←Vissza

 
 
 
 
 
 

MINEK A NÖVEKEDÉSE?

"A növekedés jó" - mondta (írta) ironikusan Ács József, s aztán ő, és Mund Katalin - talán még végletesebb keserűséggel - halálosan pontos képet adtak - a gazdasági-pénzügyi növekedés társadalmat alakító-nyomorító eszméjéről, folyamatáról, illetve annak hatásáról - de a továbbiakban a "növekedés" fogalmát csakis ebben az értelemben közelítették - holott a növekedés valóban jó lehet: legalábbis ha az életet jónak tételezzük. A növekedés - reklámszlogentől függetlenül - a testi és szellemi lét alapjelensége. Ha a gyerek nem növekszik, baj van. Ha az ember nem gyarapítja ismereteit, nemcsak beszűkül, nemcsak megmacskásodik a tudata, de rögvest butulni is kezd - s ez kísértetiesen hasonló - vagy innentől inkább kérdő mondatban: ugye, kísértetiesen hasonló a biológiai meg a szellemi "növekedés" élet-kényszere a gazdasági, hatalomterjeszkedési meg a fiktív pénzgyarapítási folyamatokhoz? Még a mennyiségi jelleg is ismerős - vagy éppen a mennyiség kultusza már nem, és itt rejlik a különbözőség forrása? Mindenesetre a hasonlóság, talán azonosság (?) gondolata Ács József fotó-képével együtt merült fel bennem. A házfalak közé szorított, megkapaszkodni, élni törekvő facsonkról - a fotó felhasználásával csináltattunk Liget-képeslapot, mert túl azon, hogy szép, egész létünkre-működésünkre jellemző. Meglehet, ez a fajta öntudatlan élni-növekedni-gyarapodni akarás rokona a schopenhaueri akarat-fogalomnak, de nekem nagyon nem negatívum. Lehet hát, kérdezem, hogy - szigorúan fogalomértelmezési szempontból - megint arról van szó: egy fogalmat kisajátított, lejáratott valamely társadalmi erő - ebben az esetben, gondolom, a közönségesen kapitalizmusnak ismert termelési-elosztási világrendszer, s nekünk - ha már újraértelmezünk - a kisajátítás és lejáratás mindig kizsákmányolást könnyítő-ideologizáló jelenségére is utalnunk kellene?
LEVENDEL JÚLIA