Oldalak: 209 210

 

Hodács. Régi szegedi vezetéknév; híres kovács és kocsigyártó család neve. 1821-ben a kovácscéh tagja volt Hodáts György; 1835-ben a baromorvoslástól eltiltott kovácsok közt említi írás Hodáts Józsefet (Bálint Sándor, A szögedi nemzet. Szeged, 1978. 2: 50). 1880-ban a Szegedi Ipartársulat kovácsszakosztályának tagja volt Hodács János (Szegedi kalauz. 1880. Szerk. Farkas Antal. Szeged, 1879. 57). 1911-ben id. Hodács János (valószínűleg azonos az előbbivel) már csak háztulajdonos (Vásárhelyi sugárút 12.), de az ugyanott lakó Hodács Ferenc, nyilván a fia, [209] kovács. Másik fia lehetett a Kis-Tisza u. 4. sz. alatt ifj. Hodács János háztulajdonos és kocsigyártó (Hollósi Ödön-Vogel Antal, Szeged város címtára. Szeged, 1911. 198, 291). Hodács Antal (Kossuth Lajos sugárút 81.) háztulajdonos, szatócs és sütő (azaz pék); Hodács József (Kis-Tisza u. 6.) pék (uo. 281). Bálint Sándor a kocsi részeinek leírásában mások közt Hodács Andor kovácsmester közléseit használta (i. m. 51). A 2000. évi Csongrád megyei telefonkönyvben éppen tíz Hodács vezetéknevű található; mesterségük nincs föltüntetve. De az 1996. évi budapesti telefonkönyvben is szerepel egy: Hodács Józsefné mérnök.

Tömörkény István nemcsak tájszavakat gyűjtött (Bálint Sándor, Szegedi szótár. Bp., 1957. 15, 33), hanem betyárok gúnyneveit és tolvajnyelvi szavakat is (Betyárlegendák. Szeged, 1898. 19882. 46-7). Itt találjuk a következő szómagyarázatot: "Hadács: besúgó." Innen vette át a Szegedi szótár is. Nyilvánvaló, hogy a Hodács ennek változata.

Péter László

 

Vissza a Tartalomhoz

 

  nyitólap