a borítólapra  Súgó epa Copyright 
Múltunk2017. 1.

Tartalom

Napló és történelem

  • Pritz Pál :
    Ortutay Gyula, egy homo politicus naplója7–24 [247.89 kB - PDF]EPA-00995-00050-0020

    A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság 2016. augusztus 22. és 27. között Pécsett rendezte meg VIII. nemzetközi kongresszusát. Annak egyik témája a Napló és történelem volt. A lapban most megjelenő kilenc tanulmány az elhangzott előadások zömét nyújtja át az olvasónak. A számtalan formában és módon született naplók négy kategóriába rendezhetők. A téma hatalmas elméleti irodalmából azok az írások, amelyek a naplót, mint a megismerés elé tornyosuló akadályt prezentálják, akaratlanul tovább növelik a laikus és a szakmai közvélemény közötti szakadékot. A laikusok a naplót többnyire a történetírói teljesítményeknél hitelesebbnek tartják. A bevezető tanulmányban Ortutay Gyula fontos naplója kerül mérlegre. Személye kapcsán kiemelendő, hogy dekorálhatták őt bár rengeteg tisztséggel, valójában 1950-től a szocialista világ lényeges döntésektől tudatosan távol tartott (esetenként a döntéseket megvalósító) közszereplője volt.

  • Eiler Ferenc :

    Ulrich von Hassell a német diplomáciai kar tekintélyes tagja volt a két világháború között, ám 1938-as távozására a konzervatív, mélyen hívő diplomata már a rezsim ellenfelévé vált: gyűlölte annak „plebejus gyökereit”, a „nemzet bolsevizálását”, a középszerűség diadalát a hagyományos kormányzás, szakszerűség felett, továbbá Európa lángba borítását. Hassell ezért csatlakozott a konzervatív ellenállók Goerdeler-csoportjához, ahol 1943-ig a majdani külügyminiszter posztját szánták neki. 1944-ben a Hitler elleni összeesküvés és merénylet előkészítésének vádjával a Gestapo letartóztatta és kivégezték. Hassell 1938 szeptemberében kezdte írni naplóját. Visszaemlékezése nemcsak az ellenállás történetének rekonstruálása szempontjából érdekes forrás, hanem a rendszer működéséről, az új elit tevékenységéről is érdekes információkkal szolgál. Folyamatosan értékelte a rezsim külpolitikai törekvéseit és lépéseit, rövid elemzéseiben rendszeresen visszatérő téma marad Németország jövőbeni sorsa (és közép-európai „küldetésének” kérdése).A tanulmány a következő kérdésekre keresi a választ: Hogyan látta a rendelkezési állományba helyezett, de szakmai kapcsolatait továbbra is ápoló karrierdiplomata Délkelet-Európa és ezen belül Magyarország nemzetközi helyzetét a világháború alatt? Mi volt a véleménye Németországnak a régióban és Magyarországon kifejtett aktivitásáról? Hogyan egyeztette össze magában a délkelet-európai német vezető szerepbe vetett hitét a hivatalos német külpolitika és világháborús szerepléssel szembeni kritikus hozzáállásával?

  • Marchut Réka :
    Raoul Bossy naplójának magyar vonatkozásai (1941–1943) 48–72 [296.31 kB - PDF]EPA-00995-00050-0040

    Raoul Bossy a két világháború közötti és második világháború alatti időszak jelentős román diplomatája, aki bőséges emlékirat- és naplófolyamot hagyott az utókorra. Emlékiratait emigrációban írja és tulajdonképpen a teljes diplomáciai pályafutását átfogja. A tanulmány az 1940–1944 között írt naplót vizsgálja, sőt ezen időszakról készült angol nyelvű emlékirata és románul írt naplója összevethető. Mindkettőt a remélt leendő olvasóinak írta, tehát egy olyan követ képét tárja elénk, aki olykor már halált megvető bátorsággal képviseli a román érdekeket. A tehetséges karrierdiplomata tragédiája, hogy pozitív adottságai ellenére hazájának területi veszteségeit a római követi székből szemléli. Aztán egy rövid svájci szolgálat után megkapja azt a berlini posztot, ami egy román diplomata számára abban az időben csakis ambivalenciával járhatott. Ez a kettősség köszön vissza naplójának bejegyzéseit is olvasva, amelyből kitűnik, hogy Bossy a szövetséges német felekben mégis az ellenséget látja, és egy idő után a bizalmatlanság veszi körül német és román oldalról egyaránt. Az írás azt vizsgálja, mely magyar személyekkel állt kapcsolatban Bossy, róluk milyen képet alakított ki; és bemutatjuk, hogy Berlinben hogyan tudta hazája érdekeit képviselni Észak-Erdély és Bánát ügyében.

  • Hornyák Árpád :
    Milan Jovanović Stoimirović: Napló 1936–194173–89 [209.09 kB - PDF]EPA-00995-00050-0050

    Milan Jovanović Stoimirović 1936 és 1941 között vezetett naplója fontos forrás a királyi Jugoszlávia utolsó évei eseményeinek, társadalmi, gazdasági, bel- és külpolitikai válságának jobb megértéséhez. A naplóírónak a hírek világában betöltött pozíciója, a sajtó- és propagandaosztály, illetve a különböző sajtóorgánumok élén garancia arra, hogy első kézből származó, legfeljebb csak általa megszűrt vagy módosított információt közvetít naplója és annak olvasója számára. A napló révén betekintést nyerhetünk tehát a délszláv királyság végnapjaiba, de egyúttal elénk tárul egy jugoszláv (szerb) értelmiségi és hazafi élete és gondolatvilága.

  • Mann Jolán :
    Az 1956-os forradalom Miroslav Krleža naplóiban90–115 [280.75 kB - PDF]EPA-00995-00050-0060

    Miroslav Krleža horvát író 1914-től 1977-ig, kihagyásokkal vezetett naplói számtalan magyar történelmi reflexiót tartalmaznak. Mivel sem 1956-ban, sem 1957-ben nem írt naplót, az 1956-os magyar forradalomra vonatkozó első naplójegyzetei először, és csupán utalásszerűen, 1958-ban jelentkeznek. Naplójegyzetei 12 évvel az események után, az 1968-as prágai tavasz és a nyugati demokráciák baloldali diákmozgalmai hatására – ezúttal már részletekbe menően és közvetlenül – gyakran utalnak a magyar forradalomra és az ötvenes évek történéseire, amelyet a napló retrospektív szemszöge a forradalom előzményeként tüntet fel. Krleža a hasonló forgatókönyvű politikai eseményekre, a külső katonai erő segítségével elfojtott népi megmozdulásokra utalva párhuzamot von a prágai tavasz és az 1956-os magyar forradalom között. A prágai tavasz mellett a lengyelországi helyzetre is több ízben visszatér, kiemelve a magyar és a lengyel nép barátságát és rámutatva 1848 és 1956 összefüggéseire is. A népek közötti ellenségeskedés fő felelősének a másféle múlt hagyományait visszaszorítani törekvő mindenkori hatalmat nevezi. Krleža pesszimista történelemszemlélete – mely azokkal a kortárs elméletekkel van összhangban, melyek a történelmet narratíváknak, konstruált fikcióknak, a múltat pedig hipotézisek sorának tekintik – az emberek halálba tartó menetének szakadatlan folyamataként s egyben hamisítások sorozataként definiálja a történelmet, amely folytonosan újjászülető mitikus történetek révén marad fönn.

  • Peter Pastor :

    Illyés Gyula és Nagy Lajos 1934-ben először és együtt látogattak a Szovjetunióba. Útinaplóik, amelyeket kiadásra írtak meg, hasonlóak és különbözőek is. Habár beszámolóikban mindketten objektivitásra törekednek, szemléletük egy azonos felsőbbrendű kultúrafelfogáson alapul, amelyet magukkal vittek a harmincas évek Magyarországáról.

  • Püski Levente :
    Politikai napló – Kozma-módra135–158 [273.83 kB - PDF]EPA-00995-00050-0080

    Kozma Mikós részben politikai tevékenysége, részben médiavállalkozásai révén vált a Horthy-korszak egyik prominens alakjává. Már fiatal korától kezdve szorgalmas és kitartó naplóíró volt, elsősorban a politikai élet eseményeit és azokhoz fűzött elemzéseit jegyezte le. A magyar történetírás már az 1950-es évek végétől ismerte és hasznosította a naplóit, s az 1980-as évektől a politikatörténeti feldolgozások számára szinte megkerülhetetlen forrást jelentett. A Kozma-naplókat hasznosító történeti munkák áttekintése után a tanulmány egy, az 1939-es parlamenti választásokról szóló részlet elemzésére koncentrál. Ennek a naplórészletnek a vizsgálata során bizonyítható, hogy a naplók nem véletlenül kerültek a történészek érdeklődésének homlokterébe.

  • Sipos Balázs :

    A tanulmány a naplóíró Márai Sándor különböző 1945–1948-as feljegyzéseit elemzi és hasonlítja össze. Először bemutatja a napló és más műfajú Márai-szövegek (regények, novellák, memoárok) viszonyát és ismerteti Márai naplóról, naplóírásról, valamint a történelem megismertethetőségéről és lényegéről vallott elgondolásait. A tanulmány második része összeveti a teljes naplók 1945–1948-as köteteit, az utólag megkonstruált és részben átírt Napló 1945–1957, valamint az Emlékezések alcímű önéletrajzi regény, a Föld, föld!... egyes részeit. Ismerteti, hogy Márai miként változtatta meg utólag a Vörös Hadsereg és a Szovjetunió ábrázolását a naplóiban, mennyiben térnek el az emigrálási szándékáról, okairól szóló egykorú 1945-ös feljegyzései attól, amit a Napló 1945–1957 mutat, illetve elemzi „a” zsidóságról írott feljegyzéseit, mégpedig Márai társadalmi csoportokról vallott nézeteivel összevetve.

  • Széchenyi Ágnes :
    Illyés Gyula 1956-os naplója187–204 [242.47 kB - PDF]EPA-00995-00050-0100

    A tanulmány Illyés Gyulának – a forradalom évfordulójára – megjelentetett 1956-os naplóját elemzi. Első közlésről van szó, a költő halála után kiadott, Illyés Gyuláné és Illyés Mária által jegyzett naplófolyam mindössze néhány semleges sort közöl az évből. Illyés Gyula „lekéste” az október 23-i budapesti eseményeket, Miskolcon volt ekkor, Szabó Lőrinc költői estjét vezette be. November 2-án – az Irodalmi Újság utolsó számában – jelent meg emblematikus verse, az Egy mondat a zsarnokságról. Az eseményeknek nem első számú résztvevője, közmegjelenései szinte csak az Írószövetség rendezvényei keretében írhatók le. Nagy Imre alakját legfeljebb semlegesen értékeli, Kádár János iránt – annak hatalomra kerülésének körülményei és bizonytalan, esetleges szláv eredete miatt is – nagy óvatossággal van. A szövegek elemzése mindezeken túl érinti a zsidóság szerepét a felső vezetésben és az irodalomban, Illyés költőfejedelmi pozícióját, de leginkább az író belső dilemmáit, konfliktusait és kritikusan tekint a szövegkiadás tartalmi és technikai kérdéseire.

Forrás + Tanulmány

  • Agárdi Péter :

    A tanulmány a költő szinte elfeledett s egykor a baloldalon nagy vihart kavart írásának, Az egységfront körül című, közel 85 évvel ezelőtti vitairatnak a recepciótörténetét dolgozza föl. Természetesen újraközli az eredeti József Attila-írást is. Mostani közreadása összefügg azzal, hogy egy kutatócsoport (Tverdota György, Veres András, N. Horváth Béla, Bókay Antal és Agárdi Péter) fiatalok bevonásával hamarosan nyomdába adja a költő 1930–1937 közötti tanulmányainak és cikkeinek kritikai kiadását, amely folytatása az 1923−1930 közötti korszak József Attila-írásai Horváth Iván és Tverdota György szerkesztette kétkötetes kritikai kiadásának. Mindezen túl a tanulmány konfliktusos történeti sorsának, elhallgatásainak, torz interpretációinak, illetve a baloldali ideológiai diskurzusokhoz való kapcsolódásainak s nem utolsósorban mai olvasatának van nem kevés időszerű konnotációja is.

Forrás (Internetes melléklet)

E számunk szerzői:

Agárdi Péter irodalomtörténész, professor emeritus
Bencsik Péter történész, PhD, egyetemi adjunktus, SZTE
Eiler Ferenc történész, PhD, MTA TTK Kisebbségkutató Intézet, tudományos főmunkatárs
Hornyák Árpád történész, PhD, a Pécsi Tudományegyetem docense
Mann Jolán irodalomtörténész, PhD-abszolvens, Országos Széchényi Könyvtár, online tartalomszerkesztő, Zágrábi Egyetem BTK óraadó
Marchut Réka történész, PhD, MTA TTK Kisebbségkutató Intézet, tudományos munkatárs
Pastor Peter történész, professzor emeritus, Montclair State University, New Jersey, USA
Pritz Pál történész, az MTA doktora, az ELTE magántanára
Püski Levente történész, PhD, a Debreceni Egyetem egyetemi tanára
Sz. Nagy Gábor történész-levéltáros, PhD-hallgató, ELTE BTK, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára
Szajda Szilárd történész, politológus, PhD, Politikatörténeti Intézet
Széchenyi Ágnes irodalomtörténész, MTA BTK Irodalomtudományi Intézet, tudományos főmunkatárs
Sipos Balázs történész, PhD, egyetemi docens, ELTE BTK