Kőrösné Mikis Márta
Informatika a francia oktatási rendszerben1
A szerző a francia kormány ösztöndíjasaként 1996-ban egy
hónapot töltött Franciaországban, ahol elsősorban az informatikaoktatás
formáit vizsgálta az óvodától az egyetemi szintig. Számos oktatási
intézményt és több szakmai szervezetet meglátogatott, sok hasznos
szakanyaghoz, kiadványhoz is hozzájutott. Tapasztalatait azért adjuk
közre, hogy az informatika oktatása-alkalmazása iránt érdeklődő szakemberek,
pedagógusok is megismerhessék egy igen fejlett ország oktatási-informatikai
eredményeit.
|
Informatika a kicsik oktatásában-nevelésében
Meglepő statisztikai adat, hogy Franciaországban a
kötelező iskoláztatást befejező 16-17 éves tanulók 20%-a nem tud írni-olvasni!
(Egy százalékuk teljesen analfabéta, 3 százalékuk csak szavakat tud
kibetűzni, a fennmaradó réteg pedig értő olvasásra képtelen.) Az oktatásügy
ezért már az óvodáskortól kezdve hatalmas erőfeszítéseket tesz az
analfabetizmus csökkentésére. Az országban egyre több színes bőrű
bevándorló él, akik nemcsak franciául, hanem anyanyelvükön is analfabéták.
Az óvodai csoportokba bekerülő 2-3 éves gyermekek jelentős része más-más
anyanyelvű, ők egymást és a franciául beszélő óvónőt sem értik. Ezért
igen fontos pedagógiai feladat a francia nyelv beszélt, majd írott
változatának már egész kis korban történő elsajátíttatása, hiszen
enélkül az analfabetizmus újratermelődik.
A könyvesboltokban hatalmas választékot találunk a kicsiknek
és szüleiknek készült, olvasási kedvet fokozó vagy olvasni tanító
mesekönyvekből. Szoftver, CD-ROM is akad e témában szép számmal.
Amelyik óvoda teheti, számítógépet is beszerez, hogy a billentyűzet
betűinek pötyögtetésével, egyszerű kis alkotások készítésével is
fokozza a betűvilág megismerésének vágyát. A mi óvodáinktól eltérően
nincs sehol sem jelrendszer, a gyermekek mindenütt keresztnevüket
látják kiírva. De nemcsak ebből áll a betűvilág. A falakon
levő információk (pl. napostábla, napirend, jelenléti ív, naptár...)
a tájékoztató rajzok mellett betűvel-számmal is közlik a tudnivalókat.
Néhol túlzott mennyiségben is borítják a falakat a feliratok, kérdés,
hogy ebben az életkorban ennyi felirat nem zavaró-e. (Mindenesetre
a gyerekek a szabad játék során örömmel vették körül a számítógépet,
és írogatták rövid mondataikat az értük jövő szülők örömére.)
Az általános iskola Franciaországban 5 osztályos,
a legelső osztály előkészítő jellegű. A 611 éves korú gyerekek tantárgyai
között informatika nem szerepel, mégis megszerzik a legfontosabb informatikai
alapismereteket. Erre a Tudomány és technika elnevezésű tantárgy
avagy műveltségkör ad számos lehetőséget. Az általános iskolákban
mindenütt van informatikaterem (PC vagy Macintosh gépekkel), így mód
van arra, hogy a központi tantervben szereplő informatikai követelményeknek
is eleget tehessenek. A tanterv minimális gépkezelési ismeretet ír
elő, a hangsúlyt az informatika tantárgyi és mindennapi életben való
alkalmazására helyezi.
Néhány éve még volt önálló informatika tantárgy. Időközben azonban
rájöttek arra, hogy az informatikát nem tanítani, hanem alkalmazni
kell. Ehhez pedig megkeresték mindenütt azokat a lehetőségeket,
amelyek a gyermekeket ösztönzik a számítógépek használatára. Egyrészt
jó minőségű, tantárgyi gyakorló programokat használnak, másrészt
a számítógép adta lehetőséggel alkotnak: iskolaújságot, mesekönyvet,
képes útinaplót, diashow-t stb., illetve elektronikusan leveleznek,
ki-ki lehetőségei szerint. Ha a felszereltség hiányos, azt is legyőzik.
Az egyik tanító a kicsik fényképeit a szomszédos szakközépiskola szkennerét
használva illesztette be a gyerekek dokumentumába, egy másik helyen
egyetlen osztálytermi PC forgószínpadszerű használatával, igen ügyes
óraszervezéssel gondoskodott a pedagógus arról, hogy az iskolai nyílt
napra készülő bemutatkozó oldalak minden diák részvételével készülhessenek.
A legtöbb óvodában és elemi iskolában külön könyvtárszoba is
van, itt böngészhetnek a gyerekek, iskolai feladataikhoz adatokat
kereshetnek, miközben az alapvető könyvtárhasználati ismereteket
is megszerzik.
Európában vagyunk!
Ezt minden iskolai látogatásom alkalmával érzékeltem. Beszélgetésekből,
az alkotásokból, a tantermi és folyosói dekorációkból érezhettem erős
európaiságtudatukat. Rendkívül büszkék arra, hogy az Európai Unió
tagjai, és céljuk az, hogy az európaiság érzését már a kisgyerekekben
is felébresszék, megerősítsék. Az iskolai dekorációk között az
Európa-térkép éppúgy helyet kap, mint a tagállamok zászlói (ennek
házilag készített dominójáték változatát is láttam), a 15 tagállam
mindegyikét bemutató rajzos-képes poszter, az Európa-himnusz szövege.
Cézanne- vagy Picasso-reprodukciói mellé odaírták: európai
művészek. Néhány éve a minisztérium előírta, hogy az elemi iskolákban
már 9 éves korban meg kell kezdeni egy európai idegen nyelv
tanítását. (A második európai idegen nyelv tanulását pedig legkésőbb
a középfokú oktatásban kell elkezdeni.) Mivel itt gyakori, hogy a
tanítók közül többen is jól beszélnek egy másik nyelvet (általában
az angolt vagy a spanyolt), ezért a tanítók szakosodásával és csoportszervezéssel
a nyelvoktatás minden különösebb probléma nélkül, az iskolán belül
megoldható.
Igen gyakori, hogy az iskoláknak külföldi testvériskolájuk
van, akikkel hagyományosan vagy elektronikusan leveleznek, és akikkel
cserelátogatást szerveznek. Az iskolák ismerkedésének első fázisa
a bemutatkozás, a lakóhely, a város nevezetességeinek megismertetése.
A már említett tudomány és technika tantárgy órakeretén belül itt
lép be az informatika. A pedagógiai cél: a lakóhelyet bemutató
képes-rajzos kiadvány számítógépes megszerkesztése. (Ilyen
kiadványt minden általános iskola készít.) A munkában az osztály minden
tanulója aktívan részt vesz. A város főbb nevezetességeit a tanulók
tanulmányi kirándulás során felkeresik, fényképfelvételeket is készítenek.
A tevékenység a legkülönbözőbb tantárgyakhoz kapcsolódik, új ismereteket
ad és számos képesség fejlesztését elősegíti, például:
történelem: időszalag készítése, a korszakok és nevezetességek
bejelölése, építészeti stílusok megismerése;
földrajz: térképolvasás (különböző léptékkel), égtájak
azonosítása, régi és mai térképek összehasonlítása, városnézési terv
készítése;
társadalmi nevelés: a helyi szervezetek megismerése
(megye, járás, önkormányzat stb.);
művészetek: anyagok, színek, formák választása az
albumhoz, embléma és logokészítés, fotózás, videofelvételek készítése;
ének-zene és irodalom: dal- és verstanulás a lakóhelyről,
nevezetességeiről vagy Párizsról (esetleg tánctanulás);
anyanyelv: szókincsfejlesztés (történelmi, földrajzi,
műszaki szavak), dokumentumválogatás, kép és gondolat összehangolása,
rezümé készítése, szöveg strukturálása, szövegszerkesztő használata;
könyvtári ismeretek: bibliográfia összeállítása, a
lakóhely által ihletett művészeti alkotások felkutatása, a felhasznált
irodalom listájának elkészítése.
Az információk szerzése, feldolgozása,
tárolása rendkívül változatos formában történik, hiszen a térkép-
és táblázatolvasástól kezdve a lexikonban történő keresésen át a számítógép-
és videohasználatig mindenféle mód szerepel. A tanév során több ilyen
alkotás is készül különféle témákban (pl. mindennapi élet, vakáció,
testvériskola meglátogatása). Az elkészült alkotásokat fénymásolatban
sokszorosítják. Tanévenként 10 órát töltenek az elemi iskolás gyermekek
tanítójukkal az iskolai könyvtárban és kb. ugyanennyi időt a számítástechnika-kabinetben
is.
Informatika középfokon
Az elemi iskola befejezése után a gyermekek tanulmányaikat az úgynevezett
college-ben (ejtsd: kolezs) folytatják 4 tanéven át. Ez az iskolatípus
a mi általános iskoláink felső tagozatának felel meg. Ezt szakirányú
képzés vagy pedig három gimnáziumban töltött tanév követi az érettségiig.
Négy éve a középfokú képzésben is eltörölték az informatika tantárgyat.
Az indok ugyanaz: nem tanítani (osztályozni), hanem alkalmazni kell
az informatikát! A 1115 éves korosztály a college-ekben a technika
tantárgy keretein belül sajátítja el a legfontosabb informatikai tudnivalókat:
robotikai, bürotikai alapismereteket, más tudományágakhoz kapcsolódó
problémák számítógépes megoldásait. A tantárgyon belül mechanikai,
elektronikai és gazdasági ismereteket is tanítanak.
A gimnáziumban 1996-tól az informatika
csak fakultációként van jelen, az érdeklődő diákok választhatják,
két évfolyamon keresztül heti két órában. Az általános felhasználói
ismereteken túl itt már komolyabb informatikai tudás birtokába jutnak,
programozni is tanulnak. Persze az átlag gimnazista sem hagyhatja
el az iskolát informatikai ismeretek nélkül, mivel tanulmányaihoz
szüksége van rá. Részt vettem például 17 éves gimnazisták társadalomismeret-óráján,
amelyet az iskola jól felszerelt médiatárában tartottak. A
munkát a szaktanár mellett a könyvtáros tanár is segítette. A tanulók
2-3 fős csoportokban dolgoztak, két óra állt rendelkezésükre. Több
témakör közül választhattak (pl. emberi jogi nyilatkozat, 1995-ös
elnökválasztás, legfelsőbb bíróság, esküdtszék munkája stb). A választott
témában az iskolai médiatár segítségével információt kellett gyűjteniük,
ezekből a szükséges definíciók pontos megadásával rövid ismertető
dokumentumot kellett készíteniük. Lázasan keresgéltek az újságokban,
folyóiratokban, lexikonokban, no és a könyvtárban levő terminálokon
hozzáférhető számítógépes adatbázisban, valamint CD-ROM-okon.
Jegyzeteik alapján ügyesen elkészítették a rövid tanulmányt, feltüntetve
azt is, hogy milyen elektronikai segédanyagokat használtak.
Az informatikai ismeretek elsajátítását segítheti
a gimnáziumokban az a körülbelül heti háromórás szabad órakeret, amely
a technikai, informatikai és kommunikációs gyakorlatok nevet
viseli. A legtöbb helyen ezalatt gyakorlás, korrepetálás, tehetséggondozás
folyik, de a tanár szabad belátása szerint az új technikai eszközök
használatának tudása is elmélyíthető. Az pedig, hogy a különféle szaktárgyakban
mennyire kap helyet az informatika, a felszereltségen kívül a szaktanár
felkészültségétől és szándékától függ. (Elvileg a tantárgyak 90%-a
oktatható számítógép segítségével. A tanárok motiváltságáról és a
továbbképzésekről később szólok.)
Informatika a felsőfokú képzésben
Egy teljes hetet tölthettem a Párizstól északra, Villetaneuse-ben
levő Paris XIII. Egyetemen. Franciaországban az egyetemeken valóban
egyetemes képzés folyik, hiszen ezeken a campusokon minden szakma
felsőfokú tanulmányai folytathatók: a jogi fakultástól kezdve az orvosképzésen
át a műszaki képzésig minden megtalálható. Az egyetem részlegei 18
km-es körzetben vannak, az összeköttetést többek közt jól kiépített
számítógéphálózat is biztosítja. A helyi laborok hálózatait 1996.
március óta a régi telefonvonalas kapcsolatot felváltó optikai kiépítés
köti össze. A Bull gépekkel felszerelt központi gépterem teljesen
automatizált, egyetlen operátor sem dolgozik benne. A különböző intézetekben,
tanszékeken, laboratóriumokban levő PC-k alkalmazásukat tekintve három
csoportra oszthatók: 1. oktatás, 2. gazdasági-szervezési ügyintézés,
3. személyes használat.
Minden egyetemi hallgató tanul valamilyen szinten informatikát.
Talán legkevesebbet a jogászok, a 3. évfolyamon egy félévet heti egy
órában, a legtöbbet természetesen az informatika szakosok (heti 1530
óra). Az egyetem folyosóin barangolva számos PC-terem található, ezeknek
legalább 80 százaléka tanórák számára van fenntartva, de vannak olyan
szabad termek is, ahol az egyetemi hallgatók órán kívül, önállóan
dolgozhatnak, gyakorolhatnak, tanulhatnak, illetve dolgozataikat elkészíthetik.
A tanszékek tanárainak, kutatóinak szobájában a legkorszerűbb multimédiás
PC-ket találjuk. Az Internet használata ezen az egyetemen eléggé korlátozott,
csupán az oktatók és a végzős informatikusok férhetnek hozzá rendszeresen.
A tanszékek kutatómunkájukban is erőteljesen használják az informatikát,
sőt, fejlesztenek is. A nyelvészeti tanszék például hosszú évek óta
francianémetangol elektronikus szótár fejlesztésén és tökéletesítésén
dolgozik. (Ebben a munkában a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi
Intézete is tevékenykedik!) A földrajz tanszék az Oktatási Minisztérium
megbízásából olyan CD-ROM-ot állított össze, amely műholdas felvételekre
alapozva rendkívül látványos és interaktív módon fizikai, geológiai,
meteorológiai, mezőgazdasági, urbanisztikai ismereteket közvetít az
érdeklődő kutatóknak, diákoknak.
Egyetemi szinten az informatikai eszközök minden diplomás és
leendő diplomás számára hozzáférhetőek, sőt, immár nélkülözhetetlenek
a tanulásban, a kutatásban.
Az Internet pedagógiai alkalmazása
Franciaországban a hozzáférés az Internethez rendkívül egyszerű, hiszen
jól kiépített telefonhálózattal rendelkezik az ország. Másrészt a
használati díj is igen olcsó (a telefonálás díja is fajlagosan jóval
alacsonyabb a miénknél), magánszemélyek és iskolák számára egyaránt
megfizethető. A minisztérium és számos szakmai szervezet is ösztönzi
az iskolákat Internet-kapcsolat létesítésére. Renater néven az
Oktatási Minisztérium 1995 óta működtet egy kutatási hálózatot az
egyetemek bekapcsolásával, de ehhez a hálózathoz több közoktatási
intézmény is hozzácsatolódhat. Az oktatásért felelős tankerületeknek
körülbelül egyötöde működtet saját hálózatot, amelyhez körzetenként
legalább 40 elemi és középiskola tartozik. Ennek ellenére csupán az
iskolák 10 százaléka (becsült adat) rendelkezik Internet-hozzáféréssel,
amit maguk a franciák is igen kevésnek tartanak.
Persze az iskolai használat akkor lesz igazán népszerű, ha konkrét
és értelmes pedagógiai cél rendelhető hozzá. Hiszen, ha a használat
egyetlen célja adatlekérés és/vagy elektronikus levelezés, ez hosszú
távon nem motivál. Másrészt az egyre nagyobb számban belépő iskolák
között a mindenki mindenkivel levelez-elv hamarosan hatalmas káoszt
teremt. Annyi üzenet érkezik naponta, hogy még az elolvasásukra sincs
idő.
Ennek a problémának a megoldására született az az ötlet, hogy
az iskolák különféle projektekhez vagy szervezetekhez kapcsolódva
levelezzenek egymással. Az Európai Iskolai Projekt (European
School Project) például a hollandiai központból fogja össze az érdeklődő
iskolákat, és külön fórumot biztosít mind a gyerekeknek (köztük a
legkisebbeknek, óvodásoknak-kisiskolásoknak is), mind a felnőtteknek
(pedagógusoknak vagy animátoroknak).
Külön meg kell említenem az Eurosesame Egyesületet (Association
Eurosesame), amely 1992-ben alakult azzal a céllal, hogy az európai
ifjúság kulturális és nyelvi ismereteit fejlessze elektronikus üzenetek
közvetítésével. Több mint 60 európai és néhány más kontinensen levő
iskola tagja ennek az egyesületnek. (Sajnos, magyar tagja még nincs.)
Céljaik közt szerepel a tanulók motiválása a telematika oktatási alkalmazására,
a nyelvtanulásra, más kultúrák megismerésére. Ennek érdekében sokrétű
tevékenységet folytatnak: a nemzetközi elektronikus levelezést, adat-
és programcserét, szakmai napokat, találkozókat szerveznek és multimédia-dokumentumokat
fejlesztenek. Az iskolák az egyesület párizsi központján keresztül
tartják a kapcsolatot, ahol a szervezők mindig friss, aktuális levelezési
témákat sugalmaznak (pl. vakáció, ősz, karácsonyi népszokások stb.).
A központba olyan gazdag anyag érkezik (szöveg, rajz, kép, zene,
filmrészlet stb), hogy az több elektronikus újságot is megtöltene.
A beküldött anyagokból negyedévenként CD-ROM Magazint szerkesztenek,
amit megküldenek a tagiskoláknak. Ez a CD-ROM-on forgalmazott többnyelvű
újság számos ötletes és látványos fejezetet tartalmaz, kihasználva
az új technika nyújtotta előnyöket. Találhatók rajta például interaktív
mesék, az európai városokat bemutató képeslapok rejtvényjátékkal kiegészítve,
a gyerekek által írott versek, riportok (filmrészletek is), a mindennapi
iskolai élet történetei, hallhatók-láthatók iskolai rendezvények dalai-táncai
a képernyőn, videofilmszerűen megjelenítve.
Az elektronikus újság különböző helyszíneken történő, de végül
is egységes szerkesztése rendkívüli mértékben motiválja a gyerekeket.
Azon túl, hogy megismerik a különböző országok kultúráját, szokásait
és nyelvét, a közös alkotás örömét is átélik, megtanulják az együttműködést
a társakkal, a pedagógussal.
Az Internet lehetőségével, csupán néhány billentyű
lenyomásával Európa az ujjhegyünkön van. Ezt a címet viseli
az a dokumentumfilm, amelyet a hálózatok oktatási alkalmazásáról készítettek
francia pedagógiai szakemberek. Négy tanéven át elsősorban azt
vizsgálták, hogyan segítheti az elektronikus kapcsolat az iskolai
kudarcokkal küzdő, illetve a perifériára sodródó, hátrányos helyzetű
tanulókat. Tapasztalataikat 12 másik ország hasonló eredményeivel
összevonva tanulmánykötetben2
is közreadták Nemzetközi telematikai kommunikáció mutáció az
oktatásban címmel. A tanárok beszámolóit olvasva megállapíthatjuk:
az Internetnek van helye és szerepe a napi pedagógiai gyakorlatban,
ha azt nem öncélúan, hanem értelmesen, a pedagógiai fejlesztési feladatokat
figyelembe véve alkalmazzuk.
Pedagógus-továbbképzések
Franciaország 28 tankerületre (ún. akadémiára) van osztva,
ezek központjai felelősek a hozzájuk tartozó óvodák-iskolák pedagógiai
munkájáért. A tankerületek az Oktatási Minisztériumhoz tartoznak,
amely a finanszírozással biztosítja a szaktanácsadói-szakfelügyeleti
rendszert. A tankerületben szervezik a továbbképzéseket és gondoskodnak
a szakmai-módszertani anyagok megjelentetéséről, ezáltal arról, hogy
a friss információk eljussanak a pedagógusokhoz. Egy-egy szaktanácsadóhoz
legalább 30 iskola és 300 pedagógus tartozik.
A tankerületek minden tanévben vaskos továbbképzési kötetet
állítanak össze, amelyet májusban elküldenek a felügyeletükhöz tartozó
összes iskolába. A pedagógusok ekkor jelentkezhetnek a következő tanév
szakmai bemutatóira, továbbképzéseire. Az informatikai eszközök oktatási
alkalmazásának megismertetését (minden tantárgyban) fontosságának
megfelelően kezelik, a tanfolyamok jelentős része az új technikák
oktatási megismertetését, elterjesztését segíti.
A tanfolyamok ingyenesek és három csoportra oszthatók.
Vannak rövid (25 napos) tanfolyamok, elsősorban az informatikában
kezdőnek számító tanítók, tanárok számára, ezek egy-egy résztémát
mutatnak be (pl. multimédia, hálózatok, bürotika). Céljuk csupán a
motiváció, az adott téma felvillantása. A pedagógusnak joga van
tanévenként maximum három ilyen rövid tanfolyamon részt venni, helyettesítését
az iskolának kell megoldania.
A középszintű tanfolyamok 510 hetesek, ezeken részletesen megismertetnek
egy-egy informatikai területet, oktatási újdonságot, és felkészítik
a már nem kezdő pedagógust ezen ismeretek alkalmazására saját
szaktárgyukban. A gazdag témaválasztékban a számítógéppel támogatott
természettudományos mérések éppúgy megtalálhatóak, mint a hálózatok,
az Internet, a multimédia oktatási alkalmazása. A pedagógusok a tanfolyamon
megismert szakanyagokat (könyv, szoftver, CD-ROM) a későbbiekben
kikölcsönözhetik saját iskolájukban történő alkalmazásra, illetve
az Internetről is számos szakanyag lekérhető.
A leghosszabb továbbképzés egy teljes tanéven
át tart, részvétel esetén a tanár felmentést kap a tanítás alól, ezalatt
az állam fizeti a helyettesítési költséget. Tulajdonképpen
ez a forma intenzív posztgraduális képzés, elsősorban az informatikát
gimnáziumi szinten, fakultatív tantárgyként tanító szaktanárok számára.
A továbbképzéseknek általában egy környékbeli, jól felszerelt
iskola ad otthont, a teremhasználatért a tankerület bérleti díjat
fizet. A továbbképzéseket az informatikát és alkalmazásait már jól
ismerő, gyakorló pedagógusok tartják, tehát a tankerületnek
nem kell gondoskodnia külső előadókról és külön státuszt sem kell
létesíteni. A tanfolyam tanárai ezért a munkáért külön honoráriumban
nem részesülnek. Heti néhány napot tanítanak saját iskolájukban, a
többi napokon pedig a tankerület megbízásából továbbképzéseket tartanak.
Tehát nem anyagi okból, pénzért, hanem erkölcsi és szakmai indíttatásból
végzik ezt a számukra is érdekes többletmunkát. (Megjegyzés: a francia
pedagógusbérekből meg lehet élni!)
Az a tankerület, amelyet meglátogattam, az 199596-os tanévben
tíz multimédiás pentium-gépet vásárolt azzal a céllal, hogy azokat
az érdeklődő iskolák 5-6 hónapra kikölcsönözhessék. Így gyakorol némi
nyomást az informatikát saját tantárgyában használni kívánó tanár
az iskola igazgatójára és inspirálja újabb gépbeszerzésekre.
Az iskolák ellátása számítógéppel ma már itt sem központi pénzből
(pl. kormányprogram) történik, hanem azt a fenntartónak (pl. önkormányzat)
kell biztosítania.
A tankerületek mindegyikében 2-3 pedagógiai
dokumentációs központ is található, országosan kb. 120 ilyen központ
van a városokban. A szakanyagok iránt érdeklődő vidéki pedagógusnak
elegendő a legközelebbi központot felkeresnie, és máris számos pedagógiai
szakanyag között válogathat. Ezekben a könyvesbolt méretű központokban
az oktatás minden szintjéhez és az intézmények minden típusához megtalálhatók
a tantervek, tanítási programok, pedagógiai szakfolyóiratok, szaktárgyi
segédkönyvek, módszertani útmutatók. Évente vaskos katalóguskötet
tájékoztat az új pedagógiai kiadványokról (nemcsak nyomtatott, hanem
elektronikus hordozókon is: videofilm, szoftver!), illetve ezek beszerzési
lehetőségéről. Kissé irigykedve néztem a gazdag választékban böngésző
francia pedagógusokat, akik számára mindezek a dokumentumok magánemberként
is megfizethetőek!
A legtöbb tankerületnek arra is van pénze, hogy
önálló pedagógiai szaklapot jelentessen meg. A negyedévenként
megjelenő lapok szerzői pedagógusok, szerkesztői a tankerület munkatársai.
Créteil város tankerületének lapja a Médialog nevet viseli.
Az új technikák alkalmazásáról a különféle tantárgyakban, módszertani
ötletekről éppúgy olvashatunk cikkeket, mint a könyv-, video-, CD-ROM-újdonságokról,
valamint kiállításokról, szakmai konferenciákról. Kell is a tájékoztatás,
a szűrés, hiszen gomba módra szaporodnak az oktatási célú szakanyagok.
Továbbra is él az 1989-ben indult, Vegyes Licenc (Licence
Mixte) elnevezésű akció. A kultuszkormányzat átalányban megvásárolta
a legnépszerűbb és pedagógiai szempontból is legjobbnak tartott oktatási
célú szoftvereket (felhasználói szoftverek, oktatóprogramok, programnyelvek
stb.), így ezeket a forgalmazó cég az oktatási intézmények számára
forgalmi értékük töredékéért árusítja (kb. 10-15 buszjegy áráért).
Az oktatási minisztérium és a legnevesebb pedagógiai könyv-
és taneszközkiadók is gyakran szerveznek országos rendezvényeket
a legaktuálisabb pedagógiai témákban (pl. a tanár szerepének változása,
az analfabetizmus megelőzése, az új technikák alkalmazása stb.). Legutóbb
1996 októberében rendeztek nagyszabású, egyhetes konferenciát és kiállítást
Párizs egyik külvárosában, a Tudomány és Technika Szigete elnevezésű
hatalmas múzeumkomplexumban. E rendezvény témája a multimédia
oktatási megszerettetése volt, amit a cím is kifejez: Kattints,
hogy tudj! A kiállítók termékeinek katalógusát stílszerűen
ingyenes CD-ROM-on bocsátották a többezres nézőközönség rendelkezésére.
A francia televízió pedig úgy segíti az oktatást, hogy külön csatornát
(ötös csatorna) működtet, amely rendszeresen pedagógiai, oktatási
célú műsorokat sugároz (riportok, filmek, kerekasztal-beszélgetések
stb.).
Mindennapok informatikája
Aki már járt valamelyik fejlett nyugati országban, nap mint nap tapasztalhatta,
hogy az informatika a mindennapi életben lépten-nyomon jelen van.
Ahol csak lehet, automatizálnak, elterjedt az elektronikus és mágneskártyák
használata, már a múzeumi belépés is csak ilyen módon lehetséges.
A technikai eszközök ára alacsony (egy kompletten felszerelt multimédiás,
faxmodemes márkás pentium például alig kerül többe, mint a létminimum
összegének kétszerese!), így érthető, hogy az otthonokban is egyre
több PC található (vagy IBM-kompatibilis, vagy Mackintosh gépek,
ez utóbbiak a kezdők számára az egyszerűbb kezelhetőség miatt igen
népszerűek.) Mivel a magánszemélyek jelentős vásárlóerőt képeznek
a multimédia-piacon, ezért többszintes áruházakat tölt meg a CD-ROM-választék.
(Mágneslemezen már úgyszólván semmi sem kerül forgalomba!)
Szinte havonta rendeznek valamelyik nagy vásárterületen multimédia-kiállítást,
ahol aki csak teheti, felvonultatja portékáit. Nincs olyan szakterület,
ahol ne lenne francia nyelvű multimédia-anyag. Ezek legtöbbje persze
szimulációs és akciójáték, hiszen (sajnos) az otthoni gépeket elsősorban
a gyerekek használják. De szép számmal talál az érdeklődő pedagógiai
célú anyagokat is, a legkisebbeknek szóló interaktív mesekönyvektől
kezdve a matematika gyakorlásán át a zenés nyelvtanulásig vagy éppen
a Barbie baba öltöztetéséig. A hölgyek számára receptkönyv és fogyókúra-tanácsadó
készül, és nincs is olyan nevesebb múzeum, amelyik gyűjteménye ne
szerepelne elektronikus kiadásban. A választék olyan nagy, hogy szinte
áttekinthetetlen, párhuzamos fejlesztés is rengeteg van (pl. a nyelvoktatás
területén vagy az enciklopédiákat tekintve). A legnagyobb cégek katalógusukat
ingyenes CD-ROM-on adják a látogatóknak, sőt van, aki egyhavi ingyenes
Internet-előfizetést és tízórányi hozzáférést is ad a katalógussal
együtt. Tombol tehát a multimédia- és Internet-láz, csak győzzék energiával
a valóban értékes alkalmazások felkutatását!
Összegzés
A tanulmányúton szerzett informatikaoktatási tapasztalatok elgondolkodtatóak.
Mi éppen most tantárgyasítottuk az informatikát, és
emellett hivatalosan alig fordítunk gondot ennek a napi pedagógiai
gyakorlatban való, oktatási (tanórai, szabadidős, fejlesztési célú
stb.) alkalmazására. Pedig nem elég, ha az informatikai alapismeretek
megszerzését egyetlen tantárgy tanításával letudjuk. Így nem készülhetünk
fel kellő mértékben az információs kor kihívásaira. Ugyanakkor oktatásunk
sokkal decentralizáltabbá válik, ellentétben például a rendkívül központosított
rendszerű francia oktatásüggyel, ahol még az óvodai programok, napirendek
is igen kötöttek, iskolásak. Természetesen ez egyszersmind zavaró
is!
Eszközellátottságban (hardver, szoftver, pedagógiai dokumentációk)
még szintén messze vagyunk az Európában megszokott mértéktől, de biztató
jelek mutatkoznak egy gyorsuló ütemű hardverbeszerzésre, illetve szoftverfejlesztésre.
Az pedig egyértelmű, hogy az informatika oktatása és alkalmazása akkor
lesz csak igazán eredményes, ha a rendszeres és folyamatos pedagógus-továbbképzésekről
gondoskodunk és tanítóink-tanáraink motiváltak lesznek az új technika
mindennapi oktatási bevetésére!