Miklósi László
Egy lehetséges alternatíva: vizsga a nyolcadik évfolyam végén
Többször fölvetődött a kérdés: helyén van-e az alapműveltségi vizsga? Az alapműveltség megszerzéséhez vagy egy iskolatípus befejezéséhez kell-e kötni ezt a vizsgát? Legerőteljesebben a Konferencia az alapműveltségi vizsgáról című, nyolc pedagógus szakmai szervezet által 1997. március 89-én Budapesten rendezett országos tanácskozáson merült fel ez a kérdés. A szerző a konferencia ajánlásai alapján javaslatot fogalmaz meg a jelenlegi iskolaszerkezethez illeszkedő vizsga bevezetésére. |
A konferencia ajánlása többek között kimondja:
Ne az alapműveltségi vizsga szabályozza az iskolaszerkezetet. A kialakítandó többszintű vizsgarendszer vegye figyelembe a jelenlegi iskolaszerkezetet.
Megfontolandó, összefüggésrendszerében megvizsgálandó, hogy a 8. évfolyam végén a korosztályi sajátosságokat is figyelembe véve, a NAT követelményei alapján országosan egységes mérés vagy záróvizsga legyen.
A közoktatási törvény szerint a NAT-logika alapján Az iskolai oktatásban az első évfolyamtól kezdődően, a tizedik évfolyamig bezárólag az alapfokú művészeti oktatás kivételével és függetlenül attól, hogy az iskolai nevelést milyen iskolatípusban végzik a tankötelezettség teljesítését szolgáló, az általános műveltséget megalapozó, alapműveltségi vizsgára felkészítő nevelés és oktatás folyik. (25. § (4)). Amint köztudott iskolatípustól függetlenül a tankötelezettséghez kötött vizsgáról van szó. Az általános műveltség megszerzése lezárásának szánják a vizsgát, az ezt teljesítő diák a (szó eredeti értelmében vett) nemzeti minimumból vizsgázik. Ez a szabályozás értelemszerűen tökéletesen illeszkedik a NAT-hoz, hiszen gyakorlatilag ennek kimenete, egyúttal mérési pontja. (Az igazi probléma természetesen a NAT és az iskolaszerkezet össze nem illő volta.)
Az eredeti koncepció szerint e vizsga letétele minden iskolatípusban a továbbhaladás feltétele lett volna (kvázikötelező vizsga). Ezt az elképzelést hevesen ellenezte a szakma jelentős része (főképp a gimnáziumok és egyes tanáregyesületek). A közoktatási törvény módosítása (1996. évi LXII. törvény) értelmében megszűnt e vizsga kvázikötelező jellege; gyakorlatilag az érettségit adó középiskolák csak a diák igénye esetén alapvizsgáztatnak, illetve akkor, ha azt programjukba iktatják. Az eredeti cél az átjárhatóság így nem valósult meg.
Az iskolaszerkezetből vagy a kötelező oktatás (NAT-záró) végpontjából induljunk ki a vizsgáztatás idejének, a rendszerben való helyének meghatározásakor? Melyik megközelítés alkalmasabb a vizsgázók szempontjából?
A 6 és 8 osztályos gimnáziumok megjelenése új színt hozott az oktatásba és szétfeszítette az iskolaszerkezetet. A jelenlegi igen tagolt, sokszínű, illetve szétesett a jelző ízlés, világkép, értékrend szerint választható iskolaszerkezetben a meglévő érdekkülönbségek miatt gyakorlatilag lehetetlen mindenki számára egyaránt elfogadható szabályozás. Ami a 8 osztályos általános iskola érdeke, az a 6 és 8 évfolyamos gimnáziumok érdekét sértheti (és fordítva); miközben a 4 és a 6-8 osztályos gimnáziumok érdeke sem okvetlenül azonos.
A NAT a követelmények 4., 6., 8. és 10. osztály végére történő megadásával kívánja az egységesség minimumát biztosítani; az alapműveltségi vizsga egységes vizsgarendszer lehetőségét kívánta megteremteni. Mivel ahogy korábban említettük az alapműveltségi vizsgát a jelenleg hatályos közoktatási törvény által adott lehetőséggel élve a legtöbb középiskolában (várhatóan) nem teszik le a diákok, így ez az elképzelés jelentős sérülést szenvedett. Az eredeti koncepcióból miközben az alapműveltségi vizsgaközpontban végzett sokéves munka számos maradandó értéket, felhasználandó eredményt mutat fel mára torzó maradt, amely eredeti funkciója betöltésére immár nem alkalmas, ugyanakkor idegen testként ékelődik a meglévő környezetbe. Nem kérdéses: a szakma miközben nem akarja túlterhelni, fölösleges megpróbáltatásnak kitenni a gyerekeket vizsgapárti, vagyis fontosnak tartja a megfelelő időben, alkalmas módon letett vizsgát. Csakhogy helyén van-e a 10. évfolyam végén a vizsga? A NAT-ot figyelembe véve az alapműveltség valóban ekkorra szerezhető meg. Ugyanakkor mivel igen kevés a 10 osztályos általános iskola, s belátható időn belül ezek számának növekedése nem várható ez az életkor egyetlen jellemző iskolatípusnak sem kimeneti pontja.
A tanárok (a vizsgára felkészítők, a vizsgáztatók) szerint a vizsga helyének, idejének megállapításakor célszerű figyelembe venni az iskolaszerkezetet. Napjainkban (és belátható ideig) az adott korosztály többsége 8 osztályos általános iskolába jár. Nincs más olyan iskolatípus, amelyet egy adott kimeneti ponton megközelítőleg ennyi diák hagyna el, ezért a vizsgarendszer kialakításakor erre feltétlenül tekintettel kellene lenni.
A javaslat
A 8. évfolyam végén szervezzünk vizsgát a NAT követelményei alapján. Ebben az esetben nem beszélhetünk alapműveltségi vizsgáról, hiszen az általános művelődés nem zárul le, csupán az érintett korosztály mintegy 90%-át figyelembe véve (a 6 és 8 osztályos gimnáziumokat, illetve a 10 osztályos általános iskolákat kivéve) az adott iskolatípust fejezik be a diákok. E vizsga tehát záróvizsga lehet, amely a 8. évfolyam elvégzését tanúsíthatja. Az érettségit adó középiskolába járók a 12. évfolyam elvégzése után érettségi vizsgát tesznek; a szakmunkásképző iskolák diákjai a 10. osztály elvégzése után (a 9. és a 10. évfolyam anyagából) vizsgáznak.
Javaslatunk tehát kompromisszum: figyelembe veszi a NAT-ot, tekintettel van az OKI Alapműveltségi Vizsgaközpontjában eddig végzett munkára (az általunk javasolt vizsgarendszerre a vizsgaközpont jelenlegi anyagát csekély módosítással alkalmassá lehet tenni), de mindezeket az adottságokhoz, a leginkább jellemző iskolatípusokhoz kívánja közelíteni. A 8. évfolyam végén letett vizsga ugyanakkor az érettségit adó középiskoláknak lehetőséget teremthet arra is, hogy a NAT 10. évfolyam utáni szakaszhatára lazítható legyen. (Ez azonban nem választható el a közoktatás teljes időszakának, iskolatípusainak, ezek kapcsolódásának felelősségteljes átgondolásától.) Ez a javaslat alkalmas lehet arra, hogy a modernizáció elfogadásában, megvalósításában érdekeltek (iskolák, pedagógusok, diákok, szülők stb.) száma jelentősen növekedjék, ezáltal szakmai és társadalmi támogatottsága erősödjön.
Természetesen elsősorban a 8 osztályos általános iskolára. Javaslatunk az említettek alapján túlmegy ezen: egységes, iskolatípustól független vizsgának javasoljuk a 8. osztályos záróvizsgát. Ez a megoldás bár (a NAT-hoz igazodva) korlátozza a 6 és 8 osztályos gimnáziumok tananyagbeosztását (az eredeti NAT-gondolat szellemében) csökkenti a tananyagbeli különbséget az adott évfolyamon tanító, különböző iskolatípusok között, s szükség esetén segítheti az átjárhatóságot is.
Amint köztudott, jelenleg a tehetséges gyerekek (illetve az esélyeiket jobban érvényesíteni tudó vagy lakóhelyüket tekintve kedvezőbb helyzetben levő szülők gyerekei) 4. és 6. osztály után egyre növekvő számban elmennek addigi osztályukból, iskolájukból, s a 8, illetve 6 osztályos gimnáziumban folytatják tanulmányaikat. Az általános iskolák közül egyre többen új gondokkal találkoznak: legjobb tanítványaik kiválnak az intézményből. S a távozó diákok egyre nagyobb száma (a további évfolyamokat tekintve) szinte megoldhatatlan gondot okoz: miként folytassa a megfelelő színvonalú oktató-nevelő munkát az iskola a jók kiválása után. Mi lesz a húzóerővel, az osztályközösségekkel? Az sem lehetetlen, hogy emiatt osztályokat kell összevonni, ami újabb pedagógiai (és egyéb) problémákat vet föl.
Az általános iskolák e folyamat ellen nemigen tudnak mit tenni.
(Vannak iskolák, amelyek a tagozatok túlburjánzásával, a nyelvoktatás
egyre előbbre helyezésével próbálják megtartani tanítványaikat s ezzel
együtt (elnézést) a fejkvótát s a tanárok állását is. Az oktatáspolitika
Javaslatunk jelentősen megerősíthetné a jelenleg igen nehéz helyzetben lévő, presztízsveszteséget szenvedett, kiszolgáltatott általános iskolákat. Ugyanakkor a 6 és 8 osztályos gimnáziumok továbbra is megtalálhatnák diákjaikat, hiszen természetesen változatlanul lesz társadalmi igény ezekre az iskolákra. Mindazoknak, akik úgy gondolják, jobb, ha gyermekük előbb kerül be a gimnáziumba, ezután is jó megoldás lesz ez az iskolatípus. Ugyanakkor az általános iskola kiürülésétől, felhígulásától való vélt vagy valós félelem nem kényszeríti rá az általános iskolával elégedett szülőt, hogy feltétlenül 6 vagy 8 osztályos gimnáziumba mentse gyermekét. Tényleges választási helyzet esetén (ha az általános iskola társadalmi presztízse lehetővé teszi) a tehetséges diák maradhat is az általános iskolában. A kiegyenlítettebb feltételek között az általános iskola a 6 és 8 osztályos gimnáziumokkal versenyre kelhet, a szülőknek ezáltal valós döntési lehetőségük lesz: ténylegesen mérlegelhetik, hogy gyermekük számára melyik iskolatípus választása a kedvezőbb.
A vizsga alkalmas arra is, hogy az iskolák teljesítménye a 8. évfolyam végén mérhetővé váljék. Különösen fontos ez a 8 osztályos általános iskolák szempontjából, ahol eddig nem volt országos standard. Leginkább a felvételi adatokat használták az iskolák minősítésére, valamint a mindenki által ismert közvélekedés adott iránymutatást ebben a kérdésben. A pedagógiai munka minősége, a szakmai nyilvánosság, az iskola társadalmasítása és még számos más szempontból nem hangsúlyozhatjuk eléggé az iskolák minősége, az oktatás-nevelés színvonala értékelésének a fontosságát. Igaz, hogy ha csupán ez lenne a cél, diagnosztikus méréssel is elérhetjük ezt; véleményünk szerint azonban valamennyi szempontot figyelembe véve a záróvizsga a teljes megoldás.
Az általános iskolák számára természetesen kihívást is jelentene ez a lehetőség. A jelenlegi negatív megközelítés (a diákok megtartása) mellett vagy helyett pozitív megközelítés bontakozna ki; a szakmai munka mérhetővé és nyilvánossá válna. (Ebben persze meghatározó része lenne az egységes követelményeknek, a központi vizsgafeladatoknak, az értékelésnek.)
Jelenleg, ha a 8. évfolyam első féléve után fölveszik a diákot a középiskolába, kiáll a szekere rúdja az általános iskolából. Az ilyen iskolákban tanító kollégák számára ismert, hogy milyen művészetre van szükség ahhoz, hogy a diákokat a tanév végéig aktivizálni lehessen. A záróvizsga bevezetése esetén az utolsó félévnek tétje lesz: hiszen ha föl is vették a diákot, a záróvizsgát feltétlenül le kell tennie a továbbhaladás érdekében.
A tanárok, a diákok és a szülők között is kedvező fogadtatásra számíthat, hogy a diákot (rendszerint) az vizsgáztathatja, aki évekig tanította. Kiszámíthatóbb, diáknak és tanárnak lelkileg könnyebben teljesíthető ez a lehetőség a jelenleg tervezettel szemben. Az is előny, hogy kiküszöbölhető a ma szükségszerűen programozott egymásra mutogatás az (első 8 év anyagát tanító) általános iskola és a (910. évfolyamon tanító, de 10 évfolyam anyagából vizsgáztató) középiskola között.
Eddig nem szóltunk a 4 éves középiskolák és a 8. osztályos záróvizsga viszonyáról. Napjainkban bár viszonylag gyorsan nő a 6 és 8 évfolyamos gimnáziumok száma az adott korosztály többsége még mindig a 4 éves középiskolába jár. Ezek az iskolák ahogy korábban szóltunk róla a 6 és 8 osztályos gimnáziumokkal és más érdekcsoportokkal (pl.: bizonyos szakmai szervezetek) vállvetve elérték, hogy mivel nem érdekük diákjaik továbbhaladásának ne legyen feltétele a 10. osztály végén tehető alapműveltségi vizsga.
A 4 éves középiskolának is előnyös, ha minden diák országosan egységesen kidolgozott követelmények alapján vizsgát tesz az általános iskola befejezésekor. A tanulók mérhetővé váló általános iskolai teljesítménye egyértelműen érdeke a fogadó középiskolának.
Elképzelhető, hogy a záróvizsga fölöslegessé teszi a középiskola felvételi vizsgáját is. Ehhez elengedhetetlen, hogy az érettségit adó intézmény elfogadja adott feltételekkel (pl.: megadott szinttől) a záróvizsgát. Ez a középiskola döntésén múlik, de ha reális, kiszámítható, megbízható vizsgáról van szó, vélhetően egyre többen kívánnak majd élni ezzel a lehetőséggel. (Ez a folyamat a kétszintű érettségi vizsga emelt szintjéhez hasonlít.) Véleményem szerint ez az iskolák közötti alkufolyamat többéves egyeztetés eredménye lehetne. Addig ez a vizsga a továbbhaladás feltétele lehet. A 8. osztály utáni záróvizsga tehát nem csupán a rendszeridegen 10. évfolyam utáni vizsgától szabadítja meg a 4 éves középiskolát, de még nyerhet is az új lehetőséggel.
Látszólag ezek az iskolák kevéssé érdekeltek: viszonylag legkevesebb előnyt a záróvizsga ezeknek az iskoláknak jelent. Ez azonban látszat. Hiszen, ha az általános iskola munkája objektíven mérhetővé válik, ennek serkentő hatása a korábbi évfolyamok munkájára is kihathat. Ez természetesen a 6 és 8 osztályos gimnáziumoknak is kedvező, hiszen ezáltal megbízhatóbb, kiszámíthatóbb körülmények között nevelkednek leendő tanítványaik. A kiegyensúlyozott viszonyok között azok számára, akik a 6, illetve 8 osztályos gimnáziumot választják, ez immár nem menekülés, hanem pozitív választás lesz, így nőhet az esélye annak, hogy ezekbe a gimnáziumokba azok a diákok kerülhetnek, akik ott valóban megállják a helyüket.
Manapság ugyan nem jellemzőek a tiszta iskolatípusok (egy-egy intézmény többnyire nem kizárólag szakmunkásképzőként működik), mégis külön kell szólnunk erről az iskolatípusról. Úgy tűnik, teljes az egyetértés abban, hogy a 10. évfolyam utáni alapműveltségi vizsga igazán az általános képzést ekkor befejező szakmunkástanulóknak fontos. Számukra valóban szakaszhatár a 10. évfolyam vége, hiszen ezután kezdik meg szakmai tanulmányaikat. Az adott népesség mintegy 2025%-a számára tehát szükséges, hogy ekkor vizsgát tehessen.
Amennyiben 8. évfolyam végén az általános iskolában záróvizsgát tesz a diák, akkor a szakmunkásképző iskolákban a 10. évfolyam végén elegendő az utolsó két év: a 9. és a 10. évfolyam anyagából vizsgáznia. Ez attól a jelentős tehertől szabadítja meg (az erre amúgy is kevéssé felkészült) szakmunkásképző iskolákat, hogy a más iskolákban tanított 8 évnyi tananyagból is nekik kelljen vizsgáztatniuk. Ugyanakkor megmarad és egyben reálisabbá is válik ezeknek az intézményeknek a felelőssége: az általuk tanított közismereti anyagból vizsgáztathatják tanítványaikat.
Ellenérvek
1. Mivel e szerint a javaslat szerint a diákok két különböző vizsgát tesznek (8. évfolyam után: záróvizsga; 10. évfolyam után alapműveltségi vizsga, illetve 12. évfolyam után érettségi vizsga), ez magasabb költségekkel jár, mint a jelenlegi szabályozás. Az alapműveltségi vizsga eredeti koncepciójához képest (amely szerint minden diák vizsgázna a 10. évfolyam után) a javaslatunk szerinti vizsgarendszer a szakmunkásképző iskolák 10. évfolyamos diákjai számára jelent a nyolcadikos záróvizsga után második vizsgát. (Valójában persze a jelenlegi koncepcióban szereplő tananyag két vizsgára történő bontásáról van szó.) Mivel szakmunkásképző intézetbe az adott korosztálynak mintegy 2025%-a jár, ennek figyelembevételével állapítható meg az újabb vizsgaalkalom többletköltsége. Megjegyezzük, hogy véleményünk szerint ez a többletköltség megtérül, ha ezáltal egy működőképesebb, szakmai és társadalmi szempontból elfogadhatóbb vizsgarendszer hozható létre.
2. Mivel a javaslat szerint egy jellemző iskolatípus végén, a 8. évfolyam után történne a záróvizsga, tisztázandó, mi a kapcsolata ennek a diákok továbbtanulásával, felvételi vizsgájával.
3. Néhány kolléga felvetette, hogy fejlődéslélektani szempontból nem alkalmas a 14 éves életkor a vizsgáztatásra. Ezt az ellenérvet felhozták a 16 éves korban tehető alapműveltségi vizsga bevezetése ellen is, hiszen valószínűleg a 18. év alatti vizsgáztatás esetén általában fölvethető ez az aggály. (Talán azután is?) A gyakorlat azonban ellentmond ennek: számos iskolában jelenleg is vizsgáztatják 14 éves korban a diákokat. (Hogy ez jó-e, beválik-e, ennek a tapasztalatai jól hasznosíthatóak a záróvizsga kialakításakor.)
Összegzés: javaslatunk előnyei és hátrányai
Az iskolarendszer legjellemzőbb elemeit figyelembe veszi, ezáltal szakmailag és társadalmilag elfogadhatóbb s így megvalósíthatóbb, működőképesebb lehet a javasolt vizsgarendszer. Az új helyzet kihívás elé állítja az általános iskolát, ezáltal ez az iskolatípus helyzetbe hozható, megerősíthető. Az általános iskola megerősítése (iskolatípusok szerint és a diákok szempontjából is) elősegítheti az esélyegyenlőséget. Intézményesen megteremthető az általános iskola mérhetősége, tétje lesz az általános iskola utolsó félévének. Az az iskola vizsgáztat, amelyikben megtanították a tananyagot; a szakmunkásképző intézményeknek a 10. évfolyam után csupán a 910. évfolyam anyagából kell vizsgáztatniuk. Valós választási lehetőség adódik a 6, illetve 8 osztályos gimnáziumba lépés idején. Az érettségit adó középiskolák számára is elfogadhatóbb lehet ez a vizsgarendszer: helyére kerül az érettségit megelőző vizsga, s kedvező a standard mérés is a felvételi előtt. Megegyezés esetén kiváltható a 4 éves középiskolák felvételi vizsgája.
A javasolt vizsgarendszer hátránya az, hogy a második vizsga miatt (a szakmunkásképző iskolák 10. évfolyama után) többe kerül a jelenleginél.
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy minden tanulónak kétszer kellene vizsgáznia. Nyilván ezt nem minden érintett venné örömmel, de vitathatatlan, hogy a vizsgaanyag megosztásának, az újabb vizsgaalkalomnak számos (egyebek mellett: pedagógiai) előnye van.
Itt is utalni kell arra, hogy megoldandó a felvétel-továbbhaladás kérdése. Véleményünk szerint azonban ez rövid távon viszonylag egyszerűen, hosszú távon (a felvételi kiváltása esetén) reményeink szerint megnyugtatóan megoldható.
A 8. osztály végén tehető záróvizsga egyik iskolatípus számára sem kedvezőtlen. Bizonyos előnyöket a 6 és 8 osztályos gimnáziumoknak, valamint a szakmunkásképző iskoláknak is jelent; a legnagyobb nyertesei a legtöbb diákot tanító iskolatípusok: az általános iskola és a 4 éves középiskolák. Mindezek alapján nagyobb az érdekeltség a végrehajtásban, ezáltal a 8. osztály utáni záróvizsga bevezetése nem ütközik szakmai ellenállásba, s így működőképesebb lehet a jelenleg tervezettnél.
A mai helyzet abszurditása, hogy nincs minden szempontból jó megoldás. A felelősségünk sajnos abban áll, hogy a legkevésbé rosszat válasszuk, azt, amely leginkább alkalmas lehet arra, hogy a rendszer hosszú távon működőképes legyen. Úgy véljük, hogy a 8. osztályos záróvizsga ilyen lehet, ezért végiggondolásra érdemes javaslatnak tartjuk.