivatal .
8
Füzy Dénes, ny. m. kir.
Baranyay Gáspár .
8
erdőmester
16.22
Budapest főváros
16
Farkas Pál, erdőmester .
1-OG
Gróf Berciit old Richárd,
Feueregger Imre, m. k.
földbirtokos
10
főerdész .
1
C o b u r g berezegi erdőigaz -
Friedrich Béla, kasznár .
8
gatóság (jolsvai)
8
Felsőbánya város .
4
Czettele Ede, m. k. er-
Gr. Fesztetich Tasziló,
dővéd .
1-,G
jog és jószágkorm. .
8
12 4
Befizetés, frt.
Fischle Frigyes . . 8
Fekete Lajos, m. k. erdő-
tanácsos . . . .30
Fogassy Gyula, körerd. . 8
Befizetés
Jávorszky Albert, m. k.
erdész
Jácz Károly, erdészsegéd
Jakab Imre. m. kir. erdő-
gyakornok-
frt.
1 • --. ít
Fuclis János. ni. k. erdész
György ó-S zen t-M i k 1 ó s
községe ....
(■ uttmann S. H. czég
Grill Károly, könyvkeres-
kereskedő
Geisinger József, ni. k.
főerdész ....
-•3s
8
18
40
Igló
város .
6.,
Janthó 1). János, m. kir.
erdőgyakornok .
Kabin a János, kir. erdő-
felügyelő .
Keszthelyi gazd.intézet .
Kéninger Kálmán, urad.
kasznár .
Kim Béla . . . .
Kárász István, kat. erdő-
becslő .
Krausz József .
Kübicsek Károly, fürész-
gondnok .
Kutrovich István, m. k.
erdőgyakornok .
K ö r m ö c z város polgár-
mestere
Kovács József, urad. erd.
Z. K n ö p f 1 e r Károly .
Kellner György, kat. er
dőbecslő .
Kassa sz. le. város .
Gr. Károlyi Alajos, föld
birtokos .
Kiriny Aurél
S á r o s i K a, p e 11 e r Fe-
rencz, min. titkár .
Luczenbacher Pál, föld-
birtokos .
L e s z 1 e r Alajos, m. kir
erdővód
Laczkovics Győző, m. k
erdővéd
Lechner Gábor
Lászlóffy Gábor, kir. al-
erdőfelügyelő .
Loeszl József, erdőm.
1-öo
20
8
G y ö n gy ös sy Béla, k. al-
erdőfelügyelő
8-io
Gungl János, közal. erdő-
mester ,
16.2„
18.12
10.,,
Giller János, erdőtanácsos
Gyenge Samu, m. k. erd. .
He lm Gyula . . .5.,
Horn József, urad. főerdész 8
II ub Rezső, urad. főerdész . 8
Hubay Zsigmond, m. kir.
erdész .... 1
Herdin László . . .4.
Hóinan Bálint, tiszttartó . 10
H ay n a 1 d Lajos, bibornok-
érsek . . .3
Havas Sándor, ny. állam-
titkár . .' . .8
Iloffmann Zénó, erdőm. .11.
7
1-5G
1-OG
42.37
25
l-»o
Horácsek János
Huzly Károly .
Halbauer István, m. kir.
erdész .
Hidvéghi Károly, katast.
erdőbecslő
J a r i n a y Vilmos, főerdész .
Ihrig Iíberkard, urad. erdő-
mester ....
Illés Nándor, kir. főerdő-
tanácsos ....
J o n a t k a József, közalap,
erdész . . . .
5.,
16.2
16..,
8.,
8
8.,
. 8.,
4
16.,
Befizetés, frt.
Listvány Antal, urad. fő-
erdész . . • - I-k;
Liebus János, főerdész . 1.66
Leitner Endre, urad. erd. 1
L a v o tü a Albert, erdész-
segéd .... 8
Levitzky Albert, m. kir.
erdész . . . . 8.10
L á n c z y Gyula, m. k. erd. . 6.00
Légrády testv. könyvk. . 1.50
Marosi Ferencz, m. k. erd. 1.2.
Báró Mednyánszky Dé-
nes, földbirtokos . . 8
Med gyessy József . . 14.0Ö i
Mölczer Gyula . . .3
y I a g y a r-1 á p o s i szolga -
bírói hivatal . . . 4.55
Miklós Lajos . . . 27.0|.
Maltsek Gusztáv, ny. ni.
k. jószágigazgató . . 8.1(.
M a n d e 1 i k Dániel, m. kir.
erdőinester . . . 8.1(,
Mikó Péter, fakereskedő . 20.22
Marséban József, ny. m.
kir. titkár .. . . ö.1(.
M i c s ky Zsigmond . . 5.10
Mo 1 c S á h y i Krnő,m. k. erd. s. 1(.
M o 1 c s á n y i Gábor, m. k.
erdész . . . . 8.M
Mester József, k. alerdő-
felügyelő .... 5.00
Meinbold Hubert, kat.
erdőbecslő . . . . 8.1(;
Máday Izidor, m. k. osz-
tálytanácsos . . .8
Nagy Gábor, min. titkár . 8
Neuberger xírmin, faker. 10.10
N i t n au srz Gyula, közal.
erdész .... 2.72
Nóvák József, közalapitv.
erdőmester . . . 0.S6
Nagl Ottó .... 1.60
N.-mislyei közal. ker. fő-
tisztség . S
Befizetés, frt,
\ .-ni i s 1 y e i közal. erdőhiv. 8
Nagy Gyula, k. erdőfelügy. 2.13
Nádosy Káimán . . 8
Nagy Sándor . . .5
Herczeg Odescalchy Ar-
tkur földbirtokos . . j;t
0 b 1 a t ek Lajos, kat. erdőb. 20.22
Osterlamm Annin, kir.
erdőfelügyelő . . . 1.,,.,
Ormós Zsigmond, ország-
gyűlési képviselő . . 1.50
Oszwald Károly, közalap.
erdész .... 8.1(.
Pannonhalmi főapátság . 10
P o 1 d n e r Adolf, kat. erdőb. 8
Puza Jenő, főerdész . . 8
Pécs város .... 25.,,
Gr. Pálffy József, földb. . 10.lé
Br. P r ó n a y Dezső, földbirt. 8.10
Br. Podmaniczky Géza,
földbirtokos . . . 20.„
Pichler József és fiai . 24.,.,
Pintér Ferencz . . .10
Pécsi püspöki javak igazg. 6.18
Prokopovics Lajos, vá-
rosi erdőmester . . 1
Petyko József, m. k. erd. 8.10
Prusinszky Károly, kat.
erdőbecslő . . . 8.li;
Perezel Mihály, m. kir.
erdészjelölt . . . 8.16
Pillér Kálmán, földbirt. . 8
Pisó Kornél, m. k. erdész-
jelölt .... 12.13
Rochlitz Pál,m.k.erdész . 4.,7
R emau József, erdőm. . 3.08
Rowland Vilmos, urad. fő-
erdőmester . . .2
Roch Ferencz, körerdész . S
Róth Emil, v. erdész . 16
Richter Rudolf, m. kir.
erdő véd . . . . 1.5S
Reinfusz Félix, főerdész . 2.06
Riedl Ödön, erdőmestei' . 19.0G
1 2 0
Befizetés.
frt.
Rudnyánszky Pál, kat.
erdőbecslő
8-lG
Báró Radvánszky Géza,
földbirtokos
10.16
Rappensberger Márton,
m. k. főerdész .
8-ic
Roxer Vilmos, kat. erdő-
becslőfelügyelő
1
Rajz inger Antal, urad.
erdész ....
8-lG
Scbuszter József, m. k.
erdőgyakornok .
6
Tornyai Schossberger
Henrik ....
5
Szilnitzky Gyula, m. k.
erdőszámtiszt .
8
Szitányi Bernát, országgy.
képviselő .
10
Szakolcza város
8-ig
Sztankovánszky János,
földbirtokos
8-!g
Szálka Albert, m. kir.
erdővéd . . .
8-lG
Szepesy Gusztáv, m. kir.
rrdőrendezö
8-1C
Szmetácsek Béla, föerd.
8-ig
Stokosza Gyula, közalap.
erdőgyakornok .
7-sfl
Selmeczi ifjúsági kör
0-5g
Somogyi Albert
Sóltz Gyula, m. k. erdő-
Befizetés, frt.
Scholcz Miksa, erdőmes-
teri segéd . . . 1.56
Szécsi Zsigmond, k. erdő-
akadémiai tanár . . l.oe
Simontornyai erdőhiv. . 8
Stein Géza . . . 1.50
Suha Rezső, városi erdőm. 8
Selmeczbányai kasino . 8
Scultéty Nátán, m. kir.
erdőmester . . .8
Simon Vincze, prépost . 3
Szab ó Adolf, k. erdőfelügy. 47
T. Szabó Sándor, kir. al-
erdőfelügyelő . . • 4.75
Sághy Kálmán, k. alerdő-
felügyelő .... 5.7ji
Tiller Mór és testv. . . 24
Tindly József, erdőm. . 0.56
Tanos Pál, urad. főerdész . 8.16
Taferner Istv., in. k. erd. S.10
Tölg Vilmos, kir. erdész . 8.10
Terbócs Bertalan, m. k.
főerdész . . ■ -20
Újvidék város . . . 8.18
Uj sághy Zsigmond, kat.
erdőbecsl. felügyelő . . 8
Uray Bódog, közal. erdőm. 8,18
Ugodi főerdőhivatal . . 8
Véssey Ferencz, kir. al-
erdőfelügyelő . • . 23.25
Velicska Lajos . . 5.li;
V e n d 1 e r Nándor, uradalm.
főerdész ... . . 2.58
Várossy Károly • • 7.66
Véssey Miklós, földbirt. . 2.,0
Vadászlap szerkesztősége 54.7n
Gr. Zay Albert, földbirt. . 10.1(.
Zách János, főerdész . . 7.50
Zathureczky Gyula, földb. 8
Zubcsek Mihály, primási
főpénzt.....8
Gróf Zselénszky Róbert,
földbirtokos . . .40
tanácsos . . . . l.or>
Seide Miksa, cs. k. erd. . 12.0G
Se lm eczi akad. pénztár . 25.55
Schwob Sándor, m. kir.
főerdész .... 8
Sziklay Lajos, m. kir.
erdőszámvivő . . .8
Scbuszter 0 skár, m. k.
erdész . . . .8.
Steinsdorfer József . 8.
S z k o k á n István, m. kir.
főerdész . . . .40.
I
Hirflető-melléMet az „Erdészeti Lapok" 1882. évi I. füzetéhez.
Az „Erdészeti Lapok" mellett mérsékelt közlési díjért
a lap irányával nem ellenkező hirdetések kiadatnak.
Díjszabályzat. Az első negyven (40) sorért soronként negyven
(40) krajezár, az erre következő busz (20) sorért, illetőleg a 41 egész
60-ik sorig, soronként harmincz (30) krajezár, mig a 60-ik soron
felül következő minden sorért egyenként busz (20) krajezár számíttatik.
Táblázatok nyomdai szabály szerint kétszeres árral számittatnak.
Fontos utazók-
nak, vadászoknak,
tiszteknek
és másoknak.
Revolverek, fegyve-
rek, vadászati esz-
közök,
különféle egyenruhák, valamint a fegyverszakba vágó mindennemű czikkek
GASSER LIPÓT
Bécs, Ottakring
Festgasse 11/13.
Raktár Bécs,
I. Kohlmarkt 8.
fegyvergyára által, jótállás mellett legjobb minőségben és legolcsóbb árakon
szállíttatnak.
BES?" Illustrált árjegyzékek bérmentve és ingyen küldetnek.
Mi ri d e n n emii
erdötiszti- és katonai egyenruha, vadász- és civilruha
legjutányosabb árak mellett megrendelhető.
Rosenthal H.-nál
az arany sisakhoz.
A m. kir. vallás-, és közoktatási nagyméltóságú ministerium, közala-
pítványi erdőtisztek és erdőőrök egyenruha-szállitója.
Budapest,
Haas-féle palota, Gizellatér, 1. szám.
Kerestetik vételre
nagfyőt.b-„terjedelmű vasúti állomás közelében, lévő kéreghántásra
alkalmas fiatal tölgyerdő. Ajánlatok e lapok kiadó hivatalához
föiídendők.
Pályázati hirdetmény.
44.619. szám. A m. kir. kincstári erdőhatóságok részére,
,. Wertheinr'-féle tűz- és betörés mentes pénzszekrények szükségel-
tetnek, és pedig :
63 drb, külmérték tekintetében 58 centiméter magas, 48 cent.
széles és 40 cent. mély, mintegy 2 métermázsa súlyú, 60 cent. alap-
zattal, ellenzár nélkül és
2 drb 1 méter magas, 65 cent. széles, 60 cent. mély, mintegy
5 métermázsa súlyú, 58 cent. alapzattal, ellenzárral és kincsfiókkal
(Trefor) ellátva.
Felhivatnak tehát mindazok, kik ezen pénzszekrények szállítását
elvállalni akarják, miszerint 50 kros bélyeggel ellátott zárt ajánla-
taikat, melyekben számokkal és betűkkel szabatosan kiteendő, hogy
az ajánlattevő azok elkészítését, becsomagolását és a pesti vasúti
indóházak valamelyikéhez f. évi márcziushó végéig leendő elszállítását
minő árban vállalja el, folyó évi februárba 15-éig az alulirt minis-
teriumnál, lepecsételve következő külczimmel ellátva :
„Ajánlat a 44.619/81. számhoz", nyújtsák be.
A m. k. földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerium.
Pályázat.
A nagyváradi kat. szert. főt. káptalan uradalmában egy erdő-
gyakornoki állomásra pályázat nyittatik, mely állomással évi 200 frt
fizetés, szabad lakás és élelmezés jár.
A pályázóktól megkívántatik a selmeczi in. kir. erdőakadémia
jó sikerrel történt végzése, egy évi gyakorlat és a róm. kath. vallás
kimutatása. A kellően felszerelt kérvények legkésőbb f. évi február
15-ig beküldendők alulirt hivatalhoz.
Nagy-Váradon, 1882. január 2-án.
Uradalmi felügyelőség.
Apolló-utcza, 22. sz.
ERDÉSZETI LA
az Országos Erdészeti Egyesület
KÖZLÖNYE
Kiadó:
Szerkesztő:
Az Országos Erdészeti-Egyesület.
Bedő Albert
Megjelenik minden hónapban.
Huszonegyedik évfolyam. II. füzet. 1882. Februárhó.
Előfizetési dij egy évre 8 frt. Az Országos Erdészeti-Egyesület azon alapitó tagjai,
kik legalább 150 frt alapítványt tettek, valamint a rendes tagok is a 8 frt évi
tagsági dij fejében, ingyen kapják. Oly alapitó tagok, kik 150 írtnál kevesebbet
alapítottak 3 frt kedvezményi árért járathatják.
JJgg^ Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapesten, Lipótváros, Hold-ntcza, 21. szám, II. emelet.
A lap irányával nem ellenkező hirdetések mérsékelt díjért közöltetnek.
A jegenyefenyő és bükk tenyésztése a badeni nagy-
herczegségben.
Irta: Tomcsányi Gusztáv, w. kir. erdész.
A badeni Schwarczwaldban az összes erdőterületnek
31°/0-át a jegenyefenyő, 27°/0-át a bükk és 2 5%-át a lucz-
fenyő foglalja el. E szerint az erdei fenyőre, vörösfenyőre,
tölgyre, juharra, kőrisre stb. 17% esik.
E fanemeknek egymásravaló következése a tengerszin
feletti magasságban igen változó, mert mig az 1495 mtr
magas „Feldberg" keleti lejtjének legalját a bükk foglalja el,
és erre a jegenyefenyő s végre a lúcz következik, addig a
973 m. magas „Kniebis" keleti lej tjén legalul a tölgy, fel-
jebb a jegenyefenyő bükkel, legfelül pedig a jegenyefenyő
lúczczal található. Az 116G mtr magas „Blauen" hegy nyu-
goti lejtőjén legalól van a tölgy, erre következik a bükk,
azután egy keskeny öv jegenyefenyő és végre megint a bükk.
Erdészeti Lapok. g
130
Ugyan e hegy északi lejtjének alját a jegenyefenyő borítja,
e felett a jegenyefenyő bükkel keverve s végre a bükk
lúczczal vegyítve jön elő.
Egész általánosságban tehát azt lehet mondani, hogy a
bükk és jegenyefenyő klima iránti igényei itt meglehetősen
egyenlők. A jegenyefenyő talaj iránti igényei azonban szeré-
nyebbek mint a blikkéi, mert mig a jegenyefenyő itt minden
bükk talajon jól tenyészik, száraz, soványabb talajon s külö-
nösen homokkőzeten a bükk nem díszlik oly jól, mint a
jegenyefenyő. Bizonyítja ezt az a körülmény, hogy ily termő-
helyen a jegenyefenyő mindinkább tért hódit azon bükkösökben,
melyekben szórványosan jő elő. Erőteljes ős kőzeten, vagy
mészkő talajon azonban a bükk igyekszik a jegenyefenyőt
kiszorítani, a mire szintén számtalan példa van. Legkevésbé
felel meg a jegenyefenyőnek a kötött agyagtalaj.
Mint minden belterjes erdőgazdaságnál, itt is főczél a
műfatermelés, főleg mióta a kőszén használata folytán a tűzifa
árak mindinkább csökkennek.
A jelenlegi faárak a Schwarzwaldban a következők:
Tölgy műfa köbmétere
„ hasábfa métere .
„ dorongfa „
Bükk műfa köbmétere
„ hasábfa métere .
„ dorongfa „
Jegenye- v. luczfenyő szálfa köbmétere
„ „ fürészrönk köbmétere
19.4—54.9 márka.
3.6— S-7 !!
2.4— 8-1 »
10.1 — 24.3 „
2.;,— ll.i i
2.1-10.-, „
6.7—20.0 n
7.9-19.4 -
„ „ rönk (hasított árúra al-
kalmas köbmétere).....
•legénye- v. luczfenyő hasábfa métere ,
17.1 — 24.2
1.9—10.3
1-7— 7.8
dorongfa métere
131
Ezen fő választékokon kivül azonban szőlőkaró-, komló-
rúd- és babkaróként a gyérítésnél nyert vékony törzsek és
a legtöbb helyen a rőzse- és tuskófa is jól értékesíttetnek.
A fennebbi faárak ugyan azt bizonyítják, hogy a bükk
még elég jól értékesíthető s különösen, hogy a bükk műfának
a, mi viszonyainkhoz képest jó ára van. Műfaképen azonban
kevés helyütt értékesíthető a bükk és ily helyeken is csak az
arra kitűnően alkalmas fának alig 1/10 része.
Ugy a bükk, mint jegenyefenyő erdők leginkább 120
éves fordában kezeltetnek. E korban a jegenyefenyő egyenlő
jóságú termőhelyen sokkal nagyobb fatömeget képes felmu-
tatni mint a bükk, mert mig egy hold bükk szálerdő az I.
osztályú termőhelyen, 120 éves korban mindössze 418 köb-
méter fa tömeggel bir, a jegenyefenyőnél ezen viszonyok
között 742 köbmétert találunk. (Erdészeti zsebnaptár 134.,
136. lap.) E mellett a bükknél a műfára alkalmas rész aránylag
sokkal kevesebb, mint a jegenyefenyőnéh
Mindezen körülmények arra bírták az itteni erdészeti
köröket, hogy a bükköt kisebb térre szorítsák. Teljesen eltün-
tetni azonban a jelenleg elfoglalt területről nem áll szándé-
kukban s elégnek tartják, ha a bükk jövőre nem fog többet
elfoglalni a területből x/io—1/3 résznél.
E mérsékletnek igen természetes okai vannak, mert tapasz-
talás szerint a bükkel elegyes állabok sokkal nagyobb ellentálló
képességgel birnak a szélviharok és rovarkárokkal szemben mint
a tiszta fenyvesek. E mellett a bükk a talaj termőképességét
gazdag lombhullatásával fokozza, s végül, az ily állabokban
a tűzkárok sem oly nagy mérvűek, mint a tiszta fenyvesek-
ben. Másrészt arra is számítanak, hogy kisebb mennyiségben
a, bükk tűzifa és műfa is jól lesz értékesíthető a jövőben.
Miután fennebbiek szerint a bükk termőhely iránti igé-
nyeire nézve megegyezik a jegenyefenyővel, az állab átalaki-
9*
132
tásoknál a bükk kiszorítására majdnem kizárólag a jegenye-
fenyő használtatik, még pedig az eddigi tapasztalatok szerint
kitűnő sikerrel. A lúczhoz csak ott fordulnak, a hol a maga-
sabb fekvés ennek jobban megfelel.
A felső és közép Schwarzwald 8 kerületében már több ily
állab átalakítást volt alkalmam látni. Érdemesnek találom tehát
e téren szerzett tapasztalataimat t. szaktársaimmal is közölni;
legyen szabad azonban ezt megelőzőleg a tiszta jegenyefenyő
felujitásáról megemlítenem egyet-mást.
I.
A tiszta jegenyefenyő állabok vagy azok melyekben a
bükk csak csekély mennyiségben van közbe elegyítve, itt min-
denkor természetes uton újíttatnak fel. A forda többnyire 120
év, és ezenfelül a felújításra még 30—40 év számíttatik;
nem mintha a felújítás rövidebb idő alatt nem sikerülne tel-
jesen, hanem mivel ezen hosszú felújítási korszak alatt a
túltartásra kiválóan alkalmas törzsek nagyobb méretű műfákká
neveltethetnek. E hosszú felújítási korszak sok tekintetben
átmenetet képez a szabályos szállaló üzemhez.
Az állab minősége szerint az előkészítő vágás a 115
vagy 120 éves korban állíttatik be. Ez alkalommal az állab
gyengén megritkittatik, hogy a fák koronájukat jobban kifej-
leszthessék s ez által magtermésre ingereitessenek. Erre követ-
kezik 5—10 év múlva a vetővágás. Hogy mily mérvű legyen
ennél a megritkitás, a helyi viszonyoktól függ. Itteni tapasz-
talatok szerint a bevetényülésre legmegfelelőbb, ha a talajt
nagyon gyér fütakaró lepi el; arra a kérdésre pedig, hogy
mily zárlat szükséges ennek előidézésére, maga a felújítandó
állab szokott feleletet adni. Irányadóul t. i. az oly részek
zárlatát tekintik, melyekben ilyen gyér fünövés mutatkozik,
vagy már előserdény fordul elő. E felelet természetesen igen
133
eltérő szokott lenni, mivel a zárlat azon mérve, mely mellett
ily gyér fünövés jelentkezik, sokféleképen függ, nemcsak az
absolut magasságtól és az égtájak felé való fekvéstől, de a
talaj és altalaj szerkezetétől, minőségétől, s a hajlás nagysá-
gától is.
Mindezekre a vetővágásnál gondos figyelem fordítandó,
mert ha a zárlat annyira megszakittatik, hogy a talajt erdei
gyomok avagy sürü gyeptakaró födi el, a felújítás sikere
kétessé válik, nem ugyan a nagyobb fokú világos-
ság miatt, mert nem ez, hanem az ez által elő-
idézett gyomok akadályozzák a jegenyefenyőnél
a talaj bevetényülését.
Ezek szerint a vetővágás alkalmával oly állabokban, hol
a talaj erőteljességénél vagy más okoknál fogva a begyomo-
sodásra hajlandó, elegendő ha a fatömegnek 15 — 20°/0-a
vétetik ki, holott más helyeken 20—30°/0-át is ki lehet
szállalni.
Igaz, hogy a nap hevét a jegenyefenyő-csemeték az első
1—2 évben nem tűrik meg, ha az egész napon át éri őket,
de ez az ily fokú gyérítésnél nem következhetik be, mert a
talaj a megmaradt fák miatt folytonos váltakozással, hol nap-
fénynek, hol árnyéknak van kitéve, ez pedig az itteni tapasz-
talatok szerint nem árt a serdénynek, sőt előnyére lehet, a
mennyiben ily állás mellett a légköri csapadékok közvetlenül
bejuthatnak hozzá. Eső és harmatra pedig különösen száraz
talajon nagy szüksége van a fiatal, sekély gyökérzetü cseme-
téknek; épen ezért száraz helyeken nagyobb fokú gyérítés
szükséges.
A vető vágás alkalmával első sorban a tervezett elegy-
arányra netán zavarólag hatható, fölös számú bükk vétetik
ki, ezután pedig a hibás fenyőtörzsek s különösen azok távo-
littatnak el. melyek gyantaszedés által megrongáltattak, vagy
134
a melyek rákfekélyesek. Az egyes hézagokban lévő előserdény
meghagyatik és a körülötte lévő törzsek kivétele által szaba-
dabb állásba helyeztetik, mert az itteni tapasztalás azt iga-
zolja, hogy az ily serdényből szép növésű fák válhatnak, még
akkor is ha 15 — 20 évig elnyomva voltak. A hézagokban
netán előjövő cserjék azonban kivágatnak, vagy ha erős sar-
jadzástól kellene tartani, megritkittatnak, mert ritkás cserje
alatt a jegenyefenyő könnyen megtelepül; később azonban ha
alatta a jegenyefenyő-csemeték kellően megerősödtek ez is
eltávolítandó.
Az ily cserjéknek sajátságos pusztitási módját volt alkal-
mam látni a freiburgi városi erdőben. Az ottani főerdész
(Hütlin Gusztáv) egy állab felújításánál igen sokat küzködött
a betolakodó mogyoró, bodza, éger s más hasonló cserjékkel.
Irtotta, vágta őket, de mind hiába; számtalan szétágazó gyök-
sarjaikkal ismét és ismét beárnyalták a közéjük ültetett jegenye-
fenyőt ; végre egy jó gondolata támadt s a csoportokat képező
sarjakat mintegy 1.5—2 mtr magasságban először kötéllel
összehúzván, izzítás által hajlékonynyá tett közönséges sodrony-
nyal szorosan összekötötte, a kötelék felett pedig a kiálló-
ágakat lecsonkitotta.
E gyöksarjak az egymásra gyakorolt nyomás miatt és
mert a külsőkbe a sodrony is erősen bevágódott, 2—-3 év
alatt tövestől kipusztultak.
Nehezen települ meg a jegenyefenyő, a juhar, hárs és
vörösbodza alatt is, valószínűleg azért, mert ezeknek földhöz
tapadó lágy lombja a bevetényülést akadályozza; a vörösbod-
zánál különben azt is hallottam említeni, hogy a gályáiról
lecsepegő esővíz a csemetéknek ártalmára van.
A vető vágás után a további kihasználás 5 — 8 évig szü-
netel és azután 5 — 6 évi időközökben ismételtetik, ugy hogy
minden alkalommal a még megmaradt fatömegnek 1/6—1/8 része
135
vétetik ki, még pedig első sorban mindig a kevésbé egész-
séges törzsek. E vágásoknál kiváltképen a már bevetényült
serdénycsoportok körül vétetik ki a fa, mert ez által e cso-
portok szabadabb állásba jutván, a nagyobb fokú világosság
és a légköri csapadékok behatása alatt szép növekvésnek
indulnak, a megnagyobbított hézag szélén pedig új serdény
keletkezhetik.
Ha egyes szép növésű törzsek, a melyeket e miatt tovább
tartani szándékoznak, a körülöttük megtelepült serdénynek
mélyen lenyúló gályáikkal ártalmára vannak, ezekről a legalsó
galyak lefűrészeltetnek, hogy a serdényt túlságosan ne
árnyalják be.
A felújítás alatt lévő állabokban a döntés, feldolgozás és
kiszállításnál igen kíméletesen kell eljárni, s a döntésre -
szánt fákat is gondosan kell kiválasztani, mert a kíméletlen
kihasználásnál a serdény sokat szenved, részint megsértés
folytán, részint a miatt, hogy a korán szabad állásba jutó
csoportokba lágy fanemek, cserjék és gyomok tolakodnak be
s elnyomják a jegenyefenyőt. Ez okból az ily állabokban a
munkát csak megbízható ügyes favágókra bízzák, nem ugy
mint a gyérítéseknél, hol rendszerint oly munkásokat alkal-
maznak, kik legkisebb bért követelnek.
A kihasználás bevetényült állabokban tavaszszal és nyá-
ron történik, mert tapasztalás szerint a jegenyefenyő serdény
a télen, hideg időben okozott horzsolásokat és töréseket nem
képes oly tökéletesen kiépülni, mint a meleg időben okozot-
takat. A kihasználásra szánt törzsek közül a műfára alkal-
masak rendesen tavaszszal a nedvkeringés megindulásakor
döntetnek, hogy könnyebben hánthatok legyenek; a tűzifára
szántak ellenben az uj hajtások megfásodása után, nyáron és
vagy rövidebb darabokban gömbölyű állapotban vontattatnak
az utak mellé, hogy ott dolgoztassanak fel, vagy pedig feldől-
136
gozott állapotban szállíttatnak ki s rakásoltatnak fel az utak
közelében.
Ha a felújítás alatt álló állab hegyoldalon vagy átalában
oly helyen van, mely kellő lejttel bir, a kiszállítást a hegy-
lej ten lefelé a legközelebbi erdei uűg magok a favágók végzik
csáklyák és kötelek segélyével, felkeresvén ilyenkor azon régi
földcsusztatókat, melyek még azon időből származnak, midőn
a bádeni erdők még nem voltak oly kitűnő utakkal behálózva,
mint jelenleg. Ha a lejt a kiszállításnak ezen módját nem
engedi meg, a kiszállítás igavonó marha segélyével egyszerű
vontató lánczczal történik. A nehezebb törzsek alá e munkaköz-
ben rudakat helyeznek, hogy a fa azokon jobban csúszhassak.
Vannak azonban még oly kerületek is, a hol a kiszál-
lítás csúsztatok segélyével történik.
II.
Ha a jegenyefenyő a bükkel van elegyítve és az arány
olyan, hogy a jegenyefenyő az állabnak felét vagy legalább
V4-ed részét képezi, rendesen természetes uton is sikerül a
felújítást a jegenyefenyő előnyére vinni keresztül, de óvatos-
ság és sok szakértelem szükséges hozzá.
Itt az előkészítő vágás alkalmával mindenekelőtt azon
bükkfák vétetnek ki, a melyek jegenyefenyő törzsek közelében
állanak, hogy ez utóbbiak koronájukat jól kifejleszthessék.
Erre különben már a megelőző gyérítéseknél is tekintettel
szoktak lenni. Az 5 — 6 év múlva bekövetkező vetővágásnál
ismét csak bükkfa szedetik ki, s a jegenyefenyőből, ha a zár-
lat fentartása ugy kívánja, még a nem egészséges törzsek is
meghagyatnak; ép igy a jegenyefenyő előserdénye is, mig a
bükk serdénye erősen megritkittatik, hogy közötte a jegenye-
fenyő megtelepülhessen. Nagyobb bükkfa csoportok csak gyen-
gén ritkittatnak meg, hogy az alattuk lévő területet ne ves-
137
sék be. A további letárolással ugy haladnak előre, mint a
tiszta állabokban, csakhogy itt mindenkor a bükk használtatik
ki első sorban, a jegenyefenyő pedig csak ott és akkor, a
hol és mikor a serdény érdekében szükséges. Erőteljes talajon
nagyon óvatosan kell előre haladni a fokozatos letárolással,
és inkább többszőrre kell kihasználni az állabot, mert különben
az erdei gyomok és a bükk serdénye lepik el a talajt; száraz,
soványabb talajon már erősebb ritkítás is megengedhető, mert
ily helyen nem oly sok a gyom, s a bükk is nehezebben veti
be a területet.
E gondos eljárás mellett is állanak elő kisebb-nagyobb
bükk serdénycsoportok, melyekkel szemben aztán nincs más
mód, mint jól kiritkitani őket, hogy alattuk a jegenyefenyő
megtelepülhessen; az irtást azonban nyáron kell végezni, hogy
a sarjak meg ne fásodhassanak.
Ilyképen elérhető, hogy az uj állabban a jegenyefenyő
lesz túlnyomó, a melyből későbbi gyérítések alkalmával a
fölös számú bükk könnyen kiszedhető.
Több helyütt azonban oly fiatal állabokat is volt alkal-
mam látni, a melyek a kezelők állítása szerint ezelőtt túl-
nyomókig jegenyefenyőből állottak, miután azonban a felújítás
nem a jegenyefenyő igényeinek megfelelőleg vitetett keresztül,
felújítás után a bükk lett az uralkodó, a jegenyefenyő pedig
nagyobbrészt elnyomva, csak a bükk árnyékában teng. Ezen
most akként igyekeznek segíteni, hogy a bükköt a jegenye-
fenyő körül kivágva, utóbbit a nyomás alól lehetőségig fel-
szabadítják. Ily módon több helytt már igen szép eredményt
értek el.
III.
Ha a jegenyefenyő csak szórványosan jő elő a bükk
'között, vagy ha tiszta bükkállabokat kell jegenyefenyvesekké
138
átalakítani, nincs más mód, mint a mesterséges módot venni
igénybe, bár a felújításnál itt-ott a szórványosan előforduló
jegenyefenyőket is fel lebet használni.
Az előkészítő vágásnál ez esetben is csak a jegenye-
fenyő-törzsek körül ritkittatik meg az állab. A vetővágásnál
pedig a termőhely minőségéhez képest a bükkfának 10 — 20
°/0-a vétetik ki.
A zárlat ezen óvatos megszakítása azért tanácsos és
szükséges, mert a jegenyefenyő főleg erőteljes talajon nagyobb
fokú árnyékban is képes tenyészni, mig a bükk erősebb beár-
nyalást nem tür meg.
Ezért, habár a jegenyefenyőre is igen előnyös, ha
felülről közvetlen világosság és harmat érik, mindazonáltal
erőteljes üde talajon többet képes nélkülözni belőlük, mint a
bükk, s sok évi ily tengés alatt sem vesztvén el növekvési
képességét, lassanként annyira megerősödik, hogy később
szabadabb állásba jutva, vidor növekvésnek indul, mig a
bükk ily sötét állásában teljesen elsatnyul.
A vető vágás után őszszel vagy tavaszszal vetés vagy
ültetés által hozatik be a jegenye-fenyő az állabba. Vetésnél
egyaránt alkalmazható a teljvetés, soros vetés, vagy foltvetés;
a teljvetés azonban csak ott, a hol a talaj görgeteges vagy
apró kavicsokból álló felszínnel bir, a lomb pedig gyorsan
korhad, vagy a szél által kihordatik az állabból.
Miután a talaj felszínének ily szerkezete csak ritkán jő
elő, a teljvetés is csak ritkán talál alkalmazást, már csak azon
okból is, mert ahoz kétszerannyi mag szükséges, mint az
utóbbi két módhoz.
Foltvetésnél a talajtakaró 0*4 — 0*6 Q méternyi
területről eltakarittatik s e terület középvonala a folt mellől
vett földdel 5—10 centiméternyi magasságra lejtékesen fel-
töltetik ; a folt e legmagasabban fekvő helyére vetik el aztán
139
a magot, mely őszi vetésnél 1/2 centiméternyi, tavaszi vetésnél
ellenben x/4 cntimtrnyi vastagon fedetik be. A folt ilyképeni
feltöltése azért szükséges, mert különben a bükklomb a foltokat
teljesen befödve, a kikelő csemetéket elölné, holott a talaj
rendes szintje felé helyezett lejtékes foltokról a lombot a
szél könnyebben elhordja. Laza talajon e foltokat bevetés
előtt jól meg kell taposni, hogy az esőviz a földet el ne
hordja.
Oly helyeken, a hol a lomb gyorsan korhad, vagy a hol
azt a szél az állabból kihordja, elegendő a foltokat a talaj
rendes szintjéba hozni, de sohsem engedhető meg, hogy
azok mélyebben feküdjenek, mert ez esetben a lomb ép e
mélyedésekbe fog lerakodni.
Sorvetésnél a sorok 40—50 centiméternyi szélességben
vonatnak és azok közepe szintén magasabbra töltetik fel.
Lejtős helyen a sorok vízszintes irányban, azaz a lejtre
merőlegesen haladnak. Ily helyeken a sorok előállításához
szükséges földet a sorok felett ásott árkokból veszik és azzal
a sorok alsó szélét töltik fel legmagasabbra. E mód azonban
oly állabokban, hol a lombhullás nagyon erős, nem ajánlható,
mert mint alkalmam volt rá példát látni, a lomb először a
sor feletti árkot tölti ki, azután pedig a vetést is befödi.
Czélszerübbnek látszik tehát ily esetben a sorfeltöltéshez szük-
séges földtömeget nem felülről, hanem alulról venni; vigyázni
kell azonban, hogy a sor alsó lejtje túlságos meredek ne
legyen, a felső pedig a talaj lejtjével összefusson, nehogy a
lomb felfogására töltés képződjék.
A vetényfoltok és sorok egymástóli távolsága nagyon
különböző a szerint, a mint korábban vagy későbben szándé-
koltatik a zárlat eléretni, és a mint tiszta bükkös, vagy oly
állabbal van dolgunk, melyben a jegenyefenyő legalább szór-
ványosan előfordul. Tiszta bükkösökben a sorok egymástól
140
2 — 2-5 méter távol haladnak, mig foltvetésnél a foltok
1 —1;,5 méternyi hálóban feküsznek.
Egy hektár soros vetéshez 2 méternyi sortávolság mellett
20—22 klgr., foltvetésnél pedig 1 méteres hálónál 18—19klgr.
mag szükséges.
Őszi vetésnél a sorokat vagy foltokat már nyáron, tavaszi
vetésnél ellenben őszszel készítik elő, hogy a vetés annál
gyorsabban legyen befejezhető. Ez azért szükséges, mert őszi
vetéseknél a korán beálló fagyok akadályozólag léphetnek fel,
mig a tavaszi vetéseknél attól lehet tartani, hogy ha a munka
nem elég jókor fejeztetik be, a bekövetkező száraz időjárás
miatt esetleg igen későn fog csírázni a mag.
A vetés után a szükséghez képest 5 — 8 évig szünetel
a kihasználás, hogy a nagyobb fokú világosságot igénylő bükk
serdény és erdei gyomok kifejlődése akadályozva legyen. Ezen
idő alatt a jegenyefenyő annyira megerősödik, hogy a további
ritkításnál a bükk felett némi előnye lesz, bár azzal meg-
küzdeni még nem képes, ugy, hogy ha magára hagyatnék,
a bükk megint elnyomná. Ilyenkor tehát a bükkserdényt a
sorok vagy foltok körül ki kell vágni, még pedig nyáron,
hogy a sarjak meg ne fásodhassanak.
E czélra itt addig, mig a serdény csak 1—2 cmter vas-
tag, erre szolgáló erős ollót (Durchforstungs-Schere), később
pedig erős kaczrot használnak.
Az első tisztitásnál mutatkozó üres foltok, vagy sorhelyek
őszszel, vagy következő tavaszszal más foltokból vett, vagy e
czélból nevelt iskolázott csemetékkel ültettetnek be.
A felújítás ezen állapotában már a bükkfák minél előbb eltávo-
litandók, nehogy isméti maghullatás által a kitisztított fiatal állabot
újból bevessék. Ez rendesen 12 —15 év múlva válik szükségessé.
Egyszeri tisztítás azonban rendesen nem elegendő, 4—5
év múlva tehát ismételni kell, s ha ez alkalommal is mutatkoz-
141
nak üresen maradt foltok, azokat már nem jegenyefenyővel,
hanem erős lúcz- vagy vörös fenyőcsemetékkel kell pótlólag
beültetni, mert e két fanem gyors növésével még képes utol-
érni a jegenyefenyőt.
Még ily gondos eljárás mellett is a legtöbb esetben a
bükk nagyobb mennyiségben fordul elő a felújított területen,
mint a tervezett elegyarányhoz szükséges s ezenkívül a lágy
lombfák is kisebb-nagyobb mértékben betolakodnak; e bajon
azonban a legelső gyérítésnél nem nehéz segíteni.
Az ily ertvények csak 20—30 éves korukban kezdik az
elébb csak lúcztenyésztéssel foglalkozott erdész igényeit kielé-
gíteni, mert az első években a jegenyefenyő különösen a bükk
árnyékában igen lassan növekszik, s átalában azon benyomást
teszi a szemlélőre, mintha a felújítás nem sikerült volna. E
látszatot elősegíti az a körülmény is, hogy a jegenyefenyő fia-
tal korban a késői fagyok iránt nagyon érzékeny, zsenge haj-
tásai gyakran elfagynak, bár a tapasztalás azt bizonyítja, hogy
ezeket a bántalmakat a jegenyefenyő sokkal jobban kilábolja,
mint bármely más fenyőféle. Csúcsrügye többnyire későbben
fakadván, mint az oldalrügyek, főhajtása rendesen megkímélve
marad, s ha ez is lefagy, ezt is könnyen képes pótolni, mert
a csúcshajtás szerepét egyik erős oldalhajtása veszi át, vagy
pedig az utolsó évi hajtás tövén levő rügyből uj csúcs fejlődik.
Ha vetés helyett ültetés alkalmaztatik, a csemetéket szin-
tén a vetővágás után őszszel vagy tavaszszal ültetik ki, s e
czélra rendesen 5 — 6 éves iskolázott csemetéket használnak.
A csemeték és sörök távolsága rendesen 1 méter, s ezt
a mennyire az álló fák és tuskók engedik, rendesen betartják.
A további eljárás megegyezik az elébbivel, csakhogy ülte-
tés utján 5—8 évvel gyorsabban lehet czélt érni.
A vetés és ültetéshez szükséges jegenyefenyő magot ren-
desen helyben gyűjtik, mert tapasztalás szerint a magkereske-
142
désekből beszerzett mag a legtöbb esetben igen ro-sz. A tobozok
október hó első felében álló fákról kézzel szedetnek; a más-
féle fenyőtobozok gyűjtésénél alkalmazott tobozkést azonban
nem használják, mert mint mondják, a jó toboz, mig galyról-
galyra esve, végre a földre jut egészen széthull. Az a toboz,
a melyik esés közben szét nem hull, többnyire még nem elég
érett. Az összegyűjtött tobozokat szellős, födött helyen kitere-
getik, s minden nap egyszer megforgatják. Ha a vetést ősz-
szel szándékoznak végezni e forgatást addig ismétlik, niig a
tobozok széthullanak, a mi száraz időben már 7—8 nap alatt
be szokott következni. A magot tobozpikkelyektől és csut-
káktól közönséges kézi rostákon tisztítják meg. Ha a magra
csak tavaszszal lesz szükség, a tobozokat szedés után csak
addig szárítják, mig kezdenek széthullani, s ha a tobozpik-
kelyekben és csutkákban levő nedvesség ily módon eltávolít-
tatott, és nem lehet többé tartani attól, hogy a mag télen át
megromolhatik, vékony rétegekben, 2 — 3 tobozsort alkalmazva
egymás felett, kiteregetik az egészet s ugy hagyják állani
tavaszig; ekkor aztán közvetlenül a vetés előtt ugy fejtik ki
a magot, mint fennebb leíratott.
E munkát többnyire egyes megbízható favágókra bízzák,
kiknek nem csak az erdőrészt, de a fákat is kijelölik, melyek-
ről a tobozok gyűjtendők, nehogy nagyon fiatal vagy árnyékos
helyen álló fákról szedessék a mag. A munka a mag súlya
szerint fizettetik, rendesen oly bér mellett, mint a mennyibe
a kereskedésből szerzett mag kerül. Ily módon igen kitűnő
vetőmagra tesznek szert.
Az ültetéshez szükséges csemetéket csemetekertekben neve-
lik s e czélra oly helyet választanak, mely a nap heve ellen
távolabb álló facsoportok vagy erdőszélek koronként megjelenő
árnyéka által védetik; kerülik azonban a túlságos árnyas
helyeket és a fagy által látogatott u. n. fagyzugokat is. A
143
csemetekertek talaját jó előre megművelik és gyephamu vagy
gyeptrágyával javítják, sőt itt e czélra a marhatrágyát is igen
jó sikkerrel használják ugy a jegenyefenyő, mint másféle cse-
meték nevelésénél is.
A magot vagy tavaszszal, vagy őszszel vetik el egymástól
10 —10 cmternyire futó sorokban. A tavaszi vetéseket az
őszi vetéseket ellenben 1/2 cmternyi fedéssel látják el. Az őszi
vetést sokan nem ajánlják, mert mint mondják az ily vetésekben
télen át az egerek sok kárt tesznek; e mellett a mag is több-
nyire igen korán kel s a vetés a késői fagyoknak esik áldozatul.
A vetényágyakat léczből készült fedőrácsokkal (Deckgitter)
borítják be, hogy a kikelő csemeték a madarak s később a
nap heve ellen védve legyenek. E rácsok a vetényágyak szé-
lére vert czövekekre helyeztetnek, melyek a vetényágy rövidebb
oldala irányában, különböző magasságban több lyukkal vannak
ellátva, ezekbe pedig faszögek erősíttetnek be, melyekre aztán a
fedő rács tétetik, még pedig közvetlenül a vetés után majdnem
a föld színére, később ellenben mindig magasabbra, hogy a
csemetéket a levegő jobban érje. A rácsok váza 5 — 6 cmternyi
négyzet keresztmetszetű léczből készül, a melyre 45° alatt
1 cmter vastag és 3 — 4 cmter széles léczek veretnek fel egy-
mástól 3—3 cmternyi távolságban. Hogy könnyebben kezelhe-
tők legyenek, hosszuk rendesen csak 1*5 méter, szélességük
pedig egyenlő a vetényágy szélességével. Forró nyári időben
e rácsokat este leveszik, hogy éjnek idején a harmat jobban
érhesse a csemetéket.
Iskolázott csemetéket is szokás ily rácsokkal a nap heve
ellen védeni, ezt azonban sokan nem ajánlják, mert az ily
csemeték a kiültetés után megsinlik az elkényeztetést. Az
ápolásnak ez a neme csak akkor engedhető meg, ha a cseme-
ték állabátalakitásra fognak felhasználtatni, vagyis ha védett
helyre lesznek kiültetve.
144
A vetényágyakból a csemeték 2 éves korukban ásóval
óvatosan kiemeltetnek és más ágyakba — egymástól 15 cmter -
nyire futó sorokban, 10 —10 cmternyire szétültettetnek (isko-
láztatnak) és a csemetekertben rendesen még 3 évig nevel-
tetnek. Az iskolázáshoz kertben nevelt csemeték hiányában
sokszor az erdőből, utak mellől vagy erdőtisztásokról szedik
a csemetéket, melyek szintén jó szolgálatot tesznek.
Ugy a vetényágyakat, mint az iskolázás alatt álló cse-
metesorokat is minden évben 1 — 2-szer megkapálják, s e
mellett a gyomoktól folyton tisztán tartják.
Iskolázáskor a csemeték gyökereit némelyek megcsonkít-
ják, mások azonban ezt nem ajánlják, miután az átültetés és
későbben a kiültetés is a meg nem csonkított gyökerű cseme-
téknél sem jár nehézséggel.
Az átültetés és a szabadba való kiültetésnél szigorúan
arra ügyelnek, hogy a csemeték óvatosan emeltessenek ki a
földből, a gyökerek meg ne fonnyadjanak, hogy továbbá a gyö-
kerek mellé lehetőleg jó porhanyós föld kerüljön. Ezen rend-
szabályoknak tulajdonitható az, hogy az erdőkezelők állítása
szerint még 5 — 6 éves iskolázott csemetéknél is alig V2%~a
vesz ki az elültetett mennyiségnek.
A gyérítés akkor veszi kezdetét, midőn a kikerülő fatömeg
a költségeket fedezni képes. Ez az idő itt rendesen csak az
állabok 30 — 40 éves korában következik be. E kortól kezdve
a gyérítés szükség szerint minden 8—10 évben ismételtetik.
A zárlat-megszakítás mérvéül azt tartják legelőnyösebb-
nek, ha gyérítés után 5 év múlva ismét teljesen záródik az
állab. Erősebb ritkításnál a hó- és zuzmaratörés gyakori.
A gyérítést vagy télen végzik, vagy pedig a nyár azon
szakában, midőn a kihasználás a felújítás alatt levő állabok-
ban szünetel.
145
A magyar erdészeti irodalom keletkezéséről.*)
Nem lesz talán érdektelen a fiatalabb szaknemzedékre,
megtudni, hogy s miképen keletkezett a magyar országos
erdészeti egyesület és a magyar erdészeti irodalom. **)
Még a székesfehérvári erdészeti gyűlés alkalmával fel-
lettem szóllitva Illés Nándor szaktársunk által, azon adatok
közlése iránt, melyeket mint Veterán és közreműködő tagja
egyesületünknek, ismerek és tudok.
Hézagos lesz közleményem, mert Kassára való átköltö-
zésem alkalmával minden ezen ügyre vonatkozó adataimat s
irományaimat előbbeni lakhelyemen hagyván, nem emlékszem már
hiven vissza az egyes mozzanatokra. E tekintetben különben
is illetékesebb közlők lesznek, Divald Adolf, herczeg Eszter-
házi erdőtanácsosa, Bedő Albert országos főerdőmester és
Eowland Vilmos az árvái uradalom főerdőmestere, kik szin-
tén már az akkori ,,I'ngarischer Forstverein"-nak tevékeny
tagjai, sőt a két utóbbi az egyesület titkárjai is voltak, miért
is az ügy érdekében az általam hagyott hézagok pótlására
ezen tisztelt szaktársainkat bizalmasan felkérem.
Fentebb emiitett körülménynél fogva tehát csak röviden
és szárazon adhatom elő az egészet.
A Bach korszak alatt, oly időben, a mikor a magyar
szó kiejtése politikai vétségnek tekintetett, Szmetacsek, az
esztergomi primás erdőmestere, felszólítást intézett a magyar-
országi erdészeti tisztikarhoz, egy magyar erdészeti egyesület
alapítása iránt. E felszólítás nem maradt sikertelen, mert több
*) Lásd Illés Nándor emlékbeszédét Wagner Károly fölött. „E. L." 1880.
X. füzet. A szerk.
**) Részünkről örömmel üdvözöljük a kezdeményezést; mert kívánatosnak
tartjuk, hogy azok szolgáltassák az anyagot szakunk történetének megírásához,
a kik közreműködtek egyesületünk keletkezésénél, s csupán azt kívánjuk még meg-
jegyezni, hogy a tárgyilagos tényállás hű megállapithatása végett az ebbeli közle-
ményeket változatlanul kívánjuk adni. A. szerk.
Erdészeti Lapok. 10
14G
szakiéin párszori összejövetele után megalakult 1851. jun.
30-áii Esztergomban, a névleg magyar, de tényleg „Ungariscber
Eorstverein" Gróf Künigsegg Gusztáv elnöklete alatt. Már
megalakulása előtt két párt állott egymással szemben, az
egyik csatlakozni kivánt az cseli erdészegylethez, a másik
önálló akart lenni, végtére is az utóbbi, melynek élén Grei-
ner Coburg berezegi erdőtanácsos és Rowland főerdőmester
urak álltak lett a győztes. A másik párt azért nem mon-
dott le kifelé gravitáló terveiről, s már 1852-ben Pesten
szept. 9—12-ig tartott közgyűlésen a birodalmi erdészeti egy-
lethez való csatlakozást indítványozta és többségben lévén,
elfogadta, székhelyül Pozsony ismert német érzelmű várost
választván. Daczára annak, örömmel üdvözölte az erdészkö-
zönség a kezdeményezést, mert oly nevekkel találkozott, mint
Yvessely, (jreiner, Balasicz, Laudyn, Thierot, Szajbeli, Row-
iand, Helm stb., melyek az erdészet terén ismeretesek voltak.
A czél, melyet az egylet alapszabályaiba felvett, az
akkori viszonyoknak megfelelő volt, de nem arra, hogy az
egylet valósággal „magyar egyesületnek" nőjje ki magát, hanem
hogy nyelvére, érzelmeire német maradjon.
Ennek megmagyarázására vizsgáljuk az akkori viszonyo-
kat : az egyedüli erdészeti akadémián Sclmeczen az előadások
német nyelven tartattak; ide sereglett az örökös tartományok-
ból a fiatalság, bízvást arra számítván, hogy a magyarországi
kincstári uradalmakban hamarább nyer alkalmazást, mint hazá-
jában ; a tősgyökeres magyarok közül — a nyelv miatt —
kevesen léphettek e pályára, legnagyobb contingenst szolgál-
tatott még Erdély szász ifjúsága és a Szepesség, melynek fiai
születésidalél fogva a német nyelvet birták.
Nem hagyhatom megemlítés nélkül Greiner erdőtanácsos
ur ebbeli nagy érdemét, hogy ő, bár születésére góthai német
volt, azon nemes elvből indult ki, honiakból neveltetni a
147
jövő erdészeti nemzedéket, s ezen elvből kiinduh alkal-
mazásnál mindig bennszülötteknek adott elsőbbséget, azokat
Coburg berezegi stipendiumokkal küldvén az akadémiára. Tagad-
hatlan, hogy ez által keltette leginkább a szepesi fiatalságnál
is a kedvet, szerény pályánk választására. Én is egyike vol-
tam azoknak. Coburg herczegi szolgálatban kezdette erdészeti
pályáját Divald, ott nevekedett Illés, s működik jelenleg is
több jó szakember. És nem csalódott, mert az ő vezetése
alatt a Coburg herczegi erdők és azok kezelése egyik minta-
képévé lett a magyai1 erdőgazdaságnak, s ezt — bátran lehet
állítani — benszülött erőkkel vívta ki. Greiner nyugdíjazta-
tása után hivatal utódja eltért e helyes szabálytól s alig hi-
szem, hogy a külföldiek tömeges alkalmazása már is csalódásba
ne ejtette és meg ne bánta, hogy elődje nyomdokait elhagyá;
hiszen magától értetik, hogy benszülöttekkel, kik az ország
viszonyait, törvényeit, a nép szokásait s nyelvét ösmerik,
csak többet lehet kivinni mint külföldiekkel, kik mind-
ezt nélkülözik, s kikkel a munkásnép maga is kevésbé rokon-
szenvez.
A kincstári uradalmakban tehát túlnyomólag külföldiek
alkalmaztattak, és a példát követték a nagyobb erdőbirtoko-
sok is, azon hitnek hódolva, hogy magyarból nem lehet jó
erdész. Külföldről, s leginkább Cseh-, Morvaországból hozatták
tehát erdészeti, vagyis inkább vadászszemélyzetöket, vagy pedig
— mint Barta Albert Pesten 1866. decz. 9-én tartott érte-
kezleten találóan monda — csináltak „Stallmeisterből Waldmei-
stert, Stallbereiterből Waldbereitert." És mily állást fog-
laltak el ezek? A hűbéres időkben egy tiszttartó, egy ispán,
ki a robotról és füstpénzről számolt, az uradalmakban min-
denható volt. Ezekhez kelletett az erdészeknek „rapportra"
menni, s tőlük a rendeleteket és parancsokat átvenni, s leg-
gyakrabban meggyőződésük ellen ugy intézkedni, a mint ne-
10*
148
kik parancsolva lett. Hiszen még magam is emlékszem, hogy
a harminczas években Greiner tanácsos idejében is a szakkép-
zett erdészeti tisztikarnak a herczeg Coburg Koháry uradal-
makban a tisztartóhoz kellett hetenként rapportra járni, és
nagy küzdelmébe került a szakjáért buzgó erdőtanácsosnak
e viszás és lealacsonyító szokást eltörülni. Ha tehát ily ren-
dezett és nagy kiterjedésű uradalmakban oly szomorú viszo-
nyok léteztek, milyenek lehettek másutt?
A megalakult „Ungarischer Forstverein" tagjait leginkább
az erdészeti személyzetből ujonczozván, következéskép ily ele-
meket talált s ezek külföldről vándorolván be hozzánk, leg-
kevésbé sem igyekeztek a magyar nyelvet elsajátítani és
Magyarországot, mely nekik jólétet adott, hazájuknak elismerni,
hanem csak jó fejős tehénnek tartották, hol jó buzakenyérre
találtak.
A szabadságharcz leverése után megkezdődvén az erősza-
kos németesítés, nem lehet tehát csudálkozni, ha az ily ele-
mekből alakult „Ungarischer Forstverein" tagjainak nagyobb
része — sok máskép érzők kivételével — azon hitben élt, hogy
Magyarország többé az nem lesz, a mi volt, hanem mint
német tartomány az osztrák birodalomba bekebelezve marad.
Erős hitem, miszerint az akkori kormány alatt a valósá-
gos „magyar erdészeti egylet" alapszabályai, ha azok magya-
rul terjesztetnek be, s a magyar nyelv mondatott volna ki
hivatalos nyelvnek, megerősítést nem nyertek volna, és igy
kezdeményezésnek az „Ungarischer Forstvereint" is, az akkori
nyomasztó viszonyok között, üdvözölni kellett, mert sok oly
egyéniség állott annak az élén, a kiktől a jó szándékot, a
hazafiságot kétségbe vonni nem lehetett.
Megkezdette tehát az egyesület működését német nyelven;
a vándor gyűléseken német nyelven folytak a tárgyalások, s
német nyelven adatott ki füzetekben egy folyóirat e czim
149
alatt „Mittheilungen des ungarischen Forstvereines," mely a
hatvanas években „ Jahresschrift des ung. Forstvereines" czi-
mét vette fel. Szerkesztői változtattak. Kezdetben Szmetacsek
titkár, utánna — ha jól emlékszem — Kornhuber tanár,
Kolacsek, Rowland és ismét vele együtt Szmetacsek voltak a
szerkesztők, mig végtére Bedő Albert mostani országos főerdő-
mester ur vette át szerkesztését.
Gróf Königsegg ur ő Méltósága nagy ügybuzgósággal
vitte az elnökséget; minden vándor gyűlésen jelen volt, s
tapintattal vezette azokat; de a kiválóbb elemek nem bírván a
magyar nyelvet, természetesen németül folytak a tárgyalások.
A nyelvi kérdéstől eltekintve, nem lehet tagadni, hogy
az egyesületnek s nevezetesen a vándorgyűléseknek sok ér-
deme volt, keletkezése után nem sokára életbe lépett az
1853-dik évi márczius 2-ki pátens, s az úrbéri bíróságok
működésöket megkezdték, s ebből kifolyólag főkérdés volt az
úrbéri faizási és legeltetési szolgalom méltányos megváltása.
E fontos kérdést az egyesület megfejtés tárgyául tűzte
ki, és Greiner tanácsos ur 1856-ban július 15-én Késmár-
kon tartott vándorgyűlésen igen alaposan megfejtette azt.
Ezután nyilt kérdéssé tűzetvén ki e tárgy, részint a gyűlé-
seken, részint a szaklapokban többen is hozzászólottak, úgy,
hogj* a szakférfiak mint becsüsök, valamint az úrbéri bírósá-
gok is tájékozást nyertek.
Sok más hazánkra nézve fontos kérdés oldatott még
meg, melyeknek felsorolása messze vezetne, s különben is az
egyesület közleményeiben feltalálható. Szóval, az egyesület
mindent megtett, a ránk magyarokra annyira fontos magya-
rosításon kívül.
A vándorgyűléseknek azonban meg volt az a jó oldala,
hogy lassanként szaporodott a magyar elem a tagok sorában,
mi az egylet magyarosításának szellőztetését vonta maga után.
150
Részemről 1857-ben aug. 4—6-ig Ungvárott tartott egyleti
vándorgyűlésen indítványba hoztam egy erdészeti műszótár
szerkesztését, mely indítvány egyhangúlag el lett fogadva, s
az egyesület választmánya meg lett bízva, módot találni arra,
hogy a műszótár mielőbb elkészíttessék. Ez alkalommal az
alsóbb erdészeti iskolák felállításáról is tétetett jelentés. Ez
iránt u. i. javaslat terjesztetett a kormányhoz, természetesen
német erdészeti iskolák felállítására; hiszen még a Bach kor-
szakban éltünk, de ha valamelyikünk merészelt is a magyar
erdészeti iskolák mellett felszólalni, azonnal azzal halgattatták
el, hogy sem magyar tankönyveink, sem tanerőnk, de még
erdészeti műszavaink sincsenek, hogy lehet tehát csak kívánni
is magyar erdészeti iskolák felállítását.
Igy tartott ez 1860-dik év végéig, és egy szerencsétlen
kimenetelű hadjáratnak kelletett közbejönni, hogy az „Unga-
rischer Forstverein "-nak magyar érzésű elemei is szabadabban
"mozoghassanak. Nyomban meg is történt az első lépés: 1861-ben
felszólalt Divald Adolf úr a „Vadász és Versenylap "-ban, az
„Ungarischer Forstverein" működése ellen és magyarosítása
érdekében. Nem lehet tagadni, hogy sok keserűség és mél-
tánytalan bántás is foglaltatott e felszólásában, úgy, hogy
megboldogult Helm Erwin, Coburg herczegi erdőmester, vála-
szában — mely a „Magyar Erdész-Egyesüíétről" czim alatt
külön füzetben is megjelent — alaposan védelmezte az egye-
sületet , mert az akkori viszonyok olyanok voltak és nem
mások; de viszont, nem lehetett rosz néven venni, hogy 10
évi erőszakos németesítés után Divald úr ily hangon kitört.
Volt is eredménye felszólalásának, mert egyesek — ma-
gyar szaklapunk nem lévén — felszólaltunk a „Vadász és
Versenylap"-ban, a „Gazdasági Lapok "-ban és „Vasárnapi
Ujság"-ban. Ez utóbbi egy czikket közölt mindössze, azzal a
megjegyzéssel, hogy e lapnak más iránya van, s ezentúl ily
151
czikkeket többé fel nem vehet. (Lásd a „Vasárnapi Újság"
1861. évi 7-ik számát.)
Kinyilatkoztatták tehát Divald és megboldogult Wagner
urak, saját felelősségökre egy magyar szaklap kiadását meg-
indítani. Felhívást intéztek a szakközönséghez, és nem csa-
lódtak, mert elegendő számú előfizető jelentkezett, úgy, hogy
1861-ben az „Erdészeti Lapok" megindultak, és nem sokára
a magyar erdészeti műszótár — habár hézagosan is — nyom-
tatásban megjelent.
E két férfi volt tehát a magyar erdészeti irodalom meg-
alapítója és terjesztője; mert valamint az előfizetők, úgy a
munkatársak száma is évről-évre szaporodott, és rohamosan
annyira fejlődött, hogy már magyar erdészeti akadémiánk,
magyar erdészetünk és magyar irodalmunk van, mely bátran
mérkőzhetik bármely külországival.
Divald úr merész fellépése azonban nem volt reá nézve
sajnos következmények nélkül, mert az osztrák kormánynyal
nem sikerülvén a politikai kiegyezés, bekövetkezett a Schmer-
ling korszak „wir können schon warten" jelszavával. Az ismét
felszínre került német ministerium által tehát áttétetett Stiriába,
Eisenerz-re mint erdőrendező, valamint Wagner úr is hasonló
minőségben Selmeczről N.-Bányára lett áthelyezve, ez által
reményiette a német kormány a magyar szaklap kiadhatásának
megszüntetését elérni. De a jég meg volt törve, s e két férfiú
kitartásának köszönhető, hogy a tört jég között a hajó, bár
vészektől környezve, tovább haladhatott.
Ismét egy szerencsétlen kimenetelű hadjáratnak kellett
jönni, hogy Schmerling jelszava, a mely nemcsak szakunkra,
de magára az uralkodó házra is károsnak bizonyult, elejtessék,
és a kiegyezés hazánkkal létre jöjjön.
Ez időszak alatt az „Ungarischer Forstverein" még tar-
totta magát, de számolnia kellett az ország és magyar erdé-
152
szeti közönség kívánalmaival; sok kitűnő német szakférfi ennek
következtében visszahúzódott, helyet adva a fiatal magyar
szakférfiaknak, s igy lön, hogy az 1866. évi közgyűlésen a
tárgyalások már magyar nyelven folytak, és az újonnan belé-
pett tagok közt már nagycbbára magyar nevekkel találkozunk.
Ezt megelőzőleg gróf Königsegg, ki annyi kitartással és
sok jó akarattal vitte az elnöki teendőket, e tisztéről lemon-
dott s helyébe gr. Keglevich Béla választatott meg a — most
már — „magyar egyletnek" elnökéül; 1867. jan. 17-én pedig
ki lett határozatikig mondva: miszerint ez év ápril 1-én az
egylet működési helye Pozsonyból Pestre, az ország főváro-
sába, tétetik át.
Egyesületünknek ezután történt gyors fejlődése és meg-
erősödése már a fiatalabb nemzedék előtt is ismeretes, csak
azt akarom még megemlíteni, hogy a német szaklap, mely
Bedő Albert urnák titkárrá választatása óta magyar és német
nyelven jelent meg, 1866-ban megszűnvén, az „E. L." egye-
sületünk tulajdonába ment át, s hivatalos szakközlönyünkké,
s az erdészet ügyének képviselőjévé lett. Ma már nyitva
áll a magyar fiatalságnak az erdészeti tudományoknak anya-
nyelvükön való elsajátítása, van magyar erdészetünk, vannak
kitűnő szakférfiaink, és be lett bizonyítva, hogy a magyarból
is lehet jó erdész! Vannak erdészeti műszavaink, vannak tan-
könyveink, egy szóval van erdészeti irodalmunk; be van tehát
bizonyítva, hogy a magyar nyelv alkalmas és képes az erdészeti
szak tárgyalására; van a Deák-alap ösztönül, jó szakkönyvek
keletkezésére; meg van tehát az eszköz irodalmunk fejleszté-
sére, melynek mennél több, mennél serényebb és lelkesebb, és
szakavatottabb fiatal erőt kérek az egek urától.
Anyagi tekintetben a mi egyletünk nem áll hátrább sok
külföldieknél, s ez kiválólag Bedő Albert országos főerdőmes-
ter úr, mint volt titkárnak az érdeme; az ő fáradhatatlansága,
153
kitartása, meglepően számos alapitó és rendes tagokat szerzett,
úgy, hogy az egyesület alaptőkéje, a mehádiai közgyűlésen
beterjesztett számla szerint, a 100.000 frtot meghaladja.
Köszönet azért nagylelkű nagyjainknak, köszönet az alapitó
tagoknak, kik a magyar erdészeti egyesületet ily kedvező
anyagi helyzetbe hozták, hogy bátran nézhet a jövő elébe, és
öreg napjaimnak vigaszára szolgál annak tudata, hogy ha
ezentúl is úgy halad, mint a lefolyt 15 év alatt: akkor a
külfölddel diadalmasan fogja megállani a versenyt a magyar
erdészet. Adja Isten, hogy úgy legyen! Roxer Vilmos.
Egyesületi közlemények.
(Az Országos Erdészeti Egyesület 1882. évi januárhó 22-én
tartott rendes választmányi ülésének jegyzőkönyve.)
Jelen voltak: Tisza Lajos elnök ő exja; Bedő Albert
első alelnök; Bálás "Vincze, Belházy Emil, Bikkal Nándor,
Bothó Imre, Eleöd Józsa, Ghyczy Emil, Hoffmann
Sándor, Kallina Károly, Luczenbacher Pál, Máday
Izidor, Rónai Antal, Rutska Tivadar, Vanke Sándor
választmányi tagok és Horváth Sándor egyesületi titkár.
I. Elnök ő exja megnyitván az ülést, tudatja a választ-
mánynyal, hogy a vezetése alatt kiküldött hattagú bizottság a
mai délelőtti órákban nyújtotta át báró Kemény Gábor föld-
mivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister urnák az egyesület
tiszteletbeli tagsági oklevelét és azon jegyzőkönyvi kivonatot,
mely a mult évi közgyűlés erre vonatkozó határozatát tartal-
mazza. Egyúttal megemlíti, hogy minister ő exellentiája e
választást, melylyel az egyesület az erdészet terén szerzett
érdemei iránti elismerését kívánta kifejezni, köszönettel elfogadta.
Örvendetes tudomásul vétetett.
154
II. A titkár a pénztár állásáról a következő jelentést
terjeszti elő :
A megelőző választmányi ülés alkalmával előterjesztett
pénztári jelentés csak az 1881. évi deczember 17-éig befolyt
bevételeket és felmerült kiadásokat tüntethetvén ki, kötelessé-
gemnek tartom mindenek előtt az 1881-dik év végével mutat-
kozó pénztári eredményről jelentést tenni.
A mult évi, ma már teljesen lezárt számadások szerint
összes bevételeink 1881. január l-jétől
1881. deczember 31-éig .... 23.377 frt 35 krt,
kiadásaink ellenben ugyanezen idő alatt .19.509 „ 85 „
tettek, a tényleges pénztári maradék e
szerint, mely az 1882-ik évre átvitetett . 3867 frt 50 kraj-
czárt tesz.
E maradvány beszámításával folyó évi bevételeink
január 1-étől a mai napig .... 6550 frt 41 krt,
kiadásaink pedig...... 4343 „ 98 „
tesznek, mihez képest a jelenlegi pénztári
készlet....... 2206 frt 43 kr.
Ezen összegből 2100 frt a hazai első takarékpénztárban
gyümölcsözőleg van elhelyezve, 106 frt 43 kr ellenben az
egyesületi pénztárban őriztetik.
A kimutatott bevételekből 640 frt alaptőke fejében lett
befizetve s viszont a kiadásokból 4093 frt 89 kr oly összeget
képvisel, mely az alaptőkéhez csatoltatott, s mint ilyen 4000 frt
papir értékű 5 %-os magyar földhitelintézeti záloglevél vásár-
lására fordittatott. A tulajdonképeni tényleges kiadás e szerint
folyó évi január hó 1-étől mai napig 250 frt 43 krajczárt tesz.
Végül van szerencsém megemlíteni, hogy a Deák Ferencz
alapítvány mult évi kamatai fejében 550 frt az 1881. évi
számadások terhére az év végén kiadásba tétetvén, azon időig,
mig mint pályadíj kiadható lesz, letétkép fog kezeltetni, oly
155
módon azonban, hogy az összeg az első hazai takarékpénztárban
helyeztetvén el, az egyesületi pénztárban csak az erről szóló
betéti könyvecske őriztetik.
III. A titkár bemutatja az egyesület 1881-ik évi szám-
adásait, melyeknek szabályszerű megvizsgálására Rónai Antal,
Hoffmann Sándor és Ka 11 ina Károly választmányi tagokból
álló bizottság küldetik ki, azon megbizással, hogy a vizsgálat
eredményéről annak idejében részletes jelentést tegyen s egy-
szersmind az egyesület 1883-dik évi költségvetését is elkészitse.
IV. Bedő Albert alelnök kívánatosnak tartván azt, hogy
a magyar erdészeti szakközönség minél szorosabban fűzessék
az országos erdészeti egyesülethez, indítványozza, hogy a
Wagner alapítvány mintájára, mely az elhalt egyesületi tagok
özvegyeinek és árváinak segélyezése czéljából képeztetett, a
segélyre szoruló egyesületi tagok számára is létesitessék egy
alapítvány oly rendeltetéssel, hogy annak kamataiból az önhibá-
jukon kívül mostoha sorsra jutó egyesületi tagok megfelelő
anyagi támogatásban részesittethessenek. Ily módon az Országos
Erdészeti Egyesület szellemi támogatás mellett anyagi segélyt
is nyújthatván tagjainak, a lehető legteljesebb mértékben meg
fog felelhetni feladatának.
Elnök ő exja elvben helyesli az eszmét, mert ugy van
meggyőződve, hogy akkor, midőn más egyesületek minden alkal-
mat felhasználnak arra, hogy mellékczélok ápolása s közvetlen
anyagi előnyök kilátásba helyezése által a közönség érdeklő-
dését maguk iránt felkeltsék és biztosítsák, az Országos Erdé-
szeti Egyesület sem zárkózhatik el teljesen azon eszmétől,
hogy tagjai számára, a mennyiben lehetséges, anyagi előnyöket
is nyújtson. — Ily czél elérése miatt azonban az egyesület
főfeladatát szem elől téveszteni nem tartaná helyesnek s ép
ezért óhajtaná, ha az indítványozott alapítvány addig, mig az
egyesület vagyonilag eléggé megerősödik arra, hogy sajátjából
156
nagyobb összeggel járulhasson hozzá, közadakozás utján
alkottatnék meg. Kijelenti egyébiránt, hogy az elmondottakat
csupán mint egyéni nézetét kívánja a kiküldendő bizottság
figyelmébe ajánlani.
A választmány erre az indítványt elfogadván, az alapít-
vány létesitésitéséhez szükséges tervezet kidolgozására indít-
ványozó elnöklete alatt Bot hó Imre, Hoffmann Sándor,
Rónai Antal és Van ke Sándor választmányi tagokból álló
bizottságot küld ki.
V. Ugyancsak Bedő alelnök indítványozza, hogy az er-
dőtörvény végrehajtásával kapcsolatban kiadott, s 1880. július
hava óta az „Erdészeti Lapok"-ba következetesen felvett
közérdekű kormány-rendeleteket az egyesület „Erdészeti
rendeletek tára" czim alatt külön füzetekben is kiadja, hogy
ily módon az érdekelt közönség minden fontosabb rendeletet
és utasítást szerves sorrendben egymás mellett megtalálhasson.
A választmány ezt az indítványt is elfogadván, felhatal-
mazza az elnökséget, hogy az eddig megjelent rendeletekből
az első füzetet összeállítván, annak kiadása iránt minél előbb
intézkedjék.
VI. Szóba hozatván a G°/0-os magyar arany rente con-
vertálásának kérdése, alelnök felhatalmaztatik, hogy az egye-
sület tulajdonában levő 6°/0-os arany-járadék-kötvények lehető
előnyös eladása és azok helyett 4 %-os arany-járadék-köt-
vények vásárlása iránt, a pénzpiacz helyzetének figyelemmel
kisérése mellett, belátása szerint intézkedjék s eljárásának ered-
ményéről annak idejében a választmánynak jelentést tegyen.
VII. Az új tagok felvételénél Vanke Sándor választmányi
tag felhatalmazás alapján kijelenti, hogy Simor János herczeg-
primás ő eminentiája melegen érdeklődvén az Országos Erdé-
szeti Egyesület törekvései iránt, maga is mint alapitó tag 200
forint alapitványnyal kíván a tagok sorába felvétetni.
157
A választmány éljenzéssel fogadván e nyilatkozatot, Simor
ő eminentiáját örömmel veszi fel az egyesület alapitó tagjai
közé, mire a bejelentő a felajánlott 200 frt alapítványt kész-
pénzben a titkárnak átszolgáltatja.
Ezután még a következő új tagok vétetnek fel:
a) alapitó tagnak: Záreczky Pál, m. kir. erdő-
gyakornok 160 frt alapitványnyal kötvényben, ajánlja Tavi
Gusztáv a. tag;
b) rendes tagoknak: Kozinszky Alajos, her-
czegi urad. erdész, ajánlja Bothó Imre, választm. tag; Várnay
Ödön és Szilágyi Bertalan m. kir. erdőgyakornokok, ajánlja
Tomcsányi Gyula, a. tag; Bradovka Károly m. kir.
erdőgyakornok, ajánlja Bálás Pál a. tag; Kamitzi H o f f-
mann Antal urad. erdőmester, ajánlja Báty ka János a.
tag; Visnyovszki Antal erdészjelölt, Frank Lajos főher-
czegi erdész, Kocsis Ferencz erdész és S z k á 1 á k Károly
erdész, ajánlja a titkár; Zachár Jakab m. kir. erdőgyakornok
és Potocsnik Konrád végzett akadémiai hallgató, ajánlja
Hammer Károly a. tag; Fábri János urad. erdész, ajánlja
Rónai Antal választm. tag; Pisch 1 Vilmos, végzett erdő-
akadémiai hallgató, ajánlja Kőrös László a. tag; Gogola
Károly, erdőhivatali tiszt, ajánlja Mattusch József a. tag;
Mixkovszky Károly, m. kir. erdőgyakornok, ajánlja Kallina
Károly választm. tag.
Végül a rendes tagsági nyilatkozat utólagos beküldésének
feltétele alatt felvétetnek: Van ke Sándor választm. tag aján-
latára Preszler József körerdész és Figura József a. tag
ajánlatára Szekeres István és Bend 1 y István uradalmi
erdészek.
VIII. Tudomásul vétetik hogy:
a) alapítványi tőketartozásaikat Gróf Széchényi Béla
200 forinttal és gróf Andrássy Gyula 100 forinttal az egye-
158
sülét pénztárába befizették, gróf Andrássy Gyula ő exja régi
alapítványát ujabb 100 frt befizetésével 200 frt készpénz
alapitványnyá egészítvén ki:
b) alapítványi tőketartozásaik részbeni törlesztésére be-
fizettek 1881. végéig: Kabin a János 20 frtot; Szabó Adolf
40 frtot; Fekete Lajos 30 frtot; 1882-ben: Harczer János
20 frtot; Tomcsányi Gyula 20 frtot; Csiby Lörincz 60
frtot; Terbocs Bertalan 20 frtot; Kostyál György 100
frtot és Dernyei Antal 20 frtot.
IX. Jelen jegyzőkönyv hitelesítésére Ghyczy Emil és
Luczenbacher Pál választmányi tagok kéretnek fel.
K. m. f. — Hitelesítésül:
Ghyczy Emil, Tisza Lajos,
választmányi tag. elnök.
Luczenbacher Pál, Horváth Sándor,
választmányi tag. titkár.
A horvát-szlavonországi államerdők és az ottani
beruházási alap kezelése.
Közli: Bedő Albert.
A horvát-szlavonországi erdők kezelésének igazgatásában
a jelen év kezdetétől ujabb lényeges változás történt, miután
ez időtől kezdve, úgy a volt határőrvidéki, mint a polgári
Horvátországban lévő fuccinei kincstári erdők, valamint a
már 1871-ben polgárosított határőrvidéken az állani végleges
birtokában megmaradóit belován' erdők helyi kezelésének igaz-
gatása a földmivelési minister m. évi 31.788. számú rende-
lete alapján e folyó évtől kezdve egyesittetett, s e szerint a
horvát-szlavonországi összes erdők a határőrvidék polgárosí-
tása alkalmából m. évi juliushó 15-én kiadott királyi leirat
alapján Zágrábban felállított m. kir. erdőigazgatóság és a
159
földnűvelés-, ipar- és kereskedelmi ministerium fenhatósága
alatt egy igazgatósági kerületet képeznek.
Ezen erdőségek a jelen egyesítést megelőzőleg két igaz-
gatósági kerületben voltak; egyik volt a még nem polgárosí-
tott határőrvidék, melynek ügyeit a zágrábi főhadparancsnok,
a parancsnokságnál lévő erdészeti osztálylyal vezette; ezen
kerületet képezték a még fennálló vinkovczei, új-gradiskai,
glinai, ogulini, otocaci és gospici erdőhivatalok összesen G6.126
hold tölgyerdővel, melyből azonban 30.000 hold köztudomás
szerint határőrvidéki beruházási czélokra az úgynevezett
investitionalis alapnak lett átadva, 261.503 bükk- és más
lombfanemű erdővel és 65.900 hold fenyves erdővel, összesen
véve tehát 393.529 hold szolgalommentes erdőséggel. A
határőrvidéki államerdők terjedelme a polgárositást megelőző-
leg sokkal nagyobb volt, azonban a lakosság szolgalma ter-
helte, melynek megváltása akként történt, hogy az összes
államerdők értékfele a szolgalom megváltása fejében a magyar
alkotmányos kormánynak azon czélból tett ajánlatára, hogy
Horvát-Szlavonországok népességének anyagi jólléte a lehető
legkiterjedtebb mértékben előmozdittassék, királyi rendelettel
a lakosságnak adatott át s ez 1873-ban törvénybe (XXX. t.-cz.)
is lett iktatva. Az erdők megosztásánál a becslés pénzértékre
alapítva történt s ehez képest a lakosság részére adatott
143.510 hold tölgyerdő 349.474 hold bükk- és más lombfa-
nemű erdő és 79.429 hold fenyőerdő, összesen tehát 572.413
hold erdőség, s a mint már fennebb is megjegyezve lett,
átadatott még az investitionalis alapnak a vinkovczei erdőhiva-
tal kerületéből 30.000 hold tölgyerdőnek összes fakészlete,
mely utóbbi kerekszámban 30 millió forint értéket képvisel, s
melyből még mintegy 24.000 hold vár eladásra. Ezen erdők
fanemei tölgy, kőris, szil és gyertyán; a tölgy általában véve
a kocsános tölgy fajából való s az összes fanemeknek 75°/0-át
160
képezi. A fák kora 200—250 év, vastagsága pedig 40 —150 cm.
A holdankénti fatömeg 200 — 400 köbméter. Az állam birto-
kában maradott erdőkből kielégítésre vár még több határ-
őrvidéki város, u. m. Ivaniö, Carlopago, Zeng, Belovár, Szi-
szek, Zimony és Pétervárad faizási követelésének kielégítése,
mely az erdők elébb érintett felezése alkalmával feledésben
maradt, de melyre nevezett városok most mintegy 800.000 frt.
értékű erdőt követelnek.
A lakosság részére adott erdők nem külön adattak ki
minden egyes községnek, hanem a fennállott ezredek területe
szerint úgynevezett vagyonközségek alakíttattak s ezek, ter-
mészetesen kötelesek lévén szakértő erdőtiszteket is tartani,
külön e czélra szervezett választmányi testülettel kezelik az
erdőket és szolgáltatják ki a lakosság részére szükséges
faanyagot, mig az ezenkívül rendelkezésre álló részt saját
közigazgatási és culturalis szükségleteik fedezésére értékesitik.
Az ezen erdők felett való törvényes felügyeletet a bán gya-
korolja; de az 1873. évi XXX. t.-cz. 7. §-a szerint az
államerdők főigazgatásával megbizott közegeknek, tehát a
földmivelési ministernek is fentartva lett az erdőgazdaság ter-
mészetéből kifolyó ellenőrzési jog.
A fuccinei erdőhivatal 27.397 hold bükk- és más lombfa-
nemű és 20.397 hold fenyő-erdőt, összesen tehát 47.794
holdat kezel, ez azonban még szolgalommal van terhelve; a
belovári erdőhivatal pedig 14.877 hold tölgy-erdőt, 62.193
hold bükk- és más lombfa-nemű erdőt és 165 hold fenyves-
erdőt, összesen tehát 77.235 hold erdőséget. Ezen két utóbbi
hivatal által kezelt erdőket a mult év végéig a zágrábi
országos pénzügyigazgatóság igazgatta, ezen erdészeti ügyeket
illetőleg azonban a földmivelési ministerium alá volt rendelve.
Mind a zágrábi főhadparancsnok, mind pedig a pénzügyi
igazgató az erdők kezelését illetőleg azon hatáskörrel birtak,
161
melylyel a m. kir. erdőigazgatóságok birnak, — a határ-
őrvidéki főparancsnokok azonban megelőző időben a hatáskör-
től eltérőleg is intézkedvén, ő Felsége 1877. évi június 2-án
kelt legfelső határozványával a főhadparancsnokság utasítva
lett, hogy ugy a beruházási alapot illető minden ügyben, mint a
közös kezelés minden más teendőiben is azon hatáskör szerint
járjon el, mely az országos pénzügyigazgatóságot megilleti s
mindazon kérdésekben, melyek nem minden kétségen kivül
állólag tartoznak hatáskörébe, minden tekintet nélkül a már
történt elébbi eljárásra, a pénzügy minister (az erdők kezelé-
sének vezetése akkor még a pénzügyi tárczához tartozott)
hozzájárulását kérje ki.
A végrehajtott polgárosítás befejezésével most már az
összes horvát-szlavonországi erdők kezelésének vezetését a
földmivelési ministerium a Zágrábban felállított m. k. erdő-
igazgatóság utján intézi, mely erdőigazgatóságnak a kezdetben
idézett királyi leirat határozata szerint ugyanazon hatásköre
van, mint a többi m. kir. erdőigazgatóságnak.
A beruházási alap részére kiadott erdők közvetlen igaz-
gatása az alap ügyét szabályozó mult évi július 15-én kiadott
császári és királyi leirat szerint a földmivelési ministert illeti.
Ennélfogva az erdők műszaki teendőit a zágrábi erdőigazga-
tóság s illetve az állami erdőtisztek végzik; a bánt ez ügyek-
ben ugyanazon hatáskör illeti meg, melyet előbb a zágrábi
főparancsnok gyakorolt; az erdők értékesítését s a befolyt
jövedelemnek felhasználását illetőleg pedig egy tanácsadó
bizottság van felállítva, melynek czime: „Az 1881. évben
Horvát- és Szlavonországokkal egyesitett katonai határőrvidék
beruházási bizottsága *.
Ezen bizottság minden év tavaszán és őszén rendes ülé-
seket tart, az elsőben az alap megelőző évi zárszámadását, az
eszi ülésen pedig az alap jövő évi költségvetését tárgyalja;
Erdészeti Lapok. 11
162
rendkívüli ülések sürgős és fontos esetekben és rendesen az
őszi faeladások idején, október vagy november hóban tartatnak.
A határőrvidéki beruházási alapnak mindén évre saját
külön költségvetése van, melyet a földmivelési és pénzügy-
minister s a bán együttesen készítenek el, azután a beruhá-
zási bizottság tárgyalja s ugy ez, valamint a zárszámadás is
ő Felsége legmagasabb jóváhagyását igényli, mi czélból ugy
ezen ügyekben, mint minden más legfelső jóváhagyást igénylő
beruházási ügyekben a bán a horvát-szlavon-dalmát minister
utján tesz ő Felségéhez előterjesztést.
A beruházási bizottság elnökének kiuevezése végett a
bán a magyar ministerium utján teszi előterjesztését. A bizott-
ság jelenlegi elnöke a báni hétszemélyes tábla elnöke Eadi-
vojevics Livius titkos tanácsos. A bizottság áll a magyar k.
kormány két képviselőjéből, kiknek egyike a földmivelési minis-
tert, egyike a pénzügyministert képviseli és a horvát országos
kormány két képviselőjéből, továbbá a határőrvidéki ezred és
város községeknek ő Felsége által kinevezett 4 képviselőjéből.
A beruházási czélokra szánt erdőkért befolyó pénz az
összes kezelési és értékesítési kiadások levonása után az 1877.
évi novemberhó 26-án kelt királyi parancsirat értelmében aként
használandó fel, hogy annak 562/3°/0-a a határőrvidéken épí-
tendő vasutakra, 431/3°/0-a pedig a Száva és mellékfolyóinál
eszközlendő munkálatokra és töltésezésekre, az úthálózat ki-
egészítésére, a Karst vidéknek vizzel való ellátására, ugyanott
a vízfolyások szabályozására s a Karst erdősítési munkáknak
azon időig való folytatására fordítandó, mig a Karst erdősítési
tőkealap nem létesül. A beerdősitett Karst területek, a meny-
nyiben állami vagyont képeznek, az államerdők igazgatósá-
gának lesznek átadandók.
A horvát-szlavonországi határőrvidék rendkivüü jövedel-
mei, és illetve a beruházási alap tárgyában 1881. évi juliushó
163
15-én kelt császári és királyi rendelet 1. pontja szerint a
broódi és péterváradi kerületekben beruházási czélokra már
kihasitott 30.000 hold tölgyerdőn kivül, a határőrvidéki
culturalap létesítésére s azon vagyonközségekuek, melyeknek
erdeje faszükségletöket nem fedezi, még annyi korosfával biró
állab hasítandó ki, mennyi az erdők okszerű kihasználása
mellett és az erdőgazdaságilag szükséges faállomány károsítása
nélkül lehetséges lesz. A kihasitás czéljából szükséges műszaki
felvételekkel az országos főerdőmester vezetése alatt négy
egymástól külön működő és egymás munkálatát külön felül-
vizsgáló erdészeti bizottság működik, melyek kettejének tagjai
magyarországi, kettejének pedig horvát-szlavonországi erdőtisz-
tekből alakíttatott.
Az államerdőkből évenként kihasználandó faanyagok vagy
külön nyilvános ajánlati tárgyalás utján, vagy a földmivelési
ministerium által koronkint megállapított árszabályban meg-
szabott árak szerint, rendesen tövön az erdőben adatnak el;
a beruházási alap erdeinek fája szintén mindig nyilvános
ajánlati tárgyalás utján adandó el, s e részben az ajánlatok
felett első sorban a beruházi bizottság véleményének meghall-
gatása nélkül csak akkor teljesíthető, ha az illető erdők
ajánlati tárgyalásra már ki voltak irva, s ezekre később oly
utóajánlat tétetik, mely legalább is a becsértéket megajánlja.
A beruházási alap erdeiért befolyt vételár 1%-a az adó,
újra-erdősítés és a kezelési költségek megtérítése fejében az
államerdőgazdaságot illeti.
Azok, kik az állami erdőkből kivannak fát vásárolni,
ajánlataikat akár a m. k. földmivelési ministeriumnál, akár a
zágrábi m. k. erdőigazgatóságnál, a kik pedig a beruházási
alaphoz tartozó erdőkből kivannak vásárolni, vagy az említett
hatóságok egyikénél, vagy Horvát-Szlavon-Dalmátországok bán-
jánál adhatják be.
11*
1 6 I
Hazánknak egy új Lonicerája.
Dr. Borii ás Vinczétül. »
A Lonicerák mint erdei bokornövényeknek erdészeti
fontossága bár nem valami nagy, mindazáltal ezek tagjait
ismerni nemcsak tudományos, hanem erdészeti érdekből is
szükséges, ép azért bátorkodom itt a Lonicera rétien lá-
tat legelőször az „Erdészeti Lapok" olvasói előtt bemutatni.
A növény a horvát alhavasok szülöttje. Találtam a libur-
niai Karst Risnyák és Schneznik (Kroatischer Schneeberg) hires
tetőin, továbbá a Velebit Visocica és Viseuura havas csúcsain.
A risnyáki példányok termetére jól emlékszem, sziklás
helyeken szétterül, és ágai a lefoszló kéregtől rongyosak.
Igen kitüntetik e növényt hosszas kerekded vagy egész
kerekded levelei, melyeken, főleg az alsó szinen, az erezet
nagyon előtűnik és sűrű hálózatot képez. Erre vonatkozik a
növénynek rcticulata mellékneve is.
E Lonicera a L. coerulea L. testvérfaja, mondhatni
azonban, hogy az utóbbi, meg a csak Dalmátországból, Her-
czegovinából és horvát Velebitről *) ismeretes L. glutinosa
Vis. közé eső tagja a Lonicerákn ak. Utóbbitól könnyen
megkülönböztethető nem glandulás (nem mirigyes) leveleiről.
A L. coeruleától, melylyel közelebbről rokon, eltér a
L. rétien lat a kopasz évi hajtásai által, melyek a L. c o érn-
ie án ál szőrösek, lekopaszodó, csak az ereken gyengén pely-
hes, sűrű és nagyon előtűnő erezetű, kerekded levelei által,
melyek ennek következtében a havasi Salix reticulatát
utánozzák. A L. coerulea tiroli példányainál a levelek
hosszasak, jól pelybesek és puhák, inig a mi L. reticula-
tánk levele kemény, tapintata bőrnemü, s oly rövidke nyelű,
*) Lásd a »Tenn. tud. Ko'zl.« 1881. 474. lapján.
105
hogy csaknem nyeletlennek látszik, holott a L. coerulea
levélnyelei rövidségük daczára is jól szembetűnnek.
Különbözik továbbá a L. reticulata a L. coeruleától
kopasz gyümölcsnyele és kopasz, csak a szélén röviden rojtos
hegye-levele*) (bractea) által, mely a gyümölcs alatt áll, s
mely a L. coeruleánál mind a kettő egészen pelyhes.
Ennyi különbség után várni lehet, hogy a virágban is
van különbség, de eddig csak gyümölcsös példányaim vannak.
Alpesi termő helyén június elején vagy közepén virágoz-
hatik, mert 1881. július 12-én már zsendülő gyümölcscsel
szedtem.
Érett gyümölcse (a Velebiten) szép sötétkék és deres,,
mint a L. coeruleánál.
Ezek után a Lonicerák áttekintése Willkomm jeles
„Forstliche Flora"-jában, következőképen egészül ki:
I. A virágok páronként állnak egy a levél tövében álló
közös kocsánon. Gyalog cserjék. Sectio: Xylosteum D. C.
A) A szirom tölcséralaku, majdnem szabályos, a tövén
nem púpos = L. Tatarica L.
B) A szirom tölcséralaku, szabálytalan ötkarélyu,. tövén
púpos.
a) A páros virág két termője egymással nem nő össze,;
a pontozott levelek, ágak és virágnyelek kopaszak. A gyü-
mölcs piros — L. leiophylla Kern.
b) A páros virág termője a tövén egybenőtt.
aa) A levelek és a szirom . puhaszőrüek; a gyümölcs
piros = L. Xylosteum L.
bb) Levelei és szirmai kopaszak, a gyümölcs hosszunyelü,
fekete = L. nigra L.
*) »Hegye-dohány« analógiája nyomán alkottam szó a más értelmű
»murva« (kavics) helyett. Hegye-dohány = a virágok közt levő apró levelek,
tehát egyenesen a dohány bracteái.
166
c) A hosszunyelü virágok termője majdnem a csúcsig
összenő egymással, a gyümölcs sötétpiros = L. alpigena L.*)
d) A termő egész a csúcsig összenő egymással:
aa) A levelek alsó szinökön enyvesek, mintegy rozsda-
szinüek, a gyümölcs piros = L. glutinosa Vis.
bb) A levél hosszas, az ágak- és virágkocsánnal együtt
pelyhes, a gyümölcs kéken deres, fekete = L. coerulea L.
cc) Az ágak és virágkocsán kopasz, a levél kerekded,
erősen hállózatos erü, a gyümölcs kéken deres, fekete — L.
reticulata Borbas.**)
II. A virágzat örv vagy örvekből alakult gömb, a szirom
csöves, kétajaku; a termők nem nőnek össze egymással. Fel-
futó cserjék. Sect. Caprifolium Juss.
A) A virágzat örve vagy gömbje nyeletlen, a legfelső
s tövön összeforradt levélpárok védik:
a) A levél télizöld, a bibeszár szőrös == L. im-
plexa Ait.
b) A levél őszszel lehull, a bibeszár kopasz = L. Ca-
prifolium L.
B) A virággömbök nyelesek, a levelek nem télizöldek.
a) A legfelsőbb levélpárok tövükön egymással egybenő-
nek = L. Etrusca Sant.
b) A levélpárok közül egy se nő össze L. Peryclyme-
nüm L.
Ezen összeállításra nézve megjegyzem, hogy az a bihari
L. leiophyllával Kern. és a L. reticulatával bővült,
a hol pedig Willkomm két testvérfajt egymástól leírással
*) Ennek is van rövidebb és szélesebb levelii brevifolia alakja a hor-
vát alhavasokon, hol nem ,ritka, mig a magyar haza belsejében Hazslinszky
szerint bizonytalan.
**) Virágját tekintve megegyezőnek vettem rokonaival, azért jutott e cso-
portba.