|
|
Szentgyörgyi Zsolt
ROBIN HOOD
Robin Hood halhatatlan legendáját lényegében minden gyerek ismeri, ám
azok kedvéért, akik esetleg mégis bizonytalanságban leledznek, röviden
a következőről van szó: egy daliás, nemes jellemű és fényes karrier
előtt álló fiatalembernek (Robin Hoodnak) szöget üt a fejében a
gondolat, hogy legfőbb ideje felvenni a harcot a hatalom egyes
képviselői, valamint kérges szívű fullajtárjaik népes hada ellen, akik
az uralkodó hosszúra nyúló távollétét és a kaotikus közállapotokat
kihasználva a hasonló történelmi szituációkban megszokott égbekiáltó
jogtalanságokra vetemednek. Robin Hood tehát elhatározza, hogy nem
hagyja magát megfélemlíteni, és kérlelhetetlen üldözői elől a közelben
fekvő, sűrű erdőbe menekül, ahol hasonszőrű társaival karöltve kis
létszámú, de meglepően ütőképes alakulatot hív életre, és különféle
partizánakciókkal borzolja a helyi potentátok kedélyeit.
Ugyancsak köztudott, hogy ez az eredeti Robin
Hood már évszázadokkal ezelőtt jobblétre szenderült, így, azt hiszem,
magától értetődik, hogy ennek a novellának a főszereplője csupán egy
vidéki színész, vagyis látszatra Robin Hood, valójában egyszerű
honpolgár, aki pillanatnyilag éppen Robin Hoodként keresi kenyerét.
Természetesen a valódi neve sem Robin Hood volt, ám az egyszerűség
kedvéért mégis így fogom nevezni, ami annál is indokoltabb, mivel külső
megjelenésük tekintetében zavarba ejtően hasonlítottak egymásra, sőt,
szerény véleményem szerint, ez az itteni Robin Hood, a színész, még
jobban megfelelt a Robin Hoodról bennünk élő képnek, mint az eredeti
történelmi személyiség.
A mi Robin Hoodunk tehát bozontos szemöldökű,
enyhén kopaszodó, szemrevaló körszakállal büszkélkedő, kissé túlsúlyos,
középkorú férfi volt, aki ez idő alatt méregzöld Robin Hood-jelmezben
álldogált egy hatalmas tölgyfa törzse mögött és az előző napi újságot
olvasgatta. Tulajdonképpen arra várt, hogy végre feltűnjön a színen a
Róka, és pontosan abban a pillanatban, amikor a ravasz kártevő egy
vonalba ér a tisztás túlsó oldalán található sűrű csalittal, előlépjen
rejtekéből, és a forgatókönyvnek megfelelően előadja monológját, amely
sok szempontból a történet egyik kulcsjelenetének számított.
"Vészjóslóan zúg az erdő és a lelkiismeretlen zsarnok önkéntelenül is
megborzong a légáramlatok nyers leheletétől, mintha egyszeriben
tudatára ébredne, hogy a történelem viharai nem fognak csak úgy
átvonulni a feje felett, mivel az igazságtalanok igazsága
igazságtalanság, amely csupán a szolgalelkű bitangok lelkes pártfogása,
valamint a kor hitványsága révén nyerhet ideig-óráig polgárjogot..."
A kitartó memorizálás és a szorgos gyakorlás
eredményeként bármely tetszőleges pillanatban megnyerő magabiztossággal
recitálhatta a több mint három gépelt oldalt kitevő szöveget, és
egyáltalán, az egész szerepet annyira testreszabottnak találta, mintha
régi elvbarátság elszakíthatatlan szálai fűznék a romantikus lelkű
hőshöz. Még az is megfordult a fejében, mi lenne, ha váratlanul
feltűnne a tisztáson valamelyik nőismerőse, és a régi sérelmeket
feledve, hétköznapi viseletét az első adandó alkalommal grófkisasszonyi
jelmezre cserélné, hogy azután boldogan éljenek a kíváncsi tekintetek
elől kitűnő fedezéket nyújtó erdő mélyén. Úgy vélte, a jó levegő és a
természet szépségei bőséges kárpótlást nyújtanának a civilizáció
áldásainak túlnyomó többségéért, ha pedig olykor mégis kulturális
élményekre vágynának, senki nem akadályozhatná, hogy időnként
belopózzanak valamelyik közeli városba. Mindez persze merő ábrándozás
volt, így nyugodtan figyelmen kívül hagyhatta a gyakorlati megvalósítás
előtt álló akadályokat. Hogy mást ne mondjak, a természet kebelén sem
fenékig tejfel az élet, különösen ha sem folyóvíz, sem csatornázás, sem
elektromos áram nincs a környéken, és alig remélhető, hogy belátható
időn belül odavezetik a közműveket az illetékes hatóságok.
Ugyancsak nem elhanyagolható szempont, hogy
történetünk idején éppen tél volt, és a Robin Hood által nemes
egyszerűséggel "csontig hatoló"-ként jellemzett hideg egy idő után
óhatatlanul is erős nosztalgiát ébresztett a fűtött szobák után.
Bosszúsan zsebre vágta tehát az újságot, hogy komolyan fontolóra vegye
a helyzetet, és béleletlen jelmezének silány szövete aligha cáfolhatta
a Róka késlekedése miatt érzett nagyfokú aggodalmát, hiszen
nyilvánvalóvá vált számára, hogy az egyébként hangulatos környezet
lassan gyógyuló, kellemetlen kórok bölcsője és melegágya lehet. Szerény
becslések szerint is már meglehetősen régóta várakozott, és most
türelmetlenül fürkészte a szemközti csalit ágas-bogas rejtekét, hátha
éppen ott bújik meg valahol a várva várt kisragadozó. Ám a Rókának
egyelőre híre-hamva sem volt, és az erdő számtalan négyzetkilométer
kiterjedésű, gigantikus díszlete néma hallgatásba burkolózva,
mozdulatlanul strázsált Robin Hood körül, aki néhány percig maga is
földbe gyökerezett lábbal és némileg fásultan szemlélődött, mintha a
jövő titkait kutatná átható tekintetével.
"Vészjóslóan zúg az erdő, és a lelkiismeretlen
zsarnok önkéntelenül is megborzong a légáramlatok nyers leheletétől" -
dünnyögte rosszallóan, majd hirtelen támadt felháborodásában megvető
ódát zengett a rendező ellen, akit a késlekedés felelősének tartott és
a művészet legfőbb ellenségeként aposztrofált. Az efféle fennhéjazó
direktorok ugyanis pontosan tudják, hogy színészekből jelentős
túlkínálat van, és a szakszervezet tehetetlenségén felbuzdulva gyakran
körmönfont megszorító intézkedéseket foganatosítanak (pl. kispórolják a
jelmezből a bélést) vagy a modern felfogásnak megfelelően kényük-kedvük
szerint megváltoztatják a cselekmény menetét, mint ahogy az - Robin
Hood feltételezése alapján - jelen esetben is történt. "Nyilván előbbre
vették azt a jelenetet - vélekedett -, amikor vattával szegett, pompás
gyászruhát ölt a kényúr, és a főbejárat előtt őrködő, hetyke
statiszták, akik hol poroszlóként, hol tömlöcben sínylődő rabként
funkcionálnak, ajkukhoz emelik aranyló trombitájukat."
"Ha valóban így áll a helyzet - gondolta
bosszúsan -, kényelmetlenségekben bővelkedő, kínos intervallumra lehet
számítani, amely hosszú órákra nyúlhat anélkül, hogy a cselekmény
általam fémjelzett szála akár a legcsekélyebb mértékben is kimozdulna a
holtpontról, és a történet menetét bárminemű említésre méltó esemény
gazdagítaná." Ez az érvelés annál is meggyőzőbben hangzott, mivel a
Róka felbukkanása valóban elengedhetetlen feltétele volt a már
említett, híres monológ elmondásának, és kizárólag ezután vehette át a
díszletezőktől a számára kiutalt hátaslovat, amelyre ugyancsak
feltétlenül szüksége volt, ha az előzetes terveknek és a történelmi
hűségnek megfelelően lóra kívánt szállni, hogy térdig érő karddal a
kezében végre elinduljon megfutamítani az éppen aktuális ellenséget, és
ezzel kezdetét vegye a tulajdonképpeni kalandok sorozata.
Szinte már látta önmagát, ahogy a csizmaszárba
cövekelt lábbal, dermedt tétlenségre kárhoztatva várakozik további
hosszú órákon át, és kisvártatva arra az elkerülhetetlen
következtetésre jutott, hogy élete Robin Hoodként töltött epizódja
valószínűleg nagyban hozzájárul majd a világról alkotott kedvezőtlen
véleményének további megszilárdításához. Ettől függetlenül, rövid
mérlegelés után mégis úgy határozott, megpróbál jó képet vágni a
dologhoz, hiszen egy pillanatra sem feledhette, hogy színészekből
jelentős túlkínálat van, és reménybeli Robin Hoodok tucatjai lesik a
kínálkozó alkalmat, hogy kilökjék a nyeregből. A direktor iránt érzett
jogos felháborodását pillanatnyilag legyűrve, rendületlenül kitartott
tehát kijelölt posztján, és a kényszerű várakozás közben különböző
gimnasztikai gyakorlatokkal igyekezett serkenteni vérkeringését, hogy
elejét vegye a meghűlésnek. Először terpeszállásba állt, és csípőre
tett kézzel szökdécselt, majd bősz törzshajlításokat végzett, és karját
a magasba lendítve kitartóan gyakorlatozott.
Mindez nem pusztán fiziológiai szempontból
bizonyult áldásosnak, de háborgó lelkiállapotára is nyugtatólag hatott,
így hamarosan ismét elővette zsebéből az egyszer már megunt napilapot,
és újonnan támadt érdeklődéssel a sportrovat tanulmányozásába fogott,
mintha a bajnoki tabella állása vagy a kosárlabda szakosztályt érintő
kérdések egyszeriben megnövekedett jelentőségre tettek volna szert.
Végtelen türelemmel minden szót alaposan megrágott, hogy a szövegek
másodlagos értelme és az apró nüánszok se kerülhessék el figyelmét, egy
idő után áttért a külpolitikai hírekre, amelyeket ugyancsak mindenre
kiterjedő, alapos vizsgálat tárgyává tett. Mindazonáltal, ahogy
teltek-múltak az órák, a Róka további késlekedése feletti bosszúság,
valamint az emberpróbáló hőmérsékleti viszonyok újból és újból
megzavarták a koncentrációt, ráadásul történetünk addigra abba a
stádiumába érkezett, amikor a múló percek mindinkább egybemossák a téli
délután elhanyagolt szürke nyugalma és a közelgő alkonyat közti
különbséget, mintegy előkészítve ezzel a terepet a hatalmas, egyhangú
éjszakának, amely szinte tapintható, akár egy félig légnemű, félig
folyékony nyersanyag.
A szemközti csalit már jóval korábban
elvesztette megkülönböztető jegyeit, és mire a képzeletbeli napkorong
végleg lebukott a képzeletbeli látóhatár mögött, Robin Hood elméjében
határozott alakot öltött a gondolat, hogy színrelépése jóval
jelentősebb késedelmet szenvedhet, mint azt előzetesen feltételezte.
"Bizonyára azt a jelenetet is előbbre vették - töprengett rezignáltan
-, amikor a lovagteremnek nevezett helyiségben lakomával egybekötött,
vidám összejövetelt tartanak, melynek során a magas beosztású vendégek
- szívük választottjai, valamint vadászkutyáik társaságában - nagy
hozzáértéssel herdálják a beszedett sarc javát és hozadékát, a hű
cselédek pedig egy régi lavórba dobálják a lerágott csontokat."
Az igazat megvallva, még az is megfordult a
fejében, hogy a rosszindulatú intrikák, áskálódások következtében,
tudtán kívül elvesztette a producerek bizalmát, és egy felsőbb erők
támogatását élvező, fiatalabb Robin Hoodot választottak a szerepre, aki
az elmúlt délután folyamán talán már lélegzetelállító kalandok
sorozatával kápráztatta el az újdonságokra mindig fogékony
nagyközönséget és a kritikusok hadát. Egy ilyen behízelgő modorú,
ambiciózus fiatal tehetség bizony nem riad vissza, hogy a szakma
öregjeit befeketítse a döntéshozók előtt, és még nagyobb galádságokra
is képes a hőn áhított szerep megkaparintásáért, így abban az esetben,
ha történetesen jó kapcsolatokkal rendelkezik és tudja, mitől döglik a
légy, szinte semmi nem akadályozhatja, hogy siker koronázza
fáradozásait. Másrészt viszont azt se lehetett kizárni, hogy valamilyen
formabontóan modern dramaturgiai megfontolásból a direktor teljes
egészében lemondott a főhős szerepeltetéséről, és egy határozott
kézmozdulattal kihúzta Robin Hood alakját a legenda eme újszerű
feldolgozásának forgatókönyvéből. Meglehet, úgy vélte, hogy a Robin
Hood nélküli Robin Hood ellenállhatatlan hatást és vonzerőt gyakorolhat
azokra a női szívekre is, akik a romantikus hősök helyett inkább a
hétköznapi élethez közelebb álló szereplőket részesítik előnyben.
Egyszóval semmi bizonyosat nem lehetett tudni,
ezért az esetleges változások rövid, elméleti áttekintése után Robin
Hood úgy döntött, hogy továbbra is türelmet gyakorol, és másnap
reggelig mindenképpen kitart a posztján. Ez a döntés ésszerűnek tűnt,
már csak azért is, mert az adott körülmények között felettébb
bizonytalan vállalkozás volt meglelni a városba vezető utat. Addigra
ugyanis éppen olyan sötét volt, mint amilyen hideg, és Robin Hood
tanácstalanul, fogvacogva kémlelte a koromfekete éjszakát, mialatt az
igazságos király távoli földeken kóborolt, a felfuvalkodott, hazai
pribékek pedig, sírásó-lapáttal a kezükben, éjt nappallá téve temették
a maradék reményt.
|