Ungváry Jenő

Rendíthetetlen szavárdok?

DAI 38,3–10:1
àOti to\ tw½n Tou/rkwn eÃqnoj plhsi¿on th=j Xazari¿aj to\ palaio\n th\n katoi¿khsin eÃsxen ei¹j to\n to/pon to\n e)ponomazo/menon Lebedi¿a a)po\ th=j tou= prw¯tou boebo/dou au)tw½n e)pwnumi¿aj... Ou)k e)le/gonto de\ t%½ to/te xro/n% Tou=rkoi, a)lla\ Sa/bartoi aÃsfaloi* eÃk tinoj ai¹ti¿aj e)pwnoma/zonto.
A türkök népe régen Kazáriához közel szerzett magának lakóhelyet, azon a helyen, melyet első vajdájuk nevéről Levediának neveznek … De abban az időben nem türköknek mondták őket, hanem valamilyen okból szávartü ászfalünak** nevezték.

* sabartoi/asfaloi P ** sabartoi asphaloi-nak ÁMTBF 43.

DAI 38,24–31:
¹Anametacu\ de\ tw½n Tou/rkwn sunafqe/ntoj pole/mou kaiì tw½n Patzinakitw½n, tw½n thnikau=ta Ka/ggar e)ponomazome/nwn, to\ tw½n Tou/rkwn fossa=ton h(tth/qh kaiì ei¹j du/o divre/qh me/rh. Kaiì to\ me\n eÁn me/roj pro\j a)natolh\n ei¹j to\ th=j Persi¿doj me/roj kat%¯khsen, oiákaiì me/xri tou= nu=n kata\ th\n tw½n Tou/rkwn a)rxai¿an e)pwnumi¿an kalou=ntai Sa/bartoi aÃsfaloi,* to\ de\ eÀteron me/roj ei¹j to\ dutiko\n kat%¯khse me/roj aÀma kaiì t%½ boebo/d% au)tw½n kaiì a)rxhg%½, Lebedi¿#, ei¹j to/pouj tou\j e)ponomazome/nouj ¹Atelkou/zou...
Amikor a türkök és az akkor kangarnak nevezett besenyők közt háború ütött ki, a türkök hadserege vereséget szenvedett és két részre szakadt. Az egyik rész kelet felé, Perzsia vidékén telepedett le, s ezeket a türkök régi nevén mostanáig szávartü ászfalünak** hívják,
a másik rész pedig vajdájukkal és vezérükkel, Levedivel nyugatra ment lakni, az Etelküzü nevezetű helyekre …

* sa/bartoi a)/sfaloi P ** sabartoi asphaloi-nak ÁMTBF 44.

Pecz Vilmos2 és Gyomlay Gyula3 óta egyhangú nézet, mondhatni közhely a magyar őstörténeti kutatásban, hogy a sa/bartoi a)/sfaloi név a)/sfaloi eleme egy olyan hímnemű pluralis nominativus forma, amelynek singularis nominativusa: a)/sfaloj. Ez utóbbi pedig az eredetileg s-tövű a)))sfalh/j melléknév középgörög (népies) alakja, és eredménye annak a hosszú folyamatnak, amelynek során az eredetileg s-tövű melléknevek o-tövűvé váltak. Így a Sa/bartoi a)/sfaloi név jelentése a következő lenne: rendíthetetlen (szilárd, biztos) szavárdok.
Az említett tudósok okfejtésének azonban van két súlyos fogyatékossága. Az egyik az, hogy a DAI-ban az a))sfalh/j szó előfordul, méghozzá a szokott s-tövű alakban, a szokásos jelentésben: 19,6: a)sfale/staton; 31,37: a)sfalei=j. De a DCAB-ben is csak
a klasszikus alakokat találjuk: 2,186 infra c. 2,1:
a)sfale/wj;4 453,13: a)sfaleste/rwn.5 A másik pedig az a tény, hogy semmi nyomát sem leljük annak a DAI-ban, hogy a klasszikus görögben s-tövű melléknevek közül bármelyiknek is o-tövű változatát használná
a császár, egyetlen ilyen metaplasztikus melléknévi alak sem fordul elő a műben.

Ezekre a nehézségekre már száz évvel ezelőtt rámutatott Fiók Károly, de hasztalanul.6 Pecz és Gyomlay más szerzőktől és más korszakokból származó példákkal próbálták meg alátámasztani nézetüket, a DAI-ból persze ők sem tudtak egyetlen egy, a saját véleményüket igazoló idézetet sem hozni. Ennek ellenére a magyar kutatás tényként fogadta el érvelésüket, és így a mai napig kísért az őstörténeti irodalomban a „rendíthetetlen” szavárdok semmivel sem igazolható képzete. Darkó Jenő, aki bár jól látta, hogy Konstantinos az irodalmi a)sfalei=j alakot használta volna, ha a ’szilárd, megbízható, rendületlen’ jelentésű melléknevet akarta volna szövegébe szőni, azzal csatlakozott Pecz és Gyomlay nézetéhez, hogy „Miután ez az egyetlen mód arra, hogy a kérdéses névben világos értelmet adó görög szót nyerjünk, meg kell állapodnunk e magyarázat mellett.”7 Nagymértékben hozzájárult a mai vélekedés egyeduralkodóvá válásához Gyóni Mátyás is, aki Fiók ellenvéleményét elsikkasztva, annak három elutasító cikke ellenére így fogalmazott: „Az a)/sfaloi névelemet Pecz és vele [!] Fiók, majd Gyomlay is a klasszikus görög a))sfalh/j ’szilárd, megbízható, rendületlen’ mn. közép- és újgörög népies a)/)sfaloj alakja többes hímnemű nom.-ának tartották.”8 Így azután mindenki nyugodtan vehette tudomásul, hogy a probléma meg van oldva, az összes mérvadó tudós egy véleményen van. Ezek után persze nem is kelt különösebb meglepetést, hogy kézikönyvekben és lexikonokban is ez a magyarázat szerepel.9
Pedig a fentebb elmondott érvek alapján egyértelmű: minden filológiai megalapozottságot nélkülöz az a magyarázat, hogy az a)/)sfaloi alak az a))sfalh/j-ból származnék.10 Írásomban a Sa/bartoi a)/sfaloi név egy új magyarázatát adom. Pontosabban:
a
Sa/bartoi jelentésével nem foglalkozom, csak az a)/sfaloi-jal. Ez a szó nyilvánvalóan jelzője a Sa/bartoi-nak, minden bizonnyal görög,11 és mivel ebben a formában hagyományozott alakja kirí a DAI nyelvezetéből, biztosan rontott szó. Történtek kísérletek az a)/)sfaloi szó más nyelvekből való származtatására és értelmezésére,12 Konstantinos nyelvezete alapján azonban mindenképpen egy olyan görög melléknév hímnemű, többes számú alanyesetével van itt dolgunk, amelyik eredetileg is o-tövű.
Először is feltűnő, hogy kifejezésünk az első előfordulásakor a helyesírást tekintve teljesen lehetetlen, negyedéles alakban áll (38,9–10: sabartoi/asfaloi), a második alkalommal azonban az ortográfia már korrekt (38,28: sa/bartoi a)/sfaloi). Mit mutat ez? Egyrészt azt, hogy P másolója nem javított az előtte fekvő szövegen – egy helyesírásban jártas másoló a negyedéles alakot nem hagyta volna meg! – sőt, szinte „lerajzolta” az általa használt példányt. (Csak így magyarázható példának okáért az a tény is, hogy értelmetlen mondatok találhatók a szövegben, pl. 38,64: a)pokri/sesin által; 40,49: e(te/rouj által okozva.) Másrészt azt is mutatja ez az eltérés, hogy már a másolásra használt kódexben is ez a szöveg állt. De vajon hogyan keletkezhetett a sabartoi/asfaloi alak?
Ha lehet egyáltalán következtetéseket levonni egy ilyen szóból, akkor a következő gondolatmenet látszik számomra logikusnak. A helyesen írt sa/bartoi a)/sfaloi-ból kiindulva ketté tudjuk választani az egybeírt alakot is: sabartoi asfaloi. A két sabartoi között most már csak a hangsúly tekintetében van különbség, hiszen az előbbi harmadéles, az utóbbi végéles. De – és ez lényeges – harmadéles szó is kaphat éles ékezetet az utolsó szótagjára, ha utána simulószó következik. A sabartoi/ tehát minden valószínűség szerint sa/bartoi/-ból keletkezett, nyilván úgy, hogy valamilyen sérülés folytán az első a-ról eltűnt az ékezet. A simulószók közül a kontextus alapján pedig csak a tij megfelelő alakja jöhet szóba, így szövegrészletünket (38,9–10) a következőképpen tudom rekonstruálni: Ou¹k e¹le/gonto de\ t%= to/te xro/n% Tou=rkoi, a¹lla\ Sa/bartoi/ tinej e)/k tinoj ai¹ti/aj e¹pwnoma/zonto. Hogy egy ilyenfajta fogalmazás egyáltalán nem volt idegen Konstantinostól, azt jól mutatja 39,7: kai\ Ka/baroi/ tinej w)noma/sqhsan. De van még egy körülmény, amely ezt a szövegrekonstrukciót támogatja: a tinej (plur. nom.) simulószó mindenütt helyes hangsúlyozása, ami pedig bizánci kéziratokban nem éppen természetes.
De hogyan lett a sa/bartoi/ tinej-ből sabartoi/asfaloi? P előképének másolója először a fent rekonstruált szöveget (sa/bartoi/ tinej) írta le, majd amikor elért 38,28-ig, akkor felfedezte a sa/bartoi a)/sfaloi nevet, amit ő a turkok régi neveként értelmezett.13 Visszatért tehát az előbbi helyre, kivakarta a tinej-t (amúgy is gyanús lehetett számára
a határozatlan névmás kétszeri előfordulása), és a helyére besűrítette az
asfaloi-t, amely nemcsak hosszabb szó, de szélesebb betűkből is áll. Ez megmagyarázza azt is, hogy miért olvadt össze a két szó. A sa/bartoi/ első ékezete is lehet, hogy ennek a mechanikai behatásnak esett áldozatul, csakúgy, mint a következő e)/k hehezete (P-ben e/k áll).
Ebből az eredményből az a következtetés adódik, hogy a turkok régi neve 38,9 alapján sa/bartoi volt, a 38,28-ban található sa/bartoi a)/sfaloi pedig már egy jelzős kifejezés. De vajon mi lehet ez az a)/sfaloi?
A magyarázat előtt egy kis kitérőt kell tennem. Az utóbbi időben Harmatta János hívta fel a figyelmet arra, hogy P minuszkula írásában betűk, illetve betűkapcsolatok (a ~ ou ~ on) egymással összetéveszthetők, ezáltal rontott alakok keletkeztek, de szövegkiesés következtében is romlott a DAI textusa. Ezért azután több helyütt is indokoltan javított
a szövegen.14 Az
a ~ ou tévesztéssel magyaráztam magam is a DAI egy értelmetlen passzusát egy korábbi cikkemben,15 most lássunk néhány példát a szövegkiesésre:
21,48: ’
Ioustiniano/j: ’Ioustiano/j P (talán 22,4: ’Iousti=noj P is); 25,3.7.10: Ou)alentiniano/j: Ou)alentiano/j P; 37,22: Xarabo/h: Xabo/h P; 42,12: Papagi/a: Pagi/a P. Mindezen alakok úgy keletkeztek, hogy a másoló szeme egy-két betűt vagy szótagot a betűk, illetve szótagok azonossága vagy hasonlósága miatt átugrott. Bár felteszik, hogy a DAI eredeti példánya minuszkulában íródott, némely romlott alak arra látszik utalni, hogyvagy az eredeti példány, vagy a mű forrásai unciálisban készültek. A fenti másolási hibák egyikével sem magyarázhatók ugyanis az itt következő romlások, ezek az unciálisból készült másolatok tipikus betűtévesztéseit mutatják:

23,10: )ELBUSINIOI: e)leusi/nioi P

 ~ Å

29,90: KALFOUS: klafou/j P

Á ~ Ë

29,92: BOUTOBA: bou/goba P

Ô ~ Ã

29,117.122.126.136: LODOIXOS: doloh/xoj P

Ë ~ Ä

33,19: LITZIKH: ditzi/kh P

Ë ~ Ä

Talán az oly sokat vitatott Maza/rouj (37,4) kérdése is megoldódik ilyképpen. Abban ugyanis a Xaza/rouj konjektúra ellenzőinek igazuk van, hogy minuszkulában (legalábbis P minuszkulájában) x ~ m tévesztés nem lehetséges.16 Lehetséges azonban unciálisban. És persze a nevezetes 38. fejezet sem mentes az ilyen rontástól, így nem maradhat ki a sorból:

38,48: SULLALHSANTES: sulallh/santej P

Á ~ Ë

Most térjünk vissza az a)/sfaloi-ra. Miután a szó nyilvánvalóan romlott, és ezzel az alakjával nem megyünk sokra, hogy valami fogódzónk azért legyen, nézzük meg a végét. Két olyan szót találunk a DAI-ban, amelyik -faloj-ra végződik: u(/faloj (9,69; Jenkins konjektúrája) és au¹toke/faloj (29,62.66.87; 44,28). Jelentése és keletkezése okán az első itt nem jöhet szóba, de a második, az au¹toke/faloj (= önálló, független) már annál inkább. Nézzük meg először is azt, hogy paleográfiailag magyarázható-e egy feltételezett sa/bartoi au¹toke/faloi kifejezésnek oly mértékű romlása, hogy abból sa/bartoi a)/sfaloi legyen. Első ránézésre csak annyi pozitívumot látunk, hogy mindkét szó -faloi -ra végződik. Másodikra már azt is felfedezzük, hogy mindkettő harmadéles, pedig egy s-tövű végéles a)sfalh/j alakból csak végéles o-tövű a)sfaloi/ keletkezhetett volna.17 Nagyot azután akkor csodálkozik az ember, ha egymás alá írja a két szót illetve kifejezést:

CABAPTOI
AYTOI<ÎÖAËOI

CABAPTOIACÖAËOI
AYTOI<ÎÖAËOI

Egyszerre összeáll a kép: a DAI eredeti példányának a másolója a jelzős kifejezés leírásakor két hibát vétett. A CÁBAPTOI leírása után a szó végével írásképben majdnem teljesen megegyező AYTO utáni folytatásra ugrott a szeme. Lehet hogy az epszilon Î alakja már sérült volt, lehet hogy nem, de az Î ~ C tévesztés unciális írásban egészen közönséges. A kappa I< alakja pedig arra csábította, hogy saját javítását megejtse a szövegen és CÁBAPTOIÖAËOI helyett CÁBAPTOI ÁCÖAËOI alakot írjon, ezzel akarván legalább a saját maga számára értelmes kifejezést teremteni. P előképének másolója már ezt az alakot találta az általa használt kéziratban, és javította ennek alapján a 38,9–10 eredeti sa/bartoi/ tinej-ét. Végül P másolója előtt már egy olyan kézirat feküdt, amelyben mindkét helyen romlott szöveg volt. Összefoglalva tehát az eddigieket, a két hely romlását az alábbiakban vázolhatjuk:

 

38,9–10

38,28

forrás

CÁBAPTOÍ TINÎC

CÁBAPTOI AYTOI<δÖAËOI

eredeti példány

CÁBAPTOÍ TINÎC
vagy
sa/bartoi/ tinej

CÁBAPTOI ÁCÖAËOI
vagy
sa/bartoi a)/sfaloi

P előképe

sa/bartoi/ tinej > sabartoi/asfaloi

sa/bartoi a)/sfaloi

P

sabartoi/asfaloi

sa/bartoi a)/sfaloi

A fenti táblázatból arra is választ kapunk, hogy miért a bizonyossággal határos az a feltételezésem, hogy P előképének másolója javította 38,9–10 szövegét. Valószínűtlen ugyanis, hogy két helyen is ugyanaz a szövegromlás következett volna be. Tehát ha eredetileg nem állt mindkét helyen sa/bartoi a)/sfaloi, – ami a fentiek alapján bizonyos – akkor csakis 38,9–10 szövege megváltoztatásának esete állhat fenn.
Azt kell még megvizsgálnunk, hogy a feltételezett sa/bartoi au¹toke/faloi kifejezés beleillik-e szövegünkbe, volt-e valami valós alapja annak, hogy az eredeti sa/bartoi népnevet egy jelzővel látták el. Vegyük tehát sorra azokat a passzusokat, amelyekben az au¹toke/faloj szó szerepel:

DAI 29,58–66:
Amikor a rómaiak birodalma az akkori uralkodók hanyagsága és együgyűsége folytán, kivált az amorioni Dadogó Mihály alatt, már-már szinte teljesen semmivé zsugorodott össze, a Dalmácia városaiban lakók függetlenekké (au¹toke/faloi) lettek, úgyhogy sem
a rómaiak császárának, sem senki másnak nem voltak alávetve, sőt még az ottani népek,
a horvátok, szerbek, zachlúmok, terbunióták, kanaliták, diokleciánuszok és paganok is, lerázván a rómaiak uralmának jármát, önállókká és függetlenekké (
i¹dio/rruqmoi kai\ au¹toke/faloi) lettek és senkinek sem voltak alávetve.

DAI 29,84–88:
Minthogy pedig, mint előbb mondottuk, hogy tudniillik az uralkodók hanyagsága és együgyűsége folytán a rómaiak ügye hanyatlófélben volt, a dalmáciai városok lakói is függetlenekké (au¹toke/faloi) lettek, sem a rómaiak császára, sem más valaki alá nem tartozva.
DAI 44,24–29:
… Abdulhamíd halála után pedig legidősebb fia, Abúszaváda vette kezébe az uralmat. Ez, miután Szmbatot, a fejedelmek fejedelmét Abúszádzs, Perzsia emírje megölte, mint független kényúr (w(j despo/thj kai\ au¹toke/faloj) teljhatalmúan és önkényesen birtokába vette Manckert városát s a többi várost és a földeket …

Mindhárom helyen ugyanarról van szó: au¹toke/faloj az, akinek a feje fölül eltűnik az addigi hatalom, aki a saját maga ura lesz. Ugyanerről olvasunk 38,25–30-ban is:
a turkok (seregének) kettészakadása után az uralkodó, Levedi, a nyugatiaknál volt, amint
a szöveg ezt világosan ki is mondja, ebből következően a keleten lakó turkoknak már nem ő volt az uralkodója, az utóbbiak tehát önállókká és függetlenekké váltak. Ennek a függetlenségnek a következménye az, hogy a keleten lakó turkoknak egy önálló
boe/bodoj-a jelenik meg a színen Álmos személyében.18 A keleti turkokra tehát nagyon is ráillett az au¹toke/faloj = független, önálló jelző.
Teljesen biztos lábakon álló megoldást a Sa/bartoi a)/sfaloi régóta vitatott kérdésére a rendelkezésre álló szöveg kézirati hagyománya folytán természetesen én sem tudtam adni, úgy gondolom azonban, hogy fenti magyarázatom az eddigieknél jobban ragaszkodik mind Konstantinos nyelvezetéhez, mind szövegének belső logikájához.

Ungváry, Jenő

Steadfast Savartians?

The expression Sa/bartoi aÃsfaloi, as an early name of the Turks, i.e. Magyars occurs twice in Chapter 38 of De Administrando Imperio (DAI) of Constantine Porphyrogenitus. It is a commonplace of the studies in early Hungarian history that the name-element a)/sfaloi of Sa/bartoi a)/sfaloi is a masculine plural nominative form, the singular nominative of which is a)/sfaloj. This latter, in turn, is the Middle Greek popular form of the adjective a)))sfalh/j, originally with stem in -s, the result of a long process whereby the originally in -s adjectives acquired stems in -o. Thus, the meaning of the name Sa/bartoi a)/sfaloi would be „steadfast (staunch, secure) Savartians”.
This line of reasoning has two serious deficiencies. One is that the word a))sfalh/j does occur in DAI in the usual stem in -s form with its usual meaning (19,6; 31,37), and, similarly, De cerimoniis contains the classical forms only (2,186 infra c. 2,1; 453,13). The other is the fact that there is no evidence in DAI that the emperor ever used the stem in -o version of any of the in -s adjectives in classical Greek.
It would seem obvious, on the basis of the above, that the derivation of the form a)/)sfaloi from a))sfalh/j lacks any philological support. In my paper I put forward a new explanation of the word a)/sfaloi. This word is obviously the attribute of Sa/bartoi, is certainly Greek, and, since in its present form it definitely stands out in the linguistic context of DAI, it must be a corrupted word. There have been attempts to have the word a)/)sfaloi derived from, and explained in terms of, other languages, but on the basis of Constantine’s language what we have here is the masculine plural nominative of a Greek adjective, originally with stem in -o.
An orthographic and paleographic examination of Cod. Parisinus gr. 2009 has led me to the conclusion that DAI 38,9-10 can be reconstructed in the following way: Ou¹k e¹le/gonto de\ t%= to/te xro/n% Tou=rkoi, a¹lla\ Sa/bartoi/ tinej e)/k tinoj ai¹ti/aj e¹pwnoma/zonto.
The second element of the expression Sa/bartoi a)/sfaloi in DAI 38,28 would seem to be the result of a simple textual corruption: the word a)/sfaloi is the corrupted form of the word au¹toke/faloi; the latter appears in other places of DAI (29,62.66.87; 44,28). The question arises, then, whether the assumed expression Sa/bartoi au¹toke/faloi fits our text, and whether the assumption that the original ethnonym Sa/bartoi was complemented with this attribute has any realistic foundation. The passages that include the word au¹toke/faloj (see above), would seem to support this view. All the occurrences talk about the same thing: au¹toke/faloj is the one that has superior power disappear from over his head and becomes his own master. DAI 28, 25-30 says the same: after the army of the Turks, i.e. Magyars had split into two, their ruler Lebedias was with those in the West, as the text clearly says, thus he was no longer the ruler of the Turks in the East, i.e. the latter had become autonomous and independent. It was the result of that independence that an autonomous boe/bodoj of the Eastern Turks appeared on the scene in Almoutzis. Hence, the attribute au¹toke/faloj = autonomous, independent fitted the eastern Turks very well.

1 DAI=Bíborbanszületett Konstantín: A birodalom kormányzása. A görög szöveget kiadta és magyarra fordította Moravcsik Gyula. Budapest, 1950. ÁMTBF=Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Összegyűjtötte, fordította, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Moravcsik Gyula. Budapest, 19882. DCAB=De cerimoniis aulae Byzantinae. P=Codex Parisinus Graecus Bibliothecae Nationalis 2009. (Fényképmásolata: OSZK Kézirattár, Facs. I. 386.)

2 A magyarok ősi neve Konstantinos Porphyrogennetosnál. EPhK. 20. 1896. 385-389.; Még egyszer
a magyarok ősi nevéről. EPhK. 20. 1896. 800-806.; A magyarok ősi nevéről Konstantinos Porphyrogennetosnál. 22 (1898) 209–221.

3 A magyaroknak Constantinus Porphyrogenitus-féle ősi nevéről. EPhK. 22. 1898. 305-324. (a továbbiakban: Gyomlay 1898).

4 Ed.: A. Vogt, Paris 1939.

5 Ed.: J. J. Reiske, Bonn 1829.

6 Sabartoiasfaloi. Századok, 30. 1896. 607-616.; Megint a »Sabartoiasfaloi« névről. Századok, 31. 1897. 611-617., 699-706.; Nulla dies sine linea. Századok, 33. 1899. 9-20.

7 A magyarokra vonatkozó népnevek a bizánczi íróknál. AkadÉrtNy. 21/6. 1910. 63.

8 A magyar nyelv görög feljegyzéses szórványemlékei. Budapest, 1943. 113. Gyóni ezen eljárása – úgy látszik – nem egyedi eset. Nemrégiben Fehértói Katalin kapta rajta azon, hogy a Lebedias címszóban Gombocz és Melich véleményének ismertetése során is „csúsztatott” (Árpád-kori Levente és Leue, Lewedi személyneveink. MNy. 93. 1997. 432.)

9 Például Szádeczky-Kardoss Samu: sabartoi asphaloi. In: Korai magyar történeti lexikon. Főszerkesztő Kristó Gyula. Budapest, 1994. 590.; Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép. Budapest, 1996. 222.; Harmatta János: A magyarok nevei a görög nyelvű forrásokban. In: Honfoglalás és nyelvészet. (=A honfoglalásról sok szemmel III.) Budapest, 1997. 129-130.

10 Úgy látszik, Moravcsik Gyula sem érezte megnyugtatónak ezt a magyarázatot: „griech. a)/sfaloi (= a)sfalei=j?)”. Byzantinoturcica. Berlin, 19582. II. 261. (a továbbiakban: BT II.)

11 Lásd Gyomlay 1898. 317 skk.

12 Az irodalomra lásd BT II. 261–262; Pekkanen, Tuomo: On the Oldest Relationship between Hungarians and Sarmatians: From Spali to Asphali. UAJb 45. 1973. 1-64. (a továbbiakban: Pekkanen)
A legutóbbi ilyen kísérlet Vékony Gábor nevéhez fűződik: A magyar etnogenézis szakaszai [II.]. Életünk, 1997/3. 398.

13 A kata\ th\n tw½n Tou/rkwn a)rxai¿an e)pwnumi¿an kifejezést lehet úgy is értelmezni, ahogyan azt
a másoló is tette és a mai fordítók is értik, tehát hogy a kifejezés azt jelenti: a keleti turkokat pontosan ugyanúgy hívják most (950 körül) is, ahogyan régen az összes turkot hívták. Lehet azonban úgy is, ahogyan például Turkia leírásában (40,35–40) szerepel: itt az egyes kisebb területeket
kata\ ta\j {tou=} tw=n e)kei=se r(eo/ntwn potamw=n e)pwnumi/aj nevezik el, tehát a folyónév csak alapja, egyik eleme a területnévnek. Nehezen képzelhető el ugyanis, hogy egy területnek például Tisza lett volna
a neve. Úgy vélem, 38,28-ban is ez a helyzet. A hely értelme tehát: a turkok régi elnevezését alapul véve nevezik a keleten lakó turkokat sabartoi asphaloi-nak.

14 Konstantinos Porphyrogennetos magyar vonatkozású művei. In: A honfoglaláskor írott forrásai.
(=A honfoglalásról sok szemmel II.) Budapest, 1996. 105-111.

15 Kefalh/. In: Studia varia. Tanulmányok Szádeczky-Kardoss Samu nyolcvanadik születésnapjára. Szerkesztette Makk F. – Tar I. – Wojtilla Gy. Szeged, 1998. 150-151.

16 Pekkanen 47-48.

17 Gyomlaynak egyedül a szó hangsúlyával volt gondja: „Legfellebb az accentus kérdése lehet vitás; ezt illetően magam is azt hiszem, hogy a proparoxytonon hangsúly Constantinus idejében erre a melléknévre nézve be nem bizonyítható. Tehát szerintem a)sfaloi/ írandó.” Gyomlay 1898. 316.

18 Vö. Ungváry J.: Prw=toj boe/bodoj. MNy. 94. 1998. 190-191.