David W. Orr
Oktatás
a világgyarmatosítás számára
Napjaink nyugati oktatási rendszere,
amely mindenütt a világon sikeresen kiszorította a helyi nevelési rendszereket,
a diákokat majdnem kizárólag a városi létre, az ásványi tüzelőanyagoktól
való függésre és a világkereskedelemre készíti fel. A gyerekeket kicsi
koruktól fogva arra tanítják, hogy miként lehet a legjobban vetélkedni.
Arra azonban már nem tanítják meg őket, hogyan éljenek egy valóban fenntartható
társadalomban.
Ma a világban az egyetemet végzett,
ilyen-olyan tudományos fokozatokkal rendelkező emberek nem tudják, mit
jelent az éghajlat-változás, a természeti rendszerek pusztulása, s hogy
mi a jelentősége a biológiai különbözőségnek. Elie Wiesel ír arról, hogy
Auschwitz és Dachau tervezői Kant és Goethe örökösei voltak, a lehető legiskolázottabb
emberek. De iskolázottságuk nem tudott gátat emelni a barbarizmus elé.
Nem értékekről tanultak, hanem elméletekről, nem tudatosságról, hanem elvonatkoztatásról,
nem lelkiismeretről, hanem hatékonyságról, nem kérdezni tanultak, hanem
válaszokat kaptak. Ez pontosan érvényes a mai nyugati nevelésre is. A nevelés
nem szolgálja a tisztességtudást, a körültekintést, vagy a bölcsességet.
A mai iskolák a vállalati hatékonyság felé irányítják a gyerekek figyelmét,
s nem válik belőlük kíváncsi és nyitott felnőtt. Nem az oktatás, hanem
egy bizonyos fajta oktatás menthet tehát csak meg bennünket.
A modern nevelés hat mítosza
Ezek Francis Bacontől, Galileitől,
Descartes-tól erednek.
1. A tudatlanság
egy megoldandó feladat
A tudatlanság az emberiség
elkerülhetetlen állapota. Sosem leszünk képesek felfogni a világot a maga
teljességében. A tudás növekedése magával hozza a tudatlanság más alakjait.
1929-ben nem tudtuk, hogy a CFC-szerű anyagok mit csinálnak az ózonnal,
de ennek nem volt jelentősége, hiszen a vegyület nem volt ismert. Amikor
1930-ban Thomas Midgely előállította a CFC-ket, ez a tudatlanság már az
életünket kezdte fenyegetni. A felfedezéssel nőtt a tudásunk, de a tudatlanságunk
is.
2. Elegendő tudással
és technológiával igazgatni, és irányítani tudjuk a Földet
A Föld és az élő rendszerek
összetettsége ezt sohasem teszi lehetővé. Csak vágyaink, gazdaságunk, politikánk
és közösségeink kezelhetők. Magunkat kell átalakítani, hogy illeszkedjünk
egy véges bolygóhoz, és nem a bolygót kell megváltoztatni, hogy megfeleljen
végtelen igényeinknek.
3. A tudás (és
ezáltal az emberi jóság) növekvőben van
Az információrobbanást nem
szabad összetéveszteni a tudás és a bölcsesség növekedésével. Bár bizonyos
fajta tudásunk növekszik, másokat elveszítünk. Az egyetemek egyre kevésbé
alkalmaznak olyanokat, akik például madártannal, vagy fajok rendszertani
osztályozásával (taxonómiával) foglalkoznak, inkább olyanokat, akik molekuláris
biológiával vagy génmódosításokkal foglalkoznak, mert az jövedelmezőbb.
A nemzeti, népi tudás is
elvész. A falusiak a városokba költöznek, s elvész az adott területre vonatkozó,
személyes, helyi tudás. Az egyetemek elutasítják a "népi kultúrát". Page
Smith írta, hogy az egyetemeken végzett úgynevezett kutatás nagy része
értéktelen, nem járul hozzá az emberiség, vagy akár csak egy részének nagyobb
egészségéhez és boldogságához. Lehet, hogy az élet és a fenntarthatóság
számára szükséges dolgok tekintetében egyre tudatlanabbak leszünk.
4. A világ rendes
és rendezett
A mai nevelés a világot
részekre szabdalja, amelyeket tudományágaknak nevez. Ezeket igyekszik egymástól
elkülöníteni. Emiatt 12-21 évnyi tanulás után a diákok semmit sem tudnak
a dolgok egységéről. Ennek súlyosak a következményei. Például olyan közgazdászokat
képezünk, akiknek sejtelmük sincs az ökológiáról vagy a termodinamikáról.
Ezzel magyarázható, hogy pénzügyi rendszerünk egy mázsa eladott búza árát
beszámítja a nemzeti össztermékbe, de elfeledkezik arról, hogy kivonja
belőle a termesztés során elvesztett három mázsa talajnak az árát. A hiányos
képzésünk miatt azzal ámítjuk magunkat, hogy gazdagabbak vagyunk a valóságosnál.
5. A nevelés célja,
hogy "sikeres" embereket képezzen
Thomas Merton szerint olyan
embereket képezünk, akik semmire sem alkalmasak, kivéve, hogy részt vegyenek
egy mesterséges társasjátékban. Azt tanácsolja a tanítványainak: "legyél
bármi, ami akarsz, légy bolond, részeges, vagy fattyú, de minden áron kerüld
el a sikert". Az az igazság, hogy a bolygónak nincs szüksége több "sikeres"
emberre. Olyanokra van szükség, akik jól megvannak a helyükön. Olyanokra,
akiknek van erkölcsi bátorságuk csatlakozni a küzdelemhez, hogy a Föld
lakható, igazságos és emberséges legyen. S ennek semmi köze a siker közkeletű
meghatározásához.
6. A Nyugat kultúrája
képviseli az emberi teljesítmény csúcsát
Ez természetesen a kulturális
önhittség vagy pimaszság legrosszabb alakja, s a történelmünk félreértelmezése.
Akik ezt állítják, úgy vélik, ha "győztek" a hidegháborúban, akkor eszményi
mintát nyújthatnak a többiek számára. Nyilvánvaló, hogy az állami kommunizmus
mint gazdasági rendszer megbukott, mert túl magas áron túl keveset termelt.
A kapitalizmus is megbukott, mert túl sokat termel, és azt kevesekkel osztja
meg. A kommunizmus aszkétaerkölcsöt hirdetett, a kapitalizmus minden erkölcsöt
lerombol. Ez nem az a boldog világ, amilyennek a politikusok és a hirdetések
bemutatják. Egy szétbomló kultúrában élünk. Nem táplálja az emberi szellemiség
nemesebb részét, a képzeletet, az esztétikai vagy spirituális érzékenységet,
sem a nagylelkűséget, gondoskodást, együttérzést. A gazdasági-technokrata
világnézet elpusztítja azt, ami az emberi lélekben szeretetreméltó.
A globalizált
jövő oktatása
A jelenlegi oktatás csaknem
lehetetlenné teszi a visszatérést egy falusi életmódhoz. Kizárólag a városi
életre nevel, ennek megfelelő lesz az emberek szaktudása, tudata, függése
és várakozása.
Hogyan tud akkor valaki
falun élni? Egy amish barátom írja: "Az apám rengeteg dologhoz értett,
amire egy falusi közösségben szükség van. Gazdálkodó volt, csépelt, fűrészelt,
gyümölcsöt termelt, ácsmunkát végzett, kovács volt, vízvezetéket szerelt."
Ilyenek ma már Nyugaton nem léteznek, s lassan máshol sem. Ezzel együtt
elveszett a tudat sokféle minősége. Ez ismeretlen a specialisták számára.
Az oktatás mint
üzletág
A cél: világklasszis munkaerő
képzése, amely képes helytállni a világgazdaság vetélkedésében. Ennek érdekében
a vállalati érdekekért újjáalakítják az oktatási rendszert. Bush elnök
javaslatára létrehozták a New American Schools Development Corporation-t
(Új Amerikai Iskolafejlesztési Társaság). A General Motors, a Xerox és
más nagyvállalatok támogatásával az egész iskolarendszert át akarják alakítani.
Az üzleti világ belépett tehát az iskolarendszerbe. Az Egyes Csatorna ingyenes
az Egyesült Államok összes iskolásgyereke számára, de ellentételezésként
mindennap két percen át hirdetéseket sugároz nyolcmillió iskolásgyerek
számára. Az iskoláknak a vállalatok által történő elfoglalása éppen a legrosszabb
irányba viszi a gyerekeket, fölkészítve őket a globalizált, széttöredezett,
technokrata, fogyasztói világra. Az ilyen iskolákkal nem lehet helyrehozni
elrontott világunkat.
Fordította:
György Lajos
Forrás: David W. Orr:
Education for Globalisation,
The Ecologist, Vol. 29,
No 2, May/June 1999.
|