ElőzőTartalomjegyzékKövetkező

Bicskei Éva

Napló, vizuális autobiográfia, Künstlerroman

Személyiség és személyesség
Székely Bertalan „ifjúkori naplójában”

A 19. századi magyar festészet egyik kiemelkedõ alakjának, Székely Bertalannak (1835–1910) „ifjúkori naplója”88 berajzolt és beragasztott vázlatok, írott naplófeljegyzések, valamint mindezek egymást átfedõ, egymáson átnyúló összessége. A napló „kaotikussága” Székely komplex szerkesztési eljárásának az eredménye, amely eredetileg elkülönülõ részek utólagos összekapcsolásának köszönhetõ. Az „ifjúkori napló” különbözõ idõszakokban különbözõ funkciót töltött be: szolgált „vázlatkönyvként,” késõbb naplószerû feljegyzésekbõl álló „festõkönyvként,” majd egy utólagos visszatekintéssel és egységesítõ újrarendezéssel Székely egyfajta fiatalkori, az alkotói személyiség formálódását szolgáló és egyben reprezentáló konstrukciót, írott és vizuális elemekbõl álló autobiográfiát hozott létre. Így a napló olyan „teret” jelentett Székely számára, amelyben fiatalkori mûvészi személyiségét megélhette, formálhatta és reprezentálhatta. Székely Bertalan „ifjúkori naplója” ezért nemcsak korai vázlatainak, illetve írásos feljegyzéseinek felbecsülhetetlen értékû gyûjteménye, hanem egy 19. századi mûvészi személyiség kialakulásának társadalmi és kulturális gyakorlatát rögzítõ kortörténeti dokumentuma is.

A naplót Székely a bécsi képzõmûvészeti Akadémián töltött tanulóévei végén, vagy az után (1855–56 körül) kezdte el, és fõleg müncheni tartózkodásai alatt (1859–64) vezette, életének egy olyan idõszakában, amikor kezdõ mûvészbõl gyakorlott festõvé, ifjúból férfivá, férjjé, családapává vált. A napló azt az éveken keresztül zajló folyamatot dokumentálta, amely egy pályája kezdetén álló mûvész, egy fiatal férfi helykeresésérõl, lehetõségeivel való szembenézésérõl szólt – alkotói személyiségének a korban elérhetõ társadalmi és kulturális modellek szerinti kialakításáról és megszilárdításáról.

*

A szakirodalomban „ifjúkori naplóként” ismert, nagyméretû, vastag, fûzött, keményfedeles, eredetileg vázlatkönyvnek készült kötet ma 173 fólióból áll, az egyes lapokra Székely skicceket rajzolt, feljegyzéseket írt, más vázlatkönyveibõl kivágott rajzokat ragasztott be.89 „Naplófeljegyzéseket” 1858 és 1866 között, huszonhárom és harmincegy éves kora között vezetett benne intenzíven, azonban a berajzolt, illetve beragasztott grafikák ennél tágabb idõszakaszt fednek le: már 1855–56 körülrõl is találhatók berajzolások, és bár a beragasztott rajzok többsége 1856 és 1861 között készült, néhány 1843-ból, 1849-bõl, 1853–54-bõl származik; a napló „revíziói” között 1878-as is akad. Székely 1866 után is forgatta és gondosan õrizte a naplót; az tõle barátjához, Lándor Tivadarhoz került, vagy még Székely életében (de 1900 után), vagy 1910-ben bekövetkezett halála után.90 A kezelésében lévõ napló összetételén Lándor változtatott: kivett, illetve áthelyezett beragasztott grafikákat,91 és bejegyzéseivel is többször találkozhatunk.92 A „napló” egy, szintén Lándor kezelésében lévõ kiterjedt grafikai anyaggal együtt került 1915-ben a Szépmûvészeti Múzeum gyûjteményébe, majd onnan a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai Osztályára. A múzeum munkatársai a beérkezett nagy mennyiségû grafikai anyagból igyekeztek kiválogatni azokat, amelyeket Lándor kivett a naplóból – az „eredeti” állapotot rekonstruáló kísérleteik révén azonban olyan jelenetek is bekerültek a naplóba, amelyek eredetileg nem tartoztak oda, és maradtak olyan grafikák is, amelyek nem kerültek vissza a naplóba. Lándor és
a múzeumi dolgozók beavatkozásai miatt kialakuló következetlenségek ugyan megnehezítik, de nem teszik lehetetlenné a napló Székely által kialakított szerkezetének – így céljának – megértését.

A napló Székely Bertalan mûvészetérõl és személyiségérõl alkotott kép alapvetõ részét képezte; a nagyobb Székely-kiállításokon szerepeltették és külön is elemezték – mindez annak köszönhetõ, hogy Székely kiterjedt elméleti munkásságának egyik leghozzáférhetõbb részét jelentette.93 Székely Bertalan fennmaradt kéziratos hagyatékának – köztük a naplónak – kiadása ugyan régóta várat magára,94 de elméleti munkásságának a korabeli Székely-kritikára és a mûvészettörténet-írás Székely-képére gyakorolt befolyását már vizsgálták.95 Szõke Annamária historiográfiai dekonstrukcióját kiegészíteni nem kívánom, ugyanakkor az „ifjúkori napló” mûvészettörténeti értékelését és így a Székely-kép kialakításában játszott szerepét külön is meg kell világítani.

Érdemes az elnevezést és az ezzel járó problémákat nyomon követni: a kötet 1915-ben „Székely Bertalan naplója”-ként került múzeumi nyilvántartásba, és a szakirodalomban ennek megfelelõen sokáig „napló”-ként említették.96 A megnevezés a sûrûn datált írásos, fõleg a festészet technikai oldalával foglalkozó feljegyzéseknek köszönhetõ: a kutatás sokáig ezekre a „naplófeljegyzések”-re koncentrált Székely „jellemrajzának,” mûvészeti arculata kialakulásának felvázolásához.97 A naplóban található több száz grafikára 1956-ban terelõdött elõször a figyelem, azonban a grafikák kutatásba való bevonása magát a „naplót” értékelte át. A vázlatokkal behatóbban foglalkozó Dobai János több életképpel kapcsolatban megjegyezte, hogy „e kis rajzok szubjektív indítékát a keletkezés körülményeit nem ismerve is érezni lehetne”.98 Ezzel összefüggésben egy olyan kijelentést is bevezetett, amely a magyar mûvészettörténet-írást a mai napig kísérti: „Székely lényegében egy kérdéssel foglalkozik naplójában: saját mûvészi fejlõdésével. Csakis mûvészi problémáit ítéli megörökítésre méltónak – életének eseményeire, úgy érzi, nem lesz a jövõben kíváncsi. Nem ír körülményeirõl, családjáról, barátairól, csakis mûvészetérõl.”99 A grafikákban felfedezett személyes élmények a fõleg módszertani kérdésekkel foglalkozó „naplófeljegyzések” (addig számon nem kért) személyességének – egy hagyományos értelemben vett naplóvezetéstõl elvárt magánéleti események dokumentálásának – „hiányára” mutattak rá. A „napló” értékelése így tovább polarizálta Székely amúgy is ellentmondások láncolatára felfûzött mûvészetét és személyiségét: nemcsak az elméleti indíttatású alkotási mód uralkodott el Székely intuícióján, hanem alkotói személyisége fejlõdésének dokumentálása fontosabbnak bizonyult és elnyomta magánéletének ebben az idõszakban történt változásait, szenvedélyes szerelmi élményének kifejezését. Dobai Székely „mûvészi arculata kialakulásának” szempontjából fontos korai évek – a „naplóban” dokumentált idõszak – miatt „ifjúkori napló”-ként hivatkozott a kötetre,100 és ezt a szókapcsolatot – részben „személyes” konnotációi miatt – a késõbbi kutatás megnevezésként használta.101

De hogyan lehetett megélni és reprezentálni az 1850–60-as évek fordulóján egy alkotói személyiség személyességét – egy festõ érzelmeit, magánéletét? Mivel magyarázható a napló grafikáiban jelenlévõ, de írásos részeibõl hiányzó „személyesség,” vagyis hagyományos értelemben vett naplónak tekinthetõ-e a „napló?” A következõ fejezetek az érvelés szempontjából fontos, autobiográfiákról alkotott újabb elméletek összefoglalásával, majd a napló felépítésének bemutatásával foglalkoznak – mindezek alapot jelentenek Székely alkotói személyiségének kiépítésében felhasznált kulturális (írott és vizuális) modellek felfedéséhez, és ezek egy alkotói személyiség „személyessége” megjelenésének korabeli lehetõségeit is felvázolják.

Naplók és autobiográfiák

Naplók, autobiográfiák, biográfiák – a tudományos kutatás marginalizált területeinek számítottak az irodalom- és történettudomány új áramlatai, az interdiszciplináris módszerek, és a – nemi, szexuális, etnikai – kisebbségekre irányuló tudományos figyelem megjelenéséig; annak a tudományos (f)elismeréséig, hogy egy egyén, illetve egy csoport identitása kialakulásában élettörténetek megformálásának meghatározó szerepe van, mivel a személyiség és a személyiségrõl szóló narratíva konstrukciója párhuzamos folyamat. A megközelítések egy része rámutatott, hogy az autobiográfiai elméletek nõk és más marginalizált etnikai és szexuális csoportok identitását nem tudták megjeleníteni; ugyanakkor fehér, középosztálybeli, heteroszexuális férfiak – akár festõmûvészek – autobiográfiáinak, naplóinak vizsgálatai102 arra is fényt derítettek, hogy ezekben az esetekben sem lehetséges – sem individuumok,103 sem társadalmi csoportok104 szintjén – stabil, adott és állandó identitásról beszélni.

Amellett, hogy az újabb kutatás hangsúlyozza a naplószerû, illetve autobiografikus élettörténetek formálásának szükségességét az identitás megkonstruálásában, a figyelem középpontjába a naplók és (auto-)biográfiák – az identitás – társadalmilag és kulturálisan konstruált jellege került. A kutatók nem a narratívák „igazságára,” hanem a személyiség kiépítésének módjaira fókuszálnak, ezért „arctalanításról”, fiktív narratívákról, a magánszféra megélésének és reprezentálásának nyilvánosság általi alakításáról és ellenõrzésérõl, társadalmi és kulturális mintákhoz való illeszkedésrõl, a szintén egy egyéni élet reprezentációjára törekvõ, de fiktív irodalmi mûfajokkal való érintkezésrõl beszélnek naplók és (auto-)biográfiák elemzésekor.105 A legfontosabb kérdés így az lett, hogy egy adott (auto-)biográfia (és írója) milyen kanonizált kulturális mintákat (idõ- és helyspecifikus fikciókat, zsánereket és típusokat) használ fel (választ) az egyén „megszemélyesítésére,” identitásának megkonstruálására. Ezzel kapcsolatban, Jerome Bruner hangsúlyozza a legmegfelelõbb társadalmi és kulturális modell kiválasztásának fontosságát, mert csak annak „megélésével” alakulhat ki egy reflektív én, és csak az által reprezentálhatók társadalmilag hitelesen és kulturálisan felismerhetõen egy egyéni élet eseményei.106

Mindez nem jelenti azt, hogy a naplók vagy az autobiográfiák egyszerû, egyszólamú szerkezetek lennének. Mindkét mûfaj eltérõ tudatosságú szintek egymásra épülõ, egymást átfedõ hálózata, amely segítségével az író (és az olvasó) számára különbözõ szinten válik érthetõvé kapcsolatot nélkülözõ események láncolata.107 A már említett Jerome Bruner az „autobiografikus folyamatban” több diszkurzív szintet különít el, amelyek alkalmazása és keveredése hoz létre egy egységes és érthetõ narratívát tények és események halmazából.108 A pusztán leíró, „tanú” szintjére azok az eseményeket interpretáló, illetve a világ felé a beállítottságot meghatározó szintek rakódnak, amelyek társadalmilag és kulturálisan elfogadott minták felhasználásával rendezik el egy élet eseményeit. Ezek a minták olyan „szerkezetek,” amelyek „betöltésével” az autobiográfus azzá válhat, amit feltételeznek róla.109 Esettanulmányunkra vonatkoztatva, a kérdés az, hogy a pályája kezdetén álló fiatal festõ, Székely Bertalan, „ifjúkori naplójában”, ami egyelõre csak hipotetikusan, autobiográfiának tekinthetõ, milyen kor- és helyspecifikus társadalmi és kulturális mintát „személyesített meg” ahhoz, hogy saját maga megélhesse, és így a környezete számára hitelesen képviselje alkotói személyiségét.

Ki kell hangsúlyozni azonban, hogy egy autobiográfia – egy egyén identitásának kiépítése és társadalmi reprezentációja – nem feltétlenül egy egyes szám elsõ személyben és múlt idõben elbeszélt, az élet végén megírt és publikált személyes visszaemlékezés, hanem sokszor egy fiatal, gyakran krízishelyzetben, kaotikus életszituációban lévõ személynek a rendteremtés és önigazolás, helymeghatározás és célkijelölés – az identitás kialakításának és megszilárdításának szándékával, nem közönség, hanem saját maga számára létrehozott, akár harmadik személyben vagy naplószerûen kialakított narratívája, amely az élet látszólag összefüggéstelen eseményei között kapcsolatot, és így rendet teremt.110

A napló felépítése

A következõkben a napló szerkezetét mutatom be és egyes részeit írom le. Mivel a naplóban sem az elölrõl hátrafelé haladás folyamatosságával, sem kronologikus linearitással, hanem az eltérõ idõszakokban készült részek utólagos összeszerkesztése miatt a napló „terében” és kronológiájában „ide-odaugrálással” kell számolni, a napló kialakulásának és megszerkesztésének rekonstruálása meg kell hogy elõzze a napló részeinek leírását. A komplex szerkesztettség felismerése érthetõvé teszi a látszólagos „kaotikusság” mögött Székely célját, a napló egészének és egységének funkcióját (a továbbiakra lásd az 1. ábrát).
Székely a naplót 1855–56 körül „vázlatkönyvként”, berajzolásra kezdte el használni.

A vázlatkönyvi részek a napló legelején (1) és legvégén (2) helyezkednek el, így ezekben a részekben elölrõl hátrafelé (1), illetve hátulról elõrefelé, a naplót fejjel lefelé fordítva lehet haladni (2). A két rész közti kronologikus viszony nem ismert – elképzelhetõ, hogy Székely a vázlatkönyvet a 2 részben kezdte, vagy a két részt párhuzamosan használta. Mindkét berajzolásokat felvonultató rész egy-egy olvasmánylistával zárul. Ezek után Székely

a „vázlatkönyvbe” már nem rajzolt, és nem folytatta a megkezdett részeket. Azonban 1858 májusában, a napló egy elkülönülõ papírfûzési egységénél, hol szórványosan, hol intenzívebben vezetett, általában német – néha francia vagy magyar – nyelvû, sûrûn datált feljegyzések sorát indította el (3). Ez a rész a festészet technikai problémáinak legeredményesebb megoldásához vezetõ, saját maga gyakorlatából, illetve pályatársainak véleményeibõl, tanácsaiból leszûrt módszerek „festõkönyve.” Ez a naplószerûen vezetett „festõkönyv” 1861 telének válságos idõszakában félbeszakadt: Székely önmaga, pályatársai és pályaválasztása értékelése után az elmúlt két év – 1860 (4) és 1861 (5) –, illetve még korábbi, 1855–56 és 1859 közötti (6, 7) alkotói fejlõdésére – valamint származására, családjára (8) – tekintett vissza: összegyûjtötte képterveit és kronológiába szedve úgy rendezte el, hogy azok egyben a napló elkülönülõ részeit és funkcióit is összekapcsolják, és egy egységes szerkezetet hozzanak létre. A visszatekintéssel, összegyûjtéssel és elrendezéssel Székely alkotói személyiségének formálódását reprezentáló és dokumentáló, vizuális és írott részekbõl álló „autobiografikus konstrukció” jött létre. Mindezek után 1861 decemberétõl Székely szórványosan folytatta, majd 1866-ban végleg abbahagyta a feljegyzéseket a naplóban (9).

A napló minden szintjét integráló egységesítés megszüntette a részek széttagoltságát, kronologikus és funkcióbeli elkülönüléseit a máshonnan kivágott képi ötleteknek az üresen maradt részekre való beragasztásával, amelyek nemcsak összekapcsolták, hanem át is értelmezték az egyes részeket. Így az eredetileg három részbõl álló napló a visszatekintés révén egységes „autobiografikus narratívává” vált, de formailag két részre oszlik: a napló elsõ felére, majd néhány üres oldal után egy másik részre, amely a napló végéig terjed.111 A részeket integráló szerkezet egységesen elölrõl hátrafelé haladó olvasatot biztosít az egész naplóban, azonban ezen belül a napló második részében található, az alkotói fejlõdésére tett „visszatekintés” idõben visszafelé, 1859 végétõl 1855 felé halad. Ezért a következõkben elõször a napló másik, majd az elsõ részét mutatom be, mindkettõt mai, még Székely által kialakított egységében.

*

A „napló” másik része egy kétoldalas olvasmányjegyzéket leszámítva csak berajzolt, illetve beragasztott skiccekbõl áll. Székely az olvasási és haladási iránynak megfelelõen (de
a mai olvasási irányt tekintve fejjel lefelé, hátulról visszafelé haladva) indította a naplónak ezt a részét, és csak az akkori recto (ma verso) oldalakra rajzolt (2). A napló berajzolt sorozatok „vázlatkönyvének” indult: Székely néhány kezdõ ceruzarajzot és tollskiccet leszámítva a Menschliches glück und Elend in 24 bildern címû, az emberi boldogságot és nyomorúságot egy festõ élettörténetében példázó sorozat jeleneteinek, illetve két, rossz útra tért nõ életét bemutató sorozatnak a felvázolásába kezdett (datálásukról késõbb lesz szó).112

A berajzolásokat már olvasott és fejbõl lejegyzett irodalmi mûvek néhány oldalas listája követi,113
ezután már csak készülésük kronológiája alapján elrendezett és beragasztott vázlatok találhatók ebben a részben.

Székely elõször önálló kompozíciós jeleneteket ragasztott be (a datáltak fõleg 1855–56 között készültek), 114 majd sorozat-terveket, ezek közül az elsõ Goethe Hermann és Dorothea mûve által ihletett sorozat.115 Ezután egy szerelmes lánykát mutat be két jelenet,116 majd
a cigányéletbõl vett három jelenet formál egy történetet,117
és három-három jelenet egy betegségébõl felgyógyuló nõ,118 illetve egy betegségébe belehaló férfi történetét beszéli el.119 A datált sorozatok 1855–56-ból származnak.

A sorozatok után néhány oldalon keresztül ismét önálló kompozíciós jelenetek és portréskiccek sora következik (a datáltak 1855 és 1858 között készültek).120 Ezek után már csak sorozatokat, sorozatterveket ragasztott be a napló második részébe. Az elsõ a Lándor által „a felesége számára készült cziklus”-ként nevezett sorozat egy korai változata, és a környezõ oldalakon a sorozat egyes jeleneteinek kompozíciós variánsai, valamint a sorozathoz – Székely szerelmi élményéhez – köthetõ, más jelenetek találhatók.121 Ezután a Leben Caravaggios sorozat képeit helyezte el, laponként két-két jelenetet.122 Öt jelenet egy gondatlan anya történetét és életét beszélte el.123 Egy mára már a naplóból hiányzó, kitépett sorozat hat jelenete Lebenslauf einer Eitel címmel egy elcsábított fiatal lány élettörténetét mutatta be.124 A napló második részét Petõfi Tündérálom verse ihlette sorozat hat jelenete zárta.125

Így a napló második része Székely korai, 1855–56 és 1859 decembere között készült kép-, illetve sorozatterveinek gyûjteményeként fogható fel. Az utolsó négy sorozat 1859 szeptembere és decembere között készült, és laza kronologikus sorrendben, egyszerre került beragasztása – 1859 decembere után, de még 1863 decembere elõtt, amikor Székely
a sorozatokat „revíziózta.”126
A sorozatok egyes jeleneteinek beragasztása, a történetek kibomlása a napló egészének elölrõl hátrafelé haladó olvasási módját vette irányadónak, míg a sorozatok készülésének kronologikus sorrendje – és magának az elrendezésnek a folyamata – hátulról elõre felé haladt.

Ebben a részben mûvészek (szerelmi) életével foglalkozó (fiktív) sorozatok gyakoriak, mint például a Menschliches glück und Elend sorozat, Caravaggio szenvedélyes és pusztító élettörténete, Petõfi „elsõ szerelmének” verses fikciójához készített jelenetek, vagy Székely „a felesége számára készített cziklusa.” A mûvészek (érzelmi) életével, (auto)biográfiájával foglalkozó sorozatok mellett kifejezetten szerelmi történeteket feldolgozó sorozatok is találhatók, mint például Hermann és Dorottya illusztrációi vagy a szerelmes pásztorlányka története.
A mûvészek (auto-)biografikus sorozataival függnek össze az olvasmányjegyzék tételei is, amelyek többsége, tematikáját és mûfaját tekintve, fiktív (auto-)biográfia – hagyományos Bildungsroman, illetve speciális Künstlerroman: egy, a világban helyét keresõ, vándorló fiatal férfi életével, személyiségének kialakulásával foglalkozó fejlõdésregény. Az önálló képek között nagy számban található Székelynek a bécsi akadémián megismert diáktársairól készített arcképei, tanárairól készült fényképek,127
valamint saját önarcképei.128

*

Bár a napló elsõ részének megkezdését szintén nem lehet pontosan meghatározni, de az a tény, hogy a „vázlatkönyv” elsõ lapjait Székely utólag kivágta, majd az így keletkezett „elsõ,” berajzolásokkal teli lapokra (1) családtagjairól, ismerõseirõl készített, illetve önmagáról készült portrékat ragasztott be (8) – „újrakezdésre,” és származása felvázolásának, egy családi album kialakításának szándékára mutat.129

A „vázlatkönyvbe” Székely mitologikus,130 allegorikus,131 biblikus tematikájú skicceket rajzolt be,132 és a metszetmásolatok mellett saját kompozíciós ötletekkel is próbálkozott:
a magyar történelembõl vett események ábrázolásával,133
korabeli zsáner-jelenetekkel,134 biblikus témák kialakításával,135 illetve portrékkal (1).136 A berajzolások többsége 1857-bõl származik, de Székely 1855–56-ra is datált néhányat – a kronológiai linearitás inkonzisztenciái mögött a készüléssel nem egyidejû datálások is állhatnak. A berajzolásokra több olyan beragasztott skicc is került, amely eredetileg nem oda tartozott – bár a naplóból származott.137 Ezek, valamint a fentebb említett családtagokat ábrázoló beragasztások kivételével
a többi beragasztás laza kronologikus sorrendben következik (8). Székely elõször korai, 1856-os sorozatokat ragasztott be,138
majd több, a II. Lajos tetemének feltalálása festményéhez (1860) készített vázlatot 1856–57-bõl,139 illetve metszetmásolatokat140 és zsánerjelenetek terveit.141 Ugyanakkor, elszórtan már azok a beragasztott rajzok is feltûntek, amelyeket Székely 1857–58 folyamán, erdélyi barangolásain készített, és egy túlzsúfolt tömbben helyezett el a naplóban (7).142 Az erdélyi falusi udvarokat, tájakat, illetve ruházatuk miatt érdekes paraszti alakokat felvonultató rajzok tömbjét Székely két írásos rész közé tömörítette a naplóban: a berajzolásokat lezáró olvasmányjegyzék (1), illetve az 1858 májusában indított naplójegyzetek közé (3).

A berajzolásokat lezáró olvasmányjegyzék a római klasszikusok mellett francia 16–19. századi írókat, az itáliai reneszánsz, valamint a 18. és 19. század szerzõit és néhány klasszikus spanyol mûvet sorolt fel. Nagyobb számban szerepelnek erotikus (és pornográf) mûvek a listán.143 A naplófeljegyzések között említett könyvek, cikkek fõleg mûvészetelméleti, mûvészettechnikai kérdésekkel foglalkoznak.

A „naplószerû” feljegyzések egy elkülönülõ papírfûzési egységnél kezdõdnek, 1858. május 8-án, Székely Bertalan 23. születésnapján (3).144 Évfordulókon megkezdett naplóvezetési gyakorlat tipikusnak mondható, és hasonlóan tipikus a válságban lévõ személyiség helyzetállapotának felvázolásával kezdõdõ felütés is – Székely ritka személyes megnyilvánulásainak egyike: „itt ülök 23 évesen, és Ó! elõttem egy kis szürke asztalon festékdörzsölõm, és büdös dohányt szívok – az asztalon elõttem heverõ hímzett zacskóból, ez az egyetlen dolog, ami anyámtól rám maradt.”145 Székely kezdetben intenzíven vezette a naplót: a mûvészet technikai kérdéseivel, a színezés és modellálás problémájával foglalkozott.146 Az utolsó bejegyzés önértékelés – saját alkotásainak mûvészi szempontból való elbírálása.147 1858. június 20-a után Székely feljegyzései megszakadtak, és mintegy fél évig nem írt a naplóba – ez Erdélybõl a csehországi Marschendorfba, az Aichelburg-család birtokaira való utazásával függ össze (1858. július végén), ahol a család tagjairól portrékat készített és képeik restaurálásával foglalkozott.148 Itt és ekkor ismerkedett meg késõbbi feleségével, Johanna Kudernaval.149 Feljegyzések ebbõl az idõszakból nem származnak, de ekkor készült (beragasztott) rajzok, szerelmes jelenetek megtalálhatók a napló másik részében. A feljegyzések 1859 elején folytatódtak szórványosan, a portréfestéssel kapcsolatos technikai kérdések tárgyalásával.150

Marschendorfból Székely 1859 júniusában Drezdába utazott, a képtárában tett látogatását egy hosszabb festménylista örökítette meg – klasszikus festõk festés- és színezésmódjait vizsgálta a gyûjtemény képein.151 Ezt az itt megismert drezdai festõre, Ludwig Richterre és korábbi, bécsi akadémiai tanárainak mûvészeti képességeire vonatkozó megjegyzései, illetve mûvészetrõl alkotott elgondolásaik összefoglalása követte.152 Mindezeket már valószínûleg augusztusi Münchenbe érkezése után jegyezte le, ahová mûvészi továbbképzésének igénye vezette, és miután elõzõ tanulmányaira visszatekintett, elsõ müncheni élményeit is rögzítette.153 Ugyanebbõl az idõszakból, 1859 késõ õszérõl származik négy, a napló másik részébe beragasztott sorozata is.

1859 novemberétõl 1860 márciusáig ismét egy intenzív naplóvezetési idõszak következett: újra a festészet gyakorlati problémáit, technikai oldalait vizsgálta – egyfajta „festõkönyv” kialakításának szándéka vezérelte.154 A feljegyzések 1860 márciusában több mint egy évre megszakadtak – mindez fokozott mobilitásával függött össze: Münchenbõl Marschendorfba távozott, majd onnan újra Münchenbe tért vissza, hogy ott, 1860. november 13-án beiratkozzon az Akadémiára, Carl von Piloty történelmi festészeti osztályába.155 1861 elején ismét Marschendorfba ment fia születése miatt, majd visszatért Münchenbe.156 A magánéleti eseményeket írott bejegyzés nem említi, de a naplóban találhatók ebbõl az idõszakból származó szerelmes jelenetek, anya-gyermek kapcsolatot bemutató skiccek (4, 5).

Székely 1861-es májusi és októberi bejegyzései a festészet technikai problémáival, a kompozíció kérdéskörével foglalkoztak.157 Azonban már ezek között a szórványos feljegyzések között megjelent az a visszatekintõ, értékelõ szemlélet,158 amely 1861 novemberének–decemberének intenzív naplóvezetési idõszakát jellemezte, és amelyet egy önmagával szembenézõ, helyét keresõ, jövõjének lehetõségeit kutató fiatal mûvész életében – személyiségében – beállott krízisként lehet jellemezni.159 1861 telén, 26 évesen, nemcsak az elmúlt két, Münchenben töltött év alkotói fejlõdése szempontjából vett hasznával nézett szembe Székely.160 A pályája kezdetén, különbözõ választási lehetõségek elõtt álló fiatal Székely önmaga képességeit a pályatársakéval vetette össze,161 a festészet mint élethivatás melletti elkötelezõdésének folyamatát vázolta fel, pályaválasztását értékelte,162 és a mûvészet egy ága, a zsánerfestészet melletti – idõleges – elkötelezõdésének megfogalmazása után,163 1861. december 4-tõl 14-ig terjedõ idõszakban – mindössze tíz nap alatt – összegyûjtötte a naplóban azokat a képterveit, amelyek az elmúlt, Münchenben töltött két év alatt – 1860-ban és 1861-ben – foglalkoztatták, de – a Dobozi Mihály és hitvese (1861) kivételével – nem valósított meg festményként (4, 5).164

Szándékát jelzõ, egyetlen, beszúrt, tömör mondat után165 elrendezte 1860-ban készített „képi ötleteit:” elõször történelmi kompozíciókhoz készített skicceit, majd a szerelmi élményre, a családi boldogságra és az anya-gyermek kapcsolatra koncentráló zsánerjelenet-terveit ragasztotta be (4).166 Néhány 1859-bõl származó ötletet is beragasztott, és ez azt jelzi, hogy ekkor már elhatározta, hosszabban visszatekint, de eredeti elgondolásánál maradva, ebbe a részbe csak a müncheni két év terveit illesztette be. Több kivágott oldal után Székely müncheni kereseti forrásának, a fényképek színezésének technikai kérdéseivel foglalkozó, 1860 eleje és júniusa közötti gondolatait foglalta össze.167 Mindezt az 1861-es „ötleteinek” beragasztása, illetve írásos feljegyzése követte (5).168 A beragasztások alapján 1860-hoz képest Székely tárgyköre jelentõsen megváltozott: a hangsúly a zsánerjelenetekrõl a történeti képekre tevõdött át. A beragasztások nagy részét az Egri nõk festményéhez (1867) készített skiccek alkotják, a marschendorfi szerelmes jelenetek jóval kevesebb teret kaptak, az anya-gyermek kapcsolat megjelenítése pedig eltûnt.169

1861 telén a fiatal, helyét keresõ mûvész arra az elhatározásra jutott, hogy alkotói fejlõdésére tett visszatekintését idõben kiterjeszti, így a napló másik felében, hátulról elõrefelé haladva, nagyjából kronologikus sorrendben összegyûjtötte és beragasztotta azokat az önálló képi ötleteit és sorozatterveit, amelyeket 1860 elõtt, 1855 és 1859 decembere között készített (6). Ekkor dönthette el Székely azt is, hogy a napló elsõ felébe, az 1858 májusában meginduló naplófeljegyzések elé és a korai berajzolások és olvasmányjegyzék után beragasztja azokat a rajzait, amelyeket a naplófeljegyzéseket közvetlenül megelõzõ és a berajzolásokat, valamint az intenzív olvasást követõ idõszakban, 1857–58-ban Erdélyben készített (7), illetve néhány 1856–57-bõl származó képtervét, továbbá azt, hogy a napló legelején egy családtagjait megörökítõ, származását felvázoló és elsõ „zsengéit” felvonultató családi albumot alakít ki (8). Székely úgy gyûjtötte össze és rendezte el a skicceket, hogy azok nemcsak lineáris kronologiában és az „olvasással” elölrõl hátrafelé haladva helyezkedtek el, hanem átmenetet és összeköttetést is biztosítottak elkülönülõ funkciójú részek között. Az 1861 telén alkotói fejlõdésére tett visszatekintéssel a „napló” különálló részeit összefüggõ és folyamatos, képi és írott elemekbõl álló, autobiografikus „narratívává” változtatta.

Képi ötleteinek utólagos összegyûjtése és elrendezése 1855 és 1861 közötti alkotói fejlõdésének irányváltoztatásait is reprezentálta. Sorozatok kialakítására való törekvése
a bécsi Akadémián töltött évei után figyelhetõ meg – itt érhették olyan impulzusok, amelyek a képi narráció ezen formáját erõsítették fel benne. Emögött Székely elsõ bécsi akadémiai tanárának, Joseph Führichnek,170
valamint a nemzetközileg elterjedt sokszorosított grafikák hatása is állhat. Több képi egységben való elbeszélésére való hajlamának egyik csúcspontját a Münchenben töltött elsõ hónapok jelentették, azonban itt-tartózkodása jelentõsen befolyásolta alkotói arculatát: önálló zsánerjelenetek alkotása felé fordult,171 azok eladhatósága és Székely személyes alkata miatt. A müncheni akadémia és Piloty hatására 1861-tõl Székelyt egyre inkább a történeti festészet tárgykörébe tartozó témák foglalkoztatták – valójában már 1857 óta jelenlévõ tendencia erõsödött fel Székelyben, ezt a II. Lajos tetemének feltalálása-hoz (1860), illetve az Egri nõk-höz (1867) készített korai tanulmányai mutatják. 1861-es írásos feljegyzései ugyanakkor azt bizonyítják, hogy ez az irány nehéz feladatnak bizonyult egy fiatal festõ számára és egyben ellentétben állt alkotói személyiségének indíttatásaival, a személyesség hiteles kifejezésének képességével, a korabeli témakört feldolgozó zsánerfestészet mûvelésével: „A Subjectivitásra vagyok én teremtve – mi a nagy mi a varáslo Petõfibe –? az hogy sajátszerû érzeményeibe ugy el mélyedett – azokat ugy minden külsõ befolyás nelkül tudta adni – hogy igazságok és individualitásoknál fogva érdekelnek minden kit – / házas életem örömét – fájdalmát ha én adom – a hatást mit táj- emberek situátioji tesznek rám jol vissza adom – akkor hatni fogok – találandok bizonnyal rokon kebleket –.172 Székely késõbbi, 1861. december 14-e után újrainduló feljegyzései (9) azt bizonyítják, hogy a személyes hangú és jól eladható témaválasztásról a történeti témákra való átállás, az „egzotikus” tematikájú és nemzetközi közönségû zsáner-festészet és a nemzeti tematikájú és közönségû történelmi között a választás nem ment könnyen: Székely a dilemmát éveken keresztül görgette, festõtársaival, barátaival vitatta meg, tanácsaikat, véleményeiket kérte ki és hallgatta meg – és a gyakran egymásnak ellentmondó állásfoglalásokat szórványosan lejegyezte és összegyûjtötte a napló oldalain.173

Az újraindult naplófeljegyzések (9) mûvészetelméleti írások kijegyzetelésével folytatódtak.174 Míg eddig a festészet technikai problémáival, most mûvészetének elméleti megalapozásával foglalkozott, és pályatársaival a komponálási módszerekrõl folytatott beszélgetéseit rögzítette 1862 márciusáig.175 A napló vezetésében ezután újabb törés következett, másfél évig nem írt a naplóba. A törés összefügg Székely és családja Pestre költözésével és egzisztenciájuk kialakításával.

Székely a naplót 1863–64 telén vette elõ újra, akkor, amikor ismét Münchenben tartózkodott, a Bajor Nemzeti Múzeum egyik falképének elkészítése céljából.176 Eközben a klasszikus mesterek mûveit is tanulmányozta, skiccelte,177 és újabb önértékelõ feljegyzéseket tett.178 A nemzetközi, kompetitív környezet ismét alkalmat adott arra, hogy pályatársaival való találkozások és viták során önmagáról, másokról, illetve alkotói módszerekrõl formált gondolatait papírra vesse,179 valamint a napló egyik legmegrázóbb oldalán számot vessen lehetõségeivel, mint történeti képek vagy zsánerjelenetek festõje, úgy Magyarországon, mint külföldön.180 Székely nem közvetlenül a naplóba írt – holott a napló vele volt Münchenben, ezt bizonyítja a napló másik felében lévõ sorozatok 1863. decemberi „revíziója”181 –, hanem máshova felírt jegyzeteit ragasztotta be oda. A napló olyan teret jelentett Székely számára, amely alkotói fejlõdésének folyamatos dokumentálását és reprezentálását tette lehetõvé. A szöveges beragasztásokat metszetekrõl készített, beragasztott skiccek,182 valamint a falkép elkészítésével keresett pénzen 1864-ben tett európai körútján látott mûalkotásokról készített, beragasztott vázlatok követik.183 Ezután egy újabb féléves szünet következett a napló vezetésében, és néhány szórványos, 1865. januári és májusi, illetve 1866. márciusi és augusztusi rövid bejegyzés után Székely végleg abbahagyta a napló használatát.184

A napló felépülésének bemutatása és részeinek leírása után lehetõvé válik a napló „interpretatív” és „beállítottságot tükrözõ” szintjeinek elemzése, Székely alkotói személyiségének kialakításában és reprezentálásában „felhasznált” kulturális minták felderítése. Mindehhez az olvasmányjegyzékek egyes tételeit, valamint Székely (fiktív) (auto-)biografikus sorozatait – különösen a Menschliches glück und Elend sorozatot – kell részletesebben megvizsgálni, ezek révén nemcsak Székely alkotói személyiségének formálódását, hanem naplófeljegyzéseibõl „hiányolt” és grafikáiban megjelenõ személyességét is fel lehet deríteni.

Künstlerroman, vizuális autobiográfia, biográfia

A naplóban található két olvasmánylista közös jellegzetessége a (fiktív) (auto-)biográfiák nagy száma. A napló elsõ felében található olvasmánylista 61 tételébõl azonosítható 26 mû (Székely sokszor csak a szerzõt említette, azt nem, hogy mit olvasott tõle) közül 13 (fiktív) (auto-)biográfia, sõt, az egyik egy autobiográfia-gyûjtemény.185 A napló másik részében található olvasmánylista 89 – angol, francia és német – szerzõt és mûvet említ, ezek közül 55 mû azonosítható (ebben már az a három szerzõ is benne van, aki csak egy mûvet alkotott, vagyis Székely csak ezt ismerhette). Az 55 mû közül 21 ismét egy, a világban helyét keresõ, vándorló fiatal férfi életével, személyiségének kialakulásával foglalkozó (auto-)biografikus fikció, és a 22 mû közül 9 Künstlerroman.186

A Künstlerroman a Bildungsroman egy válfaja; egy olyan személy fiatalságának és személyiségfejlõdésének narratív fikciója (élettörténete), aki mûvésszé – festõvé, muzsikussá, színésszé vagy költõvé – válik, vagyis a regények a mûalkotások létrehozásához vezetõ, alkotói személyiség felfedezésérõl, kiépítésérõl, a világ ellenállásával folytatott küzdelemrõl szólnak.187 A német romantikában feltûnõ mûfajt Herbert Marcuse az alkotói személyiség és a külvilág egységének elérésére tett kísérletekként definiálta, és aszerint csoportosította, hogy az egységet a mûvész szubjektív-romantikus, vagy realisztikus-objektív módon, csak az ideák világában, a fantázia birodalmában tudta megvalósítani, vagy a valóság ideákhoz való közelítésével próbálkozott.188 Mindkét esetben a mûalkotás, mûvészet létrehozása szoros kapcsolatban állt a mûvész személyiségével, amelynek fontos részét képezte a személyesség, a mûvész magánélete. A szerelmi élmény, a családi élet a mûvész és a világ között közvetítõ szereppel, integráló erõvel bírt: az alkotói személyiség „személyessége” révén vált képessé – vagy képtelenné – reprezentáció létrehozására. De mit jelent a személyesség megélése a Künstlerromanok gyakorlatában? Marcuse erre többször „a világ átpoetizálásaként” utalt.189 Valójában arról van szó, hogy a mûvészek – legyenek festõk, szobrászok, muzsikusok vagy költõk – (szerelmi) élményeiket mûalkotássá változtatták, vagyis az alkotói személyiség személyességét (képzeletbeli) mûalkotásként élte meg.190 Például a festõ Sternbald élményeit azonnal festményekként vizualizálta,191 Ofterdingen „tanítómestere” a költészetet a szerelem megtestesüléseként határozta meg.192 Mindez azonban fordítva is igaz: a mûalkotás a szerelmi élményt pótolta, például Ardinghello barátja azért határozta el, hogy festõ lesz, hogy a múló és pillanatnyi szépséget, szerelmi élményt maradandóvá változtathassa.193 Ebben a kontextusban Székely autobiografikus visszatekintése során összegyûjtött és beragasztott, szerelmi történetekkel és családi élettel, anya-gyermek kapcsolattal foglalkozó skiccei nemcsak dokumentálják mûvészi formálódásának egy idõszakát, hanem Székely, a festõ szerelmi élményének, magánéletének, személyességének megfogalmazásaiként, „vizualizációiként” is tekinthetõk – egy alkotói személyiség személyességének kulturálisan megszabott megnyilvánulásaiként.194 Székely olvasmányai révén internalizálta a legmegfelelõbb kulturális modellt, amely egy festõ személyességét nem írásban, hanem (zsáner)képekben, képek sorozatában tartotta kifejezhetõnek. A napló második részében található, mûvészek (érzelmi) életét, (auto-)biográfiáját bemutató sorozatok ugyanakkor Székely saját „vizuális” Künstlerroman-variációi – egy fiatal, kezdõ mûvészt foglalkoztató, az alkotói identitásról alkotott fikciók.

*

A napló vázlatkönyvi része (2) egy, az emberi élet boldogságát és nyomorúságát egy fiatal festõ élettörténetével példázó sorozattal kezdõdik: a Menschliches glück und Elend in 24 bildern sorozat egy festõ mûvészi próbálkozásait és magánéleti problémáit mutatja be. Székely tizenegy jelenetet skiccelt fel vázlatosan, oldalanként kettõt-kettõt egymás fölött.195 A jelenetek a mûvészeti tanulmányait örömmel végzõ (I), de könnyen letörõ fiatal férfit (III), a szerelem általi ihletettségét (II), illetve a megvalósítás képtelenségébõl fakadó pusztítást (IV); a szerelmi boldogságot (5), annak szétesését, a nõ elcsábítójának megölését (VIII); a családi élet örömét (VI) és brutalitást (VII), a gyilkosságból következõ fogságot (9) és az alkoholba menekülést (10), s a végén a halált (11) mutatják.196 A jeleneteken túl Székely
a sorozat egészének szerkezetét vizuálisan és szövegesen is összefoglalta, az egyes események sorrendjét némileg megváltoztatva. A vizuális összefoglaló a sorozat szerelmi részét kibõvítette két hármas-képpel: bevezette a megismerkedést, a szerelmi boldogságot és a – talán – féltékenységbõl eredõ kételyt, valamint a pár idõleges elválása miatt a nõ aggodalmát, a viszontlátást és a távollévõ férfi vágyát szerelme után.197
A szöveges összefoglaló – „alkotás hírnév, szerelem > / pusztítás bor gyûlölet halál <”198 – a sorozat egyes jeleneteinek antitetikus szervezését vetítette elõre: az egymás fölötti, egymásnak megfelelõ jelenetek ellentétes események sorában vázolták fel a mûvész életében bekövetkezõ, boldog és boldogtalan eseményeket. A felsõ sort olvasva az emberi élet pozitív eseményeinek alkotáson, hírnéven és szerelmen keresztülívelõ láncolatát az alsó sorban pusztítástól boron és gyûlöleten keresztül a halálig vezetõ események ellenpontozzák, míg összezúzzák a férfi, a mûvész alkotó- és magánéletét. Székely már a szöveges felsorolásnál sem tudta a pozitív és negatív események közti egyenlõ arányt tartani: a negatív események túlsúlyba kerültek.
Az átmenet éveiben – bécsi Akadémiai tanulmányai alatt/után, kezdõ mûvészként, fiatal, egyedülálló férfiként – Székely egy tipizált mûvészi életpályát vázolt fel. Sorozata az alkotói személyiségrõl kialakított, népszerû (vizuális és írott) fikciók ismeretét tükrözi: szerkezetében, motívum-, illetve témaválasztásában a késõi Künstlerromanokon túl a korban népszerû, sokszorosított, nemzetközileg terjesztett vizuális (auto-)biográfiák199
hagyományába illeszkedett.

A Künstlerromanok kapcsán esett szó az alkotói személyiség kialakulásában a személyesség, a magánélet kiemelt szerepérõl. A szerelmi élménynek az alkotói személyiség kialakulásában játszott fontossága miatt a Künstlerromanokban a mûvészek nem „alkottak,” hanem szenvedélyes szerelmi és családi életet éltek. A késõi Künstlerromanokban (1830–50-es évek) pedig már nem a világgal való egység helyreállítása, hanem a szerelmi történet került a középpontba – az egyszerû emberi boldogság és nyomorúság kérdése (Menschliches glück und Elend!) egy mûvész élettörténetében elbeszélve,200 és ezek az élettörténetek gyakran a házasságbeli boldogságtól a szeretett nõ általi megcsalattatottságon, bosszún, gyilkosságon, börtönön át a halálhoz vezetõ eseményeket taglaltak. Székely Menschliches glück und Elend sorozatának jelenetein nemcsak a nõ szerelme által inspirált alkotás, az élmény vizualizációja jelent meg (I), hanem az érzelmi élet olyan turbulenciái, amelyek a késõi Künstlerromanokban megtalálható zaklatott eseményláncolatokon át az alkotói személyiség széteséséhez vezettek.201 Székely az alkotói személyiség személyességét bemutató sorozat tematikáját, egyes jeleneteinek kompozíciós megoldásait évekkel késõbb is felhasználta más, hasonlóan mûvészek biográfiáját, szerelmi történeteit elbeszélõ „vizuális Künstlerroman”-jaiban. A legnagyobb hasonlóság Caravaggio képekben elbeszélt biográfiájával található – akinek szenvedélyes és tragikus magánélete által meghatározott sorsa egyben jól illeszkedett
a késõi Künstlerromanok eseményláncolatához is,202
de Petõfi Tündérálom címû versébõl készített jelenetek,203 valamint a napló önálló zsánervázlatai között is találhatók a Menschliches glück und Elend sorozat jeleneteivel tematikusan-kompozícionálisan rokonítható jelenetek.204 Külön ki kell emelni, hogy Székely saját szerelmérõl és gyermekközpontú, szeretettel teli családi életérõl alkotott fikciójának („a felesége számára készített cziklus”-nak) nemcsak több kompozíciója, illetve tematikája, hanem szerkezete is a Menschliches glück und Elend sorozatból származik.205 Mivel „a felesége számára készített cziklus” készítésekor (1858 vége – 1859 eleje) Székely még nem volt házas, csak szerelmes, nem volt felesége és gyermeke – a Menschliches glück und Elend sorozat szerelmi és családi jeleneteinek felhasználása arra mutat, hogy egy tipizált alkotói személyiség fiktív biográfiája mentén saját szerelmi történetét – és elképzelt, jövendõ családi életét –, identitását is strukturálhatta és reprezentálhatta.

Mindazonáltal Székely nemcsak a népszerû német Künstlerromanok, hanem a korban elterjedt vizuális (auto-)biográfiák hagyományából is meríthetett. A képsorozatokban elbeszélt élettörténetek alkotását a személyiség romantikus kultusza és a felfokozott vizualitás a 18–19. század fordulóján mintegy „újra-felfedezte.” Isaac D’Israeli 1823-ban egy „figyelemreméltó jelenetek sorozatában elbeszélt autobiográfiát” mutatott be, és a „képi biográfia ezen új formája … modellnek tekinthetõ azok tetteinek bemutatásához, akik ezen új divat által történetüket szerencsésebben tarthatják fenn; inkább az ecset, semmint a toll segítségével fedezhetik fel egy rendkívüli élet formáit és színeit.”206 A vizuális autobiográfiák a Künstlerromanokban is megjelentek: Heinrich von Ofterdingen „egy költõ csodálatos életérõl szóló regény”-t lapozgatva saját életének képekben elbeszélt eseményeivel, elmúlt és jövendõ sorsával szembesült,207 a festõ Franz Sternbald pedig egész életét képek sorozataként látta.208 Híres mûvészek (fiktív) biográfiái széles körben elterjedt grafikai ciklusok egyik kedvelt témáját jelentették,209 de mûvészek, írók is alkottak vizuális autobiográfiákat,210 vagy életük eseményeirõl vizuális, naplószerû feljegyzéseket készítettek,211 hasonlóan amatõrökhöz, nõi mûkedvelõkhöz.212 Mindezek mellett a tipikus mûvész-életút grafikai ábrázolásai is megjelentek, amelyeket egy alkotói személyiség önreflexiv (autobiografikus) ábrázolásaként is fel lehetett fogni. Például, Adolph von Menzel 1834-ben egy ilyen népszerûvé váló litográfiai albumot készített Goethe Künstlers Erdenwallen (1774) címû „Künstlerdrama”-jából.213 A sorozat jelenetein az ideálokat követõ mûvésznek apja ellenállásával, az akadémiai mûvészeti oktatással, családja fenntartása miatt mûvészeti elvei feladásával kellett megbirkóznia – élete idealizmusa és valóságos lehetõségei közötti feszültségben õrlõdött fel.214

Menzel és Székely sorozata között a különbségek ellenére szerkezeti, tartalmi, motívum- és kompozícióbeli kapcsolatok vannak. Menzel sorozatának jelenetei egy-egy lapon kettesével párosítva, egymás mellett jelennek meg; a párosítás alapja a tematikus antitézis: az egyik jeleneten a világ elnyomó hatalma jelenik meg, amelyre a másikon a mûvész ellenállással, a kényszer alóli szabadulással reagál. Székely is egy lapon két, antitetikus jelenetet helyezett el, de nem egymás mellett, hanem egymás fölött, és nála a mûvész pozitív életeseményeit ellenpontozza a párdarab. Székely sorozatához hasonlóan Menzelnél is a negatív élmények dominálnak. Székely sorozata nem tárgyalja a mûvésszé válás folyamatát, hanem már az alkotói élet jeleneteivel kezdõdik: ellentétben Menzellel, a fõszereplõ nem a mûvészi lét és elvek megvalósításáért küzd, hanem magánéletének problémáival küszködik. Így Székelynél a szerelem és a családi élet sokkal nagyobb jelentõséget kap: míg Menzel sorozatában két különálló képben és két mellékjelenetben tûnik fel, idealizált és problémamentes, Székelynél a festõ a mûvészi alkotás megvalósításának képtelenségébe csak belerokkan, de magánéletének problémái, szenvedélyes érzelmeinek pusztító hatása,
a gyilkosság és a bor, a fogság végez vele. A megismerkedés, valamint a szerelem általi ihletettség témája, ha kompozícionálisan és motívumát tekintve különbözõen is, de mindkét sorozatban megjelenik. Tematikusan és kompozícionálisan hasonló jelenetek is találhatók a két sorozatban.215

Az általános emberi boldogságot és nyomorúságot egy adott karakter életében bemutató tematika népszerû volt a 18. század végi és 19. századi európai populáris grafikában és irodalomban: apró szerencsétlenségek és nevetséges, kisszerû örömök gyakran egymást váltogató, ellentétes jelenetein, illetve illuzórikus elvárások és kiábrándító valóság antitetikus szembeállításán keresztül vázolták fel egy ember életét,216 illetve a tradicionális életkorok ábrázolásának mintájára a hangsúlyt a kezdetben felívelõ, majd az élet csúcsán bekövetkezett drámai, megállíthatatlan, de sok fázisú zuhanásra helyezték.217

Székely a magánélet eseményeinek a mûvész személyiségére gyakorolt (sokszor dezintegráló) hatását bemutató sorozatai a német romantikus mûvészek vizuális autobiográfiái és a (késõi) Künstlerromanok ismeretében keletkeztek, és Székely „vizuális Künstlerromanok” kialakítására tett kísérleteiként lehet értelmezni. Az alkotói személyiség személyességérõl alkotott írott és vizuális fikciók olyan struktúrát (kompozícionális-tematikus formakészletet) jelentettek Székely számára, amelyek felhasználásával alakíthatta személyiségét, és vizuálisan megfogalmazhatta személyes élményeit.

*

A napló olvasmánylistáin szereplõ fiktív (auto-)biográfiák, a képsorozatokban elbeszélt élettörténetek arra mutatnak, hogy Székelyt hosszú idõn keresztül foglalkoztatta az alkotói identitás kérdése. A napló autobiografikus újraszerkesztése azonban azt jelzi, hogy Székely túllépett a mûvészi személyiségrõl alkotott fikciókon, és saját alkotói személyiségének fejlõdésérõl szóló egységes és összefüggõ élettörténeti „narratívát” alakított ki, amelyben „vizualizált” formában magánéletének eseményei is helyet kaptak. Kezdetben korának mûvészi személyiségrõl és személyességrõl alkotott mintái ismeretében hasonló fikciókat (sorozatokat) alakított ki, majd életének egy válságos idõszakában saját életének emlékezésre méltó eseményeit, dokumentumait, képterveit rendezte el – felépítve autobiográfiáját. Azonban felmerül a kérdés, hogy Székely késõbb hogyan értékelte korai éveit, alkotói személyiségének formálódását – ifjúkori „naplófeljegyzéseit.”

A Vasárnapi Ujság 1866-ban az akkor 31 éves Székely Bertalanról közölt egy biográfiát.218 A hetilap gyakran publikált hírességekrõl rövid életrajzokat. Az általában idõsebb férfiak személyiségét bemutató rövid írások a karakter, a személyiség egy-egy kiemelkedõ, fontos tettében megnyilvánuló tulajdonságait vagy életpályájának egészét vázolták fel, csak futólag említve a tanulóéveket.219 Ezzel szemben a fiatal Székely biográfiája kizárólag alkotói személyisége kialakulásának (tanulóéveinek) történetét tárgyalta. Annyira részletes és „elsõ kézbõl” származó információkat nyújt, hogy egyértelmûen Székely saját narrációján alapul. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert a biográfia vezérmotívuma Székely alkotói személyiségének fokozatos kiépülése, amely az elbeszélés – Székely – szerint párhuzamosan zajlott technikai és elméleti képzettségének megszerzésével. A megemlített, 1855 és 1866 közötti események nyomon követhetõk a naplóban is – például, Székely tanulmányai, más mûvészekkel való viszonya, a gyakorolt mûvészeti ágak közti tudatos választása –, így a biográfia sok tekintetben az autobiografikus szerkezetû naplóra is támaszkodhatott, sõt a „naplófeljegyzések” célját is megfogalmazta.

Székely a Künstlerromanok gyakorlatához hasonlóan beszéli el mûvésszé válását: hangsúlyozva az apa, a család, a világ ellenállását, saját bensõ vívódásait, a fiatal mûvész pályáján való eligazodásának nehézségeit, „vándorlásait.” A biográfia szerint Székelyt apja a „technikus szakok valamelyikére” szánta, és ezért „1850 vége felé Bécsbe küldte a polytechnikumra,” ahol Székely a „veleszületett erélylyel és alaposságra törekvõ buzgalommal” tanult kezdetben, de mivel a „kedélye mélyében szendergõ mûvész lassankint háborogni kezdett a merev formulák ellen,” „számot vetett magával és eltökélé, letérni az irányról, melylyel kibékülni nem tud, s becserélé azt a mûvészi pályával.”220 A narratíva szerint 1851–52 folyamán Bécsben tette meg Székely az elsõ lépéseket a mûvészi pálya felé, ami a nélkülözhetetlen elméleti és gyakorlati képzés megszerzés mellett elsõsorban az alkotói személyiség felfedezését és fokozatos kifejlesztését jelentette. Székely „látogatni kezdé a bécsi mûvészakadémiát, mely lépését azonban jó darab ideig titokban tartatá vele az apai tekintély iránti tisztelet.”221 Az (autobiografikus) narratíva olyan események megemlítését választotta az alkotói személyiség felfedezésének bemutatására, amelyek a már említett (írott és vizuális) Künstlerromanok állandó motívumait jelentették: Menzel sorozatának, illetve a korai Künstlerromanok fõhõseihez (például Anton Reiserhez) hasonlóan, Székely is egy tõle idegen szakmát tanulva ébredt rá elnyomhatatlan mûvészi hajlamára, és elõször az apa ellenállását kellett leküzdenie. Saját képességeinek és alkotói személyiségének kiépítése korántsem ment könnyen, és Székely többször rámutatott a mûvésszé válással járó vívódásokra, krízisekre, „bensõ mozgalmak”-ra.222 Két éves bécsi tartózkodása után megbetegedése miatt hazatért, majd 1853–54 körül visszament Bécsbe, újabb két éven át folytatta tanulmányait az Akadémián, és 1855-ben „családjának megváltozott külsõ helyzete” miatt visszatért Erdélybe.223 Az 1854–55-ös évek nemcsak képzettségének megszerzésében, hanem alkotói személyiségének kiépítésében is döntõnek bizonyultak: „Olthatatlan tudási szomj, s kifejlett önálló gondolkodásmódja most már azon ösvényre terelé munkásságát, melyre az öntudatos haladás biztos sikerrel találkozott.”224 Mindez nem jelentette, hogy alkotói identitása megszilárdult, hiszen a naplóban még 1861-ben is azt jegyezte fel, hogy „kibékültem azzal hogy festész
– és nem költõ vagy szobrász lettem – festészethez mégis legtöbb hivatásom volt –”.225

A biográfia a napló vázlatkönyvi részeinek datálásában is segítséget nyújt. Székely 1854–55-ben „olthatatlan tudási szomja” miatt „az akadémiai tanmódszer idõt fecsérlõ lassúságától eltérõleg, a régi nagy mesterek kézi rajzait másolgatá nagy kitartással Albrecht fõherczeg jeles metszvény- és kézrajz-gyûjteményében. E mellett szorgalmasan látogatta az akadémia gazdag könyvtárát, honnan szakmája elméleti tanait merítette, s alapjait vetette meg azon átalános miveltségnek, mely nála fényes tehetséggel párosulva, az eddig kivívott és még ezentúl kivívandó siker lényeges kutforrásának tekintendõ.”226 Székely intenzív önképzési idõszakában két olyan tevékenységet említett, a metszetek másolását és az olvasást, amelyek összekapcsolhatók
a napló vázlatkönyvi részeivel és olvasmánylistáival, és azokat datálják is: 1855 utánra.

A mûvészi személyiség kiépítésének folyamatát, fokozatait Székely önmagára használt megnevezései mutatják a legjobban. A bécsi akadémián eltöltött tanulóévekben magát mint „ifjút,” kezdõ mûvészt,” „fiatal kezdõt” említette, de az ezt követõ idõszakban már „fiatal mûvész”-ként, valamint „mûvészi továbbképzõdésre” vágyó „szerény ifjú”-ként határozta meg magát. Vagyis 1855–56-ra Székely alkotói identitását többé-kevésbé kiépítette – ennek nyoma lehetett a Menschliches glück und Elend sorozat megalkotása is –, és mûvészi képességeinek továbbfejlesztése mellett döntött: „Immár maga elõtt látván tiszta körvonalakban a czélt, mely felé törekedett, s önbírálattal elemezni tudván szellemi erejét: azt tüzte czéljául, hogy a festészet külsõ eszközeinek kezelésében önállóságra és könynyûségre tegyen szert. E végre Párisba vágyott, de mivel a hosszú ut költségeit nem gyõzte Münchenbe tért, hol a kitûnõ technikájáról híres Piloty Károly akadémiai tanár mûterme virágzott.”227 A narratíva szerint, a mûvészi pálya mellett való elkötelezõdés folyamatos képzést, képességeinek és alkotói módszereinek másokéval való folyamatos összevetését jelentette – a Künstlerromanok gyakorlatához hasonlóan „vándoréveket.”

Künstlerromanok állandó motívumát, motívumláncolatát jelentette a fõszereplõ mûvész és egy másik mûvész között, a mûvészetrõl folytatott értekezések, bensõséges megbeszélések, egy idõsebb mûvész tanácsadásainak leírása. A fiatal mûvész vándorlásai során más festõkkel folytatott megbeszélései olyan tanítást, tudást jelentettek, amelyek eligazították
a kezdõt az útkeresés éveiben.228
Ezért érdekes, hogy a fiatal mûvészrõl szóló (auto-)biografikus narratíva, valamint a naplófeljegyzések narratívája Székely más mûvészekkel folytatott megbeszéléseit jegyezte fel – nem a sok tekintetben elégtelen akadémiai képzést részletezve. A „naplófeljegyzésekben” Székely mintegy tizenkét különbözõ festõvel (tanáraival és diáktársaival, néhányukkal többször) folytatott beszélgetését, vitáját rögzítette: szakmai, gyakorlati problémákat (komponálási módszereket), a mûfajok közti választást vitatták meg, illetve Székely összefoglalta tanácsaikat, mûvészeti elveiket és módszereiket.229 A szakmai vitákra annál is inkább szüksége volt, mert mint a biográfiában említette: „Bécsben különben sem volt, valamint most sincs az a mûvészi légkör, melyben a kezdõ mûvész, igazi czélja, és az eszközök megválasztásában magát gyorsan tájékozni képes volna…”.230 Idõs korában is úgy nyilatkozott, hogy „a fiatal mûvésszel […] nem törõdik senki”, azonban ekkor már a festõtársak elgondolásainak összegyûjtését nem értékelte pozitívan: „Hiába csatlakozik néhány tehetségesebb, fejlettebb társához, tõlük sem nyer utmutatást, mert hisz õk maguk sem igen tudnak eligazodni. Mindenféle benyomások tervszerûtlen befogadásával így vész el igen sok idõ.”231 De Münchenben a „kollégákkal” folytatott szakmai viták, festészeti módszereik feljegyzése még alkotói képességeinek továbbfejlesztésében hasznosnak tûnt fel. A biográfia szerint Székely pályatársainak a festészet gyakorlatáról és elméletérõl alkotott nézeteit saját eligazodására tudatosan, egyfajta „festõkönyv” kialakításának szándékával összegyûjtötte, saját képességeit másokéval összemérte – és ez a „festõkönyv” az, amit ma „naplóként” ismerünk: „Münchenben a mûvészet sok jelese él, Székely mindezek mûhelyébe járatos volt. Kritikai éllel és haladási ösztönén alapuló tudvágygyal kémkedett ezek mûhelyében, méhszerû szorgalommal jegyzé fel tapasztalásait, s a mit e kiváló szellemek társaságában, e következetes öngazdagítás utján nyert, a tájékozottságot és munkaerélyt kiegészíté és fokozta benne a nemes vetélkedést jelesebb tantársaival.232 A biográfia a naplóban megtalálható, két mûvészeti ág közötti választás dilemmáját, a nemzetközi piacon értékesíthetõ „polgári” zsánerfestészetrõl a magyar nemzeti tárgyú történeti festészetre való áttérést is tárgyalta: II. Lajos tetemének feltalálása (1860) és Dobozi Mihály és hitvese (1861) képeinek „kedvezõ fogadtatása Magyarországon, a hazai történelmi anyag további mívelése bátorítá a mûvészt, ki eddigi életviszonyai, fejlõdésének sajátszerû menete, korábbi keserû tapasztalások s fõleg a mûvészet szomorú és bizonytalan helyzete miatt hazánkban, inkább cosmopolitikus iránynak [zsánerfestészetnek] indult volt.”233 Mindezeken túl, a biográfia megemlítette Székely azt a mára már kevéssé ismert mûködési területét, a külföldi képes lapok illusztrálását,234 amellyel Székely naplófeljegyzéseiben többször fogl

1862-es Pestre költözését az alkotói személyiség formálódásának újabb lépcsõfokaként beszélte el, amely ismét a mûvészi identitás nem adott, hanem a társadalmi kontextustól függõ természetére világított: Székelynek, az „azelõtt ismeretlen mûvész”-nek pesti közönség és megrendelõk számára is mûvésszé kellett válnia.236 A biográfia nem tárgyalta elsõ pesti éveit – a naplóban sincs 1862–63-ra vonatkozó feljegyzés, és akárcsak a napló, a biográfia is Székely müncheni falkép-megbízatásával, majd európai körútjával folytatódott: „franczia és németalföldi iskolák tanulmányozását tüzve ki czéljául, Párisba indult s az ottani, valamint utána a Brüsszel, Antwerpen, Hága, Harlem, Amsterdam, majd a Kassel, Pommersfeld és Nürnbergben levõ képtárakat, valamint az utjába esõ hiresebb mûvészeket sorra látogatá, írott jegyzeteket [!], majd festett vázlatokban állandósítván élményeit és tapasztalásait.”237

Az írott biográfia, hasonlóan Székely írott naplórészeihez „hallgatott” feleségével való megismerkedésérõl, gyermekei születésérõl – magánéletérõl és érzelmeirõl. A visszatekintéssel és újraszerkesztéssel létrehozott összefüggõ autobiográfia lehetõvé tette azt, hogy alkotói személyisége kialakulását, életének eseményeit egységes történetként, biográfiaként láthassa és láttathassa. Így a Vasárnapi Ujság-ban közölt biográfia azt az élettörténeti narratívát beszélte el, amely által önmaga és mások számára Székely azzá vált, amit a magyar olvasók és a közönség akkor már feltételezett róla érett, kiforrott, hazai mûvésszé.

*

Az 1856 és 1861 közötti évek az átmenet évei voltak Székely számára: akadémiai képzésben részesülõ diákból mûvésszé, ifjúból férfivá, szerelmesbõl családfenntartóvá kellett válnia. Ezek az évek fizikai és szellemi értelemben is Wanderjahrenak számító évek voltak: bécsi tanulmányai után visszatért Erdélybe, a csehországi Marschendorfba ment, majd Drezdába látogatott, onnan Münchenbe, majd München és Marschendorf, akadémiai képzés és magánélet között „ingázott,” Pesten telepedett le családjával, de falfestészeti megbízása miatt újra Münchenbe utazott, és európai körutat tett. A fizikai értelemben vett vándorlásnak ezek az évei különbözõ típusú szellemi-intellektuális vándoréveket tömörítettek: nemcsak a bécsi akadémiai diákéveket, a fiatal, önmagát gyakorló festõ skiccelõ túráit, hanem a „vándorfestõként” tevékenykedés éveit, fokozatos „akadémiai festésszé”, nemzetközileg is elismert és megbízásokat elvállaló, világot járt, önmagát képzõ, de „nemzeti” festõvé válását. „Érzelmi” vándorévei alatt ifjúból férfivá, szerelmesbõl férjjé, családapává vált – magánéletének élményei, személyességének vizuális reprezentációi alkotói mûködésének fontos állomásait jelentették, jelentõsen befolyásolták mûködését, mûfajok közti választását. Székelynek családfenntartóvá is kellett válnia – és ez az 1860-as évek elejének magyar mûvészeti életében nem volt könnyû feladat, még alkotói személyiségével összhangban álló és „eladhatónak” ítélt képek alkotásával sem.

A pályakezdõ mûvész, Székely dilemma-helyzetben élt: egyfelõl nemzetközi kontextusban egy nemzeti irányultságú zsánerfestészetben alkatának megfelelõ, nemzetközileg kellõen respektált és kielégítõ anyagi lehetõséget látott – annak árnyoldalaival együtt; másfelõl nemzeti kontextusban egy nemzeti irányultságú történeti festészet határaival, lehetõségeinek szûkösségével is tisztában volt. Bár Székely naplójában a müncheni periódust negatívan értékelte – nyomában a magyar mûvészettörténeti szakirodalom is –, a nemzetközi zsánerfestészet körébe tartozó képtervek tematikájukban divatos és jól eladható, személyes hajlamához és elõképeiket tekintve nemzetközi példákhoz igazodtak, továbbá arra mutatnak, hogy Székely korántsem kötelezõdött el ekkor az akadémikus, történeti festészet mellett, és történeti képeihez készített számtalan vázlata, illetve naplófeljegyzései még nem (csak) elméleti hajlamát, hanem egy fiatal festõ a „nagy mûfajban” való eligazodásának nehézségeit jelezték. A naplóban található sorozatok (mintegy 18 darab) elõrevetítik Székely egész életmûvén végigvonuló, több képi egységben elbeszélt történetek kialakítására való hajlamát, és ezzel a legjelentõsebb 19. századi magyar képi elbeszélõvé avatják.238
Az útkeresés éveinek lezárásához, mûvésszé válásához életének eseményeit egy összefüggõ és érthetõ narratívává kellett elrendeznie. Az eligazodást nélkülözõ években, kezdõ mûvészként nemcsak technikai és elméleti tudását kellett elmélyítenie, hanem alkotói személyiségét is meg kellett szilárdítania. (Auto-)biografikus fikciók felé vonzódása ennek is köszönhetõ: a korban elérhetõ, népszerû, írott és képi modellek ismeretében Székely is hasonlók kialakítására törekedett. A Künstlerromanok, valamint a populáris (auto-)biografikus sorozatok, családtörténeti albumok ismeretében maga is alakíthatta alkotói személyiségét. Ebben az összefüggésben érdemes Székely késõbbi, feleségével való megismerkedése, 1858 után megsokasodó, és a naplóba beragasztott szerelmi történetekkel, a családi élet eseményeivel foglalkozó kép- és sorozatterveire úgy tekinteni, mint az alkotói személyiség fejlõdésében, és az ezt dokumentáló autobiografikus konstrukcióban nagy szerepet játszó személyességének kifejezésére, vizualizálására, a Künstlerromanokban felvázolt mûvészet és szerelem azonosságának megvalósulására, Székely „subjektivitásának” (fiktív) reprezentációira. Azonban alkotói személyiségét nem fikciókkal, hanem egy saját életének eseményeit és dokumentumait felhasználó és elrendezõ autobiográfiával érte el. Székely „ifjúkori naplója” egy olyan autobiografikus „konstrukció,” amely az alkotói fejlõdésére tett visszatekintés révén elkülönülõ részek és eltérõ funkciók között kapcsolatot teremtett. A kezdõ mûvész vázlatkönyve, majd a mindennapok naplószerûen vezetett, eligazodását szolgáló „festõkönyve” 1861 telének kaotikus élethelyzetében autobiográfiává vált: képi ötleteinek összegyûjtésével és elrendezésével nemcsak vázlatai, hanem életének eseményei között is, és az összefüggést nélkülözõ naplóban is rendet teremtett.

A

 

1

 

2

B

   

3

 

C

 

8

7

 

4

5

 

6

 

D

   

9

 

E

 

1/8

7

3

4

5

9

 

6

2/6

F ®       ®       ®       ®    ®    ®           ®        ®        ®        ®    ¬

G ®       ®       ®       ®    ®    ®           ¬        ¬        ¬        ¬    ¬

1. ábra

Székely Bertalan naplójának felépítése, az egyes részek kialakításának sorrendjében

A. 1855/56 után használt „vázlatkönyv.” B. 1858 májusa és 1861 decembere között naplószerûen vezetett „festõkönyv.” C. 1861 decemberében korábbi képi ötleteinek összegyûjtése és elrendezése. D. 1861. december végétõl 1866-ig szórványosan vezetett naplószerû feljegyzések. E. A napló mai felépülése. F. A napló egyes részeinek olvasási iránya. G. A napló kronologikus kibomlásának iránya.

88 Magyar Nemzeti Galéria (MNG), Grafikai Osztály, ltsz. 1915–1760. A napló oldalain két (egy kék és egy piros) számozás található, de egyik sem megbízható, így idézetek esetén saját számozásomat (pl. fol. 1. recto) más helyeken többször használt kék számozás követi (1). Az idézeteket szöveghûen közlöm. A naplóban található grafikák említésekor a római szám (I) az adott lapon található grafikák közti számát, a zárójeles arab szám (1) a múzeumi számát jelenti. A római számra azért van szükség, mert a grafikák közül több nem számozott. Aláhúzással, a múzeumi dolgozók bejegyzéseit, illetve az idézetekben Székely saját kiemeléseit jelölöm. A dõlt betûs kiemelések tõlem származnak (B. É.).

89 A napló lajainak mérete 369x230 mm. Ma összesen 410 beragasztás található a naplóban, néhol egy lapon hat (például fol. 69. recto (147)).

90 Lándor Tivadar (1873–1954), újságíró. Székellyel személyesen 1900-ban ismerkedett meg.

91 Lásd az 50. jegyzetet. Székely Bertalan több, eredetileg a naplóban található, családtagjait ábrázoló grafikája, illetve saját arcképe ma leszármazottainak tulajdonában található – vagy még Székely maga, vagy Lándor vette ki azokat a naplóból, és adta vissza a családnak.

92 Például fol. 41. recto (89) „Szeben”, illetve fol. 138. recto (287) „A felesége számára készült cziklus”.

93 A naplóban található grafikák közül néhányat 1917-ben kiállítottak: Országos Magyar Szépmûvészeti Múzeum. Grafikai Osztály XXVI. kiállítása 1917. december. Székely Bertalan grafikai munkái. Pest: Hornyánszky, 1917. Kat. 20 (a továbbiakban: Székely 1917.). A naplót 1935-ben és 1999-ben állították ki: Országos Magyar Szépmûvészeti Múzeum. A Grafikai Osztály LXX. kiállítása. Székely Bertalan rajzai. Születésének századik évfordulójára. Budapest, 1935. Kat. 155 (a továbbiakban: Székely 1935.). Székely Bertalan (1935–1910) kiállítása. MNG 1999. szeptember 30 – 2000. január 30. Budapest: MNG, 1999. Kat. 1 (a továbbiakban: Székely 1999.). A naplót külön elemezték: Petrovics Elek: Székely Bertalan jellemrajzához. In: Budapesti Szemle, 1936. 240. kötet, 698. szám 1–27. (a továbbiakban: Petrovics 1936.); Dobai János: Székely Bertalan mûvészi arculatának kialakulásáról. In: Mûvészettörténeti Értesítõ, 5. évf. 2–3. sz. 1956. 97–115. (a továbbiakban: Dobai 1956.).

94 Székely csak néhány elméleti írása jelent meg életében: A figurális rajz és festés elvei. Budapest, Eggenberger, 1877. Festészeti boncztan. Á. Székely Bertalan történelmi festész és tanár elõadásai nyomán közli Ruby Miroszláv tanárjelölt. Budapest, Rajztanárképezdei Társaskör, 1881. Kiadatlan írásaiból újabban megjelent: Az alapelvek keresésérõl általában, a mennyezetrõl. Székely 1999. 275–292.

95 Szõke Annamária: ’… ostoba angyalkákkal játszik üres óráiban.’ A kutató és elmélkedõ Székely Bertalan-kép a kritikában és a mûvészettörténet-írásban. Székely 1999. 311–348.

96 A naplón Székely kézírásával ez áll: „Bartolomeus Székely”. A leltárkönyvben: „Székely Bertalan Naplója.” Az „ifjúkori naplót” a kiállításokon csak „naplóként” említették: Székely 1917. Kat. 20. Székely 1935. Kat. 155. A kutatók is sokáig „naplóként” és „naplófeljegyzések”-ként beszéltek róla: Petrovics 1936. 1–27. Dobai 1956. 97–115.

97 Petrovics Elek Székely „jellemrajzával” foglalkozó írása a mûvészettörténet-írásban már jelenlévõ Székely-képet – az ellentétes hajtóerõk által mozgatott mûvész alakját – a „naplójegyzetekbõl” kiindulva vázolta fel. Eszerint, Székely elméleti hajlama ellentétben állt, illetve beárnyékolta intuitív, emocionális ösztönösségét egész alkotói periódusában, de – Petrovics szerint –
a „naplóban” dokumentált, fõleg Münchenben töltött idõszak erõsítette meg Székely elméleti hajlamát. Petrovics 1936. 12–13. Petrovics után az „ifjúkori naplót” behatóan Dobai János elemezte, aki Székely személyiségét és mûvészetét szintén ellentétes hajtóerõk feszültségében, bináris oppozíciók láncolatában határozta meg, és a naplóban „kezdeti törekvéseit [látta annak], melyekben a késõbbiek lényegében mind benne rejlenek”: személyiségében a „filozofikus elmélyültségû, igazi gondolkodó” és az ábrándozó, mûvészetében a realista és az akademikus módszerek, témák ellentétének és együttélésének. Dobai 1956. 97, 103 és 105.

98 Dobai 1956. 104.

99 Dobai 1956. 97. Ez a kijelentés ismétlõdik: Bakó Zsuzsanna: Székely Bertalan (1835–1910). Budapest: Képzõmûvészeti Kiadó, 1982. 10–11., 30–31. (a továbbiakban: Bakó 1982.); Székely 1999. 89–90., és az 1999-es kiállítás recenziójában is: Nagy Ildikó: A Great Painter Misunderstood. Bertalan Székely 1835–1910. Hungarian Quarterly, vol. 41 Spring, 2000. 63.

100 Dobai 1956. 97. 1. jegyzet.

101 Bakó 1982. 8–13. Székely 1999. Kat. 1.

102 Lásd például egy Székelyhez hasonlóan „grafomán”, a 19. század közepén élõ angol festõ naplófeljegyzéseinek elemzését: Porter, Roger J.: ’In Me the Solitary Sublimity’: Posturing and the Collapse of Romantic Will in Benjamin Robert Haydon. In: The Culture of Autobiography. Constructions of Self-Representation. Edited by Robert Folkenflik. Stanford, California: Stanford University Press, 1993. 168–187.

103 Trev Lynn Broughton Sir Leslie Stephen, híres 19. századi angol biográfus házasságáról, feleségérõl és saját magáról írott (auto-)biográfiájának felépítését vizsgálva kutatta egy fehér, középosztálybeli férfi identitásának konstrukcióját és reprezentációját a 19. század végén. Broughton, Trev Lynn: Men of Letters, Writing Lives. Masculinity and Literary Auto/Biography in the Late Victorian Period. London and New York: Routledge, 1999.

104 Wolfgang Kaschuba a 19. század elsõ felének német autobiográfiáit „a társadalmi önreprezentáció esztétikai gyakorlataiként” határozta meg, és rámutatott arra, hogy az autobiográfiák írói
a polgári életstílus (Bürgerlichkeit) kulturális mintái szerint strukturálták visszaemlékezéseiket, válogatták és alakították az emlékezésre méltó élményeket és eseményeket. Kaschuba, Wolfgang: German Bürgerlichkeit after 1800: Culture as Symbolic Practice. In: Bourgeois Society in Nineteenth-Century Europe. Edited by Jürgen Kocka and Allen Mitchell. Oxford: Providence, Berg, 1993. 392–422.

105 A naplókat nemcsak a szubjektivitás megnyilvánulási terének, mindennapok gyakorlatának, vagy történeti dokumentumnak, hanem fiktív, az irodalommal és a történetírással ambivalens kapcsolatokat fenntartó zsánernek is tekintik. Lásd: Langford, Rachael és Russel West: Introduction: Diaries and Margins. In Marginal Voices, Marginal Forms. Diaries in European Literature and History. Edited by Rachael Langford and Russel West. Amsterdam, Atlanta GA: Rodopi, 1999. 6. (a továbbiakban: Langford – West 1999.). Az autobiográfiák elméletére vonatkozóan: de Man, Paul: Autobiography as De-facement. In Modern Language Notes. vol. 94, Issue 5, Comparative Literature (December 1979), 919–930.; Brewer, John: This, That and the Other: Public, Social and Private in the Seventeenth and Eighteenth Centuries. In: Shifting the Boundaries. Transformation of the Languages of Public and Private in the Eighteenth Century. Edited by Dario Castiglione and Lesley Sharpe. Exeter: University of Exeter Press, 1995. 1–21; The Culture of Autobiography. Constructions of Self-Representation. Edited by Robert Folkenflik. Stanford, California: Stanford University Press, 1993. Egyes autobiográfiák elemzésére vonatkozóan például: Jones, Vivien: Scandalous Femininity: Prostitution and Eighteenth-Century Narrative. In: Shifting the Boundaries. Transformation of the Languages of Public and Private in the Eighteenth Century. Edited by Dario Castiglione and Lesley Sharpe. Exeter: University of Exeter Press, 1995. 54–70.

106 Bruner, Jerome: The Autobiographical Process. In: The Culture of Autobiography. Constructions of Self-Representation. Edited by Robert Folkenflik. Stanford, California, Stanford University Press, 1993. (a továbbiakban: Bruner 1993.) 38–56.

107 A naplókra vonatkoztatva: Langford – West 1999. 10.

108 Bruner 1993. 38–56.

109 Bruner 1993. 38–56.

110 Erre vonatkozóan lásd Kinsey, Susan R: The Memoralists. In: French Women and the Age of Enlightenment. Edited by Samia I. Spencer. Bloomington: Indiana University Press, 1984. 212–225. Gusdorf, Georges: De l’autobiographie initiatique à l’autobiographie genre littéraire. In: Revue d’histoire littéraire de la France. Vol. 75. Nr. 6. (1975) 957–970.; Meyer Spacks, Patricia: Women’s Stories, Women’s Selves. In: Hudson Review. Vol. 30. Nr. 1. (1977) 29–41.; Sturrock, John: Theory Versus Autobiography. In: The Culture of Autobiography. Constructions of Self-Representation. Edited by Robert Folkenflik. Stanford, California, Stanford University Press, 1993. 21–37.

111 A napló elsõ fele a fol. 1. recto (1) oldaltól a 112. recto (235) oldalig terjed, néhány üres oldal után (fol. 112. verso – 127. recto (265)) következik a másik rész (fol. 127. verso – 173. verso).

112 A sorozat jelenetei a fol. 169. recto (351, illetve a fol. 168. recto (349), 168. verso, 167. verso, 166. verso, 165. verso, és 164. verso, a sorozat szerkezetének felvázolása pedig a fol. 163. verso oldalon található. A sorozat „folytatásának” tekinthetõ egy rossz útra tért nõ életével foglalkozó sorozat terve, amelyet Székely kétszer kezdett el: Leben einer Verführten (fol. 162. verso) és Leben einer Buhlerinn (fol. 159. verso) címmel.

113 Fol. 159. recto (329) és 158. recto (327) között. Székely néhol rosszul emlékezett, felcserélt szerzõket és mûveket – ez arra mutat, hogy a már korábban olvasottakat fejbõl jegyezte le. Az olvasmányokat késõbb részletesen tárgyalom.

114 Fol. 157. verso oldaltól a fol. 154. recto (319) oldalig.

115 Három oldalon két-két jelenet: fol. 151. recto (313) – I. (287) – II. (288); fol. 152. recto (315) – I. (289) – II. (290); fol. 153. recto (317) – I. (291) – II. (292).

116 Fol. 150. recto (311) – I. (285) – II. (286).

117 Fol. 149. recto (309) – I. (282) – II. (283) – III. (284).

118 Fol. 148. recto (307) – I. (279) – II. (280) – III. (281).

119 Fol. 147. recto (305) – I. (276) – II. (277) – III. (278).

120 Fol. 146. recto (303) oldaltól a 140. verso oldalig.

121 Fol. 139. recto (289 ): A felesége számára készült cziklus. – I. (242) – II. (243) – III. (244) – IV. (245) – V. (246) – VI. (247) – VII. (248). Fol. 138. recto (287) – I. (237) – II. (239) – III. (238) – IV. (240) – V. (241) – VI. (312). A fol. 139. verso, illetve a fol. 140. recto (291) oldalakon a sorozathoz készült más jelenetek találhatók. A sorozat egy változatának töredékei ma egy leszármazottnál vannak. A sorozaton Székely éveken keresztül dolgozott, és a házasságkötése utáni idõszakból származó jeleneteket is beragasztott a naplóba (például fol. 138. recto (287) – VI (312) „a házam”).

122 Fol. 132. verso (276) „Leben Caravaggios” – I. (222) – II. (223); fol. 133. recto (277) – I. (224) – II. (225); fol. 134. recto (279) – I. (226) – II. (227); fol. 135. recto (281) – I. (228) – II. (229); fol. 135. verso – I. (230); fol. 136. recto (283) – I. (231) – II. (232); fol. 137. recto (285) – I. (233) – II. (234).

123 Fol. 131. verso – I. (217) – II. (218) – III. (219); fol. 132. recto (275) – I. (220) – II. (221).

124 Az eredetileg a fol. 129. recto (269), fol. 130. recto (271) fol. 131. recto (273) oldalakra ragasztott sorozat ma magángyûjteményben található. Mivel a múzeum dolgozói a bekerült Székely-anyagban találtak egy olyan vázlatot, amely a hiányzó jelenetekkel rokonítható, azt a sorozat utolsó oldalára ragasztották: fol. 131. recto (273) – I. (216).

125 Fol. 127. verso „Petõfi Tündérálom” – I. (210) – I. (211) – III. (212); fol. 128. recto (267) –
I. (213) – II. (214) – III. (215).

126 Például a gondatlan anya történetét: fol. 132. recto (275) „Die motive dieses Ver ciklus hielt ich für gut nur müsste die hauptperson im Vten bild in den vordergrund gerückt werden – / December 1863.” A Caravaggio életét bemutató sorozatot is „revíziózta” ekkor: fol. 135. verso.

127 Fol. 170. recto (353) beragasztás nyoma mellett: „Albert Moses Maler Wien 1855” (Albert Mosé (1835–1903), osztrák zsáner és portréfestõ). Fol. 165. recto (343) – IV. (327) beragasztott skicc portré: „franz Gaul 1854” (Franz Gaul (1837–1906), osztrák festõ, a bécsi Akadémiára járt). Fol. 163. recto (339) – I. (319) beragasztott fotó: „Karl Rahl” (Carl Rahl (1812–1865) osztrák festõ, metszõ, a bécsi Akadémia tanára). Fol. 162. recto (337) – VI. (318) beragasztott portré: „Arthur Grotger 1854” (Artur Grottger (1837–1867) lengyel festõ és rajzoló, a bécsi Akadémián tanult).

128 Fol. 172. recto (357) – I. (351) Székelyrõl készült fotográfia: „mein profil portrait gemacht von Angerer in Wien 1853”; fol. 143. recto (297) – I. (265) beragasztott rajz: „önarcképem 1856”.

129 Fol. 2. recto (11) – I. (1) „mein vater. Barabás fect.” Alatta a lapon beragasztás helye „mein portrait 1853” (A fotográfia ma egy leszármazott tulajdonában van) – II. (3) beragasztott rajz „Székely istván. / 1849 / Kolozsvárt.” – III. (2. Károly öccse 1849) „mein bruder Karl gezeichnet 1549” (sic!) – beragasztott kép nyoma mellett a lapon: „Meine 1854 verstorbene schwester Johanna gemalt 1849” (A kép ma egy leszármazott tulajdonában van). Fol. 6. recto (19) – II. „portrait meiner Mutter gemacht ohngefähr 1840 die tuschencorrectur ist von meinem vater”. A korban családtagok, ismerõsök és hírességek portréinak albumokban való gyûjtése a társasági élet részét képezte, elterjedt gyakorlatot jelentett, amelyet a fotográfia elterjedése tett lehetõvé. Táncsics Eszter és Csorba Géza házasságuk alatt közösen vezetett naplójában számtalan utalás található rokonok, ismerõsök, hírességek fényképeinek összegyûjtésére, az album nézegetésére, sõt egy kis szerkezet segítségével, annak zenéltetésére is. Buza Péter (szerk.): Táncsics Eszter és Csorba Géza naplója. Budapest, Széphalom, 1994. Például 92., 10.8, 119., 124., 126., 130.
A kor beszély-irodalmában is sokszor felbukkantak a szalonban, vizitekkor együtt lapozgatott, unalomûzõ albumok, például: Lizi albuma (Kobell: Pfälzische Geschichte címû mûvének fordítása). Koszorú, 1863. 1. sz. 349–350.

130 Például fol. 2. recto (11); fol. 10. verso; fol. 16. recto (41).

131 Például fol. 14. verso; fol. 15. recto (39).

132 Például fol. 4. verso; fol. 6. recto (19); fol. 6. verso; fol. 14. verso; fol. 15. verso; fol. 17. verso.

133 Fol. 3. verso; fol. 4. verso.

134 Például fol. 10. recto (29); fol. 17. recto (45).

135 Fol. 4. verso.

136 Fol. 9. recto (27); fol. 13. recto (35); fol. 13. verso.

137 A leltárkönyvi adatok a naplóból származóként jelölik a jeleneteket, de közgyûjteménybe kerülésükkor külön grafikaként kezelték azokat. Több Lándor által a naplóból kivett jelenet eredeti elhelyezését a múzeumi dolgozók megpróbálták rekonstruálni – de a napló felépülésének logikáját nem ismerve, viszonylag üres oldalakra ragasztották azokat: fol. 6. recto (19) –
I. (1915–2195. a naplóból.); fol. 7. recto (21) – I. (1915–2191 a naplóból.): – II. (1915–2194.) – III. (1915–2194.) – IV. (1915–2190 a naplóból.); fol. 17. recto (45) – I. (1915–2196 a naplóból); fol. 17. verso – I. (32. 1915–1921 (?)); fol. 4. recto (15) – I. (1915–1496. Önarckép?

a naplóból
.); fol. 3. recto (13) – IV. (1915–1259); fol. 8. recto (23) – I. (1915–2189 a naplóból.); fol. 17. verso – I. (1915–1197 (?) 32.).

138 Egy moralizáló tematikájú pendantpár: fol. 2. verso – III. (6): „I / Traum der Treuen / 1856” – IV. (7): „II / Traum der untreuen das ring ist gesprungen”. Egy halálhoz vezetõ betegség három jelenete: fol. 3. recto (13) – I. (8): „Krankheit I” – II. (9): „Todesahnung – lässt den vogel frei II. wie seine Seele auch bald frei sein wird. 1856” – III. (10): „tod. III”.

139 Fol. 3. recto (13) beragasztás nyoma mellett „Ludwig II 1857” – IV. (1915–1259) „1857 Ludwig II”; fol. 4. verso: beragasztás nyoma mellett „1859 Ludwig II”.

140 Például fol. 14. recto (37): – I „nach einem Kupferstich”. Rembrandt van Rijn Sámson megvakítása (1636) festményérõl készült metszet után.

141 Fol. 3. recto (13): – V. (11) anya és gyermeke jelenet: „Kind will einen regenbogen erreichen- 1856”.

142 Fol. 14. verso oldaltól a fol. 40. recto (87) oldalig.

143 A máshol említett hatkötetes Casanovával és egy, az elõzõ olvasmánylistán szereplõ mûvel együtt összesen tizenöt erotikus mûvet említett Székely a naplóban: Comte Roger de Bussy-Rabutin (1618–1693), francia hadvezér és író, Histoire amoureuse des gaules (1665?), XIII. és XIV. Lajos szerelmi életével foglalkozó mû. Honoré Gabriel Riquetti, comte de Mirabeau (1749–1791), francia politikus, Ma conversion, ou Libertin de qualité (1783). Marquis de Sade (1740–1814), francia író. Pornográf mûvei a Justine, ou les malheurs de la vertue (1791), Histoire de Juliette (1797). Pierre Choderlos de Laclos (1741–1803) francia író, Les Liaisons dangereuses (1782). Jean Baptiste Louvet de Couvray (1760–1797), francia író, Les amours du Chevalier Faublas (3.vol. 1787–89). Restif de La Bretonne, Nicolas-Edme Restif (1734–1806), francia író, La Vie de mon pére (1779), Le paysan perverti (1776), Les Contemporaines (1780–85). Giovanni Boccaccio (1315–1375), Decameron (1348–53). Anton Francesco Grazzini (1503–1584), itáliai költõ és író, Le Cene (22, Boccaccioéhoz hasonló történet). Matteo Bandello (1485–1561), itáliai író, Novelle (1–4 kötet: 1554–73), 214 érzéki novella gyûjteménye. Pietro Aretino (1492–1556), költõ, író, Cortegiana (1534). Giovanni Giacomo Casanova, Chevalier de Seingalt (1725–98), itáliai kalandor, író. Emlékiratok, (1791–98). Johann Jakob Wilhelm Heinse (1746–1803) német író és mûkritikus, Ardinghello und die glückseligen Inseln (1787).

144 Székely azt a napot jelölte meg születése dátumaként, amelyet az újabb kutatás már nem fogad el (szemben a május 10-ével). Székely 1999. 349.

145 Fol. 41. recto (89): „hier sitze ich nun 23 jahre alt – (und – Oh!) vor mir auf einem kleinen grauen tische mein farbenreiber [olvashatatlan szó] stinkender tabak der aus einem von meiner mutter gestickten beutel vor mir am tisch liegt das einzige was von ihr mir blieb.”

146 Fol. 46. verso oldalig.

147 Fol. 46. verso.

148 Székely Bertalan válogatott mûvészeti írásai. Összeállította: Maksay László. Budapest, Képzõmûvészeti Alap, 1962. (a továbbiakban: Székely 1962.) 37.

149 Székely 1962. 37. A szakirodalomban általában a Kudrna név fordul elõ (például Székely 1999. 350.); a házassági anyakönyvi kivonaton a Kuderna név áll. Székely Bertalan és Johanna Kuderna kapcsolata egy szokványosnak nem mondható szerelmi történet. Itt most csak annyit említenék, hogy szenvedélyes szerelmüket csak évekkel késõbb követte házasságkötés, és a pár 1862 õszén költözött össze.

150 Fol. 47. recto (103) oldaltól a fol. 48. verso oldalig.

151 Fol. 49. recto (107) oldaltól a fol. 51. verso oldalig.

152 Fol. 52. recto (113).

153 Már 1859. november 7-e elõtt Moritz von Schwind (1804–1871) német festõ, grafikus, Karl Theodor von Piloty (1826/24–1886) német festõ tanácsait jegyezte le: fol 52. recto (113) és fol. 53 verso.

154 Fol. 54. verso oldaltól a fol. 57. verso oldalig. A megélhetését nyújtó portréfestészet gyakorlati problémáit tárgyalta, majd az aranyozás technikáját írta le. Müncheni tartózkodásának legelején ismerkedett meg Robert Gschwindttel is (elõször 1851-ben, utoljára 1880-ban említve, portréfestõ, restauráló), akivel kezdetben szoros kapcsolata volt, és akinek elbeszélése alapján jegyezte fel Thomas Couture (1815–1879) francia festõ festésmódját: fol. 53. verso. Gschwindt szórványosan bele is írt a naplóba: fol. 53. recto (115).

155 Székely 1962. 37.

156 Székely 1962. 38.

157 Fol. 58. recto (125) és 58. verso oldalakon.

158 Például bécsi tanárával, Carl Rahllal kapcsolatban: fol. 58. verso.

159 Fol. 59. verso és fol. 66. verso oldalak között.

160 Fol. 63. verso: „Nov. 1861 / Ha meggondolom hogy 2 éve vagyok itt Münchenbe – ezalatt nem sokat tanultam – fejfestésbe – sat – épen ennyit tudék mikor ide jöttem mint most tudok / componálni sem sokat tanultam – ez a sok csinálástol függ – honnan componáljon az ember ha nincs felmelegítõ tárgya –? ha ezt könyvekbõl nézi és ez a mult idõhöz tartozik – akkor ennél fogva annál bajossabb – ha az ember pedig a természetet nem tanulta – akkor historiai képei is üressek leendnek.”

161 Fol. 61. recto (131) és fol. 61. verso: „Urtheile über collegen- 1861 / flüggen – streben nach adel- / geringes technisches talent- / keine grosse phantasie in seinen compositionen – aber eine für sein alter merkwürdige sicherheit des urtheils – welches treffend ist seine compositionen sind logisch / [kihúzott név, valószinûleg Piloty] – äusserliches machttalent – gemüths und geistlos – / in dessen gute farb stimmung in [olvashatatlan] / characterlosigkeit – schärfelosigkeit der zeichnung / Liezenmajer – talent – aber manierist – seicht theatralisch / Teschendorf – verstandesstreben – coloristisches talent – / für bewegungen und zeichnung ganz beobachtungslos – / Schütz – Konrader / schwäche – allseitig – gefühl ausserdem für alles / Makart – phantasterei – phantasie – helldunkel – poesie / Wohnlich. Otto. / Schenkenhofer –: vollständig talentlos / Baumgärtner – talent – aber verwahrlost – roh – ohne aussicht / Sich zu verbessern weil er sich schon für einen meister hält / Hofner – echter künstler – hat zukunft – / Lenbach – grosses technisches talent ohne innerlich etwas zu sagen zu haben / Ludwig – / talent – lässt hoffen – wenn er tiefer würde / Ich / allseitiges talent – einsicht ohne männliche entschiedenheit – verstand vorwiegend / naivität verloren / basiert auf die improvisationskraft des guten momentes – / und auf eine grosse zähigkeit – ausdauer und geduld – /König – viel verstandesconstruction – weniger Gefühl – / kälte– gemachtheit – dennoch nicht ohne talent. /Iso – dem geht alles aus dem Gefühl – wärme – talent”. Josef Flüggen (1842–1906), történeti festõ. Emil Teschendorff (1833–1894), festõ. Hans Makart (1840–1884), osztrák zsáner-, portré- és történelmi képek festõje. Carl Wohnlich (1824–1885), történelmi-, zsáner- és portréképek festõje. Karl Otto (1830–1902), történelmi, zsáner- és portréfestõ. Izsó Miklós (1831–1875), szobrász. 1857-tõl Bécsben, majd Münchenben tanult. Johann Baptist Hofner (1832–1913), állatfestõ, Liezenmayer Sándor (1839–98), festõ. Peter Baumgartner (1834–1911), német festõ. Franz von Lenbach (1836–1904), német arcképfestõ.

162 Fol. 65. recto (139): „Kibékültem azonkivül festészi keresetmódommal – ez még legszabadabb és legtisztességesebb élésmod – s jo oldalait csak azért nem érezzük, mert éppen minden nap élvezhetjük – mily nagy szabadságunk van például egy hivatalnok – vagy egy másféle ügyésszel ellentétbe / s harmadszor kibékültem azzal hogy festész – és nem költõ vagy szobrász lettem – festészethez még is legtöbb hivatásom volt – / 4 szer – jó hogy a müncheni históriai festészetbe nem sodortattam – mint a milyen a maximilianumba – bajor museumba találhato – ennek – valamint a másféle historiai festészetnek nincs jövöje –”. A költészet életpályaként választásának lehetõségét Székely egy „zsengéje,” „Az elszökött ló” címû versének beragasztása is bizonyítja a fol. 15. verso oldalon: – I. (26).

163 Fol. 63. verso és fol. 64. recto (137): „rajzoljon az ember mindent – mert a legkissebb kicsiség is hasznára lehet idõvel – de olyan dolgokat mibõl utoljára képeket festhessen – és mivel itt az élet / semmi effélét nem mutat – annakokáért menjünk a nyári holnapokalatt a hazába – és fessünk – szorgalmasan studiumokat … Azonkivül egy illy nyári lét – egésséges – tanito – és pénzre nézve és hasznothajto- /olyanféle genre tárgyak festendõk a magyar nép életbõl mik német és ángol felfogás szerént ujjak – / Sajátságos cigány élet – pásztor mikor hajnalba juhait kihajtja – originális magyar szoba (interieur) – kenyérsütés – oláh bölcsõ mi a gerendáról lefügg – gyerekét õrzõ anyával – szüret – törökbúza hántás orso lesés etct.” Fol. 65. recto (139): „… historiai festészetnek nincs jövöje – mivel elõször kevesek a tárgyak – melyeknek a világtörténetre befolyások volt – és egyszerre mint a festészet által jelképezhetök – / ezért hát a genre festésre adom magam – egésséges gondolat a jelent irni le a jövendõ számára – legkönyebb is a hozzá tartozó materiálét meg szerezhetni – és legeladhatobb – mai idõbe az ilyen szokásokat és erkölcsöket leiró képek specialiter pedig honom szokásait választandom mivel – még kevéssé esmeretesek a világ által.”

164 Az 1860-as év képi ötleteit a fol. 66. verso és 78. recto (167), az 1861-es év képi ötleteit pedig a fol. 80. recto (171) és 83. verso oldalak között gyûjtötte össze. Az 1861-es év képi ötletei közé számos 1859-es került – a Dobozi Mihály és hitvese (1861) festmény kompozíciójának alakulását ide gyûjtötte össze.

165 Fol. 66. verso: „Aufzeichnung jener ideen die mich im Jahre 1860 bewegt hatten”.

166 Mivel több beragasztás eltûnt a naplóból, ma összesen 47 jelenet látható 42 kis beragasztott lapon. Székely írásban több mûvet említett, így összesen 53 jelenetrõl beszélhetünk. A jelenetek között 23 magyar történelmi tárgyat dolgozott fel, ezek közül 13 a Dobozi Mihály és hitvese (1861) jelenetének kompozícionális változásait mutatta be. 3 jelenet a klasszikus történelembõl-mitológiából és 1 a bibliából vette a témáját. 26 zsánerjelenetbõl 7 szerelmesek közti, 9 anya-gyermek kapcsolatot mutatott be.

167 Fol. 79. recto (169) oldaltól fol. 79. verso oldalig. Egy életrajzi feljegyzésében Székely azt említette, hogy „Ebben az idõben színeztem Albert udvari fényképésznek, 40 ft-ot kerestem …”. Székely 1962. 38.

168 Erre ismét egy beszúrt mondat utal: „Ideen die mich 1861 beschäftigten. als übergang die erlauer weiber mit denen ich mich seit 1857 befasse.” Fol. 80. recto (171). A beragasztások és beírások a fol. 83. verso oldalig terjednek.

169 Összesen 31 jelenet különíthetõ el 14 beragasztott papíron. A 31 jelenetbõl 11-et Székely leírt, és némelyiket fel is vázolta a leírás mellett. Összesen 20 történeti tárgyú jelenetbõl 12 az Egri nõk festményt elõkészítõ kompozíció-vázlat (a naplóból hiányzó, a festményt elõkészítõ skicceket a múzeum munkatársai azonosítani igyekeztek), a maradék nyolc, többnyire leírt képi ötlet, nagy része történelmi pillanatokban egyéni, de tipizált érzelmekre koncentrál, így közelít a zsánerjelenetekhez. A 11 zsánerjelenet közül többet irodalmi mû inspirált: például „ophelia – die kraenze auf einen baum bindend mit dem brechenden ast untergeht”. Az írás alatt egy kis beragasztás a jelentet mutatja: fol. 83. verso: – I. (144). Székely ezt a képtervét olajskiccként is kivitelezte – a kép ma a MNG tulajdonában van.

170 Székely 1866-os, késõbb még tárgyalt biográfiája szerint „Bécsben … kezdetben Führich, utóbb Rahl tanácsaival élt.” Székely Bertalan. Vasárnapi Ujság, 1866. 309. Joseph Führich (1800–76), osztrák festõ. Joachim Brand Führichet „a 19. század egyik legjelentõsebb képi elbeszélõjének” tartja. Brand, Joachim: Geschichten von Liebe und Tod. Graphische Bilderzählung des 19. Jahrhunderts in Deutschland. Berlin: Kupferstichkabinett Sammlung der Zeichnungen und Druckgraphik, 1998. (a továbbiakban: Brand 1998.) 8.

171 Ezt támasztja alá Székely egy rajza, amelyre a következõket jegyezte fel: „1860. Egy képnek tervezete ezt egy mûárus megvette”. Reprodukálva: Bakó 1982. 15. Kép. A rajz ma a MNG Grafikai Osztályán található, ltsz: 1915–1494.

172 Fol. 62. recto (133).

173 Legtöbbször Carl Stauberrel (1815–1902), német zsánerfestõvel, illusztrátorral vitatta meg
a kérdést – Stauber véleménye szerint egy olyan kezdõ mûvész számára, mint Székely, történeti festmányek komponálása túl nagy feladat. Ezt a tanácsot jegyzte le Székely 1861 decemberében (fol. 85. recto (181)) és 1864. február 24. és március 29. között (fol. 108. recto (227) – I. (196)). A zsánerfestészetrõl alkotott saját gondolatait írta le 1864 februárjában (fol. 105. verso – I. (184)).

174 Sir Joshua Reynolds (1723–1792), angol festõ, elméletíró elõdásainak (Discourses delivered at the Royal Academy [1769–91, angol kiadás 1778]) 1781-es német fordítását jegyzetelte ki 1861. december 26-ig, majd 1862 januárjában Gustave Planche könyvébõl részleteket (Etudes sur l’Ecole française (1831–52)): fol. 87. recto (185) és fol. 94. recto (199) oldalak között.

175 Fol. 98. verso oldalig.

176 A VII. Károly búcsúja (1864) falképet festette. Székely 1962. 39. A Münchenben töltött idõszak bejegyzései és skiccei a fol. 98. verso és 108. verso oldalak között találhatóak.

177 Fol. 99. recto (209) oldaltól 100. recto (211) oldalig.

178 Fol. 100. verso.

179 Például Wagner Sándor (1838–1919) festõvel „polemizált” (fol. 103. verso – II. (177)), beszélt Krauseval (fol. 101. recto (213)), Stauberrel (fol. 103. verso: – II. (177)), Pilotyval (fol. 106. recto (223): – I. (186)).

180 Fol. 105. verso – I. (184): „Auch in ungarn die geschichtsbilder immer noch / mehr aufsicht weil das volk stolz auf seine geschichte ist. / Ohne nationalen aufschwung keine grosse Kunst und bei uns alles Leicht vorübergehendes Strohfeuer. Infolgedessen / dann keine sicherheit des erfolges anzunehmen – /dazu protection! man protegiert mehr den landsmann als des Künstler shöhe / und dies auch gering – und nicht ausdauernd. / Die zeit ist überhaupt noch nicht da um dass die Kunst hier bedürfniss werde. / – / Anderswo führt ausdauer in irgend einer richtung auch endlich zum erfolg – die gerade richtung wird geehrt – dem ist bei uns nicht so / Ausdauer führt hier eben zu nichts – (Erkel, Arany) / viel und krumm (Jokai – barabás und die tages literatur Janko) ist was geld und ruhm einträgt / Brillant karakterlos produzieren (karakterlos folgt aus dem viel – weil viel und gut unmöglich ist) / Gründlichkeit und tiefe keine ungarisch national eigenschaft. / Nur sich retten wo immerhin wo je mehr man fortschreitet [olvashatatlan] geliegen hoffen kann – hier ist man um so verlassener je mehr man fortschritte macht – je mehr man der idee zu liebe und nicht den personen zu liebe etwas thuet. / – bei unserem verein wäre das mantel wenden die einzige art des bestehens – zum aber – es [olvashatatlan] dem Karakter – und fördert im ganzen das gute nicht.” Az említett személyek Erkel Ferenc (1810–1893) zeneszerzõ, Arany János (1817–1882) költõ, Jókai Mór (1825–1904) író, Barabás Miklós (1810–1898) festõ, Jankó János (1833–1896) festõ és rajzoló.

181 Nemcsak Caravaggio életérõl és a gondatlan anya történetérõl alkotott sorozatait revíziózta (fol. 135. verso – I. (230) és 132. recto – II. (221)), hanem pályatársairól 1861-ben alkotott ítéletét is: „revidiert und im allgemeinen für richtig befunden 1863 December” (fol. 60. verso).

182 Például Michelangelo Utolsó Ítélet freskójáról készült metszetekrõl skiccelt: fol. 107. recto (225) oldaltól a fol. 108. recto (227) oldalig.

183 A látott skiccek a fol. 109. recto (229) és 110. recto (231) között találhatók.

184 Fol. 110. verso – 111. verso.

185 Vittoria Colonna (1492–1547), költõ. Férje halála után, annak emlékére írta Rime spirituali (1525 után) mûvét. Marie Madeleine Pioche de la Vergne, Comtesse de La Fayette (1634–1693), francia írónõ, La princesse de Cléves (1678). Restif de La Bretonne, Nicolas-Edme Restif (1734–1806), francia író, La Vie de mon pére (1779), Le paysan perverti (1776), Les Contemporaines (1780–85). Franz Ernst Pipitz és G. Fink fordította és adta ki francia autobiográfiák gyûjteményét: Bibliothek auserwählter Memoiren des XVIII. und XIX. Jahrhunderts (1844). Jean Baptiste Louvet de Couvray (1760–1797), francia író, Les amours de Faublas (3.vol. 1787–89). Ugo (Niccolò) Foscolo, (1778–1827), itáliai író, költõ, Ultime lettere di Jacopo Ortis (1802). Voltaire, Francois-Marie Arquet (1694–1778), La Pucelle d’ Orleans (1755). Az elsõ spanyol „önéletrajzi” és szatirikus, pikareszk regényt, Lazarillo de Tormes (1554) címû mûvet ma ismeretlen szerzõnek tulajdonítják; a Székely által olvasott kiadás Ruiz de Alarcón y Mendozát (1581–1639), spanyol drámaírót és morális célzatú komédiák íróját nevezte megszerzõként. Ide tartoznak még az 56. jegyzetben említett Mirabeau és Marquis de Sade mûvei is.

186 Az (auto-)biografikus fikciók: Henry Fielding (1707–1754) angol író, History of Tom Jones, a Foundling (1749). Tobias George Smollet (1721–1777) skót író, The Adventures of Peregrine Pickle (1751), és The Expedition of Humphry Clinker (1771). Laurence Sterne (1713–1768) angol író, The Life and Opinions of Tristram Shandy, Gentleman (1754–67). Michael Scott (1789–1835) angol író, Tom Cringle’s Log (1829–1833). William Godwin (1756–1836) angol író, Things as They Are, or the Adventures of Caleb Williams (1794). Edward John Trelawny (1792–1881) angol író és utazó, Adventures of a Younger Son (1831). Charles Rowcroft (1798–1856) angol-ausztrál író, Tales of the colonies (1843). Henri duc de Rohan (1579–1638) francia katona, író, Memoires (1644–58). Philippe de Comines (1447–1511) francia történész és államférfi, egyetlen írásos mûve a Memoires (1524). Louis de Rouvroy Saint-Simon, Duc de (1675–1755) francia író, Mémoires (1739–51). Samuel Warren (1807–1877), angol orvos és író. Passages From a Diary of
a Late Physician
(1832). Künstlerromanok: Johann Heinrich Jung-Stilling (1740–1817) német író, Heinrich Stillings Leben (5. kötet 1806, elsõ két kötet: Heinrich Stillings Jugend, 1777). Karl Philipp Moritz (1756–1793) német író, Anton Reiser (1785–90). Johann Jakob Wilhelm Heinse (1746–1803) német író és mûkritikus, Ardinghello und die glückseligen Inseln (1787). Johann Paul Friedrich Richter (1763–1825), álnevén Jean Paul, német író és humorista, Titan (1800–03). Georg Bernhard Depping (1784–1853) német író, Erinnerungen aus dem Leben eines Deutschen in Paris (1832?). Friedrich Leopold, Freiherr von Hardenberg, álnevén Novalis (1772–1801) német romantikus, befejezetlen novellája: Heinrich von Ofterdingen (1802). Johann Ludwig Tieck (1773–1853), német romantikus író, Dichterleben (1. rész 1826, 2. rész 1831), Der junge Tischlermeister (1836), Vittoria Accorombona (1840). Azok között az írók között, akiknél nem állapítható meg, hogy Székely mit olvasott tõlük, több olyan mûvész szerepel, aki írt Künstlerromant. Például Achim von Arnim, akinek Székely „összes mûvét” olvasta (Clemens Brentanoval írta Der Knaben Wunderhorn, 1806–08), Clemens Brentano (Godwi, 1801–02), E. T. A. Hoffmann (Das Fräulein von Scuderi, 1818, Kapellmeister Kreisler, 1819–21), Leopold Schefer (Künstlerehe, 1831) és vicomte de Chateaubriand (René, 1802).

187 Ezért a Künstlerromanok gyakran olyan „öngerjesztõ” mûvek, amelyek egy karakter fejlõdését élettörténetében addig a pontig követték, „amikor az képessé vált arra, hogy megírja azt a mûvet, aminek az olvasását épp befejeztük” – vagyis az identitás és a szöveg konstruálása párhuzamos. Kellman, Steven G.: The Fiction of Self-Begetting. In: Modern Language Notes, vol. 91. Issue 6 Comparative Literature (December 1976) 1243–1256. A leggyakrabban tárgyalt és legfontosabbnak ítélt Künstlerromanok Johann Ludwig Tieck Franz Sternbalds Wanderungen (1798), Johann Jakob Wilhelm Heinse Ardinghello und die glückseligen Inseln (1787) és Novalis Heinrich von Ofterdingen (1802) mûve.

188 Marcuse, Herbert: Der deutsche Künstlerroman. Frankfurt, Suhrkamp, 1978. (1927) (a továbbiakban: Marcuse 1978.) 10–12., 16–17.

189 Marcuse 1978. 95., 99., 104.

190 Mûvészek szerelmi élményének „vizualizációja” nemcsak irodalmi mûvek, Künstlerromanok témáját képezte, hanem festményekét is. Itt Ingres Raffaelló és Fornarina (1814) festményét említem: a mûvész szerelmi élményét, az ölében ülõ Fornarinát „festménnyé változtatta.”

191 Sternbald apja halálos ágyánál képekként vizualizálta az élmény tragikusságát: „Er dachte an tausend Gegenstände die ihn zerstreuen, vorzüglich an Gemälde von Kranken, von trauernden Söhnen und wehklagenden Müttern, und darüber machte er sich dann die bittersten Vorwürfe.” Tieck, Ludwig: Franz Sternbalds Wanderungen. Stuttgart, Reclam, 1966. (a továbbiakban: Franz Sternbalds Wanderungen 1966.) 727.

192 A költõ Klingsohr így tanította Heinrich von Ofterdingent: „»Elég baj az – mondá Klingsohr –, hogy a poézisnek elkülönült neve van. … Pedig nincs benne semmi különültség. Õ az emberi szellem sajátságos cselekvési módja. … Sehol sem olyan világos a költészet szüksége az emberiség megmaradásához, mint a szerelemben. Õ néma; szószólója csak a költészet lehet. Avagy
a szerelem semmi más, mint a legmagasztosabb természeti poézis.«” Novalis: Heinrich von Ofterdingen. Budapest, 1985. Fordította: Márton László. (a továbbiakban: Ofterdingen 1985.) 97–98.

193 Heinse, W. J. J.: Ardinghello és a boldog szigetek. Budapest, 1943. Fordította: Erdélyi Ede. (a továbbiakban: Ardighello 1943.) 14–20.

194 Székely saját szerelmi élményét nemcsak a „felesége számára készített cziklus” jeleneteiben, hanem önálló zsánerjeleneteken is „vizualizálta,” például: fol. 67 recto (143) – II. (93) szerelmespár „Verliebte”; fol. 68 recto (145) – II. (99) család hálószobában „wachende Mutter blaue frühestimmung” és – III. (100) szerelmespár „Die liebe halskette”; fol 74 verso – I. (122) szerelmespár „schreiben im schosse der geliebten” és – III. (124) szerelmespár „a sugo” és – IV. (125) szerelmespár „az elsö csok”; fol. 80 recto (171) – II. (135) szerelmespár „Szívem”; fol. 83 verso – III. (146) szerelmespár „zwei entflohenes liebespaar wird von den verfolgern entdeckt – die züchtigkeit soll die verfolger rühren”.

195 Lásd 25. jegyzet.

196 Fol. 169. recto (351) „I. freudiges thun/st[udium]”: egy férfi ölében vázlatkönyvet tartva ül. „III. brüten”: a férfi maga elé mered, leengedett jobbjában ceruza, baljában lap. „beten”: a férfi imára kulcsolt kézzel ül. Fol. 168. verso (350) „II / Begeisterung”: a férfi festõállványa elõtt ül és dolgozik, egy nõ mögötte állva hozzá hajol. „IV Zerstörung”: magába roskadtan ül a férfi, bal lábával palettájára tapos. A két jelenet között Menschliches glück und Elend in 24 bildern címmegjelölés áll. Fol. 167. verso (348) „liebesglück”: két, egymás felé forduló arc látható, a jelenetet festékfoltok takarják el. „VIII Hass / ersticht den verführer seiner frau”: a férfi középen ül, mellette a nõ térdel balról, egy alak és egy kard fekszik jobbra a földön. Fol. 166. verso (346) „VII”: a férfi a térdelõ nõt veri, lábával hasába lép, jobbját ütésre emeli. „VI”: három alak, felemelt karokkal. A skiccre késõbb három, a családi boldogságot bemutató beragasztás került. Fol. 165. verso (344) „gefangenschaft”: egy félköríves nyílással ellátott börtönben fekszik a férfi. Alatta: „weg mit euch en klar ist dieser Kopf ihr Kommt es nicht betenben / Wein”. Fol. 164. verso (342): Kivehetetlen jelenet és szöveg.

197 Fol. 163. verso (340) „I /Freudiges studium”, „III /Brüten”, „II / schaffung”, negyedik jelenet: „zerstörung”. Három kép egymás mellett: „bekanntwerden – liebesglück – zweifel”. Alatta három jelenet: „Bangen – man und frau – schreibt in eine baumrinde den namen den geliebten”.
A fol. 169. verso (352) oldalon található sorozatterv egy, a szülõi háztól tanulmányai miatt elkerülõ, de korhely fiatal férfi tékozló, lusta életébõl mutat jeleneteket, és az emberi boldogságot és nyomorúságot egy festõ életén keresztül példázó sorozat elõzményének tekinthetõ.

198 Fol. 169. recto (351) oldalon.

199 A „vizuális autobiográfia” kifejezést a szakirodalom mind egy összefüggõ képsorozatban elbeszélt személyes élettörténetekre (festménysorozatokra, grafikai ciklusokra), mind olyan, képi egységeket magába foglaló konstrukciókra alkalmazza, amelyek utólagos szerkesztés és interpretálás révén alakultak ki és váltak élettörténetté (pl. fotográfiai albumok). Lásd Motz, Marilyn F.: Visual Autobiographies: Photograph Albums of Turn-of-the-Century Midwestern Women. In: American Quarterly. vol. 41. March 1989. No. 1. 63–92.

200 Marcuse 1978. 236–242. Ludwig Tieck Dichterleben mûvében az angol költõ, Christopher Marlowe szerint a mûvész „ist für das, was die Menschen Glück nennen, verloren, denn er hat in der Tiefe des Wahnsinns sich Haus und Garten erbaut.” Tieck, Ludwig: Schriften. Dichterleben. Berlin, 1844. 18. kötet. 93. Idézi: Marcuse 1978. 170.

201 A személyiség széteséséhez vezetõ eseményláncolat – kisebb variációkkal – megjelent Heinrich König Williams Dichten und Trachten (1839), Ludwig Tieck Dichterleben (II) mûvében, Mundt Madelon, oder die Romantiker in Paris mûvében (1832), Gottfried Keller Die grüne Henrick (1854–55) regényében és Alexander von Sternberg Moliere-jében (1834).

202 Caravaggio (Michelangelo da Merisi, 1573–1610, itáliai festõ) Székely által elbeszélt regényes élete rövid szerelmi boldogságára következõ nyomorúságáról, megcsalattatottságáról, bosszújáról, rabságáról, szabadulásáról és haláláról szól – egyfajta historizáló Künstlerromant alkot. A sorozat témája sokban megegyezik a Menschliches glück und Elend sorozattal, és több jelenet kompozíciója hasonló: például a rabság azonosan jelent meg mindkét sorozatban (fol. 165. verso „gefangenschaft”; fol. 136. recto (283) – I. (231) „VIII blatt Caravaggio ist im Kerker strekt seine abgemagerte hand nach der streifenden Sonne hinaus.”).

203 A vers egy fiktív, „autobiografikus” visszaemlékezés a költõ mély barátságára, valamint elsõ szerelme történetére. A személyes élményérõl szóló beszámoló azonosulást kínál fel az olvasónak, akár a nagy szerelmi élménytõl megérintett Székelynek is. Székely sorozata csak a szerelmi élménnyel foglalkozik: az ideálképeket kergetõ fiatal férfit önpusztító érzéseitõl a lány szerelme menti meg, és a viszonzott szerelem megélését mutatják a tavasz illetve a nyár jelenetei, majd
a „bealkonyulás” az elválás fájdalmát mutatja be. A szerelmi boldogság jelenetei tematikus-kompozícionális hasonlóságot mutatnak a Menschliches glück und Elend sorozat jelenetével (fol. 127. verso – III. (212) „glück der liebe”; fol. 167. verso „liebesglück”).

204 Itt csak az alkotó mûvész szerelme általi inspiráltságának (fol. 168. verso „Begeisterung”) példáját említem: fol. 68. recto (145) – III. (100) „Die liebe halskette”.

205 „A felesége számára készített cziklus” szerelmi jeleneteinek tematikája megfelel a Menschliches glück und Elend sorozat kibõvített szerelmi részének jeleneteivel. Mindkét sorozat szerkezete megegyezik: a hosszú narratívákat Székely tematikusan elkülönülõ részekre (életszakaszokra, életszférákra) osztotta, és a részek egymásnak megfelelõ jelenetei között kompozícionális–tematikus kapcsolatokat alakított ki. A kibõvített szerelmi rész két, vízszintesen elhelyezett hármaskép szerkezetében jelent meg, és „a felesége számára készített cziklus” szerelmi történettel foglalkozó része két, függõlegesen kiállított hármasképben.

206 D’Israeli, Isaac: Of a Biography Painted. In: A Second Series of Curiosities of Literature: Consisting of Researches in Literary, Biographical, and Political History of Critical and Philosophical Inquiries and Secret History. 2. Vol. London: John Murray, 1823. 150–1, 161.

207 „Csodásan ismerõsnek érezte õket [a képeket], s amint figyelmesebben végignézett rajtuk, megpillantotta saját magát jól kivehetõen a többi alakmás között. Megijedt; azt hitte, hogy álmodik, de többszöri szemügyre vétel után a tökéletes hasonlóságot nem vonhatta kétségbe. … Hasonmását különbözõ helyzetekben látta, végre egyre nagyobbnak és nemesebbnek. … látta magát a császári udvarban, hajó fedélzetén, szerelmesen átölelvén egy karcsú, kedves leányt, viadalban vad kinézetû férfiakkal és nyájas társalkodásban szaracénokkal és mórokkal. … Az utolsó képek homályosak és érthetetlenek voltak, mégis a legbensejét ejtették révületbe néhány szereplõjével álmának; a könyv legvége hiányozni látszott.” Ofterdingen 1985. 75–76.

208 Sternbald egész életét képek soraként, egyfajta vizuális fikcióként látta: „Sein ganzes Leben erschein ihm überhaupt oft als ein Traumgesicht, und er hatte dann einige Mühe, sich von den Gegenständen, die ihn umgaben, wirklich zu überzeugen. … So war er in manchen Augenblicken ungewiss, ob alles, was ihn umgab, nicht auch vielleicht eine Schöpfung seiner Einbildung sei.” Franz Sternbalds Wanderungen 1966. 87.

209 Például Franz és Christian Riepenhausen (1786–1831, 1788–1860) 12 lapos rézmetszet-sorozata, a Lebens Raphael (1816).

210 Például a biografikus sorozatairól ismert Bonaventura Genelli (1798–1868) 1857 és 1868 között 24 jelenetbõl álló vizuális autobiográfiát (Aus dem Leben eines Künstlers) készített, ami halála után rézmetszetben is megjelent. George Cruikshank (1792–1878), angol karikaturista, élete vége felé, az 1870-es években egy vizuális autobiográfia kivitelezésébe kezdett, de halála miatt
a mû befejezetlen maradt.

211 Ludwig Emil Grimm 1830 és 1860–65 között több képes albumot készített: családja és baráti köre életét megörökítõ, feliratozott sorozatokat. Koszinowski, Ingrid – Leuschner, Vera: Ludwig Emil Grimm. Zeichnungen und Gemälde. Marburg: Hitzeroth, 1990. 2. kötet. (a továbbiakban: Koszinowski 1990. ) S 2, Bl. 1–6, és S 4, Bl. 1–6. és S 13., valamint 170–173.

212 A svéd Josabeth Sjöberg (1812–1882) mindennapjainak eseményeit naplószerû képsorozatokban örökítette meg. Lásd: Art FMR, XIXe siécle. Tom. II. ed.: Franco Maria Ricci. Milano: Franco Maria Ricci, 1990. 162–176. Koszinowski is említ ilyen nõi naplószerû albumokat, például Amalie Heeremann von Zuydtwyck albumát (1830 körül). Koszinowski 1990. 340.

213 Adolph Menzel (1815–1905) Künstlers Erdenwallen litográfált albuma a berlini metszetkiadó,
L. Sachse megbízásából készült 1834-ben. Leírását és illusztrációját lásd Brand 1998. Kat 23.

214 Öt lapon 2–2, a hatodikon egy ábrázolás látható. Az egyes képek magyarázatai: „I.1. Erstes Aufblitzen des Genies, die Preisertheilung besteht im Prügeln. 2. Der Genius lässt sich nicht unterdrücken, statt als (gezwungener) Lehrjunge zu arbeiten, ist die Kunst Lieblingsübung. II.1. Entdeckung und Strafe. 2. Selbstbefreiung vom Druck. III.1. Akademisches Leben. 2. Versuch des Vaters den Sohn zu seinem Handwerk zurückzuführen. Entzweiung. IV.1. Liebe. 2. Begeisterung. Goldene Berge. V.1 Brotstudium. Sorge. 2. Ende in Dürftigkeit. VI. Anerkennende, bewundernde Nachwelt. Bilderhändlers Erndte. A képcímek: I. Keim. Trieb. II. Zwang. Freiheit! III. Schule. Selbstkampf. IV. Liebe. Luftschlösser. V. Wirklichkeit. Ende. VI. Nachruhm.

215 Székely mind a „mûvet,” mind a családi boldogságot megvalósítani képtelen mûvésze (IV és VIII) és Menzel érdektelen szakmára kényszerített fiatal fiúja (II) ugyanúgy magába roskadva, térdére könyökölve ül. Az akadémiai stúdiumokat folytató fiatal mûvész is megegyezik mindkét sorozatban: az ülõ, combjain vázlatfüzetét tartó és rajzoló fiatal fiú Székelynél (I) és Menzelnél is hasonló (III).

216 John Augustus Atkinson (1775–1818), Miseries. / Sixteen Scenes taken from / The Miseries of Human Life (1807). A legnépszerûbb Thomas Rowlandson 50 darabos Miseries of Human Life (1808–9) sorozata volt. Rowlandson ellenpárként egy hasonlóan szatirikus, az élet apró örömeit megjelenítõ sorozatot is megalkotott: John Britton és Thomas Rowlandson, Pleasures of Human Life in / a Dozen Dissertations / on / Male, Female and Neuter Pleasures (1807). A jelenetpárok nem szükségszerûen kapcsolódtak narratívává – repetitív ismételések láncolatát is kialakíthatták: C. Clarke Contrasts (1850 körül) címû, 12 darabos litográfia-sorozata. Life in England in Aquatint and Lithography 1770–1860. Architecture. Drawing Books. Art Collections. Magazines. Navy and Army. Panoramas. Etc. from the Library of J. R. Abbey. London: Private, 1953. (a továbbiakban: Life in England 1953.). Kat. 259. Kat. 317. Kat. 260. Kat 262. Az irodalomban az átlagember életének örömei és nyomorúságai a szerelem és a házasélet örömeinek és nyomorúságainak bemutatása köré csoportosultak, például Honoré de Balzac La Physiologie du Mariage (1829).

217 Phillips Watts Case in Bankruptcy (1850 körül) 15 lapos sorozata, vagy a Life of a Nobleman (1825 körül). Life in England 1953. Kat. 581. Kat 310.

218 Székely Bertalan. Vasárnapi Ujság, 13. évf. 26. sz. 1866. július 1. (a továbbiakban: Székely 1866.) 309–10. Mivel a szöveg szinte teljesen megegyezik – kissé rövidített változata – Székely Az anyai õrszem litográfiáján található Keleti Gusztáv által írt életrajzzal, a szerzõség Keletinek tulajdonítható. MNG Adattár, ltsz. 22959/1989/II.

219 Például Vasárnapi Ujság, 13. évf. 1. sz. 1866. január 7. 1.

220 Székely 1866. 309. A litográfián publikált életrajz szókimondóbb: „A kedélye mélyében szendergõ mûvész lassankint háborogni kezdett az ész szabta merev formulák ellen, s a titkos hajlam és a külsõleg kitûzött czél ellentéte belsõ összeütközést érlelt.” Mivel „az egységrõli fogalma is megzavarodott … számot vetett magával s eltökéllé magát letérni az irányról, melylyel kibékülni nem tud, s becserélni azt a mûvészi pályával.”

221 Székely 1866. 309.

222 Székely 1866. 309.

223 Már valószínûleg 1853-ban visszatért Bécsbe, ezt két portréfotója támasztja alá: az egyiket eredetileg a fol. 2. recto (11) oldalra ragasztotta, ma azonban egy leszármazottnál található (a naplóban: „mein portrait 1853.” a fotográfián: „Angerer ft.”), a másik a fol. 172. recto (357) oldalon – I. (351) „mein profil portrait gemacht von Angerer in Wien 1853” látható. 1855-ben és 1856-ban, kétszer is súlyosan megbetegedett. A biográfia szerint „Enyeden ismét forrólázba esett, mely ujólag egy évet rabolt el életébõl. … [1856-ban] harmadizben is megrohanta a betegség ezuttal oly hevesen, hogy életben maradását csak édes atyja, fölötte éjjel nappal õrködõ, önfeláldozó gondos ápolásának köszönheté.” Székely 1866. 310. A naplóba beragasztott, 1855–56-ra datált „betegség”-sorozatok Székely saját „élményével” függtek össze. A betegségébõl felgyógyuló nõ történetét bemutató sorozat ismeretében érdekes a biográfiának az a megfogalmazása, hogy Székely „miután fellábalt, az uj élet küszöbén, ismét Berres odanyujtott karjain egyenesedett föl.” Joseph Berres (1821–1912) Székely pártfogója, katonatiszt és amatõr festõ volt, több beragasztott rajza található a naplóban: például fol. 166. verso – I. (335); fol. 170. verso – III. (344); fol. 171. recto (355) – I. (345) „Mutter beim Heerd wettkomposition mit Hern Major von Berres. 1857.”

224 Székely 1866. 309.

225 Fol. 65. recto (139).

226 Székely 1866. 309.

227 Székely 1866. 310.

228 Például Sternbald vándorlásai során különbözõ mûvészekkel találkozott, akiknek mûvészeti elgondolásait hallgatta, vitatta meg. Az Ardinghelloban esztétikai és filozófiai dialógusok sora húzódik, Tieck Dichterleben mûvében hosszú beszélgetések zajlottak Marlowe, Green és Shakespeare között a mûvészet lényegérõl, Vittoria Accorombona pedig Tassoval és másokkal folytatott beszélgetést a költészetrõl, Ofterdingen „elõadások” sorát kapta az idõsebb Klingsohrtól.

229 Ilyen beszélgetések végeredményeit rögzítette Székely Pettinghoferrel (fol. 46. verso), Ferdinand Georg Waldmüller (1793–1865) osztrák festõvel (fol. 52. recto), Moritz von Schwind (1804–1871) német grafikussal és festõvel (fol. 52. recto), Robert Gschwind német festõvel (fol. 52. recto, fol. 53. verso), Carl Stauber zsánerfestõvel és illusztrátorral (fol. 60. recto, 61. recto, 85. recto, 103. verso, 108. recto), Karl Theodor von Piloty történeti festõvel (fol. 62. verso, 106. recto), König festõvel (fol. 62. verso, 94. verso), Ludwig von Hagn (1819–1898) enteriõr és zsánerfestõvel (fol. 97. verso), Krauseval (fol. 97. verso, 101. verso, 104. verso), Wagner Sándor festõvel (fol. 103. verso), Friedrich Pecht (1814–1903) történeti, valamint portréfestõvel (fol. 106. recto (233)) és Lotz Károly (1833–1904) festõvel (fol. 111. recto (233)).

230 Székely 1866. 309.

231 Lándor Tivadar: Székely Bertalan. Vasárnapi Ujság, 52. évf. 53. sz. 1905. december 31. 857. Máshol azt említette: „Miután én is tanár lettem, visszaemlékeztem, milyen magatehetetlen helyzetben voltam tanitványkoromban és meg akartam óvni tanitványaimat attól, ami nekem akkor oly keserves volt, megóvni az egyedül tanulástól, az elkerülhetõ kinlódástól, a felesleges erõpazarlástól,
a tudatlanságban, haszontalanul elvesztegetett ifjukortól.” MNG Adattár, 21400/1982 H–7/7. Bényi László: Székely Bertalan kiállitás, 1955.

232 Székely 1866. 310. A litográfiát kísérõ életrajz ismét részletesebben fogalmaz: „Kritikai éllel és haladási ösztönén alapuló tudásvággyal kémkedett Kaulbach, Schwind, Schleich, Hauber, Spitzweg, Krause, Kotzebue, Pecht, Enhuber, Hagn és mások mûhelyében, méhszerû szorgalommal jegyzé fel tapasztalásait.” Mindez „fokozta benne a nemes vetélkedést jelesebb tantársaival … Lenbach, König, Makart, Max, … Wagner Sándor és Litzenmayer” festõkkel. Az említett mûvészek legtöbbjének neve felbukkant a naplóban. Lásd 142. jegyzet.

233 Székely 1866. 310.

234 „Székely keresett müvész a külföldi képeslapok részérõl is”. Székely 1866. 310.

235 „4/12. 1861. Um ein tüchtiger holzschnittzeichner zu werden – dürfte das viele zeichnen mit der feder – was immer für welcher gegenstände – nur um das stoffliche an ihnen durch striche wiedergeben zu lernen – das allervortheilhafteste sein –”. Fol. 66. verso. Egy újságillusztrációját be is ragasztotta: fol. 154. recto (319) – II. (294).

236 Székely 1866. 310.

237 Székely 1866. 310.

238 Székely festményein is megjelennek összetett, több részbõl álló képi struktúrák, például
V. László és Cillei Ulrik
(1870) festményén a faldekoráció királyciklusa. Tradicionális ikonográfián alapult, de korabeli eseményt, Ferenc József királlyá koronázását örökítette meg egy olajskicc-sorozata (1867). Székely több frízt, freskót, freskótervet készített, sokszorosított sorozatokat (Ágnes asszony, 1865), cinematográfikus mozgástanulmányokat; oeuvre-jében találhatók pendantok (A boldog anya, 1866–70 – Özvegy, 1866), triptichonok (Az anyai õrszem, 1863–66), tizenkét darabból álló sorozatok is (A nõ élete, 1871).

Ugrás a lap tetejére

Szeged, 2001.03.21.

|| e-mail