MEGSZÓLALOK
M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2016. 12. hó – hatodik évfolyam,
tizenkettedik szám
Kulturális
és szórakoztató folyóirat
Független,
és ingyenes heti lap
Alapítva
: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő:
Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
1.Évfolyam:
2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012. (1-tól
a 6. számig)
3.Évfolyam:
2013. (1-től a 17. számig)
4.Évfolyam:
2014. (1-től a 24. számig)
5.Évfolyam:
2015. (1-től a 12. számig)
6.Évfolyam:
2016. december
MOTTÓ:
TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
******************************
1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!
Íme, kedves
olvasóim, újra elértünk az év utolsó hónapjához, s
belecsöppentünk az ünnepek, névnapok, népszokások sűrűjébe.
A Melindák után
elszaladtunk a Mikulások szánjai elől,
és máris a Lucák
faragják a sámlit ,
hogy lássanak néhány boszorkát a templomban az éjféli
misén.
Az Adventi várakozás
a megtisztulás reményében múlik el, és
máris itt a
karácsony.
Mindenkinek áldott karácsonyt kívánok, a megváltó eljövetelének ünnepét.
S végül is, a
legvégére maradt a Szilveszter,
elmondhatjuk, jó közepes évet
zárunk, mivel a
mostani rosszabb volt mint a
tavalyi, és jobb mint az
elkövetkező lesz.
De....mi megtartjuk
a folytonosságot, és jövőre is csináljuk
a
megszólalok magazint, a
hetedik évfolyamot kezdjük, remélhetőleg tovább
visz minket a
lendület, és némi újdonságot bevezetve, maradunk a jól bevált
irodalmiasan odamondogatós stílusunknál.
Köszönet mindazoknak akik eddig olvasták a magazint, és kitüntető figyelem
azoknak akik továbbra
is kérik a folyóiratot. Mindenkinek várakozása
szerinti boldog új évet kívánok: NAGY VENDEL
NAGY VENDEL: Advent kezdetén…
Vágyódva várjuk,
Hogy négy gyertya égjen
Koszorúba fonva
S megtestesüljön az ige,
Letérdelhessünk
Megváltónk elébe.
Lángoló csillag
Vezet az égen
Mutatva utat
Rongyos istállóba,
Fénylőn, ragyogva,
S a három királyok
Elindulnak sietve,
Messze, Betlehembe.
Ajándékot visznek a
Kis Jézus elébe,
Tömjén füstje száll
A mennyország felé,
S a csillag megáll,
Ez lesz az égi jel
Vezess, hogy követhesselek.
Megtisztulni vágyó
Bűnös lelkemet
Elébed tehessem,
Egy dicső élet reményében.
Kelt: 2016.11.29
ÁLDOTT ADVENTET
MINDENKINEK!
Advent utolsó éjszakáján
NAGY VENDEL: Kopár fák közt..
Kopár fák közt kotor a szél
fehér leplet lehel a tél
nászágyán elvérzik
az erőt vesztett erény.
puha dunyhával betakarja
a szemetet s a koszt
piros orcával nevetve
elűzi a gonoszt.
várja a megváltót
adventjét bevégezvén
eltölti lelkét
a hit és a remény.
varjak ülnek feketén
némelyik fészkére száll
onnan néznek le ránk.
fényes csillag mutatja az utat
angyal száll az égen
fénylő angyal vezess,
gyermek szállt le közénk
pásztor előtte térdére hull
sok fényes csillag kigyúl
jászolban nyugszik az isteni bárány
tömjénfüst illata száll
erdő mélyén ünneplőben vár
egy pompás fenyőfa
gyertyákkal koszorúzva
Advent utolsó éjszakáján.
Kelt: 2016.11.18
ÁLDOTT KARÁCSONYT
KÍVÁNOK MINDENKINEK.
NOS, ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET!
EGYEBET NEM MONDHATOK.
A szerkesztő...
******************************
SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL
1. LECTORI SALUTEM,
ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
2. REGÉNY
FOLYTATÁSOKBAN
ERDŐSNÉ ONDA MARICA: AZ ANGYAL - BEFEJEZŐ 12.
RÉSZ
3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL
SZENTESI HORVÁTH
GYÖNGYI, MIKS MÁRIA, KALOCSA ZSUZSA,
ZSIGAI KLÁRA, MÁTYÁS RITA
4. ÁRVA FÁJA. I.P. STEVE - KARÁCSONYI
GONDOLATOK
5. ARCKÉPCSARNOK
GERENCSÉR
HAJNALKA RIPORTSOROZATA
VÁLTOZTASSUK MEG
A SZEMLÉLETET - LELKES ANNA ÉS
JÁNOKI MÁRIÓ
6. NOVELLA
FOLYTATÁSOKBAN. BURZA MÁRIA: SODRÁSBAN (HARMADIK RÉSZ)
7. MIKULÁS MIKULÁS...VERSEK
GYEREKEKNEK ÉS FELNŐTTEKNEK
TÓTH KATALIN, NAGY VENDEL, CSOMOR HENRIETT, MIKS MÁRIA
8. HAZAI TÁJAKRÓL - NAGY VENDEL VERSEI
9. KARÁCSONYI
TÖRTÉNETEK
VARGA KATALIN: ANGYALKA
YLEN MORISOT: ANGYAL APA
CIPŐJÉBEN
10. HALLGASSUK EGYÜTT
DR KOVÁTS GYULA
ZENEI ROVATA, JÁRTÓ RÓZA
VERSÉVEL
DR. KOVATS
GYULA ZENÉJE
11. KARÁCSONY ÜNNEPÉN - ÜNNEPI VERSEK
KALOCSA ZSUZSA, NAGY VENDEL, MÁTYÁS RITA,
WESSELYNÉ ÁBRAHÁM ERZSÉBET, BIRTA ANGÉLA, ZSIGAI KLÁRA
12. KÉPEKRŐL ÍRT VERSEK
HELLEBRAND
HENRIETT FESTMÉNYEI - NAGY VENDEL VERSEI
13. ADVENTI HETEK. BURZA MÁRIA ÍRÁSAI : ADVENTI PRÓBÁK
14. VERSRŐL VERSRE...
ADAMECZ LÁSZLÓ, I. P. STEVE, CSOMOR HENRIETT, KALOCSA ZSUZSA
KOVACS JOZSEF
15. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
16. ELŐZETES AZ ÚJ ESZTENDŐRE. NAGY VENDEL: EGY DECI FÉLDECI
17. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI
MIHÁLY ROVATA: SZUROKFŰ
18. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
******************************
2. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
ERDŐSNÉ ONDA MARICA: AZ ANGYAL
(12. BEFEJEZŐ RÉSZ)
A beszélgetést az autó dudája szakította félbe. A kapuig
tartó versenyfutást
természetesen Aton nyerte. Azonban a győztes most hoppon
maradt, mert Bence
a másodiknak érkező Reginát kapta fel és a nyakába ültette.
- Kiszhajó - mutatta a kislány új szerzeményét.
- Nagyon szép kis hajó. Tudod, mit csinálnak a hajók a
tengeren?
- Mennek - válaszolta Gina mindenkit megmosolyogtatva.
- Igen, úsznak a nagy hajók, és kifogják a halacskákat, hogy
tudjunk finomat
vacsorázni.
Bence letette a földre a kicsit, és kipakolt a kocsi
csomagtartójából.
Rini pillanatok alatt ínycsiklandó vacsorát varázsolt az
asztalra.
- Ez nem halacska - méltatlankodott Regina a téglalap alakú
halrudacskát
szemlélgetve.
- De ez halacskából van, kóstold csak meg!
- Hol van a fajka meg a szeme? - nézett kérdőn a kislány
Bencére.
- Azt nem esszük meg, csak a finom részét.
- Kóstold csak meg - biztatták a lányok.
- Aton eszik halacskát?
- Tudod, hogy Aton csak otthon vacsorázik, de majd ő is
eszik halacskát -
nyugtatta meg a lány Reginát.
Zsanett elmosogatott, amíg Rini és Bence megfürdették a
kislányt.
- Menjetek nyugodtan, megígértem Kittinek, hogy lefekvés
előtt beszélgetünk
egy kicsit.
- Holnap vidékre kell mennem, nem gond, ha nem jövök?
- Dehogy. Holnap nyílt nap lesz az óvodában, elmegyünk
megnézni.
- Nem is mondtad, hogy ilyet terveztek. Szeretnél már
visszamenni, dolgozni?
- Őszintén? El nem tudom képzelni, hogy Ginát otthagyjam az
oviban, és
visszamenjek az étterembe pincérnőnek. Azonban az időt nem
állíthatom meg,
és bármennyire is halogatom a dolgot, előbb-utóbb erre is
sor fog kerülni.
Kíváncsi vagyok, hogy reagál az idegen helyre és a sok
gyerekre.
- Szerintem nem lesz vele gond. A játszótéren is jól érzi
magát.
- De ott nem hagyjuk magára - érvelt Rini.
Másnap a szokottnál korábban keltek és csinosan
felöltözködtek. Autóval
mentek az egyetem melletti tanintézetig. A kislány félénken
lépdelt Rini
mellett és szorosan fogta a kezét. Ám amint meglátta
Szilviát, aki itt
töltötte gyakorlati idejét, odaszaladt hozzá és ezernyi
kérdéssel halmozta
el. Marina az egyik játékos polc mellett álldogált és
könnyeit törölgette.
- Első gyermek? - kérdezte egy asszony, aki szemmel
láthatóan otthonosan
érezte magát. Rini némán bólintott.
- Ne aggódj! Én is kétségbe voltam esve, amikor évekkel
ezelőtt az
elsőszülöttemet hoztam. Most épp a harmadik van soron, és
már egyáltalán nem
gyötörnek kétségek. Jó kis hely ez, majd meglátod.
Marina hálásan nézett a tapasztalt anyukára, majd leemelt a
polcról egy
mesekönyvet és belelapozott. Tekintete végigfutott a
tartalomjegyzéken, ám
gondolatai valahol egészen máshol jártak. Mennyi minden
történt az elmúlt
évek alatt. Olyan távolinak tűnt, amikor riadt
kamaszlányként kuporgott a
vonaton és Felícia megszólította. Amikor albérletet
kerestek, és rátaláltak
jövedelmének forrása. Ismét rátört az elveszettség érzése,
ami barátnője
halála óta gyakran gyötörte. Richárd háza nem az ő otthona,
bár évek óta ott
lakott, mégsem érezte sajátjának. Úgy élt, mintha mindig
vendégségben lenne
ott. A saját lakása már úgy megváltozott, hogy ott sem
érezte az otthonosság
kellemesen bizsergető boldogságát. Annáékat nagyon szerette
és örömmel
töltött náluk néhány napot, ugyanakkor mindig átlengett
ezeken a
találkozásokon Felícia hiánya. És itt ez a kislány, akiért
az életét is
odaadná, pedig nem az ő gyermeke. Az életét érte
áldoz¬hatja, de a szívét
nem adhatja át teljesen az anyai érzéseknek, hiszen
meglehet, hogy egy napon
visszatér az édesapja és akkor az ő szerepe véget ér...
Bizonytalanság az egész élete egyetlen stabil kapaszkodó
nélkül. Ennyit tud
felmutatni. Ennyit ért el huszonéves korára. Volt egy remek
állása, egy
kellemes kis lakása és egy igaz barátnője. Aztán minden
megváltozott. Most a
szeretetén kívül semmije sincsen. Szereti ezt a drága kis
tündért, addig,
amíg lehet, és szereti Richárdot, mert ezt nem veheti el, és
nem tilthatja
meg neki senki. Szereti a barátait, Annáékat és minden
keserűsége és
bizonytalansága ellenére, szereti az életét.
- Jini, jöhetek máskoj is játszani Szilvihez? - szaladt oda
hozzá Gina.
- Tetszik itt neked?
A kislány némán bólintott, nagy barna szemei csillogtak az
elégedettségtől.
- Van hajó - vette elő a háta mögül a kiválasztott játékot.
- Nahát, ez igazán szép! De most már tegyük vissza a polcra!
Indulnunk kell.
- Nem akajom visszatenni. Gináé a hajó - mondta és magához
szorította a
játékot.
- Nem vihetjük el, kicsikém. Akkor mivel fogsz játszani, ha
legközelebb is
jövünk?
- Gyere, keressünk neki egy jó kikötőt, ahol mindig meg
fogod találni -
lépett hozzájuk Szilvi.
Sokáig nézegették a polcokat, míg végül megtalálták a
legmegfelelőbb helyet.
- Nem fod elveszni? - nézett fel Regina a felnőttekre.
- Nem. Én fogok rá vigyázni. Rendben?
- Holnap jövünk, Jini?
- Holnap zárva van az óvoda. Senki sem lesz itt. Szilvi sem
lesz itt.
- A játékok sem lesznek itt?
- De azok itt lesznek és be lesz zárva az ajtó, hogy el ne
vesszenek.
- Bezáják, mint otthon? Ahogy mi bezájuk a kulccsal az
ajtót?
- Igen, pont úgy fogom bezárni - simogatta meg Szilvi a
kislány göndörödő
fürtjeit. - Mit csináltok a hétvégén? - fordult Rinihez.
- Még nem tudom. Legszívesebben végigaludnám az egész
hétvégét, olyan
fáradtnak érzem magam.
- Beteg vagy?
- Nem hiszem. Szerintem csak rám tört a kétségbeesés. Megint
a démonjaimmal
harcolok és ettől vagyok kibukva...
- Elmenjünk néhány órára Zsombival, hogy ki tudd pihenni
magad?
- Aranyos vagy, de sajnos az agyamat nem tudom kikapcsolni,
hiába lenne időm
pihenni. Ülök a könyvvel a kezemben és a legizgalmasabb rész
sem tud
lekötni... mindig elkalandoznak a gondolataim... Aludni meg
aztán végképp
nem bírok.
- Jaj, te szegény - ölelte át Szilvi - Szólj, ha mégis
tudunk segíteni
valamiben.
Szilvia nem faggatta tovább Marinát. Százszor végigbeszélték
már a mi van,
vagy mi lesz, ha kérdéskör félelmes bizonytalanságát. De
ezekre a kérdésekre
senki sem tudta a választ, senki sem tudta a megoldást, csak
a
gondviselésben reménykedhettek.
*
Richárd megkönnyebbülve lépett ki a partra, amikor a körút
végén kikötöttek
Amszterdamban. Megváltotta a repülőjegyét, és izgatottan
várta az
indulást. Figyelte az embereket, de gondolatait sehogy sem
tudta elterelni
a hazaérkezés és a találkozások lehetséges kimeneteléről.
Már szinte minden
variációt végigjátszott, hol és hogyan fogja viszontlátni
gyermekét,
barátait, és hogyan fognak reagálni anyósáék a megjelenésére.
Amikor
megérkezett Budapestre, első dolga volt, hogy bement egy
üzletbe, és
vásárolt egy mobiltelefont. Szétnézett egy játékboltban is
és sokáig
hezitált, hogy mit is vigyen ajándékba Reginának. Végül egy
plüss¬kutyust
választott. Míg a vonatra várt, betáplálta a telefon
memóriájába azokat a
számokat, amikre emlékezett. Elsőként Bencét tárcsázta, de
az automata azt
mondta, hogy a hívott szám nem kapcsolható. Lehet, hogy
dolgozik, de az is
előfordulhat, hogy új telefonja van, vagy, hogy ő emlékezett
rosszul a
számok sorrendjére. A csillogó szemű kutyust a hátizsákja
tetejére ültette.
Nemigen akadt az állomáson kisgyermek, aki fel ne figyelt
volna a kedves
játékra. Richárd reménykedve nézte a plüssállatot és
gondolatai ismét a
kislány körül forogtak. Felszállt a szerelvényre és egy üres
fülkében
foglalt helyet. Egy ideig nézte a rohanó fákat, házakat,
majd engedte, hogy
a monoton hang álomba ringassa.
*
Zsani sokáig dolgozott a laptopján. Atont többször is
kiengedte az udvarra,
de kis idő múlva be is hívta, nem merte egyedül kint hagyni
kutyáját, nehogy
baj érje, vagy valami bajt csináljon. Eleinte nyugtalanság
gyötörte, de
ahogy telt az idő, egyre inkább élvezte a kellemes kis lakás
kényelmét. Ez
volt az első alkalom, hogy egész nap egyedül maradtak
Atonnal. Amikor
végzett a fordításokkal, Zsanett arra gondolt, készítenie
kellene valami
meglepetést a férfinak. Talán főzhetne valami finomat. Bence
bizonyára
fáradtan és éhesen fog megérkezni a vidéki útról, és jólesne
neki egy
könnyű, meleg vacsora. Megnézte az óráját. Még elég ideje
van, hogy
elmenjenek vásárolni, majd el is készítse.
Szokatlanul meleg szeptemberi nap volt, így csak a közeli
kisebb boltba
mentek el Atonnal, nem utaztak be a belvárosba a
piaccsarnokhoz. Filézett
csirkemellet és néhány fej gombát vett. Tudta, hogy hagyma,
rizs és tejföl
van otthon. Hazaérkezve Atont helyére vezényelte, kezet
mosott, és
nekilátott a főzéshez. A gomba friss volt, könnyű volt
meghámozni.
Felcsíkozta a megmosott húst és kevés olajon megpirította.
Hozzáadta a
hagymát, az apróra vágott gombát, fűszereket, majd tejföllel
besűrítette a
szaftot. Kigondolni könnyebb volt, mint megcsinálni, de
elégedett volt
magával. A rizst csak nehezen találta meg, pedig Bence
mindent megmutatott
neki. Csak hát elég nehéz mindent fejben tartani. Kis híja
volt még a
rizsnek, amikor Bence megállt a kapu előtt. Aton felállt,
vakkantott egyet
az ajtó felé. Zsani azonban visszaküldte a helyére, nem
engedte ki. A férfi
kinyitotta a kapuszárnyakat és beállt a garázsba. Fáradtan
lépdelt fel a
terasz lépcsőin, és elgondolkodva lépett be az ajtón.
Zsanett vidáman
köszöntötte, és kutyájának is megengedte, hogy helyéről
eljöhessen és
üdvözölhesse az érkezőt.
- Mi ez a jó illat? - kukkantott be Bence a lány után a
konyhába.
- Reményeim szerint a vacsora előhírnöke.
- Hú, ez jól néz ki... Farkaséhes vagyok. Kapok belőle?
- Ha tudsz még várni öt percet, akkor igen - válaszolta
Zsanett.
- Rendben, addig elintézek egy-két telefont, és
szalonképessé teszem magam.
Aztán már itt is vagyok.
Ezzel kiviharzott a konyhából. Zsani szépen megterített, és
feltálalta az
ételt, mire a férfi visszaérkezett.
- Minden rendben? - érdeklődött.
- A munkával kapcsolatban igen, és velem is rendben lesz
minden, ha ezt
megkóstolhatom végre...
- Láss hozzá! Jó étvágyat!
Csendben ettek, mindketten gondolataikba merülve.
- Megtartom a szakácsnőt - mondta Bence kedvesen, amikor
letette a
villáját. - Ez roppant finom volt. Nagyon pofátlan vagyok,
ha kérek még?
- Igazán megtisztelő, kedves művész úr. Örülök, ha elégedett
a munkámmal és
meghosszabbítja a szerződésemet - évődött a lány.
- Mit szólnál, ha megünnepelnénk ezt a napot? Felbontok egy
üveg vörösbort.
- Ezek szerint tényleg jó napod volt, ha van okod az
ünneplésre.
- Nem panaszkodom, bár ezzel a meglepetéssel lett teljes és
nagyszerű ez a
nap.
Bence poharakat vett elő a szekrényből és töltött:
- Igyunk erre a gyümölcsöző kapcsolatra - mondta a férfi, és
megpuszilta
Zsani arcát.
A lány zavartan nevetett és elpirult.
- Kedves uram, nem hiszem, hogy lenne más a földkerekségen,
aki puszilgatná
és koccintana a szakácsnőjével.
Bence egy pillanatra meglepődött, majd hangosan felnevetett.
- Nem mondtam komolyan, az csak olyan mondás.
- Szóval akkor nem mondtad komolyan, hogy finom volt a
vacsora?
- Nem azt nem mondtam komolyan, te kis szélhámos -
válaszolta a férfi és
magához húzta Zsanit.
- Akkor mégsem tartasz meg? - ugratta tovább a lány. A bor
hatására oldódott
a tartózkodása, könnyűnek és vidámnak érezte magát.
- Szakácsnőnek? - mondta ki Bence félhangosan, de ezt inkább
költői
kérdésnek szánta, és nem várt rá választ. - Most miért nézel
rám így?
- Miért, hogy nézek rád? - kérdezett vissza Zsanett.
- Túlságosan komolyan.
- A te hangod is komoly lett.
- Igen, mert beszélnünk kellene valamiről... csak olyan
nehéz elkezdeni.
- Jaj, megijesztesz, ez nem hangzik valami jól. Szerintem
mondd gyorsan,
legyünk túl rajta.
Bence letette a poharakat az asztalra, de a lány derekát
továbbra sem
engedte el.
- Menjünk be a szobába.
Zsani nem ellenkezett, amikor Bence a saját szobájába
vezette. Egymás mellé
ültek le a kanapéra.
- Nem kapcsoltad fel a villanyt - szakította meg Zsani a
csöndet, ami
kezdett kínossá válni. Szíve hevesen zakatolt, hiszen
legutóbb, amikor ilyen
nehezen kezdett mondandójához Bence, rettenetes dolgot
közölt vele.
- Sötétben is el tudom mondani azt, ami a lelkemet nyomja.
Meg szeretném
átérezni, amit te érzel.
Mivel a lány csendben várakozott, folytatta.
- Szeretnék veled úgy beszélgetni, hogy nem látom a
mozdulataidat, az
arckifejezésedet, és a környezet sem vonja el a figyelmemet.
- Olyan furcsán viselkedsz, mi történt?
- Na, jó, essünk túl rajta, jöjjön, aminek jönnie kell.
Emlékszel, hogy
megismerkedésünk után nem sokkal megkérdezted tőlem, hogy
miért akartalak
hazakísérni, akkor éjszaka, és én azt feleltem, hogy
féltettelek. Mire te
megkérdezted, hogy azért, mert nem látsz és kiszolgáltatottabb
vagy?
- Te akkor azt mondtad, hogy nem a látássérültet, hanem a
nőt féltetted,
mert kockázatos éjszaka egyedül járkálni egy rosszul
kivilágított parkban.
- Igen. Nem voltam hozzád őszinte - sóhajtott fel Bence.
Zsani lehajtotta a fejét. Mit mondhatna erre? Azt, hogy
gondolta? Vagy, hogy
természetes reakció, hiszen a legtöbb ember így van ezzel.
Kegyes
hazugság... azt gondolják, így kevésbé fáj. Bence megfogta a
kezét és
folytatta.
- Nem volt szándékos. Nem kímélni akartalak - mondta
válaszként a ki nem
mondott gondolatokra, mintha hallotta vagy megérezte volna
őket. -
Egyszerűen nem tudatosult bennem, csak ma este, hogy én
akkor nem voltam
hozzád őszinte.
- Nem értelek.
- Nézd, eddig mindig olyan körülmények között, olyan
helyzetekben
találkoztunk, amikor segítségre volt szükséged. Tudom, hogy
te másképp
gondolod, de én úgy éreztem, hogy nagyon sebezhető vagy,
hogy védelemre van
szükséged a parkban, az albérletedben, vendégségben, a
kirándulásokon, vagy
amikor Aton beteg volt. Amikor ideköltöztél, akkor is
bizonytalanabbul
mozogtál, félénkebb, óvatosabb voltál, tehát mondjuk úgy,
hogy szembeötlő
volt a látásod hiánya. Ma este volt az első alkalom, amikor
olyan lazán
fogadtál, egyedül készítettél vacsorát, terítettél, még ki
is szedted nekem
az ételt, mint ha látnál... Vagyis tulajdonképpen ma láttam
meg benned
először a nőt a látássérült mögött. Nem tudom, hogy
megértesz-e? Lehet, hogy
sántít a hasonlat, de olyan ez, mint amikor egy keményen
dolgozó bányászról
alig akarod elhinni, hogy a játszótéren hintáztatja a
gyermekét, mert ő
apuka is, nem csak bányász...
Tulajdonképpen számomra nem olyan természetes, ahogy te élsz
és megoldod a
dolgaidat. Igaz, beszéltünk róla, és nem mondom, hogy nem
hittem el neked,
de igazán csak akkor tudatosult bennem, amikor láttalak
mosni, teregetni,
vasalni, porszívózni, mosogatni, hogy ezeket valóban el
lehet végezni látás
nélkül is. Szégyellem magam a viselkedésemért, de
leskelődtem utánad...
Bence érezte, hogy a lány megdermedt és visszafojtotta a
lélegzetét. Kezét
határozottan kihúzta a férfi kezéből. Bence érte nyúlt és
ujjaival
körberajzolta a lány szép ívű körmeit.
- Kint ültél a lépcsőn és vágtad, reszelgetted a körmödet.
Este a vacsoránál
láttam, milyen szép lett... Megpróbáltam én is, hát mi
tagadás, ráfért utána
a korrektúra.
Zsani kifújta a bent tartott levegőt és elnevette magát.
Kicsit furcsa volt
a vallomást hallgatni, de cirógatták az elismerő szavak, így
kezdett
megnyugodni, hogy a beszélgetés feltehetően nem arra fog
tendálni, hogy
pakoljon és költözzön el.
- Nem mondasz semmit?
- Mit mondhatnék, Bence. Azt gondolom, talán minden ember
így van ezzel. Én
sem tudtam elképzelni, amikor elvesztettem a látásomat,
hogyan fogok
boldogulni. Aztán az életösztön meg a kényszerhelyzetek
hozták magukkal a
megoldásokat. Nem mindig volt egyértelmű vagy tökéletes, de
lassacskán
kialakult a hosszú évek során. Tudod, a muszáj nagy úr...
- Akkor nem haragszol?
- Azért, amiért mertél őszinte lenni és bevallani azt, amit
mások is
megtesznek, csak mélyen hallgatnak róla? Nem. Nem haragszom
rád. Sőt,
tisztellek az őszinteségedért.
- Köszönöm. Lenne itt még valami... - Bence kivárt, kereste
a megfelelő
szavakat.
- Mondd már, mert infarktust fogok kapni.
- Szeretnélek közelebbről is megismerni.
- Mennyire közelről? - nevetett Zsanett.
- Egészen közelről - válaszolta Bence. Átkarolta a lány
vállát és gyöngéden
megcsókolta.
Zsani elolvadt a régen vágyott érzéstől, de hirtelen
megszólalt a fejében a
vészharang, és eltolta magától a férfit.
Most Bence várt némán, visszafojtott lélegzettel.
- Tudnod kell valamit, mielőtt döntenél a közelség
mértékéről. Ha már az
őszinteségről beszélünk, akkor hadd mondjak én is valamit,
anélkül, hogy
megbántanálak vele. Nem általánosítok, de nem bírnék
feldolgozni még egy
hasonló kudarcot.
- Hallgatlak - mondta Bence hátradőlve a kanapén.
- Az előző kapcsolatom több mint két évig tartott, össze is
költöztünk. Úgy
tűnt, mindketten komolyan gondoljuk, és hosszú távra
tervezünk. Védekezés
mellett teherbe estem. Nagy örömmel újságoltam Csabának, de
ő elutasító és
durva volt. Annyit mondott, hogy vetessem el, mert ő nem
akar még gyereket.
Gondoltam, csak megijedt a felelősségtől és próbáltam
ráhatni, de
hajthatatlan maradt. Sokat veszekedtünk, és ahogy szó szót
követett,
kibukott belőle, hogy ha feleséget és gyereket akar, akkor
majd... szóval,
hogy egy egészséges lánnyal képzeli el. Totálisan kiakadtam,
amiért erre
sosem utalt egyetlen szóval sem. Nem mondta, hogy a vakságom
miatt ez csak
egy laza kapcsolat, úgymond, érezzük magunkat jól, de
felelősségvállalás
nélkül. Szemére vetettem, hogy hitegetett, hogy hosszú időn
keresztül
átvert, mire ő gúnyosan közölte, hogy: buta liba vagyok, ha
egy pillanatra
is elhittem, hogy valaha is összeköti velem az életét.
Naiv voltam, minden szavát szentírásnak vettem. Rá is
fáztam. Hazamentem, de
a szüleim is ellenezték, hogy megtartsam a babát. Így
összepakoltam és
elköltöztem egyik barátnőmhöz. Onnan vitt el a mentő, amikor
10 hetesen
elvetéltem. Amíg kórházban voltam, gondolom a szüleim
hatottak rá, mert
amikor felépültem, azt javasolta, menjek haza, és rendezzem
a viszo¬nyomat
velük. Nekem meg már elegem volt az egészből, így elindultam
világot látni
és itt kötöttem ki.
- Túltetted már magad ezen a csalódáson?
- Igen. Úgy gondolom, semmi sem véletlenül történik velünk.
Minden azért
van, hogy fejlődjünk általa. Ebből a kapcsolatból is
rengeteget
profitáltam. Még a legkeservesebb percek is tanítottak valamire,
hozzájárultak ahhoz, hogy most az lehessek, aki vagyok.
- Elképesztő vagy. El nem tudom képzelni, mit tanulhattál
ettől a
jellemtelen alaktól azon kívül, hogy ne bízz meg senkiben és
mindig legyél
gyanakvó.
- Félreértettél. Nem Csabától tanultam, hanem a kapcsolatunk
hozta
helyzetekből. Pl. az első találkozásunk után győztem le a
félelmeimet, és
kezdtem el önállóan közlekedni, először bottal, majd később
kutyával, mert
igazán ciki lett volna, ha a randikra is anyukám kísér.
Amikor
összeköltöztünk, akkor meg szégyelltem, hogy nem tudom finom
vacsorával
várni őt, ami arra sarkallt, hogy megtanuljak főzni. Ha nem
lettem volna
annyira szerelmes, talán még ma sem tudnék megcsinálni egy
tejbegrízt sem.
Amikor szakítottunk, rádöbbentem, hogy az életemet, a
boldogságomat nem
építhetem másokra, nem tehetem más emberektől függővé. Nem
csak a
közlekedésben, vagy a konyhában kell egyre önállóbbnak
lennem, de az egész
életem megszervezésében is. Na és a bizalom? Egy ideig
kerültem az
embereket, mert úgy gondoltam, azzal megvédhetem magam egy
újabb kudarctól.
Tudod, nálam ez a nyitottság olyan születési rendellenesség,
amit erőszakkal
sem lehet kiirtani belőlem. Beláttam, hogy hiábavaló harc
küzdeni ellene, ez
a személyiségem része. Ezért aztán elfogadtam,
megbarátkoztam vele, és
belekalkuláltam az életembe, hogy esetlegesen visszaélhetnek
vele.
- Nagyon örülök, hogy ez a csalódás nem változtatott meg,
hiszen akkor az
már nem is te lennél...
Kis ideig hallgattak, egymásra vártak. Bence arra, hogy
lesz-e még
folytatás, Zsani pedig a férfi reagálására.
- Nem ígérhetek neked esküvőt és gyerekeket, de azt igen,
hogy mindig
őszinte leszek hozzád, és soha nem mondok olyat, amit nem
gondolok ezer
százalékosan komolyan - felelte Bence és ismét közelebb
húzta magához a
lányt.
- Ennél többet nem is kérek tőled.
*
Marina annyira kimerült volt, hogy alig találta meg a
parkolóban az autót.
Valamit mégis csak kezdenie kell magával, ez így nem mehet
tovább.
Belenézett a pénztárcájába, majd rámosolygott a kislányra.
- Gyere, Gina, csinálunk egy igazi csajos délutánt.
- Cajos délutánt - ismételte Regina.
- Igen. Cukrászdába megyünk, vásárolgatunk és megállunk a
játszótérnél is.
Néhány órával később vidáman és feltöltődve értek haza. Süti
helyett
fagylaltot vettek, majd bementek egy Baba-mama üzletbe, mert
Rini kiszúrt a
kirakatban egy rózsaszín, fodros kis tunikát. Szerencsére
volt Regina
méretében, így megvette. Az eladónő ajánlott egyforma
felsőket is, de
Marina ügyesen hárította. Kétségtelenül vonzó volt a
választék, és az ötlet
is, hogy egyforma ruhát vegyen maguknak, de még látszólag
sem szeretett
volna az anyuka szerepben tetszelegni. Mit gondolt volna
Felícia, vagy
Richárd? Lehet, még Bence is nemtetszését fejezte volna ki,
ha egyformán
öltözködne a kicsivel. Hazafelé még megálltak a téren és
minden játékot
kipróbáltak. Rini több szülővel is megismerkedett és igazán
jót
beszélgettek. Vacsora és fürdés után mindketten azonnal
elaludtak.
Reggel Rini jó érzéssel, boldogan ébredt. Nyoma sem volt
fáradtságának,
fásultságának. Elhatározta, hogy egy héten legalább egyszer
csinálnak ilyen
görbe napokat, amikor kicsit kiszabadulnak a hétköznapok
szokásos
ritmusából. Merengéséből Bence telefonhívása riasztotta fel.
Már az
üdvözlésből leszűrte, hogy kifejezetten jó hangulatban van.
Rini nem
kérdezősködött, gondolta, majd személyesen megbeszélik az
előző nap
eseményeit. Bence ebéd utánra ígérkezett. Zsani nem érezte
jól magát, így
most nem tartott vele. Marina zöldséglevest és rakott
krumplit készített.
Épp a pogácsákat szaggatta Regina közreműködésével, amikor
Bence
megérkezett.
- Hű, micsoda boszorkánykonyha! Mit sütnek a tündérkék? -
kapta fel a
könyékig lisztes kislányt.
- Szajtos podácsát - válaszolta Gina - kész edet?
- Majd ha megsült, kettőt is. Addig, amíg elkészül, lenyírom
a füvet -
mondta és már ki is fordult a konyhából.
Bence négy óra körül végzett a munkával. Csábító illatok
vonzották be a
házba.
- Kiszült, Bence, tesszék - mondta Regina és az egyik
pogácsát a saját, a
másikat Bence szájába próbálta begyömöszölni.
- Várj egy kicsit, kezet mosok, és aztán jövök.
Kedélyesen beszélgettek falatozás közben, majd Rini
elmosogatott. Regina kis
kötőjében illegette magát a konyha közepén, amikor nyílt az
ajtó.
- Sziasztok - állt meg a magas férfi a küszöbön.
- Apa - mondta a kislány tágra nyílt szemekkel, majd
hirtelen sarkon fordult
és Rini mögé bújt. Bence úgy pördült meg a széken, kis híján
felborult.
- Richárd! - kiáltotta örömében és összeölelkeztek.
Marina falfehéren állt egy pillanatig a konyhaszekrény
előtt, majd kézen
fogta Ginát és odakísérte Richárdhoz.
- Gyere, köszönjünk apának - mondta halkan.
Bence elengedte barátját és utat engedett a többieknek.
Richárd rámosolygott
Rinire, majd leguggolt a csöppnyi lány elé. Kinyújtotta a
kezét és
megcirógatta kislánya arcát.
- Kikötött a nad hajó? - kérdezte Gina, de nem lépett
közelebb az idegen
férfihoz.
Richárd segélykérően nézett fel Bencére.
- Kikötött a hajó és apa megérkezett. Köszönj szépen -
mondta Rini és
finoman előretolta a gyereket a vállánál fogva.
Regina megölelte a férfit és puszit nyomott az arcára.
Richárd szeme
teleszaladt könnyel. Érezte, hogy hatalmas távolság van
köztük. Talán annál
is hatalmasabb, mint amekkora Hollandia és Magyarország
között van. Bence
barátja vállára tette a kezét, de nem szólalt meg. Regina
megpördült, és az
asztalon lévő tálból kivett egy pogácsát.
- Kéjsz? - nyújtotta a még mindig guggoló férfi felé.
A felnőttek nevettek. Regina csillogó szemekkel nézte őket.
- Köszönöm, ez nagyon finom. Hoztam neked valamit. Megnézed?
- kérdezte, és
a hátizsákon várakozó kutyust a térdére ültette.
- Gubanc! - kiáltott fel Regina és átölelte a nagy fekete
plüsskutyust.
Richárd megint könnyeivel küszködött. Erre nem is gondolt.
Ugyan ennek a
kutyának nem volt hosszú bozontos szőre, de fekete volt,
nagy barna
gombszemekkel és hatalmas, lelógó puha fülekkel. Marina
megkapaszkodott a
konyhaszekrény szélébe, összenézett Bencével és nagyon
halkan ezt mondta:
- Furcsa, hogy nem Aton jutott az eszébe.
- Atonnak íd áll a füle - mondta Gina, és kis kezeivel
magasra emelte a
plüssállat füleit.
- Milyen okos az én kislányom - húzta magához Richárd és
megpuszilta.
- Szújsz - tolta el magától Regina.
Bence hangosan felnevetett:
- A kisasszony kiköveteli a mindennapos borotválkozást.
- Bence is szúj - vágta rá a kislány és a nagy kutyát
felültette az egyik
székre.
- Melegítek ennivalót - ajánlotta Rini, és meg sem várva a
választ
hozzálátott. Bence felkapta Richárd hátizsákját és elindult
fölfelé a
falépcsőkön. Barátja követte.
- Hova mész? - kapaszkodott Regina apja nadrágjába.
- Kezet mosok, lepakolok és jövök vissza.
- Nem mész a hajóval?
Richárd felkapta a kicsit és magához szorította.
- Nem megyek. Itthon maradunk együtt. Jó lesz?
A kislány bólintott. Bence a lépcső tetejéről rámosolygott a
konyhából
kukucskáló Rinire.
Richárd belépett a hálószobájába és meglepődött, hogy
mindent úgy talált,
ahogy két éve hagyta. Felnézett a hatalmas festményről
mosolygó angyalra.
- Jobb lenne eltenni - mondta Bence elgondolkodva.
- Nem. Ő is része volt az életemnek és az is marad most már
örökké. Mesélj!
Bence megértően bólintott, majd nagy vonalakban vázolta a
helyzetet.
- Annáék? - kérdezte Richárd.
- Gyakran jönnek és mi is gyakran utazunk hozzájuk és
telefonon is tartjuk a
kapcsolatot, akár csak Kittiékkel. Fel is hívhatnánk őket -
ajánlotta Bence.
- Nem, azt hiszem, személyesen jobb lenne. Gondolom, nem vagyok
a szívük
csücske mostanában...
- Ne aggódj, egy rossz szavuk sem volt rád. Lehet, hogy nem
értették a
viselkedésedet, de elfogadták, és reménykedtek abban, hogy
helyrerázódsz.
- Elég sokáig tartott. Szégyellem magam, és lehet, már nem
is tudom elnyerni
Regina szeretetét és a többiek megbocsátását.
- Ugyan már, Gina még olyan kicsi, néhány hónap, esetleg egy
év, és a közös
élmények majd elmossák belőle a kétségeket, esetleges
félelmeket. Annáék
pedig örülni fognak a kislány örömének, és hogy végre
hazatértél. Majd
meglátod. Ne görcsölj a múlton! Azon már nem lehet
változtatni, csak tanulni
belőle. Most pedig ideje lemennünk, ne várassuk meg a
lányokat!
Richárd lassan, nyugodtan evett. Regina a szőnyegen ülve
játszott a
kutyussal. Bencének csörgött a telefonja. Elnézést kért és
fogadta a hívást.
- Ne haragudjatok, de mennem kell.
- Baj van? - kérdezte Rini a férfi idegességét látva.
- Remélhetőleg nincs nagy baj, bár elég aggasztó, hogy
Zsaninak magas láza
van, fel sem bír kelni az ágyból.
- Akkor siess és jobbulást kívánunk! Ja és persze
telefonálj, ha segíthetünk
valamiben - tette még hozzá Marina és kikísérte a férfit.
Mire Rini visszaért, Richárd eltüntetett mindent a
tányérjáról. Zavartan
nézték egymást, nem tudták hirtelen felvenni a beszélgetés
fonalát. Egyszerű
lett volna könnyedén megkérdezni, hogy kér-e még, de sajnos
egyetlen morzsa
sem volt már a jénai tálban.
- Még meg sem köszöntem, amit értünk tettél - állt fel
Richárd az asztaltól,
és laza mozdulattal átölelte a lányt.
- Mindannyian megtettük a tőlünk telhetőt - hárított Marina.
- Ne szerénykedj, Bence mondta, hogy te vállaltad a
feladatok
oroszlánrészét.
- Bárcsak ne kellett volna, de máskülönben szívesen tettem.
Regina igazi kis
angyal, ezért inkább megajándékozottnak érzem magam, nem
úgy, mint aki
hatalmas áldozatot vállalt.
- Rendbehoznám magam - váltott témát a férfi.
- Menj nyugodtan, addig én eltakarítom a romokat.
- Ne segítsek?
- Nem. Rád fér egy kis lazítás, bizonyára fárasztó volt az
utazás.
*
Bence lényegében folyamatosan átlépte a
sebességkorlátozásokat, annyira
igyekezett, hogy minél hamarabb hazaérjen. Elfordította a
bejárati ajtó
zárjában a kulcsot, és berobbant a lakásba. Eszébe jutott az
a borzalmas
nap, amikor Richárd házába lépve fogadta őket ilyen baljós
némaság. Kopogás
nélkül nyitott be Zsani szobájába. Aton felnézett,
radarozott a füleivel,
majd mélabúsan odament hozzá és a lábához simult. Bence
tudomást sem vett
szőrös barátjáról, visszafojtott lélegzettel lépett az
ágyhoz és megfogta a
lány kezét. Tűzforró volt. Tárcsázta az ügyelet számát és
kihívta az orvost.
Amíg a doktornő megérkezett, vizes borogatást hozott a lány
homlokára, és
Atont is kiterelte a konyhába. Nem volt még ilyen helyzetben
és nem is
beszéltek arról, hogy vajon hogyan reagálna, ha egy idegen
ember hozzányúlna
a gazdájához, nem beszélve arról, ha esetleg be kell
szállítani a kórházba.
Mire az orvos megérkezett, Zsani is magához tért. Így Bence
diszkréten
kivonult a szobából. Zsanett elmondta, hogy már este is fájt
a feje, de
akkor még nem gondolt semmire, elő szokott fordulni. Igazán
a délutáni
órákban lett rosszul, egyre magasabb lett a láza, és hogy
lázcsillapítón és
C-vitaminon kívül mást nem vett be. A doktornő megvizsgálta
és injekciót
adott neki. A diagnózis: tüdőgyulladás. Bence a folyosón
átvette a
doktornőtől a recepteket, és kikísérte, majd sietett vissza
Zsanihoz.
- Hogy érzed magad? El kellene mennem a gyógyszertárba, de
nem akarlak
magadra hagyni.
- Határozottan jobban vagyok, az injekció elég hatásos. Menj
nyugodtan.
- Hogy szedted ezt össze?
- A vírusok és a bacik bárhol megtalálnak. A boltban, a
buszon, az utcán, de
nem is az a fontos, honnan szedtem, hanem, hogy hamar
kilábaljak belőle.
- Készítek neked teát - ajánlotta a férfi.
- Most nem kívánom, csak aludni szeretnék. Menj nyugodtan a
patikába, és ne
haragudj, hogy hazahívtalak.
- Ne butáskodj - ült le Bence az ágy szélére. - Sőt
neheztelek egy kicsit,
amiért nem szóltál hamarabb. Egyébként már végeztem a fűnyírással,
és
képzeld, Richárd hazajött.
Zsani úgy pattant fel, mint aki a hírtől azonnal
meggyógyult.
- Micsoda? Mesélj!
- Mesélek, ha hazajöttem. Addig feküdj vissza és aludj
egyet. A fő, hogy
itthon van, és azt mondta, hogy nem csak ideiglenesen.
*
Regina megállt a lépcsősor aljánál és nézte a felfelé
lépkedő férfit. Amikor
az megfordult és mosolyogva integetett a kislánynak, Gina
szégyenlősen
beszaladt a konyhába. Richárd hosszasan zuhanyozott, hajat
mosott és
megborotválkozott. Majd kirámolta a szekrényét, de nem
talált megfelelő
öltözéket. Sokat fogyott, minden lötyögött rajta. Amikor
megjelent a
gyermekszoba ajtajában, inkább hasonlított egy lelencből
jött árvára, mint
arra a fess férfira, akit Marina megismert.
- Remekül nézel ki - ugratta a lány. - Azért adok egy
biztosítótűt, el ne
hagyd a nadrágodat.
- Holnapra meg is van a program, azt hiszem, vásárolnom
kellene néhány
ruhát - válaszolta Richárd, miközben két oldalt összébb
tűzte a nadrágja
derekát.
- Fölösleges pénzpocséklás, két-három héten belül ismét
hozni fogod a
formádat, ahogy az étvágyadat elnézem.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy többet eszek a kelleténél?
- Nem. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy nem garantálható
a karcsúságod
ilyen étvágy mellett.
- Pontosabban: ilyen finom kaja mellett - mondta Richárd és
lekuporodott a
kis puffra.
- Berakok egy mosást, ha gondolod - ajánlotta Rini.
- Remek, akkor mégsem kell vásárolnom, mert kihúzom addig,
amíg jók nem
lesznek rám a régi holmijaim - nevetett vissza a férfi.
Marina kétségbeesve ült a kád szélén és a férfi ingébe
temette az arcát.
Annyira várta, hogy hazajöjjön. Hány álmatlan éjszakán sírt
és könyörgött,
hogy térjen vissza hozzájuk. Most itt van és őt mégis
nyugtalanság gyötri.
Mi lesz, ha Richárd ismét lángra lobban valaki iránt, és
akkor nem csak az ő
közelségét, de még Reginát is elveszíti... Már megint ezek a
mi lesz, ha
kezdetű kérdések mardossák a lelkét. Berakta az inget a
többi ruhához és
elindította a programot. Bárhogy is alakuljon az életük,
Richárd nem olyan
lelketlen, hogy eltávolítsa Regina mellől. Megállt a
gyerekszoba ajtajában.
A látvány megmelengette a szívét. Richárd még mindig a
puffon kuporgott,
kislánya pedig előtte állt, és a Bencétől kapott hajót
mutogatta és épp
arról érdeklődött, hogy fogott-e az apja halat, amit Rini
megfőzhet
vacsorára? A választ nem hallotta, bement a vendégszobába,
nem akarta
megzavarni őket. Bizonyára sok időre lesz szükségük, mire
szoros kapcsolat
alakul ki köztük és félelmek, görcsök nélkül fognak tudni
viselkedni egymás
társaságában.
Rini mindig talált valami házimunkát. Leszedte a szárítóról
a ruhákat és már
a vasalással is majdnem végzett, amikor Richárd a kislánnyal
kézen fogva
megjelent a szobában.
- Valami furcsa hangot hallottam a gyomrom irányából -
kezdte Richárd
szégyenlősen.
Rini hangosan felnevetett és rákacsintott a férfira.
- Lehet, sokat mondtam, amikor három hétre gondoltam? De
nincs a hátamon a
hűtő, és minden ehető, amit ott lent találsz. Szóval jó
étvágyat, én még ezt
befejezem.
- Akkor megvárunk. Addig talán még nem halunk éhen, igaz,
Gina? Vagy mi
lenne, ha mégis lemennénk és csinálnánk finom szendvicseket?
- Remek ötlet - válaszolta Rini - kb. negyedóra, és megyek
én is.
Jó hangulatban telt a vacsora, majd a fürdetés is. Richárd
elmesélte, hogy a
hajóról pont olyan játékos kis delfineket látott, mint
amilyen Regina is.
Úgy ugráltak és fröcsköltek a hajó körül, ahogy a kislánya
kádban. Gina
nagyon élvezte a helyzetet és még jobban produkálta magát.
Marina
megtörölgette és a hálóruhájába bújtatta a kis delfint,
Richárd pedig
igyekezett visszaterelni a kicsapódott hullámokat a
lefolyóba. A mosógép is
lejárt, így gyorsan ki is teregetett, s csak aztán ment be
jóéjt-puszit adni
kislányának. Rini épp a mese végénél tartott.
- Apa meszész edet? - ült fel Gina az ágyában.
Richárd kivette Rini kezéből a könyvet és lapozott. Mire
elért a lap aljáig
Regina már békésen aludt. Együtt jöttek ki a kis szobából.
Megint zavart
csönd telepedett közéjük.
- Felhívom Bencét, hogy mi van Zsanival - mondta a férfi egy
kis habozás
után.
- Rendben - válaszolta Rini és belépett a vendégszobába,
amit egy jó ideje
már sajátjának tekintett. Aztán hirtelen megfordult és
visszalépett a
folyosóra.
- Richárd! Nem akarok a terhedre lenni, de nekem jelenleg
nincs hová
mennem - mondta halkan a nagy barna szemekbe nézve. Most
tudatosult benne,
hogy Regina sokkal inkább édesapjára hasonlít és nem
Felíciára.
Richárdot meglepte a mondat, így nem tudott elég gyorsan
reagálni rá. Marina
félreértette némaságát, ezért magyarázkodni kezdett.
- Kiadtam a lakásomat, mert pénzre volt szükségem. Szilvi
barátja költözött
oda, már egy ideje együtt élnek. Nem ronthatok rájuk, hogy
hazajöttem...
- Miket beszélsz? Semmi gond. Addig maradsz itt, amíg akarsz
- lépett hozzá
a férfi és Rini vállára tette a kezét. - Regina egészen
biztosan megijedne,
ha reggel nem találna itt, és be¬vallom, én is eléggé
elveszettnek érezném
magam nélküled. Marina, három hosszú élet sem lenne elég,
hogy megháláljam
azt, amit értünk tettél. Kérlek, ne szakíts félbe, hadd
mondjam el. Ígérem,
utoljára hozom fel ezt a témát. Ahogy Bencével
helytálltatok, az
példaértékű. Ezerszer elképzeltem a viszontlátást Reginával
és veletek, de
az álmomban sem jutott volna eszembe, amit ma átéltem. Az a
ti érdemetek,
hogy Gina ismeri az édesanyját és engem is. Azt hittem, majd
bácsinak fog
szólítani, és hetek is eltelnek, mire egyáltalán szóba áll
velem a
kislányom. Ehelyett már ma kettesben beszélgettünk,
játszottunk és... -
Richárd hangja elfulladt. - Csak azt bánom, hogy kimaradt
két év az
életemből, amit Reginával tölthettem volna, és ami már nem
pótolható.
- Készítettünk sok fotót és videofelvételt. Tudom, hogy nem
pótolja, de
talán mégis ad valamit az elmúlt időszakból.
- Köszönöm. Akkor most meg is nézném.
Rini belépett a laptopért a szobába, és átadta Richárdnak.
A férfi, mielőtt megnyitotta volna a Regina névre keresztelt
mappákat, és
megkezdte volna az időutazást kislánya múltjába, előbb még
tárcsázta
barátját. Bence felkapta a telefont, és halkan beszélt,
nehogy felébressze
az alvó lányt. Elmondta, amit a doktornőtől hallott, és hogy
Zsani
átmenetileg jobban lett, majd ismét negyven fok közelébe
szökött fel a láza.
- Azt hiszem, ha nem épül fel hamarosan, abba én beleőrülök.
Mindig is
kedveltem vidámsága, kifogyhatatlan energiája miatt, és
tiszteltem a
lelkierejét, a kitartását, az életbe vetett hitét, de sajnos
csak most, hogy
elveszíthetem, most jöttem rá, hogy sokkal többet érzek
iránta barátságnál.
... Azt hiszem, hosszú évek után ő gyújtott ismét lángot a
szívemben, amiről
azt hittem, hogy már nem fog feléledni sohasem.
- Akkor ne késlekedj, barátom. Az első adandó alkalommal
mondd meg neki,
hogy szereted. Az élet olyan szeszélyes és kiszámíthatatlan,
minden perc
kidobott pillanat, amit nem töltünk együtt azokkal, akiket
szeretünk -
mondta Richárd szomorúan.
Éjfél felé járt az idő, amikor lecsukta a laptop tetejét.
Hátradőlt a
széken, és a sötétbe bámulva merengett múlton, jelenen és
jövőn. Első
pillantásra is feltűnt neki, mennyit változott Marina, de
igazán csak most
tudatosult benne, amikor látta a korábbi felvételeken
csontos sovány¬ságát.
Majd a későbbieken teltebb, nőiesebb idomait. A haját is
megnövesztette, már
a válla alá értek a rakoncátlanul göndörödő tincsek. A
legszembeötlőbb
változást azonban az arcán fedezte fel. Riadt tekintetével
és jellegtelen,
sápadt ábrázatával egészen egérszerűnek tűnt - emlékezett
vissza Richárd az
első találkozásukra. Most pedig rózsás bőrével, igéző zöld
szemével, és
azzal a sugárzó szeretettel, ahogy a kislányra nézett:
megbabonázta. Kiment
a fürdőszobába, majd visszafelé meglátta, hogy Regina
szobájából halvány
fénycsík kúszik ki a folyosóra. Hangtalanul lépett be az
ajtón. Megállt a
gyermekágy mellett, és csodálattal nézte a kislányát. Aztán
lehajolt,
betakargatta és megpuszilta a bájos arcocskát. A kapcsoló
felé nyúlt, amikor
a háttérben árnyat látott mozdulni. Odakapta a tekintetét és
elakadt a
lélegzete. Az ablak hatalmas keretében Marina sziluettje
rajzolódott ki, és
nagy zöld szemeivel őt nézte. Földbe gyökerezett a lába,
kiszáradt a torka,
a szíve vad ritmust dobolt a halántékán. Becsukta a szemét,
hátha eltűnik a
látomás, de amikor kinyitotta, úgy érezte, mintha
gyomorszájon vágták volna.
A szemek, az Angyal szomorú, lebilincselően szép szemei,
ahogyan azt évekkel
ezelőtt ebben a szobában látta a vázlaton.
Nem szóltak, de egybeforrt tekintetük többet mondott minden
szónál. Richárd
emlékeiből egy lágy dallam kúszott elő. Akkor énekelte
Marina, amikor
Felícia diplomaosztó ünnepségére készültek, és ketten
díszítették a házat és
a kertet. Kinyújtotta a kezét és gyöngéden meg¬érintette a
lány arcát. Alig
hallhatóan suttogta a szavakat:
Elmesélni oly nehéz a színeket.
Látni kell az árnyakat, s a kék eget.
Ha túl közel az éj, vagy elvakít a fény
Mennyi szenvedés, szerelmes szó helyett.
Sok hosszú, szürke év ma már egy pillanat.
Veled élem újra én az álmokat.
A hideg tél után, most visszatért a nyár
S szemed színétől örökzöld lett a világ.
Száll a dal; színesebb lett tőled a világ.
Száll a dal a szenvedélyek útján.
Száll a dal; elmeséli, mennyit érsz nekem.
Nélküled kifakult kép az életem.
Vége.
******************************
3. VERSEK A
NAGYVILÁGBÓL
SZENTESI HORVÁTH GYÖNGYI: December ünnepelj, ahogy kell…
Közeleg az év legszebb Ünnepe,
Mikor az elszaladt hétköznapok
Szeretettel övezve búcsúznak,
Hogy érezzük mi volt eddig kevés.
Szép piros ruhás szórja arany porát,
Varázsolja a szíveket majd át.
Szeretet költözzön minden házba,
Hogy a falait boldogság átjárja,
Mert ha kilépnek majd reggel onnan,
Rámosolyognak a szembejövőre,
S végre előkerülne az elzárt érzés,
Amit mindig viselniük kellene.
Karácsonyt nem ünnepeljük egyformán,
De ha szeretetről szólna igazán,
Ragyogna mindenki szemében az érzés,
Nem kellene drága ajándék a fára,
Mert a szív tudna csak fényruhás pompát
Kölcsönözni a Karácsonyfáknak.
Hát gondoljuk át minden végre,
Mi a fontosabb nekünk a létben,
Ünnepeljük mindig a szeretetet,
Ezt adjuk át a gyermekeinknek.
Minden ember erről kell, hogy zengjen,
Mindegy, hogy amúgy miben is hisznek.
De ne feledjétek, legjobban a
Gyerekeket kell, hogy szeressétek!
S védjétek az időseket, hisz az
Életet nekik köszönhetitek!!!
SzHGy. 2016.
Szerzői és minden jog fenntartva
***********
Szentesi-Horváth Gyöngyi: Csak szeretetről szólna az ünnep…
Álmodtam az éjjel veled Mikulás,
Nálad jártam Lapföldön, hogy kérjelek,
Ajándékul szeretetet küldjetek,
Hogy boldogság vegye körül a földet!
Nézz a csodagömbödbe, ott láthatod,
Mily csodás ajándék lenne végre, ha
Az anyagiak helyett a szeretet
Lenne felbecsülhetetlen a szívnek!
Boldog lenne minden ember, de lesz majd,
Kinek több kell, hogy benne is éljen már
Békés boldogság, s felenged jég szíve.
Azt adná akkor tovább Ő is végre,
S elterjedne így majd szépen örökre,
S nem lesz senki, ki nem lenne szeretve! *
SzHGy. 2016.
Szerzői és minden jog fenntartva
.....................................
MIKS MÁRIA: Téli kép
komótosan az ég,
szélnek ereszti pehelytollait
a dunnahasadék.
A lámpafény fehér udvart rajzol
az ölelkezők köré,
oltalmul csillogó faág-fáklyát
feszít csókjaik fölé.
A házak is csak havas díszletek,
ablakszemeit a pára
vaksi homálya futja el bentről,
így aztán senki sem látja,
hogy kint engednek szorításukból
az összegabalyodott karok,
és a csikorgó fagylepedőn már
eltávolodnak a lábnyomok.
..........................................
KALOCSA ZSUZSA: Csend honol
Lassan csend honol a városon,
őszi szél fúj át az utcákon.
Álmokat hint szét a házakra,
elrepít egy csodás világba.
Pihen az erdő, pihen a rét,
a természet nyugovóra tér.
Csillagruhába öltözik a táj,
angyalok hozzák az éj dalát.
Koldus is álomra szenderül,
a hosszú napja majd megszépül.
Selymes ágyat vet a hideg éj,
puha takarója a holdfény.
A fények is hamar kigyúlnak,
a nehéz gondok messze szállnak.
A tegnap a ma látomása,
holnap szép remény csillogása.
A kétségek most távol vannak,
igaz álmok valóra válnak?
Játszik a képzelet? nem lehet -
csak megtréfálja az életet!
...............................................
ZSIGAI KLÁRA: Képzelet
Gyanútlanul szövöm az álmom,
játszadozok a gondolattal,
szárnya nő a képzeletnek,
lábaim visznek, merre látok,
veszedelmes tud lenni az álom.
Energiák tornyosulnak,
szebb világra nyitja kapuját
a lelki béke, beköszönő
napsugár, ajándék,
lemondás is része,
ölbe hull a manna,
a léptek gyorsabban
haladnak.
Irigy ember most nincs,
méltóság, becsület a kincs
percre megállok,
kalandor lelkem vágyakat kerget,
magamba nézek,
cél nélkül élek,
kérdezek, keresek.
Jobb ez a világ,
jobbak az emberek?
Rossz nélkül nincs jó,
része az életnek.
Mit tehetnék érte?
Még tehetek érte?
Hinni szeretnék benne!
"Az ember, aki nem tud kérni, nem tud megköszönni, és
ha tévedett vagy
vétett, azt mondani, bocsánat, hogyan tehetem jóvá, annak
van még bőven mit tanulnia az életben."
(Zsigai Klára)
" Soha nem mondhatja az ember, hogy készen van, mert
mindig van újabb és újabb,
amiért érdemes megint nekikezdeni, és amiért érdemes
felkelni és tenni."
(Zsigai Klára)
"Csak az látja, ki érzi, mit felhő eltakar...."
(Zsigai Klára)
"Adni úgy kell tudni, hogy el is lehessen fogadni.
Elfogadni, pedig csak azt lehet, amit úgy adnak!"
(Zsigai Klára)
....................................................
MÁTYÁS RITA: KARÁCSONYI ÉJBEN
Éjszaka van. Megnyúló
árnyak hajladoznak.
Cakkos szürke felhők
a Hold elé kúsznak.
Az eltűnő holdvilág,
paplanjába bújva,
reszketeg kezével,
a paplant kiszakítja.
Vattaszerű pamacsok,
hullanak az égből,
fehér világ éled
éjnek sötétjéből.
fehér sál tekeredik,
a kopasz ágakra.
Puha takaró hull
utakra, házakra,
A házak ablakából,
arany fény világít,
templomnak tornyából,
harangszó hallatszik.
Bimm-bamm, bimm-bamm,
messze zeng az éjben,
megszületett Krisztus,
a jászol mélyében.
Egyszer csak hallani,
a szikrázó hó ropog,
emberek indulnak,
a zengő templomhoz!
Hódolni Istennek,
szeretni az embert,
hogy jobbá váljon,
az esendő ember!
******************************
4. ÁRVA FÁJA
I. P. STEVE: KARÁCSONYI GONDOLATOK
Karácsony nálad
Áldott legyen ünneped
a meghittséget érezzed!
Karácsony szent estén áldjon meg az Isten
s ünnepi fád alatt legyen minden,
szeretet, békesség, ajándék!
Nem tudom mi mást kívánnék,
hisz, ha ezt megtalálod,
elnyered boldogságod
s ahol a boldogság,
ott tudom, szívesen gondolsz rám.
********************
I.P.Steve: Karácsony idején
Talán a hótól vakító fehér , otthon, minden,
fenyőfák ragyognak ezernyi színben.
Levelét írja az ajándék váró gyermek,
s gyöngy betűkkel rajzolódnak álmok, tervek.
Mazsola fonnyad a szegényes kalácsban,
keserű ízt érzek a
mákban.
*******************
I.P.Steve: Ünnep előtt
Selymes pázsit virul lelked szép mezején,
erről szólni szavaim csak keresném.
Szíved szelíd melegén most a halvány rózsák
élénk színekkel illatuk ontják.
Hiányod szikrázik a homályos dérben,
régi fájdalom csikorog a télben.
Karácsony lesz ismét s most így közelben
sosem feledhető emlékek jönnek fel.
Anya, ahogy díszíti az ünnepi fát,
mint rakta az ajándékokat alá, mi várt.
Boldog voltam, mint igazi gyermek,
most csak csendben visszasírja lelkem.
***********************
I.P.Steve: Fenyőfánál
Csendes éj...
mikor hallod énekét,
csukd le szemed,
kulcsold imára két kezed!
Mikor a csillagszóró fénye ragyog,
mondd, hogy boldog vagyok,
hisz nem éhezek,
egészségben létezek!
Gondolj szeretteid lelkére,
s mindarra kinek örökké kísér emléke.
Legyen sok dísz mindenki fáján,
és házában béke, áldás,
hozzá e pár soros szeretet,
neked.
Nincs édes mázban,
vagy cicomázva,
de őszinte szívvel,
igaz hittel.
**********************
I.P.Steve:Karácsonyi képek
Akkor még a hótól volt fehér a fenyő
s akkor még nem tudtam, hogy az idő egyszer eljő,
mikor minden már csak emlék
s egyszer a múltba visszamennék,
ahol szaladt a szánkó
és vidámság volt,
ahol, ha elestem, felsegített Anyám,
ki nem teheti ma már.
Ragyog a karácsonyfa gyertyák nélkül
apróka lámpáktól zöldül,piroslik, kékül,
a gyermekkorom ízét érzem számban,
mikor még ott éltem hazámban,
hol szállt az ének, mint mennyből az angyal
s az eljövetelt vártuk halkan.
Egyszerű volt a boldogság,
az ünnepekre az öröm tett koronát.
***********************
I.P.Steve : Talán most....
Hat éves volt, családban boldogságban
és az anyja elment a mennyországba.
Azóta csak szomorú a két éve,
boldogtalan a menhelyben az élet.
Kicsi lányka készül a Karácsonyra,
nagy-nagy szíveket papírra rajzolva,
színezi, hogy majd ajándéknak adja,
neki...az ég felé magasra tartva.
Most zúg, zakatol belül a szép lelke,
hiszen ő lett a kiválasztott gyermek,
ki ünnepét egy családnál töltheti,
jönnek érte, szent estére felveszik.
Boldog a sorsa boldogtalanságban
és boldogtalan más boldogságában,
a keserű mosolya arcán ragyog,
szemében a messze fénylő csillagok.
Ajándékok sora, díszített fenyő.
Talán most! Az az angyalka most eljő!
A fa előtt térdel a kicsi árva,
de könnyes szemmel gondol az anyjára.
***************************
I.P.Steve: Az árva fája
Van
egy
árva
lányka,
apátlan,
anyátlan
kicsi árva.
Él sorsában.
az árva
lányka.
Karácsonyfája
fel van dekorálva,
hosszan megcsodálja
s megmozdul keze, szája
átszellemült imára,
míg az
angyalt mennyből várja,
hátha
valaha meglátja,
hisz ott angyal az
anyukája.
Két nagy
szemét kinyitja tágra,
évek óta csak
az minden álma,
hogy eljön
egyszer s majd megtalálja,
nem lesz soha többé
elhagyott árva,
ő lehet
legboldogabb e világban.
Apátlan,
anyátlan
kicsi
lányka,
él sorsában,
árvaházban.
******************
I.P.Steve:
Eljövetelt várva
(haiku)
Advent napokon
merengsz bűnbánatodon
vasárnapokon
******************
I.P.Steve:
Advent-fény Örömvasárnapon
(haiku)
Rózsaszín lángja
még mindig Jézust várja,
öröm a tánca.
**********************
I.P.Steve:
Advent vasárnapján
Most mindentől távol,
kicsit elvonulva a világtól
az elmélkedő csendben
tisztítom lelkem,
ajkam rebeg imát
s érzem, a remény nem sivár.
Lila gyertya ég,
csillog a fény,
eljövetel várás,
míg simogat közben a mindennapi áldás.
******************************
5.ARCKÉPCSARNOK
GERENCSÉR HAJNALKA
RIPORTSOROZATA
VÁLTOZTASSUK MEG A SZEMLÉLETET!
MÁRIÓ, A VARÁZSLÓ
LELKES ANNA és JÁNOKI MÁRIÓ RIPORTJA
Ez a riport egy
kicsit eltér a többitől. Karácsonyra időzítettem, hisz ez
a szeretet ünnepe. Sok olyan szülő van, aki lemond a
gyermekéről, ha
véletlenül nem egészségesen születik. Jó lenne egy kicsit
elgondolkoztatni
a szülő a gyermeke mellé áll, és együtt megtalálják a
gyermeknek az
erősségét, amiben ki tud teljesedni, akkor csodák is
történhetnek… JÁNOKI
MÁRIÓ és édesanyja, LELKES ANNA sorsa összefonódik.
Példaértékű életet
élnek. Márió születése óta nem lát. Már egészen kicsi
korában kiderült róla,
hogy a zene megnyugtatja, elvarázsolja… mára pedig tehetsége
révén ő
varázsol el bennünket hangjával, és hangszeres játékával.
Márió rendkívüli
zenei tehetség, olyan, akire már sokan felfigyeltek.
Kiválóan énekel, és
gyönyörűen zongorázik. Játszik klasszikusokat és modern
zenét is. A jazz
műfajában is otthon érzi magát. Ám ez nemcsak a
tehetségének, hanem az
Édesanyjának is köszönhető, aki nem mártírként él, hanem
igyekszik élni és
éltetni Máriót a lehetőségekkel…Ez a riport azért is
különleges, mert
mindkettőjüket megszólaltatom. Fogadjátok szeretettel!
- Mesélj nekünk kedves Anna a gyermekkorodról!
- Gyermekkoromban Dégen, egy nevelőintézetben éltem, sajnos
szüleim korán itt
hagytak. Egy nagy kastélyban laktam, gyönyörű park, kert,
állatok, minden,
ami egy falusi élethez kell. Nagyon jól éreztem magamat ott.
- Milyen hobbid volt és van?
- Gyermekkoromban zenével foglalkoztam, egy kicsit énekeltem
és mandolinon
játszottam egy kamarazenekarban. Most hobbim igazán nincs.
Márió leköti
minden időmet, hogy felkészítem, versenyekre viszem - hozom,
segítek a
tanulásnál, zeneszerkesztésnél, egyebekben.
- Szereted-e a zenét? Milyen zenéket hallgatsz?
- Természetesen szeretem a zenét, főként a 80-90-es évek és
Márió zenéjét.
Mindennap játszik nekem, és énekel. A klasszikus zenét is
megszerettem.
Kedvelem a zongorajátékát.
- Szeretsz sütni vagy főzni?
- Főzni nagyon szeretek, mindennap főzök. A sütéshez nincs
igazán érzékem.
- Mivel foglalkoztál, mi volt a munkád?
- Egy cégnél dolgoztam a Szállítási Osztályon.
- Jelenleg mivel foglalkozol?
- Amióta megszületett Márió, már nem dolgozom.
- Milyen volt Márió kisgyermekként?
- Márió mindig nagyon kedves, szorgalmas volt már kicsinek
is. Már két-három
éves korában játszogatott szintetizátoron. Sokat
betegeskedett.
Ötéves korában szintetizátoron tanult, majd tizenkét évesen
megkezdte
zongora tanulmányait a székesfehérvári zeneiskolában.
Nyolcévesen lépett fel
először, mindjárt el is vitte a verseny különdíját. Azóta is
a szintetizátor
a legjobb barátja, készségszinten kezeli, táplálja be a
dalaihoz szükséges
kíséretet. Jelenleg a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolába
jár,
továbbtanulását a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen
képzeli. Természetes,
hogy az állapota miatt vannak problémái. Naponta kísérem
Rákosszentmihályról
a Budai Várban lévő iskolába, majd haza.
- A kisgyermek fiatalemberré cseperedett…
- Azóta is megfogadja a tanácsaimat. Két évvel ezelőtt
történt egy komoly
váltás Márió zenei fejlődésében. Legyőzte korábbi
szemérmességét és mások
előtt is dalra fakadt. Sikerei révén egymást érik a
fellépések, ami némi
plusz bevételt is jelent. Hívják falunapokra, karácsonyi
rendezvényekre,
idősotthonokba, így még inkább megnyílik a világ,
ismeretségek, barátságok
szövődnek. Sokat tesz azért, hogy elfogadják a világban.
Neki itt helye lesz
mindig. Nap, mint nap - órákat gyakorol, külön órákra jár. Egy
iskolában
tanít is most szeptembertől.
- Mi volt az, ami gyermekkorában megnyugtatta?
- Kiskorában már felfigyeltem rá, hogy imádja a zenét. Akkor
mindig nyugodt
volt, ha szólt valamilyen szép zene. Volt egy kis zenélő
dobozunk is, amely
minden alkalommal sírást váltott ki a mindenre érzékeny
kisfiúból… A szomorú
zenét sem szerette, mindig sírt rajta. Ezért csak vidám
dalokat hallgattunk.
- Mik voltak a kedvenc játékai?
- A játékai is mindig hangot adtak ki, pontosan azért, mert
nem látta őket.
Amikor kicsi volt, megtanult rollerezni is. Futottam előtte
és Márió jött a
hang után.
- Hány éves korában derült, ki, hogy nemcsak érzékenysége
van a zene iránt,
hanem tehetsége is?
- Tizenkét évesen már kiderült, hogy tehetséges. Akkor
kezdett klasszikus
zongorát tanulni. Tavaly óta éneket is tanul.
- Én azon szerencsések egyike vagyok, aki régóta nyomon
követhetem a köztetek
levő szoros kapcsolatot, amely oly kevés családot jellemez
sajnos.
- Márióval szoros, bensőséges kapcsolatom van igen, ezt nagyon
sokan
észreveszik. Ami nagyon jó érzés, hogy a buszon, a metrón,
sokan
felfigyelnek ránk. Összeszoktunk nagyon, csak rám néz, felém
fordul és már
tudom mit szeretne.
- Elsőként a balatonfűzfői Art Fesztiválon hallottam Máriót
játszani, meg
kell, hogy mondjam, rendesen elbűvölt akkor is. Mindegy,
hogy zongorázott,
szintetizátorozott, vagy énekelt, nagyon jó volt őt
hallgatni. Később más
városokban is gyönyörködhettem a művészetében. Ma is
megjelenik lelki
szemeim előtt, amikor a fellépéseken a színpadra mentél
Márióval, együtt
beüzemeltétek a szintetizátort. Szavak nélkül – apró
rezzenésekből is
értettétek egymást. Te, kedves Anna, lejöttél közénk a
közönség soraiba,
Márió pedig elvarázsolta a közönséget. Neked milyen emlékeid
vannak a
kulturális fesztiválokról?
- A Fesztiválokon csak csupa jó emlékek jönnek elő. Mindig
jó érzés fog el,
ha rá gondolok. Fantasztikus a közönség, egyformán tapsolnak
minden
fellépőnek, aki vette a fáradságot és betanult valami
produkciót.
Sok egészséges
embert elküldenék eme fesztiválokra, a közönség soraiba,
ahol egészséges és sérült gyermek és felnőtt egyaránt
megtaláltatik. A
szereplők a műsorszámuk után szintén a közönséghez
tartoznak. Ezt a fajta
légkört, lelkesedést tanítani sem lehetne jobban. A taps, -
amely tényleg
szívből jön - magával ragadó, lelkesítő.
- Nehéz körülmények között éltetek. Hogyan emlékszel vissza
erre az
időszakra?
- Sajnos igen, nagyon rossz körülmények között éltünk. A
pici házikó vizes,
dohos, penészes és huzatos volt. A téli időszakban állandóan
maximumon
kellett fűtenünk, ami a szűkös családi költségvetést
rendkívüli módon
megterhelte. De ennél is nagyobb problémát jelentett, hogy a
pici
helyiségekben Márióval ketten is alig fértünk el. Márió
szobája olyan
mellékhelyiségben volt kialakítva, ahol gázóra volt, mellyel
köztudottan nem
lehet egy légtérben életvitelszerűen tartózkodni.
De a hit és remény nem hagyott el minket akkor sem, és ebből
is látszik,
hogy ha az ember nagyon akar valamit, előbb vagy utóbb
teljesül a vágya.
Ezért tenni is kellett épp eleget, mert senkinek az ölébe
nem hullik ez
bele. Márió ezért sokat dolgozott és most is ezt teszi
folyamatosan. Most
már, hogy a szponzorok
elkészítették a házunkat, nagyon megváltozott az
életünk. Próbálunk nem gondolni a régi életünkre.
- Hogyan kerültetek kapcsolatba a Falforgatók stábjával és
miként változott
általuk az életetek?
- A TV 2 hirdetésére jelentkeztünk és kiválasztottak minket.
Kijöttek és
szörnyülködtek, milyen helyen lakunk, mennyire egészségtelen
a környezetünk.
És akkor elhatározták, hogy segítenek. Kerestünk még
szponzorokat. Szép
lassan összeállt minden a nagy tettre. Nagyon hálásak
vagyunk érte a TV2 és
a Falforgató csapatának, egy álom vált valóra ezzel. Saját
erőnkből nem
sikerült volna soha. Természetesen a szponzorunknak sokat
köszönhetünk.
- Szereted-e a természetet?
-A természetet szeretem, van egy kis kertünk, virágokkal
beültettem. Sok
zöld van és gyümölcsfák. Nagyon jó kint lenni, élvezzük.
- Mindig azt vallom, hogy gyakrabban adakozunk mi, akik nem
vagyunk gazdagok,
mert akinek sok a pénze, kétszer is meggondolja, hogy
kiadja-e a kezéből.
Kedves Anna, biztos vagyok abban, hogy Ti is így éreztek, és
szívesen
segítetek másokon.
- Szeretek segíteni másokon, ha van rá lehetőségem. Ami
Máriónak már
feleslegessé vált, ne álljon itt, hanem használja más is.
Ezért ha van
lehetőség, akár ingyenes koncertet ad, vagy felajánl
valamit. Természetesen
mindenki örül, ha figyelnek rá. Mi is így vagyunk ezzel.
Hozzánk a jó Isten
nagyon kegyes, azt gondolom.
- Inkább nőies vagy inkább kényelmes ruhákban érzed jól
magadat?
- Inkább kényelmes ruhákban járok, mert elég messze van az
iskola az
otthonunktól. Szinte egész délelőtt úton vagyok. Máriót
kísérem oda és
vissza.
- Mi az, ami életedben a legnagyobb élményt jelentette
eddig?
- Legnagyobb élményeim a Márióval kapcsolatos dolgok,
minden, ami vele
kapcsolatos, az nekem nagy élmény. A sikerei és a kudarcok,
szerencsére a
másodikból kevés volt eddig.
- Márió rendkívül szerény és tehetséges fiatalember. Miből
adódik az ő
esetében a kudarc?
- Az örömök mellett azért akadnak kellemetlen élmények is.
Sok
rendezvényszervező a vakságot legyőzhetetlen akadálynak,
problémaforrásnak
tekinti, így visszamondja a meghívást, amint tudomást szerez
Márió
állapotáról.
- Van olyan dolog, ami hiányzik az életedből?
- Az életemmel meg vagyok elégedve, igazából boldog embernek
tartom magamat.
Kiegyensúlyozott életet élünk ketten Márióval. Egy - két
célom van még,
szeretném, ha lenne Márió mellett egy társ majd és legyen
világhírű idővel.
- Ebben az érdekvilágban elsikkad a lényeg, az ember.
Kihalóban van az
emberség és a szeretet. Aki érzékeny, azt épp a lelkén keresztül
lehet
beteggé tenni, de a gyógyulása is a lelkén keresztül
történhet... a
szeretettel. Neked mi a véleményed erről?
-A szeretet nagyon fontos az ember életében, de ettől nem
tudom a
számláinkat kifizetni. Ha az embernek rendben van a lelke,
akkor nem érzi a
hátrányokat az életében, akár sérült, akár nem. Mindenképpen
jobban kellene
figyelnünk egymásra. Sajnos Magyarország nem erről
híres…Segíteni kellene
egymáson és nem irigykedni.
- Mit jelent számodra a boldogság?
- Számomra Márió boldogulása a legnagyobb öröm, másra nem is
vágyom, hogy
biztosítani tudjam számára a legjobbat. Ha én már nem
leszek, akkor is
normális életet tudjon élni. Ezen dolgozom mindennap.
- Milyen céljaid vannak?
- Célom, hogy májusban beírassam Máriót az egyetemre, aztán
indulás a
világhírnév felé.
- Megfogalmaztál- e már valamiféle hitvallást?
- Dolgozni, dolgozni és hinni.
- Márió! Mesélj kérlek a gyermekkorodról!
- Annak ellenére, hogy sajnos vakon születtem, nagyon szép
gyermekkorom volt,
és mondhatnám, hogy még van is. Édesanyám mindenben
támogatott és a mai
napig ezt teszi. Rengeteget mesélt nekem, nagyon sok
fejlesztő játékot vett,
amiből sok mindent
megtanultam...
- Amikor kiderült a betegséged, akkor a környezeted hogyan
viszonyult a
dolgokhoz?
- Születésem után pár hétre megvakultam oxigén túladagolás
miatt. Valójában
soha nem láttam ezért. Környezetem nem túl jól fogadta,
sokat bántottak buta
kérdésekkel minket, de ezen már túlléptünk.
- Éltél-e át életedben valamiféle veszteséget?
- Veszteség igazából nem ért, de talán köszönhetem
édesanyámnak, mert talán
megvéd mindentől. Lehet, hogy ez nem túl jó, de ő ilyen.
- Vannak testvéreid?
- Van két testvérem, de nem velünk laknak. Elég nagy a
korkülönbség
közöttünk, ők már elköltöztek elég régen, de természetesen
tartjuk a
kapcsolatot.
- Szerettél iskolába járni?
- Szerettem iskolába járni, és még mindig tanulok, most
készülök az
egyetemre. Májusban lesz a felvételi.
- Mivel foglalkozol?
- Lehetőséget kaptam egy gimnáziumban, ének és populáris
zenét tanítok 4
órában. Nagyon szeretem csinálni.
- Melyik évszak a kedvenced?
- Kedvenc évszakom a tavasz. Amikor kezdenek nyílni a
virágok, a fák, akkor
nagyon jó illatok jönnek. Szeretem a napsütést, a zöldet, a
fű illatát.
- Van-e kedvenc helyed?
- Kedvenc helyem nincs, itthon szeretek a legjobban, itt
megvan minden. amire
szükségem van.
- Szereted-e a természetet?
- Nem vagyok egy nagy természetjáró.
- Szereted az állatokat?
- Az állatokat nem szeretem, kiskoromban mindig fellöktek a
kutyák,
állandóan nyalogatni szerettek volna. Innentől kezdve a
közelükbe sem
mentem.
- Mi a horoszkópod?
- A horoszkópom Ikrek.
- Felmerül bennem a kérdés, hogy vajon kinek nehezebb a
sorsa? Annak, aki
születése óta nem lát, vagy annak, aki kezdetben látott, és
fokozatosan
veszíti el a látását. Te hogyan vélekedsz erről a kérdésről?
- Szerintem annak azért jobb, aki már látott, jobban van
elképzelése az
életről, a dolgokról. És nem utolsósorban, a mozgás nekik
könnyebb. Aki soha
nem látott, annak a rugalmasság nem egészen jól alakul ki.
Mint például
nekem, ez biztosan azért is van, mert keveset mozgok.
- Hogyan használod a számítógépet, ha nem látod a betűket?
Hogyan igazodsz el
a billentyűzeten?
- A számítógépet egy program segítségével használom. Úgy
kell ezt
elképzelni, hogy amit leírok, és elolvasok, mindent beolvas
nekem.
- Ismered a Braille írásmódot, és használod-e a
mindennapjaidban?
- A Braille betűket ismerem, de nem használom . A
számítógépet ugyanúgy
használom, mint a titkárnők. Nekik sem szabad nézni a
képernyőt, vakon kell
írni.
- Úgy tudom, hogy aki nem lát, annak a tapintása és a
hallása sokkal
fejlettebb. Igaz ez?
- Aki nem lát, annak biztosan jobban kifejlődik a tapintása,
a szaglása és
persze a füle. Jobban észrevesz dolgokat, mert a füle mindig
nyitva van.
- Gyakran hallom, és megütközök az ellentmondó kifejezésen,
hogy azon
társaink, akik nem látnak, tévét néznek…. Hogyan képzeljük
ezt el, hiszen,
ha a kép nem jön át, itt nem működik a szaglás és tapintás
sem, akkor mi
adja az élményt?
- A televíziót ugyanúgy nézem, mint bárki más. Én leginkább
a fülemre
hagyatkozom . A filmekben 1 -1 szereplőhöz, 1 – 1 zeneszám
társul. Én a
zeneszámok alapján állapítom meg azt, mikor melyik szereplő
fog feltűnni a
következő jelenetben. A filmekben a hangokra. Aki nem lát,
az így tudja
követni a filmet. Nemrég voltam egy film kurzuson és
akadálymentesítettek
pár filmet a vakoknak. Ez azt jelenti, hogy a zene helyett
narrátor mondja
el, hogy éppen mi fog történni majd a filmben. Tímár Péter
filmrendezőnek
nagyon tetszett, amiket elmondtam erről.
- A televízió megöli az emberek közti kommunikációt. Te ezt
hogy gondolod?
- Sajnos, aki be van zárva, az nem tud mást csinálni, mint
tv néz. Van jó
oldala is, meg rossz is, lehet jóra is használni, nem kell
mindig a valóság
show nézni.
- Éjjelente, amikor alszol szoktál álmodni? Álmaidban látsz
képeket?
- Ez egy érdekes kérdés. Szoktam álmodni, mint bárki más.
Vannak
elképzeléseim dolgokról, ami nap, mint nap megtörténik
velem. Ugyanúgy
megálmodok, mint aki esetleg egy filmet néz meg, és arról
álmodik például.
Néha látok képeket, mintha ott lenne az álmomban, de
fogalmam sincs erről,
mivel nem tudom milyen egy kép.
- A magyar nyelv szókincse gazdag, én szívem szerint
kizárnám a negatív
töltetű szavakat. Neked mi a véleményed arról a szóról, hogy
fogyatékos?
-A legcsúnyább magyar szó az, hogy FOGYATÉKOS. Nincs
fogyatékos ember, aki
ezt nem érti meg, az nem értékes ember. Mi pedig azok vagyunk, mert
mindenkinek van valami, amiben jó. Csak meg kell találni.
- Mi a véleményed a vallásról? Hiszel Istenben? Vagy másban
hiszel?
- Nem vagyok vallásos, de hiszem, hogy ha nagyon akarunk valamit,
akkor az
úgy fog történni előbb vagy utóbb, csak nem szabad
siettetni. A sorsa
mindenkinek meg van írva.
- Miben hiszel és mi ad erőt a nehéz időszakokban?
- Hinni kell magunkban és akkor testileg és szellemileg is
erősek leszünk,
meggyógyulunk.
- Ha a lelkünket ápoljuk, akkor nehezebben alakulnak ki
betegségek?
- Ha a lelkünk rendben van, a betegség is elkerül, ebben
hiszek én nagyon.
Boldog ember vagyok és utoljára valamikor óvodás koromban voltam beteg.
- Mit jelent számodra a boldogság?
- A családom jelenti a boldogságot, azt, hogy vannak nekem
és családban
nőhettem fel.
- Nagyon bensőséges a kapcsolat közted és Édesanyád között.
Szavak nélkül is
értitek egymást. Megérzitek, mi a fontos a másiknak, és nagy
szeretetben
éltek. Jól gondolom?
- Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen anyukám van, aki feltette az életét arra,
hogy minél jobban megtaláljam a helyemet az életben, a
pályámon sikeres
legyek.
- Van olyan dolog, ami hiányzik az életedből?
- Igazából mindenem megvan, nem vágyom semmire! Csak a
szerelem hiányzik az
életemből, de remélem az is rám talál, majd ha itt lesz az
ideje.
- Nagyon szerény vagy Márió, annak ellenére, hogy sokoldalú
tehetség vagy.
Énekelsz, szintetizátorozol, zongorázol, azt viszont
lényegesen kevesebben
tudják, hogy paródiában is szépen megállod a helyedet.
Balatonfűzfőn, ahol
volt alkalmam rengetegszer gyönyörködni a művészetedben, e
műfajban is
hallottalak remekelni. Ma is fellépsz paródiákkal?
- Paródiákkal csak ritkán lépek fel, mert elveszi az időmet
a klasszikus
zongora és az ének tanulása. Mindig újítok a repertoáromon.
Tizenhárom
nyelven énekelek és angolul is tanulok még, habár már napi
szinten
beszélek. Ahol tanítok egy két tannyelvű iskola.
- Milyen céljaid vannak?
- Az egyetemre szeretnék bejutni. Májusban lesz a felvételi.
És
természetesen sok fellépést szeretnék.
- Végtelen öröm számomra, hogy a Falforgatók stábja több
meglepetéssel is
kedveskedett neked. Május végén elvittek a Bécsi Filharmonikusok
koncertjére, és a zenekar egyik híres nagybőgősével, Rácz
Ödön művész úrral
is találkozhattál. 2015 nyara nagy változást hozott az
életetekbe. Úgy
tudom, hogy épp a születésnapodra készült el a felújított
házatok. Örül a
lelkem, hogy végre méltó helyen éltek és a tehetségedet e
barátságos
környezetben tudod kibontakoztatni. Hol laktok és milyen
érzés ebben a
felújított lakásban élni?
- Budapesten élünk a külvárosban, egy kis kertes házban,
amit nagyon
szeretek. Imádok itt lakni, főleg mióta elkészült a
felújítás. Csodálatos
érzés volt birtokba venni az új házat.
- Mi a hobbid?
- A hobbim a zene, az ének. Hosszú évek óta játszom
szintetizátoron,
zongorán, és napjainkra rengeteg különféle dalt
elsajátítottam, így fejből
játszom több száz zenét. Néha, ha időm engedi, akkor
számítógépes játékokkal
is játszom a haverokkal.
- Az életed a zene. Milyen zenéket hallgatsz?
- Zenét mindenfélét hallgatok, több stílust szeretek.
Mondhatnám mindenevő
vagyok. Az egész életem a zene körül forog. Nagyon sokat
foglalkozom
zeneszerkesztéssel és tanulásával, szinte az egész napom az
iskola után
erről szól. Legkedvesebb számomra Chopin lírai világa, de
nagyon kedvelem
Mozart sziporkázó műveit, operáit is. Számomra szinte
mindegy, hogy mikori a
zene, ezért szívesen hallgatok és éneklek Nat King Cole-t,
Elvis Presley-t
és Roy Orbison is. De nem áll távol tőlem a maiak közül
David Guetta sem. Ha
tehetem retro- és filmzenéket hallgatok.
- Úgy tudom, saját szerzeményeid is vannak. Mióta foglalkozol
ezzel? -Két -
három éve írtam először, de nem vagyok megelégedve velük.
Valószínű, hogy
nem írok többet!
- Nekem nagyon tetszenek, remélem meggondolod magadat Márió!
A szép lelked
érződik bennünk, ezzel magadat adod. Mennyi saját
szerzeményed van, és
melyek ezek?
- Összesen négyet írtam. Reggeli fények játéka, Tengerparti
szerelem Érezd jól
magad és Rólad álmodom.
- Mi az, ami életedben a legnagyobb élményt jelentette
eddig?
- Az Ének Iskolájában, hogy szerepelhettem - ez csodás
élmény volt.
- Milyen díjat kaptál eddig ?
-A díjakat nem tudom felsorolni, mert az sok van! Arany
Diplomától az Arany
harangig mindent meg lehet találni…a különböző Nívó díjakig.
- Azt gondolom, hogy nem mindenki mondhatja el magáról azt,
hogy szerepel a
MAGYAR MŰVÉSZETI NETLEXIKONBAN. Ott ezt írják Rólad:
JÁNOKI MÁRIÓ
zongorista
(Székesfehérvár, 1993. június 8. )
Budapesten él és tanul.
Már 14 évesen Aranyharang-díjat kapott.
2010-ben és 2011-ben Bécsben arany fokozatot szerzett
zongora kategóriában.
2011. december 2-án Győrben Uniós Jelenlét Művészeti Díjjal
tüntették ki.
Rendszeresen indul több zongoraversenyen is.
Szeretne felvételizni a Liszt Ferenc Zeneművészeti
Főiskolára.
-A díjaidhoz nagyon sok szeretettel gratulálok és a
fellépéseidhez sok
sikert kívánok! Jó érzés, hogy egyre többen és többen
elismerik a
tehetségedet. Az Andrea Bocelli által létrehívott
tehetségkutató verseny
krakkói selejtezőjén hatalmas sikert arattál. A
balatonszárszói Balaton
Hangja versenyen különdíjas lettél…
- Szerencsére felismerték a tehetségemet, ezért úgy
döntöttek, hogy én
képviselhettem Magyarországot. Nagyon szoros volt a verseny
és elhozhattam a
külön díjat. Felemelő érzés volt számomra. Ezután egy bálon
is részt
vehettem, megmutathattam magamat. Egyre több helyen
versenyzem, célom, hogy
minél többen megismerjenek és erőt merítsenek, hogy sok
munkával el lehet
érni mindent.
- A támogatóid között van a Lions Klub budapesti és
kecskeméti szervezete,
akik állják az útiköltségek egy részét, és akik egy
laptoppal is
megajándékoztak.
- Nagyon köszönöm a Lions Klub Magyarországi Szövetségének,
hogy figyelnek
rám és megtisztelő, hogy rendezvényeiken részt vehetek.
- Kárászy Szilvia zongoraművésznő is sokat segített Nektek.
A tavaly
karácsonyi CD boltokba kerülési feltételeit is ő
biztosította…
- Köszönöm, hogy megjelenhetett a komoly zenei CD.
- Fellépsz az Ének Iskolájában is.
- A média is alkalmasnak tartott arra, hogy bemutasson az
Ének Iskolájában.
Szív melengető érzés volt, hogy egy ország előtt léphettem
színpadra. Sok
embert megismertem, sokan biztatnak a mai napig. Azóta is
szorgalmasan
tanulok énekelni és zongorázni, pl novemberben lesz egy
országos
zongoraversenyem.
- Az idei éved nagyon jól alakul, és ez a mai napig tart,
sőt fokozódik. Mi
történt Veled?
- Voltam egy ki mit tud Versenyen ahol 2. helyezést értem el
ének
kategóriában. Folyik még egy verseny, ami dec. 19. -én ér
véget, bekerültem
a legjobbak közé már. Egy óriási nagy hír, hogy a Fészek
klubban a
főszerepet fogom játszani: Stevie Wonder élete lesz megírva.
- Nagy öröm, hogy megismerhettünk Benneteket kedves Márió és
Anna! Kívánok jó
egészséget és azt, hogy teljesüljenek a céljaitok! Köszönöm
szépen a riportot!
- Minden kedves Társunk higgyen, bízzon magában és minden
jóra fordul! Nagyon
Boldog Kellemes Karácsonyt kívánunk!
https://www.youtube.com/watch?v=8LgIrfHVk8Q
******************************
6. NOVELLA FOLYTATÁSOKBAN
BURZA MÁRIA: SODRÁSBAN
(HARMADIK RÉSZ)
10.
AZ ÁLLAMVIZSGA UTÁN
Anna jelesre államvizsgázott, szinte el se hitte, hogy túl
van rajta, nem
volt egyszerű a megrázó történések mellett. De kemény fából
faragták, igazi
skorpiónő volt. Szüksége is volt a keménységére, mert az
igazi vizsgák még
hátra voltak.
A nyár kellemesen telt , John őszinte szerelemmel ölelte
mindig magához,és
Anna is változatlanul szerette a férfit, de valahányszor
pici gyermeket látott, arcán valami fájdalmas vonaglás futott végig.
Legtöbbször John is látta.
Szeptembertől tanítani kezdett, elfoglalttá vált,
délutánonként a másnapi
óráira készült, de Johnnal mindennap találkozott és ha nem
volt ügyeletes
John, az éjszakát is
együtt töltötték.
Anna elhatározta, hogy feleségül megy Johnhoz, és lemond az
anyaságról,
remélve, hogy a férfi
idővel rááll az örökbefogadásra.
Így aztán
megbeszélték és kitűzték az esküvő időpontját. Az örömszülők szorgalmazták
az egyházi esküvőt is, így Anna rábólintott. A főiskolai
évek alatt
kibillent abból a hitvilágból amelyben nevelkedett. De
hagyománytisztelő
maradt. Úgy látszott minden a legnagyobb rendben van, amikor
egy délután
ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy bemenjen a klinikára Johnhoz.
Az nap kapta meg az első fizetését, és elhatározta, hogy
most ő hívja meg
Johnt vacsorázni. Csinosan felöltözött. Sminket sosem
használt, de most az
előző nap vásárolt púdert és rúzst használta, és nézte a tükörben magát.
Tetszett a látvány, bár kissé idegennek tűnt sminkelve
magának. John meg fog
lepődni gondolta, , de őt érte a meglepetés.
Az orvosi szoba ajtaját kopogtatás nélkül nyitotta ki, (maga
sem tudta
miért, amikor később visszaemlékezett erre). John állt a
szobában az ajtó
felé fordulva , előtte egy nő állt a férfi nyakába
csimpaszkodva. Amikor
Anna benyitott a nő felemelte a fejét, Dóra volt az a nő, John volt
menyasszonya. Anna
mozdulni se tudott, alig bírta kinyögni:
- Bocsánat, azt hittem egyedül vagy , szólt a meglepett
férfihoz.
- Gyere beljebb!- mondta John , ülj le , már végeztem mára.
Dóra itt járt a
városban és
meglátogatott.
Dóra végigmérte Annát, szép kis nő,-gondolta nem csodálom, hogy John
beleszeretett.
- Nem, nem ülök le, mennem kell, majd találkozunk
este,-mondta Anna erőt véve
magán, és szinte futva távozott.
- Sajnálom John,- remélem nem okoztam problémát. Pedig nem
bánta volna , ha
igen és sikerülne
visszacsábítania Johnt.
- Remélem nem!, de most mennem kell, talán utolérem az én
Angyalomat!
- Siess !- szólt negédesen Dóra.
zúgtak a fejében: Mit keresett Dóra Johnnál, mióta látogatja, lehet John
még mindig szereti? Lehet azért hagyta volna ott akkor,
amikor az
államvizsgájára készült és
kérte, hogy fogadjanak örökbe egy gyermeket...
Ilyen gondolatokkal marcangolta önmagát. Lemondtam az
anyaságról gondolta
tovább , és lehet , hogy John Dórával van, s kitudja mióta!?Szinte hazáig
rohant, otthon lerogyott a kanapéra és csak sírt, miközben
várta a férfit.
De lehet tévedek , vigasztalta magát, lehet, hogy rémeket látok, mondta
szinte hangosan magának. Aztán újra visszazuhant a
bizonytalanságba és azon
tűnődött, mi van, ha minden átélt élménye hazugság volt John
részéről? Nem
ismerte a férfiakat, de gyakran hallotta , hogy balga dolog
megbízni bennük,
ösztönlények,
hazudnak a legtöbb szélhámos. Ki tudja?
Mégis a szíve azt
súgta , John nem olyan, mint amilyennek lefestették neki a
férfiakat. Várta
Johnt, de nem jött. Éjfélkor Anna lefeküdt , de előtte
hozott egy döntést.
Másnap bement az óráira , elhatározta csak az óráira figyel.
Szerette
hívatását és volt kellő lelki ereje , hogy magánéleti
problémáját az
osztálytermen kívül hagyja. A tanítványai szerették és ő is
szerette a
gyerekeket, akiket
tanított Élete első osztálya volt,
harmadik osztályos
gyerekekkel.
Hét óra negyven perckor
telefonhoz hívták, John kereste.
Amikor meghallotta
a férfi hangját , Anna egész testében megremegett.
- Kérlek ne haragudj, az este váratlanul visszahívtak
ügyeletre, nem tudtalak
elérni, de ma délután megyek. Ne aggódj Angyalom, nincs
semmi baj-
Anna hallgatott.
- Itt vagy még?
Igen, de mennem kell, órám lesz hangzott Anna határozott válasza
- Szeretlek! mondta John.
Anna letette a kagylót , először fordult elő, hogy nem
mondta, én is
szeretlek. Nem, mert soha nem mondott olyant, amit nem
érzett.
Most minden zavarossá vált benne.
Amikor a tanterembe lépett, tudta el kell felejtenie néhány
órára ami tegnap
délután történt.
11.
HERVADÓ VIRÁGCSOKOR
John délután ahogyan ígérte
egy gyönyörű virágcsokorral rohant Annáékhoz.
- Nagyon sajnálom, hogy tegnap nem tudtam jönni, Kirohantál
az orvosi
szobából , pedig kértem, hogy ülj le.
- Értem! Szóval én vagyok a hibás!
- John megfogta a lány kezét.
- Az Istenre kérlek, ne veszekedj velem! Vádolsz ,
sértettnek érzed magad,
pedig semmit, de semmit nem követtem el! Mi nem
veszekedhetünk!
Anna elhúzta a kezét.
- Nem játszom én a sértettet, de amit láttam megdöbbentett,
és fájt.
- Mit láttál? Hogy Dóra átkulcsolja a nyakam . De az Isten
szerelmére Anna ,-
évekig együtt éltem Dórával.
- Ez elég, és feljogosítja ilyenre?
- Milyenre?- csattant fel John.
Annát hirtelen végtelen nyugalom szállta meg,
- Gyermekkorom jól ismered John, már akkor elhatároztam ,
hogy én egy békés
életet fogok élni, hogy mindent megadok majd a
férjemnek és a
gyermekeimnek, mindent, amit én nem kaptam meg! Soha nem mondok hamis szót,
de ha megtévesztenek, bármennyire fájni is fog elmegyek onnan ...
Megfogadtam magamnak, ha férjhez megyek, soha nem fogok
elválni!
- Hol itt a gond? Én se akarok elválni !Micsoda butaság ez
Kedvesem!
Két hónap múlva összeházasodunk!
- A házasság komoly dolog, nekem egy életre szóló szerződés,
inkább úgy
mondanám szövetség!
- Igen az! Így házasodna az emberek, s aztán évek múltán
elválnak. Ezért nem
házasodtam én se össze Dórával, mert úgy láttam válással
végződne.
Anna egy pillanatra megingott.
- Ha mi barátok maradnánk a jövőben ,- soha nem
csimpaszkodnék a nyakadba,
soha John!
John elnevette magát.
- Látod, ezt el is hiszem, ebben biztos vagyok!
Dóra vagány nő, nincs ebben semmi rossz!
Annát szíven ütötték ezek a szavak és visszavágott:
- Igen, nem vagyunk egyformák. Lehet mégis Dórát kellene
feleségül venned,
jobban illik hozzád, mint én!
John elkomorodott.
- Dóra nemrég vált el a férjétől és most állást keres.
Megkért segítsek neki.
Megígértem, hogy segíteni fogok , ezért ugrott a nyakamba,
Nem tudom miért
látsz ebben elítélendő tettet?
- Nem ítélem el! Nincs jogom hozzá!Csak annyit mondtam, én
nem tennék ilyent,
s mert neked ez tetszik, úgy gondoltam, talán Ő illik hozzád.
- Ha te mondod, biztos így van! Szóval azt javaslod, vegyem
Dórát
feleségül.
Anna Johnra nézett, végtelen szomorúsággal a szemében.
- Semmit nem javaslok! Csupán arra kérlek, váljunk el most
egymástól
békességben . Én megőrzöm szerelmünk emlékét.
- Ez a végleges döntésed?
- Igen. Nem tudnék bizonytalanságban élni.
John felállt, a nőre nézett, akit annyira szeretett, akivel
az életét akarta
leélni, és aki épp most küldte el egy félreértés miatt.
Hirtelen haragot
érzett, de ahogyan nézte Annát és látta falfehéren ,
megtörten, hirtelen
támadt haragja elszállt, és helyére soha el nem múló
szeretet költözött.
.
Az ajtóhoz lépett és eszébe jutott , hogy egyszer már állt
így az ajtó
előtt, de szívére hallgatva visszalépett, De most ki kell
lépnie az ajtón,
időre van szükségük, nem neki, de Annának igen.
- Anna!- fordult
vissza John, minden kapcsolat alapja a bizalom!
Akik szeretik egymást, bíznak egymásban. 3 évig tanultál ,
távol voltál
tőlem, én bíztam benned!
- Én is benned John!
Ha te láttál volna hasonló helyzetben engem, mit
gondolnál!? Mit éreznél?
Ha tudnád milyen örömmel mentem hozzád, én akartalak meghívni
vacsorázni,
tegnap kaptam meg az első fizetésem.
- Sajnálom, nem érzem magam bűnösnek. Te fújtad fel a
dolgot.
Most veszekedtünk másodszorra!
- Nem, csak tisztázni
akartam a helyzetet. De ha veszekedésnek nevezed,
biztosra veheted , harmadik nem lesz!
Anna ezt úgy értelmezte, hogy John elfogadta a válásukat.
- Akkor most elmegyek, jó éjt kívánva.
- Neked is ezt kívánom John!
Miután John becsukta maga mögött az ajtót, Anna halkan
suttogta: Ennyi volt!
Vége! Isten veled drágám!Légy boldog, szívből kívánom!
Gépiesen levetkőzött és lefeküdt. Nem jött álom a szemére,
arra gondolt,
tegnap még várta Johnt ,de már soha többé nem várhatja.
Elment, kisétált az
életéből. Mint egy film , lepergett előtte az együtt töltött
évek
feledhetetlen boldogsága. Néha felzokogott.
Amikor reggel felébredt első gondolata John volt, Belé
hasított a fájdalom ,
mert tudta , hogy életének egy új fejezetéhez érkezett,
melyben nem lesz ott
a szeretett férfi, de azt is érezte a szívében, a
gondolataiban mindig vele
marad.
Anna elmondta
nevelőanyjának, hogy szakítottak , aki nagyon megdöbbent a
hallottakon, és vigasztalni is próbálta nevelt lányát.
Amikor Anna édesapja is értesült a történtekről , leutazott
hozzájuk. Anna
örült apja érkezésének, aki csak néhány napig maradt. Anna
igyekezett
megnyugtatni édesapját, hogy ne aggódjon érte. Munkahelyén
szerették, főnöke
egykori tanára volt és ismerve szakításuk történetét
rengeteg munkával bízta
meg egykori tanítványát, hogy elterelje figyelmét arról a
fájdalomról,
mellyel Annának meg kellett küzdenie.
Anna egy ideig várta, hogy John telefonon felhívja, vagy
levelet ír neki,
annyira szerette volna ,-ha szerelmük nem így fejeződött
volna be, hiszen el
se búcsúztak egymástól.
John pedig nem értette,hogy miért nem kap választ levelére.
De Anna azt a
levelet nem kapta meg.
Nevelőanyjával sokat beszélgetett , aki azt mondta neki:
- Hidd el kislányom
idővel megérted miért így történt.
- De nagyon fáj, most is nagyon szeretem!
- Megértelek, a fájdalom idővel elmúlik.
- Úgy érzem, ez a fájdalom soha nem múlik el!
- Ha nem is teljesen, de háttérbe szorul majd, mert az élet
mindig hozni fog
eléd újabb megoldandó feladatot.
- Csak ne fájna ennyire!
- Ne állj ellen a fájdalomnak, ha kell, sírd ki magad. Tudom
kislányom ez
egy gyász, valami meghalt, valaki elment, aki él, de neked
még sincs már,
így érzed.
- Igen, elveszítettem őt, pedig nem ezt akartam, csak
megrendült a bizalmam.
- Soha nem veszítjük el azt, akit igazán szeretünk!
- Ehhez hasonlót Ő is mondott nekem. Nekem még sokat kell
tanulnom, tudom.
- Sokat kell megtapasztalnod gyermekem, és a megtapasztalás
sok fájdalommal
is járhat. De maradj mindig ilyen tiszta, amilyen most vagy,
ne törődj azzal,
ki mit mond. A te belső törvényed legyen az iránytűd.
Anna nem felejtette el ezeket a szavakat, sokszor
visszacsengtek későbbi
életútja során. A belső iránytűje vezette, nem tudott
megalkuvóvá válni.
12.
MUNKATERÁPIA
John is a munkába temetkezett. Nem értette, hogy Anna miért
nem válaszol a
levelére és azt sem, hogy miért szakított vele. Orvos
kollégájának, aki a
legjobb barátja is volt egyben mondta:
- Egy ilyen intelligens nő, hogyan szakíthat meg egy
szeretetteljes
kapcsolatot azért, mert Dórával látott, aki épp a nyakamba
ugrott.
Nem tettem semmit,, még gondolatban sem csaltam meg, annyira
szerettem és
szeretem ma is. Ha azért hagy el, mert nem lehet gyerekünk,
azt megértettem
volna! De így nem tudom megérteni! Hány feleség tud férje
hűtlenségéről de
mégsem válnak el.
- John! Anna egy nagyon érzékeny nő. Sok szenvedésen ment át
gyerekként, s
ahogy én látom Ő
benned teljesen megbízott , és szerelmét semmi se igazolja
jobban, mint annak a ténye, hogy nem hagyott el, amikor
megmondtad, hogy nem
lehet gyereketek. Lemondott az anyaságról, csak hogy veled
élhessen.
- Erről beszélek én is!
- Anna a szeretetet, a szerelmet csak tisztán tudja megélni,
úgy, hogy
nincsenek titkok, elhallgatások.
- Én nem titkoltam semmit előtte!
- Nem így van barátom! Nem mondtad el, hogy Dóra felkeresett
már korábban is.
- Ez igaz, de nem tartottam lényegesnek, csak mint kollégán próbáltam
segíteni.
- Ezzel nincs is semmi baj, de el kellett volna mondanod
Annának.
John hallgatott, és gondolatai Annánál jártak. Minden
sejtjében ott él,
ahogyan gyereklányból nővé lett mellette, szinte látta
egykori kislányos,
tétova mozdulatait, mely szeretettől ragyogott, érezte az inkább csak
puszikat, melyek lassan értek csókká. Én tanítottam meg,
gondolta magában, én
vezettem be a szerelem titokzatos világába és most minden
elveszett, és
ezeket a szavakat hangosan mondta ki, s akkor tért a valósághoz ahogy
kimondta a szavakat, és nézett a barátjára .
- Ne haragudj, nagyon megzuhantam , nem tudom mit tegyek , nem szerettem így
még nőt és nem is fogok!
- Tudni fogod, hogy mit tegyél! Tedd félre a kemény férfi egódat!
John kesernyés
mosollyal nézett Bandira
- Büszkeség? hiszen írtam levelet neki, de válaszra se
méltatott!
Bandi felállt és John elé lépett.
- Ezen csodálkozol?
- Igen!
- Én meg rajtad! Levelet írsz, ahelyett hogy személyesen elmennél!
- Igazad van! Azt hiszem kezdem elveszíteni az eszem.
Még ma elmegyek hozzájuk!
Helyes! Indulj ne várj tovább, ne szenvedtesd Annát és magad
se barátom!
AMIKOR KÉT SZÍV EGYET AKAR, DE AZ ELME KÖZBESZÓL
John sietős léptekkel indult Annáékhoz. Dórával találkozott útközben.
- Szia - hozzád igyekeztem John.
- Akkor kísérj el egy darabig, virágot akarok venni.
- Annához igyekezel?
- Eltaláltad!- hangzott kurtán a válasz
Dórával együtt ment a virágüzletbe, és amikor kiléptek az
utcára Anna épp
ott állt.
- Sziasztok!- köszönt
Anna a kilépőknek ,és indult volna tovább, de John
megszólalt.
- Kérlek várj! - szólt John,
és Annához lépett.
- Hozzátok igyekeztem éppen, beszélni szeretnék veled.
Csak este leszek otthon,- hangzott Anna halk válasza,
miközben könnyeivel
küzdött, nem akarta , hogy John lássa, és főleg azt nem,
hogy Dóra.
- Kérlek hívj fel, amikor neked megfelel, nagyon fontos,
beszélnünk kell! S a
virágot nyújtotta Annának,- neked akartam vinni.
- Ne haragudj, de sokára érek haza, inkább tedd vízbe , kár
lenne értük.
- Értem, s azt is, hogy miért nem válaszoltál a levelemre.
- Nem kaptam levelet!-s egy kövér könnycsepp végiggördült a
lány arcán. John
meglátta. De mielőtt bármit is szólhatott volna, Anna sietve
távozott.
Dóra tudta már, hogy valami nagyon nincs rendben köztük,
befelé mosolygott,
arra gondolva, persze, hogy nem kapta meg azt a levelet!
Majd Johntól
megkérdezte, hogy mi a probléma közöttük.
John elmondta szakításuk történetét, és Dóra rafinált módon
próbálta a
férfit Anna ellen
fordítani.
Talán sikerült is , de csak estig, mert amikor John lefeküdt
Annára gondolt,
maga előtt látta könnyes arccal, és tudta, hogy igazat
mondott, nem kapta
meg a levelét. Tudta, hogy a lány gyűlöli a hazugságot és
eszébe jutott
amikor arra kérte, hogy mindig legyen őszinte hozzá.
Istenem! szegény drágám! sóhajtotta John, már Anna szemével
látta a
történetet, és átérezte Anna fájdalmát.
Azonnal megyek ha hív - mondta magának, nem lehet ilyen
szörnyű félreértés
közöttünk.
Aztán azon töprengett, hol lehet a levél, ajánlva adta fel,
valakinek át
kellett venni!
Akkor jutott eszébe, hogy Dórát kérte meg, hogy adja fel a
levelet, mert
ügyeletes volt akkor, és nem akarta másnapra halasztani a
levél feladását.
Majd a fejéhez kapott.
- Hogy lehettem ekkora ökör!?- Felhívta Dórát, rákérdezett a
levélre, aki azt
állította, hogy feladta a levelet. De John érezte, hogy nem
mond igazat, és
arra gondolt mekkora különbség van a két nő között!
Szinte semmit nem aludt ezen az éjszakán, Annára gondolt,
ahogy a lány is
őrá. Szívüknek közös volt a vágya.
Anna is forgolódott az ágyában, feldúlta, hogy újra együtt
látta Dórát
Johnnal. A látott kép megerősítette korábbi gyanúját.
Elhatározta nem hívja
fel telefonon Johnt, ha menni akar elengedi..
Évek múltán értette meg, hogy abban a pillanatban vált
szeretete önzetlenné,
mert képes volt elengedni a férfit, akit nagyon szeretett,
igaz téves volt
az elképzelése, de ezt akkor még nem tudta.
John is vívódott magával, nem értette, hogy Anna miért nem
keresi, s arra
gondolt, hogy meggondolta magát az ő angyala, talán mégis
erősebb az anyaság
utáni vágy benne, mint az iránta érzett szerelme.
Mindketten a munkába temetkeztek, és a múló napokkal úgy
érezték ez a sors
akarata.
13.
BELSŐ HARC
Anna a munkába
temetkezett. A nappalok még csak elteltek, de az esték
fájdalmasak voltak számára, és a hétvégék is. Gyakran kora
este lefeküdt,
becsukta szemeit és felidézte Johnnal töltött boldog éveit.
Barátnője gyakran meglátogatta , szerette volna
felvidítani . Jól ismerte
Annát, tudta, hogy mosolya mögött mély fájdalom húzódik meg,
amit kifelé nem
akar mutatni.
Egy alkalommal elhívta Annát cukrászdába. Annának semmi
hangulata nem volt
hozzá, de nem akarta megbántani barátnőjét, így aztán kapta
magát,
átöltözött, és a két fiatal nő elindult. Vica csak útközben
mondta meg, hogy
hova is mennek, Anna meglepődött.
- Nem erről volt szó Vica! Ez egy táncos hely.
- Igen az! rád
fér ! Hidd el nem temetkezhetsz el fiatalon! Az élet még
sok örömet tartogat számodra, ha nem zárod be magad előtt az ajtót!
Aggódom érted, nagyon lefogytál! Ez így nem mehet tovább!
Anna arcán különös mosoly jelent meg
.- Szeretem Johnt!
Megérted?
- Igen, de te akartad, hogy így legyen, elküldted!
- Elengedtem , mert úgy éreztem, szereti még Dórát
- Harcolnod kellett volna!
- Soha Vica, soha!
Szeretem, nem érted?
- Éppen ezért!
- Én másként látom! Elengedem bármennyire fáj, mert azt
akarom, hogy boldog
legyen! Ha Dórával, ha mással, csak boldog legyen!
- Az a más nem lehetnél te?
- Lehetne, ha így akarná, s akkor tudná mit kell tennie!
- Talán igazad van, nem is tudom, de megérkeztünk s kélek
próbáld meg egy kis
időre elfelejteni, és jól érezni magadat.
Anna mélyen sóhajtott,
és beléptek az étterembe.
Asztalhoz ültek , kávét, sütit kértek, beszélgettek. Kellemes zene szólt
néhány pár táncolt, Anna szeme fátyolos lett, Johnra
gondolt, s hogy mennyit
táncoltak együtt. A sírás kerülgette, amikor egy fiatalember
felkérte
táncra. Gépiesen felállt, és elkezdtek táncolni. Bemutatkozott Annának, és
valamit kérdezett tőle, Anna akkor nézett az arcára.
Olyan magas, mint John , gondolta magában, és hirtelen
szédülés fogta el.
Kérte a férfit, hogy kísérje vissza az asztalhoz, és
elnézést kért.
Szinte leroskadt a székre.
- Vica, ne haragudj de szeretnék hazamenni.
Barátnője látva Anna sápadt arcát , azonnal felállt, és
mondta:
- Dehogy haragszom, te ne haragudj, nem jó ötlet volt ez
tőlem.
- Nem a te hibád, tudom csak segíteni akartál nekem. Csak szavakkal mondom,
hogy elengedtem, de valójában nem tudom elengedni.
Vica a kapuig
kísérte Annát, átölelte és ennyit mondott:
- Talán azért nem tudod elengedni , mert nem kell
elengedned. Anna, próbálj
meg vele beszélni, akkor biztosan tudni fogod, hogy mi a
helyes. Annyira
szeretett ő téged, lehet arra gondol , hogy te gondoltad meg
magadat. Nem
tudod elengedni, mert nem zártátok le, elvarratlanok a
szálak.
Anna Vicára nézett, és átölelte.
- Annyiszor gondoltam én is erre, Meg kell próbálnom még
egyszer lehet
mindent félreértettem.
- Tedd meg Anna és ne halogasd!
Anna lefekvés előtt
a tükörbe nézett. egy sápadt, meggyötört arc nézett
vissza rá. Ez nem mehet így tovább,- mondta magának.
Beszélnem kell Johnnal. Azt mondta levelet írt, de hol az a
levél, és mit
írt benne?Eszébe jutott, hogy egyszer John azt mondta: az
elme kételkedő, de
a szív bizalomban él, s azt is mondta, aki szeret, az nem
ismeri a félelmet.
Igen, én szeretem, tehát félre a büszkeséggel, a félelemmel,
holnap délután
bemegyek a klinikára hozzá, látnom kell, beszélnem kell
vele.
Istenem segíts, Te tudod mennyire szeretem őt! Nem tudom
elfelejteni és
hiszem segítesz nekem, neki, nekünk.
14.
EGYSZERRE EGYMÁS FELÉ INDULVA
Anna másnap alig várta , hogy vége legyen az óráinak,
sietett haza
átöltözni. Épp indult volna a klinikára Johnhoz , amikor
kopogtak. Az
ajtóhoz sietett és kinyitotta, John állt előtte.
John látva, hogy Anna indulásra kész ennyit mondott,
miközben valami
összeszorult a mellkasában, ahogy látta mennyire lefogyott.
- Lenne számomra néhány perced?
- Természetesen, gyere, ülj le!
- Nem akarlak feltartani, látom menni készülsz.
- Igen ! Életem legfontosabb beszélgetése előtt állok John!
- Csak néhány percet kérnék, ha lehet.
Anna Johnra nézett, olyan szeretettel, hogy azt nem lehetett
nem észre
venni.
- Hozzád készültem!
A férfi szeme könnyes lett, ahogyan Annáé is., és átölelték
egymást. Annából
feltört a zokogás.
- Ne sírj Angyalom, kérlek ne sírj. Hibát követtem el, már
tudom, a levél
feladását Dórára bíztam, mondhatom címeres ökör voltam.
Anna könnyfüggönyén át nézte a szeretett férfi arcát, és
érezte, hogy igazat
mond.
- Hiszel nekem? Nem volt köztünk semmi, sőt amióta
együtt éltünk nem volt
más nő az életemben!
- Hiszek John! S ha volt is köztetek valami, azt is
megbocsátom. Itt vagy és
egyszerre indultunk egymás felé, ez nekem mindent elmond,
mindent szavak
nélkül is .John átölelte Annát, majd felemelte.
- Szeretlek Anna mindennél és mindenkinél jobban! Ezek a félreértések engem
is megviseltek és megkérdőjelezték , hogy valóban szeretsz
-e engem. Bocsáss
meg érte!
- A Szeretetünk próbára lett téve John!
- Te kis filozófusom!
- Nem vagyok filozófus, de gyerekkorom óta ismerni akartam a
Szeretetet, nem
azt amit gyerekként megtapasztaltam, hanem azt a szeretetet
melyről te
beszéltél nekem,de úgy látom nehéz megvalósítani itt a
földön.
- Nehéz Angyalom, de nem lehetetlen !Mi megvalósítjuk egymás
felé Kedvesem!
Anna szeme a régi fényében ragyogott.
- Olyan boldog vagyok Drágám! Azt hittem elveszítettelek!-
- Anna! Soha nem veszíthetjük el azt, akit valóban
szeretünk, soha!
- Még akkor sem, ha meghal?
- Akkor sem, felelte John,
miközben mélyen Anna szemébe nézett, De ne a
halálról beszéljünk, hanem az életről, és az előttünk álló
esküvőről!
- Nem mondtad le?
- Hogy tehettem volna?
Mert azon az estén elmentél!
- Mert időre volt szükséged, úgy láttam akkor. A meghívók is
elkészültek.
- Szóval te tudtad, hogy mégis lesz esküvő?
- Bíztam benne, bíztam szeretetünk, szerelmünk erejében.
- S én mennyit imádkoztam Istenhez John!
- Igen, "ahol ketten kérnek a nevemben".....
Tehát te is imádkoztál!
- Te kis finoman vallatóm! Igen , imádkoztam.
- Anna! lelkünk már akkor ismerte egymást, mielőtt a földre
leszülettünk
volna.
- Mióta érzed így?- kérdezte Anna , és nézte a férfi
átszellemült arcát.-- -
Tizenhat éves korod óta, amikor először megláttalak a
klinikán, és mélyült
bennem ez az érzés a beszélgetésein alatt,és amikor az enyém
lettél már
biztosan tudtam, hogy így is van.
- Isten egymásnak teremtett bennünket John, szeretlek,
végtelenül szeretlek!
- Én is téged életem gyönyörű Angyala!
...........................................
SODRÁSBAN - UTÓSZÓ...
Annának és Johnnak gyönyörű esküvőjük volt. A mézesheteket
Olaszországban
töltötték.
Közös otthonukat, melyet John már korábban megmutatott
Annának, együtt
rendezték be.
Anna John mellett élve értette meg a szeretet lényegét.
Istenben vetett
hitük, mellyel gyermekért imádkoztak, meghallgatást nyert .
Házasságkötésük
negyedik évfordulójára Anna gyönyörű fiúgyermeknek adott
életet. Boldogságuk
kiteljesedett, szeretettel nevelték féltve őrzött kincsüket, s Anna arra
gondolt, hogy egykor a kicsi John apja nyomdokaiba lép.
Amikor a kicsi John
ötéves lett , Anna súlyos beteg lett . Egy délután
Johni apja jelenlétében átölelte édesanyját, és ezt mondta:
- Ne félj anyukám! Gyorsan megnövök, orvos leszek, és
meggyógyítalak téged!
Anna könnyes szemekkel átölelte kisfiát.
- Tudom gyermekem, és megvárom , hogy orvos legyél, de addig
is tudsz
gyógyítani engemet, azzal az erővel, ami a szívedben van.
S az az édes gyermek értette, hogy anyja miről beszél.,
átölelte anyukáját
és ennyit mondott:
- Szeretlek anyukám!
John hozzájuk lépett és átölelte azt a két embert, akik
értelmet adtak az
életének, a feleségét és a kisfiát. Anna napról-napra jobban
lett és John
egy este , vacsora közben örömmel mondta:
- Júniusban a tengerpartra utazunk!
A kicsi John apja ölébe pattant, Anna John mögé állva
mondta:
- Csodálatos vagy drágám! Én vagyok a Föld egyik
legboldogabb felesége és a
legboldogabb édesanya!
- Gyere te is az ölembe
legboldogabb feleség!- mondta vidáman John.
Annának nem kellett kétszer mondania. kisfiúk mögé ült,
szeretett férje
ölébe, és John mindkettőjüket átölelte.
- Köszönöm Istennek, hogy ti vagytok nekem, - mondta
meghatódva John.
Este, amikor lefeküdtek, John Anna fülébe súgta:
- Tudd, én vagyok a Föld legboldogabb embere, két angyalt
adott a Jóisten
nekem!Átölelték egymást, érezve mindketten, hogy szerelmük
elkíséri őket a
halálig.
A csillagok beragyogtak az ablakukon, s elnézték azt a két embert, akit az
szeretet összekötött testben és lélekben,- örökre.
Vége.
7. MIKULÁS MIKULÁS
VERSEK GYEREKEKNEK ÉS FELNŐTTEKNEK
Erdő mélyén farakás
ott lakik a Mikulás.
Piros arca, mint a kalács,
szakálla mint a faháncs.
Ne lesd meg a Mikulást,
rajta varázsos palást.
Úgy látsz át a süvegén,
mint az ablak üvegén.
Puttonya fél vagon,
szánja vihar a havon.
Éjszaka ne tekints,
meglesz reggelre a kincs.
.............................................
NAGY VENDEL: Mikulás, Mikulás...
Mikulás, Mikulás,
Csudálatos
Látomás.
Rőt ruhája
Piros bodor,
Ősz szakálla
Fehér fodor
Édes, puha
Vattacukor
Hajlott hátán
Teli puttony,
Csizmája kopog,
Talpa alatt
Friss hó ropog.
Versért, dalért
Cukrot ad.
Ajándékot
Osztogat.
Imádságért
Simogat.
Szánkó szárnyán
Libben Ő,
Jövőre is
Újra jő
SZEKSZÁRD,
2016. DECEMBER 6. -
MIKULÁS NAPJÁN
..................................................
CSOMOR HENRIETT : Miki - miki mikulás
Havat hozott nagyszakállú miki- miki mikulás.
Nagy hasát kéménynek támasztja,
hogy meglesse, mit csinálsz.
De te még nem alszol.
Szobádban szanaszét játékaid.
Kisvasút sem parkol alagútjában.
Rossz vagy, Zselyke lányom.
Rakoncátlan vagy egész évben.
Ajándékod visszaviszem.
Legnagyobb virgácsot csizmádban hagyom.
Havon Rudinak, a rénszarvasnak fázott
mezítelen patája.
Megcsúszott s rúgott egyet.
Ajándékod kéménybe esett.
Így kaptál véletlen ajándékot,
A miki- miki mikulástól.
2014. december 4
……..............................…..
Nagy Vendel: Hoooo hoooo hoooo
Hoooo hoooo hoooo,
megjött már a Télapó!
Messze Lappföldről csengő
szánján érkezett.
Ablakodon elegáns ruhájában
bekopogtatott hozzád.
Engedd be, fogd meg öreg kezét.
Mondj neki verset, mesét.
Megszeppenve állsz előtte,
mozdulni sem mersz.
Csak a nagy játék mackód
mögé bújsz.
Nagyszakállú bátorítón simogatja
szöszke fejedet.
Jövőre újra eljövök hozzád, addig
légy jó, s szófogadó.
Hoooo, hoooo, hoooo,
elment már a Télapó.
2015. december 6.
.........................................
MIKS MÁRIA: MIKULÁST VÁRVA...
Annyiszor vártam már
és annyiféleképpen,
- mindegy, hogy magamért,
vagy mások miatt éppen -,
egyre csak várakoztam
beléritkult hajjal,
éveim margójára
kisodródott jajjal.
******************************
8. HAZAI TÁJAKRÓL - NAGY VENDEL VERSEI
AZ AZÉRT JELENT VALAMIT...
NAGY VENDEL: HANGULATJELENTÉS
Az azért jelent
valamit,
hogy saját előadásomra
kell vennem jegyet,
hogy beengedjenek,
s minden karácsonyra
papucsot kapok,
hogy tudjam a helyem,
akár a Nagyok,
és évekig küzdök a
falkavezérségért
eleve reménytelen
vagyok.
az azért már jelent valamit,
nézd meg a Földet,
a gömb a legtökéletesebb forma,
bár kicsinkét ferde,
középen kissé megnyomva.
ne törekedj a
tökéletesre,
soha nem érheted el,
csak mindig a jóra,
járjon az agyad egy rugóra,
akár a hatköves óra,
felfelé mutasson a
mutatója.
van aki eltolja a
reggelt,
vica- verza, oda - vissza,
mondták rá, megállítja az időt,
hithű kommenista.
ma is áll még ez a
rigmus,
bár már építjük a
vadkapitálizmust.
mégis van téli, s
nyári időszámításunk.
én énekelek magamnak,
jó társasága vagyok én önmagamnak,
az ének a lélek
hangja.
akik bánatukban is dalolnak,
duplán imádkoznak.
az azért jelzés lehetne,
hogy faképnél hagytam a
főnökömet,
mint felesleges holmit,
nem tudtunk együtt gondolkodni.
s végső
elkeseredésemben
Földbe vertem egy nagy karót,
Bele döftem a szívébe.
Átszúrtam a Föld
szívét,
Elkalapáltam a végét.
Ki ne húzhassa senki sem,
Maradjon bűnös testében.
Nyughasson békében.
Így van ez!
- Mondja a sznob -
Tegnap is
Így volt!
Mikor elfogyott,
Akkor nem volt.
a dolgokat
csinálhatja bárki,
de megszületni és meghalni
helyettem nem tud akárki.
s ez már jelenthet
bármit.
2016. november 11.
................................................
NAGY VENDEL: HÓSZAKADÁS
Szakad a hó,
szalad a ló.
havas fák ölén,
siklik a szánkó.
roskatag felhőkből
párnáját rázza
Holle anyó.
mindent beborít a
pihés hótakaró.
szunnyad alatta
egy téli manó.
hólepte fák alatt
oson az álom,
didergő árnyékom
lábait himbálva
ül egy faágon.
2016. november 17.
....................................................
NAGY VENDEL: AZ ÉN UTAM...
Az én utam, az én
sorsom,
messzire visz,
messze vándorolok.
az úton mindenki elfér,
egymás után a nyomon,
mégis nagy a
tülekedés.
a csúcsra mindenki
felérhet,
ha hagyják,
ha akarják,
ha hagyom,
ha igazán akarom.
Bármit is állítanak rólam
Nem igaz.
Ha mégis kiderül
Hogy igaz,
Akkor azt kimagyarázom.
Jó híremet vigyázom
Nektek elárulom,
A dolgokat nem értem,
De megmagyarázom.
Néha azt remélem.
Összecsapnak
mellettem
Jó és rossz szellemek,
Fejem felett vonulnak
Fekete fellegek.
Ti értitek ezeket ?
Mindenféle emberek
A világból
s jó volna ha
elolvasnátok
néhány NAGY
VENDEL verset
csupán a javából.
rám kiabálnak páran a
kortársaimból,
te mész borért,
nem te következel
még.
még nem,
most nem,
már nem.
kritikusaimnak mondom,
nem figyelem ki mit gondol,
vagy hangosan rikoltoz,
csinálom a munkám,
ez a dolgom.
elvetem a magot,
meglátjuk mi lesz belőle,
virág e vagy gyom.
most talán többen
felugrálnak a rádiótól.
a kútmérgező nem
piszkít
egyenesen a kútba,
csak a kávájára,
aztán belerúgja.
minden esetre,
elkezdtem árulni
temetésemre a
jegyeket,
elkerülve a
csődületet.
ingyért meg sem halok
nektek,
létem drágán adom,
mert hát ripacs vagyok.
s lassú, andalító
zenével
elindul velem a körmenet,
S megrengetem a hegyeket,
akár egy eszeveszett.
van számodra még egy ajánlat,
az élet csak paródiája a
halálnak.
2016. november 18
.................................................
NAGY VENDEL:
KATALIN KOPOGTAT - VIRÁGOT KATÁNAK...
Névnapodra
Kopogtat reménnyel
szívemen-e név,
Angyali csengése
elbűvölt már rég.
Terád gondolok
e szép szót
kiejtve,
Arcodat idézem
minden este,
névnapodat lesve
…………...............……
KATICA, KATICA...
KATA, KATINKA ÉS KATALIN
KATALINKA ÉS KALINKA..
KÉTI ÉS KETRIN, ÉS KATYÚSA...
…………………
KATICA, KATICA,
karmoljon meg a cica.
cérnán pamut gombolyag,
hat cica
százfelé szalad.
gyöngy fogak közt
kacaj fakad,
gurul mint a karika.
párta helyett menyasszony koszorú,
félre a bánat,
félre a bú.
hintó előtt paripa,
indulj a bálba,
boldog lány
a KATICA.
ÖRÖMTELJES névnapot
kívánok...: Vendi!
Szekszárd, 2016. november
25.
MEGSZÓLALOK MŰVÉSZETI MAGAZIN
http://megszolalok.blogspot.hu
******************************
9. KARÁCSONYI TÖRTÉNETEK
Varga Katalin: Angyalka
A park fáira csillogó, fehér leplet lehelt a tél. Fázósan
húztam össze
magamon a kabátot. Hirtelen meghallottam a hátam mögött egy
kedves
hangocskát. Világoskék ruhácskában egy kislány állt előttem.
Hosszú, fürtös,
szőke hajában olvadoztak a hópihék.
- Várod a Karácsonyt? - kérdezte.
Igennel válaszoltam, aztán megkérdeztem tőle.
- Nem fázol kabát nélkül?
Ő csak mosolygott.
- Tudod, én onnan fentről jöttem- mutatott a sötét
háztetőkön ülő felhők
felé.
- Szeretetet hoztam az embereknek, s ha ti is szeretitek
egymást, engem
megmelegítenek ezek az érzések.
Arcocskája kipirult, csillogó nagy, kék szemeivel rám
nézett, s folytatta.
- Sohasem volt még nagyobb szükség a szeretetre, mint most.
Meghatódtam a szavaitól.
- Akarod, hogy a Védőangyalod legyek,? - kérdezte hirtelen.
De mire válaszolhattam volna, ő már messze járt. Éppen egy
hajléktalanhoz
ment oda, aki az egyik padon feküdt a dermesztő hidegben.
De búcsúszavai még sokáig a fülembe csengtek.
" Ne várj nagy dolgokat életedbe.
Kis hópelyhek az örömök. "
Elgondolkodva folytattam utamat. Megtörtént-e az valóban,
aminek az előbb a
részese voltam? Elhinné- e valaki is, ha elmesélném, mi
történt velem az
előbb?
Láttam a rohanó embereket, a nagy csomagjaikkal. Hallottam a
sok dudáló
autót. Közömbös arcukat látva arra gondoltam:
Minden embernek szüksége
lenne egy ilyen angyalkára.
Hiszen a szeretetet nem pénzben mérik.
…………….................…………
Varga Katalin: Hol van a Karácsony?
December 23-án délelőtt
Rudolf és a többi rénszarvas békésen ropogtatták az
illatos szénát az istállóban. Készültek a másnapi nagy útra
a Földre.
Amikor Télapó bejött hozzájuk, látták rajta, nincsen jó
kedve. Szomorúan
simogatta meg kedvenc szarvasai fejét
Jaj kedveskéim,
minek is megyünk mi le az emberek közé? Hol vannak már
azok a régi meghitt karácsonyok? Arra gondoltam, te Rudolf
szarvas
lemehetnél az egyik angyalkámmal még ma körülnézni. Várják-e
még úgy a
Szentestét az emberek mint régen?
El is indult hát a legfiatalabb angyalkával Rudolf szarvas a
Földre.
Magyarországon, egy nagyvárosban szálltak le a
szánnal.,éppen egy
Bevásárlóközpont előtt.
Nagy nyüzsgés ott.
Vásárolták az emberek a sok, sok drága
ajándékot,
aminek nagy hasznát úgysem veszik.
Műzene szólt itt, s a Bevásárlóközpont előtt árulták a
drága fenyőfákat.
Minél drágább és magasabb annál jobb
Voltak itt műkarácsonyfák is, a szivárvány összes színében.
A sok izzó
villogása bántotta Rudolf szarvas és angyalka szemét.
Vajon tényleg igaza lenne Télapónak? – gondolták.
Közben lassan szürkülni kezdett. Benéztek egy
Élelmiszerüzletbe Itt is a
szokásos nagy tömeg fogadta őket. Csak úgy nyüzsgött a sok
ember a nagy
kocsikkal, amik
púpozva voltak mindenféle jóval
Egy idős, aprócska
néni állt a Csemegepult előtt. Ismerhette az eladót,
mert szomorkásan mesélt neki éppen
- Tudja kedveském, kaptam én nyugdíjat, korábban is,
mint máskor. De hát 3
éve már csak a temetőben látogathatom meg a Papát. Vettem is
két picike
fenyőfát. Az egyiket kivittem neki, karácsonyozzon ő is.
Aztán eltörött a szemüvegem, újat kellett venni. Jaj milyen
drága volt az
is. De hát ünnep van.. .Ezért kérek szépen most egy kis csirke- szárnyacskát
is, kirántom, lesz belőle finom ünnepi ebéd.
Mondta volna még a nénike, de hosszú volt még a sor mögötte.
Többen már
szóvá is tették, minek beszélget az eladó?
Angyalka hallotta a párbeszédet. Amikor a nénike fizetett a
pénztárnál,
beletett a szatyrába egy egész grillcsirkét, kenyeret,
tejet, kalácsot.
- Boldog Karácsonyt –súgta, s már ott sem volt. Nagy
melegség járta át a
szívét. Talán mégsem olyan kilátástalan a helyzet
Tovább siklottak hát. Közben eleredt a hó is. Hallani
lehetett, ahogy
néhányan felnéztek a magasba és örömködtek:
De jó, idén fehér Karácsonyunk lesz!
Egy Árvaház előtt vezetett az útjuk. Benéztek hát ide is. A
gyerekek az
ablakból nézték a hópelyhek puha játékát. Tervezgettek,
beszélgettek. Ki mit
szeretne ajándékba.
Az egyik kisfiú könnyes szemmel hallgatta őket.
- Miért sírsz kis Balázs? –kérdezték tőle?
- Én otthon szeretnék
lenni az Édesanyámmal. Nem is kellene ajándék, csak,
hogy együtt lehessünk. Tavasszal már hazamehetek,
rendeződtek a dolgai, már
engem is el tud látni. Ketten leszünk a kicsi házunkat is
visszakapjuk. Amíg
Édesapám élt, nagyon szép karácsonyaink voltak ám. – könnyes
volt még a
szeme a kisfiúnak, de már mosolyogva mesélt a társainak
- Tudjátok, mi
decemberben mindig kimentünk a ház mögé és volt saját
fenyőfánk. Földlabdával együtt kiemeltük azt vittük be egy
cserépben.
Igazi gyertyák voltak, fenyőillat, villanyt sem kapcsoltunk,
csak a kandalló
fénye világított.
Édesanyám csinálta a szaloncukrot. Sütött kalácskát, Apró
kis ajándékok
voltak, amiket mi készítettünk egymásnak. Zenéltünk,
énekeltünk. Jaj de szép
esték voltak ezek. De most? Nincsen már Édesapám.
Átmenetileg kerültem ide,
de tavasszal már lesz pénz, van munkája Édesanyámnak. Most
nem tud eljönni,
pedig nagyon hiányzik. - sírta el magát újra kis Balázs
- Holnap ünnepség lesz itt, majd meglátod, te is jól érzed
magadat-
vigasztalták társai.
Angyalka szemei is könnybe lábadtak. De érezte azt is, vannak még sokan,
akiknek még most is ugyan azt jelenti a Karácsony, mint
régen.
Visszamentek hát Télapóhoz, jelentették, mit láttak. Sokan
várják még
Karácsonyt, Télapót a szarvasok húzta szánjával, az
angyalkákat.
Legyen hát minden ember szívében, lelkében: SZERETET, BÉKE.
Boldog
Karácsonyt mindenkinek!
.....................................................
Ylen Morisot: Angyal apa cipőjében
Korán kellett aznap meggyújtani a petróleumlámpát, délután
négy tájban már
sötétedett. A pislákoló fény az asztal közepéről úgy-ahogy
bevilágította a
kicsiny szobát. A tűz parazsa rásegített. A nagyobbik lány,
alig múlt
ötéves, szorgalmasan etette kukoricacsutkával.
A sparhelt platniján az anya kukoricát pattogtatott egy
rossz
palacsintasütőben. Szorította a tetejére a lepattogzott
zománcú fedőt, és
rázogatta a vason, nehogy megégjenek a szemek.
A gyerekek egyre sűrűbben pislogtak az ajtó felé. A szomszéd
házban, az
unokatestvéreiknél, már ott csillogott, villogott a
feldíszített fa. Úgy
látszik, ők jobbak voltak, az udvar túlsó felén már járt az
angyalka. Az ő
házukat elkerülte. Ide lehet, nem is fog már jönni, nem hoz
nekik
karácsonyfát. Akkor hiába készül füzér a pattogatott
kukoricából, nem lesz
mire feltenni.
A nagylány, mint mindig, most is aggodalmaskodott.
A húgait látszólag semmi nem aggasztotta. Ültek fenn az
ágyon, a
szalmazsákra terített kék lópokrócon, és babáztak. Csutkát
bugyoláltak
rongyokba. A négyéves nagyobbik magyarázta a kicsinek, aki
még három se
volt, hogyan kell bepólyálni. Mint a Kisjézust.
A fiatal édesanya már félidős volt a negyedik gyerekkel.
Remélte, végre fiú
fog születni. Lányok már vannak, de gyerek még nincs, mondta
az ura. Az
asszonynak ez a kötelessége. Huszonnyolc évesen négy gyerek
nyűge lesz a
nyakán, pedig már ez a három is sok.
Feltette a tálat az asztal tetejére. A lányok mind köré
gyűltek. A kicsi
feltérdelt a hokedli tetejére, mert csak így látta a halmot.
A két nagyobb
már vehetett tűt a kezébe, szurkálták is bőszen a puha,
szivacsos, fehér
szemeket. Versenyeztek, ki fűz fel többet. Amelyik eltört,
azt megették.
Mind elfogyott, csak néhány satnya, megégett kukorica
árválkodott az edény
alján. Tányérokon összetekeredett kukoricakígyók púpozódtak.
Az angyalka még mindig nem jött.
– Nézegessétek a mesekönyvet! – mondta az anyjuk, mikor
megunta a gyerekei
nyaggatását. De a könyv, az egyetlen a házban a
kalendáriumon kívül, csak a
legnagyobbat érdekelte. Ajándékba kapták egyik nagynénjüktől
az előző
karácsonyon. A lánynak leghőbb vágya az volt, hogy végre
tudjon írni.
A húgai visszatelepedtek a tűzhely melletti ágyra babázni.
Azon aludt a két
nagyobb, a vézna apróság rácsos kiságya mellett. A szoba
másik felén a
szülők ágya homályba burkolózott.
Ebben a pillanatban kialudt a lámpa fénye, sűrű sötétség
borult a szobára.
Döbbenten néztek fel a gyerekek.
– Anya, nem látok! Félek! Gyújtsd meg a lámpát! – Vékony,
sírós hang szólt a
sarok felől.
Ám ekkor csengettyű hangjára nyílni kezdett az ajtó. A résben
megjelent egy
fenyőág, azon egy égő gyertya, majd ahogy tárult egyre
nagyobbra a nyílás –
és vele együtt a három tátott száj is –, úgy jött befelé a
szobájukba maga a
varázslat: óriási zöld fenyőfa csillogó díszeivel,
szaloncukrokkal, apró
csokikkal, szikrázó csillagszórókkal, gyertyák fényébe
öltözötten.
De aki mögötte állt, az volt az igazi csoda. Fehér lepelbe
burkolózott alak
tartotta a fát a kezében. Az ő karácsonyfájukat!
– Angyal! – rebegte a kicsi.
– Megjött a Jézuska! – így a középső.
A nagy megkönnyebbült. Mégis csak jók voltak!
Az anya lepakolta
az asztalt, helyet adott a fának. A lányok kíváncsian
közelebb óvatoskodtak. Körbejárták az asztalt, számba vették
a kincseket. A
három lány ebben a tökéletes pillanatban szent
meggyőződéssel hitte, hogy
maga Jézus látogatta meg őket, de legalábbis az egyik
angyala.
Ekkor a legnagyobb lenézett, és meghökkent. Számára akkor és
ott megrepedt a
varázslat külső máza. Valami oda nem illőt látott.
– Apa cipője! – kiáltott fel váratlanul.
Megrökönyödött tekintetek szegeződtek rá, a bűnös
szentségtörőre.
– Ne beszélj butaságot! – szólt rá az anyja.
– De igen!
Testvérei versengve hurrogták le, bizonygatták, mennyire
téved. Haragudtak
rá, s ezt éreztették is vele. Buta vagy és rosszindulatú –
mondták. – Miért
találsz ki ilyen hazugságot?
Hirtelen kitagadottá vált a saját családjában. Úgy néztek
rá, mintha a
szavai fertőznének, ami elől menekülni kell.
A lány nem értette. Rosszul estek neki a szavak. Nem látnak
a szemükkel? Ők
nem ismerik fel az apjuk cipőjét? Hisz nekik kell kipucolni
majd minden nap!
Sértődötten elhallgatott. Távolabbra húzódott, és leült a
székre.
Duzzogásában nem vette észre, mikor hagyta el a szobát a
fehér lepedős alak.
Aki az apja volt. Tudta ezt teljes bizonyossággal. Se az
angyal, se a
Kisjézus nem lophatta el a cipőt!
Magában dohogott azon, milyen buták a testvérei. Csak az
anyját nem értette.
Ő már felnőtt, hogy tagadhatta le? Miért támadt rá, amikor
igazat mondott?
A húgai felhőtlen örömmel ujjongtak a fa körül. Megtalálták
a csomagokat az
ágak közé rejtve, azokat bontogatták. Zoknikat kaptak,
kötött kesztyűt,
sálat, ami egyébként is kellett. Ebben a világban a szükség
szava írta az
ajándékozás szabályait is.
Odament hozzájuk, hogy megkeresse a saját csomagját. Cipős
dobozban egy baba
feküdt. Igazi, felöltöztetett kisasszonybaba, akinek majd
varrhat ruhákat.
Még sosem volt babája.
Megbántottsága szertefoszlott. Nézte az új jövevényt, és
csendben
örvendezett. A kicsi sóvárogva nézte.
- Ti is játszhattok
vele – mondta vigasztalóan. – Majd holnap.
Ma még nem osztozik.
Három pár szem ragyogott boldogan.
Sok, nagyon sok év múlva értette csak meg, miért nem
lehetett azon az estén
igaza.
******************************
10. HALLGASSUK EGYÜTT...
DR. KOVATS GYULA
ZENEI ROVATA
Zenei rovat 4. szám
A zenei rovatunk ezen száma Advent havának tiszteletére
született: mind az
ima szövege, mind a zenei aláfestés. A verset valós
szituáció alapján írta
Jártó Róza, abban nagybeteg embertársának gyógyulását kéri.
Jártó Róza: Adventi fohász
Uram!
Itt van Advent napja s vár ránk Szerettünk.
Ez egy rossz tréfa volt, s boldogan nevetünk.
Egy csettintés részedről, s elszáll felettünk.
Tudom, messze vagyunk még a sok földi jótól,
A reményt adó, áhított, biztató szótól.
Uram, vegyed életemből, minden kaphatót,
Csak halljam szívből nevetni a szomorkodót.
Még egyszer lássam nevetni csillogó szemét,
Nem vágyva a sírt, az élet adta teherért.
A boldog nevetéstől torzult vidám arcát,
Nem az életért vívott minden napi harcát.
Drága jó Uram! Hiszem, hogy Te megadhatod,
Láttál-e nála jobbat, ki életet kapott?
Mért’ méred vállára a súlyt bőven, marékkal?
Míg nála rosszabbak nem kapják rossz szavakkal.
S bocsájtsd meg nekem ezt az esdeklő imát,
De őt ne szenvedtesd, szépítsd meg alkonyát!
Hagyd, hogy érezze, szép napod melegét,
Nem hagytad magára a földnek e gyermekét!
Nézz fel a naptárra, most van Advent hónapja,
Szórod ajándékod boldog-boldogtalanra.
Kérlek, tegyed meg nekem ezt az apróságot!
Mi ez Neked, ki teremtette e világot…
A verset Jártó Róza: Anya! nézd egy szép virág című
verseskötetéből
merítettük. Ez a szám az Örökbecsűek/Dallamokkal ölelt rímek
című CD
albumunkban található. A verseskötet és a fenti CD album
ikertestvérek.
A verset átölelő zene a F. Mendelssohn romantikus Reformáció
szimfóniájából
merített átirat, amelyet áthat a fohászkodó lélek alázata.
Jártó Róza |
Hallgassák, nézzék: szeretettel Jártó Róza és Derkovats
Gyula
https://youtu.be/vGuVkTaVxKo
A zenék további elérési útjai:
http://www.julius-joszolgalat.com/orokbecsu-zenek/adventi-fohasz/
http://www.julius-joszolgalat.com/hallgasd-meg/adventi-fohasz/
http://www.julius-joszolgalat.com/videoink/dallamokkal-olelt-rimek/adventi-fohasz/
http://orokbecsuek.blogspot.com/2015/11/adventi-fohasz.html
******************************
11. KARÁCSONY ÜNNEPÉN
- ÜNNEPI VERSEK
KALOCSA ZSUZSA: Karácsony ünnepe
Tűz pattog a régi kályhában,
melege terjeng a szobában.
Az ablakokban gyertyák égnek,
gyermekek ajándékot kérnek.
Szent Karácsony is a Tél gyermeke,
mindenki gyönyörű ünnepe.
Mennyei díszek sorakoznak a fenyőfán,
szeretet ajándékai a ház asztalán.
Ma fenyő illata árad szét,
Jézus elhozta a szeretetét.
Fényes kis cipőkkel megtelnek az ablakok,
a szobában néma csend, valaki bekopog.
A szeretet áradjon mindenfele,
mert nekünk ez a boldogság ünnepe.
Az öröm töltse el a szíveket,
adjál ajándékot - szépet, kedveset!
............................................
NAGY VENDEL: Angyal a széllel
Egy angyal
Hírt hozott a Földre
gyarló embereknek
gyönyörűségére.
Angyal szállt az égen,
Elsuhant csendesen.
Lángot vitt kezében,
Ragyogó fényesen.
Angyal szállt az égen
éj sötétjében
Angyal szállt az égen,
Halk suhogással.
Kezében lángot vitt
Fényes ragyogással.
Oszlatni sötétet,
Elhozni a fényt,
Hitet vesztett
Embereknek
mondani az igét
A megváltást várva,
Az utolsó reményt.
Elhozva az utolsó esélyt.
Tömjén füstjén át
Érezni az erényt.
Angyal szállt az égen,
Elsuhant csendesen.
Lángot vitt kezében,
Ragyogón, fényesen.
az ige megtestesült
BETLEHEMBEN
egy angyal hozta a hírt a széllel.
Megjegyzés: 2016 karácsonyán...
A VERS HANGOS
LINKJEI:
https://www.youtube.com/watch?v=wM4_T9vCJfg
https://www.youtube.com/watch?v=DdMjmHxxl9U
................................................
Mátyás Rita: Advent csodája...
Szűzanya mosolya ragyog a világra,
fénye, melege, az anyai szeretet,
mint meleg palástban szívünk ragyogása.
Szűzi fogantatás, isteni eredet,
szelíd, szent, szépség, mi kegyelemmel teljes.
Várakozás, öröm, remény és szeretet,
angyalok éneke, szívünkben zengedez.
Új király eljöttét, jósolják csillagok,
Mária szíve alatt, Jézus szíve dobog.
Adventi koszorún négy gyertya jelképe,
a hit, a remény, az öröm, és a szeretet.
Lángjuk fénylőn ragyog, hideg téli éjben,
szeretetet hoznak embernek szívébe.
Várjuk reménylőn, csillogó szemekkel,
az isteni gyermek végre megszülessen.
Hozza el a békét, bűnök bocsánatát,
örök életet, a mennyország csodáját!
2016.11. 25
...............................................
Wesselyné Ábrahám Erzsébet: Adventi vágy
s a halovány virágok fáznak,
de a télre forduló tájat,
melengetik angyalok, kibomló szárnnyal.
Alvó galambokat nézek,
ülnek deres, holdillatú templomablakokban,
csend lebeg körülöttük;
az egek zsoltáros dicsérettel hajnalodnak.
És sietnek az emberek,
talán a mindenség felé,
mert a robotnyi napok szürke tekintetéből,
gyűlik valami titokzatos remény.
S akár a hóesés,
lágyan, szemezve,
sokasodik az öröm bennem,
hogy létem törékeny szalmaszálai közt,
a megtestesülés szép ígérete pihenhet.
................................
BIRTA ANGÉLA: Hanem a szívedben!!!!
Ne a kopár fákon,
Ne a hópihétől,
Ne a lámpásoktól,
Függ maga az Ünnep.
Nem a csengettyűktől,
Vagy a zöld fenyőtől,
Cukorkáktól, telt csizmáktól,
Boldog az Ünnep.
Nem az ételektől,
Nem az ékszerektől,
Nem a telt hátizsáktól...
Az nem meghitt Ünnep.
Ne a ruházattal,
Ne a cifra házzal,
Ne a kényelemmel,
Ne a mérgező pénzel,
Várd az Ünnepet.
A Családot Vendégeket.
Hanem szeretettel.
Szeretett, megértéssel,
Gyöngédséggel, kedvességgel,
Jó szóval, melegséggel,
Hangolódj az Ünnepre.
Hanem az ölelésben,
Szép mosolyban,
Gyertya fényes,
Kis kunyhóban,
Ott is lehet Igaz Ünnep,
Jelentése, Család, Összetartozás, Szeretet!
2015.12.04.
.............................................
ZSIGAI KLÁRA: Karácsony éjjelén
Harang szól most az éjben,
Fenyőillat-gyertya lángja
Reményt gyújt szívekben.
Kipirult arcokon örömkönnyek,
Most még együtt vannak,
Távolból is minden eljöttek,
Várva várt Jézus születésére!
Terhek most súlytalanná válnak,
Szívekben fényt gyújt a szeretet,
Varázslat most minden,
- Rejtett a félelem, keserű könny,
Eltűnnek határok,
Szemekben vágy, itt van végre
A meghitt, várva várt Karácsony!
Ezüst fényben tündököl,
Fehér tüll ruhája szikrázó fényt szór,
Ajándékok, csillagszórók pattogó tánca,
Sült alma, fahéjas foszlós kalács,
Diós, mákos bejgli illata vágyakat kelt
Fény csillan a szaloncukron.
Néma reményt gyújt szívekben!
Karjaimba veszem a csillagokat,
Fenyőillattal megszentelt világot,
Megölelhetem végre,- egekig repülök,
Szeretet ragyogja be a világot!
Csodálat könnyeitől szó elakad,
Értünk szól most a harang az éjben,
Együtt-egymásért, az egész Világon!
********************
ZSIGAI KLÁRA: Holnapért sír a harang
Uram! - látod a fényes gömböt kezemben?
Zsarnokság lánca, húsba vágott sebek
Nem gyógyítja semmi, elme el nem feledte,
Határ nélkül gaz, szemét,
Országunkban ne teremjen!
Fagyott a gondolat, lélek,
Álmok nélkül nem lehet élet!
Nem kértünk új ruhát, - Nekünk jó a régi
Száműzött hazát, hontalan éjt,
Táncát ne járják idegen szellemek égig
Fagyos gyűlölet könnye se peregjen!
Igaz szó légbe száll, emlékezet kihagy,
Fentről látod mindezt, Istenem,- itt vagy?
Harang sír az éjben, holnapért Neked üzen!
Remény, erő el ne hagyjon,
Segíts meg minket!
Gyűlölet gyógyír nem lehet,
Összetartó szeretet ereje segíthet!
Féltjük hazánkat, védjük rendületlenül
Bíztatjuk egymást, - ne feledd Magyar!
- Isten mindent lát, most is velünk van!
Alszik égen a sok kis csillag,
Fagyos szelek álmot dúdolnak
Jégvirágok sóhaja nyílik hó-paplan alatt
- Isten most is lát, mindig velünk van!
******************************
12. KÉPEKRŐL ÍRT VERSEK
HELLEBRAND
HENRIETT FESTMÉNYEI - NAGY VENDEL VERSEI
Most egy kísérlet
szemtanúja lehet a tisztelt olvasó.
Hellebrand Henriett
kiállított képeire írtam pár mondat instrukció után,
vakon verseket, csupán csak belső látás alapján.
Valamikor, a régi szép időkben, jó pár helyi kiállítást
nyitottam meg, még
ma is felkérnek néha, de én az alábbi vers elküldésével
kérek elnézést, hogy
nem vállalom a
kiállítás megnyitását.
Alább verseket, és képeket láthatnak az olvasók, kérem
döntsék el hogy
hasonlítanak e
egymásra, tartalmilag, hiszen mindketten
a saját
érzéseinket, gondolatainkat tettük bele az alkotásokba.
A festőművész
életrajzát, képeit, és elérhetőségét, az
alábbi linken
megtalálják, a képek
megvásárolhatók.
www.henigaleria.hu
..............................................
NAGY VENDEL: KIÁLLÍTÁSON
Szívem melegével
Érzem a képet,
Ha átsugárzik
Annak ereje.
Nem jut el fénye
Kihunyt szemembe,
Eltompult annak már
Tengerszín kékje.
Csak ha igazi tűz
Lobog a képben,
Az sugárzik át,
Lágyan szelíden
Képzetemig.
A Tiéd ilyen.
2016. december 13.
................................................
TŰZTÁNCOSOK
NAGY VENDEL: SZŰZEK TÁNCA
Messziről táltosok dobolása hallik az éjben,
szüzeknek táncát
tűztáncosok járják.
Hellebrand Henriett: Szkíta látomás |
pattogó szikráknak
jajduló ívében
arcuknak kezüknek rőt vörös fényében
vad erők tódulnak
eszeveszett hévvel
szívükbe, lelkükbe
frissülő erővel.
agancsok merednek vérvörös
fényben.
szarvasok inalnak vadak
hevével
megidézett szellemek életre kelnek.
arcuk kipirul a
misztikus tánctól
piroslik ruhájuk a
tűznek fényében
körtáncot járnak a
fehér homokon
szoknyájuk lobot vet,
levetik, s meztelenül
folyik a tánc.
ruhájuk kiterítik a
forró kavicson
mint Nausziké a tengerparton
egykoron
s megtörik a hűs hullám a
sziklapadon.
ősök szellemét idézik ide most
messzi hangok suttogását hallgatják
mit üzennek a rég
halott szkíták
cselekedeteitekre fentről figyelnek,
az ősi lelkek, veletek küzdenek.
ezüstös tálcán
aranypohárban
nyújtják felétek a
nektárt.
HELLEBRAND HENRIETT
FESTŐMŰVÉSZNŐ KÉPÉRE ÍRT VERS,
LÁTATLANBAN, ÉRZELMI INSTRUKCIÓ ALAPJÁN. A FESTMÉNY CÍME...: SZKÍTA LÁTOMÁS
...............................................
A FEHÉR LÓ LÁNYA
NAGY VENDEL: A SZABADSÁG VÁGYÁVAL
Halkan csengő sípszó szavára
Hellebrand Henriett: Lovas Lélek |
fehér ló vágtat lobogó sörénnyel nyakában,
által a kék
szivárvány alatt.
szőke festő lányalkotó vággyal
átölelve fehér
táltosát,
leveti magáról sötét
álarcát.
varázslatos fehér
paripa
lelkében nemes, szívében szabad,
csatában kirívó,
vadászaton elriaszt.
távolban zordképű sámánok
fehér táltost áldoznak
aki átszaladt a
szivárvány alatt.
kék szivárvány koszorúzza az eget,
elűzi a sötétlő
felleget,
patyolat
tisztaság szabad vágyával
dobja félre az álarcát,
s a láncát.
Szekszárd, 2016. október
29.
HELLEBRAND HENRIETT
FESTŐNŐ EZOTERIKUS KÉPÉNEK LÁTOMÁSSZERŰ ÁBRÁZOLÁSA. A KÉP CÍME....: LOVAS LÉLEK
.......................................
TITKOK ÖSVÉNYE
Az ősz nyugalommal
borzolja a láthatárt,
mint felnövő gyermek buksiját,
ölelkeznek a tiszai
fák.
a Nap lomha
sugarakkal
nyugalom árad az elmúló világon.
titkok ösvénye ez
tájkép amerre járok,
a Tisza partját szegélyező öreg nyárfák
nyár végi lombjukat egymást átölelve egy
"kapu" ívét
formázzák.
Átjáró ez, egy titkos kapun át,
amit csak azok látnak, akiket megszólítanak
a Tisza parti fák..
csak keveseknek adatik meg a
megvilágosodás.
ősrégi történeteiket takarják
azok előtt kik nem beavatottak,
emberek milliói álltak itt,
nagy időknek tanúik,
s a Tiszának fodros habjai
elrejtik koporsók hamvait.
fél világ urának gondolatait.
Attila Hun királyunk
nemesen dicső csontjait.
a fény, s a
sötétség,
arany, ezüst, és a
vas
hármas koporsója
örökre titok marad,
a habzón folyó
éjszaka alatt.
HELLEBRAND HENRIETT
FESTMÉNYÉNEK VERS
ILLUSZTRÁCIOJA A GONDOLATISÁG
IDEALIZÁLÁSÁVAL.
A KÉP CÍME. TITKOK ÖSVÉNYE
..........................................
A RÓZSA ILLATÁVAL
NAGY VENDEL: RÓZSAKIRÁLYNŐ
A hűvös holdezüst
arcával búcsúzik,
A forró Nap arany
hajával kelt,
A rózsa illatával
köszönt téged minden reggel,
Mosdani rózsavízben,
Rózsakirálynő.
Szerelemnek zálogát,
fehér rózsát adsz te nékem,
Kutatom ennek okát.
azért hogy megismerjed
töviseit letördelem.
Válasszunk magunknak illatot
Feltűzött fekete hajkoronával
Kárminvörös ruhában
két kezedbe zárva a
kelyhét,
a választ illatától
várva,
Hogy mennybe,
Vagy a pokolra jutnak- e
A vakok,
Azt az illatok után
Döntik el...
A mennyben angyalok
Kara énekel,
S bimbók illata
Leng a légben.
Tisztítja a lelket,
a szívet,
És a szellemet.
A pokol tornácáról
Kénkőnek füstje gomolyog,
KI hová menne el,
Orra után döntsön..
válasszon magának illatot,
Szívja magába rózsáknak kelyhéből
a bódító pillanatot.
Szekszárd 2016 november
5.
HELLEBRAND
HENRIETTNEK ajánlom
Köszönöm ha összehasonlítja
a verseket a képpel:
Nagy Vendel
******************************
13. ADVENTI HETEK
BURZA MÁRIA ÍRÁSAI
Szeretettel kívánok áldott adventi hetet
ADVENTI PRÓBÁK
Az adventi hetek
ahogyan másoknak,
úgy nekem is hoznak
nehéz perceket,
ezt évek óta figyelem,
próba ez, hogy a lélek
megtisztult lehessen
a Szeretet ünnepére.
Advent első hetében átéltem és átélem
az elhagyottság legmélyebb időszakát,
a múlt és jelen fájdalmát, melyek feltörve,
felerősödve zúdulnak rám, s a lassan
gyógyuló sebeket egy láthatatlan erő
mélyíti tovább.
Átesem újra a tűzpróbán,
melyben kell az egészséges értelem,
hogy megtanuljam nyugalommal
kezelni a csalódásokat, szenvedéseket,
s ne törjék meg erőmet.
Tudom , a második adventi héten
a külső támogatás hiányát élem át,
önuralom kell ehhez, hogy
megszilárduljon biztos ítélőképességem,
különös érzés ez, mintha lebegnék a vízben,
így kell , hogy legyen,
hogy lehulljon rólam a még megmaradt előítélet.
A harmadik hét
lesz a legnehezebb,
olyan leckét tesz majd elém,
mely azt tanítja meg, hogy a legnehezebb
helyzetben is megálljam helyem, megtaláljam
a helyes megoldást, és önállóan leküzdjek minden akadályt.
Advent negyedik hetét
beavatásnak is nevezhetném,
átmenve a három próbán
megszületik a magasabb Én
a Fénylő Szellemi Nap Krisztussal
életem belső egén,
így lesz megértett,
hogy éljek a világban,
de ne a világból,
melyben ma még
kevés a Fény.?
BURZA MÁRIA: CSENDEMBEN
Felragyogott a Nap délután,
Advent első vasárnapján,
bár reggel még harmatot
permetezett az ég, hogy
elmossa az év minden
nehezét, fájó sebét.
Évemen magam is
végignézek,öröm,
és könnycseppek fodroznak
emlékeimben, s felettük
szivárványhíd feszül,
hogy éltesse hitem
s reményem egy szeretetteli
megújult Világ megszületésében.
közel álltak,elmentek,
rám az Örök Hazában várnak.
Csendemben egy embert is látok,
kivel hosszú időn át együtt
rezdült lelkem, de egy ideje
valami megváltozott benne,
elcsendesedve , egyre hátrébb lépve.
Okát nem kérdezem, csak érzem,
nem tehetek mást,
átölelem lelkét
a Szeretet erejével.
Most én is elcsendesedem,
lelkem égi könnyekkel
permetezem,szívembe
a Reményt helyezem,
Isten elé alázattal térdepelek,
és kérem bocsássa meg
minden vétkem,
adjon Mindenkinek
áldott várakozást,
megtisztulást,
hogy lelkünk
ünneplő ruhában
öltözve köszönthesse
Szent Karácsony ,
a Szeretet születésének
áldott napját.?
Szeretettel kívánok Áldott adventi vasárnapot ezzel a friss versemmel
kedves Mindnyájuknak: Mara.
******************************
14. VERSRŐL VERSRE
Adamecz László: MOSOLYODTÓL SZEBB AZ ERDŐ…
Mosolyodtól szebb az erdő,
a napfény is kacarászik,
az Ősz arcán sok a redő,
mégis veled parolázik.
Évszak váltós ámulásod,
lelket hozó ragyogásod,
avart zizeg vonulásod,
bokor bújó kacagásod.
Vigasz vagy a múló ősznek,
Te kedves vagy minden lénnyel,
barátja vagy tájnak, rétnek,
búcsút intesz bukó fénnyel.
...........................................
I. P. STEVE: Körforgás
Szemed tengerében csituló hullámok,
mégis keserű neked a lét, úgy látod.
El nem ért cél, miért sok sok évet küzdtél,
mihez féltőn dédelgetett reményt fűztél.
A tükör fárad feltárni sok hibánkat,
de ha megmutatja, akkor lelket bánthat,
mikor azokra magunktól ráébredünk,
akkor már földre rogyunk s fájón szenvedünk.
Soha ne kérdezd, hogy miért is születtél,
akkor se, ha léted dönt romba,szédültté,
akkor se, ha úgy érzed, hogy nincs már tovább!
Hidd el, te is lehetsz még, részben sorskovács!
Létünk fontos, egy csodás, pazar ajándék,
megannyi értékes, szép pillanat vár még,
fel kell állnunk, új erőt gyűjtve haladni
és a reményt sohasem szabad feladni!
Szemedből egyszer felszáradnak a könnyek,
érzed, hogy az eljött holnap mindig könnyebb,
aztán a fáradt tükröd megint nem nézed,
lerogyásig, magad, hibátlannak véled.
........................................................
CSOMOR HENRIETT: Sorsodat vedd kezedbe
mielőtt orvoshoz indulsz
Ne ülj ott várakozón,
elvesztegetett percekért kár.
Csodákra ne várj,
hisz ő is csak ember,
betegségedre gyógyírt nem talál.
Vedd sorsodat kezedbe,
hallgass a józan eszedre!
Próbáld gyógyítani önmagad!
Fűben, fában, orvosság.
szemed előtt egy cél lebegjen.
Életben maradni önmagadért,
s a családodért, hogy láthassanak,
s szerethessenek még nagyon soká.
S ha jobb napokra ébredsz, légy
hálás önmagadnak, hogy még élsz.
Családodban oszlasd el a félelmet,
hogy még nem hagyod itt őket...
2016. november 17.
..........................................................
KALOCSA ZSUZSA
Ha majd hosszú évek múlva
álmaid fátyola lehull,
tudni fogod mily szép a múlt,
mit szeretnél átélni újra.
Mikor lapozod a sorsod könyvét,
vágyod a régi idők emlékét,
értük majd némán ejtsél könnyet,
visszahozni őket már nem lehet.
Az idő kerekét nem Te forgattad,
mi várt Rád, előre nem tudhattad.
Miért oly büszke az élet?
Csak egy van és annyira rövid.
Életed egy könyv, nem írja meg
senki sem helyetted.
Nyitott lesz mások előtt,
a sorok között ott az életed!
.......
KOVÁCS JÓZSEF: Egy hullócsillag balladája
Ma hajnalban, mikor a hold elbúcsúzott,
Egy eltévedt csillag a kertembe hullott.
De ez nem egy szokásos hulló csillag volt,
Mert ő ki nem aludt, csak tovább ragyogott.
Látva az erős fényt, én oda siettem,
Kezembe vettem és halkan kérdezgettem.
De ő most remegve hozzám fohászkodott,
Küldjem vissza oda. Honnan ide hullott.
Mert ő csak eltévedt és már az út felén,
Érezte mi vár rá, itt lent az út végén.
De én mondtam neki! Itt a földön vagyunk!
És hogy mi emberek rá már régen várunk.
Egy kicsit habozott, aztán így kérdezett:
Ti ezen a bolygón vártatok engemet?
Ti kik ezt a földet már megmérgeztétek!
És az értékeket rég felcseréltétek!
A jót nem becsülitek, hisztek már a rosszban,
A csendes béke helyett csak a háborúban.
A tisztát is csak a fertőzött mocsokban,
És a szépet is csak már a csúnyaságban.
Az egészséget! Majd csak a betegségben,
A tisztességet a tiszteletlenségben.
Becsületet is csak becsületlenségben,
A türelmest is csak a türelmetlenben.
Az erőt is csak a béna gyengeségben,
A gyengédséget is csak a durva létben.
A képességet majd a képtelenségben,
Lehetségest csak a lehetetlenségben.
Az esőt is csak az aszályban kéritek,
De ha magától esik, már megvetitek.
Meleget csak a hidegben kedvelitek,
Hideget csak melegben becsülitek.
A vizek folyását megfordítottátok,
Őseitek hitét rég megaláztátok,
A ti bolygótok már most nem elég nektek,
És más csillagokra is tüzet küldetek.
A bűn, mint a járvány, úgy terjed köztetek,
Hallom, van valami, amit még tiszteltek.
Amit magatok közt csak pénznek neveztek
Ezért lelketeket a tűzbe vetitek.
Ha valami újat mégis felfedeztek,
Ezzel is csak egymás életére lestek,
Hogy az önpusztítást befejezzétek,
Magatokat ti, embernek nevezitek?
Nincs ezen a földön ma már semmi érték.
Ezért közöttetek én miért maradnék?
Segíts vissza oda, honnan idejöttem,
Az égbolt bölcsőjében, hol tiszta minden!
Ha majd sok év múlva eljövök még egyszer,
Remélem, hogy akkor ember lesz az ember!
******************************
15.VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
Szia Vendi!
Most is, mint mindig, a legújabb magazin elolvasása után
jelentkezem.
A MMM a csendes és gyertyafényes részeivel épp akkor adott
emlékezést,
amikor megérkeztem magam is a temetőből. Így a hangulat,
amit őseink
tiszteletére szántál, éles volt. Köszönöm.
A többi írás is vitt magával, érezni mindenki
elhivatottságát,
emlékeit, gondolatait.
Magam mostanság nem írok a lapodba, de nem azért, mert
hanyagolnám,
csak ezer felé vagyok így ősszel. Viszont mindig elolvasom!
Az az igazság, hogy az egyesületi elfoglaltság és egy
oktatás mellett
gőzerővel folynak a munkálatok a legújabb kötetemen, amit
szeretnék
még karácsony előtt kiadni.
Ez, amint megjelent, egy horror kisregény
lesz, de ígérem hírt adok majd róla.
Több mással is foglalkozom, de addig is, ha itt nem, de
máshol
olvasnának azok, akik ismernek, keressék fel a
http://jeneiandras.konyv.guru/
oldalam. Ott minden héten van egy rövid szösszenetem...
Neked és mindenkinek további jó munkát és várjuk a következő
lapot is!
András
..................................................
Mátyás Rita: A 611-es lapszámú Megszólalok Magazin képeinek leírása, nem
látó barátaim
részére:
1. Lektori Salutem:
Az olvasókat üdvözlő bevezetője melletti képen Vendi barátunk áll a szokott
könyvespolca előtt.
2. Regény folytatásokban:
most párduc mintás rövid ujjú felsőben, oldalt áll a képen ,
és fejét
oldalra fordítva néz az olvasóra.
Ennek a résznek vége felé levő képen, mely a könyv első
borítóképe, egy
szakállas festőlegény, elmélyülten fest, egy festőállványon
lévő képet. A
kép régies hatású , barna színű.
3. Versek a nagyvilágból:
Burza Mara a képen 50 év körüli Szőke, hosszú, hullámos,
frufrus hajú,
karcsú hölgy, fehér ünnepi blúzban.
Hollósi Tóth Klára a képen 55-60 éves telt karcsú hölgy
rövi, sötét barna
hajú, kerek arcú hölgy fehér- fekete absztrakt mintával.
Kertész Nóra 60 év körüli
teltkarcsú, kedves, mosolygós arcú hölgy, hosszú,
hullámos, vöröses barna hajjal. Piros felsőben.
Miks Mária 60 év körüli karcsú, vékony arcú, nagyon rövid,
ősz hajú,
mosolygós hölgy,ovális szemüveggel, szürke, fekete mintás
felsőben.
Most Zsigai Klára következik. Ő 50 év körüli fekete,
félhosszú, göndör hajú,
fekete szemű, csinos, szemüveges hölgy, aki kissé félrehajtott
fejjel,
felfelé néz. Vörös pulóvert visel, fehér gyöngysor van a
nyakában, míg a
fülében szintén fehér a fülbevalója.
Ylen Morisot szemből látható. Hosszú, vöröses haja össze van
fogva hátul.
Szemöldökéig érő frufruja van. Barna szeme derűsen néz
ránk.,Sötétkék
pulóverben látható a hölgy.
A következő kép az enyém a versem mellett. Kicsi szobámban
készült a fotó
rólam. Kerek arcú, rövid sötétbarna hajam, szemem van.
Sejtelmesen mosolygok
az olvasókra. Kékes- barnás ujjatlan felső van rajtam.
4. Örömhír:
Ennél a rovatnál nincs leírható kép.
5. Arcképcsarnok:
Gerencsér Hajnalka a képen negyven év körüli hölgy. Haja vállig érő,
középen elválasztott, kissé hullámos. Dús ajkú, szemüveget
viselő hölgy,
fehér blúzban, vörös színű, horgolt mellényben.
Napsugár Anna 35-40 év körüli teltkarcsú, hosszú vörös hajú
hölgy. Fekete
selyem ruhája v nyakkivágása kalocsai motívumokkal van
hímezve, Nyakában
kalocsai mintás hímzett nyakék, fején Kalocsai mintás párta.
Élénk vörösre
festett szájával enyhén csücsörít Kezein fehér tüll
kesztyűje a csuklóján
fodros,és a két kezével szívet formál.
6. Novella folytatásokban:
Burza Mara a képen 50 év körüli Szőke, hosszú, hullámos,
frufrus hajú,
karcsú hölgy, fehér ünnepi blúzban.
7. Bemutatjuk:
Ennél a rovatnál sincs kép.
8. Hazai tájakról...Nagy Vendel versei:
Vendi a Szeretet lángja műsorban lép fel. Fehér ingben, fekete nadrágban,
bordó zakóban lépett fel.
9. Egy temetőjárás margójára:
Véghelyi József a fotón 60-as jó vágású úriember, kopaszodó
ősz hajjal. Kék
szemeivel komolyan néz az olvasóra. Halvány rózsaszín
ingben, sötétkék
zakóban, van, nyakában csíkos nyakkendővel.
A következő képen a Farkasréti temető boltíves főbejárata
látható. A kapuban
ki-be jövő-menő autók sora, a kapu mellett két oldalt, virág
árusok
láthatóak.
A következő fotón Gyarmati Dezső sírköve látható. Barnás
szürke gránitból,
teljesen zárt a
sírkő, a lábrésznél egy focilabda van rajta. az emléklapon
a neve, és a dátum fölött az olimpiai öt karika látható. Az
emléklap teteje
hullámos, amorf. A fejénél két kő váza, virággal, nemzeti
színű szalaggal
átkötve, és egy kő mécses tartó látható mécsessel.
A következő sír egy dupla, szintén teljesen zárt, barnás
szürke, gránit
sírkő, Páger Antalé, és a feleségéé, Szilágyi Beáé. Az
emléklapon a felirat:
Páger Antal, Kossuth- díjas, kiváló művész, született Makón.
1899.1986.
Páger Antalné Szilágyi Bea. Színház és filmművészeti
Főiskola tanára 1908-
1987.
10. Hallgassuk együtt:
Dr. Kovács Gyula a képen, 60 év körüli, ősz hajú, ovális arcú, vastag ajkú
úriember, aki szemüvege mögül néz kék szemeivel a képbe.
Világoskék ing van
rajta.
Jártó Róza 55-60 év körüli mosolygó, szimpatikus, rövid, ősz
hajú hölgy. A
képen kigombolt, homokszínű
télikabátban van valahol a
természetben, mert
mögötte kopasz faágak láthatóak. Nyakában egy kék
színű sál van.
11. Nyugodjanak békében:
Vendi verse mellett, barátunk áll, talán a vakodában, és
valószínűleg verset
mond! Fekete nadrág, fehér ing, és bordó zakó van rajta.
Háta mögött zöld
tábla, mellette kerek
asztalka rózsaszín terítővel.
Zsigai Klára fekete hajú 50-es hölgy türkiz színű, fényes
anyagú, nagy álló
galléros télikabátban, aminek a szélén szőrme van.
Egy mikrofont tart a kezében, valószínűleg szaval valahol.
Csomor Heni ezen a képen,még rövid, fekete hajú, fiatal
hölgy,
farmerkabátban, kék kockás ingben.
Szentesi Horváth Gyöngyi rövid, fekete hajú, szemüveges,
kedves arcú hölgy,
rózsaszín blúzban.
12. Krakkói kiállításon- Stekly Zsuzsa képei:
Stekly Zsuzsa a képen 50-es, kedves, mosolygós, rövid szőke
hajú, szemüveges
hölgy lila blúzban.
A következő kép a kiállítás megnyitóján készült. A jobb
oldalon, két pap
látható, hosszú, fekete reverendában. Zsuzsa fekete
nadrágban, fehér, hosszú
ujjú felsőben, melynek a mellkasán zsinóros rátét
díszítéssel díszítve. Még
egy hölgy van a képen. Sötétkék ruhában, fehér blézerben.
A következő képen a kiállítás résztvevői látszanak,
háttérben a képekkel.
Az első kép a kiállítás anyagából: Árpád- házi Szent Piroska képe.
Mindhárom kép felül boltíves.
A hölgy fején korona, körülötte glória ragyog. Kezében
papírtekercset tart,
a ruhája színes, mintás.
A második kép?Boldog Jerzy Popieluszkó képe. A fiatalember
vörös ruhában,
kabátban van, kezeit a mellkasán összekulcsolja.
Szent Fausztina egy apáca, fekete ruhában, fekete lepellel a
fején, melynek
a belső oldala fehér. Kezeivel, a nyakában függő nagy
keresztet fogja.
Mindhárom képnek, vastag, fekete kerete van.
13. Nagy Vendel:Dalszöveg a Lazió indulójának dallamára:
Ebben a rovatban nincs kép.
14. Versről- versre:
Csomor Henriett egy vörös színű mopeden ül, talán a házuk
kertjében.
Világoskék szoknyában, és baseball sapkában kék, piros fehér
kockás blúzban.
Burza Mara a képen 50 év körüli Szőke, hosszú, hullámos,
frufrus hajú,
karcsú hölgy, fehér ünnepi blúzban.
A következő képen Kovács József látható. Ő pirospozsgás
arcú, vidéki
úriembernek néz ki,aki kedvesen mosolyog az olvasókra, ősz
hajával,
szürke öltönyében, sötétkék nyakkendőben.
A versem mellett az én fotóm látható, melyen egy fehér kalap
van a fejemen,
mely alól kilátszik a rövid, sötétbarna hajam. Egy lila-
fehér felső van rajtam,
és a szememen az olvasó
szemüvegem van.
I.P. Steve keskeny arcú 50-60 év körüli ősz hajú,
szemüveges,
bajszos,szakállas férfi. Mosolyogva néz az olvasóra.
15. Véleményem szerint:
Nincs kép a rovatban.
16, Csak a dal- Nagy Vendel dalai:
Itt sincs kép.
17. Természet gyógyászat:
Soponyai Mihály, aki ezt a rovatot írja,széles arcú, szőke,
ötvenes éveiben
járó úriember, aki széles mosollyal néz az olvasóra.
A következő képen a
közönséges galaj bokra látszik, apró fehéres
virágaival.
Ismét elértünk a magazin végére. Remélem, jól szórakoztatok! Szeretettel
Rita
.................................................
Tisztelt Nagy Vendel
úr!
Hát hogy a fenébe ne kérném a már kéthetenként böngészésre
türelmetlenül
várt folyóiratát! Nehogy kihúzzon a címlistájából! Még akkor
sem, ha olykor
az agyára megyek a viszontfeleseléseimmel!
Nosza, röpítse a címemre azokat a régi és új számokat, mert
nekem még minden
újdonság, hiszen valamikor az ötödik évfolyam vége fele kapcsolódtam bele
ebbe az abbahagyhatatlan olvasgatásba.
Remélem, a hetedik év miatt nem aggódik túlságosan! A babona
szerint a
házasságok sorsa a hetedik évben dől el. De félre a hülye
viccel! Majd
meglátja, mindannyian jól jövünk ki belőle!
Üdvözlettel:
egy rendszeres olvasója a sok közül
Mária...
.................................................
www.Ilosvay.net
A fenti honlapot tedd be a keresőbe!
Mikulás után egyre inkább izgulunk ….. mi lesz a
karácsonyfa alatt.
Egyáltalán lesz e karácsonyfa idén, hisz a gyerekek
kirepültek és így már
úgymond …. Nincs értelme megvenni, felállítani a fát, hisz minek. Aztán
valahol nagyon mélyen mégis csak ott az érzés…. De jó
lenne ha valaki
meglepne és ott lenne feldíszítve egy csodálatos
karácsonyfa és legalább
egy pár zokni alatta ,vagy valami, hogy ……én nekem is hozott
a
Jézuska ….hisz egész évbe ( állítólag) jó voltam . Azt már
úgy megszoktuk,
hogy itt nem esik a hó…. de maga a hangulat, még mindég
megérinti a
lelkünket .Karácsonyra való felkészülés és annak megélése…
minden pénzt
megér. Ez az érzés
tükröződik az adásainkban is és az elkövetkező hetekben
velünk együtt megérheted Karácsony fantasztikus szellemét magad kedvéért
NE HAGYD KI EZT A
LEHETŐSÉGET hallgass bele!!!
Szeretettel: Guszti
******************************
16. ELŐZETES AZ ÚJ ESZTENDŐRE
NAGY VENDEL : EGY DECI FÉLDECI
AZT MONDJÁK, AZ IDEI ÉV JÓ KÖZEPES VOLT, ROSSZABB MINT
A TAVALYI ÉS JOBB MINT AZ ELKÖVETKEZŐ.
VÁRAKOZÁS TELI BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDENKINEK...: VENDI.
NAGY VENDEL: EGY DECI FÉLDECI
Laza csukló,
merev könyék,
így isznak a
főnökömék.
Nagyon haragudtak
ezért,
ha ezt mondtam nekik,
vajon miért?
a féldeciket,
hűs iroda rejtekén.
De jött egy újabb
csízió,
egy másik verzió,
a féldeci is
már csupán négy cent
lett,
ez már az unió....
Görbe az uborka, meg a
banán
játékkal játszik a
disznó,
meg mostanság a
kanász.
Kilóra adják a tojást.
igazság nincs manapság,
csak jogszolgáltatás.
Úgy kell nekünk mint farsangkor
A mulatság.
Ritka, mint temetésen
A vigasság.
Hiányzik, mint koldusnak
A pénzes zsák.
Mint vásárból
A mézeskalács,
vagy a márc,
Mint nőknek
A locsogás,
vonatnak a robogás.
Végül is:
Az az igazság,
Hogy nincs igazság,
Ez viszont igazság,
tisztelt Járkállás bíróság.
s végül is jó az öreg
a háznál,
akkor is , ha egy csöpp esze sincs.
Ilyenkor szublimálódik,
az pedig egy drága kincs.
Az unokám mondta Mikuláskor,
a Mikulás hozza az ajándékot,
a Krampusz hozza
a virgácsot.
Az ám, bizony ám..
s gondolkodhatsz
sokat,
tulajdonképpen mi is az?
Megtestesül a szél,
vagy átszellemül a
darab,
törheted az agyad.
Már csak az a dolgod,
amit a nóta mond,
most már bizony
jól megy dolgom,
nem parancsol senki,
mikor mondják
mars ki,
akkor nekem kikell menni.
s világnak csúfjára
felaggatnak egy fenyőfára
üveggömb mintájára,
jövő év karácsonyára,
újévi mustrára.
Nemigen történik
a világban
semmiféle új,
csak annyit kell mondanom,
boldogulj....
2016. december 08.
******************************
17. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT
SOPONYAI MIHÁLY ROVATA
Szurokfű
(Origanum vulgare subsp. vulgare)
Gyógyhatásai
Köhögéscsillapítónak, hörgő- és hangszalaggyulladás,
rekedtség esetében
használjuk. Étvágyjavító, görcsoldó, antiszeptikus,
élénkítő, köptető,
emésztést könnyítő, epehajtó, valamint gyenge vizelethajtó
és izzasztó
hatása is van. Székrekedést szüntet. Reumát, köszvényt
kezelhetünk vele.
Felhasználása belsőleg
Gyógyteát forrázással készítünk belőle. Torokgyulladásra nem
szabad melegen
inni, a 2,5 dl forrásban lévo? vízzel leöntött 1 teáskanál
szurokfüvet
legalább15 percig fedo? alatt kell tartani, és ekkor
leszu?rni. Még 10-15
percig hu?lni kell hagyni, és az ilyen langyos teával jó
mélyen hátrahajolva
gargarizálni kell, csak azután lenyelni. Étvágyjavításra is
használható,
ilyenkor elegendo? napi egy csésze reggeli elo?tt.
Idegnyugtatásra az esti
lefekvés előtt egy fél órával igyanak meg belo?le egy csésze
teát.
Gyógybort is készíthetünk belőle. 50 gramm virágos hajtást
egy liter fehér
borban áztatunk 10 napig. Leszűrjük, napi 3 x fél decit
iszunk belőle.
Étkezés előtt étvágyjavító, étkezés alatt vagy után
emésztést könnyítő,
étkezések között élénkítő hatása van.
A majoránnához hasonló íze miatt a száraz herbáról
lemorzsolt levelek és
virágok fűszerként is használhatóak. Innen ered egyik népies
megnevezése, a
vadmajoránna.
Az agyalapi mirigyre is hat, a hormonműködést szabályozza,
ezért javasoljuk
pajzsmirigyprobléma és más egyéb hormonális betegségek
esetén
kiegészítőként, napi egy csészével 6-8 hétig, majd heti két
csészével akár
hosszabb ideig fogyasztani.
Reumára napi egy csészével kell inni étkezések között
amellett, hogy
külsőleg is használhatjuk.
Felhasználása külsőleg
Reumás fájdalomra vagy “elfeküdt nyakra” borogatásként:
friss, összezúzott
leveleket vászon közé teszünk, egy forrásban lévő vízzel
teli edény
felfordított fedőjére helyezzük, úgy melegítjük. Ha már elég
meleg, a
fájdalmas testrészre helyezzük. Bedörzsölésre használhatjuk
teáját,
illóolaját is.
Figyelmeztetés
Várandósság idején kerülni kell fogyasztását. Túlzott
használata izgatja a
bőrt, a nyálkahártyát, az egész szervezetet, ezért
gyermekeknek nem
ajánljuk. Illóolaja belsőleg nem használható (ez minden
illóolajra
érvényes)! A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben rokon fajai, a
ciprusi szurokfű
(Origanum onites L.) és a görög szurokfű (Origanum vulgare
L. subsp. hirtum
(Link) Ietsw.) herbája hivatalos.
A közönséges szurokfű honos Eurázsiában, a Mediterráneumban,
hazánkban
helyenként tömegesen fordul elő. Az Origanum megnevezés a
„hegy ékessége”: a
görög oros szó jelentése hegy, aganos ékességet jelent. Az
ajakosok
(Lamiaceae) családjába tartozó évelő félcserje. Évelő
képlete elfásodó
tarack, amelyből járulékos gyökerek fejlődnek. Négyszögletes
40-80 cm-es
felálló szára a hajtásvégeken elágazik. Levelei keresztben
átellenesek,
tojásdadok, az egyéves hajtások alsó részén nagyobbak, felül
kisebbek.
Virágzása júliustól szeptemberig, megfigyeléseink szerint
esetenként
októberig tart.
******************************
18. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06 8-tól 20- ig.
e-mail:
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06 8-tól 20- ig.
e-mail:
Levelek, írások fogadása:
skype címem nagy.vendi54
Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com
Magazinok küldése
……………………………………………
Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges: http://megszolalok.blogspot.hu/
Tehát az eddig megjelent összes számot visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!
………………………………………………
A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős. Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor előveheti. Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott. Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott műveim megtekintése:
AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..
gmail: nagy.vendi54@gmail.com
skype: nagy.vendi54
skype: nagy.vendi54
megszólalok müvészeti magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
weboldal:
facebook: csak beírod a facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is
találtad az oldalaimat.
Megszolalok Nagy Vendel
Nagy Vendel Írásai
megszolalok művészeti magazin szerkesztő nagy vendel
................................................
Könyvtár:
E. könyvek a MEK- en (magyar elektronikus könyvtár)
..................................................
ez a verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
..................................................
KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK..
www.canadahun.com irodalom fórum
________________________________________________
Az Amerikai Egyesült Államok beli egyik link, ahol elérhetik magazinunkat.
A link: minnesotahungarians.com
.........................................
Kedves olvasóink!
Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!
A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat. Ez alatt
különböző dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra!
Még egy nagyon fontos információ! Mivel a memóriaterületünk véges, ezért takarékossági szempontból összevontuk azokat az újságokat, amelyek azonos hónapban jelentek meg. Általában kettő számot jelent egy hónapban, ezért ezeket egy blogba vontuk össze. Az összevonással még nem végeztünk, egyenlőre csak a januárban és februárban íródottak kerültek egy blogba. Az összevonást folyamatosan végezzük...A blogon belül két újságot vastag piros csíkkal választottuk el!
......................................................
VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ