Versek
Interjú
Tanulmány
Hollandia az első olyan ország a világon, ahol hivatalosan mentesítették a büntetőjogi felelősségre vonás alól az eutanáziában segédkezőket. Megtörténhet-e ezek után, hogy „az élet kérésre történő megszakításáról és az öngyilkosságban való segítségnyújtásról" szóló törvény más európai országokat is ebbe az irányba terel? Érdemes elemezni a szöveg jogi jellemzőit, és a legalizálás alapelveit. A jogalkotó lépése mindenesetre világos: az eutanázia továbbra is bűn marad, de olyan bűn, amelyre van bocsánat.
A halálos betegségben szenvedő páciensek speciális problémáira évek óta felfigyeltek az orvosi és pszichoterápiás társaságok. Kiemelkedő kutatások foglalkoztak a betegség visszafordításának, az élet meghosszabbításának, az életminőség javításának és a haldoklási folyamat egyes stádiumaiban való segítségnek a kérdéseivel. Ebben az írásban a halálosan beteg páciens pszichoterápiás igényeit feltérképező és azokkal összhangban lévő hipnoterápiás kapcsolat helyes alkalmazásáról lesz szó. Ez magában foglalja annak a szükségességét, hogy felmérjük az „életperspektíva" vagy „halálperspektíva" meglétét; a jobb személyiségintegráció érdekében feloldjuk a belső konfliktusokat, áttekintsük a beteg életútját, és megismerjük a jövőre vonatkozó döntéseit. Szó lesz az élet problémáival, a társas kapcsolatokkal és a felerősödő spiritualitással kapcsolatban a projektív/evokatív énerősítés fontosságáról, valamint a hipnoterápiás áttételek és viszontáttételek fontos szerepéről, továbbá a halálos betegség szorongató légkörében élő beteg helyzetének holografikus megjelenítéseiről.
A masticatio mortuorum (Schmatzen der Toten) hiedelme négy motívumra épül: 1. a halott életjelenségeket produkál, 2. éhséget érez, 3. szemfedőjét, ruházatát, vagy önnön testét rágva csámcsogó hangot hallat, 4. családtagjaira, illetve közösségére nézve veszélyes, gyakran járványt terjeszt. A hiedelem egyértelműen a vámpír-hiedelemkörhöz kapcsolódik, ám klasszikus formájában kizárólag a német népesség körében azonosítható. A cikk a masticatio mortuorum hiedelmének, illetve 17-18. századi magyarázatainak történetét foglalja össze: a szerző feltevése szerint a magyarázattípusok változásai a halálszemlélet korabeli változásait is modellálják.
Az európai jellegű kultúrnépeknél naponta elhangzik vagy sírjelekre írják: „Béke poraira". Ennek ellenére halottainknak nem adjuk meg a nyugalmat. Ennek több magyarázata van. Legfontosabb az ösztönös ragaszkodás, amely az állatvilágban is megfigyelhető, és amely a gyász időszakában öntudatlanul munkál bennünk. Ugyancsak kikerülhetetlen a lelki tényező. Nehezen nyugszunk bele a veszteségbe. A gyász, a hiány levezetésének egyik gyakorlata, ha halottainkkal tovább foglalkozunk, őket verbálisan vagy tettleg háborgatjuk. A halottak zaklatásának számtalan módja alakult ki, amelyek legalizálódtak és kultúrtörténelmünk részeivé váltak. A mumifikálástól az újratemetésen át a kannibalizmusig sok példát ismerünk. Tanulmányunk ezekről ad áttekintést a teljesség igénye nélkül.
Recenzió