Szlovákia politikai arculatának kialakítására
irányuló erőfeszítések, amelyek Szlovákia függetlenségének
megszerzése óta (1993. január 1.) jelen voltak, 1994 és 1998 között
tetőztek, amikor az akkori HZDS-ZRS-SNS (Hnutie za demokratické
Slovensko = Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom, Zdruľenie robotníkov
Slovenska = Szlovák Munkásszövetség, Slovenská národná strana =
Szlovák Nemzeti Párt) kormánykoalíció egy antiliberális,
parancsuralmi rendszert próbált kiépíteni.
A szlovák demokrácia akkoriban több sebből is
vérzett: megingott a demokratikus intézmények stabilitása, ádáz
hatalmi harcokat okozó konfliktusok voltak a politikai elit egyes
tagjai között, a kormányzó elit kötekedő politikai stílusából
fakadóan nagyon nagy volt a társadalmi megosztottság, az
alkotmányosságot szavatoló törvényeket állandóan módosították a
hatalom koncentrálása céljából, mindennapos volt a törvényes rend
figyelmen kívül hagyása.
Az előbb említett erőfeszítések 1996 után váltak
különösen nyilvánvalóvá, amikor a kormánypártok megpróbálkoztak a
választási törvény megváltoztatásával. Ez az igyekezet a választási
törvénynek pár hónappal az 1998-as választások előtt elfogadott
módosításában nyilvánult meg. Az 1998-ban elfogadott
törvénymódosítás a nem megegyezésen alapuló
választásitörvény-módosítás egyik jellemző példája.
1. A választási szabályok alakulása Szlovákiában
1990 és 1997 között
1990-ben, a kommunista rendszer bukása után, a
szlovák parlament által elfogadott, a politikai pártok és mozgalmak
működését szabályozó törvény és a választási törvény megteremtette a
szabad és demokratikus választásokhoz elengedhetetlenül szükséges
intézményes és jogi kereteket. Az ezt követő parlamenti választások
(1990, 1992, 1994) pedig megteremtették a többpártrendszerű
demokrácia kiépítésnek előfeltételeit, érintkezési pontokat
teremtettek az állam és a polgári társadalom között, melyeken
keresztül a polgárok képviselői a legfelsőbb törvényhozó testületbe
kerülhettek, lehetővé tették a különböző politikai érdekcsoportok
képviseletét, befolyásolták a pártok rendszerének alakulását,
létrehoztak egy olyan közeget, amelyben a politikai elit kialakulása
és tagolódása lehetővé vált, ösztönözték a politikai erők szabad
versenyét, befolyásolták a politikai kultúra kialakulását, és
emelték a társadalom jogtudatának szintjét. A választásoknak
megkülönböztetett, szimbolikus jelentősége is van, mivel a
demokratizálódás folyamatának szerves részét képezik, és lehetővé
teszik a politikában való részvételt.
A szlovákiai választási rendszer
jellemzői:
- A választási törvény Szlovákiában nem alkotmánytörvény, tehát
módosításához nem szükséges a háromötödös szavazattöbbség (90
képviselő a 150-ből): a parlament abszolút (egyszerű)
szavazattöbbséggel módosíthatja, vagy egy új törvénnyel hatályon
kívül helyezheti. Vagyis elég, ha a 76 jelenlevő képviselőből 39
szavaz a választási törvény módosítása mellett, és azt a parlament
elfogadja. A szlovák választási törvény tehát, az alkotmányos
rendszer kontextusában értendő esendősége folytán, alkalmas arra,
hogy a parlamenti többség azt úgy alakítsa, hogy a választásokon
előnyökhöz juthasson (Bárány 5-12. p.).
- A szlovák alkotmány nem írja elő a választási rendszer
típusát, így alkalmat ad arra, hogy az arányos választási
rendszert többségivé, ill. a kettő kombinációjává módosítsák.
- A választási törvény kimondja az arányos választási rendszer
elvét, és meghatározza a parlamentbe való bejutáshoz szükséges
küszöbhatárt az egyes pártok és koalíciók számára. Ez jelentősen
befolyásolja a választási stratégiákat az erősen tagolt politikai
színtéren. Ez a tagoltság egyébként a szlovák társadalom
sokféleségét tükrözi.
- A választási törvény bevezeti az úgynevezett "meghatározott
jelölőlistá"-t, és lehetővé teszi a listán szereplő egyes
jelöltekre való szavazást.
- A választási törvény bevezeti a paritás elvét a választási
bizottságokkal kapcsolatban. Ennek alapján a választási bizottsági
tagokat a választáson induló pártok delegálják.
- Az alkotmány szerint a parlamenti képviselők "szabad
mandátum"-mal rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy a parlamenti
képviselők a mandátumukat "egyénenként, legjobb meggyőződésük és
lelkiismeretük szerint, mindenféle direktíva nélkül" gyakorolják.
Az alkotmány szigorú értelmezése alapján tehát a parlamenti pártok
nem adhatnak utasításokat képviselőiknek, illetve nem
kényszeríthetik őket egységes szavazásra.
Az 1990-es választási törvény, amely bevezette az
arányos választási rendszert, a két világháború közötti
Csehszlovákia politikai hagyományaira, a nyugat-európai országok
tapasztalataira és végül, de nem utolsósorban arra az általánosan
elfogadott álláspontra támaszkodott, miszerint az arányos választási
rendszer sokkal demokratikusabb, mint a többségi rendszer. Míg az
1920., 1925., 1929., 1935. és 1946. évi csehszlovák választások az
arányos választási rendszert alkalmazták, a kommunista időszak
választásai a többségi, egymandátumos választókörzetre épülő
rendszer szerint zajlottak (az 1948. évi választást kivéve, de akkor
a választási rendszer úgysem befolyásolta volna a kommunista puccs
végeredményét). Ezért kaphattak a többségi rendszerű választások
antidemokratikus színezetet, és kapcsolódhattak össze az emberek
tudatában a kommunista párt vezető szerepével és a rendszer elnyomó
voltával. Azok, akik az arányos választási rendszer mellett
érveltek, rámutattak a megfelelő intézményes rendszer fontosságára
is, amely a politikai erők fejlődését volt hivatott elősegíteni a
társadalom különböző politikai, szociokulturális, demográfiai,
regionális, etnikai és felekezeti szféráiban. Az 1990 utáni
Csehszlovákiában elfogadott választási törvények (a Csehszlovák
Szövetségi Gyűlés által elfogadott választási törvény és a két
tagország nemzeti tanácsának választási törvénye) az 1946-os
Csehszlovák Alkotmányozó Nemzetgyűlés által elfogadott választási
törvényen alapultak. Az arányos választási rendszer Szlovákiában a
politikai pártokat a társadalom politikai életének a főszereplőivé
tette.
Az 1990-es választási törvénynek - amelyet
később többször is módosítottak - két fő célja volt:
- az arányos választási rendszer bevezetésével megteremteni az
egyes politikai csoportosulások érdekeinek megfelelő
képviseletét;
- korlátozó küszöbhatár bevezetésével megakadályozni a pártok
mértéktelen szétforgácsolódását.
A küszöbhatár az alábbiakra vonatkozik:
- A parlamentbe való bejutáshoz szükséges minimális
százalékarány 1990-ben 3% volt az önálló pártok számára (1992 és
1998 között ezt felemelték 5%-ra), 7% volt a küszöbhatár a két,
illetve három pártból álló koalíciók és 10% a négy és annál több
pártot egyesítő koalíciók esetében.
- A parlamenti választáson induló pártnak vagy mozgalomnak
legalább 10 000 taggal kell rendelkeznie. Ha a taglétszám ennél
alacsonyabb, a párt vagy mozgalom által szervezett petíciós
kampány során a támogatók aláírásaival a párt feltöltheti a
hiányzó taglétszámot (ez a kötelezettség nem vonatkozott azokra a
pártokra vagy mozgalmakra, amelyek 60 nappal a választások
időpontja előtt parlamenti képviselettel rendelkeztek, illetve
azokra, amelyek legalább 10 000 szavazatot szereztek az előző
választásokon).
- Egy adott százalékarány fölött a párt jogosult a választási
költségeinek kompenzációjára. Az 1990. évi választásokon mindegyik
párt, illetve mozgalom, amely az érvényes szavazatok több mint
2%-át megszerezte, jogosulttá vált a pártra leadott minden
szavazat után 10 csehszlovák korona visszaigénylésére (ezt az
összeget 15 koronára emelték 1992-ben). 1994-től ez a küszöbhatár
3%-ra, az összeg pedig 60 koronára emelkedett szavazatonként. A
kompenzációra jogosult pártok és mozgalmak a kompenzáción kívül
állami támogatásban is részesülnek. Azok a pártok és mozgalmak,
amelyek két egymást követő parlamenti választásokon nem jutnak be
a parlamentbe, elveszítik az állami támogatásra való
jogosultságukat.
A fent említett korlátozások a már meglevő,
egyébként is elég erős politikai tömörülések megerősítését célozták.
1990 és 1997 között Szlovákia négy
választókerületre volt felosztva. Az egyes választókerületre jutó
mandátumokat a választókerületben leadott összes szavazat alapján
számították ki. A maradékmandátumokat a második scrutinium
(szavazatszámlálás) során a Hagenbach-Bischoff-féle módszer
segítségével osztották szét. A mandátumokat elsősorban a
jelölőlistán szereplő sorrend alapján kapták meg a jelöltek, de a
preferenciaszavazatok is befolyásolhatták az egyes jelöltek
esélyeit: az a jelölt, aki a preferenciaszavazatok (maximum 4
jelöltre lehetett preferenciaszavazatot leadni) több mint 50
százalékát kapta (1994-től 10%-át), a mandátumok elosztásánál előnyt
élvezett.
1990 és 1997 között Szlovákiában a választási
törvények alapjában véve változatlanok maradtak, bár Vladimír Mečiar
miniszterelnök (egyben a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom elnöke)
többször is kifejezte a választási törvények és az egész választási
rendszer megváltoztatására irányuló szándékát. Ez alatt az időszak
alatt a törvény több módosítást is megért (1992-ben, 1994-ben és
1995-ben): a parlamentbe való bejutáshoz szükséges küszöbhatár
(1992) és a választási költségek kompenzációjára való jogosultság
kritériumának megváltoztatásán (1992, 1994) kívül a szükséges
preferenciaszavazatok százalékarányát is megváltoztatták 50%-ról
10%-ra (1995). Az adott pártra leadott összes szavazat 10%-át
preferenciaszavazatként megszerzett képviselők az előttük álló
képviselők helyébe kerülhettek. Eredetileg a jelöltek mint póttagok
voltak jelölve azok helyett, akik nem a jelölőlista sorrendje
alapján kaptak mandátumot. 1995 után az adott párt, függetlenül a
jelölőlistán szereplő sorrendtől, szakmai szempontokat figyelembe
véve dönthetett arról, hogy kit küld a parlamentbe a mandátumáról
leköszönő képviselő helyett. A pótképviselő helyzetének ügye főleg a
HZDS számára volt fontos, mivel 1994-ben parlamenti képviselőik
közül sokan kormánytagok lettek vagy más posztokat foglaltak el,
amelyek kizárták mandátumuk gyakorlását, így mandátumukat más
jelölteknek kellet elfoglalniuk.
2. Az 1990., 1992. és 1994. évi parlamenti
választások és a többpártrendszer fejlődése
1990-ben 16 politikai tömörülés (ebből két
koalíció) indult a választásokon. Közülük 7 tömörülés (9 párt, ill.
mozgalom) lépte túl a 3%-os küszöbhatárt - ezek szerezték meg az
összes szavazat 92,3 százalékát. A parlamenten kívül rekedt pártok
csak a szavazatok 7,7 százalékát kapták (kb. 260 000
szavazó).
1. táblázat: Az 1990. évi parlamenti választások
eredményei:
VPN - Verejnos» proti násiliu = Nyilvánosság az
Erőszak Ellen; FMK = Független Magyar Kezdeményezés; KDH -
Kres»anskodemokratické hnutie = Kereszténydemokrata Mozgalom; SNS -
Slovenská národná strana = Szlovák Nemzeti Párt; KSS - Komunistická
strana Slovenska = Szlovákia Kommunista Pártja; MKDM = Magyar
Kereszténydemokrata Mozgalom; DS - Demokratická strana = Demokrata
Párt; SZ - Strana zelených = Zöldek Pártja.
Forrás: Voµby 1990. Slovenská národná rada.
S©Ú-PVT-MV SR. Bratislava, 1990, 8-12., 118-121. p.
Az első szabad parlamenti választásokat
Szlovákiában valójában egy utólagos kommunizmusellenes
népszavazásnak is tekinthetjük. A kommunista múlttal
szembehelyezkedő pártok (VPN/FMK, KDH, DS, MKDM-Együttélés, SZ)
fölényes győzelme az 1989-es változások a társadalom általi
megerősítését tükrözték. Ugyanakkor az 1990-es választások a közös
csehszlovák állam megőrzését fontosnak tartó pártok támogatottságát
is igazolták (VPN/FMK, KSS, DS, KDH, MKDM-Együttélés, SZ), továbbá
az is nyilvánvalóvá vált, hogy a független szlovák állam
létrehozásának támogatói a választók nem kis hányadát alkotják. A
választások a "nemzetiségi alapú voksolás" jelenségét is felszínre
hozták a magyar kisebbség esetében.
1990 és 1992 között a szlovákiai pártrendszer
jelentős fejlődésen ment keresztül. A VPN kettévált: egyik
utódpártja a VPN-ODÚ (Občianska demokratická únia = Polgári
Demokratikus Unió), a másik a HZDS lett. A gazdaság átalakulása
lényegesen befolyásolta a választóknak a pártokkal szemben
támasztott elvárásait, és újrarajzolta a választók csoportján belüli
törésvonalakat. Az 1992-es választások előtt a választási törvényben
megváltoztatták a parlamentbe való bejutás minimális
százalékarányát.
Az 1992-es választásokon az induló 23 politikai
tömörülésből (ebből 4 koalíció) csak 5 került be a parlamentbe (6
párt, ill. mozgalom). Ezek szerezték meg az összes szavazat 76,2
százalékát. A többi párt a szavazatok 23,8 százalékát szerezte meg
(több mint 733 000 szavazó).
2. táblázat: Az 1992. évi parlamenti választások
eredményei:
SDĄ - Strana demokratickej µavice = Demokratikus
Baloldal Pártja
Forrás: Voµby do Slovenskej Národnej rady. 5.-6.
jún 1992. S©Ú, Bratislava, 1992, 8-12., 78-81. p.
A választási eredményekből kitűnik, hogy a polgári
értékrendet képviselő pártok (ODÚ, DS-ODS [Občianska demokratická
strana = Polgári Demokratikus Párt], Magyar Polgári Párt) nem tudtak
képviselőt juttatni a parlamentbe. Ez azért történhetett meg, mivel
a választási kampányuk stratégiája messze nem volt ésszerű.
Valószínűleg nem vették figyelembe a felemelt küszöbhatárral járó
kockázatot. Ezek a pártok összesen kb. 10 százalék körül szereztek
szavazatokat - ez elméletileg elég lett volna ahhoz, hogy az akkori
parlament harmadik legerősebb pártcsoportosulásává váljanak. A
választások győztese, a HZDS, az értékrendileg és ideológiailag
nagymértékben elbizonytalanodott választókat vette célba sajátos,
széleskörű pártprogramjával. A választók mozgósításában a legnagyobb
szerepet a párt karizmatikus vezére, Vladimír Mečiar játszotta. A
választási eredmények a nyíltan nacionalista SNS csökkenő
támogatottságát és a magyar pártok stabil szavazóbázisát is
tükrözték.
Az 1993 és 1994 közötti politikai változások 1994
őszén előrehozott parlamenti választásokat eredményeztek. Mivel az
alkotmány a választási időszakot négy évben határozza meg, az
előrehozott választásokhoz egy alkotmánytörvény-módosítást kellett a
parlamentben elfogadni. 1993 és 1998 között további lehetőség az
előrehozott választásokra az lett volna, ha a parlament a
kormányprogramot a reguláris választások idejétől számítva hat hónap
leforgása alatt háromszor nem szavazza meg. Ilyen esetben az
államfőnek jogában áll feloszlatni a parlamentet, és a házelnök ezek
után előrehozott parlamenti választásokat köteles kiírni. Az 1999-es
alkotmánymódosítás szerint akkor kerül sor előrehozott
választásokra, ha a parlament három egymást követő szavazáson
leszavaz egy olyan, a kormány által előterjesztett indítványt,
amelyet a kormány bizalmatlansági szavazáshoz köt; vagy ha a
parlamenti ülés hosszabb időre szünetel, mint azt az alkotmány
megengedi; vagy ha az államfőt népszavazás útján nem hívják vissza.
A fenti esetek közül egyik sem következett be. A választási időszak
1994-ben a HZDS-SNS kormánykoalíció parlamenti többségének
elvesztése miatt rövidült le. Miután a parlament megszavazta a
Vladimír Mečiar miniszterelnök ellen benyújtott bizalmatlansági
indítványt, elfogadtak egy alkotmánytörvény-módosítást, amely
lehetőséget nyújtott a választási időszak lerövidítésére és az
előrehozott választások kiírására. 1993-1994-ben a pártrendszer
fejlődésének felgyorsulását figyelhetjük meg, amelyet két ellentétes
- egységesítő és felbontó - erők párhuzamos működése határozott meg.
Két frakció vált ki a HZDS-ből, ezek 1994-ben létrehozták a
Demokratikus Uniót (DU - Demokratická únia). A DU-hoz később
csatlakozott az NDS [Národno-demokratická strana = Nemzeti Demokrata
Párt] is, melyet viszont az SNS-ből kivált mérsékeltek alkottak. A
három magyar párt (MKDM, Együttélés, Magyar Polgári Párt)
megalakította a Magyar Koalíciót. A politikai spektrum bal szárnyán
elhelyezkedő pártok (SDĄ, SDSS [Sociálnodemokratická strana
Slovenska = Szlovák Szociáldemokrata Párt], SZS [Strana zelených na
Slovensku = Szlovákiai Zöldek Pártja], HP [Hnutie podnikateµov =
Vállalkozók Pártja]) megalakították választási koalíciójukat Közös
Választás néven (Spoločná voµba).
1994-ben 18 politikai tömörülés indult a
választásokon, ebből három volt a koalíció. A 18-ból 7 tömörülés
jutott be a parlamentbe. Ez a hét tömörülés az összes szavazat 87
százalékát szerezte meg. A parlamentből kimaradt pártok a szavazatok
13 százalékát kapták (több mint 374 000 szavazó).
3. táblázat: Az 1994. évi parlamenti választások
eredményei:
Forrás: Voµby do Národnej rady Slovenskej
republiky konané 30. 9 a 1. 10. 1994. ©Ú SR, Bratislava, 1994,
10-17., 93-97. p.
Az 1994-es választások eredményei megerősítették a
HZDS széles körű támogatottságát. A mozgalmon belüli konfliktusok
nem voltak hatással a mozgalom támogatottságára. A baloldali pártok
csúfos vereséget szenvedtek főleg amiatt, hogy a Közös Választás
nevű koalíción belül az egyes pártok közötti együttműködés
terméketlennek bizonyult. Két új párt jutott parlamenti
képviselethez: az ultrabalos, populista ZRS és a liberális DU. A
választások eredményei bizonyították az SNS csökkenő népszerűségét,
valamint a "nemzetiségi alapú voksolás" további jelenlétét (sőt
erősödését) a magyar kisebbség körében.
Szlovákiában az 1990 és 1997 között lezajlott
parlamenti választások közvetett eredményei az alábbiak voltak:
- egy, a pártok közti versengést ösztönző környezet fenntartása,
amely a pártok struktúrájának fejlődéséhez járult hozzá;
- egy aránylag stabil pártrendszer kialakulása;
- a pártok és mozgalmak az államtól való függetlenségének
elérése;
- a politikai pártok tradicionális funkcióinak gyakorlásához
való kedvező feltételek létrehozása (az állampolgárok bevonása a
demokratizálódás folyamataiba, a polgári társadalom és az állam
közötti kapcsolatok közvetítése, a társadalom egyes csoportjai -
beleértve a nemzeti kisebbségeket is - érdekeinek a képviselete,
politikai elit toborzása törvényhozási és közigazgatási feladatok
elvégzésére).
Az egyetlen változtatás, amely a fent említett
periódusban jelentősen befolyásolta a politikai erők struktúráját, a
parlamentbe történő bejutás küszöbének 1992-ben megszavazott határát
3%-ról 5%-ra (az egyedül induló pártok számára) emelő
törvénymódosítás volt. Ez a változtatás viszont parlamenti
konszenzuson alapult, és az érintett pártok sem támadták. A
küszöbhatár felemelésének az volt a célja, hogy visszaszorítsa a
pártok aprózódását, ösztönözze az ideológiailag rokon pártok
fúzióját, és hogy - bár nem közvetlenül - rávegye a választókat a
nagyobb politikai képződmények támogatására. Ez az elképzelés
viszont naivnak bizonyult, mivel túlértékelte a választási
szabályzatnak a pártok alakulására kifejtett hatásait, és nem vette
figyelembe más tényezők (szociokulturális, szociodemográfiai,
ideológiai, regionális, etnikai, vallási stb.) jelenlétét. Mivel
1992-ben a választási törvényt csak néhány hónappal a választások
előtt módosították, a kisebb pártoknak nem volt idejük stratégiát
váltani (például koalícióra lépéssel). Paradox módon a változtatás
azokat a pártokat érintette, amelyek leginkább támogatták a
küszöbhatár 3 százalékról 5 százalékra való emelését. Bár a
módosítás következtében az 1992-es választások után kevesebb
politikai tömörülés képviseltette magát a parlamentben, ugyanakkor
az összes szavazat 24 százalékát olyan pártokra adták le, amelyek
nem kerültek be a törvényhozásba. Ezek a szavazatok úgymond "kárba
vesztek", és csak a nagyobb pártokat erősítve a képviseleti arány
lényeges torzulásait okozták. A parlamenti mandátumok elosztása után
a szavazatok 37 százalékát megszerző HZDS a 150 mandátumnak csaknem
a felét, azaz 74-et tudhatta a magáénak. Az a tény hogy a
parlamentbe való bekerülés küszöbhatárának felemelése egyedül nem
akadályozza meg a pártok szétforgácsolódását, bebizonyosodott az
1994-es választásokon, amikor 7 politikai tömörülés jutott a
parlamentbe, ugyanannyi, mint 1990-ben.
3. A választási törvény módosítása mint a
politikai küzdelmek fegyvere
1990 és 1994 között a szlovákiai politikai
küzdőtéren nem éltek vissza a választási törvénnyel. Ez a helyzet a
HZDS-ZRS-SNS kormánykoalíció megalakulásakor változott meg, amely
hatalomra kerülésének első pillanatától egy sógor-koma kapcsolatra
építő parancsuralmi rendszer bevezetésére törekedett. Ennek a
koalíciónak a ténykedése folytán a szabad politikai verseny
gyakorlására kialakított tér jelentősen leszűkült, és az ellenzék
kiszorult a törvényalkotás és a hatalomgyakorlás ellenőrzésének
folyamataiból. Amint azonban a demokratikus ellenzék polgárok általi
támogatottsága növekedni kezdett, a HZDS-ZRS-SNS koalíció azonnal a
választási szabályok módosításával próbálkozott.
1996 közepétől a közvélemény-kutatások eredményei
reális esélyt mutattak a változásra, minthogy a kormánykoalíció
támogatottsága visszaesőben volt (1996 júniusára a HZDS-t a biztos
szavazók kevesebb mint 30%-a támogatta, és ettől kezdve 21 és 28%
között mozogva már nem lépte át a 30%-os határt, miközben az
ellenzéki blokk támogatottsága 50% körül stabilizálódott, és elérte
azt a határt, amely alkotmányos többséget biztosított volna számára
a parlamentben). Ez volt az oka annak, hogy a hatalmon lévő pártok
megpróbáltak olyan törvényváltozásokat eszközölni, amelyek képesek
lettek volna meghiúsítani az ellenzék valószínűsíthető győzelmét.
Mindenesetre a választási törvény módosítása mögött nem az a
törekvés állt, hogy széles körű szakmai vita gyümölcseként és a
politika szereplőinek konszenzusára építve egy optimális választási
modellt hozzanak létre Szlovákia számára. A módosítás egyértelműen a
kormánykoalíció egoista elképzeléseit szolgálta.
Az első elképzelések szerint - ahogy azt a HZDS
vezetősége 1995-1996-ban jelezte - az arányos választási rendszert
felcserélték volna többségi rendszerűre (egyfordulós választás) vagy
a kettő kombinációjára oly módon, hogy a képviselők egy részét az
arányos választási rendszer szerint választották volna meg, a
többiek pedig - az egymandátumú választókörzetekből - külön indultak
volna a választásokon. Ez az elképzelés arra épült, hogy a
demokratikus ellenzék nagymértékű széttagozódásával szemben (kilenc
középnagyságú, ill. kicsi, eltérő politikai profilú párt) az
egységes HZDS egyedül vagy a ZRS-szel és az SNS-szel közös jelöltet
állítva könnyen szerezhetett volna parlamenti helyeket az
egymandátumú szavazókörzetekből.
Egy másik jelét a választási rendszer
megváltoztatására irányuló kormányerői törekvéseknek az 1996-os
közigazgatási reform tette nyilvánvalóvá. Az országot 79 járásra
osztották fel, ez a szám pedig a parlamenti helyek csaknem felének
felel meg. Ez a lépés nagy valószínűség szerint a választási
körzetek megváltoztatásán alapuló választási manipuláció
adminisztratív előkészítése volt.
A választási rendszernek a HZDS elképzelései
szerint történő radikális átalakítása azonban a kormánykoalíción
belül tapasztalható politikai akarat hiánya miatt meghiúsult. A HZDS
koalíciós partnerei (SNS, ZRS) az arányos képviseleti rendszer
eltörlését a puszta létezésüket fenyegető veszélyként értelmezték.
Mi több, az ellenzéki pártok sem helyeselték a változtatást.
A HZDS-nek tehát - főként az ellenzék által
elfogadott koalíciós stratégia miatt - újra kellett értékelnie
eredeti elképzeléseit a választási reformról. A választási időszak
félidejében (1996 őszén) három ellenzéki (konzervatív, ill.
liberális beállítottságú) párt (a két középnagyságú
Kereszténydemokrata Mozgalom és a Demokrata Unió, valamint a kis
Demokrata Párt) megalakította a Kék Koalíció nevű politikai
tömörülést azzal a szándékkal, hogy azt fokozatosan szabályos
választási koalícióvá alakítják át. A Kék Koalíció középjobbos
demokratikus ellenzéki blokként definiálta magát. Pártjai között a
fő összetartó erő pártprogramjaik hasonlósága volt. Nyilatkozataik
szerint készen álltak az együttműködésre a többi demokratikus
párttal, beleértve a baloldali, illetve a magyar kisebbség érdekeit
képviselő pártokat is.
A pártok szerkezetének jelentős átalakulására a
köztársasági elnökválasztás kapcsán került sor 1997-ben. Ez a
szlovák alkotmányosságot érintő kérdés ösztönzőleg hatott az
ellenzék sorainak rendezésére. Az ellenzék fontosnak tartotta egy
olyan alkotmánytörvény-módosítás keresztülvitelét a parlamentben,
amely megelőzhetné egy, az akkorihoz hasonló (a parlament képtelen
volt államelnököt választani) krízishelyzet kialakulását. Miután a
kormánykoalíció visszautasította az ellenzék által kezdeményezett,
közvetlen elnökválasztásra vonatkozó alkotmánytörvény-módosítás
támogatását, az ellenzék aláírásgyűjtésbe kezdett a közvetlen
elnökválasztás kérdését rendező referendum kiírása érdekében. A
referendumot azonban 1997 májusában a belügyminiszter elszabotálta
(Meseľnikov-Bútora 1997). Ez meggyőzte a KDH, DU, DS, SDSS és SZS
vezetőit egy nagy választási koalíción belüli kapcsolatok
szorosabbra fűzéséről. 1997 júliusában a fent említett pártok
megalakították a Szlovák Demokratikus Koalíciót (Slovenská
demokratická koalícia - SDK). Az SDK választási stratégiája két fő
célt követett:
- kiküszöbölni a veszélyét annak, hogy a kisebb pártokra (DS,
SDSS, SZS) leadott szavazatok kárba ne vesszenek;
- többségi hatást elérni a pártok szerkezetén belül, s ezzel
aláaknázni a HZDS domináns pozícióját.
Az SDK (KDH-DU-DS-SDSS-SZS) koalíciós szerződésének
aláírását követő közvélemény-kutatások megerősítették a választási
stratégia helyességét. A biztos szavazók több mint 30 százaléka
választotta volna az SDK-t, ami azt bizonyította, hogy a koalíció
egyes pártjainak sikerült megőrizniük szavazóbázisukat. Az SDK
megalakulásának pillanatában Szlovákia legerősebb politikai
tömörülésévé vált.
Az SDK - mint a választások megnyerésére reális
eséllyel pályázó párt - megjelenése a HZDS-t arra kényszerítette,
hogy újragondolja a választási törvény módosítására vonatkozó
elképzeléseit. Az SDK jelenlétében sem a többségi, sem a vegyes
választási rendszer nem biztosította volna automatikusan a HZDS
választási győzelmét. Mi több, a meghiúsított népszavazás
szorosabbra fűzte az együttműködést az összes ellenzéki tömörülés
között (SDK, Magyar Koalíció és SDĄ), ami - a kombinált rendszer
esetén - az egymandátumos választókörzetekben az egész ellenzéket
összefogó tömörülések létrehozását is eredményezhette volna. A HZDS
tehát ahelyett, hogy tovább kardoskodott volna a többségi vagy a
vegyes választási rendszer bevezetése mellett, inkább a választási
törvény olyan értelmű megváltoztatására kezdett törekedni, amely még
inkább megnehezítette volna az ellenzéki koalíciók részvételét a
választásokon. A HZDS megpróbálta a KDH, DU, DS, SDSS és SZS
koalícióra lépése által az SDK számára így keletkezett mindkét
előnyt - azaz a kisebb pártokra leadott szavazatok megmentését és a
többségi hatás elérését - kiküszöbölni. Ezt úgy próbálta meg elérni,
hogy a választási törvénymódosítás bevezetett egy koalíción belüli 5
százalékos küszöbhatárt, azaz minden egyes párt egy adott koalíción
belül el kellett, hogy érje az 5 százalékos küszöbhatárt ahhoz, hogy
a koalíció részeként a parlamentbe kerülhessen. Technikailag a
koalíción belül érvényes küszöbhatár azt jelentette, hogy a
koalíción belüli pártok jelöltlistája mint a közös jelöltlista része
jelent meg (minden pártnak a koalíción belül külön szavazólappal
kellett rendelkeznie). A módosítás nem engedte meg, hogy az egyik
párt jelöltje a másik párt szavazólistáján szerepeljen, továbbá
megtiltotta, hogy a koalíción belül az 5 százalékos küszöbhatárt
túllépő párt szavazatokat adjon át a küszöbhatárt nem teljesítő
pártnak. Ilyen esetben a szavazatok egyszerűen elvesztek volna.
Ilyen körülmények között teljesen lehetetlenné vált volna bármilyen
választási koalíció létrehozása. A módosítás lehetetlenné tette,
hogy a kis pártok a nagyobb pártokkal választási koalícióra
lépjenek, s kimondottan arra kényszerítette őket, hogy beolvadjanak
a nagyobb pártokba, s ezzel valójában megszűnésüket okozta. A
módosítás koalíciók ellen irányuló éle több mint nyilvánvaló volt
(lásd még: Dostál 1998, Bárány 1998, Kresák 1998). Az időzítés
szempontjából a módosítás előkészítése és elfogadtatása rövid
idővel, gyakorlatilag néhány hónappal a választások időpontja előtt
zajlott le, nagyon kevés időt hagyva az ellenzék számára a
felkészülésre.
A módosítás egy országos szintű választókörzetet
határozott meg, erősítve a közigazgatás hatalmát a választási
folyamatban, ezenkívül leszűkítette a választási bizottságok
hatáskörét, és szigorúbb szankciókat vezetett be a médiák ellen a
választási törvény megsértése esetére. Az országos választókörzet
bevezetése a HZDS-nek azzal az igyekezetével is összefüggött, hogy
minél több szavazatot aknázzanak ki a mozgalom vezérének, Vladimír
Mečiarnak a népszerűségéből. Több szlovák, illetve külföldi szakértő
szerint a választási törvény módosítása ellentétben állt a
demokratikus verseny alapelveivel, előnyöket teremtett egy bizonyos
politikai csoport számára, és kapukat nyitott a potenciális
választási manipulációknak (lásd még: Lebovic 21-35. p., Conragan:
Analysis., Vyjadrenie.).
A módosításról szóló parlamenti vita 1998. március
végén kezdődött, négy hónappal a választások időpontja előtt,
illetve kevesebb mint három hónappal a jelöltlisták
regisztrációjának határideje előtt. A parlament 1998. május 20-án
elfogadta a törvénymódosítást. A vita során a parlament 200 módosító
javaslatot fogadott el, ezek közül viszont egyik sem érintette az
ellenzék által leginkább kifogásolt intézkedéseket. A szavazás során
a törvénymódosítást kizárólag a kormánypártok képviselői
támogatták.
A módosítás nyilvánvalóan diszkrimináló volta a
HZDS-nek azt az erőfeszítését tükrözte, hogy minden lehetséges
eszközzel hatalmon maradjon, illetve hogy megakadályozza a két
legerősebb ellenzéki tömörülés (Szlovák Demokratikus Koalíció és a
Magyar Koalíció) részvételét a választásokon. Ugyanakkor a módosítás
a kisebb politikai pártok helyzetét is bonyolította, mivel
megakadályozta, hogy ezek nagyobb pártokkal koalícióra lépve
vegyenek részt a választásokon.
A megváltozott választási feltételekre reagálva az
érintett pártok a választási stratégiájuk megváltoztatása mellett
döntöttek. Mindkét koalíció (az SDK és a Magyar Koalíció)
kényszerítve volt egy koalíción belüli magasabb szintű integráltság
kialakítására. A Magyar Koalíció pártjai úgy döntöttek hogy a három
párt (Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, Együttélés, Magyar
Polgári Párt) egy politikai tömörülésben egyesül - a Magyar Koalíció
Pártjában (MKP) (lásd még: Sándor 245-254. p.). Az SDK pártjai (KDH,
DU, DS, SDSS és SZS) viszont egy új "választási párt"-ot alakítottak
egy közös jelöltlistával. A listára a jelöltek a d'Hondt-módszer
alapján előre meghatározott arányok szerint kerültek. Ezek az
arányok az egyes pártok viszszamenőleges (1996 júniusától 1997
júniusáig) támogatottságát tükrözték. Az SDK megalakulása tehát nem
vonta maga után a tömörülést alkotó egyes pártok összeolvadását,
illetve megszűnését. Az öt alapító párt megtartotta függetlenségét,
de külön nem delegált jelöltet. Az ideológiai eltérések
tekintetbevételének érdekében az SDK-n belül különböző platformok
alakultak, amelyek az egyes pártok profiljainak feleltek meg
(kereszténydemokrata, liberális, liberálkonzervatív,
szociáldemokrata és zöld) (lásd még: Meseľnikov 49-61. p.).
A HZDS ügyködése, hogy közvetlenül a választások
előtt megváltoztassa a választásokat szabályozó törvényeket,
felkeltette a nyilvánosság érdeklődését is. Az IVO által 1998
januárjában végzett közvélemény-kutatás kimutatta, hogy a lakosság
jelentős hányada nem bízik a választások korrekt lebonyolításában. A
megkérdezettek 41 százaléka vélekedett úgy, hogy a választások
szabad és korrekt légkörben zajlanak le, 37 százalékuk ennek
ellenkezőjéről volt meggyőződve, 22 százalékuk viszont nem
bocsátkozott jóslatokba a választások tisztaságát illetően. Ez a 22
százalék is a társadalom nagyfokú elbizonytalanodását tükrözte
(Bútorová 205. p.).
A közvélemény nyugtalansága a választási törvény
nyilvánvalóan inadekvát módosítása és a választási manipulációk
lehetősége miatt, valamint az az igyekezet, hogy ezeket a lehetséges
manipulációkat elkerüljék, illetve hogy minél több polgárt vegyenek
rá a szavazásra, több szlovákiai civil szervezetet arra késztetett,
hogy megszervezzék a "Polgári kampány a szabad és igazságos
választásokért" nevű akciót (OK 98). Az ellenzéki pártok, a civil
szervezetek és a szakszervezetek példásan szervezett akcióinak és a
nagy külföldi nyomásnak (EBESZ, EU) köszönhetően az 1998-as
választásokon nem történtek rendellenességek.
4. A parlamenti választások jelentősége a
szlovákiai politikai élet fejlődése szempontjából
A szeptemberi parlamenti választások az 1998-as év
fő eseményének számítottak. A társadalom reakciója a HZDS-ZRS-SNS
kormánykoalíció cselszövéseivel kapcsolatban azt mutatta, hogy a
választások nem egyszerűen arról szólnak, hogy melyik politikai
tömörülés ragadja magához a hatalmat, hanem főleg arról, hogy a
választások után milyen irányvonalat követ a szlovákiai politikai
rendszer, arról, hogy (az akkori kormánykoalíció győzelme esetén)
Szlovákia továbbra is megmarad-e parancsuralmi jegyeket hordozó,
instabil intézményrendszerű országnak, ahol az alkotmányosságot és a
törvény hatalmát folyamatosan semmibe veszik, avagy (ha az akkori
ellenzék nyer) jó eséllyel egy olyan ország kiépítése felé veszi
útját, melyet a standard parlamenti demokrácia, stabil,
hatásköreiben jól kiegyensúlyozott intézményrendszer és a törvények
tisztelete jellemez. Ez a kétféle választási eredmény a külpolitika
szempontjából is két teljesen különböző forgatókönyvet határozott
meg Szlovákia számára. Az első szerint az ország egyre messzebb
sodródott volna az EU-tól és a NATO-tól, míg a másik esetben
Szlovákia esélyei az integrációra jelentősen megnőttek volna.
A választásokat megelőző politikai harcra rányomta
a bélyegét a kormánykoalíció azon igyekezete, hogy a választási
törvényt saját előnyére változtassa meg. A választási törvény
módosításának ügye azt a nyilvánvaló tényt támasztotta alá, hogy a
hatalmon lévő pártok, de főleg a HZDS, képtelen elviselni a hatalom
átadásának a gondolatát, s nincs is felkészülve rá. Eltökéltségét,
hogy ezt megakadályozza, attól való félelme is motiválta, hogy az
őket követő politikai erő nem fog habozni, és levonja a
következtetéseket a hatalom többéves törvénytelen gyakorlásából,
amelyet a törvény előtti egyenlőségnek a közélet különböző
területeit érintő programszerű megsértése jellemezett. A
következmények levonása magában foglalhatta számos kormányhivatalt
betöltő egyén és köztisztviselő büntetőjogi felelősségre vonását is.
A kormánykoalíció a választási törvény módosításán
kívül más eszközökkel is megpróbálta az ellenzéki pártokat, főleg az
SDK-t - mint a legerősebb ellenzéki tömörülést - kiszorítani a
választási küzdelemből. A Központi Választási Bizottság éppen hogy
csak (18:17 arányban) elfogadta az SDK jelöltlistáját.A
kormánykoalíciót képviselő bizottsági tagok az SDK ellen szavaztak
annak ellenére, hogy a bizottság a jelöltlistát teljesen rendben
találta. Néhány nappal később a HZDS az alkotmánybíróság előtt
kétségbevonta az SDK hivatalos bejegyzését. Ez a lépés is azoknak a
véleményét igazolta, akik szerint a HZDS és szövetségesei azért
módosították a választási törvényt, hogy annak segítségével,
ellenfeleik rovására, beavatkozhassanak a választások folyamatába.
Az alkotmánybírósághoz benyújtott keresetben a HZDS vezetője,
Vladimír Mečiar azt kifogásolta, hogy az SDK nem igazi politikai
párt, hanem egy koalíció, amelyet formálisan független politikai
tömörüléssé alakítottak át azért, hogy kijátsszák a koalíciókra
vonatkozó választási feltételeket. Mečiar arra kérte az
alkotmánybíróságot, hogy törölje az SDK mint párt regisztrációját,
vagyis hogy az SDK csak mint koalíció regisztráltathassa magát.
Ezzel a HZDS valójában az SDK kizárását kérte. 1998. augusztus 14-én
a Szlovák Köztársaság Alkotmánybírósága elutasította a HZDS
keresetét, s ezzel megerősítette az SDK regisztrációjának
jogszerűségét.
5. Az 1998. évi parlamenti választások
eredményei
Az 1998-as parlamenti választásokon 17 politikai
párt indított jelölteket. A hat politikai tömörülés, amely a
parlamentbe került, a szavazatok 94,2 százalékát, míg a parlamentbe
nem került pártok a szavazatok 5,8 százalékát (194 000 szavazat)
szerezték meg.
4. táblázat: Az 1998. évi parlamenti választások
eredményei:
MKP = Magyar Koalíció Pártja; SOP - Strana
občianskeho porozumenia = Polgári Egyetértés Pártja.
Ezekre az eredményekre építve egy széles
SDK-SDĄ-MKP-SOP koalíció alakult 1998 októberében, amely 1999
júliusában visszaállította az eredeti választási szabályokat (5
százalékos küszöbhatár az egyes pártoknak, 7 százalék a két és három
pártból álló koalícióknak és 10 százalék a négy és ennél több
pártból álló koalícióknak).
6. Befejezés
A választási törvény módosítása Szlovákiában
1998-ban a nem konszenzuson alapuló választási reform bevezetésének
jó példájául szolgál. A módosítás ahelyett, hogy a választás
szabályait optimalizálta volna, az akkor uralkodó politikai hatalom
érdekeit szolgálta, hatalmon maradása esélyeit növelve. Ez a
"reform" egyáltalán nem volt tekintettel sem a szlovák társadalom
sokszínűségére, sem a pártok akkori struktúrájára, sem pedig az 1990
és 1997 közötti választási rendszer tapasztalataira. A választás
szabályainak közvetlenül a választások előtt történő megváltoztatása
az igazságosság és a jogszerűség alapelveinek durva megsértése volt,
mivel a szavazótábor 40 százalékának támogatását élvező politikai
szervezeteket juttatta hátrányos helyzetbe. A választási szabályok
nem konszenzuson alapuló módosítása arra kényszerítette ezeket a
politikai pártokat, hogy - a választásokon való részvételük
érdekében - megváltoztassák jogi státusukat, illetve belső
szerkezetüket. Valójában egy kisebbségben levő politika erő
kényszerítette rá az akaratát a többségre. Hogy ez megtörténhetett,
az a módosítást kezdeményező politikai csoportnak a törvényhozói és
a végrehajtói struktúrákban elfoglalt domináns pozíciójával
magyarázható. A módosítást követő fejlemények viszont
bebizonyították, hogy a hatalmi érdekek érvényesítése önkényes
változtatások által egy olyan társadalomban, amelyik demokratikus
felépítését alapjában véve még megőrizte, jelentősen korlátozottak.
Az idő rövidségének ellenére a módosítás által veszélybe került
politikai pártoknak sikerült választási stratégiájukat úgy
alakítani, hogy megfeleljenek a kihívásnak. A hatalomváltás után az
új hatalom 1999-ben visszaállította a diszkriminációmentes
választási törvényt.
IRODALOM
Analysis of the Draft of Amendment of the Act
Governing Elections for the Slovak Republic. Washington, The
American Bar Association Central and East European Law Initiative,
1998. Bárány, Eduard: Zdroj nestability
politického systému SR. In: Parlamentná demokracia a
formovanie občianskej spoločnosti. Preąov, FF UPJ©,
1995. Bútorová, Zora: Development of Public
Opinion: from Discontent to Support of Political Change. In:
Bútora, Martin - Meseľnikov, Grigorij - Bútorová, Zora - Fisher,
Sharon (eds.): The 1998 Parliamentary Elections and
Democratic Rebirth in Slovakia. Bratislava, Institute for
Public Affairs, 1999. Conragan, Carol: Zákon
o voµbách do NR SR z r. 1998. Sporná novela [1998 Parliamentary
Election Law: Amendment in Controversy]. Washington, IFES,
1999. Lebovic, Peter: Political Aspect of
the Election Law Amendments. In: Bútora, Martin - Meseľnikov,
Grigorij - Bútorová, Zora - Fisher, Sharon (eds.): The 1998
Parliamentary Elections and Democratic Rebirth in Slovakia.
Bratislava, Institute for Public Affairs,
1999. Meseľnikov, Grigorij: The 1998 Elections and
the Development of the Party System in Slovakia. In: Bútora,
Martin - Meseľnikov, Grigorij - Bútorová, Zora - Fisher, Sharon
(eds.): The 1998 Parliamentary Elections and Democratic
Rebirth in Slovakia. Bratislava, Institute for Public
Affairs, 1999. Meseľnikov, Grigorij - Bútora, Martin
(eds): Slovenské referendum '97: zrod, priebeh,
dôsledky. Bratislava, Inątitút pre verejné otázky,
1997. Sándor, Eleonora: The Political
Parties of the Hungarian Minority in the 1998 Elections. In:
Bútora, Martin - Meseľnikov, Grigorij - Bútorová, Zora - Fisher,
Sharon (eds.): The 1998 Parliamentary Elections and
Democratic Rebirth in Slovakia. Bratislava, Institute for
Public Affairs, 1999. Vyjadrenie Národneho demokratického
inątitútu pre medzinárodné záleľitosti k slovenskému volebnému
zákonu. Bútora, Martin
1998.
|