Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 1997 január > A Profi(l) tervezés

A Profi(l) tervezés

– Útmutató egy regényes pillantás felé –

Új paradigma van érkezőben. S bár „olyan, mintha” nevekkel már illethető (profil szoftver, modulrendszer, projekt módszer), magyarul ez idáig nem szólítható. Még az ötletadó(?) Tangram játék, amihez a szerzők tanácsolnak bennünket, is kínai illetőségű...

Szemlátomást volt mit keresgélnie Kádárné Fülöp Judit nak és Káldi Tamás nak, míg az ősi Kínától a szoftverekkel teletömött jelenvaló életünkig nyomába eredhettek az örök titoknak: hogyan lehet a százfelé húzó szándékok és a sokat sejtető viszályok közepette iskolát csinálni. Félő, mostanság sem megy ez másként, minthogy egyszerűen felépítjük.

Falakat húzni lehet valóságosan, kőből és vasból, de lehet virtuálisan is, építőkockákkal, tantervezéssel, modulokkal, Profillal. S hogy miért épp most érkezett el a kőmívesek nagy pillanata? Gondolom, azért, mert az évek alatt felgyülemlett bizonytalanságtól végre minden iskolai szereplő szabadulni vágyott. Ez a több mint gyanítható szándék vezérelhette a Profil megálmodóit, mikor az építészetet mintázó tantervfejlesztési rendszerüket kifejlesztették. Ezután a szabványokat ismerő „tervezőnek” kell felelnie azért, hogy palotára vagy csak viskóra futotta-e tehetségéből. Akárhogy is történjék, annyi bizonyos, hogy a Profillal lehet házat emelni. S ameddig biztos falakra, s fejünk fölé tetőre vágyunk, ne kérjük számon, miért csak ház az a ház.

A szerzők jól tudták, borotvaélen táncolva juthatnak csak el a számítógépes tantervezés sikeréig. Itt minden azon áll vagy bukik, hogy a reménybeli használók megfejtik-e a program mögötti tantervelmélet üzenetét, vagy megrekednek a gépi környezeten való álmélkodásnál. Ezért is igyekeztek könyvük műfaját mindjárt az elején tisztázni: útmutatót írtak a tantervi szabályozás, a Profil rendszer, a tantervleírási formák, a tantervek típusai, a tantervszerkesztés és -írás felé igyekvő bátraknak. Olvasóik figyelmét nem óhajtották olyasmivel rabul ejteni, hogy milyen billentyűt is ajánljanak lenyomni. Nem sziporkáztak a program leírásában sem. Többre vágytak. Mindvégig az Egész re figyeltek, még ha a részekről is kellett szólniuk. Tudván tudták, hogy az ötletszerű modulokból összetákolt „minthatanterv”-vel nem lehet átegyensúlyozni a Káosz fölött. Nem lehet terv, nevelési koncepció, értékválasztás nélkül biztos helyen tudni tanárt és gyereket. A Profilban felhalmozott tantervek bankjában mindahány darab bír ilyesféle tulajdonságokkal, s így ezeket a tanterveket alkotó modulok is magukon viselik e jegyeket. S noha a dolog bukéját éppen e modulok hypertext-szerű újrafűzése adja, a részek között válogató emberre vár a feladat: neki kell egésszé látnia a modulokba öltöztetett célokat, szándékokat. Ezt elmulasztva a részek maguk teszik a dolgukat: idegen projektekké lesznek, s akkor már senki emberfia meg nem mondja, mi végre is ez az egész...

Jobb ettől óvakodni.

Lássuk be, egy tanterv még véletlenül sem attól lesz vonzó, hogy központi-e vagy helyi, hanem attól, hogy alkalmazói, teremtői értik-e miértjeit, rátalálnak-e a helyes válaszokra és az új miértekre. A kérdések és válaszok feledésbe merülésével már csak a tanterv használatára telik, s az így menthetetlenül el is idegenedik az iskolától.

Szerencsésebb esetben a biztosra vehető kapcsolatok és a kompatibilitás elvén nyugvó (profil) tantervezés új paradigmája átesik a játszmák, a hagyományozódás és az ethoszosodás fejlődési állomásain, s régiesült paradigmaként adja majd át a helyét új követőjének.

Ne irigyeljük tőle ezt az ígéretes jövőt, hisz képes arra, amire még ember sem mindig: hiteles marad, amikor azt és úgy tanít, amiből maga is vétetett. Pedig végső soron csak egy informatikai szerkezet üzen az információ mára biztosra vehető győzelméről. Hát kinek, minek is higgyünk, ha nem neki?!

A tartalom és módszer efféle ritkán tapasztalható összhangja előtt illik fejet hajtani, mert ez már a bűvös megtanítás stratégiáját idézi elénk. Fájdalom, a megtanítás szándékáért bevetett projekttervezés nyomán annak is tanúi lehetünk, hogyan foszlik el egy nagy pedagógiai álom: az emberképpé gyúrt egyetemes embereszmény. Megvannak viszont a belátható, elérhető és értékelhető tantervi célok, megvan az a folyamatosan bővíthető szövegállomány, amiből ollózhatunk és amihez magunk is toldhatunk, kedvünk szerint. S végül a gépi háttér révén megvan az a modell, sőt szimuláció, amely valóságos és felettébb kusza életünk illúzióját is képes felkelteni. E kellékek birtokában az időbe és térbe kergetett pedagógiai folyamatok is hozzáférhetővé válnak. Megvan hát minden, amit tanterv csak kínálhat.

Kétségtelen, ettől még az iskola iskola, a tanterv pedig tanterv marad, ám e „közelítésekkel” (az iskola tantervi modellezésével, helyi tanterv esetén szimulációjával) ilyen közel talán soha nem járt még egymáshoz iskola és tanterv.

Sajnos(?), idővel a valóság nem tantervesíthető részleteinek összeadódásából a tanterv veszíteni fog fenti erényéből, s ha e dokumentumért felelősek nem élnek a rendszer adta korrekciós lehetőségekkel, az iskolai életük menthetetlen elképtelenedéséhez fog vezetni. Ellenben, ha a Profil rendszer barátja nem veti meg a játékot, nincs mitől tartanunk. Mert ő az, aki képes lesz feltárni a még most lapuló konstrukciós hibákat, s megpróbál majd még „élethűbb” játékokat fabrikálni. Keze alól alighanem egyre tökéletesebb tantervi szimulációk kerülnek majd ki, melyeket jobb körökben curriculum típusú tantervként fognak emlegetni. Curriculumot, ami közelíteni látszik majd az egyénre szabott iskoláztatás ábrándjához...

Nincs mit tenni, az áramkörök titkos alagútjain egy álmunk már örökre elkallódott. De hívogató ez a másik.

Igaz történetet gyanítok mögötte.

Kádárné Fülöp Judit–Káldi Tamás: Tantervezés. Iskolaszolga Kft., Budapest, 1996.

Perjés István