2016. október 13., csütörtök

MEGSZÓLALOK
M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2016. 10. hó – hatodik évfolyam, tizedik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes heti lap
Alapítva : 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam:  2012.  (1-tól a 6. számig)
3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)
5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)
6.Évfolyam: 2016. október

 MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE

*****************************
1.LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!

   Az  októberi hónap, talán az egyik leg mozgalmasabb  időszakunk, a  munka
és az ünnepségek jegyében.
  Mindjárt az elején az aradi tizenhármak kivégzése, de a  szám eleve nem
stimmel, mivel még azon a napon kivégezték az első felelős miniszterelnököt,
és még utána három honvéd tisztet Aradon, és még kb. ötszáz embert  a
forradalom és szabadságharc hősei közül.
Az ötvenhatos forradalom talán még  több áldozatot hozott, és  a  mai napig
nem tudunk mindent. Várakozással nézünk a  hatvanadik évforduló elé, mivel
az ötvenedik évforduló eléggé gyászosra sikeredett.
  No,  és itt vannak a  szüreti napok és bálok időszakai, a  bő termés
bespájzolása , és a    pincékbe a  borok lehordása.
Aztán majd megkóstoljuk a  Márton napi vigalomkor a  libasültre .
Névnapokat, születés napok sokaságát lehetne felsorolni még a  teljesség
igénye nélkül, mindez ok  a  vigaszságra.   Mintha minden a  legnagyobb
rendben volna.
Gondoljuk csak végig....  egyebet nem mondhatok.

A  szerkesztő....

HANGOS VERS...: IDE SZÜLETTEM
NAGY VENDEL VERSÉT ELMODJA ILOSVAY GUSZTÁV,  ÉNEKEL TAMÁS GÁBOR



*****************************
SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL

  1.  LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
  2.  REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
       ERDŐSNÉ ONDA MARICA:  AZ ANGYAL  -  TIZEDIK RÉSZ
  3.  VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL
       BURZA MÁRIA, SZÉLL MAGDOLNA, I. P. STEVE,  MIKS MÁRIA,
      MÁTYÁS RITA, KALOCSA ZSUZSA
  4. NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA...- ÁRVAY MÁRIA: AZ IHLET JEGYÉBEN
  5.  JEGYZET. NAGY VENDEL :  HITELÜNK VAN?
  6. ARCKÉPCSARNOK - GERENCSÉR HAJNALKA  RIPORTSOROZATA
      VÁLTOZTASSUK MEG A  SZEMLÉLETET -  RIPORT STOLMÁR BARBARÁVAL
 7.  NOVELLA  FOLYTATÁSOKBAN
      BURZA MÁRIA:  SODRÁSBAN -  ELSŐ RÉSZ
 8.  HAZAI TÁJAKRÓL  -   NAGY VENDEL VERSEI
 9.  NOVELLA. YLEN MORISOT:  DUNA-PARTI FÁK
10.  HALLGASSUK EGYÜTT! DR. KOVÁCS GYULA  ZENÉI,  JÁRTO RÓZA  VERSEI
11.  FORRADALMUNK ÉVFORDULÓJÁN...1956-2016
       NAGY VENDEL:  URÓPA KÖZEPÉN ÉLEK
12.  VERSEK GYÖNGYSORAI
       TÓTH KATALIN KATA, SCHVALM RÓZSA, KALOCSA ZSUZSA,
       YLEN MORISOT, VEZSENYI ILDIKÓ, ZSIGAI KLÁRA
13.  HANGOS VERS A  FORRADALOMRÓL :  IDE SZÜLETTEM . NAGY VENDEL                 VERSÉT ELMONDJA ILOSVAY GUSZTÁV, ÉNEKEL TAMÁS  GÁBOR          
14. VERSRŐL VERSRE
       SZÉLL  MAGDOLNA, TÓTH KATALIN,  BURZA MÁRIA, KUCHTA CSILLA
       CSOMOR HENRIETT, KOVÁCS JÓZSEF, ZENTESI HORVÁTH GYŐNGYI
15. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
16.  ÚJRA FELLOBBANT A  SZERETET LÁNGJA SZEKSZÁRDON.
       NAGY VENDEL:  TUDÓSÍTÁS A  RENDEZVÉNYRŐL
17.  CSAK A  DAL... NAGY VENDEL DALAI:  MIKOR MENTEM ...
18.  SZERKESZTŐI ÜZENETEK

*****************************
2.REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN

ERDŐSNÉ ONDA MARICA: 
AZ ANGYAL

(Tizedik rész)

Ferenc hangtalanul nyomta le a hálószoba ajtajának kilincsét. Zárva volt.
- Richárd?
Ez a szeretetteli, mély férfihang mennydörgésként hatott a néma házban.
Szinte azonnal kinyílt az ajtó, és Richárd bűntudattól meggyötörten nézett
apósára:
- Nem tudtam megvédeni... nem vigyáztam rá...
- Nem hibáztat téged senki, fiam, nem a te hibád - nyugtázta Ferenc.
Erdősné Onda Marica

A nappalok gyorsan teltek, mindig volt hová rohanni, valamit intézni, de az
éjszakák beteg oroszlánként vánszorogtak, néma üvöltéssel adva tudtára a
világnak az elmúlás fájdalmát. Richárd továbbra is szótlan beleegyezéssel
reagált minden hozzá intézett kérdésre. Naponta egyszer elfogadott egy pár
kanál ételt Anna unszolására, de úgy tűnt, egyáltalán nem kíván részese
lenni az életnek Felícia nélkül. A fiatalok kétségbeesve szemlélték ezt az
állapotot, de a szülők megértő türelemmel vették tudomásul.
- Időre van szüksége, majd begyógyul ez a seb... minden seb begyógyul, az
idő az orvossága - mondta Ferenc.
A szertartás után Richárd sokáig nem tudott elszakadni a virágoktól illatos
hanttól. Néma fájdalommal állt, már könnyei sem voltak és gondolatai sem.
Már minden vádat elmondott a sorsnak, Istennek, imádott feleségének, amiért
itt hagyta őt. A család már aggódott, amikor késő este, ki tudja honnan,
hazatért. Összeszorított ajkakkal, egyetlen szó nélkül ment fel szobájába.
Kislánya iránt azóta sem mutatott érdeklődést, ami Annát nagyon bántotta.
- Beszélek vele - mondta az asszony.
- Hagyd még! - intette férje. Ám Annában már elhervadt a türelem virága,
megindult az emelet felé. Előbb benézett a kislányhoz, majd megállt a
hálószoba előtt, és kopogott. Nem jött válasz, ennek ellenére benyitott. A
férfi a fotelben ült, úgy ahogy hazaérkezett, fekete öltönyében, térdére
támasztotta a könyökét és lehorgasztotta a fejét.
- Fiam, nem engedheted, hogy a bánat és a keserűség szétrágja a lelkedet.
Neked még sok feladatod van. Fel kell nevelned a kislányodat. El kell
fogadnunk a sors akaratát. Tudom, mit érzel, én a gyermekeimet vesztettem
el, de értük is élni kell. Érted, fiam? Élni kell tovább, a fájdalommal
együtt is menni kell tovább.
Richárd nem bírta hallgatni anyósa biztató szavait. Felugrott a fotelből, és
ki akart rohanni az ajtón, ki az utcára, mindegy, hová, csak el az édes
emlékek helyszínéről. Aztán meggondolta magát, érezte, nem hagyhatja így itt
az idős asszonyt, aki legalább annyira sebzett, mint ő, csak sokkal erősebb,
bátrabb.
- Ne haragudj rám, de nem bírom. Nem tudom elviselni ezt a fájdalmat, amit
érzek. Képtelen vagyok a kezembe venni őt - és fejével a gyerekszoba
irányába bökött. - Amíg nem volt, rendben volt minden... egészséges és vidám
volt. Olyan életvidám volt és ragyogott a boldogságtól az én tündérszép
hercegnőm... - a hangja elfulladt, ismét záporként hulltak a könnyei. - Ha
ezt tudom, ha tudtam volna... soha-soha nem akartam volna gyereket. Nem
akartam volna ennek az angyalnak a halálát...
Anna egy pillanatig döbbenten bámulta a vejét, majd elcsitult a harag
belsejében. Egy férfi talán nem érti, nem értheti, hogy egy lány az életét
is odadobná azért, hogy anya lehessen. Az ő Felíciája egészen biztosan
vállalta volna a kockázatot, akkor is, ha előre megmondják neki, hogy
végzetes is lehet. Megmondja? Ne mondja? Aztán végül is csak elmondta
gondolatát Richárdnak, majd, hogy nem érkezett válasz, magára hagyta.

Két napig tanakodtak, vajon mi lenne jobb, mi tudná kimozdítani Richárdot
önként vállalt börtönéből? Végül Ferenc döntött; ideje hazamenniük, hátha a
felelősség majd erőt ad a vejének. Az ebédnél közölték Richárddal
elhatározásukat, amit a férfi szintén néma bólintással vett tudomásul. Bence
vitte haza az idős házaspárt. Mentegetőztek ugyan, hogy jár a vonat, meg a
busz, de Bence hajthatatlan maradt.
Marina szinte már beköltözött a házba. Elhozta fontosabb holmijait a
lakásából, és szabadságot vett ki, amit munkahelye megértően fogadott.
Amikor a tápszeres cumisüveggel sietett fel a lépcsőkön, Richárddal találta
magát szemben. A férfi úgy nézett rá, mintha marslakóval találkozott volna.
- Kérsz valamit? - próbálkozott Rini.
- Bence? - jött válasz helyett a kérdés.
- Gondolom, nemsokára visszaér, hazavitte Annáékat.
Richárd sarkon fordult, és visszament a szobába. Rini jó jelnek vélte az
érdeklődést. Talán a szülők jelenléte feszélyezte Richárdot? Lehet, igaza
lesz apósának, és a felelősség majd kirángatja érzéketlennek tűnő szívét a
kislánya iránti közönyből?
Örömmel újságolta az eseményt Bencének, amikor megérkezett a hosszú és
fárasztó útról. Azt is kedvező változásnak tartották, hogy a hálószoba
ajtaja nem volt kulcsra zárva. Bence kopogás után belépett barátjához.
- El kell mennem - közölte Richárd rezignált hangon köszönés helyett.
- Hová kell menned? - kérdezte Bence, és leült az ágy sarkára.
- Nem tudom, hová, de messze... Nem kapok itt levegőt, megfulladok, megfojt
ez az üresség, ez a hideg... meg minden, ami itt van. Gyere velem! Menjünk
el a világ végére, bárhová, csak ezt ne kelljen látnom...
Bence követte barátja tekintetét. Az ággyal szemközti falon ott mosolygott
az Angyal. Az a szomorú tekintetű szépség, aki talán Felícia volt...
- Nem mehetsz csak úgy el, Richárd - válaszolta.
- Én mindenképpen elmegyek - mondta Richárd határozott, kemény hangon. -
Lehet, örökre...
Az utóbbi fél mondat szíven ütötte Bencét. Ha egyedül engedi el a barátját,
talán nem az első gyorsra száll fel, hanem arra a vonatra, ami kedvese után
viszi...
- Rendben, utazzunk, de néhány dolgot el kell intéznünk előtte.
- Mindenre gondoltam. Megírtam a meghatalmazást, hogy Marina minden ügyben
intézkedhessen, és itt egy bankkártya, amin van elegendő pénz...
- Mennyi időre megyünk? - kérdezte Bence teljesen összezavarodva. Nem
értette barátját. Meddig elegendő az a pénz, és vajon hivatalos helyeken
elfogadják majd azt a meghatalmazást, hiszen még nem tartották meg a
keresztelőt, így ők csak névlegesen keresztszülei a kislánynak.
- Marinával megbeszélted már ezeket a dolgokat?
- Nincs mit megbeszélni... tudja ő a dolgát.
- De ha jogi gubancok támadnának? - próbálta jobb belátásra bírni Richárdot.
- Nem lesz semmi. Elutazunk néhány hétre... Ha gond lesz, majd telefonál, és
intézkedünk... Mit nem lehet ezen megérteni? - emelte meg a hangját Richárd.
Bence beleegyezően bólintott és felállt.
- Három-négy nap múlva indulhatunk, addig megkérdezek néhány dolgot. Nem
hagyhatjuk így itt Rinit mindenféle segítség nélkül. Ráadásul a szabadsága
sem végtelen.
Úgy tűnt, hogy Richárd ellent fog mondani, de aztán csak legyintett és
annyit mondott:
- Legkésőbb hétfőn...
Bence hurrikánként viharzott át a másik szobába. Olyan ideges volt, hogy
dadogott, alig tudta elmondani, amiről beszéltek. Marina hatalmas szemekkel
pislogott rá, és egyre sápadtabb lett. Keze jéghideggé vált, remegett.
Felhívták a nagyszülőket. Anna vette fel a telefont. Higgadtan hallgatta
fogadott lányát, majd a tőle megszokott gyakorlatiassággal döntött.
- Beszéld meg a munkahelyeddel, és gyertek le a kicsivel néhány hétre. Jó
helyetek lesz itt. A nővérem fiáéknál, tudod, kinőtt már a kis Zsoltika a
járókából, lesz itt minden, ne hozz magaddal sok fölösleges holmit.
Marina megkönnyebbülten tette le a telefont.
- Így lesz a legjobb - konstatálta Richárd, amikor elmondták neki a
fejleményeket. - Itt a kocsim kulcsa, azzal menjetek - mondta, és
köszönetképpen némán átölelte Marinát.
- Nincs jogosítványom - szabadkozott a lány, de Richárd már nem figyelt rá.
- Leviszlek benneteket, pakolj össze mindent. Majd vonattal visszajövök.
Tedd el a meghatalmazást és a bankkártyát is, szükséged lehet rájuk, ha
orvost kell hívni, vagy bármi történik.

Rini egész éjszaka pakolt, Anna intelme ellenére sok mindent fontosnak
tartott, hiszen nem tudta, mennyi időre utaznak el. Másnap elrohant a
munkahelyére, aztán a gyermekorvoshoz tápszert íratni. A doktornő először
vonakodott, de amint Marina elmondta, miért utaznak el, és miért pont ő
intézkedik, rögtön megértőek és segítőkészek lettek.
A szállodában viszont elkeserítő volt az igazgató reakciója. Bár az ő
szempontjából érthető, hogy elbocsájtotta a lányt, és a főszezon közeledtére
hivatkozva új munkaerő után nézett. Marina nem haragudott rá, megértette
főnökét. Barátságban váltak el, azzal, hogy ha rendeződik az élete, akkor
jelentkezzen, és amint lehet, állást biztosítanak számára.
Mielőtt a kislánnyal beült az autóba, fejben leltárt készített. Mivel semmi
hiányosság nem jutott eszébe, a férfiak felé intett. Richárd tétovázott, de
aztán erőt vett magán, és odalépett Rinihez. Alig nézett rájuk. Foga között
mormolt valami köszönetféleséget, majd hátat fordított és berohant a házba.
Marina dermedten állt. Bence elvette tőle Reginát, a hordozóba tette és
becsatolta a biztonsági övet. Majd megkerülte a kocsit, kinyitotta a lánynak
az ajtót, és egy érintéssel jelezte, hogy üljön be. Az úton alig
beszélgettek. Bence elmondott néhány információt arról, hogyan kell
árvaellátást igényelni. Átadott egy borítékot, amiben kitöltetlen
nyomtatványok voltak. Rini úgy ült, mint aki karót nyelt. Zakatoltak fejében
a szavak: igénylés, kérelem, nyilatkozat, árva, felelősség... Őt tették
felelőssé egy kicsi baba életéért. Hirtelen, néhány perc alatt anyuka lett
belőle, és még alig fogta fel. Nem volt ideje felkészülni rá, mint
Felíciának. Nem volt kilenc hónap, de még kilenc napot sem kapott. Aztán
bevillant a kórházi beszélgetés: megesküdött, hogy nem hagyja cserben az
újszülöttet és Richárdot sem. Felícia érezte, megérezte, hogy baj lesz. Ő
pedig megígérte, mint évek alatt mindent, amivel boldoggá tehette
barátnőjét, akit testvéreként szeretett. Talán ez a kilencven perc is
elegendő, hogy anyává váljak - gondolta. Anna majd megmutat mindent, és
megtanítja, amit nem tudok. Ferenc meg segít elintézni a hivatalos ügyeket,
kalauzol a jogi útvesztőkben.
Gondolataiból Regina nyöszörgése térítette vissza a jelenbe. Rámosolygott a
kicsire:
- Mindjárt otthon leszünk mamiéknál - mondta az órájára pillantva.
Bence a visszapillantó tükörből nézte őket. Megérezte a lányban végbemenő
változást és megnyugodott. Marina remek lány, aki boldogulni fog minden
helyzetben. Remélhetőleg csak néhány hét, amíg Richárd feldolgozza a
veszteséget. Amíg megérti, hogy nem old meg azzal semmit, ha elmenekül a
lánya, és a sors által ráruházott feladat elől.

*
A nagyszülők lelkesen készülődtek a vendégek érkeztére. Felícia egykori
szobáját rendezték be, hogy Marinának és a kis unokának is kényelmes kuckója
legyen. A rokonok szívesen átengedték a fölöslegessé vált bútorokat,
játékokat, még etetőszék és kisbicikli is került. Hiába tiltakoztak, hogy
ezekre igazán nincs még szüksége Reginának, győzött a szegény emberek
előrelátása, a majd jó lesz még valamikor vagy valamire...
Estefelé egész kis társaság gyűlt össze, hogy üdvözöljék a jövevényeket, és
segítségükről biztosítsák a családot. Faluhelyen ez már csak így szokás.
Igaz, Jánosháza már jó ideje város volt, de a kb. 2500 fős településen
szinte mindenki ismert mindenkit, főként azokat a családokat, akik
generációk óta itt éltek. Ilyen kis városokban még megálltak az emberek
beszélgetni a piacon vagy az utcákon, így hamar kitudódtak az örömhírek, a
tragédiák egyaránt, és gyorsan összeverődött a nép, hogy megossza örömét,
bánatát, és egy emberként fogjon össze a bajban. Rini könnyes szemmel
fogadta az öleléseket és az ajándékokat. Meghatotta ez a hatalmas nagy
család, amilyenben neki sosem volt része, mielőtt Felíciát megismerte volna
ott a vonaton, azon a félelmetes napon, amikor az idegenben az ismeretlen
szörnyekkel hadakozott.

Rini úgy aludta át az éjszakát, mint az a gyermek, aki tudja, szülei
őrködnek álma felett. Hajnalban azonban kiugrott az ágyból, hogy
elbúcsúzhasson Bencétől, mielőtt Ferenc kikísérné a vasútállomásra a
fiatalembert.
- Jó utat és vigyázz mindkettőtökre! - mondta Rini, és átölelte barátját.
- Olyan nehéz itt hagyni titeket.
- Nyugodj meg, itt rendben lesz minden. Hiányozni fogtok...
- Ti is nagyon fogtok hiányozni, és hidd el, Richárdnak is. Majd meglátod,
milyen hamar megérkezünk.
- Úgy legyen! Gyertek minél hamarabb! - válaszolta Rini könnyeivel
küszködve.
Ferenc lépett be a konyhába, és csak egy mozdulattal jelezte, hogy ideje
indulni. Bence átölelte a két nőt, majd mielőtt kilépett volna a kertbe,
benézett a kisszobába, mélyen alvó keresztlányára.

Gyorsan peregtek a homokóra szemcséi, és a megállíthatatlan idő minden napra
hozott valami újdonságot. Ferenc bement a városházára, hogy segítséget
kérjen az ügyintézésben. Úgy gondolták, mégiscsak jobb, ha a nagyszülők
intézkednek, mint egy olyan önkéntes anyajelölt, akit semmi rokoni szál nem
fűz a kisbabához. A polgármester javaslatára ideiglenesen be¬jelentkeztek a
nagyszülők címére, hogy lehetőség nyíljon a hivatalos ügyintézésre.
Hamarosan meg is érkezett minden irat, amivel tovább tudtak lépni.
Regina vidáman gügyögött, jól evett és szépen fejlődött. A három felnőtt
családként vette őt körül. Vidámak voltak, sokat mosolyogtak, de a néma
percekben közéjük telepedett a szomorúság.

Két hét múlva érkezett az első levél Bencétől, aztán ismét két hét múlva a
második. Sajnos nem jó, hanem egyre inkább elkeserítő fejleményekkel. Marina
könnyeivel küszködve hangosan olvasta fel a sorokat.
„Richárd sehol sem találja a helyét, ennek ellenére a hazautazásról hallani
sem akar. Nem érdeklődik sem a szép tájak, sem a kultúra iránt. Bízik abban,
hogy továbbra is nagy szeretettel gondoskodtok a kislányról. Csak így
emlegeti: a kislány...”
A hatodik hét vége felé csengettek. Ferenc kint volt az állatoknál, Anna
boltba ment, így Rini nyitott kaput a váratlan látogatónak. Egyszerre
töltötte el boldogság és mérhetetlen bánat, amikor Bencét meglátta.
- Egyedül jöttél? - szaladt ki a száján köszönés helyett, majd gyorsan
átölelte a férfit, hogy enyhítsen az esetleg vádnak hangzó mondaton.
Bence némán széttárta a karjait. Fáradt, megtört tekintete többet mondott
minden szónál. Rini beinvitálta, étellel, itallal kínálta, és nem faggatta
az elmúlt hetek eseményeiről.
- Ti jól vagytok? - kérdezte Bence, amikor kijött a fürdőszobából, és
asztalhoz ült.
- Rendben van minden. Regina alszik, majd meglátod, mekkorát nőtt.
Anna lépett be, és a meglepetéstől kiejtette a teli bevásárló szatyrot a
kezéből.
- Hát megérkeztetek? - lépett oda a férfihoz. Feltehetően arra gondolt,
Richárd kiment Ferencet behívni, vagy a gyermekszobában van.
- Csak én jöttem - felelte Bence és lesütötte a szemét. Ezalatt Marina
visszaérkezett Ferenccel az oldalán. Körülülték az asztalt magyarázatra
várva.
- Ne haragudjatok, tehetetlen voltam. Richárd beállt az egyik kikötőben
rakodómunkásnak. Nem tudtam eltéríteni ettől a rögeszméjétől. Azt mondta,
neki nem járt ez a szép élet, dolgozni fog, úgy, mint bárki más és lerója
az adóságát... Hogy kinek és meddig, azt nem bírtam kicsikarni belőle.
Marina felpattant az asztaltól, és zokogva berohant a kisszobába. Ferenc egy
mozdulattal megállította feleségét, aki nyomban utána akart indulni.
- Hagyd most - mondta kurtán.
Bence ránézett az idős férfira, és érezte, hogy tisztában van Marina Richárd
iránt érzett vonzalmával. Néhány napot együtt töltöttek, de aztán Bence
meggyőzte Rinit és a nagyszülőket is, hogy jobb, ha visszatérnek Sopronba.
Marinának egy forint jövedelme sem volt, de nem nyúlt a pénzhez, amit
Richárd tett be a számlára.
- Az a pénz Regináé. Ki tudja, hogy alakul az élete, mikor lesz szüksége rá.
- Oké, de neked is kell élned valamiből, és a tápszert meg a pelenkát sem
adják ingyen - győzködte Bence.
- Volt megtakarított pénzem, meg hamarosan kapni fogunk családi pótlékot és
árvaellátást is. Abból kihozok mindent. Nem fogunk nagy lábon élni, de nem
fog hiányt szenvedni semmiben - válaszolta a lány magabiztosan.
- Nem értelek. Úgy beszélsz, mintha elkönyvelted volna, hogy Richárd nem fog
hazajönni soha.
Marina szeme megvillant. Kinyitotta a száját, majd összeszorította, és
inkább nem mondta ki, amit gondolt.

Anna és Ferenc könnyes búcsút vettek a fiataloktól. Nem értették, de nem is
firtatták vejük viselkedését.
- Itt ez a szoba, mindig vár benneteket, kislányom. Megértjük, hogy a
városban mások a lehetőségek, meg lehet, könnyebb is, de ha úgy hozná az
élet...
- Na és ha pénzre lenne szükségetek, vagy bármi másra, hát ne szégyellj
telefonálni! - mondták egymás szavába vágva, és kézről kézre adták a
mosolygó kis Reginát.

*
Az út sokkal hosszabbnak tűnt, mint másfél hónappal ezelőtt. Bence
megpróbálta Rinit terveiről faggatni, de a lány makacsul hallgatott. Délután
értek haza. Haza? - tombolt Marinában a düh és a kétségbeesés. Árva ő
megint, ahogy árva ez a kis angyal is... Dobálja őket a sors szeszélye.
Aztán, mielőtt nagyon belelovalta volna magát a sötét gondolatokba, észre
tért. Reginának van édesapja, nagyszülei és ők is itt vannak Bencével, akik
tűzbe mennének a gyermekért. Regina nem árva, mint ahogy ő sem az többé,
mert tartozik valahová, valakikhez. Most vette csak észre, hogy kezei
elfehéredtek, annyira szorította a táskája fülét.
- Szerinted hol lehet nagyobb eséllyel kényelmesen éjszakáznunk? - nevetett
rá a férfira, aki gondolataiba merülve ült, és nem mozdult, hogy kiszállási
szándékát jelezze.
- Nem is tudom. Azt hiszem, talán jobb, ha itt maradunk. Bemegyek, és amíg
te otthonossá varázsolod a házat, én elmegyek vásárolni. Pizza megfelel
vacsorára?
Rini bólintott. Gyorsan ablakokat, ajtókat nyitottak és átszellőztették a
lakást. Berámoltak a kocsiból, és meglepődtek, hogy pillanatok alatt milyen
barátságos otthon lett a rideg házból. Marina felhívta Szilviát, hogy
érdeklődjön róla és a számlák felől. A lány megnyugtató hírek¬kel szolgált,
sőt felajánlotta segítségét. Hamarosan meg is érkezett biciklijével,
sportosan, fürgén, lófarokba fésült hajjal, és már el is kezdte a
hajtóvadászatot a porcicák ellen.
Bence Zsanettet is tájékoztatta a fejleményekről. Mióta Richárddal külföldre
utazott, nem beszéltek, így semmit sem tudtak egymásról. Zsani hezitált, nem
hátráltatná-e a társaságot jelenlétével, de aztán úgy döntött: két kézzel
több az mégis jó lehet valamire. Konzerveket, kekszet, üdítőt vett a kis
boltban és Atonnal felszálltak a legközelebbi buszjáratra.
Pár óra múlva inkább hasonlított Richárd háza egy kerti parti színhelyére,
mint annak a sok fájdalomnak, keserűségnek elhagyatott, üres odújára.
Rini végtelenül hálás és boldog volt, amiért nem maradt egyedül gondjaival
és gondolataival. Zsanett a járdán tologatta a babakocsiban szundikáló
Ginát, míg ő Szilvivel alaposan kitakarította a gyermekszobát. Amikor a
munkát befejezték, közösen fürdették meg a kicsit. Zsani levetkőztette, ezt
a részfeladatot találta leginkább megfelelőnek saját maga számára. Szinte
föld felett járt a boldogságtól, hogy mindenki olyan természetesnek vette,
hogy ő is segédkezhet a kisbaba körül. Bence készítette el a vizet és
cipelte be a kádat a szobába. Szilvi végezte a fő feladatot, amíg Rini
átválogatta a ruhákat. Regina úgy nőtt, mint a gomba, sok kis tipegő rövid
lett az elmúlt hetekben. Bence előkapta a videokamerát, és megörökítette a
hatalmas eseményt. Szilvi átadta a törölközőbe tekert visongó gyermeket
Marinának, aki fodros, rózsaszín szegélyű hálózsákot adott rá, majd
megetette a cumisüvegbe előkészített táp¬szerrel. Szilvia a könyvespolcon
keresgélt. Kezébe akadt Gubanc kutyus kalandja. Könnyes szemmel lapozta fel
Felícia és Richárd közös mesekönyvét, majd visszatette a polcra, és egy
daloskönyvet húzott ki a sorból.
- Az az altató jó lesz, hogy:
Gyermekem, ó, aludj már.
Alszik az egész világ.
Pihen az erdő, a rét.
Erdőben az őzikék.
A refrént együtt énekelték.
Gina mosolyogva kalimpált kis kezeivel és gőgicsélt. Majd elcsendesedett, és
mit sem tudva a világ sok fájdalmáról, mély álomba merült.

A fiatalok lementek a konyhába, és elkészítették a pizzákat. Vacsora után
kekszet majszoltak és beszélgettek. Bence úgy ugrott fel a székéről, mintha
megégette volna. Mondanivalóját dermedt csend fogadta.
- Tudjátok, hogy Richárd a legjobb barátom, de most össze tudnám törni
minden csontját - csapott öklével a levegőbe. Rini felállt, és a férfi
karjára tette a kezét, de nem szólalt meg. Ő is így érzett. - Nem érdekel,
hogy alakul a jövő, de itt előttetek megfogadom, hogy amennyire rajtam
múlik, mindent megteszek Regináért, hogy boldog gyermekkora legyen. Nem
vagyok hivatalosan a keresztapja, de nem a papírtól leszek az. - Kis szünet
után még hozzátette: - Felícia emlékére...
Marina hangosan felzokogott. Átölelték egymást.
- Tudod, hogy én is... - mondta Rini, de nem tudta befejezni a mondatot.
- Ránk is számíthattok bármiben - mondta az asztalnál ülő két lány.
*
A percek szélsebesen gombolyították az idő fonalát órákká, napokká, hetekké,
és egyre meg-szokottabbá vált ez a furcsa családi felállás. Marina
megbeszélte Szilvivel, hogy elhozza a lakásból személyes holmijait, és
kiadja a másik szobát is, mert pénzre van szüksége. Egyetlen fillért sem
akart magára, vagy a lakására költeni Regina pénzéből. Szilvia elfogadta ezt
a felvetést. Sőt azonnal kapott az alkalmon, hogy megbeszélje terveit
főbérlőjével.
- Ha nincs ellene kifogásod, akkor máris találtam bérlőt magam mellé -
mondta komolyan. - Szerintem elég rég együtt vagyunk már Zsomborral ahhoz,
hogy összeköltözzünk. Tudod, mondják úgy is, hogy lakva ismeri meg az ember
a másikat. Akkor meg minek húzzuk a dolgot, mint a rétestésztát?
- Zsombor most hol lakik?
- Ilyen munkásszálló-szerű lakásban. Három szoba van, és hárman laknak, de
oda nem költözhetek hozzá. Tudja, hogy az albérlet kicsit drágább, mint
amennyit ott fizet, de előbb-utóbb muszáj lépnünk, ha komolyan gondoljuk.
Már megnéztünk néhány lakást, de egyik sem tetszett annyira, mint a tied, és
nem utolsó szempont az sem, hogy közel van az egyetemhez és a
mentőállomáshoz is.
- ... és komolyan gondoljátok?
- Azt hiszem, igen, a múlt héten már az ékszerbolt kirakata előtt
faggatott - nevetett Szilvi. - Szerinted vélhetem ezt komoly szándéknak?
- Mindenképpen. Rendben, költözzetek össze, de sajnos nem lehetek nagyon
baráti az anyagiakat illetően - mondta Rini, szégyenlősen.
- Jaj, ne butáskodj, ez természetes, nem is várnék ilyet, főleg ebben a
helyzetben.
- Rendben, akkor üljünk össze egyik délután, és mindent megbeszélünk.
- Nem vagyok képben, hogy van beosztva Zsombi, de a héten mindenképp
megoldjuk.
 
A regény borítója

A szerződés megkötésére két nap múlva került sor. Marinának nagyon
szimpatikus volt a csendes, sportos fiatalember, és örült, hogy nem egy
teljesen idegen költözik be a lakásába. Megegyeztek az árban, és Szilvi
ahhoz is ragaszkodott, hogy legalább az utolsó havi rezsit teljesen ő állja,
hiszen Rini egy napot sem töltött otthonában. Hétvégére tervezték a
költözködést, és nagyon boldogok voltak, hogy végre megkezdhetik közös
életüket.
Rini hamar elköszönt, és rohant a gyermekorvoshoz, hogy a megbeszélt
időpontra odaérjen. Bence épp akkor parkolt le a rendelő előtt autójával.
- De jó, hogy megérkeztél, nagyon nyűgös a királylány.
- Bejössz azért velünk, vagy itt megvársz?
- Megyek, ha nem gond - válaszolta Bence, és kivette a bébihordót a hátsó
ülésről.
A doktornő nagyon elégedett volt. A kicsi egészségi állapotán kívül a
helyzetükről is érdeklődött. Rini zavartan válaszolgatott. Bence némán állt
az ajtóban, és forrt benne a düh. Miért kell mindennek szabályosnak és
jogszerűnek lennie? Miért nem elég, ha a gyermek kiegyensúlyozott és
egészséges? Kinek mi köze van ahhoz, hogy milyen státuszban vannak a
felnőttek a baba mellett?
Lehangoltan távoztak a rendelőből.
- Úgy érzem, nem ez volt az utolsó kínos beszélgetés ebben az ügyben -
mondta a férfi, miközben beszálltak az autóba.
- Nem érdekel. Richárd nem mondott le a gyerekéről, és itt a meghatalmazás
is, nem tehetnek semmit.
- Sajnos, ebben tévedsz, Rini, hiszen nincs vele, nem gondoskodik róla,
tehát lehet, a doktor¬nőnek tényleg jelentenie kell a gyámügynek, vagy ki
tudja kinek...
- Azt mondod, elvehetik tőlünk Reginát?
- Fogalmam sincs, de nem hagyjuk szó nélkül a dolgot, az biztos.

A doktornő két hét múlva váratlanul megjelent. Marina épp a konyhában a
tápszert készítette. Az emelet felől hangos kacagás gurgulázott le a
lépcsőkön. A két nő összemosolygott.
- Meg szeretném nézni a kislányt - mondta az orvos.
- Természetesen, jöjjön csak - válaszolta Rini és görcsbe ugrott a gyomra.
- Itt repül egy kis angyal, hopp bele az etetőszékbe, mert Rini hozza a
finom hamit - kiáltotta Bence az ajtónyitásra reagálva.
- Jó napot kívánok! A hami előtt még a doktor néni nézné meg a kis angyalt -
nevetett az asszony a riadt férfira. - Na, ne vágjon már ilyen arcot,
ígérem, nem fogom bántani.
- Elnézést, csak azt hittem... - mentegetőzött Bence.
A doktornő levetkőztette Reginát, és megvizsgálta. Kivett egy játékot az
ágyból, a baba felé nyújtotta. Regina utána kapott, nevetett, lábacskáival
rugdalózott. Követte a tekintetével a játék mozgását, majd megszorította a
doktornő ujját.
- Megfordul már a hátáról a hasára?
- Igen, nagyon szeret hason aludni, és gyakran fordul át - válaszolta
Marina.
- Rendben van. Felöltöztetheti, készen vagyunk.
Rini a pelenkázóhoz lépett, és ügyes mozdulatokkal csomagolta be a kapálódzó
gyermeket. Bármilyen ideges is volt a váratlan látogatás miatt, folyamatosan
beszélt és mosolygott a kislányra. Bence meghatottan nézte őket, meg is
feledkezett a doktornőről, aki alig észre¬vehetően körbenézett a kis
szobában.
- Nos, ideje mennem - mondta a doktornő.
- Lekísérem. Bence, addig megeteted Ginát?
- Maradjon csak, Marina. Látom, nagyon harmonikus a kapcsolatuk. Nem kell
idegeskedniük, amíg nem lesz változás, ez így is marad...
- Akkor, nem kell bejelenteni? - hebegte Bence.
- Jöjjön, kísérjen ki. Reménykedjünk, hogy az édesapa hamar rendbe jön, nem
szeretnék plusz bonyodalmakat okozni a család életében, sajnos épp elég
tragédia történt már így is.
Bence megvárta, míg a doktornő autója kikanyarodott az utcából, aztán
indiánüvöltéssel rohant fel a lépcsőn. Marina a nagy fotelben ült, amit
funkciója miatt hívott Bence viccesen etetőszéknek. Regina mohón falta a
tápszert, és majd elszállt, annyira járt keze-lába.
- Felhívom Annáékat, és Kittiékkel is ideje lenne már beszélni, nem
gondolod?
- Tudom, de olyan nehéz. Mit mondjak nekik?
- Bármit, ami semleges. Mennyit eszik a kis tündér, mennyi a súlya, milyen
jól áll neki a rózsaszín, vagy tudom is én... Ezt ti, nők, sokkal jobban
csináljátok. Hidd el, ő legalább annyira zavarban lesz, és bizonyára
pocsékul érzi magát, amiért nem tud változtatni a helyzeten.
Bence lement a konyhába, és felhívta a nagyszülőket, hogy elújságolja a
remek hírt. Anna épp befőzött, majd kiejtette a kezéből a tisztára mosott öt
literes üveget. Erős asszony volt, panasz nélkül tűrte, amit a sors rámért,
de mióta egyetlen lányát elveszítette, sokat betegeskedett.
- Olyan jó lenne, ha megint el tudnátok jönni néhány napra. Itt a sok
finomság, zöldség, gyümölcs... Berakosgatom őket. Ha már mindenfélét fog
enni a kis drágám, majd hogy örül neki...
- Most nem mehetünk le a héten - válaszolta Bence, miközben összeszorult a
szíve. Szerette volna, ha minél több időt tölthetnek együtt a nagyszülők az
unokájukkal, de már így is jelen¬tősen kiesett a munkából, fogytán voltak a
tartalékai. - Szerintem a jövő hét végén szabadok leszünk, de addig még
beszélünk.

Aztán, amikor Regina elaludt, bekapcsolták a laptopot, és megpróbáltak Skype
kapcsolatot teremteni Kanadával. Kitti be volt jelentkezve, de nem fogadta a
hívást.
Bence weboldalakat böngészett, Rini kiment, hogy kiteregessen. Talán egy
negyed óra elteltével hívást jelzett a Skype. Mire Rini beért a szobába, már
javában folyt a beszélgetés. Hallva a vidám csevegést, oldódott benne a
feszültség, ő is csatlakozott a babaügyek megvitatásához. Majd egy órán át
beszélgettek, anélkül, hogy Felíciát vagy Richárdot szóba hozták volna.
- Már megint rengeteg kinőtt ruhánk van, mit szólnátok, ha hamarosan
feldobnék egy csomagot? - kérdezte Kitti. - Tudtok küldeni fotókat vagy
videókat Regináról?
- Persze, de majd ha ébren lesz, be is mutatkozik nektek - nevetett Rini
felszabadultan.
- Jaj, már alig várom, de most el kell köszönnöm, azt hiszem, ennyi volt a
kikapcsolódásból...
A háttérben gyereksírás hallatszott, így gyorsan elbúcsúztak.
- Látod, nem is volt vészes. Az angyalok megoldanak helyettünk minden
gondot - mondta Bence, és fejével a másik szobában alvó kicsi felé
bólintott.
- Végül is tényleg kár volt ennyi ideig parázni ettől a beszélgetéstől.
Egyikőnk sem tehet róla, hogy így alakult a helyzet. Mi csak megpróbáljuk
kihozni belőle a legjobbat - válaszolta a lány.
- Viszont van valami, amit nem old meg helyettem senki, és erről beszélnünk
kellene.
Marina érdeklődve felhúzta a szemöldökét.
- Azt hiszem, így mégsem élhetünk sokáig - köszörülte a torkát Bence. -
Muszáj lesz dolgoznunk is, valahogy visszaállni abba a másik
kerékvágásba...
A lány megértően bólintott.
- Ne érts félre - állt fel Bence - Nem sokalltam be az apuka szereptől, de
meg kell teremtenünk az anyagi hátteret is.
- Ne mentegetőzz, megértem. Teljesen igazad van. Így nagyon kényelmes volt,
de kockázatos is hosszú távon, ha elveszíted a lehetőségeidet és a
vásárlóidat.
- Akkor, hogy képzeled a jövőt?
- Nem nagyon tervezek, és nem is képzelődöm... - válaszolta Rini halkan. -
Én itt maradok Reginával, és várjuk a csodát. Két éves kora előtt semmiképp
nem akarom beadni a bölcsődébe. Persze tudom, vissza kell mennem dolgozni,
de amíg nem muszáj, addig halogatom a dolgot. Tudod, néha eltűnődöm, hogy
tudnak fiatal nők munka mellett két-három gyerkőccel is boldogulni, és még
ott van desszertként a háztartás is. Őszintén csodálom őket. Estére már így
is olyan hulla vagyok, pedig se munkahely, se több gyerkőc, csak a
háztartás, meg talán az aggodalmak...
- Gyorsan jött neked ez az egész, de nagyon profin csinálod. Szerintem az
első babánál mindenki csodálkozik, hiszen még szokatlan a helyzet, az új
élet. Aztán rutinná válik a napi teendők sora, és megint éreznek magukban
annyi erőt az asszonyok, hogy vállalnak még plusz feladatokat. Ti vagytok a
világ nyolcadik csodája! A kifogyhatatlan energiaforrás: a perpétum mobile -
nevetett a férfi.
- Köszönöm nőtársaim nevében is ezt az igazán kedves bókot - mondta Rini
hivatalos hangvétellel. - Majd igyekszem erőt meríteni ebből a dicséretből,
amikor mosogatórongynak érzem magamat - tette még hozzá nevetve. - De
komolyra fordítva a szót, Bence. Nem várom el, hogy itt lakj velünk.
Dolgozz, éld az életedet és ígérem, telefonálok, mielőtt kiakadok...
- Nem, ez így nem fog menni. Nagylelkű vagy, de én nem így gondolom.
Dolgoznom kell, és nem ártana kigazolni az udvaromat is, mielőtt
feljelentenek parlagfű-termesztés miatt, de bizonyos feladatokat továbbra is
vállalok. Reggelente felhívlak, elmondod a bevásárló listát és napközben vagy
este szállítom az ellátmányt. Ha orvoshoz kell menni, főleg ha beáll a rossz
idő, akkor természetesen első Regina, az ecset megvár ... és persze este
együtt fürdetünk, továbbra sem engedem, hogy cipeld a kádat a vízzel.
- Aranyos vagy, de szerintem ez már szükségtelen. Ha a nagy kádba beleteszem
a kis műanyag kádat, felengedem vízzel, tökéletesen megfelel. Nem olyan
kicsi már Gina, hogy idebent kelljen fürdetni a szobában. Ráadásul a
központi fűtés miatt teljesen egyenletes lesz a hőmérséklet majd a fűtési
szezonban. Kis átszervezés, de a fuvarokat köszönöm. Most érzem a hiányát,
hogy nincs jogosítványom.
- Mi lenne, ha letennéd?
- Viccelsz? Tanulni sem lenne időm, de pénzem sincs rá...
- Elvehetnél a számláról, ez Regina érdekeit szolgálja, és majd
visszateszed, amikor dolgozni fogsz.
Marina nem tiltakozott azonnal.
- Idén már biztos, hogy nem, de talán majd tavasszal. Akkor már Gina is
nagyobb lesz és talán én is jobban belejövök a szerepembe. Vagy talán...
A kimondott fél mondat ott lebegett köztük a szobában. Egyikőjük sem fejezte
be. Mindketten abban reménykedtek, hogy talán már holnap beállít Richárd, és
nem magyarázkodik, csak a tőle megszokott lazasággal felszalad az emeletre,
magához öleli Reginát és csak annyit mond:
- Megjöttem.

Folytatjuk.
*****************************
3.VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL

BURZA MÁRIA: PERCBEN ÁSÍTÓ CSEND

A percben ásít a csend,
szemekben könnyek szöknek,
tudod, kár volt mindenért,
mégsem bánod, hogy szerettél.

Érzed, ha láthatnád újra,
szíved hangosan dobogna,
lüktetne benne az élet,
a Szeretet szépségével.

Rágondolva lelked megremegne,
vágyod hangját és szavát,
bár tudod , nem lehet már.

Felidézed az áldott perceket,
elhiszed, hogy Szeretete
ma is él neked,
mennyire fájó, mégis kell,
aludnál és ébrednél mellette,
bár önmagaddal harcolsz ellene.

Látod, mit sem ér a józan ész,
bármennyire fájó,
álmaidba vissza-visszatérsz.

A percben ásít a csend ,
tarsolyodra tekintesz,
benne az élet kenyere,
nem fogyott el,
bár szétosztott lett.

Búcsúzni kell,az ajtó tárva,
a szív szomorú, a lélek árva ,
valaminek vége lett,
a szív gyémántot perget.,
de él a Remény, mert
minden vég egy újnak a kezdete.?

*************************************

EGYSZER MAJD...

Mikor a szívet nem feszíti már
hívságok talmi csillogása,
mikor látja, hogy legszebb álma,
lelkének koronája nem megvalósuló,
a korona egy kövét még csiszolja,
majd a megértő elengedéssel
áldását szórja.

A lélek egy kőszirtre szállva,
visszatekint földi élete útjára.
Rezzenéstelen, csak szemléli
az életképeket,látva a tévedést,
és megtévesztéseket.
Néz egy képet, mely
az időben egy pillanat,
tudva az a pillanat volt,
amiért maradt, és a szívben aprón
hulló gyöngyszemek patakzanak..

Benne a pillanat csodája él tovább,
akkor is, ha emberként fájdalmas
volt a megtapasztalás.
Tudja, a Szeretet végtelen,
határtalanságában a másik
mindig jelen.
Nyugalmát a szívnek adja át,
egy kicsit még időznie kell,
némán segítve, kinek szükséges,
bár tudja, a test elfáradt és útra kész..

Majd visszaszáll, ahonnan érkezett,
s az Örök Hazában hallgatja újra meg
a Szeretet tisztán csengő dalát,
mely a földi létben elszenvedett
sok torzulást, remélve egyszer
itt a Földön is tisztán cseng,
torzulástól mentesen.?

*************************************

ARANYPORÁT SZÓRD SZÉT

Ajándék az Élet,
hálával éljed,
benne hamvadó álom
a mának fájón.

Egy maréknyi
aranypor az
Élet,
szórjad széjjel,
hogy gyógyítsa
a múltból mának
élő sebeket,
gyógyulttá tegye
a fájó szíveket.?

......................................................

Széll Magdolna:Frontok

Frontok jönnek, frontok mennek,
begyulladnak szegény sejtek,
ádáz harcban hősök lesznek,
az ízületek mind elesnek.

Bezzeg régen nem volt ilyen,
vagy talán front nem volt jelen,
ha megáztam fürdőt vettem,
elég volt, ha felöltöztem.

Ne mondjátok mi lesz holnap,
a térdem tudja, hasogat,
jobb vagyok, mint a kecskebéka,
reagálok minden frontra.

Történjen bármi odafenn,
hatással van rám idelenn,
csak azt az egyet nem értem,
miért kell nekem szenvednem.

2016. Üdvözlettel Széll Magdolna
Verseim:
vagy
…………………………....

I. P.  STEVE: Ez is emberi vágy
 
Emberi méltóság el ne hagyj!
Akkor se, ha majd a kín térdre hajt,
mikor fájdalmakban majd tudom,
csak pár nap és távozom.
Szeretném mosollyal mondani,
hogy mindent kész vagyok fogadni,

Ne legyek sajnálatra méltó teher,
ki a környezetét lelkileg lever!
Ne lássak könnyeket, síró arcokat,
ne éljék át belső, szenvedő harcomat!
A szeretet tündöklő fénye viruljon,
az utolsó percig az ne csituljon!





********************************

I.P.Steve: Volt vágy

A kert végében, ágak között a Hold
apró felhőkből kicsiny fészket rakott,
vásott árnyak reccsentek földre esve,
vagy gallyak, mit nappal tört le egy gerle.

Álomhoz szőtt ágyban szendereg a pók,
csendben emészti vacsoráját, ha volt,
és ha nem, hát új zsákmányt hoz a holnap,
éhező napok sorban sosem voltak.

Düledezik a rogyni vágyó gyertya,
majd lángja viaszba hajolva elhal,
fényének kitartó csillogó tánca
már nem lesz a tornác világítása.

Még a vágy suttog a békéről pár szót,
és tesz feje alá lélekből vánkost,
majd utána elalszik az is mélyen,
s úgy tetszik, mintha megszűnne egészen.

********************************

I.P.Steve: Mindennapok ringatója

A soha le nem menő alkony már elszenderül,
a csend puha paplanként ráterül.
Tovatűnő napnak fáradalmát öleli magához,
féltőn suttog neki, mint holnap magzatához.

Álomnak ágyazok bölcsőt s hallgatok,
gondjaimat simogatom, mindet altatom,
ám felsír hol az egyik, hol a másik,
ébrenlétből kiút most sem látszik.

Közeleg a hosszú éj sötétsége,
már ide hallik a villámok cikázó sercegése.
A szél is dús fákon lombot lenget,
majd égzengő dübörgés tölti meg a lelkem.

*****************************

I.P.Steve: Könnyek a párnán

Otthagytam arcom belepréselt nyomát,
s elrejtette akkor a diszkrét homály,
majd szemedből csillanó csepp gördült,
ajkad mégsem sírásra görbült.
Az ölelés ritmusos ringása rajzolt rózsát,
és az éj illatosította a csendet, a kíméletlenül múló órát.

..............................................

MIKS MÁRIA: SZÍVED  CSOKRA


Életem tákolt lépcsőjén
lassan lefele haladok.
A fordulón megpihenek;
túl    sokat  már nem akarok.
Ma    még jó: szembejössz velem,
arcodon szelíd mosollyal,
éveid kertjéből lopott
sokszínű virágcsokorral.

Ez a sárga dússzirmú itt
élénken igent bólintgat
összefonódó kezünkre.
De a mélyvörös megingat
lopakodó illatával.
Ó, az aprókelyhű mályva
szerény rejtőzködésével
hitem kapuját kitárja.
A hófehér harangocskák
édes kacajt csilingelnek
szavadra szomjas fülembe.
S becézhetném mimindennek
a sápadtfényű rózsaszínt!
Tudod, a búzavirág-kék
elém varázsolja régen
összetört tükröm emlékét.
A lila csiklandja vágyam,
eligazítgatom szépen,
töviseid közt matatok
titkaid-leső félénken.
Mint arcomon a gond-ráncok,
úgy hálózzák a levelek
viaszfényességű zöldjét
a nedvet hordozó erek.

 Állok, s még most sem  hiszem el,
 hogy ez a virág  mind enyém.
 Reszketve sírok válladon,
 s félve megérint a remény:
ugye megmarad, kedvesem,
nekünk a káprázat-csoda?
Ha úgy szeretünk, mint eddig,
nem múlhat el soha, soha ...

............................................

MÁTYÁS RITA: Az elmúlás csókja...

Pókháló selymén, hajnal könnye csillan,
ősznek szürke fátylán nyári emlék villan.
Forróság tüze,elhamvad ölemben,
Elmúlás hercegnek hagyom átöleljen.
Nehéz terhem alatt lábam rogyadozik,
életem rózsája lassan hervadozik.
Szirmait hullatja, feje lekókad,
megjelölt már engem, az elmúlás csókja!

2016. 09. 30.


…………..................……....

KALOCSA ZSUZSA: A kacér idő

Ó Istenem, a kacér idő hogy szalad,
régi emlék, mely szép volt, elmarad.
Ma még becéz, holnap már gonosz,
nevet, gyötrő szívvel mosolyog.
Utunkat belepi majd az őszi avar,
senki sem tudja, kik voltunk maholnap.
Nem lesz több könny, bánat s akarat,
fájdalom elmúlik, békesség marad.

*****************************
4. NOVELLÁRÓL - NOVELLÁRA

ÁRVAY MÁRIA: Az ihlet jegyében

"Az ihlet mindig, minden tőle telhetőt meg fog tenni azért, hogy veled
dolgozhasson - de ha nem állsz készen vagy nem vagy elérhető, előfordulhat,
hogy elhagy és egy másik közreműködőt keres."
 (Elizabeth M. Gilbert)
 *****************

Árvay Mária
Krisztián ismét felriadt nyugtalan álmából. Ránézett az órájára, de tudta
mit fog mutatni: persze, hajnal kettő felé járt. Az óra ketyegése olyan
hangos volt ebben a csendben. Felesége nyugodtan aludt mellette, a gyerekek
a másik szobában békésen pihentek, csak ő nem tudott aludni már napok óta.
Rendszeresen felriadt, szinte mindig ugyanabban az időben, s utána már nem
jött álom a szemére. Forgolódni nem akart, nehogy felébressze Adélt.
Ilyenkor felkelt, átment a dolgozószobájába, s leült gondolkodni. Körülötte
könyvek, a polcokon, az asztalon – vékonyabb, vastagabb, puha- vagy
keménykötésű. Hiába töprengett, nem jutott eszébe semmi, pedig már nagyon
várták a negyedik könyvét. Kora reggel nagyokat szokott sétálni a friss
levegőn, azonban ez csak arra volt jó, hogy fejét kiszellőztesse, de egyébre
nem.
Egyik vasárnap a kis család épp együtt reggelizett.
- Drágám, megint karikásak a szemeid, nem aludtál? – kérdezte Adél, miközben
pirítósokat kent csemetéinek.
- Sajnos ez így megy, már ki tudja mióta. Felébresztettelek?
- Nem, de amikor felkeltem, láttam égni a villanyt a dolgozószobádban.
- Égethetem, az ihlet akkor sem jön. Az emberek és a kiadóm türelmetlenek,
várják a következő könyvemet, s most itt állok ötlet nélkül.
- Mi az, hogy ihlet? – kérdezte a kis Krisztián tele szájjal.
- Előbb nyeld le a falatot – dorgálta az apja. Az ihlet, hogy is mondjam,
olyan, hogy mindig eszedbe jut valami, amiről írni lehet. Most hiába
gondolkodom, üres a fejem.
- Ha ötlet kell, mondok én valamit – szólt közbe Adélka. – Jövő héten,
szombaton lesz a díjlovas bemutatóm, ugye eljössz?
- Persze, csak nem tudom, mi adhat ott ihletet.
- Majd meglátod, milyen szépek a lovak, milyen gyönyörűen mozog együtt ló és
lovas.
- Akkor viszont el kell jönnöd a focimeccsemet megnézni – replikázott a
kisfiú.
- Aranyosak vagytok, gyerekek, ígérem, mindenképpen elmegyek s megnézlek
benneteket. Hiszen apa vagyok, s szeretek veletek lenni, de nem biztos, hogy
ezekről a dolgokról írni is fogok.
- Majd meglátjuk – mosolygott az asszony. – Tudod, én meg nagyon szeretek
kiállításokra járni, hátha ez is segít.
- Lássuk csak, milyen témákban írtál eddig? – kérdezte a felesége.
- Írtam önéletrajzi regényt, gyermekmeséket, egy novelláskötetet, s most…
- Ha egyedül nem megy, segítünk, hátha kapsz ötletet.
Krisztián hálás szívvel gondolt családjára. Lám, mennyire próbálnak neki
segíteni, de vajon lesz-e eredménye?

Az író megcsodálta kislányát lóháton, s a többi kis lovast is, akik valóban
elbűvölőek voltak.
Kisfiának is szurkolt a focimeccsen, nem hiába, mert kiemelkedő eredményt
ért el kis csapatával.
Feleségével is elment megnézni egy képkiállítást. Szép élmények voltak ezek,
csak, sajnos, a számítógép billentyűi némák maradtak.
- Szegény papa! - sóhajtotta Adélka. – Igazán nem tudom, hogyan segíthetnénk
neki.

Csengettek. A szomszéd fiatalasszony állt az ajtóban.
- Orvoshoz kell mennem, a férjem nincs itthon, vigyáznátok addig Editkére?
- Persze- mondta Krisztián – mivel gyönyörű az idő lemegyünk a játszótérre.
- Gyerekek, gyertek ti is!
Sok-sok játék várta a kicsiket, öröm volt nézni, ahogy játszottak a
mérleghintán, csúszdán, mászókán. Az író figyelmét mégis valami más kötötte
le. Az egyik padon egy kisfiú beszélgetett a nagymamájával.
- Sajnálom, kicsim, hogy az állatkertben annyi látványosság van, s te
ezekből, vakon, szinte semmit sem élvezhetsz.
- Mamikám, értem ne aggódj. Már azért is hálás vagyok, hogy együtt lehetünk,
s tudod az állatokról készült szobrokat is nagyon jó volt megtapogatni.
Az író szeme könnybe lábadt.
Amikor haza értek, így szólt feleségéhez és a gyerekekhez:
- Már megvan az ihlet.
- Tényleg, s micsoda? – kérdezték egyszerre.
- Interjúregényt fogok készíteni. Olyan gyerekekkel beszélgetek majd,
akiknek sok minden nem adatik meg ugyan, de mégis hálásak olyan dolgokért,
melyekről mi nem is gondolnánk, hogy örömet jelenthet. Talán többen
tanulhatnak majd ezekből a beszélgetésekből, átértékelhetik az életüket.
- Kikkel fogsz beszélgetni?
- Nem is gondolnátok, mennyien élnek körülöttünk, akiknek lesz mondandójuk
ebben a témában. Az ötlet még nyers, de finomítom, átgondolom, s a
beszélgetések majd segítenek. A könyv címe pedig nem lesz más, mint:
„Hálaadás”.
Most pedig megyek, nagyon kimerültnek érzem magam.
Krisztián mély, egészséges álomba merült napok óta végre először.

*****************************
5. JEGYZET

NAGY VENDEL: HITELÜNK VAN?

Jegyzet: Hitelünk van?
Írta: Nagy Vendel. Ideje: 2006, április 17. Idő: 00:34:09 (175 olvasás)


Nagy vendel
Most a választások után a pártígéretektől eltelve felmerül az emberben, hogy
mennyire hittek el a választók a politikusok ígérgetéseit. Hogy hitelük van
e a politikusoknak?
Az majd hamarosan elválik.
De hitelük van e a róluk író újságíróknak? Hiszen nem mindegy, hogy hogyan
tálalják a dolgokat, hogyan írnak személyekről, eseményekről. Tárgyilagosan
e, vagy részlehajlóan, esetleg hangulatkeltően vagy provokatívan. Nekik
hisznek e az olvasók?

A szenzácóhajhász bulvárlapok a példányszám növelése érdekében a szavak
kifacsarására, elferdítésére is képesek. A magyar nyelv annyira árnyalt és
sokszínű, hogy bármit meg lehet írni mindig valakinek a szemszögéből nézve
és valakinek a szája íze szerint. Csak arra kell figyelni, hogy ne lógjon ki
nagyon a lóláb, s aki nem tud a szavak között olvasni, akár el is hiheti a
dolgokat.
Egy állami gazdaságban történt ló pusztulást a szenzációéhes újságíró úgy
írta meg, hogy a lóállomány 50 %-a elpusztult. Az egész ország a gazdaság
hatalmas veszteségén kesergett, de csak a bennfentesek tudták, hogy két lova
volt mindösszesen a szóban forgó mezőgazdasági egységnek. Talán így akartak
állami támogatáshoz jutni és érdekelt volt a zsurnaliszta is? A szó
veszélyes fegyver. Az írástudóknak óriási a felelősségük a tájékoztatás
terén, s felmerül a kérdés: Hitelünk van e?
S álljon itt egy másik példa is.
Vége az előadásnak. Az illetékes előadó elmondta érdekfeszítő véleményét az
aktuális dolgokról, melyek ma mindenkit érdekelnek. Ezután következett a
szokásos kérés:
- Na tessék, szóljanak hozzá!
Ilyenkor van az, amikor mindenki a padlót vagy a plafont nézi, esetleg
sürgős kotorászni valója van a táskájában. Kínos a csend. Végre az első
"fecske" felteszi a kezét.
- Igaz e, amit az újság ír?.
Az előadó a kérdést meg sem várva rávágja.
- Igaz! Amit az újság ír, az igaz!
S valóban, igazat ír e az újság? Hitelünk van?
Egy régi közmondás szerint a szó elszáll, az írás megmarad. Akár száz éves
cikket is elő lehet venni s tetten lehet érni a hazugságot. Egy másik mondás
szerint a hazug embert előbb utolérik, mint a sánta kutyát! Tovább
untathatnám a tisztelt olvasót hasonló blődségekkel, de nem teszem, hiszen
politológusaink, történészeink, közgazdászaink nem átallnak előkaparni régi
újságokat, okiratokat, hogy rajtakaphassák a megalkuvó zsurnalisztákat.
Előbb, utóbb kiderülnek a turpisságok. A különféle ellenzéki pártok és
szervezetek egymást túlkiabálva próbálják felszínre hozni a múlt hibáit.
Kiderült, hogy a Rákosi padláslesöprés kegyetlenebb volt, mint a török világ
Magyarországon. A török szpáhi (földesúr) annyi gabonát mindig meghagyott a
jobbágynak, hogy jövőre újból tudjon vetni. Kiderült, hogy Sztálinhoz képest
Hitler csak gyenge kezdő lehetett, hiszen a Szovjet vezető több kommunistát
öletett meg. Kiderült, hogy 1956 nem ellenforradalom volt, hanem sokak
szerint szabadságharc, s kár volt Nyikita Hruscsovnak odaadni az
ötös fogatot, s Brezsnyevnek is hiába tapsoltunk! De könyörgöm! A "PRAVDÁT"
ezelőtt 20 évvel is Pravdának (Igazság) hívták. Van persze magyar Pravda,
magyar igazság is. Az orvos, a pap, a tanár, a szülő néha belemehet kegyes
hazugságokba. Az újságíró soha! Az elferdített dolgokra az közvélemény tudat
alatt is ráérez, s ha be is igazolódik a gyanú, kegyetlen dolgokra képes.
Hitelünk van? Teszem föl immár negyedszer is a kérdést. Most már remélem,
hogy igen. Még nem mondhatjuk azt, hogy:
- Ma már tudjuk!
Csak azt mondhatjuk most is, hogy:
- Ma úgy tudjuk!
Ítéletet a jövő mondhat a ma felett. Mi, akik csináljuk és éljük a jelent,
nem! S csak azt remélhetjük, hogy az utókor nem elégtelent ír a
bizonyítványunkba.

2016. október  03.
*****************************
6. ARCKÉPCSARNOK

GERENCSÉR HAJNALKA  RIPORTSOROZATA:

VÁLTOZTASSUK MEG A  SZEMLÉLETET
(RIPORT  STOLLMÁR BARBARÁVAL)

  8. Riport Stolmár Barbarával

HANGBÓL SZŐTT ÉLETEM

- Mesélj egy kicsit a gyermekkorodról!
- 1989. január 5-én születtem Budapesten. Szüleim nagyon szerettek, bár mint
kiderült, látásvesztésemet kissé nehezen fogadták el, főleg anyukám. Sok
értékes útravalót kaptam a Vakok Batthyány római katolikus általános iskola,
Gerencsér Hajnalka
óvoda és gyermek otthonában, ahol sok általános ismeret mellett a legfőbb,
és életre szóló bevezetést
kaptam a zenéhez. Természetesen az írás, olvasás szeretetéhez, a remek
pontírás, a Braille írás alapjait is itt sajátítottam el.
Furcsa módon csak későn tanultam meg beszélni, körülbelül 5 éves
koromban. Igaz, járni is abban az időszakban, nagyjából 4 évesen.
Később azt mondták, ez az akkori otthoni ingerszegény környezet
miatt történhetett... A hangok életem minden lételemét kitöltik. Zene és ma
már más szinteken is.

- Vannak testvéreid?
- Nekem csak fél testvérem van kettő. Egy nővérem, akivel ma is tartom a
kapcsolatot, jóban vagyunk. Egy bátyám, aki sajnos zűrös életet élt,
sokáig kábítószerezett, az utóbbi években hajléktalanként is élt. Nem
tudom, utolsó idejében mit csinált, de sajnos súlyos autóbaleset
következtében ez év nyarán meghalt Ausztriában a határ közelében.

- Szerettél iskolába járni?
- Szerencsésnek mondhatom magam, mert összességében szerettem az iskolát.
Főként az általánost. Ha legkeserűbb napokon elegem volt mindenből, akkor,
ha másért nem, a zenéért mindig tudtam újra lelkesedni.

- Hol élsz jelenleg?
- Lakhelyem Szigetszentmiklós. De a zenélés, a Landini együttes okán
sokat és legtöbbet Siófokon tartózkodom. Ennek pedig örülök, mert itt
szükség is van rám, itt történnek a háttéralkotások, digitalizálás,
adatmentés és sok egyéb...

- Apropó…munka. Mivel foglalkozol ?
- A hangszerkesztésben vagyok nyakig. Segédkezem a Mária Rádiónak is műsorok
archiválásában, és sok más hangot digitalizálok, javítok, szerkesztek. Az
érzékenyítő programokon való részvételt is ide sorolom, melyet főként a
Siófoki kistérségi csoporttal végzek.

- Éltél-e át életedben valamiféle veszteséget?
- Életemnek nagy árnyéka, hogy korán elvesztettem édesapámat, már 10
évesen, majd édesanyámat is mikor éppen 19 éves voltam.
Mindkét nagymamámat, -  főként az apait -, aki még 8 éves koromban meghalt
tüdőbetegségben, és akkor még nem igazán fogtam fel, hogy kímélni kellene,
sokszor játszottam vele, dögönyöztem stb... emiatt aztán egy ideig volt
bűntudatom is, bár mondták, hogy nem kellene...
Egy kedves iskolatársam a Batthyányi otthonban szép lassan leépült,
most pszichiátrián van, pedig remek zenész volt... Számomra csaknem
halállal egyenértékű veszteség, nem tudom ebből vissza lehet-e jönni,
már kb. 6 éve ott van.

- Amikor kiderült a betegséged, akkor a környezeted hogyan viszonyult a
dolgokhoz?
- Látásvesztésemet a szüleim nehezen fogadták el, végül mégiscsak
sikerült. Mit is tehettek volna mást?

Elvégre sikerült 6 hónapra megszületni, az inkubátorban pedig sikeresen
megoldották, hogy oxigén túladagolás lépjen fel. Ettől aztán szépen
elsorvadtak a szemidegek. De azt hiszem ebben is szerencsés vagyok. Van,
akinek ebből még más is jutott, akár az agy hiányosságába is kerülhet az
ilyesmi. Ebből hála Istennek kimaradtam.
Stolmár Barbara
  Bár meg kellett élnem jó pár veszekedést, sajnos vannak emlékeim
édesapám által elkövetett tettlegességekről is anyukám ellen. Az
elmondások alapján tudom, hogy körülbelül 5 éves lehettem, mikor
édesapám megváltozott anyukám hatására, és ki tudja miért... Akkortól
elmaradtak az efféle atrocitások.
  Az iskola mellett új életteret jelentett, hogy 1997-ben
Szigetszentmiklósra költöztünk. Addig Széher úton, előtte Újpalotán
laktunk. Ott nem alakult ki számot tevő baráti köröm, Szigetszentmiklóson
már más lett a helyzet. Ott nyílt egy kis vendéglőnk, amely 2007-ben
megszűnt, addig azonban sok jó zene, és mulatság színhelye volt. Ott
ismertem meg Stark Ferit, azóta is kedves zenész barátomat, aki majdnem
határtalanra kinyitotta a zenei világ kapuját.
Később számtalan élő zenés mulatságnak lehettem ott részese, egyszer
még cigány zenekarosnak is. Így aztán ez szinte észrevétlen fejlődés útjára
léptem, bár akkor még csak énekeltem, a furulyát nem vittem bele ezekbe a
helyzetekbe.
  Persze mindezeket már édesapám nem élhette meg. 1999. december 31-én
meghalt, kórházban. Ezután édesanyámmal ketten maradtunk. Tudom, hogy nehéz
volt kihevernie, majd 3 évig tarthatott...

- Hogyan dolgoztad fel ezt a veszteséget?
- Sosem tekintettem rá veszteségként. Mindig valamiféle állapotként fogtam
fel, persze minden embernél vannak hullámvölgyek. Vannak pillanatok, amikor
elég mindenből, amikor pattanásig feszülnek a húrok. De ezek csak töredéknyi
idők, rögtön jön a nagy lélegzetvétel, a tovább lépés.

- Hogyan használod a számítógépet, ha nem látod a betűket? Hogyan igazodsz el
a billentyűzeten?
- Sokan megkérdezik, hogyan használjuk a számítógépet, egyáltalán mik a
támpontjaink. Beszélő programot használunk, szoftver, mely a képernyőn
megjelenő szöveges információkat felolvassa. A billentyűzetet
pedig érdemes megtanulni fejből. Ezt hívják 10 ujjas gépelésnek. E
szerint remekül el lehet igazodni. A beszélő program segítségével
pedig még szinkronban is lehetünk, és tudjuk, mit csinálunk. És még
monitor sem kell, a beszélő akkor is működik. Ugye milyen energia
takarékos? Vannak billentyű kombinációk is, melyek gyors, és hatékony
boldogulást tudnak biztosítani. Persze mindez csak a nem grafikus
programokra igaz. Vagyis, ahol meg vannak az ábra feliratozások. Tehát
egy rajzolt képpel nem tud mit kezdeni, nem tudja szövegessé
alakítani.

- Ismered a Braille írásmódot, és használod-e a mindennapjaidban?
- A Braille írás már egy érdekesebb, sokak számára úgy áll, mint valami
misztikus írás alakzat...
Lényege, hogy hatos pontrendszerből áll. E hatos ponthalmazból, mint a
billentyűkombinációk jönnek létre a betűk variációi. Tehát minden
betűnek meg van az adott pontszáma. Ezt kell megtanulnunk, hogy
hatékonyan írhassunk, és olvashassunk ebben az írás rendszerben. És
tudjátok rendkívül hasznos egyébként is, hiszen bármikor olvasható.
Nem kell lámpa és ehhez hasonlók. Akár egy paplan alatt is. Klassz
dolog!

- Gyakran hallom, és megütközök az ellentmondó kifejezésen, hogy azon
társaink, akik nem látnak, tévét néznek…. Hogyan képzeljük ezt el, hiszen,
ha a kép nem jön át, itt nem működik a szaglás és tapintás sem, akkor mi
adja az élményt?
- Elcsodálkoznak időnként a "tv-nézésünkön" is, pedig hát mi is azt
tesszük. A „hogyan” a más. Egy film esetében figyelnünk kell a
hang effektekre, a szereplők hangjára, az elhangzó szövegre, zenére stb.
De ebben aztán igazán nem vagyunk egyformák. Van, aki egyáltalán nem is
tudja ezt.

- Én úgy tudom, hogy aki nem lát, annak a tapintása és a hallása sokkal
fejlettebb. Igaz ez?
- A hallás kérdése egy szintén érdekes téma. Nyílván fejlődnek az
érzékszervek, hiszen több funkciót kell átvenniük. Ám egyáltalán nem
mindenkinek kifinomult a hallása, ez nem egy általánosság. Igaz, nekem
megadatott, hogy abszolút hallásom legyen, ezt aztán a zenében, és
hangszerkesztésben is remekül tudom alkalmazni.

- Éjjelente, amikor alszol szoktál álmodni? Álmaidban látsz képeket?
- Az álom kérdése ismét egy szerteágazó, és igazán egyéni helyzet. Így
csak azt mondom el, ahogy én álmodom. Képek is szoktak abban lenni,
sok minden. De van egy jellegzetesség, ami nem marad el. Álmaimban
mindenhol ott a kezem. Mindent egyszerre lát, érzékel, megjegyez.
Mindegy, hogy egy hely, 10 vagy 1000. Hát a valóságban ezt csináljuk
meg! :)

- Felmerül bennem a kérdés, hogy vajon kinek nehezebb a sorsa? Annak, aki
születése óta nem lát, vagy annak, aki kezdetben látott, és fokozatosan
veszíti el a látását. Te hogyan vélekedsz erről a kérdésről?
- Sokan mondják, a később látást vesztetteknek rosszabb, nehezebb. Sokáig ezt
kétség nélkül el is hittem. Addig, amíg az általános iskolában nem
találkoztam egy iskolatársammal, aki bár születése óta vak volt, folyton azt
szajkózta: "Utálok vak lenni..." Lassan pedig szó szerint az őrületbe vitte
magát...Ezek után én nem érzem magam megfelelőnek válaszolni e kérdésre.
Mindenki egyénisége szerint adja meg válaszát.

„A veszteséget az ember csak önmagában mérheti
Veszteséget veszteséggel nem lehet összehasonlítani.”

  Sok egészséges azt gondolja, hogy aki elveszíti a látását, egyszerűen fel
tudja ezt dolgozni, hisz az emlékezetére tud építeni. A Séta a kertben című
versem pár sorában választ fogalmaztam meg erre a felvetésre:

„Május van, tudod, a gyöngyvirág kinyílt,
S fogadd be illatát, mert jókedvre derít.

Kérlek ne légy szomorú, hogy nem láthatod,
Agyad lefényképezte, s őriz másolatot.

Ó jaj! Vétettem most nagyot.
Ezt így gondoltam, mert én látó vagyok!

De az emlék és a jelen csak hasonló.
Ez a léleknek egy fájdalmas torzó!

Tudom már, emlékszem, tudod volt Barátom,
Hiába van szemem, Őt már sose látom.

S ez nagyon fáj nekem idebent,
Bár álmomban már százszor megjelent.

Azt gondolom, e hasonlat sok mindenben segít,
Hogy a látó átérezze a lelkedben e kínt,
S remélem, erre senki sem legyint!”

- Hogyan tudsz közlekedni ?
- Fehér bottal közlekedem. Nem vagyok valami nagy magaslat e téren, sokáig
tanulok egy útvonalat, lassú tanuló vagyok. De igyekszem... azt is
beismerem, vannak nálam sokkal ügyesebbek, igaz, ők másban nem azok. Hiába,
mi sem vagyunk egyformák...

- A látássérültek számára miben nyilvánul meg az akadálymentesítés?
- Sokat tudnak segíteni a beszélő berendezések, pl. egy orvosi rendelőben,
más hivatalos helyen, ha bemondja a hívott fél sorszámát, a húzáskor is
hallhatja a kapott számot. Ha vannak jól elhelyezett, egyértelmű
vezetősávok. De mindemellett legfontosabb az emberség, a figyelmesség, a
megfelelő hozzáállás.

- Nagyon érdekes dolgot figyeltem meg. Azon embertársaim, akik sajnos nem
látnak, sokkal jobb emberismerők, mint a látók. Ez indokolható azzal, hogy a
nem látókat nem befolyásolja a külsőség?
- Azt mondják, részben indokolható. Azt nem hinném, hogy ezen áll, vagy bukik
a dolog. Hiszen, ha így lenne, kivétel nélkül mindannyiunkra igaz lehetne.
Feltétlenül szükséges megfigyelő képesség, és főként a belső megérzés.

- Mi a véleményed arról, amikor egy egészséges embernek bekötik a szemét, és
így próbálják meg rávezetni, hogy mely érzékszervei révén tudnak tájékozódni
a nem látó társaink?
- Mindenképpen érdekes kaland. Persze kérdés, mennyit, és hogyan ért, fog fel
belőle. Egy biztos, feltétlenül megmarad a belső tudata, hogyha leveszi,
ismét visszaszerzi időlegesen kiiktatott képességét.
Ám, ha az idő alatt megérzi ennek minden atmoszféráját, jelentőségét, sok
mindenben megváltozhat, átértékelhet dolgokat.
Egyszer egy versemben ezt írtam erről a kérdésről…

„Ne higgye azt egyetlen látó sem,
Hogy a szemét elfedő kendővel
Azonosul azzal az emberrel,
Aki nem lát szemmel.
Mert aki szemével nem lát, az a szívével lát,
S a legnagyobb veszteséget legbelül éli át!”

- Melyik évszak a kedvenced?
- Mindenképpen a nyarat szeretem. Főként, mert nagyon bírom, és kedvelem a
meleget.

- Van-e kedvenc helyed?
- Kedvenc helyet nem tudnék említeni. Egy biztos: szeretem az illatos
virágokat, azokat a helyeket, ahol kedves virágok szépítik a környezetet,
ahol jó, szép zene szól. Ahol szabadnak érezhetem magam, és semmi nem
árnyékolja a remek hangulatot.

- Szereted az állatokat?
- Mindig is szerettem az állatokat. Volt lehetőségem régebben lovaglásra is,
igazán nagyszerű élmény volt. A kutyákat a macskáknál jobban szeretem, azért
kapható vagyok az ő megdögönyözésükre is. Szeretetemet jobban tudom
simogatással, egy-két érintéssel kimutatni. Furcsa módon beszélni kevesebbet
szeretek hozzájuk, étellel kényeztetni pedig egyáltalán nem.

- Mi a horoszkópod?
- Január elején születtem, így hát még a bak jegybe tartozom.

- Szereted-e a bizsukat?
- A bizsukat szeretem csak igazán. Sok érdekességgel lehet találkozni, főként
a gyöngyből készült ékszereket kedvelem.

- Inkább nőies vagy inkább kényelmes ruhákban érzed jól magadat?
- Hétköznap inkább szeretek sima tréningben, vagy farmerben járni. Jó
melegben, nyáron finom anyagú egybe ruhákban nagyszerű érzés lenni.
  Ünnepi ruhák tekintetében, ha szoknyát választok, feltétlenül hosszút. Jó
időben szerepléshez, ünnepi alkalmakhoz is mintás egész ruhát szeretek
viselni.
Barbi a zenészek között...

- Szeretsz sütni vagy főzni?
- Valahogy a főzés sütés kezdő dolog nálam. Vagyis valamikor sokat
segítettem, anyukám után sajnos valahogy sikeresen elvették az efféle irányú
ambícióimat, talán ezt is sikerül visszaszereznem.









- Szereted-e a természetet?
- A természet csodás hely. Bár egyedül nem szeretek lenni, kettesben,
vagy többen boldogan. Nagyszerűek a jó kirándulások, egy kis egy
mászás, séta az erdőben. Vagy akár zenélés egy rét közepén...

- Mi a hobbid?
- Hobbinak olyasmiket tekintek, amiket nem komolyan, csak amolyan
játékból csinálok, nem a belső hivatásom részei. Akár séta,
kirándulás, és a versek elszavalása is ilyen, mert bár az írás mélyebb
dolog, a szavalása, elmondása csak amolyan próbálkozás részemről. Az
úszás is hasonló dolog. Komoly tervek nincsenek, csak szeretem, jó, és
átmozgat.

- Hány idegen nyelvet beszélsz?
- Egyenlőre tökéletesen egy nyelvet sem mondhatok magaménak. Még az angol az,
ami tart egy közepesnek mondható szinten ismerek. Bár beszélni rettenetesen
nehéz, olvasni azért más..

- Milyen kapcsolatban állsz a hangszerekkel, zenéléssel?
- Zongorázni tanultam egy ideig, mégis a furulya lett az én hangszerem,
melyet teljesen magamtól sajátítottam el 11 éves koromtól.
Jelenleg végzek mindenféle hangszerkesztést, javítást, zenélek a látás
sérültekből álló Landini együttesben, és többedmagammal azon
fáradozunk, hogy a látássérült sorstársaink sokféle munkásságát régi
és új értékeit megpróbáljuk megmenteni, megőrizni, a hanganyagokat sok
esetben feljavítani, Braille iratokat átírni számítógépre.
  Vannak különös zenész énekes kedvenceim, sokáig egy volt kiemelten,
most már kettő. Ők is a hangból szőtt életem részeivé lettek.

- Egyszer írtál nekünk egy verset, amely egyben egy kérés is – rejtvénybe
ágyazva. A verssorok kezdőbetűi kedvenc énekesed nevét adják.

Stolmár Barbara:  Elhallgatott kérés

Zúgolódó lelkemben felébredt a régi kérés,
ártalmatlan, apró semmiség,
megmondom én, de senki sem tudta elmondani még,
bár sokaknak oly egyszerű,
óriási dolog mégis nekem, ha a válasz hozzám kerül.

Játék lehetne akár a szavakkal,
immár, valaki körbe írná arcát, kinézetét,
megrajzolná szavaival vonásait,
minden csak képben érezhető formáit,
igazi mély tartalommal megtöltené.

S hogy kiről szól az óhajom?
Első két versszak sor elején elolvashatod.
Minden sor első betűje
választ ad, megtudhatod belőle.

Nem kell, hogy versben írj,
elég csak szavak, mondatok egymás mellett,
ha soraidból azt megérteni lehet,
megszerzed szívből jövő örömömet.

- Szereted-e a zenét? Milyen zenéket hallgatsz?
- A zene a lételemem. Nem szeretni annyit jelentene, mint megtagadni az
életet. Hogy milyen zenéket szeretek, azt nehéz lenne mind felsorolni.
   A magas hangok feltétlenül kedvelt hangzásaim közé tartoznak, a szép,
nyugodt harmóniák. A lágy fúvósok, mint furulya, pánsíp és hasonlók, a már
erősebbek között a szaxofon, klarinét.
Amit nem tudok elviselni, a techno, heavy- metal, a dallamtalan zörej zenék.

- Mikortól írsz verset - hány éves korodtól ?
- 10 éves korom óta írok verseket, legalábbis innentől
kezdve emlékszem.

- Milyen díjat kaptál eddig a verseidért?
- Többször részesültem már elismerésben ezen okból, a legnagyobb éppen nemrég
történt, amikor a Szilágy megyei vakok szövetsége által
meghirdetett "Próféta léptei" irodalmi pályázaton sikerült első helyre
kerülnöm. További kegyelem, és hab a tortán, hogy a díjat személyesen
vehettem át Nagyváradon.

- Mi a véleményed a barátságról?
- Eddig úgy tapasztaltam, barátja nem sok van az embernek. Vannak
haverok, ismerősök, ismeretségek, de barátság, azt hiszem nem tud
olyan sok emberrel létrejönni. Talán azért, mert ez egy nagyfokú
egymásra hangoltságot feltételez, egy vagy több köteléket.

-A modern kor vívmánya a számítás technika, az internet. Sokan furcsállják,
főleg az idősebb korosztály, hogy barátságok köttethetnek úgy is, hogy nem
is találkoztak az emberek egymással személyesen.

- Te osztod ezt a nézetet? Mit gondolsz a facebook-ról?
- Fejlődő momentumok, és barátságok, s mennyi új dolog bizony köttetik
akár az internet által is. Nekem is van olyan barátságom, ahol majd 3
évig csak interneten keresztül beszéltünk, eszmét cseréltünk, aztán
sikerült többször is találkozót megejteni. Nem tudom, miért néznek
furcsán erre. Régen, amíg nem volt internet, addig ilyen esetben a
levelező partnerség adta a csatornát. Éppen olyan ésszel használandó
dolog a számítógép, a facebook, és ehhez hasonlók. Mindent lehet így
is, úgy is. Gondoljunk csak egy egyszerű dologra: konyhakés... Ugye
mennyi mindenre használható? De mindannyian tudjuk, mire ildomos... és mire
nem...

- A televízió megöli az emberek közti kommunikációt. Te ezt hogy látod?
- Úgy hiszem, azt tesz velünk, amit megengedünk neki. Minden azon múlik,
milyen értékrendünk van. Valamint, hogy mely oldalát részesítjük előnyben, a
használható elemeit felhasználjuk-e lehetőségeink szerint.

- Nemrég, nagy örömömre csatlakoztál a Gyógyító Művészetek Közösséghez, mi a
véleményed az itt folyó munkáról?
- Nagyon örülök ennek a közösségnek. Bár hozzászólni én sem olyan
gyakran szoktam, de a verseket és más szöveges alkotásokat örömmel
olvasom. Feltétlen remek dolog, hogy nyitott, és minden oldalról meg lehet
nyilatkozni. Azt hiszem, más művészeti ágak is bekerülhetnek akár, pl. zenei
előadások. Csak így tovább, nagyon hosszú életet, és terjedést e
közösségnek.

- Mit javítanál a közösségünk munkáján?
- Amit javítandónak látok, a képekhez tartozó leírás fontossága. Jó lenne, ha
a feltett képek alatt, vagy hozzászólásban lennének leírások, hogy miről
szól a kép, ha bonyolultabb, esetleg narrációs szinten is pár mondat. Ahogy
láttam, másokban is felvetődött már effajta igény.

- Mi a véleményed arról a szóról, hogy fogyatékos?
- Azt hiszem, a fogyatékos szó jelenleg egy szükséges rossz. Valami, ami
helyett nem tudnék más helyettesítőt, bár én inkább, ha szükséges a
fogyatékossággal élő kifejezést szoktam alkalmazni. Ez se jó, csak
egy kényszer megoldás. De leggyakrabban nem is az elnevezések
elviselhetetlenek, hanem a hozzá társított előítéletek, pejoratív
értelmek.

- Azt gondolom, hogy a bezártságot és a kiszolgáltatottságot  átélni a
legfájdalmasabb, szavakkal csak töredéke fejezhető ki. Sok múlhat a
környezet hozzáállásán. Vagy tévedek?
- Nem tévedsz, hiszen a környezet mérföldkő lehet. Rengeteget számít, akár
pozitív, negatív irányba. Ha valakit bátorítanak, amikor kell, megtartanak,
könnyebb újra meg újra talpra állnia, mintha valakit folyton földbe
döngölnek, esetleg semmirevalónak állítják be, vagy majom szeretettel
tehetetlenként alattomosan fojtják burokba.

- Ha a lelkünket ápoljuk, akkor nehezebben alakulnak ki betegségek?
- Lelkünk ápolása egy csodálatos kötelesség. Olyasvalami, amit
számtalan módon végezhetünk. Kinek mi fér bele hitrendszerébe,
lehetőségeibe.
A zene mindenképpen egy ilyen táplálék. Hallgatása, hát még annak művelése.
Emellett a versírást és mások műveinek olvasását is ennek tekintem, és
használom is. Szeretek sportolni, főleg úszni. Egy időben goalball-t is
játszottam. Ez egy kizárólag vakon játszható labda játék, ezért van az, ha
valaki látóként játszik, annak is bekötik a szemét, illetve ha van megfelelő
felszerelés, vastag, szivacsos védő szemüveget adnak rá. Csörgő labdával
történik, a labda útját kell követni hang által.
A barátságok, építő beszélgetések szintén különleges hatással bírnak
lelkünkre. Lelkünk, és szellemünk jóléte, annak változásai pedig
szoros kölcsönhatásban állnak testünk hogyan létével.

- Hiszel-e a szeretet erejében?
-A szeretet erejét már sok féleképpen megfogalmazták. Dalban, filmben,
mindenféle művészeti ágakban. S amiért olyan kifogyhatatlan, és
megfoghatatlan, ezért soha sem lehet kimeríteni ezt a témát.
Feltétlenül hiszek erejének hatalmasságában. Ha nem hittem volna,
akkor a tapasztalások miatt kellett volna megtanulnom ennek
elfogadását. Egy kedves szó, egy elejtett vigasztaló mondat, egy
hasznos, vagy csak éppen szeretettel átadott ajándék micsoda erőket
mozgat meg, és szunnyadni látszó tartalékokat szabadít fel a lélek
bugyraiból.

- Miben hiszel és mi ad erőt a nehéz időszakokban?
- Az erőt adó elemek közt van egy közös, ami mindig meg van, mindig
kapaszkodót nyújt. A hit. Az Istenbe vetett hit, amely eddig még soha
nem apadt el, nem fordult egy pillanatra sem ellentétbe, igaz már volt
kétségbeesésben... Emellett mindig akadnak ismerősök,  és barátok, akik
megtartó erőként működnek. A zene, a vers pedig minden szinten, ezerféle
formában.

- Sokaknak a vallás ad erőt ahhoz, hogy küzdjenek a gyógyulásért. Neked mi a
véleményed a vallásról? Hiszel Istenben? Vagy másban hiszel?
- Azt hiszem botorság volna nem hinnem a fennebb valóságban, az ég
felettiben. Hiszen a hangok világa mindez.

- Hiszel-e az angyalokban és a misztikus világban?
- Megtapasztaltam létezésük, világukat, így nagy balgaság volna nem hinnem
benne. Isten csodás kegyelme ez, hálát adok érte.

- Mit gondolsz, a sérült embereknek mi lenne az a dolog, ami elősegítené a
testi és lelki gyógyulásukat?
- Minden embernek fontos megtalálnia a neki való gyógyulást segítő, építő
tevékenységet, pihenési módot. Van, akinek egy kiadós futás, zenehallgatás,
stb. Nekem több minden is segít. Séta egy jó baráttal, versírás, egy kedvenc
dalom eljátszása stb. Ha nagyon súlyos a helyzet, speciális frekvenciákkal
ellátott relaxációs zenét hallgatok.

- Mi az, ami életedben a legnagyobb élményt jelentette eddig?
- Említettem már a Nagyváradi történéseket. Most egy régebbi nagy élményről
emlékeznék meg: 2003-ban ott lehettünk a nagy boldoggá avatási szertartáson,
amikor II. János Pál pápa Batthyányi Starthmann Lászlót és másokat is
boldoggá avatott.
   A nagy tömeg micsoda egységben volt, és mennyi nemzetség. Ma is
felejthetetlen visszagondolni minden percre, amit ott átéltünk. Akkor egy
egész hétig voltunk kint az általános iskolával, sok szép hely meglátogatása
színesítette ezt a csodás élményt.

- Mit jelent számodra a boldogság?
- A boldogságnak sok oldala, módja van. Vannak a pillanatnyi örömök, vannak
események, melyek nagy élményeket hoznak magukkal, gyakran rendkívül hosszú
távra. Minden boldogságért, örömért maximálisan hálát adok. Ez felfokozza
annak erejét, és megsokszorozza azt.

- Van olyan dolog, ami hiányzik az életedből?
- Bizonyára vannak dolgok, amik hiányoznak az életemből, talán nem tudom
szavakba formálni őket. Mindig új utakat keresek, áhítom a fejlődést...

- Milyen céljaid vannak?
- Célom fejlődés tovább a zenében, versben, alkotásban. Ez biztos belső
erő, és hála Istennek az utak is megvannak hozzá, s ha lesz még több,
az csak jó.

- Megfogalmaztál- e már valamiféle hitvallást?
-Olyan hitvallást, mely teljes életemre vonatkozóan lefedné hitemet, még nem
fogalmaztam meg, viszont van egy vers, melyben egyik hivatásom kapcsán
formáltam versbe hitemet.

Stollmár Barbara: Hangőrzői bizonyságtétel

Minden utat szaggatva,
s egyenesre is lehet kövezni,
a vonalakat lopva megszegni, elgörbíteni,
szavakat, formákat fontolatlan mozdulattal elferdíteni.

Lehet jövőt figyelni,
múltra emlékezést lehet tenni,
avagy mindent egységben meglátni,
a mondatok szőnyegén egészen feltárni.

S most ezen egységet választom,
mert e nagy fogadalomban nem egyes egyedül létezem,
sokféle lélek nyeri el küzdelmes kiteljesedését benne,
ezért tisztelet jár köztudottaknak, s megannyi ismeretlennek.

Mikor egy emléket, hangot őrző
kezedre jut, hogy te lehess új köntöst reá öltő,
s leszel ezzel toll helyet fejben s ujjakkal költő,
e tervben csak alázat ad méltóságot örökül.

Új ruhát adsz, mert meg kell formáznod a hang-alakokat,
ám őrködnöd kell feledte, hogy meghagyják önmagukat,
meg ne roskadjanak a zajból lopakodó kimenekülés terhe alatt.
Ez által formázott hangszemcsék mögött régi egységben maradhat.

Azt pedig, mi őrzi az eredeti rezgéseket,
ha más adta, hogy ezt megtehesd,
magadévá tenni rútul nem lehet,
mert a becses hang-örökítő tiszteletet vele megszeged!

S a formálódás útján elhallgatni lehetetlen,
hogy tévedések egész sora gyakran megeshet,
hisz hang-elemek eredeti hangsorát van, hogy meg nem lelheted,
minden pillanatban alázattal ezzel szembe kell nézned.

Azon okból tárom fel e cselekedeteket,
hisz másként magam sem tehetek,
minthogy sok hang mögött gyakorlom kinyilvánítói szerepemet,
ismerteknek, és homály ködébe veszejtetteknek.

Egy közel öt emeletnyi orgánum rendszernek,
ki kiolthatatlan része már életemnek,
kellett olykor hangját formáljam méltó tisztelettel,
főként mikor kézre adták eltérített hangnemekkel.

Sok általam felfoghatatlant formáltam már,
kiért elmém szívszorongva fogalmaz segítségért kiáltványt,
ám nincs egy teremtett sem, ki megadná,
hát nekem kell felmászni az imbolygó hangsor-létrán.


Nagy méltóságoknak, kikre feledés nem várhat,
ezért rakosgatom egymásra a rezgés-gyűrű köröket,
halk, már elveszett, és éles hangokat,
mégis világos, érthető, csak néha követhetetlen szavakat.

Mindez pedig áldás bármely percben,
ily módon teszek eddig ismeretlenre is szert,
s kit azelőtt hírből sem sejthettem,
most üzenetét részben, néha egészben megérthetem.

Ha néha szennyezett zörej - hangok szorongatják lelkemet
miközben az adott hangot új hordozó ormára veszem
gondolatom messzi távolba vetítem,
emlékeztetnem kell magam mit, s miért cselekszem.

Van egy újabb kinyilvánított,
kinek szavát értelemmel el nem érem,
hangsorát azonban egyre közelebb érzem,
s kinek hangját gyakran hamis burkolatba tekerték, elrejtették.

Hangsorok méltóságos vezetésében,
figyelemmel való, állhatatos követésben
lassan hangszemcséit részben visszaszerzem,
azzal együtt hibáim is efelett beismerem...

Végül  feltétlenül leszögezem,
vád, és tévedés gátat nem vethet,
nincs visszaút soha többé,
követni kell a szédítő hang-örvényt.

2015. szeptember 22.

- Nagy öröm, hogy megismerhettünk kedves Barbi ! Kívánok jó egészséget és
azt, hogy szerezzen sok örömet a zene ! Köszönöm szépen a riportot!

*****************************
7. NOVELLA FOLYTATÁSOKBAN

BURZA MÁRIA: SODRÁSBAN
(ELSŐ RÉSZ)

 1. EGY ÚJ ÉLET SZÜLETÉSE

      A konyhában az ágyon feküdt egy gyönyörű nő.
Hullámos fekete haja csapzottan hullott vállára, miközben a bába homlokáról
törölgette a verítéket Hosszú vajúdás után felsírt a gyermek, jelezve, hogy
megérkezett erre a világra.
Az édesanya  kezébe vette a pici lányt, szemeit könnyek borították. Nem
örömkönnyek voltak, hanem a kétségbeesés könnyei. Arra gondolt, mi lesz a
sorsa ennek az ártatlan gyermeknek...  Férjével válófélben voltak, házassága
romokban hevert. Szülei idős, beteg emberek. Szerette a férjét, de
eltávolodtak egymástól, s nem is tudta igazán az okát. Talán 3 éves
kislányuk halála is belejátszott, akit a férje nővérére bíztak, amikor
fiukkal Németországba utaztak. Ott érte  őket a háború. Nem akartak több
gyermeket, de Irma terhes lett, s mire hazaértek, Veronika már el volt
temetve. Neki tartani kellett magát a kilenc éves fia és a terhessége miatt,
miközben férjét egy dunántúli városba helyezték, s a szakadék még inkább
nőtt kettőjük között. De még reménykedett, hogy megmenthető lesz a
házasságuk, nemcsak gyermekei miatt, hanem mert szerette a férjét. De a sors
másként végzett. Férje megismerkedett egy tanítónővel és beleszeretett.
Amikor Irma megtudta idegösszeomlást kapott, Anna, a pici lányka a
keresztszülőknél maradt, akik csodálatos emberek voltak, és szeretettel
nevelték a kislányt, aki maga volt az élő vidámság.
Mit sem sejtve az őt körülvevő világ bajáról, mindig jókedvű volt, egyedül
is képes volt órákon át játszani rongybabáival. Bátyja majd tíz évvel
idősebb volt nála, így játszótársai is fiúk voltak, akikkel fára mászott, és
fel a háztetőre. Színesnek látta azt a szürke világot , mely körülvette.
Három éves korában szülei hivatalosan is elváltak, anyai nagyszülei öt éves
korára meghaltak, és édesanyja soha nem heverte ki  válást, képtelenné vált
gyermekei felnevelésére. Annát bátyjával együtt keresztszülei nevelték.
Keresztanyja apai nagynénje volt, keresztapja alezredes, minden keménysége
mellett egy finom lelkületű férfi, aki nagyon szerette a kislányt.
Nagymamája is velük élt, egy vidám, jó humorú nő volt, mindkét  unokáját
nagyon szerette.
Anna öt  éves volt, amikor megtudta, hogy az a két ember, akit szüleinek
hitt, valóban nem a szülei. Vér szerinti szüleivel ritkán találkozott,
gyermeki tudatában természetes volt, hogy az a két ember, aki
mindennapjaiban vele volt , a szülei.
…………………
                                  
    2. ESZMÉLÉS

Anna 5 évesen a selyemhernyóinak eperfalevélért ment egy házbeli fiúval, aki
hét éves volt ,és a két gyerek szinte testvérként szerette egymást. Öcsi,
mert így hívták a kisfiút, a hétvégi   kertjükbe vitte Annát, mivel útközben
nem találtak eperfalevelet. Késő délutánra értek haza. Anna keresztszülei
idegesek voltak a két gyerek hosszas távolléte miatt, és amikor a kislány
hazaért , gyermeki ártatlansággal mutatta az eperfalevelet, melyet hozott.
Keresztanyja azt mondta neki:
- Ha az én gyermekem lennél , most elvernélek!
Kukoricára térdepeltette   a kislányt büntetésből, aki azon töprengett, hogy
vajon mi rosszat  tett, hiszen engedéllyel ment el,  és hogy ő akkor kié?
Ettől a perctől kezdve valami megtört gyermeki lelkében, és idegennek érezte
magát a világban.
A térdepelésből keresztapja emelte fel, aki sajnálta a kislányt, bár jól
tudta, hogy felesége mit élt át , amíg nem került haza Anna.
Hét éves volt, amikor nagymamája meghalt, majd két év múlva keresztapja is.
Ketten maradtak keresztanyjával, akit nagyon féltett. Akkor költözött
szívében az aggodalom, a mi lesz velem, ha Ő is meghal? -gondolata.
Bátyja már nem élt velük, egyetemre járt, így aztán kilenc éves korától a
lakásukban ritka vendég volt a nevetés. Küzdelmes évek jöttek, keresztanyja
, mivel férje nyugdíját megvonták, alkalmi munkából tartotta fenn magát és
Annát. Apja ugyan rendszeresen támogatta anyagilag, s évente egy-két
alkalommal meglátogatta őket. Anna számára azok a napok meseszépek voltak,
mert apja játszott vele, elvitte a strandra, és az apai szeretetre nagy
szüksége volt sebzett kis lelkének. De ez csupán néhány nap volt évente,
aztán  maradtak a szürke hétköznapok.
Keresztanyja erején felül dolgozott, sok mindent megtett Annáért, de
ölelgetést, simogatást nem kapott tőle. Csak felnőtt fejjel értette meg Anna
keresztanyját , és hálával gondolt vissza rá, ahogyan mondta:
- Keresztanyám a   névtelen hősök egyike volt.
Nagyon jól tanult, s már nyolcadikos korában korrepetálást vállalt, hogy egy
kis pénzzel hozzájáruljon   saját eltartásához.
Nyáron is végzett diákmunkát, s büszke is volt, hogy saját nyári keresetéből
megvehette  tanszereit.
Iskolatársait szerette, de igazán egy osztálytársnőjéhez kötődött, akivel
baráti kapcsolata  barátnője haláláig megmaradt. Anna sokat segített a
tanulásban is Évának, aki a fülével sokat betegeskedett, s többször is
feküdt kórházba. Anna  csak kívülről látott kórházat egészen tizenhat éves
koráig, amikor is vakbélműtét miatt be kellett feküdnie.
A fiatal orvos, aki műtötte életének meghatározó szereplője lett.
…………………………

  3. KÉNYSZERLÉPÉS

Anna nagyon megszerette a kémiát, de szerette és érdekelte a fizika, a
biológia is. Dédelgetett álma volt, hogy orvos lesz.
De tizennégy éves korára megértette , hogy anyagi okok miatt  ezt az álmát
el kell engednie. Keresztanyja, aki nevelte, már idős volt, s felmerült
benne a gondolat, ha őt is elveszíti teljesen magára marad, tehát látta,
hogy valamilyen technikumot kell elvégeznie, hogy az érettségi után dolgozni
tudjon és majd munka mellett tovább tanulhasson. Búcsút mondott az orvosi
hivatásnak és úgy döntött a vegyipari technikumba adja be továbbtanulási
jelentkezését. De mire eljött a felvétel ideje, szülővárosában megszűnt a
vegyipari technikum,  így a közgazdasági technikumba jelentkezett, Éva
barátnőjével együtt. Legrosszabb eredménye is jeles volt,tanárai szerették és
nagy reményeket fűztek hozzá. Azt csak kevesen tudták, hogy nagy szerelme az
irodalom és a történelem, hogy maga is írogat verseket.
Osztálytársnői már ismerkedtek a másik nemmel, de őt hidegen hagyták a fiúk,
talán ebben benne volt szigorú neveltetése is,  Szép lánnyá serdült, magas,
karcsú, derekáig leomló szőke hajkoronával, és hatalmas kék szemeivel, mely
fürkészte az élet titokzatos misztériumát. Későn érő típus volt, akárcsak
barátnője, mindketten sportoltak is. így a tanulás és a sport kitöltötte
napjaikat. Sokat beszélgettek, Anna lázasan kereste kérdéseire a válaszokat,
Mi értelme és célja az életnek, mit  jelent a valódi szeretet, s mi az  ő
személyes életének célja és értelme.  Vallásos neveltetést kapott, de korán
rádöbbent arra, hogy Isten egészen mást jelent, mint amit eddig róla
elmondtak neki. Nagyon sokat olvasott,  lázasan keresve kérdéseire a
válaszokat.
………………………

4. ÉBREDEZŐ SZERELEM

   Anna tizenhat évesen került be a sebészeti klinikára. Négyen feküdtek a
kórteremben, ő volt a legfiatalabb beteg. Betegtársaival gyorsan
összebarátkozott, hiszen kedves természettel áldotta meg a ég.
Kisgyermekkori vidámsága még ott élt benne, de az évek múlásával
"felnőttesebbé" vált. Sokat töprengett az élet értelméről. A fájdalom, a
hazugság, a megtévesztés, a félelem, a lemondás már gyermekként megérintette
lelkét, s elhatározta, hogy kérdéseire keresni fogja a válaszokat, hogy
megértse, ami számára érthetetlen és megértését, felismerését tovább adja
majd.  Már tudta, hogy egészen kicsiny dolgokban is fellelhető az öröm.
Szerette a Természetet, imádott az erdőben sétálni, amit öt éves kora óta
minden nyáron megtehetett, édesapjánál töltve a nyarakat. Igaz, mostoha
anyja nem igazán örült ott létének, de megtanulta  gyerekfejjel, hogy
mindennek ára van, Így annak, hogy apjával lehessen és kedvére sétálhasson
az erdőben, el kellett viselnie mostoha anyja megjegyzéseit.
Most a klinikán , mely új volt számára, mindent alaposan szemügyre vett, nem
tudva , hogy élete során bőven lesz még része efféle élményekben
Egyáltalán nem félt a műtéttől. Az orvos, aki a műtétjét végezte, sokat
beszélgetett vele a műtét előtt. Ez nem volt szokatlan, de az már igen,
hogy a folyosón is oda ment hozzá, és beszélgetett a fiatal lánnyal.

John, az orvos huszonkilenc éves volt, magas jóvágású férfi, tele a
pályakezdő orvosok lelkesedésével.
Rózsa, Anna egyik betegtársnője azt mondta:
- Anna!- amikor a doki leül az ágyadra és hozzád beszél, van valami különös a
hangjában. Ha nem tudnám, hogy vőlegény, azt hinném beléd szeretett.
Anna nagy kék szemeivel csodálkozva nézett Rózsára.
- Te miről beszélsz? Itt láttam először a dokit, és ő is engem. Nagyon
kedves, ezt elismerem, csak a műtétre készít fel. Egyébként láttam a
menyasszonyát, nagyon szép nő!
- Igen szép, de te is szép vagy Anna. Olyan vagy, mint egy Angyal!
No, no-szólt Anna, csak nem te akarsz nekem udvarolni?De aludjunk, holnap
mindketten meglátogatjuk a műtőt!

Annát másnap reggel bevitték a műtőbe. A szokásos előkészületi "munkák" után,
amikor az altatót is megkapta, elcsodálkozott, hogy mindent hall, azt is,
amikor a doki mondta:
- Kezdhetjük!
Anna megrémült, és felkiáltott:
-  De én még nem alszom!
Aztán sötét lett, majd a betegágyán ébredt fel. Rózsa már fent volt, őt is
vakbéllel műtötték.
- Felébredtél? - szólt Annához.
-  Fáj a hasam , és olyan, mintha egy mázsás kő nyomná.
- Tudom! Én is ezt érzem, só zsák van a hasunkon.
- Tartósítani akarják a fájdalmat? - kérdezte Anna.
Jaj, ne nevettess!
- Miért ne?Sírni akarsz?
Rózsa nevetni próbált , majd így szólt:
- Jaj,  ne tedd ezt velem! Kiszakad a hasam.
- Ne engedd!- hangzott a válasza Annának, és a két lány nevetésbe tört ki,
miközben pokolian fájt a műtét helye mindkettőjüknek. A köhögés is kínozta
mindkettőjüket Igen, a fiatalság pajkossága legyőzte a fájdalmat is. Rózsa
két évvel volt idősebb Annától.
- Amúgy a doki itt volt, míg aludtál, mérte  a pulzusodat,
és sokáig ült az ágyadon.
-  Látom kedvenc témádnál vagy újra!
- Jó, jó , nem szóltam semmit, de jó megfigyelő vagyok és a megérzéseim is
jók.

Anna a bent léte alatt sokat beszélgetett a dokival, de még benne nem nyílt
az a gyönyörű virág, amit szerelemnek neveznek. Csendben a szíve mélyén
aludt és várta  hogy a gyermeklány nővé váljon, ahogyan a doki is erre várt,
de ő már tudta, hogy találkozása ezzel a kislánnyal  hátralevő életének
meghatározójává vált. Még vívódott önmagával, hiszen vőlegény volt, de
amikor meglátta Annát, szavakkal ki sem fejezhető érzés rázta meg, és abban
a pillanatban döbbent rá, hogy létező a lélektárs. Tudta, hogy ez a
gyermeklány az ő lélektársa, sőt több,  az ikerlángja.  Ahogyan naponta
beszélgetett Annával, látta, hogy fiatal kora ellenére mélyen
felelősségteljes és kötelességtudó. Johnt hatalmába kerítette ez a
hirtelenül rázúduló érzés, de tudta, hogy várnia kell, amíg Annában is
életre kel az a szeretet, szerelem amit ő érez iránta. Nem tudta, hogyan is
közelítsen felé, hogy el ne riassza, ezért gyakran visszarendelte
ellenőrzésre. Ilyenkor sokáig beszélgettek, de egyetlen szóval , vagy
mozdulattal sem árulta el a lánynak, hogy mit érez iránta
Lassan barátok lettek, levelezgettek egymással . Anna örült John
barátságának, de mikor a férfi elmondta neki, hogy szakított a
menyasszonyával Anna szomorú lett
- Úgy örültem a boldogságodnak John! Igaz, én még nem ismerem ezt az érzést,
de azt gondolom, csodálatos lehet!
- Igen, a legszebb a leggyönyörűbb érzés , ha szeretet-alapú.
- Miért? Más alapja is lehet?
Igen, így van . Tudod Anna, a férfiak vizuális típusúak. Ha tetszik nekik
egy nő, vonzást éreznek, de ez nem szerelem, legfeljebb azt hiszik, hogy
az. De az újdonság varázsa elszáll, a szerelmet is elmúlva érzik, pedig az
igazság az, nem is volt ott, nem voltak szerelmesek,  amit éreztek csak
testi vágy volt, semmi több!
Anna egy ideig hallgatott, majd így szólt:-kérdezhetek valamit?
Persze, bármit, barátok vagyunk.
Igen John és ez szeretet-alapú -igaz?
Így van, bennem legalább is és remélem benned is!

- Akkor ez örökre megmarad ?
John megfogta Anna kezét s nézte ahogyan a pici kéz szinte eltűnt a
tenyerében
- Nem tudom mit jelent neked az örökre, nekem a barátság szent dolog. Te nő
vagy , én meg férfi, de mindketten emberek.
- Nem zavar, hogy férfi vagy!Tudom azt mondják férfi és nő között nem lehet
barátság, de én úgy gondolom, lehet, itt vagyunk mi jó példának erre!
John szíve szaporán vert, szerette volna a lányt a karjaiba zárni és
csókjaival elhalmozni, de tudta még nem érett meg rá az idő, még várnia
kell, bár egyre nehezebbé vált számára a várakozás-
- Nem felelsz?- kérdezte  Anna.
- De igen, csak elgondolkodtam.
- Nem osztanád meg velem gondolataidat?
Nemsokára több mindent fogok mondani, most csak annyit, hogy boldoggá tesz a
barátságod kedves kis barátnőm. De azt is érzem valamit nem kérdeztél meg,
amit szerettél volna.
Anna meglepődött.
- Te gondolatolvasó is vagy?
- Meglehet.
Azt szeretném tudni, hogy a menyasszonyoddal nem szeretet-alapú volt a
szerelem?
-  Így van,
- Tudtad már az elején is?
- Nem, nem egészen. Egyetemisták voltunk mindketten, megismerkedtünk,
összemelegedtünk, de valahogyan valami hiányzott a kapcsolatunkból. Valami
ürességet éreztem, és egyre mélyebben. Megérted?
- Azt hiszem, igen. A megtartó erő hiányzott, ami nem a felszínen található.
- John elképedt, ez hihetetlen ,- gondolta , egy tizenhét éves lány, - s ezt
mondja!Hát nem tévedtem, hallotta belső hangját, igen ez a lány, ez az
angyal az a nő, akire vágyott, s most itt van előtt , igaz csak, mint barát,
de már tudta , hogy nem sok idő kell és életének Anna a társa lesz. Hitte,
hogy a szerelem Anna szívében is életre kel, és oly erővel, ahogyan benne
él, amióta meglátta és beszélgetett vele.

Amikor este Anna magára maradt visszaidézte a férfi szavait: "Esősorban
emberek vagyunk , és csak azután férfi, vagy nő."Sokáig eltöprengett ezen .
Szívében mély szeretetet érzett barátja iránt, még nem sejtette, hogy ez a
szeretet már megkezdte az áthajlást egy más minőségű  érzelembe, a
szerelembe. Még csak annyit tapasztalt meg, hogy biztonságban érzi magát
Johnnal, hogy egyre többet gondol rá, hogy várja leveleit, mert John minden
nap írt neki és ő válaszolt leveleire. A postás így mindennapos vendég volt
náluk. Barátja beszámolt napi munkájáról, írt a szüleiről,
Egy alkalommal Anna mondta is Johnnak, , hogy annyi mondanivalójuk van, hogy
nem elég az élő beszélgetés. John mosolygott, és annyit mondott:
- Ha nem lenne szükségünk arra, hogy mindenről tudassuk egymást, elég lenne
az élő beszélgetés is.
- Különös barátság a mienk!- mondta Anna.
John átkarolta Annát , majd maga felé fordította a lány arcát.
- Szeretlek, őszintén és nagyon!.
- Tudom John, én is téged, ez természetes, hiszen a barátok szeretik egymást.
A férfi nézte a lány arcát, nagy kék szemeit, melyek tükrözték lelkének
tisztaságát, majd nagyon halkan megszólalt:
- Nemcsak barátként szeretlek, hanem őszinte szerelemmel!
Annát váratlanul érte a férfi vallomása, Nem tudott megszólalni, arcán
lángrózsák gyúltak, s szíve sebesen zakatolt. John törte meg a csendet:
- Tudom váratlanul ért, már régóta készültem elmondani amit irántad érzek, de
lebeszéltem magam róla. Most viszont négy hónap múlva tizennyolc éves
leszel, kibukott belőlem. Reménykedem, szeretsz annyira, hogy megértesz, és
ha nem talál visszhangra benned az érzésem a barátságunk nem szakad meg.
- John!- szólalt meg Anna, megleptél bár...és mosolygott.
- Bár... mit akarsz ezzel mondani?és John szíve szinte majd kiugrott a
helyéről.
- Emlékszel Rózsára? Tudod egy kórteremben feküdtünk, a barátod Bandi
műtötte.
- Igen, emlékszem, őt is vakbéllel. Így van, Rózsa már akkor mondta , hogy te
szerelmes vagy belém.
John elnevette magát. - Nohát, a kis boszorkány, a vesémbe látott.
- Meglehet, én nem gondoltam ilyesmire. De a  sok-sok beszélgetés, a sétáink,
szóval megszerettelek, és egyre inkább azt érzem , mi ketten összetartozunk.
Talán, mint két igaz barát, vagy, mint az ikrek, néha úgy érzem , mintha az
apukám lennél, vagy a bátyám. Azt kívántam, legyél mindhalálig a barátom. Ez
az érzés lenne a szerelem?
- John figyelmesen hallgatta a lányt, átérezve szavai tisztaságát. Olyan erős
késztetést érzett, hogy karjaiba zárja és soha ne engedje le, de csak ennyit
mondott:
- Szóval három az egyben! testvér, barát apa, Ikrek nem lehetünk
te drága kicsi lány, ha nem tévedek tizenhárom évvel idősebb vagyok. Apa? -
nos annyira öreg se vagyok, barát, igen a barátod vagyok és maradok amíg
élek, bármit is rejt a sors./ Akkor még nem tudta, hogy így is fog történni/
De komolyra fordítva a szót, jó úton haladsz, hogy belém szeress, s remélem
hamarosan így is lesz! DE egy kimaradt a felsorolásból ,- a társ, egy életre
szóló társ, és én az akarok lenni, a társad, a támaszod, a barátod  a
mindened és több,  a szerelmed!

Folytatjuk.
*****************************

8. HAZAI TÁJAKRÓL…NAGY VENDEL  VERSEI

SZÜLETÉSNAPODRA...
MA MEGSZÜLETETT SZILVIA KISFIA, ANDRÁS.
2016.   szeptember.  20.
 Gratulálunk szerzőtársunknak!

NAGY VENDEL:  MIKOR A  LELKEK GYORSAN UTAZNAK...

Születésnapodon  kívánok Neked
minden jót, és szépet,
ne is vegyed észre,
hogy szaladnak az évek.
nyílik még tenéked
vadvirág a réten,
hol pajkos pillangók
lebegnek a  szélben,
ragyog még éretted
Göncöl szekér az égen,
melyen a  lelkek messze utaznak.
aranytálcán kínálja a fényt
hajnalban  feléd a  Nap,
világítja utadat.
éjszaka  a  Hold
gyémántkővel szegélyezve
vezeti sorsodat,
oda hol élted ragyog,
bársonyos égbolt  gyújt hozzá
milliónyi csillagot.

2016.   szeptember   20.

.........................................................

NAGY VENDEL: SAH  MATT

Kíváncsi volnék
tudják e  sokan,
honnét ered ez a  játék?
jól használják e  a  nevét?
helytelen a  sakk matt,
helyesebb a  sah matt.

A király meghalt.
ha mattot kapsz,
vége a  játéknak.
családjaink szét hullanak,
emlékeink elgurulnak.
Az unokák és nagyszülők
azért értik jobban egymást,
mert a gyerekek a fényből jönnek,
az öregek pedig
a fény felé tartanak.
S meghúzzuk magunkat
a  sötét hajlékban.
Éltedben és halálodban
Isten a  karjában tart.
Ha kicsorbul a  szerszám,
segítő kezet ád.
Lenne mindezekre egy fogadásom,
de úriember biztosra nem fogad.
Tudod mindezeket mióta
egyre ritkul a  fogad.
Az  alkotó bizonyos szint felett
bizonyos szint alá nem süllyedhet.
Lábbal rúgunk párat a  bölcsőn,
bugyit, és asszonyt
nem adunk kölcsön.
S  a  zene  ritmusára
földhöz vágja sapkáját a  gyermek,
jussát követelve,
most mi ropotálunk egyet.
Remélem senki
nem érti félre,
magam túlzottan magasra
nem ugrok érte.
Éjszaka egy Uhu bagoly
össze- vissza barangol,
sötétben is élesen lát,
elkapja a vacsoráját.
Megfogja a pockokat,
búsan búgó galambokat,
Fészkeket is fosztogat.
Pislog rá jó nagyokat.
Fejében ébred
a sok bölcs gondolat.
Messzire viszi a  szél a  veszélyt,
megölték szegénykét....
megölték  szegénykét.
olvasni kel tudni  a  sorok közt
a  lényeget, és fifikát,
a  szavak sugallatát,
hogy megértsük egymást.
ha már őszinteségre
nem vágyik a  világ.
Értem én hogy elektromos,
de akkor mitől megy?
s  ha megiszod a  guggolós lőrét,
nem biztos hogy  megtalálod
két szarva közt a  tőgyét.
A  guggolós bor az,
nehogy behívjanak,
guggolva osonsz el az ablak alatt.
Végül is, szabadulni akarván
fogaimmal rágom a  láncot,
két kézzel kapkodva
tépem magamról az istrángot.
Végül leoldanak a  hámfáról,
s  véget ért a  játék,
leütötték a  tábláról a  sok gyalogot,
a  király mattot kapott.
Felállított figurákkal
a  játszmát  újra játszhatod.

2016. szeptember  23.

..................................................

NAGY VENDEL: HOCI NESZE

Kapzsiságotokkal
önzéssel vetekszem,
adjon az Isten  nektek
ezerszer annyit,
nekem meg kétezerszer.
S  most parolázva
két rendes ember fogott kezet,
de az egyik biztosan az.
Akkor a  többi mi lehet?
ma nekem, holnap neked,
hoci nesze.
Ha egy nő azt mondja
talán,
akkor az lehet,
ha azt mondja
lehet,
akkor az biztos,
ha azt mondja
biztos,
akkor az igen.
Ha azt mondja
igen,
akkor nem úrinő.
Hogy meg ne ázzon a  lelked,
tartsd fejed fölé a  gyalogfészert,
hogy a  távozás  hímes
mezejére léphess.
S  nyakába akassza  Vén Attila  a  bőgőt,
hogy eljárhassd a  csűrdöngölőt.
Aki nem adott kalácsot,
ne adjon tanácsot.
A  tudás, és a  szokás  hat....alma...
A  vő szorgalmasan hordja
szavazni az anyósát,
hogy szokja az urnát.
A televízió évekig vetíti
Szulejmán szultán  életét,
s  most itt a    ráadás,
nézhetjük a  Szultánát.
a   cél világos,
Szokjuk az Iszlámot.
nesze nektek  keresztények.
Vegyétek, és egyétek....
ez a  legújabb elem,
asztal szék marad,
a  többi jön velem.
Szabad azon vitatkozni,
fent van e  a  Nap az égen,
de nem érdemes...
Ha már leesett, akkor lehet...
ha.....

2016.   szeptember 27.

*****************************

9. NOVELLA

Ylen Morisot: Duna-parti fák

A Duna-parti fák az áradások és a szelek sanyargatásai ellenére élnek és
növekednek. Görbült törzsük a küzdelmek élő emlékművei, gyökereikkel
kitartóan kapaszkodnak a parti iszapos talajba, így járják hajladozva
életigenlő táncukat.
 
Ylen Morisot
Homokon nőtt emberként naphosszat ültem előttük, és csodáltam őket. Tőlük
kaptam Sződligeten, a nyári művésztelepen, azt a varázslatot, amiért érdemes
volt naphosszat ecsettel a kézben pergetni az órák homokszemeit. Mikor a
kihegyezett ecsetvéggel húztam a vöröslő diópác vonalakat, az ő érdes
kérgüket utánoztam. Mikor az akvarell gyöngéden halvány zöldjeit
pötyögtettem a papírra, azt az ő lombjuk susogta. Dédelgető árnyékukból
figyeltem a víz csillámait, a hajók vonulását, a partot ostromló
hullámverést.

Naplemente táján elhallgatott a levélzizegés is. Büszke derekukról
lecsorgott a fény, lazacrózsaszín foltokat festett, mellettük kékesre,
zöldesre érett a barna, sötétje sebhelyes árnyékká vált. Megszelídültek a
zöldek, halvány türkizes sejtelmek bújócskáztak a sárgásan fénylő lombok
közt.

A facsoportról, mely a kedvencemmé vált, nem tudtam eldönteni, hogy
egyetlen, az elemek által öt felé szabdalt óriás, vagy egy tőből nőtt,
összekapaszkodott ifjoncok egymást bátorító szövetsége. Napokat töltöttem
azzal, hogy faggattam a titkát, számtalan papír felületén tükröztetve
látványát. Míg végül úgy véltem, sikerült.

Körülöttem pihenő, kiránduló, strandoló embertömeg, de mit sem vettem észre
a nyüzsgésükből. Csak egyetlen kisfiú kíváncsiskodása jutott el a tudatomig.

Lehetett talán tizenkét éves. Barna hajú, kissé duci, már nem kisgyerekesen
viselkedő alsós, de a kamaszkor nyurgasága és zavarodottsága sem ütközött
még ki rajta. Ott sertepertélt körülöttem, mindig egyedül, mintha senkihez
nem tartozna. Eltűnt, felbukkant, napokon keresztül, mindig más időpontban,
és messziről leste, mit dolgozok. Ha máshová telepedtem, megtalált. Soha sem
zavart meg, de szemmel láthatóan nagyon érdekelte a ténykedésem. Ha
ránéztem, lesütötte a szemét, és odébbállt, hogy rövid idő múlva másik fa
mögé bújva pillantsam meg.

A hazautazás előtti nap a záró kiállítás rendezésével telt. A megnyitó után
fogtam a táblát, rajzlapot, rajzeszközeimet, otthagytam a vendégeket.
Kimentem a partra, hogy elbúcsúzzam az ártér őreitől.

Még egyszer, utoljára letelepedtem a facsoport elé. Elszoruló torokkal, de
minden vonallal, mellyel a papírt érintettem, ágaikat simogatva köszöntem el
tőlük. A fösvény mohóságával gyűjtöttem magamba az erejüket, szépségüket,
memóriámba táplálva örök időkre a látványukat.

A kisfiú ismét feltűnt, a hátam mögé került, távolságot tartott és figyelte
a rajz alakulását. Mikor befejeztem, és felnéztem, már egyedül maradtam a
parton. Alkonyodott, elfogytak a fények, az árnyékok figyelmeztetően
zörögtek. Szedelőzködtem én is.

Az úton baktattam nehéz szívvel, mikor két kerékpáros került el. A fiú volt
és egy nő, talán az édesanyja. A gyerek megismert, fékezett, megállt.
Valamit mondott az asszonynak, aki tovább hajtott.

– Szeretném, ha nekem adná a rajzot!

Meglepődve torpantam meg. Ártatlanul csillogó szemekkel nézett. Olyan
őszinte vággyal mondta ezt az egyszerű mondatot, abban a pillanatban ez
olyan természetesen hangzott, mintha ennek így kellene lennie, és senkinek
sincs joga megkérdőjeleznie a kérése jogosságát.

Mintha nekem egyetlen dolgom lett volna csak azon a késő délutánon:
elkészíteni a rajzot, ami után a fiú sóvárgott. Ki tudja, mit indított el
benne a sok óra, míg az alkotásaim alakulását figyelte!

Levettem a tábláról, és számomra ismeretlen örömmel nyújtottam át neki. Csak
annyit kért, írjam rá a nevemet. Tekercsbe sodortam, egy befőttes gumival
összefogtam. Megköszönte, mint a hímes tojást, gyöngéden a kosárba helyezte.
Felpattant a kerékpárra, és eltűnt a fák közt.
 
Ylen Morisot: Dunaparti fák

Boldog voltam. Nem értettem, miért, de ha nekem adják a legrangosabb
festészeti díjat, az se okozott volna ekkora megelégedettséget.

Visszaérkezve azzal fogadtak, hogy egy házaspár meg szerette volna vásárolni
a facsoportról készült akvarellemet. De mivel nem találtak sehol, végül
megunták a várakozást, és elmentek.

Nem bántam. Így maradt meg nekem a Duna-parti fák legjobb képe, és életem
egyik szívmelengető élménye.

Sokszor jut az eszembe a kisfiú. Lehet, hogy ma ő fürkészi ott a fákat, és
keresi a varázslatot? Talán már meg is találta, és egy kiállító terem

faláról fog majd reám köszönni.

*****************************
10. HALLGASSUK EGYÜTT! 

DR. KOVÁCS GYULA  ZENÉIT  ÉS JÁRTÓ  RÓZA  VERSEIT

Zenei rovat (2. szám)
Kedves zeneszeretők, most egy kicsit szeretnék az alkotótársammal, Jártó
Rózával végzett együttes munkánkról szólni. A tavalyi évben jelent meg Róza verseskötete
Anya! nézd, egy szép virág…címen. A verseskötet 17 versét megzenésítettem.
A zenék örökbecsű klasszikus művek átírásával keletkeztek. Így a megjelent CD
albumunk Címe: Örökbecsűek/Dallamokkal ölelt rímek. Ebből mutatok most be
egy számot.

https://www.youtube.com/watch?v=8tCkI1e27YA&feature=youtu.be
…………………………………

Jártó Róza: Sorsindító

Csillag ragyogott az égen, mikor születtem.
Hófehér a lepel, mivel a rét fogadott,
Szikrázott a csillagfényes éj, fényesen,
Hópihe suhanva szállt csendesen.

Ne szüless szépnek, szüless boldognak!
Ne avval törődj, mások mit gondolnak,
A lényeg neked a lelked legyen,
Szíved szeretetből ne hozomra vegyen.

A rossz bénít, a nehéz tettre serkent,
Került el a gödröt, kerüld el a vermet,
Mert aki egyszer abba beleesik,
Nincs kiút. Keringhet élete útján napestig.

Fizesd meg az árát, aminek ára van,
Így nem lesz életed parttalan,
Ne tartsd a markod azért, mi nem tiéd,
Álmokért fizess meg, ne a semmiért.

Az élet nem nyaralás, nem is kell tenger,
Mi lábad nyaldosná, ha küzdesz meleggel.
De kell kalyiba, hol meg lehet húzódni,
Ha az álmosság rád tör, ott lehessen aludni.

Egy kalyiba!
Sok meleggel.
Előtte kis kert,
Virág-tengerrel.
(Teremne borsó, sóska
És uborka… )
Álmaid válnának így valóra…

Dr.Kovács Gyula
A nagy művekre jellemző bölcs sorsszerűség itt a legegyszerűbb, legtisztább
szavakkal kerül kifejezésre. A darab furcsa, de páratlan gondolatokhoz
vezeti az olvasót, hallgatót. Mennyire igaz, hogy nem a szépség, hanem a
boldogság a legfontosabb, és ez az önmérsékletben, becsületességben,
egyszerűségben, szerénységben, szorgalomban teljesedik ki igazán. A zenei
mondanivaló Cezar Frank francia zeneszerző izgalmas szimfóniájának
átdolgozásával illeszkedik a magvas gondolatokhoz. Mintha Liszt Ferenc
impozáns romantikus zenegondolatait hallanánk. A mű végére a boldogság igazi
győzelmét érezhetjük meg: szüless boldognak! Ennél többet senkinek sem lehet
kívánni…
Sorsindító, predesztináció szépsége a YouTube videó megosztón is élvezhető.
Kellemes zenehallgatást, videó nézést kívánunk Jártó Róza és Derkovats Gyula

A zenék további elérési útjai:

http://www.julius-joszolgalat.com/zene-letoltes/dallamokkal-olelt-rimek-sorsindito/
http://www.julius-joszolgalat.com/hallgasd-meg/dallamokkal-olelt-rimek-sorsindito/
http://www.julius-joszolgalat.com/videoink/dallamokkal-olelt-rimek/sorsindito/
http://orokbecsuek.blogspot.hu/

*****************************

11. FORRADALMUNK ÉVFORDULÓJÁN   1956-2016.

NAGY VENDEL: EURÓPA KÖZEPÉN ÉLEK
- ÖTVENHATOS PÁLYÁZATI VERS. -
…………………….

NAGY VENDEL: EURÓPA KÖZEPÉN ÉLEK ÉN...

- EMLÉKEZÉS HATVAN ÉV FÉNYÉBEN…-


Hamis próféták sürgetik
végre induljunk el
Európa felé,
hová menjünk,  hiszen itt élünk
évszázadok óta,
Európa közepén.
nem kell fújni újabb indulókat,
nekünk megfelel a  régi
HIMNUSZ, ÉS A  SZÓZAT,
mely keveredik  gyári szirénák
harsány jelszavával,
a  munka dalával.
Talán István király
Vetette el végleg
E szent földbe
Azt a magot,
Amit ezredévekig
a Magyar nemzetség
Magával hordozott.
Hogy Európa közepén,
Kárpátoknak ölén
Megálmodjon egy államot,
Kemény kézzel fenyítve azt,
Ki a másik hitért buzgólkodott.
S azóta a búzaszem
Milliónyi vékával terem,
Jelenti az életet,
Adja a kenyeret.
Követelve ezernyi
Verejtéket és könnyeket.
S az talán véletlen lehet?
Ha megnézel egy búzaszemet,
Azonnal feltűnhet,
Hogy könnycsepp alakú
A búza szeme...
S ha éles késeddel
A magvat félbe vágod,
Belsejében Jézus
Ragyogó arcát látod
Tündökölni...
E dicsőséges ünnep fényében.
mert jaj azoknak
kik hitet vesztettek.
Oda születtem
hol az anyaföldet
lánckerék hasította,
hol vérünket
idegen láb taposta,
hol férfiakat és nőket
gyereket, és időset
lőttek halomra.
Ide születtem.
……………………………

EMLÉKEZZ EZEKRE...

Ide születtem
hol nemzetünket
oly sokszor feszítették
gyalulatlan keresztre.
hol becsapott emberek
szebb jövőt reméltek,
félre vezetettek
Szuezt kerestek,
lelőtt anya kezében
még meleg volt a kenyér
vitte volna haza
az éhes gyereknek.
ráfolyt ifjú vére
az új kenyérre.
Ide születtem,
hová magot vetettem,
s a drága föld ismét
új gazokat terem  ,
beivódva a  génekbe.
egyenes kaszával
nem lehet levágni őket.
türelmetlenkedve
csak várni, csak várni.
Ide születtem
hol kevés a gyermek,
talpukon az úti levél
messzire mennek.
mindezt látják most
a felakasztottak,
rendőrlovakkal
megtaposottak,
Korvin közben elhantoltak.
rádiónál kik meghaltak,
nem ilyen jövőről álmodtak.
a  kőtáblák egymásra mutogatnak.
Oda születtem
hol ha a virágot tapossák,
akkor ontja leginkább
bódító illatát.
tűzzél kalapodra
zöldellő faágat
jó lesz az minékünk
jelt adó virágnak.
Zászlóink vezesd
Hős diadalra.
Ajkunkat dicsőség
Fakassza dalra.
Lobogónk lobogva
Zúg el a széllel,
Süvítve, csattogva
Vezérel éllel.
nem baj ha lyukas is,
hiányzik a  címer,
Diadalra száguld
Éjt kergető hévvel.
Regéket mesél
Régmúlt emlékével.
Vidáman lobog
Új idők szelével.
Mindennapi forradalmunk
Meghitten nemes
Fénylő erejével.
Zászlónkat lobogtasd
Örök dicsőséggel.
s  ha majd száz év múltával
megkérdi gyermekünk,
miből mivé lettünk,
büszkén láthassa,
él még nemzetünk.


2016. AZ  1956- OS  FORRADALOM  HATVANADIK ÉVFORDULÓJÁRA.

*****************************
12. VERSEK GYÖNGYSORAI


TÓTH KATALIN KATA: Remény randevú.

Ezen a szép kora reggelen, egy kopott padon ülök csendesen.
Ó igen. Egy szinte kihalt állomáson, jól talán feledett boldogságom
megtalálom.......
A sok kósza gondolat úgy kevereg bennem, a mozgást mi körbe
ölel, észre sem veszem.
Megszűnik körülöttem a világ létezni, csak azt a szép érzést azt
akarom érezni.......
Szinte kimerülök az erőmtől, remegve lehunyom szemem,
jaj istenem legyél most velem.
Keblem úgy zihál a vágytól, mi lesz most?
Mit hoz ki magából? Mit várjak majd arámtól, kit csak fotón láttam,
de azt már vagy néhányszor.........
Várom boldogságom e nagy szerelmet, mi feltölti végre, oly
rég alvó szívemet.........
Izzadó tenyerem zsebkendőbe törlöm, a kínos perceket, e képen
töltöm........
Oly hosszú volt szenvedő magányom, csupán társra szeretetre
vágyom.

Sok fesztelen séták, órák, és percek, üresnek vélt végtelen éveim
ily módon teltek.......
Most pediglen jön ő, csak levélből ismerem, még nem érintettem
testét, mégis remegek.
Jöjj hát kedves ismerős idegen, talán  most veled boldogságom
meglelem.........
Mondj majd nekem valami érzéki szépet, de érezzem benne
lelked és erényed, mert más a leírt szó, s mint az idő az is változó......
Súgd fülembe, hogy szép szavaid igazak, szájadból a hangok
valóságot mondanak.......
Meglásd ha ez így van a világ is kiszépül, ahogy lelkünk is
szerelmünk jeléül .......
Így várlak örültem és csendesen, nemsokára itt vagy várva várt
kedvesem.......
Szerelmüket kösse össze az időnek vaslánca, s majd meglásd
frigyünket isten is megáldja.

...................................

SCHVALM RÓZSA: Nyár után

Nyár után az ősz hűvös szele kél,
borzolja dérbe simult hajadat.
Fa lombja ritkul, zizzen a levél,
idő vasfoga csontodba harap.

Bárányfelhők bordázta az égbolt,
közöttük halovány fényfolt a Nap.
Tovatűnik mindaz, mi oly szép volt,
rá a tél hófehér leplet havaz.

Ne félj, az élet itt véget nem ér!
A természet csak álmát alussza.
Új tavaszban eljön az ébredés,
ismét évszakok körútját futja.

Remélj, mert te embernek születtél!
Lét halhatatlan magja él benned.
Keresd utad, amelyre küldettél,
rajta mennyei kincsed megleled.
.............................................

KALOCSA ZSUZSA: Szól a hegedű

Fátyolos köd terül szét a tájra,
árnyak sorakoznak ablakomra.
Messze távolban, szól egy hegedű,
esti harang kondul meg, kíséretül.
Oly fájdalmasan szól, valaki szomorú?
Nem tudom, talán az, aki hegedül?
Lelkem is belesajdul az esti dalba,
a szívemet furcsa érzés átkarolja.
Hallgatom, nála szebben nem szól semmi,
szeretnék e dalba ma, csak úgy belehalni!

**********
Harmatgyöngy cseppen

A hajnal friss lehelete
üdvözli a kelő nap fényeit,
míg a csend virraszt felette,
napsugár az ablakon betekint.
Várom észrevegyen, felém lépjen,
az édes napsütés felébresszen.
Elhagyom az álmok mezejét,
s hallgatom a reggel zenéjét.
A hűs szellők lágyan cirógatnak,
házak előtt fűzfák sóhajtoznak,
a virágokról harmatgyöngy cseppen,
elszáll a homály lassan s nehezen.
Köszön felém a reggel ébredő árnya,
új napot remélve, szívem alig várja.
A magasban tovaúsznak a fellegek,
majd búcsút intenek a dúdoló szelek.

Szeretettel: Zsuzsa
................................

Ylen Morisot: Badacsony

Halálra taposott hegyhátakon
turisták hada ődöng.
Szétdúlt hegyek, elfuserált kőbányák.

A hegy szétrobbantott belei között
fiatal fák remélnek
jobb jövőt.

Elhagyott kőbánya.
Büszke kőoszlopok - orgonasípok.
A múlt zenél.

Mobiltelefon sikolt a csöndben.
Kövek között botladozva
a tulaj pénzt csinál.

Isten templomának
borostyánoszlopos zöld kupolája alatt
andalogtam a nyárban.

Türkiz tükör a hátam mögött.
Felhők árnya lila,
neonos fények villannak.

Anyuci babakocsit tol,
gyerek kezében demizson,
apuci hasában bor.

****************************

Ylen Morisot: Őszfiókák

Őszi szántás szikkadt rögei között
felszökő gyomok levele
zöldből vörösbe öltözött.
Gyenge levelecske libben a szélben,
bohókás táncot lejt.

Ördögszekér gubancos gömbje lendül,
gördül a réten, kergetve
portölcséreket vitézül.
Őszanyóka lenge pókhálón lengve
szüli gyermekeit.

********************

Ylen Morisot: Ábránd

Csak fény volt, egy villanás,
felpezsdítő szívdobbanás.
Nem adott meleget.

Nem volt füstje, sem lángja,
álompatak áradása.
Tünékeny képzelet.

*********************

Ylen Morisot: Mindennapi mágia

Őszi esők sustorgásán
téli szelek süvítésén
küldöm képzeletem szállni.
Tavaszváró szélfióka
nyári lenge szellőlányka
teljesítik vágyálmaim.

A vak Sorsasszony szeszélye
el nem riaszt, nem tántorít.
Konok-büszke kitartással
- csak azért is, mondhat bárki
bármit nekem – mindig, mindent
Magunk vagyunk, saját magunk
tökéletes varázslói.
..................................................

VEZSENYI ILDIKÓ: HANGASZÁLAM
 
Fennakadtam az idő szagán,
belém rágott vasfoga.

Kerestem a hangaszálat,
mi búcsúzásom záloga.

Mozdulatlan már az ősz itt,
tudom jól, tél nem jön el.
Sírom szélén ülj le egyszer,
mindig várlak, eljövelj!

Látom arcod, mint utolszor,
kerge szívem hangtalan.
Tűzz fölé egy hangaszálat!
Kérhetném, de hasztalan.

Senki-földje, 2016.Szeptember 22.
 Megjegyzés: A verset az Egy szerelem három napja című film (1967), és
Guillaume Apollinaire , Búcsú című verse ihlette.

...............................................


Zsigai Klára: Ki a sors kegyeltje?

Játssz a gondolattal!
Világosság győzne, kívánnád,
minden terved csak fénybe,
eltaposva minden ellen menjen?
Ki a sors kegyeltje?
Ki gazdag, tán földönfutó,
kit sújt, vagy tenyerén hord,
akár messze ható sors ereje,
kinek érte tennie nem kell,
kívánnád, csak a fény
világosság győzzön,
szívedben is azt éreznéd
örökké önzőn?

Fény- sötétség
Öröm-bánat,
Jó- rossz,
Gazdag-szegény,
Nem folytatom,
ebből ennyi is elég !

Meglátod az út porát,
abban a kincset,
mi másnak nem érték,
hópehely gyönyörű csipkéjét,
réten kis bogár menekülését,
meghallod a kimondatlan szót,
az elnyelt keserű könnyeket
szívedben átérzed?
Tudsz szívből örülni, adni
nem csak sorra kérés nélkül venni,
követelni?

Önpusztító indulatok
képzelet, féktelen impulzus
áradattal szembe haladnál
erővel- letaposva mindent
győzelemér előre!
Neked lehet ez a cél,
kinél nem mérce a pénz,
örömöt követheti bánat,
mohó, kapzsi, öntelt, anyagias
világ- torz lelkek mormoló imája.

Látnod kell az égből korom leheletét,
Földünkre szüntelen visszahulló
kegyetlen bűnök végzetét!

***************************

Zsigai Klára: Édes Dacolás

Ne várj,
Ne jöjj elém
Kezem már nem
Nyújtom feléd
Nem megyek
Nem akarok
Testemből
Burkom adom
Bűnödre
Nincs bocsánat
Szívembe
Átutazó vagy
Nem kérlek,
Súlyom alatt
Ne hord
Terhemet
Csak utamat
Keresem!

Égi vágyak tüze
Hevesen lobog
Élet füstje
Patinát fest
Visszahív
Szívek harca
Kincseinkből
Gyümölcs lesz
Boldogság
Teremtője.

A sors
Tán nem lesz
Mostoha
Vágyak tüze
Drágakövek
Fényében ég
Csak
Veled Maradok
Vigyázok rád
Bármerre jársz
Örökre!

"Adni úgy kell tudni, hogy el is lehessen fogadni.
Elfogadni, pedig csak azt lehet, amit úgy adnak!"

BEMUTATKOZÓ ÍRÁS  EGY NAPILAPBÓL

A cikk elérhetősége:
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=709965009153777&set=pcb.709965055820439&type=3&theat

Szeretettel megosztom Zsigai Klára: Az út porában is megtalálhatók a kincsek
2016. október 1.-én Kisalföld , Győr város napilapjában rólam, és költészetemről
megjelent cikket, melyet köszönök, személy szerint Gülch Csabának, cikk
írójának, és köszönöm a költészetet támogató, valamennyi tagjának, a megtiszteltetést.
 Zsigai Klára költő, Győr városából

*****************************
13. HANGOS VERS A  FORRADALOMRÓL

IDE SZÜLETTEM
Nagy Vendel versét elmondja Ilosvy Gusztáv,  énekel Tamás Gábor

https://www.youtube.com/watch?v=GV9k0vWB42Y

*****************************

14. VERSRŐL VERSRE

Széll Magdolna: Még vagyok

Még itt vagyok, lélegzem,
perceim peregnek rendben,
ám gondolnom kell a végre,
Istentől könnyű halált kérve.

Nem akarok ágyban feküdni,
tehetetlen bábként élni,
ha cserben hagy méltóságom,
takaróm szemfödélre váltom.

Álszentségből ne gyógyítsatok,
gyötrelmem ne hosszabbítsátok,
halljátok meg hattyúdalom,
könnyű szívvel búcsúm mondom.

Megbántva néznék le rátok,
ha szánalomra görbülne szátok,
az jusson eszetekbe, rólam,
teher senkinek sem voltam.

2016.

Üdvözlettel Széll Magdolna
Verseim:
https://m.facebook.com/Szell.Magdolna.versei/
http://www.irodalmisarok.eu/?page=page&name=Szell_Magdolna
……..............................….....

TÓTH KATALIN: Szeretném hinni.
 
Szeretnék hinni és hittel élni,
szeretnék mindig remélni.
Szeretném, ha boldogság venne körül,
a látni azt, hogy minden ember örül.
Szeretnék segíteni a bajban lévőknek,
a pénzt adni a kéregetőknek.
Szeretnék örülni más örömének,
s tapsolni a más sikerének.
Szeretném ha béke lenne mindenütt,
robbanás helyett hallgatni a hegedűt.
Szeretnék csak örömben sírni,
a búslakodókat megvigasztalni.
Szeretnék mindig nevetni kacagni,
másokat is jókedvűnek látni.
Szeretném, ha mindez így lenne,
más is ugyanígy hinne benne,
mert tetteinket a szeretetet lánca vezérelje.

........................................

BURZA MÁRIA: MINDEN ÉRTED VAN

Felvállalni azt, aki vagy,
az egyik legnehezebb feladat,
sokan látszatvilágban élnek,
melyet szül a másoknak való
megfelelési kényszer, és táplál
a bírálattól való félelem.

Egyszer eljő a pillanat,
mikor dönteni kell, s úgy
tűnhet, ellened van
az egész világ,
tudd, ez csak illúzió,
mert minden érted van!

Vállad fel magad, azt, aki
valóban vagy,
akik szerettek továbbra is
szeretni fognak,döntésedtől
függetlenül veled maradnak.

Akik bántanak, mert elvárással
vannak feléd, melyeknek nem
felel meg a döntésed, nem
szeretnek eléggé téged,
vagy félnek, hogy elveszítenek,
ezért bántani kezdenek.

Vállad fel végre azt, aki vagy,
megváltozott lesz
kapcsolatrendszered,
ne áruld el önmagad,
fogadd be az újat, melynek
magja szívedben van.?
..............................................

KUCHTA CSILLA: Napsugár

Sárga égitestünkből kivillanó
melegítő, fénylő, csillogó csoda.

Drága napfény ragyogd be életem
kék egét! Szórd rám sugaraid szét!

Ismerek egy kedves Napsugárt,
aki mindig szépen mosolyog rám.

Te csodálatos nap-sugár, sugározd
egészséges és bársonyos szívedet!

/Paks, 2016/
………………......

CSOMOR HENRIETT: Őszi vágta

Napok, hetek követik egymást,
gondok-bajok halmozódnak.
Már tornyokat lehetne velük építeni.
Gazdag lehetnék s a felhőket
magasból láthatnám.
De a földön járok s örülök a színes avarnak,
amellyel megajándékozott az ősz.
 
Fehér lovamra felpattanok,
testünk csodás összhangban mozog.
Érzem lelkünk vidámságát,
ahogy vágtázunk az erdőn át.
Selymes sörényét markolom,
letéptem minden gondot magamról,
újra szabad vagyok.
Hófehér dallamos avar csörtetését
egy őzike panaszos sírása töri meg.
Ölembe veszem, bár tiltakozik.
Subámmal betakargatom.
Patak partján megpihenünk,
hófehér fejét fejemre hajtja.
Boldog vagyok, mert érzem, szeret.

Tüzet rakok, így melegszünk.
Köszönni jött a hold is,
vendégként érkeztek a csillagok.
Sokáig élvezem társaságukat,
de álomra csukódik szemem
s szívembe zárom a boldogság ízét.

2012. október 13.

................................................

KOVÁCS JÓZSEF: A vászer

Mily szép és gyönyörű az erdő ma reggel,
A dombok és völgyek, tele madárfüttyel.
És a folyó mentén csendesen haladva ,
Járja régi útját a vászer vonatja.
Mint a rendnek őre, a mindenség ura
Ki e kedves tájat már rég felvigyázza,
Ő ki a múlt, jelen és jövő harsonája,
Ő, a vászer völgye száz éves mozdonya.
Füstöt, tüzet okád, épp úgy mint nagyapja,
Meg-megáll és a folyóból szomját oltja.
Aztán nagyot sípol, utasait hívja,
Szénnel és korommal őket beborítja.
Testvérét a folyót soha el nem hagyja,
Távolabb közelebb de együtt haladva,
Őket köszönti a dalos pacsirta,
És nekik bólogat a fenyőfa lombja.
Büszkén ha felindul a meredek hegyre,
A táj mint legyező nyílik meg előtte,
Őt üdvözli a víz, a fa és a szikla,
Ő a vászer völgye, száz éves vonatja.

.............................................

Szentesi-Horváth Gyöngyi: Szavakból gondolatok…

Szavakból lesznek gondolatok,
gondolatokból álmok,
miket valóra váltunk,
hogy tetteink mutassák meg
mi lakozik bennünk.
Vágyak mit elérni nem tudunk mindig,
de hiszünk a gondolatban,
hogy a remény elkísér mindig.

Szavak, adjatok utat a jónak,
hogy kimondva a reményeket,
hittel tudjuk, hogy az életünk
teszi szebbé a földet, emel naggyá
minden emberi népet.

Hisz szavakkal van leírva, hogy
Őseink élete mind nagy volt,
értünk kik a jövőjük voltunk
tettek mindent, értünk adták vérüket a földnek,
hogy mi is gondoljunk a szebb jövőre…

SzHGy. 2016.07.20.
Szerzői és minden jog fenntartva

*****************************
15. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK


Kedves Vendi! ,,Nagyon szépen köszönöm,,,nagyon sokoldalú,a lap,
                       több időt vesz igénybe,hogy teljesen átolvassam
                        igyekezni fogok,,szeretettel üdvözöllek , Babu"

.....................................................

Szia Vendi!
Köszönöm Neked ezt a szép szeptemberi ajándékkosarat!
Örömmel olvastam új írók, költők írásait is a Magazinban, s Tőled is
láttam oly verset, mit most olvastam először.. pl.: Reinkarnáció..
Legyen ilyen változatos szép színekben játszó az ősz is, mint amilyen
színes, gazdag írásokat kaptunk Tőletek!
Szeretettel: Heni

..............................................

KEDVES OLVASÓK.... Többen jelezték, hogy a  magazinban található linkek
megmakacsolják magukat, és nem akarnak elindulni, ha rákattantanak.
Ennek több oka is lehet, ezért megkérdeztem a képszerkesztőt, válasza alább
olvasható.   a szerkesztő...

Szia Vendi!
 Mindegyik linket egyenként ellenőriztem mielőtt elküldtem volna hozzád!
Egytől egyik működtek, és most is működnek!
Azt pedig nem tudom, hogy miért vált valamelyik kék színre vált, valamelyik
pedig nem, ettől függetlenül mindkét változat működik!
A következő újságban jeleznünk kell ezt az olvasóknak. Ha kékre vált, akkor
egyszerű a helyzet: csak rá kell kattintani. Ha viszont
nem vált kékre, akkor a linket vágólapra kell tenni és betenni a
keresőprogram címsorába, és úgy elindítani! Tudom, hogy ez utóbbi macerás,
de nem tudok mást javasolni. Csak sejtéseim vannak az okát illetően: nem
mindegy, hogy ki és milyen operációs rendszerű géppel küldte a linket!

Többféle operációs rendszer létezik, és ezek nem kompatibilisek egymással!
Akkor is más lehet a helyzet, ha valaki okos telefonról küldi a linket.
Azt is kifigyeltem, hogy az sem mindegy milyen felületről küldik a linkeket:
más a helyzet, ha szövegszerkesztőkön keresztül jut hozzád a link,
vagy valamelyik weboldalról másolják ki. Ezt már régen észre vettem, csak
hát én nem problémázok rajta, mert egyszerűen bemásolom a keresőprogram
címsorába.

Sajnos Te nem látod a hozzám küldött újságod milyen sokféle gépből
származnak. Ez nálam csapódik le, amikor megpróbálom azonos értelmezőségivé
alakítani a sokféle szövegszerkesztő, és sokféle levelezőprogramok által
létrehozott anyagot…Én most nem panaszkodtam, csak jelzem a lehetséges
hibák eredetének egyik változatát. Ez hasonlatos egy informatikai
Bábel-toronyhoz, amikor minden gép a saját nyelvezetét használja és ezek nem
értik egymást.
Szóval az olvasók másolják be a keresőprogramjukba a linkeket és úgy
indítsák el.
Ahogy Te szoktad a végére megjegyezni: egyebet nem mondhatok!

Üdv: Józsi bácsi
...............................................

Szia, Vendi!
Már aggódtam, hogy nincs ihleted, annyira csendben voltál. Úgy látom,
mégiscsak volt. A rádióban a napokban figyeltem fel erre a  sah matt
magyarázatra magam is.
Ebből  a versedből legalább hármat ki lehetne hozni, annyira szerteágazó a
gondolatsor. A végén azért visszakanyarodsz a kiindulóponthoz, és magaddal
rántod  az olvasót is.
Kösz, hogy megosztottad: Mari
.................................................

Vendi ez a Versed zseniális! Igazad volt, tényleg nagyon tetszik!
A festészet az életem,, elhivatottság.. csak az ért meg igazán, aki
szintén emlékszik még mi végett született le a Földre..
Köszönöm a szép Versedet!
Szeretettel: Heni
.............................................

Kedves Vendi!
Nagyon találó és szép filozófiai gondolatokat fogalmaztál meg a versedben!
Az azonosulásod egy festő lelkével, gondolataival,- kezével -, nagyon hiteles
lett. Ezen nem is csodálkozom, hiszen Te is alkotó ember vagy!
Gratulálok!
Barátsággal: Zsuzsa
2016. szeptember 28. 16:31 Nagy Vendel írta, :

Csillagpor

Ímhol a kép.
Elkészült végre egészen,
S keretében feszül a vászon.
Rézdróton lóg,
- mint akasztott ember -
Ettől talán többre érdemes.
Vajon meghal e a festmény
Ha megszáradt rajta a festék?
Vagy csak azután él igazán?
Hiszen elméddel érted,
És a szíveddel érzed,
S ecsettel fested a szíved baját.
Több éve már.
Fested a múltad, padlás rejtekén,
Lelked mélyén él még a remény.
Serceg a sörte, és ha a
Megboldogult sertés átérezhetné.
Hogy míves munka készül általa.
Mikor festesz szeretném fogni a kezedet.
Érezni a mozdulatot.
Mitől lesz az a fess kis folt ott?
S hogyan húzod a vonalakat?
- Sejteni a ködön át az erdőt -
Tudom sorsoddal nem vagy elégedett.
Többre hívattál, de talán nem is éred meg,
Hogy megismerjék művedet.
Csillagpor vagy!
A mindenség apró része.
Mely ha egybeörvénylik
Hatalmas csillaggá elegyül,
S ha magas hőfokra hevül
Szupernóvaként felrobban,
Energiát árasztva szétterül.
S apró porszemként újra küzdhetsz.
- Egyedül.
Így vagy te egy porszem
A nagy tömeg izzó része
Mely a munka lázában hevül.
Talán léted holnapra már
Az Ur vértelenjébe repül.
Te nem lehetsz ott sem egyedül.
Pontokból áll a halmaz,
- láss csodát-
S tekints a képre!
Töredékekből áll össze
Az élet egésze.

2006-03-25
...............................................

...."ha azt mondja igen,
      akkor nem úrinő."......
 Vendi, akkor én most mi a fészkes fenét mondjak erre a versre?
Na jó, inkább ne legyek úrinő!
Mari
 ...................................................

Mátyáa Rita: A 609-es lapszámú Megszólalok Magazin képeinek leírása, nem látó barátaim részére:

1. Lektori Salutem:
Vendi barátunk, valószínűleg a szekszárdi vakodában verset mond. bordó
zakóban, fekete nadrágban, fehér, vékony csíkos ingben áll.

2. Regény folytatásokban:
Maricának új képe van. Hosszú gesztenyebarna hajú, teltkarcsú hölgy, aki
most párduc mintás rövid ujjú felsőben, oldalt áll a képen , és fejét
oldalra fordítva néz az olvasóra.
Ennek a résznek vége felé levő képen, mely a könyv első borítóképe, egy
szakállas festőlegény, elmélyülten fest, egy festőállványon lévő képet. A
kép régies hatású , barna színű.

3. Versek a nagyvilágból:
Burza Mara a képen 50 év körüli Szőke, hosszú, hullámos, frufrus hajú,
karcsú hölgy, fehér ünnepi blúzban.
A versem mellett az én fotóm látható, melyen egy fehér kalap van a fejemen,
mely alól kilátszik a rövid, sötétbarna hajam. Egy lila- fehér felső van
rajtam, és a szememen az olvasó szemüvegem van.
Tóth Katalin a 60-as éveiben járó,fiatalos, szőke,hosszú, hullámos hajú
hölgy frufrus hölgy. Kék szemeivel derűsen néz előre, miközben zárt szájjal
mosolyog. Piros ruha van rajta, és hosszú, lelógó fülbevalók lógnak a
füleiben.
I.P. Steve keskeny arcú 50-60 év körüli ősz hajú, szemüveges, bajszos,
szakállas férfi. Mosolyogva néz az olvasóra.
Ylen Morrisott hosszú vörös haja lófarokba van kötve. Hosszú barna
pulóverben áll a képen, kezében talán naptár lapokat tart.

4. Novelláról novellára:
Régi ismerősünk Árvay Marika rövid, dús, világosbarna hajú hölgy, fehér
felsőben, átszellemült kifejezéssel az arcán.

5. Bemutatjuk Kuchta Csillát:
Kuchta Csilla új szerző a magazinban. Mosolygós arcú, rövid, sötétbarna
hajú, 50 körüli hölgy. Fehér felső van rajta.

6. Arcképcsarnok:
Gerencsér Hajnalka a képen negyven év körüli  hölgy. Haja vállig érő,
középen elválasztott, kissé hullámos. Dús ajkú, szemüveget viselő hölgy,
fehér blúzban.
Hirth Évának nincs fotója.

7. Energiák:
Ylen Morisot szemből látható. Hosszú, vöröses haja össze van fogva hátul.
Szemöldökéig érő frufruja van. Barna szeme derűsen néz ránk.,Sötétkék
pulóverben látható a hölgy.

8. Hazai tájakról...Nagy Vendel versei:
Nagy Vendi  barátunk, valószínűleg a szekszárdi vakodában verset mond. Bordó
zakóban, fekete nadrágban, fehér, vékony csíkos ingben áll.
Most Zsigai Klára következik. Ő 50 év körüli fekete, félhosszú, göndör hajú,
fekete szemű, csinos, szemüveges hölgy, aki kissé félrehajtott fejjel,
felfelé néz. Vörös pulóvert visel, fehér gyöngysor van a nyakában, míg a
fülében szintén fehér a fülbevalója.

10. Hallgassuk együtt:
Dr. Kovács Gyula a képen, 60 év körüli, ősz hajú,  ovális arcú, vastag ajkú
úriember, aki szemüvege mögül néz kék szemeivel a képbe. Világoskék ing van
rajta.

11. Füstölgéseim:
Nagy Vendi  barátunk, valószínűleg a szekszárdi vakodában verset mond.
Fekete nadrágban, fehér, vékony csíkos ingben áll.

12. A szeretet lángja, újra Szekszárdon:
Ehhez a rovathoz, kép nem tartozik.

13. Lassan 100 éves lesz a Theremin:
Illényi Katica a képen, elmélyülten játszik a thereminen. Hosszú, piros
nadrág, és vörös, ujjatlan csillogó felső van rajta. Szemét lecsukva élvezi
a zenét.

14. Megjelent:
Csomor Henriett egy vörös színű mopeden ül, talán a házuk kertjében.
Világoskék szoknyában, és baseball sapkában kék, piros fehér kockás blúzban.
Régi ismerősünk Árvay Marika rövid, dús, világosbarna hajú hölgy, fehér
felsőben, átszellemült kifejezéssel az
arcán.
Jenei András szőkés vöröses , középen elválasztott frizurájú fiatalember
fekete szürke betétes pulóverben pipával a kezében, kis bajusszal, kis
szakállal.

15. Véleményem szerint?- Olvasóink írták:
Ez egy képtelen rovat.

16. Versről-versre:
Adamecz Laci  széles mosolyával szája felett kis bajuszkával ,szögletes
szemüvege mögül néz ránk.
Burza Mara a képen 50 év körüli Szőke, hosszú, hullámos, frufrus hajú,
karcsú hölgy, fehér ünnepi blúzban.
A következő képen Kovács József látható. Ő pirospozsgás arcú, vidéki
úriembernek néz ki,aki kedvesen
mosolyog az olvasókra, ősz hajával, szürke öltönyében, sötétkék nyakkendőben.
Miks Mária 60 év körüli karcsú, vékony arcú, nagyon rövid, ősz hajú,
mosolygós hölgy,ovális szemüveggel,
szürke, fekete mintás felsőben.

17. Természetgyógyászat:
Soponyai Mihály, aki ezt a rovatot írja,széles arcú, szőke, ötvenes éveiben
járó úriember, aki széles mosollyal néz az olvasóra.
A mezei kakukkfűből egy csokornyi látható a következő képen, apró lila
virágzatával, majd vadon termő változata
követi , aminek rózsaszínű, apró virágai vannak.
És újra elértünk a leírások végére!Jó szórakozást kívánok hozzá!
Szeretettel: Rita

..............................................

HOZZÁSZÓLÁSOK A  HOLNAP MAGAZINBAN MEGJELENT  VERSEIMHEZ

keni - 2016.10.05. 02:49:22 Ehhez szólt hozzá: Igazságtalanság

Kedves Vendel !
Tényleg igazságtalanság - nem?
Jópofa ez a humor,,,,
Üdv.
- keni -
Megtekintés
 --------------------------------------------------------------------------------
kovesdiferencne - 2016.10.01. 17:43:42Ehhez szólt hozzá: Őszi Balaton
Kedves Vendel!
Szép álmot kívánok kedves Balaton!
Rövid,de tartalmas versed nagyon tetszik!
Üdvözlettel?Kövesdi Teri
Megtekintés
--------------------------------------------------------------------------------
Roberto - 2016.10.01. 05:24:45Ehhez szólt hozzá: Őszi Balaton
Örömmel olvastam, tetszett. Üdv: egy balatoni
Megtekintés
--------------------------------------------------------------------------------
babumargareta - 2016.09.30. 20:01:28Ehhez szólt hozzá: Őszi Balaton
Kedves Vendel.
Nagyon szép,szinte dallamos hangulatú versedhez szeretettel gratulálok.
Baráti ölelésem......Babu
Megtekintés
--------------------------------------------------------------------------------
keni - 2016.09.30. 02:52:55Ehhez szólt hozzá: Őszi Balaton
Kedves Vendel !
Szép, látható és hallható képeket és hangokat tudtál leírni versedben annak,
aki már volt életében a Balatonon és szintén emlékeiben fel tudja idézni az
általad leírtakat...
Igen az ezüst vagy az aranyhíd az éji holdfényben valóban felejthetetlen
volt midig az én számomra is,,,,,
Köszönöm, hogy olvashattam kis szösszenetedet !
- keni -
Megtekintés
--------------------------------------------------------------------------------
tamasagi - 2016.09.29. 23:02:47Ehhez szólt hozzá: ÉLETMESE
Én azt hiszem,titkon minden férfi erről álmodik,legyen akármilyen
családszerető, jónak látszó édesapa!!de legtöbbje ki is próbálja. nem csak
fantáziál,nem a semmiért virágzik az üzlet!kedves Vendel! a versed nem mindennapi,
de jól megírt...gratulálok!! Ágnes
Megtekintés
--------------------------------------------------------------------------------
keni - 2016.09.28. 01:36:31Ehhez szólt hozzá: Susognak az őszi fák.

Kedves Vendel !
Nekem nagyon is tetsző - szép lírai verset sikerült elénk idézni az Őszről,
és az elmúlás ilyen kori történéseiről, a világ dicsősége is remélem így
múlik el szende álomba merülve, ahogy a téli fák,,,,
Örömmel olvastalak, és lassú megnyugvással! /ez a beletörődés életünk
során,,,,/
Tisztelettel és Üdvözlettel !
- keni -
Megtekintés
--------------------------------------------------------------------------------
kovesdiferencne - 2016.09.27. 20:19:02Ehhez szólt hozzá: Susognak az őszi
fák.
Kedves Vendel!
Igen ilyen az ősz. Röviden,,de hűen ábrázoltad.
"szürke kopár ágon
éhes varjú károg,"
Érdemes elolvasni...
üdvözlettel: K.Teri
Megtekintés
....................................................

KÉRÉS
  Kedves olvasók...
Magazinunk szerkesztősége  a  lap fennmaradásának érdekében elfogad anyagi
támogatást, mindenkinek pénztárcájához, és szociális érzékenységéhez mérten,
előzetes megbeszélések alapján.
Elérhetőségeim  a   lapban megtalálhatóak,  telefon vagy email...
Beleszerettem  egy hangszerbe, és meg fogom tanulni....
Ez  a   hangszer, a  Teremin  hamarosan száz éves lesz, és meg akarok
tanulni rajta játszani.  Teremin vásárlásra gyűjtök, de ha valaki tud
valahol elfekvő, és eladó, vagy megszerezhető zeneszerszámról, értesítsen.
Köszönöm mindenkinek a  segítségét.
A  szerkesztő...

*****************************
16. ÚJRA FELLOBBANT A  SZERETET LÁNGJA     SZEKSZÁRDON

NAGY VENDEL - TUDÓSÍTÁS A  RENDEZVÉNYRŐL,
TUDÓSÍTÁS A  VAKOK VILÁGÁBA...
A  SZERETET LÁNGJA..  2016   SZEPTEMBER 15.
......................................

NAGY VENDEL:  ÚJRA  FELLOBBANT A  SZERETET LÁNGJA SZEKSZÁRDON

Immáron tizenötödik alkalommal gyújtották meg a  szeretet lángját
Szekszárdon a  segítséggel élők.

A  Szekszárdi szüreti napok társrendezvényeként  a  Tolna megyei vakok
és gyengén látók  ötödször  rendezték meg eme jeles eseményt,melyen
bemutatkozhattak a  sérült emberek az egészséges társaiknak, megmutathatták
életüket, művészetüket, és sokoldalúságukat.
A Vakok és Gyengénlátók Tolna Megyei Egyesülete
Tisztelettel várta a  segítséggel élőket, Családtagjait és Ismerőseit
egyaránt, a Szekszárdi Szüreti Napok
társrendezvényeként megrendezésre kerülő "Szeretet Lángja" 2016
Segítséggel Élők és Barátaik szemléletformáló kulturális rendezvényére.
Helyszín:Szekszárd, Béla király téri színpad, ahol már hagyományt teremtve
jó pár éve fellépnek produkcióikkal.
Időpont: 2016. szeptember 15. (csütörtök) 14:30 óra
Megnyitó beszédet mondott a "Szeretet Lángja" 2016 szemléletformáló
kulturális rendezvény Fővédnöke:
Horváth István

Országgyűlési Képviselő, aki nemrégiben még a  város polgármestere volt, és
továbbra is segíti szeretett városát.
Köszöntötte a résztvevőket Szekszárd Megyei Jogú Város
alpolgármestere,  dr.Haag Éva is. sok sikert kívánva mindenkinek.

Riport Nagy Vendellel  a színpadon az ünnepség után
Program:

14:30-16:45 Segítséggel Élő Fiatalok és Egészséges Barátaik kulturális
műsora.
Hálásan köszönjük a rendezvény fővédnöke Horváth István Országgyűlési
Képviselő Úr szerepvállalását és segítségét a "Szeretet Lángja"
megvalósításában!

Ugyanígy köszönetet mondunk Szekszárd Város Vezetőinek, Képviselőinek, Gonda
Máriának és Tillmann Katalinnak a Babits Mihály Kulturális Központ
munkatársainak, Gödrei Zoltán műsorközlőnek, Béresné Kollár Évának és a
Tücsök Zenés Színpad Szólistáinak, a Tolna Megyei Család, Esélyteremtési és
Önkéntes Ház munkatársainak, a Polip Ifjúsági Egyesület munkatársainak,
Mayer Gábornak, Rákóczi Szilvia énekesnőnek, Nagy Vendel író-költőnek,
Bálványossy Zoltánnak, Halász Katalinnak, a fellépő fiataloknak:
Fogyatékosok Nappali Intézménye lakóinak, TMISZI Hétszínvilág Otthon
lakóinak, TMISZI Mechwart András Fogyatékosok Otthona- belecskai otthon
lakóinak és az őket felkészítő pedagógusoknak, továbbá magánszemélyeknek az
önzetlen segítséget, közreműködést a rendezvény sikeres megrendezéséhez!

Köszönetünket fejezzük ki cégek, vállalkozók és a média képviselői részére:
Tolnagro Kft., MVM Paksi Atomerőmű Zrt., Samsonite Hungária Kft, Tolnai
Népújság, Szekszárdi Vasárnap,Tolnatáj Televízió, Kadarkanet- Steiner
Viktor, Pilisi Béni Rádió Taxi, Rádió Antritt.
Sorolja a  fellépők és támogatók névsorát Kovács  Lászlóné, az egyesület
elnöke.

17:00 órától Csepregi Éva  énekelt a   nagyszámú közönségnek, akik
megtöltötték a  Béla teret, és lelkesen tapsoltak a  frenetikusra sikeredett
koncert után, a   rajongók büszkén dicsekedhettek az autogramjukkal, melyet
az énekesnő boldogan írt sokaknak.

Az Ügyes Kezek asztalainál kézműves foglalkozások, origami, arcfestés és
kerámiázás várta a gyerekeket!
Itt is megkell említenünk  a  sok önzetlenül segítő önkéntest, akik
fáradhatatlanul dolgoztak a  találkozó sikeréért.

Továbbra  sem  aludhat ki a  szeretet lángja,
a  vakok és gyengén látók egyesülete átadta a  rendezés jogát  a
Lakható Szekszárdért  egyesületnek, ők viszik tovább a  szeretet lobogó
lángját, a  következő évre.
…………………………………

BARÁTI  HANGULAT  A  RENDEZVÉNYRŐL

Nagy Vendel: Bartina tánc

Templom előtt zsibongva
Gyűlik össze a nép.
Sok színes szoknya,
Tarka a kép.
És jönnek a lányok, a szemrevalók
Sárközi lányok, asszonykoszorúk.
S ropják a táncot, a fergetegest
Talpuk alatt porzik az út.
Pattog a ritmus, a víg zene szól
Brummog a bőgő, pendül a húr.
Koppan a csizma, toppan a láb
Perdül a szoknya, nem adja alább.
Messzire hallik a csujogató
Eltompítja a víg dudaszó.
Párta helyett menyasszonykoszorú
Félre a bánat, félre a bú.
Táncra is perdül a sok ifjú pár
Vidám a kedvük, tombol a nyár.
Roppan a deszka, nem bírja soká
Hangosan jajdul, nyomja sok láb.
Énekszó csendül, ne búsulj tovább!
Kadarka utcán,a  pincesoron,
Cefreszagot áraszt
A gaz nőtte pinceszáj,
A pince szomjazó vendégre vár,
Bíborszínű az üvegpohár,
Mámoros muslincák
Dicső dala száll.
Jóska bátyám nem sajnálja a  borát,
Megkínálja  jó borivó barátját,
Az Isten tartsa meg a szokását.

*****************************

17. CSAK A  DAL - NAGY VENDEL  DALAI

MIKOR MENTEM ..

Mikor mentem a  borospince felé
Még az üvegek is sírtak
Udvaromban bánatukban
Az  ecetfák  is kinyíltak.

Nem vagyok én  részeg csak boros
Nem keskeny az utca csak szoros
Nem tántorgom csak a  lépést cifrázom
Ez  nékem egy régi szokásom

Cserepes a  házunk teteje
Cseréppel van a  köcsögfa tele
Kirakták a  fazekakat száradni
Melléjük  a  gazdát ki józanodni.

Piros téglából  van kirakva a  járda
Ha  lenne babám nem volnék oly árva
Nem járnék a  sárban kopogós  csizmában
Hervadt őszi rózsák hullanak utánam

Sötétedik jön az esti zápor
Messze hallik számról a  fohászom.
Hogyha egyszer leányeső esne
Énreám  is hullhatna  egy cseppje

2016. október 10.

*****************************
18. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06   8-tól  20- ig.
e-mail: nagy.vendi54@gmail.com
Levelek, írások fogadása: skype címem  nagy.vendi54
Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com

Magazinok küldése
MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT E-MAIL CÍMÉRE.
……………………
Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes
tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz.
Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük
a fenti blogoldalon!
……………................………
A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás
szerzője felelős.
Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha
elmenti, megmenti, bármikor előveheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és
összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott műveim megtekintése:
………………………………..
AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..
gmail: nagy.vendi54@gmail.com
skype: nagy.vendi54

Megszólalok Művészeti Magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
weboldal: http://nagyvendel.comxa.com
www.nagyvendel.comxa.com
……………………….
facebook: csak beírod a facebook keresőbe mindhármat külön-  külön és meg is
találtad az oldalaimat.
Megszolalok Nagy Vendel
………………………
Nagy Vendel Írásai
Megszólalok művészeti magazin  szerkesztő nagy vendel
……………………..

Könyvtár:

E. könyvek a  MEK- en
Magyar Elektronikus Könyvtár
https://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#
.....................................
Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
........................................

KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK..
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150
________________________________________________

Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat.
A link: minnesotahungarians.com
..........................................
Kedves olvasóink!
Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a
színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik
meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs,
ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!
A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a
"Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak,
amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat.
A háromszögekre kattintva  "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel.
Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A
háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb
újságot lehet kiválasztani olvasásra!

Még egy nagyon fontos információ! Mivel a memóriaterületünk véges, ezért
takarékossági szempontból összevontuk azokat az újságokat, amelyek azonos
hónapban jelentek meg. Általában kettő számot  jelent egy hónapban, ezért
ezeket egy blogba vontuk össze. Az összevonással még nem végeztünk,
egyenlőre csak a januárban és februárban íródottak kerültek egy blogba. Az
összevonást folyamatosan végezzük...A blogon belül két újságot vastag piros
csíkkal választottuk el! Így valahogy:

MINDENKINEK JÓ OLVASÁST, ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK.
AZ ÚJSÁG KÜLSŐ, ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI.
...............................
VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ
.....................................
MEGSZÓLALOK MAGAZIN 610.