<back to contents>

 

MŰHELY

M. SZABÓ MIKLÓS

ECSETVONÁS A SZOMBATHELYI-PORTRÉHOZ

A Hadtörténelmi Közlemények 2000/1. számában rövid cikket jelentettem meg András Sándor repülő vezérkari alezredes 1942. évi hadinaplója és András Sándor vezérőrnagy 1980-as években írt visszaemlékezése kapcsán.[1] Ezek a kevésbé ismert források foglalkoznak Horthy István tragikus, 25. bevetésének legális-illegális voltával, illetve egyetlen (vélt vagy valós) légi győzelme körülményeivel.

Az 1942. évi naplónak van azonban egy másik érdekes "szála" is, amely Szombathelyi Ferenc vezérezredesnek, a Honvéd Vezérkar főnökének a portréját árnyalja. Ugyanis bizonyos újabb mozaikokból még világosabban kirajzolódik egyfajta "fejlődés," a nemzeti érdekeket egyre nyíltabban megfogalmazó hajlandóság Szombathelyi vezérezredes magatartásában. A legmagasabb tényleges katonai beosztás birtokosának hivatalos megnyilvánulásai a háborús hónapok során egyre közeledtek a bizalmas körben megfogalmazottakhoz.

Az 1942 szeptember elején a 2. hadsereghez kilátogatott Szombathelyi vezérezredes megdöbbentette a hónapok óta elkeseredetten harcolókat, amikor megállapította: a nagy veszteségek oka az, hogy "[...] minden el lett sietve. A menet, a felderítés, a biztosítás, sőt még az étkezés is. A harcalakzatok is el lettek nagyolva. Sok volt a tömörítés, tömegképzés, amelyek a veszteségeket mértéktelenül fokozták és így pánikra vezettek. [.] Katonáink az ellenséget nem tudták fedetten, kúszva megközelíteni [.] A védelemben nem ássák be magukat. Innen azután a sok veszteség."[2]

Így egyszerűsítette le a vezérkar főnöke - több helyes megállapítás mellett - szeptember 13-i búcsúparancsában a valódi okokat, pedig ő ismerte legjobban a valós helyzetet! Két nappal korábban ugyanis a 2. hadsereg vezetői beszámoltak neki a gondokról. A beszámoló során a főszállásmester például sérelmezte, hogy a különböző kérdésekben a Honvéd Vezérkarhoz intézett mintegy 200 felterjesztése döntő részére még csak választ sem kapott. A szorult helyzetben lévő Szombathelyi - mert a tényleges okokat "hivatalból" el kellett hallgatnia - egy német mondattal próbál riposztozni: "Keine Antwort ist auch eine Antwort." ("Az is válasz, ha nincs válasz." - a háborút követő évtizedekben emiatt is gyakran érte támadás.)[3]

András Sándor hadinaplója segítséget nyújthat annak bizonyításában, hogy ezt a szerencsétlen mondatot valószínűleg nem a hadsereg sorsa iránt érzéketlen, nyegle reagá-

887


lásnak kell értékelnünk, sokkal inkább a német ígéreteket "behajtani" képtelen (egyik) főméltóság önön és mások tehetetlensége fölött érzett haragja megfogalmazódásának.

Egy héttel korábban ugyanis, szeptember 6-án, amikor a hadsereg-parancsnokságon folyó megbeszélések során András vezérkari alezredes azt javasolta, hogy 1943-ra igényeljenek a németektől két vadász- (Messerschmitt Me-109), egy zuhanóbombázó (Junkers Ju-87 vagy 88) és egy (horizontális) bombázószázadot (Heinkel He-111 vagy Ju-88), a meglepett Szombathelyi vezérezredes azonnal megkérdezte: honnan meríti (András alezredes - Sz. M.) azt, "hogy a németek ezt adják, illetve adnák? Eddig nem adtak, kivéve Keksz[4] TF.[5] anyagát személyes ök.[6] alapján, jóllehet, mi mindent beleadtunk." S amikor a repülőcsoport parancsnoka azt jelentette, hogy "A németek megismertek, tudják, hogy tudunk repülni és bízhatnak bennünk,"[7] a vezérkar főnöke azonnal utasította a tárgyaláson jelen levő Homlok Sándor vezérőrnagyot, a berlini katonai attasét, hogy "adja elő illetékes helyen."[8] Tehát igyekezett azonnal, minden lehetőséget megragadni a 2. hadsereg helyzetének javítása érdekében.

Fentebb idézett szeptember 13-i búcsúparancsának "hivatalos," elmarasztaló stílusa éles ellentétben áll "bizalmas magánvéleményével." Egy nappal korábban ugyanis - a Sztorozsevoje elleni, súlyos véráldozatokat követelő támadással kapcsolatban - a vezérkar főnöke fölöslegesnek ítélte, hogy Grassy József vezérőrnagy, a 13. könnyű hadosztály parancsnoka erőltette a 189,9-es magassági pont elfoglalását. Példaként említette a németeket, akik nem törekedtek Sztorozsevoje minden áron történő elfoglalására. "Mi kis nép vagyunk, fokozottan kell kímélni magunkat. Nincs értelme, hogy a 2. hds-en át kivérezzék az ország." Éppen ezért kikelt az ellen a felfogás ellen is, hogy "ez az egyetlen háborúnk, most kell mindent bevetni."[9]

Talán ebben a - minden bizonnyal csak nagyon szűk körben ismert - megfogalmazásban gyökerezik 1942 decemberi, immár nyíltan megfogalmazott bátor állásfoglalása a Belügyminisztériumban tartott előadásában, amely már a rendszerváltás előtt is sok hadtörténész elismerését kivívta: "Százszázalékos német győzelem, százszázalékos német megoldást jelent. Hol marad a magyar megoldás akkor, ha minden erőnket eleve ennek a 100 %-os német győzelemnek a kivívására dobjuk be és feláldozzuk [.] Ne siessünk. Ne akarjunk németebbek lenni a németeknél. Tartsuk szárazon a puskaport és gondoljuk meg, hogy mi nem nagyhatalom vagyunk, és ne nagyhatalmi fejjel gondolkozzunk [.] A háború hosszú lesz, erre és nem a villámháborúra kell berendezkednünk. Nagyhatalmi politikát és hadászatot át kell engedni a nagyhatalmaknak, nekünk fal mellett kell járnunk."[10]

888


Akármilyen fontosnak ítéljük is a fenti gondolatmenetet, a következők még inkább magukért beszélnek:

Amikor Szombathelyi vezérezredes András Sándor repülő vezérkari alezredes kíséretében szeptember 12-én kiautózott a Horthy István lezuhanási helyén ácsolt kereszthez, hogy tisztelegjen a halott emléke előtt, a visszaúton hosszabb, bizalmas beszélgetésre nyílt lehetőségük, melynek lényegét így rögzítette naplójában a repülőcsoport parancsnoka: "Hiába akar Ő[11] békében élni Romániával, ha Antonescu nem akar velünk [.] Maga Hitler is kijelentette Kállaynak, látja, hogy Mo.[12] és Románia közt csak a fegyveres elintézés lehetséges! Itt azonban épp azt kell meggondolni, hogy ez a leszámolás nyitja meg végleg az utat a né.-nek[13] az Ostraumba, mert ha e két nép agyoncsapja egymást, a [...] monarchia utolsó életképes népei tűnnek el az útból. Elnyelték az osztrákot, a csehet, a szerbet eddig, ne felejtsük, hogy az >Új Európa= a nagy német birodalommal, mint ahogy Versailles = Franciaországgal. Kikel a >buta vezérkariak[14] és Mo., a német nép és a magyar nép között, hogy Hitler nem magyar, de német kancellár! Itt vagyunk a háborúban, 2000 km-re a Hazától, de nem tudjuk hogyan védjük meg fővárosunkat!?"[15]

Sajnos, a vezérkar főnökének e rendkívül reális nézete csak szűk, bizalmas körben fogalmazódott meg és - érthetően - nem válhatott közismertté. Igaz, ha "közkinccsé tétetik," sem hódította volna meg Antonescu marsallt és körét. Így, sajnos, néhány hónappal később, 1943. február 12-i memorandumában Szombathelyi vezérezredesnek már nem a közös sorskérdésben gyökerező együttműködésről, hanem éppen a várható kon­frontáció veszélyeiről kellett szólnia, amikor úgy fogalmazott: "Számolni kell ugyanis azzal, hogy az angolszász hatalmak a tavasz folyamán a Balkánon partraszállást kísérelnek meg [.] Egy balkáni partraszállás következménye kétségtelen Románia átpártolása lesz az angolszász hatalmak oldalára [.] számítani kell aktív fellépésükkel, éspedig ellenünk. Meg fognak támadni minket, hogy maguknak az angolszászoknál érdemeket szerezzenek. Fel kell tehát készülnünk arra, hogy ezen támadásokat [.] visszaverjük, sőt megtorlásképpen magunk részéről is erélyesen visszavágjunk. Egy balkáni háború keretében tehát Románia elleni beavatkozás lenne az első lépés, amelyre nekünk készülni kell, és amely által a közös háború mellett sajátlagos magyar céljainkat is, Erdély teljes megszállását és biztosítását is megvalósíthatnánk."[16]

Sajnos, ha nem is 1943-ban, és nem is egy balkáni partraszállást, hanem 1944 augusztus végén, a 2. és 3. Ukrán Front iaşi-kisinyovi áttörését követően, éppen az e memorandumban foglaltak következtek el!

A fentebb elmondottak tükrében bizonyos, hogy András Sándor repülő vezérkari alezredes most napvilágra került hadinaplója tovább árnyalja, pozitív vonásokkal gazdagítja  Szombathelyi Ferenc vezérezredes portréját.


889


[1] M. Szabó Miklós: Ami az András-naplóból meg- (nem) tudható. Hadtörténelmi Közlemények, 2000. 1. sz., 145-155. o.

[2] Horváth Miklós: A 2. magyar hadsereg megsemmisülése a Donnál. Budapest, 1958. 52. o.

[3] Uo. 90. o.

[4] Keksz Edgár távolfelderítő osztályparancsnok, a németek egyik kedvence.

[5] Távolfelderítő.

[6] Összeköttetés.

[7] Valamint az egyre nagyobb veszteségek ellensúlyozásának jó eszköze volt a "német repülőgépekért magyar életeket" elv alkalmazása.

[8] András Sándor repülő vezérkari alezredes 1942. IX. 2-X. 16. közötti hadinaplója (a továbbiakban: András napló), IX. 6-i bejegyzés.

[9] Uo. IX. 12-i bejegyzés.

[10] Godó Ágnes - Sztana Béla: A Horthy-rendszer katonai ideológiája. Budapest, 1965. 141. o.

[11] Ti. Szombathelyi vezérezredes.

[12] Magyarország.

[13] A németeknek.

[14] Németország.

[15] András napló, IX. 12-i bejegyzés

[16] Horthy Miklós titkos iratai. Az iratokat sajtó alá rendezte, magyarázó szövegekkel és jegyzetekkel ellátta: Szinai Miklós és Szűcs László. Budapest, 1972. 349-350. o. Kiemelések az eredetiben.

<back to contents>