ÖNTÖRVÉNYKEZÉS
Nomosz -- a törvény. De nomosz
a hellén megye, az emberelvű táj, és nomosz a magasztos, Istent kereső
ének is. A törvényben a rend arcát ölti a káosz. A törvény a formátlan
szabadosságnak állított korlát, a korlátlan szabadságnak kínált forma.
Az autonómia pedig öntörvény, maga is a szabadság egy neme, a megadott
jog ajándéka; hiánya a jogfosztás légszomját váltja ki. Az autonómia addig
terjed, amíg a körülményeket saját játékszabályaink szerint uralni tudjuk,
s ott ér véget, ahol a körülmények uralma kezdődik.
Számunkra itt, a Kárpát-medencében
az autonómia fogalma a szabadsággal azonos. És az a Pireneusokban, a Kaukázusban,
Korzikán és a Feröer-szigeteken, Engadinban és Koszovóban. Mindenütt, ahol
esélyt adott hegy, sziget, medence, mocsár a megmaradásnak, mindenütt,
ahol a körülmények teret engedtek az öntörvényűségnek. Az autonómia pedig,
miként a görög régiségben, most is a saját törvény, a saját terület és
a megszentelt saját ének.
Törvény és szabadság, önkény
és öntörvény.
Mi is a szabadság? A határtalan
óceáni érzülete, a törvény szorításából való szabadulás, vagy ellenkezőleg,
a törvényszerű felismerése volna? A szabadság fogalmának mélyén a szab
ige hirdeti önmagát? Szab, szabály, szabadság. Lehet-e szabad a más törvénye
alatt élő, s okvetlenül szabad-e az öntörvényű? A bűnbeesés előtti lét
istenarcú emberének öntörvénye istentörvényűség. A teonómia az alapállapotra
emlékező ember autonómiája, istenelvűség. Fosztóképzős fogalmazással a
természeti ember korlátai miatt is természetelvű, autonómiája ökologikus
kényszerekbe foglalt.
De
a bűn, a hübrisz letörli az Isten arcát, s marad az akarat göcsörtös maszkja,
mely elfedi a kiszolgáltatottság emberi ábrázatát. Az emberi akarat és
lelemény megszökhet korlátai közül, s végül -- rövid távon -- meg is csúfolhatja
a természeti törvényt, önkénye-kedve szerint.
Könyörtelen a tudás, amikor
az önkény ostobaságával szembesít. És könyörtelen a lelkiismeret is, mert
az érett ember arcán s homlokán a tapasztalatok kőtábla vonásokká válnak.
Isten arca visszaíródik a megszenvedett létben. A teonóm törvényt sértő
technonóm önkény letörölheti az isteni vonásokat a táj arcáról, de ki idézi
vissza azokat? Vajon a pénz mágiája elnémíthatja az élet törvényét? A széttört
Kárpát-medence sebhely Isten arcán. Ha a tájban meggyalázzuk az ökológiai
rendszerek igazságát, ha Gaia globális törvényeit semmibe vesszük, az emberi
autonómia nem a szabadság (ön)törvénye, csak önkénye.
Így tárul fel az öntörvényűség
belső titka, az önkorlátozás ereje és hatalma. Mert az öntörvényű embernek
minden pillanatban törvényt kell ülnie önmaga felett. Mert nem a természetet
legyőző ember a hatalmas, hanem az, aki saját természetét képes legyőzni.
Mert az igazi emberi szabadság mélyén az isteni szabályok ismerete és gyakorlása
munkál.
B. L. I.
|