«Vissza

Kőrösné Mikis Márta

Az informatikaérettségi helyzetének felmérése II.

Háttérelemzés a tanári kérdőívek feldolgozása alapján1

Szeptemberi számunkban közöltük a kétszintű informatikaérettségi tapasztalatairól készített tanulmány első részét. A háttérelemzés második része elsősorban a középiskolák személyi-tárgyi feltételeivel, különösen a számítógépes gyakorlás és internet-alkalmazás lehetőségeivel foglalkozik. A szerző elemzi a vizsgára történő felkészülést segítő tankönyv-, taneszköz- és szoftverválaszték minőségét, és képet ad a középiskolai informatikaoktatás egészének tanítási, tartalmi problémáiról is. A megkérdezett tanárok szerint az alacsony óraszám, a nem kielégítő eszközellátottság, valamint az IKT-használatát megalapozó tanártovábbképzések hiánya kevés lehetőséget ad a friss IKT-alkalmazások beépítésére a többi tantárgy anyagába.

Mennyire felkészültek a középiskolák
az informatikaérettségire?

Fontos megvizsgálni, hogy személyi és tárgyi feltételeikkel felkészültek-e középiskoláink az új típusú érettségi vizsgára. A megkérdezett iskolákban informatikából 2005-ben érettségiző diákok jelentős részét a tanári kérdőívre válaszoló tanár „saját” érettségiző tanulói teszik ki, ezért a tanár véleménye tükrözi iskolája készenlétét az új érettségire. Középszinten iskolánként átlagosan húsz diák érettségizik, míg emelt szinten egy. (A mintába került és a kérdőívet visszaküldő iskolák között a szakközépiskolákban magasabb mind a közép-, mind az emelt szinten érettségizők száma.)

A tanári ismeretek forrása

A kétszintű érettségiről az informatikatanárok döntő többsége (88%) az internet segítségével tájékozódott, mégpedig az Oktatási Minisztérium, illetve az OKÉV honlapját böngészve. Információikat a tantestület többi tagjával is megosztották, illetve ők is kaptak saját iskolájukon belül – formális vagy informális – tájékoztatást, mivel az ilyen „belső” továbbképzési módokat 55%-uk igénybe vette. Nem elhanyagolható a szakmai folyóiratokból szerzett informálódás sem, a pedagógusok 27%-a élt ezzel a lehetőséggel is, azaz megpróbált minden lényeges ismeretet, tudnivalót megszerezni az új érettségiről. Informatika tantárgyból összességében 46%-uk vett részt a Közép- és emelt szintű érettségi vizsgáztató középiskolai pedagógusok képzése című tanfolyamon (gimnázium: 37%, szakközépiskola: 54%), de másik szaktárgyukból is átlagosan 20%-uk részesült ebben a központilag szervezett képzésben.

A mintában volt olyan iskola, ahol a tantestületből harmincan is elvégezték saját tantárgyuk érettségi vizsgára felkészítő tanfolyamát, de akad két olyan iskola is, ahol csupán egy-egy tanár vett részt ilyen továbbképzésen. Átlagosan a gimnáziumi tantestületeknek 2,9%-a, a szakközépiskolai tantestületeknek pedig 5,3%-a vett részt valamilyen szaktárgyi érettségire felkészítő tanfolyamon – az informatikatanár becslése szerint.

A számítógépek száma, helye, használata

Az iskolák számítógép-állománya meglehetősen eltérő képet mutat. Az oktatási célra használt gépek számát a tanulói összlétszámra vetítve is kérdeztük. A legszerényebb felszereltségű gimnáziumban 75 tanuló (!) „osztozik” egy számítógépen, míg olyan gimnázium is akadt a mintában, ahol annyi gép van, hogy elvileg minden egyes tanuló egyszerre számítógépezhet. A gimnáziumokkal összehasonlítva a szakközépiskolákban nemcsak több a gép, hanem – összevetve a tanulólétszámmal – kétszer jobb a tanuló–számítógép arány is (gimnázium: 13,39%, szakközépiskola: 6,75%).

A gépek átlagéletkora három és fél év, ami még elfogadható. A némileg „fiatalabb” gépek a szakközépiskolákban találhatóak (2,93 éves átlagéletkorral), a gimnáziumokban a technika ennél egy évvel „korosabb”. Bár a gimnáziumok esetében ez az arány az új gépek mellett a régi, egyes esetekben tízéves (!) „matuzsálemgépek” beszámításából adódott. Ez utóbbiak egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy az érettségi vizsga „szereplői” legyenek. Nem elég tehát az elegendő számú gép, életkoruk ugyanilyen döntő fontosságú a vizsga szempontjából.

A gépek jórészt az iskola számítógépes termében találhatók. Legalább egy laboratórium minden iskolában fellelhető (középiskolánként átlagosan három van belőlük), de van olyan szakközépiskola is, amely nyolc számítógép-kabinettel büszkélkedhet. Meglepő viszont, hogy a géppark az iskolák 21%-ában nem elegendő arra, hogy a foglalkozások alkalmával minden tanuló önálló számítógéppel dolgozhasson. Ebből a szempontból a gimnáziumok helyzete a rosszabb, 30%-ukban nem jut külön számítógép a tanulóknak az órán, míg a szakközépiskoláknak csak a 13%-a kénytelen így foglalkoztatni a tanulókat. Mindez komoly problémát jelent, hiszen nemcsak az érettségire való felkészülés, de a kötelező tantervi követelmények teljesítése is veszélybe kerülhet a felszereltség miatt.

Az érettségire való felkészüléshez (különösen emelt szinten) a tantervi órakeret nem elegendő, a tanórák az ismeretek elmélyítésére nem adnak elég lehetőséget. Az érettségizők esetében ezért mindenképpen szükséges a szabadidőben, délután történő számítógép-használat. Átlagosan az iskolák 76%-a tudja biztosítani a tanítási időn túl is a gépekhez való hozzáférést, mégpedig tanári felügyelettel, konzultációs lehetőséggel együtt (gimnázium: 71%, szakközépiskola: 81%.) A többi esetben a tanórán kívüli felkészülés az otthoni gépekre hárul. Ez a helyzet az elmúlt két tanévben nem javult, mert az obszervációs vizsgálat is 80%-os arányt a tanórán kívüli, tanárral segített számítógép-hozzáférésben.

A diákok otthoni géphasználata

A vizsgára való felkészülés, a tanulás-gyakorlás feltételezi a megfelelő infrastruktúrát otthon is. A számítógépek száma lassan, de emelkedik a családokban is. Elvárható lenne, hogy a középiskolások zöme otthon is rendelkezzék ezzel a 21. században már nélkülözhetetlennek számító eszközzel, és ne csak az informatikaérettségire, felvételire készülők vagy a megszállott PC-rajongók, hanem minden tanulni vágyó diák. A megkérdezett iskolák diákjainak átlagosan 64%-a számítógépezhet otthon – tanáruk becslése alapján –, amely arány jóval magasabb az országos átlagnál (kb. 35%). Ugyanakkor felmérésünk szerint vannak olyan iskolák, ahol az otthoni gépellátottság 99%-os, míg egyes, „hátrányosabb” körzetben ez az arány csak 10%. A gimnazisták jobban ellátottak otthoni géppel (72%-ban), míg a szakközépiskolásoknak csak 56%-a rendelkezik családi számítógéppel, ami lényeges eltérés.

Az otthoni internetelérés még szerény képet mutat, a tanárok válaszai szerint a családokban található gépeknek csupán fele kapcsolódik a világhálóra, ami egybevág az országos átlaggal. A válaszadó iskolák otthoni géppel rendelkező diákjainak kb. fele éri el otthon a világhálót – a tanárok információi alapján –, azaz a gimnazisták 42,2%-a, a szakközépiskolai diákok 25,7%-a. Tehát nemcsak a számítógép, hanem az otthoni internetkapcsolat esetében is lényegesen jobban ellátottak a gimnazisták, számukra a családban is megoldott az internetezés. A magyar háztartásoknak kb. 18%-a éri el a világhálót, ennél az aránynál viszont még a szakközépiskolások átlaga is jobb.

A fentiekből levonható az a következtetés, hogy az egyenlő vizsgaesélyek megteremtéséhez nem elegendő az egységes tantervi és vizsgakövetelmény, a felkészült pedagógus, hanem legalább ilyen fontos az iskolai gyakorlás biztosítása. Az otthoni, megfelelő IKT-használatra még az informatikából érettségizni kívánók esetében sem számíthatunk. Hiszen ha van is otthon számítógép, egyáltalán nem biztos, hogy ugyanazt „tudja” (a vegyes, innen-onnan beszerzett szoftverállományával és olykor hiányos perifériáival), mint az iskolai gép, sőt az érettségihez előírt, optimálisan felszerelt „mintagép”.

Az iskolai könyvtár használata

Az információs társadalomban az iskolai könyvtár mint információs forrásközpont igen jelentős szerepet tölt be. Dokumentumai, tájékoztató anyagai, adatbázisa, világhálós kapcsolata révén minden diák számára, minden tantárgyban biztosíthatja az önálló, személyre szabott, kreatív tanulás lehetőségét. Azt, hogy iskolai könyvtáraink messze nincsenek felkészülve e nemes feladatra, már több kutatásunk során láthattuk (Dán–Varga 2003). A jelen felmérés szerint a középiskolák 3%-ában még mindig egyáltalán nincs könyvtár! (Leginkább a szakközépiskolák maradtak le e téren, 4,44%-os könyvtárnélkülözéssel.) Ám ha van is iskolai könyvtár, az esetek 9%-ában nincs benne számítógép, illetve nem rendelkezik könyvtári nyilvántartó programmal (12,5%), amely például – alapvető rendeltetésén túl – az adatbázisok helyi megismerésére mint informatikai tantárgyi téma demonstrálására, „élő” alkalmazására is lehetőséget adna. Ugyanakkor dicséretes, hogy ilyen hiányos informatikai infrastruktúra esetén is a könyvtárosoknak több mint kétharmada rendelkezik olyan informatikai ismeretekkel, amelyekkel képesek segíteni a diákokat a változatos információforrások felkutatásában, keresésében, beleértve a korszerű, elektronikus forrásokat is. Hiszen összességében a középiskolák 75%-ában a könyvtárban számítógépes adatbázison tartják nyilván az állományt.

A tantárgy tankönyv- és taneszközválasztéka

Az informatikai ismeretek elsajátításához és az érettségire való felkészüléshez tankönyvekre és egyéb taneszközökre is szükség van. Az érettségiztető tanárok véleménye szerint mind a tankönyv- mind a taneszközpiac az ötfokú skálán értékelve csupán 2,6-os átlageredményt ért el. A tanítási segédanyagok választékát többen tekintik hiányosnak, mint megfelelőnek. Nyilván a tájékozatlanság is hozzájárul ahhoz, hogy vannak, akik számára a kínálat kimondottan bőséges, míg mások nem is ismerik (1. ábra).

1. ábra • A tantárgy tankönyvválasztékának megítélése

Az említett obszervációs kutatás hasonló kérdése két éve nagyjából ugyanezt az eredményt hozta (Kőrösné 2004b), bár akkor kicsit többen tekintették bőségesnek a kínálatot, mint áttekinthetetlennek. Mint ahogy a módszertani segédletek és továbbképzések igényét elemezve említettük, az informatikatanárok a tantárgyak taníthatóságát segítő didaktikai anyagokat hiányolják. Látszólag tehát bármily bőséges (olykor szinte valóban áttekinthetetlen) a számítástechnikai szakkönyvek kínálata, ezek sem tankönyvként, sem módszertani útmutatóként nem használhatóak. Maguk a tankönyvszerzők (és kiadóik) is sokszor abba a hibába esnek, hogy a szakkönyveket „tankönyvköntösben” jelentetik meg. Amire valóban szükség lenne, azok a már említett tantárgyi módszertani kiadványok, illetve kimondottan az érettségire felkészítő gyakorlati útmutatók, példatárak, „mintatételek” nagyobb választéka. Erre többen is utaltak a tantárgy problémáit tudakoló kérdés kapcsán. A vizsga továbbfejlesztésekor ezt az igényt mindenképpen figyelembe kell venni!

Szoftverhelyzet

Az egységesen zajló érettségi lebonyolításához egységes szoftverháttér is szükséges. A hivatalos szoftverjegyzéket az OKÉV honlapja tartalmazza. A megkérdezett tanárok 85%-a ismeri ezt a listát. Nekik azt is jelezniük kellett, hogy az előírt szoftver vagy szoftvercsomag az iskolában rendelkezésre áll-e a tanuláshoz, illetve a vizsgához. Az 1. táblázatból látható, hogy a listát jól ismerő tanárok iskolájában is csak részben találhatóak meg az előírt szoftverek (az adatok százalékban értendők).

1. táblázat • Az érettségi lebonyolításához szükséges szoftverháttér előfordulása
  Igen Nem Nem válaszolt Összesen
Operációs rendszer 83,52 0,00 16,48 100,00
Szövegszerkesztő 83,52 0,00 16,48 100,00
Grafikai szoftver 70,33 12,09 17,58 100,00
Prezentációkészítő 82,42 0,00 17,58 100,00
Táblázatkezelő 82,42 0,00 17,58 100,00
Adatbázis-kezelő 80,22 2,20 17,58 100,00
Programnyelv 61,54 18,68 19,78 100,00

Az operációs rendszer és a legfontosabb felhasználói szoftvercsomag tekintetében nincs hiány. Leginkább a grafikai szoftverek és a konkrét programnyelvek elvárt változataival nem rendelkeznek a középiskolák. A 2. ábra a kérdésre igennel válaszolók iskolájában mutatja a szoftverhiányt.

2. ábra • Az OKÉV hivatalos szoftverlistáját ismerő tanárok iskolájának szoftverellátottsága az egyes típusokból, gimnáziumban és szakközépiskolában

Rendszergazda-probléma

A meglévő iskolai számítógéppark és a hálózat mindennapi, biztonságos üzemeltetése az informatikaoktatáson túlmutató, nélkülözhetetlen feladatkört jelent. Fontos kérdés ezért a rendszergazda személye, hiszen a technika működőképességéről, karbantartásáról folyamatosan gondoskodni kell. Az érettségi vizsga előtt, alatt ezek a rendszergazdai feladatok megsokszorozódnak. Az iskoláknak csupán 1%-ában nincs egyáltalán rendszergazda. Ezek valószínűleg a minimális, nem hálózatba kötött gépekkel rendelkező iskolák. Bár a Sulinet-program eredményeit, telepített kabinetjeit ismerve érthetetlen, hogy a mintába került iskolák némelyikében miért csak négy számítógép van. Ettől eltekintve a rendszergazdai munkakör valamilyen formában mindenütt megoldott.

A fenntartók összességében 46%-ban főállású szakembert alkalmaznak, amely teljesen megegyezik a 2003-ban végzett OKI obszervációs kutatás eredményével (43%). Külső megbízottat alkalmaz az iskolák közel 20%-a (3. ábra) Leginkább az önálló szakközépiskolák teszik ezt (22%), ahol – az iskolatípuson belül – 51%-os a főállású szakember-ellátottság. (Az OKI obszervációs kutatásában ez az érték 55% volt.) Az esetek 28%-ában viszont az a gyakorlat, hogy a számítástechnika-/informatikatanár – a tanítás mellett – megbízással látja el a rendszergazdai teendőket. Mindez leginkább a gimnáziumokra jellemző (34%-ban). Diákot – érthető okokból – sehol sem alkalmaznak, bár ismert, hogy sok olyan tehetséges tanuló van, aki szívesen segédkezik a magasabb szintű számítástechnikai tudást igénylő feladatokban.

3. ábra • A rendszergazda alkalmazásának módja

A külső megbízott, illetve egyéb módon biztosított rendszergazdai kategória sokszor azt az áthidaló megoldást rejti, amikor több iskola (pl. egy városi kerület) teendőit a fenntartó egyetlen szakemberrel oldja meg, aki megadott napokon vagy „vészhelyzet esetén” telefonhívásra keresi fel az iskolákat. Ez a megoldás lehet, hogy tanév közben működik, de az esetleg párhuzamosan folyó érettségik előtt és alatt nem jelent garanciát a problémamentes működésre. Az érettségi alatt az informatikatanár „kizárt” az iskolából, tehát ha ő a megbízott rendszergazda, az sem jelent biztosítékot a technika zavartalan működésére.

Az OM/OKÉV honlapon található „Rendszergazdafüzet” előírásainak megvalósításához csupán a válaszolók 15%-ának nincs szüksége segítségre. Valószínűsíthető, hogy ezek az informatikatanárok rendelkeznek rendszergazdai képesítéssel is. Az informatikatanárok többsége viszont igényli a segítséget, tehát azt, hogy valamilyen módon rendszeresen tájékoztatást, továbbképzést kapjon. Főképp internetes segítséget (levelezőlista), illetve továbbképzést várnak (2. táblázat).

2. táblázat • Az informatikatanárok által igényelt segítség
  %
1. Nincs szüksége segítségre 12 15,79
2. Olyan levelezőlista, amelyen folyamatosan választ lehet kapni a kérdésekre 17 22,37
3. Szervezett továbbképzés a rendszergazdának 17 22,37
2–3. kérdést együtt jelölték meg 30 39,47
Összesen 76 100,00

Az érettségi vizsgán a tanulók számára biztosítani kell a gyakorlati feladatok megoldásához a megfelelő minőségű számítógép-állományt, az előírt szoftvereket, továbbá a gépek olyan formában történő elhelyezését, hogy a vizsgázók nyugodtan dolgozhassanak, egymást ne zavarják és ne is lássák egymás munkáját. Kíváncsiak voltunk arra, hogy az iskolák maximum hány diákot tudnak a vizsga elvárásainak megfelelő munkakörülmények között elhelyezni, tehát együtt érettségiztetni. Bár átlagosan 33 diák vizsgázhat informatikából egyszerre az egyes iskolákban, ez a létszám nagyon erős szórást mutat. Van olyan iskola, ahol legfeljebb hét tanuló optimális vizsgáztatása megoldott, míg olyan iskola is akad, ahol akár 136 diák is vizsgázhatna egy időben, erre a megfelelő infrastruktúra, hardver- és szoftverfeltételek lehetőséget adnak. Az eltérések elsősorban az iskolák gépparkjának különbözőségéből adódnak, illetve az iskola „profiljából”. Hiszen nem lehet egy napon említeni egy számítástechnikai szakképzési profilú szakközépiskolát egy általános gimnáziummal vagy egy alapvetően eltérő profilú szakközépiskolával. Bár a közismereti informatika tantárgy tantervi követelményei minden középiskolás diákra vonatkoznak, érettségi tárgynak feltehetően ott választják, ahol az iskolai háttér is kellő inspirációt és felkészítést ad ehhez.

A tantárgy fő problémái

Az informatikatanárok jól látják a nemrég született és máris új típusú érettségit „vállaló” tantárgy tanításának problémáit. A legtöbben (63%) három súlyosnak tartott problémát is felsoroltak (4. ábra).

4. ábra • Az informatika tantárgy problémáinak megfogalmazása a válaszadók százalékában

Két évvel ezelőtt, az obszervációs vizsgálat során az informatikatanárok a legnagyobb problémát abban látták, hogy „kevés az idő”, azaz a tantárgy ismeretanyagának megtanításához-elsajátíttatásához szükséges optimális óraszám nem áll rendelkezésre. Ezt követte a hardverhiány, tehát a nem megfelelő, illetve gyorsan avuló infrastruktúra: a rossz minőségű számítógépek és perifériák, a kellő számú, korszerű eszközök hiánya. A „panaszsorban” harmadik helyre a diákok hiányosságai kerültek, a tanárok főként az informatikához szükséges készségek hiányát vetették fel.

Hasonló gondokat jeleztek az OKI OECD-INES nemzetközi kutatásában részt vevő középiskolák is. Első helyen a számítógépeknek az oktatási folyamatban történő integrálási nehézségeit jelezték, majd a tanárok időhiánya és az elégtelen hardver- és szoftverfeltételek (gépek elavultsága, programok hiánya) okoztak gondot a megkérdezett középiskolákban (Imre 2003).

A jelen felmérésben a válaszadók 92%-a jelzett legalább egy súlyos problémát a tantárggyal kapcsolatban. A nyílt végű kérdésre szinte mindenki felsorolt problémákat, ami azt bizonyítja, hogy a tanárok aggódnak a tantárgy sorsa, feltételei, taníthatósága miatt. A legfőbb problémák az elmúlt években nem változtak. A felsoroltak között az első helyen ismét az időhiány szerepel, vagyis az alacsony óraszám, amely nincs arányban a tanterv által előírt magas követelményekkel, a nehéz és sok gyakorlást igénylő tananyaggal. Heti egy tanórában alig lehet valamit megtanítani! Sokan nehezményezik, hogy a kerettanterv a 11–12. évfolyamokra kötelezően nem ír elő informatika tantárgyat, pedig ezeken az évfolyamokon, közvetlenül az iskola elvégzését megelőzően lenne döntő szerepe, jelentősége a „friss” IKT-ismereteknek! (Nem minden iskola tudja biztosítani más keretből a hiányzó óraszámot.) A megkérdezettek között vannak, akik inkább az általános iskolai 7–8. osztályos informatika tantárgy „rovására” adnának óraszámot a végzős középiskolásoknak.

A második legsúlyosabb probléma is ismert: a folytonosan elavuló infrastruktúra, a nem elegendő számú gép, a hardver- és szoftverbeszerzés nehézségei, a fejlesztésre szánt pénz hiánya. De az igen gyors technikai fejlődés nemcsak anyagi terhet jelent és beszerzési problémákat okoz, hanem hatással van a megtanítandó ismeretekre, sőt a tanárok rendszeres önképzésére vagy továbbképzésére is. Többeknek emiatt is gondot okoz a gyorsan változó IKT, nehezen tudnak lépést tartani, tudásukat „naprakészen” frissíteni.

A harmadik, legtöbbek által említett probléma a tankönyvpiac már említett hiányosságaiból adódik. Először is a meglévő tankönyveket drágának tartják a pedagógusok. Az áruk miatt nem örülnek az egyes informatikai témákhoz külön megjelenő modultankönyveknek sem. Másrészt a tankönyvek folyamatos avulása is gondot okoz, hiszen a tankönyvek nehézkesen követik a gyors technikai változásokat, sokszor mire megjelennek és tankönyvlistára kerülnek, már módosítani kellene azokat. Az érettségiztető tanárok részére súlyos probléma a „központi” feladatgyűjtemény hiánya (a matematikához hasonlóan). Nagyon sokan szeretnének egységes példatárat, kidolgozott mintafeladatokat, illetve mintaadatbankokat használni a diákok felkészítéséhez.

A tantárgy személyi feltételei is problematikusak (mind a pedagógusokat, mind a diákokat tekintve). A megfelelően képzett informatikatanárok hiányát többen jelezték (nyilván saját iskolájuk vagy környezetük kollégáira gondolva…). Hiába tanítanak valamilyen hivatalos oklevél alapján, szakmai tudásuk nem megalapozott, felkészületlenségük a tantárgy színvonalát csökkenti. Néhányan a fiatal, kezdő informatikatanárok érdektelenségét, pályaelhagyását is jelezték. Nehezményezték azt is, hogy a tantestület tagjai, más tantárgyak tanárai nem igénylik az IKT-ismereteket és ezek alkalmazását saját tanóráikon, pedig ez is nagyban hozzájárulhatna a diákok informatikai tudásának bővítéséhez, hiszen más tantárgyakban is kiváló lehetőség nyílna az alkalmazásra, a gyakorlásra – kissé pótolván az oly szűk óraszámot. Ezért is hiányolják annyian az egyes tantárgyak IKT-használatának módszertani továbbképzéseit.

A diákok esetében szintén több probléma merült fel. Már az általános iskolából eltérő háttértudással érkeznek, és a tantárgyhoz való viszonyulásuk, motivációjuk is erősen különböző. A tanulócsoportok összetétele tehát meglehetősen heterogén. Nemcsak érdeklődésüket és tudásukat, hozzáállásukat tekintve, hanem az otthoni számítógép-ellátottságot is tekintetbe véve. Úgy nehéz tanítani és lehetetlen kötelező házi feladatot adni, ha a diákoknak nincs számítógépük otthon! Ha van is otthoni gép a gyakorláshoz, a tanárok drágállják az internet-előfizetést, sokan a magas ár miatt mondanak le erről, pedig mind a diák, mind a tanár felkészüléséhez lassan elvárt és nélkülözhetetlen lenne a világháló elérése, amire – mint az eszközfeltételek vizsgálatakor láttuk – az iskolában csak korlátozott mértékben nyílik lehetőség. Gondot okoz az is, hogy sokszor a diákok is tévesen ítélik meg informatikai tudásukat, felszínes ismereteiket „túlbecsülve” jelentkeznek az érettségire.

Az informatika-tananyag módosítása

Mennyire elégedettek a tanárok az informatika tantárgy tantervi tartalmával? Hogyan illeszthető ez össze a gyorsan fejlődő technikai környezettel? Az OKI 2003-as középiskolai obszervációs kutatásában is felmerült a kérdés: melyek azok a tantervi témakörök, amelyet a tanárok bővítenének, szűkítenének, esetleg elhagynának, vagy éppen újonnan bevennének. A kérdést újra feltettük. Két évvel ezelőtt főképpen a bővítésre jöttek javaslatok a tanárok 54,7%-ától. A bővítésre javasolt témák között leginkább az internethasználat, a multimédia- és a hálózati ismeretek szerepeltek. A szűkítésre ítélt témák között egyértelműen kitűnt a DOS, de az algoritmusok-programozás téma is felvetődött a szűkítést kívánók 27%-ában (ez az összes válaszoló 9%-a). A témák elhagyását tekintve a DOS-t teljesen negligálná az összes megkérdezett 7,5%-a, az algoritmust és programozást pedig 9,4%-uk (Kőrösné 2004b).

A felsorolt témák elhagyását javasoló válaszok felhívták a figyelmet arra, hogy az iskolák helyi informatika-tantervei még nem a NAT 2003-ra épültek. Ezzel volt összefüggésben az új témákat megjelölő válaszok köre is, hiszen – kismértékben, de – az összes válaszoló 5–8%-a új témaként vetette fel a multimédiát, az internetet, a weblapkészítést, amelyeket pedig már a kerettanterv is ajánlott a középiskolák számára. A központi tantervek ismeretének hiánya tehát 2003-ban még befolyásolta a tananyag-módosítási igényeket!

A jelenlegi felmérés esetében a tanárok nagy része nem változtatná meg a tantárgyi témakörök tartalmát. Bővítésre több mint tíz téma merült fel (annak ellenére, hogy a tananyagot a rendelkezésre álló óraszámhoz képest így is „zsúfoltnak” érzik a tanárok). A válaszadók 17%-a viszont szűkítené is a témákat. 2003-ban a bővítésre javasolt témák között leginkább az internethasználat, a multimédia- és a hálózati ismeretek szerepeltek, hiszen ezek akkor még inkább újdonságnak számítottak.

2005-ben a leginkább bővítendő témakör a grafikai ismeretek és a webszerkesztés; úgyszólván minden válaszadó kevesli ezek tantárgyi jelenlétét. Vannak, akik az internethasználatot és az operációs rendszereket „erősítenék”, ez utóbbi esetében az alternatív hálózati megoldásokat is előnyben részesítve. Ismét többeknél felmerült az egyes tantárgyak IKT-alkalmazásainak erőteljesebb jelenléte.

A szűkítendő témakörök között egyértelműen megjelentek a már említett, kevésbé fontosnak és nehezebben taníthatónak ítélt tartalmak: az adatbázis-kezelés, a kódolás-jelátalakítás és a programozás is. A 2003-as véleményekkel egyezően ismét szerepel szűkítendő témaként a könyvtárhasználat. Többen teljesen el is hagynák a könyvtári ismereteket az informatika tantárgyból, javasolva, hogy kerüljön át a magyar nyelv és irodalomba, mert „ott a helye”! Elgondolkoztató, hogy a kérdésre válaszolóknak közel egyharmada nem szívesen látja a könyvtári informatikát saját tantárgyában, nem örül a NAT által a számítástechnikával létrejött „házasságnak”. Sokan teljesen elhagynák az informatika tantárgyból a programozást is, különösen a rekurzió altéma idegen számukra.

Új témaként a technikai fejlődés során születő „eszközcsodák” használatának ismereteit integrálnák a tantárgyba az informatikatanárok. Elsősorban a digitális fényképezés tudnivalóit, általában a képmanipulációt, a web- és videoszerkesztést, a multimédiás anyagok készítését látnák szívesen kötelező, erőteljesebb tantárgyi tartalommal. Néhányan bevennék az informatika tantárgy anyagába más tantárgyak IKT-alkalmazásainak tudnivalóit is.

Javaslatok a vizsga továbbfejlesztésére

Annak ellenére, hogy a tanárok javarészt egyetértenek a kétszintű érettségi bevezetésével, követelményeivel és formájával, aggódnak az új rendszerű vizsga sikeres lebonyolításáért. Ötfokú skálán értékelve azt, hogy mennyire lesz problémamentes a legelső ilyen vizsga, különösebb nehézségek elkerülésével, csupán 10%-uk egyértelműen bizakodó. Összességében (3,55-ös átlaggal) közepesen tartanak valamilyen akadályozó tényező felbukkanásától. Viszonylag sokan szöveges válaszokat is írtak erre vonatkozóan.

Legtöbben (huszonnyolcan) a számítógépek „lefagyásától”, illetve a menet közben felmerülő hardver-szoftverhibáktól, hálózati problémától tartanak. Vannak (tizenhatan), akik a vizsga ideje alatt fellépő áramszünettől félnek, ami lehetetlenné teszi a munkát. Sokan aggódnak a gyakorlati feladatok nehézsége, bonyolultsága, pontatlan, nem egyértelmű vagy hibás megfogalmazása miatt is, illetve amiatt, hogy a feladatok nem az általános tudáshoz, hanem konkrét szoftverekhez kapcsolódnak. Attól is tartanak – bár ez minden tantárgy esetében elmondható –, hogy tanítványaik figyelmetlenül olvassák el a feladatokat, félreértik, vagy éppen a kész alkotást nem megfelelő helyre mentik el. Archiválási, dokumentálási nehézségeket is várnak, illetve a vizsga nem megfelelő előkészületétől, hibás forrásfájloktól is félnek.

Többen jelezték, hogy gondot okoz a vizsga tanítási időben történő lebonyolítása, hiszen alig marad idő az optimális felszereltségű számítógéptermek biztosítására: a kötelező szoftverek telepítésére, a felhasználói jelszavak megalkotására, a terem átrendezésére (a diákok kommunikációját megakadályozandóan a számítógépek-monitorok elkülönült elhelyezésére). Pedig ezek az előkészítési munkák sok időt és fáradságot követelnek az érettségiztető tanártól, a megfelelő technikai feltételek biztosítása messze meghaladja egy átlagtanár munkakörét – egyikük jelezte is –, egyértelműen a tanár szabadidejének rovására megy, de tanítványai érdekében ezeket az előkészületeket mégis meg kell tennie!

Az első „igazi” kétszintű informatikaérettségi gyakorlati lebonyolításának tapasztalatait összegyűjtve a későbbiekben fogalmazhatók meg egyértelműen azok a módosítási javaslatok, amelyek kimondottan a vizsga megszervezését érintik. A vizsga tartalmi részének módosítására irányuló javaslatok az egyes kérdések elemzéseiből részletesen kiolvashatóak. Elsősorban a gyakorlati vizsga feladatsorának pontozási útmutatóját kell tüzetesen felülvizsgálni, és újragondolni a részfeladatokra adható részpontok nagyságát és egymáshoz viszonyított arányát. A szóbeli felelet tartalmi részét kell nagyobb súllyal értékelni, figyelembe venni az összpontszámhoz képest. Meggondolandó középszinten az adatbázis-kezelési tudnivalók további csökkentése a vizsgán, a mindennapi életben jobban használt ismeretek (pl. szöveg- és képszerkesztés) erősítésével. Természetesen az informatika tantervi tananyagának bővítését-módosítását követően (hiszen új témák is megjelennek!) lehet és kell csak foglalkozni mindezek vizsgakövetelményekben való megfogalmazásával is.

Az informatikatanárok továbbképzésének fejlesztése

A továbbképzések fejlesztésének megfogalmazásához célszerű figyelembe venni a tanári véleményeken kívül az ismert szaktekintélyek interjúiból adódó felvetéseket is, amelyek feldolgozása jelenleg folyik (Tompa 2005). Állásfoglalásuk elemzése, majd későbbi publikálása nemcsak az informatika műveltségterület fejlesztéséhez járulhat hozzá, hanem az informatikai tudást számon kérő érettségi vizsga eredményes továbbfejlesztéséhez is. Megismerhetjük belőlük azokat a trendeket, elvárásokat, amelyek az információs társadalom fejlődéséből az iskolai életre és oktatásra-nevelésre hatással lesznek, így akár „előre gondolkodhatunk” mind a tantárgy, mind az érettségi vizsga fejlesztésében, és nemcsak az informatikát tekintve.

A tanári kérdőívek problémafelvetése néhány fő módosítási irányt határoz meg. Mint a részletes elemzésből több alkalommal is kiderült, a leginkább igényelt továbbképzési terület az egyes szaktárgyak IKT-alkalmazási tudnivalói. Az önálló továbbképzés (önképzés vagy helyi, iskolai szintű, belső képzés) elengedhetetlen feltétele a megfelelő, „naprakész” szakirodalom. Láttuk, hogy a tanárok a segédanyagokat jobban igénylik a szervezett továbbképzésnél. Hiányosnak tartják a szakmai-módszertani könyvpiacot, és elégedetlenek az on-line forrásokkal, levelezőlistákkal is, várják valamilyen „központi érettségi-példatár” megjelenését, elterjedését is. Továbbképzésüket, fejlődésüket segítendő elsősorban tehát a segédletek fejlesztése és nyilvánossá tétele a döntő. A szakmai és módszertani továbbképzések fejlesztésekor az általuk „nehezebben tanítható” témákat kell megkeresni és erőteljesebben bevonni, továbbá a legfrissebb szakmai újdonságok (eszközök, szoftverek, módszerek) megismertetésére hangsúlyt fektetni. Akkor megy el a tanár szívesen (szabadidejét is feláldozva) továbbképzésre, ha ott valóban újdonságokhoz fér hozzá, ismereteit egyértelműen bővíti, netalán tiszteletpéldányokat is kap hasznos kiadványokból, jogtiszta szoftverekből. És ezenkívül az érettségi „fortélyaira” is felkészítik…

Összegzés

A szakmai állásfoglalások, a kérdőíves felmérés adatai és a próbaérettségik lebonyolításának tapasztalatai ráirányították a figyelmet arra, hogy a kétszintű informatikaérettségi vizsgát folyamatosan figyelemmel kell kísérni, és szükség esetén célszerű módosítani, újrafogalmazni vizsgaelőírásait, feltételeit. Hiszen egyrészt az informatika új közismereti tantárgy, amely nem rendelkezik több évtizedes hagyományokkal, központi lebonyolítási tapasztalatokkal, másrészt rendkívüli mértékben eszközfüggő. Ezért az igen gyors információtechnológiai fejlődés szervezési-beszerzési problémákat is indukál, továbbá hatást gyakorol a vizsgakövetelmények tartalmára is, különösképpen a szóbeli tételekre és gyakorlati feladatsorokra.

Összességében megállapítható, hogy a tanárok egyetértenek a vizsga céljával, követelményeivel, valamint a vizsga leírásával (szerkezetével, feladatrendszerével és értékelési módjával). A gyakorló pedagógusok olyan problémák miatt aggódnak, amelyek megoldása túlmutat az érettségi vizsgán, és inkább az informatika tantárgy ismert, nem új keletű, hosszú évek óta mindig felvetődő problémáit érinti. Alapvető problémának tartják azt, hogy a jelenleg rendelkezésre álló óraszámok nem elegendőek ahhoz, hogy a tanulók – az iskolai oktatás során – kellő mértékben felkészüljenek a vizsgára. Kritikusnak látják a gyorsan fejlődő információs és kommunikációs technika (számítógépek, perifériák, szoftververziók, internetkapcsolat stb.) megfelelő színvonalú, folyamatos biztosítását. Hiányolják az IKT-használat más tantárgyakban történő terjedését, ezáltal az iskolai informatika szemléletének erősödését.

Az informatikaérettségi (és az ahhoz vezető tanulási folyamat) akkor éri el igazán célját, ha olyan alkalmazói készségeket alakít ki – megfelelő szakismeretekre építve –, amelyek a tanulókat a 21. század információs társadalmának aktív és kreatív tagjává teszik. Erre pedig a közoktatásnak, az iskolának kell felkészítenie!

Irodalom

A 2005-ben bevezetésre kerülő kétszintű érettségi vizsga módosított vizsgaleírása. Informatika. Oktatási Minisztérium, 2005. január 3. (A 40/2002 OM-rendelethez)
http://www.om.hu/letolt/kozokt/erettsegi2005/tervezet/informatika.doc

Dán Krisztina – Varga Zsuzsa (2003): Az iskolai könyvtár mint információs forrásközpont. In Kőrösné Mikis Márta (szerk.): Iskola – Informatika – Innováció. OKI, Budapest, 57–74.

Imre Anna (2003): Az információs és kommunikációs technológia elérhetősége és alkalmazása a középfokú iskolákban. In Imre Anna (szerk.): Jelzések az oktatásról. Oktatásunk helyzete az OECD adatainak tükrében. OKI, Budapest, 152–156.

Kerber Zoltán (szerk., 2004): Tartalmak és módszerek az ezredforduló iskolájában. OKI, Budapest.

Kőrösné Mikis Márta (2002): Az új informatikaérettségi szakmai fogadtatása. Tanulmány az informatikaérettségi részletes vizsgakövetelményeit kidolgozó bizottság munkájához. Dokumentum. Kiss Árpád Országos Közoktatási Szolgáltató Intézmény.

Kőrösné Mikis Márta (2004a): IKT az iskolában – kihívások a tantárgy és az alkalmazások számára. In Kerber Zoltán (szerk.): Tartalmak és módszerek az ezredforduló iskolájában. OKI, Budapest, 298–324.

Kőrösné Mikis Márta (2004b): Informatika a középiskolákban – A 2003-as obszervációs felmérés tapasztalatai. Tanulmány. OKI PTK. http://www.oki.hu/cikk.php?kod=kozepfoku-Korosne-Informatikatanitas.html

Takács Viola (2003): Baranya megyei tanulók tudásstruktúrái. Iskolakultúra-könyvek, 20., 9–23.

Tompa Klára (2005): Szakértői vélemények elemzése interjúk alapján az informatika tantárgy és érettségi kapcsán. Dokumentum. OKI, Követelmény- és Vizsgafejlesztési Központ.