2021. június 13., vasárnap

 

 MEGSZÓLALOK 

M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2021.06. hó – tizenegyedik évfolyam, hatodik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI  DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)
 
1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012.  (1-tól a 6. számig)
 3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
 4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)
 5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)
 6.Évfolyam: 2016.  (1-től a 12. számig)
 7.Évfolyam: 2017.  (1-től a 12. számig)
 8.Évfolyam: 2018.  (1-től a 12. számig)
 9.Évfolyam: 2019.  (1-től a 12. számig)
10.Évfolyam: 2020.  (1-től a 12. számig)
11.Évfolyam: 2021.  június
 *
Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu
*
A  Magazin megtalálható a MEK és az EPA  oldalain az Országos Széchenyi Könyvtár gondozásában a következő linken:
https://mek.oszk.hu/kereses.mhtml?dc_creator=nagy+vendel&dc_title=&dc_subject=&sort=rk_szerzo%2Crk_uniform&id=&Image3.x=0&Image3.y=0
*
Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal
de megújult külsővel amelynek a linkje:  http://www.muveszetimagazin.blogspot.com

Nagy Vendel eddig megjelent E- könyvei a MEK oldalán kereshetők.
A verses kötetek szintén elérhetők pl.: www.mek.oszk./13500/13542
A  Magazin versei rádióban is rendszeresen hallhatók:
Radio Mozaik Sydney – Ausztralia
*
Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel
7100. Szekszárd, József Attila utca 3.
Telefon: 06/30-550-5106
Facebookon: nagyvendel   -  Skype-on: nagy.vendi54

 
*********************************
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
*****************************************

  1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!
 
  A világon a legnagyobb közhely, hogy rohan az idő, s valóban, még ki sem tavaszodott, és máris itt van a hűvös nyár. Feltornyosultak az események, dübörög a  vírus angliai mutánsa, és máris jöhet az indiai, és az oltottak és nem oltottak közt is mélyül a szakadék.
Nagy Vendel
Csak remélni tudjuk, nehogy lövészárokká váljék, győzzön a  józan ész. Hogy melyik fél döntött jól, azt majd a  múló idő fejti meg.
Sokan készülnek a  nyári  nyaralásokra, és lehet már kapni a  piacon oltási igazolványt is, a  jogosítvány, személyi igazolvány, és diploma mellé, és ez mutatja, hogy valójában ezek mennyit is érhetnek.
Mi  ezzel ne foglalkozzunk, maradjunk a  mi kis világunkban, ami tovább lendíthet bennünket a  nehézségeken, némi vigaszt nyújtva a  problémák elviseléséhez, és túllendít a  felesleges stresszeléseken.
Azért hihetjük talán, hogy a  világ sorsa rajtunk is múlhat, némileg becsapva magunkat, és a  döntéshozókat is…Jól átvágjuk egymást, gondoljuk. Senki sem tudja, hiszen nincs a  homlokunkra írva, hogy mikor álmodunk. 
Egyebet nem mondhatok, a  szerkesztő.
*****************************************
 
 SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL 
 
 1.  LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
 2.  VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRSAINK ÍRTÁK
      BŐHM ETELKA, NAGY BANDÓ ANDRÁS, KOVÁCS TIBOR, 
      ENGEL CSABA - ERDÉLY, KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT,
      CSOMOR HENRIETT, SZILÁGYI ANITA, ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES,
      DUFEK MÁRIA - SZLOVÁKIA
 3. MESÉK VILÁGA
     KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: A  RÉMSÉGES SZÖRNYETEG
     MEGJELENT LEGÚJABB HANGOS MESÉM: A  KIS HŐS
     FELOLVASSA KOMÁROMI ANETT  SZÍNÉSZNŐ
 4. FEJLŐDÉSREGÉNY
     ÁRVAY MÁRIA: VESZTESBŐL IS LEHET GYŐZTES
 5. VERSVÁLOGATÁS
     KLEMENT BURZA MÁRIA: LÉGY MINDEN, AMIT LÁTNI SZERETNÉL
 6. HUMORMORZSÁK
     I.P. TEVE - AUSZTRÁLIA: A SZOMSZÉD KUTYÁJA
 7. ANGYALI TALÁLKOZÁSOK
     VÉGHELYI PÉTERNÉ: HOGY ÉLETET LEHELJÜNK BELÉ  (II. RÉSZ)
 8. HAZAI TÁJAKRÓL...SZEGZÁRDI NAGY  VENDEL ÍRÁSAIBÓL
     HANGOS VERSEK ILOSVAY GUSZTÁV TOLMÁCSOLÁSÁBAN
 9.  FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT
      KISS ANIKÓ, ÉS KISS ERIKA:AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
10. BEMUTATJUK BŐHM ETELKA VERSEIT 
      TAVASZ ILLATÚ HAIKU CSOKOR
11. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL - VÉGHELYI JÓZSEF: FILMKRITIKA?
12. ELBESZÉLÉS. MÁRKUS KATALIN: NAGYAPÁK
13. NOVELLASOROZAT. SZILÁGYI ANITA - ROMANTIKUS DRÁMA
      SZÉTTÖRT JEGYGYÜRÜ  (IV. RÉSZ)
14. EMLÉKKÉPEK. CSOMOR HENRIETT: EMLÉKTÁBLA HELYETT
15. VERSRŐL VERSRE - VERSVÁLOGATÁS
      I. P. STEVE  ÍRÁSAIBÓL - AUSZTRÁLIA
16. BEMUTATUNK EGY KANADAI MAGYAR FACEBOOK CSOPORTOT 
      HUNGARIAN TREASURES - MAGYAR KINCSEK
17. SZÜLETÉSNAPOMRA... MEGKÖSZÖNÖM HATVANHÉTSZER
      NAGY VENDEL VÁLASZLEVELEI
18. VÉLEMÉNYEM SZERINT  - OLVASÓINK ÍRTÁK
      LEVELEK A  KÖSZÖNTÉSEMRE
19.TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA
      AZ ÖT LEGJOBB GYÓGYNÖVÉNY
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
*****************************************
 2. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL 
 - KORTÁRSAINK ÍRTÁK - 

 
BŐHM ETELKA
 
"Egy kicsi gerle
 sírdogál minden este -
 párját keresve..... "
  
"Kisvirágom úgy szeretem,
harmat cseppel öntözgetem.
Szivárvánnyal simogatom,
édes dallal csókolgatom -
sóhajommal betakarom...."

.................................
 
NAGY BANDÓ ANDRÁS: Árvaaltató
 
Magam vagyok, a plafont bámulom
minden este, és már nagyon unom,
hogy így hunyja le kék szemét az ég,
hogy így hunyja le sok szemét a ház,
hogy dunnám alatt nem alszik a rét,
és nincs, aki mondja:
aludj el szépen, kis Balázs.
 
Magam vagyok, s bár már végképp unom,
aprócska lényekről is álmodom:
anyja ölébe hajtja le fejét
az álmodó bogár és a darázs,
az anyjuk zümmögve dalolgat,
csak nekem nem mondja senki:
aludj el szépen, kis Balázs.
 
Magam vagyok, a sarkokat számolom,
könnyezem, már istent se vádolom,
vádolni senkit sem ildomos,
csönget az álmodó villamos,
anya és apa hiányzik, senki más,
ó, bár csak ezt hallhatnám:
aludj el szépen, kis Balázs.
 
Magam vagyok, a zajokat hallgatom,
senki sem hallja meg aprócska jajom,
halk, édes neszt, szuszogást hallok,
látom, alszik a széken a kabátom,
szunnyadozik a régi szakadás,
holnap hasadhat, de ki mondja?
Aludj el szépen, kis Balázs.
 
Magam vagyok, magamat vallatom,
nincs válasz, szó sincs, se mondatom,
szundít a labda, a síp, a jó cukor,
nincs, ki visszarúgja a labdát,
ma se volt erdei kirándulás,
és nincs, aki mondja:
aludj el szépen, kis Balázs.
 
Magam vagyok, már semmi mondandóm,
hideg az ágyam, párnám, takaróm,
a távolság, mint üveggolyó elgurult,
már csak félve álmodozom róla,
csak szólna már, legalább egy égi más,
legalább egy éteri hang:
aludj el szépen, kis Balázs.
 
Magam vagyok, akinek semmi vagyona,
talán leszek még tűzoltó vagy katona,
akár űrhajós is vagy gyógyszerkutató,
hegymászó, világjáró, híres utazó,
de akár egy vadakat terelő juhász!
Csak mondaná végre valaki:
aludj el szépen, kis Balázs.
...........................
 
Kovács Tibor: Az új, igazi nyár köszöntő
 
Eljött a nyár, mint oly sokszor már,
Vajon mit hoz most Nékünk,
Itt ólálkodik még e a korona vírusa?
Talán, talán nem.
 
De ezt az új nyarat együtt tölthetjük,
Élvezhetjük a nap melegét,
Ahogy rég, ahogy köszöntöttük a nyarat,
Kézen fogva sétálva a rózsák mezején.
 
2021. Május
...............................

ENGEL CSABA – ERDÉLY: Pünkösdi búcsú. 

Jézus Krisztus szavait idézem,
Mennybemenetelét én így ünnepelem,
Szent Ígérete arra emlékeztet,
Nincs nagyobb igazság mint a szeretet.
 
Bizony, bizony ha én mondom néktek,
Ne nyugtalankodjék a ti szívetek,
Higgyetek Istenben, higgyetek én bennem
Ahonnan jöttem ti is ott lesztek velem.
 
Ha már elmentem, én gondoltam rátok,
Helyet készítek ott, hol vár Atyátok,
Birodalma hatalmas, végtelen,
Szent az a hely kifürkészhetetlen.
 
Ha már elmentem nem kell félnetek,
Mert Atyám szentlelke  lészen veletek,
Ő majd vigasztal s áldás száll rátok,
Higgyetek s hatalmát meglássátok.
 
Távollétemben nagy lesz a küzdelem,
Egyesek szívében nő a félelem,
Hamis Krisztusok csodára képesek,
Hűtlen, pénzsóvárgók, árulók lesznek,
 
Ahányszor kell, én mindig megbocsájtok,
A szentlélek elleni bűn maga az átok,
Arra az egyre kérlek Vigyázzatok!
Mert a gyehenna tűzével játszotok.
 
Ezen a napon mindenkit megáldok,
Ha már elmentem egymásra vigyázzatok,
Hamarosan jövök, imádkozzatok,
Hitben, szeretetben gyarapodjatok.
 
2021.05.23.
 
*
 A természet vonzó ereje nyugtat
 
Én hallgatok s a természet beszél,
Csodálom ahogyan cirógat a szél,
Mikor a lágy szellő arcomhoz ér,
Lelkem vággyal telten csak annyit kér,
Legyen szeplőtelen, tiszta hófehér.
 
Én hallgatok s a természet mesél,
Lehet tavasz vagy nyár, ősz  akár csak tél,
Az összes évszak varázslatosan szép,
Meglepően gyönyörű, briliáns kép,
Rejtélyes vándorként lassan tovább lép.
 
Tavasszal virágok édes illata,
Szorgos zümmögő méhecskék csapata,
Csicsergő, röpködő színes madarak,
Sietős, gyors, ezüst színű kis patak,
Tükröző növények, rovarok, tavak.
 
Zöld pázsit, vendégház, vidéki szállás
Suttogó erdők s bugyogó-forrás,
Hegyek vállán táncoló felhők mosolya,
Hol leselkedő nap tűző orcája,
A szél lehűtene, de hiába fújja.
 
 2021.05.10
.............................................

 Kelemen Györgyné Edit: Anyu
 
Lehunyom szemem, itt vagy velem. Lehunyom szemem, látom, rám nevetsz. Tudom, már nem láthatlak. Át karom nem ölel, csak emlék, mi fáj nagyon. Sírva mondom, - Anyu ne menj el! Várj, a búcsú, oly nagyon fáj! Szememből, mint zúgó patak, könny hull alá. Szívem fáj, lelkem visszavár. Felnézek este a csillaggal teli égre, tudom onnan vissza nézel. Reggel fogom a telefont, hívnálak. Nem lehet. Bánattal teli a lelkem. Megszoktam, hogy hívlak, beszélgetünk. Fogom a telefont tétován. Bárcsak hangod újra hallanám. Elaludtál végleg. Szép és nyugodt álomban legyen részed. Föld anya féltve átkarol, óv és véd téged. Könny, mi áztatja kedves nyughelyed.  Álmod legyen szép, szép álmokat anyukám. Búcsúzom most tőled.
 ..........................................
 
CSOMOR HENRIETT: Nyár illata
 
Szeretem a nyárnak illatát,
zöld lombú fák árnyát,
ahogy egybeolvad a
vihar előtt sötétlő égbolttal.
Cikázó villámokat szór,
miközben hangosan
mennydörög az ég.
Az eső elered, s a
hömpölygő vizet magába
szívja a száraz föld.
Újra sütni kezd az aranyló nap.
Lágy szellő simogatva szárogatja
a kéklő levendula hullámzó tengerét.
Távolban a lovak nyerítését hallani,
futás közben sörényük
csak úgy lebeg utánuk.
Zöld fű selymében hemperegnek.
Lemenő nap fényében,
halkuló madárcsicsergésben,
lassan vissza ballagnak
az esti etetésre.
Csürikék monoton
csiripelése hallatszik,
a csillagfényes nyári éjszakában.

 
2021. május 10.
...........................................
 
SZILÁGYI ANITA: Hófehér Galamb
 
Elcsendesült zajtalan lényembe
Halkan rebbent esdeklő hólelkembe
Tiszta fényben galamb vált láthatóvá
Alászállt mennyből sötétséget áthatolván
 
Zengő harangok hirdetik jövetelét
Bőséggel áldja csüggedők jövőjét
Pünkösdi imák áhítattal dicsőítik
Erőtlenekre szelíd jósága ereszkedik
 
Lehunyt íriszemre tükröződő világosság
Követjük fénysugarad szentháromság
Úr igéjével segítve eltévelyedetteket
Krisztus jobbja felemel porba hullt esendőket
 
Júdás hatalma felett égi-szentek püspökségek
Átlényegült valóságomba költöző szentlélek
Teremtmények lángba borult rózsája kiváltság
Kereszténységünk örök fényű királyság.

 *
SZILÁGYI ANITA: Floráliák Pünkösdölés
 
"Piros pünkösdre kibomlott a lángvirág,
Szabadítónk szent vére hullt reád tűzhajnalág,
Kinyílt Flóra-istennő, fénylő mennyország,
Diadalmaskodjék felettünk a szentháromság."
 
Örömimáktól dicsőül a keresztény világ,
Püspökség igéje megvilágosította az emberiséget,
Hívő szívekben szétárad a boldogító szeretet,
Fenségesen hordozzuk békességünket.
 
Zúgó szélvihar söpört végig a Sinai-hegyen,
S leszállt közénk a vigasztaló szentlélek,
Apostolok magasztalják Mária-kegyhelyen
Általa egylényegűvé formálódó szentségek.
 
Isteni fénysugár tükröződik templomunkban,
Énekeljük visszhangzó, üdvözítő liturgiánkat,
Védőszentek nesztelenül járnak nyomunkban,
Őszinte hit lelkesít ma földi halandókat.
 
Nézd, tövis nélküliek a megszentelt peóniák!
Krisztusi medáliák bűntelen alkotása,
Áradj szét szentélyben megtisztult világ,
Üdvözítőm! Megváltottad szent lelkem.
.......................................
 
DUÓ VERS 
ÁBRAHÁMNÉ  ÁGNES - NAGY VENDEL:TÜNDÉRI DAL
 
Tündéri dal, szárnyal az ének,
e  versedben fogan az élet!
Száguld Benned a  lélek,
vagy a  végítélet?
Hiányzik az életigenlés,
a  lelki, testi fényesség,
marad a testi restség,
gondolkodom akár a  Nagyok,
ha lettem is, miért  vagyok?
Valahogy mindig ilyen az élet,
vannak jó, és rossz tündérek.
Ám hozzám a rosszak jönnek.
Jó tündér, én nem adom fel!
Téged várlak türelemmel.
Néma vagyok igen régen,
barátom bír szóra engem.
Néha a fellegekbe szállok,
sokszor ólomcipőkben járok,
visszahúznak az álmok,
jobb időkre várok.
Előbújok mint egy virág,
hadd ismerjen meg a  világ,
néha száraz kertem földje,
megöntözi szemem könnye.
Só-marta árkok arcomon,
nem szűnik a nagy fájdalom.
Cserepes szájjal kimondom,
én bizony ezt már nem hagyom!
Rálépek most egy új útra,
jó barát segít ím újra,
szivárvány könnyeim mögül mosolygok reád szeretettel.
 
"...ha lettem is, miért vagyok..."
(Nagy Vendi verséből)

 
SZEKSZÁRD  2019.   MÁRCIUS  27.
..........................................
 
DUFEK MÁRIA: Késés
 
Terjeng a levegőben a nehéz illat,
sárga tányérban duzzad a fekete mag,
Harang szavát hozza a lengedező szél,
valami szomorúság van az estében.
Kerestél.

Sietek a késés rögös halmain, de
arcomon pofonok égnek, jutalmaim.
Orron csapdosnak a nagy szőrös levelek,
Magamnak ágyul gondolom pihe-puha
tenyered.

 
 2021.05.23.

*****************************************
 3. MESÉK VILÁGA 
 
KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: A rémséges szörnyeteg
 
 Valahol az óceánban van egy sziget, itt egy nap, egy esztendő. A kis szigeten magas, égig érő hegyek vannak. Mikor leszáll az este, a nap nem süt olyan melegen és az időjárás változik, hűlni kezd. A meleg nappalt felváltja a fagy és beköszönt a tél. A kis patakok vize befagy, a növények, húsos levelei becsukódnak, és mint valami meleg takaró fonják körbe a növényt. Az élet megáll, aludni tér, hogy mikor
jön a reggel, újra éledjen minden és nyár legyen.
Kelemen Györgyné
 Itt élnek a kis manók, alig arasznyi kis emberkék. A lakhelyüket a földbe vájták, védve legyenek a fagytól. Mindenkinek van egy kis magán lakrésze, de folyosók kötik össze őket, itt vannak a közösségi részek. Van lent raktár, ebédlő és iskola. Mikor az időjárás nem enyhül, napközben is itt vannak. Viszont általában azzal telik a nap, hogy reggeli után kimennek, behordják az aznapi termést. Az itt termő növényeket gondozzák, ápolják. A növény a segítségük nélkül nem élhetne és ők sem a termés nélkül.
 A gyerekeket az iskolában tanítják minden féle tudományra. Legfőként arra, hogy mikor a nap elhagyja a csúcsok csúcsát, ideje bejönni, mert jön a fagy. Vele együtt jön a félelmetes vad. 
Hatalmas állat, óriási fogakkal, a lehelete forró és büdös. Karmai akkorák, mint egy manócska. Hatalmas szőrös teste van és manókat eszik, úgy hívják medve.
A kicsik rettegnek a szörnytől, félnek megeszi őket. Mikor a nap lemenőben van, csak úgy szaladnak a biztonságot adó manó lakba.
 *
Egyik nap viszont két kis manó gyermek önfeledten játszott, aznap nagyon szép idő volt. A napocska melegen sütött, a méhek vidáman zümmögtek. A kis Panka, meg a Berci manócska bújócskáztak. Észre sem vették, hogy a többiektől elszakadtak. Hirtelen csak azon kapták magukat, eltévedtek. A növények szirmai és levelei kezdtek összecsukódni.
- Jaj, most mi lesz? - zokogott a kis Panka.
- Berci vigasztalta, én tudom, merre kell menni. Gyere, mindjárt otthon leszünk.
 
De hogy tudta, csak ment az orra után. Nem merte beismerni, hogy fogalma sincs, merre járnak. Az idő viszont egyre hidegebb lett. A kis manó szülők kétségbe esve keresték gyermeküket. Tudták, ha kint maradnak, megfagynak. Nevüket kiabálták, össze vissza futkostak kétségbe esve.
A fagy viszont jött, mint szokott, megállíthatatlanul. Segíteni a gyerekeken nem tudtak a szülők.
- Meg fognak fagyni. Jelentette ki a legidősebb és egyben a legokosabb manó.
- A manók házát átjárta a keserű bánat. Sírás és keserű fájdalom járta be a földalatti kis építményeket. Gyászolt minden manó.
 
A két kis csavargó fázón, dideregve bújt össze. A növények levelei teljesen becsukódtak, a kis patakok vize lelassult. Már minden reményük elszállt, nem fogják túlélni az éjszakát.
Messziről döngő léptek közeledtek feléjük. A  hatalmas súly alatt rengett a föld. Menekültek volna, de fagyos lábaik nem vitték őket előre.
- Itt a vég. A szörny ránk talált, sóhajtott Berci. Panka a hidegtől és a félelemtől ki sem merte nyitni a szemét.
 
A medve lefeküdt, hatalmas mancsával a két kis manót magához húzta. A kicsik remegtek. Most be fog kapni és lenyel. A medve a szájához húzta őket, érezték meleg leheletét, ami nem volt jó szagú. Aztán nagy mancsával szépen óvatosan a meleg szőre közé dugta őket. A kis manók kezdtek felmelegedni, majd a kellemes melegben elaludtak. Reggel a medve felébredt, a szőre alól előbújtak a kis csavargók. Most már nem volt annyira hideg, a nap melegen sütött. A kicsik még mindig nem tudták, hol is vannak. A medve viszont hívta őket és mutatta nekik az utat.
Hazatértek, volt nagy öröm és riadalom is egyszerre. A medvétől féltek, a kicsiknek viszont örültek. Rájöttek arra, hogy valamikor régen, valamelyik törpe rosszul ítélte meg a medvéket. Bár nagy a karma és olyan mint egy szörny, mégsem az. A látszatra nem szabad adni, mert lehet a szörny nem is az.
 *
MEGJELENT LEGÚJABB HANGOS MESÉM 2021.április  24.-én.
Az elérhetősége: https://youtu.be/zQAiC8k37xg
 
Kedves Vendi! Újabb felolvasás. A kis hős.
Felolvasó: Komáromi Anett színművésznő a Jókai színház tagja. 

*****************************************
 4. FEJLŐDÉSREGÉNY 
 
ÁRVAY MÁRIA: VESZTESBŐL IS LEHET GYŐZTES
 
7. fejezet. - Két könyvmoly
 
Eljött a várva várt hétfő délután. Kíváncsi voltam, Noémi milyen gondolatokra jutott a kérdéseimmel kapcsolatban. Mint kiderült, ő is alig győzte kivárni a mai napot. Megkedveltem ezt a kislányt, s csak remélni tudtam, hogy a kapcsolatunkat nem rontja el semmi.
 
Árvay Mária
- Olívia, de örülök Neked!
- Szia, Noémi, én is! Hogy vagy?
- Most már remekül, hogy látlak! Olyan szép a neved, Olívia! Tudod, ki jut rólad eszembe?
- Csak nem Olívia King, a Váratlan utazásból?
- De igen, mindig úgy szerettem, a vidám, mosolygós hangjáért, a bizakodásáért, azért, hogy elfogadta a férjét, olyannak, amilyen.
- Bizony, ez fontos dolog.
- Olívia, mielőtt bemegyünk a nappaliba, mutatni szeretnék neked valamit. Megfogta a kezem és húzott magával. Egy barátságos kis szobában találtam magam.
- Ez igen, ennyi könyvet csak könyvtárakban látni!
- Meg nálam, mert én szenvedélyes gyűjtő vagyok ám! – nevetett rám.
- Szépek az állatos képek a falon, látom, a lovakat is szereted?
- Majd mesélek róluk is, annyi minden van, amit szívesen megosztanék veled!
- Lassan, csak lassan.
Sikerült listát készíteni a szeretem, nem szeretem témában?
- Naná, több oldalas lett.
- Jó. Ezzel kapcsolatban akarom mondani, nem az a célom, hogy a mai alkalommal ledaráljuk az egész listát. Szeretném, hogy egyenként végigmenjünk a pontokon, s ami érdekes, vagy fontos, részletesen átbeszéljük, érted?
- Igen, mehetünk is, készen állok a beszélgetésre.
 
- Ellentéteket gyártottam, egy dolog, amit szeretek, egy dolog, amit nem, jó lesz így?
- Nekem tetszik, nézzük csak.
- A könyvek a mindenem, imádok olvasni – kezdte.
- Mióta olvasol ilyen szorgalmasan?
- Másodikos, vagy harmadikos lehettem, amikor igazán ráéreztem az olvasás ízére. Anyu, apu és a nagyi rengeteget olvastak fel nekem. Ilyenkor csöndben hallgattam őket, még a szememet is lehunytam, olyan áhítattal figyeltem. Főleg, a tanulságos történeteket szerettem, ahol megszemélyesítik az állatokat, amiből tanulni lehet. Ilyeneket még most is olvasok, egyébként. A felolvasások hatására, szerettem volna én is önállóan böngészni a könyveket. Kezdtem a képregényekkel, aztán jött a többi, sorban. Túl sokat beszélek?
- Dehogyis! Örömmel hallgatom. Tehát, a könyvek a barátaid?
- Sokat vagyok egyedül, ezért könyvekkel veszem körül magam, s amikor olvashatok, elmerülök egy másik világban.
- Az osztálytársaid közül senki sem szeret olvasni?
- Nem, úgy látom, a telójukkal inkább lógnak a neten. Igaz, nem nézem közelebbről, de az biztos, az olvasás nem a népszerű tevékenységek közé tartozik.
- Hol olvasol szívesen?
- A szobámban láttad azt a kényelmes fotelt, ugye?
- Jó puha és marasztaló, gondolom.
- Bizony. Ott remekül lehet olvasni. Ilyenkor nem érdekel senki és semmi, olyan, mintha egy nagy utazást tennék, érted mire gondolok?
- Tökéletesen.
- Vannak még kedvenc helyeim – folytatta Noémi lelkesen – pl. a hintaágy kint a kertben. Ha szép az idő, el sem lehet engem onnan mozdítani. Már gyerekkorom óta megvan a hinta. Amikor kicsi voltam, napsütéses időben, ott kezdődtek a felolvasások, utána én folytattam az olvasást saját örömömre.
- Tömegközlekedésen, nyilvános helyeken olvasol?
- Nem igazán. A csendes, nyugodt helyeket szeretem, a zaj, a nyüzsgés szörnyen zavar.
- Van kedvenc könyved?
- Vicces, mert mindig az, amit éppen olvasok. Azonban, képzeld, ha megtetszik egy-egy gondolat, kiírom, ebből is szép gyűjteményem van már.
- Látszik, hogy milyen sokat olvasol, gazdag, választékos a szókincsed.
- Köszi, örülök, hogy ezt mondod. Tényleg, te hogy lettél könyvtáros?
- Már gyerekként tudtam, hogy könyvekkel szeretnék foglalkozni. Iskolás fejjel mindig csodáltam a könyvtáros nénit, aki pontosan tudta, mire van szükségem. Éreztem, ez a szakma lesz a nekem való. Magam is sokat voltam magányos, s a könyvek lettek a társaim. Szerintem, mindketten egy hullámhosszon vagyunk, nézzük, mi az ellentétpárod.
- Nem szeretem a bulikat, összejöveteleket, inkább olvasok!
- Miért nem? Kérlek, erről mesélj kicsit részletesebben!
- Rossz élményeim vannak a bulizással. Ordít a zene, alig halljuk egymás hangját, tombolnak, visítanak körülöttem, tiszta bolondokháza.
- Milyen zsúrokon voltál már?
- Rendeztek szülinapi partikat, elmentem párra, mert gondoltam, nem a suliban leszünk, hátha másképp viselkednek.
- Nagyot csalódtál?
- Igen, társaságban voltam, mégis egyedül éreztem magam. Alig-alig szóltak hozzám egy-egy szót, csak akkor, ha kérdeztem valakitől egyet, s mást. A torta és a sütemények finomak voltak, de alig vártam, hogy hazaérjek.
- Ezek után nem gondoltál arra, hogy nálatok szervezzetek bulit, ugye?
- Bár csak lehetne, de így semmi értelme! Ezek a programok nem nekem valók, jobb egyedül!
- Noémi, van egy becsapós kérdésem. Ha olyan rendezvényre hívnának el, ahol könyvekről lenne szó, mondjuk író-olvasótalálkozó, könyvbemutató, könyvhét stb. elmennél?
Láttam, elgondolkodott.
- Nem tudom, ha túl nagy a tömeg, lehet, hogy nem. De várjunk csak! Ha ott lenne a kedvenc írónőm, s lehetne dedikáltatni, mégis! Most összezavarodtam!
- Semmi baj – mondtam mosolyogva. - Ez azt jelenti, ha nagyon szeretsz valamit, képes vagy vele legyőzni a nemszeretem dolgokat is.
Ki a kedvenc íród?
- Ifjúsági könyveket ír, lányregényeket, kalandos történeteket, Maja az írói álneve.
- Tudom ki ő, olvastam tőle, meg a könyvtárban is többen kölcsönöznek a regényeiből.
- Olívia, baj, hogy nem vagyok az a bulizós típus?
- Tudod, nekem is voltak kellemetlenségeim. Amikor középiskolás voltam, s már leérettségiztünk, bankettet szerveztünk.
- Bankett?
- Amolyan búcsú buli. Olyan rendezvény, amit nyilvános helyen tartanak, egy különleges, vagy örvendetes alkalom megünneplésére. Az érettségi nagy dolog, ezért megünnepeljük, s nem csak azt. A középiskolában eltöltött 4 évet is búcsúztatjuk, tanárok is jelen vannak. Mi is egy étterembe mentünk, vacsorára voltunk hivatalosak.
- Milyen volt?
- Ahogy te is mondtad, a kaja finom, de a társaság borzalmas. Sajnos, alkoholt is fogyasztottak, többen csúnyán lerészegedtek, rosszul is lettek, dohányoztak megállás nélkül, így én is hamar eljöttem. Nem csak akkor, más alkalmakkor is elmentem egy-egy összejövetelre, hátha sikerül egy kicsit jól éreznem magam, de nem így történt.
Noémi megfogta a kezem.
- Ezek szerint ugyanazt átélted, mint én?
- Igen, ezért értem meg a problémáidat.
A szüleid mit szólnak ahhoz, hogy itthon ülsz?
- Tudják, hogy nem szeretek bulizni, elfogadták, hogy ilyen vagyok, azonban nem mindig ülök itthon.
- Mit csinálsz?
- Sokat vagyok kint a szabadban, szeretek sétálni, hetente kétszer lovagolok, apu könyvesboltjába és a cukiba is rendszeresen járok segíteni.
- Ez igen! Tényleg találsz elfoglaltságot magadnak! Ha lovagolsz, akkor azért vannak lovas képek a szobádban!
- Bizony, hosszasan tudnék a lovakról mesélni.
Ránéztem az órámra.
- Ma már nem lehet, lejárt az időnk. Azonban ne aggódj, egy hét múlva találkozunk, akkor mesélhetsz sokat.
- Kár, hogy vége, úgy belejöttem!
- Tudom, de nagyon örülök, hogy ennyi mindenről tudunk csevegni. Egyébként, van neked egy kis házi is.
- Micsoda? – kerekedett el a kislány szeme.
- Figyeld meg egy kicsit jobban az osztálytársaidat! Hátha mégis van valami közös, amit ugyanúgy szeretnek csinálni, mint te. Használod a facebookot?
- Igen, de nem szívesen. Amikor a tanárok küldenek ide hivatalos értesítéseket, ezeket nézem inkább, a többiek cuccait alig.
- Ez nem baj. Felesleges órákat tölteni ezekkel a butaságokkal. Azt mondtad, az osztályban vagy vagánykodnak, vagy a telefonjaikat nyomkodják. Ezért kérlek, nézd meg a facebookon az adatlapjaikat, hátha van ott valami érdekes. Azért figyelheted őket az órák alatt, a szünetekben, lehet, eddig elkerülte valami a figyelmedet. Talán sikerül valakiben valami közös érdeklődési kört találni. Ne feledd, nem mind a 35 embert kell meghódítani! Ha barátokat szeretnél, egyet-egyet kell jobban megismerned. Nos, mi legyen?
- Megpróbálom, de mi lesz, ha nem járok sikerrel. Téged is elveszítelek, mert nem tudtam megcsinálni, amit kérsz tőlem?
Megint könnyek szöktek a szemébe.
- Noémi, dehogyis! Erről szó sincs! Olyannak szeretlek és fogadlak el, amilyen vagy! Ha valami nem úgy jön össze, akkor sincs semmi baj! Neked és nekem közösek a céljaink, te sem hagynál el engem, ha valami balul ütne ki, igaz?
- Csak félek!
- Veled maradok és segítek! Ha nem sikerül, összedugjuk a fejünket, és mást eszelünk ki.
Elővettem egy kis kártyát.
- Tessék, itt az e-mail címem. Ezt csak azoknak adom, akik igazán fontosak nekem: vigholi@gmail.com
Ha történik veled a héten valami fontos és érdekes dolog, nyugodtan írd meg, mert érdekel. Ha nem írsz, akkor sincs semmi baj. Arra viszont megkérlek, ha küldesz e-mailt, csak egyszer írj hetente, mert könyvtárosként sok a dolgom.
- Nagyon köszönöm! – törölgette a szemét Noémi. - Akkor egy-egy levéllel zavarhatlak a házival kapcsolatban?
- Persze, jövő hétfőn pedig mesélhetsz nekem a lovaglásról. Gondolom, ez is szerepel a listán, meg beszámolhatsz valamiről, amit kevésbé szeretsz, jó?
- Jó. Kicsit tartok a többiek megfigyelésétől!
- Nem kell látványosan figyelni őket, mert még rossz néven vennék. Csak tartsd nyitva a szemed, raktározd el, ha valami fontosat látsz, az adatlapokba is kukkants bele.
- Megpróbálom.
- Ne félj, mindent megoldunk, nem pár nap alatt, de sikeresek leszünk, Te meg én.
 
Így váltunk el. Ne nehezményezd, Kedves Olvasó, hogy a gyermek ennyit mesél a könyvekről, olvasásról. Ez a legfőbb szenvedélye, mint másnak a foci. Lehet, a könyvek szeretetén keresztül meglesz az egyik láncszem a kapcsolatépítéshez, vagy a lovak segítenek, esetleg valami más lesz a megoldás? Ha továbbra is elkísérsz minket ezen a nem mindennapi utazáson, megtudod.
 
***
 8. Fejezet - Nyitott szemmel
 
Érdekes lelki állapotban voltam, mert elfogott valamiféle bizonytalanság. Lehet, az első alkalommal túl sok mindennel terheltem Noémit? Többet vártam el tőle, mint amit nyújtani tud? Láttam a gyermek szemén, hogy fél. Méghozzá attól, hogy elveszíti kezdődő barátságunkat. Szegény, ilyet én is éreztem már, nem is egyszer. Később, felnőtt fejjel jöttem rá arra, hogy az igaz barátság nem az elvárásokon alapul, hanem az elfogadáson, megértésen, kölcsönös bizalmon. Ha elfogadjuk a másik gyengeségeit, hibáit és tökéletlenségeit, olyannak szeretjük, amilyen, s segítjük, támogatjuk, ahol szükséges, biztosítjuk szeretetünkről, egy stabil, szilárd, évekig is eltartó kapcsolat jöhet létre. Ez a kislány is csak arra vágyik, hogy szeressék, elfogadják, fontos tagja legyen a családjának és annak a közösségnek, melyben él. A családdal, úgy tűnik, nincs semmi komoly baj, de a suli…
Kavarogtak a gondolataim, dühös is voltam magamra azért, mert elbizonytalanodtam. Hiába, ezt nekem is tanulnom kell. Hiszen nagyon hasonló cipőben voltam, mint Noémi, ezért teljesen megértem az érzéseit, de közben minden vágyam az, hogy segítsek, s ez nem megy egyik napról a másikra.
- Elég a tépelődésből – mondtam magamban. Majd alakul, lényeg az, hogy bármi történjék is, támasza leszek Noéminek!
Kár volt aggodalmaskodnom, ugyanis, csütörtökön megérkezett Noémi levele.
 
„Kedves Olívia!
 
Köszönöm még egyszer, hogy megadtad nekem a címedet. Másnak nem adom oda, ígérem. Örülök, hogy írhatok Neked, mindig is vágytam arra, hogy valakivel megoszthassam gondolataimat.
Kérted, figyeljem meg a többieket, nézzem meg az adatlapjaikat. Először szörnyen elkeseredtem, mert nyomasztott a dolog. Mind a 35 osztálytársam adatlapját átnézni, megriadtam még a gondolatától is. Minden zavar, ami sok, vagy tömeges. Úgy éreztem, hogy eláraszt minden, s megfojt a sok információ. Tudod, annak ellenére, hogy kiközösítettek, mindenkivel bejelöltük egymást év elején, mert még mindig nagy szám az, kinek hány ismerőse van. Tehát, amikor beléptem a Facebookra, s megláttam a sok adatlapot, szinte megbénultam, éreztem, nem megy. Elkeseredve léptem ki, bezártam mindent, kikapcsoltam a gépem, s egészen elszomorodtam.
Aztán, eszembe jutott valami. Azt mondtad, nem mind a 35 osztálytársamat kell meghódítani, hanem csupán egy-egy személyt érdemes közelebbről megismerni, hátha barátok lehetünk. Gondoltam, jobb lesz személyesen megfigyelni a többieket, talán azzal többre megyek. Először úgy éreztem, mintha egy nagy massza részese lennék, nem tűnt fel semmi. Szünetekben lárma, verekedések, kütyük folyamatos nyomkodása, semmi olyan, ami engem érdekelne. Túl sokan vannak, elvesztem.
Aztán történt valami. Egyik nagyszünetben sétálgattam az udvaron, s megláttam Flórát. Egy padon ücsörgött, a telefonját nyomkodta. Ez máskor is így volt, de most feltűnt valami. Ahogy közelebb mentem, láttam, hogy elmélyülten játszik valamilyen játékkal.
Néztem, néztem, s láttam, hogy szótagok villognak a képernyőn, nem is kevés. Lehet, ezekből kell értelmes szavakat összehozni.
Pl. fog, adó, csa, csi, hol, fed, ett, fel, eső, zik, por, dob, oda.
Sokkal több szótag villogott a kijelzőn, ez csak pár volt a sok közül.
- Mit bámulsz annyira? – kérdezte dühösen.
- Tetszik, jó játék lehet… - feleltem zavarodottan.
- Most hagyjál, szeretnék minél több pontot gyűjteni, s mindjárt vége a szünetnek! – szólt oda morcosan.
Otthagytam tehát, de nem hagyott nyugodni a dolog. Máskor ennyitől is visszariadtam volna, de érdekelt a játék. Ezért már alig vártam a következő hosszabb szünetet. Odamentem hozzá. Dühösen nyomkodta a telefonját.
- Ez nem igaz, miért nem sikerül? – kiáltotta kétségbeesetten.
- Ha tudok, szívesen segítek – mondtam.
- A maximum pontszámot akarom, s soha nem jön össze, már a szemem is káprázik! Csupán két szó hiányzik, s meglenne! Egy szótagot többször is fel lehet használni, lényeg, hogy minél több értelmes szót kapjunk – vetette oda.
Közelebb mentem és a képernyőt tanulmányoztam.
- Megvan! Adózik és odaeső.
Flóra összepárosította a szótagokat, s diadalmasan felnézett.
- Végre, megvan, sikerült! Kösz!
Másnap egy újabb játékot indított, hagytam hadd játsszon, de ha elakadt, segítettem, így nem vettem el tőle a játék örömét. Most már minden alkalommal maximum pontszámot szerzett.
Nincs okostelefonom, de bíztam benne, hogy a neten is megtalálom a játékot. Szóépítő a neve.
Amikor hazaértem, s megcsináltam a leckéimet, első dolgom volt, hogy rákeressek a játékra! Megtaláltam, s olyan jót játszottam!
Közben ismét beléptem Facebookra, s megnéztem Flóra adatlapját. Igeeen! Rajong a nyelvi játékokért, a keresztrejtvényekért, egyszóval mindenért, ami betűkkel, szavakkal kapcsolatos. De jó! Akár csak én!
Ugye jó munkát végeztem?
Ne haragudj, hogy ennyit írtam! Írásban még többet fecsegek, mint szóban!
Szeretettel: Noémi”
 
Mosolyogva olvastam a hosszú levelet. Máris írtam neki pár sort.
 
„Kedves Noémi!
 
De jó, hogy írtál! Nagy örömmel olvastam a leveled, remek, hogy ilyen részletesen írtál mindenről! Fantasztikus munkát végeztél, örülök, hogy rátaláltál Flórára és egy olyan hobbira, amit úgy látom, te is szeretsz. Egy jó tanács. Most kell résen lenned, ne rohand le Flórát, csak fokozatosan közelíts hozzá. Érdemes megvárni, hogy most már ő keresse a társaságodat. Már az is jó, hogy kicsit együtt játszottatok.
A többit majd személyesen megbeszéljük, hétfőn találkozunk. Addig is vidám és szép hetet neked!
Szeretettel: Olívia”
 
Talán, valami elkezdődött, remélem, jól alakulnak majd a dolgok. Mindenesetre, Noémi első levele remek híreket hozott.
 
Folytatjuk. 
*****************************************
 5. VERSVÁLOGATÁS 
 
KLEMENT BURZA MÁRIA: Légy minden, amit látni szeretnél
 
Szeress, hogy jobb legyen,
nevess, hogy szebb legyen,
megbocsáss ölelve,
s a Szeretet nem lesz
többé már idegen.
 
Álmodj jobb világot,
illatos virágot,
találj szívjóságot,
földi mennyországot,
megújult Világot.
 
Minden szó s érintés,
sötétség áttörés,
szívből jött cselekvés,
amelyben nincs reszketés,
s a pillanat tiéd.
 
Gyere, fogd meg kezem,
szükség van, hogy szeress,
legyél mindig kedves,
s mindenkor türelmes,
kellemes s szellemes.
 
A változás legyél,
mit látni szeretnél,
mert több vagy a testnél,
kétségbe ne essél,
ne hidd, hogy elvesztél.
 
A vágyott béke légy,
mit kapni szeretnél,
állj fel, ha elesnél,
másokat vezessél,
s a Világ feleszmél.
 *
Varázsszőnyeg
 
Álmos hajnalokkal indulnak a reggelek,
a tavasz játszik , eső esik, fújnak jeges szelek,
néha- a Nap ránk tekint, zöldülnek levelek,
bár a sötét felhők mélyen félelmetesek.
 
Szívünk a sok-sok fájdalomtól meg-megremeg,
kemény a lecke és az ember beleremeg,
közös összefogás lesz majd varázsszőnyeg,
mely sötétből a Fényre bennünket elvezet.
 
Gyermeki énünk Isteni Fénye elűzi,
 félelemmel szívünket tovább nem fertőzi,
engedi az elmét Szeretethez fejlődni,
a sötétségből közösen kell felébredni.
 
*
Örömóda
 
Azúrkék égből csodás varázslat száll,
pirkadó hajnal terül az  alvó tájra,
s benne az ember remény-telt szívvel
alussza édes, pihentető álmát.
 
Majd a Hajnal varázsbotját pajkosan
fürge reggelnek nyújtja, varázslat száll,
a Nap méltóságteljesen megjelen
az ég kárpitján, s fénye által virul
az élet, örül a világ, új napra
ébredt, benne örül minden élet,
a Szeretetben összeérve.
 
Ha fájók is most a körülmények,
változtatni kell a szemléleten,
mindennapokból egy pillanatra
kilépve, felnézve a kéklő égre.
 
Hallgassuk az eső s a szél dalát,
lássuk meg a Nap szikrázó sugarát,
hallgassuk a madarak kedves dalát,
élet-örömről mesél, mielőtt
boldogan szárnyra kél, soha nem fél,
piciny szívében él a Remény.
 
Ember vagy, örülj az életnek,
egy kozmikus játék az egész,
tétje nagy, de játszd könnyedén,
engedd, hogy mindig szíved vezessen,
s ok nélkül mosolyra húzódjon szád,
akkor a Mindenséggel együtt dalolod
az Élet örömtől zengő gyönyörű dalát,
s minden helyzetben Emberként derűsen
mosolyogva lépsz és örömmel élsz.

*****************************************
 6. HUMORMORZSÁK 
 
I.P.STEVE - AUSZTRÁLIA : A szomszéd kutyája 
 
Az asszony már az ebédet elkezdte főzni már kitakarított, gondosan rendet rakott a lakásban is.  Korán kelő, pedig már amióta mindketten nyugdíjasok a férjével, pihenhetne, tovább alhatna. A tavaszi délelőtt friss levegője áradt,
 a kertből, a nyitott ablakon át, a lakásba.  
I.P.Steve

Lajos, a férje még pizsamában ült a fotelben, valami magazint nézegetett. A lustaságát mindig igyekszik a korára való hivatkozással takargatni, mondván, hogy a lustaság fél egészség
és ebben a korban, az mindentől fontosabb. Ő tényleg a megérdemelt pihenésnek éli meg a nyugdíjas korát. Az egész 
életét végig kísérte a nyugodtság és víg kedély, öregségére sem hagyta el. Sokszor együtt nevetgél a társasággal, ha a nagyothallósága folytán valami félreértés adódik. 
Hirtelen az asszony felé kapta a fejét és megkérdezte:
- Szóltál?
- Nem! - válaszolt - A kutya ugat kint.
-Tessék?
- Mondom a kutya! - emelte fel hangját és az ablak felé mutatott, hogy a rosszul halló férjének érthetőbb legyen.
 
Az öreg ismét belefeledkezett a magazinba, de kis idő múlva a kutya ismét ugatni kezdett, mire ő megint csak a felesége felé kapta a fejét, kérdezve.
- Mit?
- Semmit. Nem szóltam.
- Hogy mit?  Nem értem.
- A kutya! - Kiáltotta hangosan és már ingerülten az ablak felé lendült keze.
Lajos mérgesen a szőnyegre dobta a magazint, odabattyogott a Tvhez és bekapcsolta. Valójában nem is figyelt a képernyőre, gondolatai a kialakulóban lévő szégyen érzetében kószáltak. Kezd kellemetlen lenni neki, hogy a párja, egyre többször ingerülten reagál a rosszul, vagy a nem hallásra. Sajnálja az asszonyt is, de önmagát is emiatt.
 
Időközben az asszony már a konyhát kezdte rendbe rakni, a fazék alatt alacsony lángon égett a gáz, még főnie kellett az ételnek. Szemei gyorsan végig pásztázzák a lakást, hogy minden úgy van e rendben, ahogy ő szereti. Tekintete megakadt a szőnyegen heverő magazinra és mindjárt szólt is.
- Lajos, tedd az újságtartóba a magazint, kérlek! Ma már rendet csináltam.
Mivel az nem reagált, jó hangosan szólt.
- Magazin!  A helyére!!!
Lajos felkapta a fejét, már nem akart ismét szégyenkezni hallása miatt és felkiáltott :
- Ne ugass már annyit!! 
 
Azután odaiparkodott az ablakhoz, azt becsukta, majd elindult a fürdőszoba felé. A magazint átlépte.
Az asszony a plafon felé nézett, imára kulcsolta kezeit s halkan suttogta.
- Istenem!  Ez az ember már nem csak süket, hanem bolond is.
 
I.P.Steve
*****************************************
 7. ANGYALI TALÁLKOZÁSOK 
 
VÉGHELYI PÉTERNÉ: Hogy életet leheljünk belé (II .rész)
 
A hitet ébresztő találkozásaimnak nem mindig van folytatása. Beszélünk
az Istenről, és rányitja a Vele való találkozás a csodák mindent megvilágító
fényét a másik emberre, aki e rövid találkozások alkalmával a saját
Istenképmásságának lenyűgöző bizonyosságával szembesül. Ezek után
minden maradhat is a régiben, és elmarad a termékenyítő megtérés, mert
az út szélére hullott magokat a madarak is felcsipegethetik. Ezúttal azonban
nem így történt. Lajos bácsinak remegő kezeimben tartott lapokról
Véghelyi Péterné


olvastam fel az embert alkotni akaró gyermekkori történetéből kibomló kis írásomat, ami a gyermeki lélek nagy hitű bája mögött tartalmazott valami isteni erejű, megrendítő bizonyosságot is. A történet bevezető gondolatait hallgatva feszült, kíváncsi várakozás terült szét az egykedvű tekintetet hordozó szomorú arcán. Amikor azonban Ferkó barátjával szőtt embert alkotó sárban tipródó 
története megelevenedett, mosoly terült szét ezen a szomorú arcon, és meleg könnycseppek szántották a bús, ráncokkal barázdált ábrázatot. Vonásai meglágyultak, tekintetében láttam az egykori négyhitű gyermeket, és szavak nélkül is kifejezte, hogy
tetszik neki a megformált történet.
 
- Nagyon szépen leírta maga. Ez így történt, éppen így! Hittük … akkor
nagyon. De életet lehelni csak az Isten tud az emberbe. Anyámat ápoltuk
a nővéremmel, már nagyon beteg volt, a mosdóba is én kellett, hogy kivigyem
…- fogott belé egy új történetbe. Ujja a gégén tátongó lyukon,
mellkasa zihált ugyan, de folytatta. A széken ültem az ágya mellett, kezemben
remegett a papír, és levegőt sem mertem venni, nem számoltam folytatással.
 
-  Egy este anyámat vittem ki, a nővérem már elment …,anyám akkor zihálva
vette a levegőt, majd elhallgatott, és összecsuklott.
A karomban tartottam, amikor kilehelte a lelkét. A kezeim közt halt meg
az anyám … - szünetet tartott, vonásai megkeményedtek, az anyát sirató
gyermek küszködött a könnyeivel - majd hármat sóhajtott anyám, aztán
nem vett levegőt többet. Ekkor megörültem, hogy talán nem halt meg
mégsem …, de ez volt az a pillanat, amikor kilehelte a lelkét … ekkor értettem
meg, hogy valakinek vissza kellett adnia. Annak, aki belélehelte.
Később szóltam a nővéremnek, de neki nem mondtam, hogy a három
sóhajtásnál öröm töltött el.
Néhány pillanatig csendben maradtunk, nehezen törtem meg ezt a fájdalmas,
emlékező hallgatást.
 
- Köszönöm szépen, Lajos bácsi, hogy ezt is elmesélte nekem. – mondtam,
majd kézfejére tettem a kezemet. Valami megváltozott körülöttünk,
és ő azt kérdezte, hogy elmúlt nap a szobatársának, én ugye a székely
himnuszt énekeltem? - Azt, Lajos bácsi, mert Ottó bácsi kolozsvári magyar,
gyakran szomorú, és hazakívánkozik, ezzel akartam vigasztalni.
- Tudja, az szép volt, mindegy, hogy mit énekel, azt jó hallani – mondta,
és szomorúan rám nézett. - Az jutott eszembe, hogy anyám a templomban
is olyan szépen énekelt.
Hallgattunk.
Ebbe a hallgatásban érkezett szívembe az ötlet, és meg is kérdeztem.
- Lajos bácsi, ma itt mise lesz, énekelünk is a közösséggel. Ha kiültetik a
székbe, én szívesen elkísérem. – Nem számítottam gyors válaszra, ám ő
jönni akart. El is vittem, az ajtó előtt ült a misén a kerekesszékben, én
mellette álltam, és amikor énekeltem, mosolyogva néztem rá. A felébredt
hit örömének nyomait kerestem a betegségtől meggyötört arcon, ám még
nem találtam. Nagypénteken azonban keresztutat jártunk az Otthonban,
és ő már szólt a nővérnek, hogy ott akar lenni. A stációk közben, előre
haladva meg-megálltam, és amikor Lajos bácsira visszanéztem, hangosabban
szólt szívemből az ének. Tudom, hogy a keresztet átölelte, és
szenvedéseit már nem hordozza egyedül. Felkelt a sárból a megtiport,
dalos ajkú édesanya gyermeke. Hogy mi történhetett benne, a lelkében?
Nem tudhatom.
Egy asszony, aki misére nem szokott járni, a keresztút után magához hívott
bennünket, és ezt mondta.
- Nézzék, én ettől a keresztúttól nem leszek templomba járó, sosem voltam
az, de ez olyan felemelő, olyan szép volt, olyan csodálatos élményben
volt részem, és ezt szeretném megköszönni. Eszközök vagyunk, akik
reményt adunk, ha kitartunk a szeretetben, és Isten szemével látjuk a másik
embert. Az előéletétől, hibáitól, jelenlegi fájdalmaitól függetlenül.
Húsvéti feltámadásunknak ez az öröme. Mert a csodákat úgyis az Isten
viszi végbe.
 
V.P.-né
Folytatjuk a sorozatot.


*****************************************

 8. HAZAI TÁJAKRÓL 

 - SZEGZÁRDI NAGY VENDEL ÍRÁSAIBÓL- 
 
Szegzárdi Nagy Vendel Megszólalok című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv
https://www.youtube.com/watch?v=0mE3ikCcvsY
 
RÉSZLET, A  RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY MAI ADÁSÁBÓL  AUSZTRÁLIA 
2021.  MÁJUS  02.  ANYÁK NAPJÁN - KÉRTEK RÁ DIÓT?
 *
A  VERS ÍROTT VÁLTOZATA : MEGSZÓLALOK
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: Egyéni hitvallás
 
A tribünön és
A szószéken
Én nem értem el
Semmilyen sikert,
Számomra csak a
Katedra, és a
Színpad termett
Némi babért.
Igazán nem is
Törtem magam
Efféle jutalomért,
De mondani valóm van
Erről a cudar világról,
S magányomból
Csak az írással
Tudok kitörni,
A Magyarok
Gyönyörű nyelvén
Sokakkal pörölni
Hangos, hamis szóra
Magamat nem ragadtatom,
Mint némely
Szószátyár szónokok,
Nem mondok szónoklatot.
A literatúra az
Amivel dicsően szólhatok,
Mondom, mondom,
A magamét
Míg levegőt kapok,
Amíg a Teremtő akarja:
Megszólalok.
 
SZEKSZÁRD,  2021. május 02.
..................................
 
ELŐZETES A  MAI ADÁSBÓL
 
Kicsike hazánkban most ünneplik az édesanyákat. Hála Istennek kezdjük levedleni azt a szürke örökséget, amit a rendszerváltás előtt ráaggattak az anyákra. Ma már eljutottunk oda, hogy ha akarja,  akkor gyermeket vállal és ezt a társadalom támogatja és segíti, hogy valóban megvalósíthassa önmagát. Érdemes
meghallgatni azokat az őszinte
Ilosvay Gusztáv és Egyed Katalin
 beszélgetéseket, amik elhangzanak a műsorban. Kérlek figyeljetek oda, mert olyan dolgokat fogtok hallani, amit nem igazán hallhatsz ma rádión. Természetesen az édesanyákon kívül, még elhangzanak érdekes történetek, anekdoták, s egy remek vers Nagy Vendeltől. Itt szeretném mindenkinek felhívni a figyelmét, hogy a jövő heti műsor is az édesanyákról szól, hisz itt Ausztráliában akkor ünnepeljük Anyák napját. Ígérjük, hogy meghatóan szép lesz. Amennyiben meghallgattad és úgy érzed, hogy megérdemel egy megosztást, kérlek osszad  meg az adást. 
Hadd jusson el a nagyvilág 4 sarkába . Köszönjük!
Tedd  be a keresőbe ezt a honlapot : www.radiomozaiksydney.com.au
 
KÖSZÖNJÜK,  ILOSVAY GUSZTÁV, ÉS ILOSVAY EGYED KATALIN,  SZERKESZTŐK
2021.05 02. - SYDNEY - AUSZTRÁLIA 
 ...........................
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: FEKETE ÉJBEN, FEKETE FÉNYEK, SZÉP REMÉNYEK 
 
Szokták volt mondani,
Vendel nem kertel,
nem ver bottal,
csak verssel.
az idő és az éhség állítólag
megnyitja a  kapukat,
én kivárom a  soromat.
Vendel rendel.
Azt is mondták,
még nem te jössz,
most nem te vagy,
már nem kellesz,
elmúlt az idő.
s  hogy a  pénz nem boldogít,
de én csak tudom,
hogy az sem ha nincs,
a  mondás sokszor sántít.
a  fekete fény mindent elhomályosít.
mikor megszülettem,
mindenki nevetett,
csak én sírtam egyedül.
féltem, s  hideg volt cefetül,
csakis így lehetett.
úgy élek,
ha végleg elmegyek
mindenki sírjon,
csak én nevethetek.
ne azon fáradozz
hogy sikeres legyél,
hanem hogy értéket alkoss.
ha nem ismernek,
ismeretlen senki vagy.
ha felületes  munkát végzel,
ismert senki maradsz.
ha zenét játszol,
akár ha Tereminen is,
ha hallod  akkor látod is,
ha látod, akkor hallod is.
mozgatod a  kezed, s  dalol.
mosogatni este örömmel,
reggel körömmel kell.
jó munkát  és
szép öreg asszonyt
ritkán lehet látni...
ha valamire nincs időd,
mondhat bárki bármit,
az nem is érdekel igazán.
minden fordítva sül el,
pedig elsőre jó ötletnek  tűnhet.
Úgy élj, nehogy kitüntessenek.
az egyik szemem sír,
a  másik meg üveg.
szűrömet kiakasztják,
kint lóg a  becsület.
ha gúnyolódni akarsz versemen,
ne azt mond hogy ez a  vers rossz,
hanem csupán csak annyit,
nekem ez nem tetszik.
Kritikusnak nem állítottak még szobrot.
Ezek a  tények,
mindent megvilágítanak
a fekete fények,
ragyog a fekete ében.
 
Éljen, és
Illatozzon
Minden Virág.
Fekete
Minden Zászló
Mint a Világ.
Melyben Fekete
Minden Virág.
 
Eltűnt a színes ifjúság.
Banális Majális,
Már nem fenomenális.
 
Önálló az akaratom,
választási jogom fenntartom.
az úton mindenki elfér,
van legalább kettő térfél.
Ússzunk egyenlő esélyjel,
mindenki egyformán fizet,
csak az én oldalamon
mindig leengedi a  vizet,
a  sok briganti....
rád találnak inflagranti.
egyébként mindenki
bárhová állhat,
csak az útba ne...állj,
s  erre kanálszám
szedheted a  ciánt.
ezek nem bugyuta gondolatok,
ha átszűröd az agyadon,
vannak néha jó pillanatok,
egyebet nem mondhatok.
Ha majd elér a végzet,
utolsó nadrágodon
már úgysem lesz zseb.
 
2021. május 12.
*
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: NYÍLNAK A HIBISZKUSZOK
 
Nyílnak a Hibiszkuszok,
kusza koszorúba fonva,
mint megannyi mirtuszok,
él még a szekszárdi virágom,
mit magam után hagytam,
gyermekek örömére adtam,
örökös megőrzésre,
mikor elhagytam a kedves hont,
híveim feledve,
a hőn szeretett meleg Földet,
a kihűlt régi otthont.
 
Új vidékre vágytam,
csodákra, kihívásra,
hegytetőkre hágtam,
folyó látványára,
mi messzire vihetne,
érző boldogságra.
Kinyílott egy ablak,
és ajtó a világra.
 
Minden évben újra nyílnak
a színpompás Hibiszkuszok,
mutatni akarják,
nem feledtek el most.
 
Erősödik fája
barna ládájában,
gyökerei kusza táncot lejtenek,
sarjadnak dédunokái
levél takarásban,
Mutatják éveit
évgyűrűk karimái
 
Magasra veti fejét
bimbózó virága,
rózsaszín ruhában,
körbe lengi tánccal
sötétzöld uszályban
illatorgiája.
 
Öntözik földjét mély kutak
éltető vizével,
az itt maradt rögök
mutatják az utat,
hol szirmok hullanak,
szívemből egy darab
mégis csak ott maradt.
 
Májusi szellő hozza
virágillatukat,
Köszöntik örömmel 
gyöngy könnyű gazdájukat
 
Szekszárd, 2021. május 15.
 Sz.. Klárinak ajánlom szeretettel 
...............................
 
PÜNKÖSD ESTI SZERENÁD
SÁROS AZ ÚT......KÉRTEK RÁ....DIÓT?
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: PÜNKÖSDI KÖSZÖNTŐ SZERENÁD
 
Sáros az út
Két oldala
Hát középen
Járok.
 
Zápor esett
Az éjszaka
Megtellett az
Árok.
 
Útközepén
Megyek Hozzád
Kerülöm a
Tócsát,
 
Nem sáros a
Csizmám talpa,
Amin járok
Hozzád.
 
Kivikszolom
Minden este
Fényesre a
Csizmám,
 
Olyan fényes,
Hogy tükrében
Meglátom az
Orcád.
 
Ablakodnál
Eldalolok
Egy szerelmes
Nótát.
 
Fogadd tőlem
Ezt a csokor
Szép Pünkösdi
Rózsát.
 
2021. Pünkösdjén
Megjegyzés:   Csárdás,  Pünkösd ünnepét köszöntöm.
 
Az éjszaka  hatalmas zápor öntötte el Szekszárdot, így most aktuális  is a dalom. 
Minden hölgynek szóljon este ez a szerenád. Ablakban a gyertyák mellőzését kérem. 
Nehogy a  függöny megégjen. De ha a dalt fogadta, és a gyertyát kitette, megadózok érte.
 …….....................…. 
 
KÉRTEK RÁ   DIÓT?
HANGOSVERS, MEGHALLGATHATÓ A  YOUTUBE-ON IS.
PÜNKÖSDI ZÁPOR - ELMONDJA. ILOSVAY EGYED KATALIN
A  GUSZTI RÁDIÓ ADÁSÁBÓL,   AUSZTRÁLIA
 
KÖSZÖNÖM.  V.
................................
 
A  SÁROS AZ ÚT C. VERS HANGOS  LINKJE..  
ELMONDJA.  ILOSVAY EGYED KATALIN...
..............................
 
Riport Nagy Vendellel, a Rádió Mozaik Sydney rádióban, beszélgető partner Ilosvay Gusztáv. 
NAGY VENDEL CSAK EGY ÁRVA FALEVÉL CÍMŰ VERSÉT  ELŐADJA ILOSVAY GUSZTÁV  - RÉSZLET A  RÁDIÓ MAI ADÁSÁBÓL
https://www.youtube.com/watch?v=ELWnYolXFzw 
 
2021. MÁJUS 23.  PÜNKÖSD VASÁRNAPJÁN - KÉRTEK RÁ  DIÓT?
 ....................................
 
A VERS EREDETI, ÍROTT VÁLTOZATA
 
NAGY VENDEL: CSAK EGY ÁRVA FALEVÉL
 
Csak egy árva falevél
hintázik az ágon,
vidám társaival
ringatódzott nyáron.
 
Zöld ruhája új volt,
eső mosta folyton,
nap-szárított arcán
 ragyogott a  mosoly.
 
Elfutott az idő,
messzire szaladt,
néztek utána még,
fáradt madarak.
 
Szép ruhájuk lassan
barnára kopott,
néha egy- egy levél
óvatlan elomlott.
 
Hanyatt dőlt a földön
a sok hervadt levél,
csak egy hirdette még,
odafönt hogy ő él.
 
Hiányoztak neki
a jó társaságok,
árvaságra jutva,
csak utánuk vágyott.
 
Lent a  barátai
megágyaztak neki,
fáradt öreg testét
közibéjük veti.
 
Össze bújnak fázva,
mind  a hű pajtások,
kiket az ősz heve
össze vissza rázott.
 
Kopár téli estén
dühhel kotor a  szél,
kupacban hever  amit
söprűje összeterel.
 
2020.   november 09.
............................
 
ELŐZETES A  MAI ADÁSBÓL
 
A mai adásból három dolgot  emelnék ki (nem mintha a többi nem felelt volna meg annak a színvonalnak amit elvárhatsz tőlünk):  két érdekes embert és egy olyan hagyományt, ami szorosan összefonódott  kultúránkkal.  Winter Ilona „ nyugdíjas”  Európa  és szenior világbajnok kosárlabdázó, akivel az időskori mozgás szükségességéről beszélgettünk. Értelmes, okos gondolatokat hozott fel. A másik: Nagy Vendellel készítettem  interjút a Mozdulj Közhasznú Egyesület által kiírt szavazással kapcsolatban. https://www.facebook.com/mozduljegyesulet/photos/a.289632901115205/3935851619826630
 
Itt lehet szavazni Vendelre, a képre kattintva majd a jobb oldalt egy LIKE-t nyomjatok. Hajrá Vendel!
És természetesen Pünkösd:  Kiss Ágnes és Schóbert Tamás  szerkesztésében szenzációs lett. S utána Katalin olvasott be egy nyílt levelet , amit Dancs Rózsa Kanadában élő, a Kalejdoszkóp magazin Főszerkesztője  adott nekünk felhasználásra. Összességében felemelő volt, köszönet mindenkinek, aki részt vett a mai műsorban.  Még egy jó hír, műsorunk megismétlésre kerül minden vasárnap Sydney-i idő szerint este 11 és hajnali 1 óra között a 88.5fm adón, ill. www.radiomozaiksydney.com.au
 *
Ha tetszett, kérlek osszad meg hadd terjedjen a szép szó. Természetesen hallgasd meg, mert örömed leled benne. Köszönjük.
Ezt tedd be a keresőbe: www.radiomozaiksydney.com.au
 
KÖSZÖNJÜK: ILOSVAY GUSZTÁV, ÉS ILOSVAY EGYED KATALIN,  SZERKESZTŐK!
2021.  május 23.
*****************************************
 9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT 
 
KISS ANIKÓ, ÉS KISS ERIKA : AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
 
14. fejezet. - Rajtaütés (1. rész)
 
       Sadok és barátai utazása hosszú napokat vett igénybe. Már több mint négy nap telt el azóta, hogy eljöttek Beresontól. Ez idő alatt semmi sem történt, ami igazán veszélyt jelentett volna számukra. Még Deremir is viselkedése is egészen nyugodt volt, aminek társai igazán örültek, mert ez azt jelentette, hogy Deremir kezd meggyógyulni, és hogy már nem vágyik koboldvérre. Őszintén hittek abban, hogy
ez így van. Főleg Sadok volt, aki komolyan hitt az orkrilban.
Kiss Anikó és Kiss Erika


  Egy borús, hűvös napon, Soma borúsan lépkedett társai nyomában. Amióta eljöttek Beresontól, borús érzések kerítették hatalmába, ami eddig nemigen fordult elő vele, amióta eljött Sadokkal együtt Habó-völgyből. Addig, amíg
be nem tették a lábukat a Fekete-erdőbe, hogy megtalálják Deremirt, még égett a szívében a vágy, hogy végre találkozhasson Srannal, és hogy megküzdhessen vele; de amióta kijöttek a Hegy Alatti Tünde Útról, ez az érzés folyamatosan kezdett halványulni szívében. Kahinnál érezte először – amikor azt hitték, hogy meghalt – hogy mindaz, amit eddig tettek Világfölde sorsának megmentéséért, semmi és hiábavaló volt.
       Mert, hát mit tettek eddig? Járták a vidéket. Sadokot új szövetségesek kísérték útján, ami egyrészt jó dolog volt, másfelől mi haszna származott abból, hogy annyian kísérték őt? Néhány csatában részt vettek ez igaz, de ezzel is mit értek el? Segítettek ezzel bármit is? Srant ezzel nem tudták legyőzni. Gyengült a hatalmas, most hogy tudja, Sadok elindult és barátaival együtt arra készül, hogy végleg elpusztítsa őt? Nem! Semmiképpen sem gyengült meg. Sőt ereje nőttön-nőtt, szinte mindenhol lehetett érezni a hatalmát. Egyre csak erősödött. Így hogyan állhatnának szembe vele?
       Elmennek a birodalmába? Tizenketten kiállnak ellene, s azt gondolják, hogy akkor sikerül majd legyőzniük? Ne legyenek nevetségesek! Ha Sran annyira tartana Sadoktól, már régen eljött volna, hogy maga végezzen vele, és nem küldi el hozzá a harcosait, hogy azok öljék meg. Nagyra van az erejével, nem? Bízik abban, hogy most sikerül győznie; akkor miért nem jön el hozzájuk? Miért húzódik meg a homályban? Nagyra tarja a képességeit; hát jöjjön el és harcoljon ellenük! Essenek túl az egészen. Elege volt a várakozásból. Egyszer és mindenkorra dőljön el végre Világfölde sorsa.
       A mellette haladó Krain észrevette a fiatal habó komolyságát. Ezt igen szokatlannak tartotta Soma részéről, aki bár érettebben viselkedett Tranhoz képest, de ilyen komor azért mégsem volt. Vajon mi nyomhatja ennyire a szívét? Biztos nem az időjárás véget ilyen hallgatag.
       - Mi a baj, Soma? – kérdezte Krain a fiatal habótól, aki ráemelte tekintetét. – Mi bánt ennyire? Talán elfáradtál?
       Soma hűvösen nézett előre, ami szintén szokatlan volt tőle, és ami őszinte aggodalommal töltötte el Kraint; még ha ezt nem is mutatta ki. Nem sürgette Somát; hagyta, hogy magától nyíljon meg.
       - Nem vagyok fáradt – szólalt meg Soma továbbra is előre nézve. – Legfeljebb csak lélekben. Túl sok sötét dolgot láttam, ami miatt úgy érzem, hogy régóta úton vagyok már.
       A törp-királyt megmosolyogtatta, amit Soma mondott.
       - Ezt egy kissé nehéz elhinnem – mondta Somának, aki sóhajtott.
       - Jó, nem olyan régóta, csak úgy érzem. Nem kell gúnyolódnod!
       - Egyáltalán nem azt teszem – felelte Krain. – Csak látom rajtad, hogy bánt valami. Szeretném tudni, hogy mi.
       - A késlekedés, az bánt ennyire! – válaszolta Soma hevesen. – Úgy érzem, csak egyhelyben toporgunk, és semmit sem teszünk azért, hogy elkaphassuk Srant.
       - Hogy egyhelyben toporognánk? – kérdezte Krain, aki magában ízlelgette a kifejezést, mert ezt a szót nemigen szokták használni a törpök. – Nem hinném, hogy azt tennénk. Hiszen azért vagyunk úton, hogy megtaláljuk és végezzünk vele.
       - Úton vagyunk, igen – mondta Soma megvetően. – De meddig leszünk még úton? Mikor érünk el végre Sran birodalmába?
       - Beletelik egy kis időbe, mire odaérünk. Még hosszú út vár minket.
       - És közben Sran egyre nagyobb erőretesz szert. Mi békésen vándorlunk, ő pedig mindenkit sanyargat, akit csak tud. Mi pedig túl messze vagyunk, hogy megvédhessük őket. Jobb lenne, ha rögtön itt teremne előttünk a Sötétség Fejedelme, és akkor végre harcolhatnánk ellene.
       - Szóval, erre vágysz? – kérdezte Krain. – Minél hamarabb szeretnél vele találkozni?
       - Hogy véget vessek Világfölde szenvedésének, azért akarok végre vele találkozni.
       - Gondold meg, mire vágysz – szólalt meg hirtelen Deremir, mire Soma és Krain az orkrilra emelték tekintetüket. – Arra vágysz, hogy minél hamarabb találkozhass Srannal, ami nem biztos, hogy jó lenne számodra. Lehet, nem élnéd túl a vele való találkozást, ha most hirtelen megjelenne előttünk. Ne kívánj olyasmit, ami csak a halálodat okozná. Vagy pedig szenvedést okozna neked.
       - Én csupán Világfölde Szabad Népein akarok segíteni.
       - Mint mindannyian – felelte Krain. – Tudom, úgy érzed, nem teszel eleget azért, hogy segíts Világföldén, de ne gondold, hogy így van. Azzal, hogy útnak indultál Sadokkal és Mellonnal, sokat tettél azért, hogy Világföldét megmentsd Sran gonoszságától. Eljutottál Momoróhoz és hozzám, és figyelmeztettél bennünket, hogy a Sötétség Fejedelme visszatért és újból meg akar támadni minket. És amíg úton leszünk, másokat is figyelmeztethetünk a közelgő veszedelemre, hogy időben felkészüljenek a Sran ellen vívott csatára. Hidd el, igenis sokat teszel Világfölde Szabad Akarattal rendelkező népeiért.
       - Én nem ezt érzem. Amikor eljöttem Habo-völgyből, még hittem benne, hogy jót tehetek azokért, akik nem tudják, hogy Sran ismét visszatért a világunkba, de amióta megjártam a Fekete-erdőt és a Hegy Alatti Tünde Utat, már kevésbé hiszem azt, hogy volt valami haszna annak, hogy útra keltem.
       - És ugyan miért gondolod ezt?
       - A hátráltatás miatt. Amióta eljöttünk Beresontól, egyfolytában azt érzem, semmi haszna nincs annak, hogy mi útra keltünk.
       Krain hallgatott; nem tudta, mit mondhatna Somának, aki egyre inkább azt érezte, nem volt értelme, hogy ő és Tran vagy a többi társa útra keltek azért, hogy legyőzzék Srant. Krain Mellonra nézett, hogy mondjon ő valamit Somának, amivel meg tudja vigasztalni, merthogy ő semmit se tudott volna neki mondani.
       - Mind hasonló véleménnyel vannak, akik olyan időket élnek meg, mint amilyet mi – szólalt meg az öreg mágus nyugodt hangon; Soma felnézett rá. – Valamikor Sadok is úgy érzett, ahogyan te. Ő is azt érezte, semmit sem tesz azért, hogy legyőzhesse Srant.
       - És? – kérdezte Soma kíváncsian. – Végül hogy változott meg a véleménye?
       - Nem adta fel a reményt – mondta Mellon, miközben lenézett Somára. – És elkezdett hinni magában. Ne hagyd, Soma, hogy a kétely gyökeret eresszen a szívedbe, különben a szövetség, ami létrejött közöttünk, meg fog gyengülni, és akkor a remény örökre elvész. Higgy magadban és mind abban, amit eddig tettünk. Hidd el, már azzal is sokat segítesz Világföldének, hogy eljöttél és kész vagy küzdeni a szabadságunkért. Sokan még ezt sem teszik meg.
       - Hm, na igen – mondta Deremir egy idő után. – Az ilyenek legtöbbször Sran mellé állnak, mert félnek szembe szállni vele. Ezekből lesznek a legnagyobb árulók.
       - Úgy, mint a néped? – kérdezte Soma, és az orkril lenézett rá. Arany szeme hűvösen csillogott.
       - Igen – felelte Deremir. – Sran oldalára álltak, mert azt gondolták, nem bírnak győzelmet aratni felette. Én nem voltam hajlandó behódolni neki, hát a kezére adtak. Így váltam azzá, amit most magad előtt látsz. Az ő árulásuknak köszönhetem orkril mivoltomat.
       Soma nem tudott erre mit felelni. Szomorú dolog volt az, ami Deremirrel történt. Hogy azért kellett átváltoznia orkrilrá, mert a saját népének nem volt elég bátorsága ahhoz, hogy szembe szálljon Srannal, és inkább a szolgálatába álltak, és Deremirt a kezére adták. Szörnyűséges árulás volt ez; nem csoda, ha Deremir olyan hideg volt velük.
       - De te eljöttél otthonodból – folytatta Deremir. – Felesküdtél a legjobb barátodnak, hogy segítesz neki végleg elpusztítani a Sötétség Urát, és ezzel bebizonyítottad, hogy milyen bátor vagy. Nemesebb lelkű lény vagy te, Soma, mint azok, akiket eddig ismertem. Te felnyitottad a szememet arra, hogy én is hasonlóan akartam cselekedni, mint a népem. Gyáván el akartam bújni, nem törődve azzal, hogy mi lesz Világföldének a sorsa. Ráébresztettél, hogy csakúgy menekülhetek meg, ha ismét szembe nézek azzal, aki orkrilrá változtatott. És ha én nem adom fel, akkor te se merd feladni. Igenis van értelme annak, amit eddig tettél Világföldért.
       Soma nem felelt semmit. Hálásan nézett fel az orkrilra, kinek szavai új reménnyel töltötték el a szívét. Már kezdte bánni, amiért majdnem hagyta, hogy a kétely átvegye a szíve fölött az irányítást. Nem tudta, hogy mi üthetett belé, hiszen eddig mindig bízott a küldetésük sikerében, de azok az események, amiket a Fekete-erdőben kellett átélnie a társaival, olyan érzéseket keltett fel benne, amik miatt kételyt kezdett el érezni magában és abban, hogy valaha is képesek lesznek véghez vinni mindazt, amit elterveztek, mikor úgy döntöttek, szembe szállnak a Sötétség Fejedelmével.
       De hála Deremirnek, sikerült észhez térnie időben, amiért örökre hálás lesz az orkrilnak. Hála neki most újult erővel tudott a jövőbe tekinteni, és bízni abban, hogy igenis volt értelme annak, hogy ők tizenketten útra keltek.
       - Igazad van – felelte Soma, mikor újból meg tudott szólalni. – Sajnálom, amiért kételkedni kezdtem a küldetésünk sikerében.
       - Sose bánd, Soma fiam – mondta Mellon kedvesen, miközben a habóra mosolygott. – Ifjú vagy még és tapasztalatlan, akiben ott ég a tenni akarás vágya. Megértem, amiért úgy érezted, semmi haszna annak, amit eddig elértünk.
       - Én azért ezt nem mondanám – nézett rá a mágusra Krain. – Hiszen itt van velünk Sadok, Világfölde Megmentője, kinek a jelenléte és bátorsága nagyobb reménnyel tölt el bennünket, mint bármi más a világon.
       Társai egyetértően bólintottak; igen, Sadok jelenléte nagyobb bátorsággal és reménnyel töltötte el őket, mint eddig bármi más, és amíg ő velük van és kész kockára tenni az életét Srannal szemben, nekik se kételyt, se félelmet nem szabad érezniük. Sadok nem azért fogadta el segítségüket, hogy aztán egyikük is úgy érezze, nincs semmi haszna annak, hogy ők elindultak felkutatni Srant. Soma pedig pontosan ezt tette; egy pillanatra megfeledkezett az Erdő Szellemének tett ígéretéről, ami miatt alaposan elszégyellte magát. Nem lett volna szabad kételkednie mind abban, amit eddig tettek társaival. Többé ez nem fog előfordulni.
       Bízni fog abba, hogy amit társaival együtt tesz, annak igenis van haszna. Soma lelke egészen felszabadult lett, miután ezt a döntést meghozta magában. Ismét olyan lett, mint amilyen akkor volt, amikor először fogadta meg magának és Sadoknak, hogy el fogja pusztítani Srant. Lélekben erősnek és elszántnak érezte magát. A kétely béklyóit lerázta magáról, és felszabadultan folytatta útját többi társával, akik örültek, hogy Soma ismét olyan lett, mint volt.
       Folytatják útjukat; délután a szél felerősödött, és hideg ujjai beléjük mart, hiába volt rajtuk azok a meleg kabátok, amiket Bereson adott nekik ajándékul. Északról hófelhők érkeztek meg, melyekből hópelyhek kezdtek el szállingózni. Beköszöntött hát a tél, még hacsak egy kis ízelítőt is kaptak belőle, de érezhetően megérkezett. A hobbitok lehajtották fejüket, nehogy a hó az arcukba vágjon. A hideg egészen a csontjukig hatolt, és ilyenkor alig akartak egy lépést is tovább tenni; de néhány társuk unszolására mégis sikerült tartaniuk a lépést a többiekkel.
       Estére a fák alatt vertek tábort, és ha Soma és Tran reménykedett abban, hogy a hóesés ekkorra el fog állni, tévedniük kellett. Bár nem esett akkora pelyhekben, mint délután, de azért ezeknek a kisebb hópelyheknek sem örültek igazán. Otthon, Habo-völgyben, az ablak előtt szívesen elnézegették volna, ahogy esik a hó, de most nem tudtak örülni ennek a jelenségnek. Egyáltalán nem volt kellemes érzés hóesésben tölteni az éjszakát; még akkor sem, ha tábortűz égett a közelükben. Kíváncsiak lettek volna arra, hogy az olyan képzett harcosok, mint amilyen Erethon, Deren vagy Deremir voltak, hogyan érezték magukat ebben a hidegben. Biztosan ők sem érezték jobban magukat; hiába voltak hozzászokva a mostohább körülményekhez származásuk végett. És ahogy elnézik, a törpök se érezték magukat sokkal fényesebben, mint ők; arcukon igencsak lehetett látni, hogy őket is megviseli a hűvös időjárás.
       Az éjszaka nehezen telt a társaság összes tagja számára. A hideg és a szél egyaránt besegített abban, ne tudják rendesen kialudni magukat. Az őrséget Kahin és Éhon vállalta magára, kik komoran néztek bele a téli éjszakába, miközben társaik nyugtalan álmukat aludták.
       Mellon egy öreg tölgyfának döntötte hátát, miközben mélyen gondolataiba temetkezve szívta pipáját. A tábortűz fénye, mely ott égett a közelben, megcsillant komolyan csillogó szemeiben, miközben lelkében szűnni nem akaró nyugtalanság égett. Időnként Kahin és Éhon felé pillantott, kik ott álltak alvó társaik közelében, és feszülten figyelték az éjszakai tájat, miközben ujjaik akaratlanul is fegyvereik markolatára tévedtek.
       Szóval ők is érzik – gondolta magában az öreg mágus, miközben szomorúan a mellette alvó Sadokra emelte a tekintetét. Mellon jól látta a habo arcán azt a tehetetlen fáradtságot, ami azóta jellemezte őt, amióta beszélt Beresonnal. Az öreg mágus nagyon jól tudta, hogy miről is beszélhettek egymással, ami aggodalommal töltötte el a szívét. Nem tudta eldönteni, hogy vajon Bereson jól tette-e, hogy elmondta Sadoknak mindazt, amit Sran életben maradásáról sejtettek. Ez nem olyan hír volt, amit könnyedén el lehetett fogadni; pláne olyannak, aki egész életében azért szenvedett, mert a Sötététség Fejedelme megátkozta őt az örök élet átkával, és most, hogy van egy sejtése, miért történhetett mindez, maga sem tudta eldönteni, hogy mit kéne tennie. Szörnyű és kegyetlen választás elé állította őt, ami miatt Sadoknak olyan döntést kell majd meghoznia a jövőben, ami nemcsak a saját, de a társai életére is nagy befolyással lesz, és félő, hogy ez egy olyan döntés lesz, ami akkora áldozattal jár majd, amire Sadok egyetlen barátja sem készült fel.
       Mellon fáradt sóhajjal nézett fel, és az a nyugtalanító érzés, ami sötét árnyként nehezedett a lelkére egyre csak nőt, ahogy érezte, hogy az ellenség már a közelben van. Látta, hogy Kahin önkéntelenül is egy nyilat helyez íjhúrjára, amire különösebben nem volt semmilyen oka, hiszen sehol sem látott koboldot vagy lidércharcost, ami veszélyt jelentett volna rájuk, de azért ott érezte maga körül azoknak a gonosz lényeknek jelenlétét, ami arra késztette őt, hogy kilője nyilát. Éles szemével pásztázta a környék minden árnyékát, melyek mintha önálló életre keltek volna. A levegő még fagyosabb lett körülöttük, mint eddig volt. Éhon mellette állt, és kezében megpörgette egyik kését.
       - Érezted te is? – kérdezte Éhon unokatestvérétől, aki bólintott.
       - Igen – felelte Kahin. – A közelben vannak. De hogy mire várhatnak, nem tudnám megmondani.
       - Talán nem minket keresnek – mondta Éhon, habár ebben nem volt biztos. – Az is lehet, hogy nem is tartózkodnak a közelünkben, csak mi hisszük úgy, igen.
       - Én nem vagyok ebben biztos. Figyelnek minket. Érzem, hogy így van.
       Rikoltás zavarta meg az éjszaka csöndjét, és hatalmas varjak röpültek fel a fákról, mire a két ifjú herceg felkapta a fejét, akárcsak Mellon; s most már a többiek is felfigyeltek az éjszakát megzavaró fenyegető erőre. Merthogy mások is tartózkodtak az erdőben rajtuk kívül abban egészen biztosak voltak. A varjak se röppentek volna el, ha nem ez lenne a helyzet; márpedig ők nem szoktak az éjszaka közepén csakúgy röpködni az már biztos volt.
       Arra vártak, hogy valami megmozduljon a sötétben, de nem történt semmi olyasmi, ami támadásnak véltek volna. Semmi se rezdült, csak egymás lélegzetvételét hallották. Aztán a fenyegető érzés egyszeriben megszűnt létezni, mintha csak képzelték volna a veszedelmet, és ez nemigen tetszett nekik. Tisztán érezték, hogy az Ellenség szolgái tartózkodtak a közelben; akkor meg miért nem támadták meg őket? Zavartan eresztették le a fegyvereiket, miközben a sötét tájat nézték.
       - Mi volt ez az egész? – kérdezte Tran. – Olyan, mintha csak képzeltük volna, hogy veszély les ránk.
      - Pedig nem képzeltük – felelte Mellon. – Ellenségünk szolgái a közelben ólálkodtak, de valamiért nem támadtak ránk.
      - Az is lehet, hogy visszaparancsolták őket – mondta Deren. – Vagy nem mi voltunk a célpontok.
       - Komolyan ezt hiszed? – kérdezte Kia a fejvadászra nézve. – Nekem más a véleményem. Szerintem igenis minket kerestek.
       - Akkor mivel magyarázod azt, hogy nem támadtak meg minket? Ha bennünket akartak volna elkapni, régen ránk támadtak volna, nem?
       - Akármi is az igazság, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Sran emberei a közelünkben tartózkodnak – szólalt meg Sadok, nehogy társai összevesszenek egymással. – Ami azt jelenti, hogy óvatosnak kell lennünk. Most még nem támadtak ránk, de a jelenlétünkre biztosan felfigyelhettek. Ébernek kell lennünk, ha nem akarjuk, hogy megöljenek minket. Az is lehet, hogy össze akarnak zavarni minket. Lehet, így próbálnak megtéveszteni. El akarják velünk hitetni, hogy nem ránk vadásznak, és akkor akarnának megtámadni, amikor a legkevésbé számítunk rá. Nem szabad hagynunk, hogy ellenségeink megtévesszenek bennünket. Legyetek éberek! A veszély még koránt sem múlt el!
       Ezzel mindannyian egyetértettek; éberen őrködtek hát tovább, míg mások nyugtalan álmukat aludták, amíg társaik őrködtek felettük. Az éjszaka folyamán nem érzékeltek több fenyegető dolgot; még csak meg se támadták őket, amit egyrészt szerencsésnek tartottak, másrészt értetlenséggel töltötte el őket. Valahogy nem tetszett ez az egész nekik. Jobb lesz, ha vigyáznak.
       Amint eljött a hajnal, a társaság tagjai megreggeliztek, majd folytatták útjukat. Az időjárás egy kicsivel enyhébb volt, mint tegnap, de a Napot vastag felhők takarták el. Déli irányba tartottak, hogy kijussanak az erdőből, mely Bereson otthonának határát jelentette. Körülöttük nem hallatszott más, csak a madarak éneke, melyek nem költöztek el melegebb vidékekre, és az avarban kerestek maguknak élelmet. A társaság tagjai egyre mélyebbre hatoltak be az erdőbe; az ösvény hol lejtett, hol kanyargott, hol pedig lefelé vezetett, mígnem egy gázlóhoz értek.
       Egy pillanatra megtorpantak és nézni kezdték a víz sodrását, mely nyugodtnak tűnt, de egy habónak biztosan erős lett volna. Nem maradt más választásuk, mint átkelni rajta. Mielőtt Sadok reagálhatott volna bármit is, Deremir felkapta őt a hátára, és sebesen belegázolt a fagyos vízbe. Az orkril nemigen törődött a víz hidegével, ami ráadásul a csípőjéig, ha ért. Sadok szorosan kapaszkodott belé, egészen addig, amíg át nem értek a túlpartra, és az orkril letette a habót a földre.
       Ugyanezzel a módszerrel jöttek át a folyón Soma és Tran. Őket Erethon és Deren hozta át a vízen. Aztán sorban a többiek is átkeltek a túlpartra. Vizes ruhájukban fáztak egy kissé a hideg időben, de nem volt idejük arra, hogy egy ilyen semmi dologgal foglalkozzanak. Majd megszáradnak útközben. Felesleges lett volna tábort verniük csak azért, hogy megszárítkozzanak. Továbbmentek, maguk mögött hagyva a gázlót, és egyre csak haladtak előre. Több mérföldet gyalogoltak le, mikor estére végre megálltak pihenni.
       Soma és Tran elmentek száraz gallyakat gyűjteni a tűzrakáshoz, míg Deren és Erethon vadászni voltak el. Deremir is elment valahová, a többieket nem nagyon érdekelte ez, mivel úgy voltak vele, hogy az orkril azért ment el, hogy szétnézhessen egy kicsit a környéken. Deren és Erethon visszatértek a vadászatból, a vacsorát pedig Sadok és Kia készítette el társaiknak. Néhány óra elteltével Deremir is visszatért hozzájuk, és látták rajta, mennyire ideges és sápadt volt. Ujjairól vöröslő vért nyalogatott le, amitől társai megdöbbentek. Miféle vért vett ez magához?
       Deremir nem törődött társai nézésével; távolabb ment tőlük, és egy kidőlt fatörzsre ült le, és mélyen gondolataiba temetkezett. Bajtársai látták rajta, hogy milyen különösen viselkedett. Vajon mi lehet vele? Csak nem az a baja, hogy régóta nem vett magához koboldvért? Hát mégsem sikerült legyőznie vérszomját?
       A törpök mind hidegen méregették az orkrilt. Megvolt a maguk véleménye arról, amit Deremir tett azzal a lénnyel, aminek a vérét vette, de nem szóltak egy szót se. Mellon se vette le a tekintetét az Elátkozott Harcosról, kinek energiájából nagyon is jól érezte azt a visszafojtott vérszomjat, ami már napok óta kínozta őt. Az a szörnyű szomjúság, ami egyszerre volt kínzó és fájdalmas számára, olyan kínokat okozott a testének, hogy egyszerűen alig bírta ki, ne vadásszon le minden olyan élőlényt, aminek vére valamelyest csillapíthatott volna szomjúságán. Sárga szemei elkínzottan és fáradtan csillogtak, ami azt jelentette, koránt sem sikerült csillapítania szörnyű éhségét, ami egyáltalán nem jelentett semmi jót. Az, hogy az orkril ilyen állapotba került nagyobb veszélyt jelentett, mint eddig bármi más a világon. Nem lehetett tudni, hogy hol és mikor fog előtörni belőle elfojtott orkril mivolta, ami aztán olyan pusztítással fog járni, amihez Sadok egyetlen társa sem volt hozzászokva.
       Tran és Soma meg se mertek mozdulni, nehogy Deremir felfigyeljen rájuk és megtámadja őket; merthogy az a veszély, hogy esetleg rájuk támadjon, igenis fennállt. Krain fagyos tekintettel tartotta szemmel a szenvedő orkrilt, aki egész testében remegett.
       - Ha ránk támad, nem fogok kegyelmezni rajta – mondta a törp-király hűvösen. – Megszabadítom attól a kíntól, ami kínozza őt.
       Sadokra nézett, mintha tőle várt volna engedélyt arra, hogy végezhessen Deremirrel. Sadok némán nézett maga elé, miközben magában nagyon sajnálta az orkrilt.
       - Ha megtámad, azt csinálhatsz vele, amit csak akarsz – mondta Sadok Krainnak. – De addig hagyd békén Deremirt.
       - Hagyja békén? – kérdezte Dwan gúnyosan. – Nézz csak rá, mennyire szenved attól, hogy nem juthat koboldvérhez. Már odáig vetemedet, hogy valami mást kapott el és szívta ki a vérét, csak azért, hogy csillapítsa éhségét. Vagyis ez azt jelenti, hogy bármikor ránk támadhat.
        - De nem támadott – felelte Sadok. – Elment és valami mást kapott el, ahelyett, hogy a mi vérünket vette volna.
       - Viszont az a valami megérdemelte, hogy az ő vérét vegye? – kérdezte Deren. – Senki sem érdemel ilyen halált. Csak merje megközelíteni Trant, én magam fejezem le a nyomorultat.
       - Hagyjátok őt békén! – kelt hirtelen Kahin az orkril védelmére, ami meglepte társait. – Így csak még nehezebb számára elviselnie ezt az állapotot. Hogyan küzdjön saját maga ellen, ha nem bízunk meg benne? Társunkká fogadtuk őt, hát szavazzunk neki bizalmat, és ne éreztessük vele azt, hogy mennyire nem bízunk benne.
       Kia tisztelettel nézett Kahinra. Tudta, miért vette védelmébe Deremirt; mert ő maga tudja a legjobban azt, milyen érzés az, ha valaki nem képes elfogadni valaki mást olyannak, amilyen volt. És ahelyett, hogy bizalmat adna neki, még ellenszenvet is tanúsít irányába. Kahin pedig az ilyen viselkedéstől irtózott a legjobban. Ezért védte meg Deremirt, és nem másért.
       - Kahinnak igaza van – szólalt meg Mellon. – Hagyjuk Deremirt békén, és adjunk neki esélyt arra, hogy bizonyítson nekünk. Eddig hű társunknak bizonyult. Ne most kezdjünk el kételkedni benne.
       Krain az orkril felé sandított.
       - Akkor mihez kezdjünk vele? – kérdezte. – Mi van, ha nem sikerül legyőznie orkril mivoltát? Ha veszít önmagával szemben, akkor pusztítani fog, abban biztosak lehettek.
       Ekkor olyasmit láttak, ami egyszerre döbbentette meg és borzasztotta el őket: Deremir a saját alkarjába mart fogaival. Szemében a fájdalom és az őrület egyszerre keveredett. A társaság tagjai mind felálltak helyükről, és nem tudták eldönteni, hogy most fegyvert rántsanak ellene vagy se.
       - Deremir! – mondta Sadok, hátha hangjával sikerül észhez térítenie az orkrilt, aki a szemeláttára marcangolta saját karját.
       Végül Deremir nem bírta tovább. Felállt helyéről, és mint a villám, sebesen elinalt a fák között. Alakját elnyelte a sötétség. Társai mind döbbenten néztek utána.
       - Deremir! – kiáltott utána Sadok, de választ nem kapott rá. Sűrű csend honolt az erdőben, míg végül fájdalmas kiáltásokra lettek figyelmesek. Megborzongtak, ahogy rájöttek arra, hogy Deremir valami kegyetlenséget csinál éppen.
       - Drain nevére, mit művel ez? – kérdezte Éhon. – Az erdő lakóit mészárolja!
       - Utána! – mondta Mellon. – Ne feledjétek, ez az erdő még mindig Bereson otthonának a közelében van. Ha észreveszi, hogy Deremir mit művel, azonnal végezni fog vele!
       - Nem fogja, mert én magam fogom őt megölni! – mondta Krain. – Hiba volt velünk jönnie! Nincs helye közöttünk olyannak, aki ártatlan lényeket kezd el mészárolni!
       Mielőtt bárki bármit is reagálhatott volna arra, amit a törp-király mondott, Krain szemfényvesztő gyorsasággal a fák közé vetette magát. Eltökélte magában, hogy mindenáron végezni fog Deremirrel.
       - Apám! – kiáltotta Éhon, és Dwannal együtt apja után eredt.
       Sadokot letaglózták az események. Nem számított ilyesmire. Hát hiába való volt minden, amit az Erdő Szelleme tanácsolt Deremirrel kapcsolatban? Lehet, hogy az Erdő Szelleme tévedett, és mégsem kellett volna megbíznia Deremirben?
       - Gyerünk, Sadok! – fogta meg Erethon a habó, kezét. – Utánuk kell mennünk. Még nem juthattak messzire.
       Sadok kábultan hagyta, hogy a bérgyilkos Mellonnal és Somával együtt bevezesse az erdő mélyére, hogy megkeressék és megállítsák Deremirt. Kahin és Kia pedig együtt indultak el megkeresni társaikat, hátha időben meg tudják őket állítani, mielőtt valami esztelen dolgot művelnének. Főleg Krainért aggódtak, akiről tudták, eltökélte magában, hogy mindenáron végezni fog Deremirrel.
       A törp-király sebesen haladt a fák között. Kék szemében elszánt gyűlölet csillogott, miközben Deremir nyomait követte. Nem volt nehéz megtalálnia azokat, hiszen az orkrilnak egyáltalán nem állt szándékában eltűntetnie mindazt a szörnyűséget, amit az erdő lakóival tett. Mindenhol vér és széttépet állatok maradványai hevertek a földön, ami miatt Krainban egyre csak nőt a gyűlölet Deremir iránt. Ujjait erősen kardja markolatára fonta, minek fénye hidegen megvillant az erdő sötétségében. Maga mögött érezte fia és Dwan közelségét, kik kétségbeesetten próbálták utolérni őt, de nem igazán törődött velük. Eltökélt szándéka volt végezni az orkrillal, aki eddig csak szerencsétlenséget és bánatot okozott a számukra, mióta hozzájuk csatlakozott, de ennek most vége. Ha megtalálja azt az átkozott vérszívót egyszer és mindenkorra végezni fog vele. Nem fogja hagyni, hogy veszélyt jelentsen másokra és azokra, akiket barátként tisztelt és szeretett. Ha Sadok eddig nem volt képes arra, hogy megölje őt, akkor majd megteszi helyette; és még hálás is lehet neki, amiért megszabadítja a világot ettől az Elátkozott Harcostól, kinek létezése eddig csak átok volt Világfölde összes Szabad Népére nézve.
       Krain hamarosan egy tisztáshoz ért, minek közepén ott állt Deremir. Az orkril mellett halott állat teteme feküdt, minek vérét nemrég szívta ki, és most úgy állt ott, mint aki nem tudja, hogy mit művelt az előbb. Ujjai korábbi áldozatai vérétől voltak mocskosak; szája, melyet most nem fedett fásli, vöröslő vértől volt maszatos.
       Az Elátkozott Harcos kábult döbbenettől nézett maga elé, mint aki nincs tisztában azzal, hogy korábban ártatlan lényekre támadt, hogy vérükkel csillapítsa átkozott szomját, ami miatt mérhetetlen gyűlölet és megvetés kezdett el érezni maga iránt. Elvesztette az eszét, ráadásul a társai előtt, akik bizalmat – vagy legalábbis olyasfélét próbáltak – tanúsítottak irányába, és az ő szemük láttára kezdte el az erdő lakói vérét venni, hogy így csillapítsa kínzó éhségét.
       Lenézett vértől mocskos ujjaira, és szemeiben fájdalmas lelkiismeret-furdalás kezdett el csillogni, amiért képes volt ártatlanokat gyilkolni, amit eddig soha sem tett meg. Ökölbe szorította ujjait, és mérhetetlen undort kezdett el saját maga iránt érezni. Egy szörnyeteg volt; egy alattomos vérszívó, kinek létezése bűn volt ezen a világon. Sran tökéletes bosszút állt rajta, amiért nem ölte meg, hanem orkrilrá változtatta. Ez sokkal nagyobb büntetés volt az ő részéről, mintha a halálát okozta volna. Gyilkos szörnyeteggé vált, aki mások vérére szomjazott; és most ártatlan lényeket gyilkolt le. Csalódást okozott társainak; főleg Sadoknak, akinek felesküdött, hogy szolgálni fogja őt. Cserben hagyta a hobbitot, aki Világföldét akarta megmenteni.
       Ám ekkor megérezte a mögötte álló veszélyt; kivonta kardját és sebesen hátrafordult, hogy megvédje magát; és éppen idejében tette ezt, mert kardjának éle egy másik karddal találkozott össze, maga előtt pedig Kraint látta meg, ki fagyosan nézett fel rá. Deremir meglepődött, mikor meglátta a törp-királyt. Nem ő rá számított.
       - Krain – mondta Deremir. – Miért vagy itt?
       - Nem jöttél rá? – kérdezte Krain, miközben Deremirt nézte. – Azért vagyok itt, hogy megöljelek téged.
       Deremirnek még csak reagálnia se volt ideje; Krain szétválasztotta kardjaikat, majd újból megtámadta az orkrilt, kinek sikerült újból kivédenie támadását. Éhon és Dwan akkor értek a tisztásra, amikor ők ketten harcolni kezdtek. Bár Deremirnek több tapasztalata volt a harcban, mégis ő volt az, aki hátrányba került Krainnal szemben; ez talán azért is volt, mert nem akart ártani neki. Éhon és Dwan csak álltak, és nem tudták, mitévők legyenek. Közbe avatkozzanak vagy ne? Hiszen lássák, hogy Deremir nem akar ártani Krainnak.
       Éhon elővette egyik kését, majd váratlanul a két harcoló fél közé hajította azt, amivel így szétválasztotta őket. Krain fia felé fordította tekintetét, aki szikla szilárdan állt előtte, és nem ijedt meg apja tekintetétől, melyből csakúgy sütött az indulat.
       - Ne avatkozz bele, Éhon! – mondta Krain izzó haraggal, majd Deremirre emelte tekintetét. – Végezni fogok ezzel a nyomorulttal. Egyszer s mindenkorra véget vetek a kínjainak.
       - De Sadok nem akarja, hogy végezz vele! – mondta Éhon keményen, és most az egyszer, szembe szegült apja akaratával. – Azt mondta, csak abban az esetben ölheted meg, ha minket támad meg.
      - Ártatlanokat gyilkolt, fiam! – felelte Krain, és egy pillanatra se vette le tekintetét Deremirről, ki se megmozdulni, se megszólalni nem akart. – Meg kell bűnhődnie ezért.
      - Csak minket akart megóvni – szólalt meg ismét Éhon, aki tudta, ha most nem sikerül meggyőznie apját, akkor Krain végezni fog Deremirrel; merthogy az orkril hagyni fogja magát vele szemben, az már biztos volt. Éhon látta, amikor apja először megtámadta, hogy nem akart ártani neki. Inkább hagyni fogja, hogy Krain végezzen vele, de nem fog ártani a törp-királynak.
       - Apám, lehet, hogy erdei állatokat ölt meg, de ezt azért tette, mert önmagától akart megóvni minket – folytatta Éhon. – És most is ezt teszi. Nem használja ellened az erejét.
       Krain nem felelt; arca nem mutatott érzelmeket, ám Éhon tudta, sikerült elbizonytalanítania apját avval, amit az előbb mondott. Felbátorodott hát, és tovább beszélt:
       - Most is csak áll, és nem áll szándékában megtámadni minket. Amikor rátámadtál, akkor is csak védekezett és nem támadott vissza. Biztosan feltűnt neked is.
       - Csillapította szomját, azért nem akart megölni minket – mondta Krain fagyosan. – Ne védelmezd őt, Éhon. 
       - Az Erdő Szelleme bízik benne – felelte Éhon. – És, mert Ő bízik benne, Sadok is bizalmat adott neki. El kell fogadnod, hogy Sadok magunk közé fogadta.
      - Fogadjam el? – nézett Krain fiára. – Nézz végig rajta! Vértől mocskos, ami még meg se száradt rajta! Így néz ki az, akiben meg lehet bízni?
      - Ne ítélkezz felette elhamarkodottan! Ő Sran ellensége és nem a miénk.
       Kraint nem érdekelte, amit fia mondott; döntésre jutott: méghozzá azt döntött el, hogy mindenképpen végezni fog Deremirrel. Keményen megszorította kardja markolatát, és elindult Deremir felé, hogy végezzen vele. Az orkril csak állt; meg sem próbált védekezni. Krainnak majdnem sikerült elérnie őt, mikor váratlanul egy fekete nyílvessző repült el kettőjük között.
       Krain abban a pillanatban megállt, és tekintetét abba az irányba emelte, ahonnan a nyilat kilőtték. Feszülten várakozni kezdett, miközben nézte a sötétséget, ahonnan a veszélyt sejtette. Éhon és Dwan elővették fegyvereiket, Deremir szeme pedig vörösen felizzott, ahogy orrát megütötte az ismerős szag, mely nyomban felforrasztotta a vérét.
       A fák közül alakok bontakoztak ki. A bajtársak megszorították fegyvereik markolatát, miközben nézték az előbukkanó lidércharcosokat, kiknek szemében gonosz fény izzott. Egyikük, aki sokkal magasabb volt társaihoz képest, és akin látszott, ő lehetett a parancsnokuk, előrébb lépett, és kegyetlen szemével végignézett Krainon és társain.
       - Hol van Sadok, a habó? – kérdezte oly vérfagyasztóan, ahogyan csak egy lidércharcos tud beszélni.
       - Fogalmunk sincs – mondta Krain megvetően. – De, ha tudnánk, se mondanánk meg nektek.
       - Azt mondod, nem mondanátok meg? – kérdezte a lidércharcos gúnyosan, és a többi lidércharcos hűvösen felnevetett. – Nem baj. Megtaláljuk őt anélkül, hogy bármit is mondanátok nekünk.
       - Ahhoz előbb meg kell ölnöd minket – mondta Dwan. – Ha rajtunk áll, nem találjátok meg Sadokot. 
       - Mi azt a feladatot kaptuk, hogy találjuk meg Sadokot és vigyük el Urunk színe elé. Társaival pedig végezzünk, mivel rájuk nincs szüksége.
       Éhon szárazon elmosolyodott, majd váratlanul elhajította egyik kését, mely az egyik lidércharcos torkába fúródott. Az holtan esett össze, amit a többi lidércharcos izzó gyűlölettel nézett végig.
       - Talán azt gondoltátok, meg fogunk ijedni, ha ezt mondjátok nekünk? – kérdezte Éhon gúnyos hangon. – Mi nem olyan harcosok vagyunk, akik könnyedén megijednek néhány lidércharcos fenyegetésétől, akiket maga Sran küldött el utánunk, hogy levadásszák és fogságba ejtsék egyik társunkat. Nem fogjuk ezt hagyni nektek.
       Éhon Deremirre nézett.
       - Menj és keresd meg Sadokot! – mondta az orkrilnak, aki megdöbbent azon, amit a törp-herceg mondott. – Mi hárman megpróbáljuk feltartóztatni ezeket. A te erődre sokkal inkább szüksége van Sadoknak, mint a miénkre.
       Deremir habozott; nem szívesen hagyta volna magára társait, akik hárman állnának ki olyan lidércharcosokkal szemben, akik legalább százan, ha voltak. Roppant túlerővel rendelkeztek, és az ellenük való harc felért egy öngyilkossággal. Éhon látván az orkril habozását, váratlanul Deremirre kiáltott:
       - Indulj már! – kiáltotta Éhon. – Sadoknak szüksége van rád!
       Deremir egy pillanatig még állt, majd sebesen futva elindult. A lidércharcosok hagyták, hogy elmenjen; ő tőle tartottak a legjobban, mivel érezték rajta a friss vér szagát és azt, hogy még mindig nem sikerült csillapítania vérszomját. Miután Deremir eltűnt a fák közt, Éhon, Krain és Dwan egyedül maradtak a lidércharcosokkal szemben. Mindhárman felkészültek a harcra, mely hamarosan be is következett, ahogy a lidércharcosok elindultak feléjük. Az erdőt csatazaj töltötte be.
       Kahin és Kia még mindig Kraint és Deremirt próbálták utolérni, amikor egyszer csak Kahin megállt, és feszülten az erdő hangjait kezdte el hallgatni; Kia észrevette lemaradását, mire a lány megállt és felé fordult.
       - Mi a baj? – kérdezte Kahintól, aki érezte a közelben ólálkodó veszedelmet.
       - Valami van az erdőben – mondta Kahin, miközben előhúzta kardját. – Valami veszélyes.
       - Deremir? – kérdezte Kia, mivel másra nem gondolhatott, ami fenyegető lett volna rájuk nézve.
       - Nem. Az ereje másokra jelentett veszélyt és nem ránk. Ami ránk les, az a sötétségben rejtőzik.
       Most már Kia is megérezte azt, amit Kahin érzett. Kifeszítette íját és Kahin mellé állt. Halálos csönd ereszkedett rájuk; semmi se rezdült, még a szél is elállt. Valami megvillant a sötétben, mely pörögve közeledett Kahin felé; Kia azonnal felismerte: egy kobold-fejsze volt. Kia ellökte a fiút, mielőtt a fejsze elérhette volna, de közben érezte, hogy a fejsze az ő karját sebzi fel. A lány nem foglalkozott a sebével; felállt és újból kifeszítette íját, majd lőtt. A nyíl egyenesen egy kobold torkába fúródott bele, ki holtan terült el a földön, minek látványa azonnal felbőszítette társait, kik akkor jöttek elő a fák közül, mikor Kia nyila keresztül hatolt társukon.
       Kahint váratlanul érte a koboldok felbukkanása. Nem értette, hogy ezek mit kereshetnek itt, hiszen biztosan megérezték Deremir tombolását, ami miatt egyetlen kobold se merészkedett volna ide önként, de ezek a dögök mégis megtették. Valami más csalhatta őket ide, ami miatt vállalták azt a kockázatot, hogy szembe találják magukat azzal a lénnyel, ami a legnagyobb veszélyt jelentette rájuk nézve. De vajon mi lehetett az, ami miatt képesek voltak ekkora kockázatot vállalni? Hamarosan meg is meg is kapta rá a választ, amikor az egyik kobold megszólalt mocskos nyelvén.
       - Merre van Sadok? – kérdezte a kobold rémes nyelvezetén. – Mondjátok meg, hogy hol van!
       Kahin és Kia nem feleltek. Eszük ágában sem volt megmondani az igazat ezeknek a férgeknek, akik egyre dühösebbek lettek, amiért nem válaszoltak nekik.
       - Büdös férgek! – mondta a kobold gyűlölettől fröcsögve. – Ha nem mondjátok el nekünk az igazat, kínok között fogtok vallani arról, merre találjuk meg Sadokot.
       - Tévedsz – mondta Kahin hűvösen. – Ti lesztek azok, akik kínok között beszéltek arról, miért akarjátok megtalálni őt.
       - Nem tudsz minket megijeszteni, mocskos félvér! Az orkril nincs a közelben, így nem tud megvédeni titeket tőlünk. Kettőtöknek pedig nincs semmi esélye arra, hogy legyőzzetek minket.
       - Tényleg? – kérdezte Kahin gúnyos mosollyal az arcán. – Uratok igencsak alábecsül minket, ha azt gondolja, olyan koboldokat küld a legyőzésünkre, mint amilyenek ti vagytok.
       Az koboldok feldühödtek a fiú pimasz beszédétől. Kahin csak gúnyosan mosolygott; minél inkább feldühödnek, annál inkább nem figyelnek fel arra, hogy micsoda ellenfél is volt ő valójában; merthogy Sran nem tájékoztatta őket arról, hogy ő a fehér láng hatalmát birtokolja, az már biztos volt. A koboldokat mindig is szívesebben áldozta fel, mint a lidércharcosokat, ezért nem szokta őket fontos részretekről tájékoztatni. Őket csak figyelem elterelés céljából küldhette ide; persze nem bánta volna azt se, ha a koboldok végeztek volna velük.
       - Mindjárt nem lesz ekkor a szád, te mocskos korcs, ha a gyomrodba mártom a késemet! – mondta a kobold-vezér fenyegetően.
       - Akkor ne csak a szád legyen nagy – felelte Kahin. – Gyere, és kapj el!
       A kobold-vezér megvető undorral nézett végig a fiatal hercegen. Lenézte őt, amiért félvérnek született; éppen ezért nem is tartotta őt veszélyesnek. Előrántotta kardját, aminek fénye mocskosan megvillant a sötétben, majd Kahin felé kezdett el rohanni. Az ifjú herceg nem várta meg, hogy a kobold-vezér közelébe érjen. Szemfényvesztő gyorsasággal emelte fel kardját, melynek fehér fénye úgy világított az éjszakában, mint a legtisztább csillagfény, melyet nem szennyezett be egyetlen gonoszság sem, majd a kardot hirtelen valamilyen különleges erő kezdte körülvenni.
       A koboldok mind döbbenten vették észre a kardból áradó fehér lángokat, amik most sokkal nagyobbak és halálosabbak voltak, mint legutóbb, és ez Kiának is feltűnt. Csak nem azért van ez így, mert Kahin megküzdött Nuzaggal? De nem volt ideje ezen gondolkodni, mert Kahin azonnal a kobold-vezérhez iramodott.
       Mielőtt a nyomorult felfoghatta volna, mi az, amit látott, addigra késő volt; Kahin egyetlen vágással lefejezte őt, amit a többi kobold döbbenten nézett végig. Még mindig nem fogták fel, hogy pontosan mi is történt vezérükkel. Csak nézték a fiú kardját, melyből fehér láng áradt ki, melyet csakis a leghatalmasabb varázserővel rendelkező tünde-királyok és tünde-királynők voltak képesek használni. A koboldok rájöttek arra, hogy Kahin nem közönséges félvér volt: valódi tünde-királyok vére csörgedezett ereiben, ezért volt képes használni ezt a rendkívüli képességet.
       A koboldok nem tudták, hogy mitévők legyenek. Uruk azért küldte őket, hogy találják meg és hozzák el neki Sadokot, azt a habót, akinek sikerült legyőznie őt. Azt gondolták, hogy könnyű lesz számukra elvégezni ezt a feladatot, hiszen elvileg közönséges halandók voltak ellenfeleik. Akik talán veszélyt jelentettek rájuk az az orkril és a mágus volt. Hogy lehetséges, hogy Uruk nem szólt nekik arról, hogy ez a félvér a fehér tűz hatalmával bír? Így hogyan találják meg Sadokot? Merthogy ez a mocskos vérű korcs habozás nélkül végezni fog velük, abban biztosak voltak. De ha üres kézzel térnek vissza Urukhoz, akkor maga a Sötétség Fejedelme fog végezni velük. A korcs legalább gyors halált adott volna meg nekik, míg Uruk nem ezt tette volna.
       Így hát a koboldok nem sokáig haboztak. Inkább vállalták, hogy szembenéznek a fehér tűz hatalmával, semmint hogy meghátráljanak, amivel feldühítették volna a Sötétség Fejedelmét. Rátámadtak Kahinra és Kiára, kik szintén nem haboztak. Heves küzdelem tört ki köztük és a koboldok között, akik elszánták magukat a végsőkig tartó harcra. Mert inkább szembe szálltak Kahin erejével, semmint hogy megszegjék Uruk parancsát, aki egyre csak arra várt, hogy megkaparintsa magának a habót, aki megmentette Világföldét attól, hogy végleg leigázza.
       Deren egy újabb lidércharcost vágott le Hasító Hollóval, mely már csurom vér volt. Mögötte Tran köveket gyűjtött össze, és azokat dobálva találta el a lidércharcosokat és koboldokat, akik egyre többen voltak. Hirtelen támadtak rá Derenre és Tranra, akik Deremirt és Kraint keresték. Nem számítottak arra, hogy majd ellenséges haderővel találják szembe magukat, akik eléggé elszántan küzdöttek. A fiatal fejvadász újabb két lidércharcost vágott le, miközben arra vigyázott, nehogy egy is megközelítse Trant. Ezek a dögök pontosan tudták, mikor kellett rájuk támadniuk. Szépen megvárták, amíg szétszélednek, és akkor csaptak le rájuk. Jobban kellett volna vigyázniuk, hiszen korábban érezték, hogy a közelben tartózkodnak. Hiba volt külön válniuk.
       Ez is amiatt a nyomorult vészívó miatt van. Miért nem fékezte meg magát? Most miatta volt az, hogy ezek a férgek rájuk támadtak; merthogy Deren biztos volt abban, hogy a többieken is rajtaütöttek ezek az ocsmány dögök. Csak tudná, hogy mit akarhatnak elérni azzal, hogy rájuk támadtak? Milyen célzattal voltak itt? Viszont azt is tudta, hogy egyedül nem tud ennyi lidércharcossal és kobolddal elbánni. Tran pedig lehet, sokat fejlődött amióta tanítani kezdte, de még ő se lenne képes ilyen létszám ellen harcolni. Valahogy biztonságba kéne őt juttatnia.
       - Gyerünk! – kiáltotta Deren. – Fussál! Keresd meg Sadokot!
       Tran mesterére nézett, és nem értette, miért kéri őt arra, hogy elmenjen. Tekintete találkozott mestere szigorú pillantásával, ami miatt végre megértette, hogy biztonságba akarja tudni őt, és hogy azért kérte, menjen el, mert így talán meg tud menekülni. Tran nem habozott sokáig, megfordult, majd olyan gyorsan, ahogyan csak tudott, futni kezdett. Néhány kobold a nyomába eredt, de Deren gyorsan beérte őket, és kíméletlenül levágta az ocsmány fajzatokat. Nem fogja hagyni, hogy ezek a nyomorultak elkapják Trant. Megpörgette Hasító Hollót, és újabb harcosokat vágott le. Időt akart nyerni Trannak, hogy időben megmeneküljön és találja meg a többieket. Remélte, sikerülni fog neki.
       Újból fölemelte fegyverét, mikor váratlanul két nyíl fúródott alkarjába. Azonban nem volt ideje ilyesmivel törődni. Amíg képes állva maradni, addig harcolni fog ellenük. Ő fejvadász volt, és amíg lélegzik, megvédi Trant. Megesküdött Sadoknak, hogy ezt fogja tenni, és be is fogja tartani. Nem fogják maguknak megkaparintani. 
 
Folytatjuk.
*****************************************
 10. BEMUTATJUK - BŐHM ETELKA VERSEIT 
 
BŐHM ETELKA:TAVASZ ILLATÚ HAIKU CSOKOR
 
cseresznyevirág
hullajtja szirmait - mint
haiku könnyét....
 
havasi gyopár
büszkén tekint az égre -
hegycsúcsok éke....
 
Szépséges arcod
virágsziluettje, itt
ragyog szívemben....
 
pillangók tánca -
tavasz édes varázsa,
égi jelenség...
 
szélgyerekek is
hancúroznak ébredő
virágszirmokon....
 
szívem zsongása
születő gondolatok
édenkertje lett....
 
virágba borult
szerelmünk fája - kettőnk
tavasza éled...
 
csendes csengettyű
csilingel csalogatón -
csalogány csacsog....
 
Violinkulcs a
nyitja, hegedű húrján
csendülő dalnak....
 
dallamok húrját
pengeti telihold, éj
csöndje átölel...
 
*
Májusi szerelem...
 
Te vagy a csillagom az égen,
Te vagy ki izzik szívem melegében.
Téged látlak a napsugárban,
Tavasz összes illatában...
 
Hangod a dalos pacsirta,
Simogatva átölel,
Ha jő a hajnal, trilláival
A napot kelti fel...
 
Én vigyázom álmod hogy békés legyen,
Szellővel simogatom arcod s rá csókot lehelek ,
Amerre jársz lépted alá teszek
Tarka virágszőnyeget..

***************************************** 
 11. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL 
 
VÉGHELYI JÓZSEF: FILMKRITIKA?
 
Dowton Abbey margójára
 
  Az ember már csak úgy van, a TV sorozatokkal is, mint a szerelemben szokott lenni: meglátni és megszeretni, vagy meglátni és megutálni egy pillanat műve volt. Persze előfordul semleges pozíció is: egyszerűen nem veszek róla tudomást...Ez az utóbbi érzésem támadt, amikor valamelyik kereskedelmi csatornán kezdtem nézni egy angol sorozatot a Dowton Abbey-t. No - gondoltam magamban - , még egy élvezhetetlen, dögunalmas sorozattal leszünk gazdagabbak. Ez persze ízlés kérdése, de akik már megették a kenyerük javát, azok szinte a címből is kitalálják már, hogy miről fog szólni az egész produkció! Nagy meglepetést ezúttal sem vártam, ám be kell ismernem, hogy nagyot tévedtem...
Véghelyi József


Sajnos a kereskedelmi csatornákon összeöntik a minőségi műsorokat - elnézést a kifejezésért - a moslékkal. Így aztán a legtöbb esetben kellő óvatossággal kezd bele az ember valamelyik sorozat nézésébe. A brazil, a mexikói, argentin stb. "Izaura" intellektusú sorozatok nálam eleve tiltó listán vannak. Tudom, hogy sok nézője akad ezeknek is, de engedtessék meg nekem - a tolerancia 
jegyében - , hogy ezekről meg legyen a saját elítélő véleményem.
Olvastam valahol, hogy a TV-knek nem olyan műsorokat kell sugározni, amit a nézők akarnak, hanem olyanokat amilyeneket akarniuk kellene! Ez ugyebár nem ugyanaz! Nem kell feltétlenül kiszolgálni az alul-iskolázott, bárdolatlan, erőszakra éhező egyedeket. Igenis a műsorszóró médiáknak a szórakoztatáson kívül ildomos lenne komoly nevelő jellegű műsorok közvetítése is.
Engem legalább is igen zavar, a gátlástalan pénzhajhászás, a nézőszám növelésének kényszerítő elvárása a befektetők részéről. Ezek mellett a bántóan sok reklám csak hab a tortán...! Mindegy, hogy mit sugároznak, csak minél több néző legyen, még ha az alantas elvárásokat is kell kiszolgálni.
És akkor útjára bocsátottak egy új sorozatot, a címbeli Dowton Abbey-t. Számomra kicsit idegesítően, zavaróan kezdődött a történet. Az első részt kellő érdektelenséggel néztem végig, ez volt nekem az értékelhelyezés időszaka. Nem is volt szándékomban a többi részt végignézni, ám két rész közötti 24 órában volt időm "rendet rakni" a fejemben...!
Feltettem magamban a kérdést: mit is láttam én tulajdonképpen az első részben?
Anélkül, hogy a film egész történetét leírnám, legyen elég annyi, hogy 1912-ben kezdődik egy angol arisztokrata család mindennapi életével. Amennyiben valaki megfelelő figyelmességgel nézte akár csak az első részt is, az megfigyelhette, hogy itt messze másról is szó van, mint a napi életvitelről.
Hiteles tájékoztatást kaptunk a száz évvel ezelőtti Anglia társadalmi, erkölcsi állapotáról. Ez a keresztmetszet feltárta a figyelmes néző előtt az angol arisztokráciától kezdve egészen a legalsó néposztályig terjedő társadalmi struktúra leglényegesebb elemeit. A bemutatott történet arra tanított, hogy a főnemesség tagjai között is ugyanúgy voltak emberileg gerinces, humánus gondolkozású típusok, mint jellemtelen, hozományvadász naplopók is. Ettől semmiben sem különbözött az egyszerű emberek jellemrajza sem. Úgy éreztem, hogy társadalom alfája és ómegája között csupán a vagyoni helyzet, és az ebből adódó műveltségi  szint volt az eltérő,  ahogy ma is van. A színészek kiválóak, hitelesek voltak.
Ettől a felismeréstől még nem persze lettem gazdagabb. Figyelmesen tanulmányozva a sorozat többi részét is fokozatosan kirajzolódott bennem az akkori Angliára jellemző - számomra igen fontos - közös társadalmi tulajdonság: az emberekre jellemző erkölcsi tartás és a feltételek nélküli hazaszeretet!
Igen, ezek nagyon fontos tulajdonságai egy társadalomnak! Hiányuk esetén szinte a működésképtelenségig torzulhat egy ország. Szándékom nem egy társadalom-filozófiai értekezés elindítása, csupán azzal foglalkozom, ami a sorozat kapcsán eszembe jutott. Meglehet, hogy az igazság egészen más, de számomra ezek a gondolatok indukálódtak, miközben a műsort nézem.
A sorozat a Titanic katasztrófájával kezdődik és az első világháborúba való belesodródással folytatódik. Látszólag egy főúri család és személyzetének életét, mindennapjait ismerhetjük meg. A szereplők egyéni öröme és bánata kivetítődik az egész Angol társadalomra, mintegy tükörképe a korabeli viszonyoknak.
 
Mint nyugdíjas tanár elgondolkodtam azon, hogy milyen is lehetett az akkori Anglia oktatási rendszere? Hogy voltak képesek arra, hogy szinte egy emberként védjék meg a hazájukat rangtól, beosztástól, vagyoni helyzettől függetlenül? Közhelynek tűnik, hogy az oktatás minden időben stratégiai ágazata egy társadalomnak. Az akkori oktatás láthatóan ezt jól megoldotta. Valószínű, hogy nem szőtték át az oktatási rendszert a különböző "izmusok" pókhálói. Tették amit kellett: Anglia és csakis Anglia érdeke volt a legfontosabb. A bajban szinte eltűntek a rangbeli, vagyonbeli különbségek, és az a frontharcok során is megmaradtak: a hazát meg kell védeni az idegen támadás ellen! Ilyen átkozottan egyszerű képlet volt ez!
 
Mint említettem, tanár voltam, s 37 évig tanítottam egy szak-középiskolában amely a rendszerváltás után néhány évvel - eléggé el nem ítélhető módon - fokozatosan gimnáziummá alakult át. Mondtam is az akkori igazgatónak, hogy nem lesz ennek jó vége, mert ennyi gimnazistára nincs szüksége az országnak. Kik fognak majd dolgozni, ha a munkásgenerációk nyugdíjba mennek? Nemes egyszerűséggel azt válaszolta, hogy ő csak utasítást hajt végre, a többi nem az ő dolga...!
Hát igen! Megint egy világot megváltó, egyedül üdvözítő pedagógiai "díszlépés-váltás" következett. A második világháború után Magyarországon mindig volt egy ügyeletes, egyedül üdvözítő oktatási szisztéma, amelyet többnyire az állampárt kultúrkorifeusai eszeltek ki nagy magányukban. Nemzetről, hazafiságról, erkölcsről persze sohasem esett szó az iskolákban. Még emlegetni sem volt szabad anélkül, hogy ne sütötték volna rá valakire az irredenta, nacionalista és hasonló jelzőket. Az internacionalizmus meg már a csapból is ömlött. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy az oktatásban is szolgáljunk ki egy nagyobb testvér érdekeit! Nem a hazánk érdekeit, hanem másét! Így aztán évtizedeken át szó sem lehetett az iskoláinkban erkölcsi és hazafias nevelésről sem!
De bocsánat! Nem voltam teljesen korrekt, mert "szocialista hazafiságról" szabad volt beszélni, sőt kívánatos volt. Bár nyitott szemmel jártam a világban, még sem találkoztam soha "szocialista hazafival" a pályám során. Követelmény volt továbbá a "minden oldalúan fejlett szocialista embertípus" kinevelése is! Ám amikor a fő ideológusok rájöttek arra, hogy ez megvalósíthatatlan, akkor megelégedettek volna a "sokoldalúan fejlett" változattal is...!
Hát, ilyennel sem találkoztam életem során. Akkoriban értetem meg, hogy miért nem állítottak köztéri szobrot az "ismeretlen szocialista embertípusnak". Egyszerű: nem létezett ilyen ember, és mire ez az idea megvalósulhatott volna, addigra szép csendesen összeomlott a világ legfejlettebb szocialista közösségi társadalma...! Egy pofon, vagy puskalövés nélkül! No comment!
 
Mára ott tartunk, hogy a sok vargabetű után végre lehetőségünk lett gatyába rázni az oktatásunkat, és nem egy bukott eszme képviselői próbálják individualizálni fiataljainkat... Az általuk elképzelt oktatási szisztéma csúfosan megbukott, még ha ők ezt nem is ismerik el! Már pontosan lehet tudni, hogy az általuk preferált oktatási metódusokkal mivé vált volna hazánk erkölcsi, ideológia állapota. Voltunk már részese egy hatalmas bukással végződő történelmi kísérletnek. Ideje végre saját kezünkbe venni hazánk dolgait, hogy a polgár ne csak más népek jólétét, szabadságát irigyelje, hanem büszkén vállalhassuk ezer éves történelmi múltunkat, és keresztény hagyományainkat, s ezekre építve nevelhessük a jövő generációját erkölcsi tartásra és hazafiságra! Tudom, hosszú lesz az út vitákkal, ellendrukkerekkel kikövezve, de mégis vállalnunk kell, ha emelt fővel, nyílt tekintettel szeretnénk járni-kelni egyenrangú tagként az európai népek között.
 
Folytatjuk a történeteket.
***************************************** 
 12. ELBESZÉLÉS 
 
Márkus Katalin: Nagyapák
 
  A viaszos vászonnal leterített konyhaasztalnál, egymással szemben ültek. Az asztal közepére tett üvegkancsóban arany színű bor csillogott. Mihály papa háromnegyedig töltötte az előtte lévő poharakat és Gyula papa elé tolta az egyiket. - No akkor Isten-Isten! - emelte poharát koccintásra. Gyula papa is  emelte poharát, 
- egészségünkre nászuram.
Márkus Katalin

Gyula papa kortyolgatva ízlelgette a finom nedűt, és elismerően csettintett nyelvével,  - egykettőre üres lett a pohara. Mihály papa 
csak egyet kortyolt, majd  poharát az asztalra tette.
Annak ellenére, hogy szőlősgazda volt, nem volt nagy borivó.
Nótázni, mulatni szeretett, de azt szokta mondani, ahhoz nem kell 
sokat inni, hogy valakinek jó kedve legyen. Most is saját borával
kínálta nászurát, a finom oltvány borral, amely a legutóbbi
borversenyen aranyérmes lett...
Gyula papának is volt szőlője, direkt-termő noha, és pár tőke otelló, valamikor még az apósától örökölte. Sokat nem foglalkozott vele, 
nem nagyon értett a szőlőhöz. Kapálás, metszés, kötözés a napszámosok és az asszonyok dolga volt. Egyszer-kétszer ugyan lepermetezte, de szüretkor egybe szedette a fekete szőlőt a fehérrel. Ezért a bor színét sem lehetett egyértelműen meghatározni. Azt mondta, akinek nem tetszik a bor színe, ne igya, több marad őneki.
Gyula papáról tudni kell, hogy saját bevallása szerint, negyven éves kora óta nem ivott vizet. Laza fröccsel kiváltotta a napközbeni víz ivást. Reggel pálinkás kávéval, este pár pohár borral intézte el a fogmosást. Hihetetlen, de idős korában is egészséges, majdnem teljesen hiánytalan fogsorral dicsekedhetett.
No, ez a fajta fogmosás hiába izgatta a gyerekei, majd az unokái fantáziáját, nekik nem volt szabad utánozni...
A két öreg ritkán beszélgetett egymással egy-egy kancsó bor mellett, mert olyanok voltak, mint a tűz és a víz. Mindketten más-más szemmel látták a világot, különböző társadalmi rétegbe születtek, ezért kevés közös témájuk akadt. Látszatra békésen elvoltak egymással, de ha Gyula papa egy kicsit többet ivott a megszokottnál, akkor bizony nem mindig passzolt a szó. Mihály papát nem nagyon tudta kihozni a sodrából, mert Ő ilyenkor egyszerűen felállt az asztaltól és otthagyta a kötözködő nászurát.
*
  Mihály papa maga volt a megtestesült nyugalom. Egyenes tartású, hófehér hajú és bajuszú, ízig-vérig paraszt ember, aki nem szaladgált fölöslegesen, de reggeltől estig szorgalmasan és kitartóan végezte a napi feladatait. Pár hold földjén és a szőlőjében gazdálkodott, nem voltak gazdagok, de tisztességesen megéltek belőle. Aztán jött az államosítás, földjeit, kevés erdőjét, elvették. A tsz-ben éjjeliőrként alkalmazták, elfogadta mert nem volt más választása. Szőlőjében vigasztalódott, szerencsére az megmaradhatott. 
Idős korában már kevesebbet tudott dolgozni, így volt ideje könyvet olvasni, rádiót hallgatni. A televízióval is gyorsan megbarátkozott. Szerette a filmeket, a vetélkedő műsorokat. Csak azt sajnálta, hogy a "régi öregek" ezekről a jó műsorokról lemaradtak. Naponta hálát adott Istenének, hogy ő megérhette ezt az élményt, pedig kevésen múlt, hogy az első világháborúból soha ne térjen haza...
Még nem volt húsz éves, mikor berukkoltatták katonának. Doberdónál megsebesült, ellőtték a bal kézfejét.
Sokszor elmesélte történetét, amikor az orvos tintaceruzával körberajzolta bal alkarját, a másnapi műtét előtt.  Az üszkösödésnek indult kézfejet akarta levágni. Ő erélyesen tiltakozott.
 - Paraszt vagyok! Egy kézzel nem tudom megfogni az eke szarvát!
Az orvos egy darabig győzködte, majd látta, hogy semmire sem megy vele, kezével legyintett egyet és otthagyta.
 - Makacs paraszt, mondta a mellette levő szanitécnek, - pár nap és meghal...
Mihály papa nem halt meg. Azt mondta, erős hite, és az élni akarása tartotta életben. Pár nap múlva az üszkösödés megállt, ujjai ugyan eldeformálódtak, egyik a másikra csavarodott,  mint a fák gyökerei, de megmaradt a keze. Szinte minden paraszti munkára tudta használni.
Nyitott szemmel követte és figyelte a világ változását. Paraszt őseitől nagy tudást örökölt, és tovább adta annak, aki tanácsot kért tőle. Őrá nem illett  a "buta paraszt" jelző, mint ahogy a legtöbb paraszt emberre sem. Okosabbak voltak Ők némelyik tanult embernél.
Hitét soha nem tagadta, sőt egy negyed évszázadig világi elnöke volt a helyi egyháznak. Semmi előnye nem származott belőle, hátránya annál inkább. De, valahogy mindig úgy alakult, hogy a legreménytelenebb helyzetből is megszégyenülés nélkül ki tudott keveredni.
*
  Gyula papa, még öreg korában is fürgén tekerte biciklijét, így rótta a falu utcáit. Fekete haján nem fakított az idő, de erősen gyérítette.
Városi iparos család egyetlen fia volt, akit elküldött az apja messzi idegenbe, hogy tanulja ki a szakma csínját-bínját, és mesterlevéllel a zsebében térjen haza. Ő boldogan ment, az ismeretlenbe, mert szerette a kihívásokat, a bohém életet, a csinos lányokat. Elmondása szerint, nem egyszer menekült mindenét hátrahagyva, a haragos apa elől. Ilyenkor, a déli országokban jó szolgálatot tettek fürge lábai.
Végül, pár év elmúltával hazatért, és tanult mesterségében dolgozott az apja mellett.  Az egyik városközeli faluból nősült, a falu első gazdájának lánya lett a felesége. A városban maradtak, kényelmesen elfértek szülei házában. Jó módban éltek, de ezért a jó módért sokat kellett dolgozniuk. Zsófi mamával szépen megvoltak, egymás után születtek a gyerekek, és úgy tűnt minden szép és kerek.
A békés éveknek sajnos véget vetett a második világháború, és az azt követő évek. Oda lett a városi ház, és vele együtt a kényelmes életet biztosító üzletük. Szülei, a kisajátítás után, a szintén jól megnyirbált szőlőbirtokuk présházában húzták meg magukat. Gyula papa pedig családostul kiköltözött falura az apósáékhoz.
Ott sem volt rózsás a helyzet, mert az apósáéktól is elvették a földeket, az erdőket. Kulák listára kerültek. Valahogy megúszták a kitelepítést, de a házuk egy részét lefoglalták a kitelepítetteknek. Nehéz, embert próbáló évek következtek. Gyula papa Istenbe vetett hite megingott, más tanokban kezdett el hinni...
Becsületére legyen mondva, családját nem erőltette, hogy kövessék. Elöljáróitól ezért bőven kapott fenyítést, mert nem nézték jó szemmel, hogy felesége és gyermekei vasárnaponként eljárnak a templomba. Ő soha nem ment velük, mise idejét a falu kocsmájában borozgatva töltötte.
Az ötvenes évek elején ismerkedett meg, és került közel egymáshoz Mihály papa fia, és Gyula papa lánya. A fiatalok szerelmét sokáig mindkét család ellenezte, de végül is belátták, hogy  jobb elfogadni, mint elveszíteni a gyerekeket. Az első unoka érkezése aztán meglágyította a nagyszülők szívét.
Ha ritkán is, de családi eseményekkor, ami eleinte a keresztelő volt, találkoztak egymással a nagyapák. Kint a falu utcáin, az illendőség kedvéért köszöntötték egymást, de beszélgetést ritkán kezdeményeztek. Öreg korukra kezdtek megváltozni, de ez már nagyon tiszavirág életű volt.
Mindketten a nyolcvanas éveik vége felé távoztak el az élők sorából. Elsőnek az idősebb Mihály papa, majd pár évvel később követte őt Gyula papa. Életük majdnem egy évszázad hosszáig tartott, sok szép, vagy kevésbé szép, megélt történeteiket elvitték magukkal, melyeket sajnos, senki sem jegyzett le.
Mára már a gyerekeik is jobblétre szenderültek, csak az unokák emlékeiben élnek tovább a Nagyapák.
 
2021.
***************************************** 
 13. NOVELLASOROZAT 
 
SZILÁGYI ANITA: Széttört jegygyűrű
Romantikus dráma (IV.rész)
 
Hanna nagyon sokat dolgozott egész héten nem bánta, hogy végre eljött a hétvége. Több műszakba járt, és kollégáját is pótolnia kellett, aki szabadságon volt két munkafolyamatot vitt egyszerre. Hazaérve nem volt kedve főzni nagyon úrrá lett rajta a fáradtság. Bement a fürdőbe vett egy meleg zuhanyt majd letisztította az arcát és szomorúan látta, hogy az elmúlt hét kemény munkája nyomokat hagyott rajta szeme beesett volt, és karikás. Nem volt kedve semmihez bebújt az ágyba pihenésre vágyott semmi másra, abban a percben úgy érezte. Kicsit elaludt, mikor a kapucsengő hangjára lett figyelmes. Szíve hevesebben kezdett dobogni kissé megijedt ki lehet az este nyolc után?
 
- Szép Estét Hanna! Hanna megismerte Krissz hangját megnyugodott.
- Helló Krissz!
- Hanna, nem zavarlak?
- Nem, dehogy csak kicsit fáradt vagyok.
A városban koncert lesz nem lenne kedved velem eljönni meghallgatni? Valami régi retro zenekar játszik.
- Oké, Krissz. Kicsit összeszedem magam és egy fél óra múlva indulhatunk.
 
Hanna felkapott egy farmert hozzá kardigánt feltűzte haját kicsit kisminkelte magát a szeme alatti karikát némiképpen elfedte. Fáradt volt, de nem akarta megsérteni a fiút, hogy nem megy el vele koncertezni. Fél óra múlva szólt a
kapucsengő. Hanna
Szilágyi Anita
 dinamikus léptekkel lesietett és megcsapta a kellemes tavaszesti illat, ami a kiskertből 
áradt már nem is érezte magán annyira az elmúlt hét fáradalmait. Krissz megvette a jegyeket. Mire leértek a városba már készülődött a zenekar elég nagy tömeg 
gyűlt össze.
 
- Hanna kicsit sápadtnak tűnsz. Rendben van minden?
- Igen, csupán kifárasztott az elmúlt hét.
- Kapjunk be valami gyors kaját biztosan jót tenne neked.
- Oké, egy csirkés hambi.
- Krissz megvette a két csirkés hambit és üdítőt leültek a gyorsétkezde teraszára és gyorsan bekapták.
 
Ismerős dallam csendült fel Hannának felcsillant a szeme. Gyere Krissz menjünk a színpad elé azt hiszem szuper esténk lesz. Hanna kedvenc retro zenekara lépett fel ismert minden számukat sőt kívülről tudta. Megálltak a színpad közelében és Hanna először dudorászott majd Krisszel az ismerős dallamok hallatára egy hangosabban, és jobb kedvvel énekeltek. Hannába visszajött az erő nem érezte már magán a fáradtságot örült, hogy nem mondott nemet a fiúnak és itt lehet ezen a fergeteges koncerten. Nagyon jó hangulatban töltötték el a koncertet szinte végigénekelték az egészet. Hannának sugárzott az arca és életvidám volt. Ezt szerette látni Krissz, mikor a lány ilyen jókedvű már nem is volt sápadt. Este megijedt, mikor átment hozzá annyira fehérnek látta azt hitte komolyabb baj van vele. Olyan éjfélre értek haza elköszöntek a kapuban Krissz megölelte Hannát búcsúzáskor.
 
- Vigyázzon magára szomszédasszony! nehogy lebetegedjen kivel fogok akkor ilyen jót bulizni legközelebb?
- Rendben van, Krissz. Igyekszem vigyázni magamra többet fogok pihenni. Szuper este volt nagyon jól éreztem magam. Köszönöm neked.
 
Hanna bement a házba még mindig az ismerős dallamok csengtek a fülében jókedvűen dudorászott idejét sem tudja mikor volt utoljára koncerten talán két éve Márkkal, de most nem akart a fiúra gondolni. Ahhoz túl jól érezte magát Krisszel, hogy bármi más a gondolataiban legyen mint ez a fenomenális hangulatú koncert. Hanna szép emlékekkel a szívében aludt el aznap este. Kipirult arcán kerek mosollyal.
   Márk és Petra nagyon sokat dolgoztak Madridban közeli barátjuk lett az ottani cégvezető sok hasznos információt gyűjtöttek össze, amit az otthoni cégnél fognak fejlesztési projektként bemutatni. A dolgozókkal is egészen jól összebarátkoztak, ha idejük volt bekapcsolódtak a közös munkába. Szomorúsággal töltötte el Márkot, hogy két hét eltelt a külföldi munkából. Más volt ez a két hét, mint az otthoni, hiszen így több időt tudott Petrával tölteni már-már olyan lett a lány számára, mintha élettársa lenne. Márk felhívta Petrát együtt szeretett volna vele vacsorázni  gondolta elfogyaszthatnak egy finom pezsgőt kicsit megünneplik, hogy két hete együtt vannak a tengerparti városban. Bár Márk számára ünnep volt minden perc, amit Petrával tölthetett. Várakozott az étterem teraszán, mikor a feltűnően magas szőke lány megjelent nem tudta levenni róla a szemét haja kibontva szeme sugárzott csinos nyári ruha volt rajta, ami még jobban kiemelte kifogástalan alakját.
 
- Szép estét kolléganő!
- Szép estét Márk! – Petra szeme csillogott.
Elfogyasztották a vacsorát átbeszélték az aznapi munkafolyamatot, ami a cégnél volt. Aztán Márk mélyen Petra szemében nézett.
- Kérdezni szeretnék tőled valamit.
- Bátran kérdezz Márk! – válaszolta Petra
- Mondd, hogy lehet egy ilyen kifogástalan nőnek, mint Te nincs párja? Márk tudta, hogy ezt a kérdést már egyszer feltette a lánynak , de a lány akkor kitért előle.
- Nagyon szomorú történek ez Márk. Egy éve meghalt a párom autóbalesetben, ezért nem akartam róla beszélni neked, mert ez számomra nagyon fájó pont, amit a mai napig nem tudtam kiheverni.
Összeütközött egy kamionnal és a szalagkorlátnak csapódott sajnos azonnal meghalt a kocsi totálkáros lett. Nem tudom felfogni, hogy következhetett be, mikor egy rutinos sofőr volt. Petra szemében könnyek szöktek arcára mély szomorúság vetült ki.
- Drágám! ne izgasd fel magad hagyjuk a történetet, bocsáss meg, hogy rákérdeztem, és kíváncsi voltam. Márk már bánta, hogy szóba hozta.
- Semmi baj Márk- tudom kíváncsi voltál rá.
 
Aznap este kicsit keserű szájízzel kortyolgatták a pezsgőt és ha tudta volna Márk ilyen érzékenyen érinti a lányt kérdése fel sem tette volna pezsgőbontás előtt. Most először érzett szégyenérzetet a lány irányában. Csendesen elkortyolták a pezsgőt. Még beszélgettek kicsit aztán Petra hamar felment a szobájába. Fent a szobában előtört belőle a sírás, hiába mutatta magát erősnek de azt, hogy balesetben meghalt a párja soha nem fogja tudni feldolgozni. Azért is dolgozik ilyen sokat minél hamarabb elfeledje a történteket. Elővette Ákos fényképét színtiszta kék szeme nevetett vissza rá ekkor még jobban zokogott. Majd a párnája mellé helyezte volt párja fényképét és aznap éjszaka így aludt el.
 
Hannának jókedvűen telt a következő hét hiszen a hétvégi koncert járt a fejében teljesen fel volt tőle turbózva egyre többször hallgatott zenét, ami visszahozta a jókedvét. Eljött a hétvége egész héten nem látta Krisszt hétköznap sosem zavarta most először érezte a lány, hogy hiányzik neki a fiú, nem lehet….először eltolta magától a gondolatot aztán de….de….rá kellett döbbenjen, hogy megkedvelte a fiút. Gondolt egy merészet átmegy Krisszhez és meghívja bográcsozni a kerthelyisége ideális kerti főzésekhez. Átment Krisszhez először bátor szaladt elé aki, örömmel fogadta körbeugrálta és alaposan össze is kente nadrágját. Krissz arca is felderült, mikor meglátta Hannát
 
- Hanna!- de nagyon örülök neked jó, hogy átjöttél.
- Krissz!- megszeretném kérdezni tőled, van-e kedved átjönni bográcsozni hozzám?
- Örömmel teszem mit vigyek?
- Csak magadat! Na, oké jöhet bátor is.
 
Krissz és Hanna gondosan előkészültek a főzéshez zöldségeket, sárgarépát, burgonyát tisztítottak húst vágtak össze. Krissz vitt át egy üveg vörös bort jól lehűtötték, majd vacsora után elfogyasztják. Felfűszerezték a gulyást beletettek minden hozzávalót és lassú tűz mellett főzték. Közben nagyon sokat beszélgettek az elmúlt hétről hogy telt Hannának és Krissznek, hiszen egy hete nem találkoztak.
Egyre jobban érezte Hanna Krissz társaságában magát tetszett neki a fiú kedvessége, figyelme.
Elfogyasztották a vacsorát, ami nagyon finomra sikerült. Aztán felbontották a vörösbort virágillat, langyos szellő, kellemes tavaszesti hangulathoz mindent adott volt, úgy gondolták. Krissz hosszan nézte a lány törékeny termetét mégis volt valami benne talán a szeme a kisugárzása ami Krisszre hatott egyre jobban megkedvelte Hannát. Megölelte a lányt. Végigcirógatta az arcát, olyan bájosan kislányos volt. Feltűzött haja még jobban kiemelte arcformáját. Finoman megcsókolta először a nyakát, hiszen nem fedte most haj aztán arcát majd gyengéd csókot lehelt ajkára. Hanna teste teljesen megborzongott. Most döbbent rá, hogy mennyire nagyon hiányzott neki a gyengédség, mit az elmúlt hónapokban nélkülöznie kellett. Hiányzik neki a törődés szeretet , amit csak egy férfitól kaphat meg. Óvatosan kibontakozott Krissz öleléséből, bár még szívesen időzött volna karjaiban.
Elfogyasztották a bort ezután a közeledés után mindketten tudták többé nem tudnak úgy tekinteni egymásra , mint egy jó szomszédra. Bátor lábaiknál feküdt nyugodtan. Egyszerre felnevettek, mikor látták az első csóknak volt egy külső szemlélője a hűséges kutyus. Krissz elköszönt Hannától.
A lány boldogan tért a hálószobájába hosszú idő óta most először érezte újra, hogy boldog.
 
Folytatjuk.
***************************************** 
 14. EMLÉKKÉPEK 
 
Csomor Henriett: Emléktábla helyett
 
 2021. március 26-án, a covid oltás második injekciójára mentünk anyuval. A kanyargós erdei úton Kövestetőnél, amikor szemem betévedt Csomor János erdész egykori kunyhója felé, melyet mára már csak egy földkupac jelez, hogy valami lehetett ott, elérzékenyültem, mint mindig, ha a nagyapám szóba kerül. Id. Csomor János erdész volt az én nagyapám, akinek keze munkája sok-sok évig dicsérte a kis fakunyhóját. Ő itt élte dolgos munkanapjait, ebben az egyszerű kunyhóban, amelyben egy ágy, s egy asztal is volt. Itt ebédelt, s ebéd után öt percre álomra csukta szemét. A papírmunkáit is itt csinálta meg.
 
Csomor Henriett
Hirtelen fájdalom járja át szívemet, s el is mondtam anyunak. "Tudod anya, olyan kár hogy a papa kunyhója nincsen feltüntetve sehol se. Vagy nincs egy emléktábla kunyhója helyén, hogy:
Egykor itt állt id. Csomor János erdész kunyhója. Megnyugvás lenne a jelzése, és ha tehetném meg is csinálnám."
 
"Tudom" - válaszolta anya. "Az újabb térképeken fel van 
tüntetve." - mondta anya. "Csak eltűntek a térképeink, s nem 
tudom megmutatni." - jegyezte meg anya. A régi időkben a kövestetöi buszmegállót mindig Csomor kunyhónak jelezték ki.
Ezt is anya mesélte érdekességképpen. Mindig is szerettem,
ha apai nagyapám történeteiről beszélgettünk.
 
Drága nagyapámat gyermekkorom első négy évében ismerhettem csak. De tudom, és érzem, hogy nagyon szerettük egymást. Erről mesélnek a sárguló fényképek, örökké velem maradt szívem rejtekén.
"Na nem baj, majd este megnézem a neten." - válaszoltam.
 
Hajtott a kíváncsiságom, beírtam a Googleba: Csomor János erdész. Csodák csodájára kidobta, engedtessék meg, hogy szó szerint idézzem. Számomra nagy öröm volt, a magyar digitális helynévtárban ennyit találtam róla: "Csomor-kunyhó. Magyar nyelvű helynév, Magyarországon Baranya megye, Hosszúhetény településén.
 *
Információk a helyről és a névről:
Őrkunyhó, mely a nevét készítőjéről, Csomor János erdészről kapta. Adatai 1974: Csomor-gunyhó É." Gondolom ez a nagy É, biztos az évet jelenti. Nagyon meghatódtam, hogy pont születésem évében jegyezték be a kis kunyhóját. Nekem mindig kis kunyhó marad, amióta az eszemet tudom, azóta így hívom. Azon a helyen érzem igazán erősen a jelenlétét. Hiszem, hogy ez azért van, mert ő szerette volna megmutatni nekem az erdő szépségeit. Bizonyára nem tudhatta, hogy bejegyezték gúnyhóját, amit nagyon sajnálok, mert úgy gondolom, beteg napjait bearanyozta volna a tudata, keze munkáját megörökítették az utókornak. Még ha a kis kunyhó
egy idő után elkorhadt, a neved örökre fennmarad drága nagyapám, amíg világ a világ.
 
2021. március 27.
***************************************** 
 15.VERSRŐL VERSRE 
 
VERSVÁLOGATÁS  I.P.STEVE ÍRÁSAIBÓL
 
Elengedés
 
Sóhaj száll a lenge széllel,
meg sem áll, tör fel az égbe,
a lelked fájó reménye.
Elszabadult, talán végleg.
 
A sóhaj valamit tépett
szívedből, mi neked édes
s átváltozott halványkékre.
Száll, tovább, a magas égben.
  



 *
Pegazus tollaihoz
 
Itt nincs trófea, se oklevél,
még egy kis jutalmat se remélj!
Itt nincs semmi érdek, nincs esély,
hogy lepottyan egy kitüntetés.
 
Nem kerülsz nyomtatott évkönyvbe,
neved se száll feljebb léggömbbel
és nem is dicsérnek az égig,
kik az írásaid megnézik.
 
Több glória-vadász tovább állt,
látva a céljának hiányát.
Ki csak ezért jött, most figyeljen,
drága idő, kárba ne vesszen!
 
Itt az elkötelezettség él,
nemzetünk örökszép nyelvéért
s az önzetlen írás bentről jön,
olykor kitöréshez dörömböl.
 
Olvasok. Nem a nevet nézem,
de nem is az ismeretséget!
Megtudhatod, mit értékelek :
az írót és alkotó embert!
 *
Budapest
 
Ahol születtem, éltem,
mégis egy nap elmentem
s őrzöm szívemben.
  *
Jó reggelt!
 
Az ébredésed
legyen ma kedves, édes,
köszöntlek téged!
  *
A hét
(Rímkufüzér)
 
Hétfő
 
Munkába tartva
ez a hét első napja.
Fel viadalra!
 
Kedd
 
Hétköznapokban
a második a sorban,
mit még pár folytat.
 
Szerda
 
Olyan semleges.
Munkanapok közepe
s unalmas lehet.
 
Csütörtök
 
Jó a gondolat,
de csütörtököt mondhat,
ha ez egy rossz nap.
 
Péntek
 
A várt nap végre!
Ha a munkának vége,
buli estére.
 
Szombat
 
Nagy bevásárlás,
majd pihenés, lazsálás
és sok vidámság.
 
Vasárnap
 
Együtt a család.
A szeretetszertartás
a hit, a vallás.
 
***************************************** 
 16. BEMUTATUNK EGY KANADAI, 
 MAGYAR FACEBOOK CSOPORTOT 
 
Nagy Vendel köszöntője a Facebookon a „Megszólalok Magazinban” és a Hungarian Treasures  oldalén!
2021. április 30.
 
Kedves író, olvasó magyar barátaim!

Nevem Nagy Vendel és Szekszárdon élek.
Még nincs egy hete, hogy Magyarországon hallgattam egy magyar nyelvű Ausztráliai  rádió adásában, hogy Kanadában létezik egy magyar nyelvű Facebook oldal, ahol várják a  világon bárhol élő magyarok írásait, ételeinek leírásait, magyar hagyományokat, fotókat, képek  megosztását, és történelmi érdekes eseményeket, ma is élő hagyományokat, valamint egyáltalán bármit , amit az óhazáról lehet, és kell tudnia azoknak akik bárhol is éljenek a  földgolyónkon.
  Pár nap múlva már regisztráltam is az oldalukon, hogy én is  hozzájáruljak írásaimmal, verseimmel ennek a  csoportnak a munkájához.
Nagyon kedvesen fogadtak, szinte pár percen belül, és máris reagáltak felrakott írásaimra.  Hálás vagyok mindezért, és reményeim szerint sok mindent megtudhatok a  kint élők örömeiről és bajairól, s  én pedig tudósíthatom őket az itthoni történelem, és kultúra alakulásáról, mindannyiunk okulására, és örömére.   Bíztatok mindenkit arra, hogy regisztráljanak  az oldalra, és vegyenek részt a  csoport munkájában.
Vannak olyanok, akik itthonról költöztek ki Kanadába, vagy bárhová is, hiszen az interneten manapság már nincs távolság, és szívesen hallgatnának , olvasnának magyar szavakat, és tán néha könny is szökhet a szemükbe. Sokan vannak olyanok, akik már valahol más országban születtek, és szeretnének megtanulni magyarul, hogyha eljutnak az óhazába, személyesen hallhassák, láthassák , és értsék azt, amit tudni lehet hazánkról.  Kérek mindenkit, hogy lehetősége szerint, kövesse a  csoport munkáját.
Ismerkedésre, és nyelvtanulásra is jó.  Én  magam írásaimat szeretném bemutatni versek, könyvek, formájában, mivel már csak ezzel foglalkozom, és szakácskönyveimből  a  régi, hagyományos, magyaros ételekkel szeretném ínycsiklandozóvá tenni az ottaniak gasztrokultúráját  az „Ízes történetek” sorozatommal.  Mindenkinek hasznos kutakodást kívánok.   Egyebet nem mondhatok. 
Köszönettel: Szegzárdi Nagy Vendel
..........................................
 
Alább némi bemutatkozás  tőlük: MAGYAR KINCSEK - KANADA  2021. április 29.
 
Agi Keseruu - MatidáricgdihttSouciposusngfsc auoS3re0.,d 16f:u32  ·

Magyar Kincsek Csoportszabályzat

Üdvözlöm ezt a csodálatos csoportot!
Mindenekelőtt... csak azért mert egy csoportban vagyunk, nem jelenti azt, hogy el kell fogadnod a baráti kéréseket, vagy válaszolni a privát messengeren való személyes beszélgetésre.. és soha ne adj személyes infót....
A legtöbb ember kedves, de vannak emberek, akik nem lehetnek itt a megfelelő okok miatt... A beszélgetéseknek itt a csoportban kell lenniük, hogy mindenki lássa.... LEGYÉL VIGILANT! (legyél éber!)
Politika NINCS  ( friss és jelen) - Rasszizmus - Antiszemitizmus - Bullying - Névhívás - Durvaság - Go Fund-me oldalak - Borostyán Figyelmeztetések - Hiányzó emberek jelentései - Snide gúnyos hozzászólások - Támadó vagy bántó megjegyzések
Felhívjuk a figyelmet: ebben a csoportban nem engednek semmilyen állatvágásról / vadászatról készült képeket / videókat. Az állatok eladása nem megengedett.
Ez a csoport a Magyar Kincsekről szól... amit szeretünk a magyarban, Magyarországon. Szeretnénk, ha mindannyian megosztanátok a szeretteiteket.. a történelmet, az embereket, a hagyományokat, az ételeket, a Családi fotókat stb... mindent, amit Magyar Kincsnek tartotok. Nem itt kell politizálni, Borostyán figyelmeztetések, hiányzó emberek, NORR a most zajló problémák,... ez a csoport egy hely, ahol élvezni lehet. Saját személyes oldalaid vannak, hogy olyan témákat ossz meg, amelyek nem tartoznak ide. Nem engedjük, hogy ezt a csoportot a döntéseink miatt sértegessék és sértegessék. A szabályainknak nem megfelelő bejegyzések eltávolításra kerülnek, és azok a tagok, akik azt hiszik, hogy megváltoztathatják a dolgokat itt, fontolják meg a távozást, vagy majd magunk távolítjuk el őket. 
Elég nehéz figyelemmel kísérni ezt a csoportot.... Ezért kérjük, értsétek meg a döntésünket, és ha van olyan okotok, ami iránt szenvedtek, indítsatok saját oldalt, vagy kövessetek egy másikat, ahol változtatni tudtok, mert itt nem engedélyezzük.  Az adminisztrátori jóváhagyással időnként kivétel lehet. Annak is oka van, hogy nincs megosztás gombunk, ez a csoport PRIVÁT.
Aki nem felel meg ezeknek a szabályoknak, értesítést kaphat, jóváhagyhatja a bejegyzéseit, mielőtt ténylegesen közzéteszik... vagy a tagot értesítés és magyarázat nélkül eltávolíthatják és letilthatják.
Ha látsz valamit, ami nem stimmel, kérlek, jelentsd. Amikor dupla (ugyanaz) posztolás történik... az elsőt megtartjuk, és a többieket tanácsadás nélkül töröljük.
Van néhány bejelentő poszt, amit az oldal tetején mutatnak. Mindig elérhető.. könnyű megtalálni a közleményekben.
Eladás: Ha eladnád magyar nyelvű dolgaidat, posztold ebben a csoportban, de posztolnod kell a Magyar Kincsek Eladó oldalunkon is (tehát kérlek, csatlakozz)
https://www.facebook.com/groups/419429572503829
*
... Nem engedjük a póló posztjait, árusítását / bögrék / totes / facemaskok vagy bármilyen új áru magyar szlogenekkel vagy dizájnnal, tömeges gyártás nem lehetséges  egyik csoportunkban sem. Ezt a jogot fenntartjuk csoport tulajdonosként. Minden eladási posztnak meg kell lennie $$, a helyed és a vevő fizet a szállításért... nincs privát üzenet az infókért.. csak az eladás végleges befejezéséhez.
Ha szeretnéd népszerűsíteni az oldaladat, vagy valaki másét, akkor ezt az Adminisztrátoroknak kell jóváhagyni... és ellenőrzés után -ha minden rendben - csak akkor hagyunk jóvá, ha a tényleges oldal ezt a csoportot reklámozza.
Ez a csoport zártkörű..... tehát nincs MEGOSZTÁS gomb... Adunk  egy kis segítséget, hogyan csináld:
HA EGY KÉPET VAGY EGY KOMMENTET SZERETNÉL MEGOSZTANI.. MERT NINCS MEGOSZTÁS GOMBUNK.. Így csináld: kattints a képre.. majd ha újra megnyílik... használd az egered és a jobb kattintás Képen... A lehetőségek fel fognak bukkanni és megnyomják a COPY-t... majd menj a saját oldaladra... menj egy új posztra és jobbra kattintasz, és megjelennek a lehetőségek és nyomd meg a pasztát... a kép pár másodperc  ugyanezt megteheted a leírásért.. Másold és illeszd be... egyszer az oldaladon megoszthatod ott és akivel csak akarod
HA EGY HIVATKOZÓ POSZT.. csak kattints a posztra, ami általában átirányít az eredeti oldalra... egyszer ott rendszerint találsz egy Facebook ikont, és onnan megoszthatod.
EGY ILYEN OLDALT IS MEGOSZTHATSZ.... csak menj az oldalra és menj az URL-re... a hosszú kék vonal tetején az oldal aktuális címével vagy nevével.. tedd az egered arra a kék vonalra, jobb kattintás... lehetőségek jönnek elő.. nyomd meg a MÁSOLÁST... majd menj, ahová szeretnéd megosztani... jobb kattintás az egéreden.. újra felbukkannak a lehetőségek... és nyomd meg a PASTE-t... az oldal megfogalmazásának meg kell jelennie... csak nyomd meg az Enter-t.
Nagyon büszkék vagyunk erre a csoportra, és nem engedjük, hogy az emberek fergetegesek legyenek, és azt tegyenek, mondjanak, amit akarnak.... Légy kedves és udvarias, vagy maradj csendben. Kommentelj a posztokhoz, ha tetszik, vagy van valami pozitív mondanivalód. Ha egy poszt nem tetszik neked, csak görgess a következőre, amelyik tetszik. Kérünk titeket, hogy tartózkodjatok olyan személyes fotók közzétételétől, amelyek tényleg nem érdeklik a csoport tagjait, hanem a saját személyes oldalatokat... Mindannyiunknak vannak olyan dolgai, amire büszkék vagyunk, de nem mindegyik tartozik ide... Kérdezd meg magadtól, hogy olyan dolog-e, amit a tagok imádni fognak, amint meglátják.. ami az étel posztokat illeti... Csak magyar posztolásra vágyunk, nem más élelmiszerre, amit egy magyar gyárt. Még egyszer jelentsétek mind azt ami nem tartozik ide. Írj  magyarosan vagy törölni fogjuk.
Ez a mi biztonságos helyünk! Soha nem volt még ennyire megosztott és törékeny a világ, mint most. Ez a csoport azért jött létre, hogy egy rövid időre elhagyjuk a külvilágot. Mindannyian itt ünnepeljük és tisztelgünk a Magyar Örökségünk előtt. Családi fényképek és történelmek megosztása, recepteket, zenéket várunk. Ez a mi kis Magyar szentélyünk. Arra koncentrálunk, ami családként összehoz minket egy közösségként
Hadd emlékeztessek mindenkit arra is, hogy minden nemzetiségből, vallásból és fajból vannak tagjaink. Mindenkit átölelünk és várunk!
Élvezzétek egymást, a közösségünk legcsodálatosabb emberei vannak.
Köszönöm az adminisztrátorodtól Sylvia Keseru és moderátoraidtól Agi Keseruu, Etelka Darling & Lisa Jahoda Jackson

*****************************************
 17. SZÜLETÉSNAPOMRA  
 - MEGKÖSZÖNÖM HATVANHÉTSZER -  
 
NAGY VENDEL VÁLASZLEVELEI
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: KÖSZÖNÖM NEKED HATVANHÉTSZER
 
megköszönöm Neked,
hogy számon tartottad a számot,
misztikumát e számmisztériának,
s az egész hisztériának,
és, hogy számon tartottad a szádat,
s csókkal köszöntötted orcámat,
legszebbik napján e világnak,
orgonanyitogató felsíró éjszakának 
2021. Május tavaszának,
elcsendesült hajnalán.
 
Köszönöm édesanyám,
azt, hogy megszülettem,
az új élet Neked fájt,
nem pedig nekem.
Hatvanhét  évet megéltem,
nem vagyok rá büszke,
fájón emlékezem
idő előtt elhunyt
iker testvéremre,
még ma is élhetne.
 
Sokfélét megértem,
sok mindent elértem,
sok mindent nem értek,
életemben többször
örültem és féltem,
köszöntsél rám kupát,
még jó néhány évben.
 
Azt gondolod rólam,
jól megöregedtem,
öreg fateknőként
de megrepedeztem,
haszontalan lettem.
 
Külsőmre tekintve,
arcom vonásai
mélyre bevésődtek,
gerincem meghajolt,
mindenki előtt,
hajam deres lett,
szemem fénye kehült,
de itt legbelül
még dobog meleg szívem,
rendíthetetlenül.
 
Vannak akik már régen elhagytak,
magukban régen eltemettek,
akadnak akik már elfeledtek,
de sok- sok barátom van,
akik köszöntenek,
nekirugaszkodom újra az éveknek,
nem fejezem be addig,
míg oly sokan szeretnek.
 
Többek csodálkoznak,
hát ez még él?
hagy talán időt nekem a teremtő,
hogy befejezzem mi kiróva van,
penitenciámmal együtt élve
megtisztítom magamtól magam magam,
hogy tisztán élhessek,
s ilyenkor teljes búcsút nyerek.
 
Csak akkor hagyom abba,
ha én mondom, elég volt.
Felnézek az égre,
bocsánatot kérve,
tudom ekkor apám
haragudna érte.
 
S  akkor dobok egy rézpénzt,
ezért vigyen át a  túlsó partra,
az ügyesen ravasz révész.
 
Ekkor elindulhatok
magamnak előre,
a másik oldalon,
örökké tartó
magányos utamon.
 
Szekszárd, 2021.05.07.  - Születésem napjának hatvanhetedik évfordulóján.
Hálásan köszönöm kedves köszöntésed. Vendi, magánzó, a rosseb sarokból.
 
Arcom kerek,
Szívem ragyog,
ha keresnél,
én itthon vagyok.
........................................
 
Köszönöm szépen a köszöntőknek!
Kedves Facebookozó listatársak, író és olvasó barátaim, és mindnyájan…!
 
Hálás szívvel megköszönöm mindenkinek a  kedves gratulációkat, zenés linkeket, verseket, videókat, és képeslapokat, amelyeket  születés napomra kaptam Tőletek. Olyan sokan felkerestetek akár telefonon, skypen, e-mailekben , vagy személyesen, hogy elnézést kérek mindenkitől, csak így, egyben tudom mindenkinek megköszönni a  kedvességét, és az odafigyelését.  
Köszönöm szépen. Nagyon jól esett.
Ez  számomra egy tükör volt, hogy mennyien szeretnek, és nincs egy rosszakaróm , haragosom sem, hiszen ők nem írtak, tehát nincsenek.
Még a  kritikusok is csendben maradtak.
Sokan biztattak a  további írásra, és megígérhetem, hogy mindaddig olvashatjátok írásaimat, míg a  teremtő megengedi hogy értelmes gondolatokat  tudjak leírni a  kezemmel. Hálás vagyok mindenkinek, majd megadózok érte.
Írásaimat  továbbra is megtalálhatjátok a  „facebookokon”, a  „megszolalokblogspot”-on és a  MEK  oldalain mint elektronikus könyvek.
Mindenkinek jó olvasást kívánok, és várom a  visszajelzéseket, mivel ezekből táplálkozom, és építkezem.
Hálás tisztelettel,  kézcsókom a  hölgyeknek, baráti kézfogás az uraknak.
Szeretettel   vendi.
A rosseb sarokból, egyebet nem mondhatok.
nagy.vendi54@gmail.com
2021.0.5 07.  Szekszárd
.....................................
 
REAGÁLÁSOK VERSEMRE A  POET OLDALAIN
 
B...yL...o2021. május 24. 19:11
Nagyszerű születésnapi köszöntőt írtál - saját magadnak.
Nagy szívvel, szeretettel gratulálok:
László
John-Bordas2021. május 24. 17:44
Gratulálok hozzá Vendi, versedhez is , ölel János szívvel, szeretettel
41anna2021. május 24. 17:14
7szív) Gyönyörű!
Melinda
 *
S.MikoAgnes2021. május 24. 15:58
Kedves Vendel!
Új olvasódként, figyelődként szeretettek köszöntelek!
Micsoda véletlen, hogy éppen szülinapi, Édesanyádnak hálát adó versednél találtam Rád!
Boldogságot, sok egészséget kívánok 67. évedhez!
Írod, sok-sok barátod van, ez nagyon jó dolog az életben, kísérjenek szeretettel további éveid során! Remek versedhez nagy szívvel, s mint jeleztem figyelővel gratulálok! Talán ellátogatsz hozzám Te is.
Szeretettel:
Ági
 *
m.agnes2021. május 24. 14:40
Boldog születésnapot!
kicsikincsem2021. május 24. 13:56
A nagyszerű vershez szívvel gratulálok. Utólagosan Boldog születésnapot kívánok!
Ilona
SzaipIstvanne2021. május 24. 12:51
Sok boldog születésnapot kívánok még, jó egészségben,
alkotókedvben. Versed itt is szeretettel olvastam,  szívet hagyva.
Mária
feri572021. május 24. 12:18
Nagyon szép alkotásodhoz, boldog hosszú egészségben gazdag születésnapot kívánok.
Óriási nagy Szívvel. Baráti üdvözlettel:
Feri
Leslie20162021. május 24. 11:46
Boldog szülinapot.
Szívet adtam versedre.
László
*****************************************
 18. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK 

OLVASÓ BARÁTAIM KÖSZÖNTÉSE HATVANHETEDIK SZÜLETÉS NAPOMON
 
01.ÁBRAHÁM ISTVÁNNÉ:  ÁGI
DRÁGA VENDI! Nagyon sok boldog születésnapot kívánok egészségben, 
szeretetben! Szeretettel puszil Ági
Szép kései tavaszt neked orgonaillattal! Holnap pedig egy szekszárdi kadarkát a családdal!
" Az új élet mire való?
Úgyis beléd szakad a szó. "
 (VENDI VERSÉBŐL)
......................................
 
02.ILOSVAY GUSZTÁV, AUSZTRÁLIA
 
Igen az Isten áldja meg érte!
Az egyetemes magyarság és a nyelv ápolása, tudatos beállás a jó mögé ez lett a végkifejlődés. Akkor Ő ezt nem tudhatta, de valahogy ez csak így alakult. Isten áldja meg érte. Akkor Ő nem igazán sejtette, hogy egy küzdőt hozott a világra. Kitartással felvértezve, egy józan paraszti ésszel megáldott alkotó ember lett belőled. Ha összevetjük a pozitívot és a negatívot az életedben, Te kikapartad a legoptimálisabbat, és ez csak felfele ívelhet innen. Én személy szerint örülök ennek a barátságnak. S beigazolódott, hogy minden tragédiában ott van a ki nem bányászott lehetőség a megérdemelt győzelem, s ezt a képességet te magaddal viszed, ezt már senki nem veheti el tőled, Megmarad hosszú életeken keresztül!
Nos Vendelem Isten áldjon meg, hordozzon a tenyerén és a szekszárdi bor az majd egy napon jó lesz koccintásra.
Boldogságot neked!
Ölellek
On Fri, May 7, 2021 at 9:58 AM Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> wrote:
 
MÁJUS 7.  - LEGFONTOSABB NAPOM
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: 1954.05.07
 
Édesanyánk,
Kicsiny, törékeny asszony,
Éppen hatvanhét éve,
Felnézett az égre,
Enyhülést remélve,
A  szenvedésre.
S a szerelemnek
Legszebbik havában
Orgona nyitogató
Langyos májusában
Csendes éjszakának
Felsíró zajában
Kettő fiat szült
Maga, és az Isten
Dicsőségére.
Hasonlatosan
Saját képére.
Az Isten áldja meg érte!
 
2021. május 7.-én 
 
A  VERS HANGOS LINKJE ... (ELMONDJA  ILOSVAY EGYED KATALIN)
https://www.youtube.com/watch?v=dtjzNW7o8Eo
........................................
 
03.Hello Vendi barátom!
Hát akkor egy évvel te is fiatalabb lettél, és itt ragadom meg az
alkalmat, hogy köszöntselek , Isten éltessen még nagyon sokáig!!!!
Baráti ölelés: a Kalo - látásunkért levelezőlista -
...........................................
 
04.Szülinapra
Kedves Vendi!
Isten éltessen sokáig!  Kívánom, hogy   még sok-sok vers szülessen meg a számítógéped billentyűin.
Nyílnak a hibiszkuszok, mert még él a szekszárdi növényem ükunokája.
Vigyázz magadra, szeretettel ölellek: Klári
https://www.youtube.com/watch?v=znQ0HsPs_88&list=PLD5CF7vJb2eLr9R00HtvRD5gHopPoT97-&index=10
 .............................................
05.Kedves Vendi!
A mai nap számodra a legfontosabb.
Ma van a születésnapod.
Kívánunk egészséget, szeretetet sok-sok boldogságot.
Isten éltessen sokáig.
Tisztelettel: Heronyányi István és felesége Julika
Köszönjük a sok levelet.
.......
 
06.BALOGH JÓZSEF
 
KEDVES VENDEL!
SOK BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNOK!
ERŐT ÉS EGÉSZSÉGET A TOVÁBBI ALKOTÁSAIDHOZ!
SZERETETET SZERETTEIDTŐL, ISMERŐSÖKTŐL, ISMERETLENEKTŐL. MEGBECSÜLÉST A “SZAKMÁTÓL”
KEDVET ÉS TÁRSAKAT, JÓ BOROCSKÁT SOK ELKÖVETKEZENDŐ KOCCINTÁSHOZ!
ISTEN ÉLTESSEN!
BARÁTI ÖLELÉSSEL: PAPLAN
............................................
 
07.Kedves Vendi
Nagyon sok boldog születésnapot kívánunk.
 
Törpe bajszán ül egy légy.
Azt kívánom boldog légy.
 
Versem kicsi rövidke.
Minden jót kíván Editke.
 
Sok- sok szeretettel Edit és Gyuri
...............................
 
08. DRÁGA VENDI ÉS WEN TI VAGYIS VALAKI!
Így legyen és ne állhasson utadba SENKI! Soha! Sehol! Semmikor!! Legyenek veled igaz barátok MINDIG, MINDENHOL, MINDENKOR!
Lelkedben szeretet, agyadban rímek, kezedben billentyűk legyenek! Ígérem, míg csak tehetem, számodra szavakat keresek! Szeretettel ági
 
" Az új élet mire való?
Úgyis beléd szakad a szó. "
(IDÉZET NAGY VENDI VERSÉBŐL)
.........................................
 
09.Kedves Vendi!
Nem felejtettem el a születésnapod-napotokat! Üdvözöllek, egy évvel öregebbek lettünk!:-)))
Semmi baj, hisz ez mégis öröm, mi megértük ezt a kort, ezt sajnos épp a Testvéred nem tehette, így egy kicsit most Róla is megemlékezem.
 
Egy kis elmélkedéssel zavarlak még!
Amikor megismerkedtem a 67 év számmal, kicsit játszottam vele. Ha külön választom őket, akkor az első osztályos korunk jut eszembe. Milyen gondtalan évek voltak! Éltük a kis életünket, a szüleinknek volt maximum gondjuk velünk. Oly ismeretlen volt a Világ akkor még!
Bezzeg, ha ezt a két számot összeillesztem, hát kicsit más most minden. Hatalmasat változások tanúi lehetünk. Tegnap vittem haza az utolsó unokámat az online tanításból. Volt szerencsém egy elsős, egy harmadikos és egy hatodikos gyerkőccel tanulni Bp-ről, Szekszárdról és Veszprémröl. Érdekes a technika gyors fejlődése. Soha nem gondoltam, hogy a k-betűt az iskolásnak gépen keresztül fogom segíteni megtanulni. Megoldható már ez is, ez egy csoda! Egy dolgot nem lehet vele pótolni, az osztálytársak, tanárok személyes jelenlétét. Kimaradnak az érintések, a rosszalkodások és még sok nagyon fontos dolog! Élőben ugyan látod őket, de ez akkor is sokkal kevesebb, mintha egy osztályteremben lennének!
Ami mégis nekem örömet jelentett az, hogy velük lehettem és segíthettem, hogy ebben a furcsa helyzetben is megállják helyüket! Ez a jelen.
 
Ha az évek számjegyeit felcserélem? A 76 ? Ez lenne a jövő! Na, erről majd akkor beszélgetünk!:-)))
Puszillak, jó egészséget és sok boldogságot kívánok!!!
Kedvelem verseid változatlan, így maradok további verseid olvasója!:-))
Bütyi
........................................
 
10.Szia Vendi!
Valójában nem felejtettem el az öregedésed évfordulóját, de a freemail időként megzavarja a rendszeremet. Már gondoltam, hogy végleg elhagyom, de a kormányablakom is azon üzemel, és akkor elölről kellene kezdenem a regisztrációját.
Szóval:
 
Látod barátom,
így kell ez csinálni!
Hatról a hétre lépni,
nem rinyálni!
 
Ha mégis akadna gombóc,
pár zamatos korttyal lenyelni,
 aztán jöhet a nyolc!
Köszöntelek születésnapodon!
Üdv:Imre
 ….......................................
 
11.Drága Vendi!
Isten éltessen szeretetben, egészségben, az áldása kísérje
alkotó ,szervező, mások életébe is szépséget, örömet hozó életedet!
Nagyon sok szeretettel ölel: Zs.
.............................................
 
12.TÓTH ENIKŐ
 
67 szál virág,
kísérje ma lépted,
az élet még kínál,
sok virágos rétet,
érezd, hogy az Isten,
nem hagyott el, szeret,
sok szép élő kincsben,
adott neked helyet!
 
Ilyenek a versek,
lantod húrja pengjen,
s megértő kezeknek,
útja elkísérjen,
boldogságod örök,
élet a fő szándék,
itt e sorok között,
van a szép ajándék...
 
Szeretettel: Enikő
.........
 
13.KEDVES  LISTATAGOK!  Nagyon köszönöm mindenkinek a  születésnapi jókívánságokat, és a  versre való buzdításokat, Meg van mindenki levele, elmentve, de  hogy a népharagot elkerüljem, nem fogom  mindenkinek elküldeni egyenként, mivel magamra vonnám a  hívek haragját.  így egyben verselek mindenkinek,  aki már volt, és aki még  eztán gondolná...  rengeteg levelet, videót, zenét, verset kaptam,  a  Facebookokra is a  számok már  elképesztőek: négyszáz  köszöntő felett járunk,  és nem beszélve a  sok magán levélről , telefonról   Közületek is van aki több helyen is megköszöntött.   Nagyon megvagyok hatva... hálával .. egy kiöregedő vadászkutya... Vendi
 
MÁJUS 7.  - LEGFONTOSABB NAPOM
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: 1954.05.07
 
Édesanyánk,
Kicsiny, törékeny asszony,
Éppen hatvanhét éve,
Felnézett az égre,
Enyhülést remélve,
A  szenvedésre.
S a szerelemnek
Legszebbik havában
Orgona nyitogató
Langyos májusában
Csendes éjszakának
Felsíró zajában
Kettő fiat szült
Maga, és az Isten
Dicsőségére.
Hasonlatosan
Saját képére.
Az Isten áldja meg érte!
 
2021.  május 7.-én
 A  VERS HANGOS LINKJE ... ELMONDJA  ILOSVAY EGYED KATALIN

*****************************************
 19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT 
 - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA - 
 
Az 5 legjobb gyógynövény az immunrendszerre. Ezeket az immunerősítő gyógynövényeket akár váltogatni is lehet, naponta más-más teát fogyasztva: segítsünk a szervezetünknek, hogy természetes védekezőképességét felébressze!
*
Az egyik legjobb immunerősítő gyógynövényünk, a mezei 
kakukkfű.
Soponyai Mihály


Az illatos mezei kakukkfű komoly immunerősítő hatással bír. Gyakran találkozunk vele, hiszen sokoldalúan felhasználható: van, aki főzéshez, fűszerezéshez választja, más illóolajként kedveli legjobban, vagy gyógynövényes párnába teszi alvásproblémák enyhítésére, de persze gyógytea vagy alkoholos kivonat formájában a legnépszerűbb. Egy-két csésze kakukkfűtea rendszeres fogyasztása segít a szervezet megerősítésében, fokozza az ellenállást a betegségekkel szemben. Ha kell, köhögéscsillapítóként is szolgál, torokfájás esetén gargarizálni lehet vele, és emellett az emésztésre is nagyon jó hatással van. Folyamatosan fogyasztható, nem kell szünetet beiktatni. Fürdővízhez is érdemes adni olykor, nyugtató és értágító hatása miatt (3 l teát öntsünk egy kád vízhez).
 
Mezei kakukkfű


Ez az a gyógynövény, amit Gyuri bácsi már egészen kicsi gyermekeknek is ajánl, méghozzá a fürdővízhez adagolva (1 evőkanál összevágott, szárított növényt kis gézben a meleg vízben áztatva). Mivel ez a gyógynövény nem csupán az immunrendszer erősítését szolgálja, hanem a bélműködést is harmonizálja, hasfájós gyereknek kifejezetten jó szolgálatot tehet. 2 éves kortól hígítva teaként is nyugodtan adható.
Gyuri bácsi kedvenc gyógynövénye, a fürtös menta
Fürtös menta

Jöjjön most Gyuri bácsi kedvenc gyógynövénye, a fürtös menta. A mentáknak számos altípusa van, mintegy 150 különböző mentafélét ismer a botanika: a fürtös menta más fajtákkal szemben vadon is megterem, többek között a Bükkben is őshonos. Kiváló immunerősítő, baktériumölő hatásánál fogva a mentatea segít a lázcsillapításban, gyulladáscsökkentésben, légúti és húgyúti fertőzéseknél egyaránt. Megfázásos betegségeknél nélkülözhetetlen: hatékonyan csillapítja a köhögést, orrdugulás, hörgőgyulladás esetén pedig inhalálni is lehet vele. Emellett a fürtös menta emésztésjavító hatását is feltétlenül érdemes megemlíteni. Napi 1-3 csészével korlátlan ideig iható.
Ez ismét egy olyan gyógytea, amit gyerekeknek is nyugodtan adhatunk hígított verzióban – akár már 2 éves kortól –, hogy erősebb legyen a szervezetük, ezenfelül pedig cseppfertőzések ellen is védi őket.
Antidepresszánsnak is kiváló az orbáncfű

Az orbáncfű, bár elsősorban antidepresszánsként ismerjük, az egyik legerősebb immunerősítő hatású gyógynövényünk. Az orbáncfű tea vírusölő tulajdonsága miatt akár herpeszvírusnál, hepatitisz B és C vírusnál is bevethető.
 
Orbáncfű   
 Csak kúraszerűen fogyasztandó:   immunerősítésre, hangulatzavarokra,   alvásproblémákra napi 1 csészével lehet   inni  belőle esténként, de 6 hét után   feltétlenül 4 hetes szünetet kell tartani.
 Ellenjavallatai: epekövesek ne fogyasszák,   és antidepresszáns vagy vérhígító szedése   esetén sem szabad inni. Várandós nőknek,   szoptató kismamáknak és 12 éves kor alatt   sem ajánlott, akik pedig szívgyógyszert szednek, hagyjanak 2 óra különbséget a gyógyszer és a gyógytea között, mert az orbáncfű lassítja a gyógyszer felszívódását.
Az orbáncfű olaját is érdemes használni, mivel bőrnyugtató, ránctalanító, heggyógyító hatása van.
Az immunerősítő csipkebogyó, tele C-vitaminnal

A csipkerózsa termését, a csipkebogyót mindenki ismeri: fogyasztjuk fanyar szörpként, lekvárként, gyógyteaként. A csipketea C-vitamin-tartalma kivételes, ami azért lényeges, mert a C-vitamin részt vesz az oxidációs folyamatok szabályozásában, szilárdítja a
kötőszövetet, fokozza a szervezet védekezőképességét, ellenállását a fertőzésekkel,
Csipkebogyó
betegségekkel szemben. Erősíti az érfalak rugalmasságát is, ezért érszűkület, érelmeszesedés megelőzésére is érdemes inni. Fontos tudni, hogy a csipkebogyóteát forrázni tilos, mert a C-vitamin hő hatására elbomlik. A legegyszerűbb, ha szoba-hőmérsékletű vízbe tesszük, és min. 5-6 óráig (vagy akár egy éjszakára is) állni hagyjuk: kellemes, savanykás ízvilága sokak kedvence lesz! Napi fogyasztásra ajánljuk.
A csipketea akár 1 éves kortól használható, szükség esetén akár naponta is lehet adni a gyermeknek.
Erdei szederlevél vérszegényeknek, cukorbetegeknek

A vadon termő erdei szeder különleges csemege: a kirándulók lelkesen másznak be a szederbokor szúrós ágai közé, hogy megszerezzék a sötétlilára érett, puha, zamatos

Erdei szeder
gyümölcsöket. A bogyós gyümölcsök különben a legjobb antioxidáns források közé tartoznak, tele vannak C-vitaminnal, magas az ásványi-anyag tartalmuk, fokozzák az immunrendszer működését.
Talán nem tudja mindenki, hogy az erdei szeder levele is igen jótékony hatású teaként fogyasztva: rendszeres fogyasztása erősíti az immunrendszert. Ezenfelül csökkenti a vérszegénységet, méregtelenít, gyulladáscsökkentő, antibakteriális hatású, kontrollálja a kezdődő cukorbetegséget és enyhíti a köszvényt is. Torokfájás, mandulagyulladás esetén érdemes rendszeresen gargarizálni vele. Folyamatosan iható napi rendszerességgel, nem kell szünetet közbe iktatni fogyasztásánál.
Gyermekeknek is adható hígítva, 6 éves kortól.

*****************************************
 20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK 

Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06/ 30 - 550 - 5106. Elérhető:  8-tól  20- ig.
e-mail: nagy.vendi54@gmail.com
Levelek, írások fogadása -  skype címem:  nagy.vendi54
Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com
Magazinok küldése: MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.
A  MAGAZIN INGYENES! Kérje a  szerkesztőtől.
…......................…

Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
….............................…
FIGYELEM! SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!
2018.  JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZÓLALOK MAGAZIN,
AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT  KÜLSŐVEL .
AZ ÚJ LINK : http://muveszetimagazin.blogspot.com/2018/11/ 
Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!
………....................…
A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős. Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor elő veheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
…..................................…
AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM:
Gmail: nagy.vendi54@gmail.com
Skype: nagy.vendi54
---
Megszólalok Művészeti Magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
---
Facebook: csak beírod a Facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is találtad az oldalaimat.
A következőképen:  megszólalok  művészeti magazin (szerkesztő: Nagy Vendel)
---
Könyvtár:
ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR  GONDOZÁSÁBAN
Elektronikus. könyvek a  MEG- en. Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK)
 ---
https://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#
---
Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
---
KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150
---
Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat:  minnesotahungarians.com
……................................
Mindenkinek jó olvasást, és jó szórakozást kíván az újságbelső és külső munkatársai!                 ……................................
MEGSZÓLALOK MAGAZIN  1106. szám
………......................
VÉGE - ENDE - KONYEC - FIN - END - FINÍTÓ