Magyar Könyvszemle   115. évf. 1999. 2.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

SZEMLE

Varga András: A szeged-alsóvárosi ferences rendház könyvtára 1846. Szeged, 1998. Scriptum Kft. 139 l. (Olvasmánytörténeti dolgozatok 8.)

Szeged középkori és hódoltság kori könyvkultúráját számos könyvtártörténeti kézikönyvünk felemlíti. A szegedi minoriták és az alsóvárosi ferencesek könyvtárát Varga András, valamint Keveházi Katalin és Monok István külön is feldolgozták és az egyetem Actáiban, 1991-ben és 1994-ben közzé is tették. Volt tehát eddig is jó áttekintésünk a két legnagyobb szegedi könyvtárról, ám Bubecz József „lelettár”-ának közzététele mégsem felesleges. Varga András – nem eléggé dicsérhető módon – egy magvas előszóban mindazt összefoglalta, amit Szeged bibliotékáiról, illetve az azt összegyűjtő ferencesek történetéről ma tudni lehet. A szeged-alsóvárosi rendház közel 500 éves történetéből kitűnik, hogy a ferencesek puszta életfeltételeik biztosítása mellett a hívek lelki gondozását tekintették első feladatuknak. Hogy testi bajaikon is segíteni igyekeztek azt a könyvtárukban őrzött fóliánsok bizonyítják. Ismeretes, hogy Takáts Rafael XVIII. századi szerzetes alaposabb orvosi ismeretekre is szert tett. Bálint Sándor, Szeged jeles kutatója, egy kevéssé ismert cikkében nem tartja lehetetlennek, hogy a paprika meghonosításában, gyógyító hatásának felismerésében az alsóvárosi barátoknak kiemelkedő szerepük volt. (Orvostörténeti Közlemények 1973–1974.) A 143 [267 évig tartó török megszállás nem kedvezett az elmélyült szellemi munkának, de oktatói tevékenységük megszakítás nélkül folyt. Bár a kolostori iskola XVI. századi működéséről nincs adatunk, s viszonylag kevés ferences nevével találkozunk a főiskolai anyakönyvekben, mégis feltételezhetjük, hogy a külföldi egyetemeket nagy számban látogató szegedi diákok a rendház falai között sajátították el a tudás alapelemeit. Erre már csak a konventtagok utánpótlásának folytonossága miatt is szükségük volt, de a város polgárságának az írás, olvasás és a számolás ismeretére, némi földrajzi, történelmi és jogi képzettségre igényük mutatkozott. Szegedi Fábri Andrást, Szegedi Ferencet, Szegedi Istvánt a szegedi ferencesek indították útnak. Igen jelentős a szegedi illetőségű, és feltételezhetően ferences iskolát járt reformátorok száma. De nem lebecsülendő a szegedi kolostorban élt rendtagok irodalmi tevékenysége sem (Cserőgyi Benedek, Jászberényi Gáspár, Baróthi Miklós, Szegedi Ferenc János, Telek József, Takáts Ráfáel, Ordinánsz Konstantin).

Az alsóvárosi ferencesek művelődési intézményei között az élen a könyvtár állt. Ez az egyetlen olyan hazai bibliotéka, amelynek eredete még a középkorba nyúlik vissza és folytonossága csak a szerzetes rendház pusztulásakor szakadt meg. A gyűjtemény 1951-ben az egyházi javak államosításakor – a piaristák és a felsővárosi minoriták könyvtárának állományával együtt – a magyar szellemi élet pótolhatatlan kárára, szétszóródott. Rekonstruálására az a félezer kötet áll rendelkezésünkre, amely az 1950-es években felállított könyvelosztó hálózaton keresztül Szegedre visszajutott és ma a Szegedi Egyetemi Könyvtár különgyűjteményét képezi. Ezért van kiemelkedő jelentősége Dubetz József 1846-ban összeállított „lelettár”-ának. A felbecsülhetetlen értékű jegyzék betűhíven tartalmazza az ekkor a könyvtárban található könyveket. A tételek a következő adatokat tartalmazzák: Czím, Szerző neve, Nyomtatási év, Hány kötet?, Hány példány?, Hány lap?, Nagyság, Kötetek sorszáma, Helyzet [helye] a könyvtárban. A rendszerezés elsősorban teljességével és befejezettségével kiemelkedik a kortárs könyvtárosok kézzel írott katalógusai közül. A negyvenkét szempontot követő felosztás a mai igényeknek kevésbé felel meg, s a viszonylag pontos adatfelvétel az azonosításhoz néha nélkülözhetetlen kiadási (megjelenési) helyet elhagyja, mégis mindmáig egyetlen forrás, amelyből a könyvtár valahai állományának egésze megismerhető.

Varga András gondos közlésével egy nagy lépéssel közelebb jutottunk a szeged-alsóvárosi ferencesek könyvtárának rekonstrukciójához.

Kőhegyi Mihály