Magyar Könyvszemle 116. évf. 2000. 2.szám Vissza a tartalomjegyzékhez
Jegyzetek a Londinum Perlustratum egy dedikált példányához. A washingtoni Folger Shakespeare Libraryban kutatva nemrégen Adami János Londont-dicsőítő versének, a Londinum Perlustratum-nak egy kézzel dedikált példányára bukkantam. Ez azért különösen érdekes, mert noha eddig is ismertük Adami kézírását,[1] valamint 1670-es költeményének latin, és angolra fordított számos kiadását, olyan példányt eddig nem tartott számon a szakirodalom, amelyet a szerző valakinek dedikált volna. Márészről viszont biztosra vehető, hogy Adami, aki mint Transylvanus járta meg a II. Károly-korabeli Angliát és kezdetben Isaac Basire támogatását is élvezte, nem csak mint újlatin költő próbált érvényesülni, hanem némi pénzt is szeretett volna keresni versével, s ezért példányait nyilván elküldte olyan személyiségeknek, akiknek anyagi támogatására, mecenatúrájára számított.
Ilyen volt Francis North, akinek Adami a jelenleg Washingtonban található példányt[2] ajánlotta. A cambridgei végzettségű és később a Middle Templeben jogot tanuló North 1637-ben született és 1685-ben halt meg és ötvennyolc év leforgása alatt szép karriert futott be, mind jogi, mind politikai vonatkozásban. 1668-tól a királyi tanács tagja, majd államügyész, aki élete végefelé, 1682-től egészen a főkancellári (Lord Chancellor) tisztségig viszi. Bár Adami János nem írt dátumot a Londinum Perlustratum e példányához, körülbelül mégis megállapítható, mikor ajándékozta a könyvet Francis Northnak. Tudjuk ugyanis, hogy North csak 1671. május 20-án kapta meg legfőbb államügyész-helyettesi (Solicitor General) kinevezését. Ez a poszt nem érhette váratlanul, hiszen már korábban lovaggá avatták és kora legbefolyásosabb ügyvédjei közt emlegették. North arról is ismert volt, hogy művészekkel barátkozott és azokat támogatta, különösen Sir Peter Lelyt,[3] II. Károlyt udvari festőjét; innen Adami ajánlásának tényekkel indokolható, s nem csupán hízelgő kitétele: Eruditissimo, Humanissimoque Legum Literarumque Patrono, ami az ajánlásban olvasható.
Mivel a Londinum Perlustratum kiadási éve 1670 volt és Adami ajánlása nem születhetett 1671 májusa előtt, nyilvánvaló, hogy a költői vénával megáldott erdélyi peregrinus nem gondolt rögtön arra, hogy versét elküldje Francis Northnak. Elképzelhető az is, hogy könyvecskéjét Adami egy levél kíséretében küldte Northnak természetesen pénzkérő levélről van szó, illetve talán arról, hogy valamilyen módon elkerülhesse adósságai miatt való bebörtönzését, amire [199
[200
Sancroftnak írt levelében, mint lehetőségre céloz.[4] Hogy ez a gazdag és művelt mecénás hogyan reagált az ismeretlen erdélyi kérésére, nem tudjuk, ám valószínűnek látszik, hogy Adami János valamikor 1672 folyamán elhagyta Angliát, azzal a szándékkal, hogy visszatér Erdélybe.[5] Talán még az adósságait is ki tudta fizetni, s így bűntudat nélkül szállhatott hajóra Dovernél
Gömöri György
(Cambridge)
[1] Pl. a William Sancroftnak írt latin nyelvű leveléből, lásd: Bodleian Library, Oxford, MS Tanner 33, fol. 46.
[2] jelzete: Folger Library, A 504. A címlap fotómásolatának megküldéséért itt mondok köszönetet a könyvtárnak.
[3] Dictionary of National Biography, Vol. XIV., 603.
[4] Gömöri György: Angolmagyar kapcsolatok Bp. 1989. Akadémiai Kiadó, 112. /Irodalomtörténeti Füzetek 118./
[5] Az Új Magyar Irodalmi Lexikon, I. kötet, 11 lapjának szócikke teljesen indokolatlanul Ádám János-nak nevezi Adamit, akiről az Angolmagyar kapcsolatokban írott tanulmányom óta kiderült, hogy neve a heidelbergi matrikulában is szerepel 1669 januárjából Adami Johannes Vingardino Transylvanus néven. Ez a bejegyzés, úgy gondolom, eldönti korábbi, Kovács Sándor Ivánnal folytatott vitámat.