a borítólapra  Súgó epa Copyright 
Kharón5. évf. 2-3. sz. (2001. tavasz-nyár)

Tartalom

Interjú

Tanulmány

  • Süle Ferenc :

    A szerző három olyan esetet ismertet, melyekben a halálközeli élmény kifejezett pszichopatológiai következményekkel járt. Az első - részletesebben ismertetett - esetben a halálközeli élmény a rövid dinamikus pszichoterápia (27 ülés) után vált ismét tudatosíthatóvá, s ez a beteg életfelfogását gyökeresen átalakította. A második esetben a halálközeli élmény olyan rendkívüli boldogságélménnyel járt, hogy a beteg öngyilkossági késztetését végzetesen felfokozta. A harmadik esetben egy nehézsorsú fiatal fiú - társaival közös - halállal való játékát ismertetem, mely felveti a halállal való kacérkodás formáinak széleskörű jelentőségét is.

  • Szathmáry Sándor :
    Teológiai értékek Moody könyveiben [161.08 kB - PDF]EPA-02002-00012-0030

    R. A. Moody Life after life (Élet az élet után) című művére az egyház nyomban felfigyelt. Nemcsak megjelentette magyar fordításban, hanem Bolberitz Pál professzor utószót is írt hozzá, közel 50 oldalon. Ebben az utószóban kifejtette, hogy mi az, amiben az egyház állásfoglalása más alapokra helyezkedik, és azt is megvallotta, hogy mi az, amiben a könyv az egyház számára is új gondolatokat közvetít. Mindez ideig azonban a Moody könyvben lévő teológiai értékek feldolgozása nem történt meg. Erre a feladatra vállalkozik a szerző.

    Elemző és értékelő munkáját tíz pontban foglalja össze. Moody kutatásainak legfontosabb tétele az egyház szempontjából az, hogy ő nem a halhatatlan lélek filozófiai gondolatát akarja bizonyítani - a beszámolókból az derül ki, hogy maga az ember, mint egész és oszthatatlan személy létezik tovább a halálközeli élményekben, éspedig éppen valamiféle új testben. A halálközeli élmény így a létezés kontinuitását tapasztalatszerűen fogalmazza meg. Az Újszövetség nagy vallomása az, hogy Krisztus feltámadt, és Isten az embernek új testet fog adni és beöltözteti a maga létezésének dicsőségébe. De ez a reménység a legtöbb ember számára megfoghatatlan és elérhetetlen távolságban maradt. A Moody által ismertetett beszámolók ezt a bibliai reménységet olyan közelségbe hozzák, hogy ez használható érték, tápláló kenyér lehet a halál közelébe jutó emberek számára. Természetesen nem a halál utáni élet bizonyításáról van itt szó, hiszen ez továbbra is hit-kérdés marad, de a halálközeli élménybeszámolók a hit tanításait a tapasztalat szintjére emelik, és a hit ennek révén élő reménységgé lesz. Mindezek következtében az egyház nem hagyhatja figyelmen kívül a halálközeli élmények kutatásainak eredményeit, sőt be kell építeni teológiájába, ha bölcsen gondolkozik. A szerző elemzi a halálközeli élmények teológiai felhasználásának és értékelésnek a lehetőségeit, s rámutat a továbblépés útjaira is.

  • Gyukits György :

    A szegények halálozási mutatói rosszabbak, mint a társadalmi hierarchiában feljebb lévő rétegeké. Sajátos élethelyzetükből adódóan a szegényeknek nap mint nap szembesülniük kell saját maguk és hozzátartozóik megsemmisülésének gondolatával. Ennek következtében a halállal, a veszteségekkel kapcsolatos attitűdjeik különböznek a jobb szociális körülmények között élőkétől, ezért a halál tabuvá válása kevésbé jellemző ebben a társadalmi rétegben. Kérdés, hogy a hospice-szellemű ellátás miként tud megfelelni ennek a társadalmi kihívásnak. Elsősorban a szociális munkásokra vár a feladat, hogy a hospice-szellemű ellátási formát elérhetővé tegyék a szegények számára.

  • Gecse Attila :
    Lelkészként a hospice-ban [141.59 kB - PDF]EPA-02002-00012-0070

    Hét év főállású hospice lelkészi szolgálat alatt sok mindent tapasztaltam meg, mint lelkipásztor, és mint ember. Különösen fontos felfedezés volt számomra, hogy mennyire elengedhetetlen az állandó lelkészi jelenlét a hospice gondozás minden formájában, hogy nem csak „látogatóként" kell megérkezni hosszabb-rövidebb időre. Így egészen más kapcsolatba kerültem mind a betegekkel, mind a hozzátartozókkal és az egészségügyi dolgozókkal. Írásomban röviden arról szeretnék beszámolni, hogy mit tettem és mit éltem meg a betegek, a hozzátartozók és az egészségügyi dolgozók mellett lelkészként és emberként.

  • Debrecenyi Károly István :

    A csoportos szupervízión a tanulási folyamatra helyeződik a hangsúly. Csak remélni tudom, hogy ez az alaptétel egész írásomat áthatja. Egyszerűen szólva: hiszünk abban, hogy egy-egy téma ilyen módon történő megbeszélése nem csak azt eredményezi, hogy a kérdést felvető kolléga személyesen segítséget kap gondja megoldásához, dilemmája megválaszolásához, hanem a munka során mindenki más is tanul. Nem is csak a hasonló estekre nézve tanul meg valamit, hanem általában, mestersége, a hospice ellátásban végzett segítő hivatása mindennapos gyakorlásához kap érzelmi támogatást, szakmai segítséget. A szupervízió biztosította külső kontroll rendszeres igénybevételével erősödik a belső kontroll, a segítő rutinosabban használja az önreflexiót, s ezáltal biztonságosabban gyakorolja hivatását.

  • Szitás Veronika :

    Több mint harminc évvel ezelőtt, amikor Budapesten elvégeztem a Madzsar Alice gyógy­tornászképzőt, még egészen más volt az elvárás a gyógytornászokkal kapcsolatban, mint ma. Ha akkor szóba került volna, hogy egy gyógytornász többek között a krízisben, gyászban lévőkkel is tud foglalkozni, nagy megdöbbenést váltott volna ki. Ma már nem így van, de tudomásom szerint az, hogy egy csoport gyászoló rendszeresen összejárjon, hogy többek között egy gyógytornász vezetésével mozogjon, - szándékosan kerülöm a „tréning" szót - még most sem nagyon gyakori.

  • D. Razavi ,
    N. Delvaux :

    A daganatos betegek és hozzátartozóik lehető legjobb életminőségének biztosítása elsőrendű feladattá vált a rák kezelésében. Ugyanakkor a rák kezelésével kapcsolatos feszültségkeltő tényezők kumulatív hatásai - amelyek sokszor a betegekkel és hozzátartozóikkal való kommunikációból fakadnak - az ápolószemélyzet kiégéséhez vezethetnek. Sok egészségügyi szakember nélkülözi a páciensek problémáinak felismeréséhez szükséges pszichológiai képzettséget és kommunikációs készségeket, mert az általános szakmai képzés a technikai kezelésre összpontosít. Pszichológiai Tréning Program (PTP) néven olyan képzési elveket fejlesztettek ki, amelyek célja az egészségügyi szakemberek érzékenységének fokozása a páciensekkel és a hozzátartozóikkal folytatott kommunikáció során felmerülő problémák iránt. Kognitív (pl. elméleti tájékoztatás), tapasztalatokon alapuló (pl. esettanulmányok megbeszélése), viselkedéses (pl. szerepjáték-gyakorlatok) és támogató (pl. stresszorok azonosítása) képzési technikákat alkalmaznak a jó kommunikáció, vagyis a meghallgatás, az empátia, a kulcskérdésekre adott válaszok, illetve a megfelelő támogatás fejlesztésére. A PTP az egynapos kurzusoktól és helyi workshop-októl az egy- vagy kétéves képzésekig terjed. A PTP általánossá tételének egyik legfőbb akadálya: az egészségügyiek szkepticizmusa a képzés hasznosságát illetően. Indokolt tehát a tréningek hatékonyság-vizsgálatát megteremteni, hogy ezáltal képet kaphassunk a kommunikációs készségeknek a gondozás milyenségére és a betegek életminőségére gyakorolt hatásairól.

  • Csejtei Dezső :
    Simmel halálfelfogása [226.38 kB - PDF]EPA-02002-00012-0110

    A tanulmányban Georg Simmelnek (1858-1918), az életfilozófiák egyik legkiválóbb képviselőjének a halállal kapcsolatos nézeteit elemezzük. A modern filozófiai thanatológia szempontjából Simmel indokolatlanul háttérbe van szorítva Heidegger mérvadó halálelemzéséhez képest. Valójában arról van szó, hogy Simmel halálfelfogása számos olyan elemet foglal magában, melyek időben megelőzik és megelőlegezik azok későbbi, heideggeri elemzését. Ezen túl Simmel halálképe számos olyan vonással is rendelkezik, melyek Heidegger fejtegetéseivel összehasonlítva önállóan is megállják a helyüket. Simmel a 20. századi filozófiai thanatológia egyik kulcsfigurája.