I. évfolyam. 4. szám 2000. december 10.

[vissza]

A Koppenhagai Lap
1. évfolyam, 2. szám 2000 / 2.


•[Dániából jöttem

Levél a híd túloldaláról

Szépséges és pénzes új világ!?
A pénzcsinálás művészete

A Politikenből idézzük a művelődési minisztert: "A jövő dán gazdasága legfontosabb bevételi forrásai közé fog tartozni a művészet és a kultúra. A dán művészeknek ezért sokkal kommerciálisabban kell gondolkodni a jövőben. A vállalatoknak pedig művészeket kell alkalmazniuk a termékeik kifejlesztésére... Szükséges a dán gazdaság szempontjából, hogy a kultúra népe is elkezdjen kommerciálisabban gondolkodni. Miután a kultúra növekvő szerepet játszik a bevételeket illetően. 1992-1998 között 29 százalékkal nőtt a bevétel a kultúrtermékek nyomán. " A kulturális pénzforgalom '85-ben 75 milliárd koronát tett ki. A felmérés magában foglalja a könyv, film, zene, médiák, színház, képzőművészet, építészet és iparművészet adatait. A művelődési miniszter szerint a művészet és kultúra legalább annyira fontos szerephez jut az előttünk álló évszázadban, mint a tudomány a mögöttünk lévőben. A 20. század a tudomány évszázada volt, és meggyőződésem, hogy a 21. a kultúra évszázada lesz. Idáig az ember úgy fogta fel a kultúrát, hogy csak akkor áldozott rá, ha futotta. Most úgy kell a kultúrszektorra nézni, mint valami gazdasági alappillérre. És ez teljesen új dolog!

Örök vadászat
Örök vadászaton vagyunk önmagunk, és az életünk értelme nyomán, talán mint soha korábban, és ezért is lesz a kultúrterület egyre érdekesebb a társadalmunk számára, hiszen onnan vesszük véleményeinket, és értékeinket. No és ha saját kultúránkat akarjuk művelni azt is tudnunk kell, hogy milyen kultúra jön kívülről.

Új típusú társadalom
Identitásunkat és az élet értelmét ugyanis azon árukkal is keressük, amelyeket termelünk. És ezt az értelmet kell a művészetnek és a kultúrának csatolni a termékekhez. A hagyományos gyártásban is egyre növekvő arányban alapozzák a bevételt arra, hogy képesek új módon gondolkodni, és új mesékkel adják el a produktumaikat. Új társadalmat építünk, és az áruknak is másmilyeneknek kell lenniük, mint az ipari társadalomban. A produktumok nem anyagi dimenziója egyre többet jelent. A piacok, amelyekre a dán vállalatok szállítanak telítettek. De a fogyasztók sóvárognak az értékekre, értelemre, és a történetre. És csak a teremtő erővel bíró kultúrszektor tudja szállítani ezeket. Hiszek benne, hogy növekvő százalékban fogunk látni új szövetségeket művészek és vállalkozások között.

Fontos versenymomentum
Egyre többet jelent a kultúra a vállalkozások megtelepedése, és a régiók, városok közötti verseny szempontjából is. "Ha meg akarjuk tartani az attraktív munkaerőt Dániában, sőt kívülről is vonzani ilyet, akkor sok izgalmas kultúrajánlattal kell bírnunk." Ezidáig a termelők, a befektetők világa - a kultúrminiszter szerint - úgy tekintett a kultúrvilágra, mint valami kezelhetetlen egzotikumra.
Valami olyan érdekességre, ami nem feltétlenül szükséges. A kultúrszektornak pedig a termelők leginkább csak úgy voltak érdekesek, mint akikből némi szponzorpénzt lehet kicsikarni.
Olyan kereteket kell biztosítani, ahol a felek találkozhatnak, és amint egy sor területen van már vállalkozásstratégia, így szükség van erre a kultúrvállakozásokra vonatkozóan is.

Felgyorsítani a mozdonyt
"Persze politikailag is elő kell segíteni ezt a fejlődést. Noha sok módon jött ez magától is. A kultúrexportunk is felfutott, elsősorban a filmsikerek nyomán. De megtehetjük, hogy felgyorsítjuk a mozdonyt. Azt is meg kell néznünk, hogy nem tudnánk e némely vállalkozást elősegítő programot ezen a területen is alkalmazni. A miniszter asszony szívesen látna új, gazdasági, értékesítési szakokat is például az építészeket és a látványtervezőket felkészítő iskolákban.

A művészet szükségessége
De hát attól függetlenül, hogy milyen ügyes szerződéseket kötnek egyesek a vállalkozókkal, cégekkel, mindig lesz egy nagy része a kultúrvilágnak, amely nem tud megélni a piacról. "Mint kultúrminiszternek az én dolgom biztosítani a művészet szabad kibontakozását, és a piaci erőktől való függetlenségét. Vagyis amit mondtam nem azt jelenti, hogy csökkenteni kéne a támogatási lehetőségeket, vagy a kultúrvilágot egyszerűen a piacra kellene hagyni. Nagyon fontos, hogy a művészek olyasmit is produkálhassanak folyamatosan, aminek szükségességét a társadalom nem képes meglátni éppen. A kísérletező művészet pedig kiváltképp szükséges - gazdaságilag is. Gyakran előfordul, hogy a művészet magára nem képes. Senki nem nézte meg Lars von Trier első filmjeit például. De voltak, akik hittek benne és támogatták anyagilag is. Ha ez nincs, akkor aligha kaptuk volna meg a Cannes-i 'pálmákat', és a 'Dancer in the Dark'-ot. Határozottan ki kell állnunk a 'bátor pénzek', és támogatások mellett. Lehetővé kell tenni továbbra is, hogy 'haszontalan 'dolgok szülessenek, olyanok is amelyek kudarcnak bizonyulnak."

A miniszterasszony szerint az érvényes a művészetre, és kultúréletre, ami a kutatásokra. "Mind az alapkutatásokra, mind az alkalmazott kutatásokra szükség van. Ez érvényes a kultúra és művészet területén is."

--------------------------------------

Kommentár:

Nem mondom, nem rossz érzés művészként, művészeti oktatóként 'kezelhetetlen egzotikumból' (ami még nem is a legrosszabb felfogás azok közül amikkel találkoztam) netán valamely 'alappillérré' válni. Az ellen sem lehet persze kifogásom, hogy a művészet esetleg valamely 'anyagtalan értelemmel', netán értékkel 'megfertőzze' az ilyen-olyan produktumokat. Bevallom elsőre olvasván a cikket nem csak a dán Andersen Meztelen a király meséje, de még az annak alapján készült otthoni, '80-as évekbeli Utca színházi Műmama előadás is eszembe jutott. Ugye tetszünk emlékezni?! (Már aki...) Az él-szövőüzemben szőtt úgyszólván (is) teljesen láthatatlan finomságú 'anyagra', amit csakis hithű materialisták lát-hat-tak. Vagyis úgy tettek, különben... Hajjaj! No de abban azért van valami, hogy a 'világ(talan?) piacra' kerülő műalkotások révén a különböző társadalmak 'beleszőhetnek' valamit, valamiképpen magukból a 'globalizációba' - nem?! Magunk között szólva ugyan, a Thomas Winterberg többfelé nagydíjas 'Családi ünnep' (Festen) című filjme például a dánok (kis?) polgári jólétükbe enyhén szólva beleposhadt 'társ-adalmi(atlansági)' kétszínűségéről szól főképpen. Elég érdekes filmes megoldásokkal is tegyük hozzá; ha Holyvood az alternatíva - mindenképpen.

Csak éppen azt nehéz elképzelni, hogy miképpen is gazdagítaná szellemileg az amúgy-is elég kétes hírű, mert mindenekelőtt ordítóan haszonelvű globalizációs folyamatot a dolog. A dánok önmagukról, mint útmutató erkölcsi 'nagyhatalomról' alkotott kiváló véleményének további alakulásáról nem is beszélve. De hát ez az ő ügyük elsősorban ugye. Támogassák is, ahogyan csak telik tőlük. Hátha megfertőznek legalább evvel a művészet támogatási ötletükkel másokat is; hm?! De már a piaci produktumokkal árukapcsolt élet értelme, de főként a gyermekmegőrző intézmények mellé rendelt izgalmas kultúrélet nem csak gyanús, hanem enyhén szólva talán perverz is kicsit, ami azt illeti. Miért? Azért kérem szépen, mert az 'élet értelmét' nem hogy egy igazán esztétikus bilivel, ketyerével, vagy éppen akárki 'név' által hátrahagyott esetleg valódi alkimista műalkotás 'beszerzésével', bámulásával, de még netán egy rakás kimondottan erre eladott 'tanulmányi kurzus' megvételével sem lehet megvásárolni.

Aki pedig ilyesmiben spekulál, akár vevőként, akár eladóként, akár a legnagyobb jóindulattal, amint az például a dániai 'csendes matriarchátus' fenti jeles képviselőjénél is feltételezhető, az enyhén szólva tudatlan. Mármint a művészettel kapcsolatban. Nem ritka dolog éppen. Különösen azóta, hogy mind a kritikusok, esztéták, mind a piacra tóduló 'mű-vész-ek' által tönkretéve, jószerivel érthetetlen, pszeudo-tudományos-és vallásos abrakadabra, végsô soron nagy, ámde érthetetlen pénzes affér lett a dologból. Nem lennék meglepve, ha egy akármilyen mai ország, mai kultúrminisztere tálalná a fenti, első látásra talán ippeg progresszívnek, vagy minek tűnő, fején álló 'marhaságot'. (Már bocsánat!) Csakhogy Dániában vagyunk. Márpedig itt, amint már annyiszor elmondtam, és 'reklámoztam', kivételesen működik egy olyan civil, felnőttoktatási, a dánságba-emberségbe 'beavató' iskola hálózat, amely intézmény alapgyakorlatai közé tartozik a kreatív művészeti oktatás is - természetesen. Ami nagyon sokat jelent. Legelsőbben azt, hogy a népfőiskola legjobb hagyományai értelmében potenciálisan mindenki éppúgy 'művész', vagyis képes művészetet gyakorolni, mint mondjuk amennyire 'mindenki buddha (a keleti hagyomány szerint) legfeljebb még nem tudja'.

Az összevetés talán kicsit meredeknek tűnik, de aki már próbálta, tudja, hogy lényegében ugyanarról van szó. A 'megvilágosodás' valamely szellemi akció, és/vagy valamely 'anyaggal' való párbeszéd nyomán egyáltalán nem 'technikai' kérdés. Vigyázat, nem azt állítom, hogy 1. mindenki lehet van Gogh, Beethoven, vagy 'akit akartok' 2. vagy netán azt, hogy nem kell-ene megbecsülni Csontváry, vagy Szabados György egyedülálló munkásságát, és nézve-hallva-átélve 'tanulni' belőle! Hanem azt állítom - többek között - , hogy aki maga nem próbálta az soha nem fogja érteni, értékelni a 'futtatott' művészek dolgait sem. De túl ezen, tapasztalataim és tanulmányaim alapján állíthatom, hogy csak a saját megoldásain, gyakorlatain, alkotásain keresztül képes igazán kinyílni, épülni, egész-ségesebbé válni bárki. Nem versenyben a 'profikkal'! De hát erre semmi szükség nincs is. Erről ennyit. Itt.

További ajánlott írások a honlapról a
Mit tanít Hamvas Béla, a Mire jó ma a magyar-ság?!, valamint az egész Iskolaügy rovat.

A legjobbakat, szeretettel

Lázár Ervin a Koppenhágai Hamvas Béla Klub főszerkesztője


felelős szerkesztő: Tar Károly, webmaster: Kormos László.,
HUNSOR - Magyar Liget - All Rights Reserved - 2001., A.D.