ÖNTÖRVÉNYKEZÉS

Nomosz -- a törvény. De nomosz a hellén megye, az emberelvű táj, és nomosz a magasztos, Istent kereső ének is. A törvényben a rend arcát ölti a káosz. A törvény a formátlan szabadosságnak állított korlát, a korlátlan szabadságnak kínált forma. Az autonómia pedig öntörvény, maga is a szabadság egy neme, a megadott jog ajándéka; hiánya a jogfosztás légszomját váltja ki. Az autonómia addig terjed, amíg a körülményeket saját játékszabályaink szerint uralni tudjuk, s ott ér véget, ahol a körülmények uralma kezdődik.
Számunkra itt, a Kárpát-medencében az autonómia fogalma a szabadsággal azonos. És az a Pireneusokban, a Kaukázusban, Korzikán és a Feröer-szigeteken, Engadinban és Koszovóban. Mindenütt, ahol esélyt adott hegy, sziget, medence, mocsár a megmaradásnak, mindenütt, ahol a körülmények teret engedtek az öntörvényűségnek. Az autonómia pedig, miként a görög régiségben, most is a saját törvény, a saját terület és a megszentelt saját ének. 
Törvény és szabadság, önkény és öntörvény. 
Mi is a szabadság? A határtalan óceáni érzülete, a törvény szorításából való szabadulás, vagy ellenkezőleg, a törvényszerű felismerése volna? A szabadság fogalmának mélyén a szab ige hirdeti önmagát? Szab, szabály, szabadság. Lehet-e szabad a más törvénye alatt élő, s okvetlenül szabad-e az öntörvényű? A bűnbeesés előtti lét istenarcú emberének öntörvénye istentörvényűség. A teonómia az alapállapotra emlékező ember autonómiája, istenelvűség. Fosztóképzős fogalmazással a természeti ember korlátai miatt is természetelvű, autonómiája ökologikus kényszerekbe foglalt. 
De a bűn, a hübrisz letörli az Isten arcát, s marad az akarat göcsörtös maszkja, mely elfedi a kiszolgáltatottság emberi ábrázatát. Az emberi akarat és lelemény megszökhet korlátai közül, s végül -- rövid távon -- meg is csúfolhatja a természeti törvényt, önkénye-kedve szerint.
Könyörtelen a tudás, amikor az önkény ostobaságával szembesít. És könyörtelen a lelkiismeret is, mert az érett ember arcán s homlokán a tapasztalatok kőtábla vonásokká válnak. Isten arca visszaíródik a megszenvedett létben. A teonóm törvényt sértő technonóm önkény letörölheti az isteni vonásokat a táj arcáról, de ki idézi vissza azokat? Vajon a pénz mágiája elnémíthatja az élet törvényét? A széttört Kárpát-medence sebhely Isten arcán. Ha a tájban meggyalázzuk az ökológiai rendszerek igazságát, ha Gaia globális törvényeit semmibe vesszük, az emberi autonómia nem a szabadság (ön)törvénye, csak önkénye. 
Így tárul fel az öntörvényűség belső titka, az önkorlátozás ereje és hatalma. Mert az öntörvényű embernek minden pillanatban törvényt kell ülnie önmaga felett. Mert nem a természetet legyőző ember a hatalmas, hanem az, aki saját természetét képes legyőzni. Mert az igazi emberi szabadság mélyén az isteni szabályok ismerete és gyakorlása munkál.

B. L. I.