2016. december 15., csütörtök

MEGSZÓLALOK
M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2016. 12. hó – hatodik évfolyam, tizenkettedik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes heti lap
Alapítva : 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam:  2012.  (1-tól a 6. számig)
3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)
5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)
6.Évfolyam: 2016. december


 MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE

******************************
1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!

  Íme, kedves olvasóim, újra elértünk az év utolsó hónapjához,  s
belecsöppentünk az ünnepek, névnapok, népszokások sűrűjébe.
A  Melindák után elszaladtunk a  Mikulások szánjai elől, és máris a  Lucák
faragják a  sámlit , hogy lássanak  néhány boszorkát a  templomban az éjféli
misén.

Az  Adventi várakozás a  megtisztulás reményében múlik el, és máris itt a
karácsony.
Mindenkinek áldott karácsonyt kívánok, a  megváltó eljövetelének ünnepét.
S végül is, a  legvégére maradt a  Szilveszter, elmondhatjuk, jó közepes évet
zárunk, mivel a  mostani rosszabb volt mint a  tavalyi, és jobb mint az
elkövetkező lesz.
   De....mi megtartjuk a  folytonosságot, és jövőre is csináljuk a
megszólalok magazint, a  hetedik évfolyamot kezdjük, remélhetőleg tovább
visz minket a  lendület, és némi újdonságot bevezetve, maradunk a  jól bevált
irodalmiasan odamondogatós stílusunknál.
Köszönet mindazoknak akik eddig olvasták a  magazint, és kitüntető figyelem
azoknak akik továbbra  is kérik a  folyóiratot.   Mindenkinek várakozása
szerinti boldog új évet kívánok:   NAGY VENDEL

NAGY VENDEL: Advent kezdetén…

Vágyódva várjuk,
Hogy négy gyertya égjen
Koszorúba fonva
A díszes asztalon,
Nagy Vendel
S megtestesüljön az ige,
Letérdelhessünk
Megváltónk elébe.
Lángoló csillag
Vezet az égen
Mutatva utat
Rongyos istállóba,
Fénylőn, ragyogva,
S a három királyok
Elindulnak sietve,
Messze, Betlehembe.
Ajándékot visznek a
Kis Jézus elébe,
Tömjén füstje száll
A mennyország felé,
S a csillag megáll,
Ez lesz az égi jel
Vezess, hogy követhesselek.
Megtisztulni vágyó
Bűnös lelkemet
Elébed tehessem,
Egy dicső élet reményében.

Kelt: 2016.11.29


ÁLDOTT ADVENTET  MINDENKINEK!
Advent utolsó éjszakáján

NAGY VENDEL: Kopár fák közt..

Kopár fák közt kotor a szél
fehér leplet lehel a tél
nászágyán elvérzik
az erőt vesztett erény.
puha dunyhával betakarja
a szemetet s a koszt
piros orcával nevetve
elűzi a gonoszt.
várja a megváltót
adventjét bevégezvén
eltölti lelkét
a hit és a remény.
varjak ülnek feketén
némelyik fészkére száll
onnan néznek le ránk.
fényes csillag mutatja az utat
angyal száll az égen
fénylő angyal vezess,
gyermek szállt le közénk
pásztor előtte térdére hull
sok fényes csillag kigyúl
jászolban nyugszik az isteni bárány
tömjénfüst illata száll
erdő mélyén ünneplőben vár
egy pompás fenyőfa
gyertyákkal koszorúzva
Advent utolsó éjszakáján.

Kelt: 2016.11.18


ÁLDOTT KARÁCSONYT  KÍVÁNOK MINDENKINEK.
NOS, ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET!
EGYEBET NEM MONDHATOK.
A  szerkesztő...
******************************
SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL

1.  LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
2.  REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
      ERDŐSNÉ ONDA MARICA: AZ ANGYAL  -  BEFEJEZŐ  12.  RÉSZ
3.  VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL
     SZENTESI HORVÁTH GYÖNGYI, MIKS MÁRIA, KALOCSA ZSUZSA,
     ZSIGAI KLÁRA,  MÁTYÁS RITA
4. ÁRVA FÁJA.  I.P. STEVE - KARÁCSONYI GONDOLATOK
5. ARCKÉPCSARNOK
    GERENCSÉR HAJNALKA   RIPORTSOROZATA
    VÁLTOZTASSUK MEG A  SZEMLÉLETET - LELKES ANNA  ÉS  JÁNOKI MÁRIÓ
6.  NOVELLA FOLYTATÁSOKBAN. BURZA MÁRIA: SODRÁSBAN  (HARMADIK RÉSZ)
7. MIKULÁS  MIKULÁS...VERSEK GYEREKEKNEK ÉS FELNŐTTEKNEK
     TÓTH KATALIN,  NAGY VENDEL, CSOMOR HENRIETT, MIKS MÁRIA
8.  HAZAI TÁJAKRÓL  -  NAGY VENDEL   VERSEI
9.  KARÁCSONYI TÖRTÉNETEK
     VARGA KATALIN: ANGYALKA
     YLEN MORISOT: ANGYAL APA CIPŐJÉBEN
10. HALLGASSUK EGYÜTT
      DR  KOVÁTS GYULA  ZENEI ROVATA,  JÁRTÓ RÓZA VERSÉVEL
      DR.  KOVATS  GYULA  ZENÉJE
11. KARÁCSONY ÜNNEPÉN  -  ÜNNEPI VERSEK
      KALOCSA ZSUZSA, NAGY VENDEL,  MÁTYÁS RITA,
      WESSELYNÉ  ÁBRAHÁM ERZSÉBET, BIRTA ANGÉLA,  ZSIGAI KLÁRA
12. KÉPEKRŐL ÍRT VERSEK
      HELLEBRAND HENRIETT  FESTMÉNYEI - NAGY VENDEL   VERSEI
13. ADVENTI HETEK. BURZA MÁRIA  ÍRÁSAI : ADVENTI PRÓBÁK
14. VERSRŐL VERSRE...
      ADAMECZ LÁSZLÓ, I. P. STEVE, CSOMOR HENRIETT, KALOCSA ZSUZSA
      KOVACS JOZSEF
15. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
16. ELŐZETES AZ ÚJ ESZTENDŐRE.  NAGY VENDEL: EGY DECI  FÉLDECI
17. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT  -  SOPONYAI MIHÁLY  ROVATA:  SZUROKFŰ
18. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

******************************
2. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN

ERDŐSNÉ ONDA MARICA: AZ ANGYAL
(12.  BEFEJEZŐ  RÉSZ)


A beszélgetést az autó dudája szakította félbe. A kapuig tartó versenyfutást
természetesen Aton nyerte. Azonban a győztes most hoppon maradt, mert Bence
a másodiknak érkező Reginát kapta fel és a nyakába ültette.
- Kiszhajó - mutatta a kislány új szerzeményét.
- Nagyon szép kis hajó. Tudod, mit csinálnak a hajók a tengeren?
- Mennek - válaszolta Gina mindenkit megmosolyogtatva.
- Igen, úsznak a nagy hajók, és kifogják a halacskákat, hogy tudjunk finomat
vacsorázni.
Bence letette a földre a kicsit, és kipakolt a kocsi csomagtartójából.
Rini pillanatok alatt ínycsiklandó vacsorát varázsolt az asztalra.
- Ez nem halacska - méltatlankodott Regina a téglalap alakú halrudacskát
szemlélgetve.
- De ez halacskából van, kóstold csak meg!
- Hol van a fajka meg a szeme? - nézett kérdőn a kislány Bencére.
- Azt nem esszük meg, csak a finom részét.
- Kóstold csak meg - biztatták a lányok.
- Aton eszik halacskát?
- Tudod, hogy Aton csak otthon vacsorázik, de majd ő is eszik halacskát -
nyugtatta meg a lány Reginát.

Zsanett elmosogatott, amíg Rini és Bence megfürdették a kislányt.
- Menjetek nyugodtan, megígértem Kittinek, hogy lefekvés előtt beszélgetünk
egy kicsit.
- Holnap vidékre kell mennem, nem gond, ha nem jövök?
- Dehogy. Holnap nyílt nap lesz az óvodában, elmegyünk megnézni.
- Nem is mondtad, hogy ilyet terveztek. Szeretnél már visszamenni, dolgozni?
- Őszintén? El nem tudom képzelni, hogy Ginát otthagyjam az oviban, és
visszamenjek az étterembe pincérnőnek. Azonban az időt nem állíthatom meg,
és bármennyire is halogatom a dolgot, előbb-utóbb erre is sor fog kerülni.
Kíváncsi vagyok, hogy reagál az idegen helyre és a sok gyerekre.
- Szerintem nem lesz vele gond. A játszótéren is jól érzi magát.
- De ott nem hagyjuk magára - érvelt Rini.

Másnap a szokottnál korábban keltek és csinosan felöltözködtek. Autóval
mentek az egyetem melletti tanintézetig. A kislány félénken lépdelt Rini
mellett és szorosan fogta a kezét. Ám amint meglátta Szilviát, aki itt
töltötte gyakorlati idejét, odaszaladt hozzá és ezernyi kérdéssel halmozta
el. Marina az egyik játékos polc mellett álldogált és könnyeit törölgette.
- Első gyermek? - kérdezte egy asszony, aki szemmel láthatóan otthonosan
érezte magát. Rini némán bólintott.
- Ne aggódj! Én is kétségbe voltam esve, amikor évekkel ezelőtt az
elsőszülöttemet hoztam. Most épp a harmadik van soron, és már egyáltalán nem
gyötörnek kétségek. Jó kis hely ez, majd meglátod.
Marina hálásan nézett a tapasztalt anyukára, majd leemelt a polcról egy
mesekönyvet és belelapozott. Tekintete végigfutott a tartalomjegyzéken, ám
gondolatai valahol egészen máshol jártak. Mennyi minden történt az elmúlt
évek alatt. Olyan távolinak tűnt, amikor riadt kamaszlányként kuporgott a
vonaton és Felícia megszólította. Amikor albérletet kerestek, és rátaláltak
arra a lakásra, ami csak elviekben az otthona, gyakorlatilag meg
Erdősné Onda Marica

jövedelmének forrása. Ismét rátört az elveszettség érzése, ami barátnője
halála óta gyakran gyötörte. Richárd háza nem az ő otthona, bár évek óta ott
lakott, mégsem érezte sajátjának. Úgy élt, mintha mindig vendégségben lenne
ott. A saját lakása már úgy megváltozott, hogy ott sem érezte az otthonosság
kellemesen bizsergető boldogságát. Annáékat nagyon szerette és örömmel
töltött náluk néhány napot, ugyanakkor mindig átlengett ezeken a
találkozásokon Felícia hiánya. És itt ez a kislány, akiért az életét is
odaadná, pedig nem az ő gyermeke. Az életét érte áldoz¬hatja, de a szívét
nem adhatja át teljesen az anyai érzéseknek, hiszen meglehet, hogy egy napon
visszatér az édesapja és akkor az ő szerepe véget ér...
Bizonytalanság az egész élete egyetlen stabil kapaszkodó nélkül. Ennyit tud
felmutatni. Ennyit ért el huszonéves korára. Volt egy remek állása, egy
kellemes kis lakása és egy igaz barátnője. Aztán minden megváltozott. Most a
szeretetén kívül semmije sincsen. Szereti ezt a drága kis tündért, addig,
amíg lehet, és szereti Richárdot, mert ezt nem veheti el, és nem tilthatja
meg neki senki. Szereti a barátait, Annáékat és minden keserűsége és
bizonytalansága ellenére, szereti az életét.

- Jini, jöhetek máskoj is játszani Szilvihez? - szaladt oda hozzá Gina.
- Tetszik itt neked?
A kislány némán bólintott, nagy barna szemei csillogtak az elégedettségtől.
- Van hajó - vette elő a háta mögül a kiválasztott játékot.
- Nahát, ez igazán szép! De most már tegyük vissza a polcra! Indulnunk kell.
- Nem akajom visszatenni. Gináé a hajó - mondta és magához szorította a
játékot.
- Nem vihetjük el, kicsikém. Akkor mivel fogsz játszani, ha legközelebb is
jövünk?
- Gyere, keressünk neki egy jó kikötőt, ahol mindig meg fogod találni -
lépett hozzájuk Szilvi.
Sokáig nézegették a polcokat, míg végül megtalálták a legmegfelelőbb helyet.
- Nem fod elveszni? - nézett fel Regina a felnőttekre.
- Nem. Én fogok rá vigyázni. Rendben?
- Holnap jövünk, Jini?
- Holnap zárva van az óvoda. Senki sem lesz itt. Szilvi sem lesz itt.
- A játékok sem lesznek itt?
- De azok itt lesznek és be lesz zárva az ajtó, hogy el ne vesszenek.
- Bezáják, mint otthon? Ahogy mi bezájuk a kulccsal az ajtót?
- Igen, pont úgy fogom bezárni - simogatta meg Szilvi a kislány göndörödő
fürtjeit. - Mit csináltok a hétvégén? - fordult Rinihez.
- Még nem tudom. Legszívesebben végigaludnám az egész hétvégét, olyan
fáradtnak érzem magam.
- Beteg vagy?
- Nem hiszem. Szerintem csak rám tört a kétségbeesés. Megint a démonjaimmal
harcolok és ettől vagyok kibukva...
- Elmenjünk néhány órára Zsombival, hogy ki tudd pihenni magad?
- Aranyos vagy, de sajnos az agyamat nem tudom kikapcsolni, hiába lenne időm
pihenni. Ülök a könyvvel a kezemben és a legizgalmasabb rész sem tud
lekötni... mindig elkalandoznak a gondolataim... Aludni meg aztán végképp
nem bírok.
- Jaj, te szegény - ölelte át Szilvi - Szólj, ha mégis tudunk segíteni
valamiben.
Szilvia nem faggatta tovább Marinát. Százszor végigbeszélték már a mi van,
vagy mi lesz, ha kérdéskör félelmes bizonytalanságát. De ezekre a kérdésekre
senki sem tudta a választ, senki sem tudta a megoldást, csak a
gondviselésben reménykedhettek.
*
Richárd megkönnyebbülve lépett ki a partra, amikor a körút végén kikötöttek
Amszterdamban. Megváltotta a repülőjegyét, és izgatottan várta az
indulást. Figyelte az embereket, de gondolatait sehogy sem tudta elterelni
a hazaérkezés és a találkozások lehetséges kimeneteléről. Már szinte minden
variációt végigjátszott, hol és hogyan fogja viszontlátni gyermekét,
barátait, és hogyan fognak reagálni anyósáék a megjelenésére. Amikor
megérkezett Budapestre, első dolga volt, hogy bement egy üzletbe, és
vásárolt egy mobiltelefont. Szétnézett egy játékboltban is és sokáig
hezitált, hogy mit is vigyen ajándékba Reginának. Végül egy plüss¬kutyust
választott. Míg a vonatra várt, betáplálta a telefon memóriájába azokat a
számokat, amikre emlékezett. Elsőként Bencét tárcsázta, de az automata azt
mondta, hogy a hívott szám nem kapcsolható. Lehet, hogy dolgozik, de az is
előfordulhat, hogy új telefonja van, vagy, hogy ő emlékezett rosszul a
számok sorrendjére. A csillogó szemű kutyust a hátizsákja tetejére ültette.
Nemigen akadt az állomáson kisgyermek, aki fel ne figyelt volna a kedves
játékra. Richárd reménykedve nézte a plüssállatot és gondolatai ismét a
kislány körül forogtak. Felszállt a szerelvényre és egy üres fülkében
foglalt helyet. Egy ideig nézte a rohanó fákat, házakat, majd engedte, hogy
a monoton hang álomba ringassa.
*
Zsani sokáig dolgozott a laptopján. Atont többször is kiengedte az udvarra,
de kis idő múlva be is hívta, nem merte egyedül kint hagyni kutyáját, nehogy
baj érje, vagy valami bajt csináljon. Eleinte nyugtalanság gyötörte, de
ahogy telt az idő, egyre inkább élvezte a kellemes kis lakás kényelmét. Ez
volt az első alkalom, hogy egész nap egyedül maradtak Atonnal. Amikor
végzett a fordításokkal, Zsanett arra gondolt, készítenie kellene valami
meglepetést a férfinak. Talán főzhetne valami finomat. Bence bizonyára
fáradtan és éhesen fog megérkezni a vidéki útról, és jólesne neki egy
könnyű, meleg vacsora. Megnézte az óráját. Még elég ideje van, hogy
elmenjenek vásárolni, majd el is készítse.
Szokatlanul meleg szeptemberi nap volt, így csak a közeli kisebb boltba
mentek el Atonnal, nem utaztak be a belvárosba a piaccsarnokhoz. Filézett
csirkemellet és néhány fej gombát vett. Tudta, hogy hagyma, rizs és tejföl
van otthon. Hazaérkezve Atont helyére vezényelte, kezet mosott, és
nekilátott a főzéshez. A gomba friss volt, könnyű volt meghámozni.
Felcsíkozta a megmosott húst és kevés olajon megpirította. Hozzáadta a
hagymát, az apróra vágott gombát, fűszereket, majd tejföllel besűrítette a
szaftot. Kigondolni könnyebb volt, mint megcsinálni, de elégedett volt
magával. A rizst csak nehezen találta meg, pedig Bence mindent megmutatott
neki. Csak hát elég nehéz mindent fejben tartani. Kis híja volt még a
rizsnek, amikor Bence megállt a kapu előtt. Aton felállt, vakkantott egyet
az ajtó felé. Zsani azonban visszaküldte a helyére, nem engedte ki. A férfi
kinyitotta a kapuszárnyakat és beállt a garázsba. Fáradtan lépdelt fel a
terasz lépcsőin, és elgondolkodva lépett be az ajtón. Zsanett vidáman
köszöntötte, és kutyájának is megengedte, hogy helyéről eljöhessen és
üdvözölhesse az érkezőt.
- Mi ez a jó illat? - kukkantott be Bence a lány után a konyhába.
- Reményeim szerint a vacsora előhírnöke.
- Hú, ez jól néz ki... Farkaséhes vagyok. Kapok belőle?
- Ha tudsz még várni öt percet, akkor igen - válaszolta Zsanett.
- Rendben, addig elintézek egy-két telefont, és szalonképessé teszem magam.
Aztán már itt is vagyok.
Ezzel kiviharzott a konyhából. Zsani szépen megterített, és feltálalta az
ételt, mire a férfi visszaérkezett.
- Minden rendben? - érdeklődött.
- A munkával kapcsolatban igen, és velem is rendben lesz minden, ha ezt
megkóstolhatom végre...
- Láss hozzá! Jó étvágyat!
Csendben ettek, mindketten gondolataikba merülve.
- Megtartom a szakácsnőt - mondta Bence kedvesen, amikor letette a
villáját. - Ez roppant finom volt. Nagyon pofátlan vagyok, ha kérek még?
- Igazán megtisztelő, kedves művész úr. Örülök, ha elégedett a munkámmal és
meghosszabbítja a szerződésemet - évődött a lány.
- Mit szólnál, ha megünnepelnénk ezt a napot? Felbontok egy üveg vörösbort.
- Ezek szerint tényleg jó napod volt, ha van okod az ünneplésre.
- Nem panaszkodom, bár ezzel a meglepetéssel lett teljes és nagyszerű ez a
nap.
Bence poharakat vett elő a szekrényből és töltött:
- Igyunk erre a gyümölcsöző kapcsolatra - mondta a férfi, és megpuszilta
Zsani arcát.
A lány zavartan nevetett és elpirult.
- Kedves uram, nem hiszem, hogy lenne más a földkerekségen, aki puszilgatná
és koccintana a szakácsnőjével.
Bence egy pillanatra meglepődött, majd hangosan felnevetett.
- Nem mondtam komolyan, az csak olyan mondás.
- Szóval akkor nem mondtad komolyan, hogy finom volt a vacsora?
- Nem azt nem mondtam komolyan, te kis szélhámos - válaszolta a férfi és
magához húzta Zsanit.
- Akkor mégsem tartasz meg? - ugratta tovább a lány. A bor hatására oldódott
a tartózkodása, könnyűnek és vidámnak érezte magát.
- Szakácsnőnek? - mondta ki Bence félhangosan, de ezt inkább költői
kérdésnek szánta, és nem várt rá választ. - Most miért nézel rám így?
- Miért, hogy nézek rád? - kérdezett vissza Zsanett.
- Túlságosan komolyan.
- A te hangod is komoly lett.
- Igen, mert beszélnünk kellene valamiről... csak olyan nehéz elkezdeni.
- Jaj, megijesztesz, ez nem hangzik valami jól. Szerintem mondd gyorsan,
legyünk túl rajta.
Bence letette a poharakat az asztalra, de a lány derekát továbbra sem
engedte el.
- Menjünk be a szobába.
Zsani nem ellenkezett, amikor Bence a saját szobájába vezette. Egymás mellé
ültek le a kanapéra.
- Nem kapcsoltad fel a villanyt - szakította meg Zsani a csöndet, ami
kezdett kínossá válni. Szíve hevesen zakatolt, hiszen legutóbb, amikor ilyen
nehezen kezdett mondandójához Bence, rettenetes dolgot közölt vele.
- Sötétben is el tudom mondani azt, ami a lelkemet nyomja. Meg szeretném
átérezni, amit te érzel.
Mivel a lány csendben várakozott, folytatta.
- Szeretnék veled úgy beszélgetni, hogy nem látom a mozdulataidat, az
arckifejezésedet, és a környezet sem vonja el a figyelmemet.
- Olyan furcsán viselkedsz, mi történt?
- Na, jó, essünk túl rajta, jöjjön, aminek jönnie kell. Emlékszel, hogy
megismerkedésünk után nem sokkal megkérdezted tőlem, hogy miért akartalak
hazakísérni, akkor éjszaka, és én azt feleltem, hogy féltettelek. Mire te
megkérdezted, hogy azért, mert nem látsz és kiszolgáltatottabb vagy?
- Te akkor azt mondtad, hogy nem a látássérültet, hanem a nőt féltetted,
mert kockázatos éjszaka egyedül járkálni egy rosszul kivilágított parkban.
- Igen. Nem voltam hozzád őszinte - sóhajtott fel Bence.
Zsani lehajtotta a fejét. Mit mondhatna erre? Azt, hogy gondolta? Vagy, hogy
természetes reakció, hiszen a legtöbb ember így van ezzel. Kegyes
hazugság... azt gondolják, így kevésbé fáj. Bence megfogta a kezét és
folytatta.
- Nem volt szándékos. Nem kímélni akartalak - mondta válaszként a ki nem
mondott gondolatokra, mintha hallotta vagy megérezte volna őket. -
Egyszerűen nem tudatosult bennem, csak ma este, hogy én akkor nem voltam
hozzád őszinte.
- Nem értelek.
- Nézd, eddig mindig olyan körülmények között, olyan helyzetekben
találkoztunk, amikor segítségre volt szükséged. Tudom, hogy te másképp
gondolod, de én úgy éreztem, hogy nagyon sebezhető vagy, hogy védelemre van
szükséged a parkban, az albérletedben, vendégségben, a kirándulásokon, vagy
amikor Aton beteg volt. Amikor ideköltöztél, akkor is bizonytalanabbul
mozogtál, félénkebb, óvatosabb voltál, tehát mondjuk úgy, hogy szembeötlő
volt a látásod hiánya. Ma este volt az első alkalom, amikor olyan lazán
fogadtál, egyedül készítettél vacsorát, terítettél, még ki is szedted nekem
az ételt, mint ha látnál... Vagyis tulajdonképpen ma láttam meg benned
először a nőt a látássérült mögött. Nem tudom, hogy megértesz-e? Lehet, hogy
sántít a hasonlat, de olyan ez, mint amikor egy keményen dolgozó bányászról
alig akarod elhinni, hogy a játszótéren hintáztatja a gyermekét, mert ő
apuka is, nem csak bányász...
Tulajdonképpen számomra nem olyan természetes, ahogy te élsz és megoldod a
dolgaidat. Igaz, beszéltünk róla, és nem mondom, hogy nem hittem el neked,
de igazán csak akkor tudatosult bennem, amikor láttalak mosni, teregetni,
vasalni, porszívózni, mosogatni, hogy ezeket valóban el lehet végezni látás
nélkül is. Szégyellem magam a viselkedésemért, de leskelődtem utánad...
Bence érezte, hogy a lány megdermedt és visszafojtotta a lélegzetét. Kezét
határozottan kihúzta a férfi kezéből. Bence érte nyúlt és ujjaival
körberajzolta a lány szép ívű körmeit.
- Kint ültél a lépcsőn és vágtad, reszelgetted a körmödet. Este a vacsoránál
láttam, milyen szép lett... Megpróbáltam én is, hát mi tagadás, ráfért utána
a korrektúra.
Zsani kifújta a bent tartott levegőt és elnevette magát. Kicsit furcsa volt
a vallomást hallgatni, de cirógatták az elismerő szavak, így kezdett
megnyugodni, hogy a beszélgetés feltehetően nem arra fog tendálni, hogy
pakoljon és költözzön el.
- Nem mondasz semmit?
- Mit mondhatnék, Bence. Azt gondolom, talán minden ember így van ezzel. Én
sem tudtam elképzelni, amikor elvesztettem a látásomat, hogyan fogok
boldogulni. Aztán az életösztön meg a kényszerhelyzetek hozták magukkal a
megoldásokat. Nem mindig volt egyértelmű vagy tökéletes, de lassacskán
kialakult a hosszú évek során. Tudod, a muszáj nagy úr...
- Akkor nem haragszol?
- Azért, amiért mertél őszinte lenni és bevallani azt, amit mások is
megtesznek, csak mélyen hallgatnak róla? Nem. Nem haragszom rád. Sőt,
tisztellek az őszinteségedért.
- Köszönöm. Lenne itt még valami... - Bence kivárt, kereste a megfelelő
szavakat.
- Mondd már, mert infarktust fogok kapni.
- Szeretnélek közelebbről is megismerni.
- Mennyire közelről? - nevetett Zsanett.
- Egészen közelről - válaszolta Bence. Átkarolta a lány vállát és gyöngéden
megcsókolta.
Zsani elolvadt a régen vágyott érzéstől, de hirtelen megszólalt a fejében a
vészharang, és eltolta magától a férfit.
Most Bence várt némán, visszafojtott lélegzettel.
- Tudnod kell valamit, mielőtt döntenél a közelség mértékéről. Ha már az
őszinteségről beszélünk, akkor hadd mondjak én is valamit, anélkül, hogy
megbántanálak vele. Nem általánosítok, de nem bírnék feldolgozni még egy
hasonló kudarcot.
- Hallgatlak - mondta Bence hátradőlve a kanapén.
- Az előző kapcsolatom több mint két évig tartott, össze is költöztünk. Úgy
tűnt, mindketten komolyan gondoljuk, és hosszú távra tervezünk. Védekezés
mellett teherbe estem. Nagy örömmel újságoltam Csabának, de ő elutasító és
durva volt. Annyit mondott, hogy vetessem el, mert ő nem akar még gyereket.
Gondoltam, csak megijedt a felelősségtől és próbáltam ráhatni, de
hajthatatlan maradt. Sokat veszekedtünk, és ahogy szó szót követett,
kibukott belőle, hogy ha feleséget és gyereket akar, akkor majd... szóval,
hogy egy egészséges lánnyal képzeli el. Totálisan kiakadtam, amiért erre
sosem utalt egyetlen szóval sem. Nem mondta, hogy a vakságom miatt ez csak
egy laza kapcsolat, úgymond, érezzük magunkat jól, de felelősségvállalás
nélkül. Szemére vetettem, hogy hitegetett, hogy hosszú időn keresztül
átvert, mire ő gúnyosan közölte, hogy: buta liba vagyok, ha egy pillanatra
is elhittem, hogy valaha is összeköti velem az életét.
Naiv voltam, minden szavát szentírásnak vettem. Rá is fáztam. Hazamentem, de
a szüleim is ellenezték, hogy megtartsam a babát. Így összepakoltam és
elköltöztem egyik barátnőmhöz. Onnan vitt el a mentő, amikor 10 hetesen
elvetéltem. Amíg kórházban voltam, gondolom a szüleim hatottak rá, mert
amikor felépültem, azt javasolta, menjek haza, és rendezzem a viszo¬nyomat
velük. Nekem meg már elegem volt az egészből, így elindultam világot látni
és itt kötöttem ki.
- Túltetted már magad ezen a csalódáson?
- Igen. Úgy gondolom, semmi sem véletlenül történik velünk. Minden azért
van, hogy fejlődjünk általa. Ebből a kapcsolatból is rengeteget
profitáltam. Még a legkeservesebb percek is tanítottak valamire,
hozzájárultak ahhoz, hogy most az lehessek, aki vagyok.
- Elképesztő vagy. El nem tudom képzelni, mit tanulhattál ettől a
jellemtelen alaktól azon kívül, hogy ne bízz meg senkiben és mindig legyél
gyanakvó.
- Félreértettél. Nem Csabától tanultam, hanem a kapcsolatunk hozta
helyzetekből. Pl. az első találkozásunk után győztem le a félelmeimet, és
kezdtem el önállóan közlekedni, először bottal, majd később kutyával, mert
igazán ciki lett volna, ha a randikra is anyukám kísér. Amikor
összeköltöztünk, akkor meg szégyelltem, hogy nem tudom finom vacsorával
várni őt, ami arra sarkallt, hogy megtanuljak főzni. Ha nem lettem volna
annyira szerelmes, talán még ma sem tudnék megcsinálni egy tejbegrízt sem.
Amikor szakítottunk, rádöbbentem, hogy az életemet, a boldogságomat nem
építhetem másokra, nem tehetem más emberektől függővé. Nem csak a
közlekedésben, vagy a konyhában kell egyre önállóbbnak lennem, de az egész
életem megszervezésében is. Na és a bizalom? Egy ideig kerültem az
embereket, mert úgy gondoltam, azzal megvédhetem magam egy újabb kudarctól.
Tudod, nálam ez a nyitottság olyan születési rendellenesség, amit erőszakkal
sem lehet kiirtani belőlem. Beláttam, hogy hiábavaló harc küzdeni ellene, ez
a személyiségem része. Ezért aztán elfogadtam, megbarátkoztam vele, és
belekalkuláltam az életembe, hogy esetlegesen visszaélhetnek vele.
- Nagyon örülök, hogy ez a csalódás nem változtatott meg, hiszen akkor az
már nem is te lennél...
Kis ideig hallgattak, egymásra vártak. Bence arra, hogy lesz-e még
folytatás, Zsani pedig a férfi reagálására.
- Nem ígérhetek neked esküvőt és gyerekeket, de azt igen, hogy mindig
őszinte leszek hozzád, és soha nem mondok olyat, amit nem gondolok ezer
százalékosan komolyan - felelte Bence és ismét közelebb húzta magához a
lányt.
- Ennél többet nem is kérek tőled.
 
A regény borítója

*
Marina annyira kimerült volt, hogy alig találta meg a parkolóban az autót.
Valamit mégis csak kezdenie kell magával, ez így nem mehet tovább.
Belenézett a pénztárcájába, majd rámosolygott a kislányra.
- Gyere, Gina, csinálunk egy igazi csajos délutánt.
- Cajos délutánt - ismételte Regina.
- Igen. Cukrászdába megyünk, vásárolgatunk és megállunk a játszótérnél is.
Néhány órával később vidáman és feltöltődve értek haza. Süti helyett
fagylaltot vettek, majd bementek egy Baba-mama üzletbe, mert Rini kiszúrt a
kirakatban egy rózsaszín, fodros kis tunikát. Szerencsére volt Regina
méretében, így megvette. Az eladónő ajánlott egyforma felsőket is, de
Marina ügyesen hárította. Kétségtelenül vonzó volt a választék, és az ötlet
is, hogy egyforma ruhát vegyen maguknak, de még látszólag sem szeretett
volna az anyuka szerepben tetszelegni. Mit gondolt volna Felícia, vagy
Richárd? Lehet, még Bence is nemtetszését fejezte volna ki, ha egyformán
öltözködne a kicsivel. Hazafelé még megálltak a téren és minden játékot
kipróbáltak. Rini több szülővel is megismerkedett és igazán jót
beszélgettek. Vacsora és fürdés után mindketten azonnal elaludtak.

Reggel Rini jó érzéssel, boldogan ébredt. Nyoma sem volt fáradtságának,
fásultságának. Elhatározta, hogy egy héten legalább egyszer csinálnak ilyen
görbe napokat, amikor kicsit kiszabadulnak a hétköznapok szokásos
ritmusából. Merengéséből Bence telefonhívása riasztotta fel. Már az
üdvözlésből leszűrte, hogy kifejezetten jó hangulatban van. Rini nem
kérdezősködött, gondolta, majd személyesen megbeszélik az előző nap
eseményeit. Bence ebéd utánra ígérkezett. Zsani nem érezte jól magát, így
most nem tartott vele. Marina zöldséglevest és rakott krumplit készített.
Épp a pogácsákat szaggatta Regina közreműködésével, amikor Bence
megérkezett.
- Hű, micsoda boszorkánykonyha! Mit sütnek a tündérkék? - kapta fel a
könyékig lisztes kislányt.
- Szajtos podácsát - válaszolta Gina - kész edet?
- Majd ha megsült, kettőt is. Addig, amíg elkészül, lenyírom a füvet -
mondta és már ki is fordult a konyhából.
Bence négy óra körül végzett a munkával. Csábító illatok vonzották be a
házba.
- Kiszült, Bence, tesszék - mondta Regina és az egyik pogácsát a saját, a
másikat Bence szájába próbálta begyömöszölni.
- Várj egy kicsit, kezet mosok, és aztán jövök.
Kedélyesen beszélgettek falatozás közben, majd Rini elmosogatott. Regina kis
kötőjében illegette magát a konyha közepén, amikor nyílt az ajtó.
- Sziasztok - állt meg a magas férfi a küszöbön.
- Apa - mondta a kislány tágra nyílt szemekkel, majd hirtelen sarkon fordult
és Rini mögé bújt. Bence úgy pördült meg a széken, kis híján felborult.
- Richárd! - kiáltotta örömében és összeölelkeztek.
Marina falfehéren állt egy pillanatig a konyhaszekrény előtt, majd kézen
fogta Ginát és odakísérte Richárdhoz.
- Gyere, köszönjünk apának - mondta halkan.
Bence elengedte barátját és utat engedett a többieknek. Richárd rámosolygott
Rinire, majd leguggolt a csöppnyi lány elé. Kinyújtotta a kezét és
megcirógatta kislánya arcát.
- Kikötött a nad hajó? - kérdezte Gina, de nem lépett közelebb az idegen
férfihoz.
Richárd segélykérően nézett fel Bencére.
- Kikötött a hajó és apa megérkezett. Köszönj szépen - mondta Rini és
finoman előretolta a gyereket a vállánál fogva.
Regina megölelte a férfit és puszit nyomott az arcára. Richárd szeme
teleszaladt könnyel. Érezte, hogy hatalmas távolság van köztük. Talán annál
is hatalmasabb, mint amekkora Hollandia és Magyarország között van. Bence
barátja vállára tette a kezét, de nem szólalt meg. Regina megpördült, és az
asztalon lévő tálból kivett egy pogácsát.
- Kéjsz? - nyújtotta a még mindig guggoló férfi felé.
A felnőttek nevettek. Regina csillogó szemekkel nézte őket.
- Köszönöm, ez nagyon finom. Hoztam neked valamit. Megnézed? - kérdezte, és
a hátizsákon várakozó kutyust a térdére ültette.
- Gubanc! - kiáltott fel Regina és átölelte a nagy fekete plüsskutyust.
Richárd megint könnyeivel küszködött. Erre nem is gondolt. Ugyan ennek a
kutyának nem volt hosszú bozontos szőre, de fekete volt, nagy barna
gombszemekkel és hatalmas, lelógó puha fülekkel. Marina megkapaszkodott a
konyhaszekrény szélébe, összenézett Bencével és nagyon halkan ezt mondta:
- Furcsa, hogy nem Aton jutott az eszébe.
- Atonnak íd áll a füle - mondta Gina, és kis kezeivel magasra emelte a
plüssállat füleit.
- Milyen okos az én kislányom - húzta magához Richárd és megpuszilta.
- Szújsz - tolta el magától Regina.
Bence hangosan felnevetett:
- A kisasszony kiköveteli a mindennapos borotválkozást.
- Bence is szúj - vágta rá a kislány és a nagy kutyát felültette az egyik
székre.
- Melegítek ennivalót - ajánlotta Rini, és meg sem várva a választ
hozzálátott. Bence felkapta Richárd hátizsákját és elindult fölfelé a
falépcsőkön. Barátja követte.
- Hova mész? - kapaszkodott Regina apja nadrágjába.
- Kezet mosok, lepakolok és jövök vissza.
- Nem mész a hajóval?
Richárd felkapta a kicsit és magához szorította.
- Nem megyek. Itthon maradunk együtt. Jó lesz?
A kislány bólintott. Bence a lépcső tetejéről rámosolygott a konyhából
kukucskáló Rinire.

Richárd belépett a hálószobájába és meglepődött, hogy mindent úgy talált,
ahogy két éve hagyta. Felnézett a hatalmas festményről mosolygó angyalra.
- Jobb lenne eltenni - mondta Bence elgondolkodva.
- Nem. Ő is része volt az életemnek és az is marad most már örökké. Mesélj!
Bence megértően bólintott, majd nagy vonalakban vázolta a helyzetet.
- Annáék? - kérdezte Richárd.
- Gyakran jönnek és mi is gyakran utazunk hozzájuk és telefonon is tartjuk a
kapcsolatot, akár csak Kittiékkel. Fel is hívhatnánk őket - ajánlotta Bence.
- Nem, azt hiszem, személyesen jobb lenne. Gondolom, nem vagyok a szívük
csücske mostanában...
- Ne aggódj, egy rossz szavuk sem volt rád. Lehet, hogy nem értették a
viselkedésedet, de elfogadták, és reménykedtek abban, hogy helyrerázódsz.
- Elég sokáig tartott. Szégyellem magam, és lehet, már nem is tudom elnyerni
Regina szeretetét és a többiek megbocsátását.
- Ugyan már, Gina még olyan kicsi, néhány hónap, esetleg egy év, és a közös
élmények majd elmossák belőle a kétségeket, esetleges félelmeket. Annáék
pedig örülni fognak a kislány örömének, és hogy végre hazatértél. Majd
meglátod. Ne görcsölj a múlton! Azon már nem lehet változtatni, csak tanulni
belőle. Most pedig ideje lemennünk, ne várassuk meg a lányokat!

Richárd lassan, nyugodtan evett. Regina a szőnyegen ülve játszott a
kutyussal. Bencének csörgött a telefonja. Elnézést kért és fogadta a hívást.
- Ne haragudjatok, de mennem kell.
- Baj van? - kérdezte Rini a férfi idegességét látva.
- Remélhetőleg nincs nagy baj, bár elég aggasztó, hogy Zsaninak magas láza
van, fel sem bír kelni az ágyból.
- Akkor siess és jobbulást kívánunk! Ja és persze telefonálj, ha segíthetünk
valamiben - tette még hozzá Marina és kikísérte a férfit.

Mire Rini visszaért, Richárd eltüntetett mindent a tányérjáról. Zavartan
nézték egymást, nem tudták hirtelen felvenni a beszélgetés fonalát. Egyszerű
lett volna könnyedén megkérdezni, hogy kér-e még, de sajnos egyetlen morzsa
sem volt már a jénai tálban.
- Még meg sem köszöntem, amit értünk tettél - állt fel Richárd az asztaltól,
és laza mozdulattal átölelte a lányt.
- Mindannyian megtettük a tőlünk telhetőt - hárított Marina.
- Ne szerénykedj, Bence mondta, hogy te vállaltad a feladatok
oroszlánrészét.
- Bárcsak ne kellett volna, de máskülönben szívesen tettem. Regina igazi kis
angyal, ezért inkább megajándékozottnak érzem magam, nem úgy, mint aki
hatalmas áldozatot vállalt.
- Rendbehoznám magam - váltott témát a férfi.
- Menj nyugodtan, addig én eltakarítom a romokat.
- Ne segítsek?
- Nem. Rád fér egy kis lazítás, bizonyára fárasztó volt az utazás.

*
Bence lényegében folyamatosan átlépte a sebességkorlátozásokat, annyira
igyekezett, hogy minél hamarabb hazaérjen. Elfordította a bejárati ajtó
zárjában a kulcsot, és berobbant a lakásba. Eszébe jutott az a borzalmas
nap, amikor Richárd házába lépve fogadta őket ilyen baljós némaság. Kopogás
nélkül nyitott be Zsani szobájába. Aton felnézett, radarozott a füleivel,
majd mélabúsan odament hozzá és a lábához simult. Bence tudomást sem vett
szőrös barátjáról, visszafojtott lélegzettel lépett az ágyhoz és megfogta a
lány kezét. Tűzforró volt. Tárcsázta az ügyelet számát és kihívta az orvost.
Amíg a doktornő megérkezett, vizes borogatást hozott a lány homlokára, és
Atont is kiterelte a konyhába. Nem volt még ilyen helyzetben és nem is
beszéltek arról, hogy vajon hogyan reagálna, ha egy idegen ember hozzányúlna
a gazdájához, nem beszélve arról, ha esetleg be kell szállítani a kórházba.
Mire az orvos megérkezett, Zsani is magához tért. Így Bence diszkréten
kivonult a szobából. Zsanett elmondta, hogy már este is fájt a feje, de
akkor még nem gondolt semmire, elő szokott fordulni. Igazán a délutáni
órákban lett rosszul, egyre magasabb lett a láza, és hogy lázcsillapítón és
C-vitaminon kívül mást nem vett be. A doktornő megvizsgálta és injekciót
adott neki. A diagnózis: tüdőgyulladás. Bence a folyosón átvette a
doktornőtől a recepteket, és kikísérte, majd sietett vissza Zsanihoz.
- Hogy érzed magad? El kellene mennem a gyógyszertárba, de nem akarlak
magadra hagyni.
- Határozottan jobban vagyok, az injekció elég hatásos. Menj nyugodtan.
- Hogy szedted ezt össze?
- A vírusok és a bacik bárhol megtalálnak. A boltban, a buszon, az utcán, de
nem is az a fontos, honnan szedtem, hanem, hogy hamar kilábaljak belőle.
- Készítek neked teát - ajánlotta a férfi.
- Most nem kívánom, csak aludni szeretnék. Menj nyugodtan a patikába, és ne
haragudj, hogy hazahívtalak.
- Ne butáskodj - ült le Bence az ágy szélére. - Sőt neheztelek egy kicsit,
amiért nem szóltál hamarabb. Egyébként már végeztem a fűnyírással, és
képzeld, Richárd hazajött.
Zsani úgy pattant fel, mint aki a hírtől azonnal meggyógyult.
- Micsoda? Mesélj!
- Mesélek, ha hazajöttem. Addig feküdj vissza és aludj egyet. A fő, hogy
itthon van, és azt mondta, hogy nem csak ideiglenesen.
*
Regina megállt a lépcsősor aljánál és nézte a felfelé lépkedő férfit. Amikor
az megfordult és mosolyogva integetett a kislánynak, Gina szégyenlősen
beszaladt a konyhába. Richárd hosszasan zuhanyozott, hajat mosott és
megborotválkozott. Majd kirámolta a szekrényét, de nem talált megfelelő
öltözéket. Sokat fogyott, minden lötyögött rajta. Amikor megjelent a
gyermekszoba ajtajában, inkább hasonlított egy lelencből jött árvára, mint
arra a fess férfira, akit Marina megismert.
- Remekül nézel ki - ugratta a lány. - Azért adok egy biztosítótűt, el ne
hagyd a nadrágodat.
- Holnapra meg is van a program, azt hiszem, vásárolnom kellene néhány
ruhát - válaszolta Richárd, miközben két oldalt összébb tűzte a nadrágja
derekát.
- Fölösleges pénzpocséklás, két-három héten belül ismét hozni fogod a
formádat, ahogy az étvágyadat elnézem.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy többet eszek a kelleténél?
- Nem. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy nem garantálható a karcsúságod
ilyen étvágy mellett.
- Pontosabban: ilyen finom kaja mellett - mondta Richárd és lekuporodott a
kis puffra.
- Berakok egy mosást, ha gondolod - ajánlotta Rini.
- Remek, akkor mégsem kell vásárolnom, mert kihúzom addig, amíg jók nem
lesznek rám a régi holmijaim - nevetett vissza a férfi.
Marina kétségbeesve ült a kád szélén és a férfi ingébe temette az arcát.
Annyira várta, hogy hazajöjjön. Hány álmatlan éjszakán sírt és könyörgött,
hogy térjen vissza hozzájuk. Most itt van és őt mégis nyugtalanság gyötri.
Mi lesz, ha Richárd ismét lángra lobban valaki iránt, és akkor nem csak az ő
közelségét, de még Reginát is elveszíti... Már megint ezek a mi lesz, ha
kezdetű kérdések mardossák a lelkét. Berakta az inget a többi ruhához és
elindította a programot. Bárhogy is alakuljon az életük, Richárd nem olyan
lelketlen, hogy eltávolítsa Regina mellől. Megállt a gyerekszoba ajtajában.
A látvány megmelengette a szívét. Richárd még mindig a puffon kuporgott,
kislánya pedig előtte állt, és a Bencétől kapott hajót mutogatta és épp
arról érdeklődött, hogy fogott-e az apja halat, amit Rini megfőzhet
vacsorára? A választ nem hallotta, bement a vendégszobába, nem akarta
megzavarni őket. Bizonyára sok időre lesz szükségük, mire szoros kapcsolat
alakul ki köztük és félelmek, görcsök nélkül fognak tudni viselkedni egymás
társaságában.
Rini mindig talált valami házimunkát. Leszedte a szárítóról a ruhákat és már
a vasalással is majdnem végzett, amikor Richárd a kislánnyal kézen fogva
megjelent a szobában.
- Valami furcsa hangot hallottam a gyomrom irányából - kezdte Richárd
szégyenlősen.
Rini hangosan felnevetett és rákacsintott a férfira.
- Lehet, sokat mondtam, amikor három hétre gondoltam? De nincs a hátamon a
hűtő, és minden ehető, amit ott lent találsz. Szóval jó étvágyat, én még ezt
befejezem.
- Akkor megvárunk. Addig talán még nem halunk éhen, igaz, Gina? Vagy mi
lenne, ha mégis lemennénk és csinálnánk finom szendvicseket?
- Remek ötlet - válaszolta Rini - kb. negyedóra, és megyek én is.
Jó hangulatban telt a vacsora, majd a fürdetés is. Richárd elmesélte, hogy a
hajóról pont olyan játékos kis delfineket látott, mint amilyen Regina is.
Úgy ugráltak és fröcsköltek a hajó körül, ahogy a kislánya kádban. Gina
nagyon élvezte a helyzetet és még jobban produkálta magát. Marina
megtörölgette és a hálóruhájába bújtatta a kis delfint, Richárd pedig
igyekezett visszaterelni a kicsapódott hullámokat a lefolyóba. A mosógép is
lejárt, így gyorsan ki is teregetett, s csak aztán ment be jóéjt-puszit adni
kislányának. Rini épp a mese végénél tartott.
- Apa meszész edet? - ült fel Gina az ágyában.
Richárd kivette Rini kezéből a könyvet és lapozott. Mire elért a lap aljáig
Regina már békésen aludt. Együtt jöttek ki a kis szobából. Megint zavart
csönd telepedett közéjük.
- Felhívom Bencét, hogy mi van Zsanival - mondta a férfi egy kis habozás
után.
- Rendben - válaszolta Rini és belépett a vendégszobába, amit egy jó ideje
már sajátjának tekintett. Aztán hirtelen megfordult és visszalépett a
folyosóra.
- Richárd! Nem akarok a terhedre lenni, de nekem jelenleg nincs hová
mennem - mondta halkan a nagy barna szemekbe nézve. Most tudatosult benne,
hogy Regina sokkal inkább édesapjára hasonlít és nem Felíciára.
Richárdot meglepte a mondat, így nem tudott elég gyorsan reagálni rá. Marina
félreértette némaságát, ezért magyarázkodni kezdett.
- Kiadtam a lakásomat, mert pénzre volt szükségem. Szilvi barátja költözött
oda, már egy ideje együtt élnek. Nem ronthatok rájuk, hogy hazajöttem...
- Miket beszélsz? Semmi gond. Addig maradsz itt, amíg akarsz - lépett hozzá
a férfi és Rini vállára tette a kezét. - Regina egészen biztosan megijedne,
ha reggel nem találna itt, és be¬vallom, én is eléggé elveszettnek érezném
magam nélküled. Marina, három hosszú élet sem lenne elég, hogy megháláljam
azt, amit értünk tettél. Kérlek, ne szakíts félbe, hadd mondjam el. Ígérem,
utoljára hozom fel ezt a témát. Ahogy Bencével helytálltatok, az
példaértékű. Ezerszer elképzeltem a viszontlátást Reginával és veletek, de
az álmomban sem jutott volna eszembe, amit ma átéltem. Az a ti érdemetek,
hogy Gina ismeri az édesanyját és engem is. Azt hittem, majd bácsinak fog
szólítani, és hetek is eltelnek, mire egyáltalán szóba áll velem a
kislányom. Ehelyett már ma kettesben beszélgettünk, játszottunk és... -
Richárd hangja elfulladt. - Csak azt bánom, hogy kimaradt két év az
életemből, amit Reginával tölthettem volna, és ami már nem pótolható.
- Készítettünk sok fotót és videofelvételt. Tudom, hogy nem pótolja, de
talán mégis ad valamit az elmúlt időszakból.
- Köszönöm. Akkor most meg is nézném.
Rini belépett a laptopért a szobába, és átadta Richárdnak.
A férfi, mielőtt megnyitotta volna a Regina névre keresztelt mappákat, és
megkezdte volna az időutazást kislánya múltjába, előbb még tárcsázta
barátját. Bence felkapta a telefont, és halkan beszélt, nehogy felébressze
az alvó lányt. Elmondta, amit a doktornőtől hallott, és hogy Zsani
átmenetileg jobban lett, majd ismét negyven fok közelébe szökött fel a láza.
- Azt hiszem, ha nem épül fel hamarosan, abba én beleőrülök. Mindig is
kedveltem vidámsága, kifogyhatatlan energiája miatt, és tiszteltem a
lelkierejét, a kitartását, az életbe vetett hitét, de sajnos csak most, hogy
elveszíthetem, most jöttem rá, hogy sokkal többet érzek iránta barátságnál.
... Azt hiszem, hosszú évek után ő gyújtott ismét lángot a szívemben, amiről
azt hittem, hogy már nem fog feléledni sohasem.
- Akkor ne késlekedj, barátom. Az első adandó alkalommal mondd meg neki,
hogy szereted. Az élet olyan szeszélyes és kiszámíthatatlan, minden perc
kidobott pillanat, amit nem töltünk együtt azokkal, akiket szeretünk -
mondta Richárd szomorúan.

Éjfél felé járt az idő, amikor lecsukta a laptop tetejét. Hátradőlt a
széken, és a sötétbe bámulva merengett múlton, jelenen és jövőn. Első
pillantásra is feltűnt neki, mennyit változott Marina, de igazán csak most
tudatosult benne, amikor látta a korábbi felvételeken csontos sovány¬ságát.
Majd a későbbieken teltebb, nőiesebb idomait. A haját is megnövesztette, már
a válla alá értek a rakoncátlanul göndörödő tincsek. A legszembeötlőbb
változást azonban az arcán fedezte fel. Riadt tekintetével és jellegtelen,
sápadt ábrázatával egészen egérszerűnek tűnt - emlékezett vissza Richárd az
első találkozásukra. Most pedig rózsás bőrével, igéző zöld szemével, és
azzal a sugárzó szeretettel, ahogy a kislányra nézett: megbabonázta. Kiment
a fürdőszobába, majd visszafelé meglátta, hogy Regina szobájából halvány
fénycsík kúszik ki a folyosóra. Hangtalanul lépett be az ajtón. Megállt a
gyermekágy mellett, és csodálattal nézte a kislányát. Aztán lehajolt,
betakargatta és megpuszilta a bájos arcocskát. A kapcsoló felé nyúlt, amikor
a háttérben árnyat látott mozdulni. Odakapta a tekintetét és elakadt a
lélegzete. Az ablak hatalmas keretében Marina sziluettje rajzolódott ki, és
nagy zöld szemeivel őt nézte. Földbe gyökerezett a lába, kiszáradt a torka,
a szíve vad ritmust dobolt a halántékán. Becsukta a szemét, hátha eltűnik a
látomás, de amikor kinyitotta, úgy érezte, mintha gyomorszájon vágták volna.
A szemek, az Angyal szomorú, lebilincselően szép szemei, ahogyan azt évekkel
ezelőtt ebben a szobában látta a vázlaton.
Nem szóltak, de egybeforrt tekintetük többet mondott minden szónál. Richárd
emlékeiből egy lágy dallam kúszott elő. Akkor énekelte Marina, amikor
Felícia diplomaosztó ünnepségére készültek, és ketten díszítették a házat és
a kertet. Kinyújtotta a kezét és gyöngéden meg¬érintette a lány arcát. Alig
hallhatóan suttogta a szavakat:
Elmesélni oly nehéz a színeket.
Látni kell az árnyakat, s a kék eget.
Ha túl közel az éj, vagy elvakít a fény
Mennyi szenvedés, szerelmes szó helyett.
Sok hosszú, szürke év ma már egy pillanat.
Veled élem újra én az álmokat.
A hideg tél után, most visszatért a nyár
S szemed színétől örökzöld lett a világ.
Száll a dal; színesebb lett tőled a világ.
Száll a dal a szenvedélyek útján.
Száll a dal; elmeséli, mennyit érsz nekem.
Nélküled kifakult kép az életem.

Vége.
******************************
3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL

SZENTESI HORVÁTH GYÖNGYI: December ünnepelj, ahogy kell…

Közeleg az év legszebb Ünnepe,
Mikor az elszaladt hétköznapok
Szeretettel övezve búcsúznak,
Hogy érezzük mi volt eddig kevés.
Szép piros ruhás szórja arany porát,
Varázsolja a szíveket majd át.


Szeretet költözzön minden házba,
Hogy a falait boldogság átjárja,
Mert ha kilépnek majd reggel onnan,
Rámosolyognak a szembejövőre,
S végre előkerülne az elzárt érzés,
Amit mindig viselniük kellene.

Karácsonyt nem ünnepeljük egyformán,
De ha szeretetről szólna igazán,
Ragyogna mindenki szemében az érzés,
Nem kellene drága ajándék a fára,
Mert a szív tudna csak fényruhás pompát
Kölcsönözni a Karácsonyfáknak.

Hát gondoljuk át minden végre,
Mi a fontosabb nekünk a létben,
Ünnepeljük mindig a szeretetet,
Ezt adjuk át a gyermekeinknek.
Minden ember erről kell, hogy zengjen,
Mindegy, hogy amúgy miben is hisznek.

De ne feledjétek, legjobban a
Gyerekeket kell, hogy szeressétek!
S védjétek az időseket, hisz az
Életet nekik köszönhetitek!!!

SzHGy. 2016.
Szerzői és minden jog fenntartva

***********
Szentesi-Horváth Gyöngyi: Csak szeretetről szólna az ünnep…

Álmodtam az éjjel veled Mikulás,
Nálad jártam Lapföldön, hogy kérjelek,
Ajándékul szeretetet küldjetek,
Hogy boldogság vegye körül a földet!

Nézz a csodagömbödbe, ott láthatod,
Mily csodás ajándék lenne végre, ha
Az anyagiak helyett a szeretet
Lenne felbecsülhetetlen a szívnek!

Boldog lenne minden ember, de lesz majd,
Kinek több kell, hogy benne is éljen már
Békés boldogság, s felenged jég szíve.

Azt adná akkor tovább Ő is végre,
S elterjedne így majd szépen örökre,
S nem lesz senki, ki nem lenne szeretve!  *

SzHGy. 2016.
Szerzői és minden jog fenntartva
.....................................

MIKS MÁRIA: Téli kép

Pöffeteg párnacihákat úsztat
komótosan az  ég,
szélnek ereszti pehelytollait
a dunnahasadék.

A lámpafény fehér udvart rajzol
az ölelkezők köré,
oltalmul csillogó faág-fáklyát
feszít  csókjaik fölé.

A házak is csak havas díszletek,
ablakszemeit a pára
vaksi homálya futja el bentről,
így aztán senki sem látja,

hogy kint engednek szorításukból
az összegabalyodott karok,
és a csikorgó fagylepedőn már
eltávolodnak a lábnyomok.
..........................................

KALOCSA ZSUZSA: Csend honol

Lassan csend honol a városon,
őszi szél fúj át az utcákon.
Álmokat hint szét a házakra,
elrepít egy csodás világba.

Pihen az erdő, pihen a rét,
a természet nyugovóra tér.
Csillagruhába öltözik a táj,
angyalok hozzák az éj dalát.

Koldus is álomra szenderül,
a hosszú napja majd megszépül.
Selymes ágyat vet a hideg éj,
puha takarója a holdfény.

A fények is hamar kigyúlnak,
a nehéz gondok messze szállnak.
A tegnap a ma látomása,
holnap szép remény csillogása.

A kétségek most távol vannak,
igaz álmok valóra válnak?
Játszik a képzelet? nem lehet -
csak megtréfálja az életet!
...............................................

ZSIGAI KLÁRA: Képzelet

Gyanútlanul szövöm az álmom,
játszadozok a gondolattal,
szárnya nő a képzeletnek,
lábaim visznek, merre látok,
veszedelmes tud lenni az álom.


Energiák tornyosulnak,
szebb világra nyitja kapuját
a lelki béke, beköszönő
napsugár, ajándék,
lemondás is része,
ölbe hull a manna,
a léptek gyorsabban
haladnak.

Irigy ember most nincs,
méltóság, becsület a kincs
percre megállok,
kalandor lelkem vágyakat kerget,
magamba nézek,
cél nélkül élek,
kérdezek, keresek.

Jobb ez a világ,
jobbak az emberek?
Rossz nélkül nincs jó,
része az életnek.
Mit tehetnék érte?
Még tehetek érte?
Hinni szeretnék benne!

"Az ember, aki nem tud kérni, nem tud megköszönni, és ha tévedett vagy
vétett, azt mondani, bocsánat, hogyan tehetem jóvá, annak van még bőven mit tanulnia az életben."
(Zsigai Klára)

" Soha nem mondhatja az ember, hogy készen van, mert mindig van újabb és újabb,
amiért érdemes megint nekikezdeni, és amiért érdemes felkelni és tenni."
(Zsigai Klára)

"Csak az látja, ki érzi, mit felhő eltakar...."
(Zsigai Klára)

"Adni úgy kell tudni, hogy el is lehessen fogadni.
Elfogadni, pedig csak azt lehet, amit úgy adnak!"
(Zsigai Klára)
....................................................

MÁTYÁS RITA: KARÁCSONYI ÉJBEN

Éjszaka van. Megnyúló
árnyak hajladoznak.
Cakkos szürke felhők
a Hold elé kúsznak.
Az eltűnő holdvilág,
paplanjába bújva,
reszketeg kezével,
a paplant kiszakítja.
Vattaszerű pamacsok,

hullanak az égből,
fehér világ éled
éjnek sötétjéből.
fehér sál tekeredik,
a kopasz ágakra.
Puha takaró hull
utakra, házakra,
A házak ablakából,
arany fény világít,
templomnak tornyából,
harangszó hallatszik.
Bimm-bamm, bimm-bamm,
messze zeng az éjben,
megszületett Krisztus,
a jászol mélyében.
Egyszer csak hallani,
a szikrázó hó ropog,
emberek indulnak,
a zengő templomhoz!
Hódolni Istennek,
szeretni az embert,
hogy jobbá váljon,
az esendő ember!

******************************
4. ÁRVA FÁJA

I. P. STEVE: KARÁCSONYI GONDOLATOK

Karácsony nálad
 
Áldott legyen ünneped
a meghittséget érezzed!
Karácsony szent estén áldjon meg az Isten
s ünnepi fád alatt legyen minden,
szeretet, békesség, ajándék!

Nem tudom mi mást kívánnék,
hisz, ha ezt megtalálod,
elnyered boldogságod
s ahol a boldogság,
ott tudom, szívesen gondolsz rám.








********************
I.P.Steve: Karácsony idején

Talán a hótól vakító fehér , otthon, minden,
fenyőfák ragyognak ezernyi színben.
Levelét írja az ajándék váró gyermek,
s gyöngy betűkkel rajzolódnak álmok, tervek.
Mazsola fonnyad a szegényes kalácsban,
keserű ízt érzek  a mákban.

*******************
I.P.Steve: Ünnep előtt

Selymes pázsit virul lelked szép mezején,
erről szólni szavaim csak keresném.
Szíved szelíd melegén most a halvány rózsák
élénk színekkel illatuk ontják.

Hiányod szikrázik a homályos dérben,
régi fájdalom csikorog a télben.
Karácsony lesz ismét s most így közelben
sosem feledhető emlékek jönnek fel.

Anya, ahogy díszíti az ünnepi fát,
mint rakta az ajándékokat alá, mi várt.
Boldog voltam, mint igazi gyermek,
most csak csendben visszasírja lelkem.

***********************
I.P.Steve: Fenyőfánál

Csendes éj...
mikor hallod énekét,
csukd le szemed,
kulcsold imára két kezed!
Mikor a csillagszóró fénye ragyog,
mondd, hogy boldog vagyok,
hisz nem éhezek,
egészségben létezek!
Gondolj szeretteid lelkére,
s mindarra kinek örökké kísér emléke.
Legyen sok dísz mindenki fáján,
és házában béke, áldás,
hozzá e pár soros szeretet,
neked.
Nincs édes mázban,
vagy cicomázva,
de őszinte szívvel,
igaz hittel.

**********************
I.P.Steve:Karácsonyi képek


Akkor még a hótól volt fehér a fenyő
s akkor még nem tudtam, hogy az idő egyszer eljő,
mikor minden már csak emlék
s egyszer a múltba visszamennék,
ahol szaladt a szánkó
és vidámság volt,
ahol, ha elestem, felsegített Anyám,
ki nem teheti ma már.

Ragyog a karácsonyfa gyertyák nélkül
apróka lámpáktól zöldül,piroslik, kékül,
a gyermekkorom ízét érzem számban,
mikor még ott éltem hazámban,
hol szállt az ének, mint mennyből az angyal
s az eljövetelt vártuk halkan.
Egyszerű volt a boldogság,
az ünnepekre az öröm tett koronát.

***********************

I.P.Steve : Talán most....

Hat éves volt, családban boldogságban
és az anyja elment a mennyországba.
Azóta csak szomorú a két éve,
boldogtalan a menhelyben az élet.

Kicsi lányka készül a Karácsonyra,
nagy-nagy szíveket papírra rajzolva,
színezi, hogy majd ajándéknak adja,
neki...az ég felé magasra tartva.

Most zúg, zakatol belül a szép lelke,
hiszen ő lett a kiválasztott gyermek,
ki ünnepét egy családnál töltheti,
jönnek érte, szent estére felveszik.

Boldog a sorsa boldogtalanságban
és boldogtalan más boldogságában,
a keserű mosolya arcán ragyog,
szemében a messze fénylő csillagok.

Ajándékok sora, díszített fenyő.
Talán most! Az az angyalka most eljő!
A fa előtt térdel a kicsi árva,
de könnyes szemmel gondol az anyjára.

***************************

    I.P.Steve:  Az árva fája

          
   Van
   egy
    árva
     lányka,
    apátlan,
     anyátlan
       kicsi árva.
       Él sorsában.
         az árva lányka.
         Karácsonyfája
          fel van dekorálva,
           hosszan megcsodálja
           s megmozdul keze, szája
         átszellemült imára,
            míg az angyalt mennyből várja,
           hátha valaha meglátja,
          hisz ott angyal az anyukája.
            Két nagy szemét kinyitja tágra,
            évek óta csak az minden álma,
               hogy eljön egyszer s majd megtalálja,
                nem lesz soha többé elhagyott árva,
                ő lehet legboldogabb e világban.
      Apátlan,
      anyátlan
         kicsi lányka,
          él sorsában,
          árvaházban.

       ******************
I.P.Steve:
Eljövetelt  várva
(haiku)

Advent napokon
merengsz bűnbánatodon
vasárnapokon
******************

I.P.Steve:
Advent-fény Örömvasárnapon
(haiku)

Rózsaszín lángja
még mindig Jézust várja,
öröm a tánca.
**********************

I.P.Steve:
Advent vasárnapján

Most mindentől távol,
kicsit elvonulva a világtól
az elmélkedő csendben
tisztítom lelkem,
ajkam rebeg imát
s érzem, a remény nem sivár.

Lila gyertya ég,
csillog a fény,
eljövetel várás,
míg simogat közben a mindennapi áldás.

******************************
5.ARCKÉPCSARNOK

GERENCSÉR HAJNALKA   RIPORTSOROZATA
VÁLTOZTASSUK MEG A SZEMLÉLETET!

MÁRIÓ, A VARÁZSLÓ

LELKES ANNA és JÁNOKI MÁRIÓ RIPORTJA

   Ez a riport egy kicsit eltér a többitől. Karácsonyra időzítettem, hisz ez
a szeretet ünnepe. Sok olyan szülő van, aki lemond a gyermekéről, ha
véletlenül nem egészségesen születik. Jó lenne egy kicsit elgondolkoztatni
ezeket az embereket! Mindenkiben van érték, amit lehet veszni hagyni, de ha
Gererncsér Hajnalka
a szülő a gyermeke mellé áll, és együtt megtalálják a gyermeknek az
erősségét, amiben ki tud teljesedni, akkor csodák is történhetnek… JÁNOKI
MÁRIÓ és édesanyja, LELKES ANNA sorsa összefonódik. Példaértékű életet
élnek. Márió születése óta nem lát. Már egészen kicsi korában kiderült róla,
hogy a zene megnyugtatja, elvarázsolja… mára pedig tehetsége révén ő
varázsol el bennünket hangjával, és hangszeres játékával. Márió rendkívüli
zenei tehetség, olyan, akire már sokan felfigyeltek. Kiválóan énekel, és
gyönyörűen zongorázik. Játszik klasszikusokat és modern zenét is. A jazz
műfajában is otthon érzi magát. Ám ez nemcsak a tehetségének, hanem az
Édesanyjának is köszönhető, aki nem mártírként él, hanem igyekszik élni és
éltetni Máriót a lehetőségekkel…Ez a riport azért is különleges, mert
mindkettőjüket megszólaltatom. Fogadjátok szeretettel!

- Mesélj nekünk kedves Anna a gyermekkorodról!
- Gyermekkoromban Dégen, egy nevelőintézetben éltem, sajnos szüleim korán itt
hagytak. Egy nagy kastélyban laktam, gyönyörű park, kert, állatok, minden,
ami egy falusi élethez kell. Nagyon jól éreztem magamat ott.

- Milyen hobbid volt és van?
- Gyermekkoromban zenével foglalkoztam, egy kicsit énekeltem és mandolinon
játszottam egy kamarazenekarban. Most hobbim igazán nincs. Márió leköti
minden időmet, hogy felkészítem, versenyekre viszem - hozom, segítek a
tanulásnál, zeneszerkesztésnél, egyebekben.

- Szereted-e a zenét? Milyen zenéket hallgatsz?
- Természetesen szeretem a zenét, főként a 80-90-es évek és Márió zenéjét.
Mindennap játszik nekem, és énekel. A klasszikus zenét is megszerettem.
Kedvelem a zongorajátékát.

- Szeretsz sütni vagy főzni?
- Főzni nagyon szeretek, mindennap főzök. A sütéshez nincs igazán érzékem.

- Mivel foglalkoztál, mi volt a munkád?
- Egy cégnél dolgoztam a Szállítási Osztályon.

- Jelenleg mivel foglalkozol?
- Amióta megszületett Márió, már nem dolgozom.

- Milyen volt Márió kisgyermekként?
- Márió mindig nagyon kedves, szorgalmas volt már kicsinek is. Már két-három
éves korában játszogatott szintetizátoron. Sokat betegeskedett.
Ötéves korában szintetizátoron tanult, majd tizenkét évesen megkezdte
zongora tanulmányait a székesfehérvári zeneiskolában. Nyolcévesen lépett fel
először, mindjárt el is vitte a verseny különdíját. Azóta is a szintetizátor
a legjobb barátja, készségszinten kezeli, táplálja be a dalaihoz szükséges
kíséretet. Jelenleg a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolába jár,
továbbtanulását a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen képzeli. Természetes,
hogy az állapota miatt vannak problémái. Naponta kísérem Rákosszentmihályról
a Budai Várban lévő iskolába, majd haza.

- A kisgyermek fiatalemberré cseperedett…
- Azóta is megfogadja a tanácsaimat. Két évvel ezelőtt történt egy komoly
váltás Márió zenei fejlődésében. Legyőzte korábbi szemérmességét és mások
előtt is dalra fakadt. Sikerei révén egymást érik a fellépések, ami némi
plusz bevételt is jelent. Hívják falunapokra, karácsonyi rendezvényekre,
idősotthonokba, így még inkább megnyílik a világ, ismeretségek, barátságok
szövődnek. Sokat tesz azért, hogy elfogadják a világban. Neki itt helye lesz
mindig. Nap, mint nap - órákat gyakorol, külön órákra jár. Egy iskolában
tanít is most szeptembertől.

- Mi volt az, ami gyermekkorában megnyugtatta?
- Kiskorában már felfigyeltem rá, hogy imádja a zenét. Akkor mindig nyugodt
volt, ha szólt valamilyen szép zene. Volt egy kis zenélő dobozunk is, amely
minden alkalommal sírást váltott ki a mindenre érzékeny kisfiúból… A szomorú
zenét sem szerette, mindig sírt rajta. Ezért csak vidám dalokat hallgattunk.

- Mik voltak a kedvenc játékai?
- A játékai is mindig hangot adtak ki, pontosan azért, mert nem látta őket.
Amikor kicsi volt, megtanult rollerezni is. Futottam előtte és Márió jött a
hang után.

- Hány éves korában derült, ki, hogy nemcsak érzékenysége van a zene iránt,
hanem tehetsége is?
- Tizenkét évesen már kiderült, hogy tehetséges. Akkor kezdett klasszikus
zongorát tanulni. Tavaly óta éneket is tanul.

- Én azon szerencsések egyike vagyok, aki régóta nyomon követhetem a köztetek
levő szoros kapcsolatot, amely oly kevés családot jellemez sajnos.
- Márióval szoros, bensőséges kapcsolatom van igen, ezt nagyon sokan
észreveszik. Ami nagyon jó érzés, hogy a buszon, a metrón, sokan
felfigyelnek ránk. Összeszoktunk nagyon, csak rám néz, felém fordul és már
tudom mit szeretne.
 
Jánoki Márió
- Elsőként a balatonfűzfői Art Fesztiválon hallottam Máriót játszani, meg
kell, hogy mondjam, rendesen elbűvölt akkor is. Mindegy, hogy zongorázott,
szintetizátorozott, vagy énekelt, nagyon jó volt őt hallgatni. Később más
városokban is gyönyörködhettem a művészetében. Ma is megjelenik lelki
szemeim előtt, amikor a fellépéseken a színpadra mentél Márióval, együtt
beüzemeltétek a szintetizátort. Szavak nélkül – apró rezzenésekből is
értettétek egymást. Te, kedves Anna, lejöttél közénk a közönség soraiba,
Márió pedig elvarázsolta a közönséget. Neked milyen emlékeid vannak a
kulturális fesztiválokról?
- A Fesztiválokon csak csupa jó emlékek jönnek elő. Mindig jó érzés fog el,
ha rá gondolok. Fantasztikus a közönség, egyformán tapsolnak minden
fellépőnek, aki vette a fáradságot és betanult valami produkciót.
   Sok egészséges embert elküldenék eme fesztiválokra, a közönség soraiba,
ahol egészséges és sérült gyermek és felnőtt egyaránt megtaláltatik. A
szereplők a műsorszámuk után szintén a közönséghez tartoznak. Ezt a fajta
légkört, lelkesedést tanítani sem lehetne jobban. A taps, - amely tényleg
szívből jön - magával ragadó, lelkesítő.

- Nehéz körülmények között éltetek. Hogyan emlékszel vissza erre az
időszakra?
- Sajnos igen, nagyon rossz körülmények között éltünk. A pici házikó vizes,
dohos, penészes és huzatos volt. A téli időszakban állandóan maximumon
kellett fűtenünk, ami a szűkös családi költségvetést rendkívüli módon
megterhelte. De ennél is nagyobb problémát jelentett, hogy a pici
helyiségekben Márióval ketten is alig fértünk el. Márió szobája olyan
mellékhelyiségben volt kialakítva, ahol gázóra volt, mellyel köztudottan nem
lehet egy légtérben életvitelszerűen tartózkodni.
De a hit és remény nem hagyott el minket akkor sem, és ebből is látszik,
hogy ha az ember nagyon akar valamit, előbb vagy utóbb teljesül a vágya.
Ezért tenni is kellett épp eleget, mert senkinek az ölébe nem hullik ez
bele. Márió ezért sokat dolgozott és most is ezt teszi folyamatosan. Most
már, hogy a szponzorok  elkészítették a házunkat, nagyon megváltozott az
életünk. Próbálunk nem gondolni a régi életünkre.

- Hogyan kerültetek kapcsolatba a Falforgatók stábjával és miként változott
általuk az életetek?
- A TV 2 hirdetésére jelentkeztünk és kiválasztottak minket. Kijöttek és
szörnyülködtek, milyen helyen lakunk, mennyire egészségtelen a környezetünk.
És akkor elhatározták, hogy segítenek. Kerestünk még szponzorokat. Szép
lassan összeállt minden a nagy tettre. Nagyon hálásak vagyunk érte a TV2 és
a Falforgató csapatának, egy álom vált valóra ezzel. Saját erőnkből nem
sikerült volna soha. Természetesen a szponzorunknak sokat köszönhetünk.

- Szereted-e a természetet?
-A természetet szeretem, van egy kis kertünk, virágokkal beültettem. Sok
zöld van és gyümölcsfák. Nagyon jó kint lenni, élvezzük.

- Mindig azt vallom, hogy gyakrabban adakozunk mi, akik nem vagyunk gazdagok,
mert akinek sok a pénze, kétszer is meggondolja, hogy kiadja-e a kezéből.
Kedves Anna, biztos vagyok abban, hogy Ti is így éreztek, és szívesen
segítetek másokon.
- Szeretek segíteni másokon, ha van rá lehetőségem. Ami Máriónak már
feleslegessé vált, ne álljon itt, hanem használja más is. Ezért ha van
lehetőség, akár ingyenes koncertet ad, vagy felajánl valamit. Természetesen
mindenki örül, ha figyelnek rá. Mi is így vagyunk ezzel. Hozzánk a jó Isten
nagyon kegyes, azt gondolom.

- Inkább nőies vagy inkább kényelmes ruhákban érzed jól magadat?
- Inkább kényelmes ruhákban járok, mert elég messze van az iskola az
otthonunktól. Szinte egész délelőtt úton vagyok. Máriót kísérem oda és
vissza.

- Mi az, ami életedben a legnagyobb élményt jelentette eddig?
- Legnagyobb élményeim a Márióval kapcsolatos dolgok, minden, ami vele
kapcsolatos, az nekem nagy élmény. A sikerei és a kudarcok, szerencsére a
másodikból kevés volt eddig.

- Márió rendkívül szerény és tehetséges fiatalember. Miből adódik az ő
esetében a kudarc?
- Az örömök mellett azért akadnak kellemetlen élmények is. Sok
rendezvényszervező a vakságot legyőzhetetlen akadálynak, problémaforrásnak
tekinti, így visszamondja a meghívást, amint tudomást szerez Márió
állapotáról.

- Van olyan dolog, ami hiányzik az életedből?
- Az életemmel meg vagyok elégedve, igazából boldog embernek tartom magamat.
Kiegyensúlyozott életet élünk ketten Márióval. Egy - két célom van még,
szeretném, ha lenne Márió mellett egy társ majd és legyen világhírű idővel.

- Ebben az érdekvilágban elsikkad a lényeg, az ember. Kihalóban van az
emberség és a szeretet. Aki érzékeny, azt épp a lelkén keresztül lehet
beteggé tenni, de a gyógyulása is a lelkén keresztül történhet... a
szeretettel. Neked mi a véleményed erről?
-A szeretet nagyon fontos az ember életében, de ettől nem tudom a
számláinkat kifizetni. Ha az embernek rendben van a lelke, akkor nem érzi a
hátrányokat az életében, akár sérült, akár nem. Mindenképpen jobban kellene
figyelnünk egymásra. Sajnos Magyarország nem erről híres…Segíteni kellene
egymáson és nem irigykedni.

- Mit jelent számodra a boldogság?
- Számomra Márió boldogulása a legnagyobb öröm, másra nem is vágyom, hogy
biztosítani tudjam számára a legjobbat. Ha én már nem leszek, akkor is
normális életet tudjon élni. Ezen dolgozom mindennap.

- Milyen céljaid vannak?
- Célom, hogy májusban beírassam Máriót az egyetemre, aztán indulás a
világhírnév felé.

- Megfogalmaztál- e már valamiféle hitvallást?
- Dolgozni, dolgozni és hinni.

- Márió! Mesélj kérlek a gyermekkorodról!
- Annak ellenére, hogy sajnos vakon születtem, nagyon szép gyermekkorom volt,
és mondhatnám, hogy még van is. Édesanyám mindenben támogatott és a mai
napig ezt teszi. Rengeteget mesélt nekem, nagyon sok fejlesztő játékot vett,
amiből sok mindent  megtanultam...

- Amikor kiderült a betegséged, akkor a környezeted hogyan viszonyult a
dolgokhoz?
- Születésem után pár hétre megvakultam oxigén túladagolás miatt. Valójában
soha nem láttam ezért. Környezetem nem túl jól fogadta, sokat bántottak buta
kérdésekkel minket, de ezen már túlléptünk.

- Éltél-e át életedben valamiféle veszteséget?
- Veszteség igazából nem ért, de talán köszönhetem édesanyámnak, mert talán
megvéd mindentől. Lehet, hogy ez nem túl jó, de ő ilyen.

- Vannak testvéreid?
- Van két testvérem, de nem velünk laknak. Elég nagy a korkülönbség
közöttünk, ők már elköltöztek elég régen, de természetesen tartjuk a
kapcsolatot.

- Szerettél iskolába járni?
- Szerettem iskolába járni, és még mindig tanulok, most készülök az
egyetemre. Májusban lesz a felvételi.

- Mivel foglalkozol?
- Lehetőséget kaptam egy gimnáziumban, ének és populáris zenét  tanítok 4
órában. Nagyon szeretem csinálni.

- Melyik évszak a kedvenced?
- Kedvenc évszakom a tavasz. Amikor kezdenek nyílni a virágok, a fák, akkor
nagyon jó illatok jönnek. Szeretem a napsütést, a zöldet, a fű illatát.

- Van-e kedvenc helyed?
- Kedvenc helyem nincs, itthon szeretek a legjobban, itt megvan minden. amire
szükségem van.

- Szereted-e a természetet?
- Nem vagyok egy nagy természetjáró.

- Szereted az állatokat?
- Az állatokat nem szeretem, kiskoromban mindig fellöktek a kutyák,
állandóan nyalogatni szerettek volna. Innentől kezdve a közelükbe sem
mentem.

- Mi a horoszkópod?
- A horoszkópom Ikrek.

- Felmerül bennem a kérdés, hogy vajon kinek nehezebb a sorsa? Annak, aki
születése óta nem lát, vagy annak, aki kezdetben látott, és fokozatosan
veszíti el a látását. Te hogyan vélekedsz erről a kérdésről?
- Szerintem annak azért jobb, aki már látott, jobban van elképzelése az
életről, a dolgokról. És nem utolsósorban, a mozgás nekik könnyebb. Aki soha
nem látott, annak a rugalmasság nem egészen jól alakul ki. Mint például
nekem, ez biztosan azért is van, mert keveset mozgok.

- Hogyan használod a számítógépet, ha nem látod a betűket? Hogyan igazodsz el
a billentyűzeten?
- A számítógépet egy program segítségével használom. Úgy kell ezt
elképzelni, hogy amit leírok, és elolvasok, mindent beolvas nekem.

- Ismered a Braille írásmódot, és használod-e a mindennapjaidban?
- A Braille betűket ismerem, de nem használom . A számítógépet ugyanúgy
használom, mint a titkárnők. Nekik sem szabad nézni a képernyőt, vakon kell
írni.

- Úgy tudom, hogy aki nem lát, annak a tapintása és a hallása sokkal
fejlettebb. Igaz ez?
- Aki nem lát, annak biztosan jobban kifejlődik a tapintása, a szaglása és
persze a füle. Jobban észrevesz dolgokat, mert a füle mindig nyitva van.

- Gyakran hallom, és megütközök az ellentmondó kifejezésen, hogy azon
társaink, akik nem látnak, tévét néznek…. Hogyan képzeljük ezt el, hiszen,
ha a kép nem jön át, itt nem működik a szaglás és tapintás sem, akkor mi
adja az élményt?
- A televíziót ugyanúgy nézem, mint bárki más. Én leginkább a fülemre
hagyatkozom . A filmekben 1 -1 szereplőhöz, 1 – 1 zeneszám társul. Én a
zeneszámok alapján állapítom meg azt, mikor melyik szereplő fog feltűnni a
következő jelenetben. A filmekben a hangokra. Aki nem lát, az így tudja
követni a filmet. Nemrég voltam egy film kurzuson és akadálymentesítettek
pár filmet a vakoknak. Ez azt jelenti, hogy a zene helyett narrátor mondja
el, hogy éppen mi fog történni majd a filmben. Tímár Péter filmrendezőnek
nagyon tetszett, amiket elmondtam erről.

- A televízió megöli az emberek közti kommunikációt. Te ezt hogy gondolod?
- Sajnos, aki be van zárva, az nem tud mást csinálni, mint tv néz. Van jó
oldala is, meg rossz is, lehet jóra is használni, nem kell mindig a valóság
show nézni.

- Éjjelente, amikor alszol szoktál álmodni? Álmaidban látsz képeket?
- Ez egy érdekes kérdés. Szoktam álmodni, mint bárki más. Vannak
elképzeléseim dolgokról, ami nap, mint nap megtörténik velem. Ugyanúgy
megálmodok, mint aki esetleg egy filmet néz meg, és arról álmodik például.
Néha látok képeket, mintha ott lenne az álmomban, de fogalmam sincs erről,
mivel nem tudom milyen egy kép.

- A magyar nyelv szókincse gazdag, én szívem szerint kizárnám a negatív
töltetű szavakat. Neked mi a véleményed arról a szóról, hogy fogyatékos?
-A legcsúnyább magyar szó az, hogy FOGYATÉKOS. Nincs fogyatékos ember, aki
ezt nem érti meg, az nem értékes ember.  Mi pedig azok vagyunk, mert
mindenkinek van valami, amiben jó. Csak meg kell találni.

- Mi a véleményed a vallásról? Hiszel Istenben? Vagy másban hiszel?
- Nem vagyok vallásos, de hiszem, hogy ha nagyon akarunk valamit, akkor az
úgy fog történni előbb vagy utóbb, csak nem szabad siettetni. A sorsa
mindenkinek meg van írva.

- Miben hiszel és mi ad erőt a nehéz időszakokban?
- Hinni kell magunkban és akkor testileg és szellemileg is erősek leszünk,
meggyógyulunk.

- Ha a lelkünket ápoljuk, akkor nehezebben alakulnak ki betegségek?
- Ha a lelkünk rendben van, a betegség is elkerül, ebben hiszek én nagyon.
Boldog ember vagyok és utoljára valamikor  óvodás koromban voltam beteg.

- Mit jelent számodra a boldogság?
- A családom jelenti a boldogságot, azt, hogy vannak nekem és családban
nőhettem fel.

- Nagyon bensőséges a kapcsolat közted és Édesanyád között. Szavak nélkül is
értitek egymást. Megérzitek, mi a fontos a másiknak, és nagy szeretetben
éltek. Jól gondolom?
- Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen anyukám van, aki  feltette az életét arra,
hogy minél jobban megtaláljam a helyemet az életben, a pályámon sikeres
legyek.

- Van olyan dolog, ami hiányzik az életedből?
- Igazából mindenem megvan, nem vágyom semmire! Csak a szerelem hiányzik az
életemből, de remélem az is rám talál, majd ha itt lesz az ideje.

- Nagyon szerény vagy Márió, annak ellenére, hogy sokoldalú tehetség vagy.
Énekelsz, szintetizátorozol, zongorázol, azt viszont lényegesen kevesebben
tudják, hogy paródiában is szépen megállod a helyedet. Balatonfűzfőn, ahol
volt alkalmam rengetegszer gyönyörködni a művészetedben, e műfajban is
hallottalak remekelni. Ma is fellépsz paródiákkal?
- Paródiákkal csak ritkán lépek fel, mert elveszi az időmet a klasszikus
zongora és az ének tanulása. Mindig újítok a repertoáromon. Tizenhárom
nyelven  énekelek  és angolul is tanulok még, habár már napi szinten
beszélek. Ahol tanítok egy két tannyelvű iskola.

- Milyen céljaid vannak?
- Az egyetemre szeretnék bejutni. Májusban lesz a felvételi. És
természetesen sok fellépést szeretnék.

- Végtelen öröm számomra, hogy a Falforgatók stábja több meglepetéssel is
kedveskedett neked. Május végén elvittek a Bécsi Filharmonikusok
koncertjére, és a zenekar egyik híres nagybőgősével, Rácz Ödön művész úrral
is találkozhattál. 2015 nyara nagy változást hozott az életetekbe. Úgy
tudom, hogy épp a születésnapodra készült el a felújított házatok. Örül a
lelkem, hogy végre méltó helyen éltek és a tehetségedet e barátságos
környezetben tudod kibontakoztatni. Hol laktok és milyen érzés ebben a
felújított lakásban élni?
- Budapesten élünk a külvárosban, egy kis kertes házban, amit nagyon
szeretek. Imádok itt lakni, főleg mióta elkészült a felújítás. Csodálatos
érzés volt birtokba venni az új házat.

- Mi a hobbid?
- A hobbim a zene, az ének. Hosszú évek óta játszom szintetizátoron,
zongorán, és napjainkra rengeteg különféle dalt elsajátítottam, így fejből
játszom több száz zenét. Néha, ha időm engedi, akkor számítógépes játékokkal
is játszom a haverokkal.

- Az életed a zene. Milyen zenéket hallgatsz?
- Zenét mindenfélét hallgatok, több stílust szeretek. Mondhatnám mindenevő
vagyok. Az egész életem a zene körül forog. Nagyon sokat foglalkozom
zeneszerkesztéssel és tanulásával, szinte az egész napom az iskola után
erről szól. Legkedvesebb számomra Chopin lírai világa, de nagyon kedvelem
Mozart sziporkázó műveit, operáit is. Számomra szinte mindegy, hogy mikori a
zene, ezért szívesen hallgatok és éneklek Nat King Cole-t, Elvis Presley-t
és Roy Orbison is. De nem áll távol tőlem a maiak közül David Guetta sem. Ha
tehetem retro- és filmzenéket hallgatok.

- Úgy tudom, saját szerzeményeid is vannak. Mióta foglalkozol ezzel? -Két -
három éve írtam először, de nem vagyok megelégedve velük. Valószínű, hogy
nem írok többet!
- Nekem nagyon tetszenek, remélem meggondolod magadat Márió! A szép lelked
érződik bennünk, ezzel magadat adod. Mennyi saját szerzeményed van, és
melyek ezek?
- Összesen négyet írtam. Reggeli fények játéka, Tengerparti szerelem Érezd jól
magad és Rólad álmodom.

- Mi az, ami életedben a legnagyobb élményt jelentette eddig?
- Az Ének Iskolájában, hogy szerepelhettem - ez csodás élmény volt.

- Milyen díjat kaptál eddig ?
-A díjakat nem tudom felsorolni, mert az sok van! Arany Diplomától az Arany
harangig mindent meg lehet találni…a különböző Nívó díjakig.

- Azt gondolom, hogy nem mindenki mondhatja el magáról azt, hogy szerepel a
MAGYAR MŰVÉSZETI NETLEXIKONBAN. Ott ezt írják Rólad:

JÁNOKI MÁRIÓ
zongorista
(Székesfehérvár, 1993. június 8. )
Budapesten él és tanul.
Már 14 évesen Aranyharang-díjat kapott.
2010-ben és 2011-ben Bécsben arany fokozatot szerzett zongora kategóriában.
2011. december 2-án Győrben Uniós Jelenlét Művészeti Díjjal tüntették ki.
Rendszeresen indul több zongoraversenyen is.
Szeretne felvételizni a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára.

-A díjaidhoz nagyon sok szeretettel gratulálok és a fellépéseidhez sok
sikert kívánok! Jó érzés, hogy egyre többen és többen elismerik a
tehetségedet. Az Andrea Bocelli által létrehívott tehetségkutató verseny
krakkói selejtezőjén hatalmas sikert arattál. A balatonszárszói Balaton
Hangja versenyen különdíjas lettél…
- Szerencsére felismerték a tehetségemet, ezért úgy döntöttek, hogy én
képviselhettem Magyarországot. Nagyon szoros volt a verseny és elhozhattam a
külön díjat. Felemelő érzés volt számomra. Ezután egy bálon is részt
vehettem, megmutathattam magamat. Egyre több helyen versenyzem,  célom, hogy
minél többen megismerjenek és erőt merítsenek, hogy sok munkával el lehet
érni mindent.

- A támogatóid között van a Lions Klub budapesti és kecskeméti szervezete,
akik állják az útiköltségek egy részét, és akik egy laptoppal is
megajándékoztak.
- Nagyon köszönöm a Lions Klub Magyarországi Szövetségének, hogy figyelnek
rám és megtisztelő, hogy rendezvényeiken részt vehetek.

- Kárászy Szilvia zongoraművésznő is sokat segített Nektek. A tavaly
karácsonyi CD boltokba kerülési feltételeit is ő biztosította…
- Köszönöm, hogy megjelenhetett a komoly zenei CD.

- Fellépsz az Ének Iskolájában is.
- A média is alkalmasnak tartott arra, hogy bemutasson az Ének Iskolájában.
Szív melengető érzés volt, hogy egy ország előtt léphettem színpadra. Sok
embert megismertem, sokan biztatnak a mai napig. Azóta is szorgalmasan
tanulok énekelni és zongorázni, pl novemberben lesz egy országos
zongoraversenyem.

- Az idei éved nagyon jól alakul, és ez a mai napig tart, sőt fokozódik. Mi
történt Veled?
- Voltam egy ki mit tud Versenyen ahol 2. helyezést értem el ének
kategóriában. Folyik még egy verseny, ami dec. 19. -én ér véget, bekerültem
a legjobbak közé már. Egy óriási nagy hír, hogy a Fészek klubban a
főszerepet fogom játszani: Stevie Wonder élete lesz megírva.

- Nagy öröm, hogy megismerhettünk Benneteket kedves Márió és Anna! Kívánok jó
egészséget és azt, hogy teljesüljenek a céljaitok! Köszönöm szépen a riportot!
- Minden kedves Társunk higgyen, bízzon magában és minden jóra fordul! Nagyon
Boldog Kellemes Karácsonyt kívánunk!

https://www.youtube.com/watch?v=8LgIrfHVk8Q

******************************
6. NOVELLA FOLYTATÁSOKBAN

BURZA MÁRIA: SODRÁSBAN

(HARMADIK RÉSZ)

          10.

AZ  ÁLLAMVIZSGA  UTÁN

Anna jelesre államvizsgázott, szinte el se hitte, hogy túl van rajta, nem
volt egyszerű a megrázó történések mellett. De kemény fából faragták, igazi
skorpiónő volt. Szüksége is volt a keménységére, mert az igazi vizsgák még
hátra voltak.
A nyár kellemesen telt , John őszinte szerelemmel ölelte mindig magához,és
Anna is változatlanul szerette a férfit, de valahányszor
pici gyermeket látott, arcán valami fájdalmas vonaglás  futott végig.
Legtöbbször John is látta.
Szeptembertől tanítani kezdett, elfoglalttá vált, délutánonként a másnapi
óráira készült, de Johnnal mindennap találkozott és ha nem volt ügyeletes
John, az éjszakát  is együtt töltötték.
Anna elhatározta, hogy feleségül megy Johnhoz, és lemond az anyaságról,
remélve, hogy a férfi  idővel rááll az örökbefogadásra.  Így aztán
megbeszélték és kitűzték az esküvő időpontját.  Az örömszülők szorgalmazták
az egyházi esküvőt is, így Anna rábólintott. A főiskolai évek alatt
kibillent abból a hitvilágból amelyben nevelkedett. De hagyománytisztelő
maradt. Úgy látszott minden a legnagyobb rendben van, amikor egy délután
ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy bemenjen  a klinikára Johnhoz.
Az nap kapta meg az első fizetését, és elhatározta, hogy most ő hívja meg
Johnt vacsorázni. Csinosan felöltözött. Sminket sosem használt, de most az
előző nap vásárolt púdert és rúzst  használta, és nézte a tükörben magát.
Tetszett a látvány, bár kissé idegennek tűnt sminkelve magának. John meg fog
lepődni gondolta, , de őt érte a meglepetés.

Az orvosi szoba ajtaját kopogtatás nélkül nyitotta ki, (maga sem tudta
miért, amikor később visszaemlékezett erre). John állt a szobában az ajtó
felé fordulva , előtte egy nő állt a férfi nyakába csimpaszkodva. Amikor
Anna benyitott a nő felemelte a fejét,  Dóra volt az a nő, John volt
menyasszonya. Anna  mozdulni se tudott, alig bírta kinyögni:
- Bocsánat, azt hittem egyedül vagy , szólt a meglepett férfihoz.
- Gyere beljebb!- mondta John , ülj le , már végeztem mára. Dóra itt járt a
városban  és meglátogatott.
Dóra végigmérte Annát, szép kis nő,-gondolta  nem csodálom, hogy John
beleszeretett.
- Nem, nem ülök le, mennem kell, majd találkozunk este,-mondta Anna erőt véve
magán, és szinte futva távozott.
- Sajnálom John,- remélem nem okoztam problémát. Pedig nem bánta volna  , ha
igen  és sikerülne visszacsábítania Johnt.
- Remélem nem!, de most mennem kell, talán utolérem az én Angyalomat!
- Siess !- szólt negédesen Dóra.

Anna az utcára lépve  mély levegőt vett, szíve szaporán vert. Gondolatok
Burza Mária
zúgtak a fejében: Mit keresett Dóra  Johnnál, mióta látogatja, lehet John
még mindig szereti? Lehet azért hagyta volna ott akkor, amikor az
államvizsgájára készült és  kérte, hogy fogadjanak örökbe egy gyermeket...
Ilyen gondolatokkal marcangolta önmagát. Lemondtam az anyaságról  gondolta
tovább , és lehet , hogy John Dórával van,  s kitudja mióta!?Szinte hazáig
rohant, otthon lerogyott a kanapéra és csak sírt, miközben várta a férfit.
De lehet tévedek , vigasztalta magát,    lehet, hogy rémeket látok, mondta
szinte hangosan magának. Aztán újra visszazuhant a bizonytalanságba és azon
tűnődött, mi van, ha minden átélt élménye hazugság volt John részéről? Nem
ismerte a férfiakat, de gyakran hallotta , hogy balga dolog megbízni bennük,
ösztönlények,  hazudnak a legtöbb szélhámos. Ki tudja?  Mégis a szíve azt
súgta , John nem olyan, mint amilyennek lefestették neki a férfiakat.  Várta
Johnt, de nem jött. Éjfélkor Anna lefeküdt , de előtte hozott egy döntést.

Másnap bement az óráira , elhatározta csak az óráira figyel. Szerette
hívatását és volt kellő lelki ereje , hogy magánéleti problémáját az
osztálytermen kívül hagyja. A tanítványai szerették és ő is szerette a
gyerekeket, akiket  tanított Élete első osztálya volt,  harmadik osztályos
gyerekekkel.
Hét óra negyven perckor  telefonhoz hívták,  John kereste. Amikor meghallotta
a férfi hangját , Anna egész testében megremegett.
- Kérlek ne haragudj, az este váratlanul visszahívtak ügyeletre, nem tudtalak
elérni, de ma délután megyek. Ne aggódj Angyalom, nincs semmi baj-
Anna hallgatott.
- Itt vagy még?
Igen, de mennem kell, órám lesz  hangzott Anna határozott válasza
- Szeretlek! mondta John.
Anna letette a kagylót , először fordult elő, hogy nem mondta, én is
szeretlek. Nem, mert soha nem mondott olyant, amit nem érzett.
Most minden zavarossá vált benne.

Amikor a tanterembe lépett, tudta el kell felejtenie néhány órára ami tegnap
délután történt.


    11.

HERVADÓ VIRÁGCSOKOR

John délután ahogyan ígérte  egy gyönyörű virágcsokorral rohant Annáékhoz.
- Nagyon sajnálom, hogy tegnap nem tudtam jönni, Kirohantál az orvosi
szobából , pedig kértem, hogy ülj le.
- Értem! Szóval én vagyok a hibás!
- John megfogta a lány kezét.
- Az Istenre kérlek, ne veszekedj velem! Vádolsz , sértettnek érzed magad,
pedig semmit, de semmit nem követtem el! Mi nem veszekedhetünk!
Anna elhúzta a kezét.
- Nem játszom én a sértettet, de amit láttam megdöbbentett, és fájt.
- Mit láttál? Hogy Dóra átkulcsolja a nyakam . De az Isten szerelmére Anna ,-
évekig együtt éltem Dórával.
- Ez elég, és feljogosítja ilyenre?
- Milyenre?- csattant fel John.
Annát hirtelen végtelen nyugalom szállta meg,
- Gyermekkorom jól ismered John, már akkor elhatároztam , hogy én egy békés
életet fogok élni, hogy mindent megadok majd a férjemnek  és a
gyermekeimnek, mindent, amit én nem kaptam meg!  Soha nem mondok hamis szót, 
de ha megtévesztenek, bármennyire fájni is fog  elmegyek onnan ...
Megfogadtam magamnak, ha férjhez megyek, soha nem fogok elválni!
- Hol itt a gond? Én se akarok elválni !Micsoda butaság ez Kedvesem!
Két hónap múlva összeházasodunk!
- A házasság komoly dolog, nekem egy életre szóló szerződés, inkább úgy
mondanám szövetség!
- Igen az! Így házasodna az emberek, s aztán évek múltán elválnak. Ezért nem
házasodtam én se össze Dórával, mert úgy láttam válással végződne.
Anna egy pillanatra megingott.
- Ha mi barátok maradnánk a jövőben ,- soha nem csimpaszkodnék a nyakadba,
soha John!
John elnevette magát.
- Látod, ezt el is hiszem, ebben biztos vagyok!
Dóra vagány nő, nincs ebben semmi rossz!
Annát szíven ütötték ezek a szavak és visszavágott:
- Igen, nem vagyunk egyformák. Lehet mégis Dórát kellene feleségül venned,
jobban illik hozzád, mint én!
John elkomorodott.
- Dóra nemrég vált el a férjétől és most állást keres. Megkért segítsek neki.
Megígértem, hogy segíteni fogok , ezért ugrott a nyakamba, Nem tudom miért
látsz ebben elítélendő tettet?
- Nem ítélem el! Nincs jogom hozzá!Csak annyit mondtam, én nem tennék ilyent,
s mert neked ez tetszik, úgy gondoltam, talán Ő illik  hozzád.
- Ha te mondod, biztos így van! Szóval azt javaslod, vegyem Dórát
feleségül.
Anna Johnra nézett, végtelen szomorúsággal a szemében.
- Semmit nem javaslok! Csupán arra kérlek, váljunk el most egymástól
békességben . Én megőrzöm szerelmünk emlékét.
- Ez a végleges döntésed?
- Igen. Nem tudnék bizonytalanságban élni.
John felállt, a nőre nézett, akit annyira szeretett, akivel az életét akarta
leélni, és aki épp most küldte el egy félreértés miatt. Hirtelen haragot
érzett, de ahogyan nézte Annát és látta falfehéren , megtörten,  hirtelen
támadt haragja elszállt, és helyére soha el nem múló szeretet költözött.
.
Az ajtóhoz lépett és eszébe jutott , hogy egyszer már állt így az ajtó
előtt, de szívére hallgatva visszalépett, De most ki kell lépnie az ajtón,
időre van szükségük, nem neki, de Annának igen.
- Anna!-  fordult vissza John, minden kapcsolat alapja a bizalom!
Akik szeretik egymást, bíznak egymásban. 3 évig tanultál , távol voltál
tőlem, én bíztam benned!
- Én is benned John!  Ha te láttál volna hasonló helyzetben engem, mit
gondolnál!? Mit éreznél?
Ha tudnád milyen örömmel mentem hozzád, én akartalak meghívni vacsorázni,
tegnap kaptam meg az első fizetésem.
- Sajnálom, nem érzem magam bűnösnek. Te fújtad fel a dolgot.
Most veszekedtünk másodszorra!
- Nem, csak tisztázni  akartam a helyzetet. De ha veszekedésnek nevezed,
biztosra veheted , harmadik nem lesz!
Anna ezt úgy értelmezte, hogy John elfogadta a válásukat.
- Akkor most elmegyek, jó éjt kívánva.
- Neked is ezt kívánom John!

Miután John becsukta maga mögött az ajtót, Anna halkan suttogta: Ennyi volt!
Vége! Isten veled drágám!Légy boldog, szívből kívánom!
Gépiesen levetkőzött és lefeküdt. Nem jött álom a szemére, arra gondolt,
tegnap még várta Johnt ,de már soha többé nem várhatja. Elment, kisétált az
életéből. Mint egy film , lepergett előtte az együtt töltött évek
feledhetetlen boldogsága. Néha felzokogott.
Amikor reggel felébredt első gondolata John volt, Belé hasított a fájdalom ,
mert tudta , hogy életének egy új fejezetéhez érkezett, melyben nem lesz ott
a szeretett férfi, de azt is érezte a szívében, a gondolataiban mindig vele
marad.

   Anna elmondta nevelőanyjának, hogy szakítottak , aki nagyon megdöbbent a
hallottakon, és vigasztalni is próbálta nevelt lányát.
Amikor Anna édesapja is értesült a történtekről , leutazott hozzájuk. Anna
örült apja érkezésének, aki csak néhány napig maradt. Anna igyekezett
megnyugtatni édesapját, hogy ne aggódjon érte. Munkahelyén szerették, főnöke
egykori tanára volt és ismerve szakításuk történetét rengeteg munkával bízta
meg egykori tanítványát, hogy elterelje figyelmét arról a fájdalomról,
mellyel Annának meg kellett küzdenie.
Anna egy ideig várta, hogy John telefonon felhívja, vagy levelet ír neki,
annyira szerette volna ,-ha szerelmük nem így fejeződött volna be, hiszen el
se búcsúztak egymástól.
John pedig nem értette,hogy miért nem kap választ levelére. De Anna azt a
levelet nem kapta meg.
Nevelőanyjával sokat beszélgetett  , aki azt mondta neki:
- Hidd el kislányom  idővel megérted miért így történt.
- De nagyon fáj, most is nagyon szeretem!
- Megértelek, a fájdalom idővel elmúlik.
- Úgy érzem, ez a fájdalom soha nem múlik el!
- Ha nem is teljesen, de háttérbe szorul majd, mert az élet mindig hozni fog
eléd újabb megoldandó feladatot.
- Csak ne fájna ennyire!
- Ne állj ellen a fájdalomnak, ha kell, sírd ki magad. Tudom kislányom  ez
egy gyász, valami meghalt, valaki elment, aki él, de neked még sincs már,
így érzed.
- Igen, elveszítettem őt, pedig nem ezt akartam, csak megrendült a bizalmam.
- Soha nem veszítjük el azt, akit igazán szeretünk!
- Ehhez hasonlót Ő is mondott nekem. Nekem még sokat kell tanulnom, tudom.
- Sokat kell megtapasztalnod gyermekem, és a megtapasztalás sok fájdalommal
is járhat. De maradj mindig ilyen tiszta, amilyen most vagy, ne törődj azzal,
ki mit mond. A te belső törvényed legyen az iránytűd.
Anna nem felejtette el ezeket a szavakat, sokszor visszacsengtek későbbi
életútja során. A belső iránytűje vezette, nem tudott megalkuvóvá válni.


  12.

MUNKATERÁPIA

John is a munkába temetkezett. Nem értette, hogy Anna miért nem válaszol a
levelére és azt sem, hogy miért szakított vele. Orvos kollégájának, aki a
legjobb barátja is volt egyben  mondta:
- Egy ilyen intelligens nő, hogyan szakíthat meg egy szeretetteljes
kapcsolatot azért, mert Dórával látott, aki épp a nyakamba ugrott.
Nem tettem semmit,, még gondolatban sem csaltam meg, annyira szerettem és
szeretem ma is. Ha azért hagy el, mert nem lehet gyerekünk, azt megértettem
volna! De így nem tudom megérteni! Hány feleség tud férje hűtlenségéről de
mégsem válnak el.
- John! Anna egy nagyon érzékeny nő. Sok szenvedésen ment át gyerekként, s
ahogy én látom  Ő benned teljesen megbízott , és szerelmét semmi se igazolja
jobban, mint annak a ténye, hogy nem hagyott el, amikor megmondtad, hogy nem
lehet gyereketek. Lemondott az anyaságról, csak hogy veled élhessen.
- Erről beszélek én is!
- Anna a szeretetet, a szerelmet csak tisztán tudja megélni, úgy, hogy
nincsenek titkok, elhallgatások.
- Én nem titkoltam semmit előtte!
- Nem így van barátom! Nem mondtad el, hogy Dóra felkeresett már korábban is.
- Ez igaz, de nem tartottam lényegesnek,  csak mint kollégán próbáltam
segíteni.
- Ezzel nincs is semmi baj, de el kellett volna mondanod Annának.
John hallgatott, és gondolatai Annánál jártak. Minden sejtjében ott él,
ahogyan gyereklányból nővé lett mellette, szinte látta egykori kislányos,
tétova mozdulatait, mely szeretettől  ragyogott, érezte az inkább csak
puszikat, melyek lassan értek csókká. Én tanítottam meg, gondolta magában, én
vezettem be a szerelem titokzatos világába és most minden elveszett, és
ezeket a szavakat hangosan mondta ki,  s akkor tért a valósághoz ahogy
kimondta a szavakat, és nézett a barátjára .
- Ne haragudj, nagyon megzuhantam  , nem tudom mit tegyek , nem szerettem így
még nőt és nem is fogok!
- Tudni fogod, hogy mit tegyél! Tedd félre a kemény  férfi egódat!
John  kesernyés mosollyal nézett Bandira
- Büszkeség? hiszen írtam levelet neki, de válaszra se méltatott!
Bandi felállt és John elé lépett.
- Ezen csodálkozol?
- Igen!
- Én meg rajtad! Levelet írsz, ahelyett  hogy személyesen elmennél!
- Igazad van! Azt hiszem kezdem elveszíteni az eszem.
Még ma elmegyek hozzájuk!
Helyes! Indulj ne várj tovább, ne szenvedtesd Annát és magad se barátom!


AMIKOR KÉT SZÍV EGYET AKAR, DE AZ ELME KÖZBESZÓL


John sietős léptekkel indult Annáékhoz.   Dórával találkozott útközben.
- Szia - hozzád igyekeztem John.
- Akkor kísérj el egy darabig, virágot akarok venni.
- Annához igyekezel?
- Eltaláltad!- hangzott kurtán a válasz
Dórával együtt ment a virágüzletbe, és amikor kiléptek az utcára Anna épp
ott állt.
- Sziasztok!- köszönt  Anna a kilépőknek ,és indult volna tovább, de John
megszólalt.
- Kérlek várj! - szólt John,  és Annához lépett.
- Hozzátok igyekeztem éppen, beszélni szeretnék veled.
Csak este leszek otthon,- hangzott Anna halk válasza, miközben könnyeivel
küzdött, nem akarta , hogy John lássa, és főleg azt nem, hogy Dóra.
- Kérlek hívj fel, amikor neked megfelel, nagyon fontos, beszélnünk kell! S a
virágot nyújtotta Annának,- neked akartam vinni.
- Ne haragudj, de sokára érek haza, inkább tedd vízbe , kár lenne értük.
- Értem, s azt is, hogy miért nem válaszoltál a levelemre.
- Nem kaptam levelet!-s egy kövér könnycsepp végiggördült a lány arcán. John
meglátta. De mielőtt bármit is szólhatott volna, Anna sietve távozott.
Dóra tudta már, hogy valami nagyon nincs rendben köztük, befelé mosolygott,
arra gondolva, persze, hogy nem kapta meg azt a levelet! Majd Johntól
megkérdezte, hogy mi a probléma közöttük.
John elmondta szakításuk történetét, és Dóra rafinált módon próbálta a
férfit Anna ellen  fordítani.
Talán sikerült is , de csak estig, mert amikor John lefeküdt Annára gondolt,
maga előtt látta könnyes arccal, és tudta, hogy igazat mondott, nem kapta
meg a levelét. Tudta, hogy a lány gyűlöli a hazugságot és eszébe jutott
amikor arra kérte, hogy mindig legyen őszinte hozzá.
Istenem! szegény drágám! sóhajtotta John, már Anna szemével látta  a
történetet, és átérezte Anna fájdalmát.
Azonnal megyek ha hív - mondta magának, nem lehet ilyen szörnyű félreértés
közöttünk.
Aztán azon töprengett, hol lehet a levél, ajánlva adta fel, valakinek át
kellett venni!
Akkor jutott eszébe, hogy Dórát kérte meg, hogy adja fel a levelet, mert
ügyeletes volt akkor, és nem akarta másnapra halasztani a levél feladását.
Majd a fejéhez kapott.
- Hogy lehettem ekkora ökör!?- Felhívta Dórát, rákérdezett a levélre, aki azt
állította, hogy feladta a levelet. De John érezte, hogy nem mond igazat, és
arra gondolt mekkora különbség van a két nő között!
Szinte semmit nem aludt ezen az éjszakán, Annára gondolt, ahogy a lány is
őrá. Szívüknek közös volt a vágya.
Anna is forgolódott az ágyában, feldúlta, hogy újra együtt látta Dórát
Johnnal. A látott kép megerősítette korábbi gyanúját. Elhatározta nem hívja
fel telefonon Johnt, ha menni akar elengedi..
Évek múltán értette meg, hogy abban a pillanatban vált szeretete önzetlenné,
mert képes volt elengedni a férfit, akit nagyon szeretett, igaz téves volt
az elképzelése, de ezt akkor még nem tudta.
John is vívódott magával, nem értette, hogy Anna miért nem keresi, s arra
gondolt, hogy meggondolta magát az ő angyala, talán mégis erősebb az anyaság
utáni vágy benne, mint az iránta érzett szerelme.
Mindketten a munkába temetkeztek, és a múló napokkal úgy érezték ez a sors
akarata.


    13.

BELSŐ  HARC

  Anna a munkába temetkezett. A nappalok még csak elteltek, de az esték
fájdalmasak voltak számára, és a hétvégék is. Gyakran kora este lefeküdt,
becsukta szemeit és felidézte Johnnal töltött boldog éveit.
Barátnője gyakran meglátogatta , szerette volna felvidítani   . Jól ismerte
Annát, tudta, hogy mosolya mögött mély fájdalom húzódik meg, amit kifelé nem
akar mutatni.
Egy alkalommal elhívta Annát cukrászdába. Annának semmi hangulata nem volt
hozzá, de nem akarta megbántani barátnőjét, így aztán kapta magát,
átöltözött, és a két fiatal nő elindult. Vica csak útközben mondta meg, hogy
hova is mennek, Anna meglepődött.
- Nem erről volt szó Vica!  Ez egy táncos hely.
- Igen az!  rád fér   ! Hidd el nem temetkezhetsz  el fiatalon! Az élet még
sok örömet tartogat számodra, ha nem zárod be  magad előtt az ajtót!
Aggódom érted, nagyon lefogytál! Ez így nem mehet tovább!
Anna arcán különös mosoly jelent meg
.- Szeretem  Johnt! Megérted?
- Igen, de te akartad, hogy így legyen, elküldted!
- Elengedtem , mert úgy éreztem, szereti még Dórát
- Harcolnod kellett volna!
- Soha  Vica, soha! Szeretem, nem érted?
- Éppen ezért!
- Én másként látom! Elengedem bármennyire fáj, mert azt akarom, hogy boldog
legyen! Ha Dórával, ha mással, csak boldog legyen!
- Az a más nem lehetnél te?
- Lehetne, ha így akarná, s akkor tudná mit kell tennie!
- Talán igazad van, nem is tudom, de megérkeztünk s kélek próbáld meg egy kis
időre elfelejteni, és jól érezni magadat.
Anna mélyen sóhajtott,  és beléptek az étterembe.
Asztalhoz ültek , kávét, sütit kértek,  beszélgettek. Kellemes zene szólt
néhány pár táncolt, Anna szeme fátyolos lett, Johnra gondolt, s hogy mennyit
táncoltak együtt. A sírás kerülgette, amikor egy fiatalember felkérte
táncra. Gépiesen felállt, és elkezdtek táncolni.  Bemutatkozott Annának, és
valamit kérdezett tőle, Anna akkor nézett az arcára.
Olyan magas, mint John , gondolta magában, és hirtelen szédülés fogta el.
Kérte a férfit, hogy kísérje vissza az asztalhoz, és elnézést kért.
Szinte leroskadt a székre.
- Vica, ne haragudj de szeretnék hazamenni.
Barátnője látva Anna sápadt arcát , azonnal felállt, és mondta:
- Dehogy haragszom, te ne haragudj, nem jó ötlet volt ez tőlem.
- Nem a te hibád, tudom csak segíteni  akartál nekem. Csak szavakkal mondom,
hogy elengedtem, de valójában nem tudom elengedni.

   Vica a kapuig kísérte Annát, átölelte és ennyit mondott:
- Talán azért nem tudod elengedni , mert nem kell elengedned. Anna, próbálj
meg vele beszélni, akkor biztosan tudni fogod, hogy mi a helyes. Annyira
szeretett ő téged, lehet arra gondol , hogy te gondoltad meg magadat. Nem
tudod elengedni, mert nem zártátok le, elvarratlanok a szálak.
Anna Vicára nézett, és átölelte.
- Annyiszor gondoltam én is erre, Meg kell próbálnom még egyszer lehet
mindent félreértettem.
- Tedd meg Anna és ne halogasd!

   Anna lefekvés előtt a tükörbe nézett. egy sápadt, meggyötört arc nézett
vissza rá. Ez nem mehet így tovább,- mondta magának.
Beszélnem kell Johnnal. Azt mondta levelet írt, de hol az a levél, és mit
írt benne?Eszébe jutott, hogy egyszer John azt mondta: az elme kételkedő, de
a szív bizalomban él, s azt is mondta, aki szeret, az nem ismeri a félelmet.
Igen, én szeretem, tehát félre a büszkeséggel, a félelemmel, holnap délután
bemegyek a klinikára hozzá, látnom kell, beszélnem kell vele.
Istenem segíts, Te tudod mennyire szeretem őt! Nem tudom elfelejteni  és
hiszem segítesz nekem, neki, nekünk.


  14.

EGYSZERRE EGYMÁS FELÉ INDULVA

Anna másnap alig várta , hogy vége legyen az óráinak, sietett haza
átöltözni. Épp indult volna a klinikára Johnhoz , amikor kopogtak. Az
ajtóhoz sietett és kinyitotta,  John állt előtte.
John látva, hogy Anna indulásra kész ennyit mondott, miközben valami
összeszorult a mellkasában, ahogy látta mennyire  lefogyott.
- Lenne számomra néhány perced?
- Természetesen, gyere, ülj le!
- Nem akarlak feltartani, látom menni készülsz.
- Igen ! Életem legfontosabb beszélgetése előtt állok John!
- Csak néhány percet kérnék, ha lehet.
Anna Johnra nézett, olyan szeretettel, hogy azt nem lehetett nem észre
venni.
- Hozzád  készültem!
A férfi szeme könnyes lett, ahogyan Annáé is., és átölelték egymást. Annából
feltört a zokogás.
- Ne sírj Angyalom, kérlek ne sírj. Hibát követtem el, már tudom, a levél
feladását Dórára bíztam, mondhatom címeres ökör voltam.
Anna könnyfüggönyén át nézte a szeretett férfi arcát, és érezte, hogy igazat
mond.
- Hiszel nekem? Nem volt köztünk semmi, sőt amióta együtt  éltünk nem volt
más nő az életemben!
- Hiszek John! S ha volt is köztetek valami, azt is megbocsátom. Itt vagy és
egyszerre indultunk egymás felé, ez nekem mindent elmond, mindent szavak
nélkül is .John átölelte Annát, majd felemelte.
- Szeretlek Anna mindennél és mindenkinél jobban!  Ezek a félreértések engem
is megviseltek és megkérdőjelezték , hogy valóban szeretsz -e engem. Bocsáss
meg érte!
- A Szeretetünk próbára lett téve John!
- Te kis filozófusom!
- Nem vagyok filozófus, de gyerekkorom óta ismerni akartam a Szeretetet, nem
azt amit gyerekként megtapasztaltam, hanem azt a szeretetet melyről te
beszéltél nekem,de úgy látom nehéz megvalósítani itt a földön.
- Nehéz Angyalom, de nem lehetetlen !Mi megvalósítjuk egymás felé Kedvesem!
Anna szeme a régi fényében ragyogott.
- Olyan boldog vagyok Drágám! Azt hittem elveszítettelek!-
- Anna! Soha nem veszíthetjük el azt, akit valóban szeretünk, soha!
- Még akkor sem, ha meghal?
- Akkor sem, felelte John,  miközben mélyen Anna szemébe nézett, De ne a
halálról beszéljünk, hanem az életről, és az előttünk álló esküvőről!
- Nem mondtad le?
- Hogy tehettem volna?
Mert azon az estén elmentél!
- Mert időre volt szükséged, úgy láttam akkor. A meghívók is elkészültek.
- Szóval te tudtad, hogy mégis lesz esküvő?
- Bíztam benne, bíztam szeretetünk, szerelmünk erejében.
- S én mennyit imádkoztam Istenhez John!
- Igen, "ahol ketten kérnek a nevemben".....
Tehát te is imádkoztál!
- Te kis finoman vallatóm! Igen , imádkoztam.
- Anna! lelkünk már akkor ismerte egymást, mielőtt a földre leszülettünk
volna.
- Mióta érzed így?- kérdezte Anna , és nézte a férfi átszellemült arcát.-- -
Tizenhat éves korod óta, amikor először megláttalak a klinikán, és mélyült
bennem ez az érzés a beszélgetésein alatt,és amikor az enyém lettél már
biztosan tudtam, hogy így is van.
- Isten egymásnak teremtett bennünket John, szeretlek, végtelenül szeretlek!
- Én is téged életem gyönyörű Angyala!
...........................................

SODRÁSBAN  -   UTÓSZÓ...

Annának és Johnnak gyönyörű esküvőjük volt. A mézesheteket Olaszországban
töltötték.
Közös otthonukat, melyet John már korábban megmutatott Annának, együtt
rendezték be.
Anna John mellett élve értette meg a szeretet lényegét. Istenben vetett
hitük, mellyel gyermekért imádkoztak, meghallgatást nyert . Házasságkötésük
negyedik évfordulójára Anna gyönyörű fiúgyermeknek adott életet. Boldogságuk
kiteljesedett, szeretettel nevelték  féltve őrzött kincsüket, s Anna arra
gondolt, hogy egykor a kicsi John apja nyomdokaiba lép.
Amikor a kicsi John  ötéves lett , Anna súlyos beteg lett . Egy délután
Johni apja jelenlétében átölelte édesanyját, és ezt mondta:
- Ne félj anyukám! Gyorsan megnövök, orvos leszek, és meggyógyítalak téged!
Anna könnyes szemekkel átölelte kisfiát.
- Tudom gyermekem, és megvárom , hogy orvos legyél, de addig is tudsz
gyógyítani engemet, azzal az erővel, ami a szívedben van.
S az az édes gyermek értette, hogy anyja miről beszél., átölelte anyukáját
és ennyit mondott:
- Szeretlek anyukám!
John hozzájuk lépett és átölelte azt a két embert, akik értelmet adtak az
életének, a feleségét és a kisfiát. Anna napról-napra jobban lett és John
egy este , vacsora közben örömmel mondta:
- Júniusban a tengerpartra utazunk!
A kicsi John apja ölébe pattant, Anna John mögé állva mondta:
- Csodálatos vagy drágám! Én vagyok a Föld egyik legboldogabb felesége és a
legboldogabb édesanya!
- Gyere te is az ölembe  legboldogabb feleség!- mondta vidáman John.
Annának nem kellett kétszer mondania. kisfiúk mögé ült, szeretett férje
ölébe, és John mindkettőjüket átölelte.
- Köszönöm Istennek, hogy ti vagytok nekem, - mondta meghatódva John.
Este, amikor lefeküdtek, John Anna fülébe súgta:
- Tudd, én vagyok a Föld legboldogabb embere, két angyalt adott a Jóisten
nekem!Átölelték egymást, érezve mindketten, hogy szerelmük elkíséri őket a
halálig.
A csillagok beragyogtak az ablakukon,  s elnézték azt a két embert, akit az
szeretet összekötött testben és lélekben,- örökre.

Vége.

 ******************************
7. MIKULÁS MIKULÁS

VERSEK GYEREKEKNEK ÉS FELNŐTTEKNEK

TÓTH KATALIN: Mese a Mikulásról.

Erdő mélyén farakás
ott lakik a Mikulás.
Piros arca, mint a kalács,
szakálla mint a faháncs.

Ne lesd meg a Mikulást,
rajta varázsos palást.
Úgy látsz át a süvegén,
mint az ablak üvegén.

Puttonya fél vagon,
szánja vihar a havon.
Éjszaka ne tekints,
meglesz reggelre a kincs.




.............................................

NAGY VENDEL: Mikulás, Mikulás...

Mikulás, Mikulás,
Csudálatos
Látomás.
Rőt ruhája

Piros bodor,
Ősz szakálla
Fehér fodor
Édes, puha
Vattacukor
Hajlott hátán
Teli puttony,
Csizmája kopog,
Talpa alatt
Friss hó ropog.
Versért, dalért
Cukrot ad.
Ajándékot
Osztogat.
Imádságért
Simogat.
Szánkó szárnyán
Libben Ő,
Jövőre is
Újra jő

SZEKSZÁRD,   2016.   DECEMBER  6. -  MIKULÁS  NAPJÁN
..................................................

CSOMOR HENRIETT : Miki - miki mikulás

Havat hozott nagyszakállú miki- miki mikulás.
Nagy hasát kéménynek támasztja,
hogy meglesse, mit csinálsz.

De te még nem alszol.
Szobádban szanaszét játékaid.
Kisvasút sem parkol alagútjában.
Rossz vagy, Zselyke lányom.
Rakoncátlan vagy egész évben.
Ajándékod visszaviszem.
Legnagyobb virgácsot csizmádban hagyom.
Havon Rudinak, a rénszarvasnak fázott
mezítelen patája.
Megcsúszott s rúgott egyet.
Ajándékod kéménybe esett.
Így kaptál véletlen ajándékot,
A miki- miki mikulástól.

2014. december 4

……..............................…..

Nagy Vendel: Hoooo hoooo hoooo

Hoooo hoooo hoooo,
megjött már a Télapó!
Messze Lappföldről csengő
szánján érkezett.
Ablakodon elegáns ruhájában
bekopogtatott hozzád.
Engedd be, fogd meg öreg kezét.
Mondj neki verset, mesét.
Megszeppenve állsz előtte,
mozdulni sem mersz.
Csak a nagy játék mackód
mögé bújsz.
Nagyszakállú bátorítón simogatja
szöszke fejedet.
Jövőre újra eljövök hozzád, addig
légy jó, s szófogadó.
Hoooo, hoooo, hoooo,
elment már a Télapó.

2015. december 6.

.........................................

MIKS  MÁRIA: MIKULÁST VÁRVA...

Annyiszor vártam már
és annyiféleképpen,
- mindegy, hogy magamért,
vagy mások miatt éppen -,
egyre csak várakoztam
beléritkult hajjal,
éveim margójára
kisodródott jajjal.
******************************
8. HAZAI TÁJAKRÓL - NAGY VENDEL   VERSEI


AZ AZÉRT JELENT VALAMIT...

NAGY VENDEL: HANGULATJELENTÉS

Az  azért jelent valamit,
hogy saját előadásomra
kell vennem jegyet,
hogy beengedjenek,
s  minden karácsonyra papucsot kapok,
hogy tudjam a  helyem,
akár a  Nagyok,
és évekig küzdök a  falkavezérségért
eleve reménytelen  vagyok.
az azért már jelent valamit,
nézd meg a  Földet,
a  gömb a  legtökéletesebb forma,

bár kicsinkét ferde,
középen kissé megnyomva.
ne törekedj a  tökéletesre,
soha nem érheted el,
csak mindig a  jóra,
járjon az agyad egy rugóra,
akár a  hatköves óra,
felfelé mutasson a  mutatója.
van aki eltolja a  reggelt,
vica- verza, oda - vissza,
mondták rá, megállítja az időt,
hithű kommenista.
ma is áll még ez a  rigmus,
bár már építjük a  vadkapitálizmust.
mégis van téli, s  nyári időszámításunk.
én énekelek magamnak,
jó társasága vagyok én önmagamnak,
az ének a  lélek hangja.
akik bánatukban is dalolnak,
duplán imádkoznak.
az azért jelzés lehetne,
hogy faképnél hagytam a  főnökömet,
mint felesleges holmit,
nem tudtunk együtt gondolkodni.
s  végső elkeseredésemben
Földbe vertem egy nagy karót,
Bele döftem a szívébe.
Átszúrtam  a Föld szívét,
Elkalapáltam a végét.
Ki ne húzhassa senki sem,
Maradjon bűnös testében.
Nyughasson békében.
Így van ez!
- Mondja a sznob -
Tegnap is
Így volt!
Mikor elfogyott,
Akkor nem volt.
a  dolgokat csinálhatja bárki,
de megszületni és meghalni
helyettem nem tud akárki.
s  ez már jelenthet bármit.

2016.   november 11.
................................................

NAGY VENDEL: HÓSZAKADÁS

Szakad a hó,
szalad a  ló.
havas fák ölén,
siklik a  szánkó.
roskatag felhőkből
párnáját rázza
Holle anyó.
mindent beborít  a
pihés  hótakaró.
szunnyad alatta
egy  téli manó.
hólepte fák alatt
oson az álom,
didergő árnyékom
lábait himbálva
ül egy faágon.

2016.  november 17.
....................................................

NAGY VENDEL: AZ ÉN UTAM...

Az  én utam, az én sorsom,
messzire visz,
messze vándorolok.
az úton mindenki elfér,
egymás után a  nyomon,
mégis nagy a  tülekedés.
a  csúcsra mindenki felérhet,
ha hagyják,
ha akarják,
ha hagyom,
ha igazán akarom.
Bármit is állítanak rólam
Nem igaz.
Ha mégis kiderül
Hogy igaz,
Akkor azt kimagyarázom.
Jó híremet vigyázom
Nektek elárulom,
A dolgokat nem értem,
De megmagyarázom.
Néha azt remélem.
Összecsapnak  mellettem
Jó és rossz szellemek,
Fejem felett vonulnak
Fekete fellegek.
Ti értitek ezeket ?
Mindenféle emberek
A világból
s  jó volna ha elolvasnátok
néhány  NAGY VENDEL  verset
csupán a  javából.
rám kiabálnak páran a  kortársaimból,
te mész borért,
nem te következel  még.
még nem,
most nem,
már nem.
kritikusaimnak mondom,
nem figyelem ki mit gondol,
vagy hangosan rikoltoz,
csinálom a  munkám,
ez a  dolgom.
elvetem a  magot,
meglátjuk mi lesz belőle,
virág e  vagy gyom.
most talán többen
felugrálnak   a  rádiótól.
a  kútmérgező nem piszkít
egyenesen a  kútba,
csak a  kávájára,
aztán belerúgja.
minden esetre,
elkezdtem árulni
temetésemre a  jegyeket,
elkerülve a  csődületet.
ingyért meg sem halok  nektek,
létem drágán adom,
mert hát ripacs vagyok.
s  lassú, andalító zenével
elindul velem a körmenet,
S megrengetem a hegyeket,
akár egy eszeveszett.
van számodra még egy ajánlat,
az élet csak paródiája a  halálnak.

2016.  november 18
.................................................

NAGY VENDEL:
KATALIN KOPOGTAT - VIRÁGOT KATÁNAK...

Névnapodra

Kopogtat reménnyel
   szívemen-e név,
Angyali csengése
   elbűvölt már rég.
Terád gondolok
   e szép szót kiejtve,
Arcodat idézem
   minden  este,
névnapodat lesve

…………...............……

KATICA, KATICA...
KATA, KATINKA ÉS KATALIN
KATALINKA  ÉS  KALINKA..
KÉTI ÉS KETRIN, ÉS KATYÚSA...
…………………

KATICA, KATICA,
karmoljon meg a  cica.
cérnán pamut gombolyag,
hat cica
százfelé szalad.
gyöngy fogak közt
kacaj fakad,
gurul mint a  karika.
párta helyett menyasszony koszorú,
félre a  bánat,
félre a  bú.
hintó előtt  paripa,
indulj  a  bálba,
boldog  lány
a  KATICA.

ÖRÖMTELJES  névnapot kívánok...: Vendi!

Szekszárd,  2016.  november   25.

MEGSZÓLALOK MŰVÉSZETI MAGAZIN
http://megszolalok.blogspot.hu
******************************

9. KARÁCSONYI TÖRTÉNETEK

Varga Katalin: Angyalka

A park fáira csillogó, fehér leplet lehelt a tél. Fázósan húztam össze
magamon a kabátot. Hirtelen meghallottam a hátam mögött egy kedves
hangocskát. Világoskék ruhácskában egy kislány állt előttem. Hosszú, fürtös,
szőke hajában olvadoztak a hópihék.
- Várod a Karácsonyt? - kérdezte.
Igennel válaszoltam, aztán megkérdeztem tőle.
- Nem fázol kabát nélkül?
Ő csak mosolygott.
- Tudod, én onnan fentről jöttem- mutatott a sötét háztetőkön ülő felhők
felé.
- Szeretetet hoztam az embereknek, s ha ti is szeretitek egymást, engem
megmelegítenek ezek az érzések.
Arcocskája kipirult, csillogó nagy, kék szemeivel rám nézett, s folytatta.
- Sohasem volt még nagyobb szükség a szeretetre, mint most.
Meghatódtam a szavaitól.
- Akarod, hogy a Védőangyalod legyek,? - kérdezte hirtelen.
De mire válaszolhattam volna, ő már messze járt. Éppen egy hajléktalanhoz
ment oda, aki az egyik padon feküdt a dermesztő hidegben.
De búcsúszavai még sokáig a fülembe csengtek.
" Ne várj nagy dolgokat életedbe.
Kis hópelyhek az örömök. "
Elgondolkodva folytattam utamat. Megtörtént-e az valóban, aminek az előbb a
részese voltam? Elhinné- e valaki is, ha elmesélném, mi történt velem az
előbb?
Láttam a rohanó embereket, a nagy csomagjaikkal. Hallottam a sok dudáló
autót. Közömbös arcukat látva arra gondoltam:
Minden embernek szüksége  lenne egy ilyen angyalkára.
Hiszen a szeretetet nem pénzben mérik.
…………….................…………

Varga Katalin: Hol van a Karácsony?

December 23-án délelőtt  Rudolf és a többi rénszarvas békésen ropogtatták az
illatos szénát az istállóban. Készültek a másnapi nagy útra a Földre.
Amikor Télapó bejött hozzájuk, látták rajta, nincsen jó kedve. Szomorúan
simogatta meg kedvenc szarvasai fejét
Jaj   kedveskéim, minek is megyünk mi le az emberek közé? Hol vannak már
azok a régi meghitt karácsonyok? Arra gondoltam, te Rudolf szarvas
lemehetnél az egyik angyalkámmal még ma körülnézni. Várják-e még úgy a
Szentestét az emberek mint régen?
El is indult hát a legfiatalabb angyalkával Rudolf szarvas a Földre.
Magyarországon, egy nagyvárosban szálltak le a szánnal.,éppen egy
Bevásárlóközpont előtt.
Nagy  nyüzsgés ott. Vásárolták az emberek a  sok, sok drága ajándékot,
aminek nagy hasznát úgysem veszik.
Műzene szólt itt, s a Bevásárlóközpont előtt árulták a drága  fenyőfákat.
Minél drágább és magasabb annál jobb
Voltak itt műkarácsonyfák is, a szivárvány összes színében. A sok  izzó
villogása bántotta Rudolf szarvas és angyalka szemét.
Vajon tényleg igaza lenne Télapónak? – gondolták.
Közben lassan szürkülni kezdett. Benéztek egy Élelmiszerüzletbe  Itt is a
szokásos nagy tömeg fogadta őket. Csak úgy nyüzsgött a sok ember a nagy
kocsikkal, amik  púpozva voltak mindenféle jóval
Egy idős, aprócska  néni állt a Csemegepult előtt. Ismerhette az eladót,
mert szomorkásan mesélt neki éppen
  - Tudja  kedveském, kaptam én nyugdíjat, korábban is, mint máskor. De hát 3
éve már csak a temetőben látogathatom meg a Papát. Vettem is két picike
fenyőfát. Az egyiket kivittem neki, karácsonyozzon ő is.
Aztán eltörött a szemüvegem, újat kellett venni. Jaj milyen drága volt az
is. De hát ünnep van.. .Ezért kérek szépen most egy kis  csirke- szárnyacskát
is, kirántom, lesz belőle finom ünnepi ebéd.
Mondta volna még a nénike, de hosszú volt még a sor mögötte. Többen már
szóvá is tették, minek beszélget az eladó?
Angyalka hallotta a párbeszédet. Amikor a nénike fizetett a pénztárnál,
beletett a szatyrába egy egész grillcsirkét, kenyeret, tejet, kalácsot.
- Boldog Karácsonyt –súgta, s már ott sem volt. Nagy melegség járta át a
szívét. Talán mégsem olyan kilátástalan a helyzet
Tovább siklottak hát. Közben eleredt a hó is. Hallani lehetett, ahogy
néhányan felnéztek a magasba és örömködtek:
De jó, idén fehér Karácsonyunk lesz!
Egy Árvaház előtt vezetett az útjuk. Benéztek hát ide is. A gyerekek az
ablakból nézték a hópelyhek puha játékát. Tervezgettek, beszélgettek. Ki mit
szeretne ajándékba.
Az egyik kisfiú könnyes szemmel hallgatta őket.
- Miért sírsz kis Balázs? –kérdezték tőle?
-  Én otthon szeretnék lenni az Édesanyámmal. Nem is kellene ajándék, csak,
hogy együtt lehessünk. Tavasszal már hazamehetek, rendeződtek a dolgai, már
engem is el tud látni. Ketten leszünk a kicsi házunkat is visszakapjuk. Amíg
Édesapám élt, nagyon szép karácsonyaink voltak ám. – könnyes volt még a
szeme a kisfiúnak, de már mosolyogva mesélt a társainak
- Tudjátok,  mi decemberben mindig kimentünk a ház mögé és volt saját
fenyőfánk. Földlabdával együtt kiemeltük azt vittük be egy cserépben.
Igazi gyertyák voltak, fenyőillat, villanyt sem kapcsoltunk, csak a kandalló
fénye világított.
Édesanyám csinálta a szaloncukrot. Sütött kalácskát, Apró kis ajándékok
voltak, amiket mi készítettünk egymásnak. Zenéltünk, énekeltünk. Jaj de szép
esték voltak ezek. De most? Nincsen már Édesapám. Átmenetileg kerültem ide,
de tavasszal már lesz pénz, van munkája Édesanyámnak. Most nem tud eljönni,
pedig nagyon hiányzik. - sírta el magát újra kis Balázs
- Holnap ünnepség lesz itt, majd meglátod, te is jól érzed magadat-
vigasztalták társai.
Angyalka szemei is könnybe lábadtak.  De érezte azt is, vannak még sokan,
akiknek még most is ugyan azt jelenti a Karácsony, mint régen.
Visszamentek hát Télapóhoz, jelentették, mit láttak. Sokan várják még
Karácsonyt, Télapót a szarvasok húzta szánjával, az angyalkákat.
Legyen hát minden ember szívében, lelkében: SZERETET, BÉKE. Boldog
Karácsonyt mindenkinek!

.....................................................

Ylen Morisot: Angyal apa cipőjében

Korán kellett aznap meggyújtani a petróleumlámpát, délután négy tájban már
sötétedett. A pislákoló fény az asztal közepéről úgy-ahogy bevilágította a
kicsiny szobát. A tűz parazsa rásegített. A nagyobbik lány, alig múlt
ötéves, szorgalmasan etette kukoricacsutkával.
 
Ylen Morisot
A sparhelt platniján az anya kukoricát pattogtatott egy rossz
palacsintasütőben. Szorította a tetejére a lepattogzott zománcú fedőt, és
rázogatta a vason, nehogy megégjenek a szemek.

A gyerekek egyre sűrűbben pislogtak az ajtó felé. A szomszéd házban, az
unokatestvéreiknél, már ott csillogott, villogott a feldíszített fa. Úgy
látszik, ők jobbak voltak, az udvar túlsó felén már járt az angyalka. Az ő
házukat elkerülte. Ide lehet, nem is fog már jönni, nem hoz nekik
karácsonyfát. Akkor hiába készül füzér a pattogatott kukoricából, nem lesz
mire feltenni.

A nagylány, mint mindig, most is aggodalmaskodott.

A húgait látszólag semmi nem aggasztotta. Ültek fenn az ágyon, a
szalmazsákra terített kék lópokrócon, és babáztak. Csutkát bugyoláltak
rongyokba. A négyéves nagyobbik magyarázta a kicsinek, aki még három se
volt, hogyan kell bepólyálni. Mint a Kisjézust.

A fiatal édesanya már félidős volt a negyedik gyerekkel. Remélte, végre fiú
fog születni. Lányok már vannak, de gyerek még nincs, mondta az ura. Az
asszonynak ez a kötelessége. Huszonnyolc évesen négy gyerek nyűge lesz a
nyakán, pedig már ez a három is sok.

Feltette a tálat az asztal tetejére. A lányok mind köré gyűltek. A kicsi
feltérdelt a hokedli tetejére, mert csak így látta a halmot. A két nagyobb
már vehetett tűt a kezébe, szurkálták is bőszen a puha, szivacsos, fehér
szemeket. Versenyeztek, ki fűz fel többet. Amelyik eltört, azt megették.

Mind elfogyott, csak néhány satnya, megégett kukorica árválkodott az edény
alján. Tányérokon összetekeredett kukoricakígyók púpozódtak.

Az angyalka még mindig nem jött.

– Nézegessétek a mesekönyvet! – mondta az anyjuk, mikor megunta a gyerekei
nyaggatását. De a könyv, az egyetlen a házban a kalendáriumon kívül, csak a
legnagyobbat érdekelte. Ajándékba kapták egyik nagynénjüktől az előző
karácsonyon. A lánynak leghőbb vágya az volt, hogy végre tudjon írni.

A húgai visszatelepedtek a tűzhely melletti ágyra babázni. Azon aludt a két
nagyobb, a vézna apróság rácsos kiságya mellett. A szoba másik felén a
szülők ágya homályba burkolózott.

Ebben a pillanatban kialudt a lámpa fénye, sűrű sötétség borult a szobára.
Döbbenten néztek fel a gyerekek.

– Anya, nem látok! Félek! Gyújtsd meg a lámpát! – Vékony, sírós hang szólt a
sarok felől.

Ám ekkor csengettyű hangjára nyílni kezdett az ajtó. A résben megjelent egy
fenyőág, azon egy égő gyertya, majd ahogy tárult egyre nagyobbra a nyílás –
és vele együtt a három tátott száj is –, úgy jött befelé a szobájukba maga a
varázslat: óriási zöld fenyőfa csillogó díszeivel, szaloncukrokkal, apró
csokikkal, szikrázó csillagszórókkal, gyertyák fényébe öltözötten.

De aki mögötte állt, az volt az igazi csoda. Fehér lepelbe burkolózott alak
tartotta a fát a kezében. Az ő karácsonyfájukat!

– Angyal! – rebegte a kicsi.
– Megjött a Jézuska! – így a középső.

A nagy megkönnyebbült. Mégis csak jók voltak!
   Az anya lepakolta az asztalt, helyet adott a fának. A lányok kíváncsian
közelebb óvatoskodtak. Körbejárták az asztalt, számba vették a kincseket. A
három lány ebben a tökéletes pillanatban szent meggyőződéssel hitte, hogy
maga Jézus látogatta meg őket, de legalábbis az egyik angyala.

Ekkor a legnagyobb lenézett, és meghökkent. Számára akkor és ott megrepedt a
varázslat külső máza. Valami oda nem illőt látott.

– Apa cipője! – kiáltott fel váratlanul.
Megrökönyödött tekintetek szegeződtek rá, a bűnös szentségtörőre.
– Ne beszélj butaságot! – szólt rá az anyja.
– De igen!

Testvérei versengve hurrogták le, bizonygatták, mennyire téved. Haragudtak
rá, s ezt éreztették is vele. Buta vagy és rosszindulatú – mondták. – Miért
találsz ki ilyen hazugságot?
Hirtelen kitagadottá vált a saját családjában. Úgy néztek rá, mintha a
szavai fertőznének, ami elől menekülni kell.
A lány nem értette. Rosszul estek neki a szavak. Nem látnak a szemükkel? Ők
nem ismerik fel az apjuk cipőjét? Hisz nekik kell kipucolni majd minden nap!
Sértődötten elhallgatott. Távolabbra húzódott, és leült a székre.
Duzzogásában nem vette észre, mikor hagyta el a szobát a fehér lepedős alak.
Aki az apja volt. Tudta ezt teljes bizonyossággal. Se az angyal, se a
Kisjézus nem lophatta el a cipőt!
Magában dohogott azon, milyen buták a testvérei. Csak az anyját nem értette.
Ő már felnőtt, hogy tagadhatta le? Miért támadt rá, amikor igazat mondott?
A húgai felhőtlen örömmel ujjongtak a fa körül. Megtalálták a csomagokat az
ágak közé rejtve, azokat bontogatták. Zoknikat kaptak, kötött kesztyűt,
sálat, ami egyébként is kellett. Ebben a világban a szükség szava írta az
ajándékozás szabályait is.

Odament hozzájuk, hogy megkeresse a saját csomagját. Cipős dobozban egy baba
feküdt. Igazi, felöltöztetett kisasszonybaba, akinek majd varrhat ruhákat.
Még sosem volt babája.
Megbántottsága szertefoszlott. Nézte az új jövevényt, és csendben
örvendezett. A kicsi sóvárogva nézte.

-  Ti is játszhattok vele – mondta vigasztalóan. – Majd holnap.

Ma még nem osztozik.
Három pár szem ragyogott boldogan.
Sok, nagyon sok év múlva értette csak meg, miért nem lehetett azon az estén
igaza.
******************************
10. HALLGASSUK EGYÜTT...

DR.  KOVATS  GYULA   ZENEI ROVATA
Zenei rovat 4. szám

A zenei rovatunk ezen száma Advent havának tiszteletére született: mind az
ima szövege, mind a zenei aláfestés. A verset valós szituáció alapján írta
Jártó Róza, abban nagybeteg embertársának gyógyulását kéri.
Jártó Róza: Adventi fohász

Uram!
Itt van Advent napja s vár ránk Szerettünk.
Ez egy rossz tréfa volt, s boldogan nevetünk.
Amit eddig megéltünk, amit nem szerettünk,
Dr..Kováts Gyula
Egy csettintés részedről, s elszáll felettünk.

Tudom, messze vagyunk még a sok földi jótól,
A reményt adó, áhított, biztató szótól.
Uram, vegyed életemből, minden kaphatót,
Csak halljam szívből nevetni a szomorkodót.

Még egyszer lássam nevetni csillogó szemét,
Nem vágyva a sírt, az élet adta teherért.
A boldog nevetéstől torzult vidám arcát,
Nem az életért vívott minden napi harcát.

Drága jó Uram! Hiszem, hogy Te megadhatod,
Láttál-e nála jobbat, ki életet kapott?
Mért’ méred vállára a súlyt bőven, marékkal?
Míg nála rosszabbak nem kapják rossz szavakkal.

S bocsájtsd meg nekem ezt az esdeklő imát,
De őt ne szenvedtesd, szépítsd meg alkonyát!
Hagyd, hogy érezze, szép napod melegét,
Nem hagytad magára a földnek e gyermekét!

Nézz fel a naptárra, most van Advent hónapja,
Szórod ajándékod boldog-boldogtalanra.
Kérlek, tegyed meg nekem ezt az apróságot!
Mi ez Neked, ki teremtette e világot…

A verset Jártó Róza: Anya! nézd egy szép virág című verseskötetéből
merítettük. Ez a szám az Örökbecsűek/Dallamokkal ölelt rímek című CD
albumunkban található. A verseskötet és a fenti CD album ikertestvérek.
A verset átölelő zene a F. Mendelssohn romantikus Reformáció szimfóniájából
merített átirat, amelyet áthat a fohászkodó lélek alázata.

Jártó Róza
Hallgassák, nézzék: szeretettel Jártó Róza és Derkovats Gyula

https://youtu.be/vGuVkTaVxKo

A zenék további elérési útjai:
http://www.julius-joszolgalat.com/orokbecsu-zenek/adventi-fohasz/
http://www.julius-joszolgalat.com/hallgasd-meg/adventi-fohasz/
http://www.julius-joszolgalat.com/videoink/dallamokkal-olelt-rimek/adventi-fohasz/
http://orokbecsuek.blogspot.com/2015/11/adventi-fohasz.html

******************************
11. KARÁCSONY  ÜNNEPÉN - ÜNNEPI VERSEK

KALOCSA ZSUZSA: Karácsony ünnepe

Tűz pattog a régi kályhában,
melege terjeng a szobában.
Az ablakokban gyertyák égnek,
gyermekek ajándékot kérnek.
Szent Karácsony is a Tél gyermeke,
mindenki gyönyörű ünnepe.
Mennyei díszek sorakoznak a fenyőfán,
szeretet ajándékai a ház asztalán.
Ma fenyő illata árad szét,
Jézus elhozta a szeretetét.
Fényes kis cipőkkel megtelnek az ablakok,
a szobában néma csend, valaki bekopog.
A szeretet áradjon mindenfele,
mert nekünk ez a boldogság ünnepe.
Az öröm töltse el a szíveket,
adjál ajándékot - szépet, kedveset!

............................................

NAGY VENDEL: Angyal a széllel

Egy angyal
Hírt hozott a Földre
gyarló embereknek
gyönyörűségére.
Angyal szállt az égen,
Elsuhant csendesen.
Lángot vitt kezében,
Ragyogó fényesen.
Angyal szállt az égen
éj sötétjében

Angyal szállt az égen,
Halk suhogással.
Kezében lángot vitt
Fényes ragyogással.
Oszlatni sötétet,
Elhozni a fényt,
Hitet vesztett
Embereknek
mondani az igét
A megváltást várva,
Az utolsó reményt.
Elhozva az utolsó esélyt.
Tömjén füstjén át
Érezni az erényt.
Angyal szállt az égen,
Elsuhant csendesen.
Lángot vitt kezében,
Ragyogón, fényesen.
az ige megtestesült
BETLEHEMBEN
egy angyal hozta a hírt a széllel.

Megjegyzés: 2016 karácsonyán...

A  VERS HANGOS LINKJEI:

https://www.youtube.com/watch?v=wM4_T9vCJfg
https://www.youtube.com/watch?v=DdMjmHxxl9U

................................................

Mátyás Rita: Advent csodája...

Szűzanya mosolya ragyog a világra,
fénye, melege, az anyai szeretet,
mint meleg palástban szívünk ragyogása.
Szűzi fogantatás, isteni eredet,
szelíd, szent, szépség, mi kegyelemmel teljes.
Várakozás, öröm, remény és szeretet,
angyalok éneke, szívünkben zengedez.
Új király eljöttét, jósolják csillagok,
Mária szíve alatt, Jézus szíve dobog.
Adventi koszorún négy gyertya jelképe,
a hit, a remény, az öröm, és a szeretet.
Lángjuk fénylőn ragyog, hideg téli éjben,
szeretetet hoznak embernek szívébe.
Várjuk reménylőn, csillogó szemekkel,
az isteni gyermek végre megszülessen.
Hozza el a békét, bűnök bocsánatát,
örök életet, a mennyország csodáját!

2016.11. 25
...............................................

Wesselyné Ábrahám Erzsébet: Adventi vágy

Még csak álmodnak Rólad a fák,
s a halovány virágok fáznak,
de a télre forduló tájat,
melengetik angyalok, kibomló szárnnyal.
Alvó galambokat nézek,
ülnek deres, holdillatú templomablakokban,
csend lebeg körülöttük;
az egek zsoltáros dicsérettel hajnalodnak.
És sietnek az emberek,
talán a mindenség felé,
mert a robotnyi napok szürke tekintetéből,
gyűlik valami titokzatos remény.
S akár a hóesés,
lágyan, szemezve,
sokasodik az öröm bennem,
hogy létem törékeny szalmaszálai közt,
a megtestesülés szép ígérete pihenhet.



................................

BIRTA ANGÉLA:  Hanem a szívedben!!!!

Ne a kopár fákon,
Ne a hópihétől,
Ne a lámpásoktól,
Függ maga az Ünnep.

Nem a csengettyűktől,
Vagy a zöld fenyőtől,
Cukorkáktól, telt csizmáktól,
Boldog az Ünnep.

Nem az ételektől,
Nem az ékszerektől,
Nem a telt hátizsáktól...
Az nem meghitt Ünnep.

Ne a ruházattal,
Ne a cifra házzal,
Ne a kényelemmel,
Ne a mérgező pénzel,
Várd az Ünnepet.
A Családot Vendégeket.
Hanem szeretettel.

Szeretett, megértéssel,
Gyöngédséggel, kedvességgel,
Jó szóval, melegséggel,
Hangolódj az Ünnepre.

Hanem az ölelésben,
Szép mosolyban,
Gyertya fényes,
Kis kunyhóban,
Ott is lehet Igaz Ünnep,
Jelentése, Család, Összetartozás, Szeretet!

2015.12.04.

.............................................

ZSIGAI KLÁRA: Karácsony éjjelén

Harang szól most az éjben,
Fenyőillat-gyertya lángja
Reményt gyújt szívekben.
Kipirult arcokon örömkönnyek,
Most még együtt vannak,
Távolból is minden eljöttek,
Várva várt Jézus születésére!

Terhek most súlytalanná válnak,
Szívekben fényt gyújt a szeretet,
Varázslat most minden,
- Rejtett a félelem, keserű könny,
Eltűnnek határok,
Szemekben vágy, itt van végre
A meghitt, várva várt Karácsony!

Ezüst fényben tündököl,
Fehér tüll ruhája szikrázó fényt szór,
Ajándékok, csillagszórók pattogó tánca,
Sült alma, fahéjas foszlós kalács,
Diós, mákos bejgli illata vágyakat kelt
Fény csillan a szaloncukron.
Néma reményt gyújt szívekben!

Karjaimba veszem a csillagokat,
Fenyőillattal megszentelt világot,
Megölelhetem végre,- egekig repülök,
Szeretet ragyogja be a világot!
Csodálat könnyeitől szó elakad,
Értünk szól most a harang az éjben,
Együtt-egymásért, az egész Világon!

********************

ZSIGAI KLÁRA: Holnapért sír a harang

Uram! - látod a fényes gömböt kezemben?
Zsarnokság lánca, húsba vágott sebek
Nem gyógyítja semmi, elme el nem feledte,
Határ nélkül gaz, szemét,
Országunkban ne teremjen!
Fagyott a gondolat, lélek,
Álmok nélkül nem lehet élet!

Nem kértünk új ruhát, - Nekünk jó a régi
Száműzött hazát, hontalan éjt,
Táncát ne járják idegen szellemek égig
Fagyos gyűlölet könnye se peregjen!
Igaz szó légbe száll, emlékezet kihagy,
Fentről látod mindezt, Istenem,- itt vagy?

Harang sír az éjben, holnapért Neked üzen!
Remény, erő el ne hagyjon,
Segíts meg minket!
Gyűlölet gyógyír nem lehet,
Összetartó szeretet ereje segíthet!
Féltjük hazánkat, védjük rendületlenül
Bíztatjuk egymást, - ne feledd Magyar!
- Isten mindent lát, most is velünk van!

Alszik égen a sok kis csillag,
Fagyos szelek álmot dúdolnak
Jégvirágok sóhaja nyílik hó-paplan alatt
- Isten most is lát, mindig velünk van!

******************************
12. KÉPEKRŐL ÍRT VERSEK

HELLEBRAND  HENRIETT   FESTMÉNYEI - NAGY VENDEL   VERSEI

   Most egy kísérlet szemtanúja lehet a  tisztelt olvasó.
Hellebrand Henriett  kiállított  képeire írtam  pár mondat instrukció után,
vakon verseket, csupán csak belső látás alapján.

  Valamikor, a  régi szép időkben, jó pár helyi kiállítást nyitottam meg, még
ma is felkérnek néha, de én az alábbi vers elküldésével kérek elnézést, hogy
nem vállalom a  kiállítás megnyitását.
Alább verseket, és képeket láthatnak az olvasók, kérem döntsék  el hogy
hasonlítanak e  egymásra, tartalmilag, hiszen mindketten  a  saját
érzéseinket, gondolatainkat tettük bele az alkotásokba.
A  festőművész életrajzát, képeit, és elérhetőségét,  az alábbi linken
megtalálják, a  képek megvásárolhatók.
www.henigaleria.hu
..............................................

NAGY  VENDEL: KIÁLLÍTÁSON

Szívem melegével
Érzem a képet,
Ha átsugárzik
Annak ereje.
Nem jut el fénye
Kihunyt szemembe,
Eltompult annak már
Tengerszín kékje.
Csak ha  igazi tűz
Lobog a képben,
Az sugárzik át,
Lágyan szelíden
Képzetemig.
A  Tiéd ilyen.

2016.  december   13.
................................................

TŰZTÁNCOSOK

NAGY VENDEL: SZŰZEK TÁNCA

Messziről táltosok dobolása hallik az éjben,
szüzeknek táncát  tűztáncosok járják.
Hellebrand Henriett: Szkíta látomás
patyolat ruhájuk lobog a  széllel,
pattogó szikráknak  jajduló ívében
arcuknak kezüknek rőt vörös fényében
vad erők tódulnak  eszeveszett hévvel
szívükbe, lelkükbe  frissülő erővel.
agancsok merednek vérvörös  fényben.
szarvasok inalnak vadak  hevével
megidézett szellemek életre kelnek.
arcuk kipirul a  misztikus tánctól
piroslik ruhájuk a  tűznek fényében
körtáncot járnak a  fehér homokon
szoknyájuk lobot vet,
levetik, s  meztelenül folyik a  tánc.
ruhájuk kiterítik a  forró kavicson
mint Nausziké a  tengerparton egykoron
s  megtörik a  hűs hullám a  sziklapadon.
ősök szellemét idézik ide most
messzi hangok suttogását hallgatják
mit üzennek a  rég halott szkíták
cselekedeteitekre fentről figyelnek,
az ősi lelkek, veletek küzdenek.
ezüstös tálcán  aranypohárban
nyújtják felétek a  nektárt.

 Szekszárd,  2016.  október  27.

HELLEBRAND HENRIETT  FESTŐMŰVÉSZNŐ  KÉPÉRE ÍRT VERS, LÁTATLANBAN, ÉRZELMI INSTRUKCIÓ ALAPJÁN.  A  FESTMÉNY CÍME...: SZKÍTA LÁTOMÁS

...............................................

A  FEHÉR LÓ LÁNYA

NAGY VENDEL: A  SZABADSÁG VÁGYÁVAL

Halkan csengő sípszó szavára
Hellebrand Henriett: Lovas Lélek
fehér ló vágtat lobogó sörénnyel nyakában,
által a  kék szivárvány alatt.
szőke festő lányalkotó vággyal
átölelve  fehér táltosát,
leveti  magáról sötét álarcát.
varázslatos  fehér paripa
lelkében nemes, szívében szabad,
csatában kirívó,
vadászaton elriaszt.
távolban zordképű sámánok
fehér táltost áldoznak
aki átszaladt a  szivárvány alatt.
kék szivárvány koszorúzza az eget,
elűzi a  sötétlő felleget,
patyolat  tisztaság  szabad  vágyával
dobja félre  az álarcát, s a  láncát.

Szekszárd,  2016.  október  29.

HELLEBRAND HENRIETT  FESTŐNŐ  EZOTERIKUS  KÉPÉNEK LÁTOMÁSSZERŰ  ÁBRÁZOLÁSA.  A  KÉP CÍME....:   LOVAS LÉLEK

.......................................

TITKOK ÖSVÉNYE

 NAGY VENDEL: AKI ÁTJUT A  HÍD ALATT

Az  ősz nyugalommal borzolja  a  láthatárt,
mint felnövő gyermek buksiját,
ölelkeznek a  tiszai fák.
a  Nap lomha sugarakkal
kúszik a  kopár ágon
Hellebrand Henriett: Titkok ösvénye
nyugalom árad az elmúló világon.
titkok ösvénye ez
tájkép amerre járok,
a Tisza partját szegélyező öreg nyárfák
nyár végi lombjukat egymást átölelve egy
"kapu" ívét  formázzák.
Átjáró ez, egy titkos kapun át,
amit csak azok látnak, akiket megszólítanak
a Tisza parti fák..
csak keveseknek adatik meg a  megvilágosodás.
ősrégi történeteiket takarják
azok előtt kik nem beavatottak,
emberek milliói álltak itt,
nagy időknek tanúik,
s  a  Tiszának fodros habjai
elrejtik koporsók hamvait.
fél világ urának gondolatait.
Attila Hun  királyunk
nemesen dicső csontjait.
a  fény, s  a  sötétség,
arany, ezüst, és a  vas
hármas koporsója
örökre  titok marad,
a  habzón folyó éjszaka alatt.

 Szekszárd,  2016.  október  30.

HELLEBRAND HENRIETT  FESTMÉNYÉNEK  VERS ILLUSZTRÁCIOJA  A  GONDOLATISÁG
IDEALIZÁLÁSÁVAL.   A  KÉP CÍME.   TITKOK ÖSVÉNYE

..........................................

A  RÓZSA ILLATÁVAL

NAGY VENDEL: RÓZSAKIRÁLYNŐ

A  hűvös holdezüst arcával búcsúzik,
A  forró Nap arany hajával  kelt,
A rózsa illatával
köszönt  téged  minden reggel,
Mosdani rózsavízben,
Rózsakirálynő.
piros rózsát kérek tőled,
Hellebrand Henriett: Rózsakirálynő
Szerelemnek zálogát,
fehér rózsát adsz te nékem,
Kutatom  ennek okát.
azért hogy megismerjed
töviseit letördelem.
Válasszunk magunknak illatot
Feltűzött fekete hajkoronával
Kárminvörös ruhában
két kezedbe zárva a  kelyhét,
a  választ illatától várva,
Hogy mennybe,
Vagy a pokolra jutnak- e
A vakok,
Azt az illatok után
Döntik el...
A mennyben angyalok
Kara énekel,
S bimbók illata
Leng a légben.
Tisztítja a lelket,
a  szívet,
És a szellemet.
A pokol  tornácáról
Kénkőnek füstje gomolyog,
KI hová menne  el,
Orra után döntsön..
válasszon magának illatot,
Szívja magába rózsáknak kelyhéből
a  bódító pillanatot.

Szekszárd   2016  november  5.
HELLEBRAND  HENRIETTNEK    ajánlom
Köszönöm ha összehasonlítja  a  verseket a  képpel:   Nagy Vendel

******************************
13. ADVENTI HETEK

BURZA MÁRIA    ÍRÁSAI
Szeretettel kívánok áldott adventi hetet

ADVENTI PRÓBÁK

Az adventi hetek
ahogyan másoknak,
úgy nekem is hoznak
nehéz perceket,
ezt évek óta figyelem,
próba ez, hogy a lélek
megtisztult lehessen
a Szeretet ünnepére.

Advent első hetében átéltem és átélem
az elhagyottság legmélyebb időszakát,
a múlt és jelen fájdalmát, melyek feltörve,
felerősödve zúdulnak rám, s a lassan
gyógyuló sebeket egy láthatatlan erő
mélyíti tovább.

Átesem újra a tűzpróbán,
melyben kell az egészséges értelem,
hogy megtanuljam nyugalommal
kezelni a csalódásokat, szenvedéseket,
s ne törjék meg erőmet.


Tudom , a második adventi héten
a külső támogatás hiányát élem át,
önuralom kell ehhez, hogy
megszilárduljon biztos ítélőképességem,
különös érzés ez, mintha lebegnék a vízben,
így kell , hogy legyen,
hogy lehulljon rólam a még megmaradt előítélet.

A harmadik hét
lesz a legnehezebb,
olyan leckét tesz majd elém,
mely azt tanítja meg, hogy a legnehezebb
helyzetben is megálljam helyem, megtaláljam
a helyes megoldást, és önállóan leküzdjek minden akadályt.

Advent negyedik hetét
beavatásnak is nevezhetném,
átmenve a három próbán
megszületik a magasabb Én
a Fénylő Szellemi Nap Krisztussal
életem belső egén,
így lesz megértett,
hogy éljek a világban,
de ne a világból,
melyben ma még
kevés a Fény.?
 ...........................................

BURZA MÁRIA: CSENDEMBEN

Felragyogott a Nap délután,
Advent első vasárnapján,
bár reggel még harmatot
permetezett az ég, hogy
elmossa az év minden
nehezét, fájó sebét.

Évemen magam is
végignézek,öröm,

és könnycseppek fodroznak
emlékeimben, s felettük
szivárványhíd feszül,
hogy éltesse hitem
s reményem egy szeretetteli
megújult Világ megszületésében.

 Emberek, kik szívemhez
közel álltak,elmentek,
rám az Örök Hazában várnak.

Csendemben egy embert is látok,
kivel hosszú időn át együtt
rezdült lelkem, de egy ideje
valami megváltozott benne,
elcsendesedve , egyre hátrébb lépve.

Okát nem kérdezem, csak érzem,
nem tehetek mást,
átölelem lelkét
a Szeretet erejével.

Most én is elcsendesedem,
lelkem égi könnyekkel
permetezem,szívembe
a Reményt helyezem,
Isten elé alázattal térdepelek,
és kérem bocsássa meg
minden vétkem,
adjon Mindenkinek
áldott várakozást,
megtisztulást,
hogy lelkünk
ünneplő ruhában
öltözve köszönthesse
Szent Karácsony ,
a Szeretet születésének
áldott napját.?

Szeretettel kívánok Áldott adventi vasárnapot  ezzel a friss versemmel
kedves Mindnyájuknak: Mara.

******************************
14. VERSRŐL VERSRE

Adamecz László: MOSOLYODTÓL SZEBB AZ ERDŐ…
Szeretettel Hajdan Valinak

Mosolyodtól szebb az erdő,
a napfény is kacarászik,
az Ősz arcán sok a redő,
mégis veled parolázik.

Évszak váltós ámulásod,
lelket hozó ragyogásod,
avart zizeg vonulásod,
bokor bújó kacagásod.

Vigasz vagy a múló ősznek,
Te kedves vagy minden lénnyel,
barátja vagy tájnak, rétnek,
búcsút intesz bukó fénnyel.




...........................................

I. P. STEVE: Körforgás

Szemed tengerében csituló hullámok,
mégis keserű neked a lét, úgy látod.
El nem ért cél, miért sok sok évet küzdtél,
mihez féltőn dédelgetett reményt fűztél.


A tükör fárad feltárni sok hibánkat,
de ha megmutatja, akkor lelket bánthat,
mikor azokra magunktól ráébredünk,
akkor már földre rogyunk s fájón szenvedünk.

Soha ne kérdezd, hogy miért is születtél,
akkor se, ha léted dönt romba,szédültté,
akkor se, ha úgy érzed, hogy nincs már tovább!
Hidd el, te is lehetsz még, részben sorskovács!

Létünk fontos, egy csodás, pazar ajándék,
megannyi értékes, szép pillanat vár még,
fel kell állnunk, új erőt gyűjtve haladni
és a reményt sohasem szabad feladni!

Szemedből egyszer felszáradnak a könnyek,
érzed, hogy az eljött holnap mindig könnyebb,
aztán a fáradt tükröd megint nem nézed,
lerogyásig, magad, hibátlannak véled.
........................................................

CSOMOR HENRIETT: Sorsodat vedd kezedbe

Gondold meg jól mit teszel,
mielőtt orvoshoz indulsz
Ne ülj ott várakozón,
elvesztegetett percekért kár.
Csodákra ne várj,
hisz ő is csak ember,
betegségedre gyógyírt nem talál.
Vedd sorsodat kezedbe,
hallgass a józan eszedre!
Próbáld gyógyítani önmagad!
Fűben, fában, orvosság.
szemed előtt egy cél lebegjen.
Életben maradni önmagadért,
s a családodért, hogy láthassanak,
s szerethessenek még nagyon soká.
S ha jobb napokra ébredsz, légy
hálás önmagadnak, hogy még élsz.
Családodban oszlasd el a félelmet,
hogy még nem hagyod itt őket...

2016. november 17.

..........................................................

KALOCSA ZSUZSA

Ha majd hosszú évek múlva
álmaid fátyola lehull,
tudni fogod mily szép a múlt,
mit szeretnél átélni újra.
Mikor lapozod a sorsod könyvét,
vágyod a régi idők emlékét,
értük majd némán ejtsél könnyet,
visszahozni őket már nem lehet.
Az idő kerekét nem Te forgattad,
mi várt Rád, előre nem tudhattad.
Miért oly büszke az élet?
Csak egy van és annyira rövid.
Életed egy könyv, nem írja meg
senki sem helyetted.
Nyitott lesz mások előtt,
a sorok között ott az életed!
.......

KOVÁCS JÓZSEF: Egy hullócsillag balladája

Ma hajnalban, mikor a hold elbúcsúzott,
Egy eltévedt csillag a kertembe hullott.
De ez nem egy szokásos hulló csillag volt,
Mert ő ki nem aludt, csak tovább ragyogott.

Látva az erős fényt, én oda siettem,
Kezembe vettem és halkan kérdezgettem.
De ő most remegve hozzám fohászkodott,
Küldjem vissza oda. Honnan ide hullott.

Mert ő csak eltévedt és már az út felén,
Érezte mi vár rá, itt lent az út végén.
De én mondtam neki! Itt a földön vagyunk!
És hogy mi emberek rá már régen várunk.

Egy kicsit habozott, aztán így kérdezett:
Ti ezen a bolygón vártatok engemet?

Ti kik ezt a földet már megmérgeztétek!
És az értékeket rég felcseréltétek!

A jót nem becsülitek, hisztek már a rosszban,
A csendes béke helyett csak a háborúban.
A tisztát is csak a fertőzött mocsokban,
És a szépet is csak már a csúnyaságban.

Az egészséget! Majd csak a betegségben,
A tisztességet a tiszteletlenségben.
Becsületet is csak becsületlenségben,
A türelmest is csak a türelmetlenben.

Az erőt is csak a béna gyengeségben,
A gyengédséget is csak a durva létben.
A képességet majd a képtelenségben,
Lehetségest csak a lehetetlenségben.

Az esőt is csak az aszályban kéritek,
De ha magától esik, már megvetitek.
Meleget csak a hidegben kedvelitek,
Hideget csak melegben becsülitek.

A vizek folyását megfordítottátok,
Őseitek hitét rég megaláztátok,
A ti bolygótok már most nem elég nektek,
És más csillagokra is tüzet küldetek.

A bűn, mint a járvány, úgy terjed köztetek,
Hallom, van valami, amit még tiszteltek.
Amit magatok közt csak pénznek neveztek
Ezért lelketeket a tűzbe vetitek.

Ha valami újat mégis felfedeztek,
Ezzel is csak egymás életére lestek,
Hogy az önpusztítást befejezzétek,
Magatokat ti, embernek nevezitek?

Nincs ezen a földön ma már semmi érték.
Ezért közöttetek én miért maradnék?
Segíts vissza oda, honnan idejöttem,
Az égbolt bölcsőjében, hol tiszta minden!

Ha majd sok év múlva eljövök még egyszer,
Remélem, hogy akkor ember lesz az ember!

******************************
15.VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK


Szia Vendi!
Most is, mint mindig, a legújabb magazin elolvasása után jelentkezem.
A MMM a csendes és gyertyafényes részeivel épp akkor adott emlékezést,
amikor megérkeztem magam is a temetőből. Így a hangulat, amit őseink
tiszteletére szántál, éles volt. Köszönöm.
A többi írás is vitt magával, érezni mindenki elhivatottságát,
emlékeit, gondolatait.
Magam mostanság nem írok a lapodba, de nem azért, mert hanyagolnám,
csak ezer felé vagyok így ősszel. Viszont mindig elolvasom!
Az az igazság, hogy az egyesületi elfoglaltság és egy oktatás mellett
gőzerővel folynak a munkálatok a legújabb kötetemen, amit szeretnék
még karácsony előtt kiadni.  Ez, amint megjelent, egy horror kisregény
lesz, de ígérem hírt adok majd róla.
Több mással is foglalkozom, de addig is, ha itt nem, de máshol
olvasnának azok, akik ismernek, keressék fel a
http://jeneiandras.konyv.guru/
oldalam. Ott minden héten van egy rövid szösszenetem...
Neked és mindenkinek további jó munkát és várjuk a következő lapot is!
András

..................................................

Mátyás Rita: A 611-es lapszámú Megszólalok Magazin képeinek leírása, nem látó barátaim
részére:

1. Lektori Salutem:
Az olvasókat üdvözlő bevezetője melletti képen Vendi  barátunk áll a szokott
könyvespolca előtt.

2. Regény folytatásokban:
 Maricának új képe van. Hosszú gesztenyebarna hajú, teltkarcsú hölgy, aki
most párduc mintás rövid ujjú felsőben, oldalt áll a képen , és fejét
oldalra fordítva néz az olvasóra.
Ennek a résznek vége felé levő képen, mely a könyv első borítóképe, egy
szakállas festőlegény, elmélyülten fest, egy festőállványon lévő képet. A
kép régies hatású , barna színű.

3. Versek a nagyvilágból:
Burza Mara a képen 50 év körüli Szőke, hosszú, hullámos, frufrus hajú,
karcsú hölgy, fehér ünnepi blúzban.
Hollósi Tóth Klára a képen 55-60 éves telt karcsú hölgy rövi, sötét barna
hajú, kerek arcú hölgy fehér- fekete absztrakt mintával.
Kertész Nóra 60 év körüli  teltkarcsú, kedves, mosolygós arcú hölgy, hosszú,
hullámos, vöröses barna hajjal. Piros felsőben.
Miks Mária 60 év körüli karcsú, vékony arcú, nagyon rövid, ősz hajú,
mosolygós hölgy,ovális szemüveggel, szürke, fekete mintás felsőben.
Most Zsigai Klára következik. Ő 50 év körüli fekete, félhosszú, göndör hajú,
fekete szemű, csinos, szemüveges hölgy, aki kissé félrehajtott fejjel,
felfelé néz. Vörös pulóvert visel, fehér gyöngysor van a nyakában, míg a
fülében szintén fehér a fülbevalója.
Ylen Morisot szemből látható. Hosszú, vöröses haja össze van fogva hátul.
Szemöldökéig érő frufruja van. Barna szeme derűsen néz ránk.,Sötétkék
pulóverben látható a hölgy.
A következő kép az enyém a versem mellett. Kicsi szobámban készült a fotó
rólam. Kerek arcú, rövid sötétbarna hajam, szemem van. Sejtelmesen mosolygok
az olvasókra. Kékes- barnás ujjatlan felső van rajtam.

4. Örömhír:
Ennél a rovatnál nincs leírható kép.

5. Arcképcsarnok:
Gerencsér Hajnalka a képen negyven év körüli  hölgy. Haja vállig érő,
középen elválasztott, kissé hullámos. Dús ajkú, szemüveget viselő hölgy,
fehér blúzban, vörös színű, horgolt mellényben.
Napsugár Anna 35-40 év körüli teltkarcsú, hosszú vörös hajú hölgy. Fekete
selyem ruhája v nyakkivágása kalocsai motívumokkal van hímezve, Nyakában
kalocsai mintás hímzett nyakék, fején Kalocsai mintás párta. Élénk vörösre
festett szájával enyhén csücsörít Kezein fehér tüll kesztyűje a csuklóján
fodros,és a két kezével szívet formál.

6. Novella folytatásokban:
Burza Mara a képen 50 év körüli Szőke, hosszú, hullámos, frufrus hajú,
karcsú hölgy, fehér ünnepi blúzban.

7. Bemutatjuk:
Ennél a rovatnál sincs kép.

8. Hazai tájakról...Nagy Vendel versei:
Vendi a Szeretet lángja műsorban lép fel. Fehér  ingben, fekete nadrágban,
bordó zakóban lépett fel.

9. Egy temetőjárás margójára:
Véghelyi József a fotón 60-as jó vágású úriember, kopaszodó ősz hajjal. Kék
szemeivel komolyan néz az olvasóra. Halvány rózsaszín ingben, sötétkék
zakóban, van, nyakában csíkos nyakkendővel.
A következő képen a Farkasréti temető boltíves főbejárata látható. A kapuban
ki-be jövő-menő autók sora, a kapu mellett két oldalt, virág árusok
láthatóak.
A következő fotón Gyarmati Dezső sírköve látható. Barnás szürke gránitból,
teljesen zárt  a sírkő, a lábrésznél egy focilabda van rajta. az emléklapon
a neve, és a dátum fölött az olimpiai öt karika látható. Az emléklap teteje
hullámos, amorf. A fejénél két kő váza, virággal, nemzeti színű szalaggal
átkötve, és egy kő mécses tartó látható mécsessel.
A következő sír egy dupla, szintén teljesen zárt, barnás szürke, gránit
sírkő, Páger Antalé, és a feleségéé, Szilágyi Beáé. Az emléklapon a felirat:
Páger Antal, Kossuth- díjas, kiváló művész, született Makón. 1899.1986.
Páger Antalné Szilágyi Bea. Színház és filmművészeti Főiskola tanára 1908-
1987.

10. Hallgassuk együtt:
Dr. Kovács Gyula a képen, 60 év körüli, ősz hajú,  ovális arcú, vastag ajkú
úriember, aki szemüvege mögül néz kék szemeivel a képbe. Világoskék ing van
rajta.
Jártó Róza 55-60 év körüli mosolygó, szimpatikus, rövid, ősz hajú hölgy. A
képen kigombolt, homokszínű  télikabátban van  valahol a természetben, mert
mögötte kopasz faágak láthatóak. Nyakában egy kék
színű sál van.

11. Nyugodjanak békében:
Vendi verse mellett, barátunk áll, talán a vakodában, és valószínűleg verset
mond! Fekete nadrág, fehér ing, és bordó zakó van rajta. Háta mögött zöld
tábla, mellette  kerek asztalka rózsaszín terítővel.
Zsigai Klára fekete hajú 50-es hölgy türkiz színű, fényes anyagú, nagy álló
galléros télikabátban, aminek a szélén szőrme van.
Egy mikrofont tart a kezében, valószínűleg szaval valahol.
Csomor Heni ezen a képen,még rövid, fekete hajú, fiatal hölgy,
farmerkabátban, kék kockás ingben.
Szentesi Horváth Gyöngyi rövid, fekete hajú, szemüveges, kedves arcú hölgy,
rózsaszín blúzban.

12. Krakkói kiállításon- Stekly Zsuzsa képei:
Stekly Zsuzsa a képen 50-es, kedves, mosolygós, rövid szőke hajú, szemüveges
hölgy lila blúzban.
A következő kép a kiállítás megnyitóján készült. A jobb oldalon, két pap
látható, hosszú, fekete reverendában. Zsuzsa fekete nadrágban, fehér, hosszú
ujjú felsőben, melynek a mellkasán zsinóros rátét díszítéssel díszítve. Még
egy hölgy van a képen. Sötétkék ruhában, fehér  blézerben.
A következő képen a kiállítás résztvevői látszanak, háttérben a képekkel.
Az első kép a kiállítás anyagából:  Árpád- házi Szent Piroska képe.
Mindhárom kép felül boltíves.
A hölgy fején korona, körülötte glória ragyog. Kezében papírtekercset tart,
a ruhája színes, mintás.
A második kép?Boldog Jerzy Popieluszkó képe. A fiatalember vörös ruhában,
kabátban van, kezeit a mellkasán összekulcsolja.
Szent Fausztina egy apáca, fekete ruhában, fekete lepellel a fején, melynek
a belső oldala fehér. Kezeivel, a nyakában függő nagy keresztet fogja.
Mindhárom képnek, vastag, fekete kerete van.

13. Nagy Vendel:Dalszöveg a Lazió indulójának dallamára:
Ebben a rovatban nincs kép.

14. Versről- versre:
Csomor Henriett egy vörös színű mopeden ül, talán a házuk kertjében.
Világoskék szoknyában, és baseball sapkában kék, piros fehér kockás blúzban.
Burza Mara a képen 50 év körüli Szőke, hosszú, hullámos, frufrus hajú,
karcsú hölgy, fehér ünnepi blúzban.
A következő képen Kovács József látható. Ő pirospozsgás arcú, vidéki
úriembernek néz ki,aki kedvesen mosolyog az olvasókra, ősz hajával,
szürke öltönyében, sötétkék nyakkendőben.
A versem mellett az én fotóm látható, melyen egy fehér kalap van a fejemen,
mely alól kilátszik a rövid, sötétbarna hajam. Egy lila- fehér felső van rajtam,
és a szememen az olvasó  szemüvegem van.
I.P. Steve keskeny arcú 50-60 év körüli ősz hajú, szemüveges,
bajszos,szakállas férfi. Mosolyogva néz az olvasóra.

15. Véleményem szerint:
Nincs kép a rovatban.

16, Csak a dal- Nagy Vendel dalai:
Itt sincs kép.

17. Természet gyógyászat:
Soponyai Mihály, aki ezt a rovatot írja,széles arcú, szőke, ötvenes éveiben
járó úriember, aki széles mosollyal néz az olvasóra.
A következő képen a  közönséges galaj bokra látszik, apró fehéres
virágaival.
Ismét elértünk a magazin végére.  Remélem, jól szórakoztatok! Szeretettel
Rita
.................................................

Tisztelt Nagy Vendel  úr!
Hát hogy a fenébe ne kérném a már kéthetenként böngészésre türelmetlenül
várt folyóiratát! Nehogy kihúzzon a címlistájából! Még akkor sem, ha olykor
az agyára megyek a viszontfeleseléseimmel!
Nosza, röpítse a címemre azokat a régi és új számokat, mert nekem még minden
újdonság, hiszen valamikor az  ötödik évfolyam vége fele kapcsolódtam bele
ebbe az abbahagyhatatlan olvasgatásba.
Remélem, a hetedik év miatt nem aggódik túlságosan! A babona szerint a
házasságok sorsa a hetedik évben dől el. De félre a hülye viccel! Majd
meglátja, mindannyian jól jövünk ki belőle!
Üdvözlettel:
egy rendszeres olvasója a sok közül
Mária...
.................................................

www.Ilosvay.net
A fenti honlapot tedd be a keresőbe!
     Nem tudom, ki, hogy van vele de minálunk így karácsony táján pár nappal
Mikulás után egyre inkább izgulunk ….. mi lesz a karácsonyfa  alatt.
Egyáltalán lesz e karácsonyfa idén, hisz a gyerekek kirepültek és így  már
úgymond …. Nincs értelme megvenni, felállítani  a fát, hisz minek.   Aztán
valahol nagyon mélyen mégis csak ott az érzés…. De  jó  lenne ha valaki
meglepne és ott lenne feldíszítve egy csodálatos karácsonyfa   és legalább
egy pár zokni alatta ,vagy valami, hogy ……én nekem is hozott a
Jézuska ….hisz egész évbe ( állítólag) jó voltam . Azt már úgy megszoktuk,
hogy itt nem esik a hó…. de maga a hangulat, még mindég megérinti a
lelkünket .Karácsonyra való felkészülés és annak megélése… minden pénzt
megér.  Ez az érzés tükröződik az adásainkban is és az elkövetkező hetekben
velünk együtt megérheted Karácsony fantasztikus  szellemét magad kedvéért
NE HAGYD KI EZT A  LEHETŐSÉGET  hallgass bele!!!
Szeretettel: Guszti

******************************
16. ELŐZETES AZ ÚJ ESZTENDŐRE

NAGY VENDEL : EGY DECI FÉLDECI

AZT MONDJÁK, AZ IDEI ÉV JÓ KÖZEPES VOLT, ROSSZABB MINT A  TAVALYI ÉS JOBB MINT AZ ELKÖVETKEZŐ.
VÁRAKOZÁS TELI BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDENKINEK...: VENDI.

NAGY VENDEL: EGY DECI FÉLDECI

Laza csukló,
merev könyék,
így isznak a
főnökömék.
Nagyon haragudtak  ezért,
ha ezt mondtam  nekik,
vajon miért?
 Deci szám itták
a  féldeciket,
hűs iroda rejtekén.
De jött egy  újabb csízió,
egy másik verzió,
a  féldeci is
már csupán négy cent  lett,
ez már az unió....
Görbe az uborka, meg a  banán
játékkal játszik a  disznó,
meg mostanság a  kanász.
Kilóra  adják a  tojást.
igazság nincs manapság,
csak jogszolgáltatás.
Úgy kell nekünk mint farsangkor
A mulatság.
Ritka, mint temetésen
A vigasság.
Hiányzik, mint koldusnak
A pénzes zsák.
Mint vásárból
A mézeskalács,
vagy a  márc,
Mint nőknek
A locsogás,
vonatnak a  robogás.
Végül is:
Az az igazság,
Hogy nincs igazság,
Ez viszont igazság,
tisztelt Járkállás bíróság.
s  végül is jó az öreg a  háznál,
akkor is , ha egy csöpp esze sincs.
Ilyenkor szublimálódik,
az pedig egy drága kincs.
Az unokám mondta Mikuláskor,
a  Mikulás hozza  az ajándékot,
a  Krampusz hozza a  virgácsot.
Az ám, bizony ám..
s  gondolkodhatsz sokat,
tulajdonképpen mi is az?
Megtestesül a  szél,
vagy átszellemül a  darab,
törheted az agyad.
Már csak az  a  dolgod,
amit  a  nóta mond,
most már bizony
jól megy dolgom,
nem parancsol senki,
mikor mondják
mars ki,
akkor nekem kikell menni.
s  világnak csúfjára
felaggatnak egy fenyőfára
üveggömb mintájára,
jövő év  karácsonyára,
újévi mustrára.
Nemigen történik  a  világban
semmiféle új,
csak annyit kell mondanom,
boldogulj....

2016.  december  08.

******************************
17. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT

SOPONYAI MIHÁLY ROVATA

Szurokfű
(Origanum vulgare subsp. vulgare)

Gyógyhatásai
Köhögéscsillapítónak, hörgő- és hangszalaggyulladás, rekedtség esetében
használjuk. Étvágyjavító, görcsoldó, antiszeptikus, élénkítő, köptető,
emésztést könnyítő, epehajtó, valamint gyenge vizelethajtó és izzasztó
hatása is van. Székrekedést szüntet. Reumát, köszvényt kezelhetünk vele.

Felhasználása belsőleg
Gyógyteát forrázással készítünk belőle. Torokgyulladásra nem szabad melegen
inni, a 2,5 dl forrásban lévo? vízzel leöntött 1 teáskanál szurokfüvet
legalább15 percig fedo? alatt kell tartani, és ekkor leszu?rni. Még 10-15
percig hu?lni kell hagyni, és az ilyen langyos teával jó mélyen hátrahajolva
gargarizálni kell, csak azután lenyelni. Étvágyjavításra is használható,
ilyenkor elegendo? napi egy csésze reggeli elo?tt. Idegnyugtatásra az esti
lefekvés előtt egy fél órával igyanak meg belo?le egy csésze teát.
 
Szurokfű
Gyógybort is készíthetünk belőle. 50 gramm virágos hajtást egy liter fehér
borban áztatunk 10 napig. Leszűrjük, napi 3 x fél decit iszunk belőle.
Étkezés előtt étvágyjavító, étkezés alatt vagy után emésztést könnyítő,
étkezések között élénkítő hatása van.

A majoránnához hasonló íze miatt a száraz herbáról lemorzsolt levelek és
virágok fűszerként is használhatóak. Innen ered egyik népies megnevezése, a
vadmajoránna.

Az agyalapi mirigyre is hat, a hormonműködést szabályozza, ezért javasoljuk
pajzsmirigyprobléma és más egyéb hormonális betegségek esetén
kiegészítőként, napi egy csészével 6-8 hétig, majd heti két csészével akár
hosszabb ideig fogyasztani.

Reumára napi egy csészével kell inni étkezések között amellett, hogy
külsőleg is használhatjuk.

Felhasználása külsőleg
Reumás fájdalomra vagy “elfeküdt nyakra” borogatásként: friss, összezúzott
leveleket vászon közé teszünk, egy forrásban lévő vízzel teli edény
felfordított fedőjére helyezzük, úgy melegítjük. Ha már elég meleg, a
fájdalmas testrészre helyezzük. Bedörzsölésre használhatjuk teáját,
illóolaját is.

Figyelmeztetés
Várandósság idején kerülni kell fogyasztását. Túlzott használata izgatja a
bőrt, a nyálkahártyát, az egész szervezetet, ezért gyermekeknek nem
ajánljuk. Illóolaja belsőleg nem használható (ez minden illóolajra
érvényes)! A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben rokon fajai, a ciprusi szurokfű
(Origanum onites L.) és a görög szurokfű (Origanum vulgare L. subsp. hirtum
(Link) Ietsw.) herbája hivatalos.

A közönséges szurokfű honos Eurázsiában, a Mediterráneumban, hazánkban
helyenként tömegesen fordul elő. Az Origanum megnevezés a „hegy ékessége”: a
görög oros szó jelentése hegy, aganos ékességet jelent. Az ajakosok
(Lamiaceae) családjába tartozó évelő félcserje. Évelő képlete elfásodó
tarack, amelyből járulékos gyökerek fejlődnek. Négyszögletes 40-80 cm-es
felálló szára a hajtásvégeken elágazik. Levelei keresztben átellenesek,
tojásdadok, az egyéves hajtások alsó részén nagyobbak, felül kisebbek.
Virágzása júliustól szeptemberig, megfigyeléseink szerint esetenként
októberig tart.
******************************
18. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

Kedves olvasó!   
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06   8-tól  20- ig.
e-mail:

Levelek, írások fogadása:
skype címem  nagy.vendi54
Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com
Magazinok küldése

……………………………………………
Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges: http://megszolalok.blogspot.hu/
Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!
………………………………………………

A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős. Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor előveheti. Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott műveim megtekintése:

AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..

gmail:  nagy.vendi54@gmail.com
skype: nagy.vendi54

weboldal:

facebook: csak beírod a facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is
találtad az oldalaimat.

Megszolalok Nagy Vendel
Nagy Vendel Írásai
megszolalok művészeti magazin  szerkesztő nagy vendel
 ................................................

Könyvtár:

E. könyvek a  MEK- en  (magyar elektronikus könyvtár)

 ..................................................
..................................................

KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK..
www.canadahun.com irodalom fórum

________________________________________________

Az Amerikai Egyesült Államok beli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat.
A link: minnesotahungarians.com
.........................................
Kedves olvasóink!
Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!
A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat. Ez alatt
különböző dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra!
Még egy nagyon fontos információ! Mivel a memóriaterületünk véges, ezért takarékossági szempontból összevontuk azokat az újságokat, amelyek azonos hónapban jelentek meg. Általában kettő számot  jelent egy hónapban, ezért ezeket egy blogba vontuk össze. Az összevonással még nem végeztünk, egyenlőre csak a januárban és februárban íródottak kerültek egy blogba. Az összevonást folyamatosan végezzük...A blogon belül két újságot vastag piros csíkkal választottuk el!

......................................................

VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ