2018. december 12., szerda


MEGSZÓLALOK
M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2018.12. hó – nyolcadik évfolyam, tizenkettedik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes heti lap
Alapítva : 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
"NYIBA, KÖLTŐK IMÁI" - DÍJAS KÖLTŐ ÉS ÍRÓ

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam:  2012.  (1-tól a 6. számig)
3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)
5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)
6.Évfolyam: 2016. (1-től a 12. számig)
7.Évfolyam: 2017. (1-től a 12. számig)
8.Évfolyam: 2018. december
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE!
**************************
 1.  LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!


Nagy Vendel
 Őszinte örömmel  köszöntöm a nagy becsű  olvasót, az év utolsó hónapjában.
Az  ünnepi hármasugrás  még  próbára teszi az idegeinket, és  pénztárcánkat, mivel  mindenki megakarja adni mindenkinek ami jár, az Istennek ami az Istené, és a  császárnak , ami a császáré.
Talán a  család a  harmadiknak marad, de ez nem biztos.
Hálával megköszönöm mindazoknak a  segítségét, akik ebben az évben is segítették valamilyen formában a  magazin munkáját.
Voltak akik elfáradtak, voltak akik meghaltak, többen elpártoltak, és  vannak új alkotótársaink is, akik talán a jövőben tovább segítik munkánkat.  köszönet érte.
  Januártól névsor revíziót  tartok, kíváncsian várom, hogy  hányan kérik továbbra is a  magazint.  Kérem, jelezzék vissza nekem  egy  sorban, de akár bővebben is, hogy  továbbra is kérik e  a  lapot, vagy sem.  Fontos volna tudni, hogy  végül is ne zavarjam azokat a  magazinokkal, akik nem szívesen olvassák ezt a  hiánypótló formációt. Bármikor kiszállhatnak olvasóink közül, de  bármikor vissza is térhetnek sorainkba.

A  következő évben folytatjuk a  kilencedik évfolyammal.  Mindenkinek áldott ünnepeket , és eredményes új esztendőt kíván a  szerkesztő.
Egyebet nem mondhatok.
 ............................................................

BÖRZSÖNYI JÁNOSNÉ   REFORMÁTUS  LELKIPÁSZTOR: 2018.   KARÁCSONYÁRA 
Szeretettel küldöm a karácsonyi köszöntésemet!

Kedves Testvéreim!

 A karácsony lényegét és üzenetét sokan sokféleképpen megfogalmazták már. Leggyakrabban mint szeretetteljes, idilli eseményre gondolunk a 2000 évvel ezelőtti betlehemi történetre, ahol ugyan mélyszegénységbe, de szerető családba született meg egy Jézus nevű kisgyermek. Ezek a történelmi tények azonban jóval túlmutatnak önmagukon, hiszen valójában egy „helycsere” történt: Isten eljött (leszállt) erre a Földre, hogy előttünk kinyíljon a Menny kapuja. Nagypénteken még mélyebbre ment értünk az Úr, elkárhozott („alászállt a poklokra”) azért, hogy üdvösséget szerezzen számunkra. Húsvéti feltámadásával viszont legyőzte az örök halált, amire mi magunktól képtelenek vagyunk. Karácsony üzenetét tehát pontosan összefoglalja Sámuel próféta az Ószövetségben: „lenyúlt a magasból és fölvett”, fölemelt minket abból a bűntengerből, amely a kárhozatba sodorta életünket. Akkor lesz „igazi” karácsonyunk, ha az ünnep üzenetét megértve engedjük, hogy Jézus Krisztus kiemeljen minket elveszett állapotunkból, vagyis, ha partnerek leszünk a „helycserében”. Az Atya „azt, Aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne.” (2. Korinthusi levél 5, 21). Ez karácsony lényege. Ámen.


 TÚRMEZEI ERZSÉBET: KARÁCSONY ESTE

Karácsonyeste. Hangulatok szállnak…
Fehér hópelyhek… fehér angyalszárnyak…
Szelíd meleggel van szívünk tele.
Aztán – megyünk tovább, sötét lesz újra,
csillag nem ég, utunk hóval befújja
bús életünknek dermesztő tele.

Karácsonyeste… Ó, csak gyermekemlék!
Szívünk kérdezve ver. Emlékszel még?
És éled, újul sok csodás mese.
Aztán megyünk tovább. Reánk tipornak
szürkén a gondok, hogy mit hoz a holnap,
és nem kísér már az emléke se.

Karácsonyeste. Csoda! Vég és kezdet.
Világosság és élet született meg,
hol halál volt csak, naptalan sötét.
Élet, Aki életét letette,
s szent szeretettel magára vette
a megváltásnak emberköntösét.


Karácsonyeste! Csoda! Új teremtés!
A kegyelem, az élet megjelent és
kincseivel lelkem, feléd siet.
Egyedül, árván tovább mért haladnál?
Van Megtartód, Akit ha megragadtál,
Kegyelem, élet, minden a tiéd!


A fenti gondolatokkal és verssel kívánok minden kedves Olvasónak áldott, meghitt, békés karácsonyi ünnepeket és reményteljes, boldog új esztendőt!
Szeretettel: Börzsönyi Jánosné  református lelkipásztor

áááááááá

FIGYELEM!  
SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!
2018.  JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZÓLALOK MAGAZIN. 
AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT  KÜLSŐVEL .

AZ ÚJ LINKEK:
illetve:

**************************

SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL


 1. LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
     BÖRZSÖNYI JÁNOSNÉ  KARÁCSONYI IGEHIRDETÉSE
     TURMEZEI ERZSÉBET  KARÁCSONYI VERSE
 2. MESE.  KELEMEN GYÖRGYNÉ : MÉZECSKE KIRÁLYLÁNY
 3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL - ÜNNEPI VERSCSOKOR
     ADAMECZ LÁSZLÓ, SZAUER GERTRÚD,  NAGY VENDEL, BOGNÁR PAPP IRÉN
 4. KULTÚRKOKTÉL.  ÁRVAY MÁRIA  ÖSSZEÁLLÍTÁSA : AJÁNDÉKOZÁS
 5. KARÁCSONYRA VÁRVA. KLEMENT BURZA MÁRIA  és  I. P. STEVE   
     ÜNNEPI   VERSEI
 6. FANTÁZIA REGÉNY.
     SAMU ÁGNES : ŐSI ERŐK, ÉS AZ ÚJJÁSZÜLETETT TESTVÉRISÉG
 7. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN. KYRA ANGIE: SOHA NE MOND, HOGY SOHA
 8. HAZAI TÁJAKRÓL... NAGY VENDEL VERSEI
      HANGOS VERS , ILOSVAY EGYED KATALIN  ELŐADÁSÁBAN
9.  MIKULÁS, KARÁCSONY, SZILVESZTER  - ÜNNEPI VERSKOSZORÚ
      MÁTYÁS RITA,  NAGY VENDEL, ÁBRAHÁMNÉ ÁGI, KALOCSA ZSUZSA
10. MEGJELENT  KÖNYVEK,  SZERZŐTÁRSAINK KÖNYVEI
      ADAMECZ LÁSZLÓ: SZERETEM AZ EMBERT  - VERSES KÖTET
      CSOMOR HENRIETT  10.  E. KÖNYVE: ÉRZÉSEIM HULLÁMVASÚTJÁN
       (NOVELLÁS KÖTET )
11. HALLGASSUK EGYÜTT... 
      DR. KOVÁTS GYULA   ZENEI ROVATA : TOLDI RAPSZODIA
12. KARÁCSONYI NOVELLA. KELEMEN GYÖRGYNÉ : CSODÁLATOS KARÁCSONY
13. ÍZES TÖRTÉNETEK -  IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV
      NAGY VENDEL:   A  VÖRÖSBOROS MARHAPÖRKÖLT,ÉS A  TÖBBIEK
14. VÁLOGATÁS NOVELLÁIMBÓL.
      CSOMOR HENRIETT: ÁRNYAS LOMBÚ FÁK  ALATT
15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRS  IRODALOM
      KOVÁCS TIBOR, NAGY VENDEL, KALOCSA ZSUZSA, 
      NAGY CSABA, SZAUER GERTRÚD
16. NOVELLA. NAGY VENDEL : PRIVÁT ANGYAL.  ANGYAL JÖTT A  SZÉLLEL
17. FANTÁZIA NOVELLA. 
      CSOMOR HENRIETT : GYÖNGY LOVAM ÚJJÁSZÜLETÉSE
18. VÉLEMÉNYEM SZERINT ...OLVASÓINK ÍRTÁK
19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA
      AZ ÉRSZŰKÜLET KEZELÉSE  GYÓGYNÖVÉNYEKKEL 
      CSONGRÁDI KATA LEVELE: AZ ALMA , ÉS  A  VÍZ  JÓTÉKONY HATÁSAI
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

**************************

2. MESE. 

KELEMEN GYÖRGYNÉ: Mézecske király lány.

 Csodás birodalomban, hol az emberek jól éltek. Uralkodott a király és a királyné. Mindenki szerette őket mert igazságosan uralkodtak és meghallgatták az emberek kisebb nagyobb bajait, vagy éppen bölcsen döntöttek helyettük.
A palota nagy volt, hatalmas, tele szebbnél szebb dolgokkal amiket az emberektől kaptak szeretetük jeleként. A kert ami a palotát körbe vette tele volt szebbnél szebb virággal.
A királyi pár fiatal volt, a királynénak szép aranybarna haj és tengerkék a szeme. A királynak sudár termete és erős karja. Igen szép párt alkottak.

A királynő gyermeket várt, nagy volt az öröm a palotában. A király eddig is óvta drága párját, de most már még jobban. Puszilgatta simogatta kedvese pocakját, várta nagyon gyermekük születését. Érdekes módon a királyné csak a mézet kívánta, legszívesebben mindig azt ette volna. Mondta is ez a baba egy kis Mézecske.
Mikor a királyné megszülte kislányát lett nagy öröm és vígság, de csak rövid időre, mert a királynő rosszul lett. A kislányt a dadára bízták és rohantak orvosért. Még a király is lóra pattant, orvost hozzon de nyomban.
Kelemen Györgyné
 A palotától nem messzire egy kis faluban a füves ember meghallotta mi is történt. Nyakába vette a tarisznyáját amiben mindenféle csoda fű volt és rohant a palotába segíteni. Volt ott már akkor orvosok hada, de segíteni nem tudtak. A füves ember ránézet a királynéra, máris tudta mi a baj.

- Megmérgezték a királynét! - kiáltotta.
Máris nyúlt a tarisznyába, került elő onnan sokféle fű és virág.
- Jól van, van nálam gyógyír és szaladt le a konyhába. Elkészítette a főzetett és már is rohant vele vissza.
- Jaj az időből ki ne fusson mert oda lesz szeretett királynéja.

Mindenki sírt és jajveszékelt, királynénak baja ne essen. A király is idegesen járkált, mint a ketrecbe zárt vad, magatehetetlen.
A gyógyital időben érkezett királyné ivott belőle.
- Jó van, nem lesz baj – mondta a füves ember. Most hagyjuk pihenni.

Megnyugodott a palota népe. Viszont a kisbaba a nagy kavarodásban a dadával együtt eltűnt. Újabb rohanás szaladás, átnéztek minden szobát a pincét és a padlást, nincsenek sehol, mintha a föld nyelte volna el őket. Keresték őket égen és földön. A király lóra pattant száguldott mindenfele, hátha látta valaki a dadát a kisdeddel. Mint a megbolydult méhkas kereste őket minden ember, de mindhiába.
A királyné meggyógyult, de kislánya hiányát semmi nem pótolhatja. Lánya egy éves szülinapján papír madarakat rajzolt. Ő és a palota népe mindegyikre ráírta „ Kis lányom Mézecske haza várunk „. Rábízták a szél sebes szárnyára repítse el, hátha megtalálja Mézecske és hazatér. Minden évben papír madarak százai reppentek az égre, gyere haza drága gyermekem.
 A dadus a kisbabával a közeli nagy sűrű erdőben bujt el. Gonosz terve sikerült, a csepp gyermeket a nagy kavarodásban megszerezte. Ő mérgezte meg a királynét, a halálát akarta. Sajnálta, hogy a bölcs füves ember így kifogott rajta.

- Na nem baj, fő hogy övé a királylány, gonosz tervét így is megvalósítja.

Lári- fári királyi vér, nem jobb az mint a többié. Nevelés dolga kiből lesz úri lány vagy szolga. Majd én nevelek ebből az úri sarjból semmire kellő buta lányt, nem fog ez tudni az ég világon semmit sem, na majd akkor visszakapják. Nevette előre, hogy fog nézni a királyi pár milyen buta és ostoba a királyi sarj. A kislánnyal nem is foglalkozott. Egyszer mikor nagyon éhes volt Mézecske a következőt mondta neki.

- Menj az erdőbe van ott enni való elég, hisz a nagy medve is megél!

Mézecske korgó hassal, éhesen botorkált az erdőben. Teljesen eltévedt, jártányi ereje sem volt, kis hasa korgása zenélt neki altatót.
Mikor felébredt kicsi apró emberkék vették körbe.

- Hát ti kik vagytok?- kérdezte Mézecske.
- Mi vagyunk az erdő bölcs manói. - válaszolta az egyik bajszát simogatva.
- Most viszont azon töprengünk, mit is kezdjünk veled? Elviszünk, titkunk kitudódik, itt hagyunk elveszel. Mi is legyen?
- Szavazzunk, kiabálták! Minden kis manó keze lendült, a legidősebb törpe megállapította.
- Na kislány akkor jössz velünk.

Az éhségtől legyengülve már alig tudott lépkedni.

- Gyere csak gyere, az asszony úgy főz hamar erőre kapsz majd. - mondta egy dundi manó
- A szakadt ruha helyet kapsz másikat, az asszonyok varrnak neked. - mondta Csinoska .

Odaértek egy nagy sziklához, a kis manó rátette kezét és lám csodák, csodája megnyílt a manó birodalom kapuja.
A manók ugyan úgy éltek mint az emberek ,csak minden pici volt, az állatok meg szelídek és beszéltek. Legkedvesebb és legszerethetőbb mégis a pillangók voltak. Ők voltak azok, kik mindent megmutattak, ami csak a világba történt, a szárnyukon látszó képen keresztül. Így tudtak Mezecskéről is.
Kicsi lánykát nagy szeretettel fogadták. Az asszonyok főztek neki a szakadt ruhácska helyett lett szép ruhája. Az állatok is jó barátai lettek.

- Ideje most már tanulni- szólt Tanár manó

Mézecske csak úgy szívta be magába a tudást. Tanult minden félét. A manók meg veszekedtek, mert mind őt akarta tanítani. Aztán megegyeztek, mikor ki tanítja. Büszke volt mind, ilyen okos diákja még nem volt soha. Sőt még a tanárok is elkezdtek tanulni, mert a végén kifogynak a tudományból és mit tanítsanak.
Mézecske még a konyhákba is bejárt, sütött és főzött nem is akár hogy, az almás rétesére minden manó csak nyelt.
Nyelveket tanult és illemet, főleg a tánc óra tetszett neki, kicsi tanára nem tudta megforgatni. Közben telt az idő, a kis lányból kis hölgy lett, tizenhat éves. Már tanulni sem igazán tudott, mert mit tudtak a manók és bölcseik, megtanulta.
Magához hívatta az öreg bölcs manó.

- Tizenhat éves lettél gyermekem, mit tudtunk azt mindent átadtuk neked. Ideje hát a titkot megismerd. Elmesélte neki, hogy ő nem más mint a királyi pár elveszett kislánya és a dada rabolta el. A dada halottnak vélte, mert már rég az eltűnt erdőben . Édes szüleid viszont azóta is hazavárnak. Mutatta a papírmadarakat, amit édesanyja repített szülinapján. Menj, hát a tudással mit adtunk neked, bölcs és okos királynője leszel népednek. Titkunkat viszont senkinek el ne áruld! Adunk melléd pillangókat, hogy mindig lásd az igazat és aszerint tudj dönteni.

Mézecske fájdalmas búcsút vett a kedves jó manó néptől, feledni őket soha nem fogja, sem azt mit vele tanítottak. Sírtak mindannyian az elválás fáj.
Kicsi lánykára új élet vár. A palotába beérve kedvesen fogadták. Újabb jelentkező a királylány helyére, sugdosták. Csoda, hogy a királynő nem unja már a sok jelentkezőt.

Mézecske viszont ment magabiztosan, hisz tudta édesanyja várja. Jött is a királyné szomorúan, újabb csalódás, magában gondolta. Ahogy közeledett, a szíve egyre hangosabban vert. Mézecske szíve is majd ki ugrott a helyéről, olyan nagyon kapált. Mikor meglátták egymást  már tudták ő az igazi! Nem szóltak egy szót sem, csak futottak egymás karjába. Ölelték csókolták egymást, a palota népe éljenzett! Meghallotta ezt a király és látá a boldog ölelkezőket, tudta érezte a lánya jött haza, Mézecske. Odaszaladt és átölelte őket, apai szemében könny csordult és folyt végig az arcán, a boldogság könnyei.
A palotában nagy ünnepséget tartottak, elhívták a dadát is. Meglátta Mézecskét, hogy táncol és beszélget idegen nyelven, olyan mérges és ideges lett ott helyben felrobbant.
Mézecske királylány jó uralkodó lett, szépsége és okossága messze földön ismert. A titkot a manókról megőrizte. Lehetsz gazdag és lehetsz szegény a tudás mit megszerzel sokat ér. Elvehetik mindened de tudásod sohasem. Tanulj és okosodj, igazi kincsed csak így lehet sok.

**************************
3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL - ÜNNEPI VERSCSOKOR

Adamecz László: Lélekszállal

Lélekszállal kötve vagyunk,
bánatunkban csak kullogunk,
messze élünk már egymástól 
sorsod érzem közel, távol.
 
Lélekszállal kötve vagyunk,
egymásnak sok erőt adunk,
csak az érti mások baját,
ki meg járta poklok bugyrát.

Lélekszállal kötve vagyunk,
a Napfénybe néz már arcunk,
sötétségből  fényre vágytunk,
lelkünk vidul, fohászkodjunk!

Lélekszállal kötve vagyunk,
magunk mögött békét hagyunk,
hittel éljünk ezek után,
Isten segít lélek útján.

.......................................................

Szauer Gertrúd: Levelek tánca

Színes levél lassan sétál,
A langyos őszi szélben,
Száraz testük fel-felzizzen,
Künn a Templom téren.

Aztán a szél többre vágyik,
Űzni őket háztól házig,
Felkapja és kergeti,
Mindet, hisz megteheti.

Majd szép táncba hívja őket,
A magasban kerengőket,
Megforgatja, szédíti,
Ahogy azt férfi teszi.

Ha elfárad ifjú keze,
A táncos szellő úrnak,
Levél lányok mind zokogva,
Lassan porba hullnak.

Rég elváltak ágaiktól,
Ellejtették táncukat,
Elbúcsúztak az élettől,
Már csak a halál marad.

Aztán egy nap seprű jön,
Ember lép a táncba,
S halott testük elemészti,
Tűznek vörös lángja.

..................................................

NAGY VENDEL: Apám száz éves lenne… 
FADD,  1918.  augusztus  29.
SZEKSZÁRD,  1994.

NAGY VENDEL:  Emlékező hangulatvers

Hogyha ma is élne,
száz éves lenne.
Megjárta a  világot,
többet is mint amit vágyott.
Marasztalták a  gazok,
elvégezte náluk
- mondván-
a  mozigépész tanfolyamot.
Azt akarták hogy ne legyen,
ott a vadkeleten,
de ő  megmaradt nekem.
Apám mindig nyújtotta  kezét,
hogyha találkoztunk,
boldogan fogadtam,
megtiszteltetésként vettem,
Ő volt a  példaképem
nem valami  drogos celeb,
vagy fahangú rockénekes,
ahogy ez manapság lehet.
Mindig a  jóra nevelt,
a szép felé terelt..

megszerettette velem a  könyveket.
Ha  írtam örült neki,
észrevettem hogy figyelt.
Ha valamit nem kaptam meg,       
annak sok oka lehetett,
mert nem volt rá pénze,
és mindegyőnk másképp neveltetettet.
a  többi nem számos.
Szerette a  huszadik századot,
melynek elején még
karddal harcoltak a huszárok,
vége felé már
rakétával ostromoltak más planétákat,
nem sok köze lett hozzájuk.
Volt ő főnök is,
vagy akár napszámos.
egyébként amit lehetett,                                 
mindent megadott,
és megengedett.
 elmentem volna a lakodalmába
ablakos vendégnek
meglesni kintről nézve,
hogy száll ajkáról az ének.
Ép testben ép csak a  lélek,
ép testemben épp hogy élek.
testtől a lelket
csak a hóhér bárdja váltja meg.
a  féligazság félig gazság.
Az ígéret adósság
sok ember semmit nem ért,
és semmit sem lát  meg,
misét mondatok a szerencsétleneknek.
lármafát és harangokat félre veretnek,
remélve hogy nem repednek meg,
ilyenkor teljes búcsút nyernek,
Vámot szednek az ígéreteknek.
Nem állhatok egyszerre
a  barikád mindkét oldalán,
csak talán középre,
de oda mindkét oldalról lőnek,
a  szeretet jegyében.
S majd ha mi is ölnénk, gyilkolnánk, akasztanánk,
nem lennénk különbek tőletek,
mi is hasonlatosak volnánk veletek.
Eltűnődőm egy gondolat mélyén,
hová lesz az olvadt hóból a  fehér?
Vize beivódik a földbe,
fehérje eltűnik a semmibe?
Nem ezt mondja az 
Anyagmegmaradás törvénye.
Anyag nem vész el,
nem keletkezik,
csak átalakul.
Talán ez rá is vonatkozik,
apaföldé válik
ott legalul.
Hogy megtaláljuk az igazgyöngyöt,
sokszor le kell menni
a  tenger fenekére,
de nem szabad ott maradni
sohasem örökre.
Mindig meleg volt
apám keze,
de hűvös lett mikor elment.
Hitünk szerint a  mennybe.
Gyermekkoromban
Éreztem hogy szeretett,
Fogta, simogatta
Arcomat, s kezemet.
Tőle örököltem
A nevemet, s
A szelíd lelkületet.
Örültem hogy ilyen apám lehetett.
Én választottam magamnak,
mikor elhagytam a fellegeket.
Amit az életről tudok,
Tőle tanultam.
S a kezét mivel
Óvón terelgetett,
Felnőtté fogadva
Nyújtotta nekem,
Melynek mindig örültem,
Egy szép napos reggelen.
Ő hatvan éves volt,
Akár mint most magam,
Én tizennyolc lehettem.
Örömmel fogadtam,
Megtisztelésnek vettem,
Hiszen Ő volt a példaképem.
Fogadd el te is
Tőlem ezt a kezet,
becsülettel teljes,
fogadd...
Amíg lehet,
amíg meleg.

 

Szekszárd,  2018,   augusztus   29.: Ma lenne száz éves! 


Szekszárd, 2018. november 11.
.........................................................

BOGNÁR PAPP IRÉN: Hópihe
 - Rekviem egy hópihéről -

A hópihe halkan hull le az égből
A sötét, fagyos magasság gyümölcse ő,
de kis szíve dobban, valami másért,
arany sugarú Tündérországért.
Halálos, forró karnevál az álma,
színek és fények isteni glóriája.

Talán ösztöneiben él ez a vágy?
Ellenpólusa lelke titkának:
a tó, a csillagos virágzó ág,
s a szűz pillangók szerelmes szárnyalása?

A hópihe törékeny kicsi teste remeg,
már az éjszaka mély fagya átöleli:
Nyugodj bele, a te életed,
csak hó, és fagy és csenddel teli.

Vajon van-e földi mennyország?
Szivárványtollú napzuhatag?
-gondolja a csöppnyi hópihe halkan,
s kristályos teste az ablakra fagy.
Még látja ott bent a meleg szobában
a kandalló lángját, s az embereket,
amint díszítik a házat, ünnepre várva,
szent gyertya ég, s fenyőág integet.

A hópihe gyenge teste rásimul az ablaküvegre
szíve utolsót dobban, és odafagy.
Gyönyörű sikoltó fájó varázslat,
Csipke születik, s iszonyú bánat

De tudd, nincs vége, bár
angyalok szárnya suhan,
hattyúi lelked egekbe reppen,
de újra –és újra születsz!
Alakulsz, mindig valami mássá,
párából gyémántos gyöngyös vallomássá,
harmat leszel, majd záporok gyöngye,
patakba zuhogsz, friss csobogással,
pókháló ringat nyári varázzsal,
s leszel egy távoli opálos fátyol,
csillagködökből, s óceánból
szétoszló tünemény, ragyogás..
Ugye az ember ugyanígy van,
ma embrió, holnap ember,
aztán csonttá foszlik, s belőle él a tenger,
búzamező felszívja vérét…
Rekviem ez a vers egy hópihéért.


**************************
4. KULTÚRKOKTÉL  

ÁRVAY MÁRIA   ÖSSZEÁLLÍTÁSA

Kultúrkoktél – ajándékozás
Hogyan kell ajándékozni karácsonykor?

Árvay Mária
A karácsonyi ajándékozás nem egyszerű feladat, és sokak számára bizony elég stresszes is. Ne feledkezzünk meg azonban az ajándékozás lényegéről: nem az a fontos, hogy drága ajándékot vegyünk, hanem az, hogy egy kis meglepetéssel megfűszerezve kifejezzük figyelmességünket, szeretetünket az ajándékozott iránt. Üzleti ajándékozásnál pedig különösen figyeljünk arra, hogy nehogy vétsünk a protokolláris szabályok ellen.

Lépések

 1. Készítsünk egy listát arról, hogy kiket szeretnénk megajándékozni, és írjuk mellé, hogy mennyit tudunk egy emberre szánni. Ne verjük magunkat adósságokba.
 2. Találd meg a legjobb ajándékot, amit adni szeretnél! Nem az a fontos, hogy értékes legyen, minthogy az sem, hogy azonos értékű ajándékot adjunk, mint amelyet majd várhatóan attól az illetőtől kapni fogunk.
     A  legfontosabb, hogy az ajándékozott majd örüljön neki.
 3. Amennyiben humoros ajándékot adunk, ügyeljünk arra, hogy semmiképpen ne legyen bántó.
 4. A szerény ajándék esetében se kezdjünk magyarázkodni. Az ajándékozás lényege nem annak az ára, hanem az, hogy gondoltunk a másikra, szeretjük, figyelmesek vagyunk vele szemben.
 5. Ha valaki olyantól kapunk ajándékot, aki számára mi nem készültünk meglepetéssel, ne kezdjünk el mentegetőzni. Egyszerűen mondjuk azt, hogy köszönjük, és később sem szükséges pótolni az ajándékot.
 6. A blokkot mindenképpen tartsuk meg, hiszen így ki lehet cserélni, ha például nagyon rosszul választottunk vagy hibás a termék. Az árcédulát azonban távolítsuk el, kivéve könyveknél (az árát ne húzzuk át tollal,
    mert  rontja a külalakját).
 7. Ha személyesen nem tudjuk megköszönni az ajándékot, mindenképpen küldjünk egy köszönőlevelet. Az e-mail helyett elegánsabb a kézzel írott köszönőkártya.
 8. A főnöködnek csak akkor adj ajándékot, ha kevesen vagytok az irodában, különben úgy tűnne, mintha be szeretnél vágódni nála. Ha nem minden kollégádnak adsz ajándékot, akkor munkaidő után add át nekik,
    hogy ne   szúrja a többiek szemét.
 9. Ügyeljünk a szép, ízléses csomagolásra! Reklámszatyorban nem illik ajándékot átadni, s csökkenti is annak értékét.
10. Ne adjunk egymást követő években ugyanolyan ajándékot.
11. Soha ne ajándékozzunk tovább ajándékot.

Üzleti ajándékozás specialitásai

1. Az ajándékok, üdvözlőlapok legkésőbb december 31- ig érkezzenek meg a címzetthez. A postai csomagküldés helyett elegánsabb megoldás egy jó modorú futár. Személyes átadás akkor javasolt,
     ha az ügyfél közeli  ismerős.
 2. „Doboz nélkül a legdrágább bor is egy üveg alkohol csupán” – vallja Görög Ibolya protokoll tanácsadó. Ezért ügyeljünk arra, hogy bort vagy pezsgőt mindig díszdobozban küldjünk.
 3. Kerüljük a reklámtárgyakat. Az üzleti partner nem reklámhordozó felület. Ha ezt nem tudjuk megvalósítani, akkor egy kevésbé látható helyen tüntessük fel.
 4. Az ajándékhoz mellékeljünk egy üdvözlőlapot is néhány soros jókívánságainkkal. A lapba tegyük bele a névjegykártyánkat, a nevünk fölé írjuk oda a p.f.n.a. rövidítést, mely a „Boldog új évet kívánok!” francia megfelelője.
 5. A cégvezető megajándékozásakor gondoljunk a titkárnőre is, legalább egy tábla csokoládé erejéig!
 6. A közszférában történő ajándékozáskor győződjünk meg róla, hogy az ajándékozás nem sért-e belső szabályzati pontot. Kerüljük el a korrumpálás gyanúját, és ne adjunk túlságosan nagy értékű ajándékot.
 7. Nem kötelező az alkalmazottaknak ajándékot adni. Ha erre nincs keret, a cégvezető menjen körbe, s mindenkinek személyesen kívánjon boldog karácsonyt.

 Tippek

Ha nagyon nem tudunk mit kitalálni szeretteinknek, adhatunk ajándékutalványt is, ezeknek ma már számos fajtája kapható, és jobb megoldás, mint pénzt adni.
Amire szükséged lehet: ötletesség, és az ajándékozási etika ismerete

Figyelmeztetések

Nem illik kölnit, parfümöt, fehérneműt, hálóruhát és alkoholt ajándékozni. Fehérneműt akkor adhatunk, ha a párunkról van szó. A parfümmel nagyon mellé lehet fogni, míg alkoholt csak akkor ajándékozzunk, ha tudjuk, hogy az illető fogyaszt, és van elképzelésünk arról is, hogy milyen típusú alkoholt.
Nem illik üzleti ajándékot adni akkor, ha az hamarosan megrendeléshez lenne köthető.
Ne egy ajándékkal köszöntsük fel azokat, akik karácsonykor ünneplik névnapjukat, születésnapjukat is. Külön emlékezzünk meg e fontos napokról.
Ne adjunk gyermekeknek olyan ajándékot, amivel a szülőket kikergetjük a világból. Ha majd dobfelszerelést akarnak venni a gyereküknek, beszerzik maguk.

Összeállította: Árvay Mária

**************************
5. KARÁCSONYRA  VÁRVA

KLEMENT BURZA MÁRIA  ÉS  I. P. STEVE   ÜNNEPI VERSEI

Klement Burza Mária - Nyiba, költők imái díjas író, költő - versei


SZENTSÉGES ÉJ

A fenyők üde zöldjét a holdsugár
ezüstre színezi, mikor az ég
bársonyos kárpitja nyitja szívét,
szférák zenéje felzeng, s égi lakók
köszöntik a titkok titkát, melyben
a SZERETET Jézussal a Földre szállt.

Angyalok suhannak majd az éjen át,
emberi szívekben élesztik a
Szeretet parazsát és halkan súgják
Emberek, ébredjetek, nyissátok meg
szíveitek, a kis Jézus megszületett.

Minden napon erre a csodára
emlékezzetek, töltse be szíveteket
a hála és a SZERETET, egymást soha
ne bántsátok, s ki bántott, tudjátok
saját lelkét is sebezte, segítségre
van szüksége, öleljétek át , és
mindenki mást, ne csak Karácson napján,
hanem életetek Istentől áldott
minden egyes Fénnyel betelt napján.

áááááááá

MŰVI FÉNYEK HELYETT

Ecsettel festeni pompás színeket,
művi fényekkel látszólag a világot
gazdagabbá teheted, de a pompa
hamarosan enyészetté lesz.

Talmi csillogáson túli aranyló
zuhatagot csak a Szeretet ad,
belőle szikráznak arany sugarak,
nézzük meg jól, s a felszínes csillogást
felváltja a soha el nem múló ragyogás.


A Karácsony üzenete csak szívvel érthető,
melyet körbe leng misztikus varázslat,
megértve a Szeretet lényegét, az ünnep
üzenetét, mely betakarja, gyógyítja az élet nehezét,
mutatva tündöklő csillagfényt,
a változóban az örök változatlant, melytől
minden szív dobbanása él.


áááááááá

HA MIKULÁS LEHETNÉK

Gyermekkori Mikulás
jutott ma eszembe,
mikor még hittem
a tündérmesékben.

Hogy vártam a Mikulást
csilingelő szánon,
bár jönni sosem láttam,
kis cipőmet az ablakba tettem,
hittem, reggelre megtölti,
nem áll az üresen.

Most aludnom kell,
hogy tündérmesét lássak,
csak arra vágynám, hogy
Mikulás lehessek, a várakozás
csendjében, s melegséget vigyek
mindenki szívébe, s adnék még
vezérlő csillagot sokaknak,
a szeretetéhes időben
a rászorultaknak.


Ajándékommal senki se fázna,
velem együtt vidáman nótázna,
a szerető hajlamról zengene dalunk,
meghallanák mások is ezt a dallamot,
mely a Szeretettől szeretettel daloló.

áááááááá

KRISZTUST VÁRÓ LÉLEKDALLAM

Álmos hajnalokkal kezdődnek a reggelek,
most advent első hetében megmérettetem.

Komoly leckéket adott az év, s kemény leckéket
tett elém az első adventi hét, de szívem mécsese ég.

Lángjában biztató szó, "Ne félj, eljő a Megváltó,
felemel, szíved békére lel, lelked tisztává lesz".

Haladok sorra az adventi napokban, kinyílnak
a belső ablakok, annyi biztatást kapok, szent
ígéretet olvashatok.

Áhítattal körül állom, hívnak, biztatnak, bátorságot
adnak, tudom, nem vagyok magam, így lesz lelkem
Krisztust váró lélekdallam.


Zeng a dal, legyen minden szem ragyogás,
s ti Lelkek mind örömhírre nyíljatok, az
égi Fénytől, a Szeretettől ragyogjatok!? 


...................................................

I.P. Steve versei

I.P. Steve  (középen ül) a Gold Pen Irodalmi Körben


I. P. STEVE: Karácsonyi gondolat

Valahol még dús gyermekzsivaj kóvályog,
száll tejföl sűrű ködben a sikló szánról,
csengettyű csilingelése élő emlék.
Nyikorgó hóban a múltba, érte mennék,
lesném az est távoli apró fényeit,
az ajándékot hozó angyal lépteit
s elhoznám a Karácsonyt váró napokat,
énekelném az elfelejtett dalokat.

A díszített fenyőn színes üveggömb lóg,
csillog benne, ami régen oly fennkölt volt,
ragyog benne a gyermekévek mosolya,
vígan szikrát dobál a csillagszórója.
A fa alatt szép, becsomagolt csomagok,
bennük a meglepetés teli holnapok.
A tegnapok csupán a díszes papírján
s eldobják, ha az ajándékot kinyitják.


Karácsony, boldogság és szeretet ünnep,
mindenkinek áldott meghittséget üzen,
mégis a szívben ott bujkál a fájdalom,
mert ki többé nem hallható, nem látható,
hiányzik az öröm élő seregébe,
lelkünk egykori s már nem létező része.
Csillog az üvegdísz, szikrázik a könnyben,
néha bent, bánat is kerül az örömbe.


áááááááá

Óévbúcsúztató

Megjelent I.P.Steve hatodik
verses kötete
Most még mosolyt pózol, pár utolsó képhez
a nyüzsgő, ünneptől dús december vége.
Még áldást takar titkon az óesztendő,
selymes leple olykor-olykor fellibbenő.

Múlj el pillanat, ha éjfél is a neved,
vidd el magaddal ezt a múló évemet,
hozz tőle kedvesebbet, jobbat, még szebbet,
de mi bájos volt benne, azt hagyd meg nekem!

Tarkítsa egy boldog új év az életet,
ezt kívánom most úgy magamnak, mint neked!



áááááááá

Füstbe ment év

Nem voltál jó hozzám, ha nem is bántottál,
ám fáj, hogy menned kell, de menj, ne várjon rád
az érkező és boldogság teli új év!
Remélem, rajta kívül, nekem, sok jut még...

Sohasem jön oly év, mint amilyen elment,
sohasem visz az óév tova intelmet,
hagyja nekünk, jövőre, útravalóként,
éljünk úgy valahogy, vagy csak hasonlóként.

Szaladsz el, tova, az élettől kergetve,
feladatva a dohányzást, azt feledve.
Elvetted az ötven évnyi füstöt tőlem,
de adtál is, hisz a korom eggyel több lett.


Száll az év, mint a füst szállott a múltamon,
és nem kell új esztendőre fogadalom,
hiszen minden ember saját magáért él
és a legfontosabb dolog az egészség.
Az új év váltsa be az ember reményét!


áááááááá

Új év előtt

Voltak évek mikor nem volt boldog
sorsod
s voltak évek,
mikor csak sodort az élet,
mikor elvesztett minden, mi fontos,
minden s most pótlod.

Pótlod mert rávitt a kényszer
és a kényszer, néha arcodon piruló szégyen,
piruló, majd viruló boldogság,
talán viruló új évet hoz már.

Új remény,
érte küzdesz még,
megtanulsz újra hinni
s bízva bízni.


Úgy érzed, megtanulsz újra élni,
az élettől nem félni,
bár még félve tudsz mosolyogni,
de már mosollyal várni s arra gondolni,
hogy a legszebb év jön most majd el
és a boldogságot örökre hozza el.

áááááááá

Így indulj!

I.P.Steve néhány megjelent kötete
Hideg téli estén
kandallód fénye lennék
s lángom égetné a bánatot,
mi valaha bánthatott
ez évben,
szomorú keserűségben.

A szeretet szikrázna tüzének lángján
s jövődet vigyázná,
fűtené lelked melegét,
míg mosolyod , léted ékeként,
szivárvány ívnek ragyogna
álmaid egén valóra.

Indulj az új évnek,
siker és szerencse kísérjen,
vele egészség, boldogság,
szeretet legyen csak neked az orvosság,
öröm és vígság lebegjen
gondtalan, széppé vált létedben!



**************************
6. FANTÁZIA REGÉNY

Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség
2018
(2. fejezet – 2. rész)

Meridin

Az iskola vezetői és a testvérek gyorsan leértek az aprócska, lebegő fáklyákkal megvilágított lépcsőn, aminek a végén egy hatalmas, üres helység volt. Úgy tűnt, ismét zsákutcába kerültek, de nem így történt. A szemben lévő falból egy aranyszínű szfinx lépett ki, ami legalább hat méter magas lehetett.
– Ha jól feleltek a kérdésemre, tovább léphettek, ám ha nem, végetek! – szólalt meg mély hangon a szfinx. Vörösen izzó szemei elég félelmetesnek bizonyultak. – Ki felel a kérdésemre?
– Én – lépett előre Merlin.
– Miért akarsz ide bemenni?
– Az igazságért!
– Ennek semmi értelme – rázta a fejét értetlenkedve Wolf.
– Az a fő, hogy amit felel, az igaz. Heliosnak nem lehet hazudni, kizárt, hogy akárki képes legyen megtéveszteni őt – magyarázta Oraculum. – Ha valaki nem azt feleli, amit kell, gondol és érez, azt nyomban megöli.
– A felelet helyes – lépett hátra egyet a szfinx, mire a fal, amiből kijött, semmivé foszlott.
– Egy könyvtár miatt kell ekkora feneket keríteni?! – vágta be csalódottan Wolf, miután mindannyian átlépték a hatalmas bejáratot.
– Egy nap mindent meg fogtok érteni – mosolyodott el sejtelmesen Oraculum.
Kellemes fa és könyv illat járt át mindent. Aranyszínű pillangók világították be az egész helyiséget. Az óriási könyvtár berendezése régmúltú és hagyományos stílusú volt. Az érdekesebbnél érdekesebb kinézetű, színű s alakú könyvek megszámlálhatatlan mennyiségben sorakoztak a könyvespolcokon. Sehol sem lehetett látni ablakokat, csakis az az ajtó volt, amin bejöttek a könyvtárba.
– Ez a Meridini Könyvtár. Itt tartjuk minden idők legnagyobb titkait – fogott bele Merlin. – A könyvek biztonságáért, rendben tartásáért a könyvmolyok a felelősek…
– A mik?! – kérdezték egyszerre a testvérek.
A semmiből megjelent a társaság előtt egy igen kicsi, fekete hajú, barna szemű emberke. Egyszerű fekete talárt viselt.
– Üdvözöllek benneteket! – szólalt meg vinnyogó hangon a kis jövevény, miközben illedelmesen meghajolt. – A nevem, Bukku! 679-dik évemben járó férfi vagyok!
– Hú, ez aztán a kemény bemutatkozás – vigyorodott el Dragon. Tetszett neki a kicsi lény, aki még a térdéig sem ért fel. – Felvehetlek?
– Oh, ha kívánod, uram – jött kissé zavarba Bukku. Dragon elé tette a kezét, amire nyomban fel is ugrott.
A könyvtárban nem sokat időzött a társaság, sok látnivaló maradt még hátra.
A pincébe vezető lépcső mellett volt még egy zárt folyosó, ami a palota melléképületeihez vezetett.
A társaság legelőször a gigantikus, hatemeletes kőházba ment. A színesebbnél színesebb kavicsoknak köszönhetően az épület igen barátságos és otthonos hatást keltett.
Samu Ágnes

Amikor a testvérek beléptek az épületbe, egyből leesett nekik, milyen helyen is vannak, ráadásul igen modern kivitelezésben. Ahogy beljebb haladtak, nem győztek csodálkozni a látottakon.
– Ez a hely az Aula Atletica. Itt minden van – magyarázta Oraculum –, ami szükséges. Ha akartok, jégkorcsolyázhattok, úszhattok…
– ÁÁÁH! ÉÉÉLJEEEN! – kiabálták örömükben a testvérek, miután felfogták a látottakat és az előbb hallottakat. Sok időbe telt, mire az egész épületet bejárták.
Ahogy végzett a kis csapat, a sportcsarnoktól nem messze lévő kupola alakú, hófehér épületbe vette az irányt. Amint beléptek az ajtón a testvérek, nyomban az apró, hegyes fülű, fehér köpenyes, igen aranyos és manó kinézetű lényeken akadt meg a szemük. Az arcuk olyan volt, mint egy babáé. Hatalmas, szépséges szemükben szinte ellehetett veszni.
– Ha Atlas területén belül valakivel valami baleset történik, a gyógyító tündérek azonnal ott teremnek a helyszínen és teszik a dolgukat – magyarázta Merlin. – A hely, ahol vagyunk, a Pihenő.
Az előtérben recepció, étteremszerű helyiség s fotelekkel meg kanapékkal ellátott váró volt.
– Miben szolgálhatok, Merlin nagyúr és Oraculum úrnő? – ment oda egy pufi alkatú, fekete hajú s igen kellemes hangú tündérke.
– Semmivel – rázta mosolyogva a fejét Merlin. – Hogy vagy, Hóvirág?
– Köszönöm, jól! Üdvözöllek titeket, Pólyások! – nézett kedvesen a hatalmas, acélkék szemeivel a testvérekre Hóvirág.
– Pólyások?! – tette csípőre a kezeit kissé felháborodva Dragon. – Miért vagyunk mi Pólyások?
– Az újonc tanulókat, azaz az elsősöket hívjuk így a Meridinben – felelte mosolyogva.
– Ja, bocs’! – morogta. Dragonnak ennek ellenére nem tetszett a Pólyás megnevezés, elég lealacsonyítónak tartotta.
A kis csapat elindult felfedezni a Pihenőt. A testvérek nem győztek csodálkozni a betegszobákon, amelyek a lehető legkényelmesebbek és a legotthonosabbak voltak.
– Ez a kórház csúcs! – álmélkodott Pegasus, belépve egy üresen álló, zöld színekben pompázó betegszobába. – Miért van minden szobának különböző színe? Ráadásul, miért olyan, mint egy luxusszálló? Nálunk a kórházak nem ilyenek.
– Akik itt vannak Atlasban, és a Meridin tanításait követik, akárhol is legyenek, azok megérdemlik ezt a kényeztetést. Egyszer majd ti is rájöttök, mit akarok ezzel mondani – felelte komoly hangon Merlin. – A most következő hely még jobban fog majd tetszeni nektek – mondta sejtelmes hangon. Merlinnek valóban igaza volt, mert ahova mentek, az olyan volt, mint egy hatalmas szórakoztató központ. – Meridinnek ezt a részét Banzájnak hívjuk, ahol mindenki kedvére kikapcsolhatja magát. Van itt mozi, cirkusz, vidámpark, cukrászda és még sorolhatnám…
– Van itt olyan, hogy disco? – kérdezte kuncogva Wolf, miközben jobb kezét a szája elé tette. – Az olyan hely, ahol táncolni lehet.
– Igen van, de mi csak őrjöngőnek hívjuk – vágta rá, mire hangos nevetésben törtek ki a testvérek.
– Bo-bocsánat! – küszködött a könnyeivel a nevetéstől Pegasus. – Nem téged nevetünk ki… csak ez az elnevezés olyan vicces.
Az igazgató nagyon megkönnyebbült a testvérek jókedve láttán, végre kezdik a helyzetet megszokni. Hála az égnek, most már biztos nem lesz probléma, gondolta magában.
Miután kinevették magukat a testvérek, Merlinék vezetésével elindultak felfedezni a sétáló utcában található látnivalókat.
– Gondolom, ha elkezdődik a suli, akkor itt is beindul az élet – jegyezte meg Pegasus az üres üzleteket elnézve, mire Oraculum igennel bólintott.
– Látom, ruhákat, ékszereket meg még sok mást is be lehet beszerezni – nézelődött Phoenix.
– Itt is ingyen juthattok bármihez – mondta Merlin.
A testvérek nem hitték volna, hogy itt tényleg ingyen van minden.
Az utca végén hatalmas sziklafal magasodott a kék ég felé, ami azt jelentette, hogy a társaság elérte Meridin határát.
– Most pedig az Arénához indulunk, ami Meridin falain kívül van, és épp ezért most teleportálni fogunk – mondta Merlin. A kis csapat néhány pillanattal később az elképesztően nagyméretű küzdőtér közepén találta magát. – Nem csak a mérete miatt van ezen a helyen, hanem az igen romboló, pusztító jellegű harcok és a gyakorlatok miatt is.
– Harcok és gyakorlatok? – kapta fel a fejét Phoenix.
– Néha barátságos párviadalokat is szoktunk rendezni, emellett itt gyakorolhatnak a tanulók is. Az iskolának van még gyakorlóterepe is, amit csak azok a diákok használhatnak, akik olyan erőkkel bírnak, amelyekkel könnyedén a porba rombolhatják az Arénát – magyarázta hosszasan Oraculum.
A testvérek a következő pillanatban egy igen lepusztult, sziklás helyen találták magukat, ráadásul mindenfelé mély szakadékok tátongtak.
– Most Északon vagyunk – fogott bele Merlin. A társaság egy sziklaszirten állt. – Atlas legveszélyesebb helye is egyúttal. Ha továbbmegyünk, akkor a Vulkánok Földjén kötünk ki. Ezennel a felfedezőútnak vége! Ideje lefoglalni a Domiciliumot.
– A micsoda? – kérdezték egyszerre a testvérek.
– Az olyan, mint nálatok a kollégium.
Másodpercek alatt a testvérek és az iskola vezetői ismét Meridin falain belül találták magukat. Az iskolától nem messze egy olyan helyre teleportáltak, ahol nem csak a földön, hanem a levegőben, a vízen, sőt még a föld alatt is házak voltak.
– Tessék! – adta át a testvéreknek a kulcsokat Oraculum. A bilétákon a nevek és a házak számai voltak feltüntetve. Wolf a kettes, Dragon a hatos, Phoenix a kilences, Pegasus a tizenkettes és Lion a tizenhármas számú házat kapta meg. – A megnyitó este kilenckor lesz, pontosan két óra múlva, addig is jó pihenést – tűnt el a semmibe a két idős.
A testvérek értetlenkedve pislogtak egymásra. Hogy fogják megtalálni a sok ház közül a sajátjukat? Nagyszerű! Ki tudja, meddig kell keresgélniük? Végül úgy döntöttek, az ösztöneiket követik, bár nem igazán hittek abban, hogy sikerrel járnak. Meglepetésükre mindannyian elég hamar megtalálták a lakóhelyüket, és mire elérkezett a megnyitó ideje, azóta már mindent fel is fedeztek az új otthonukban.
A nap már teljesen nyugovóra tért, helyette a csillagok és a két hold világították meg Atlast. Az ezüstszínű hold kétszer nagyobb volt, mint az aranyszínű társa. A koromfekete égboltot színes s változatos méretű csillagok népesítették be.
A testvérek elég kellemetlenül érezték magukat, mivel egyáltalán nem voltak az évnyitóhoz illően felöltözve. Ez leginkább Wolfot és Phoenixet zavarta, mivel ők ketten mindig nagyon ügyeltek arra, hogy a megjelenésük kifogástalan legyen.
– Hahó! Daaaa… vagyis Dragon! – kiabált az iskola felé tartó Pegasus a jóval előrébb haladó unokaöcsének, aki nyomban megállt és megfordult.
– Mi is jövünk! – kiabált Wolf, akivel Lion és Phoenix is ott voltak. – Azt hittük, hogy ti már odaértetek – érték be a többieket, majd együtt mentek tovább.
– Tök szépek ebben a világban a csillagok – nézett az égre Lion. – Nekem az a nagy, vörös csillag tetszik – mutatott Észak irányba, miközben beértek az iskolába.
A testvérek az Aulához közeledve, egyre több furábbnál furább kinézetű lényekbe botlottak.
– Remélem, nem fognak bántani – nyöszörögte kelletlenül Phoenix. – Semmi kedvem szörnyeledelként végezni.
– Itt tuti nem fog bántani senki – szólt határozott hangon Lion. – Hallottad, mit mondtak Merlinék. Ide gonoszokat nem vesznek fel.
– Jól mondja, Lion! – helyeselt Wolf. – Ha valaki valami rosszat tesz, azért bünti’ jár.
– Hű, de okos itt valaki! – vágta be cinikusan Dragon, miközben odaértek az Aula bejáratához.
– Jaj, de vicces itt valaki! – mélyítette el a hangját és utánozta le az unokabátyját Wolf.
– Nehogy most kezdjetek el veszekedni! – pirított a civakodókra Phoenix.
– Pólyások! Pólyások! – hívta magához az elsőéveseket egy kellemes hangú férfi, mire a megszólítottak köré gyűltek. – A nevem, Gabriel! Mielőtt bemegyünk, sorakozzatok fel egy oszlopba! – utasította az újoncokat. A férfi huszonöt körülinek nézett ki. Világos arany szemei békességet, örömöt árasztottak. Ezüstszínű, egyenes és derékig érő haját leengedve hordta, mely lágyan meglibbent minden egyes mozdulatakor. Magas, vékony alkattal és teljesen emberi kinézettel rendelkezett. Hófehér öltönyt viselt, ami kihangsúlyozta férfias és elegáns megjelenését. A nyakában csillogó, arany nyaklánc lógott, amin egy kereszt is volt még. – Aki hallja a nevét, az jelentkezzen! Cecilia, Celestina, Cintia, Dragon, Felix Fedorius, Lion, Pegasus, Phoenix, Marina, Rudolf, Satania, Szikla és Wolf. Rendben… Mindenki jöjjön utánam! – indult el sietős léptekkel Gabriel, akit aztán követni kezdek az új diákok.
– Hé, veled meg mi van? – bökdöste Phoenix a húgát, aki meredten bámulta Gabrielt.
– Izé… Semmi! – jött zavarba Lion.
– Halljátok, ez a férfi nagyon hasonlít valakire – súgta unokatestvéreinek Pegasus, miközben áthaladtak a hatalmas tömegen, majd bementek a színpad mögé.
– Itt várjatok – állt meg Gabriel. – Szólok, mikor mehettek ki a színpadra, és néhány szóban be kell majd mutatkoznotok. Kérdés?
– Te vagy az, aki egy reggeli napon összeveszett a szomszéd kutyájával, és utána felakasztotta magát? – kérdezte nyers humorral Dragon.
– Kussolj be! – ment oda Lion a bátyjához, akit aztán jól fejbe kólintott.
– Ezt most miért kaptam?! – dünnyögte fejét fogva. – Szerintem, nem látsz te olyan rosszul, hugi, hogy ne vedd észre a hasonlóságot. Még a hangja is pont olyan…
– Uuuh! Nem most van itt az ideje, hogy ezt megfirtassuk! – fogta a fejét fájdalmas képet vágva.
– Khm… khm… – köhintett Gabriel, mire abbahagyták a testvérek a vitát. – Most én kérdeznék – szólt kissé mogorva hangon. – Miért mondjátok azt, hogy én az az ember vagyok?
– A hajad, a szemed és az arcod nem hasonlít rá, de minden másban pontosan olyan vagy, mint ő volt – motyogta csendesen Lion.
– Értem – tette ölbe a kezeit, miközben a lány szemeibe nézett. – A benne lakozott lélek valójában az én tulajdonom – magyarázta Gabriel. – Sajnos, volt egy igen kemény harcom, aminek a következtében leszakadt a lelkemből egy töredék, ami végül újjászületett abban az emberben.
– Akkor Dominic halála nem véletlen volt – szólalt meg Pegasus. – Gondolom, ahogy megtaláltad benne a lelked elveszett darabját, a lehető leghamarabb a részeddé akartad tenni.
– Pontosan!
– Ez azt is jelenti, neki nem is szabadott volna a világra jönnie – adott hangot szomorúan a gondolatainak Lion. – Én azért örülök, hogy mégis megszületett.
– És én is! – jelentette ki Wolf.
–  Azért még pár évig hagyhattad volna élni – fejezte ki nemtetszését Pegasus csípőre tett kezekkel. – Dominic a Rhythm and Blue dalok koronázatlan királya volt.
– Hé, de hát élek! – mosolyogta el magát Gabriel. – Azzal, hogy visszakaptam a lelkem elveszett részét, ő ugyanúgy él bennem tovább.
– Akkor most ő volt te? – kérdezte Dragon kissé idegesen, mert elég zavaros volt neki ez az egész.
– Nem. A lelkem leszakadt darabja új személyiséggé alakult. Sajnos, ha valakiben nem teljes lélek születik vagy születik újjá, az sosem élhet semmilyen módon normális életet – magyarázta. – Aki teljes lélekkel születik meg vagy születik újjá, de mégis az élete nem normálisnak mondható, ott már más lehet az ok. Az emberek esetében általában a suttogó ördögök játszanak szerepet.
– Áh, tehát valójában ezért teszünk rosszat. Akkor tényleg igaz az, amit a mesékben látunk – lepődött meg Phoenix. – A mesékben általában egy kisördög meg egy kisangyal szokott megjelenni az ember füleinél, főleg ha döntenie kell valamivel kapcsolatban. Sőt ez azt jelenti, hogy suttogó angyalok is vannak.
– Okos – dicsérte meg Phoenixet Gabriel. – De most vége a csevelynek, mert indulni kell.
Az elsősök szép sorjában bevonultak a színpadra.
A pódiumon a vidám tekintetű Merlin állt, aki most vörös színű talárt viselt. A közönség tagjai figyelmesen végighallgatták a szavait.
– Kedves, diákok és munkatársak! Ez az év más lesz, mint a többi. Sajnos az utóbbi időben több helyen is zavargások törtek ki, amelyek könnyen világok közötti háborúhoz vezethetnek. Az idén a szorgalmi időszak ideje alatt is küldetést fogtok kapni, kedves diákok, és a sikeres munka jutalmául öt napig mentesülni fogtok az órák alól. A zavargások miatt a biztonsági eljárások is szigorúbbak lettek, tehát arra kérek mindannyiunkat, hogy legyetek elnézőek a titánokkal és Akával szemben. Most pedig jöjjenek a Véndiákok, akik egy éven keresztül ismét Meridin iskolapadjaiban ülhetnek – emelte a magasba a kezeit Merlin, mire tizenhárom különösebbnél különösebb lény jött elő a színpad másik oldalából. – Először is megkérem a Véndiákokat, hogy mondjanak magukról néhány szót, ezután a Pólyások mutatkoznak be.
A Véndiákok elmondták, mit s hogyan tettek az elmúlt időben, amióta elvégezték a Meridint. A legvégére egy több mint két méter magas minotaurusz maradt, aki büszkén mesélte, milyen tetteket vitt véghez. Patás lábain magabiztosan állt, és izmos kezei folyton a magasba nyúltak indulatos szónoklata közben.
– Legutoljára az otthonomat mentettem meg egy seregnyi griffmadártól! Jól jegyezzétek meg, engem még a Sátán se szeretne ellenségéül! – fejezte be kissé hosszas beszédét a minotaurusz.
A közönség csak némán állt, se nem fújoltak, se nem ujjongtak.
– Akkor hát jöjjenek a Pólyások! – mutatott a jobb kezével Merlin az új diákokra. – Mielőtt bemutatkoznátok – nézett az elsősökre –, előtte szeretném jókívánságaimat kifejezni. Kívánom, hogy sikeres és örömteli legyen számotokra ez a hat év!
Az új diákok névsor szerint mutatkoztak be.
Először három igen előkelő, elegáns, igen szép és olyan húsz évesnek kinéző nő lépett ki a sorból. Hármas ikrek és teljesen egyformák voltak, így csak a hajuk, a szemük meg a ruháik színei alapján lehetett őket megkülönböztetni. A hajuk egyenes, derékig érő volt. A szemeik ugyanolyan színűek voltak, mint a hajuk. Hosszúkás koboldfüleikben játékosan sziporkáztak, csillogtak a fülbevalóik. Bőrük igen sápadtnak bizonyultak. Sovány, törékeny alkattal rendelkeztek. Lépteik hangtalanok s lassúak voltak, mialatt a mélyen kivágott, harang ujjú, hosszú ruhájuk lágyan meglebbent minden egyes lépésüknél.
Az első nő ezüstös halványzöld, a második ezüstös halvány rózsaszín, míg a harmadik ezüstös halványlila színekben tündöklött.
A férfi közönség megbabonázva nézte a három nőt, ám amikor megszólalt az ezüstös halványzöld hajú és szemű nő, kirázta őket a hideg.
– A nevem, Cecilia hercegnő! – szólalt meg vinnyogó hangon. – Hattyúszilf vagyok. A két ikertestvéremet Celestina és Cintia hercegnőnek hívják. Mi vagyunk a Hattyú Nővérek, akik a szépségükkel beragyognak mindent! – mondta fennhéjázóan, majd mindhárman kényeskedő mozdulatokkal visszamentek a helyükre.
A testvérek közül először Dragon mutatkozott be.
– Sziasztok! – kezdte el simogatni zavartságában a fejét az egyik kezével, míg a másikat csípőre tette. Dragon piros pólót, fekete rövidnadrágot, fekete fejkendőt és tornacipőt viselt. – Dragon vagyok! Van egy húgom meg egy öcsém. Az Emberek Világából jöttem. Ja, és baromira szeretem a rock zenét – hátrált vissza a sorba, miközben megkönnyebbülten felsóhajtott.
A közönség megkövülten bámulta Dragont. Olyan néma csend honolt az Aulában, hogy még a légy zümmögését is meg lehetett volna hallani.

Folytatjuk.

**************************

7. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN

Kyra Angie: Soha ne mondd, hogy soha
- tizedik fgejezet -

   Az átmúlatott éjszaka után Christopher, Jessica lakásán töltötte az

éjszakát. Másnap délelőtt Kellyvel és Lucasszal együtt négyesben

körbejárták a szóba jöhető helyszíneket. Kezdték a művelődési házzal,

majd a drága terembérleti díj miatt egyenlőre talonba helyezték ezt a

helyszínt. A művelődési házhoz a Lucas által javasolt konferencia

terem volt közelebb, így ott folytatták. Jess egy kicsit habozott

mielőtt belépett volna az épületbe.

   Nem vagyok normális. Meg kellett volna vétóznom ezt a helyszínt.

Biztos, hogy jó ötlet bemenni ebbe az épületbe? Hisz legutóbbi
Horenka Erika,
 írói nevén: Kyra Angie

látogatásom sem ment zökkenőmentesen. Bátorság Jess! Ha most bemész és nem dobod el a marhahúst, egy lépéssel közelebb kerültél a probléma orvoslásához, leküzdéséhez.

A férfiak szó nélkül ugyan, de kérdőn néztek rá.
- Rendben vagyok, illetve leszek! - győzködte őket s magát Jess, mikor Kelly is megérintette a karját.


  Az épületbe lépve, egy hatalmas előcsarnokba érkeztek, aminek szinte a közepén amolyan információs pultféleséget találtak. Lucas kedvesen, barátságosan üdvözölte az ott ülő ismerős hölgyeket.

Egyiküktől megkérdezte, beszélhetnének-e az irodaház azon alkalmazottjával, aki felvilágosítást adhat nekik a konferenciaterem bérléséről. A megszólított hölgy eltűnt a tekervényes folyosók egyikén és pár perc múlva egy középkorú, kissé testesebb, őszülő hajú szemüveges úrral tért vissza, akit George Omelinek hívtak.
Lucas bemutatta egymásnak a "tárgyalni kívánó" feleket majd a konferenciaterem felé vették az irányt.
  Az előcsarnokból balra indultak, az első elágazónál pedig jobbra, majd felmentek a lépcsőn az első emeletre. A lépcsővel szembeni ajtón ez állt: KONFERENCIATEREM.

- Hány személy befogadására alkalmas a terem? - érdeklődött Jessica útközben.
- 150-200 fő - válaszolta a középkorú úr és kinyitotta a termet, majd előreengedte a hölgyeket.


Az ajtón belépve három sávban az ajtónak háttal elhelyezett széksor tárult eléjük. A felhajtható asztalkájú székek kicsit ugyan kényelmetlennek tűnhetnek, de a minél nagyobb létszám befogadása érdekében praktikusabb megoldásnak bizonyult a tervezők részéről.

- Köszönjük. De jó tágas és világos - jegyezte meg Jessica.
- Hétvégén is bérelhető? - tudakolta Lucas.
- Természetesen.
- Mi a helyzet az árnyékolással és a hangosítással? - kérdezte most

Christopher és figyelte, ahogy a lányok körbejárják a termet.

 A bejárattól jobbra indulva elhaladtak a széksorok mögött egészen a hatalmas ablakokig. Jobbra a falon az eddig látottaktól eltérően óriás méretű ablakok előtt elsétáltak a terem túlsó végére. Ahol Kelly sorba megmutatta Jessicának a színpadon elhelyezett íróasztalt, vetítővásznat és egy kis szekrényt is felfedezni véltek. A pódium után szintén nagy ablakok előtt elsétálva az erkélyt vették szemügyre.

 - Mindkettő megoldható - felelte George.
- A hangosítást értem, de minek az árnyékolás? - faggatta Lucas.
- Megkérdezhetem, milyen célból szeretnék igénybe venni a termet? - informálódott most George.
- Hogy is fogalmazzam meg röviden és érthetően. Egy projekt megvalósítási tervein dolgozunk, amihez keressük a legmegfelelőbb helyszínt. A projekt lényege, hogy megmutassuk az embereknek, mintegy figyelemfelhívásként, a vakok és látássérültek mindennapjait - magyarázta Christopher.


- Érdekesnek hangzik.
- Hogy neked is válaszoljak, felmerült egy olyan terv is, hogy vak/láthatatlan kiállítás, étterem keretében mutatjuk meg a hétköznapi nehézségeket.

- Értem, ezért az árnyékolás - rakta helyre a "mozaikképet" Lucas.
- Van esetleg valami akadálya, hogy vakvezetőkutyát is behozzunk ide? - kíváncsiskodott Jessica, mikor visszaértek a férfiakhoz.
- Természetesen nincs.

- Akkor térjünk rá a piszkos anyagiakra. Mennyibe is kerülne ez nekünk? Négy hétvégében gondolkodunk, havonta egyszer, szombat 8-tól


18-ig és vasárnap ugyanez - szólalt meg végre Kelly hosszú hallgatás

után.

- Magán kezdeményezésről lenne szó, vagy esetleg valamilyen intézményi, szervezeti keretek között? - kérdezett vissza George.
- Ezt még nem sikerült eldöntenünk - válaszolta Lucas.

- Te is benne vagy a projektbe? - fordult Lucashoz George.
- Igen.
- Miért nem ezzel kezdted? Tudod, nektek van bizonyos ingyenes bérlési keretetek, ha nincs más a láthatáron, akár erre is felhasználhatod - dobta fel a nagy ötletet George.

- Ez megvalósítható lenne? Akkor is érvényes, ha mégis az egyetem vagy egyéb intézmény, szervezet keretében rendezzük meg? - fürkészte Lucas.

- Az minket nem érdekel, hogy honnan szerzed rá a pénzt, ha te vagy a főszervező.
- Mennyivel korábban kell lefoglalni a termet, az elhangzottaktól üggően vagy függetlenül? Mennyi lenne a foglaló? Mennyire rendezhető át a terem? - dőltek ki Jessicából a kérdések.


- Természetesen, ami mozdítható az mozdítható, csak a végén minden kerüljön vissza a helyére és lehetőleg épségben. Az előzőetekintetében előleg nincs, ami pedig foglalást illeti, egy hónappal az esemény előtt.

- Hétvégén is van büfé? - tudakolta Christopher, amire Jess nevetésben tört ki.
- Általában nincs. De szerintem egy kérdést megér, hátha látnak benne fantáziát - válaszolta George.
- Ne aggódj, ha esetleg mégsem lesz, hozok neked termoszban kávét - mosolygott most már Kelly is.
- Ja, értem már. A földszinti előcsarnokban van kávéautomata - javasolta George.
- Vélemény? - bocsátotta szavazásra Lucas a többieknek.

- Nem rossz - felelte Kelly.
- Szerintem megfelelne a célunknak - értett egyet Christopher, majd mindnyájan Jessicára néztek, aki elgondolkodva kerülte a többiek tekintetét.


 Na most ebből hogy mászol ki?Eddig ez a legjobb helyszín, de ...
Muszáj a többség érdekét előtérbe helyeznem. Nem passzolhatok el egy ilyen klassz lehetőséget a személyes problémám miatt. Végülis most is megúsztam ájulás nélkül. Akkor sem lesz időm a sebeimet nyalogatni, ezer felé kell majd futkosni és figyelni.

- Jess! - érintette meg a lány karját a férfi.
- Látok benne fantáziát, de ... - kezdte halkan a lány.
- De mi? - faggatta Kelly. 
- De mi van akkor, ha mégsem jöhet szóba Lucas kedvezménye, akkor mibe kerülne ez nekünk? Hogy tartjuk kordában az embereket, hogy ne csatangoljanak el az épületben kedvük szerint?


 - Ne aggodalmaskodj előre és lehet, hogy feleslegesen! Megoldjuk! - nyugtatta Lucas.
- Mi így négyen döntünk vagy megbeszéljük a többiekkel? - kérdezte Kelly.

- Természetesen megbeszéljük a többiekkel is - felelte Christopher.
- Helyezhetünk el valahol az épületben figyelemfelhívó plakátot, hirdetést? - informálódott Jessica.
- Szerintem nem lesz akadálya, de mire megadjátok a pontos választ, én is megkérdezem az illetékeseket. De nem hiszem, hogy korlátokba ütköznénk.


 - Van még kérdés? - nézett kérdőn Lucas a társaira, de válasz nem jött. Így folytatta:
 - Akkor megbeszéljük a Teammel és mimnél előbb jelzek a választ illetően.

 - Bárki beülhet vagy csak meghívott vendégekre számítotok? - puhatolta George.
- Elég sok helyen meghirdetjük, de bárki bekapcsolódhat - felelte Lucas, majd elérhetőséget cseréltek Georgeval és továbbálltak.


 E- mailben értesítették egymást a megtekintett helyszínekről, mert közben a többiek sem tétlenkedtek. A végleges döntést viszont az ünnepek utánra halasztották. Ezzel lezárták egyenlőre a program tervezésének teendőit és innentől mindenki az ünnepekre koncentrált


Folytatjuk. Köszönettel: Herika    - www.kyra-angie.blog.hu

A könyv borítója

**************************

8. HAZAI TÁJAKRÓL - NAGY VENDEL  VERSEIBŐL

TEMETŐI FEKETE HUMOR
 
AZ ÉLET SZÉP ...


A  HALÁL AZ ÉLET RÉSZE,
SEMMINEK NINCSEN VÉGE,
ENYHELY A  SZENVEDÉSRE.
RÖVID AZ ÉLET,
HOSSZÚ A  SÍR,
MINDENKI NEVESSEN,
AMÍG CSAK BÍR.




áááááááá

Nagy Vendel: Temetésen

Meghalt a férj,
Sír az özvegy
Alig lát a
Könnyfátyolon át.
Magára hagyatva áll
a  díszes ravatalnál.
Élte eddig az unatkozó
Úriasszonyok sorsát.
Ott a holttest,
de kit érdekel,
S mégis…
Kit siratna mást?
Mint saját magát!
Néhol ez a  norma,
némelyik asszony mind egyforma.
Lopva körbe néz,
ki, és mit lát,
Az hallik a
Sötét fátyolon át,
Mögüle szüntelen:
Mi lesz velem?
Mi lesz velem?
 
2006.02.20
áááááááá


Nagy Vendel: Faddi virrasztó
 
Hegyen-völgyön siralom,
Halott van a ravatalon.
András bácsi virrasztja,
Torkát borral locsolja.
Elfogyott sok flaska bor,
Egyre hangosabb a tor,
Fél a  sok siratóasszony.
A dalnok mind vadabbul rikolt,
Ujját csettintve ugrik fel,
Kis termete így nőtt öt centivel.
- Óh borzalom -
"Halál ellen,
sej-de
Nincs oltalom"



2001.


áááááááá

TESTAMENTUM


NAGY VENDEL: 
Az élet és a halál paródiája 

Temetésemre:
Nevünk megcsúfolói,
Apám Anyám megkínzói,
Öcsém arcul csapói,
Érzelmeim kigúnyolói,
Kerítésünk átugrói,
Gyermekkocsink eltolói,
Boroshordónk ellopói,
Vörösborunk megivói,
Életünk megkeserítői,
Kutyánk macskánk megölői,
Kenyerünk megsavanyítói,
Szeretteim gúnyolói,
Verseim kicsúfolói,
Ne jöjjenek el.
Egyébként az aktusra
Minden rendes embert elvárok
Kérés: Senki ne hozzon virágot.
Azért ne pusztuljon el semmi
csak mert én elmegyek.
minden esetre,
elkezdtem árulni
temetésemre a  jegyeket,
elkerülve a  csődületet.
ingyért meg sem halok  senkinek,
létem drágán adom,
mert hát ripacs vagyok.
Síromnál halk zenét játsszon a  zenekar,
azt amit akar.
- Közelebb, mindig csak közelebb, hozzád Istenem.
harsona szóljon
mikor a  lelkem a  magasba száll,
az örökkévalósághoz,
S  kacagjon a halál.
Távolban körhinta keringjen,
s  a  végén húzzák a  tombolát,
mindenképpen ingyen.
s  lassú, andalító zenével
elindul velem a menet,
S  megrengettem a hegyeket,
akár egy eszeveszett.
van számodra még egy ajánlat,
az élet csak  paródiája a  halálnak.
mindenképp nagy siker volt,
háromszor húzták vissza a  koporsót.
Meghalnak az élők,
szaporodik a  holt,
örökké élnek a  temetők.



SZEKSZÁRD,   2018. 02.26.


áááááááá

Nagy Vendel: Kripta


Három ember
Egy szobában,
Mind a három
Más ládában.
Mária kép
Függ a falon,
Könyörögjünk,
Óh irgalom.
Halál ellen
Nincs oltalom.
Váláskor is 
fele- fele,
amikor csak akarsz,
akkor fekhetsz bele.




2013.02.23




áááááááá


Nagy Vendel: Eljött az ősz


Eljött az ősz,
újra itt van,
hozott  hűs leheletet,
komor fellegeket,
a vén platánfa ága
meztelenre vetkezett.
Rozsdabarna rongy ruháját
morcosan sarokba dobta,
kergetődző szélfiakkal
egy kupacba hordta.
Dideregve  várja
a  ragyogó telet,
hófehér meleg sállal,
hófödte fehér bundával
felöltöztetheted.
Pincék mélyén szunnyad
a  tüzes újbor,
ihletet ád olykor,
költő indul messzire
a régi platánsoron.
Gallérja felhajtva
két szárnya  behúzva,
verseskönyvet takar
kopott kabátujja.



2018.  november   06.


áááááááá

Nagy Vendel: Csak egy árva falevél 


Csak egy árva falevél
hintázik az ágon,
vidám társaival
ringatódzott nyáron.

Zöld ruhája új volt,
eső mosta folyton,
napszárított arcán
 ragyogott a  mosoly.
 
 Elfutott az idő,
messzire szaladt,
néztek utána még,
fáradt madarak.
 
 Szép ruhájuk lassan
barnára kopott,
néha egy egy levél
óvatlan elomlott.
 
Hanyatt dőlt a földön
a sok hervadt levél,
csak egy hirdette még,
odafönt hogy ő él.
 
Hiányoztak neki
a jó társaságok,
árvaságra jutva,
csak utánuk vágyott.
 
Lent a  barátai
megágyaztak neki,
fáradt öreg testét
közibéjük veti.
 
Össze bújnak fázva,
mind  a hű pajtások,
kiket az ősz heve
össze vissza rázott.
 
Kopár téli estén
dühvel kotor a  szél,
kupacban hever  amit
söprűje összeterel.





2018. november  09.


áááááááá

Nagy Vendel: Elrúgok egy hantot utamból…
- Ima betegségemben…-

Hallgass meg Uram…
Elrúgok egy hantot,
Hogy messzire guruljon
Rögös utamból…
Leteszem a lantot,
Hogy más is dalolhasson.
Elrúgtam egy hantot,
Hogy még ne takarjon,
Megvívtam a harcot,
Szedtem a sok sarcot,
Várom hogy életemre
Fentről rábólintson
Értőn valaki,
S hogy az Isten
Magához intsen,
S felszólítson
Szolgálatára…
Én teljesítem
Alázattal
Ámen Domine,

Úgy legyen Uram.


Megjegyzés: 2014. szept. 17.

áááááááá

HANGOS VERSEK. NAGY VENDEL KATALIN NAPI KÖSZÖNTŐJÉT ELMONDJA:
 ILOSVAY EGYED KATALIN 

KÉRTEK RÁ DIÓT? A rádió elérhetősége az alábbi linken lehetséges:



RÁDIO MOZAIK SYDNEY   AUSZTRÁLIA, A  2018.  NOVEMBER 25.- IK ADÁSÁBÓL.

GUSZTI RÁDIÓ 
FŐSZERKESZTŐ:    ILOSVAY GUSZTÁV 

 .................................................................


A  VERS  EREDETI, ÍROTT  FORMÁBAN....


 NAGY VENDEL:  Névnapodra


Kopogtat reménnyel
szívemen-e név,
Angyali csengése
elbűvölt már rég.
Terád gondolok
e szép szót kiejtve,
Arcodat idézem
minden  este,
névnapodat lesve





áááááááá

KATICA, KATICA...
KATA, KATINKA ÉS KATALIN
KATALINKA  ÉS  KALINKA..
KÉTI ÉS KETRIN, ÉS KATYÚSA...





áááááááá


KATICA, KATICA, 
karmoljon meg a  cica.
cérnán pamut gombolyag,
hat cica
százfelé szalad.
gyöngy fogak közt
kacaj fakad,
gurul mint a  karika.
párta helyett menyasszony koszorú,
félre a  bánat,
félre a  bú.
hintó előtt  paripa,
indulj  a  bálba,
csendüljön a  muzsika,
boldog  lány
a  KATICA.


ÖRÖMTELJES  névnapot kívánok.... 
NEVED ÜNNEPNAPJÁN !

áááááááá



KEDVES KATALIN! NÉVNAPODRA VIRÁGOT AZ ÜNNEPELTNEK, 

MEG EGY POHÁRKA SZEKSZÁRDI KADARKÁT..!




Az örök Dívának
Az Isteni Nőnek,
Páristól elloptam
A szép arany almát,
Hogy odaadhassam
Szépségedért jutalmul
Királynőm Tenéked.
Reménylőn
Remegő szívvel
Adózok, az
Eredendő bűn kísértésének,
A kígyó csábításának
Erénnyel ellenállj,
Testeddel, lelkeddel
Ezen a mai
Szent napon.
A  névnapodon.
S szavaimmal megkoronázom
Dicsően szép homlokod.
BOLDOG NÉVNAPOT.




Szeretettel: Vendi. Szekszárd,  2018. november  25.
MEGSZÓLALOK MŰVÉSZETI MAGAZIN
WWW. MEGSZOLALOKBLOGSZPOT
megszolaloknagyvendel
MAGÁNZÓ,
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ   2017.
ARANY  BOT   KÜLÖNDÍJAS    2018.

**************************
9. MIKULÁS, KARÁCSONY, SZILVESZTER 
- ÜNNEPI VERSKOSZORÚ -

Mátyás Rita: Advent csodája...

Szűzanya mosolya ragyog a világra,
fénye, melege, az anyai szeretet,
mint meleg palástban szívünk ragyogása.
Szűzi fogantatás, isteni eredet,
szelíd, szent, szépség, mi kegyelemmel teljes.
Várakozás, öröm, remény és szeretet,
angyalok éneke, szívünkben zengedez.
Új király eljöttét, jósolják csillagok,
Mária szíve alatt, Jézus szíve dobog.
Adventi koszorún négy gyertya jelképe,
a hit, a remény, az öröm, és a szeretet.
Lángjuk fénylőn ragyog, hideg téli éjben,
szeretetet hoznak embernek szívébe.
Várjuk merénylőn, csillogó szemekkel,
az isteni gyermek végre megszülessen.
Hozza el a békét, bűnök bocsánatát,
örök életet, a mennyország csodáját!

..........................................................

ADVENT ELSŐ VASÁRNAPJÁN

NAGY VENDEL: A  MEGVÁLTÓRA VÁRVA...

Vágyódva várjuk,
Hogy négy gyertya égjen
Koszorúba fonva
A díszes asztalon,
S megtestesüljön az ige,
Letérdelhessünk
Megváltónk elébe.
Lángoló csillag
Vezet az égen
Mutatva utat
Rongyos istállóba,
Fénylőn, ragyogva,
S a három királyok
Elindulnak sietve,
Messze, Betlehembe.
Ajándékot visznek a
Kis Jézus elébe,
Tömjén füstje száll
A mennyország felé,
S a csillag megáll,
Ez lesz az égi jel
Vezess, hogy követhesselek.
Megtisztulni vágyó
Bűnös lelkemet
Elébed tehessem,
Egy dicső élet reményében.

Megjegyzés: 2017.11.24

KÉRTEK RÁ DIÓT?
Nagy Vendel Adventi várakozás című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv
A vers hangos linkje... 

áááááááá

Nagy Vendel Advent kezdetén   című versét elmondja Várkonyi Judit
A vers hangos linkje..
EGY VERS, KÉTFÉLE ELŐADÁSBAN, ÉRDEKES ÖSSZEHASONLÍTÁS.

áááááááá

S   íme itt a harmadik előadás:
Nagy Vendel adventi gangos verse a Guszti Rádió ma déli adásából.
2017. december 03.
Sydney Mozaik ..Ausztrália
áááááááá

Nagy Vendel a „Megváltóra várva” című versét elmondja: Ilosvay Egyed Katalin 

MINDENKINEK ÁLDOTT ADVENTET, ÉS ÖRÖMTELI ÜNNEPET KÍVÁNUNK!
Nagy Vendel magánzó
„Nyiba”, költők imái díjas író, költő 
Arany Bot Különdíjas 2018. 
áááááááá

NAGY  VENDEL: KARÁCSONY VAKON.... 

Szenteste fellobban
A gyertyák izzó lángja
Karácsony reggelre is
Kihűl a vaskályha.
Megszületett a Megváltó
Rongyos istállóban.
Jöjj kedvesem,
Ülj az ölembe
Utoljára nézzél a szemembe
Halványuló fényét

Látod-e?
Ezentúl fehér botot veszek a kezembe
fekete kalapot teszek a fejemre.

Szenteste fellobban
A gyertyák izzó lángja
Karácsony reggelre is
Kihűl a vaskályha.
Megszületett a Megváltó
Rongyos istállóban.
Mindkét szemedre megvakultál
Ülsz az ágyon
Várod a karácsonyt
Várod a csodát
Az  isteni bárányt,
Hogy újra lásd
Isten szép világát
Akkor majd meglátod
Ki maradt végül a barátod.


Szenteste fellobban
A gyertyák izzó lángja
Karácsony reggelre is
Kihűl a vaskályha
Megszületett a Megváltó
Rongyos istállóban.
Kalitkában, hogy enyém maradjon
Legszebbik madaramnak is szárnyát szegem
De ti kedveseim
Drága gyermekeim,
Ha megértetek
Repüljetek
Ti fészket elhagyók
Óvó szárnyaimat kiterítem felettetek.
Az  nem sértene
 Ha  vissza sem néznétek,
De  az  rosszul esne,
Ha  elfelednétek.
Szenteste fellobban
A gyertyák izzó lángja
Karácsony reggelre is
Kihűl a vaskályha
Megszületett a Megváltó
rongyos istállóban
Az  ige megtestesült Betlehemben
S a  három királyok elindultak,
Fényes csillag vezette őket.
Tömjén füstje  lebegett a  légben,
Letérdeltek a  kis Jézus elébe
Ki  elhozta a  reményt,
Hitet vesztett embereknek
Az  utolsó esélyt.
A  mennyben angyalok kara énekel,
Varázsgömböt szorongatsz
vágyón a kezedben
Csillognak a fények
álmodozó szemedben.
A  megváltás reménye él
Megtisztulni vágyó,
Bűnös lelkedben.

SZEKSZÁRD,   2016.  karácsonyán

........................................................

Ábrahámné Ági: Új esztendő

A szilvesztert mi meghitt kettesben töltjük,
Vigyen el messze minden rosszat az ördög.
Délben megsütjük két szelet husikánkat,
És nem engedjük, hogy legyűrjön a bánat.
A jó TV műsorokat kiválasztjuk,
Virslivacsoránknak a vizet forraljuk.
Éjfélkor a gyerekeink hiányoznak,
Szemeinkből meleg könnycseppek potyognak.
Lefekszünk aludni, s jobb létről álmodunk,
Az év első napján rövidet sétálunk.
Hozzon hát a jövendő jobb egészséget,
Sok-sok szeretetet és nagy békességet.
Gyermekeinknek örökre boldogságot,
Nekünk pedig örömöt és vidámságot.

áááááááá

KARÁCSONY

Hó ül a roskatag fák tetején már.
Itt ülök egymagam fájdalmaimmal.
Kint már a napsütés felhők mögül vár.
Én meg csak bent vagyok várakozással.

Odaát az ablakban egy macska néz.
Leskelődés közben gyakran mosakszik.
Kellemes és derűs perceket idéz.
Szívem titokban el- elvágyakozik.

Egy cica volt nálunk látogatóban.
Nagylányom messziről utazott ide.
Karácsonyra jött ő derűt hozóan.


Nagy fiam is jött ajándékaikkal.
Menyasszonyával nagy örömöt szerzett.
Szép karácsonyt hoztak sok-sok mosollyal.

áááááááá

TÉL

Megérkezett a tél ,dér lepi be a fákat,
Zúzmara a füvön, szél borzolja az ágat.
Jégvirág az ablakon, ámulva csodálom,
Nemsokára jön a hó, a szűzfehér álom.

Gyermekek lent a téren, nagy hóember készül,
Hógolyóznak a fiúk, míg a nagy mű épül.
A lányok kacarásznak, hemperegnek hóban,
Most a szülők sem szólnak, hadd játsszanak, jól van.

Nagymama néz ki az ablakon mosolyogva,
Ő már a bejglit tervezi a karácsonyra.
Szánkókon húzzák a nagyok a kisebbeket,
Vidáman élvezik a nagy-nagy örömüket.


A legbátrabbak már korcsolyáznak a jégen,
El is esnek néha, de csak nevetnek éppen.
Szalad az idő játszva, besötétedett már,
Menni kell haza gyorsan, otthon jó meleg vár.

áááááááá

MÉG NEM JÖN A TÉL

Szomorú szem az ablakban lesi már
Vajon a tél hová  bújt el az idén?
Rezgő rozsdás levelek hintáznak, bár
Kopasz ágakat mikor láthatok én?


Hó csillogás, a szánkón  lobogó haj,
Szilaj szaladás szűz havon, eleven
Kacagás zengne-csengne, mint tavaly.
Menekülj már ősz, jöjjön az én telem!



Télapó is elment már réges-régen,
Nem várta hóember az udvarunkon,
Várjuk a karácsonyt ünnepi díszben,
Új esztendő kopog az ablakunkon.
............................................

KALOCSA ZSUZSA: Áldott este

Fényt szikrázik az ég szekere,
sok-sok csillag a rúdja és kereke.
Lassan célba veszi földi útját,
utaznak rajt éneklő angyalkák.
A Szent Karácsony közeleg,
örvendeznek az emberek.

Ünnepelnek és vigadnak,
itt, dolguk van az angyaloknak.
A kisdedhez igyekeznek,
öröm-ódát énekelnek.

Áldott este hozza az ünnepet,
szeretet hatja át a szíveket.
A sok gyertya lángja oly csillogó,
kis Jézus születése megható.
Öröm tüze fénylik a szemeken,
harang szól, kis Jézus megszületett.

**************************

10. MEGJELENT  KÖNYVEK  - SZERZŐTÁRSAINK LEGÚJABB KÖTETEI

Szeretettel megosztom:
Adamecz László: Szeretem az embert, vallomások és bátorító üzenetek című könyvbemutató felvételét. 2018. 10.11.

áááááááá

Adamecz László
+36/70- 235- 2733
http://lelekmuzsikusok.googlepages.com
Tatabánya, Léleksegítő alapítvány
www.leleksegito.hu
.......................................................
 MEGJELENT CSOMOR HENRIETT 10.-IK E KÖNYVE A MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRBAN.  ÉRZÉSEIM HULLÁMVASÚTJÁN CÍMŰ NOVELLÁSKÖTETE.
Érzéseim hullámvasútján : Novelláskötet / Csomor Henriett
https://mek.oszk.hu/18700/18787
 A nem látók itt olvashatják:

**************************
11. HALLGASSUK EGYÜTT

DR. KOVÁTS  GYULA   ZENEI  ROVATA
- 37. rész -

TOLDI RAPSZÓDIA  (folytatás)

Jártó Róza
   A Toldi rapszódia második része a Toldi csárdás. Itt a zene a korábbi a-moll hangnemből rokon a-Dúr hangnembe vált, és a tempója táncosra gyorsít.
A Toldi csárdás fő és melléktémája egy-egy magyar népdal szerkezetű és dallamvonalú megoldás, szabályosan váltakozik. Amíg Arany János Toldijában egy cimbalmos üti a húrokat, addig itt az egész szimfonikus zenekar játszik, amelyben különösen a klarinét hangja kap nagy szerepet és teszi a táncot jellegzetessé. A harmadik menetben a csárdás gyorsít, de figyelemmel Toldi nagy termetére ez a gyorsítás nem lehet végletesen nagy. Jellemzőek az erős basszus hangok, az ütemeket a duhaj szinkópák színesítik. A csárdásban nincs énekhang.

dr. Kováts Gyula
 A Toldi rapszódia harmadik része Arany Toldi estéjének végső mozzanatát, Toldi utolsó szavait, temetését rajzolja elénk. A zene visszatér az a-moll hangnembe, és egy lassú tempóba.

   A Toldi estéje rejtélyes triolákkal kezdődik, amelyek többször ismétlődve a drámaiságot fokozzák. A pentatonban induló ősi magyaros pacsirtahang az egyszerűből egy többszólamúba vált. Toldi végakarata megismétli a magyaros dallamot más hangfekvésben, amely végül is elfullad… A „…szeresd a magyart…”  motívum kihagyhatatlan része ennek a drámai jelenetnek. Felemelő a király intézkedése a vaskoporsóba temetésről. A végső gyászinduló éneke a temetés szerénységét fejezi ki, egyben Toldi emberi nagyságát jelképezi. Ezt a képet erősíti meg az induló lágyabb tónusú, zenekari megismétlése.
   A Toldi rapszódia szólamai úgy vannak megírva, hogy az énekhangok elhagyásával is teljes értékűek, csak zenekari előadásban is minden hangja megjelenik. A Toldi rapszódiánk további részei is követik az Örökbecsűek/Dallamokkal ölelt rímek műfajunkat, a Toldi verset az énekesek éneklik, a verselő pedig elmondja. Ez a kettős szöveg egymást erősíti. A verset előadja: Jártó Róza.
A videó megosztón a hanganyag mellett megjelenik Toldi arcképe és a vers szövege, énekhangként:

 „Nem hagyok örököst... csak egy hű cselédet:
Azt kötöm szívedre – meg a magyar népet.
Szeresd a magyart, de ne faragd le” – szóla,
„Erejét, formáját, durva kérgét róla:
Mert mi haszna simább, ha jól megfaragják?
Nehezebb eltörni a faragatlan fát.”
A királyra nézett a gyász-kötelesség
Meghagyni legottan: Toldit hogy’ temessék:
Egyszerű koporsó lőn a nyugvóháza,
De vasból ? talán hogy erejét példázza.
Harmadnap olyankor, egy fölleges estén,
Domb emelkedett már Toldi Miklós testén,
Amelyet az őskert, bánatja jelével,
Behinte lehulló, sárga falevéllel.
Nem jelölte a sírt drága érc, vagy márvány:
Bence volt az emlék, lába felől állván:
Egy ásót ütött le, arra támaszkodék,
S elborítá a sírt új havával az ég.




(Arany János)


A megtekintést, meghallgatást szeretettel ajánljuk ? Róza és Gyula
Megszületett a Toldi rapszódia a nyár elején CD lemez, nem régiben pedig nyomtatott kotta kiadásban is…



**************************
12.KARÁCSONYI NOVELLA

KELEMEN GYÖRGYNÉ: Csodálatos karácsony .

Hideg téli napon picike kisfiúcska ment apja mellett egy fázós decemberi napon . A kisfiú a hidegtől védve nyakig betakarózva lépkedett a frissen eset hóban .Kucsmája és csizmája nagy volt neki, de gondolták a szülei majd belenő . Kis ködmöne apja agyon húzott régi kabátjából varrta édesanya .
  Peti apja halász ember volt és kis jövedelméből nem futotta jobbra .Nyáron megéltek de télen már nehezen akadt a hal . Ilyenkor a nyáron kereset kevéske pénzből éltek . Pláne most mikor a folyó vize hetek óta zajlott , nem akart beállni ,hogy vastag jég álljon rajta . Nem tudtak így rámenni , hogy léket vágjanak és horgásszanak . Pont így karácsony előtt , mikor ünnepi étek a hal, még a halászok asztalára sem jutott .
 A baj nem jár egyedül , Petike anyja megbetegedett . 

Már a tél elején érezte a
Kelemen Györgyné
kórságot de nem szólt, mert arra gondolt , mi lesz a kedves jó urával és apró gyermekével , ha ő beteg lesz . De idővel ágynak dőlt és bevitték a kórházba .
 Most is őt látogatták , pici fiacskája szeme megtelt könnyel , halkan szipogót édesanyja észre ne vegye . Mert bizony a szíve szakadt, meg mikor látta édesanyja arcát , hogy fehérebb tán még a párnánál is amin fekszik . Egykor piros arca élettel teli, szeme halvány lett . Még ilyen állapotban is rájuk gondolt .


- Ó szegénykéim , milyen karácsonyotok lesz , ó én apró kisfiam ?
- Ne velünk gondolj , gyógyulj meg hamar , aztán a karácsony is jobb lesz ha már otthon vagy - mondta a párja .

Visszafelé a kórházból Petike apja azon rágódót , itt van mindjárt karácsony és ő bizony semmit sem tud adni fiának még az is kérdés mit esznek . Ahogy mentek a házakból ki szűrődött a karácsonyi készülődés, a sürgés-forgás a friss sütemény illata . Látták a karácsonyfákat feldíszítve az ablakon keresztül . Őket meg várta a haza tó melletti szegényes kis kunyhó . Amibe még karácsonyfa sincsen, hisz nem telik rája .
Petike ezt tudta, de szinte biztatva még erősebben szorította apja kérges erős kezét .
- Nem baj hogy nincs semmink , csak anyuka otthon volna .
Esteledett mikor a kis nádfedeles kunyhóhoz, haza tértek . A hegyek felet vad sötét felhők gyülekeztek . A szél meg élénkült és a tó vékony jegét törni kezdte . Peti apja az eget kémlelte .
- Csúnya viharnak nézünk elé ! Gyere fiam siessünk hamar kapkodjunk össze egy kis tűzre valót .

A kunyhó mellett volt az erdő . Nagy fák csupasz ágai vad táncot jártak a szélben , a bokrok siralmasan nyöszörögtek . A csupasz erdőt csak néhány örökzöld fenyő vidította fel, szép zöld ruhájukkal . Petike apja mellett szedte a gallyat , egy szere csak felkiáltott .

- Lásd csak édesapám micsoda szép karácsonyfa lenne ebből a kis fenyőből !
 Mutatott rá egy kis fenyőre ami a tó feletti kis szikla parton állt . Édesapja fejében hirtelen átsuhant a gondolat , kivághatná a fát . Nem lehet , csak gallyakra van engedélye, élő fára nem . Megtudnák oda lenne mindene , még a kis kunyhója is .
 - Tudod kisfiam nem lehet . -sóhajtót .

Szedték tovább a rőzsét . Egy óra múlva már bent ültek a kis házban a lobogó tüzet nézték a kandallóban .
Kint tombolt a vihar, jeges szél tépte a fákat, törte az ágakat .Recsegve ,ropogva sírt az erdő a nagy széltől, ahogy tépett zúzott maga körül mindent. A tó vize hatalmas hullámokat vetett . A kis kunyhó viszont csendben lapult a dombok alján . Petike apja minden tudását elővette és régi meséket kezdet mondani, amit még valamikor a nagy apjától hallott . Nagyon- nagyon régen , kezdte meséjét és mesélt ,hogy Petike figyelmét elterelje a félelmetes ítélet időről . Annak idején sok mesét hallott az ott lakó halászoktól , révészektől . Ők meg ki tudja honnan hallották ,nagy szülőktől , déd szülőktől , járt a mese szájról-szájra . Álomországba vitte Petikét a csodás mese , feledve vihart .

Másnap mikor a fiúcska felébred sütött a nap, elcsendesedett a vihar . Frissen eset fehér hó takarta vastagon a tájat . Apja a maradék szalonnából és pár tojásból elkezdte elkészíteni a reggelit , hogy legyen valami ünnepi . Mert karácsony napja van . Észre sem vette , hogy fiacskája felkapta ködmönét és kiment . Mikor kész lett, kereste fiát . Kint volt valamit nagyon csodált . Odament és egy kis fenyőfa volt az udvarban . Biztos a vihar sodorta ide . Lehet pont az a kis fa amin tegnap Petikének megakadt a szeme . Biztos a vihar lefújta a sziklaperemről . A éjjeli vihar vízcseppeket fút rá és mint apró kristályok ragyogtak rajta . A hó meg mint kis vatta pamacsok ültek a tűlevelein .
Két kis toboz megfagyva csilingelt mint apró kis csengettyű . A tó vize befagyott, vastagon a hidegben és mint sima tükör, úgy csillogott.
- Ó apa de szép karácsonyfánk van! De szép is a karácsony !- rikkantott vígan Petike. 

Apja szemében könnycsepp ült , csodás ez a karácsony kis fiacskám . De most tudod milyen nap van ? Karácsony kívánjunk hát valami nagyot !

Mintha össze beszéltek volna szinte egy szere mondták anya gyógyuljon meg minél hamarabb ! Karácsony -karácsony a kívánságok teljesülnek . Pár nap múlva anyuka is kint állt a kertben és csodálta a kis fát . A tó jege befagyott és a halász horgára szép halak kerültek .
Eladta és került még sütemény is az asztalra . Más se éhezzen a fenyő köré élelmet raktak . Járt óda őz, kis nyúl, mind jól laktak .

áááááááá

Karácsonyi csillag

Kicsi Veronika vígan ugrál, szökdécsel. Szőke göndör haját a szél simogatja, nagy csodálkozó szemekkel nézelődik. Apukája kezét fogja, úgy lépeget. Édesapja fiatal még, nem egészen huszonöt éves, barna rövid hajú, vidáman néz kislányára.
Veronika boldog, ma megy először óvodába, az ő dolgozójába. Kicsit izgatott, vajon a többi gyerek milyen lesz, mit fognak játszani, csupa izgalmas kérdés.
Útjuk szokás szerint egy kirakat előtt vezetett, mindig arra mentek. Apa megállt előtte, az egyik próbababát nézte, könnyét törölgette. Veronika tudta apukája titokban sír.
A kicsi lányka nagyon jól érezte magát az oviban, de feltűnt neki mindenkiért az anyukája jött, az övé hol lehet? Neki miért nincsen? Alig várta apukáját, hogy megkérdezze.
Mikor megjött rögtön kérdezte, az én anyukám hol van, miért nem láttam még soha sem? Apja kissé zavarba jött, de rögtön válaszolt. - én tán nem vagyok elég jó neked?
Veronika szót sem szólt, csak lógott apja nyakán és össze- vissza puszilgatta.
- Jól van jól van, engedj el mert szeretetből megfojtasz! Majd otthon elmesélem.

Otthon leültek, - igazad van, ideje, hogy pár dologról tudjál, nem titkolhatom tovább. - mondta apa szomorúan.
Mikor megszülettél, édesanyád nagyon örült neked, nagyon szeretett. Annyira, de annyira boldog volt, hogy te vagy. Viszont születésed után megbetegedett és meghalt, így ketten maradtunk.

- Most ő hol van? - kérdezte Veronika sírva.
- Fent az égben, mint csillag néz le rád, onnét figyel téged.
- Melyik az a csillag? - kérdezte Veronika szipogva.
- Én azt nem tudhatom, a te kis szíved kell, hogy megsúgja neked, hisz ő te benned él tovább.

Eljött az este, Veronika a csillaggal teli eget kémlelte. Vajon hol az ő édesanyja, hol lehet? Veronika meglátott egy csillagot, a fénye mintha lefele folyna, sírna.
- Igen édesanyám, már látlak, csak is te lehetsz az a csillag! Mesélt neki Veronika, mi is történt az oviban. A csillag fénye szebben ragyogott, mintha csak értené, kicsi lányka mit mond.
Másnap, mikor a kirakat előtt megálltak, apa észrevette nincs a próbababa a kirakatban. Egyből beszaladt a boltba.
- Jó napot kívánok. Elnézést a zavarásért, de érdeklődni szeretnék a kirakatból hová lett a próbababa?
- Jó napot kívánok, én még új vagyok itt, de mindjárt szólok a kolléga nőmnek.
Kijött egy közép korú hölgy.
- László, de régen láttam!
- Igen, rég volt, hogy bejöttem. Érdeklődni szeretnék a babáról.
- Igen a baba, sóhajtott az eladó nő! Megértem kedves, nagyon hasonlít a volt feleségére. Jaj, mennyit viccelődtünk vele, hogy a babát róla mintázták! Persze a baba olyan régi volt, esetleg a nagyanyja lehetett volna.
- Hasonlít az anyukámra? - bujt elő kíváncsian Veronka a pult takarásából.
- Igen, felelte az eladónő. Te biztos a kislánya vagy! Szép mint anyukája volt, ó kis szentem, de sajnállak. Nagyon szerettem a mamádat, mintha csak a lányom lett volna. Na de nem is engedtem kidobni a babát, mert a tulaj ki akarta dobni, a helyére új kerül. Tudta nekem kell, hát jól megkérte az árát.
- El adná nekem, megvenném? - kérdezte apa.
- Nem eladó, van már gazdája – mondta az eladó nő.
- De én többet adnék érte, akár a dupláját is, csak had legyen az enyém, szépen kérem.
- Nem lehet, az új gazdája már itt is van érte ! Mutatott Veronikára, igaz szívem, a tied?
-Veronika sírva az örömtől, köszönte!

Hazavitték, Veronika és apukája boldogan nézte a babát. Mikor sötét lett, boldogan mutatta a csillagnak a babát.
Másnap apa szomorúan mondta kislányának, - Veronika édes szívem, idén nem lesz karácsonyi ajándékod, mert az eladónőnek kifizettem a babát és bizony sok pénzbe került.
- Nem baj apa, de a baba a miénk lett, szebb ajándékot nem kaphattam volna.
A pici lány a babával aludt, kelt és vele együtt mesélt a csillagnak.
Eljött karácsony napja. Mindenki ünnepelt, Veronikának nagyon hiányzott az anyukája, apának is hiányzott szerető felesége. Hiába volt fiatal ember, gyerek koruk óta szerették egymást és oly rettenetesen hiányzott, hogy évek óta nem volt mellette. Mióta eszét tudta, szerette kedves párját. Egy vigasza volt a kislánya, mert mikor ránézett, mintha csak őt látta volna. A szeme, a haja, mint édesanyájáé, olyan volt. Most meg itt a karácsony és semmit nem tud adni neki.
 Karácsony a csodák napja. Mikor lefeküdtek aludni, Veronika arról álmodott, az édesanyjával játszik. Apa meg arról, hogy szerető feleségével és kislányával van együtt és énekelnek a karácsonyfa alatt. Karácsonykor nem lehet, hogy ennyi szomorúság legyen!

Történjen hát csoda, legyen! Reggelre a próbababa megelevenedett és lett belőle anyuka! A sok szomorúságon a szív meglágyul és így eset a teremtő vissza küldte az életbe. Karácsony, karácsony csodák ideje!!

**************************
13. ÍZES TÖRTÉNETEK  

12.IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV:  A  MARHAPÖRKÖLT

Nagy Vendel: Ízes történetek...Irodalmi szakácskönyv
A MEK - en ezen a linken olvasható:
A nem látók itt olvashatják:

12. Fejezet. A vörösboros marhapörkölt és a többiek

Visszaemlékezem régmúlt gyermekkoromra, a múlt századbeli hatvanas évekre, és agyamba villan egy hatalmas plakát, amit a halbolt kirakatában lehetett látni: Mondja marha, miért oly bús? S a zokogó tehén azt válaszolta: Mert újra itt a friss halhús. No! A helyzet pikantériája az, hogy akkoriban sem halat, sem pedig húst nem lehetett kapni.
A hatalmas halboltban csak néhány szovjet olajos halkonzerv árválkodott, de még a dobozon is átérződött a szaga. A vizes medencék szárazok voltak, a halmerítő szák is csak ott száradt, néhány ruszlis üveg társaságában, és valaki az éjszaka folyamán a Halszaküzlet feliratot Halszagüzletre változtatta, nem kis derültségére a piacra igyekvőknek.
   Persze az sem járt jobban, aki a húsboltban szeretett volna vásárolni, mert ugye az is üres volt, és ha a bolt előtt hosszú sorokban álldogáltak az emberek, akkor az azt jelentette, hogy majd valamikor hoznak valamilyen húsféleséget, többnyire Argentínából, a pampákról származó fagyasztott marhahúst.
Az fagyos is volt, fekete is volt, s valamilyen gyanús lé folydogált belőle, ezért mi soha nem vásároltunk olyasmit, mert anyám nagyon finnyás létére ilyesmit nem tett volna az asztalra. Inkább ettünk zöldség- vagy krumplilevest. Vagy tojásos, vagy köménymagos levest, amit szegény apám kutyalevesnek is hívott, a benne úszkáló kenyérdarabkák miatt.
   A mama régen cselédlány volt egy gazdag krumplikereskedő családnál, ahol a háború előtt borjúhúst is ettek, és mindig mesélte, hogy akkora pincéjük volt, hogy a lovas kocsik be tudtak menni lovastól, és mikor lepakoltak, akkor a másik végén ki tudtak menni a pincéből. Mindenfajta burgonyafajtát másik pinceágban tárolták el télire.
 Tehát a húsboltot annak idején sokan ruhatárnak is hívták, mert ugye a fogas megvolt, csak fel kellett volna akasztani a kabátokat. Egyik leleményes kőfaragó, szobrász barátom megvásárolt egy ilyen árválkodó húsboltot, és különféle színű és anyagú kövekből hurkákat, kolbászt, sonkát, szalonnát faragott ki és felakasztotta a húskampókra, és még csiszolt márványból szeletelt disznósajtot is kifaragott. A kiállítás címe: ENNIKŐ volt. Igen találó és sokan megnézték, és ez akkoriban országos hírnevet is szerzett a még ma is alkotó művésznek.

Akkoriban járta a vicc, hogy uram felakaszthatom a kabátját? Ugyan kérem, felőlem fejbe is lőheti. Ekkortájt jött haza a mama azzal, hogy sikerült vennie két kiló gyenge marhahúst. Igen, mondta a papa, én is láttam tegnap, olyan gyenge volt, hogy hatan támogatták a vágóhídra. S még ebben a helyzetben is volt kedvünk nevetni.

   Mielőtt még az ember háziasította volna a szarvasmarhát, lelkesen vadászta a különféle bölényféléket és azoknak borjúit haza víve évezredek alatt alakult ki a mai vágómarha, amit azóta is élvezettel fogyasztunk, ha jól van elkészítve, igen sokféle és változatos módon. Gondoljunk csak a ma újra divatba jövő szürke marhára, vagy a magyartarka tehénre, amit a tejéért is szívesen tartanak. Valamikor a királyoknál vagy az úri házaknál divat volt lakomákon, lakodalmakban, csak úgy dicsekvésképpen a diplomaták előtt az ökörsütés.
   Igaz, hogy volt, mikor egy napig is sütögették az ökröt, amibe állítólag bárányt is tettek és a bárányba egy kappant, és ha az belül megsült, akkor az ökör is megsült kívül, aminek igen kemény volt a húsa, mert igen inas és izmos volt ahhoz, hogy lábon elhajtsák a hajdúk akár egész nyugatra, az óceánig. Néha, mikor egy vár ostrománál kiéheztetésre ítélték a vár népét, akkor kedvező széljárás esetén a vár előtt, az éhes védők szeme és orra láttára, ökröt sütöttek és vigadoztak, boroztak a vár tövében, és kiterített farkasbőreiken heverésztek, és sokszor a sült hús illata győzte meg a vár népét a megadásról.
Ilyen ökörsütést jómagam is láttam, mikor Szekszárdon a szüreti napok alkalmából minden évben rendeztek ökörsütést, és jó pénzért bárki megkóstolhatta. Igen látványos volt, de az ízéről azért voltak kétségeim.
Nagy Vendi a gourmet

   De hát mi is készülhet a már letaglózott marhából? Akár a sertésből, a szarvasmarhából is, minden részét felhasználva, sokféle ennivalót lehet főzni.
Az állat orrától a farkáig minden porcikáját felhasználják, s itt is vannak drágább, értékesebb és kevésbé értékes részek, akár egészen a felsáltól a marhabendőig, a pacalig bezárólag.
Lehet simán csak sütni, főzni levesben és vadasnak vagy pörköltnek. Ferenc Jóskának szinte mindennapi eledele volt a marhafartő levesben főzve, de ő főtt húsként ette különféle mártásokkal. A pacal az egy bizalmi étel, bárhol nem eszik olyasmit az ember. Igencsak el lehet rontani. Anyám nagy kedvence volt a rostélyos sok hagymával, de legjobban a marhapörköltet szerettük, és leginkább tarhonyával és céklarépával, a végén pedig vörösbort ittunk rá.


Ünnepekre, de akár tanyákon is szüretkor vagy préseléskor, mikor volt rá sok idő, akkor volt érdemes neki állni, mert igen időigényes a művelet, de megéri a fáradtságot.
Lehet lábasban sparhelten, de lehet bográcsban is főzni, de aki gyors ebédet akar, az főzze meg kuktában, de annak semmi köze a rendes ételhez.
Mint mindennek, ennek is jó sok időre van szüksége, hogy rendesen átfőjön, megpuhuljon és összeérjenek az ízek.

A mennyiség egy emberre számolva harminc-negyven deka, és sok hagyma, sokféle fűszer, kevés víz és sok bor, mégpedig vastag vörös bor. Fehér és fixli nem jó erre a célra.
Legjobb, ha mindenekelőtt megkóstoljuk a bor minőségét, de csak módjával, nehogy besokalljunk, mert csalósak ezek a borok és a főzés végére lesz akak - makak, ami rontani tud a hangulaton.

   Mivel is kéne kezdeni a főzést? Elsősorban a húsok darabolásával és a minőség kiválogatásával. Ugye lehet marhacombból is főzni, de a legjobb a marhalábszár, amiben vannak izmos inak is és akár egy kis zsírréteg is.
Lehet kockára vágni, de van, aki csíkokra is vágja a lábszárat, és azért a jóhoz legalább két-három kiló mennyiség kell minimum, de ez inkább több szokott lenni különféle alkalmakkor.
   Ha kész a húsvágás, ugye ami harminc deka legyen legalább személyenként, ehhez kilónként egy öklömnyi nagy fej vöröshagymát pucolunk meg és kockára vágjuk. Lehet nagyobb kocka is, mert úgyis szétfő a hosszú főzés alatt.
A hagymát egy kanál zsíron megdinszteljük és mikor már üveges és jó illata is van, mert tettünk bele fokhagymát is egy pár gerezdet, akkor belerakjuk a húst is, hogy hadd pörkölődjön meg a külső felülete és kapjon egy kérget, ahogy megpörkölődött, mert ettől lesz igazából pörkölt, mert különben gulyás vagy paprikás hús lenne csak belőle. Mikor már megpörkölődött és a színe is megváltozott, akkor teszünk rá egy kevés édes paprikát, ami a zsírban hamar feloldódik és persze ez nem a teljes mennyiség, és némi sót is teszünk bele, hogy kiadja az ízét a húsnak. Tehetünk bele egy kiskanál borsot is, aminek fantasztikus lesz az illata. Pár darab babérlevelet is tehetünk bele a vadas íz miatt, és akinek van, az a babérkoszorújából tépjen le pár darabot, de jó a másik is.
Ekkor keverjük össze fakanállal és öntsünk rá egy kevés vizet, de csak módjával, hogy nehogy leégjen, mert akkor jön a kakasdi iskolaigazgató, akit Kozmának hívtak.
Ez is csak olyan szólás-mondás, de voltam már olyan helyen, ahol igencsak lekozmált az étel és szinte ehetetlen volt. Ekkor bevetették a másik trükköt, az erős paprikát, de az is csak rontott a helyzeten.

   Főzés közben nem mászkálunk el a tűztől focizni, csajozni, borozni, akkor mi főzünk, és ezt a hivatalt ha elnyertük, akkor főzzünk odaadó módon, mert az emberek eléggé kritikusak és hamar szó éri a ház elejét.
Igen fontos szabály, hogy ha mi főzünk, akkor ne engedjünk másokat beleszólni és főleg nem belenyúlni a munkánkba, mert akkor lehet igazán elrontani az ételt, hogy mindenki ezt tesz bele meg azt rakatna bele, és ha elrontják, akkor a bajnak nincs gazdája, mi maradunk a pácban.
Egyszer volt egy lelkes kuktám, aki csak kézilánynak hívta magát huncutul, és őrá is csak a tűzrakást bíztam és kérdeztem tőle: Tüzelünk, tüzelünk? Nem, mondta sokat sejthetőleg, fűtünk.
Ha szabadtűzön főzünk, akkor bizony rakni is kell azt a tüzet.

Mégis, ha kevés vizet rakunk a pörkölthöz, akkor miben fő meg? A kérdés jogos és fontos. És ehhez kell a rutin és az évek. A hús elég sok levet is enged és erre oda kell figyelni, és ilyenkor elég sok bort, hogy a húsunkat ellepje, kell öntenünk a bográcsba és annak a vizében fő meg a húsunk. Az alkohol nagy része elillan a bográcsból, és a bornak a zamata és savai maradnak a bográcsban, és ebben szépen megpárolódik a marhahúsunk. A szaftjának sűrűnek kell lennie és tehetünk még bele erős cseresznyepaprikát is és csöves fűszerpaprikát is, akár szeletelt paradicsomot, de van, aki kevés lecsót is tesz bele, de csak vagy ezt, vagy azt.

A levén látjuk, hogy kell-e még bele víz, de nemigen hígítjuk fel. Ha szükséges, akkor sóval, borssal, őrölt paprikával még fűszerezhetjük, és erős tört paprika is jó neki.
Más különleges trükköket nemigen használunk, mert az eredeti pásztorételekhez nemigen használtak akkoriban mást, mert nem is ismerték a modern dolgokat, mint például a vegetát és hasonló dolgokat.
Most már csak főni kell addig, míg a hús meg nem puhul. Van, aki a végén főz bele burgonyát is, de anélkül is jó, de ha igen, akkor hasábra vágja.
 
Marhapörkölt - egyszerűen csodás...
Ha másféle húsok is vannak benne, akkor vegyes pörköltnek hívjuk az ételt, de lehet még benne vadhús is, akár szarvas vagy vaddisznó is, de akkor arra külön oda kell figyelni, a fűszerezéskor mindenképpen. De azért legjobb, ha minden húsfajtát külön főzünk meg, a karakteres ízek miatt.

Teljesen más egy marha- vagy sertéspörkölt, egy köröm- vagy csülök pörkölt, nem beszélve a vadakról, és főleg a szárnyasokról, amiket mind hasonlóan kell főzni, de a végére mindig más ízeket kapunk. Ha megpuhult és megfelelően ízletes a pörköltünk, és a szaftja is elég színes és sűrű, akkor tálalhatunk. Egy nagy fehér cseréptálba öntjük a forró fejedelmi étket és a már előre kifőzött galuskával, vagy megpirított tarhonyával tálaljuk úgy, hogy a tésztára szedjük a szaftos húsokat. Van, aki kenyérrel eszi és burgonyával, ízlés dolga. Bármilyen savanyúsággal finom, de a legjobb hozzá a céklasaláta kissé édeskésen. Puha fehér kenyér, a piros étel és a lilás savanyúság színes látványosság az asztalon, és utána még a vörös bor koronázza meg a fehér asztalt.
 Desszertként foszlós kalácsot adnak, amire még mindig meg lehet inni egy-két pohárka kadarkát. Ez a fejedelmi étek igen laktatós és nehéz, utána már nemigen megy a munka, inkább a kedves beszélgetés, viccelődés, esetleg nótázgatás, vagy akár egy pár ultiparti. Szigorúan filléres alapon, mert minden barátság alapja a pontos elszámolás.
 Mindenkinek jó étvágyat kívánok és egy kellemes délután eltöltését egy szekszárdi pinceszeren.
Élvezzük a jó munka, a barátság és a kellemes együttlét hangulatát.
Mindenki egészségére!

Csak egy liter kadarka kell,
Hogy az ember
Ne törődjön
Semmivel.
Úgy szép az élet,
Ha semmi sem zavarja,
Van még a pincében
Száz liter kadarka.
Csak egy liter
Kadarka kell,
Hogy az ember
Ne törődjön
Semmivel.

Vége az első résznek.
áááááááá

REAGÁLÁSOK

Szervusztok kedves listatársak!
De jó, kedves Vendi, hogy nem olvastam hamarabb ezt az ízes történetet, 
mert akkor biztosan nem ebédeltem volna olyan jóízűen a mai menümet, ami 
máskülönben finom volt: csirkemell, Orly módra azaz párizsiasan elkészítve, kevés rizzsel és sok-sok céklával.
  Viszont a marhapörkölt, az az igazi, az a vörösboros, az a hajdani nagy szerelmem, azt ugyan meg se közelíti semmiféle csibealkatrész, sem rántva, sem sülve, talán csak a tejfeles csirkepaprikás nokedlivel és fejes salátával ébreszt bennem hasonló emlékeket.
  Már rég elhagytam ezt a kedvesem, nem is tudom, mikor találkoztunk, csak 
az illata, a színei és az a pompás, semmi mással össze nem téveszthető 
íze maradt meg bennem, időnként felvillanva a távolból.
  Pontosan így főztem ezt én is, kedves Vendi, egyedül az a babérlevél nem 
került bele, és lecsó sem, mert a lecsó ízt nagyon szerettük, de az már 
más eledel volt.
 És milyen fontos az az idő, lassan nyugodtan hagyjuk főni, még ha fiatalka is a j ámbor, de ha már éltesebb, akkor meg különösen nehezen puhítható meg.
  Bár az is igaz, hogy finom ugyan a húsa, de amitől olyan csodás eledel, 
az mindenképpen az a szaftja, és mennyire megegyeztek édesapám és a 
férjem abban, hogy ennek a nedűnek egy cseppje se vesszen kárba, úgy 
kitörölték azzal a puha kenyérrel a tányérjukat, hogy tisztább volt, 
mint előtte.
  Nekem a tarhonya az igazi a marhapörkölt mellé, van, aki a krumplira esküszik, édesapám a puha kenyérre, mindenesetre a nokedlihez én mindig sertéspörköltet vagy csirkepaprikást képzelek el. 
 Miután gondolatban ismét elkalandoztam a kalóriadús, de milyen finom, ételek felé, hangsúlyozom, hogy csak gondolatban, talán felkeresem vezeklésül Jolika diétás tanácsait a facebook-on, penitenciaként olvasgatom kicsit.

Köszönöm szépen, kedves Vendi ezt a finom, ínycsiklandozó emléket és 
ugyanazzal a gondolattal zárom, amivel te:

Jó ital a kadarka!
Szép délutánt kívánok és uzsonnára egy mosolygós piros almát, szeretettel: Vica

**************************
 14. VÁLOGATÁS NOVELLÁIMBÓL

CSOMOR HENRIETT: Árnyas lombú fák alatt 

A nyárnak legszebb képét szeretném megörökíteni. Lehet láttam már, csak elrobogtam a látvány mellett. Mióta nagyapám a szívem rejtekére költözött, próbálom megmutatni neki erdejét, szépen lassan haladok, minden percét  élvezem. Mennyei csendben hallom, hogy reccsen az ág, mintha valaki járna a fák közt. A melegtől kipattognak a fenyőtobozok, s magjai kipotyognak. Lágy szellő fuvallata lengeti a zöld faleveleket, s lassuló táncba kezdenek. Érzem nagyapám örömét, ahogy szívemhez simulva átölel.


Csomor Henriett
Sokszor itt találtam meg a fák között nyugalmamat, mert a lelkem bánattól fuldoklott. Őszintén mondom, csak egyet szerettem volna, elmenni ebből a világból. De ez sem olyan könnyű, minden szörnyűséget át kell tudni élni, még akkor is ha rohadtul utálom. Meg kell tanulnom úgy élnem, hogy sajnos az életünk véges, s görcsös félelmemet el kell engednem. Menekültem a fák közé, szomorú szívem már semmi jót nem remél. Mintha száz évet öregedtem volna pár nap alatt. Nekem már csak ez jutott, hogy itt ülök a kietlen messzeségben a napon, s zokogok. Mellettem, mindkét oldalon a zöld lombú fák között csacsogva, locsogva öreg patakom szalad. Vajon hány titkot, s gondolatot rejthet évtizedek óta? Vajon voltak-e másnak is hasonló nehéz gondolatai, mint nekem? A víz tiszta tükrén játszik a nap, csillámló fénye mintha tündék országában lennék. Könnyes arcomat letörölve a kék ég felé emelem. Ekkor veszem csak észre fejem felett szitakötők raját. Biztosan te küldted nekem édes papám, te is sokat gyönyörködhettél  bennük, miközben madárfüttyös erdődet jártad.  

Milyen boldogan repdesnek egymás mellett szorosan, áttetsző szárnyuk néha összeérnek. De ők csak járják egyenletes táncukat, nem gondolva röpke életükre.

A fülledt, forró ház falai közül kiszabadulva direkt jó bebújni a hűvös erdőbe. Anyám féltve enged el a rekkenő forróságba, mindig elmondom neki, felfrissülni megyek ki az erdőbe. Felfrissülök fák lombjai közt, amelyek az évek során jól egymásba kapaszkodtak. Így kevésbé engedik be a nap sugarait. Ahogy egyre beljebb jutok, magamba szívom az édes, dús, friss levegőt, kissé libabőrözök. Haragos zöld lombú fák közt beszökik a fény, festői a táj. Ha festő lennék, nem szégyellném ide állítani a festőállványom, s elkezdeném festeni gyönyörű csodát, ami szemem elé tárul. Sokáig itt gyönyörködöm, egy szomját oltó őz fut át a pataktól a túloldalra megbújni az erdő mélyére. Aztán ha leszáll a csillagos éj, a hold fényében újra előjönnek. Büszke szarvas hatalmas agancsával vezeti őz csapatát.
   Ha majd az élet kegyetlenül elsodor innen, akkor is szeretném még érezni gyermekkorom, s eddigi negyvennégy évem alatt eltöltött hosszúhetényi időket. Szülőfalum felejthetetlen emlékeit,  szeretteim végtelen szeretetét őrzöm szívem mélyén.
2018.10.02


áááááááá 

Csomor Henriett: Hazavágyom

Tűnődöm a sok szép emléken,
melyet gyermekkorom óta
magamban hordozok.
Ez az egyetlen dolog,
amit rosszakaróim sem vehetnek el,
mert csak az enyém.
A gazdagság nálam nem pénzben,
hanem a szívemben rejlik.
Legyek bármerre a világban,
nem feledem otthonom melegét.
Becsukom szemem, s látom
kicsiny falunk templomtornyát,
gesztenyefák árnyas lombját,
hegyek haragos zöld vonalát.
Kék égen fehér, bodros bárányfelhőket.
Poros úton nemcsak
autó halad, hanem
lovasszekér is szalad,
anyja mellett kiscsikója baktat.
Édesanyám tüneményes mosolya előttem,
szeretet csillan smaragdzöld szemében.
Dolgos kezéből jobban ízlik az étel.
Asztalunknál együtt ül családom.
Friss ropogós péki kenyeret anyám
kezébe veszi, s keresztet vet rá.
A látványt örökre agyamba véstem.
Párás két szememből könnyeim gurulnak,
Nemsokára hazamegyek édesanyám,
hazavágyom.


2017. augusztus 09.
Megjegyzés: A kenyér ünnepe alkalmából augusztus huszadikára.

 áááááááá

Csomor Henriett: Békében szunnyadok

Ha majd egyszer nem leszek...
Kérlek, édesanyám,
zöldellő dombtetőn
szórd szét hamvaim.
Itt nyugodjak örökre!
Ne sírj, inkább emlékezz,
mint mondtam tenéked.
Itt voltam szabad, s
boldog az örök természetben,
hol senki se látott, s
a fák magukhoz
öleltek, kis madarak
dalára bánatom feledtem.
Hidd el, édesanyám,
jobb, hogy én hagylak itt előbb.
Csak szenvednék nélküled.
Az örök életben majd várlak
ölelő karokkal.
Olyan szeretettel,
mint ahogy te vártál engemet,
mikor megszülettem.
Nem tudom,
emlékezni fogok-e
a lelkemmel a zöld
lombú fákra, a kékellő
égboltra, fehér fodros felhőkre.
Vagy velem együtt ez is elvész majd?
De a lágy szellő simogató érzése
biztosan megmarad.
Mikor a lágy szellő
fuvallata átsuhan
a kelő hajnalon,
én simogatlak,
s fájó, keserű
könnyeidet szárítom.
Csak légy nyugodt!
Én már békében szunnyadok
az örök természet ölelésében.

2015. február 22.

**************************
15. VERSRŐL VERSRE  - KORTÁRS IRODALOM 

Kovács Tibor: A Bálok

A falúba elérkezett a bálok ideje,
Ifjak és Érettebbek készülődnek
Márton napra, s November havának
Katalin báljára.

Márton napot vígan ünneplik,
Táncot ropják,
Vígan dalolásznak
Ifjak és Érettebbek.


Sül a májas, megyen a bendőbe,
Jó borral öblítik le,
Jön már Katalin napja is,
Báljának hagyománya is,
Sürögnek, forognak Ifjak és Érettebbek,
Menyegzőre készülnek.

2018. November 02

 áááááááá

Kovács Tibor: Szilveszter

Karácsony havában,
Advent időszakában,
Szent estére készülnek,
Hogy szeretetben együtt
Tölthessék a családok.

Hogy aztán december havának
utolsó napján vígan búcsúztassák
az Ó évet,
Mely átadja helyét az újnak.

Ilyenkor sül a malac,
készül a mulatságra,
Mert ilyenkor sütve jó a malac.

Eljő a mulatság ideje,
sült malac is asztalra kerül,
felöltöztetve, finomságokkal,
szájában almával.

Lassan eljő az éjfél,
harang is elüti már,
búcsúztatva az Ó évet,
s köszönti az Újat.

Pukkan a pezsgő,
csordul a pohárba,
ő így ünnepel,
a családdal.


Érettebbek s Ifjak,
pezsgővel teli pohárral,
búcsúztatják az Ó évet,
s köszöntik az Új esztendőt.

 ...........................................................

PLATÁNOK KÖZT…

NAGY VENDEL : Üzen a platánfa 

Üzen a platánfa,
Cakkos levélen...
Bokáig járva
Zörgő derékaljában
Repedező kérge
Jelzi a moccanó időt,
Évszázados fasorban
Költők igyekeztek
A messzire siető vonathoz,
Hallhatatlanságba víve őket,
Görbe fát dobj a tűzre,
mert kanyar jöhet,
távolból egy  halkuló
vonatfütty integet.
Minden évben vaskosodó
Derekát átölelve
Didergő ágain lógaszkodva
Elhozza az őszt.
Vastag hóbundába burkolódzva
Várja a jövőt,
Hogy ismét újra
Költő sétálhasson
A szekszárdi platánsoron.
Didergő szél kopogtat
a zárt ablakokon.
Langymeleg szökik hozzá
párnahuzatos fugákon.
Egyesülnek majdan
korai tavaszon.

2018. november  21.
..........................................................

Kalocsa Zsuzsa:Téli álom

Érzik már a fák, az ősznek vége,
levelüket a szél leseperte.
Az ágak hegyén ködfátyol lebeg,
nappal csendesen a könnyük pereg.
Nem csillan fényük a sápadt éjben,
a hold bujkál az ég mezejében.

Szürke fellegből fehérség szitál,
magas jegenyék tetejére száll.
Lassan befú’ mindent a borzas szél,
a fák nyújtózkodnak a nap felé.
Ágak barlangjában cinke honol,
dermedt világában búsan dalol.

Én is a hófedte utat járom,
óva lépek a kijárt csapáson.
Hófehér fenyők integetnek halkan,
nem értik, mért vagyok egymagamban.
A fehér tájra  sötét árnyak ülnek,
káprázata ez a mindenségnek.


Álmodik a jégvirágos téli csoda,
nap fényében elpattan a húrja.

.........................................................

Mikulás és ünnep témában írt pályázat versek!  

NAGY CSABA: Mikulás…

A Mikulás egy ősz apóka,
ki messze északon éldegél,
hóból van mesepalotája,
sok kis tornya égig ér.


Miklós-napkor minden évben
megrakja sok jóval puttonyát:
tarka- barka ajándékokkal,
szánkázik hegyen s völgyön át.


 áááááááá

Köszönöm Mikulás…

Mikulás! Végre eljöttél!
Már úgy vártalak téged!
És ajándékot is hoztál:
cukrot, kifestőt – színeset.

Köszönet neked
minden egyes apróságért,
remélem, hogy virgács nélkül
lesz idén az ajándék.

Hisz tavaly még benne
lapult a kis cipőmben,
azóta már bátor vagyok,
s nem folyik a könnyem.

Megköszönöm még egyszer
mindazt, amit nekem hoztál.
Pihenj csak Télapó,
hisz ma éjjel sokat dolgoztál!

 áááááááá

Ünnep...

Most az ünnep legyen kicsit más,
mindenki szívében szülessen meg a Messiás.
Ne nyomja vállunkat a szeretetnek mázsás súlya,
feledjük a Gonoszt, hitünkön ne essen csorba.
Ki vagyonát csak magának tartogatja,
szétosztani földi javait nem akarja.
A Megváltó elé úgy járuljon,
hogy megbánást tanúsítson.
Nem tépheted össze múltad lapjait,
nem rejtheted el életednek nehézségeit.
De bizakodva léphetsz a kijelölt útra,
ha lelked szabad, és szükség nem tépázza!
Játszhatsz gőgös szóval, fukar érzésekkel,
élhetsz kegyetlenséggel, nem csak szeretettel;
magadat adod minden egyes cselekedethez,
amely sajgó sebként tapad nevedhez!
Uram! Támogasd az árvát, az elesettet,
mint gyermeket, ki éhezi a bővelkedő terítéket,
nyújtsd felé védelmező, segítő kezed,
ki magasztalja szentségedet.
Legyen az ünnep méltó fiad nevéhez,
mikor senki nem fázik, senki sem szenved,
most mutass utat eltévelyedett nyájadnak,
ne hagyj teret a mélységes magánynak.

 áááááááá

Ha egyszer…

Ha egyszer a Mikulás én lehetnék,
évente többször is járnék.
S ha fordulnék hetenként,
talán az sem lenne elég.
Mert az öröm, mit magammal hozok,
akár a vízcsepp, oly gyorsan párolog.
Tudom, hogy sok a szegény ember,
ki még álmodozni sem mer.
Ajándékot nekik többet hagynék,
szívükbe örömöt szórnék.
Megajándékoznám őket a hittel,
reménnyel, és örök szeretettel.
Békét rejtene a hatalmas zsákom,
tisztességet osztana puttonyom.
Az idő múlásával már nem bírnám ezt a terhet,
építenék egy véget nem érő termet,
ahová minden embert befogadnék,
kinek feje fölé nem jut hajlék.
És nekik adnám a kabátom,
a sapkám, és a zsákom,
hadd járják ezentúl ők a világot,
teljesítve a sok ezernyi álmot.

 ....................................................................

Szauer Gertrúd: Lélekpihenő

Lassan a télnek,
Fehér szívében,
Megfagy az egész,
Nagy-nagy világ,
De mi ne hagyjuk,
Hogy érzékeny lelkünk,
Átvegye az ő,
Hangulatát.

Keressünk szépséget,
A kerti tájban,
Találjunk megnyugvást,
Angyal szavában,
Békét a ránk váró,
Tiszta csodában,
Mennynek és Földnek,
Karácsonyában.


Hagyjuk a lelkünk,
Pihenni végre,
Hisz öröm és bánat,
Is érte őt,
Hogy újult erővel,
Várhassa aztán,
A tavaszt a fényest,A zöldülőt.

**************************
16. NOVELLA



Nagy Vendel : Privát angyal



  Az  öregember kizárta a lakásajtót, és kilépett a  hideg utcára, érezte a  decemberi hűvös szelet, de nem törődött vele, mert ilyenkor mindig izgalomba jött, mikor meghalt szeretteihez indult a  temetőbe. 

 Összébb húzta magán a  kabátot, és fehér botjával kopogtatta a járdát, és a  mellette elmaradozó házak falát.
Ismeri az utat, hiszen régóta jár errefelé, de mióta megvakult már lassan tizedik éve, kezdenek elhalványodni az emlékek.
Néha bele lép egy gödörbe vagy víz lefolyóba, neki koccan egy vaskapunak a  bot vége, ilyenkor a  kutyák mérgesen harapják a  lyukat a  kapu alatt.
Olykor ráköszön valaki járókelő, hiszen sokan ismerik a  kisvárosban, sokakat tanított is.
Elért a  zebráig, s  tudta, itt alaposan figyelnie kell az átkelésnél, nagy a  forgalom. 
Már egy ideje észrevette, hogy valami halk suhogás, vagy lágy zene hallatszik mögüle, és kellemes szellő is eléri néha- néha, s  egy ismeretlen, jóleső illat.
Elindulna, de lágyan, alig érezhetően  valaki megérintette a  vállát.
Azonnal megállt, és egy hatalmas busz rohant el mellette, még  jó hogy szót fogadott.  Ki  lehetett az, gondolkodott magában , talán valami ismerős, mormogta  vélekedés képen.



Útja egy hídon vezetett át, botjával érezte  a  híd korlátjának kongó  rezgését, és hallotta a  víz csobogását. Sokat könyökölt ezen a  korláton valamikor, és nézte a  vízbe ugráló békákat, sok érdekességet lehetett látni minden évszakban.  Volt mikor csak érként folydogált, de záporkor folyóvá duzzadt.
Ilyenkor venyigét, fatuskót, hordókat, és akár még teknőket is hozott magával. Elöntötte iszappal a  város utcáit.
Ma már csak elképzelte a  régi nyarakat, mikor melegben térdig állt  a  vízben, vagy télen korcsolyázott a  jégen.  Elmosolyodott, és tovább botozott. 

Valami robogásra lett figyelmes, olyan mintha otthon az unokák motorozását hallaná, azt a  kis lábbal hajtható gyermekmotort vélné felismerni.
A  vállán megint csak érezte az érintést, és a  halk suhogást.  Megállt.
A  kisgyerek vad rohanással nekiment a  lábának, megszeppent, és sírni kezdett, de az öregember csak mosolygott. Senkinek nem lett  baja  az ijedtségen kívül.
A  vércsehangú anyuka  kissé megkésve rohant a  gyerek után és letolta az öregembert, mondván neki:
-  Nem lát?
Az  öregember elnézést kért, hogy neki jöttek,  és válaszolt:
- Igen, nem látok.
- De  azért  füle az van....  rikoltotta a  vércsehangú.
- Van, mondta -  és tovább ballagott. 
- Te  meg ne  menj neki minden hülyének.  dorgálta a  gyereket az anyuka.

  Befordult  a  temető kapunál, és emlékeiből tudta, csak végig kell mennie a  betonos főúton és hamarosan odaér  a  kriptasorhoz.
Elhaladt  a  kis kápolna mellett, ahol temetéskor harangozni szoktak mikor ment a  menet, és a  ravatalozónál balra és máris ott van  mindjárt.
Megtapogatta a  szürke követ, amelyre már sok név van vésve, párat már ő  vésetett rá.  Itt nyugszanak drága szülei, és a  testvére is. 
A  kriptát még a  mama vette a  papa halálakor, és  a  sir mellett álló tujafát a  testvére ültette  csemeteként, de már több ember magasságúra nőtt a  sok év alatt.
Az  öregember is volt már lent a  sírban, hiszen mikor temették a  papát, lement mivel televolt szeméttel a  frissen meszelt kripta, és ki kellett takarítani. Trehányok voltak az építők, deszkákat, cementes zsákokat, és másféle szemetet feledtek a  kriptában. Nem hagyhatta, hogy örökre ott szentségtelenítse a  sirt a  rendetlenség emberi bizonyítéka.
Alaposan körül nézett, valamikor te is ide kerülsz , gondolta magában. A  mindenkori rituálé szerint végigtapogatta  a sírt, az öntött karikákat, és ujjával elolvasta a  neveket.   fura volt  a  saját nevét is kitapogatni.
Mikor a  keresztnevén  járt az ujja, valaki  lágyan rátette a  kezére a  sajátját.  mintha csak véletlenségből hozzáérne, s  az öregember látni vélt egy karcsú, magas leány alakot aki a  kő  mellett állt.
Arca mosolygott, és lényéből fény áradt, lágyan, szelíden.
A  fiatal leány gyönyörű volt.  Az  öregember csodálkozott hogy miért nem fázik , hiszen lenge ruhában állt ott  mellette.
Az  öregember eltűnődött.
Minden karácsony délelőtt kijött a  temetőbe, és egy kis fenyőágat hozott a  lent alvóknak, rajta egy  aranyos csengettyűvel, és egy szál gyertyával.
Lerakta  a  márványkőre , kicsinykét elbeszélgetett velük, és már indult is haza, mondván, nyugodjanak, hamarosan újra eljön.   Szorítsanak helyet, neki is elkell itt férnie, számára ők nem haltak meg, csak ide kiköltöztek.
Megsimogatta a  kőoszlopot, és a  fát, s  lassan elindult a  ropogó  kavicsos úton.
Én  megyek haza  a  jó melegbe, csak titeket hagylak itt kedveseim a  zord hidegben, mormogta magában rosszallóan vélekedve.
Itt maradt az élő tujafa, és a  halott márvány, a  két kontrasztot szimbolizálva.
Az  őrangyal követte  néhány lépésnyire.

  Hallotta hogy valahol halkan beszélgetnek a  sírok között,  hát ez még él?   kérdezték suttogva egymástól, de az ilyenekre már oda sem ügyelt.
Mikor a  kápolna mellett haladt el , eszébe jutott, mikor gyermekkorában hallgatta a  harangozást, kitalálta mit mondanak a  harangok.    ha öreg ember halt meg, azt mondta,  házát, földjét, szőlőjét...
Ha  szegény ember ment el, akkor azt csendítették,  ringye , rongya.  ringye, rongya.
Ezen elmorfondírozott a  temető kapujáig.

  A  főutcán már sokan jártak, de igyekeztek hazafelé, hiszen ma este már felállítják a  fenyőfákat, amik átváltoznak karácsonyfává, átszellemülnek, átlényegülnek  sokaknál tudatosan,
de a  nemes lelkületűeknél   tudat alatt.
Az  öregember  már az otthoni családjára gondolt, akik már várják haza, ünnepi vacsorával és  díszes karácsonyfával, mint minden évben. Lelkiismeret furdalása van állandóan, hiszen betegsége okán cserben hagyta a  gyermekeit, feleségét, most, amikor a  legnagyobb szükség volna a  munkájára , és segítségére.   Néha , néha hátrapillantott,  és  vágyta hogy kövesse az angyal.
Ő is hazajön velem... gondolta.
Emlékezett egy régmúlt időre, mikor  várta egy  angyal eljövetelét,  de az idők zivatarában ennek eddig  nem jött el az ideje.    Mindig is érezte hogy valaki áll mellette, de még soha nem látta így mint ma.  Valaki mindig vigyázta  a  lépteit, őrizte  nehogy valami baja essen,  s  ma végre meglátta.  Tudta , csak ő  lehet az. 
Álmában sokat látta, de az arca mindig homályban maradt.
 
Angyal járt közöttünk...
Érezte, szállingózik  a  hó.  pedig nem ígért havat a  rádió.
Örült, hogy mindent befed fehér lepellel a  hótakaró.
Hazaértek.   Az  öregember kizárta az ajtót, s  mindketten  bementek.
Kellemes meleg fogadta,  és a  halászlé is ugyan olyan jó volt mint máskor, de mégis más lett minden.   A lány csak állt a  fal mellett, és mosolygott.
Kezeit összekulcsolta, és  figyelt.
Elénekelték a  Mennyből az angyalt, és meggyújtottak a  gyertyákat a  fán.  Meghitt volt az este, s  az unokák önfeledten bontogatták az ajándékokat, s  a  felnőttek áhítattal figyelték őket. Csak  az angyal térdelt még sokáig a  fa előtt,  ragyogó arccal, senki nem vette észre, csak az öregember figyelmezett rá, végre mindenki eljött , és eljött az igazi karácsony is amire mindig is várt.
Az  én kis Angyalkám.
Meghittség, és melegség járta át a  szobát.  s  az öregember mosolyogva állt.
Látni vélte a  csodát.
Talán az ő  utolsó karácsonyán.
Egy angyal jött a  széllel,  az örökkévalóságon át.

áááááááá

Angyal a széllel

Egy angyal
Hírt hozott a Földre
gyarló embereknek
gyönyörűségére.
Angyal szállt az égen,
Elsuhant csendesen.
Lángot vitt kezében,
Ragyogó fényesen.
Angyal szállt az égen
éj sötétjében

Angyal szállt az égen,
Halk suhogással.
Kezében lángot vitt
Fényes ragyogással.
Oszlatni sötétet,
Elhozni a fényt,
Hitet vesztett
Embereknek
mondani az igét
A megváltást várva,
Az utolsó reményt.
Elhozva az utolsó esélyt.
Tömjén füstjén át
Érezni az erényt.
Angyal szállt az égen,
Elsuhant csendesen.
Lángot vitt kezében,
Ragyogón, fényesen.
az ige megtestesült
BETLEHEMBEN
egy angyal hozta a hírt a széllel.

Szekszárd,   2016.  karácsonyán

**************************
17. FANTÁZIA NOVELLA

CSOMOR HENRIETT : Gyöngy lovam újjászületése

 Kandallóban tűz duruzsolt, dobta a meleget, hatalmas vörös lángja zorbát járt. Kint, gyönyörű téli ruhába öltözött a táj. Fák és bokrok temérdek hótól roskadoztak. Az utcai fények vakító sárgán fénylettek, ragyogtak a csillagok az égen. A lovak már idegesen topogtak az istállóban, tudták, itt az idő egy kis sétára. Hanna kinyitotta az istálló ajtót, s nagy fekete szemű Gyöngyéhez lépett. Átölelte fénylő fekete szőrű lovát. Lova vállára hajtotta fejét, nyugalmat árasztott gazdájának. Drága Gyöngye lefeküdt, hogy felülhessen rá. "Gyöngyöm, kedvesem, köszönöm, felállhatsz!" simogatta meg.
Csomor Henriett

Hanna öt éve, egy nagy viharban talált Gyöngyre.

Árokparton feküdt, vérző sebekkel hátán, s lábán, nagyon megverhették, felállni sem tudott szegény, csak feküdt. Leült mellé, fejét óvatosan ölébe tette, Gyöngy kínzó fájdalmak közt egyszer bánatos szemével ránézett. Abban az egyszeri tekintetben minden szenvedés, s kín meglátszott. Hanna zokogott a látványtól, az elvesztés félelme nyomasztotta szívét. Haza kell vinne ezt a szerencsétlen lovat, s meg kell gyógyítania bármi áron is. Hanna segítséget hívott, platóra fektették a lovat, mellé ült, fejét ölébe téve simogatta. Fél óra múlva már az istállóban meleg széna melengette átfázott testét. Az állatorvos megadta a kellő injekciót, de lemondón beszélt róla. Azon a karácsonyi éjszakán még felállt, Hanna átölelte nyakát: "Gyöngyöm, te aztán harcos vagy a javából!" törölte könnyeit maszatos arcáról. Nagy pelyhekben hullott már a hó, mikor éjféli misére harangoztak a templomba. "Legyen a neved Gyöngy, lovacskám, mert olyan drága vagy szívemnek. Életben maradtál, legszebb ajándékom te vagy Szentkarácsony ünnepén." Gyöngy bágyadtan figyelt, s szemével követte Hannát, ha nem látta, idegesen topogott. Hanna hamar rájött miért zaklatott, s szólt, mikor kiment, s ha visszajött, átölelte. Érezte az állat végtelen szeretetét és ragaszkodását, nagyon sok időt töltött vele. Gyöngy gyakran félt éjszaka, néha az istálló ajtónak rohanva nyerített. Hanna igyekezett hozzá. Csitítva, ölelve simogatta, kis idő múlva lova lecsillapodott. Hanna szalmaágyba feküdt, Gyöngy csak a közelébe állt, két éjszakán át csak Hannát őrizte. A harmadik éjszakán oltalmat talált Hanna lábainál. Ha felijedt, Hanna megsimogatta, s újra elpihent.    



Gyöngy négy hónapig gyógyult, Hanna végig vele maradt. Gyöngy ismerte a lány minden rezdülését, s szerette nehézkes kezét, ahogy naponta többször is végigkefélte, s befonta sörényét. Egy nap Hanna, mikor úgy látta lova ereje teljében van, kinyitotta az istálló ajtaját. "Menj, fuss kérlek, hadd lássam fáj-e még a lábad." Gyöngy, mintha megmakacsolta volna magát, tapodtat sem mozdult. "Szerezz örömet nekem kérlek!" - ölelte át nyakát, "én nem tudok futni veled." Fekete bánatos szemével nézett a ló, pont úgy, ahogy rátalált. Hirtelen  lefeküdt fejével bökdöste a könnyező lányt, mintha azt akarta volna, üljön fel a hátára. Óvatosan Rault, áttette jobbik lábát. "Kelj fel drága Gyöngyöm!" A lány gyengéden ölelte, arcát sörényébe temette, ne lássák könnyes szemét. "Gyöngyöm sétáljunk, veled vagyok, nem kell félned." Gyöngy vidáman nyerített egyet, büszkén felemelte fejét, és szaladt Hannával a fenyők között. Hanna soha nem volt ilyen boldog, örült, hogy megmentett egy életet. Gyöngy idővel képes lesz feledni félelmeit, Hanna vigyázza, s óvja. Olyan furcsa, mintha mindketten óvnák egymást, ember és állat közt ez ritkaságnak számít. "Gyere Gyöngyöm, elég volt mára, pihentesd a lábad!" Szófogadón bement, letérdelt, hogy Hanna leszállhasson. Megölelte, s mélyen belenézett lova meleg szemébe. "Te vagy az életem, s a mozgásom, hátadon ülve érzem mozgásodnak egyenletes ritmusát. Drága Gyöngyöm, szépséges lovam, köszönöm az életed, hogy kínzó fájdalmaiból felépülve élni akarsz." Gyöngy, mintha értené, vállára tette fejét, úgy figyelte Hannát. Simogatta, s répával etette, majd lecsutakolta. Hanna egyedül élt nagy magányban, a férfiak mind elkerülték, pedig ő vágyott a szeretetre, s a biztonságra.

Két éve Szentestén, kimennek a fenyvesek közé emlékezni, hogy megtalálta Gyöngyöt. Első alkalomkor Hanna szekéren akart menni, mert nem akarta, hogy Gyöngy túlságosan megizzadjon. De Gyöngy tapodtat sem mozdult, csak topogott a nő körül, túlságosan érzékeny volt, s megijedt, ha nem érezte hátán Hannát. Megértette, s a hátára ült, de megtiltotta neki, hogy a hóban lefeküdjön, még a végén megfázna.

Míg kiértek, volt ideje visszagondolni a régi családi karácsonyokra, amikor még mind együtt voltak, s pár perc a szeretet jegyében zajlott a fenyőnél. Édesanyja kezét fogta a fenyő alatt, s szíve szeretettől csordult, amikor a mennyből az angyalt énekelték. A család az ajándékozás végén érezte igazán mindig az ünnep örömét. Amikor Hanna megkapta meglepetés ajándékát, örömétől zengett a ház, boldogsága kiült arcára, bármilyen kis ajándékot kapott. Nem szeretett ajándékot kérni, mindig úgy érezte, mindene megvan. Adni szeretett, s örömet szerezni, másoknak s családtagjainak. De amikor nem látta örömüket arcukon elbizonytalanodót, nem szólt csak legbelül nyomasztotta, hogy mások nem tudnak örülni. Nagyon fájt neki, hogy a legszebb érzést nem adhatja át utódjainak, a tiszta örömöt soha sem láthatja arcukon. 

Hatalmas űrt érzett egy gyermekkori szenteste éjszakáján, amikor elment aludni. Annyira hiányzott neki mindkét nagyapja, úgy szerette volna még egyszer látni őket, s magához ölelni, az ölükben ülni, és elbeszélgetni velük. "Istenem, mért nem engeded őket haza legalább szentestén, a sötét, s hideg sírból egy kicsit feljöhetnének felmelegedni. Egyetlen egyszer még láthatnám is őket, talán megnyugodnék!" - zokogta. Még most is zaklatott volt a gondolattól, hirtelen Gyöngyét ölelte, ahogy csak tudta. Gyöngy érezte szomorúságát, s elkezdett futni, hogy újra mosolyogjon. "Gyöngyöm, drága lovam, menjünk haza, már nagyon hideg van." Hátrafordította okos fejét, Hanna gyengéden megsimogatta. A holdnak gyönyörű fénye hazáig kísérte őket. Végre beértek a meleg istállóba, leszállt, s megölelte lovát, majd lecsutakolta, megetette és megitatta. A ló vidáman hempergett, mikor kijátszotta magát, leheveredett háta mögé, ahogy csak tudta átölelte Hanna, s megeredt a könnye. "Drága Gyöngyöm, öt éve e napon újjászülettél, s veled együtt én is. Megváltoztattad az életem, hegyeken völgyeken járunk, erdő mélyére is eljutunk. Szarvasok csoportos vonulását látni felemelő érzés." Gyöngy fejét Hanna karjára tette. "Te vagy a leghálásabb, s a legbátrabb ló, akit csak ismerek. Boldog születésnapot kívánok drága Gyöngyöm." Azon az éjszakán friss szénaágyban pihent pár órát. Öröm  és nyugodtság tükröződött Gyöngy  fekete nagy szemében gazdája mellett. 
2018. November 26.

**************************
18. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK

Szia, kedves Vendi!
Nagyon szép és megható a vers, amit a testvérednek írtál...Ezzel a
versel ő már halhatatlan lesz, amíg lesz valaki aki olvassa...
A zene is csodálatos, köszi szépen.
Puszi Marika
 .......................................................


Szia !
Én még ilyen jót soha életemben nem olvastam ! Megérintett
a versed nincs nagyobb fájdalom mint egy testvér elvesztése.
Idén a nővérem csak betegeskedett de velem alig lehetett
bírni ,mindig körülötte akartam lenni mintha a jelenlétem
gyógyítaná talán így is van ,már jobban van tudja korholni a
mihaszna húgocskáját .Köszönöm Vendi a csodás verset .
Ági Óbudáról
 ................................................

Kedves Vendi!
Köszönöm a könyvet. Volt időm végig olvasni.
A Testamentum az egyik kedvencem, klassz, fanyar.
Ha megengeded, a kis " Irodalmi Teaházamban" olvasnék a kötetből az én
klubtagjaimnak.
További töretlen alkotókedvet kívánok Neked!
Szeretettel: Zs.
................................................

KEDVES BARÁTOM!
Köszönöm szépen termékeny művészeted lenyűgöző újabb kötetét! Örömmel olvasgatom!! Hálás vagyok leveledért!
Puszi: Ági
Szeged
 ...............................................

Sziasztok!
Vendi, ez a vers gyönyörű és elgondolkodtató. Bizonyára nagy az öröm
égi szívében, hogy ilyen őszinte elfogadással, szeretettel emlékezel rá.
Szeretettel: Barbi!
.........................................................

Szia Vendi!
Gratulálok a kitüntetésedhez, igazán megérdemelted. Gyönyörűek a verseid. Ami pedig a  családodról  szól azok pedig nagyon meghatók.
Puszi nektek: Babi
...............................................................

811. MEGSZÓLALOK MAGAZIN KÉPLEÍRÁSAI

1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!  Nagy Vendel szőke hajú szemüveges szelíd mosolyával áll az előszobájában.

2. MESE
KELEMEN GYÖRGYNÉ : A kis énekes lányka .
Kelemen Györgyné bordó fehér s rózsaszín művirág állvány előtt áll. fekete rövid hajú mosolygós fekete pólóban és fekete nadrágban van. kék táskája lóg és egy szürke kalap van a kezében.

3.VERSEK A NAGYVILÁGBÓL...KORTÁRS  ÍRÓK TOLLÁBÓL
MÁTYÁS RITA: ősz hajú fekete szemű merengő tekintetű.
NAGY VENDEL: VENDI egy asztalnál ül világoszöld asztalterítőn pihen két keze. jobb kezével állát támassza. szürke pólót visel.
KOVÁCS JOZSEF  KOPEK: mosolygós arcú fekete zakóban fehér ingben nyakkendőben van.
Szauer Gertrúd mosolygós fekete rövid hajú, fekete szemű.  Egy párna van a feje alatt.
I.P.Steve. ősz hajú barna  szemű szemüveges. fekete ingben van   oda van  a kép bal alsó sarkába kék betűkkel I.P.STEVE
TÓTH ENIKŐ : Enikő szőke hosszú hajú. mosolygós, lila pántos ruhában van.

4. KULTÚRKOKTÉL - ÁRVAY MÁRIA   ROVATA
 November 21. – a Televízió világnapja   (World Television day)
ÁRVAY MÁRIA: Marika rövid barna hajú. Egy szürke bordós kőoszlopnak támaszkodik.

5. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
KYRA  ANGIE: Soha ne mondd, hogy soha!   (kilencedik fejezet) 
Horenka Erika barna haja válláig ér. komoly tekintetű fekete pulóverben  van.
Halvány barna könyvborítóján egy szőkés barna hajú nő ül karjait összefonja a térdén fejét gondolkodón ráhajtja.

6. FANTÁZIA REGÉNY
Samu Ágnes: Ősi erők és  az újjászületett testvériség
2018 – (2. fejezet – 1. rész)
SAMU ÁGNES: Ágnes egy kőkerítés mögött guggol barna hajú szemüveges farmert s fekete trikót visel, távolban erdő látható.

7. GONDOLATAIMBÓL
CSOMOR HENRIETT : Érzéseim hullámvasútján
Csomor Henriett rövid fekete hajú, fekete szemű bal fülében van egy lila nagy fülbevaló amely kiemeli mosolygós arcát. rózsaszín kockás ingben és farmerkabátban van.

8. HAZAI TÁJAKRÓL  - NAGY VENDEL ÍRÁSAIBÓL
NAGY VENDEL: Vendi szőke hajú szemüveges bordó zakójában átható érzéssel kedvesen szavalja  verseit.

9. BEMUTATJUK TAKÁCS TAMARA   VERSEIT
TAKÁCS TAMARA fekete hosszú hajú,  fekete szemű.

11.  ARANY BOT  - DÍJÁTADÁS
NAGY VENDEL: MEGBOTOZTAK -  ARANY BOT  DÍJKIOSZTÁS ÜNNEPSÉGE
Az első képen a díjazottak csoport képe látható. Vendi középen áll elegánsan s sugárzó mosollyal külön díját tartja kezében.
Második kép:  vendit a helyére kisérik közben mintha látná olyan örömmel érzi ajándékát. Szívet és lelket melengető a róla készült fénykép. 
Harmadik kép: különdíja látható.
VÉGHELYI JÓZSEF  TÁRSSZERKESZTŐ  LEVELE
Józsi bácsi kék rövid ujjú ingben, s fehér kalap van rajta. Komoly tekintetű.

12. KISREGÉNY
ÁBRAHÁMNÉ  ÁGNES : LÉLEKVESZTŐ (kisregény)
ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES: Ági komoly tekintetű fekete rövid hajú.

13.  ÍZES TÖRTÉNETEK...IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV.
NAGY VENDEL RECEPTJEI : BABOS ÉTELEK – (ELSŐ KÖTET, TIZENEGYEDIK RÉSZ)
BABOS ÉTELEK
Nagy Vendel kék trikóban kedvesen áll könyvespolca előtt.
Prózája közepén fincsi babos hús látható.

14.  ÉLETEMBŐL
KELEMEN GYÖRGYNÉ: Rózsa ami elkísér. rózsák láthatók a próza végén.
Kelemen Györgyné bordó fehér s rózsaszín művirág állvány előtt áll. fekete rövid hajú mosolygós fekete pólóban és fekete nadrágban van. kék táskája lóg és egy szürke kalap van a kezében.

15. VERSRŐL VERSRE  - KORTÁRS IRODALOM
Burza Mária áll egy zöld levelű fa mellett haja ősz fekete szemű kék hosszú ujjú blúzt visel.
I.P.Steve. ősz hajú barna  szemű szemüveges. fekete ingben van   oda van  a kép bal alsó sarkába kék betűkkel I.P.STEVE

16.   ÉLETKÉPEK
CSOMOR HENRIETT: JOBB KEZEM MUTATÓUJJA
Csomor Henriett fűzfa árnyékában ül a motorján. világoskék farmer szoknyájában rózsaszin kockás ing és farmer sapi van fején. mellette két szál vörös  rózsa látható.

17.  NOVELLA
Kovács József: Egy cigánylány temetésén.
KOVÁCS JOZSEF  KOPEK: mosolygós arcú fekete zakóban fehér ingben nyakkendőben van.
....................................................

A  HOLNAP MAGAZIN  HOZZÁSZOLÁSAI

keni - 2018.11.16. 09:21:37
Ehhez szólt hozzá: TEMETŐI FEKETE HUMOR
Kedves Vendel !
A temetési szokásokról, rituálékról és a magad temetéséről és az emberek hozzáállásáról egy ilyen eseményhez - sok igazat megírtál,,,

**************************
- keni -
Megtekintés
Jedyke     Jedyke - 2018.11.14. 00:34:30
Ehhez szólt hozzá: Ötvenkét szál rózsa
 ****************************
Kedves Vendel!
Megható versed csodálattal olvastam. Éreztem rajongó szereteted testvéred iránt, ami egy ikerpárnál még erősebb lehet. Biztos nagyon nehéz a hiányát viselni. Kívánok hozzá sok erőt és egészséget!
Üdvözlettel: JedykeSmile)

Megtekintés
deva  -   deva - 2018.11.13. 11:15:09
Ehhez szólt hozzá: CSAK EGY ÁRVA FALEVÉL

********************
Kedves Vendel! A vers nagyon szép. Viszont a helyesírási hibát kérd javítsák, bizonyára csak egy elütés. Szeretettel. Éva ( dühhel-dühvel)

 *******************
Megtekintés
keni     keni - 2018.11.13. 05:53:08
Ehhez szólt hozzá: CSAK EGY ÁRVA FALEVÉL
Kedves Vendel !
Szépet és szépen írtál az egy árva falevélről,,,
Üdvözöl !
- keni -
*********************


Megtekintés
keni     keni - 2018.11.11. 10:47:52
Ehhez szólt hozzá: ELJÖTT AZ ŐSZ

Kedves Vendel !
Bent az idősek otthonában, ahol élek én is két ilyen hasonló platánfa alatt írom a verseimet, de ilyenkor már csak bent a második emeleti szobámban - sál nélkül,,,
Viszont borospince sor nincs a faluban, s ha bort akarok inni, el kell menni a messzi kocsmába,,,
Jó kis versedet szívesen olvastam el,,,,
Üdvözöl !
- keni -
Megtekintés
bruxinelli     bruxinelli - 2018.11.08. 17:21:08
Ehhez szólt hozzá: ELJÖTT AZ ŐSZ
A platánoknak még a koronája is ősz amikor már lehullott. Szép vers. Gratulálok, Zsófi.  
**********************

KEDVES VENDI!!!
Végre - végre valahára van egy nap, amikor el merem kezdeni 14. E könyved újra olvasását. Nem is töltöm a ritka rövid időt panaszokkal.
Már rögtön a címe is nagyon tetszik, az előszó és az ajánló figyelem
felkeltő! Az első vers máris élvezetes remek szófordulataiddal!
A Lótusz - Faktusz nagyon igaz és érdekes! A következő vers rendkívüli gondolatmenete egyenes úton halad végkifejlete felé!!
A " Belegabalyodtam " versed hasonlatai megfestik a számomra
jól ismert gondolatfolyamot! Hetediknek jegyzet versed végtelenül
megérintett, benne rejtett különleges és pontosan helyénvaló humoroddal! Nagyon érdekesen alakul a kötet, mintha haladna
valami felé, aminek mibenlétét semmiképpen sem szeretnék elmulasztani... Kedves Vendi, elküldöm neked az első kis részt,
hátha örömöt szerzek vele, s ez nekem nagyon jó érzés, hogy egy
Barátomnak derűt adhatok. Folytatom tovább az elemzést kíváncsian!
Puszi, Ági!
****************************
 Szia Vendi!
Köszönöm, hogy gondoltál rám a pályázattal. Még nem tudom, meglátom.
Itt ragadnám meg az alkalmat is, hogy ismét gratuláljak a
magazinodhoz! Minden hónapban, minden évszakban látom  a színeit,
érzem az illatjait az írásoknak, egyszerűen fantasztikus.
Csak így tovább!
András
*******************************
Kedves Vendi!
Gratulálunk az Arany Bot Díj gálán kapott különdíjadhoz! Köszönjük
eddigi munkádat, működjél így tovább erőben, egészségben. Szeretettel:
Faddi Meseház lakói: M+K
******************************
Hangulatos, kedves, nagyon kell ez az emberi lét borongósabb napjaira.
Köszi Vendikém, Te örökös adni-tudó!
Puszillak Iréne

2018. nov. 24., Szo 15:41 dátummal Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> ezt írta:

NAGY VENDEL: CSORDUL A  KADARKA

Csordul a Kadarka,
szálljon az ének,
mindenki azt kapja,
amit kiérdemlett.
 
Folyik a tüzes bor,
leöblíti a port,
hordó abroncsával
szorítja a kort.
 
Csorduljon a bor,
és szálljon a dal,
aztán legyen az,
amit ő akar.
 
Öreg fák közt zsolozsmázó 
rongy ruhájú remete,
csurgó hideg vizén él,
barlangok bölcseletén.
 
Nos hát valakinek
el kell hintenie
az igazság felének a felét,
sokszor már az is elég.
 
Derekán a kötél,
hármas csomójával,
elűzi a rossz bajt,
mindig kordában tart.
 
Csorog a hegy vére,
bíborszín lopóból,
bölcsességet áraszt
mindenkor az óbor.


2018. november  24.

********************************


Kedves olvasók, és barátaink....
Magazinunk a  fennmaradás, és a  megújulás érdekében adományokat elfogad, előzetes  megbeszélés alapján.
Köszönjük.  
A  szerkesztő!



**************************


19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT 
- SOPONYAI MIHÁLY ROVATA -

Az 5 leggyakoribb érrendszeri panasz kezelése gyógynövényekkel

Érszűkület, magas vérnyomás, szívritmuszavar, visszér, érelmeszesedés – ezek a panaszok vezetik a magyarok körében a szív- és érrendszeri betegségek listáját. Szerencsére ezek nagyon jól kezelhetők gyógynövényekkel, mutatjuk, mit ajánl Szabó Gyuri bácsi, a bükki füvesember keringésjavításra, szíverősítésre.

Érszűkület
Soponyai Mihály
Amennyiben orvosi vizsgálaton megerősítették, hogy érszűkülettel van dolgunk, kiegészítő kezelésként érfalat erősítő, keringésjavító gyógynövényeket ajánlunk. A galagonya virágzó ágvég teát vagy tinktúrát naponta kétszer-háromszor fogyasszuk, ezzel egyszersmind a szívünket is tonizáljuk (nemhiába hívják a galagonyát a szív gyámolítójának), valamint a vérnyomásunkat is normalizáljuk. A galagonya az egyik legkiválóbb, legártalmatlanabb gyógynövény! Megelőzésre heti két-három alkalommal kell inni, és mivel enyhe nyugtató hatása is van, legjobb lefekvés előtt.
Ne feledkezzünk meg a megfelelő minőségű C-vitamin beviteléről, hiszen ez szükséges ahhoz, hogy az érfalat alkotó kollagén elegendő mennyiségben termelődjön a szervezetünkben. A C-vitamint legkönnyebben a csipkebogyóhúsból vonhatjuk ki, hideg áztatással. 
Érelmeszesedés
Az érelmeszesedés lényege az, hogy a verőerek falában koleszterinplakkok rakódnak le, amelyek gátolják a vér áramlását.  Amennyiben vérvizsgálat kimutatta, hogy magas a koleszterinünk, kezdjünk el fokhagymakivonatot vagy -kapszulát fogyasztani. Emellé Gyuri bácsi a Tyúkhúros teakeveréket ajánlja naponta egy csészével.  A szív és az erek karbantartója a galagonya, ezért a galagonya virágzó ágvég teáját vagy alkoholos kivonatát érelmeszesedésre is érdemes inni, naponta többször is. Szintén hasonló vérkeringésjavító tulajdonságokkal rendelkezik a fehér fagyöngy. A két gyógynövényt egymással nyugodtan kombinálhatjuk, jól érvényesül szinergista hatásuk, csak arra kell ügyelni, hogy a kétféle teát másként készítjük el: a fagyöngyét 12 órás hideg áztatással, a galagonyáét pedig forrázással. Életmódtanácsunk az, hogy érelmeszesedésnél fogyasszunk legalább napi 1 liter gyógyteát vagy tiszta vizet, és időnként iktassunk be almaecetkúrát. Az almaecetet étkezések után, egy evőkanállal egy pohár vízben hígítva fogyasszuk.
Magas vérnyomás – alacsony vérnyomás
Az új orvosi ajánlások szerint a 130/80 Hgmm feletti érték már magas vérnyomásnak számít. Ha vérnyomásunk ebben a tartományban van, akkor hatékonyan kezelhetjük napi egy csésze galagonya virágzó ágvég teával. A hagyományosan forrázással készített teát erre a célra reggel, éhgyomorra fogyasszuk. A felírt gyógyszert ne hagyjuk el, egyeztessünk orvossal, és ha beállt a kívánt vérnyomás, akkor is az orvossal konzultálva csökkentsük a gyógyszer adagját. 160 feletti vérnyomás értéknél a gyógyszer szedése mellett próbáljuk ki a Gyuri bácsi által összeállított Galagonyás teakeveréket. Ha nincs időnk vagy lehetőségünk teafőzésre, használhatjuk nyugodtan a galagonya alkoholos kivonatot is, naponta 3x20 cseppet, folyadékban elkeverve. Alacsony vérnyomás esetén segíthet a rozmaring leveléből készült tea is, a bükki füvesember vérnyomás emelésére a kerti izsópot ajánlja. Ebből naponta egy csészével kell inni, lehetőleg éhgyomorra.
Szívritmuszavar
Szívritmuszavar esetén hol bedobog, hol alig hallhatóan, össze-vissza ver a szívünk. A népi gyógyászat erre a problémára is a galagonyát és a fehér fagyöngyöt használja. A fehér fagyöngyből a fent leírt módon teát készítünk és hat héten át napi egy csészével fogyasztunk belőle. A galagonyateát este, lefekvés előtt fogyasszuk, mert ez a gyógynövény nemcsak erősíti, hanem nyugtatja is, harmonizálja a szív működését.
Visszér, vénás keringésjavítás
Sokan élnek visszérrel, visszérgyulladással, ami sajnos a trombózis előszobája. Az első feladat az, hogy a kiduzzadt ereket összehúzzuk, majd az érfalat belülről megerősítsük, az ereket megtisztítsuk. Visszérre, seprűérre Gyuri bácsi felváltva javasolja az erdei málnalevél és erdei szederlevél teákat. Naponta egy csészével lehet inni mindkettőből. Külsőleg kezelhetjük a visszereinket az orbáncfű olajos kivonatával, valamint körömvirágkenőccsel. Az utóbbi gyulladt visszér esetén hatásos.  A visszér arról tanúskodik, hogy vénáinkban elégtelen a keringés. Fogyasszunk sok-sok fekete áfonyát vagy a bogyójából készült teát mert az ezekben levő hatóanyagok (antioxidánsok, flavonoidok) erősítik a hajszálereket, segítik rugalmassá tenni az érfalat, így javítják a vénás keringést.
Jó egészséget, és sikeres gyógynövény gyűjtést kívánok.
Üdvözlettel: Soponyai Misi
.......................................................


CSONGRÁDI KATA LEVELE 


Szeretettel továbbítom: Kata   -  ALMA és VÍZ ne hagyd ki!

*Ez hihetőnek tűnik. higgyünk benne. Beszerzésük nem jelenthet problémát.*

Alma

Egyedül az alma az a fajta gyümölcs, amit más ételekkel is együtt  ehetünk, anélkül, hogy erjedés lépne fel. Ezt már az ókorban is tudták róla, ezért is nevezték a gyümölcsök királynőjének.
Nagyon könnyen tudjuk tárolni, ha csak kicsit is odafigyelünk rá,  akkor eláll addig amíg, a tavaszi friss gyümölcsök megjelennek a piacon. Nagyon jól tárolható, szállítható.
Ha hiszed, ha nem, akár kizárólag almán is meg lehetne élni, szinte korlátlan ideig.
Több, mint 1000 fajta alma található a világon. Mindegyikben megtalálható a fehérje, rostanyag, keményítő, sók, almasav, cukor, csersav. Magas a foszfor, a vas, és a nátriumtartalma.
Csongrádi Kata
Az almát nagyon rövid idő alatt megemészti a gyomrunk, és szinte  azonnal energiát nyerhetünk belőle.
Magas foszfor tartalmának köszönhetően sokat segíthet főleg azoknak, akik szellemi munkát  végeznek, vagy gyenge az idegzetük.
Ha régen nem ettél almát, vagyis talán kicsit elszoktál tőle, vagy  nem a legjobban működik a gyomrod, esetleg az egészséges ételeket nehezebben emészted, akkor
fokozatosan kezdd el az almaevést, először  csak egy-két falatot egyél belőle, de azt nagyon rágd meg, egy harapás almát legalább ötvenszer, mert így keveredik a
legalaposabban össze a nyáladdal, és ez a legfontosabb. Utána fokozatosan emeld az adagot, de mindig ügyelj arra, hogy az alma pépként kerüljön a gyomrodba.
    Gyümölcsöt csak magában egyél. Ha mást is kívánsz fogyasztani, akkor almát ebéd előtt, vagy vacsora előtt legalább egy órával fogyassz.
Bármilyen gyümölcsöt fogyaszthatsz főétkezéskén is. Ha úgy érzed, hogy az alma nem csillapítja az éhségedet, akkor ez annak a jele, hogy valami baj van a gyomroddal vagy az  emésztőrendszereddel.
   Próbáld meg ezt tudatosan és módszeresen helyreállítani.
Természetesen, ha már más ételekkel megtömted a pocidat, akkor ne erőltesd rá a gyümölcsöt, mert ez nem lesz előnyös sem az egészséged, sem az emésztésed számára. 

Jó ha tudod, soha sem a gyümölcs okozza a hasmenésedet, lázadat, vagy más kellemetlenséget, hanem az, amit a gyümölcs előtt ettél.
A gyümölcsök nagy része gyógyító hatású, megszabadítja szervezetünket az eddig okozott károktól, mérgektől.
Többek között az alma nagyon jó tisztító és gyógyító hatással van az alábbi betegségekre:

- Ételmérgezés, bélhurut, vérhas, koli baktérium okozta bélfertőzés, és akár hiszed akár nem még akkor is segíteni tud, ha veseköved van.

- Székrekedés nélkül képes gyógyítani a  hasmenést, szabályozza a bélműködésedet, tisztítja a húgyutakat, és a tüdőket.

- Gyógyítja a reumát, a köszvényt, mivel sói oldják a húgyköveket. Az alma, mint gyümölcs, savas ugyan, de mégis a szervezetet lúgosítja,
hiszen organikus sói semlegesítik a *fehérjebomlás-termékeiből származó savakat.*
Kiválóan gyógyítja a hörghurutot, és a felső légúti betegségeket. Jó ha tudod azt, is, hogy másként hat az édes, és másként a savanyú alma.
Édes almát fogyasszanak mindazok, akik székrekedésben szenvednek, vagy vérszegények, és inkább savanykásabbat mindazok, akik esetleg túltápláltak,
vagy reumás fájdalmakkal küzdenek.
Mindkét fajtájú alma hatásos vértisztító, nagyon hasznos mindazoknak akik érelmeszesedésben szenvednek, vagy gyenge a szívműködésük, esetleg aranyerük van,vagy a hölgyeknél jól használható a menstruációs zavarok megszüntetésére.

Minden embernek, de főleg azoknak, akik rendszeresen ülő munkát végeznek, legalább minden második hónapban kellene almakúrát tartani. Ez azt jelenti, hogy legalább egy napig csak almát ehet.
Lehetőleg csak egészséges, lédús, és érett almát együnk. Lehetőleg törekedjünk arra, hogy azonos fajtákat fogyasszunk, ugyanis minden almának más a savassági foka.
Ne keverjük a különböző fajta almákat egymással. 

Az almát lehetőleg mindig teljes egészében fogyasszuk el. Ne dobjuk el az alma csutkáját sem, hiszen igen értékes jódot tartalmaz. Az alma fogyasztásával még az áldott állapot 

alatti hányingert is le lehet küzdeni. Almakúrát egész évben lehet a szervezet regenerálása érdekében végezni 4-5 héten keresztül, melyből egy hét legyen a bevezetés. ,Jó étvágyat!

áááááááá


A vízfogyasztásról
Íme, egy kis hasznos információ:

Azt tudtam, hogy sok vizet kell innunk, de azt nem, hogy az időzítés is nagyon fontos.
A megfelelő időben fogyasztott víz maximalizálja az emberi test működését
2 pohár víz rögtön felébredés után segíti a belső szervek működését.
1 pohár víz étkezés előtt 30 perccel elősegíti az emésztést.
1 pohár víz fürdés előtt lecsökkenti a vérnyomást.
1 pohár víz lefekvés előtt megelőzi az agyvérzést és az alvás közben gyakran előforduló szívrohamot.


Továbbítsad ezt az e-mailt azoknak, akiket szeretsz. Én is ezt tettem.

Üdvözlettel:   Csongrádi Kata 


**************************





20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK



Kedves belső- és külső munkatársaink!

Az lenne a kérésem, hogy akinek még nincs fényképe a magazin számára, vagy pedig meglehetősen régi, nos azok - ha mód van rá - küldjenek képet, vagy frissítsék a régit! Már nyolc éves  az MMM újság, s azóta a munkatársaink is megváltoztak 

ugyebár?! A fényképeket a következő e-mail címre küldjék - küldjétek: veghelyo@t-online.hu  Kézcsókom a Hölgyeknek, üdv az Uraknak: Véghelyi József a színes változat szerkesztője.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06   8-tól  20- ig.
e-mail: nagy.vendi54@gmail.com
Levelek, írások fogadása: skype címem  nagy.vendi54
Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com
Magazinok küldése:
MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT E-MAIL CÍMÉRE.
………………................……
Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes
tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz.
Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük
a fenti blogoldalon!
………………..............……
A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás
szerzője felelős.
Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha
elmenti, megmenti, bármikor előveheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és
összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott műveim megtekintése:
………………………………..
AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..
gmail: nagy.vendi54@gmail.com
skype: nagy.vendi54

Megszólalok Művészeti Magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
weboldal: http://nagyvendel.comxa.com
www.nagyvendel.comxa.com
………………........……….
Facebook: csak beírod a facebook keresőbe mindhármat külön-  külön és meg is
találtad az oldalaimat: Megszolalok Nagy Vendel
…………………............……
Nagy Vendel Írásai:
Megszólalok művészeti magazin  szerkesztő nagy vendel
……………….............……..
Könyvtár:
E. könyvek a  MEK- en
Magyar Elektronikus Könyvtár
https://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#
......................................
Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
....................................
KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150
________________________________________________

Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat.
A link: minnesotahungarians.com
.........................................
Kedves olvasóink!
Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a
színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik
meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs,
ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!
A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a
"Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak,
amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat.
A háromszögekre kattintva  "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel.
Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A
háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb
újságot lehet kiválasztani olvasásra!

Még egy nagyon fontos információ! Mivel a memóriaterületünk véges, ezért
takarékossági szempontból összevontuk azokat az újságokat, amelyek azonos
hónapban jelentek meg. Általában kettő számot  jelent egy hónapban, ezért
ezeket egy blogba vontuk össze. Az összevonással még nem végeztünk,
egyenlőre csak a januárban és februárban íródottak kerültek egy blogba. Az
összevonást folyamatosan végezzük...A blogon belül két újságot vastag piros
csíkkal választottuk el! Így valahogy:

MINDENKINEK JÓ OLVASÁST, ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK.
AZ ÚJSÁG KÜLSŐ, ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI.
............
VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ
..............
MEGSZÓLALOK MAGAZIN 812