←Vissza

Magyar–angol két tannyelvű általános iskolai programok közoktatásunkban

Nemrég jelent meg Kovács Juditnak, az ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai Kar docensének könyve Magyar–angol két tannyelvű általános iskolai programok közoktatásunkban címmel. (A mű szakmai lektora Vámos Ágnes, a Két tannyelvű Iskolák Egyesületének elnöke volt.)

Az idegen nyelv tudásának szükséglete az egész társadalom ügye; az internacionalizálódási folyamat, az interdependencia jelensége az idegen nyelvek elsajátítása mellett lehetőséget ad a célországok kultúrájába és civilizációjába történő betekintésre, ezek értékének megismerésére és megbecsülésére. Ezért a szakmai körökön túl a szülők érdeklődésére is számot tarthat ez a kötet.

A szerző szerint a két tannyelvű általános iskolai képzést egyfelől az indukálta, hogy a kilencvenes években Európa-szerte növekedett az igény a korai idegennyelv-oktatási formák iránt. A nyolcvanas évek végétől hazánkban megindult kétnyelvű középiskolai fejlesztések és a korai nyelvtanulási igények a kétnyelvű általános iskolai oktatásban találkoztak. (Vö. Kovács 2006, 13.) A szülők részéről jelentkező igényt figyelembe véve a két tannyelvű képzést a legtöbb esetben az iskolavezetés kezdeményezte. A beiskolázási létszámadatok kedvező irányban változtak a két tannyelvű képzés indításakor; a kimenet (nyelvvizsga, pályaválasztás) összehasonlítása a nem két tannyelvű osztályokkal szemben nagyon kedvező eredményt mutatott. A kétnyelvűség többek között pozitívan hat a gyermekek erkölcsiségére, neveltségi szintjére. Bizonyára ennek is köszönhető, hogy az alapfokú két tannyelvű programok száma növekszik a hazai közoktatásban. „Úgy is mondhatjuk, hogy míg az általános iskolák száma országosan háromszáznegyvennéggyel csökkent, az általános iskolai két tannyelvű programok száma megötszöröződött.” (Kovács 2006, 76.) Másfelől „teljesen egyértelműen beigazolódott e párhuzamos, de autonóm iskolai vizsgálatokban az a hipotézis, miszerint a korai két tannyelvű program nem oktatáspolitikai, hanem az iskolavezetők által (természetesen tantestületi és szülői támogatottsággal) kezdeményezett képzés. Arról van szó, hogy az általános iskolai programok nem központi oktatáspolitikai döntés, hanem alulról, innováció eredményeképpen jöttek létre”. (Kovács 2006, 145.)

Az angol nyelvű programok a „magasabb iskolai végzettségű és nyelvtudással rendelkező szülők körében népszerűek”, míg a magyar–német két tannyelvű iskolákat inkább a középréteghez tartozó szülők választották gyermekeiknek. Az angol nyelv előretörése világtendencia és mint Kovács Judit írja (2006, 97.): „A felsőfokú tanulmányokhoz inkább az angol, mint a német nyelvtudás szükséges”, s azt még hozzáteszem, hogy az angol műszaki nyelvként – kiemelten az informatika nyelveként – természetesen a német nyelvnél nagyobb érdeklődésre tarthat számot. Vélhetően a fentiek is szerepet játszanak a képzést választók eltérő körének kialakulásában. Nem igazolt, hogy „a nagy oktatási hagyományokkal rendelkező, valamint központi fekvésű iskolákban létesültek elsősorban két tannyelvű általános iskolai programok”. (Kovács 2006, 141.) Csupán néhány magyar–német két tannyelvű általános iskola területi hovatartozását említem: Budapest XIV., XVIII. és XIX. kerület, Hajdúhadház, Jászberény, Miskolc, Nyíregyháza, Szeged stb. A magyar–német két tannyelvű általános iskolák nem elitképző intézmények. Ennek magyarázata vélhetően azon okokra vezethető vissza, miszerint az érdeklődés nagyobb az angol nyelv iránt. Ezáltal nagyobb a merítési lehetőség is az angolt választók köréből. A jelentkezők nagy száma miatt az angol kétnyelvű programokat vállaló általános iskolák szervezési feladatai között megjelenik az új tevékenységek listáján a felvételi beszélgetések lebonyolítása. Megjegyzem, a törvényi előírások nem adnak lehetőséget a felvételi beszélgetésekre [1993. évi LXXIX. sz. Közoktatási és felsőoktatási törvény, módosítva 1995-ben és 1996-ban, 66. § (1)].

Egymástól függetlenül vizsgálva az angol és a német két tannyelvű iskolaszervezéshez kapcsolódó problémákat, mindkét nyelv esetében felmerül a tankönyvek hiánya és a taneszközök beszerzésének nehézsége. A tárgyi feltételek megteremtéséhez ma már szinte elengedhetetlen a nyelvi labor. Míg kb. öt évvel ezelőtt a fejhallgatós magnetofonokkal felszerelt labor is korszerűnek számított, ma már a számítógépes informatikai labor jelenti a korszerűbb megoldást a nyelvtanulásra, természetesen hozzáértő szaktanárral.

Nagyon tetszetős elgondolás az, hogy a rivalizálásban alulmaradt iskolákat segíteni kellene abban, hogy más profilt találjanak, ám ennek megvalósulása nehézségekbe ütközik a gyakorlatban. (Vö. Kovács 2006, 138.) Akkor, amikor minden iskola küzd a sikeres beiskolázásért, sajnos ez inkább szép gondolat marad (a gyakorlatban nehezen kivitelezhető). Fontos lenne az anyanyelvi tanár alkalmazásának finanszírozását is biztosítani az általános iskolákban (lakás, étkezési hozzájárulás, utazási bérlet, esetleg két iskolában történő lektorálás). A 2004-ben indult tanártovábbképzés remélhetően segíti majd a két tannyelvű iskolák személyi feltételrendszerének megteremtését.

A szerző kitér a célnyelven tanított tantárgyak rendszerére is. Ezek az alsó tagozaton főleg a testnevelés, rajz és környezetismeret, a felső tagozaton a történelem és az országismeret. Egyetértek Kovács Judit azon felvetésével, hogy célszerű lenne a készségtárgyak és a többi tantárgy arányát meghatározni, bár ezzel az iskolák vezetőinek dolgát nehezíthetjük a személyi feltételrendszer törvényi előírásainak biztosítása terén.

A két tannyelvű oktatás elméleti alapjainak – definíciók, terminológiai problémák, a kétnyelvűséghez kapcsolódó negatív feltételezések, a korai kezdés a nyelvoktatás történetében stb. – pontos megfogalmazása a könyvben igen körültekintő, szakmailag megalapozott kutatómunkára vall. Ki kell emelni a könyv következetes felépítését és tagoltságát: táblázatai, grafikonjai az egyes fejezetek végén lévő összefoglaló rész az áttekinthetőség mellett a lényeglátást is segíti. A dolgozat stilisztikailag is példaértékű.

Megelégedéssel tölt el az értekezés megismerése, mivel a hazai magyar–német két tannyelvű általános iskolákat elemezve hasonló problémákat tapasztaltam. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy a funkcionális nyelvi kompetenciák kialakítását olyan meggyőző érvekkel támasztja alá, amelyek bizonyítják ennek szükségességét. Végre van olyan szakirodalom, amely a két tannyelvű iskolák napi pedagógiai munkájához nyújt segítséget. A szerző külön érdeme, hogy a könyv elméleti és gyakorlati szakemberek körében egyaránt érdeklődésre tarthat számot.

Kovács Judit: Magyar–angol két tannyelvű általános iskolai programok közoktatásunkban. Eötvös József Könyvkiadó, 186.
Balázsné Drozgyik Klára