|
|
VÍZÖNTŐ - a Hévízi-tó
Partján a rezgőnyárfák óriássá
felnőnek, egy emberöltő se kell
s mankót tör ketté, aki benne hétszer
megfürdik és sosem felejti el...
Hétezer évvel ezelőtt vagy talán még régebben telepedtek meg itt
először emberek - bólint felém kecsesen az indiai vörös tündérrózsa és
egy icipicit megbillenti alsó szirmait, mintha a vállát rándítaná. - Én
ugyan akkor még nem voltam itt, így nem sok látnivaló lehetett, de a
rómaiak már ismerték a termálvíz gyógyító erejét, és felhasználták a
bőr megmunkálásánál, a kender és a len áztatásánál is. Még szerencse,
hogy ilyesmi manapság nem fordul elő - szipog finomkodva -, hogy is
élhetne olyan mocsokban a legnemesebb virág, a tiszta erkölcs jelképe?
Egy arra úszó aprópikkelyű compó gúnyosan
tátog: - Már megint lótusznak képzeli magát! Elhitte a sok zavarosfejű
költőnek, pedig pontosan tudja: még csak nem is rokonok. Ő Nymphaea
thermalis, melegvízi nimfa, ami igazán szép név, de ez a hencegő mindig
magasabbra tör - csóválja a fejét, és sietve továbbúszik.
A virág sértetten hallgat, így egy ráérő vízi
cickány folytatja a történetet: - Egy legenda szerint a zalai dombokat
egykor maga az ördög szántotta, s ekéjének nyomán meleg víz tört elő,
ezért van arrafelé annyi termálforrás. Mások úgy vélik, Flavius
Theodosius kelet-római császár keresztény dajkájának könyörgésére
fakasztotta a Szent Szűz, hogy a kisgyermek korában lebénult Flavius
teste megerősödjön. A dajka addig gyógyítgatta a csodás vízzel és
iszappal, míg valóban meggyógyult, s felnövekedvén hálából a
kereszténységet tette államvallássá birodalmában. Sokáig csak a
köszvényes végvári vitézek meg a környékbeli falvak lakói fürödtek a
náddal és sással benőtt vízben. A tó mellett hatalmas mocsár terült el,
a Hosszúsár, és finomabb urak csak akkor merészkedtek a közelébe,
amikor a 17. században az elfolyó víz hasznosítására malmokat
állítottak fel a völgyben, és rendezték a környéket. Európa legnagyobb
melegvízű tava a 18. század közepétől már ismert és elismert
gyógyfürdőként működött, a megyei tiszti főorvos elemezte és közzé
tette a forrásvíz összetételét. A kénes, alkáli-hidrogénkarbonátos,
enyhén radioaktív vízű tó még a katonai térképekre is felkerült.
Festetics György építtette az első fürdőt, amelyet a környék lakossága
ingyen használhatott, és ahol gyakorlott érvágók szolgálatait is
igénybe vehették. A helyiek körében igen népszerű grófi család szívesen
ereszkedett az egyszerű nép közé, olyannyira, hogy az ifjú Vilma grófnő
a hazai arisztokrácia legnagyobb döbbenetére egy soproni
cigányprímáshoz ment feleségül. A Festetics grófok később hét házat
húzattak fel a tó mellett, ahová messze földről érkeztek látogatók, s
így mind nagyobb híre lett. Lovassy Sándor, keszthelyi ornitológus és
faunakutató meleg vízi virágokkal kísérletezett a század vége felé? -
magyaráz lelkesen a cickány, de a tündérrózsa ridegen kiigazítja: -
Egészen pontosan 1898-ban. És persze több fajjal próbálkozott, de a
kényesebbje, például a fehér tündérrózsa nem bírta a tavat, és már csak
a csatornában tenyészik - kacag gonoszul, hogy a cickányt elönti a
méreg. - Te meg mutáns vagy, egy halványrózsaszín szirmú hibrid! -
kiabálja, aztán gyorsan továbbiszkol. A virág szégyenében úgy elpirul,
hogy most igazán vörösnek látszik, és ismét hallgatásba burkolózik.
- Do you speak English? - úszik mellém egy
Észak-Amerikából betelepített gambuzia, aki tévedésből német
nyugdíjasnak néz. Hamarosan kiderül, csak ennyit tud angolul, mert
családját éppen hetven évvel ezelőtt telepítették ide, hogy
elpusztítsák a maláriaszúnyog lárváit. Addigra kiépült a strand, a
fürdőházra üvegtetőt húztak, nagy üdülőket emeltek, sok szobával.
Reischel Vencel keszthelyi sörgyáros, aki a Festetics-családtól bérelte
a fürdőt, jó üzletember volt. Elkészült a kéttornyos fürdőbejárat és a
szanatórium is, és Reischel a hírneves hidroterapeutára, dr. Schulhof
Vilmosra bízta a szakmai irányítást. A hévízi fürdő látogatói négy
évtizeden át áldhatták a doktor nevét, amíg 1944-ben a városka teljes
zsidó lakosságával együtt Auschwitzba nem vitték. - A gambuzia ezen
elmereng és szomorúan továbbúszik, mintha ott sem volnék.
Egy kecskebéka veszi át a szót: - A háborúban
minden megváltozott. A Festetics-család a nyilasok elől külföldre
menekült, és a tavat már csak német vendégek meg sebesült katonák
látogatták. Aztán mindent államosítottak, létrehozták a
gyógyfürdőkórházat, szakszervezeti üdülőket építettek. A nyolcvanas
évektől a kelet-európai látogatókat mind több nyugati váltotta fel, és
ezzel arányosan fejlődött a fürdő és a könyék színvonala is. Hévíz
városa ma az ország leggazdagabb vidéki települése - brekegi
lokálpatrióta öntudattal. - A meleg tó és a környező véderdők
együttélése sajátos, párás klímát teremt: enyhe a tél és nem túl meleg
a nyár. Itt mindenki jól érzi magát - nyújtózkodik elégedetten, és a
tündérrózsa felé kacsint: - Még ő is, bár folyton duzzog. Pedig itt
szigorúan védik, a Nagyvárad melletti Püspökfürdőn meg, ahonnan
eredetileg származik, egyre pusztul. Már Ady megírta, hogy: "ami
virágot összeszednek, / Az mind földolgozásra vár, / Ugyanis likőrt
gyárt belőle / A Moskovits Mór s fia gyár". Ezt meg fényképezik,
babusgatják, címerbe rakják, egész nap a jó meleg vízben terpeszkedik.
Reumás se lesz soha, az biztos - kacag a béka, és ahogy a napfény
megcsillan a vizen, egy pillanatig mintha a tündérrózsa is mosolyogna.
HORGAS JUDIT
|