1907-ben indult útjára a magyar királyi csendőrség "újságja" a Csendőrségi Lapok (az 1907-es számokról nem tudunk fennmaradt példányról), mely eleinte hetenként, majd 1916-tól kezdve havi 2-3-szor került kiadásra. A lap a XIII. évfolyam 7. számával - 1919-ben - befejezte működése első időszakát (a Proletárdiktatúra idején kiadott számok annak ideológiáját tükrözik), de 1924-ben a június 15-i számmal újra indult, változatlan névvel; magát az "előd" "utódjának" tekintve a XIV. évfolyamot tüntette fel címoldalán. Szerkesztője előbb Pinczés Zoltán százados - később őrnagy, alezredes - majd besenyői Beőthy Kálmán őrnagy - majd alezredes - volt, akit Benedek Mihály őrnagy - majd alezredes - követett.
A lap a csendőrséggel kapcsolatos szakmai írásokat közölt tisztektől és altisztektől (később tiszthelyettesek) egyaránt, de hírt adott a testület életében fontosnak tartott eseményekről éppúgy, mint a sport versenyeken jól szerepelt csendőrök eredményeiről, a testület tagjait érintő kinevezésekről, áthelyezésekről, családi eseményekről. Segítséget, illetve jogi tanácsokat adott a különböző kérdésekben a szerkesztőséghez forduló csendőrök számára. A Tanulságos nyomozások rovat egy-egy sikeres nyomozás tanulságaival ismertette meg az olvasókat. A Csendőrségi Lapok eljutott minden csendőrőrsre, minden parancsnokságra és szinte kivétel nélkül minden csendőrtiszt előfizetője volt.
Fenntartása, szerkesztése a szerkesztők, a cikkek szerzői és a testület tagjainak önzetlensége folytán volt lehetséges. Az 1924. június 15-én megjelent 1. számban dr. Rakovszky Iván magyar királyi belügyminiszter erről így írt: "Becsületére és dicséretére válik minden csendőrnek, hogy egyéb segítő forrás híjján a Csendőrségi Lapokat saját filléreiből teremtette meg. Erről ismerek rá a régi csendőr-szívre, mely negyvenhárom évi becsületes és dicsőséges múlt után, ma is épp oly lelkesen és becsületesen dobog mint hajdanán."
A lap az 1944. december 1-i számmal megszűnt, s néhány hónap múltán maga a testület is, melynek történetéhez szervesen hozzátartozik a Csendőrségi Lapok, illetve annak története.
Az emigrációba kényszerült egykori csendőrök azonban nem maradtak nyomtatott sajtó nélkül. Már 1948-tól megjelent a Bajtársi Levél, a Magyar Királyi Csendőr Bajtársi Közösség lapja (2005-ig), s helyi csoportok is kiadtak ezzel párhuzamosan ujságokat. Ezek közül az egyik legismertebb volt a clevelandi Magyar Csendőrök Családi Közössége által 1958-tól szerkesztett Egyesületi Értesítő. Ezek a sajtótermékek igyekeztek fenntartani a feloszlatott/megszüntetett testület emlékét, amelyről dr. Rakovszky Iván magyar királyi belügyminiszter, már idézett írása utolsó mondatában így szólt: "Legyen a csendőrség, mint a múltban, szegény, kifosztott hazánk erős támasza, legyen - mint a történelmi Magyarország legszembetűnőbb képviselője - szorgalmas munkása és ha kell harcosa."