a borítólapra  Súgó epa Copyright 
Kharón14. évf. (2010.) 2. sz.

Tartalom

Tanulmány

  • Dr. Biró Eszter ,
    Dr. Muszbek Katalin ,
    Dr. Mailáth Mónika ,
    Porkoláb Gyöngyi ,
    Kovács Anita ,
    Sándor Brigitta :

    Összefoglalás

    Az életük végén járó súlyos betegek humánus ellátásához a naprakész szaktudáson kívül elfogadó, nyitott társadalmi kontextusra is szükség van. Nyílt és elfogadó szemlélet hiányában a magas szintű szakmaiságból a haldokló beteg és családja nem részesedhet, ezért a hospice-palliatív ellátás fejlesztése a szemléletformálással kezdődik. A Magyar Hospice Alapítvány 2007 őszén indította el Méltóság Mezeje elnevezéssel azt a szemléletformáló programot, amely a reményt szimbolizáló nárcisz elültetéséhez és virágzásához kapcsolódó nyilvános eseményekkel hívja fel a figyelmet a haldoklókért vállalt cselekvő szolidaritás szükségességére. A program évtizedes brit hagyományait lengyel kollégák közvetítésével vettük át, és továbbfejlesztettük iskolai pedagógiai programok, akkreditált pedagógusképzés kidolgozásával, pedagógusoknak szóló konzultációs lehetőségek biztosításával. A 2007-ben Budapesten és Debrecenben elindított program sikerét nem csak a résztvevők lelkesedése, a programok által vonzott széles nyilvánosság mutatja, hanem az is, hogy - a magyar hospice szervezeteken kívül - 2010-ben már 20 település, 42 iskola, 25 támogató cég vesz részt a programban. A legfontosabb eredmény azonban az, hogy alulról jövő civil kezdeményezésre 2009-ben Debrecenben is megindulhatott az otthoni hospice ellátás. Ez a siker igazolja azt, hogy a hospice mozgalmi jellegének erősítése teremtheti meg a hospice szakmai fejlesztésének civil feltételeit, és ad nyomatékot annak a meggyőződésünknek, hogy a Méltóság Mezeje program hosszú távú folytatása a haldokló betegek ügyét szolgálja.

  • Tróbert Anett Mária :

    Összefoglalás

    Mindannyiunk tapasztalata, hogy életünk fordulópontjain, a megpróbáltatások, krízisek idején mennyit jelent a mellettünk álló embertárs; egy megértő fül, megerősítő tekintet, egy segítő kéz, biztató szó. Még inkább így van ez életünk utolsó nagy állomásánál, hiszen minden alkotásnak - így saját életünknek is - különösen fontos aktusa a befejezés. Lelkigondozóként, idős embereket kísérve mindennapi tapasztalatom a halál életidegensége. A legtöbben ellenséget látnak benne, félnek tőle, és amíg csak lehet, kerülik a róla való beszédet. A halál elkerülhetetlen sorsunk, megélésének módja viszont rajtunk múlik: ez utolsó nagy életfeladatunk. A róla való gondolkodás, a rá való készülődés által megsejthetünk valamit élet és halál elválaszthatatlan, csak együtt termékeny titkából. A halálra készülő ember spirituális kísérésében a mulandóság, a test és a lélek halál utáni sorsa, a halhatatlanság ősi, kiirthatatlan vágya, az élet értelmének keresése, a transzcendencia megtapasztalása alaptémák, amelyek útvesztőjében a lelkigondozó csak akkor segíthet, ha maga is kereső: nem válaszokat ad, hanem társ a lelkigondozott saját válaszainak meglelésében. Az alábbiakban a halál előtt felmerülő problémák keresztény lelkigondozói szemléletének csupán egy-egy aspektusát mutatom be: az emberszemlélet, a benső békére, a teljességre való vágy, a bűn: kapcsolataink megromlása, s általa az életünkben uralkodó rendezetlenség, a halállal való szembesülés kimeríthetetlen témák. Jelen tanulmány nem vállalkozik válaszadásra, megoldásokra, teológiai fejtegetésekre, csupán a további egyéni gondolkodást kívánja segíteni.

  • Kósáné Oláh Julianna :

    Összefoglalás

    Napjaink ifjúsági irodalmának egyik legfőbb vitapontja az, hogy felvállalhatják-e a gyerekeknek és a fiataloknak szánt művek az élet problémáinak megírását. Az irodalom példák sorával bizonyítja a problémaorientált ifjúsági irodalom létjogosultságát. Magyarországon - tudomásunk szerint - azonban még nem íródott és nem jelent meg hospice ifjúsági regény. Előző kutatásaimhoz kapcsolódva felvállaltam Renate Welsh osztrák írónő "Eine Hand zum Anfassen" című hospice tematikájú ifjúsági regényének fordítását és megjelentetését. A mű magyar címe: "Szorítsd meg a kezem!", fordítása hiánypótló. A főhős - egy 14 éves osztrák kislány - elvezeti az olvasót egy angliai hospice intézménybe: a haldokló nagymama és sorstársai világába. Általa részesévé válnak az olvasók is egy különös vakáció embert formáló élményének; átélve a könyv katarzisát, megérthetik a hospice szeretet parancsolatait. Az elemzés célja a regény esztétikai és etikai értékeinek bemutatása, gazdag idézetsorával együttgondolkodásra hívja meg az olvasót.

  • Zengő Péter :

    Összefoglalás

    A szenvedés kiemel a mindennapokból, nem engedi végső realitásként értékelni életünket, megszabadít hazug illúzióinktól. A halálhoz közeledve más értéket kapnak dolgaink. Egy lélektanilag hiteles ábrázolásból nyomon követhetjük a halálhoz való viszonyulást a beteg ember és környezete nézőpontjából. Tolsztoj az 1884-86-os években írta az Ivan Iljics halálát, megtörtént eset alapján. Az elbeszélés főhőse egy középosztálybeli törvényszéki bíró, akit rákos betegsége döbbent rá társadalmi környezete és önmaga hamisságaira. Tolsztoj értelmezésében nem a szenvedés és a halál a legiszonyúbb, hanem a hazugságokkal, képmutatással, hamis szerepekkel teli élet.