A Profi(l) tervezés
Útmutató egy regényes pillantás felé
Új paradigma van érkezőben. S bár olyan, mintha nevekkel már illethető
(profil szoftver, modulrendszer, projekt módszer), magyarul ez idáig
nem szólítható. Még az ötletadó(?) Tangram játék, amihez a szerzők
tanácsolnak bennünket, is kínai illetőségű...
Szemlátomást volt mit keresgélnie Kádárné Fülöp Judit nak
és Káldi Tamás nak, míg az ősi Kínától a szoftverekkel teletömött
jelenvaló életünkig nyomába eredhettek az örök titoknak: hogyan lehet
a százfelé húzó szándékok és a sokat sejtető viszályok közepette iskolát
csinálni. Félő, mostanság sem megy ez másként, minthogy egyszerűen
felépítjük.
Falakat húzni lehet valóságosan, kőből és vasból, de lehet virtuálisan
is, építőkockákkal, tantervezéssel, modulokkal, Profillal.
S hogy miért épp most érkezett el a kőmívesek nagy pillanata? Gondolom,
azért, mert az évek alatt felgyülemlett bizonytalanságtól végre minden
iskolai szereplő szabadulni vágyott. Ez a több mint gyanítható szándék
vezérelhette a Profil megálmodóit, mikor az építészetet mintázó tantervfejlesztési
rendszerüket kifejlesztették. Ezután a szabványokat ismerő tervezőnek
kell felelnie azért, hogy palotára vagy csak viskóra futotta-e tehetségéből.
Akárhogy is történjék, annyi bizonyos, hogy a Profillal lehet házat
emelni. S ameddig biztos falakra, s fejünk fölé tetőre vágyunk, ne
kérjük számon, miért csak ház az a ház.
A szerzők jól tudták, borotvaélen táncolva juthatnak
csak el a számítógépes tantervezés sikeréig. Itt minden azon áll vagy
bukik, hogy a reménybeli használók megfejtik-e a program mögötti tantervelmélet
üzenetét, vagy megrekednek a gépi környezeten való álmélkodásnál.
Ezért is igyekeztek könyvük műfaját mindjárt az elején tisztázni:
útmutatót írtak a tantervi szabályozás, a Profil rendszer, a tantervleírási
formák, a tantervek típusai, a tantervszerkesztés és -írás felé igyekvő
bátraknak. Olvasóik figyelmét nem óhajtották olyasmivel rabul ejteni,
hogy milyen billentyűt is ajánljanak lenyomni. Nem sziporkáztak a
program leírásában sem. Többre vágytak. Mindvégig az Egész re
figyeltek, még ha a részekről is kellett szólniuk. Tudván tudták,
hogy az ötletszerű modulokból összetákolt minthatanterv-vel nem
lehet átegyensúlyozni a Káosz fölött. Nem lehet terv, nevelési
koncepció, értékválasztás nélkül biztos helyen tudni tanárt és gyereket.
A Profilban felhalmozott tantervek bankjában mindahány darab bír ilyesféle
tulajdonságokkal, s így ezeket a tanterveket alkotó modulok is magukon
viselik e jegyeket. S noha a dolog bukéját éppen e modulok hypertext-szerű
újrafűzése adja, a részek között válogató emberre vár a feladat:
neki kell egésszé látnia a modulokba öltöztetett célokat, szándékokat.
Ezt elmulasztva a részek maguk teszik a dolgukat: idegen projektekké
lesznek, s akkor már senki emberfia meg nem mondja, mi végre is ez
az egész...
Jobb ettől óvakodni.
Lássuk be, egy tanterv még véletlenül sem attól lesz vonzó,
hogy központi-e vagy helyi, hanem attól, hogy alkalmazói, teremtői
értik-e miértjeit, rátalálnak-e a helyes válaszokra és az új miértekre.
A kérdések és válaszok feledésbe merülésével már csak a tanterv használatára
telik, s az így menthetetlenül el is idegenedik az iskolától.
Szerencsésebb esetben a biztosra vehető kapcsolatok
és a kompatibilitás elvén nyugvó (profil) tantervezés új paradigmája
átesik a játszmák, a hagyományozódás és az ethoszosodás fejlődési
állomásain, s régiesült paradigmaként adja majd át a helyét új követőjének.
Ne irigyeljük tőle ezt az ígéretes jövőt, hisz
képes arra, amire még ember sem mindig: hiteles marad, amikor
azt és úgy tanít, amiből maga is vétetett. Pedig végső soron csak
egy informatikai szerkezet üzen az információ mára biztosra vehető
győzelméről. Hát kinek, minek is higgyünk, ha nem neki?!
A tartalom és módszer efféle ritkán tapasztalható
összhangja előtt illik fejet hajtani, mert ez már a bűvös megtanítás
stratégiáját idézi elénk. Fájdalom, a megtanítás szándékáért bevetett
projekttervezés nyomán annak is tanúi lehetünk, hogyan foszlik
el egy nagy pedagógiai álom: az emberképpé gyúrt egyetemes embereszmény.
Megvannak viszont a belátható, elérhető és értékelhető tantervi célok,
megvan az a folyamatosan bővíthető szövegállomány, amiből ollózhatunk
és amihez magunk is toldhatunk, kedvünk szerint. S végül a gépi háttér
révén megvan az a modell, sőt szimuláció, amely valóságos
és felettébb kusza életünk illúzióját is képes felkelteni. E kellékek
birtokában az időbe és térbe kergetett pedagógiai folyamatok is hozzáférhetővé
válnak. Megvan hát minden, amit tanterv csak kínálhat.
Kétségtelen, ettől még az iskola iskola, a tanterv
pedig tanterv marad, ám e közelítésekkel (az iskola tantervi modellezésével,
helyi tanterv esetén szimulációjával) ilyen közel talán soha nem járt
még egymáshoz iskola és tanterv.
Sajnos(?), idővel a valóság nem tantervesíthető részleteinek
összeadódásából a tanterv veszíteni fog fenti erényéből, s ha e dokumentumért
felelősek nem élnek a rendszer adta korrekciós lehetőségekkel,
az iskolai életük menthetetlen elképtelenedéséhez fog vezetni. Ellenben,
ha a Profil rendszer barátja nem veti meg a játékot, nincs mitől tartanunk.
Mert ő az, aki képes lesz feltárni a még most lapuló konstrukciós
hibákat, s megpróbál majd még élethűbb játékokat fabrikálni. Keze
alól alighanem egyre tökéletesebb tantervi szimulációk kerülnek majd
ki, melyeket jobb körökben curriculum típusú tantervként fognak
emlegetni. Curriculumot, ami közelíteni látszik majd az egyénre
szabott iskoláztatás ábrándjához...
Nincs mit tenni, az áramkörök titkos alagútjain egy álmunk már
örökre elkallódott. De hívogató ez a másik.
Igaz történetet gyanítok mögötte.
Kádárné Fülöp JuditKáldi Tamás: Tantervezés. Iskolaszolga
Kft., Budapest, 1996.
Perjés István