<back to contents>
Krónika
A csendőrség a XIX. században
Első Nemzetközi Csendőrségtörténeti Kollokvium
Párizs, 2000. március 10-11.
A Robert de Sorbon (1201-1274), IX. (Szent) Lajos udvari káplánja
által eredetileg szegény papjelöltek bentlakásos akadémiájaként alapított
tanintézmény nagy utat tett meg, míg 1559-ben párizsi teológiai fakultás lett, és
még nagyobbat, mire az alapító nevét viselve, a világ egyik leghíresebb egyetemévé
vált. Az 1999/2000. évszázadváltós oktatási évben újabb lépés történt a még
teljesebb képzés irányában. A Sorbonne Egyetem széttagozódása után is
egyetemköziként működő XIX. századi történeti kutatóközpont meghirdette a csendőrségtörténeti stúdiumot az Alain Corbin professzor
vezette Párizs I és a Jean-Pierre Chaline professzor vezette Párizs IV Egyetem
illetékes tanszékén. Az oktatás további négy egyetemi tanár és hat docens
bevonásával történik, óriási érdeklődés mellett. Miután pedig megnyílt a
lehetőség, hogy a "XIX-XX. századi társadalom-, politika- és
művelődéstörténet", illetve "A kortárs világ" doktori iskolában is
foglalkozzanak a csendőrség történetével, már az első lehetséges alkalommal 26 fő
nyert ezirányú dolgozatokkal felvételt.
Ilyen folyamat beindulásakor természetesnek tűnik, hogy a
nyugat-európai hagyományoknak megfelelően a Sorbonne e két egyeteme (Párizs I és IV)
az Országos Csendőrség Történelmi Szolgálatának
a közreműködésével és az Országos Tudományos Kutatási Központnak a
támogatásával nemzetközi tudományos eszmecserét szervezett 2000. március 10-én és
11-én. Mielőtt erről esne szó, érdemes röviden bemutatni az előbbi intézményt is.
Miként a Francia Köztársaság Haderejének tagolódása szerint
létezik a Szárazföldi, a Légi és a Haditengerészeti Haderőnem önálló három
Történelmi Szolgálata, ezek mintájára önállóan megszervezve 1995 óta működik az
ugyancsak a Védelmi Minisztérium irányítása alatt álló Országos Csendőrség
Történelmi Szolgálata. A korábbi háromhoz hasonlóan ezen belül külön szervezeti
egységet képez a Csendőrségtörténeti Kutatások és Tanulmányok Intézete, a
Nemzeti Örökséget és Hagyományt Ápoló Csendőr Központ, a Csendőrkiadó, amely
három részleg a Párizs közeli, Maisons Alfort településhez tartozó Charenton
erődjében működik, a Csendőrség Központi Levéltára, amely az Indre megyei Blanc bázisán nyert elhelyezést
és a Seine-et-Marne megye székhelyén, a Melun városbeli csendőrtiszti-iskolában már
1946 óta létező Csendőr Múzeum.
Rátérve az Első Nemzetközi Csendőrségtörténeti Kollokviumra,
annak helyszíne az alapító nevét őrző utcában, a Régi Sorbonne legnevesebb
történelmi épületében található pompázatos "Nagy Előadóterem" volt. A
rendezvény egyúttal a 2000-ben induló "Párizs és vidék a XIX. században"
című négyéves nagy akadémiai kutatási programnak a nyitányát is jelentette. Az
érdeklődés szakmai körökben ennek megfelelően óriási volt. Az előadók két
vonulatot képviseltek a szervezők tudatosan vállalt elképzelése szerint. Ennek
szellemében a téma professzoraiként meghívott 22 előadó mellett a témában
jelentős jártasságot tanúsító 10 doktori iskolai hallgató is lehetőséget kapott a
bemutatkozásra. A magyar rendvédelem-történeti
kutatás jelentős nemzetközi elismerését jelenti, hogy a kevés külföldi
(Nagy-Britanniából 3, Belgiumból 3, Spanyolországból 1) meghívotthoz csatlakozhatott
Parádi József, a hadtudományok kandidátusa, főiskolai tanár, a Szemere
Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság elnöke és Zachar
József, a Magyar Tudományos Akadémia (történelemtudományok) doktora, a Magyar
Hadtörténészek Nemzeti Bizottságának elnöke, a Magyar Hadtudományi Társaság
elnökhelyettese.
A március 10-i megnyitó ülésen a közel háromszáz résztvevőt a
szervező bizottság
203
nevében a XIX. századi történeti kutatóközpont két
társigazgatója, Alain Corbin (Párizs I Egyetem) és Jean-Pierre Chalin
(Párizs IV Egyetem), mindkettő tanszékvezető egyetemi tanár, továbbá Georges
Philippot hadosztálytábornok, az Országos Csendőrség Történelmi Szolgálatának
vezetője üdvözölte.
Ezután bevezető előadásában Jean-Noël
Luc egyetemi tanár (Párizs IV Egyetem) idézte fel a Forradalmi Gyűlés
által 1791. február 16-án elfogadott törvénnyel létrehozott Nemzeti, 1804-től
Császári, 1815 óta Királyi, 1830-cal kezdődően megyékre tagozottan tovább élő
és működő, 1853-tól ismét központosítottan Császári, végül 1870-től
kezdődően máig Országos Csendőrség kétszázéves útját. Középpontba a
kutatáselméleti kérdéseket állítva, szólt ennek a hol "fegyveres
őrtestületnek", hol "az erkölcsi rendet biztosító kormányzati
intézménynek" nevezett szervezetnek a francia történelemben játszott
szerepéről "Csendőrségtörténet - egy új műhely?" címmel. Elsődlegesen
azt emelte ki, hogy a fegyveres konfliktusok, politikai válságok és társadalmi
zavargások korszakain túl a csendőr napi tevékenysége ugyanúgy kutatásra érdemes,
mint a társadalomban elfoglalt helye vagy a közvélemény vele kapcsolatos alakulása.
Ennek ellenére az egyetemeken folyt kutatás és oktatás ezekre a kérdéskörökre
eddig nem terjedt ki. A hadtörténelemre szakosodottak elhanyagolták a polgári
lakosság körében szétszórtan tevékenykedő csendőröket, míg a politika- vagy
társadalomtörténettel foglalkozók érdeklődésén kívül maradt ez, a katonai
társadalomhoz kötődő állami közeg. Csak a csendőrök maguk igyekeztek testületük
múltját feltárni, ez pedig újabb lendületet vett az Országos Csendőrség
Történelmi Szolgálatának a létrehozásával. A csendőrtéma iránti érdeklődés
utóbbi évekbeli fokozódása tükröződik az e vonatkozású szakdolgozatok és doktori
értekezések számának ugrásszerű növekedésében. Erre
figyelt fel a párizsi egyetemközi XIX. századi történeti kutatóközpont, amely
immár elismeri a csendőrségtörténetnek, mint új kutatási iránynak a
létjogosultságát.
A bevezetőt követő első tudományos ülésre "A csendőrség
szervezése a Forradalom és a Császárság idején" témakörben Jean-Paul
Bertaud egyetemi tanár (Párizs I Egyetem) elnökletével került sor.
Elsőnek Jacques Lorgnier tudományos kutató (Lille II Egyetem) "A maréchaussée öröksége az
Országos Csendőrség szervezetében és küldetésében" című előadása hangzott
el. Lorgnier először a háborúra egybegyűjtött királyi haderő fegyelmét, majd
békeidőben az ország belső nyugalmát biztosító kikülönített katonai
kötelékeknek, csak megközelítő értelemben: a katonai rendészeti alakulatoknak
"a rossz életű emberek" és a gonosztevők elleni harcát idézte fel. A
továbbiakban azt részletezte, miként fejlődött az alkalmi hadseregbeli fegyelmező
osztagokból állandó fegyveres őrtestület, ezzel párhuzamosan hogyan vált az egyes
falusi rendészeti testületek összessége állami rendőrséggé, illetve a
kikülönített bírósági őrvédelmi alakulatokből mi módon alakult ki az
igazságügyi őrtestület.
Őt Bernard Gainot egyetemi docens (Párizs I Egyetem) követte
"A Csendőrség Forradalom utáni újjászervezése és az 1798-as szervezési
törvény" című előadásával. Középpontban a mai Országos Csendőrség
alapító kartájának tekintett, a francia forradalmi naptár szerinti VI. esztendő
rügyfakasztó hó 28-án (a mi hagyományos keresztény időszámításunk szerinti 1798.
április 17-én) kelt, az előző évi köztársasági államcsínnyel hatalomra került
Második Direktórium által hozott, a Nemzeti Csendőrség újjászervezéséről szóló
törvény állt. Ez ugyanis szakított az ancien régime korában fennállt
maréchaussée-t csupán nevében megváltoztató és forradalmi irányítás alá vonó
1791-es törvénnyel azáltal, hogy az addigi decentralizált rendszert erősen
központosított államhatalmi szerv és testület váltotta fel.
Pierre Léveque egyetemi adjunktus (Párizs I Egyetem) az
elhangzottakhoz csatlakozva "A Tengeri
Csendőrség a Konzulátus és a Császárság idején" című témáról
tartott előadást. Léveque az 1798-as törvényből kiindulva, a törzsükkel Amsterdam,
Boulogne, Cherbourg, Brest, Lorient, Rochefort, Toulon és La Spezia laktanyáiban,
kötelékeikkel ezeken túl a másodrangú további kikötőkben és az ország belseje
felé eső városokban is telepített új rendvédelmi testületi egységek 1799-es
felállításával és működésének 1801-es törvényes szabályozásával ismertette
meg a hallgatókat.
Szünet után, áttérve "A csendőrök, katonai szervezetük és
a reá való emlékezés" című témakörre, az elnökséget Serge Berstein
professzor (Politikatudományi Intézet, Párizs) vette át.
204
Elnökletével először Arnaud
Houte tudományos kutató (Közigazgatási Főiskola, Saint-Cloud/Fontenay)
mutatta be "Csendőrpályák. Földrajzi, hivatásbeli és társadalmi mozgások az
Északi Századnál a XIX. század első felében" című előadását.
Kiindulópontját a fegyveres őrtestületi szolgálatvállalás motivációja képezte.
Az előadó az északi csendőrőrsök állományáról egészében megőrzött személyi
adatlapok feldolgozásával igyekezett megállapítani az erős fluktuáció okait.
Őt Jean-François Péniguel egyetemi adjunktus (Rennes I
Egyetem) követte "Az önkéntes csendőrök szerepe Ille-et-Vilaine megyében a
Forradalomtól 1848-ig" című előadásával, amelyben bemutatta, mennyire
épített a forradalmi nemzeti csendőrség rendfenntartó működésében az önkéntesek
támogatására, közreműködésére, pártfogására, csatlakozására, különösen
zavargások idején. Szavaiból kiderült, hogy Ille-et-Vilaine megyében ez a szerep a
XIX. század első felében mindvégig jelentős maradt.
Xavier Borda doktorandusz (Párizs I Egyetem)
"Csendőrség és katonai jogállás. A vegyes igazgatás kérdése a Harmadik
Köztársaság idején, 1870-1914" címmel mutatta be kutatásait. A katonai jellegű
fegyveres őrtestületnek, mint a polgári rendőrség kiegészítőjének, a
közigazgatási vagy igazságszolgáltatási szerepvállalásán túl az 1870/71-es
francia-német háborúban betöltött katonai rendőrségi funkcióját állította
középpontba az előadó. Ebből kiindulva, a belpolitikában győztes
köztársaságpártiak nagyfokú bizalmatlanságát, a csendőrség demilitarizálását
célzó politikai hadjáratát és az ez alapján bekövetkezett számos reformot idézte
fel. Befejezésül a katonai vezetés reagálásával, fokozódó ellenállásával
foglalkozott, amely elvezetett a fegyveres őrtestületi jelleg máig tovább élő
1903-as helyreállításához, ahogyan befejezésül az előadó még részletezte.
Újabb előadóként Marie-Berthe Servier doktori iskolai
hallgató (Párizs V Egyetem) "A Köztársasági Gárda története. Egy, a Szép
Időben fogant hivatalos emlékirat" című forrásbemutatása zárta e blokkot. A ma
az Országos Csendőrség önálló magasabb egységét képező Köztársasági Gárda
eredete a XIX. század elejére nyúlik vissza, amikor a IX. (!) században létrehozott
párizsi közbiztonsági testületet, a XIII. század óta királyi őrséget, majd
1736-tól kezdve, megnevezése szerinti Párizsi Gárdát a napóleoni háborúkban
elvezényelték a hadszíntérre, és helyette a Császári Csendőrség egyik
alakulatát, Párizs Köztársasági Gárdájának nevezve, hagyták hátra
közrendvédelmi funkcióval. A gárdatörténet írása azonnal megkezdődött, és máig
folyik. A ma is Napóleon-kori egyenruhában
díszelgő, de egyébként hagyományos funkciót is ellátó, a közvetleneken túl
egy-egy gyalog- és lovasezredből, valamint motorkerékpáros századból álló
csendőr-magasabbegység története egyedülálló. Ennek első korszakát idézte fel az
előadó a korabeli hivatalos krónika alapján.
Ebédszünetet követően a harmadik
ülés "A csendőrség által végzett polgári és katonai
információgyűjtés" témakörben Maurice Vaisse professzornak, a
Jogtudományi Intézet igazgatójának (Párizs) elnökletével kezdte meg munkáját.
Elsőnek Nicole Gotteri
főlevéltáros (Országos Levéltár, Párizs) "Louis-Léopold Buquet
tábornok, a Spanyolországi Csendőrség parancsnoka és Savary rendőrminiszterhez
intézett jelentései, 1810-1813" című előadása hangzott el. Az előadó egy
zárt egységet képező levéltári forráscsoport alapján összefüggésrendszerében
mutatta be a napóleoni háborús korszak mozgalmas utolsó három esztendejének
spanyolországi belpolitikai és hadműveleti fejleményeit. Tette ezt az alapján, hogy
feltárása szerint a rendőrminiszterhez intézett jelentésekhez a spanyolországi
francia csendőrparancsnok mindenkor csatolta a Császári Csendőrség
főfelügyelőjéhez és vezérkari főnökéhez intézett jelentéseit is.
Őt Pierre Karila-Cohen doktori iskolai hallgató (Párizs I
Egyetem) követte "A csendőrség és a politikai információgyűjtés,
1815-1848" című témabemutatójával. Kutatása arra terjedt ki, miként
működött a központosítást átmenetileg szüneteltető alkotmányos királyság
időszakában az egyes megyékben a Csendőrség, mint a helyi közigazgatás
"szeme" és "füle". Ezt követően bemutatta, hogy a megyei
jelentések 1820-ban elrendelt belügyminiszteri összesítéseiben hogyan tükröződnek
mindazok "a rendkívüli események, amelyek veszélyeztethetik a
köznyugalmat".
Hozzá csatlakozva André Comor doktorandusz
(Politikatudományi Intézet, Aix-en-Provence) számolt be kutatásairól "A
csendőrség és az algériai hírszerzés, 1871-1914. A bennszülött lakosság
megfigyelése és a területvédelem" címmel. Az előadás közép-
205
pontjában az "Afrikai Csendőrség" 1834-ben történt
létrehozása, az "Önkéntes Bennszülött Csendőrtestület" 1860-as
megalapítása, e kettőnek a csak 1870-ben bevezetett algériai polgári közigazgatás
alatti, különösen az 1893-98 és 1907-11 közti válság idején tanúsított
működése állt.
Szünet után következett "A csendőrség és a közbiztonság
más erői" című témakör, Pierre Léveque egyetemi tanár (Dijoni Egyetem)
elnökletével.
Elsőként Aurélien Lignereux tudományos kutató
(Közigazgatási Főiskola, Ulm/Sevres) "Moncey marsallnak, a Csendőrség első
főfelügyelőjének Fouché rendőrminiszterhez intézett jelentései, 1804-1810"
címmel ismertette téziseit. Részletezte, hogy e két, példátlanul eltérő
egyéniségű, nagyhatalmú vezető nehéz együttműködésének tükrében milyen is
volt valójában a Császári Csendőrség és a Rendőrminisztérium kapcsolata, miként
igyekezett előbbi magának minél nagyobb önállóságot biztosítani, míg utóbbi
hogyan törekedett arra, hogy a napóleoni háborúk adta körülmények között a
legmesszebbmenőbb függésbe vonja az alárendeltjének tekintettet.
Ezután Fabien Gaveau
doktorandusz (Dijoni Egyetem) következett "Csendőrök és mezőőrök,
1795-1854. Kettős kapcsolat" címmel megtartott referátumával. E két eltérő
történelmű és jellegű vidéki közbiztonsági testület egyidejű működésének
viharos első félévszázada képezte elemzése tárgyát, középpontba helyezve, hogy
egy központi irányítású állami és egy, a polgármestereknek alárendelt helyi
intézményről volt szó, amelyeknek számos azonos feladatot szabtak, és ez határozta
meg kapcsolatrendszerüket.
Ehhez csatlakozott Christian Esteve doktori iskolai hallgató
(Lyon II Egyetem) "A Csendőrség és a vadászati rendészet, 1830-1852" című
kutatási beszámolójával. Az előadó kifejtette, hogy a Júliusi Monarchia idejének
végén a Csendőrség miként terjesztette ki megtorló tevékenységét a vadorzók
ellen, és hogyan merült fel számos panasz a vadászati rendvédelmet biztosítók
ellen.
Végül Marielle Python-Bernicot doktori iskolai hallgató
(Párizs I Egyetem) következett "Tűzoltók és csendőrök a közbiztonság
szolgálatában a XIX. században" című témabemutatójával. Ebben előbb
Párizsról, a fővárosról szólt, ahol a tűzoltókat a köznyugalom biztosítása
szempontjából is rendelkezésre álló kisegítő köteléknek tekintették, ugyanúgy,
mint a Párizsi Gárdát, amelyet viszont tűzvédelmi feladatokba is bevontak. E két
testület tagjait főleg éjjeli őrjáratozásra, fogolykísérésre és
tömegoszlatásra alkalmazták. A fővárossal hagyományos francia módon
szembeállított vidéken az előadó elemzése szerint a megyei szervezésű
tűzoltóság inkább katonai jellegű volt, amelyet századokba szervezetten a
legkülönbözőbb közbiztonsági és közrendvédelmi akciókba is bevontak.
Március 11-én reggel az ötödik munkaülésre "A csendőrség
meghonosítása falun és városban" című témakörben Jacques Frémeaux
egyetemi tanár (Párizs IV Egyetem) elnökletével került sor.
Először Jean-Paul Jourdan egyetemi
docens (Bordaux III Egyetem) "A csendőrség őrsszervezése dél-keleten a XIX.
században" című előadása hangzott el. Az előadó bemutatta, hogy Dordogne,
Gironde, Landes, Lot-et-Garonne és Basses-Pyrénées megyében hogyan sikerült a
Forradalom győzelmét követően megkettőzni az addigi rendvédelmi őrsök számát,
és hogyan nőtt a csendőrök száma a XIX. század folyamán a kezdeti 107 főről 1200
főre.
Ezt Jean-Louis Lenhof egyetemi docens (Caeni Egyetem)
"Csendőrség és társadalom egy XIX. századi átlagos városban. Alençon
esete" című előadása követte. Az előadó Orne megye székhelyét és az 1820
és 1914 közti időszakot választotta vizsgálata tárgyául. A helyi
csendőrlaktanyában szolgáltakra és a várostörténetre vonatkozó források egyaránt
fennmaradtak, ezek alapján a fegyveres őrtestület és a helyi társadalom
kapcsolatrendszere egészében és számos vonatkozásban feltárható, ahogyan kutatási
eredményeivel bizonyította.
Végül Jean-François Tanguy egyetemi docens (Rennes II
Egyetem) adta elő kutatási eredményeit "Vitré csendőrőrseinek jogrendvédelmi
tevékenysége, 1830-1939" címmel. Ezúttal egy járás, az Illle-et-Vilaine megyei
Vitré csendőrőrsei álltak a vizsgálat középpontjában, mégpedig az előadó
érdeklődésének megfelelően a jogrendvédelmi tevékenység vonatkozásában. Ugyanis
az 1835 és 1939 közti száz esztendőből 10 000-nél több kihágás és a
békebírósági hatáskörbe tartozó vétség jegyzőkönyve maradt fenn ebben az
egyértelműen paraszti és erősen konzervatív-
206
keresztény járásban, ez pedig bőséges alapot nyújtott ezirányú
vizsgálódásához.
Szünet után Claude-Isabelle Brelot egyetemi tanár (Lyon II
Egyetem) elnökletével "A csendőrök a falusi közösségek és az állam
között" elnevezésű témakör következett.
Elsőként Cyril Carteyrade
doktorandusz (Lyon III Egyetem) mutatta be "Falusi rend. Tauves járás
csendőrőrse, 1815-1854" című értekezését. Ebben Puy-de-Dôme megye egyik
falusi járásának székhelyével kapcsolatosan a XIX. század elején ott működő
csendőrőrshöz kinevezettek közösségi beilleszkedését vizsgálta. A paraszti világ
és a rendvédelmi erők közti hagyományos ellentétből kiindulva, kiterjedt elemzése
a laktanyaelhelyezésű katonai jellegű őrtestületnek azokra a tagjaira, akik
családjuktól is távol kerülve, társadalmilag a falusi élet peremére szorultak.
Ehhez csatlakozva elemzése további tárgya az volt, mi módon igyekeztek a csendőrök
elzártságukból kiszakadni, hogyan törekedtek kapcsolatteremtésre a helyi
elöljárókkal, és ezáltal miként tudtak bekapcsolódni a szolgálati helyüket
jelentő település társadalmi életébe.
Őt Corine Marache doktori iskolai hallgató (Bordeaux III
Egyetem) témabeszámolója követte "A csendőrség és a zavargások megelőzése
Aquitania falusi lakosságánál, 1850-1914" címmel. Az előadó az Országos
Csendőrség Levéltárának iratait tanulmányozva jutott el ahhoz a felismeréshez, hogy
az általános vélekedéssel szemben a csendőrtevékenység elsődlegesen nem
korlátozás vagy büntetés, hanem a megelőzés volt. Ezt
a múlt század közepétől az első világháború kitöréséig terjedő időszakban a
Bordeaux székhelyű Gironde és a környező Landes, Dordogne, Lot-et-Garonne megye
falvaira kiterjedő elemzésével bizonyította. A megelőzés módszerei közül kiemelte
a vidéki portyázást, a hírszerzést, a gyanús személyek figyelését, mindenek
előtt azonban a falusi lakossággal való állandó kapcsolattartást.
Végül Hubert Heyries egyetemi docens (Montpellier III Egyetem)
"Savoya csendőrei a nemzeti és a tartományi önazonosság között a Második
Császárság idején, 1860-1870" című előadása hangzott el. Ez az előadás a
múlt századi területváltozások egyik következményét vetette fel, mégpedig azt,
mit eredményezett rendvédelmi téren az, hogy az 1860. március 24-i francia-szárd
egyezmény értelmében Savoya és Nizza francia uralom alá került. E tekintetben az
elemzés az addig e két olasz felségterületen királyi carabinierikként
szolgáltakra terjedt ki, közülük kik, miért és hogyan vállalták a francia
császári csendőrszolgálatot az uralomváltás első tíz évében. A vizsgálat
nemcsak az átkerült területeken rekedt, helybéli és máshonnan érkezett ott
szolgálókra, hanem az e területekről elszármazott, más olasz tartományokból
hazatértekre is kiterjedt. A francia-szárd egyezmény ugyanis lehetővé tette a
szabad választást a két uralom között a két társadalmi csoport számára. Az
átengedett olasz felségterületek honos és idegen francia megyékből áthelyezett,
immár az új uralmat biztosító csendőrei között azonban ütközés volt, előbbiek
ugyanis a savoyai vagy nizzai területi lokálpatrotizmust, míg utóbbiak a francia
nemzettudatot képviselték.
Ebédszünetet követően a következő munkaülésen "A
csendőrség és a biztonság hiányának századvégi érzete" című témában Christophe
Charle egyetemi tanár (Párizs I Egyetem) elnökölt.
Elnökletével először Henriette Asséo tudományos kutató
(Társadalomtudományi Főiskola, Párizs) "A csendőrség és a 'nomádok'
azonosítása, 1870-1914" című előadása került napirendre. Azonnal világossá
vált, hogy az előadó "nomádok" alatt vándorlókat, vagyis cigányokat ért,
mégpedig a korábbi, Észak-Afrika vagy Közép-Európa felőli, úgynevezett
"egyiptomi" és "cseh" cigánybevándorlási hullámokat követően a
múlt század második felében kelet felől, nagy karavánokkal érkezőket. Ezt
követően a korábbról francia felségterületen élők közt azonnal elkeveredő
újonnan érkezettek regisztrálásának, azonosításának és ellenőrzésének
nehézségeit részletezte az előadó a fennmaradt csendőrségi irategyüttesből.
Ezt követte Jean-François Wagniart egyetemi adjunktus
(Párizs IV Egyetem) előadása "A csendőrség és a csendőrök a
csavargókérdéssel szemben, 1870-1914" címmel. Az elhangzottakhoz csatlakozva az
előadó egy másik, állandó lakhely és munkavállalás nélkül mozgó, számos
rendvédelmi intézkedést szükségessé tevő társadalmi csoporttal, a csavargókkal
foglalkozott a Harmadik Köztársaság időszakára vonatkoztatva. Felidézte, hogy a
napóleoni időktől kezdve jelentős feladatot rótt a csendőrökre ez a büntetendő
cselekmény, a legtöbbet éppen a századfordulón.
207
Végül Jean-Marc Berliere egyetemi tanár (Dijoni Egyetem)
tartotta meg "A csendőrség kérdésessége a XX. század eleji biztonsági válság
idején" című előadását. Az előző két előadás folytatásaként ezúttal a
szervezett bandák bűncselekményeinek erőteljes megszaporodását mutatta be, majd azt
az utat, amely az országos közbiztonság 1907-re bekövetkezett megrendülését
eredményezte. Ez erélyes csendőrségellenes közhangulatot eredményezett, és
felvetette a csendőrség és rendőrség szembeállítását. Végülis ennek az
országos vitának köszönhetően hozták létre a kormányzati szervek a mozgó
rendőrőrsöket, mintegy a csendőrőrsök bűnüldözési vetélytársaként a közrend
és köznyugalom mielőbbi helyreállítása és tartós biztosítása érdekében.
A szünet utáni nyolcadik
tudományos ülésen kezdődött "A csendőrség Európában. A francia modell
exportálása?" című témakör megtárgyalása. Ekkor az elnöklést Philippe
Robert professzor, a Tudományos Kutatások Országos Központjának igazgatója
(Párizs) vette át.
Elsőnek Michael Broers egyetemi tanár (Aberdeeni Egyetem,
Nagy-Britannia) "A Császári Csendőrség és a Királyi Karabélyosok: A piemonti
rendvédelmi kísérlet, a francia modell külföldre való exportálásának első
példája" című expozéja hangzott el. Az előadó a Francia Császárságba
bekebelezett piemonti megyékben 1802-ben létrehozott helyi Császári Csendőrségnek a
felszabadulást követően, 1814-1821 között bekövetkezett, Királyi Karabélyosokká
történt átszervezését elemezte. Eközben részletesen bemutatta, hogy
helyreállított államként Piemont végülis közvetlenül a korábbi francia modellt
fogadta be, és szervezését, feladatkörét tekintve, bár más
társadalmi-politikai-uralmi körülmények között, de ezt a kezdetben idegen, sajátos
vidéki közrendvédelmi testületet őrizte meg.
Ezt követően Jonathan Dunage egyetemi tanár (Walesi Egyetem,
Swansea) "A carabinierik az olasz nemzetállamban 1860-ban" című
előadására került sor. Ebben elsődlegesen az olasz nemzeti egységállam
megteremtésének folyamatában ábrázolta a carabinierik rendvédelmi tevékenységét,
amelyet meglepő módon azzal jellemzett, hogy "a nemrég annektált területek
pacifikálása volt a hivatása". A szervezés, feladatteljesítés és önbemutatás
témaköreiben végrehajtott elemzés során az előadó végig a francia csendőrséggel
való összehasonlítás módszerét követte. Ezen
túlmenően igyekezett a valóságot az önbemutatással szembesíteni, valamint a
carabinierik és a rendőrök rivalizálását érzékeltetni. A carabinierik
ténykedését az előadó egészen az első világháború kitörésének idejéig
végigkövette.
A továbbiakban Cyrille Fijnaut egyetemi tanár (Katolikus
Egyetem, Louvain/Leuven, Belgium) "A napóleoni csendőrség fejlődése
Németalföldön, 1815-1830" című előadása hangzott el. Fijnaut hangsúlyozta,
hogy Napóleon 1806-ban Lajos nevű öccsét trónra segítve, létrehozta a Batáv
Köztársaságot felváltó Holland Királyságot, ezzel együtt pedig további
exporttermékként a Holland Csendőrséget is. A francia uralom alatti 1810-es teljes
beolvasztás e csendőrség beolvasztását is jelentette. A felszabadulást követően,
1814 októberében I. Vilmos az Egyesült Németalföldi Királyságban a régi
történelmi "marechaussee" néven szerveztette újjá e testületet, de az
újabb francia példát megtartva. Az előadó e rövidéletű testületnek a Belga
Királyság 1830-as kiválásáig tartó történetét mutatta be.
Végül Axel Tixhon doktori iskolai hallgató (Katolikus
Egyetem, Louvain/Leuven, Belgium) "A Belga Csendőrség megszületése és a
bűnözés mértéke a XIX. században" című munkabeszámolójával zárult ez az
ülés. A korábban elhangzottaknak mintegy folytatásaként az előadó az új belga
államban szervezett önálló csendőrtestületet mutatta be. Ezt követően az 1840-1885
közti időszakot annak az összefüggésében elemezte, miként változott a csendőrség
létszámának a tükrében a bűnözés nagyságrendje, illetve a bűnözés mértéke mi
módon tükröződött a csendőrség létszámviszonyainak sokszoros változásában.
Újabb szünetet követően
folytatódott e téma megvitatása, miközben Xavier Rousseaux egyetemi tanár (Katolikus Egyetem, Louvain/Leuven,
Belgium) vette át az üléselnöki tisztet.
Először Jean-Paul Le Flem c. egyetemi docens (Párizs IV
Egyetem) "A Guardia Civil létrehozása és ennek kapcsolata a francia
csendőrmodellel, 1833-1843" című előadása következett. Az előadó
bevezetőként felidézte Kasztiliának, Katalóniának, Baszkföldnek és Navarrának
egykori közrendvédelmi szerveit és testületeit, majd a francia megszállást
követően ezek helyébe lépő idegen csendőrségi tevékenységet. Ezt követően
áttért az 1846-ban a korábbiakat véglegesen felváltó Guardia Civil (Csendőrség)
szervezésére, amely a ti-
208
zennégy spanyol katonai kerülethez igazítottan, teljesen a francia
példát követő katonai jellegű fegyveres őrtestületté épült ki.
Ehhez csatlakozva Maximiliano Lasén Paz csendőrezredes,
katonai attasé (Spanyolország) "A Guardia Civil és reformjai 1844-től a XIX.
század végéig" című előadása hangzott el. Ebben az előadó a századvégig
tartó közrendvédelmi fejlődést egészében kísérte végig, nemcsak a Csendőrség
szervezeti változásait mutatta be, hanem a Rendőrségét is. Kiemelte a politikai összecsapások következményeit,
különösen az 1854-es és 1873-as, illetve 1874-es jelentős fordulatokat. Ezekhez
kapcsolódva hangsúlyozta, mennyire igyekeztek építeni a különböző politikai erők
a Guardia Civil fegyvereseire, és ez mennyire együttjárt a hadsereg egészével
való egybemosással.
A továbbiakban Zachar József
"Az 1881-es magyar csendőrtörvény előzményei" című előadása
következett. Ebben az 1848. október 4. és 1866. december 14. közti időben magyar
szempontból alkotmányellenes és illegitim Habsburg-uralom sajátos vetületével
foglalkozott. Az 1849. június 8-i uralkodói nyílt paranccsal létrehozott Osztrák
Csendőrség első ezredparancsnokságát ugyanis már két hét múlva a hírhedt Haynau
éppen Pozsonyban állíttatta fel, és onnan intézte toborzási felhívását a
lakossághoz. E testület magyar felségterületi tevékenységét végigkövetve, az
előadó kiemelte, hogy még a kiegyezés sem vetett véget a törvénytelen csendőrségi
jelenlétnek.
Végül Parádi József "Közrendvédelem Magyarországon
az Osztrák-Magyar Monarchia időszakában" című előadása hangzott el. Ebben
először a Magyar Királyi Csendőrség 1881-es létrehozásának a kiegyezés adta
körülményeit idézte fel, majd a városi rendőrségek, a vámőrség, a határszéli
rendőrség és más testületek példáján az állami különállóság körülményei
között történt létrehozás különböző útjain mutatta be a kettős alkotmányos
monarchia adta lehetőségeket. Elemzését az első világháborúig bezárólag
bekövetkező magyar rendvédelmi, elsődlegesen a csendőrségnél mutatkozó fejlődés
felvillantásával folytatta. Befejezésül a francia eredetű csendőrségnek a magyar
viszonyok között is azonos jellemzőit hangsúlyozta az előadó. Ezzel a nagy figyelmet
keltett fejtegetéssel zárult az előadások hosszú sora.
Március 11-én este, az elhangzott
előadásokhoz és hozzászólásokhoz csatlakozóan a témabevezető előadó, Jean-Noël
Luc egyetemi tanár vezetésével még egy, a kollokviumon elhangzottakat
értékelő kerekasztal-beszélgetésre is sor került. Ebben az egyetemi oktatók közül
még három érintett doktori iskolai témagazda: Jean-Marc Berliere, Jean-Pierre
Chaline és Alain Corbin, három gyakorlati szakember: Georges Philippot
hadosztálytábornok, Marc Watin-Augouard csendőrezredes és Frédéric Guelton
alezredes, valamint a mérleg nyelveként a csendőrségtől távol álló neves brit
rendvédelem-történész, Clive Emsley egyetemi tanár (Open University) vett
részt. A brilliáns eszmecsere a kétnapos fárasztó tudományos rendezvény méltó
lezárása volt.
A tudományos üléseken kívül a szokásos módon más alkalmak is
lehetőséget nyújtottak a résztvevőknek, hogy tovább folytassák eszmecseréjüket.
Így március 10-én este méltó keretet adott ehhez, hogy a Köztársasági Gárdának
otthont adó párizsi Baudoyer téri palota Napóleon Kaszinójában Pierre Steinmetz
hadseregtábornok, az Országos Csendőrség
főigazgatója adott fogadást a résztvevők részére.
Március 11-én este a Sorbonne dísztermében egyházzenei koncertet
adtak, majd ennek szervezői, Charles de Bodman, Joël Dutreuil és Moise
Lewin, az Országos Csendőrség katolikus és protestáns főlelkésze, valamint
főrabbija adott fogadást az egyetemi szalonban.
Ezt követően Georges Philippot hadosztálytábornok, az
Országos Csendőrség Történelmi Szolgálatának vezetője látta vendégül vacsorán
a külföldről érkezett meghívottakat.
209
(2000. január 1. - 2000. december 31.)
A XXV. Országos Restaurátorkonferencián (Budapest, 2000. február 3.) intézményünket Cs.
Kottra Györgyi képviselte Török Klárával közösen tartott "Nemzetőr
típusú, festett honvédzászló azonosítása" c. előadásával.
*
A Szemere Bertalan Magyar Rendvédelemtörténeti Társaság csendőr
szakosztályának III. csendőr-konferenciáján (Budapest, 2000. február 14.) Suba
János adott elő a határcsendőr-zászlóaljak történetéről.
*
A Finn Köztársaság Nagykövetsége által szervezett nemzetközi
konferencián (Budapest, 2000. március 9.) Ravasz István tartott előadást
"Magyar önkéntesek a finn-szovjet téli háborúban (1913-1940)" címmel.
*
"Habent sua fata vexilla" címmel rendezett kiállítást a
moszkvai Fegyveres Erők Múzeumában B. Kalavszky Györgyi és Cs. Kottra
Györgyi. A kiállítás megnyitása alkalmából (2000. március 14.) a Magyar
Kulturális, Tudományos és Tájékoztató Központ a '48-as zászlók kétszeri
visszaadásáról történészkonferenciát tartott, amelyen Cs. Kottra Györgyi
"A jel hordozójától a szent jelig. A magyar honvédzászlók jelképei és a
jelképek története 1848-49" c. referátuma hangzott el.
*
A Hadtörténeti Múzeum a
Hadtörténeti Térképtárral és az Országos Széchényi Könyvtárral közösen
"A hazaszeretet hajt minket előre... Mikoviny Sámuel térképei" címmel
kiállítást rendezett 2000. március 23. és augusztus 1. között. A kiállítást Plihál
Katalin és Szoleczky Emese rendezte.
*
A törökországi Gazi Osman Pasha
University Oszmán Pasa halálának 100. évfordulója alkalmából nemzetközi ülést
szervezett (Tokat, 2000. április 5-7.), melyen Pollmann ferenc adott elő "The Defence of
Plevna and Its Impact on the Hungarian Home Affairs" címmel.
A washingtoni Georgetown Universityn rendezett Making of Hungary.
"Commemorating 1000 Years of Hungarian History" c. konferencián (Washington,
2000. április 15-16.) Veszprémy László előadása hangzott el "Foundation
of the Hungarian State" címmel.
*
Ugyancsak Veszprémy László képviselte intézményünket a
Magyar Történelmi Társulat "Szent István-i Magyarország" c.
konferenciáján (Szeged, 2000. április 17-18.) "A hadszervezet Szent István
korában" témában tartott előadásával.
*
"Az Alföld történeti földrajza" témakörben rendezett
tanácskozáson (Nyíregyháza, 2000. április 18-19.) Suba János tartott
referátumot a trianoni magyar-román határ 1921-1925 közötti kitűzéséről.
*
A Magyar-Román Baráti Társaság
szervezésében 2000. április 20-án Kaposváron lezajlott kollokviumon Hermann
Róbert "A nemzetiségi megbékélés esélyei 1848-49-ben" c.
hozzászólása hangzott el.
*
Az Europäische Akademie által április 27-30. között Otzenhausenben
megrendezett "Millennien in Europa - 1000 Jahre
Polen und Ungarn" c. konferencián Veszprémy László "Die
ungarische Staatsgründung und Europa" c. előadása hangzott el.
*
A Komáromi Napok rendezvénysorozaton (Komárom, 2000. április 29.) Hermann
Róbert tartott előadást, az 1849. június 28-án lezajlott győri ütközetről.
*
A Hadtörténeti Múzeum 2000. május 16-án nyitotta meg
"Hazatért gyűjtemények" c. kiállítását,
amelyet B. Kalavszky Györgyi, Makai Ágnes, Máté Gábor, Ságvári György és
Tóth Orsolya rendezett.
210
A Szlovák Hadtörténeti Intézet
által rendezett nemzetközi konferencián (Pozsony, 2000. május 29-31.) Ravasz István adott elő "Konföderáció vagy
megszállás. Magyarország és Szlovákia 1918-1919 és 1939-1944" címmel.
*
2000. május 10-11-én Bukarestben nemzetközi hadtörténész
konferenciát tartottak a hidegháborús korszak vitás kérdéseiről. Intézményünket Ehrenberger
Róbert képviselte "Researc Possibilites in the Archival Records of the Cold War
Period during the Decade of Opennes in the War History Archives of Hungary" c.
referátumával.
*
A Budapesti Történeti Múzeum szervezte "A budavári palota
évszázadai" c. konferencián (Budapest, 2000. május 30-június 1.) Kedves Gyula
"Budavár szerepe az 1849-es tavaszi hadjáratban" és Ságvári György
"Gárdák, díszbandériumok Buda várában" c. előadása hangzott el.
*
A Gesellschaft für Historische Waffen- und Kostümkunde
konferenciáján (Budapest, 2000. június 3.) Ságvári György "Die
ungarische Hussaren im XVIII. Jahrhundert" és Cs. Kottra Györgyi
"Regiment Owner's Standard of the 5th Hussars or the 'English' flag of the Military History Musem" címmel tartott előadást.
*
Az USA Védelmi Minisztériuma az
Open House program zárásaként Washingtonban, a Kongresszusi Könyvtárban nemzetközi
konferenciát rendezett 2000. június 28-án, amelyen Szijj Jolán tartott
előadást "Central European Military Archives in the Decade of Openness"
címmel.
*
A Magyar Földrajzi Társaság "A táj és a környezet
változásai ezer esztendő sodrában" című tudományos ülésén (Veszprém, 2000.
július 8.) Suba János "Magyarország határainak változása" c.
referátuma hangzott el.
*
A Nemzetközi Hadtörténelmi Bizottság "Totális háború - totális védelem, 1789-2000"
címmel megtartott XXVI. Kongresszusán (Stockholm, 2000. július 31-augusztus 4.)
intézményünket Pollmann Ferenc képviselte "The Hungarian Government and
the Austro-hungarian Military Measures
against the Serbs during the First Period of the First World War" c. előadásával.
*
2000. augusztus 18-án "A
Dráva-menti népek török ellenes küzdelmei" címmel a szlovéniai Lendva
Vármúzeumában új állandó kiállítás nyílt a Hadtörténeti Múzeum
gyűjteményéből. A kiállítást Kedves Gyula és Lugosi József rendezte.
*
A sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum szervezésében lezajlott
"Huszárok a történelem forgószínpadán" című tudományos konferencia
(Sárvár, 2000. szeptember 14-15.) programjában az alábbi előadások hangzottak el:
intézményünk munkatársai részéről:
Veszprémy László: A honfoglaló magyarok hadművészete;
Mészáros Kálmán: Dunántúli lovasezredek Károlyi Sándor
kuruc generális 1704. január-áprilisi hadjáratában;
Czigány István: Könnyűlovasból huszár. A magyar lovasság
integrálódása a császári hadseregbe 1670-1720;
Kedves Gyula: A magyar szabadságharc huszárai 1848-49-ben,
Hermann Róbert: Huszárhősök, hőstettek 1848 őszén és
telén Nyugat-Magyarországon;
Balla Tibor: A magyar királyi honvéd lovasság a dualizmus
korában 1868-1914;
Pollmann Ferenc: A Monarchia lovassága az első
világháborúban,
Babucs Zoltán: Fejezetek a Jászkun-huszárok
történetéből. A XVIII. század második felétől 1945-ig;
Szabó Péter (Bene Jánossal): Magyar huszárok a második
világháborúban;
Ságvári György: Huszárviselet a XVI-XVIII. században;
Cs. Kottra Györgyi: Az 1920 M huszárzászlók és
rendszeresítésük. A m. kir. I. Ferenc József Jászkun honvéd huszárezred zászlaja,
1921.
*
A "Batthyány Kázmér emlékezete" c. tudományos
ülésszakon (Kisbér, 2000. szep-
211
tember 18.) Hermann Róbert tartott előadást "Batthyány
Kázmér külügyminisztersége" címmel.
*
2000. szeptember 22-23-án a torontói egyetem a magyar millennium
tiszteletére konferenciát szervezett "Magyar Századok" címmel. Itt hangzott
el Veszprémy László "Hungary's Conversion and the
Foundation of State" és Hermann Róbert "The Military Chances of
the Hungarian War of Independence of 1848-49" c. előadása.
*
A bajai Városi Könyvárban rendezett Türr István emlékülésen
(2000. szeptember 29.) hangzott el Hermann Róbert "Egy olasz alakulat két
pere 1848-49-ben" c. előadása.
*
A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár által
rendezett Levéltári Nap (Szolnok, 2000. szeptember 27.) programjában intézményünk
két munkatársa tartott előadást:
Babucs Zoltán: II. világháborús
jászberényi bakák a Donnál;
Mészáros Kálmán: Szolnok kuruc
várkapitányai 1703-1706.
*
A "Szent István alakja a régi magyar és az európai
irodalomban, művészetben és történetírásban" témakörben 2000. szeptember 27
és 30-a között Tihanyban tartott konferencián, amelyet az MTA Irodalomtudományi
Intézete és a magyarországi egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékei
közösen rendeztek, Veszprémy László olvasta fel "A térítő Szent
István a magyar krónikákban" c. előadását.
*
A Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma, a Sárospataki Református
Kollégium Tudományos Gyűjteményei, az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a Magyar
Comenius Társaság közös rendezésében Sárospatakon sorra került "Erdély és
Patak fejedelemassszonya, Lorántffy Zsuzsanna" c. nemzetközi konferencián (2000.
október 5-7.) intézményünk négy munkatársa szerepelt:
Czigány István: A harmincéves háború és I. Rákóczi
György 1644/1645-ös hadjárata;
Kincses Katalin Mária: Egy nyugat-magyarországi párhuzam:
Batthyány Ferencné Lobkowitz Poppel Éva udvartartása;
Mészáros Kálmán: Két kuruc tábornokné: Nagyszegi
Gáborné Urai Éva és Berthóty Istvánné Váradi Erzsébet;
Szoleczky Emese: Adalékok a fogarasi várnép és birtokos
asszonya XVII. századi történetéhez.
*
"Az aradi vértanúk emlékezete" c. tudományos
megemlékezésen (Gyöngyös, 2000. október 6.) Hermann Róbert "Miért van
szükség kivégzésekre? Haynau levele Ferenc Józsefhez" és Kedves Gyula
"Mártírereklyék az egykori aradi ereklyemúzeumban" címmel tartott
előadást.
*
A Magyar Nemzeti Ellenállási Szövetség és a HIM által a
Hadtörténeti Intézet és Múzeum dísztermében rendezett "A magyar hadsereg a
diktatúra időszakában" c. szimpozionon (Budapest, 2000. október 27.) Baló
István "Magyarország katonapolitikája, a hadseregfejlesztés feladatai
1947-1950" címmel tartott referátumot.
*
2000. november 1-jén a Hadtörténeti Múzeum a több éve tartó
együttműködés keretében két újabb kiállítást nyitott a szicíliai Vittoriában:
"Magyar-olasz együttműködés a lőszergyártás terén a két világháború
között" és "Válogatás 1000 év magyar hadtörténelmi jelképeiből"
címmel. A kiállításokat Kovács Vilmos és Kedves Gyula rendezte.
*
A Szemere bertalan Magyar
Rendvédelemtörténeti Társaság "Az ezer éves magyar rendvédelem" címmel
megtartott XV. konferenciáján (Budapest, 2000.
november 8-9.) Ravasz István "Kiegészítő rendvédelmi testületek
Magyarországon 1914-1919", Suba János pedig
a "Határsáv Magyarországon 1938-1945" és "A szocialista
határőrizet egyik eszköze az ötvenes években: az aknazár" c. előadásaival
szerepelt.
*
Az MTA 2000. november 9-én "A Kárpát-medence népe a
millenniumon"címmel konfe-
212
renciát tartott, amelyen Hermann Róbert "1848-49.
népesedési veszteségei"-ről szólt.
*
2000. november 10-én a roueni egyetemen került sor a "Conquete,
acculturation, identité: des Normands aux Hongrois" c. tudományos kollokviumra,
ahol Veszprémy László "The Birth of Hungarian Identity in the
Historiography of the Middle Ages" c. előadása hangzott el.
*
A Hadtörténeti Múzeum 2000. november 16-án nyitotta meg "Kard
és koszorú" c. millenniumi kiállítását ezer esztendő magyar uralmi és katonai
jelképeiről. A kiállítást Baczoni Tamás, Cs.
Kottra Györgyi és Kreutzer Andrea rendezte. A kapcsolódó azonos
című nemzetközi tudományos konferencián (Budapest, 2001. november 16-18.),
munkatársaink az alábbi előadásokkal szerepeltek:
Makai Ágnes: Kitüntetések katonai jelképei;
Kedves Gyula: Ősi fegyverek, ódon rangjelzők. Törő-zúzó
fegyverek szimbolikus szerepben;
Töll László: A kard, mint katonai szimbólum;
Bánffiné Kalavszky Györgyi: Viribus unitis. Katonai
jelképek az első világháborús képeslapokon;
Szoleczky Emese: A végelbocsátás jelképei;
Kreutzer Andrea: A hadsereg identitástudatának tükröződése
a nyomtatott dokumentumokban, 1868-1918;
Baczoni Tamás: A sisak - egy sajátságos katonai jelkép;
Babucs Zoltán: Jász-kun katonai jelképek a XVIII-XIX.
században;
Illésfalvi Péter: Vadász- és hegyicsapatok jelképrendszere
a Monarchiától napjainkig;
Kincses Katalin Mária: Hatalmi jelképek, a város
reprezentációja a XVII. századi soproni országgyűléseken;
Ságvári György: Állami és uralkodói felségjelek
megjelenése a katonai egyenruhán a XVIII-XIX. században;
Bodor Imre: Magyar állami címer a középkorban.
*
A Hadtörténelmi Térképtár a Magyar Földrajzi Társaság
Biztonságföldrajzi és Geopolitikai Szakosztályával közösen "Fejezetek a magyar
katonaföldrajz és térképészet történetéből" címmel 2000. november 22-én
konferenciát rendezett a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Dísztermében. Ezen Jankó
Annamária "Az önállóvá vált magyar katonai térképészet térképművei a
két világháború között" és Suba János "A magyar katonaföldrajz
intézményei 1867-1945" c. előadása hangzott el.
*
"Mérnöki tudomány a
haderőben. 80 éves a Haditechnikai Intézet" címmel nyitott új időszaki
kiállítást a Hadtörténeti Múzeum a magyar haditechnika-történet egyik
meghatározó intézménye létrejöttének 80. évfordulója alkalmából, 2000. december
7-én. Rendező: Baczoni Tamás, Kovács
Vilmos és Lugosi József .
*
Az MTA 2000. december 8-án "A magyar államalapítás és a
szomszédos államok" kérdéskörével foglalkozó konferenciát rendezett
Budapesten, amelyen intézményünket Veszprémy László képviselte
"Ostmark und Ungarn" c. előadásával.
*
2000. december 9-én Szatmárnémetiben, a Szent István Kör
megemlékezésén hangzott el Hermann Róbert "Bem, mint hadvezér" c.
előadása.
213
A hadtörténeti intézet
és Múzeum munkatársainak
legfontosabb publikációi 2000-ben
Ad acta. A Hadtörténelmi Levéltár évkönyve 1999. (Szerk. Lenkefi Ferenc.)
Hadtörténelmi Levéltár, Petit Real Könyvkiadó, Budapest, 2000. 167 o.
(Hadtörténelmi Levéltári Kiadványok)
*
Babucs Zoltán: Jászsági honvédek a II. világháborúban. I.
k. "Század vigyázz! Harckocsira! A jászberényi páncélos zászlóalj története
a II. világháborúban." Jász Honvédekért Alapítvány, Jászberény, 2000. 246
o.
*
Baczoni Tamás: Terepszínek Magyarországon. Hadimúzeum
Alapítvány, Budapest, 2000. 56 o.
*
Balla Tibor: A magyar királyi honvéd lovasság 1868-1914.
Balassi Kiadó, Budapest, 2000. 176 o. (A Hadtörténeti Intézet és Múzeum
Millenniumi Könyvtára 1.)
*
Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban
1848-49. Heraldika Kiadó, Budapest, 2000. (2., bőv. kiad.) 773 o.
*
Domokos György: Ottavio Baldigara. Egy itáliai várfundáló
mester Magyarországon. Balassi Kiadó, Budapest, 2000. 160 o. (A Hadtörténeti Intézet
és Múzeum Millenniumi Könyvtára 2.)
*
A Hadtörténelmi Levéltár Képeskönyve. Válogatás öt évszázad
katonai irataiból. (Szerk. Szijj Jolán.) Petit Real Könyvkiadó, Budapest, 2000.
168 o. (Hadtörténelmi Levéltári Kiadványok)
*
Hermann Róbert: Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc
vértanúi. Október 6. Oktatási Minisztérium, Budapest, 2000. 86 o.
*
Hermann Róbert: Szószék és csatatér. Politikusi naplók és
visszaemlékezések 1848-49-ből. Balassi Kiadó, Budapest, 2000. 570 o.
*
Hermann Róbert-Molnár András: Okmánytár Nagykanizsa
1848-49-es történetéhez. I-II. k. Nagykanizsa, 2000.
*
Hungary, Eleven Centuries in the Heart of Europe. CD-ROM. (Főszerk. Ungváry Tamás. Szerk. Veszprémy
László.) Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 2000.
*
Lenkefi Ferenc: Kakas a kasban. Francia hadifoglyok
Magyarországon az első koalíciós háború idején 1793-1797. Petit Real Könyvkiadó,
Budapest, 2000. 287 o. (Hadtörténelmi Levéltári Kiadványok)
*
A magyar huszár. (és angol változat: The Hungarian Hussar). (Szerk. Zachar
József. Szerzők: Kelenik József, Ságvári György, Szabó Péter, Zachar
József.) Corvina Kiadó, Budapest, 2000. 129 o.
*
Magyarország az első világháborúban. Lexikon A-Zs. (Főszerk. Szijj
Jolán. Szerk. Ravasz István.) Petit Real Könyvkiadó, Budapest, 2000. 848 o.
*
Mária Terézia hadvezére. Válogatás Hadik András táborszernagy
Hadtörténelmi Levéltárban őrzött irataiból. (Szerk. és a bevezető tanulmányt
írta Farkas Gyöngyi. Az iratokat fordította Bőhm Jakab.) Petit Real
Könyvkiadó, Budapest, 2000. 488 o. (Hadtörténelmi Levéltári Kiadványok)
*
Nagy képes millenniumi hadtörténet. 1000 év a hadak útján.
(Szerk. Rácz Árpád. Szerzők: Domokos György, Hermann Róbert, Kedves Gyula,
Kelenik József, Makai Ágnes, Pollmann Ferenc, Ságvári György, Szabó Péter, Szakály
Sándor, Veszprémy László,
214
Zachar József.) Aquila Kiadó-Rubicon Kiadó, Budapest, 2000.
440 o.
*
Pokorny Hermann: Emlékeim. (Szerk. Józsa Antal.) Petit Real
Könyvkiadó, Budapest, 2000. 168 o. (Hadtörténelmi Levéltári Kiadványok)
*
Szakály Sándor: A magyar tábori csendőrség
története 1938-1945. Ister Kiadó, Budapest, 2000. (2., jav. kiad.) 173 o.
*
Számvéber Norbert:
Nehézpáncélosok. A német 503. nehézpáncélos-osztály magyarországi harcai. Paktum
Kiadó, Budapest, 2000. 190 o.
A török kor, a kuruc kor, a nemesi felkelés, a m. kir. magyar nemesi
testőrség iratainak levéltári segédlete. (Szerk. Farkas Gyöngyi.) Petit Real
Könyvkiadó, Budapest, 2000. 231 o. (Hadtörténelmi Levéltári Kiadványok)
*
Varga A. József: Soltész Elemér. Dokumentumok és
visszaemlékezések dr. Soltész Elemér altábornagy protestáns tábori püspök
életéről és munkásságáról. Petit Real Könyvkiadó, Budapest, 2000. 268 o.
*
Vitéz Major Jenő
vezérezredes: Emléktöredékek. (Szerk. Kun József.) Hadtörténelmi Levéltár,
Petit Real Könyvkiadó, Budapest, 2000. 137 o.
215
<back to contents> |