tétova matatás a klaviatúrán
ismeretlen ájult szöveg élesztgetése
gondolatokat szavakat szanálok
elfoglalom magamat csellel mint Budát
a török nagy nekiszánással kezdek
életem hátra levő részének hagyom legördülni
a sziszifuszi sziklát mit tesz a fény ha fáradt
az ember ha álma elévült nézem a magára
eszmélő ablakot a nyakát nyújtogató juharfát
a napba néző rigó elolvad mint ékszerész
tégelyében az elárvult arany jegygyűrű E. néni
csoszog lefelé a lépcsőn lépteit elnyeli puha papucsa
sűrű éveit a gaz mely homloka mögött burjánzik
kíváncsi könny kukucskál fakó szeméből végére jár
a titoknak életének szívesen elmenne már felhőnek fűnek
fáradt szavak ténferegnek a levegőben egy betű mindig
hiányzik a megértéshez ólálkodó árnyék a kövön mindenben
ott rejtőzik egy másik ki tudja mi tűnik el vele ha
odalesz és beszélni kezd a sötét