Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 1997 június > Egy lehetséges alternatíva: vizsga a nyolcadik évfolyam végén

Miklósi László

Egy lehetséges alternatíva: vizsga a nyolcadik évfolyam végén

Többször fölvetődött a kérdés: helyén van-e az alapműveltségi vizsga? Az alapműveltség megszerzéséhez vagy egy iskolatípus befejezéséhez kell-e kötni ezt a vizsgát? Legerőteljesebben a „Konferencia az alapműveltségi vizsgáról” című, nyolc pedagógus szakmai szervezet által 1997. március 8–9-én Budapesten rendezett országos tanácskozáson merült fel ez a kérdés. A szerző a konferencia ajánlásai alapján javaslatot fogalmaz meg a jelenlegi iskolaszerkezethez illeszkedő vizsga bevezetésére.

A konferencia ajánlása – többek között – kimondja:

„Ne az alapműveltségi vizsga szabályozza az iskolaszerkezetet. A kialakítandó többszintű vizsgarendszer vegye figyelembe a jelenlegi iskolaszerkezetet.”

„Megfontolandó, összefüggésrendszerében megvizsgálandó, hogy a 8. évfolyam végén a korosztályi sajátosságokat is figyelembe véve, a NAT követelményei alapján országosan egységes mérés vagy záróvizsga legyen.”

A közoktatási törvény szerint a „NAT-logika” alapján „Az iskolai oktatásban az első évfolyamtól kezdődően, a tizedik évfolyamig bezárólag – az alapfokú művészeti oktatás kivételével és függetlenül attól, hogy az iskolai nevelést milyen iskolatípusban végzik – a tankötelezettség teljesítését szolgáló, az általános műveltséget megalapozó, alapműveltségi vizsgára felkészítő nevelés és oktatás folyik.” (25. § (4)). Amint köztudott – iskolatípustól függetlenül – a tankötelezettséghez kötött vizsgáról van szó. Az általános műveltség megszerzése lezárásának szánják a vizsgát, az ezt teljesítő diák a (szó eredeti értelmében vett) „nemzeti minimumból” vizsgázik. Ez a szabályozás értelemszerűen tökéletesen illeszkedik a NAT-hoz, hiszen gyakorlatilag ennek kimenete, egyúttal mérési pontja. (Az igazi probléma természetesen a NAT és az iskolaszerkezet össze nem illő volta.)

Az eredeti koncepció szerint e vizsga letétele minden iskolatípusban a továbbhaladás feltétele lett volna (kvázikötelező vizsga). Ezt az elképzelést hevesen ellenezte a szakma jelentős része (főképp a gimnáziumok és egyes tanáregyesületek). A közoktatási törvény módosítása (1996. évi LXII. törvény) értelmében megszűnt e vizsga kvázikötelező jellege; gyakorlatilag az érettségit adó középiskolák csak a diák igénye esetén alapvizsgáztatnak, illetve akkor, ha azt programjukba iktatják. Az eredeti cél – az átjárhatóság – így nem valósult meg.

Az iskolaszerkezetből vagy a kötelező oktatás (NAT-záró) végpontjából induljunk ki a vizsgáztatás idejének, a rendszerben való helyének meghatározásakor? Melyik megközelítés alkalmasabb a vizsgázók szempontjából?

A 6 és 8 osztályos gimnáziumok megjelenése új színt hozott az oktatásba és szétfeszítette az iskolaszerkezetet. A jelenlegi igen tagolt, sokszínű, illetve szétesett – a jelző ízlés, világkép, értékrend szerint választható – iskolaszerkezetben a meglévő érdekkülönbségek miatt gyakorlatilag lehetetlen mindenki számára egyaránt elfogadható szabályozás. Ami a 8 osztályos általános iskola érdeke, az a 6 és 8 évfolyamos gimnáziumok érdekét sértheti (és fordítva); miközben a 4 és a 6-8 osztályos gimnáziumok érdeke sem okvetlenül azonos.

A NAT a követelmények 4., 6., 8. és 10. osztály végére történő megadásával kívánja az egységesség minimumát biztosítani; az alapműveltségi vizsga egységes vizsgarendszer lehetőségét kívánta megteremteni. Mivel – ahogy korábban említettük – az alapműveltségi vizsgát a jelenleg hatályos közoktatási törvény által adott lehetőséggel élve a legtöbb középiskolában (várhatóan) nem teszik le a diákok, így ez az elképzelés jelentős sérülést szenvedett. Az eredeti koncepcióból – miközben az alapműveltségi vizsgaközpontban végzett sokéves munka számos maradandó értéket, felhasználandó eredményt mutat fel – mára torzó maradt, amely eredeti funkciója betöltésére immár nem alkalmas, ugyanakkor idegen testként ékelődik a meglévő környezetbe. Nem kérdéses: a szakma – miközben nem akarja túlterhelni, fölösleges megpróbáltatásnak kitenni a gyerekeket – vizsgapárti, vagyis fontosnak tartja a megfelelő időben, alkalmas módon letett vizsgát. Csakhogy helyén van-e a 10. évfolyam végén a vizsga? A NAT-ot figyelembe véve az alapműveltség valóban ekkorra szerezhető meg. Ugyanakkor – mivel igen kevés a 10 osztályos általános iskola, s belátható időn belül ezek számának növekedése nem várható – ez az életkor egyetlen jellemző iskolatípusnak sem kimeneti pontja.

A tanárok (a vizsgára felkészítők, a vizsgáztatók) szerint a vizsga helyének, idejének megállapításakor célszerű figyelembe venni az iskolaszerkezetet. Napjainkban (és belátható ideig) az adott korosztály többsége 8 osztályos általános iskolába jár. Nincs más olyan iskolatípus, amelyet egy adott kimeneti ponton megközelítőleg ennyi diák hagyna el, ezért a vizsgarendszer kialakításakor erre feltétlenül tekintettel kellene lenni.

A javaslat

A 8. évfolyam végén szervezzünk vizsgát a NAT követelményei alapján. Ebben az esetben nem beszélhetünk alapműveltségi vizsgáról, hiszen az általános művelődés nem zárul le, csupán – az érintett korosztály mintegy 90%-át figyelembe véve – (a 6 és 8 osztályos gimnáziumokat, illetve a 10 osztályos általános iskolákat kivéve) az adott iskolatípust fejezik be a diákok. E vizsga tehát záróvizsga lehet, amely a 8. évfolyam elvégzését tanúsíthatja. Az érettségit adó középiskolába járók a 12. évfolyam elvégzése után érettségi vizsgát tesznek; a szakmunkásképző iskolák diákjai a 10. osztály elvégzése után (a 9. és a 10. évfolyam anyagából) vizsgáznak.

Javaslatunk tehát kompromisszum: figyelembe veszi a NAT-ot, tekintettel van az OKI Alapműveltségi Vizsgaközpontjában eddig végzett munkára (az általunk javasolt vizsgarendszerre a vizsgaközpont jelenlegi anyagát csekély módosítással alkalmassá lehet tenni), de mindezeket az adottságokhoz, a leginkább jellemző iskolatípusokhoz kívánja közelíteni. A 8. évfolyam végén letett vizsga ugyanakkor az érettségit adó középiskoláknak lehetőséget teremthet arra is, hogy a NAT 10. évfolyam utáni szakaszhatára lazítható legyen. (Ez azonban nem választható el a közoktatás teljes időszakának, iskolatípusainak, ezek kapcsolódásának felelősségteljes átgondolásától.) Ez a javaslat alkalmas lehet arra, hogy a modernizáció elfogadásában, megvalósításában érdekeltek (iskolák, pedagógusok, diákok, szülők stb.) száma jelentősen növekedjék, ezáltal szakmai és társadalmi támogatottsága erősödjön.

Kikre vonatkozzék a vizsga?

Természetesen elsősorban a 8 osztályos általános iskolára. Javaslatunk – az említettek alapján – túlmegy ezen: egységes, iskolatípustól független vizsgának javasoljuk a 8. osztályos záróvizsgát. Ez a megoldás – bár (a NAT-hoz igazodva) korlátozza a 6 és 8 osztályos gimnáziumok tananyagbeosztását – (az eredeti NAT-gondolat szellemében) csökkenti a tananyagbeli különbséget az adott évfolyamon tanító, különböző iskolatípusok között, s szükség esetén segítheti az átjárhatóságot is.

Az általános iskolák esélye

Amint köztudott, jelenleg a tehetséges gyerekek (illetve az esélyeiket jobban érvényesíteni tudó vagy lakóhelyüket tekintve kedvezőbb helyzetben levő szülők gyerekei) 4. és 6. osztály után egyre növekvő számban elmennek addigi osztályukból, iskolájukból, s a 8, illetve 6 osztályos gimnáziumban folytatják tanulmányaikat. Az általános iskolák közül egyre többen új gondokkal találkoznak: legjobb tanítványaik kiválnak az intézményből. S a távozó diákok egyre nagyobb száma (a további évfolyamokat tekintve) szinte megoldhatatlan gondot okoz: miként folytassa a megfelelő színvonalú oktató-nevelő munkát az iskola a „jók” kiválása után. Mi lesz a „húzóerővel”, az osztályközösségekkel? Az sem lehetetlen, hogy emiatt osztályokat kell összevonni, ami újabb pedagógiai (és egyéb) problémákat vet föl.

Az általános iskolák e folyamat ellen nemigen tudnak mit tenni. (Vannak iskolák, amelyek a tagozatok túlburjánzásával, a nyelvoktatás egyre előbbre helyezésével próbálják megtartani tanítványaikat s ezzel együtt (elnézést) a fejkvótát s a tanárok állását is. Az oktatáspolitika intézményesen eddig semmit sem tett az esélyegyenlőség szempontjából is meghatározó általános iskolák védelme érdekében.

Javaslatunk jelentősen megerősíthetné a jelenleg igen nehéz helyzetben lévő, presztízsveszteséget szenvedett, kiszolgáltatott általános iskolákat. Ugyanakkor a 6 és 8 osztályos gimnáziumok továbbra is megtalálhatnák diákjaikat, hiszen természetesen változatlanul lesz társadalmi igény ezekre az iskolákra. Mindazoknak, akik úgy gondolják, jobb, ha gyermekük előbb kerül be a gimnáziumba, ezután is jó megoldás lesz ez az iskolatípus. Ugyanakkor az általános iskola kiürülésétől, felhígulásától való – vélt vagy valós – félelem nem kényszeríti rá az általános iskolával elégedett szülőt, hogy feltétlenül „6 vagy 8 osztályos gimnáziumba mentse” gyermekét. Tényleges választási helyzet esetén (ha az általános iskola társadalmi presztízse lehetővé teszi) a tehetséges diák maradhat is az általános iskolában. A kiegyenlítettebb feltételek között az általános iskola a 6 és 8 osztályos gimnáziumokkal versenyre kelhet, a szülőknek ezáltal valós döntési lehetőségük lesz: ténylegesen mérlegelhetik, hogy gyermekük számára melyik iskolatípus választása a kedvezőbb.

Mérhetőség

A vizsga alkalmas arra is, hogy az iskolák teljesítménye a 8. évfolyam végén mérhetővé váljék. Különösen fontos ez a 8 osztályos általános iskolák szempontjából, ahol eddig nem volt országos standard. Leginkább a felvételi adatokat használták az iskolák minősítésére, valamint a mindenki által ismert közvélekedés adott iránymutatást ebben a kérdésben. A pedagógiai munka minősége, a szakmai nyilvánosság, az iskola társadalmasítása és még számos más szempontból nem hangsúlyozhatjuk eléggé az iskolák minősége, az oktatás-nevelés színvonala értékelésének a fontosságát. Igaz, hogy ha csupán ez lenne a cél, diagnosztikus méréssel is elérhetjük ezt; véleményünk szerint azonban – valamennyi szempontot figyelembe véve – a záróvizsga a teljes megoldás.

Az általános iskolák számára természetesen kihívást is jelentene ez a lehetőség. A jelenlegi negatív megközelítés (a diákok megtartása) mellett vagy helyett pozitív megközelítés bontakozna ki; a szakmai munka mérhetővé és nyilvánossá válna. (Ebben persze meghatározó része lenne az egységes követelményeknek, a központi vizsgafeladatoknak, az értékelésnek.)

Az utolsó félév értelme

Jelenleg, ha a 8. évfolyam első féléve után fölveszik a diákot a középiskolába, „kiáll a szekere rúdja” az általános iskolából. Az ilyen iskolákban tanító kollégák számára ismert, hogy milyen „művészetre” van szükség ahhoz, hogy a diákokat a tanév végéig aktivizálni lehessen. A záróvizsga bevezetése esetén az utolsó félévnek tétje lesz: hiszen ha föl is vették a diákot, a záróvizsgát feltétlenül le kell tennie a továbbhaladás érdekében.

Az vizsgáztat, aki tanít

A tanárok, a diákok és a szülők között is kedvező fogadtatásra számíthat, hogy a diákot (rendszerint) az vizsgáztathatja, aki évekig tanította. Kiszámíthatóbb, diáknak és tanárnak „lelkileg” könnyebben teljesíthető ez a lehetőség a jelenleg tervezettel szemben. Az is előny, hogy kiküszöbölhető a ma szükségszerűen programozott egymásra mutogatás az (első 8 év anyagát tanító) általános iskola és a (9–10. évfolyamon tanító, de 10 évfolyam anyagából vizsgáztató) középiskola között.

A 4 éves középiskolák érdekeltsége

Eddig nem szóltunk a 4 éves középiskolák és a 8. osztályos záróvizsga viszonyáról. Napjainkban – bár viszonylag gyorsan nő a 6 és 8 évfolyamos gimnáziumok száma – az adott korosztály többsége még mindig a 4 éves középiskolába jár. Ezek az iskolák – ahogy korábban szóltunk róla – a 6 és 8 osztályos gimnáziumokkal és más érdekcsoportokkal (pl.: bizonyos szakmai szervezetek) vállvetve elérték, hogy – mivel nem érdekük – diákjaik továbbhaladásának ne legyen feltétele a 10. osztály végén tehető alapműveltségi vizsga.

A 4 éves középiskolának is előnyös, ha minden diák országosan egységesen kidolgozott követelmények alapján vizsgát tesz az általános iskola befejezésekor. A tanulók mérhetővé váló általános iskolai teljesítménye egyértelműen érdeke a fogadó középiskolának.

Elképzelhető, hogy a záróvizsga fölöslegessé teszi a középiskola felvételi vizsgáját is. Ehhez elengedhetetlen, hogy az érettségit adó intézmény elfogadja – adott feltételekkel – (pl.: megadott szinttől) a záróvizsgát. Ez a középiskola döntésén múlik, de ha reális, kiszámítható, megbízható vizsgáról van szó, vélhetően egyre többen kívánnak majd élni ezzel a lehetőséggel. (Ez a folyamat a kétszintű érettségi vizsga emelt szintjéhez hasonlít.) Véleményem szerint ez az iskolák közötti alkufolyamat többéves egyeztetés eredménye lehetne. Addig ez a vizsga a továbbhaladás feltétele lehet. A 8. osztály utáni záróvizsga tehát nem csupán a rendszeridegen 10. évfolyam utáni vizsgától „szabadítja meg” a 4 éves középiskolát, de még nyerhet is az új lehetőséggel.

A 6 és 8 osztályos gimnáziumok és a 8. osztályos záróvizsga

Látszólag ezek az iskolák kevéssé érdekeltek: viszonylag legkevesebb előnyt a záróvizsga ezeknek az iskoláknak jelent. Ez azonban látszat. Hiszen, ha az általános iskola munkája objektíven mérhetővé válik, ennek serkentő hatása a korábbi évfolyamok munkájára is kihathat. Ez természetesen a 6 és 8 osztályos gimnáziumoknak is kedvező, hiszen ezáltal megbízhatóbb, kiszámíthatóbb körülmények között nevelkednek leendő tanítványaik. A kiegyensúlyozott viszonyok között azok számára, akik a 6, illetve 8 osztályos gimnáziumot választják, ez immár nem „menekülés”, hanem pozitív választás lesz, így nőhet az esélye annak, hogy ezekbe a gimnáziumokba azok a diákok kerülhetnek, akik ott valóban megállják a helyüket.

Szakmunkásképző iskolák

Manapság ugyan nem jellemzőek a tiszta iskolatípusok (egy-egy intézmény többnyire nem kizárólag szakmunkásképzőként működik), mégis külön kell szólnunk erről az iskolatípusról. Úgy tűnik, teljes az egyetértés abban, hogy a 10. évfolyam utáni alapműveltségi vizsga igazán az általános képzést ekkor befejező szakmunkástanulóknak fontos. Számukra valóban szakaszhatár a 10. évfolyam vége, hiszen ezután kezdik meg szakmai tanulmányaikat. Az adott népesség mintegy 20–25%-a számára tehát szükséges, hogy ekkor vizsgát tehessen.

Amennyiben 8. évfolyam végén az általános iskolában záróvizsgát tesz a diák, akkor a szakmunkásképző iskolákban a 10. évfolyam végén elegendő az utolsó két év: a 9. és a 10. évfolyam anyagából vizsgáznia. Ez attól a jelentős tehertől szabadítja meg (az erre amúgy is kevéssé felkészült) szakmunkásképző iskolákat, hogy a más iskolákban tanított 8 évnyi tananyagból is nekik kelljen vizsgáztatniuk. Ugyanakkor megmarad és egyben reálisabbá is válik ezeknek az intézményeknek a felelőssége: az általuk tanított közismereti anyagból vizsgáztathatják tanítványaikat.

Ellenérvek

1. Mivel e szerint a javaslat szerint a diákok két különböző vizsgát tesznek (8. évfolyam után: záróvizsga; 10. évfolyam után alapműveltségi vizsga, illetve 12. évfolyam után érettségi vizsga), ez magasabb költségekkel jár, mint a jelenlegi szabályozás. Az alapműveltségi vizsga eredeti koncepciójához képest (amely szerint minden diák vizsgázna a 10. évfolyam után) a javaslatunk szerinti vizsgarendszer a szakmunkásképző iskolák 10. évfolyamos diákjai számára jelent – a nyolcadikos záróvizsga után – második vizsgát. (Valójában persze a jelenlegi koncepcióban szereplő tananyag két vizsgára történő bontásáról van szó.) Mivel szakmunkásképző intézetbe az adott korosztálynak mintegy 20–25%-a jár, ennek figyelembevételével állapítható meg az újabb vizsgaalkalom többletköltsége. Megjegyezzük, hogy véleményünk szerint ez a többletköltség megtérül, ha ezáltal egy működőképesebb, szakmai és társadalmi szempontból elfogadhatóbb vizsgarendszer hozható létre.

2. Mivel a javaslat szerint egy jellemző iskolatípus végén, a 8. évfolyam után történne a záróvizsga, tisztázandó, mi a kapcsolata ennek a diákok továbbtanulásával, felvételi vizsgájával.

a) Ha a vizsga sikeres letétele csupán a továbbhaladás feltétele, akkor a felvételiző diák rövid időn belül többször (legalább kétszer: felvételi vizsga, majd záróvizsga) vizsgázik. Ráadásul több felvételi vizsga esetén ez további vizsgaalkalmakat jelent. Jelenleg is az a – kevéssé örömteli – gyakorlat, hogy a 8. osztályos diákok zöme számos felvételi vizsgát tesz. Hosszabb távon ennek elkerülésére alkalmas lehet a b) változat.

b) Amennyiben a középiskolák elfogadják felvételiként a 8. osztályos záróvizsgát, elkerülhető a külön felvételi vizsga. Ehhez azonban a (felvételiztető) középiskolákkal való egyeztetés szükséges.

3. Néhány kolléga felvetette, hogy fejlődéslélektani szempontból nem alkalmas a 14 éves életkor a vizsgáztatásra. Ezt az ellenérvet felhozták a 16 éves korban tehető alapműveltségi vizsga bevezetése ellen is, hiszen valószínűleg a 18. év alatti vizsgáztatás esetén általában fölvethető ez az aggály. (Talán azután is?) A gyakorlat azonban ellentmond ennek: számos iskolában jelenleg is vizsgáztatják 14 éves korban a diákokat. (Hogy ez jó-e, beválik-e, ennek a tapasztalatai jól hasznosíthatóak a záróvizsga kialakításakor.)

Összegzés: javaslatunk előnyei és hátrányai

Az iskolarendszer legjellemzőbb elemeit figyelembe veszi, ezáltal szakmailag és társadalmilag elfogadhatóbb s így megvalósíthatóbb, működőképesebb lehet a javasolt vizsgarendszer. Az új helyzet kihívás elé állítja az általános iskolát, ezáltal ez az iskolatípus „helyzetbe hozható”, megerősíthető. Az általános iskola megerősítése (iskolatípusok szerint és a diákok szempontjából is) elősegítheti az esélyegyenlőséget. Intézményesen megteremthető az általános iskola mérhetősége, tétje lesz az általános iskola utolsó félévének. Az az iskola vizsgáztat, amelyikben megtanították a tananyagot; a szakmunkásképző intézményeknek a 10. évfolyam után csupán a 9–10. évfolyam anyagából kell vizsgáztatniuk. Valós választási lehetőség adódik a 6, illetve 8 osztályos gimnáziumba lépés idején. Az érettségit adó középiskolák számára is elfogadhatóbb lehet ez a vizsgarendszer: „helyére kerül” az érettségit megelőző vizsga, s kedvező a standard mérés is a felvételi előtt. Megegyezés esetén kiváltható a 4 éves középiskolák felvételi vizsgája.

A javasolt vizsgarendszer hátránya az, hogy a második vizsga miatt (a szakmunkásképző iskolák 10. évfolyama után) többe kerül a jelenleginél.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy minden tanulónak kétszer kellene vizsgáznia. Nyilván ezt nem minden érintett venné örömmel, de vitathatatlan, hogy a vizsgaanyag megosztásának, az újabb vizsgaalkalomnak számos (egyebek mellett: pedagógiai) előnye van.

Itt is utalni kell arra, hogy megoldandó a felvétel-továbbhaladás kérdése. Véleményünk szerint azonban ez rövid távon viszonylag egyszerűen, hosszú távon (a felvételi kiváltása esetén) – reményeink szerint – megnyugtatóan megoldható.

A 8. osztály végén tehető záróvizsga egyik iskolatípus számára sem kedvezőtlen. Bizonyos előnyöket a 6 és 8 osztályos gimnáziumoknak, valamint a szakmunkásképző iskoláknak is jelent; a legnagyobb nyertesei a legtöbb diákot tanító iskolatípusok: az általános iskola és a 4 éves középiskolák. Mindezek alapján nagyobb az érdekeltség a végrehajtásban, ezáltal a 8. osztály utáni záróvizsga bevezetése nem ütközik szakmai ellenállásba, s így működőképesebb lehet a jelenleg tervezettnél.

A mai helyzet abszurditása, hogy nincs minden szempontból jó megoldás. A felelősségünk – sajnos – abban áll, hogy a legkevésbé rosszat válasszuk, azt, amely leginkább alkalmas lehet arra, hogy a rendszer hosszú távon működőképes legyen. Úgy véljük, hogy a 8. osztályos záróvizsga ilyen lehet, ezért végiggondolásra érdemes javaslatnak tartjuk.