I. évfolyam. 2. szám 2000. július 1., ISSN 1404-7780

•[vissza]

Köny : Olvasmány


•[Fodor Imre könyve]  •[Bánhídi Antal könyve

Fodor Imre könyve
A Svéd történelem néhány magyar kapcsolattal című könyv tiszteletreméltó alkotás. Szerzője részletesen vall könyve előszavában arról, a véletlenektől irányított útjáról, amely Svédországba vezette. Ötvenhatos menekültként előbb Brazíliába sodorta a sors, ahol négy évig várt arra, hogy a svéd követségre benyújtott letelepedési kérvényét jóváhagyják. Miután egy Göteborg környéki településre került, munkához jutott, kifizette az Európába hajózás költségeit, segély nélkül is megteremtette a polgári élethez szükséges anyagi feltételeket, más bevándorlók életéhez hasonlóan, elkövetkezett a kikerülhetetlen szembenézés ideje önmagával. " Miután nagyjából rendbe jöttünk, valami nagy ürességben kezdtem érezni magam. Ezt szaknyelven identitászavarnak nevezik. Hogy elfoglaljam magam, hogy kitöltsem azt a nagy űrt, elkezdtem numizmatikával foglalkozni. Ez nemcsak pénzérmék gyűjtéséből áll, hanem az ahhoz kapcsolódó tudományok megismeréséből is. Édestestvére ez a történelemtudományoknak... Legkézenfekvőbb volt számomra a svéd történelem alapos tanulmányozása, ezt is nagyon megszerettem. Az ember minél mélyebben hatol ennek az ötezer éves népnek a történelmébe, annál érdekesebbnek találja." És Fodor Imre hosszú évekig több mint hetven a svéd történelmet tárgyaló könyvet és tudományos dolgozatot tanulmányozott, mielőtt könyvét megírta. Könyve előszavában, de a később, bizonyára mások tanácsára, a művéhez csatolt egy oldalas utószóban is megismétli, hogy ismeretterjesztő munkát írt. A svéd történelmet a megszokott iskolai rendszerezéshez hasonló tagolásban tárja elénk: a kezdetektől a középkorig, a középkort, Vasa Gusztávtól az 1600-as évekig, és a Svédország nagyhatalmi időszaka, valamint a három Károly király uralkodásáról szóló fejezetekben. Hogy miért itt ér végett munkája arról az utószóban tájékoztatja az olvasót, többek között "az 1700-as évek elejével kezd bezárulni a történelmi érdeklődésem" vallomással. Fodor Imre könyve olvasmányos. Különösen a magyar kapcsolatok leírásával kelt érdeklődést. Hiszen valóban érdekes az például, hogy az első svéd király Skötkonung Olof (994-1022) dédunokája Salamon magyar király (1063-1074) volt.

Fodor Imre véleményét miszerint, az utóbbi két-három évszázad svéd-magyar kapcsolatainak megírása szükségszerű, csak igenelni lehet, annál is inkább, mert ezzel már mások is próbálkoztak. Ismeretterjesztő, történelmet népszerűsítő művekre mindenkor nagy szükség lesz. És erre számos jó példát találunk a svéd könyvkiadásban is. Például a könyvészetben említett Moberg Vilhelm 1970-ben megjelent és magyarra is lefordított Min svenska historia című kétkötetes műve, amelyben az író szakít a hagyományos uralkodóközpontú történelemírással, és a svéd nép történetét írta meg. Fodor Imre nem követi ezt a megközelítési módot, és ez némileg korlátozza mesélőkedvét, nem történelmi olvasmányt írt, hanem tanulmányszerű könyvet. Tárgyi tudását, pontosságát nincs módunkban megítélni, mégis csak dicsérni tudjuk kedvtelésnek indult és közszolgálati tettnek minősülő munkáját. Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy könyve nem kis összegbe kerülő magánkiadásban jelent meg, s mint ilyen a hasonló indíttatású önművelő szerzők sorát gyarapítja, tiszteletreméltó kitartását, áldozatát nem hagyhatjuk elismerő szavak nélkül. Ismerünk vallástörténeti dolgozatot, orvosi népszerűsítő könyvet, a svédországi magyarok történetét, a magyar motorsportok történetét író, táncházas tapasztalataikat összegyűjtő, népi mondókákat gyűjtő, viccválogatáson dolgozó és számos, különféle más témájú könyvet tervező svédországi magyart. Példamutatók mind.

Az itteni viszonylagos jólétben, a vagyongyűjtés hajszáját mellőzve, a nyugdíjas éveket vagy a hosszabb munkakiesés okozta szabadidőt kihasználva, többen is olyan dolgokkal foglalkoznak, amit előbb-utóbb másokkal is megosztani kívánnak. És általában értékes anyagot dolgoznak és halmoznak fel. De ahhoz, hogy minden szempontból jó könyv legyen ezekből, meg kell küzdeniük anyanyelvünk elégtelen ismeretével. Írni nem könnyű. Különösen azoknak nehéz, akik évekkel vagy évtizedekkel ezelőtt kiszakadtak anyanyelvük megtartó közegéből, és esetleg csak otthon, családjuk körében használják a magyar nyelvet. Innen a nyilvánvaló következtetés, hogy aki hazájától távol könyvet ír, az nem nélkülözheti valamely kiadó, és szerkesztő(k) szakmai segítségét. Otthon is erre kötelez a könyvkiadás színvonala. A mi svédországi szerzőink mintha nem tudnák, hogy a könyvszerkesztés mesterség. Olyan, amit hosszú évek alatt tanulnak, és talán életük végéig tökéletesítenek némely erre hivatást érző emberek. " Számomra azonban a munka nehezebb része a nyelvtani kifejezések helyes megválasztása, illetve a nyelvtani szabályok betartása volt. Sajnos ez nem mindig sikerült, úgy, ahogyan szerettem volna. a középiskolai végzettség kevés ennek a roppant nagy és nehéz munkának pontos, kifogástalan kivitelezéséhez. - írja Fodor Imre könyve utószavában. És valóban könyve nem mentes a könnyűszerrel kigyomlálható hibáktól. Ezt bármely szerkesztő elvégezhetette volna.

És a szerkesztő bizonyára gondoskodott volna a könyv hiányzó tartalommutatójáról és képjegyzékéről is. Akármelyik nagynevű tudós és író kiadásra kerülő munkája is bizonyos csiszolásra szorul. Sajnos, a kiadó és a szerkesztő megkerülésének az egyik oka a nálunk szokásos elbizakodottság. Hányszor halljuk a sértődött kijelentést: "Tudok magyarul! Ne tanítson maga engem!" Pontosan olyan hangnemben, ahogyan ezt akármelyik nagybudapesti hazánkfia szokta mondani, amikor reánk fogja, hogy mi "szórakozunk vele". Ezzel szemben Fodor Imre beismerése követendő, hiszen anyanyelvünkhöz csakis alázattal közelíthetünk. Magyarul igazán csak az tudhat, aki ezt gazdagítani, ezt művelni örökös feladatának tekinti. Fodor Imre könyvének méltatásakor nem hagyhatjuk el azt sem, hogy a szerző a könyv forgalmazásából eredő pénzt egy magyarországi árvaháznak ajánlotta. Lundban (és más magyar egyesületeknél) könyve megvásárolható. Ilyenformán Fodor Imre közszolgálata azért figyelemreméltó, mert ebbe könyve vásárlóit is belevonja, cselekvő részvételre ösztönöz mindnyájunkat.

Ligeti Pál


felelős szerkesztő: Tar Károly, webmaster: Kormos László.,
HUNSOR - Magyar Liget - All Rights Reserved - 2000., A.D.