|
|
MINEK A NÖVEKEDÉSE?
"A növekedés jó" - mondta (írta) ironikusan Ács József, s aztán ő,
és Mund Katalin - talán még végletesebb keserűséggel - halálosan pontos
képet adtak - a gazdasági-pénzügyi növekedés társadalmat
alakító-nyomorító eszméjéről, folyamatáról, illetve annak hatásáról -
de a továbbiakban a "növekedés" fogalmát csakis ebben az értelemben
közelítették - holott a növekedés valóban jó lehet: legalábbis ha az
életet jónak tételezzük. A növekedés - reklámszlogentől függetlenül - a
testi és szellemi lét alapjelensége. Ha a gyerek nem növekszik, baj
van. Ha az ember nem gyarapítja ismereteit, nemcsak beszűkül, nemcsak
megmacskásodik a tudata, de rögvest butulni is kezd - s ez
kísértetiesen hasonló - vagy innentől inkább kérdő mondatban: ugye,
kísértetiesen hasonló a biológiai meg a szellemi "növekedés"
élet-kényszere a gazdasági, hatalomterjeszkedési meg a fiktív
pénzgyarapítási folyamatokhoz? Még a mennyiségi jelleg is ismerős -
vagy éppen a mennyiség kultusza már nem, és itt rejlik a különbözőség
forrása? Mindenesetre a hasonlóság, talán azonosság (?) gondolata Ács
József fotó-képével együtt merült fel bennem. A házfalak közé
szorított, megkapaszkodni, élni törekvő facsonkról - a fotó
felhasználásával csináltattunk Liget-képeslapot, mert túl azon, hogy
szép, egész létünkre-működésünkre jellemző. Meglehet, ez a fajta
öntudatlan élni-növekedni-gyarapodni akarás rokona a schopenhaueri
akarat-fogalomnak, de nekem nagyon nem negatívum. Lehet hát, kérdezem,
hogy - szigorúan fogalomértelmezési szempontból - megint arról van szó:
egy fogalmat kisajátított, lejáratott valamely társadalmi erő - ebben
az esetben, gondolom, a közönségesen kapitalizmusnak ismert
termelési-elosztási világrendszer, s nekünk - ha már újraértelmezünk -
a kisajátítás és lejáratás mindig kizsákmányolást könnyítő-ideologizáló
jelenségére is utalnunk kellene?
LEVENDEL JÚLIA
|