<Back to contents>

 

Tanulmányok

Ács Tibor

A tudományegyetem hadi tanfolyama és
a pesti egyetemi légió, 1848-1849

Hadi tanfolyam a bölcsészeti karon,
1848. október-december

Közismert, hogy az 1848. szeptemberi-októberi válságos politikai és hadi események következtében az 1848-49-es tanévben zárva maradt a pesti tudományegyetem, és épületének termeiben október első napjaiban a sebesült katonák gyógyítására tábori kórházat rendeztek be. Ebben az időben, az Országos Honvédelmi Bizottmánynak az ország teljhatalmú kormányává történt megválasztásával, a különböző minisztériumok és hatóságok bevonásával újult erővel indult meg a honvédelem rendszerének átalakítása, a hadügynek az újjászervezése. Ennek a folyamatnak a keretében, a hadsereg szükséglete és a katonai szakemberek hiánya egy új képzési formát hívott életre: a pesti tudományegyetem felsőfokú hadi tanfolyamát.[1]

1848 októberében a Vallás és Közoktatási Minisztérium kezdeményezte, hogy a pesti egyetemen a katonaorvosi és sebészi, valamint az állatgyógyászati tábori kovács tanfolyamok mellett november 1-jétől hadi tanfolyam is induljon, gyalogos-, tüzér- és műszaki tisztek kiképzésére. A Szász Károly államtitkár által e tárgyban kibocsátott 1848. október 10-i 5349/2313. O. számú minisztériumi rendelet "a hadi dolgokra megkívántató tudományok előadását" "a haza veszélyes helyzetével" indokolta. A rendelet meghatározta a tananyagot és kilátásba helyezte az új képzési forma "akkreditációját", azaz az ott szerzett képesítés és bizonyítvány elfogadását: "A bölcseleti karon rövidített tanfolyamokban szinte tanítatni fognak azok javára, kik magokat a hadi szolgálatra képezni óhajtják, a tiszta mennyiségtan, a gép- és természettan, a vegyészet, tüzérség, tábori erősítés, árkászat, hidászat, végre az elemi tactica. 4. Ezen tanok előadói újabb rendelet által fognak közhírré tétetni. 5. A tanulók rendes bizonyítványokat fognak nyerni, s azok által alkalmazásra képesíttetnek."[2]

A rendelet kiadásakor azonban még javában folytak a tárgyalások az egyetemmel, valamint a hadügyminisztériummal a hadi tanfolyam tantervéről, óraszámairól, a kijelö-

501


lendő tanárokról, a felvételre kerülő hallgatók összetételéről, a tanfolyam záróvizsgájáról, az elnyert bizonyítványok értékéről és hadseregbeli elismertetéséről, a tiszti előléptetési lehetőségről. Ezeknek a kérdéseknek a rendezésére a VKM államtitkára 1848. október 21-én délelőtt 10 órára értekezletet hívott össze budai országházi hivatali szobájába, amelyre meghívólevelet küldött Zlamál Vilmos egyetemi tanárnak, mint a tábori kovács tanfolyam leendő előadójának, Nendtvich Károly, Peczval Ottó, Petzelt József, Vállas Antal egyetemi tanároknak, Czecz János századosnak, Gelenczey Pál pénzügyminiszteri titkárnak és Bognár György főhadnagynak, mint a hadi tanfolyam majdani oktatóinak, valamint Balassi János orvoskari igazgatónak, a tábori sebész tanfolyam kiszemelt előadójának.[3] Az egyetemi tanfolyamok hadügyminiszteri elismertetésének érde­kében Szász Károly államtitkár 1848. október 20-án levelet intézett Mészáros Lázár hadügyminiszterhez, melyben tudósította, hogy a pesti tudományegyetemen, a "még nem létesíthetett Ludoviceum" pótlására november elsejei kezdettel "a hadi alap és fő tudományok tanítására tanfolyamok" megindítását rendelte el.[4] Kérte a hadügyminisztert, hogy "a félévi tanfolyam végével... tartandó szoros vizsgálatoknál személyesen vagy küldöttei által részt vevén, a legkitűnőbb ifjakat a hadseregnél főtiszti minőségben alkalmazni sziveskedjék". Levelét az államtitkár azzal zárta, hogy ebben a kérdésben várja a hadügyminiszter kedvező válaszát, mivel a tanfolyam megnyitásával együtt a sajtóban azt is közhírré szeretné tenni. Ugyanis a hadi tanfolyam sikeres vizsgája alapján elnyerhető tiszti rendfokozat nagy nyomatékú buzdításul szolgálna a tanuló ifjaknak.

Az egyetemnél és a hadügyminisztériumnál felmerült problémákat személyes találkozásokkal, egyeztetésekkel és intézkedésekkel néhány nap alatt tisztázták. Ezután adta ki a Vallás- és Közoktatási Minisztérium a pesti egyetem hadi tanfolyamának működését szabályzó 1848. október 24-i 5636/2389. O. számú rendeletet, amely hivatkozva az előző közoktatási rendeletre ismételten leszögezte: "A haza jelen állapota az egyetem általános megnyitásának elhalasztását kívánta ugyan, azonban más részről szükségessé tette; hogy hadi akadémia hiányában egy rövid tanfolyam rendeztessék ... hadi szolgálatra készülők számára:

a) a géptanból Peczval Ottó, a tiszta mennyiségtanból Vállas Antal, a vegytanból Nendwich Károly egyetemi rendes tanárok, s a természettanból Gelenczey Pál pénzügy­ministeri titkár, fognak hetenként külön öt órát tartani.

b) Az árkászatot és hidászatot Czecz János százados, hetenként négyórán, a fegyvertant, különös tekintettel a tüzérségre és várvívásra, Petzelt József egyetemi rendes tanár, az elemi taktikát Bognár György főhadnagy fogják hetenként külön öt órán előadni."[5]

A rendelet kimondta, hogy a tanfolyam 1848. november 15-től tavaszig, vagyis 1849. május 15-ig tart, az órák nyilvánosak, és a beiratkozáshoz nem szükséges előfeltétel a magasabb iskolai végzettség, mindössze a sikeres befejezés érdekében kívánatos, hogy a felvételkor a hallgató birtokában legyen azon ismereteknek, miket "a bölcsészeti tanfolyamban meríthetne". A hadi tanfolyam igazgatójául Vállas Antal egyetemi rendes tanárt bízták meg, akinek 1848. november 10-től az egyetem épületében meg kell kezdenie a beiratkozások lebonyolítását. A rendelet azonban lehetőséget adott arra, hogy a hadi tan-

502


folyamra jelentkező hallgatók beiratkozása november 15-ét követően, a tanítás megkezdésével is folytatódjon, hogy azok az ifjak, akik a harci cselekmények miatt néhány napot késnének, és vállalják a leadott órák pótlását, még beiratkozhassanak. A szükséges ismeretanyagról és a tanfolyamról a jelentkező tanulók bővebb tájékoztatást kérhettek Vállas Antal egyetemi tanár, hadi tanfolyami igazgatótól.

A VKM a tanfolyam vizsgájáról később, külön kívánt intézkedni, de a jelentkezőkkel az október 24-i rendelet tudatta, hogy a hadügyminiszter ígéretet tett "nemcsak arra, hogy a vizsgálaton, ha lehet személyesen, biztosai által minden esetre meg fog jelenni, de arra nézve is, hogy a legkitűnőbb tanulóknak főbb tiszti állásra helyezéséről is gondoskodni fog". Ez a hadügyminiszteri ígéret azt jelentette, hogy az egyetemi hadi tanfolyamon kiváló eredményt elért hallgatók 1849 májusában előlépnek az első főtiszti rendfokozatba, azaz hadnagyként kapnak majd beosztást a hadsereg valamelyik alakulatánál vagy szervezeténél.

Mindezek mellett a rendelet szabályozta a leckerend, a díjak és az egyetemi oktatáshoz való viszony kérdéseit, elrendelve:

"1-ör A beiratási órák, valamint a leczkerend is, az illető kezelők által az egyetemnél táblákon kihirdettessenek.

2-or Díjak sem a beirásért, sem a vizsgálatért, sem a kiadandó bizonyítványokért nem fizettetnek.

3-or Ezen tanfolyam az egyetemi tanfolyamtól egészen elkülöníttetik, és az egyetemnek általános megnyitását ki nem zárja; sőt mihelyt a körülmények engedik, az egyetem meg fog nyittatni; de amellett a hadi tanfolyam is folytattatni, és bevégeztetni fog."

Ennek a rendeletnek az alapján a VKM, a pesti egyetem és Vállas Antal igazgató megkezdték a szükséges előkészületeket az egyetemi hadi tanfolyam 1848. november 15-i, minél zökkenésmentesebb megkezdése érdekében. Az előkészületi munkálatok közül ki kell emelni a szükséges költségek, a hallgatók beiratkozása, a tanrend és a tanári kar problémáinak rendezése érdekében kifejtett erőfeszítéseket.

Az egyetemi hadi tanfolyam költségeinek biztosítása csak háromhetes huzavona után oldódott meg. A VKM már 1848. október 29-én kérte az Országos Honvédelmi Bizottmányt, hogy intézkedjék a Pénzügyminisztérium felé, s "az egyetemnél rendezett hadi tanfolyam költségei fejében 2000 frt-ot" utalványozzon ki.[6] Nyáry Pál, az OHB helyettes elnöke október 31-i válaszában a VKM-et "az egyetemnél megkívántató költségek" részletes és számszerű előterjesztésére utasította.[7] Erre az OHB határozatra hivatkozva a VKM november 3-án egyfelől felkérte a Pénzügyminisztériumot, hogy a hadi tanfolyam költségei fejében 2000 forinot adjon ki a közalapítványi főpénztárnak, másfelől felszólította a közalapítványi főpénztári hivatalt, hogy a Pénzügyminisztérium által a hadi tanfolyam költségeinek fedezésére átutalt 2000 forintot a "többi alapítványi jövedelmektől külön kezelendő ezen összeget vegyék át" és "bevételezzék".[8] Ebből az összegből a VKM már november 7-én kifizettetett a közalapítványi főpénztár hivatallal Vállas Antal egyetemi tanár nyugtatványára 200 p. forintot.[9] Az összeg átutalásának jogosságát azonban a Pénzügyminisztérium továbbra is vitatta. Duschek Ferenc államtitkár november 7-i,

503


VKM-hez intézett átiratában felvetette, hogy: "Honunkban a főbb tanintézetek mindeddig a tanulmányi alapítványukból egyedül és kizárólag láttattak el", és ez érvényes a jelenben is, kivéve ha nem elegendő az alapítványi összeg, mely esetben - és csakis akkor - "az álladalmi alap e czélra igénybe" vehető. Ennek eldöntésére azt kérte, hogy közöljék a Pénzügyminisztériummal a tanulmányi alap összegét, valamint azt, "valljon az említett költségek födözését megbírja e vagy sem". A VKM november 9-i átiratában tudatta, hogy "az egyetemi alapban már a folyamatban lévő évnegyedre is semmi sincs", és ismételten kérte a hadi tanfolyam költségeire kért összeg átutalását.[10] A huzavona 1848. november 18-án zárult le, amikor a Pénzügyminisztérium értesítette a Vallás- és Közoktatási Minisztériumot, hogy az igényelt 2000 forintot a "főpénztári hivatalnak kincstári segedelem gyanánt utalványozta", amit november 21-én tudomásul vettek.[11] Ebből fedezték a hadi tanfolyam személyi és dologi kiadásait, elsősorban a 3 katonatiszt tanár 50-50 forint havi tiszteletdíját, a szükséges felszerelések beszerzését és az egyéb kiadásokat.

Közben a pesti tudományegyetem hadi tanfolyamáról a sajtóban közreadott VKM rendeletek, az egyetem épületében kifüggesztett beiratkozással kapcsolatos tudnivalók és Vállas Antal igazgató személyes tájékoztatásai megtették a kellő hatást országszerte, de különösen a fővárosban. A hadi tanfolyamra 1848. november 10-től megkezdődött a beiratkozás. Többségében az egyetem bölcsész, jogász, orvos és mérnökhallgatói, valamint a középiskolák idősebb diákjai jelentkeztek. A nagyszámú fővárosi ifjú beiratkozásában jelentős szerepet játszott Vasvári Pál, aki az 1848. október 2-án parancsnoksága alatt, mintegy 650 önkéntesből 4 századba szervezett ún "fővárosi csapattal" október 18-án visszatért a dunántúli parendorfi táborból, s a betegség, honvédnek való beállás és más okok miatt ugyan erősen megfogyatkozott, de még így is több mint 300 főnyi csapat tagjait a hadi tanfolyam hallgatására buzdította.[12]

A VKM, hogy segítse az ifjak jelentkezését, a beiratkozás másnapján kezdeményezte az Országos Honvédelmi Bizottmánynál a hadi tanfolyamot hallgatni kívánó honvédek táborbóli elbocsájtatását és a budapesti nemzetőrök szolgálat alóli felmentetését. Szász Károly államtitkár az OHB-hoz intézett 1848. november 11-i előterjesztésében ajánlásukat a következő szavakkal adta elő:

"Az egyetemnél rendezett hadi tanfolyam életbe lépésének ideje közeledvén, hogy az üdvös czélját éppen azokat illetőleg kikért létesítettett, biztosabban elérhesse szükségesnek tartja:

1-őr Mindazoknak kik a hadseregnek tagjai közül ezen tanfolyamot hallgatni kívánják szabadságot adni, hogy Pestre jöhessenek s a tanfolyam ideje alatt szolgálattól menten itt mulathassanak.

2-or A pesti és budai nemzetőrségbe be sorozott ifjak közül azokat kik e tanfolyamra rendes hallgatóul beírják magokat s ezen beirásna

Miről a tisztelt honvédelmi bizottmány intézkedését tisztelettel kikérem."[13]

k tettel is megfelelnek a nemzetőrségi szolgálat alól fölmenteni.

504


Az Országos Honvédelmi Bizottmány az egyre veszélyesebb katonai helyzet miatt nem fogadta el a Vallás- és Közoktatási Minisztériumnak ezt a javaslatát. Ám ennek ellenére a hadi tanfolyamra rövid idő alatt oly sokan iratkoztak be (1848. november 26-ig 379-en!), hogy Vállas Antal igazgatónak kezdeményeznie kellett a beiratkozás november végi lezárását, miután "a tantermek többnek befogadására alkalmatlanok" voltak.[14]

A már honvéd, nemzetőr vagy civil ifjak beiratkozása mellett egyre nagyobb gondot jelentett a minisztériumnak, az egyetemnek és a tanfolyam igazgatójának a tanrend fejlesztése, az előírt órák rendes megtartatása és a katonai szaktantárgyakat előadó ideiglenes tiszt tanárok megjelenésének biztosítása. A VKM először Petzelt József egyetemi tanárnak, a tudományegyetem Bölcsészeti Kara Institutum Geometrico-Hydrotechnicum kíváló vezetőjének ügyét rendezte, aki 1848. szeptember elejétől a feldunai mozgó hadseregben szolgált és harcolt, mint nemzetőr tüzérszázados és ütegparancsnok.[15] Mivel Petzelt az egyetemi hadi tanfolyamon heti 5 órában a fegyvertan (különös tekintettel a tüzérségre és a várvívásra) tantárgy előadója lett, a VKM 1848. október 27-én felkérte az Országos Honvédelmi Bizottmányt, hogy Pestre vezénylésére a szükséges intézkedést tegye meg.[16] Nyáry Pál OHB elnökhelyettes október 28-i rendeletével felszólította Mészáros hadügyminisztert a megfelelő utasítás kiadására, aki másnap, 29-én Móga altábornagy hadseregparancsnoknak és a Nemzetőrségi Haditanácsnak elküldött parancsaival Petzelt József egyetemi tanárt Pestre vezényelte.[17] A november elején a fővárosba érkezett Petzelt az egyetemi hadi tanfolyamon pontosan megtartott előadásai mellett, a hadügyminiszter megbízása alapján, előkészítette a Magyar Hadi Főtanoda megnyitását, melynek aligazgatójává és honvéd alezredessé is kinevezték 1848. december 15-én.

A Vallás- és Közoktatási Minisztériumnak még a hadi tanfolyam 1848. november 15-i megkezdése előtt rendeznie kellett a hadügyminisztériummal további három hadtudományi tantárgyat előadó tiszt tanári megbízatását is. A VKM 1848. október 24-i rendeletében a heti 5 órában tartandó elemi taktika (harcászat) előadójaként Bognár György főhadnagyot nevezte meg.[18] A november 11-én elkészült rendelettervezet pedig azzal számolt, hogy a már "kihírdetett egyetemi hadi tanszékekre még Czecz János, Hartmann József, Vasváry Pál s Chappon, Friedrich és Glembay neveztetnek ki".[19] A heti 4 óra árkászat és hidászat tantárgy előadására megbízott Czecz János vezérkari századost azonban időközben előléptették őrnagynak és a felső-erdélyi mozgó hadsereg vezérkari főnökének, így ennek a tantárgynak az előadására, valamint a szolgálati szabályzat tanítására is új tiszt tanárokat kellett keresni.

 

505


A kérdés rendezése érdekében Szász Károly államtitkár 1848. november 12-én átiratot intézett a hadügyminiszterhez, amelyben közölte, hogy az elemi taktika előadását Bognár György főhadnagy, az árkász és utász tantárgy előadását Szodtfriedt Ferdinánd őrnagy elvállalta. Ez alapján tisztelettel megkérdezi a minisztert, hogy "ha nevezett egyének alkalmazásának szolgálati akadályok ellent nem állanak, abba beleegyezne-e, emellett pedig a Szolgálati Szabályzat (Reglement) előadására egy alkalmas tisztet kirendelni méltóztassék."[20]

A hadügyminiszter beleegyezését tükrözi, hogy 1848. november 14-i dátummal meg­jelent Nádosy Sándor ezredes aláírásával a Közlöny-ben a következő rendelet: "A megnyitandó egyetemi ideglenes hadi tanfolyamhoz az országos haditanács által a következő tiszt urak, mind ideglenes katona tanárok rendeltettek: Szodtfriedt Ferdinánd őrnagy, az utásztan; Hartmann József százados a gyalogsági egyetemes szabályok (reglement); és Bognár György főhadnagy az elemi tactica előadására."[21] Ezzel a rendelettel rendezték a hadi tanfolyam megnyitására a tiszt tanárok óraadási kötelességét. Ám a minisztériumnak még szabályozni kellett a "kihírdetett egyetemi hadi tanszékekre", azaz a hadtörténeti, a vívás, a "hadi s erődítési rajz" oktatására önként jelentkezett Vasvári Pál, Chappon Lajos, Friedrich Ferenc és Glembay Károly ügyét.

Vasvári Pál az eddigi kutatások szerint utolsó irásában az egyetemi hadi tanfolyam hadtörténet tanári kinevezéséről így emlékezett meg: "S minister nem lévén, Szász Ká­roly status titkár úr által a »hadi történetek« előadására s Közlönyben kineveztetvén, megkezdém az ifjúságtól régen várt történeti előadásaimat, s folytattam egész december végéig." Ezt az írását Vasvári Pál többek közt úgy írta alá, mint "a hadi academiánál a hadi történet tanára".[22]

A vívásoktatásról annyit kell megjegyezni, hogy a kortársak szerint: "Pesten már a negyvenes években Chappon bácsi volt a mester. Jobbára egyetemi ifjakból összeállott egy társaság is, melynek czélja a vívásban való gyakorlat volt."[23] Chappon Lajos francia származású vivómester 1822-ben nyitotta meg pesti vívóiskoláját, és mellette 1825-től segéd-vívómester volt a Nemzeti Vívó Intézetben, majd 1848 júliusától honvéd hadnagyként a pesti nemzetőrség kiképzője. Szintén közismert személyiség volt Friedrich Ferenc (1816-1895), a Nemzeti Vívó Intézet vívómestere, aki mint írta a "nemzeti vívóintézetben oktatási nyelvvül a magyar nyelvet 1830-ik évben behoztam, s azóta folytonosan használom."[24] Chappon Lajos mellé még ifjú Friedrich Ferencet nevezték ki a hadi tanfolyam vívómeste­révé, majd utóbb, 1848. december 15-én a Magyar Hadi Főtanoda vívómesterévé is.

A hadi tanfolyam növendékeinek a "hadi s erődítési rajz" oktatását Glembay Károly, később utászhadnagy, építész és rajztanár kezdte meg 1848. november 10-én.[25]

506


A közvélemény, a szülők és a tanulók tájékoztatására, az egyetemi hadi tanfolyamot szabályzó rendeletek kiegészítésére a VKM a sajtóban közreadta az 1848. november 16-án kelt, 5792/2518. számú alábbi rendeletét:

"Azokhoz, mik az egyetemnél rendezett hadi tanfolyamról a Közlöny 137-ik számában hirdetve voltak, pótlólag még e következők adandók:

Czecz János százados, hivatalos szolgálatra Erdély védelmére, helyette az utászatot Szodtfriedt őrnagy ur bejön előadni.

A gyalogsági egyetemes szabályzatokat (Reglement) Hartmann József százados ur tanitandja.

Vasvári Pál ur hadtörténeti felolvasásokra önként ajánlkozva, ajánlata elismeréssel elfogadtatik.

Chapon és Friedrich vivás, ugy Glembay rajztanitó urak ajánlkoznak a legméltányosabb feltételek szerinti tanitásokra; kikkeli értekezés az egyes tanulók dolga leszen.

A tanitások egy része már folyamatban van. Folyó hó 20-kán a többiek is folyamatba indulnak, miről valamint átalában az egyéb tárgyak óráiról értesülést lehet meriteni az egyetem épületében közre kitett fekete tábláról."[26]

Másnap, november 17-én Szász Károly államtitkár a minisztérium még egy, a hadi tanfolyammal kapcsolatban kiadott rendeletét (5394/2313. 0. sz.) is megjelentette a sajtóban, amelyben ez volt olvasható: "Az egyetemnél rendkívül behozott, és már megkezdett hadi tanulmányok teljesbítésére elrendeltem: hogy franczia és olasz nyelvből Lemouton János és Télfi János tanárok hetenként külön három órát tartsanak. Ezen órák, mellyek az egyetemnél szokott módon közzététetnek, a hadi tudományok hallgatóinak nem lesznek köteles órák; azok számára rendeltetnek, kik közülük e nyelveket, mint a katonai miveltség szükséges részeit önkint tanulni akarják."[27]

A VKM rendeletei alapján az egyetem hadi tanfolyamának hallgatói korszerű hadtudományi képzésben részesültek. Az összeállított tanrendből kitűnik, hogy a tanulók számára voltak kötelező és nem kötelező tantárgyak, melyek oktatása heti megállapított kötött és kötetlen óraszámban történt a kijelölt előadók által. A kialakult tantárgyi felosztás, oktatási rend és tanári kar a következő volt:

Kötelező tantárgyak

         Géptan (heti 5 óra), előadó: Peczval Ottó egyetemi tanár

         Tiszta mennyiségtan (heti 5 óra), előadó: Vállas Antal egyetemi tanár

         Vegytan (heti 5 óra), előadó: Nendtvich Károly egyetemi tanár

         Természettan (heti 5 óra), előadó: Gelenczey Pál pénzügyminiszteri titkár

         Utásztan (heti 4 óra), előadó: Szodtfriedt Ferdinánd őrnagy

         Fegyvertan (heti 5 óra), előadó: Petzelt József egyetemi tanár

         Gyalogsági egyetemes szabályzatok (heti 5 óra), előadó: Hartmann József százados

         Elemi taktika (harcászat) (heti 5 óra), előadó: Bognár György főhadnagy

Nem kötelező tantárgyak

         Hadtörténeti felolvasások, előadó: Vasvári Pál

507


         Vivás, előadó: Friedrich Ferenc és Chappon Lajos vivómesterek

         Rajz, előadó: Glembay Károly rajztanár

         Francia nyelv (heti 3 óra), előadó: Lemouton János tanár

         Olasz nyelv (heti 3 óra), előadó: Télfi János tanár.

A hadi tanfolyam előadásainak megkezdését követően, 1848. november 26-án Vállas Antal igazgató elkészítette 1. számú igazgatói jelentését a minisztériumnak, s ebben a következő ügyekben kérte a VKM intézkedését:

"1. A beírt növendékek száma e mai napig 379-ig szaporodván, miután a tantermek többnek befogadására alkalmatlanok, czélszerű lenne a beiratást nov. végével megszüntetni.

2. A leczkerend eddigelé több féle módosításokon ment keresztül, jelesen Gelenczei Pál leczkéje 12 óráról 2-re, majd 8-ra tétetett át. Minthogy pedig minden illyen változtatás zavart és rendetlenséget idéz elő, czélszerűnek gondolnám, leirat alakjában megkapni nekem, hogy jövőbeni semmiféle illy változtatásra, előleges feljelentés nélkül, meg ne engedjék."

3. Petzelt József egyetemi tanárt alkalmazták a Magyar Hadi Főtanodánál, ami előre láthatóan azt igényli, hogy a fegyvertan előadását más egyénre kellene bízni.

4. Hartmann József százados, "a reglement előadója" megkereste, mivel a Ludoviceumban lakik, bérkocsi nélkül bajos a városba bejönnie és ezért kérte, hogy "némi tiszteletdíjat eszközöljek ki". Ezt méltányosnak tartja és indítványozza, hogy "minden katonai egyénnek, ki a hadi tanfolyam mellett működik, addig míg működése tart, 30-40 pfor. havi pótlékdíj rendeltessék ki".

5. "A böcsészkar szolgájának, ki eddigi fizetéséből el nem élhet, miután a hadi tanfolyam következtében neki csaknem egész nap vagy a tantermek mellett, vagy azokon kívül, énnálam van dolga, eddigi 12 pfnyi havi díját, rendkívülileg s csak addig míg a hadi tanfolyam tartani fog, havi legalább 4 pfor. járulékkal megtoldani kérem. Neve Horvát Mihály.

Végül mellékletül ide teszem a leczkerend táblás kimutatását."[28]

A leczkerendnek táblázatos kimutatása.
Hadi tanfolyam. 1848.

 

8-9

9-10

10-11

11-12

12-1

2-3

3-4

Hétfőn

Utásztan Physica

Fegyvertan Olasz ny.

Tactica

T. mathes Mechanica

Vegyészet

Hadi tört. Franczia ny.

Reglament

Kedden

Hadi tört.

Fegyvertan

Tactica

T. mathes Mechanica

Vegyészet

Vívás

Szerdán

Utásztan Physica

Fegyvertan Olasz ny.

Tactica

T. mathes Mechanica

Vegyészet

Hadi tört. Franczia ny.

Reglament

Csütörtökön

Hadi tört.

Reglament

-

-

-

Vívás

Pénteken

Utásztan Physica

Fegyvertan Olasz ny.

Tactica

T. mathes. Mechanica

Vegyészet

Hadi tört. Franczia ny.

Reglament

Szombaton

Utásztan Physica

Fegyvertan

Tactica

T. mathes. Mechanica

Vegyészet

Vívás

508


A VKM az ügyirat és a mutatókönyv bejegyzése szerint 1848. december 28-án (ami valószínű tévedés, inkább november 28-án) adta ki 6257/2594. számú rendeletét válaszul az igazgató 1. számú felterjesztésére, mely szerint:

"1. A hadi tanfolyamnál a növendékek felvétele bezárva lévén, későbben jelentkező növendékek csak rendkívüli esetekben kiadandó ministeri utasítás folytán vétethetnek fel.

2. A már megállapított leczkerendre nézve Önnek ezennel utasíttatik, hogy minden zavarok elkerülése tekintetéből előleges feljelentés nélkül semmiféle változtatásnak helyt ne engedjen.

3. Miután Petzelt Jósef a fegyvertani előadásait még mindig folytatja, újabb kinevezésre nincs szükség.

4. Herman Jósef századosnak tiszteletdíj iránti kérelme már elintéztetett.

5. Horváth Mihály bölcsészkari szolgának díjaztatása iránt tett javaslatára" november 15-től a 4 pf. havi pótdíj kifizetését engedélyezik az egyetemi kézipénztárból.[29]

A VKM tehát, mindenben egyetértve Vállas igazgatóval, intézkedett a hadi tanfolyam ügyeiben, ezzel is biztosítva a zavartalan tanmenetet. Talán a legfontosabb döntése az volt, hogy jóváhagyta a hadi tanfolyam leckerendjének fent közölt táblázatos kimutatását, a heti hat tanítási nap tantárgyait és órarendjét. Sajnos arra még nem sikerült adatot találni, hogy a hétfői, szerdai, pénteki tanrend 1., 2., 4., 6., a keddi tanrend 4. és a szombati tanrend 1. és 4. óráira miért volt két-két tantárgy oktatása beállítva. Valószínűnek tűnik, hogy a 379 hallgató két csoportban és felváltva vett részt az adott tantárgyak előadásain.

A mechanica vagy géptan tantárgyat az előírt heti 5 órában adta elő Peczval Ottó egyetemi tanár, külön kitérve a katonai vonatkozásokra. A vegytan, kémia vagy vegyészet tantárgyat heti 5 órában oktatta a hallgatóknak Nendtvich Károly egyetemi tanár, kimutatva a fegyverekkel, a lőporral, a lövedékekkel és más haditechnikai eszközök gyártásával és alkalmazásával kapcsolatos kémiai jelenségeket. A tiszta mennyiségtan vagy mathesis tantárgyat az igazgató, Vállas Antal egyetemi tanár tanította, kiemelve a tüzér, az utász és a gyalogos tiszti szolgálathoz szükséges matematikai és geometriai ismereteket. A természettan vagy physica tantárgy előadója az ifjúság körében népszerű, korábban iparegyesületi tanár és egyetemi magántanár, Gelenczei Pál, a pénzügyminisztérium főszámvevői osztályának titkára volt. A tábori erősítés, árkászat, hidászat alapelemeit ismertető, végül "utásztan" néven a tanrendbe került tantárgyat heti 4 órában kellett volna előadni Szodtfriedt Ferdinánd őrnagynak vagy helyettesítőjének; e fontos tantárgy adott volna ismereteket a 379 hallgatónak a műszaki csapatok bonyolult feladatköréről és a hadviselésben fontos műszaki építményekről. A fegyvertan, tüzérség, várvívás tantárgy fegyvertanként szerepelt végül a leckerendben, melyet Petzelt József egyetemi tanár, egykori tüzértiszt adott elő. Előadásai alapján a növendékek teljes képet kaptak a kor fegyvereiről és lőszereiről, valamint alkalmazásukról.

A hadi tanfolyam egyik legfontosabb tantárgya az elemi taktika, a harcászat volt, amely a tanrendben "Tactica" elnevezéssel szerepelt, és Bognár György főhadnagy adta elő. Ez alapján ismerték meg a hallgatók a csapatok harcászatát, a különböző harcalakzatokat és harceljárásokat, melynek aztán nagy hasznát vették az igazi harcesemények során. A "Reglement" nevű, a szolgálati szabályzat és a gyalogsági egyetemes szabályok

509


kérdéseit tárgyaló tantárgy heti 4 órában került a tanrendbe, és az ifjú hallgatók körében közkedvelt Hartmann József százados tanította. A tanulók az előadásokon megismerték a szolgálati szabályzat katonákra és a katonai életre vonatkozó előírásait, az oktatási szabályzatból az előírt alaki, tiszteletadási, fegyverfogási és egyéb követelményeket, a gyakorlati szabályzatból a csapat és szervezeti egységeinek rendeltetését, a szakasz, század, osztály, zászlóalj alkalmazásának szabályait. A tanrendben szereplő hadi történet tantárgy először "hadtörténeti felolvasások" elnevezéssel jelent meg a rendeletekben. Vasvári Pál - saját bevallása szerint[30] - Nyáry Pál és Csány László buzdítására vállalta el a pénzügyminiszteri titkárság mellett az egyetemi hadi tanfolyamon a hadtörténet tanítását. Pongrácz Lajos, Vasvári pénzügyminiszteri kollegája, aki egyik délutáni előadását végig hallgatta, így örökítette meg benyomásait visszaemlékezésében:

"Ez időben a m. kir. tudományos egyetemen, mint történeti rendkívüli tanár hetenkint szintén tartott előadásokat »a hadászat történetéből«... Vasvári igen alkalmatlan időben, délutáni két órakor tartá bizonyos napokon érintettem előadásait, melyek egyikének meghallgatására Budáról Pestre lesétálva, jókor helyet foglaltam az egyetemi épület második emeletének egyik helységében. Alig valánk összesen 20-30-an, kik a fővárosban érdemesnek tartottuk a híres szónoknak - kit különben a szabadban ezerek gyűltek egybe meghallgatni - előadását élvezni; én pedig a körülöttem pezsgő, tréfáló 18-20 éves hallgatók s maga a 22 éves tanár előtt úgy tűnhettem föl az iskolai padban, mint »Zolki« a vén lengyel diák! Ilyen az élet, ilyen a tudomány. Míg az elmélet untatja a tömeget, sikeres gyakorlata lelkesíti azt.

Vasvári előadása mintegy óráig tartott, s mi mindent adnék most azért, ha magával ragadó előadását legalább töredékesen följegyzem vala. Éppen Xenophon világhírű visszavonulását ecsetelé előttünk, azon kellemes s folyékony modorú könnyűséggel, mely ilykép előadva a legkomolyabb tudományt is képes a laikusok által is megkedveltetni.

Többször megéljeneztük az ifjú tanárt, ki midőn az előadási leczke után engem hallgatói közt észrevett, hozzám jött, s velem kezet szorítva, köszönetet mondott a nem várt, nem reménylett megjelenésem felett, s engem egy utczán át elkísért volt."[31]

Ebből a visszaemlékezésből is kiderül, hogy a hadtörténet tantárgy nem volt kötelező, és az idézett órán a hadi tanfolyam 379 hallgatójából csak mintegy 10 százalék volt jelen.

Meg kell említeni, hogy a tanrendben szereplő olasz nyelv tantárgy heti három óráját Télfi János egyetemi tanár rendben megtartotta. Lemouton János egyetemi tanár pedig a francia nyelvet oktatta. Ám azt nem tudjuk, hogy az olasz és francia nyelvoktatásra hány hadi tanfolyami hallgató járt.

A vívásoktatás kezdetben a megfelelő helység hiánya miatt nagy problémát jelentett. Ezért Szász Károly államtitkár 1848. november 29-én elrendelte az egyetem alelnökének az "egyetemnél rendezett hadi tanfolyamhoz tartozó vívászat kedvéért egy teremnek kiürítését és felszerelését".[32] Az egyetem vezetése a vívásgyakorláshoz a megfelelő nagyságú "természettani eszköztár mellett fekvő tantermet" ürítette ki, és a Vállas Antal igazgató kezelte kézipénztárból a szükséges felszerelést is megvásároltatta. Ettől kezdve

510


Friedrich Ferenc itt tartotta meg a növendékeknek a vívásoktatást, amely mint a VKM megállapította: "lényeges és nélkülözhetetlen kiegészítő része az egyetemnél létesített hadi tanfolyamnak."[33]

Érdekes, hogy az egyetemi hadi tanfolyam leckerendjében nem szerepel a hadi s erődítési rajzoktatás tantárgy és óraszáma. Ám e tantárgy oktatásáról és az annak során jelentkező problémákról két, 1848. november 27-én keletkezett okmányból is értesülünk. Glembay Károly rajztanár ezen a napon fordult folyamodvánnyal Vállas Antal igazgatóhoz, beszámolva arról, hogy az általa "e folyó hó 10-ik napján megindított hadi s erődítési rajz-oktatásokra ekkoráig számosan jelentik magukat, kik igen óhajtanák azt ugyan tanulni, de a kívánt havonkénti 2 pftt. nem fizethetik". Díj nélkül azonban ő ezt a jelen időben "igen fontos és szükséges oktatást" ki nem szolgáltathatja, amiatt, mert - mint írja - "egész nap foglalkoztat". Ezért a rajztanulásban résztvenni kívánó hallgatók számára díjmentesítést kér, és a maga számára "illő jutalmaztatás" kieszközlését óhjtja.[34] Vállas Antal igazgató 3. számú jelentésében pártolólag terjesztette elő a rajzoktató és a tanulók kérelmét a közoktatási minisztériumnak, mondván: "én a kérelmet méltányosnak találván, annyival inkább, mivelhogy növendékeink között igen tsak szegények találtatnak, kiknek erszényét a vívástanulás is veszi igénybe. Fáradságának némi jutalmául neki dec. 1-jétől fogva fölveendő havi 50-60 pfor. jutalmat indítványozok, azon hozzátétellel: 1. hogy ő ezért annyi hadi növendéket oktasson ingyen, ahány jelenteni fogja magát, 2. hogy a mondott havi jutalom csak addig járjon neki, még a hadi tanfolyam maga tart."[35] A VKM az igazgatói előterjesztés alapján intézte el az ügyet.

Az egyetemi hadi tanfolyam hallgatóinak teljes névsora még nincs feltárva, ez idáig mintegy 100 tanuló nevét sikerült azonosítani.[36] A tanfolyam elvégzése után a Magyar Hadi Főtanodába jelentkezők felvételi kérelmeiből kiderül, hogy 1848 decemberében a hallgatók nagy szorgalommal és lelkesedéssel vettek részt a hadi tanfolyam óráin. Sőt az értesítés és a felvételi kérelmek összevetéséből az is kitűnik, hogy a Hadi Főtanodába növendéknek jelentkező 7 hadi tanfolyami hallgató közül egy, Eischel Scipió, a székesfehérvári főjegyző gimnáziumot végzett, 16 éves fia, aki 1848. december 18-i

511


folyamodványa szerint "jelenleg Pesten a hadiskolába jár", 1849. március 1-jén a pesti egyetemi légió közvitéze.[37] Jósa András a nagyváradi középtanoda szónoklati osztályát elvégző 14 éves tanuló 1848 december 19-i kérvényében ez is olvasható: "Mióta pedig Egyetemnél a Hadi Iskola megnyilt, az ott előadott tudományokat jelenleg is szorgalommal hallgatja." A székesfehérvári középtanoda szónoklati osztályát elvégző Kégl Gyula 1848. december 23-i folyamodványában is kiemelik, hogy "jelenleg az ideglenes hadi iskolába jár", és a 15 éves ifjú mindazon tanokból, melyet "eddigelé az ideglenes hadi iskolában hallgatott, a vizsgálatra kész". A 16 éves székesfehérvári Komoroczy János 1848. december 18-i kérvényébül szintén kiderül, hogy "jelenleg Pesten a hadiskolába jár". A 15 és féléves Lipovniczky Sándor december 21-i folyamodványában ugyancsak az szerepel, hogy "jelenleg pedig a hadi tanfolyamba fenállásától fogva, ugy a vivóiskolában is részt veszen". A horvát nemzetiségű Paulekovics Ottó, Zágráb vármegye alispánjának 16 éves fia, 1848. december 16-i kérelmében ez olvasható: "Jelenleg is a magyar tud. egyetemnél megnyitott hadtanfolyamattot szorgalommal járja." Végül még meg kell említeni a 16 éves Pordán Imrét, aki befejezte a kecskeméti főiskola első bölcsészeti évfolyamát, és 1848. december 17-i kérvényében jelzi, hogy "a felkelő néppel együtt részt vett az ozorai lefegyverzés munkájában, úgy most az egyetemnél megindított katonai tanfolyamot osztatlan buzgósággal hallgatván".

Nem csak ezek a töredékes adatok bizonyítják a hallgatók elszántságát, hogy a hadtudományok elsajátításával hasznára akartak lenni a honvédelemnek. Az egyetem hadi tanfolyamával, hallgatóinak részvételével és szorgalmával a Vallás és Közoktatási Minisztérium is elégedett volt, ez kitünik a VKM Kossuth Lajos OHB elnökhöz intézett 1848. december 6-i előterjesztéséből. Ebben, mivel "számos növendékei az orvosi s bölcsészet s hihetőleg a más két karnak is jelen vagynak s áhitva várják a leczkék elkezdését", a pesti egyetem rendes megnyitását ajánlják. De "e mellett pedig a hadi tanfolyam a második félévben ismételve folytattanék, annyival inkább mivel az az egyiránt is fizetendő személyzeten kivül csak 2000 forintba kerül az álladalomnak."[38]

Ám december elejére súlyos problémák kezdtek jelentkezni a hadtudományi és katonai ismereteket előadó tanárok körében, mivel nem tartották meg rendszeresen óráikat. Ennek egyik okára a betegeskedő Bognár György főhadnagy mutatott rá, egy november 27-i, hadügyminisztériumhoz intézet kérvényében, arról panaszkodván, hogy a reá bízott taktikai előadások, "ugyananyira elfogalják nappali és éjjeli idejét", hogy majd minden saját érdekét mellőznie kell.[39] A hadi tanfolyam igazgatójának és a hallgatóknak a legnagyobb gondot a heti 4 óra utásztan előadások elmaradása okozta. A tanárnak kijelölt Szodtfriedt Ferdinánd őrnagynak, aki kiváló műszaki törzstiszt volt, teljes energiáját lekötötte a honvéd utászkar szervezése, majd 1848. november 28-tól, amikor kinevezték az 1. honvéd utászzászlóalj parancsnokának, az alakulatának ügyei. Ráadásul 1848. december 5-én a hadügyminisztérium megbízta a budai fő- és altiszti utásztanoda felállításával és a tanítás beindításával, valamint még más feladatokkal.[40] Szolgálati elfoglaltsága miatt a heti 5 óra gyalogsági szabályzatismereti előadásait Hartmann József százados sem tudta megtartani, mivel a hadügyminisztérium több napos hivatalos útra küldte Kassára, majd megbízta a Hadi Főtanoda berendezésével és megnyitásának előkészítésével, melynek december 10-én 15-i hatállyal kinevezték a földrajz, álladalom- és földtértan tanárának is. De erről a beosztásáról 1848. december 14-én lemondott, hogy teljes idejét az egyetemi hadi tanfolyamnak szentelje.[41]

512


A hadi tanfolyam hadtudományi szaktárgyai tanításában jelentkező zavarok, a túlzottan elméletieskedő előadások, az alapvető katonai gyakorlati foglalkozások hiánya miatt, valamint az egyre drámaiban alakuló politikai és hadi események hatására, a hallgatók elhatározták, hogy Kossuth Lajos OHB elnökhöz fordulnak orvoslásért, a megfelelő intézkedések megtételéért. 1848. december 6-án, azon a napon, amikor az országgyűlésben vita folyt a trónváltozásról, és Schlik cs. kir. tábornok hadteste betört az országba, a hadi tanfolyam hallgatói hét pontból álló kérelmet fogalmaztak meg és nyújtottak be az OHB elnökének. Annak érdekében hogy tisztként minnél hamarabb felkészüljenek a haza védelmének szolgálatára, a következőket kérték: a katonai szaktárgyak óráinak rendes megtartását, minden hallgató tanrend szerinti vívás és lovaglás oktatását, minden hallgató puskával történő felszerelését, a fegyverfogások és a puska használatának oktatását, valamint lőgyakorlatokat, a katonai pályához szükséges trigonometriai ismeretek tanítását, a raj, szakasz, század alakzatainak, különböző harceljárásainak, az őr- és más szolgálatok értő katonai szakemberekkkel való oktatását, gyakorlását.[42]

Vállas Antal 1848. december 7-i, 4. számú igazgatói jelentésében arról tudósította a VKM-et, hogy Szodtfriedt őrnagy 10 óra utásztani előadásából csak 1 órát tartott meg, és a gyalogsági szabályzatismeretek óráit néhány napig Hartmann százados sem adta elő, de egyik sem gondoskodott előadásainak helyettes által való megtartásáról. Ez annyira felháborította a hadi tanfolyam tanulóit, hogy mint Vállas írta: "a kormányelnöknél azoknak megszüntetését szorgalmazni készülnének. Csak nagy üggyel bajjal sikerült nekem az elégedetlenség kitörését megakadályoztatni; de ha a fent előadott zavar meg nem szűnik, nem kezedkedhetem jövőre nézve a mondott növendékségnek esendő magaviseletéről."[43] Jóllehet Vállas ezekben a napokban még nem szerzett tudomást a növendékek folyamodványáról, érzékelve a feszültséget, a VKM-nek indítványozta, hogy ezeknek a zavaroknak a megszüntetését eszközölje ki a hadügyminisztériumnál.

A VKM ezért december 9-i átiratában arra kérte a hadügyminisztériumot, hogy az egyetemi hadi tanfolyamon a tiszt tanárok pontosan tartsák meg óráikat, és szolgálati elfoglaltságuk esetén gondoskodjanak helyettes óraadóról, mivel "előadásaikért az álladalomtól tisztességesen díjaztatnak". Az átirat hangsúlyozta, hogy az ilyen zavarokat meg kell szüntetni, ellenkező esetben a "haza szolgálatára magát kimivelni szándékozó s e végből tetemes költséggel itten mulató hallgatóság elkedvetlenítetik, mind pedig a hadi tanfolyam felállításával szándékba vet közczél eltévesztetnek."[44] A hadügyminisztérium katonai osztálya másnapi válaszában közölte, hogy a "tiszt urak komolyan felszólittattak" az órák szigorú megtartására, és utasitották Szodtfriedt őrnagyot, hogy maga helyett egy alkalmas utásztisztet jelöljön ki.[45] Ezt a VKM 1848. december 12-én tudomásul vette.

Az nem ismeretes, hogy a hadi tanfolyam 379 hallgatójából 1848. december 7-ig abbahagyta-e valaki a tanfolyamot. Az viszont ismert, hogy a minisztériumhoz intézett 1848. december 9-i kérelme alapján a VKM 11-én utasította az egyetemi hadi tanfolyam

513


igazgatóját, hogy "Petrovics Eleket, ki a felvidéki háborús körülmények miatt a hadi tanfolyam hallgatására a kiszabott határidőre" nem érkezhetett meg, "az egyetemi hadi tanfolyam rendes hallgatói közzé sorozza" be.[46] Ennek a VKM engedélynek alapján vált 1848. december 13-án Petrovics Elek a hadi tanfolyam 380. hallgatójává.

Közben az OHB elnöke december 15-én megküldte állásfoglalásra a Vallás és Közoktatási Minisztériumnak a hadi tanfolyam hallgatóinak 1848. december 6-i kérelmét, amit a VKM december 16-án továbbküldött részletes véleményezésre Vállas Antal igazgatónak.[47] Mivel ez idő tájt - részint az ellenség általános támadásának, a Schlik-hadtest december 11-i kassai győzelmének, Windisch-Grätz főhadserege sikeres előnyomulásának hírére, részint Kossuth Lajos mozgó gerillacsapatok szervezésére szóló felhívásának hatására - a hallgatók körében az a hangulat alakult ki, hogy a tanfolyamot félbehagyva, jelentkeznek a felső-magyarországi mozgó hadseregbe, Vállas Antal igazgató előterjesztésben vetette fel a hadi tanfolyam felfüggesztésének gondolatát Kossuth Lajos OHB elnöknek. Kossuth 1848. december 17-én a VKM-nek a következő rendeletet küldte válaszul: "A hadi tanfolyamot hallgató ifjuság közül sokan hazafiui lelkesedéstől a Schlick elleni táborba kivánván elmenni, kérdést támasztott az iránt, ha vajjon a hadi tanfolyam ezért felfüggesztetnék e avagy folytattasék? A honvédelmi bizottmány ezennel válaszolja az Igazgatóságnak, hogy a tanfolyam azért sem szüntethetik meg, mivel sokan az azt hallgató ifjak közül itt fognak maradni, de azért sem, mivel a nemzetnek nélkülözhetetlen szükséges van azon intézetre, melyben a hon lelkes, vitéz fiai a haditanban folyamatosan képeztethessenek. Utasitanék tehát az Igazgatóság a hadi tanfolyamnak megszakadás nélküli folytatására."[48]

Ezt a szöveget vette át szinte szó szerint a VKM 1848. december 18-i rendelete, amely a hadi tanfolyam igazgatóját a tanfolyam további folytatására kötelezte.[49] Ennek szellemében kért tájékoztatást Szász Károly államtitkár másnap arról, hogy Beke Gyula, az 1. honvéd utászzászlóalj főhadnagya, a megbízott új tanár miért nem tartott a tanfolyam 5. hetében, december 11 és 17. között, vagyis "egész mult héten, egy utászkari leczkét sem".[50] Két nap múlva az igazgató kiderítette, hogy az utásztani órák azért nem lettek megtartva, mert Beke főhadnagyot az 1. utászzászlóaljjal áthelyezték a feldunai hadsereghez. Ezt követően a hadügyminisztérium javaslatára a VKM és a tanfolyam igazgatója "Kohl nyugdíjazandó kapitányt" kérte fel az utásztan előadására.[51]

Az egyetemi hadi tanfolyam életének 6. hetében megtörténtek azok a lényeges változások, melyeket a tanulók követeltek. Erről számolt be az OHB-nak a VKM 1848. december 19-i előterjesztésében, melyhez mellékelték a tanulóifjúság december 6-i kérelmét és dr. Vállas Antal igazgató azzal kapcsolatban kifejtett értesítését. A minisztérium álláspontja szerint a hallgatók folyamodványának l., 5., 6., 7. pontja "elenyészetettnek tekithető". Ellenben a "2-ikra nézve a honvédelmi bizottmánytól függ, annak létrehozására bizonyos összegeket rendelni meg, mely hogy kivánt czélt elérje 1000 pforintnál kevesebb a vivást illetőleg sem lehet, a lovaglást tanításra szükséges lovakról és tanítókról a

514


hadügyminisztérium útján kellene gondoskodni. A 3-ik pontra nézve nincs egyéb hátra mint a fegyverek és tanítósegédek kirendelése Elnök úr igérete szerint. A 4-ik pontban érintett trigonometria igazgató Vállas ur által ugyis tanitattik s hogy még más által is előadassék mig ti. Vállas ur tanitása rendben ezen ponthoz érkeznék tanitassék, szükségesnek nem láttom."[52]

A hadi tanfolyam képzési rendjét tehát oly módon igyekeztek megváltoztatni, hogy a hallgatók az alapvető elméleti katonai ismeretek alkalmazását gyakorlati foglalkozásokon, illetve kiképzéseken sajátíthassák el. Vállas Antal a VKM-hez felterjesztett 1848. december 22-i, 7. számú igazgatói jelentésében szorgalmazta az ígért fegyverek kiadását és egy fegyverraktár kialakítását a szomszédos Nemzeti Múzeum épületében. A jelentés szerint a napi katonai alaki képzéseket a hallgatók körében elismert tekintélynek örvendő Keményfi (Hartmann) József honvéd százados tartotta.[53] A puskák kiadását és a fegyverraktár berendezését Szász Károly államtitkár is fontosnak tartotta. 1848. december 24-én, vasárnap egyszerre küldte el ezzel kapcsolatos előterjesztését az OHB-nak, felszólítását a Nemzeti Múzeum igazgatójának és értesítését az egyetem hadi tanfolyama igazgatójának.[54]

Ám közbejöttek 1848. december utolsó hetének közismert drámai eseményei: az OHB sorozatos felhívásai szabadcsapatok alakítására, az általános népfelkelésre és intézkedései a főváros védelmére, majd a móri vereség, az országgyűlés és az OHB eltávozása a fővárosból, valamint az 1849. január 2-i pesti haditanács, amelyen a főváros harc nélküli feladásáról és a honvédseregnek a Felső- és Közép-Tiszánál történő összpontosításáról döntöttek. Ezeknek az eseményeknek és híreknek a hatására a tudományegyetem hadi tanfolyama átalakult Keményfi József százados kezdeményezésére pesti egyetemi légióvá, aminek történetét az inditványozó két korabeli leírásban is megörökítette.

A pesti egyetemi légió megalakulása, katonai tevékenysége
a téli és tavaszi hadjáratban, 1849. január-április

Az Országos Honvédelmi Bizottmányhoz intézett 1849. január 16-i jelentésében Keményfi ezt írta: "A pesti egyetemnél a hadi tudományokat hallgató tanuló ifjúság, melly az ellenségnek a fővároshoz közeledte idejében egészen magára volt hagyatva, egyfelől azon czélból hogy menekülhessen, másfelől pedig azon magasztosabb indulattól és kötelesség-érzettől ösztönöztetve, hogy a hazának szolgáljon, alulirtnak felszóllítása s buzdítása következtében, nagy részben pesti egyetemi legio nevű csapattá alakult. Ez megtörténvén, legelső tisztemnek tartottam a hozzám csatlakozott fiatalság számára fegyvereket szerezni, mik azonban a sietősségben csak igen vegyes neműek, részint gyutacs, kupak, kovás, részint pedig csak vadászfegyverek lehetének. Az ifjaknak illynemü felfegyverzése után Csányi kormánybiztos urnál történt bejelentés mellett a csapattal Perczel Mór tábornok Ur parancsnoksága alá állottam."[55]

Lényegében ezt erősíti meg a sajtóban 1849. április 7-én közzétett "Toborzás. A Pest-egyetemi legio zászlóaljjá lesz" című felhívásában: "Pesten a múlt évben a haditudomá-

515


nyokat az egyetemen hallgatott tanuló ifjuságnak nagy része, tudva van, miként az ellenségnek a fővároshoz közeledtével, vezérletem alatt maga is táborba szállott, az elméleti hadi tudományokat felcserélvén a gyakorlatiakkal »Pesti-egyetemi légio« nevű csapatba alakulván össze. Tudva lehet netalán az is, miként ezen ifjú-csapat f. év január 1-jétől fogva a folytonos és mindennemű hadiszolgálatok körében áll."[56]

A pesti tudományegyetem hadi tanfolyama hallgatóinak pesti egyetemi légióvá történt átalakulását hasonlóan foglalta össze Vasvári Pál, a hadi történet tanára is. Mint 1849. június 3-i folyamodványában írta: "Midőn a kormány Budapestről eltávozott, s a hadi tanfolyam hallgatói egy zászló alá egyesülve, fegyveresen vonultak el (a) fővárosból s Keményfi tanár társam, mint honvédszázados, jelenleg is e légió élén működik." Ehhez még hozzátette: "Január hó vészes napjaiban kardot ragadtam s a Kormányzó elnök úr megbízásából egy önkéntes csapatot alakíték."[57] Ez volt a Rákóczi-szabadcsapat.

Nem ismert még az egyetem hadi tanfolyama igazgatójának és előadóinak Vállas Antal, Petzval Ottó és Nendtvich Károly egyetemi tanároknak a szerepe a pesti egyetemi légió létrehozásában. Az viszont tény, hogy az ország különböző részeiből sereglett tanulóifjúság és a kezdeményező Keményfi honvéd százados a szabadcsapat megalakításakor hangsúlyozni akarták, hogy továbbra is a tudományegyetemhez kötődnek, és ezért vették fel a pesti egyetemi légió nevet. Keményfi a több mint másfél száz ifjút egy gyalogszázadba szervezte, amely 4 szakaszból állt, és a szabályzat szerint parancsnoka százados, az 1. szakasz parancsnoka főhadnagy, a 2. és 3. szakasz parancsnoka egy egy hadnagy, míg a 4. szakasz parancsnoka őrmester volt. A pesti egyetemi légió parancsnoka Keményfi József honvéd százados, segédtisztje az ismert pedagógiai szakember, a 34 éves Tavasi Lajos, a pesti evangélikus liceum igazgatója lett, a legrátermettebb ifjak: Farkas József, Boronkay László és Flaskai János pedig a szakaszparancsnokok.

A parancsnok 1849. január 1-jén jelentette Csány László főkormánybiztosnak a pesti egyetemi légió megalakulását, aki azt hivatalosan is jóváhagyta és beosztotta Perczel Mór hadseregébe. A tábornok a légiót alárendelte a móri ütközetben súlyos veszteségeket szenvedett 50. honvédzászlóalj parancsnokának, Trangoss István őrnagynak. Ez a zászlóalj a radikális Szalay László szervezte Hunyady-szabadcsapatból jött létre, tisztjei és katonái radikális, republikánus eszméik és törekvéseik kifejezéseként a mellükön vörös szalagot hordtak.[58] Ezt a vörös szalagot megkülönböztető jelként hordani kezdte a civil ruhás pesti egyetemi légió is.[59]

A tudományegyetem központi épületében megalakult pesti egyetemi légió katonái a bölcsészkar harmadik emeleti 1. és 2. tantermében helyezkedtek el ideiglenesen. Ennek jogosságát kérdőjelezte meg az épületet és berendezését féltő Kürthy István egyetemi ügyelő és épületi számadó gondnok, 1849. január 2-án Csány László főkormány­biztosnak írott jelentésében: "az eddig hadtudományt hallgató, az éjet, s tán többet is, az egyetemi nagyobb épület 1-ső és 2-dik bölcsészeti termeiben szándékozik tölteni. - Valjon ez meg vagyon-e engedve, vagy utólagosan jóvá fog-e hagyatni?"[60]

516


Ugyanezen a napon zajlott le a nevezetes pesti haditanács, amelyen elfogadták a fent említett, a főváros harc nélküli feladását és a honvédsereg új helyen, a Felső- és Közép-Tiszánál történő összpontosítását tartalmazó haditervet. A terv végrehajtására többek között Perczel seregtestét rendelték, nekik utóvédharcokat folytatva kellett visszavonulniuk Szolnokig. Csány László ennek a haditervnek az ismeretében rendelte el "az eddig hadtudományt hallgatott, s legközelebb katonai csapattá alakult ifjúságnak", az 50. honvédzászlóalj parancsnokának alárendeltségébe került pesti egyetemi légiónak és az egyetem rektorának, hogy "a katonai csapattá alakult s az egyetem épületében tanyázó ifjúságot onnén okvetlenül kiparancsolja".[61]

A pesti haditanács január 2-i határozatának megfelelően Perczel csapatai a visszavonulás leplezésére 1849. január 3-ról 4-re virradóra megszállták a budai sáncokat. Ezekben az állásokban a pesti egyetemi légió rendes szolgálatot teljesített, majd 4-ről-5-re virradó éjszaka a többi csapatokkal együtt a Lánchídon át Pestre vonult.[62] A csapatok rövid pesti pihenője alatt, a légió ifjú katonáinak lelkesítésére írta meg Tavasi Lajos a "Pest-egyetemi legio dala. (Pestről kivonuláskor Jan. 5-én 1849.)" című, valószínűleg megzenésített versét, melyet induló gyanánt kezdték énekelni.[63] A visszavonuló csapatok a pihenő után Üllő felé folytatták a menetet. A pesti egyetemi légió a kemény hidegben fegyelmezetten és rendben hajtotta végre a menetelést, majd Trangoss őrnagy parancsára Vecsésen ők képezték az őrszemeket, látták el az őrszolgálatot a parancsnok nagy megelégedettségére.[64] A légió a csapatokkal január 6-án Pilisre, majd 7-én Ceglédre érkezett, ahol két napig állomásoztak. Itt Perczel tábornok vezetésével a parancsnokok rendezték az alakulatokat, és elkészítették a hadsereg új hadrendjét. Perczel Mór 1849. január 8-i hadseregének, a középponti mozgó hadseregnek új hadrendi beosztása szerint a pesti egyetemi légió az 50. honvédzászlóaljjal együtt a Hertelendy alezredes parancsnoksága alatt álló 4. dandár kötelékébe került.[65]

A légió parancsnoka jól kihasználta a két napi pihenőt a csapatszervezésre. Az egyetemi légió menetközben olyan személyekkel szaporodott "kik ifjú koruknál fogva az ellenség általi elfogatás elől menekülni akarva, életöket a veszély idejéig a hazának ajánlják fel. Ezen szaporodásnak több helyen, de leginkább Czegléden örvende a csapat, ahol is a várostól a volt lovas őrsereg nemzeti zászlóját ajándékul kapva, ezen zászlóhoz a szigorúbb rend és fegyelem végett esküt is tőn le."[66] A ceglédi lovas nemzetőröknek 1944-ig a ceglédi múzeumban őrzött nemzetiszín zászlója a második világháború végén megsemmisült. A róla készült fényképről csupán annyi állapítható meg, hogy a zászló egyik oldalán, babérkoszorúval övezve, "Czegléd 1848" felirat szerepelt.[67] Ez a zászló

517


lett 1849. január 8-tól a katonai esküt tett pesti egyetemi légió hadizászlója. A pesti egyetemi légió a 4. dandárral a hadsereg utóvédjeként január 9-én, kedden még Cegléden maradt, másnap, 10-én az utóvéddandár, melynek őrszemeit a légió állította ki, Abonyban biztosította a Szolnokon állomásozó hadsereget.

A Szolnokra érkezett pesti egyetemi légiót Perczel tábornok 1849. január 11-én az 50. (Hunyady) honvédzászlóaljjal együtt Balmazújvárosba vezényelte. A légió a zászlóaljjal a Törökszentmiklós-Kisújszállás-Karcag-Nádudvar útvonalon menetelve 1849. január 16-án érkezett meg Balmazújvárosba, ahol parancsnoka azonnal jelentkezett Répásy Mihály tábornoknál, a tartalék hadsereg parancsnokánál. Keményfi százados egyúttal előterjesztést nyújtott be az Országos Honvédelmi Bizottmánynak, mivel úgy látta, hogy fel akarják oszlatni a légiót.[68] Ebben beszámolt a pesti egyetemi légió rövid történetéről, kihangsúlyozva, hogy a móri ütközetben nagy veszteséget szenvedett Hunyady-zászlóaljhoz azért csatlakoztak, "hogy annak vesztességét némileg pótolja és szolgálata, amelyet a fiatalság mindig készséggel teljesített, könnyítve legyen". Kötelességének tartotta azt is megemlíteni, hogy a légió több mint 180 katonája, "a fiatalság nem csak hogy harczvággyal teljes, hanem ami annál nehezebb, a szigorú táborozásban és annak minden terheiben a zordon időnek daczára, türelmét és feláldozását már is tettleg tanúsította." Ezt igazolta Trangoss István őrnagy is megjegyzésével és aláírásával.

A légió parancsnoka jelentésében felvetette, hogy a "jövőben az ifjaknak e csapatjával" mi történjék; folytassa-e Debrecenben vagy más helyen a be nem fejezett hadi tanfolyami tanulmányait, vagy mint rendes katonai légió létszámban megnövelve harci tevékenységet folytasson. Ez utóbbi esetben feltétlenül szükségesnek tartotta:

1. a különféle fegyvereket egyneműre felcserélni és azokat is ellátni, akik a Cegléden kapott "dzsidát" viselik;

2. az ifjakat, akiknek nagyobb része alkalmas magánruházattal rendelkezik, ellátni honvéd köpennyel, nadrággal, bakanccsal és kesztyűvel, különösen azokat, akik ruházatban leginkább szűkölködnek;

3. "mivel a csapat csaknem egészen gyakorlatlan, megkívántatnék mintegy két heti nyugalom, hogy a szükséges töltést, lövést, csatározást, tömegképzést stb. rendesen megtanulhatná";

4. a légió létszámának növelését az országban szétszórt és menekülő fiatalok toborzása útján.

Keményfi jelentését azzal zárta, hogy a "hadi tudományok hallgatására vállalkozott ifjúság, melly ezentúl a legelszántabb szívvel a honvédelem szolgálatára ajánlja magát" várja az OHB további rendelkezéseit.

Az OHB a légióparancsnok jelentését január 17-én intézkedésre átküldte a hadügyminiszternek, aki úgy döntött, és erről január 18-án intézkedést is küldött Perczel tábornoknak, "miszerint ezen pesti egyetemi legio név alatt szolgáló csapatot a zászlóaljakhoz beosztatni szíveskedjék; és így amidőn egyrészről némelly zászlóaljak hiányait pótolandja, más részről a hazának legjobb szolgálatokat tenni alkalma leend."[69]

Répásy tábornok parancsára Balmazújvárosban 1849. január 19-én Trangoss őrnagy parancsnokságával egy dandárt szerveztek, melynek hadrendjébe tartozott a 35., 49., 50. honvédzászlóalj, a vadászcsapat, a "pesti egyetemi légió 190" fő, a portyázó csapat, a 4.

518


huszárezred egy szakasza (40 fő) és egy 1/2 hatfontos üteg (3 ágyú), összesen 2580 fő.[70] Ezeknek az alakulatoknak a felszerelését is végrehajtották.[71]

Közben, a légió ifjúsága nevében Keményfi József 1849. január 20-án folyamodvánnyal fordult a hadügyminisztériumhoz, hogy az altiszti rangra mindenkor alkalmas ifjak önkéntes pesti egyetemi légiója legalább "Budapest visszafoglalásáig" fennmaradjon, ne oszlassák szét és tagjait ne osszák be egyenként zászlóaljakba. Kéri, hogy "kegyeskedjenek a haditudományokat hallgatott, de csak félig bevégzett ezen fiatalságot azontul is együtt és egymássali társas, a kitüzött czél felé való működésben továbbra is meghagyni, és megengedni, hogy hadtudományaikat és gyakorlataikat ezentúl is folytathassák és tarthassák, mert amint a közülük nehány kilépettek már is különféle zászlóaljaknál tiszti rangra alkalmaztattak és folyvást alkalmaztatnak, úgy a folytatva képezendőket még inkább fognak arra képesekké tétetni, amire a haza seregeinek kétségkívül nagy szüksége vagyon - és méltoztassanak egyszersmind megengedni, miként nevezett Legio ezentúl is önajánlkozású csapatként bármelly bátor és merész honvédelmezési feladatra együtt maradhasson."[72] Mivel "eredeti czéljuk az volt, hogy tiszteket képző oskolát tegyenek, és ezen czélhoz most az is járul még, hogy mindig csatakész csapatot képeznének", erre és a tanulásra a légió szervezetében "jelenleg is" alkalmuk van. A pesti egyetemi légió kérelmét "az egyetemi hadtanuló ifjúságnak nevében Keményfi Jósef honvéd százados, az egyetemi Legio parancsnoka" írta alá, de nyomatékul az iraton még ez áll: "látta és pártolja Répásy Mihály tábornok."

Másnap, 21-én Répásy Mihály tábornok a hadügyminisztériumnak előterjesztette tiszti állásra és kinevezésre az egyetemi légió tagjai közül főhadnagyul Farkas Józsefet, hadnagyokul Flaskay Jánost és Boronkay Lászlót, segédtisztül és hadnagyul Tavasi Lajost.[73] A hadügyminisztérium január 24-i rendeletével jóváhagyja Répásy tábornok felterjesztését, "miszerint az egyetemi hadtanuló ifjúságnak együttmaradása, s illetőleg egy magány csapattá alakulása ezennel megengedtetik. - Az ezen csapathoz ajánlott egyének azonban főtisztekül rang és illetménnyel, a többi honvéd tisztekhez hasonlólag - csak azon esetre neveztethetnek ki, ha a nevezett csapat vagy 3. esztendőre, vagy pedig a haború idejére kötelezendi magát a hadi szolgálatra."[74] Ez utóbbi megtörtént, de még ez előtt fontos harcfeladat végrehajtásával is megbízták a pesti egyetemi légiót.

Ezekben a napokban Perczel középponti mozgó hadserege sikeres ellentámadással nyomult előre, és 1849. január 22-én Szolnoknál megverte Ottinger cs. kir. tábornok csapatait, de további előretörését Pest irányában megállították, mivel Debrecenbe olyan jelentés érkezett, hogy jelentős ellenséges erők menetelnek a Tisza felé Heves megyében. Ezért jogosan merült fel az a lehetőség, hogy a cs. kir. csapatok a tiszafüredi átkelőhelyet akarják elfoglalni a Debrecen irányába végrehajtandó támadáshoz. Az OHB rendeletére és Répásy tábornok parancsára a tartalék csapatokból egy különítmény rendeltek ki Balmazújvárosból a fontos tiszai átkelőhely védelmére.

519


Az 50. honvédzászlóalj 1. százada (185 fő), a pesti egyetemi légió (150 fő), egy lovasszakasz (24 fő), egy 1/2 hatfontos üteg ( 3 ágyú, 24 tüzér, 48 szekerész, 58 ló) alkotta különítmény összesen 435 emberrel, Agonas Pompejusz honvéd százados vezetésével 1849. január 23-án indult el Balmazújvárosból, és mintegy 50 kilométeres menet után, aznap este 10 óra tájban érkezett meg Tiszafüredre. Agonas százados még az éjjel megszállta a helységet, megszervezte a híd védelmét, és az esetleges ellenséges támadás elhárítására őrségeket állított fel. Keményfi százados a légió ügyeinek intézése miatt csak másnap, 24-én indult el Debrecenből és délután érkezett meg Tiszafüredre. Ezt megelőzően a különítmény parancsnoka már lóháton szemrevételezte a vidéket, Poroszlót, a híd környékét, és elkészítette a védelem tervét és vázlatát.[75]

A védelem tervében, a lakosság mozgósításában és a felderítésben Agonas százados fontos szerepet szánt a pesti egyetemi légiónak. Elrendelte, hogy "a pesti légiónak legjelesebb kiszemelt ifjai Tiszafüred szomszédságos helységeibe megbízottként szétmennének... Egyúttal 30 embert is kirendelt volt a pesti legióból, köztük egy tisztet és két altisztet és azok előtt még délelőtt 6 huszárt, kik Poroszlóra által menendők előőrsi szolgálatba. Ezeknek, valamint a bizottmányos ifjaknak is szekereken való gyors elindulása már az én jelenlétemben történt; nem különben egy légióbeli ifjúnak kémnek elküldetése Miskolczra" - írta le Keményfi százados. Ettől fogva a légió parancsnoka együtt tartózkodott a különítmény parancsnokával, hogy közösen értékeljék a híreket és javaslatokat tegyen a kiadandó parancsokra.

Rövid idő múlva visszatértek az előőrsök azzal, hogy a Poroszlóról hazaszáguldó huszárok közölték: a helységben már ellenség van. A két százados azonnal a hídhoz sietett, és a parancsnok egy huszárrajt küldött Poroszlóra, hogy derítse fel az ellenség erejét. Éjféltájban tudták meg, hogy a helységet mintegy 100 vasas német szállta meg. Keményfi ekkor rajtaütést javasolt a parancsnoknak, amit az el is fogadott, éjjel fél kettőre rendelve a támadást. Ám közben megérkezett a poroszlói jegyző tudósítása, miszerint a helységhez már jelentős ellenséges csapatok közelednek. Erre a hírre a parancsnok elejtette az elfogadott tervet, nem lévén biztos az embereiben, kivéve "a legio fiatalságát", és félve a megsemmisüléstől, reggelre pedig elrendelte a híd lebontását és a visszavonulást Balmazújváros vagy az esetleg megjelenő Perczel tábornok csapatai irányába, amiről a Honvédelmi Bizottmányt is tudósította.

A hidat a tiszafüredi lakosság segítségével az egyetemi légió szedte szét, bár Ke­ményfi szavai szerint a légió tagjai "inkább állottak volna ki a nyilt küzdés terére". Január 25-én előőrsöket hátrahagyva és felderítő kémeket kiküldve Agonas százados csapataival elindult Nagyiván felé, hogy ott várja be a híreket, és ha azok kedvezőek, akkor ismét visszatérjen Tiszafüredre. Másnap, 26-án dél tájban tudta meg a parancsnok, hogy az éjjeli hír rémhír volt, csel a magyarok megtévesztésére, mivel az ellenség támadási iránya nem Tiszafüred, hanem Miskolc volt. Ezen a napon Agonas századost elvitték Debrecenbe, ahol haditörvényszék elé állították, míg a különítmény Keményfi József százados ideglenes parancsnoksága alatt visszatért Tiszafüredre. A légió parancsnoka 27-én itt készítette el jelentését a történtekről.

520


Az OHB 1849. január 26-án és 27-én több rendeletben utasította Asbóth Lajos alezredes tartalék seregét, hogy induljon Tiszafüredre és védelmezze meg azt.[76] Asbóth 28-án számolt be az OHB-nak a Poroszló és Mezőkövesd közötti védelmi intézkedésekről. A Tiszafüred védelmére rendelt egységek között szerepel "Bangya János őrnagy egy századdal, és a pesti egyetemi legio 163 fő, ezenkívül a Debreczeni 500 fő nemzetőrség, összesen 863 fő".[77] Másnap Bangya őrnagy, a tartalék sereg elővédparancs­noka jelentette az OHB elnökének, hogy milyen intézkedéseket tett a Tiszavidék védelmére, a tiszafüredi híd biztosítására, jelezve, hogy többek között Tiszafüreden állomásozik "1 század pesti egyetemi légió".[78] Január utolsó napjaiban a pesti egyetemi légió ifjú katonái és tisztjei sikeresen állták ki a nehéz katonai próbákat, amivel kiváltották az előljáró parancsnokok elismerését. Kossuth Lajos, OHB elnöknek írta Asbóth Lajos alezredes, hogy a Tiszafüreden lévő "sereg lelkesülve vagyon, Bangya és Keményfi derék tisztek, kapszlin hiány vagyon - szükséges fegyver is."[79] Itt kell megemlíteni, hogy január végén került a légióhoz Vargha Károly honvéd százados, aki korábban az egyetemi könyvtár tisztje volt, majd 1848 decemberétől a hadijog tanára és könyvtárosa a Hadi Főtanodának, de annak 1849. január 17-i erőszakos feloszlatása után elhagyta a fővárost, és 1849 nyarán bekövetkezett haláláig részt vett a légió személyi állományának kiképzésében.[80]

Az egyetemi légió számára 1849. február hava aktív hadiszolgálatban és amikor lehetséges volt kiképzésben telt el. Február 1-jével a légió két tagját, Bodrogközi Lajost és Nagy Samut a hadügyminiszter előléptette hadnaggyá és más honvédzászlóaljhoz helyezte át tiszti beosztásba. Még januárban került át Balogh Sándor, Bojtsi Endre és Bencze György a hadi tanfolyam és a pesti egyetemi légió tagja a Hatvani-szabadcsapatba, ahol előléptették őket főhadnagynak, illetve hadnagynak.[81] A légió katonái továbbra is Tiszafüredet védve vettek részt felderítésekben, portyázásokban és más katonai műveletekben. Február 6-án Asbóth alezredes parancsnoksága alatt más alakulatokkal együtt Poroszlónál részt vettek 300 ellenséges lovas megtámadásában és visszaverésében.[82] Ezekben a napokban Keményfi százados vezetésével egészen Mezőkövesdig portyáztak.

A hadügyminisztérium február 12-én adta ki a honvédsereg új hadrendjét. Az egyetemi légiót a minisztérium közvetlen alárendeltségébe tartozó 12. hadosztály 1. dandárába osztották, melynek parancsnoka Bangya János őrnagy, a 35. honvédzászlóalj parancsnoka volt.[83] Február 16-án a pesti egyetemi légióhoz a hadügyminiszter előléptette alhadnagynak Uramofszki Józsefet.[84]

Nincs még pontosan feltárva a pesti egyetemi légió februári tevékenysége és áthelyezésének időpontja Mezőhegyesre, majd Csanádpalotára. A pesti egyetemi légió áthelyezése valószínűleg azért következett be, mert Návay Tamás csanádi főispán február 3-án

521


az OHB elnökével közölte, hogy a szerb felkelő csapatok mind közelebb nyomulnak a Maros vonalához, mely Szeged és Arad között csaknem teljesen védtelen. Ezért egy zászlóaljat és ágyúkat kért Makóra. Kossuth a Maros-vonal védelmét országos szempontból is fontosnak tartotta, de február 7-i válaszában azt írta, hogy azt elsősorban a helyi erőkből kell megoldani, mert az összpontosított csapatokból nem küldhetnek új alakulatokat erre a célra.[85] Az OHB elnöke 1849. február 12-i rendeletével Batthyány Kázmér grófót a szerb előnyomulás által érintett területek teljhatalmú katonai fővezérévé és polgári kormánybiztosává nevezte ki, és felszólította tegyen megfelelő intézkedéseket: "szabad mozgó csapatokkal, nemzetőrséggel, népfelkelési erővel a fenyegetett vidékek védelmére, s a fellázadt ráczok legyőzésére."[86] Felhatalmazták még új csapatok alakítására, tisztek előléptetésére és a rendes katonai alakulatok feletti parancsnoklással is. Kossuth ugyanaznap felszólította a hadügyminisztériumot, hogy a szerb lázadók által veszélyeztetett mezőhegyesi ménestenyésztő intézet katonai védelmére tegyen intézkedést.[87]

Az OHB elnöke 1849. február 20-án értesítette Pándy Samu honvéd ezredes, méneskari igazgatót, hogy a "mezőhegyesi ménes intézetnek a szerb rablócsorda betörése elleni biztosítása tekintetéből Palotára két századnyi gyalogság rendeltetett".[88] Ez volt a pesti egyetemi légió. Itt Palotán, a Maros partján Keményfi József honvéd százados, légióparancsnoknak már volt arra ideje, hogy 1849. március 1-jén megírja és az országszerte terjesztett Közlöny-ben megjelentesse az "Értesítés a volt pesti hadi tanulók szüleihez" című közleményt.[89] Ebben, hogy az aggodó szülők, rokonok és barátok félelmét eloszlassa, arról adott tájékoztatást, hogy a tudományegyetem hadi tanfolyamának ifjú hallgatóiból megalakult pesti egyetemi légióban kik szolgálnak és hol. Felsorolja 84 "volt hadi-tanuló" nevét és rendfokozatát, megjegyezve, hogy akik nincsenek megnevezve, "azok részint Pestről távoztak még, részint útközben". Ezt példázza Tóth Kálmán, a későbbi neves író, aki 1848 decemberében az egyetemi hadi tanfolyam hallgatója volt, majd Pestről eltávozva, 1849 januárjától már Bács megyében szolgált, és márciusban hadnagy lett az egyik zászlóaljnál.[90] Március elején nevezte ki a hadügyminiszter a pesti egyetemi légió két tagját hadnaggyá, és helyezte át Batiszovszky Sámuelt Polgár térparancsnokának, Nagy Bélát pedig az 1. honvéd vadászezredbe; s ebben az időben nevezték ki "a pesti egyetemi légiohoz: Vinkovics Alajost, orvossegédül".[91]

A pesti egyetemi légió a március 8-án elrendelt új hadrend alapján a IV. hadtest szegedi hadosztálya 2. dandárának kötelékébe került. E seregtest élén Perczel Mór tábornok állt, aki megkezdte előkészületeit a szerb felkelőcsapatok elleni támadásra.[92] A légió Keményfi százados vezetésével folytatta a kiképzést és védte a Maros-vonalat Palota térségében, miközben egyre több rendelet hívta fel a figyelmet a szabadcsapatok rendes honvédzászlóaljakká történő átalakítására.[93] A sajtó arról is hírt adott, hogy a Palotán

522


állomásozó csapatok méltóan megünnepelték március 15-e első évfordulóját, a "magyar szabadság ünnepét", és ennek során leadott díszsortűzeik annyira megrémítették a Kiszombort megszállva tartó "mintegy 300-ra menő rablócsordát", hogy támadástól tartva felkészült a gyors menekülésre.[94]

A valódi támadás azonban 1849. március 22-én, csütörtökön folyt le, amikor Perczel IV. hadtestének csapatai több irányban rohamozták meg az ellenség állásait, és győztes ütközetek sorozatával felszabadították a Tisza-Maros szögét, majd felmentették Péterváradot, és megkezdték Bácska felszabadításának hadműveleteit, bevették Szenttamást és az úgynevezett római sáncokat is. A március 22-i győztes ütközet során elfoglalták Kiszombort, az ellenség közül 80-100-at levágtak, 150-et elfogtak, akik közt több császári tiszt és számos határőr is volt. 120 lőfegyvert és nagy mennyiségű gabonát is zsákmányoltak.[95] Perczel Mór tábornok jelentése szerint ebben főszerepet játszottak - a pesti egyetemi légió és a 62. (Thurszky) sorgyalogezred alegységei (ezek az egységek képezték Keményfi vezetésével a szegedi hadosztály balszárnyát), amelyek Makóról a Maros bal partjára átmenve rohanták meg Kiszombort.

A pesti egyetemi légió csatarendben, "Rajta magyar! Előre!" kiáltással, sortüzeket adva és az ellenségnek súlyos veszteségeket okozva tört át a helység melletti sűrű erdőn.[96] A korabeli csataleírás szerint még Stalajkó Mihály, a légió dobosa is fegyvert ragadott, és a légió legvakmerőbb csatáraival üldözte a menekülő ellenséges katonákat, akik fegyverüket és felszerelésüket is eldobálták. "Szilaj futásnak eredtek, de tűzből tűzbe futottak, mert a mint a hajtóvadászatnak czélja volt, mi épen a tömöttebb sorokban akkor átkelt Turszkiakra kergettük őket. Ki onnén megmenekült, ismét ránk jött, és így kézről kézre adtuk őket egymásnak." Az erdő közepében Kis György, a légió tizedese elfogta Zavisics határőr főhadnagyot, akinek a szuronyok előtt eldobott kardját attól fogva Turánszki Tamás, a légió őrmestere viselte azzal a bevésett szerb felirattal: "Hitért és nemzetiségért, országért és szabadságért." A légió sikeresen áttört még egy erdővonulaton, mire aztán elérte Kiszombor helységet. A szerb felkelők Maros-parti állásait akkor már elfoglalták a "Turszkiak, kik midőn minket véletlenül és váratlanul az erdőből előtűnni láttak, első részben azt hitték, hogy rácz-csapat volnánk, hamar összeverődtek, miglen veres szalagjainkat és a szabad-csapatunk zászlaját megpillantva a külcsönös találkozásra kezöket őrvendve nyújták." Tavasi Lajos hadnagy, a légió segédtisztjének leírása szerint 83 elesett ellenséges katonát és 115 foglyot számoltak össze. A légió vesztesége 1 halott és 2 sebesült volt. A csata krónikása - aki a harc tényeinek tudósításával a "szabadságharcunk történetét" akarta gazdagítani - befejezésül még arról tudósította olvasóit, hogy a "helyszinen azonnal ott termett közötte a győzőknek Derra Kálmán őrnagy és második dandár-parancsnok és véle Návay Tamás, csanád-megyei főispán. Megéljenezte és hálával üdvözölte őket örömében a légió, úgy szinte saját parancsnokát Keményfi József honvéd századost is, ki épen a csatának emlékezetes napján kapta gr. Batthyány Kázmér vezér-főispán és teljhatalmú biztóstól az őrnaggyá kineveztetését."

523


A győzelem után a légió Kiszomborban állomásozott, majd április elejétől Makón, ahol Keményfi őrnagy és katonái kezdeményezésére, a Derra Kálmán őrnagy, dandárparancsnok támogatásával elnyert engedély alapján megkezdték a pesti egyetemi légió honvédzászlóaljjá szervezését. Keményfi légióparancsnok Makón, 1849. április 7-én írta meg és tette közzé a sajtóban "Toborzás. A Pest-egyetemi légió zászlóaljjá lesz" című toborzási felhívását. Ebben röviden ismertette, hogyan alakult meg az egyetem hadi tanfolyamának hallgatóiból a pesti egyetemi légió, "az elméleti hadi tudományokat felcserélvén a gyakorlatiakkal."[97] Vázolta, hogy ez az ifjú szabadcsapat 1849. január 1-jétől fogva "a folytonos és mindennemű hadiszolgálatok körében, a mellyekben Ujvároson, Tisza-Füreden, Mező-Kövesden, Mezőhegyesen, és Palotán, Kis-Zomboron, és jelenleg Makón áll és állott, egyszersmind folytonos hadi oktatásban és tanulásban is részesült, s hogy épen ennek következtében történt légyen, miként a legioból, már számos egyének mentek ki és vitettek el egyéb haditestületekbe tisztekül, megnem emlitem azt, hogy magának a legionak is tisztjei, mind önmagának e csapatnak képzettjei.

Mennyi erő, mennyi bátorság, mennyi elszántság, milly hazaszeretet, mennyi csatázási ismeret és ügyesség lelkesíti és hevíti e számra nézve kis csapatot, az nem az én tisztem hogy elmondjam, az, a többi mindennemű szolgálat mellett, a midőn a légio egyes tagjai, mint tiszavidéki hadi és népbiztosok, mint futárok, mint kémek, mint utászok, rajzolók, irnokok, hadbirók, orvosok, tisztsegédek, beoktatók s. a. t. jártak el - leginkább kitünt a márczius 22-én vivott Maros mellett kiszombori csatában."

Keményfi lelkesítő sorokkal hívta fel az ifjakat, elsősorban a diákokat, hogy alakuló zászlóaljába csapjanak fel honvédnek, mert olyanok társaságába fognak kerülni, akik tudományban és tettben, a jelenben és jövőben, a hazának elszánt és bátor védői. A légió tagjai segítségével, kik mint volt hadi tanulók, jelenleg már mind megannyi hadi tanítókká lettek, az új és ifjú honvédek kiképzése gyorsan meg fog történni és zászlóaljuk olyanná válhat, hogy semmiben sem fog elmaradni "a haza legkitünőbb zászlóaljai mellett". A "hazaszeretet és haza védelmének szent kötelessége" nevében szólította fel az ifjakat, hogy álljanak be négy esztendőre rendes honvédnak, ami "most a legszebb hivatás". Külön szólt a volt hadi tanulókhoz és a haza főiskoláinak diákjaihoz, mondván, hogy ez "most a legfőbb oskola, ez most az egyedüli tudomány, hogy a hazát megmentsük, hogy a magyar nemzetnek örökös jővendőjét nagyszerű történettel felépítsük".

Keményfi József toborzási felszólítása végül arról tudósított, hogy zászlóalj alakulási helye Makó, és a toborzás Makón, Szegeden, Hódmezővásárhelyen, Szentesen és még más vidékeken már sikerrel folyik.

A pesti egyetemi légió átalakulása 90. honvédzászlóaljjá és működése a nyári hadjáratban, 1849. május-augusztus

Áprilisban, a zászlóalj szervezése közben, Návay Tamás Csanád megyei főispán hivatalosan is kérte a hadügyminisztériumtól, hogy a pesti egyetemi légióból és a csanádi önkéntes zászlóaljból rendes honvédzászlóalj alakulhasson, és azt lássák el megfelelő fel­szereléssel. A hadügyminisztérium 1849. május 4-i rendeletével engedélyezte az átala-

524


kulást, és az új honvédzászlóaljnak a 90-ik számot adta.[98] Egyúttal utasították Návayt, hogy jelentse az eddig megalakult századok létszámát, felszerelési állapotát, és fölszólították "a század alakitókat", hogy a zászlóaljnál két századosi, két fő- és két alhadnagyi helyet a minisztérium általi betöltésre üresen hagyjanak.[99]

A 90. honvédzászlóalj hivatalos megalakulását engedélyező rendeletet a hadügyminisztérium 1849. május 5-én expediálta a Csanád megyei főispánnak, aki valamikor tizedike táján kaphatta meg és adta át Keményfi őrnagynak, azzal a rendelkezéssel, hogy a hadügyminisztérium által kért jelentést készítse el. Ezt igazolja Keményfi József 1849. május 9-i felterjesztése, melyben mint a "Pesti egyetemi Legio és csanádi önkéntes zászlóalj" parancsnoka felvilágosítást kért arra vonatkozóan, hogy Vrabál János nyugállományú hadnagynak, aki "a Pestegyetemi Legio zászlóalj kiegészítésére április és május hónapokban már 260 önkéntes ujonczot felavatott", jár-e a minden egyes önkéntes újonc után a 30 krajcár jutalom dij?[100] A hadügyminisztérium május 16-i válaszában egyértelműen közölte, hogy "a hadfogadó tiszteknek az önkéntesen felavatott ujonczokért a jelenlegi szabályok értelmében semmiféle jutalomdij nem engedélyeztetik".[101]

Az új honvédzászlóalj szervezése közben Keményfi őrnagy nem feledkezett meg azokról a légióbeliekről sem, akik az átalakuló katonai szervezetben nem kaphattak tiszti beosztást. Tiszti előléptetésük érdekében a hadügyminisztériumnak írt 1849. május 10-i felterjesztésében az alábbi indokokat sorolta fel: "A Pestegyetemi légio, hogy zászlóaljá alakuljon Gr. Batthyány Kázmér akkoriban még országos biztos ur által megengedtetett. A kis csapat nagyobb része hadi tanulókból áll, kik Pestrőli kivonulásuk után és, ahol csak időt a Tisza-füredi táborban élve, minden reájuk bizott szolgálatot a legnagyobb készséggel megtette, s ha alkalmuk volt, csatába is mentek; tehát elvileg is, gyakorlatilag is képezettek. Az alakuló zászlóaljnál, valamennyi tiszti képességgel bíró alkalmazást nem kaphat; azért bátorkodom a tisztelt hadügyministériumot felkérni, méltoztassék a Pestegyetemi legio képességgel biró egyéneit, miután most ismét uj zászlóaljak alakulnak, alkalmaztatni, kik tanitási képességgel birván, a reájuk bizottakat magok  tanitandják be."[102] A parancsnok nagy véteknek tartotta volna, ha Buda és Pest felszabadításával, a tiszti pályára kiképzett lelkes ifjúságnak némely tagja, mivel célját nem érte el, "kávéházi hőssé" válna. A hadügyminisztérium Kemény felterjesztésének az alapján úgy döntött, hogy a pesti egyetemi légióból "az értelmesek tiszti rangra ajánltatnak".[103]

A hivatalos szabályok szerint egy zászlóalj 6 századból (századonként kb. 150 fő), mintegy 1000 főből állt. A zászlóalj parancsnoka őrnagy, segédtisztje hadnagy vagy főhadnagy, számvevőtisztje hadnagy vagy főhadnagy volt. A törzshöz tartozott még a főorvos, az alorvos, a zászlótartó, a fődobos és egyéb beosztottak. A századparancsnok százados vagy főhadnagy, míg egy század 4 szakaszparancsnokából egy főhadnagy, két hadnagy és egy őrmester rendfokozatú volt. Általában a zászlóalj parancsnoki kara 1 őrnagyból, 6 századosból, 8 főhadnagyból, 12 hadnagyból és 6 őrmesterből állt.

525


Ezeknek az alakulatszervezési elveknek a figyelembevételével folyt a 90. honvédzászlóalj megalakítása, de mivel az két alakulatból: a pesti egyetemi légióból és a csanádi önkéntes zászlóaljból jött létre, több eltérő sajátossággal is rendelkezett. A légió mintegy másfél száz katonája és a 260 önként beállt újonc mellé a zászlóalj a hódmezővásárhelyi újonctelepről is rendszeresen kapott kiegészítéseket: a májusi kimutatások és jegyzékek szerint 53 besorozott újoncot és a zászlóalj 2. századába az önként bevonult hódmezővásárhelyi diákot, Szikszay Károly tizedest.[104]

Keményfi őrnagynak a hadügyminisztérium számára készítendő létszámjelentés összeállításánál a legnagyobb problémát a csanádi önkéntes zászlóalj jelentette. Az alakulata szervezetébe tartozó önkéntes zászlóaljról ugyanis csak annyit sikerült megállapítania, hogy századokra szétszórva az V. és IV. hadtest kötelékében vesz részt a harcokban. Az aradi táborban és a Bánátban Derra Kálmán és Szórád János őrnagyok parancsnoksága alatt működő századok létszámukról nem küldtek jelentést a makói zászlóalj-parancsnokságnak. Ebben az időben Tavasi Lajos százados már mint a csanádi önkéntes zászlóalj 6. századának parancsnoka vett részt a bánsági hadszíntéren folyó harcokban, mint naplójában írta, a "lesipuskás ráczok" ellen.[105]

Keményfi 1849. május 15-én ennek a bonyolult helyzetnek a figyelembevételével készítette el jelentését a 90. honvédzászlóalj megalakulásáról:

"100. sz.

90-ik honvédzászlóalj (Pestegyetemi Legio) Parancsnoksága

A hadügyministerium táborkari osztály Igazgatóságának.

Debrecenben

Makó Május 15-én 1849.

A hadügyministerium táborkari osztály Igazgatóságának rendelete következtében; van szerencsém a pest-egyetemi legio - ezentul 90-ik honvéd Zászlóalj létszámát beküldeni.

Elhelyezése Makó.

A parancsnokságom alatt lévő Csanádi önkéntes zászlóalj, részint az Aradi táborban, részint Derra Kálmán dandárnok vezérlete alatt Bánátban, részint Szórád őrnagy vezérlete alatt szinte Bánátban működik, létszámát minthogy be nem küldte, a hadügyminis­terium táborkari osztály Igazgatóságának én sem küldhetem meg.

Keményfi József

őrnagy"[106]

A jelentéshez csatolt 1849. május 15-i létszámkimutatás adatai szerint a Makón állomásozó négy század április utolsó napján a következő személyi állománnyal rendelkezett: az 1. század 120, a 2. század 140, a 3. század 122, a 4. század 27 főt, összesen tehát 409 embert számlált. Ám a kéthét alatt bekövetkezett változások nyomán május 15-én a valódi létszám az 1. századnál 116, a 2. századnál 141, a 3. századnál 117, a 4. századnál

526


49 fő, összesen 423 fő volt. A vezényeltek, szabadságosok, betegek miatt a szolgálatra képesek száma az alábbiak szerint alakult:

A zászlóaljtörzsben 1 őrnagy, 1 orvossegéd, 1 zászlótartó, 1 fő dobos.

Az 1. században 1 százados, 1 alhadnagy, 2 őrmester, 11 tizedes, 2 ács, 65 közvitéz, összesen 86 fő.

A 2. században 1 főhadnagy, 1 alhadnagy, 2 őrmester, 11 tizedes, 1 dobos, 2 ács, 109 közvitéz, összesen 127 fő.

A 3. században 2 alhadnagy, 3 őrmester, 11 tizedes, 1 dobos, 88 közvitéz, összesen 105 fő.

A 4. században 1 fő-, 1 alhadnagy, 2 őrmester, 12 tizedes, 28 közvitéz, összesen 44 fő.

A zászlóalj szolgálatra képes állománya - 1 őrnagy, 1 orvossegéd, 1 zászlótartó, l fődobos, l százados, 2 főhadnagy, 5 alhadnagy, 9 őrmester, 45 tizedes, 2 dobos, 4 ács, 290 közvitéz - összesen 362 főt számlált.[107]

Miközben a 90. honvédzászlóalj csanádi önkéntes századai (valószínű 6 század) Aradon és a Bánságban harctevékenységet folytattak, a Makón állomásozó századok honvédei és újoncai kiképzési feladatokat oldottak meg. Keményfi őrnagy és a tisztikar pedig tovább folytatta a zászlóalj szervezését és a felszerelését. Keményfi József 1849. május 25-én a debreceni ruházati raktárból kért és kapott szabványos csapatzászlót a 90. honvédzászlóaljnak, és az addig a pesti egyetemi légiónál használt ceglédi lovas nemzetőrség zászlaját köszönettel visszaszármaztatta Cegléd városának.[108] A kutatás szerint a 90. honvédzászlóalj csapatzászlója a világosi fegyverletételkor feltehetően a cári hadsereg zsákmánya lett.[109] Meg kell még említeni, hogy ezekben a hetekben a pesti egyetemi légió katonái közül Pokopetz István és Papp József főhadnaggyá, Bécsi Gedeon, Kégl Sándor és Lichtenstein Ferenc Lajos hadnaggyá lépett elő.

Az 1849. március 1-jén még az egyetemi légió őrmestereként szereplő Pokopetz István főhadnagy május 31-én már mint a 90. honvédzászlóalj helyettes parancsnoka küldte meg a hadügyminisztériumnak az alakulat létszámjelentését. Azzal a megjegyzéssel, hogy "az első század, melly az alsó táborban müködik, jelenlegi létszáma nem tudatik.

A csanádi önkéntes zászlóalj, Bánátban századonként szétoszlatva lévén, létszámát be nem adhatta."[110] A jelentésből az kiderül, hogy az 1. századot 189 fős hadilétszámmal vezényelték a harctérre. A 2. század 107, a 3. század 109, a 4. század 192 főből állt, de az állományváltozások következtében a Makón állomásozó törzs és három század csak az alábbi szolgálatra képes állománnyal rendelkezett:

A törzsben 1 őrnagy, 1 segédtiszt, 1 számvevő, 1 főorvos, 1 alorvos, 1 zászlótartó, 1 fődobos.

A 2. században 2 alhadnagy, 2 őrmester, 7 tizedes, 3 dobos, 1 ács, 64 közvitéz, összesen 86 fő.

A 3. században 2 alhadnagy, 2 őrmester, 2 tizedes, 2 dobos, 2 ács, 56 közvitéz, összesen 66 fő.

A 4. században 1 főhadnagy, 1 alhadnagy, 2 őrmester, 2 tizedes, 2 dobos, 127 közvitéz, összesen 139 fő.

527


A zászlóalj szolgálatra képes állománya - 1 őrnagy, 1 segédtiszt, 1 számvevő, 1 főorvos, 1 alorvos, 1 zászlótartó, 1 fődobos, 1 főhadnagy, 5 alhadnagy, 6 őrmester, 15 tizedes, 7 dobos, 3 ács, 247 közvitéz - összesen 291 fő.[111]

A létszámjelentésekből kiderül, hogy az egyre drámaibban alakuló katonai helyzetben a hadügyminisztérium azt a szerepet szánta a 90. honvédzászlóaljnak, hogy a toborzás során beállt újoncokat gyorsan kiképezze, majd a volt egyetemi légió tagjaiból előlépett tisztek vezetésével az úgy-ahogy összekovácsolt századokat különböző alakulatokhoz beosztva a harctérre vezényelje.

Buda felszabadítása után, 1849. május végétől a hadügyminisztérium elgondolása mellett egyre erőteljesebben jelentkezett a VKM irányába a hadi tanfolyam tanárai és a honvédtisztek köréből indult törekvés, hogy a pesti tudományegyetemen újra indítsák a tanfolyamot. "Az ideiglenes hadképezde felállítását" szorgalmazza Vajda Gábor, a II. hadtest táborkari századosa a VKM-hez intézett 1849. május 29-i felhívásában, amit a minisztérium június 14-én intézkedésre átküldött Görgei Artúr hadügyminiszternek.[112] Ebben az időben egymás után jelentkeztek munkára a közoktatási minisztériumnál az osztrák megszállás alatt félreállított, felfüggesztett és fizetést nem kapott hadi tanfolyami tanárok: Nendtvich Károly, Petzval Ottó, Petzelt József, Télfi János és a többiek.[113] Vasvári Pál, aki betegsége miatt Pesten tartózkodott, 1849. június 3-án adta be Horváth Mihálynak, "a független Magyarország Csanád megyei vál. püspökének, s kultusminister urnak", folyamodványát az egyetemi tanári kinevezéséért. A "Vasvári Pál ministeri titkár, a hadi academiánál a hadi történet tanára s a Rákóczi-csapat parancsnoka" aláírású kérelmében nem csak életútját és katonai tevékenységét, történelmi felfogását és munkásságát vázolja fel, hanem azt is ajánlja, hogy kezdjék újra a pesti tudományegyetem hadi tanfolyamán az oktatást:

"Én bátorkodom cultusminister ur figyelmébe ajánlani, miszerint igen czélszerü lenne a félbeszakitott hadi academiát folytatólag vagy uj folyamra megnyitni. Mi tanárok készek vagyunk, a szülöknek pedig általános ohajtása, hogy gyermekeiket a hadi pályára előkészittessék. Ugy sincs semmi intézet, hol az ifjuság theoriai katonai tudományokat is szerezhetne.

Ez esetben én kész volnék őrnagyi fizetésemről lemondva, visszatérni a ministeriumhoz, s mint titkár müködve, mellékesen folytathatnám a hadi történetek előadását."[114]

Vasvári Pál tehát a Rákóczi-szabadcsapat parancsnokságáról is lemondva vállalta volna a pesti tudományegyetem félbeszakadt hadi tanfolyamán vagy az új hadi tanfolyamon a hadtörténet oktatását, pénzügyminisztériumi titkári állása mellett.

A pesti tudományegyetemen is készültek az új tanév megnyitására, valamint a hadi tanfolyam megkezdésére, a katonai események alakulása következtében azonban erre nem kerülhetett sor. Ám arra igen, hogy az egyetemi hadi tanfolyam és a pesti egyetemi légió volt tagjait a 90. honvédzászlóalj parancsnokának hivatalosan kiállított bizonyítványával tiszti előléptetésre ajánlják a hadügyminisztériumnak. Így 1849. június 2-án Takács Lászlót, a légió tizedesét, június 4-én Csengei Józsefet, a légió őrmesterét és Né-

528


meth Ignácot, a légió tizedesét.[115] Júniusban századossá lépett elő Flaskai János, Tavasi Lajos; főhadnaggyá Pokopetz István, Boronkay László, Bécsi Gedeon, Kégl Sándor, Papp József; hadnaggyá Béltelky Lajos, Fóris István, Bolváry József, Bugát Lajos, Cselkó József, Eördögh Antal, Haberer György, Pauliny Sándor, Politzer Antal. Ezek a tisztek szinte valamennyien egyetemi hallgatók és a légió tagjai voltak.[116]

Keményfi József őrnagy 1849. június 12-én azzal az előterjesztéssel fordult a hadügyminisztériumhoz, hogy a csanádi önkéntes zászlóalj "igen jeles tisztjeit", akiket más honvédzászlóaljaktól és a pesti egyetemi légiótól vezényeltek el, helyezzék át alakulatához. Indoklásul jelentette, hogy az önkéntes zászlóalj szolgálati ideje részben lejárt, részben rövidesen le fog járni, ezért már 1. százada feloszlott és "a többi századok oszlófélben vannak".[117] Az újoncok kiképzéséhez és a századok vezetéséhez szükség volt a harci tapasztalatokkal rendelkező tisztekre. Célja elérése érdekében Keményfi őrnagy a fővárosba is felutazott, ahol 1849. június 19-én és 20-án szóban és írásban is előterjesztette javaslatát, amely alapján a hadügyminiszteri államtitkár a 90. honvédzászlóaljhoz kinevezte századosnak Hartmann Sándort, Drakulics Danilot; főhadnagynak Vécsei Gyulát, Lenk Miksát; hadnagynak Grosz Ignácot, Grosz Frigyest.[118] Az altiszti kar utánpótlását szolgálta, hogy 1849. június 27-én a hódmezővásárhelyi újonctelepről a zászlóalj állományába került Csörgei Imre, Karsfi Pál és Kubinyi Ignác tizedes.[119] A zászlóalj fegyelmének megszilárdítása érdekében Keményfi őrnagy Kis Gusztáv őrmestert, aki ügyvédi oklevéllel rendelkezett, hadbírói tanfolyamra javasolta 1849. július 1-jén, mivel szándékában állt "a zászlóaljhoz kineveztetni" őt hadbírónak.[120]

Közben, 1849. június 30-án kiadták a magyar honvédsereg új hadrendjét, mely szerint a 90. honvédzászlóaljat beosztották Kiss Ernő altábornagy tartalékhadtestének 27. hadosztályába, amely Asbóth Lajos ezredes parancsnoksága alatt állt.[121] A zászlóalj is áttelepült Makóról Szegedre. A hadügyminisztériumnak felterjesztett létszámkimutatást még június 30-án Makón állították össze, de maga az előterjesztés már Szegeden készült 1849. július 1-jén. Keményfi őrnagy ebben arra hivatkozik, hogy az alsótáborban, a IV. hadtest kötelékében harcoló 1. és 2. századáról, valamint a szintén részben ott harcoló, részben már feloszlott csanádi önkéntes zászlóalj századainak létszámát, mivel ismeretlen, nem tudja megküldeni. A 90. honvédzászlóalj Bánátban-Bácskában harcoló 1. századának 144 fő és 2. századának 107 fő volt a létszáma 1849. június 15-én. A Szegeden állomásozó 3. század 138 főt, a 4. század 145 főt számlált 1849. június 30-án. A zászlóalj Szegeden lévő szolgálatra képes állománya - 1 őrnagy, 1 segédtiszt, 1 főorvos, 1 alorvos, 1 zászlótartó, 2 százados, 2 főhadnagy, 5 alhadnagy, 4 őrmester 24 tizedes, 4 dobos, 2 ács, 240 közvitéz - összesen 248 fő.[122] A megelőzően, 1849. június 27-én a felterjesztett zászlóalj pénzszükségleti jelentésében a törzsön kívül 9 főtiszt, 4 őrmester, 24 tizedes és 323 közvitéz szerepelt.[123]

529


A 90. honvédzászlóalj 1849. június havi pénzügyi számadását július 8-án készítette el Fodor Péter számvevőgyakornok, melyet aztán Keményfi őrnagy írt alá. Ehhez az okmányhoz 42 elszámolás van csatolva, melyek alapján kiderül, hogy a zászlóalj egy hónapra a szegedi sópénztárból felvett és bevételezett 9122 forint 52 krajcárt, amiből a kiadások után maradt 417 forint 46 krajcár. Az 1849. június 1 és 30. közötti kiadásokat az elszámolás 29 tételben, részletesen sorolja fel, amiből kiderül, hogy mire költötték el a zászlóaljnál a 8705 forint 5 krajcárt.[124] A parancsnok elégedett volt számvevőjének munkájával, amiért aztán javaslatára 1849. július 16-án előléptették Fodor Pétert számvevő hadnaggyá és másodrendű számvivősegéddé a 90. honvédzászlóaljhoz.[125]

Az egyre súlyosabbá váló katonai helyzet miatt és a déli hadsereg támadási előkészületei következtében a hadügyminisztérium 1849. július 12-én utasította Keményfi őrnagyot, hogy zászlóalja létszámát "rögtön terjessze fel".[126] A parancsnok még aznap este felterjesztette a 90. honvédzászlóalj létszámkimutatását. Eszerint a törzs Szegeden 7 fő. 1. század Bánátban 144 fő, a változás nem ismert. 2. század Bánátban 97 fő, a változás nem ismert. 3. század Szegeden 164 fő. 4. század Szegeden 169 fő. Összesen 621 fő. A zászlóalj 1. és 2. százada az alsótáborban a távolság és a szüntelen harctevékenysége miatt létszámát nem jelentette, ezért jelenlegi létszámuk ismeretlen.[127]

Másnap Keményfi őrnagy 207. számú jelentésében felterjesztette a hadügyminisztériumnak zászlóalja augusztus havi pénzszükségletét, kitérve arra, hogy 1849 áprilisától nem kapta meg a szükséges összegeket, és ezért alakulata nincs kellően felszerelve. A létszám szerinti kimutatás alapján az alábbi összegeket igényelte: havi illetményre és szállásbérre 2 századosnak 265 ft; 3 főhadnagynak 221 ft; 7 hadnagynak 411 ft; 6 őrmesternek 80 ft 36 kr; 33 tizedesnek 302 ft 54 kr; 281 közvitéznek 1451 ft 50 kr; a törzsnek 491 ft 20 kr; havi ellátásra 120 ft; 500 újonc szaporodás, a még hiányzó 5. és 6. század és a meglévők kiegészítésére 2583 ft 20 kr; a zászlóalj különböző szükségletére 400 ft. Összesen 6346 ft 50 kr.[128] A pénzügyi elszámolásokból derül ki, hogy a zászlóalj főorvosa Angeló Jakab orvos főhadnagy volt, akinek 35 ft 14 kr pótdíj kifizetését engedélyezték július 16-án.[129]

A Szegeden fontos őrszolgálatokat ellátó és kiképzést folytató 90. honvédzászlóalj utolsó létszámjelentését 1849. július 13-tól 15-ig bezárólag július 16-án terjesztette fel a hadügyminisztériumnak.[130] A zászlóalj személyi állományának létszáma a következőképpen változott ezekben a napokban:

1849. július 13-án:

A törzs Szegeden 7 fő, 1 őrnagy, 1 segédtiszt, 1 számvevőtiszt, 1 főorvos, 1 alorvos, 1 porkaláb, 1 fődobos.

Az 1. század Bánátban 143 fő.

A 2. század Bánátban 97 fő.

530


A 3. század Szegeden 165 fő, 29 fő kirendelve; 1 százados, 1 főhadnagy, 3 alhadnagy, 3 őrmester, 12 tizedes, 2 dobos, 2 ács, 106 közvitéz, összesen 130 fő.

A 4. század Szegeden 168 fő, 72 fő kirendelve; 1 százados, 2 főhadnagy, 2 alhadnagy, 2 őrmester, 6 tizedes, 2 dobos, 2 ács, 72 közvitéz, összesen 89 fő.

A zászlóalj létszáma összesen 580 fő, szolgálatképes 466 fő.

1849. július 14-én Szegeden a 3. és 4. század létszáma 335 fő, ebből szolgálatképes a 3. századnál 93 fő, a 4. századnál 124 fő, összesen 217 fő.

1849. július 15-én Szegeden a 3. és 4. század létszáma 337 fő, ebből szolgálatképes a 3. századnál 136 fő, a 4. századnál 58 fő, összesen 194 fő.

A zászlóalj naponként változó létszámát bemutató jelentéshez Keményfi őrnagy még hozzátette: "A zászlóalj 1. és 2. százada az alsóbánáti táborban működvén, távolsága s szüntelen működése miatt részletes létszáma nem tudatik. A csanádi önkéntes zászlóalj, melly szintén parancsnokságom alatt áll, Bánátban működik, de mostani holléte nem tudatik."[131]

A zászlóalj ügyeivel elfoglalt Keményfi József őrnagy továbbra sem feledkezett meg az egyetemi hadi tanfolyam és a pesti egyetemi légió volt tagjairól, és ezért támogatta a tiszti rangért folyamodó Raskó Ferenc tizedes, Csengei József őrmester és Németh Ignác tizedes kérelmeit 1849. júliusában.[132]

Közben a déli hadsereg, illetve a IV. hadtest hadosztályának kötelékében a 90. honvédzászlóalj 1. és 2. százada, valamint a csanádi önkéntes századok részt vettek az 1849. július 14-én megindult sikeres délvidéki támadó hadműveletekben. Az 1849. július 14-i kishegyesi csatában a zászlóalj 1. (vagy 2.) századának parancsnoka, Flaskai János százados súlyosan megsebesült. Feltehetően a századokat is érték veszteségek, ezek nagysága azonban ismeretlen. A veszteségek pótlására a 90. honvédzászlóalj századait 1849. július 18-án 144 újonccal egészítette ki a szegedi szállítóház.[133]

1849. július 18-án Kiss Ernő altábornagy, országos főhadparancsnok a hadügyminisztérium 1849. július 17-i 24137. számú rendelete alapján megbízta Keményfi József őrnagyot a szegedi főtiszti tanfolyam vezetésével.[134] E rendelet századostól lefelé minden főtisztet kötelezett a tanfolyam előadásain való részvételre. A rendelet előírta: "Mindjárt az első tanításra köteles minden tiszt úr egy lapon bejegyezve: nevét, tisztségét és zászlóalját vagy más tisztségi körét, helybeni rendeltetését és lakását béadni. Erről az őrnagy úr jegyzéket készítendve azt nekem be fogja adni, valamint a tanítások pontos látogatásáról és eredményéről is tudósítani."[135] Eddig még nem került elő adat arról, hogy a rendelet szerint 1849. július 22-én, vasárnap megnyitandó, és az alsóvárosi Szentháromság téri Kaszinó termében minden nap fél tíztől fél tizenkettőig tervezett főtiszti tanfolyam megkezdődött-e és meddig tartott.

Keményfi őrnagy gondjait növelte az a probléma, hogy a nagybecskereki térparancsnokság Tavasi Lajos százados áthelyezését kérte a hadügyminisztériumtól. Ez ellen tiltakozva jelentette Keményfi 1849. július 20-án Asbóth Lajos ezredes, tartalékhadosztály-

531


parancsnoknak, hogy Tavasi Lajos, a zászlóalj rangidős századosa, és áthelyezése lehetetlen, mivel "őneki adhatná át a zászlóaljparancsnokságot megbetegedése vagy eltávozása esetén, teljes bizalommal". Asbóth ezredes ezt továbbította a hadügyminisztériumnak, amely ezért 1849. július 21-én rendeletben közölte a nagybecskereki térparancsnoksággal, hogy Tavasi századosnak "áttétele nem eszközölhető".[136]

Másnap, 1849. július 22-én, Szegeden Tavasi százados már mint "ideiglenes zászló­allyi parancsnok" a 90. honvédzászlóalj számára átvett a hódmezővásárhelyi szállítóháztól érkezett 175 újoncot, akik július 31-ig pénzzel is el voltak látva.[137] 1849. július 23-án Tavasi Szegeden találkozott régi ismerőseivel, Vörösmarty Mihállyal, Bajza Józseffel és Horváth Mihály miniszterrel, és részletesen beszámolt nekik délvidéki háborús élményeiről.[138]

Az egyre súlyosabbá váló katonai helyzetben a hadügyminisztérium 1849. július 23-án elrendelte Vetter Antal altábornagynak, a déli hadsereg parancsnokának, hogy Guyon Richárd vezérőrnagy IV. hadtestét - így a 90. honvédzászlóalj századait is - indítsa útba Szegedre. Közben Keményfi József őrnagy a Szegeden állomásozó 90. honvédzászlóalj századaiba besorozott román nemzetiségű újoncait gyorsított kiképzésben részesítette, hogy, ha szükséges, harcfeladatokat is végre tudjanak hajtani. Ennek érdekében 1849. július 24-én azt javasolta a hadügyminisztériumnak, hogy a parancsnoki kart cseréljék fel olyan tisztekre, akik beszélnek románul, és így meg tudják magukat értetni az újonc katonákkal. Kégl Sándor és Papp József főhadnagy, valamint Polczer Antal és Szabó Dávid hadnagy helyébe főhadnagynak Egri Soma és Duchon Ferenc hadnagyokat, hadnagyoknak Szikszay Károly, Ádám József, Londo Dávid és Bálint József altiszteket javasolta.[139]

A 90. honvédzászlóalj rövidesen harcfeladatot is kapott. Július 24-én ugyanis Kiss Ernő altábornagy utasította Keményfit és a szegedi térparancsnokságot, hogy intézkedjék az őrségben lévő katonák nemzetőrőkkel való felváltásáról, és azután a zászlóalj rögtön vonuljon a táborba.[140] Másnap, 1849. július 25-én Keményfi őrnagy jelentette a főhadparancsnokságnak, hogy zászlóalja két századát többszöri felszólítására sem sikerült leváltatni és a táborba szállnia.[141] Erre a főhadparancsnokság felháborodottan tudatta a térparancsnoksággal, hogy mivel intézkedésének nem volt foganatja a 90. honvédzászlóalj két százada helybeli őrségeinek a nemzetőrséggel való felváltása érdekében a belügyminisztériumhoz fordult.[142] A BM utasítására végre megtörént az őrségek leváltása, és a 90. honvédzászlóalj 3. és 4. százada bevonulhatott a szegedi táborba.

Kiss Ernő altábornagy a hadügyminisztériumhoz intézett 1849. július 26-i jelentésében beszámolt a szegedi táborban elhelyezett csapatok erejéről és feladatáról, ezek között szerepel a "90. számú honvédzászlóalj 2 felfegyverzett század"-a. Ezek a csapatok látták el az előőrségi szolgálatot 1 osztály (két század) és egy lovassági tábori őrséggel (33 fő) Dorozsmától Tápéig, figyelve a Halasra, Kistelekre és Majsára vezető utakat.[143]

A 90. honvédzászlóalj két századának katonái is kiküldték felderítő járőreiket, amelyek éjjel-nappal szemmel tartották Halast, Kistelket és Majsát.

532


Két nap múlva, 1849. július 28-án, a főhadparancsnokság elrendelte Asbóth ezredesnek, a tartalékhadtest parancsnokának, hogy a 90. honvédzászlóalj 1 osztályát (két század) 2 háromfontos löveggel és egy lovasszakasszal vezényelje Algyőre az ottani híd fedezésére, megvédésére.[144] A tartalékhadtest parancsnoka és a szegedi térparancsnok 1849. július 29-i jelentéseikben arról számoltak be, hogy a szegedi táborból reggel fél tízkor kiindulva, a 90. honvédzászlóalj 1 százada és a 8. huszárezred 9. százada elfoglalta rendeltetési helyét, s őrzi, védelmezi az algyői hidat.[145] A harcfeladat teljesítése közben az újonnan besorozottak körében szökések is előfordultak. A tartalékhadtest parancsnoka 1849. július 30-i jelentésében kérte az országos főhadparancsnokságot, hogy a a 90. honvédzászlóaljtól július 18-án és 22-én megszökött 6 katona ellen adjon ki körözést.[146]

A 90. honvédzászlóalj szétszórt századai a tartalékhadtest és a IV. hadtest kötelékében élték át a szabadságharc utolsó heteit, a drámai 1849. július végi és augusztusi napok hadi eseményeit. A zászlóalj katonái részt vettek a szegedi erőösszpontosításban, majd Szeged feladása után az 1849. augusztusi 5-i szőregi csatában, az utóvédharcokban, az augusztus 9-i temesvári csatában és a vereség után a Lugosig való visszavonulásban. Tavasi Lajos, a 90. honvédzászlóalj 5. századának parancsnoka ezeket a tragikus eseményeket is megörökítette: "Ez volt a vesztünk Mohácsi napja. - írta például 1849. augusztus 9-én. - Ismét Augusztusi nap. Vége van Magyarországnak!!? És mi mégis hiven keresők és kisérők zászlónkat."[147] A 90. honvédzászlóalj maradványa 1849. augusztus 10 és 13. között Lugoson volt Bem és Guyon táborában. Itt érte őket a világosi fegyverletétel híre. Tavasi Lajos százados, valamint alakulata 1849. augusztus 18-án Dévánál tette le a fegyvert az orosz cári hadsereg előtt.

A tudományegyetem hadi tanfolyamának volt hallgatóit, a pesti egyetemi légió, illetve a 90. honvédzászlóaljnak a fegyverletételek során fogságba esett katonáit, altisztjeit és tisztjeit büntetésként közlegényként besorozták a császári hadseregbe. A parancsnokot, a 35 éves Keményfi József honvéd őrnagyot Aradon kényszerítették be közlegényként az egyik sorezredbe, ahonnét megszökött és emigrált. A 35 éves Tavasi Lajos honvéd századost, parancsnokhelyettest a Paskevics sorgyalogezredbe sorozták be közlegénynek, és csak 1852-ben szereltették le. Hasonló sors érte a 90. honvédzászlóalj másik három századosát: Drakulich Danilót, Hartmann Sándort és Pokopetz Istvánt. Közlegényként kerültek különböző sorezredekbe a zászlóalj ifjú főhadnagyai: Bécsi Gedeon, Boronkay László, Duchony Ferenc, Farkas József, Kégl Sándor, Lenk Miksa, Papp József, Schommoer Gyula és Vécsei Gyula. Így sorozták be a császári ezredekbe az ifjú honvéd hadnagyokat is: Béltelky Lajost, Boháry Józsefet, Bugát Lajost, Cselkó Józsefet, Egri Samut, Eördögh Antalt, Fodor Pétert, Fóris Istvánt, Grósz Frigyest, Grósz Ignácot, Haberern Györgyöt, Lichtenstein Ferenc Lajost, Pauliny Sándort, Poltzer Antalt, Szabó Dávidot, Szentgyörgyi Gyulát, Thuránszky Tamást, Ujtelki Samut és Vaszil Györgyöt.[148]

Ezzel a szomorú epilógussal ért véget a szabadságharc katonai történetének és a pesti tudományegyetem 1848-1849. évi történetének tagadhatatlanul szerves részét képező egyetemi hadi tanfolyam és a pesti egyetemi légió, később a 90. honvédzászlóalj históriája.

533


1. sz. melléklet

Értesítés a volt pesti hadi tanulók szüleihez.

Palotáról (Csanádba) mart. 1-én 1849

Ismerve és elgondolhatva azon szülőknek aggodalmát, kik Pestre a hadi tudományok hallgatására felküldött fiaikról, az ellenségnek a fővárosba bevonulása óta mit sem hallottak: kötelességemnek érzem most, mint egyik volt tanárjuk és jelenlegi vezérjük, megnyugtatására a t. szülőknek, róluk számadást adni. Ezt mind ez ideig, egyfelől a folytonos szolgálatok, másfelől pedig az egy tudosító lapnak a Közlönynek nem minden vidékekre eszközölhetett szétküldetése miatt nem tehetvén, teljesítem most, miután a "Közlöny" már tágasab vidékekre jár, s így a tudósítás is remélhetőleg a szülőkhöz eljuthatand. Az ifjaknak nagy része Pestről távozva, az én vezérletem alatt Pest-egyetemi legio czimzetü szabad csapatba alakult, ezen csapatban pedig a volt hadi-tanulók közül ez ideig a légiónál még következők vannak (A kik itt megnevezve nincsenek, azok részint Pestről távoztak még, részint pedig utközben.):

Ádám József közvéd, Batizovszki Samu tizedes, Bécsi Gedő tizedes, Bolvári József közvéd, Boronkai László hadnagy, Bugát Lajos tizedes, Brunsz József közvéd, Cselko József közvéd, Csengei József tizedes, Csiszer János közvéd, Duchony Ferencz közvéd, Egri Sam. közvéd, Emmerling Kár. közvéd, Eischl Scipio közvéd, Farkas József főhadnagy, Fazekas Lajos közv., Flaskai János hadnagy, Fülöp Lajos közv., Ganovszki Pál közv. Guma Kár. közv., Győre György közv., Haberer György közv., Hoffmann Boldog közv., Kabzan Dán. közv., Karajfi Pál közv., Kardosi Antal tizedes, Kégl Sándor tizedes, Kis Guszt. közvéd, Koller Samu tizedes, Kummer Fer. közvéd, Kauzer Jakab közv., Lövinger Samu közvéd, Marsics Antal közvéd, Maderspaah Vikt. közvéd, Mészáros Sánd. közvéd, Móder István közvéd, Monk János tizedes, Nagy Béla közvéd, Palai Miklós közvéd, Parlagi Farkas közvéd, Papp József tizedes, Poltzer Antal közvéd, Pokopetz István őrmester, Prohászka Miksa közvéd, Rajcsics Kár. közvéd, Rajnai Ignácz közvéd, Rakovszki József közvéd, Raskó Ferencz közvéd, Sándor Ferencz zászlótartó, Schomer Gyula tizedes, Szabó Dávid közvéd, Sz.Györgyi Gyula közvéd, Szikszaki Kár. közvéd, Szoboszlai János közvéd, Takács László közvéd, Thuránszki Tamás tiszt. őrmester, Török Imre közvéd, Tüske László közv., Tahi Elek közvéd, Ullmann József közvéd, Ujtelki Samu közvéd. Más zászlóaljakhoz átléptek következők: Fóser Lipót tüzér, Jenefi Lipót tüzér, Kölber Ferencz tüzér, Komoróczi Pál tüzér, Kauzer István tüzér, Pálfi Pál tüzér, Szále Rudolf tüzér, Zuber Kálmán tüzér, Major Ferd. a 61-ik z.-aljhoz, Magyar Pál erdélyi honvédekhez, Virágházi Kár. erdélyi honvédekhez, Szép Lajos a Hunyadiakhoz 50 z.-aljhoz, Házai Ede, ugyanoda. Meghalt Ujvároson, Lovass Sánd. a 35. z.-aljhoz, Töpler Kár. alorvoskint távozott, Darlang József a huszárokhoz, Szappanos Gyorgy Lehel huszárokhoz, Tóth János Lehel huszárokhoz, Nagy Samu, Bodrogközi Lajos hadnagyul kineveztettek más z.-aljaknál.

Mind ezek közül, azok, akik az én vezérletem alatt, jelenleg Palotán, Mezőhegyes szomszédságában, a Maros Partján a duló ráczokkal szemközt állanak, küldik üdvözletüket szüleik, rokonaik és barátaiknak, a haza iránt hü az ellenség ellen bőszült, a szülék iránt kegyeletteljes indulattal, általam.

Keményfi József (ezelőtt Hartmann)

honvéd százados a pesti egyet. Legio parancsnoka

         (Közlöny, 1849. március 13. 51. sz. 810. o.)

534


 

2. sz. melléklet

Pest-egyetemi légió dala.

(Pestről kivonuláskor Jan. 5-én 1849.)

 

Pest - Budáról napkeletnek 

Költözik a musa-had,

Pest- Budáról a Dunától,

         Kérded hogy hová halad?

 

Ős hazánknak ősi várát

         Elfoglalta ellenünk,

A Dunától a Tiszára

         Mint szabad-csapat megyünk.

 

"És apátok és anyátok

         A Dunán hol marad el?

És a nővér és a mátka

         Kit hevitett hü kebel?"

 

Nemzetünk az édes apa,

         És hazánk anyánk nekünk,

Véreink a bajnoktársak,

         Mátkánk éles fegyverünk

 

"Ah de megfogyott a nemzet,

         És a haza csonk már,

Véreitek veszni fognak

         S rátok is csak vésznap vár."

 

A mig élünk, él a nemzet,

         Minden fia egy haza, -

Áruló vagy gyáva szolga

         Nem volt magyar nem soha.

 

Vesszen a ki megirigyli,

         A magyarnak életét;

Éljen a ki hön óhajtja

         Megmenteni nemzetét!

 

"Küzdve élj! vagy győzni halj meg!"

         Ez nekünk szent jelszavunk,

Győzelemben él a haza,

         És mi győző had vagyunk.

 

A szabadság hajnaláért

         Indulunk kelet felé,

Hogy hazánkra felderitve

         Uj napot vigyünk elé.

 

Uj napot nyugodt egére

         Osztria határjáig,

Hol a szolgaságnak éje

         Bátorul uralkodik.

 

És e napot felhozandva

         Majd előre megy utunk,

A Tiszától Bécs faláig

         Napsugárral haladunk.

 

Éljen hát ki a hazával,

         Éljen a ki velünk tart,

Legyen szolgaság a bére

         A ki bántja a magyart.

 

Nemzetünknek istenére

Esküszünk, hü fiai:

Életünkkel a hazának,

Életét megmenteni!

 

Tavasi

         (Tisza-Vidéki Újság, 1849. április 14. 29. sz. 227-228. o.)

 

535


3. sz. melléklet

Horvát Mihály

független Magyarország Csanád megyei vál.

püspökének, s cultusminister urnak.

Vasvári Pál

Független Magyarország Csanád megyei vál. püspöke,

mélyen tisztelt cultusminister ur!

Nemzeti küzdelmünk egyik diadala az, hogy az erőknek szabad működési tér van engedve, s nincs senki előtt elzárva az út; ott munkálni, hol tehetségeit legczélszerűbben használhatja.

Ezen elv vezetett engem arra, hogy még a múlt évi martiusi napokban hajlandó voltam az egyetemben a világtörténetet előadni, mely hivatásra az összes tanuló ifjúság felszólított. Azonban a mozgalmak viharai nem engedék, hogy békés négy fal közé vonuljak, s az egyetemi tanfolyam nyár közepén megszűnvén, tettleges fellépéssel az ifjúság kivánatát nem teljesíthettem.

Egyetemi tanfolyam helyett novemberben a "hadi academia" nyittaték meg, s én visszatérve a "fővárosi csapattal" a Dunántuli parendorfi táborból, mint parancsnok azon ifjúság nagy részét a hadtanfolyam hallgatására megnyerém, s minister nem levén, Szász Károly status titkár ur által a "hadi történetek" előadására s Közlönyben kineveztetvén, megkezdém az ifjúságtól régen várt történeti előadásaimat, s folytattam egész december végéig, midőn a kormány Budapestről eltávozott, s a hadi tanfolyam hallgatói egy zászló alá egyesülve, fegyveresen vonultak el (a) fővárosból s Keményfi tanár társam, mint honvédszázados, jelenleg is e légio élén működik.

Rám nézve kissé váratlan feladat volt a "hadtörténetek" előadása, mert a csaták leírását katonai szempontból kellett tárgyalnom, s a tactica és strategia szabályai szerint elemeznem. Azonban természeti hajlamom tárgya a historia levén, legyőztem minden akadályokat s összeszedvén az e czélra használható külföldi szakműveket, csataterveket és ütközeti képeket, oly változatossággal adtam elő a különben egyoldalú tárgyat, hogy tanítványaim s bíráló diletans hallgatóim teljes méltánylatát és rokonszenvét megnyertem.

Mint ministeri titkár a budai bureauban levén elfoglalva, csupa egyéni szenvedélyből léptem föl e tanszékre, s tettem ezt azon bizalom megérdemléséért, melyet bennem nagy tekintélyű hazafiak helyezének. Nyári Pál úr, ki engem a múlt év mozgalmaiban ismert meg, határozott férfiassággal jelölé előmbe a pályát, miszerint történettanárrá kell lennem s egyenesen rendes professorrá akart az egyetemhez kineveztetni. Csányi László jelenlegi minister úr buzdításomra mondá, miszerint ő is eljárand a történeti előadásokra, ha azokat én fogom tartani. - Ily irányadó körülmények szívem hajlamával, összhangzólag elhatároztak engem e nehéz, de szép pályára. Ministeri hivatalom mellett is kész voltam az egyetemi előadásokat vinni, s azon esetre, ha e kettőt nem győzném, hajlandónak nyilatkoztam lemondani 1500 p. forintos ministeri hivatalomról s a kisebb fizetéssel járó egyetemi tanszéket elfoglalni, csakhogy egyéni szenvedélyemnek eleget tegyek, s az ifjúság közóhajtását teljesítsem.

Nem rajzolom tisztelt cultusminister ur előtt, mily nagy fontosságú lőn függetlenségi korszakunkban a történettanítás. Cultusminister úr e szaknak élt s e tudománya által tette magát egész hazánkban nevezetessé. - Csak azon egy pontot említem meg, miszerint a democrat [?], a republicanus magyar hazában nem lehet többé oly történettanárokat léptetni fel, kik a királyság eszméjén felül emelkedni soha nem bírtak, kik a történetet puszta cronicai adatok összeférczelésének szokták tekinteni. Így volt nálunk eddig. De többé nem lehet, és ne legyen, mert legszomorúbb dolog az, midőn a tanítványok bírálják és elítélik saját tanárukat.

Alulírt erőt és képzettséget érzek magamban arra, hogy az európai események színvonalán felülemelkedve, a népfenség és világszabadság örök elvei szerint bíráljam az emberiség történeteit. S azért bátorkodom felkérni tisztelt cultusminister urat, méltóztassék a világtörténet egyetemi tanszékét rám bízni. Még a múlt évben beadám e tárgybani folyamodványomat Szász Károly statustitkár úrnak, s oda mellékeltem egypár történeti munkámat. Statustitkár úr ígérte, miszerint az egyetem megnyitása esetére mellőzni nem fog s kinevezési komoly szándékának tulajdonítom, hogy a hadi academiához azonnal szíveskedett alkalmazni.

536


Múlt évi ígéretét e napokban ismét megújítá a tisztelt statustitkár úr.

De ön, mélyen tisztelt püspök úr! azóta cultusministerré neveztetvén, kötelességemnek tartom e folyamodvány benyújtását, hogy megnyugtassam magamat.

Tisztelt cultusminister úr részéről azért történhetnék fennakadás irányomban, mert a körülmények nem engedék, hogy közelebbről ismerhessem. - Önjellemzésemre szabadjon egy pár szóval megjegyeznem, miszerint kisded koromtól kezdve minden iskoláimban első jeles voltam, az academiát s külföldi nyelveket a pesti egyetemnél tanultam, a történetet különösen kedvencz tanulmányi tárgyammá választám, s azért Horvát Istvánnak kedves tanítványa voltam. Philosophiát a német, elveket a franczia történetírók műveiből tanultam, hazánk történetére pedig adatokat az eredeti krónikákból, mely adathalmazoknak e honban ön adott legelső valódi történeti alakot. - Apró szétszórt dolgozataim mind történeti tárgyúak, s a múlt évben kezdém kiadni a "Történeti névtár" czímű 30 füzetre tervezett nagy munkát, melyet azonban a forradalmi korszak miatt kiadni nem tartám czélszerűnek. - 1-ső füzetét bátorkodom ide mellékelni.

E munkám elődolgozatait nagy fatum érte. Windisgrätz felkutatá bérlett zsoldos kir. fiscusai által lakomat, s minden irományaimat elraboltatá; mindent elkövetek ezen hosszú évek munka gyümölcseinek megkerítésére... De ha végképp elsikkasztották is, én előttem elzárták volna eddigi munkálataim minden eredményét, még sem mondanék le a történeti pályáról... Emlékezetem után újra felkutatnám az illető történeti kutfőket, s főleg a népszabadság forradalmának korszakát szándékozom érett elvek szerint fejtegetni.

Január hó vészes napjaiban kardot ragadtam s a Kormányzó elnök úr megbízásából egy önkéntes csapatot alakíték, mely egész zászlóaljat képezve az erdélyi havasokon parancsnokságom alatt áll, B. Hunyad vidékén Incsel Valko stb helyeken.

Én bátorkodom cultusminister úr figyelmébe ajánlani, miszerint igen czélszerű lenne a félbeszakított hadi academiát folytatólag vagy új folyamra megnyitni. Mi tanárok készek vagyunk, a szülőknek pedig általános óhajtása, hogy gyermekeiket a hadi pályára előkészíttessék. Úgy sincs semmi intézet, hol az ifjúság theoriai katonai tudományokat is szerezhetne.

Ez esetben én kész volnék őrnagyi fizetésemről lemondva, visszatérni a ministeriumhoz, s mint titkár működve, mellékesen folytatnám a hadi történetek előadását.

Ha pedig a körülmények az egyetem megnyitását megengednék, kérem rólam el nem felejtkezni, mert választott szakpályámon legtöbb szolgálatot remélek tehetni hazámnak, főleg ha a háború csillapodik.

Ministeri állásom mellett először mint ideiglenes tanár is kész leszek működni, csak hogy alkalmam legyen e szép szenvedély kielégítéseire, s tanítva tovább haladhassak magam is a búvárkodásban, melyből a jelen viharos korszak kizavart, Táborban én is csak egy ember vagyok: de a tanszéken százakra hathatok.

Ha a világtörténet tanszéke a magyar honétól külön lesz választva - a mint czélszerűen terveztetik - akkor én a világtörténetet óhajtom, mert ott nagyobb terem leend szabad eszmék és politicai elvek terjesztésére. Egyéb iránt a hazai történet előadására is kész vagyok. - Dolgozataim az ellenség által elraboltatván, óhajtanám az egyetem megnyitását egy pár hónappal előbb tudni, hogy a készületre időm legyen.

Bizalmas kérelmemet az ügy érdekében ismételve, illő tisztelettel vagyok

tisztelt cultusminister úr

Pest. jún. 3. 1849.

                                                                                           lekötelezettje

                                                                   Vasvári Pál

                                              ministeri titkár, a hadi academiánál

                                 a hadi történet tanára s a Rákóczi-csapat parancsnoka.

         (Eredeti tisztázat. MOL H 64 Vallás- és Közoktatási Minisztérium, Nem iktatott iratok 1849. 1. do-                 boz, 118-119. fol.)

537


<back to contents>

[1] A hadi tanfolyamról lásd Szentpéteri Imre: A Bölcsészettudományi Kar története 1635-1935. A Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem története. IV. k. Budapest, 1935. 381-382. o.; Szögi László: Mérnökképző Intézet a Bölcsészeti Karon 1782-1850. (Institum Geometrico-Hydrotechnicum). Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 5. Budapest, 1980. 207-212. o.; Az Eötvös Loránd Tudományegyetem története 1635-1985. (Szerk. Sinkovics István.) Budapest, 1985. 153-159. o.; Ács Tibor: A magyar tisztképzés 1848-1849-ben. In: A magyar katonai vezető- és tisztképzés története. (Szerk. Lengyel Ferenc-Szántó Mihály.) Budapest, 1996. 52-68. o.

[2] Közlöny, 1848. október 13. (125.) 625. o.

[3] Magyar Országos Levéltár (MOL) 1848/49-i minisztérium levéltára, H 60 Vallás- és Közoktatási Minisztérium Közoktatási osztály, Felsőbb oktatási szakosztály (VKM F. okt.) 1848. 8. kútfő, 206. tétel, 1. lap.

[4] MOL 1848/49-i minisztérium levéltára, H 54 Vallás- és Közoktatási Minisztérium elnöki iratok (VKMe) 1848:691/M. sz.

[5] Közlöny, 1848. október 25. (137.) 674-675. o.

[6] VKMe 1848:706/M. sz.

[7] MOL 1848/49-i minisztérium levéltára, H 2 Országos Honvédelmi Bizottmány iratai (OHB) 1848:2026. sz.

[8] VKMe 1848:710/M. sz.

[9] VKMe 1848:716/M. sz.

[10] VKMe 1848:722/M. sz.

[11] VKMe 1848:745/M. sz.

[12] Lásd Urbán Aladár: Vasvári és a "Fővárosi csapat" a Lajtánnál. Hadtörténelmi Közlemények (HK), 1982. 4. sz. 525-547. o.Vö. Vasvári Pál 1849. június 3-i folyamodványa Horváth Mihály kultuszminiszterhez. MOL 1848/49-i minisztérium levéltára, H 64 Vallás- és Közoktatási Minisztérium, Nem iktatott iratok 1849. (VKM N. i. i.) 1. doboz, 118-119. fol. Teljes szövegét lásd a 3. sz. mellékletben!

[13] VKMe 1848:727/M. sz.

[14] VKM F. okt. 1848. 8. kútfő, 220. tétel.

[15] Petzelt József egyetemi és katonai működéséről lásd Fodor Ferenc: Az Institutum Geometricum. Az egyetem bölcsészeti karán 1782-től 1850-ig fennállott mérnöki intézet. Budapest, 1955.; Szögi: i. m. és Ács Tibor: A Magyar Hadi Főtanoda 1848-1849. HK 1999. 2. sz. 303-351. o.

[16] VKMe 1848:701/M. sz.

[17] OHB 1848:1859. sz.; HM 1848:9000/2980. sz.

[18] HM 1848:7998/2098. sz.; VKMe 1848:776/M. sz. Bognár György kilépett huszár főhadnagy volt, aki 1848 elején újra szolgálatba lépve a 10. vadászzászlóalj főhadnagyaként az itáliai Santa Lucia-i csatában fejlővést szenvedett és fogságba esett. Kiszabadulása után hazatért, s 1848 október 7-én felajánlotta szolgálatait a hadügyminisztériumnak. Mészáros Lázár október 12-én "a hadi ismereteihez mért alkalmaztatásra" ajánlotta, betegsége miatt azonban csak a tanítást tudta vállalni, és így lett a hadi tanfolyam elemi taktika előadója.

[19] VKM F. okt. 1848. 8. kútfő, 211. tétel.

[20] VKMe 1848:730/M. sz.

[21] Közlöny, 1848. november 15. (158.) 758. o.

[22] VKM N. i. i. 1849. 1. doboz, 118-119. fol.

[23] Thallóczy Lajos: Vasvári Pál s a pesti egyetemi ifjúság 1844-1848/9. Budapest, 1882. 20-24. o.

[24] MOL 1848/49-i minisztérium levéltára, H 155 Hadügyminisztérium, Felvételi kérelmek a Ludo­viceumba 1848. (Ludoviceum) 23. B/tk. sz.

[25] Chappon Lajosról és Glembay Károlyról lásd Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. I. k. Budapest, 1998. (Bona I.) 244., 468. o.

[26] Közlöny, 1848. november 17. (160.) 766. o.

[27] Közlöny, 1848. november 19. (162.) 774. o.

[28] VKM F. okt. 1848. 8. kútfő, 220. tétel.

[29] VKM F. okt. 1848. 8. kútfő, 220. tétel; uo. 1848. Mutatókönyv 10. k.

[30] VKM N. i. i. 1849. 1. doboz, 118-119. fol.

[31] Pongrácz Lajos: Szemelvények egy régi vármegyei táblabírónak hátrahagyott dolgozataiból. Budapest, 1898. 14-16. o.

[32] VKMe 1848:769/M. sz.

[33] VKMe 1848:769/M. sz.; Ludoviceum 1848:23. B/tk. sz.

[34] VKM F. okt. 1848. 8. kútfő, 219. tétel.

[35] Uo.

[36] 84 hallgatót egy 1849. március 1-jei szülőket értesítő közleményből, 8 növendékét a honvédtiszteket bemutató kötetekből, 1 tanulóét egy 1848. december 9-i VKM rendeletből és 6 hallgató nevét pedig a Magyar Hadi Főtanoda jelentkező folyamodványok alapján sikerült azonosítani Lásd Közlöny, 1849. március 13. (51.) 180. o.; Bona I., II., III. k.; Bona Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Budapest, 1988. (Bona 1988.); VKM F. okt. 1848. 16. kútfő, 1. tétel.

[37] A nevek felsorolásának sorrendjében a folyamodványok megtalálhatok a Ludoviceum 1848:48., 92., 103., 114., 135., 188., 193. B/tk. sz.

[38] VKMe 1848:788/M. sz.

[39] VKMe 1848:804/M. sz.; Közlöny, 1848. december 15. (188.) 886. o.; Ludoviceum 1848:13. B/tk. sz.

[40] Szodtfriedt Ferdinánd (1819-1881) honvéd alezredes, tulni utásziskolát végzett és főhadnagyként 1846-tól az iskola tanára, 1849 januárjától alezredes és a feldunai mozgó hadsereg utászkari parancsnoka. OHB 1848:2649., 5001., 5056. sz.; HM 1848:8945., 10017/3917. sz.; Közlöny, 1848. december 7. (180.) 852. o.

[41] Közlöny, 1848. december 12. (185.) 875-876. o., uo. december 19. (192.) 906. o., uo., december 27. (199.) 936. o.; Keményfi (Hartmann) József (1813-1895) honvéd őrnagy, 1831-től 1840-ig katona, őrmester, majd Bécsben pedagógiai tanfolyamot végzett és Kassán házitanító lett, 1848 júliusától Kassán nemzetőr főhadnagy és segédtiszt, szeptembertől a 34. sorgyalogezred századosa, november 11-től a 44. honvédzászlóaljhoz helyezik és egyben megbízzák a Magyar Hadi Főtanoda berendezésével és megnyitásának előkészleteivel.

[42] VKMe 1848:815/M. sz.

[43] VKMe 1848:796/M. sz.

[44] Uo.

[45] HM 1848:11045/2148. sz.; VKMe 1848:798/M. sz.

[46] VKM F. okt. 1848. 16. kútfő, 1. tétel.

[47] VKMe 1848:806/M. sz.

[48] OHB 1848:5786. sz.; VKMe 1848:811/M. sz.; Kossuth Lajos Összes Munkái. (KLÖM) XIII. k. 788. o.

[49] VKMe 1848:811/M. sz.

[50] VKMe 1848:814/M. sz.

[51] VKMe 1848:828/M. sz.

[52] VKMe 1848:815/M. sz.

[53] VKMe 1848:827/M. sz.

[54] Uo.

[55] HM 1849:748. sz.

[56] Tisza-Vidéki Újság, 1849. április 14. (29. sz.) 225. o.

[57] VKM N. i. i. 1849. 1. doboz, 118-119. fol. Lásd Hermann Róbert: Az abrudbányai tragédia, 1849. Budapest, 1999. (Hermann 1999.) 13-56., 84-85. o.

[58] Kerekes Zoltán: Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hadi zászlói. I. rész. HK 1971. 4. sz. 635-637. o.

[59] Tisza-Vidéki Újság (Emlék), 1849. április 21. (30. sz.) 225-236. o.

[60] MOL 1848/49-i minisztérium levéltára, H 103 Csány-iratok, Iktatott beadványok. 1226. sz.

[61] Idézi Szentpétery: i. m. 381-382. o.

[62] Lásd részletesen Hermann Róbert: Perczel Mór első honmentő hadjárata. Függelék. Vázlat a Perczel-hadtestről a felállítástól a felosztásig. 1848. szeptember-1849. január 27. Zalai Gyűjtemény 36/II. Zalaegerszeg, 1995. (Hermann 1995.) 122-123. o.

[63] Tisza-Vidéki Újság, 1849. április 14. (29. sz.) 227-228. o. Lásd az 1. sz. mellékletben!

[64] A pesti egyetemi légió 1849. január 4-e és 16-a közötti történetét Keményfi József százados 1849. január 16-i jelentése alapján állítottuk össze, lásd HM 1848:748. sz.

[65] Saját kezébe, ott ahol. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc Hadtörténelmi Levéltárban őrzőtt katonai irataiból. (S. a. r. Szijj Jolán-Farkas Gyöngyi-Böhm Jakab. Bev. Csikány Tamás.) Budapest, 1998. (Kat. iratok) 44. irat, 51-52. o.

[66] HM 1849:748. sz.

[67] Kerekes: i. m. 629. o.

[68] HM 1849:748. sz.

[69] HM 1849:748. sz.

[70] OHB 1849:734. sz.; Hermann 1995. 139. o.

[71] HM 1849:1040. sz.

[72] HM 1849:1040. sz.

[73] Uo.

[74] Uo.

[75] A tiszafüredi eseményről lásd Keményfi József százados, a pesti egyetemi légió parancsnokának 1849. január 27-i jelentését Asbóth Lajos alezredeshez, a tartalék hadsereg fővezéréhez. Mellékelve a HM 1849:1240. sz. irathoz.

[76] OHB 1849:1063., 1083. sz.

[77] OHB 1849:1248. sz.

[78] OHB 1849:1242. sz.

[79] OHB 1849:1240. sz.

[80] Lásd Bona 1988. 631. o.

[81] Bona 1988. 91-92. o.; Bona I. k. 129., 196. o.; Hermann 1999. 293-294. o.

[82] KLÖM XIV. k. 352. o.

[83] HM 1849:653/B. sz.; Hadtörténelmi Levéltár, 1848-49. évi gyűjtemény (HLGY) 1849:13/20. sz.

[84] HM 1849:2926. sz.; Közlöny, 1849. február 23. (36.) 125. o.

[85] KLÖM XIV. k. 350-351., 386. o.

[86] Uo. 411. o.

[87] Uo. 421. o.

[88] Uo. 505-506. o.

[89] Közlöny, 1849. március 13. (51.) 180. o.

[90] Bona III. k. 362. o.

[91] Közlöny, 1849. március 3. (43.) 119. o.; uo. március 6. (45.) 137. o.; uo. március 8. (50.) 173. o.

[92] HLGY 1849:16/365. sz.; KLÖM XIV. k. 626-628. o.

[93] KLÖM XIV. k. 651-652. o.

[94] Tisza-Vidéki Újság, 1849. március 21. (22. sz.) 173. o.

[95] OHB 1849:3955. sz.; Közlöny, 1849. március 27.(63.) 225. o., uo. március 29. (65.) 231. o.; KLÖM XIV. k. 726. o.

[96] Lásd részletesen a pesti egyetemi légió szerepét Tavasi Lajos: A kis-zombori csata márcz. 22-én miként végződött? Tisza-Vidéki Újság (Emlék), 1849. április 21. (30. sz.) 234-237. o.

[97] Tisza-Vidéki Újság, 1849. április 14. (29. sz.) 225-227. o.

[98] HM 1849:2770. sz.

[99] Uo. Itt szeretném megköszönni Hermann Róbert szives közlését, melyben felhívta a figyelmemet a 90. honvédzászlóalj 1849. májusi létszámjelentésére.

[100] HM 1849:14520. sz.

[101] Uo.

[102] HM 1849:14595. sz.

[103] Uo.

[104] HM 1849:27040. sz. Kimutatás és 2. sz. melléklet.

[105] Tavasi Lajos Válogatott Pedagógiai Művei. (Összeáll. Orosziné Murvai Margit.) Budapest, 1955. 43. o.

[106] HM 1849:163. doboz, Számozatlan iratok. (HM 1849. Sz. i.) A 90. honvédzászlóalj-parancsnok 1849. május 15-i, 100. sz. létszámjelentése, 119-122. fol.

[107] HM 1849:163. d. Sz. i. A 90. honvédzászlóalj-parancsnok 1849. május 15-i, 100. sz. létszámjelentése 119-122. fol.

[108] HM 1849:16681., 18564., 20577., 23033. sz.

[109] Kerekes: i. m. I. r. HK 1971. 4. sz. 642. o.; II. r. HK 1972. 2. sz. 326. o.

[110] HM 1849:163. d. Sz. i. A 90. honvédzászlóalj-parancsnok 1849. május 31-i, 131. sz. jelentése 195-197. fol.

[111] HM 1849:163. d. Sz. i. A 90. honvédzászlóalj-parancsnok 1849. május 31-i, 131. sz. jelentése 195-197. fol.

[112] VKM F. okt. 615. sz. Mutatókönyv 1849. 16. kútfő, 1. tétel bejegyzés.

[113] VKM 1849. 8. kútfő, 2., 3., 16. tétel, 16. kútfő,.2. tétel

[114] VKM N. i. i. 1839. 1. d. 118-119. fol. Teljes szövegét lásd a 3. sz. mellékletben!

[115] HM 1849:18585. sz.; HLGY 1849:31/305. sz.

[116] Lásd Bona 1988. I., II., III. k.

[117] HM 1849:21703. sz.

[118] HM 1849:21594., 2161., 21469., 21688. sz.

[119] HM 1849:27040. sz.

[120] HM 1849:163. d. Sz. i. A 90. honvédzászlóalj-parancsnok 1849. július 1-jei, 178. sz. jelentése 363. fol.

[121] Kat. iratok 1849. 222. sz. irat, 177-178. o.

[122] HM 1849:163. d. Sz. i. A 90. honvédzászlóalj-parancsnok 1849. július 1-jei, 180. sz. létszámjelentése 380-381. fol.

[123] HM 1849:31221. sz.

[124] HM 1849:31225. sz.

[125] HM 1849:31018. sz.

[126] HM 1849:24805. sz.

[127] HM 1849:163. d. Sz. i. A 90. honvédzászlóalj parancsnok 1849. július 12-i, szám nélküli létszámjelentése 572-574. fol.

[128] HM 1849:31163. sz.

[129] HM 1849:31129. sz.

[130] HM 1849:31116. sz.

[131] HM 1849:31116. sz.

[132] HM 1849:31154., 24636., 24762. sz.

[133] HM 1849:24750. sz.

[134] HLGY 1849:38/187., 187. a. sz.

[135] HLGY 1849:38/187., 187. a. sz.

[136] HM 1849:25264. sz.

[137] HM 1849: 27040. sz.

[138] Tavasi: i. m. 44-45. o.

[139] HM 1849:260006. sz.

[140] HLGY 1849:39/301. sz.

[141] HLGY 1849:39/408. a. sz.

[142] HLGY 1849:39/408. sz.

[143] Kat. iratok 1849. 250. sz. irat, 195. o.

[144] HLGY 1849:40/287. sz.

[145] HLGY 1849:40/381., 382. sz.

[146] HLGY 1849:41/7. sz.

[147] Tavasi: i. m. 45. o.

[148] Lásd részletesen a közölt nevek sorrendjében Bona 1983. 194. o.; Bona 1988. 599., 182., 253., 480. o.; Bona I. k. 120., 205-206., 339. o.; Bona II. k. 191., 384., 638. o.; Bona III. k. 114., 436. o.; Bona I. k. 128., 198., 233., 268., 350., 362., 411., 496-497. o.; Bona II. k. 6., 391., 649., 699. o.; Bona III. k. 206., 257., 340., 392., 433. o.

<Back to contents>